Canisius Theodor

1542 k. Nijmegen. Nyelv: német. SJ 1559. aug. 29. Köln. †1562. szept. Nagyszombat.

Canisius Szent Péter unokaöccse a hollandiai Nijmegenben született, Kölnben lépett be a Társaságba. 1560–1-ben a bécsi kollégiumban retorikát tanult. 1561 őszén Nagyszombatban kezdett tanítani, a következő év szeptemberében azonban pestisben meghalt.

Ir: CPA I. 641; Péteri.született: 1542-0-0?, Nijmegenbelépés: 1559-08-29, Kölnmeghalt: 1562-09-Nagyszombatbeszélt nyelvek: német

Capece Ferdinando

1545 k. Salerno. Nyelv: olasz. SJ 1571. aug. 15. Róma. F. 1583. júl. 25. 4 fog. prof. †1586. júl. 31. Kolozsvár.

Nápolyi nemesi családból származott. Még belépése előtt bölcseletet és jogot tanult. Rómában a próbaidő után kiegészítette filozófiai tanulmányait, és elvégezte a teológiát. Utána ugyanott egy évig matematikát tanított, és részt vett az Angol Kollégium alapításában. 1583-ban Claudio Acquaviva rendfőnök kolozsvári rektorrá nevezte ki. Helyzete nem volt könnyű a protestáns többségű városban. A kollégiumban ő fejlesztette ki a bölcselet és a teológia oktatását. Alattvalói szerették és becsülték, kritikára csak néhány gazdasági intézkedése adott okot. Amikor 1586-ban kitört a pestis, késlekedett a kollégium bezárásával, aminek következményeként a harminc-egynéhány jezsuita közül húsz, maga Capece is, a járvány áldozata lett.

M: Levelezése: Monumenta Poloniae Vaticana. VI–VII. Krakkó, 1939–50; MAH II–IV. Ir: DHCJ I. 643; CPA I. 642; Diz. Biogr. Ital. 18, 416–8; MKL II. 169; F. Alegambe: Heroes et victimae charitatis S. I., Roma, 1658. 80–4; Velics I. 106–9.született: 1545-0-0?, Salernobelépés: 1571-08-15, Rómafogadalom: 1583-07-25, 4 fog. prof.meghalt: 1586-07-31, Kolozsvárbeszélt nyelvek: olasz

Capennides Albert

1575. ápr. Bukowsko. Nyelv: lengyel. SJ 1593. márc. 27. Poznań. Psz. 1604. F. 1617. márc. prof. Bécs. †1647. szept. 15. Millstatt.

A lengyelországi Poznańban lépett be a Társaságba, de próbaéveit a morvaországi Brünnben végezte. 1595–6-ban grammatikát tanított Nagyszombatban. Élete végéig az osztrák rendtartományban maradt, de magyar részen többé nem dolgozott.

Ir: CPA I. 642; So II. 699.született: 1575-04-0, Bukowskobelépés: 1593-03-27, Poznańpapszentelés: 1604-0-0meghalt: 1647-09-15, Millstattbeszélt nyelvek: lengyel

Carafa (Carrafa) Vincenzo

1585. máj. 9. Andria. Nyelv: olasz. SJ 1604. okt. 4. Nápoly. Psz. 1613. aug. 10. Nápoly. F. 1619. máj. 11. 4 fog. prof. Nápoly. Rendfőnök 1646. jan. 7. Róma. †1649. jan. 7. Nápoly.

Carafa Andriában született nemesi család második fiaként. Ötéves volt, amikor házasságtörésen ért apját megölték. A család a kor szokása szerint egyházi pályára szánta őt. A középiskolát a jezsuiták nápolyi kollégiumában végezte. Bölcseleti tanulmányai közben lépett be a Társaságba. Teológiára Rómába küldték, de egészségi okokból visszakerült Nápolyba. Ott szentelték pappá 1613-ban. 1616-tól bölcseletet tanított Nápolyban. 1620–5 között rektor és újoncmester, nem sokkal ezután a professzusház főnöke volt, majd 1627-ben nápolyi tartományfőnök lett három évre. Leváltása után is elöljáró maradt, kétszer a professzusházban és egyszer a kollégiumban. Luigi Sidereo álnéven, de sajátján is, több lelki könyvet írt, melyek számos kiadást értek meg.
Muzio Vitelleschi rendfőnök halála után a vikárius Carlos de Sangro 1645. november 21-re hívta össze a rendgyűlést. Már megválasztották a küldöttséget is a pápához, hogy áldását kérjék, amikor a vikárius levelet kapott tőle, amelyet a gyűlés előtt fel kellett olvasnia. A levél tizennyolc pontot sorolt fel, amelyeket az összegyűlteknek még az új rendfőnök választása előtt meg kellett tárgyalniuk.
Egyes pontok a Társaság erősen centralizált formáját érintették, amelyekhez a pápa javaslatokat is tett, és kérte azok megfontolását. Néhány pont visszavezethető volt a Társaságon belül létező csoportokra, az úgynevezett „memorialisták”-ra, akik emlékiratokat, panaszokat és változtatási terveket írtak a pápának. Sokan kifogásolták a Társaságon belül és kívül, hogy Vitelleschi rendfőnök harmincéves kormányzása alatt egyáltalán nem volt rendgyűlés. Abban az időben jelent meg a volt jezsuita Giulio Clemente Scotti karikatúrája a rendfőnök monarcháról, a Monarchia solipsorum.
X. Ince pápa, miután megkapta a rendgyűlés válaszát, 1646. január 1-jei dátummal kiadta brevéjét, melyben elrendelte, hogy minden kilencedik évben össze kell hívni a rendgyűlést, melynek új asszisztenseket kell választania. Az elöljárók hivatali idejét – kivéve az újoncmesterekét – három évben állapította meg, és újabb hivatalt csak másfél év elteltével kaphattak.
Carafa három és fél évig kormányzott, de a Társaság jövője szempontjából így is jelentős volt. Útmutatását és buzdítását a tanuló rendtagok évenként kétszer, fogadalmaik megújításánál még a 20. század első felében is olvasták. A hívek vallásos életében sokáig nagy szerepet játszott az általa alapított „Jó halál társasága”. Rendfőnöki működésére rányomta a bélyegét a Spanyol-Amerikában Juan de Palafox Puebla püspökével (Mexikó) és Bernardino de Cárdenas paraguayi püspökkel folytatott vita. 1649-ben, a római nagy éhínség idején a szegények és a haldoklók gondozása közben halt meg.

Ir: Generálisok 28–30.született: 1585-05-9, Andriabelépés: 1604-10-4, Nápolyfogadalom: 1619-05-11, Nápoly, 4 fog. prof.papszentelés: 1613-08-10, Nápolymeghalt: 1649-01-7, Nápolybeszélt nyelvek: olasz

Carl Josef

1706. dec. 30. Bécs. Nyelv: német. SJ 1724. okt. 14. Bécs. Psz. 1736. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. 1764–7: tartományfőnök. †1776. márc. 7. Blockflüß.

Elsőéves teológusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1727–9-ben Passauban grammatikát, 1730-ban Sopronban poézist és 1731-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1732-ben Bécsben matematikát tanult, utána befejezte Grazban a teológiát. 1736-ban szentelték pappá. 1737-ben kánonjogot tanult. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1739–43-ban Bécsben bölcseletet, 1744-ben Grazban kontroverziát, majd 1745–53-ban Bécsben kontroverziát, kazuisztikát és teológiát tanított. 1754-ben a bécsi Theresianumban tanulmányi főnök volt. Utána egy-egy évig Bécsben kazuisztikával foglalkozott, és Klagenfurtban a szemináriumot igazgatta. 1757–9-ben Laibachban, 1761–3-ban Grazban, majd Bécsben a rektori hivatalt látta el. 1764–7-ben tartományfőnök, majd 1769-ig a bécsi kollégium rektora, 1770-től a feloszlatásig a professzusház főnöke volt. Utána Blockflüßben lett plébános.

M: Panegyrici Matthiae Corvini. Nagyszombat, 1731; Scientiae saeculi octavi decimi. Bécs, 1739; Civium Augustae Viennensium Armamentarium. Bécs, 1740; Assertiones ex universa theologia. Bécs, 1753; Assertiones theologicae de angelis et actibus humanis. Bécs, 1753. Ir: Nom. I. 154–5; So II. 748; St 44; Szi II. 10.született: 1706-12-30, Bécsbelépés: 1724-10-14, Bécsfogadalom: 1740-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1736-0-0meghalt: 1776-03-7, Blockflüßbeszélt nyelvek: német

Carrillo Alfonso

1553 k. Alcalá de Henares. Nyelv: spanyol. SJ 1571. márc. 11. Toledo. F. 1590. márc. 24. 4 fog. prof. Bécs. 1600–6: tartományfőnök. †1618. okt. 22. Róma.

Rómában végezte a teológiát, utána kb. tíz évig tanította azt Párizsban és Bécsben. 1591-ben érkezett Erdélybe, ahonnan 1588-ban kiűzték a jezsuitákat. Küldetésének célja vallásos volt: a fiatal fejedelmet, Báthory Zsigmondot megtartani a katolikus vallásban, azt megerősíteni, és egyengetni az utat, hogy a Jézus Társasága visszatérhessen a fejedelemségbe. A törökök ellen vívott tizenöt éves háború idején a politikával is foglalkoznia kellett. Erdély helyzete a Habsburg és az Oszmán Birodalom között katonai és politikai szempontból nagyon fontos volt. Belső politikai küzdelmek után a fejedelemség kivonta magát a törökök befolyása alól, és a keresztény oldalhoz csatlakozott. Ehhez azonban szüksége volt a királyi Mo. és a császár, II. Rudolf támogatására. VIII. Kelemen pápa is helyeselte ezt a választást. Így lett Carrillo a fejedelem megbízottja a Rómában, Madridban és Prágában a császári udvarban lefolyt tárgyalásokon. Szerepe volt Zsigmond fejedelem házasságkötésében Mária Krisztierna főhercegnővel. Carrillo elérte azt is, hogy a jezsuiták visszatérhettek Erdélybe, és negyven év után a katolikus püspök is elfoglalhatta székhelyét Gyulafehérváron. Az állhatatlan Zsigmond 1598-ban lemondott, amit Carrillo sem tudott megakadályozni, s mivel sokan őt okolták a fejedelem lemondása miatt, neki is távoznia kellett az országból. 1600-ban Vágsellyén lett rektor, és 1601–8-ban az osztrák rendtartomány főnöke. Erősen dolgozott a katolikus egyház megújulásán, mely munkában sokat segítettek kapcsolatai a császári udvarral és a magyar főúri körökkel. Ő térítette meg Forgách Simont is. 1603-ban részt kellett vennie a regensburgi birodalmi gyűlésen mint a pápai legátus tanácsadója. Rómában azonban kegyveszett lett, mert az ausztriai Ebendorfban elfoglalta az Ágoston-rendi kolostort, melyet a császár ajándékozott a Társaságnak. 1604-ben Erdélybe ment, hogy helyreállítsa a kolozsvári kollégiumot, melyet az unitáriusok leromboltak. Császári megbízatásból Rómába és Madridba kellett utaznia, hogy segélyt szerezzen a törökellenes háborúhoz. Az ausztriai diplomáciai szolgálatának megszűntekor Acquaviva rendfőnök Spanyolországba küldte. 1613–4-ben a kasztíliai rendtartomány vizitátora lett. A következő évben a VII. Általános Rendgyűlés a rendfőnök asszisztensévé választotta, de három év múlva meghalt. Kiterjedt levelezése mutatja, hogy megfontolt, jó ítélőképességű ember volt. Majdnem harminc évig látott el felelősségteljes feladatokat az erdélyi fejedelmi udvarban mint gyóntató és a rendben mint elöljáró. Politikai levelezésében láthatjuk, hogy diplomáciai tevékenységét is mint a kereszténység szolgálatát fogta fel, és Közép-Európában sokat tett az egyház megújulásáért.

M: Epistolae et acta P. Alfonsi Carrillii. 2 k. Kiadta Veress A. Bp., 1906–43. Ir: CPA I. 642–3; DHCJ I. 667; MKL II. 177–8; So II. 776–7, XII. 135–6; Kelényi B. O.: Alfonso Carrillo, 1553–1618. Száz jezsuita arcél. I. 380–405; A. Randa: Pro republica christiana. München, 1964. 77–90; Szilágyi S.: Carrillo Alfonz diplomácziai működése. Bp., 1877; Szilas L.: Alfonso Carrillo jezsuita Erdélyben (1591–1599). Bp., 2001. (Németül: Róma, 1966).született: 1553-0-0?, Alcalá de Henaresbelépés: 1571-03-11, Toledofogadalom: 1590-03-24, Bécs, 4 fog. prof.meghalt: 1618-10-22, Rómabeszélt nyelvek: spanyol

Cassovius (Todt) István

1562 k. Kassa. Nyelv: magyar. SJ 1577. nov. Psz. 1587. jan. Elb. 1594. jún. 8. Bécs.

Még nem végzett retorikát, amikor felvették a Társaságba. A próbaévek után másfél évig retorikát tanult, majd ugyanannyi ideig mondattant tanított. 1583–4-ben Olmützben bölcsészhallgató volt, valószínűleg már 1582-ben is. Bölcseletből doktorált. Egy bejegyzés szerint 1586-ban Grazban teológiát tanult, amit 1587-től Bécsben folytatott. 1589–90-ben Váralján gazdasági főnök, a következő évben házfőnök volt, Turócon pedig 1593–4-ben rektor, amikor Bécsben elbocsátották a Társaságból.

Ir: CPA I. 643.született: 1562-0-0?, Kassabelépés: 1577-11-0papszentelés: 1587-0-0, janbeszélt nyelvek: magyar

Centurione Luigi

1686. aug. 29. Genova. Nyelv: olasz. SJ 1703. máj. 14. Chieri. Psz. 1717. Róma. 4 fog. prof. 1720. aug. 15. Genova. Rendfőnök 1755. nov. 30. Genova. †1757. okt. 2. Róma.

Gazdag genovai családban született, a híres pármai nemesi konviktusban nevelkedett. 1703-ban Chieriben lépett be a Társaságba. Próbaideje után, 1705-től Milánóban egy évig retorikát, utána három évig bölcseletet tanult. 1709–10-ben ugyanott, majd két évig Genovában középiskolában tanított. 1713-ban Rómába került, ahol teológiai tanulmányokat folytatott. Ott szentelték pappá 1717-ben. Utána 1718-ban Firenzében végezte a harmadik próbaévet. 1719-ben Genovában kezdte meg tanári pályafutását: hat évig bölcseletet, egy évig egyházjogot, majd hat évig teológiát tanított. 1732–6 között tanulmányi felügyelő, 1737–9-ig rektor volt. 1740–2-ben az ottani professzusház főnöke, majd 1743-ban újra a kollégium rektora lett. 1750-ben a milánói rendtartomány főnökévé és egy év után Rómában olasz asszisztenssé nevezték ki.
E minőségében vett részt az 1755. november 18-ra összehívott nagygyűlésen az új rendfőnök választásán. A november 30-án tartott gyűlésen a szavazatok nagy része őrá esett. Miután első feladatként Lengyelország és Litvánia számára új asszisztenciát létesítettek, az atyák megkezdték egy új Institutum kiadását az előző évtizedek számos új jogi rendelkezése miatt. Az egyetlen, lényegesebb dolgokat említő határozat előírta az új rendfőnöknek, hogy vizsgálja meg az utolsó években mutatkozó hibákat és hiányosságokat, amelyek nagyon elszaporodtak a jezsuiták életében. Nem voltak súlyos esetek, de jelezték a 18. század polgári életének befolyása miatti veszélyt az egyes közösségekben. A tény, hogy a nagygyűlés erősen korlátozta a jogi előírásokat, és nem sürgette eléggé a hibák kiküszöbölését, amelyekről elég felületes fogalmat alkottak, mutatja a nagygyűlés nyugtalanságát, és jelzi, hogy a 18. században komoly kritika és üldözés kereszttüzébe került a Társaság.
Ebben a helyzetben a nagygyűlés előírta (22. dekrétum) a rendfőnöknek, hogy levelet írjon a „jezsuiták szelleméről és hivatásáról”. Ennek lényege, hogy a jezsuita rend a pápa vezetése alatt harcol a hit védelméért és terjesztésében. Ennek előfeltétele a megfelelő lelki élet. Szükség van élő hitre, imára és az erények gyakorlására. 1756-ban a rendfőnök az elöljáróknak írt az erkölcsteológiáról, amely lényeges az apostoli munkában. A rendfőnöknek e levéllel valószínűleg az is célja volt, hogy elejét vegye a rendet minden oldalról érő támadásoknak.
Abban a hónapban választották rendfőnökké, amikor Lisszabont földrengés sújtotta. Centurionét mélyen érintette az a rágalomhadjárat, amelyet Sebastião José de Carvalho portugál államminiszter indított Európában a Társaság ellen. Centurionénak alig másfél évvel megválasztása után látnia kellett Csehországban és Észak-Európában a háború okozta elszegényedést, Franciaországban a janzenisták és a felvilágosodás híveinek vad gyűlöletét, miközben gyenge egészségi állapota miatt nem tudta rendjét kellőképpen védelmezni.
Centurione nagy képességű ember volt, akit sokan becsültek, mint például XIV. Benedek pápa. Jól tudta megítélni az embereket, és a Társaság ügyeit éppúgy, mint a világiakét. Erőskezű rendfőnök volt, aki el tudott bocsátani hivatalukból tartományfőnököket és helyi elöljárókat. A rendi fiatalságtól elvárta az engedelmességet, előkészítve őket a már közeledő nagy próbára.

Ir: Generálisok 46–7.született: 1686-08-29, Genovabelépés: 1703-05-14, Chierimeghalt: 1757-10-2, Rómabeszélt nyelvek: olasz

Chierculi Giovanni Paolo

1542 k. Perugia. Nyelv: olasz. SJ 1559. ápr. 25. Róma. †1566. aug. 24. Bécs.

Rómában lépett be a Társaságba 1559-ben. 1560 őszén Bécsbe érkezett több társával. Két évig retorikát tanult. 1562–3-ban humaniorát tanított. Ezután megkezdte bölcseleti tanulmányait, de 1566 első felében egészségi okokból Nagyszombatba küldték. Még ez évben Bécsben meghalt.

Ir: CPA I. 644.született: 1542-0-0?, Perugiabelépés: 1559-04-25, Rómameghalt: 1566-08-24, Bécsbeszélt nyelvek: olasz

Chilla (Csongor) Raymond

1920. szept. 29. Gyula. SJ 1938. aug. 14. Psz. 1949. aug. 24. F. 1952. aug. 15. †1985. jan. 5. Hamilton.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1942–4 között Kassán filozófiát tanult. 1946-ban Pécsett volt magiszter. 1947-ben Szegeden elkezdte a teológiát, de külföldre kényszerült, így 1947–50 között Leuvenben fejezte be, utána Wépionban végezte a terciát. 1952–7 között Montrealban, az egyetemen latin–francia szakos tanári diplomát szerzett, közben a magyar emigránsok pasztorális gondozásában segített. 1958-ban Jersey Cityben a St. Peter középiskolában tanított francia, majd 1959–65 között Plattsburgben francia és német nyelvet a jezsuita juniorátusban. 1966-ban Rochesterben oktatott francia nyelvet. 1967–8 között Torontóban, 1969–71 között Hamiltonban volt káplán. 1972-ben az ontariói Londonban volt magyar lelkész, 1973–4 között Courtlandben magyar plébános, 1975-ben Torontóban káplán, majd 1976–9 között Montrealban magyar plébános. 1980–2 között Hamiltonban A Szív című lap szerkesztőjeként tevékenykedett. 1983–5 között hamiltoni magyar plébános volt.

Ir: MJTN 43; P. Chilla (Csongor) Raymond. Anima Una 99. (1985. március) 3–4; †P. Chilla Raymond. Anima Una 99. (1985. március) 5–6; Sajgó Sz.: Egy magyar plébános halálára. P. Chilla Raymond S. J. Anima Una 99. (1985. március) 7–8; Vlossák R. Ft.: Chilla Raymond S. J. 1920–1985. Anima Una 101. (1985. augusztus) 10; P. Chilla (Csongor) Rajmond SJ (1920–1985). Szolgálat 67. (1985. Kisboldogasszony) 96; Békési I.: Úgy legyen! Úgy legyen! MJV III. 104–10; Csongor J.: Chilla (Csongor) Raymond SJ. A Szív 81. (1995. január) 1, 34–6; MEIL 150; MJN 160.született: 1920-09-29, Gyulabelépés: 1938-08-14fogadalom: 1952-08-15papszentelés: 1949-08-24meghalt: 1985-01-5, Hamilton

Chironari Gábor

1640. febr. 25. Bajna SJ 1657. okt. 1. Trencsén. Psz. 1670. Nagyszombat. F. 1673. aug. 15. C. sp. Trencsén. †1695. ápr. 12. Kőszeg.

Nagyszombatból lépett be a Társaságba. Próbaidejét Trencsénben töltötte. 1660-ban Leobenben humanisztikát végzett. Bölcseleti tanulmányokat 1661–3-ban Grazban folytatott. 1664–6-ban Szepeshelyen tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokra Nagyszombatba került, ahol 1670-ben pappá szentelték. A következő évben Szepeshelyen volt tanár. 1673-tól részt vett a nagy rózsahegyi népmisszionáriusi munkában: 1774-ben Zsolnatarnén, Nagybobrócon és Trsztenán, 1775-ben Fehérhalmon, 1676–8-ban Lőcsén a házgondnoki hivatalt látta el. A következő években intenzív hitszónoki és hitoktatói munkát fejtett ki Kassán, Pozsonyban, Nagyszombatban, Besztercebányán, Szakolcán, újra Kassán és Turócon. 1695-ben Kőszegre került házgondnoknak, ahol még abban az évben meghalt.

Ir: Nom. I. 166.született: 1640-02-25, Bajnabelépés: 1657-10-1, Trencsénfogadalom: 1673-08-15, Trencsén, C. sp.papszentelés: 1670-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1695-04-12, Kőszeg

Chmelár András, testvér

1867. okt. 28. Sempte. SJ 1890. aug. 4. †1916. júl. 1. Máramarossziget.

1890–2 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1893–4 között Linzben, 1895-ben Nagyszombatban, 1896-ban Mariascheinben, 1897-ben Kalocsán dolgozott mint szakács. 1898-ban Nagykapornakon szakács és házi mindenes, 1901–3 között Mariascheinben szakács, 1904–5 között Prágában, 1906–8 között Velehradban, 1909–10 között Nagykapornakon szakács és kertész volt. 1911–5 között Szatmárnémetiben kertész, pék és házi mindenes volt. 1916 elejétől betegeskedett.

Ir: MJTN 43.született: 1867-10-28, Semptebelépés: 1890-08-4meghalt: 1916-07-1, Máramarossziget

Chrappa János, testvér

1882. dec. 27. Pozsonyszentgyörgy. SJ 1912. jún. 6. †1919. aug. Oroszország.

1912–4 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1915-ben Nagykapornakon segéderdész, betegápoló és házi mindenes, majd behívták frontszolgálatra. Oroszországban hősi halált halt.

Ir: MJTN 44.született: 1882-12-27, Pozsonyszentgyörgybelépés: 1912-06-6meghalt: 1919-08-Oroszország

Christóf József, testvér

1861. okt. 12. Vejte. SJ 1884. aug. 14. F. 1896. febr. 2. †1941. márc. 7. Pécs.

1884–6 között Nagyszombatban testvérnovícius, 1887–9 között Szatmárnémetiben, 1890–3 között Kalocsán, 1894-ben Szatmárnémetiben, 1895-ben Nagyszombatban, 1896–9 között Innsbruckban, 1900–1-ben Nagyszombatban szabó és ruhatáros volt. 1902–3 folyamán a pesti rendházban volt ruhatáros, templomgondnok és házi mindenes. 1904–7 között Kalocsán ruhatáros és sekrestyés volt, majd 1908-ban Bécsben házi mindenes. 1909-ben Innsbruckban ruhatáros és házi kísérő; 1910–8 között Kalocsán sekrestyés, házi mindenes és házi kísérő volt. 1919-ben a pesti rendházba helyezték mint portást, házi mindenest és házi kísérőt. 1920–2 között Kalocsán volt szabó, ruhatáros, a szolgák felügyelője, betegápoló. 1923–41 között Pécsett volt szabó, ruhatáros, portás és sekrestyés.

Ir: MJTN 44.született: 1861-10-12, Vejtebelépés: 1884-08-14fogadalom: 1896-02-2meghalt: 1941-03-7, Pécs

Cienfuegos Álvaro

1657. febr. 27. Agüerina. Nyelv: spanyol. SJ 1676. márc. 15. Salamanca. Psz. 1687. F. 1693. aug. 24. 4 fog. prof. Salamanca. 1720. szept. 30.: bíboros. †1739. aug. 19. Róma.

Salamancában jogot tanult 1672–6-ban, onnan lépett be a Társaságba. Tanulmányai befejeztével 1688–91-ben Santiagóban böcseletet és Salamancában 1692–1702-ben teológiát tanított. 1695-től tanácsadója volt Enríquez de Cabrerának, aki a királyi udvarban a trónöröklés küzdelmeiben a Habsburg-párt vezére volt. Amikor pártfogója a vetélkedésben alulmaradt, Cienfuegos Lisszabonban lett Károly főherceg és 1711-től VI. Károly császár követe. Bécsbe költözött, és diplomáciai feladatokat látott el. 1720-ban a császár nyomására a pápa bíborossá nevezte ki. 1722–35-ig a császár követe és a Német-római Birodalom protektora volt. 1735-ben, amikor elvesztette Szicíliában a spanyolok által elfoglalt montreali érsekséget és cataniai püpökséget, a pápa Pécs püspökévé nevezte ki, ott azonban 1739-ben bekövetkezett haláláig nem járt.

M: Breve relación de la vida de el P. Juan Nieto. Salamanca, 1693; La heroyca vida […] del S. Francisco de Borja. Madrid, 1702; Aenigma theologicum. 2 k. Bécs, 1717; Vita abscondita seu specibus Eucharisticis velata. Róma, 1728; Epistola pastoralis Clero et Popolo Dioec. Quinqueecclesiensis. Róma, 1737. Ir: DHCJ I. 816–7; Nom. I. 169; Po III/1 4847–53; Gyenis A.: Cienfuegos Alvarez bíboros, pécsi püspök és hazánk. KatSzle 46. (1932) 2, 279–87; Gálos L.: Cienfuegos Alvarez, 1657–1738. Száz jezsuita arcél. II. 470–90; Gálos L.: Cienfuegos Alvarez bíboros, pécsi püspök eucharistia-tana. JTÉ (1942) 5–86.született: 1657-02-27, Agüerinabelépés: 1676-03-15, Salamancafogadalom: 1693-08-24, Salamanca, 4 fog. prof.papszentelés: 1687-0-0meghalt: 1739-08-19, Rómabeszélt nyelvek: spanyol

Classovitius Lénárd

1554 k. Szepeshely Nyelv: szlovák. SJ 1575. dec. 7. Psz. 1583. Bécs. F. 1597. febr. 24. 4 fog. prof. Turóc. †1619. jún. 20. Homonna.

Classovitius már belépése előtt elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. A Társaságban két év teológiát végzett. 1584–7-ben bölcseletet tanított Bécsben. 1589-ben a vágsellyei misszióban magyarul tanult. 1593–1619 között Turócon, Nyitrán, Olmützben kétszer és Homonnán szintén kétszer lelkipásztori munkát végzett haláláig.

Ir: CPA I. 645.született: 1554-0-0?, Szepeshelybelépés: 1575-12-7fogadalom: 1597-02-24, Turóc, 4 fog. prof.papszentelés: 1583-0-0, Bécsmeghalt: 1619-06-20, Homonnabeszélt nyelvek: szlovák

Costa Rossetti Giulio

1841. jún. 2. Split. Nyelv: olasz, német, magyar. SJ 1857. szept. 5. Psz. 1867. Innsbruck. F. 1875. febr. 2. 4 fog. prof. †1900. febr. 15. Pozsony.

Rendi újoncidejét Baumgartenbergben töltötte, két év retorikát St. Andräban végzett. Bölcseletet 1862–4-ben Pozsonyban, teológiát 1865–8-ban Innsbruckban tanult. 1869-től három évig Pozsonyban metafizikát, erkölcsbölcseletet és természetjogot tanított, majd elvégezte Prágában a harmadik próbaévet. Pozsonyban tanított tovább, de betegség miatt 1876-tól könnyebb munkakört kapott Bécs-Kalksburgban és St. Andräban. Egy évet Angliában töltött, majd visszatért Pozsonyba. 1879–94 között főleg etikát tanított. Utána ugyanott haláláig lelkipásztori munkát végzett. Vezette a „pozsonyi katolikus női munkásegyletet”. Első nagy műve, a latin nyelvű erkölcsbölcselet, néhány év alatt három kiadást ért meg. Későbbi művei is ismertek voltak a közgazdaságtan alapjairól és a keresztény bölcselet államtanáról. Vallásos tárgyú műveket is írt latinul a Jézus Társasága szelleméről, magyarul pedig a Jézus Szíve-tiszteletről.

M: Allgemeine Grundlage der Nationalökonomie. Freiburg, 1888; Philosophia moralis, seu institutiones ethicae et juris naturae. Freiburg, 1888; De spiritu Soc. Jesu. Freiburg, 1888; A Jézus szive iránt való ájtatosság. Bp., 1888; Die Staatslehre der christl. Philosophie. Freiburg, 1889. Ir: Cat. Def. I. 9.661; DHCJ II. 981; MJTN 44; MKL II. 290; Petrik 1886–1900; Tóth 13.született: 1841-06-2, Splitbelépés: 1857-09-5fogadalom: 1875-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1867-0-0, Innsbruckmeghalt: 1900-02-15, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Cristeceus Teofil

1561 k. Biecz. Nyelv: cseh, lengyel, német. SJ 1586. máj. 21. Bécs. Psz. 1589. Prága. F. 1595. nov. 1. C. sp. Prága. †1622. nov. 3. Crosna.

Világi papként Bécsben lépett be a Társaságba. 1589–97 között Prágában működött különböző munkakörökben. 1598–1600-ban Turócon volt házfőnök. Utána Csehországban, Krumlovban és Prágában elöljárói hivatalokat látott el, majd újra Krumlovban és Olmützben lelkipásztori munkát végzett.

Ir: CPA I. 651.született: 1561-0-0?, Bieczbelépés: 1586-05-21, Bécsfogadalom: 1595-11-1, Prága, C. sp.papszentelés: 1589-0-0, Prágameghalt: 1622-11-3, Crosnabeszélt nyelvek: német

Critander Lorenz

1556? Bautzen. Nyelv: cseh, német, szorb. SJ 1586. †1595. aug. 7. Turóc.

A lausitzi Bautzenben született, kb. harmincéves korában világi papként lépett be a Társaságba. Első adat róla a brünni újoncház 1587. augusztus 10-i jelentése, melyben a harmincnégy név nélküli újonc között két papot említ, akik közül az egyik tanult teológiát, a másik csak a humaniorákat. Az 1589. évi katalógus szerint Prágában teológiát tanult. 1590-ben Znióváralján volt hitszónok. A következő évben ugyanott a principalisták tanáraként és szlovák hitszónokként működött. A katalógus jelzi, hogy csehül, szorbul, németül, spanyolul és szlovákul tudott. A következő évben tovább tanított, és a plébániatemplomban prédikált. 1593-tól haláláig a turóci rendházhoz tartozott, és a környező falvakban lelkipásztorként dolgozott.

Ir: CPA I. 651., 1556? Bautzenmeghalt: 1595-08-7, Turócbeszélt nyelvek: szorb

Csák Boldizsár

1892. jan. 9. Borsodszemere. Nyelv: magyar. SJ 1913. szept. 6. Nagyszombat. Psz. 1921. dec. 31. F. 1924. febr. 2. C. sp. †1970. okt. 17. Pannonhalma.

Az egri érsekség kispapjaként lépett a Társaságba Nagyszombatban. Bölcseleti tanulmányait 1916–8-ban Innsbruckban, a teológiát 1920–2-ben a hollandiai Valkenburgban végezte. Szinte egész életében főleg falusi népmissziókban dolgozott. Kétszer évekig a rendtartomány felelőse volt ebben a munkakörben. 1948-ban az egyik Szeged vidéki tanyaközpontban az iskolák államosítását kritizálta, amiért június 7-én letartóztatták és négyévi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után Kistarcsára internálták, ahonnan 1953 őszén, a tábor feloszlatásakor szabadult. A következő évben a pannonhalmi szociális otthonba került.

Ir: Cat. Def. II. 22; Hetényi Varga II. 41–3; MJTN 45–6; Pálos 168; Holovics F.: Csák Boldizsár. Barátaink Levelei 1970. október 15. 9–10; Tüll A.: P. Csák Boldizsár SJ (1892–1970). Anima Una 40. (1971. február) 1–3; Furiakovics M.: Rettegésben és félelemben éltünk. Honismeret (1991) 2, 59–66; Miklósházy 25; P. Csák Boldizsár (1892–1970). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 358.született: 1892-01-9, Borsodszemerebelépés: 1913-09-6, Nagyszombatfogadalom: 1924-02-2, C. sp.papszentelés: 1921-12-31meghalt: 1970-10-17, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Csákányi Imre

1651. nov. 4. Szombathely. Nyelv: magyar. SJ 1668. okt. 25. Trencsén. Psz. 1680. Graz. F. 1686. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1703 máj. 17. Bécs.

Szombathelyen született és a soproni kollégiumból lépett be a trencséni újoncházba. 1671-ben Nagyszombatban a parvistákat tanította és az iskolai színjátszás felelőse volt. 1672–4 között ugyanott végezte a bölcseleti tanulmányokat. A következő két évben Kassán tanított a középiskolában. 1677–80-ban Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá utolsó évében. Egy-egy évig Gyöngyösön tanított, Kassán lelkipásztor és Sopronban hitszónok volt. 1684–6-ban Klagenfurtban bölcseletet tanított. Utána két évig Nagyszombatban az internátus főnöke és a kontroverzia tanára volt. Egyévi esztergomi házfőnökség után 1690-ben Trencsénben újoncmester lett. Ebben a hivatalában a felsőbb elöljárók nagy megelégedésével működhetett, mert szokatlanul hosszú ideig, tíz évig volt ebben a munkakörben. A tanítás- és neveléstörténet szempontjából fontos dokumentum egy hallgatójától feljegyzett előadás-sorozata a jezsuita középiskolai tanításról és nevelésről. A szövegből nehéz megállapítani, hol tartotta ezeket az előadásokat: tanárképző a megadott 1695-ös évben csak Leobenben volt. Valószínűbb azonban, hogy ezt a sorozatot Trencsénben adta elő rendi újoncai számára. 1700-ban Trencsénből Bécsbe került, és haláláig a tartományfőnök titkára volt.

M: Polyxena apodosis ad passionem. Kassa, 1675; Heroa facinorum hebdomas. Kassa, 1676; Praxis fructuose meditandi. Bécs, 1694; Manuductio ad religiosam institutionem Iuventutis tenerae, Magistris scholarum inferiorum accommodata. Anno 1695. Kiadta Gyenis A.: P. Cs. I. S. J. tanárképző oktatásai 1695-ből. Bp., 1942. Ir: MAMŰL II. 97; MKL II. 328; Nom. I. 192; Pe 138; Petrik 1712–1860/IV; Po III/1 5425; Po Magyar 797; RMK II. 1382, 2011; So II. 1712; St 48; Szi II. 135–6; Staud II. 52; Takács 32.született: 1651-11-4, Szombathelybelépés: 1668-10-25, Trencsénfogadalom: 1686-02-2, Klagenfurt, 4 fog. prof.papszentelés: 1680-0-0, Grazmeghalt: 1703-05-17, Bécsbeszélt nyelvek: magyar

Csambál András

1867. dec. 15. Ábrahám. Nyelv: szlovák, magyar. SJ 1892. okt. 18. Nagyszombat. †1934. ápr. 13. Nagyszombat.

Esztergomi egyházmegyés pap volt, amikor belépett a Társaságba. Nagyszombatban töltötte próbaidejét. Utána két évig konviktusi felügyelő volt Kalocsán. 1897–8-ban Pozsonyban a bölcseletet ismételte, utána három évig matematikát és fizikát tanított Nagyszombatban. Két év alatt megszerezte a tanári diplomát. 1904–5-ben teológiát tanult Innsbruckban. 1906-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. Ettől kezdve keresett hitszónok és lelkipásztor volt Nagyszombatban. 1920-tól a csehszlovák rendtartomány tagja lett. Csaknem egész életét Nagyszombatban töltötte, kivéve 1922–6-ig, amikor Rózsahegyen dolgozott. Híresek lettek Krisztus kínszenvedését megjelenítő passiójátékai, melyeket a Mária-kongregáció tagjaival adatott elő. A húszas években a szlovák vallásos irodalom termékeny szerzője volt.

M: Passiové hry. Galanta, 1913; Dejiný trnavskeho-milostiého obrazu p. Maria. Nagyszombat, 1916; Tri pramene milosti. Nagyszombat, 1916; Ako sa krešú svätí. Galanta, 1927; Duchovné cvičenia pre kňazov. Galanta, 1929. Ir: Cat. Def. I. 19.379; Gu IV. 596–7; LKKOS 197; MJTN 46; Petrik 1912–20/I; Tóth 13; Gyenis A.: Andrej Čambál, 1867–1934. Száz jezsuita arcél. III. 423–6; Petruch I. 147–9.született: 1867-12-15, Ábrahámbelépés: 1892-10-18, Nagyszombatmeghalt: 1934-04-13, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Csapodi Lajos

1729. okt. 9. Petőfalva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1747. okt. 14. Trencsén. Psz. 1758. Bécs. F. 1763. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1801. jún. 6. Veszprém.

Még a Jézus Társaságába való belépése előtt bölcseletből doktorált. A rendben a kétéves próbaidő után két évig grammatikát tanított Budán, majd ugyanannyi ideig matematikát tanult Grazban. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte az 1754–8 között. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte, majd előbb a bécsi Szent Borbála egyetemi otthonban, azután az ottani magyar papnevelő intézetben volt felügyelő. 1761–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, ahol a fizikában – elsőként Mo.-on – Newton tanait is tekintetbe vette. Grazban erkölcsteológiát, patrológiát és egyházjogot, 1765-től pedig a rend feloszlatásáig (1773) Nagyszombatban teológiát tanított. Alapos és világos teológiai tankönyveket írt. Legfontosabb műve a kinyilatkoztatásról szól két kötetben (De religione revelata), melyben a felvilásodás racionalista tanaira adta meg a katolikus választ. Főleg Rousseau, Diderot, Bayle stb. nézeteit támadta. Tankönyvei egészen 1830-ig használatban voltak. A rend feloszlatása után 1776-ig a nagyszombati egyetemi könyvtár igazgatója volt. 1777-ben Veszprémben lett kanonok és a papnevelés felelőse haláláig. A királytól megkapta a címzetes püspöki rangot is, melyet az egyház nem ismert el, csak az állami közjogban volt szerepe.

M: Assertiones ex universa philosophia. Nagyszombat, 1762; Philotea. Nagyszombat, 1766; Assertiones theologicae de Deo uno et trino. Nagyszombat, 1769; De gratia Christi. Nagyszombat, 1769; De augustissimo incarnati verbi mysterio ac de angelis, actibus humanis et beatitudine. Nagyszombat, 1770; De religione revelata. 2 k. Nagyszombat, 1771; De augustissimis Trinitatis et Incarnationis mysteriis. Nagyszombat, 1772; De Deo et divinis eius attributis. Nagyszombat, 1772; De jure coronandarum Reginarum Hungariae ab episcopo Vesprimiensi. Pozsony–Pest, 1792. Ir: DHCJ II. 1015–6; LKKOS 199; MAMŰL II. 121–2; MKL II. 375; Nom. I. 193; Pe 1269; Petrik 1712–1860/I, IV, V, VII; Po III/1 5426; Po Magyar 798–9; So II. 1713–5; St 49; Szi II. 185–6; Antÿ I.: Csapodi Lajos, 1729–1801. JTÉ (1940) 65–118; Brunner E.: A francia felvilágosodás és a magyar katolikus hitvédelem. Pannonhalma, 1930, 10–23; Eckhardt S.: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp., 1924, 167–74; Kratz 206; Santos Hernández II. 390–1.született: 1729-10-9, Petőfalvabelépés: 1747-10-14, Trencsénfogadalom: 1763-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1758-0-0, Bécsmeghalt: 1801-06-6, Veszprémbeszélt nyelvek: szlovák

Csapodi László

1724. jún. 17. Petőfalva. Nyelv: magyar. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Psz. 1755. Bécs. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Kőszeg. †1791. Sopron.

Az idősebb Csapodi testvért Egerben vették fel a Társaságba, és a trencséni újoncházban kezdte meg szerzetesi életét. A kétévi próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1744–6-ban Bécsben bölcseletet tanult. Utána két-két évig Pozsonyban és Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1752–5 között szintén Bécsben végezte. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. Aktív életében gyakran változtatta állomáshelyeit. Egy-egy évig Rozsnyón iskolában tanított, Kőszegen katekétaként és Győrben filozófiatanárként működött. 1760–2-ben a bécsi Theresianumban nevelő és magyartanár volt. Bécsből Budára került filozófiatanárnak, de egy év múlva Sopronban lett házgondnok, és 1765–6 között Székesfehérvárról plébániai teendőket látott el. Utána két-két évig házgondnok volt a Társaság feloszlatásáig Egerben, Győrben és Sopronban. Ott maradt haláláig.

M: Theresias honori. Nagyszombat, 1750; Laudatio funebris D. Comitis Joannis Pálfy ab Erdőd. Nagyszombat, 1751; Historia Thaumaturgae Virginis Claudiopolitanae. Nagyszombat, 1753; Reflexiones ad disquisitionem de jure coronandarum reginarum. Pozsony, 1792. Ir: LKKOS 199–200; MKL II. 375; Nom. I. 193; Pe 1110; Petrik 1712–1860/I, IV; So II. 1712–3; St 48–9; Szi II. 186; Csapodi László (1724–1791). KJKT 64.született: 1724-06-17, Petőfalvabelépés: 1740-10-17, Trencsénfogadalom: 1758-02-2, Kőszeg, 4 fog. prof.papszentelés: 1755-0-0, Bécsmeghalt: 1791-0-0, Sopronbeszélt nyelvek: magyar

Császár György (kínai nevén: Csao Csinming)

1908. júl. 18. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1933. okt. 16. Bp. F. 1943. febr. 2. †1996. jan. 21. Pocu.

Bp.-en született. Huszonöt éves korában kitanult órásként lépett be a Társaságba. Újoncideje alatt a nyomdász és könyvkötő szakmát is kitanulta. 1936-tól Kalocsán, 1938-tól Hódmezővásárhelyen volt sekrestyés. 1939-ben ment Kínába a tamingi misszióba. Kilenc évig volt Tamingban órás. Könyvnyomdát is alapított. 1948-ban Sanghajba került a csillagvizsgálóba, amelyet 1949-ben államosítottak, s neki el kellett hagynia. Ezután betegápoló lett. 1956-ban kiutasították Kínából. Rövid makaói tartózkodás után Tajvanba került a putzei magyar alapítású misszióba. Lucaóban alapítottak egy betegkezelőt, mely 1962-ben kis kórházzá fejlődött. Ott dolgozott annak bezárásáig 1980-ban. Utána Pocuban, a misszió központjában vett részt haláláig a szegények gondozásában.

M: „Sajnos már nem tudok minden kérést teljesíteni.” KKÖ 125–34. Ir: Cat. Def. III. 21; MJTN 46; MKL II. 381; Vajda T.: Császár testvér betegsége. FMJ 18. (1968. karácsony) 17–8; Vajda T.: Császár testvér. FMJ 45. (1978. nyár) 16–7; Vajda T.: Császár György testvér. FMJ 51. (1982. tavasz) 4; Koch I.: Jó pap holtig tanul. FMJ 56. (1984. tavasz) 15–7; Maron J.: Nyolcvan éves a Császár György testvér. FMJ 67. (1988. nyár) 14–6; Petruch II. 258; F. Császár György SJ. Rövid Hírek a Provinciából. 1996. február 2; Pálos A.: Emlékezés Császár György testvérre. ProvH 42. (1996. február–március) 19–20; Maron J.: Fráter Császár György. ProvH 43. (1996. április–május) 21–3.született: 1908-07-18, Bpbelépés: 1933-10-16, Bpfogadalom: 1943-02-2meghalt: 1996-01-21, Pocubeszélt nyelvek: magyar

Csávossy Elemér

1883. okt. 24. Papd. Nyelv: magyar. SJ 1903. febr. 1. St. Andrä. Psz. 1911. júl. 14. Bp. F. 1920. márc. 25. 4 fog. prof. 1924–7, 1949–51: tartományfőnök. †1972. aug. 12. Pannonhalma.

Bánsági nagybirtokon gazdálkodó bárói családból származott mint a legfiatalabb, tizedik gyermek. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte otthon. 1893-ban Kalocsán az internátus növendékeként kezdte a középiskolát, melyet a bécs-kalksburgi jezsuita gimnáziumban fejezett be. 1903-ban az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba, ahol a kétéves próbaidő végeztével retorikai tanulmányokat is folytatott. 1905–8 között bölcselethallgató volt Pozsonyban, 1909–12-ben teológus Innsbruckban, és a következő évben harmadik probációs a belgiumi Drongenben. 1913–5 között matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet. 1916-tól Kalocsán tanította először szakjait, majd 1919-től bölcseletet az odakerült főiskolán. 1921–4 között Nagybecskereken lelkipásztor és misszinárius volt. 1924-ben, a Délvidékről való visszatérte után hamarosan tartományfőnök lett. Kormányzása idejére esett az elvállalt kínai misszió szerencsés fejlődése. Nevéhez fűződik a Manréza lelkigyakorlatos ház és a noviciátus létesülése Bp.-en. Ő segítette elő a vizitációs rend mo.-i megtelepedését is. 1927 szeptemberétől Szegeden az egyházmegyeközi szemináriumban szónoklattant tanított, s részt vett a lelkipásztori munkában is. 1928–32-ig tanár és az internátus vezetője, 1935-ig rektor és a gimnázium igazgatója volt Kalocsán. A fiatal Kerkai Jenő egy kis cikket írt a vatikáni Osservatore Romano alapján Jézus szegényekhez való viszonyáról, melyre az érsekségtől nem kapta meg a nyomtatási engedélyt. Csávossy mint rektor tiltakozott emiatt az általános helynöknél, az felkérte őt, hogy tartson előadást a kalocsai Urak Társadalom- és Természettudományos Körében nézeteiről. Mindez közvetlenül a pápa szociális körlevele, a Quadragesimo Anno megjelenése előtt történt. Az előadásnak nagy sikere lett. A Magyar Kultúra 1931. április 5-i számában megjelent a szöveg. A napilapok vezércikkekben elismerően, a katolikus Nemzeti Újság tartózkodóan, a szociáldemokrata Népszava ellenségesen írt róla. Csávossy munkájában nem maradt a társadalmi problémák tárgykörében. Rendi feladatai más irányba terelték. 1935–9-ben Szegeden a harmadik probációt végző atyák vezetője lett. 1940–42-ben Kassán a bölcseleti főiskola rektora, majd újra a probációsok főnöke előbb Szegeden, utána Bp.-en a Manrézában. Ezekben az években fontos szerepe volt az Unum Szövetség megalapításában és posztulátorként több boldoggá avatási per elindításában (Bogner Mária Margit, Kaszap István és Batthyányi-Strattmann László, 1946-ban Apor Vilmos). 1949. szeptember 15-én vette át a magyar rendtartomány irányítását. 1951. május 7-én a rendőrség letartóztatta. 1952-ben nyolc és fél évi börtönbüntetésre ítélték. A rabságban sokat kellett szenvednie. 1956 októberében szabadult. Utána Budapesten a piaristák szomszédságában, a Mikszáth Kálmán téren talált menedéket. 1961-től a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója lett, ahol 1972-ben halt meg.

M: Die Wonne der Schöpfung. Innsbruck, 1909; Jézus szent Szívének ájtatossága. Bp., 1916; Zrínyi-Gárda. Kalocsa, 1920; Szociáldemokrácia, kommunizmus és kereszténység. Kalocsa, 1920; Der Lebenstrom. Szabadka, 1923; Szentbeszédek. 1–6. füzet. Kalocsa, 1923–4; Bepillantások az Ember Fiának Szívébe. Bp., 1925; Szűz Mária titka. Bp., 1926; Imádság és elmélkedés. Bp., 1926; Ádventi elmélkedések. Bp., 1926; Az áldozatos lelkek iskolája. Bp., 1928; Kérjétek az aratás urát. Bp., 1929; Újabb harcok az okság elve körül. Kalocsa, 1929; Az Úr kis kedveltje. Bp., 1930; Egy szent végső szavai. Bp., 1930; Macht oder Ohnmacht des Katolizismus. Freiburg, 1931; A lélek miséje. Bp., 1932; A kapitalizmus és a szocializmus harca. Kalocsa, 1932; A katolicizmus társadalmi ereje és feladatai. Kalocsa, 1932; Az új társadalmi rend. Kalocsa, 1932; A mai kapitalizmus és annak elmélete. Szombathely, 1932; A „Rerum novarum” szelleme és az ifjúság nevelése. Kalocsa, 1932; A kibontakozás útja. Bp., 1933; A szentóra. Bp., 1933; Rózsaszirmok. Liziöi kis szent Teréz imakönyve. Bp., 1934; „Énekeljetek az Úrnak.” Az Énekek Éneke elmélkedésekben. Bp., 1934; Örök igazságok. Bp., 1934; Egy sír a Duna felett. Bp., 1934; Jézus Szíve elmélkedések. Bp., 1934; A szent imaóra. Kalocsa, 1934; A nagy Király nyomdokain. Bp., 1935; Une tombe près du Danube. Lille, 1935; Ut sint unum. A krisztusi szeretet forrásai. Bp., 1935; Együtt a Mesterrel. Bp., 1935; Egy élet Jézusért. Tóth Ilonka élete. Bp., 1936; Kereszt és feltámadás. Bp., 1936; Kis elmélkedések Jézus Szíve-zsolozsmájáról. Bp., 1937; Szent Ignác-kilenced. Bp., 1937; A szeretet nagy titka. Bp., 1937; Az újjászületés szentsége. Bp., 1937; Az idők nagy jele. Bp., 1937; Az Unum Szövetség kis katekizmusa. Bp., 1937; Ave Maria. Bp., 1938; Ünnepek ünnepe. Bp., 1938; Elmélkedések a szent Vérről. Bp., 1939; Túlvilági valóságok és szociális problémák. Bp., 1939; Egy leány élet elindul a jó istenhez vezető úton. Bp., 1940; „Mondj szívem dalt.” Szent kilenced Szűz Mária tiszteletére. Bp., 1940; Ige és élet. 2 k. Bp., 1940–1; Manréza iskolája. Bp., 1941; Érd angyala. Bogner Mária Margit nővér élete és erényei. Bp., 1941; Met Jesus. Hart woor cogen. Roermond, 1941; Isten szolgája, Kaszap István boldoggá és szentté avatása pörében bizonyításra előterjesztett cikkelyek. Szeged, 1941; Sponsa Dei. Rákospalota, 1942; Adventi és karácsonyi elmélkedések. Bp., 1942; A szívek királynője. A tökéletes Mária-tisztelet rövid ismertetése. Bp., 1944; Szűz Mária szeplőtlen szívének tisztelete. Bp., 1944; Nagy jel az égen. Mária-tiszteletünk alapjai és gyakorlata. Bp., 1947; Máriát dicsérni hívek jöjjetek! Bp., 1948; Jézus Szent Szívének tisztelete. (Kézirat gyanánt.) Bp., é. n.; Előkészület a keresztény házasságra. Bp., é. n; Szociális igazságosság. Bp., é. n.; Versek 1913–1963. (Kézirat.) Boldogság útja. Személyeink felajánlása Jézus Szent Szívének. Hamilton, é. n.; Versek. Válogatás. (Kézirat gyanánt.) Bp., é. n.; Együtt a mesterrel. Parma (Ohio), 1977; Életem állomásai és beosztásaim. Lelkiéletem korszakai. KMJ I. 282–3; Misztikus versek. Kecskemét, 2002; Jézus Szent Szívének tisztelete (Kézirat gyanánt). Ir: Cat. Def. II. 22; DHCJ II. 1016; F–V 10–2; Gu IV. 707–10; MJTN 47; KML II. 392–3; Hetényi Varga II. 43–64; Pálos 168; Petrik 1912–20/I; Tóth 13–4; ÚMÉL I. 1106; Csávossy Elemér (1883–1972). Anima Una 43. (1972. november) 14–8; P. Csávossy Elemér SJ (1883–1972). BMJ 1973. 2; P. Csávossy Elemér SJ (1883–1972). Szolgálat 17. (1973. húsvét) 103–5; P. Csávossy elfogatása. A Szív 52. (1976. március) 3, 208–12; Bányai L.: Csávossy Elemér. Kitárul a világ. Bukarest, 1978. 69; Péteri J. (Petruch A.): „Ha szentté nem leszek, hiába születtem” Csávossy Elemér élete (1883–1972). New York, 1980; Pálos A.: Csávossy Elemér ötven éve szerzetes. Rostában. Hamilton, 1985. 103–5; Petruch A.: Csávossy Elemér élete (1883–1972). KMJ I. 209–83; Ágotha T.: Csávossy Elemér. Megalkuvás nélkül. Bp., 1995. 81; Pálos A.: Csak a szépre emlékezem. A Szív 78. (1992. január) 1, 10–2, 78. (1992. február) 2, 63–4, 78 (1992. május) 5, 203–4; Ádám J.: †P. Csávossy Elemér. ProvH 69. (2001. január–február) 46–7; Hámori P. Jezsuita társadalmi gondolkodók Magyarországon 1931–1944. Varga László és Csávossy Elemér páterek a magyarság életproblémáiról. MJK 607–21; Miklósházy 25–6.született: 1883-10-24, Papdbelépés: 1903-02-1, St. Andräfogadalom: 1920-03-25, 4 fog. prof.papszentelés: 1911-07-14, Bpmeghalt: 1972-08-12, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Csécsi Ferenc

1711. júl. 9. Komárom. Nyelv: magyar. SJ 1729. okt. 14. Trencsén. Psz. 1743. Bécs. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1762. jan. 29. Buda.

Komáromban született. Budán elvégezte a logikát is, mielőtt Trencsénben belépett a Társaságba. A próbaidő után 1732-ben Sopronban lett tanár. 1733–5 között Grazban bölcseletet tanult. Utána Pozsonyban két, Győrben egy évig középiskolai tanár volt. Teológiára 1740-ben Bécsbe került. Rendi képzését 1744-ben Besztercebányán fejezte be a harmadik próbaévvel. 1745-ben Nagyváradon a székesegyház ünnepi szónoka volt. A következő évben Nagyszombatban etikát tanított. Onnan Győrbe került, ahol bölcseletet és kontroverziát adott elő. 1747–51 között Egerben a kazuisztika és a kontroverzia, Nagyszombatban a kánonjog és Kassán a szentírástan tanára volt. 1756-tól haláláig előbb iskolaigazgatói, majd könnyebb házi feladatokat látott el. Győri tanárkodása alatt adott ki két kisebb bölcseleti tárgyú könyvet.

M: Assertiones prooemiales logicae. Győr, 1747; Assertiones ex universa philosophia. Győr, 1748. Ir: Nom. I. 194; Pe 890; Petrik 1712–1860/V.született: 1711-07-9, Komárombelépés: 1729-10-14, Trencsénfogadalom: 1747-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1743-0-0, Bécsmeghalt: 1762-01-29, Budabeszélt nyelvek: magyar

Cséfalvay Ferdinánd (Nándor)

1881. máj. 30. Ógyalla. Nyelv: magyar. SJ 1897. aug. 14. Nagyszombat. Psz. 1912. Innsbruck. F. 1917. febr. 2. C. sp. †1928. ápr. 26. Pécs.

Szerzetesi életét 1898-ban a nagyszombati újoncházban kezdte. Két év után folytatta középiskolai tanulmányait, és retorikát is végzett. A bölcseleti tanulmányokra 1904–7-ben Pozsonyba került. Utána három évig Kalocsán tanított. 1910-től Innsbruckban a hároméves teológiai kurzust végezte. Utána Bp.-en két év alatt megszerezte a tanári diplomát latin és görög nyelvből. Egy évi pécsi tanítás után 1916-ban St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Utána korai haláláig Pécsett működött mint tanár, internátusi nevelő és gimnáziumi igazgató. Halála nagy veszteséget jelentett a vele indult pécsi kollégiumnak, mert elsőrangú tanár és nevelő volt.

M: A szentmise. Bp., 1912; Fehér zászló alatt. Bp., 1914; Kis latin nyelvtan. Pécs, 1919; Tanítványainkhoz az önnevelésről. H. n., é. n. Ir: Cat. Def. I. 17.580; Gu IV. 721; MJTN 47; MKL II. 395; Petrik 1911–1920/I; Tóth 14–5; Pozsárkó N.: P. Cséfalvay Nándor S. J. 1881–1928. Mecsek Alján 17. (1928. július) 3–5; Baják M.: A legkiválóbb nevelő, akit ismertem – P. Cséfalvay. Jezsuita Nevelés 1. (1954) 1, 11–3; Reisz E.: Páter Cséfalvay diákja voltam. Jezsuita Nevelés 1. (1954) 3, 44–7.született: 1881-05-30, Ógyallabelépés: 1897-08-14, Nagyszombatfogadalom: 1917-02-2, C. sp.papszentelés: 1912-0-0, Innsbruckmeghalt: 1928-04-26, Pécsbeszélt nyelvek: magyar

Cséfalvay Pál

1715. jan. 20. Nemespoprád. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1731. okt. 28. Bécs. Psz. 1745. Nagyszombat. F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1760. máj. 30. Győr.

1731-ben lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő letelte után 1734-ben Esztergomban tanított, majd Nagyszombatban elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. Utána három évig Pozsonyban volt tanár. 1742–5 között Nagyszombatban tanult teológiát. 1743. december 8-án ő mondta a nagy ünnepi szentbeszédet. 1746-ban Budán tanított, majd a következő évben Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1748-ban Nagyszombatban matematikát tanított. A következő évben a bécsi Theresianumban a bölcsészek felügyelője, majd az egyetemen a dialektika tanára volt. 1751–3-ban Győrben bölcseletet adott elő. Utána Trencsénben három évig könnyebb házi feladatköröket látott el valószínűleg egészségi okokból. 1757–8-ban Nagyszombatban kontroverziát tanított, majd Kassára és onnan Győrbe került, ahol meghalt. Győri tanársága idején adott ki egy matematikakönyvet.

M: De immaculato Virginis conceptu. Nagyszombat, 1743; Universae matheseos institutio. Győr, 1752 (?). Ir: Nom. I. 195; Petrik 1712–1860/I; So II. 1715; St 49; Szi II. 229.született: 1715-01-20, Nemespoprádbelépés: 1731-10-28, Bécsfogadalom: 1749-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1745-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1760-05-30, Győrbeszélt nyelvek: szlovák

Csegedi Lajos, testvér

1874. aug. 19. Bp. SJ 1903. szept. 7. F. 1914. febr. 2. †1949. nov. 12. Szatmárnémeti.

1903–5 között testvérnovícius volt Nagyszombatban. 1906–41 között Szatmárnémetiben szabó, ruhatáros, a szolgák felügyelője, házi kísérő. 1942-től Nagykapornakon szabó, ruhatáros, házi mindenes. 1948-tól nyugdíjas.

Ir: MJTN 48.született: 1874-08-19, Bpbelépés: 1903-09-7fogadalom: 1914-02-2meghalt: 1949-11-12, Szatmárnémeti

Csehi Ferenc

1622. máj. 16. Marosvásárhely. Nyelv: magyar. SJ 1642. nov. 7. Bécs. Psz. 1654. F. 1658. nov. 1. C. sp. Kassa. †1670. febr. 24. Szepeskáptalan.

Marosvásárhelyen született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1645–7 között Nagyszombatban és Grazban végezte a bölcseletet. A magisztériumban Nagyszombatban, Győrben, Trencsénben és újra Győrben tanított. Kétéves kazuisztikai kurzust végzett Laibachban. 1655–6-ban a veszprémi misszióban dolgozott, majd a harmadik próbaévet végezte az ausztriai Judenburgban. 1658–63-ban lelkipásztor volt Gyöngyösön, Nagyszöllősön, Nagykárolyban és Szepesváralján. 1664-ben Ungváron és 1665-től haláláig Szepesváralján volt a ház lelkiatyja.

Ir: Nom. I. 195; So II. 1715; St 49; Szi II. 237; Molnár A.: Csehi Ferenc. MEV 11. (1999) 1–2. 11–32.született: 1622-05-16, Marosvásárhelybelépés: 1642-11-7, Bécsfogadalom: 1658-11-1, Kassa, C. sp.papszentelés: 1654-0-0meghalt: 1670-02-24, Szepeskáptalanbeszélt nyelvek: magyar

Cseke István

1627. nov. 30. Nagyúny. SJ 1648. jan. 22. Bécs. Psz. 1660. F. 1665. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1679. márc. 28. Munkács.

1648-ban Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1650-ben Pozsonyban tanított és az iskolai színjátszás felelőse volt. Bölcseleti tanulmányait 1651–3-ban Grazban végezte. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Pozsonyban és Ungváron tanított. Teológiára Nagyszombatba került 1657-ben. 1660-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1662–3-ban Nagyszombatban retorikát, 1664–72 között Kassán bölcseletet, kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1673-tól a Rákóczi-misszióban dolgozott mint hitszónok. Munkácson halt meg.

M: Corona Sopho Basilica Stephani Protoregis. Nagyszombat, 1662; Symbolum philosophicum. Nagyszombat, 1663; Memoria saeculorum […] carmine decantata. Kassa, 1666. Ir: Nom. I. 195; RMK II. 995, 1018, 1080; So II. 1715; St 50; Szi II. 241.született: 1627-11-30, Nagyúnybelépés: 1648-01-22, Bécsfogadalom: 1665-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1660-0-0meghalt: 1679-03-28, Munkács

Csele (Holper) Sándor

1918. aug. 15. Fertőszentmiklós. SJ 1937. aug. 14. Psz. 1947. ápr. 26. F. 1954. aug. 15. †1997. szept. 10.

1937–40 között a zugligeti Manrézában elvégezte a noviciátust és a retorikát. 1941–4 között Kassán filozófiát tanult. 1944-ben Pécsett volt magiszter, majd Szegeden elkezdte a teológiát. Tanulmányait 1948-ban fejezte be Rómában, ahol közben pappá szentelték. 1951-ben Münsterben végezte a terciát. Utána 1952–94-ig a római Germanicumban működött, először repetitorként a doktori tézisét írta, majd tanulmányai bejezése után, 1954-től a ház minisztere és ökonómusa volt, aki gondozta a San Pastoréban lévő villát is. 1995-ben szélütés érte, ezután bevonult az Írók Házának betegtermébe, ahol később elhunyt.

M: „Cur dolor in Redemptione?” Róma, 1952. Ir: MJTN 48; Szilas L.: P. Csele Sándor MJV III. 295–7; †P. Csele Sándor S. J. 1918–1997. ProvH 51. (1997. szeptember–október) 16–9; MJN 104.született: 1918-08-15, Fertőszentmiklósbelépés: 1937-08-14fogadalom: 1954-08-15papszentelés: 1947-04-26meghalt: 1997-09-10

Cseles (Celess, Zölles) Márton

1641. jan. 23. Rózsavölgy. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1657. okt. 10. Trencsén. Psz. 1670. Bécs. F. 1675. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1709. jan. 14. Sárospatak.

Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. 1660-ban Leobenben végezte a tanárképzőt. Utána Bécsben három évig bölcseletet tanult. Majd újabb három évig Pozsonyban tanított. A teológiát is Bécsben végezte 1667–70-ben. 1671-től Trencsénben az újoncmester segítője volt. 1673–6 között bölcseletet tanított Nagyszombatban, majd a következő két évben Linzben. 1679-ben Grazban, utána két évig Bécsben kazuisztikát tanított. Ezután lett dogmatanár Nagyszombatban, de csak két évre. 1684–5-ben Grazban házi lelkiatya volt. A következő évben rektor lett Pozsonyban. Hat év után szentírást tanított Nagyszombatban. 1694–9 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Mellette megkapta a feladatot: Hevenesi Gábor forrásgyűjtése számára másolni a vatikáni levéltárban a magyar egyháztörténelmet érintő anyagot. Öt évig dolgozott Rómában. Hazatérve 1705-ig Győrben volt rektor és a harmadik próbaév vezetője. Utána Nagyszombatba került házi lelkiatyának. 1708-tól a kurucok fogságában volt. Sárospatakon halt meg 1709. január 14-én.

M: Decennium Georgii Széchenyi metropolitae Strigoniensis. Nagyszombat, 1721; Hungariae sanctitatis indicia. Nagyszombat, 1737. Ir: Guilhermy I. 43–4; Kazy 177; LKKOS 204; Nom. I. 196; Pe 40; Petrik 1712–1860/I; Po III/1 5428–9; Po Magyar 748 752; So II. 1716; St 50; Szi II. 243–4; Cseles Márton (1641–1709). KJKT 64; Lánczy Gy.: Vatikáni anyagok Magyarországnak szent István király által pápai hűbérül való felajánlásához. Századok 35. (1901) 905–21; Monay 101–7; Vásáry I.: A jezsuita Cseles Márton és a Julianus-jelentés. Középkori kútfőink kritikus kérdései. Bp., 1974, 261–75; Lukács 116.született: 1641-01-23, Rózsavölgybelépés: 1657-10-10, Trencsénfogadalom: 1675-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1670-0-0, Bécsmeghalt: 1709-01-14, Sárospatakbeszélt nyelvek: szlovák

Csengődy (Grelinger) József

1909. szept. 26. Magyarcsenye. SJ 1924. szept. 27. Psz. 1938. jún. 26. F. 1946. febr. 2. †1983. aug. 11. Pannonhalma.

1924–6 között Érden skolasztikus novícius. 1927–9 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezi középiskolai tanulmányait. 1930–2 között Szegeden filozófiát tanul, 1933–5-ig Pécsett magiszter: magyar és latin nyelvet tanít. 1936–9 között Szegeden teológiát tanul, közben pappá szentelik. 1940–3 között a bp.-i Tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerez. 1944-ben Szegeden végzi a harmadik probációt. 1946–9 között a pécsi Pius Gimnáziumban latint és éneket tanít, a Mária-kongregáció prézese, majd szubminiszter és templomi gyóntató. 1949–50-ben Nagykapornakon plébános-helyettes, a Mária-kongregáció prézese. A szétszóratás után 1950–80 között Kecelen az általános iskolában tanít. 1980-tól a pannonhalmi szociális otthon lakója; 1983-ban halt meg.

Ir: Pálos 168, MJTN 48; Miklósházy 26.született: 1909-09-26, Magyarcsenyebelépés: 1924-09-27fogadalom: 1946-02-2papszentelés: 1938-06-26meghalt: 1983-08-11, Pannonhalma

Cseplény (Csepelényi) Ferenc

1676. jan. 6. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1691. okt. 9. Trencsén. Psz. 1705. Graz. F. 1709. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1737. máj. 27. Buda.

Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy-egy évig Sopronban és Pozsonyban tanított. 1696–8-ig Nagyszombatban tanulta a bölcseletet. Utána Kolozsváron volt tanár. 1702-ben Bécsben kezdte a teológiai tanulmányokat, melyeket egy év múlva Grazban folytatott. 1706-ban a harmadik próbaévre Judenburgba került. Utána két évig Komáromban tanított. 1709–13-ban Nagyszombatban négy évig bölcselettanár volt, majd szemináriumi rektor. A következő évben Grazban kazuisztikát adott elő. 1715–21 között Kassán teológiát és szentírástant tanított. 1722-ben kezdte elöljárói pályafutását: 1722–8 rektor és újoncmester Trencsénben, 1729–31-ben Pozsonyban rektor, 1732–6-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárja és 1736. július 8-tól haláláig Kassán rektor volt, de Budán halt meg.

M: Discursus politici de variis reipublicae gubernandis formis. Nagyszombat, 1709; Septemviri ductae Tyrnaviam coloniae sapientiae. Nagyszombat, 1711; Senae senis universitatis Tyrnaviensis […] Erectae arae. Nagyszombat, 1712; Ecclesia toto terrarum orbe. Nagyszombat, 1717. Ir: MKL II. 414; Nom. I. 196; Pe 415; Petrik 1712–1860/I, IV, V, VII; RMK II. 2374, 2423; So 1717; St 50; Szi II. 272–3.született: 1676-01-6, Győrbelépés: 1691-10-9, Trencsénfogadalom: 1709-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1705-0-0, Grazmeghalt: 1737-05-27, Budabeszélt nyelvek: német

Cser Palkovits István

1908. aug. 16. Székesfehérvár. SJ 1926. szept. 7. Psz. 1937. jún. 16. F. 1993. dec. 8. †1996. okt. 31. Pilisvörösvár.

1926–8 között Érden volt skolasztikus novícius. 1929–31 között Szegeden hallgatta a filozófiát. 1932–4-ig a pécsi Pius Kollégiumban volt magiszter: hittant, francia nyelvet, matematikát és természetrajzot tanított. 1935-ben Innsbruckban kezdte el teológiai tanulmányait, majd 1938-ban Szegeden végzett, s ugyanitt végezte harmadik probációját. 1940-től a pesti Jézus Szíve-templomban, majd Kispesten lelkészi munkát végzett. 1943-ban rövid ideig Hódmezővásárhelyen lelkipásztor, majd újból Bp.-en miniszter és kongregációs prézes volt. 1944-től Pécsett hittant tanított. 1946–7 folyamán Szegeden volt lelkipásztor, a következő években a veszprémi szemináriumban spirituális. 1949-ben elhagyni kényszerült az országot. 1957-től Bécsben, a következő évtől kezdve Innsbruckban a magyar emigránsok lelkipásztora volt. 1960–1-ben Bécsben, a Pázmáneumban, 1962–5 között pedig a bécsi burgenlandi szemináriumban volt spirituális, valamint a bécsi magyar lelkésznek segített a magyarok lelki gondozásában. 1966–70 között kórházlelkész, 1971–90-ig Bécs-Mauerban plébániai lelkész volt. Bécsi tartózkodása idején Mindszenty bíborosnak volt a gyóntatója, akinek halálánál is jelen volt. 1990-ben hazatért Mo.-ra, először a Radvány utcai rendházban élt, majd Pilisvörösvárra került, ahol elhunyt.

M: Nagyheti kilenced. Bp., 1940; Pécs városa és jezsuitáinak múltjából. Bp., 1942; A szeretet jegyében. Bp., 1943; A bécsi Szent István-dóm és magyar emlékei. Bécs, 1984; Nagyheti gondolatok. Kecskemét, 1995. Ir: MJTN 48–9; Cser Palkovits I.: Önéletrajz. Anima Una 92. (1983. december) 14–5; Cser Palkovits I.: Önéletrajzi adatkiegészítés. Anima Una 105. (1987. január) 2–4; Borbándi 500; András I.: P. Cser-Palkovits István S. J. 1908–1996. ProvH 47. (1996. december) 18–20; András I.: P. Cser Palkovits István (1908–1996) MJV III. 241–4; MEIL 162–3; Szabó G.: Cser Palkovits István. A székesfehérvári Belvárosi plébánia története. Székesfehérvár, 2003. 248; MJN 166–7.született: 1908-08-16, Székesfehérvárbelépés: 1926-09-7fogadalom: 1993-12-8papszentelés: 1937-06-16meghalt: 1996-10-31, Pilisvörösvár

Cser (1936-ig Stockinger) László

1914. dec. 16. Tamási. Nyelv: magyar. SJ 1933. aug. 14. Bp. Psz. 1945. jún. 6. Sanghaj. F. 1976. febr. 2. 4 fog. prof. †2004. ápr. 6. New York.

A Tolna megyei Tamásiban született. A középiskolát a pécsi Pius Kollégiumban bentlakó növendékként végezte. 1933-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1936-ban ugyanott P. Alaker György és P. Buzna Viktor vezetése alatt retorikát is végzett. A hároméves bölcseleti tanulmányok után jelentkezett a kínai misszióba. 1940–1-ben Pekingben tanulta a kínai nyelvet. 1943-tól Zikavejben két évig, majd Sien-Hszienben, amely akkor japán megszállás alatt volt, teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1945-ben. A következő években onnan gondozta a környéken a keresztényeket. Mao Ce-tung katonái elűzték, és előbb Sanghajba, majd Pekingbe került, ahol gondoskodnia kellett a szeminárium anyagi ellátásáról. 1949-ben magyar kivándoroltak lelkipásztorának Amerikába küldték. Onnan rövidesen a kanadai Courtlandbe került, ahol a környéken nyolcszáz kivándorolt magyar család élt. Itt néhány év alatt felépítette a Szent László-templomot. 1954-től az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Először South Norwalkban, 1955-ben Buffalóban, 1956–65-ig Inisfadán, 1966–70-ben Northportban és utána 2003-ig St. Jamesben a plébánián dolgozott. Fő feladataként egész észak-amerikai tartózkodása alatt a kínai jezsuita misszió prokurátori hivatalát látta el, ami azt jelentette, hogy neki kellett megszereznie az anyagi alapokat annak működésére főleg Dél-Koreában, Formozában és a Fülöp-szigeteken. E munkája mellett segítette A Szív terjesztését, és főleg írói tevékenységet folytatott. Fiatal korától verselt. Ez, úgy látszik, családi örökségből származott: anyai nagynénje Tanner Ilona, költői nevén Török Sophie, Babits Mihály felesége volt. 2002-ben New Yorkban a Fordham egyetem gondozóotthonába került, ahol két évvel később, kilencvenéves korában halt meg.

M: Vér és láng között. Bp., 1937; Nikoláj, az első. Bp., 1937; Az út elején. Bp., 1939; Pekingi séták. Bp., 1941; Jelenvalók és örökkévalók. Bp., 1942; Himnusz a kereszten. Torma Kálmán S. J. élete. Bp., 1944; A puszta éneke. Hamilton, 1955; Monológ. New York, 1956; Határnapok. New York, 1956; Belső kaland. New York, 1956; Útközben. Bécs, 1962; Téli ösvény. Hamilton, 1964; Hullámokon. Hamilton, 1965; Isten háza. Cleveland, 1966; Kínaiak. Parma (Ohio), 1978; Kína arca és sorsa. Parma (Ohio), 1978; Úttörő kínai misszionáriusok. Parma (Ohio), 1978; Ének az éltetőhöz. Hamilton, 1983. A szív énekei. Két jezsuita költő. Róma, 1992, 5–96; Boldog szívem éneke. Kecskemét, 1997; Nekrológ – Önéletrajz. MJV I. 129–54; Tíz év Kínában. Bp., 2000; Két kapu között. New York–Szombathely, 2000. Ir: MJTN 48; Hajdók J.: Cser László S. J. versei. Bp., 1942; Borbándi 76; Cser László. Kortárs magyar írók. 1945–1997. I. Bp., 1998. 139–40; Gulácsi É.: Cser László. Vigilia 64. (1999) 5, 398; MEIL 162; Cser László. A határon túli magyar irodalom kislexikona. Bp., 2000. 37–8; Miklósházy A.: Cser László (1914. 12. 16. – 2004. 04. 06.) ProvH 85. (2004. március–április) 39–40; Szabó F.: Cser László halálára. Távlatok 64. (2004) 275–80; Uő: A kínai misszionárius emlékezete. Új Horizont 33. (2005) 32–40; MJN 165–6.született: 1914-12-16, Tamásibelépés: 1933-08-14, Bpfogadalom: 1976-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1945-06-6, Sanghajmeghalt: 2004-04-6, New Yorkbeszélt nyelvek: magyar

Cserepes Péter

1912. szept. 26. Naszvad. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1932. júl. 30. Rózsahegy. Psz. 1941. jún. 22. Szeged. F. 1948. febr. 2. C. sp. †1983. aug. 11. Győr.

A csehszlovák rendtartományba lépett be és noviciátusát Rózsahegyen, a bölcseletet Krakkóban végezte. Amikor 1938-ban megalakult a szlovák rendtartomány, a magyar származású jezsuiták választhattak, hová akarnak tartozni. Ő a magyart választotta, és a teológiát Szegeden végezte. Fizikából és kémiából tanári oklevelet szerzett. Tanított Kassán és Kalocsán. 1949–51-ben kaposvári házfőnök volt. A rendek feloszlatása után elöljárói engedéllyel Székesfehérváron tanár lett. Kapcsolatban volt Halász Piusszal, akinek egy írógéppel sokszorosított tanulmányát valakinek kölcsönadta, ami kitudódott. 1965-ben Székesfehérváron kétévi börtönbüntetésre ítélték. Utána Székesfehérváron maradt, és később intenzív lelkipásztori munkát is végzett. Rokoni látogatás közben Győrben halt meg.

Ir: Cat. Def. II. 22; Hetényi Varga II. 64–5; MJTN 49; Pálos 168–9; Holovics F.: Cserepes Péter (1912–1975) Barátaink Levelei 1975. december 31. 7; P. Cserepes Péter SJ (1912–1975) Anima Una 59. (1976. november) 1–2; Miklósházy 26.született: 1912-09-26, Naszvadbelépés: 1932-07-30, Rózsahegyfogadalom: 1948-02-2, C. sp.papszentelés: 1941-06-22, Szegedmeghalt: 1983-08-11, Győrbeszélt nyelvek: szlovák

Cserkó István

1874. dec. 25. Dunahidas. SJ 1900. júl. 30. F. 1910. aug. 10. †1951. júl. 16. Trencsén.

1900–7 között Nagyszombatban testvérnovícius, majd gazdasági vezető. 1908-ban Innsbruckban ruhatáros, házi kísérő. 1909–10-ben Kalocsán portás, ebédlős és ruhatáros. 1911–6 között Nagyszombatban gazdasági vezető, a szolgák felügyelője, írnok a Posol című újság szerkesztőségében. 1917–9 között katonai szolgálatot teljesített. 1920-ban átírták a csehszlovák viceprovinciába.

Ir: MJTN 49.született: 1874-12-25, Dunahidasbelépés: 1900-07-30fogadalom: 1910-08-10meghalt: 1951-07-16, Trencsén

Csernovich Ferenc

1684. jún. 23. Keszthely. SJ 1702. okt. 27. Bécs. Psz. 1714. Kassa. F. 1719. febr. 2. 4 fog. prof. Székelyudvarhely. †1736. febr. 4. Kassa.

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. 1706–8 között Grazban végezte a bölcseletet, majd három évig Varasdon tanított. A teológiai tanulmányokat 1712-ben Bécsben kezdte és 1715-ben Kassán fejezte be. Ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Pécsett volt tanár, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. A következő években népmisszionárius és hitszónok volt Nagybányán egy, Székelyudvarhelyen pedig két évig. 1721–2-ben Kolozsváron matematikát és etikát tanított. Onnan Nagyszombatba került és leadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1726-ban Kolozsváron kontroverziát tanított. 1727–9-ben Székelyudvarhelyen házfőnök és plébános, 1730–2-ben Kolozsváron, majd 1733-tól haláláig Kassán rektor volt. Írt néhány történelmi tárgyú könyvet, egyebek mellett a nagyszombati egyetemről, és szentbeszédeiből is kiadott egy kötetet.

M: Epistolae heroum. Kolozsvár, 1721; Magni manes Transylvaniae principum. Kolozsvár, 1722; Propugnaculum reipublicae christianae. Nagyszombat, 1724; Panegyrici praelatorum et magnatum Hungariae. Nagyszombat, 1724; Ortus et progressus […] Univ. Tyrn. Nagyszombat, 1725. Ir: LKKOS 209; MKL II. 426; Nom. I. 199; Petrik 1712–1860/I. V; So II. 1718; St 51–2; Szi II. 325–6; Csernovics Ferenc. (1680–1736). KJKT 64; Albert D.: Csernovics Ferenc. Tamási Áron Gimn. 21.született: 1684-06-23, Keszthelybelépés: 1702-10-27, Bécsfogadalom: 1719-02-2, Székelyudvarhely, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Kassameghalt: 1736-02-4, Kassa

Csernyánszki (Gsernánszki) János

1637. febr. 2. Nagycserna. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1655. okt. 24. Trencsén Psz. 1667. Nagyszombat, F. 1673. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1704. dec. Lőcse.

Született valószínűleg Nagycsernán (Nagychorniensis, olvassa Petruch), és Nagyszombatból lépett be 1655-ben az első trencséni újoncok között. 1659–62-ben Kassán elvégezte a bölcseleti tanulmányokat és egy évig grammatikát tanított. 1664-ben a teológia első évét Lengyelországban végezte, majd Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1667-ben. 1668-ban Trencsénben gazdasági főnök volt. A következő évben Győrben végezte a harmadik probációt. 1670–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított. Utána négy évig rektor és újoncmester volt Trencsénben. Ezt követően Kassán két évig kazuisztikát adott elő. 1680–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított és a nemesi konviktus igazgatója, majd utolsó évében a ház lelkivezetője volt. 1684–8 között Szakolcán a házfőnök, 1689-től haláláig Lőcsén a lelkivezető hivatalát látta el.

M: Cornucopiae in applausum. Nagyszombat, 1673. Ir: Nom. I. 200; Pe 15; So II.született: 1637-02-2, Nagycsernabelépés: 1655-10-24, Trencsénfogadalom: 1673-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1667-0-0, Nagyszombat,meghalt: 1704-12-Lőcsebeszélt nyelvek: szlovák

Csete István

1648. dec. 25. Vágsellye. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1667. okt. 12. Trencsén. Psz. 1680. Bécs. F. 1685. jún. 24. Kolozsvár. †1718. márc. 18. Sopron.

1667-ben lépett be a trencséni újoncházba. 1671-ben Kassán kezdte meg a bölcseleti tanulmányokat, melyeket Bécsben folytatott. 1674–6-ban egy-egy évig Ungváron, Kassán és újra Ungváron tanított. A teológiát 1677–80 között Bécsben végezte. Ott szentelték pappá tanulmányai utolsó évében. Utána egy évig Nagyszombatban tanított retorikát. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1683-ban kezdte meg hitszónoki pályafutását, melynek csak kora és betegsége szabott határt. 1683–1700 volt erdélyi működésének ideje, a két gyulafehérvári évet (1689–90) leszámítva kolozsvári székhellyel. Visszatérve az országba Nagyszombatban és Győrben működött mint hitszónok. Utolsó állomáshelyén, Sopronban 1710–5 között a nemesi konviktust vezette, utána a ház lelki irányítója lett 1716-ig. Ekkor haláláig betegállományba került. Korának egyik legkiválóbb hitszónoka volt. Csete maga készítette szentbeszédeinek latin fordítását, Velics szerint 1610-et 35 kötetben. Máriáról, a magyar és Mo.-t érintő szentekről Csete fiatalabb rendtársa, Gyalogi János adott ki magyar nyelven egy kötetet hatvanhét beszéddel.

M: Duodecim Stephani heroes Ungariae. Nagyszombat, 1681; Affectus universorum statuum et ordinum Regni Hungariae. Nagyszombat, 1681; Per Hungariam et Transylvaniam habiti ad populum Sermones sacri. 2 k. Kolozsvár, 1750–1; Nagy Asszonyról, magyar szentekről […] jeles prédikátziók. Kassa, 1754. Ir: DHCJ II. 1016–7; Guilhermy I. 251–2; LKKOS 183–4; MAMŰL II. 135–6; MKL II. 429; Nom. I. 200; Pe 130; Petrik 1712–1860/I; Po III/1 5430; Po Magyar 800–1; RMK II. 1490; So II. 1719; St 51–2; Szi II. 341–3; Weiser III. 84–92; Csete István (1648–1718). KJKT 64–5; Erdélyi K.: Csete István, 1648–1718. A Kolozsvári Piarista Gimnázium Értesítője 1902. 17–33; Velics III. 72–4; Kudora J.: Csete István. A magyar katolikus egyházi beszéd irodalmának ezeréves története. Bp., 1912. 117–8; Lukácsy S.: Isten gyertyácskái. Bp., 1994; Lukácsy S.: Csete István, a magyar szentek prédikátora. Vigilia 61. (1996) 585–90; Gábor Cs.: Változatok a sorsértelmezésre: Csete István prédikációi Mária országáról és annak történetéről. Humanizmus, religio, identitástudat. Debrecen, 2007. 227–41; Erdő P.: Csete István jezsuita. ProvH 111. (2009. november–december) 57–9.született: 1648-12-25, Vágsellyebelépés: 1667-10-12, Trencsénfogadalom: 1685-06-24, Kolozsvárpapszentelés: 1680-0-0, Bécsmeghalt: 1718-03-18, Sopronbeszélt nyelvek: szlovák

Csiba István

1672. okt. 28. Kecskemét. Nyelv: magyar. SJ 1692. febr. 25. Trencsén. Psz. 1704. Graz. F. 1709. aug. 15. Nagyszombat. †1719. aug. 9. Kassa.

A hódoltsági Kecskeméten született és Pozsonyban vették fel a Társaságba 1692-ben. Újoncéveit Trencsénben töltötte. 1694-ben Győrben grammatikát tanított. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte. 1698–1700-ban Kőszegen volt a grammatika tanára. 1701–4-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Győrben a harmadik próbaévvel befejezte rendi képzését. Utána Nagyszombatban és Kassán két-két évig két alkalommal bölcseletet tanított. 1715-től haláláig Kassán szemináriumi elöljáró volt, valamint kazuisztikát és szentírástudományt tanított. Műveiben egyebek mellett Nagyszombat történetével és Mo. vizeivel és hegyeivel foglalkozott.

M: Tyrnavia nascens. Nagyszombat, 1706; Tyrnavia crescens. Nagyszombat, 1707; Dissertatio […] de hungariae aquis. Nagyszombat, 1713; Trias Carolina prodroma augustae gloriae Caroli VI. Nagyszombat, 1713; Dissertatio […] de montibus Hungariae. Nagyszombat, 1714; Sanctus Ignatius de Loyola. Kassa, 1718. Ir: LKKOS 212; MAMŰL II. 136; MKL II. 432; Nom. I. 201; Pe 427; Petrik 1712–1860/IV. VII; RMK II. 2263, 2292; So II. 1721; St 52; Szi II. 346–7.született: 1672-10-28, Kecskemétbelépés: 1692-02-25, Trencsénfogadalom: 1709-08-15, Nagyszombatpapszentelés: 1704-0-0, Grazmeghalt: 1719-08-9, Kassabeszélt nyelvek: magyar

Csiba Mihály

1699. szept. 22. Csukárpaka. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1718. okt. 14. Trencsén. Psz. 1731. Kassa. F. 1736. febr. 2. 4 fog. prof. Gyöngyös. †1754. febr. 15. Szatmárnémeti.

1718-ban Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek végeztével Rozsnyón és Varasdon tanított. 1723–5 között Kassán bölcseletet tanult. A következő három évben Kolozsváron volt középiskolai tanár. A teológiát is Kassán végezte. Ott szentelték pappá 1731-ben. 1733-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána főleg lelkipásztorkodással foglalkozott. Gyöngyösön, Sárospatakon és Ungváron volt hitszónok. 1740-től kisebb helyeken elöljárói feladatokat látott el: Traunkirchenben, Nagyváradon, Nagybányán és Szatmárnémetiben. 1746-tól Egerben, 1751-től Kassán volt házi lelkiatya.

M: Exercitationes poeticae. Kolozsvár, 1727; Allocutiones oratoriae honori […] philosophiae magistrorum. Kolozsvár, 1728. Ir: Nom. I. 201; Pe 706; So II. 1722; St 53; Szi II. 347–8.született: 1699-09-22, Csukárpakabelépés: 1718-10-14, Trencsénfogadalom: 1736-02-2, Gyöngyös, 4 fog. prof.papszentelés: 1731-0-0, Kassameghalt: 1754-02-15, Szatmárnémetibeszélt nyelvek: szlovák

Csiszár György

1640. márc. 2. Czifer. SJ 1659. okt. 24. Nagyszombat. Psz. 1672. Kassa. F. 1677. febr. 4 fog. prof. Selmecbánya. †1681. dec. 21. Pozsony.

1640-ben született, tizenkilenc éves korában Nagyszombatban lépett be a Társaságba. Próbaidejét Trencsénben, bölcseleti tanulmányait Leobenben és Nagyszombatban, a teológiát Kassán végezte. 1674-ben a nagy rózsahegyi misszióban, Kispalugyán volt plébános és lelkipásztor Liptószentmiklóson. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte 1675-ben. 1676-ban Turócon, a következő évben Selmecbányán volt lelkipásztor. 1678-ban Kassán etikát, a következő két évben héber nyelvet tanított. 1680-ban Pozsonyban beteg volt, az év végén meghalt.

Ir: Nom. I. 202.született: 1640-03-2, Cziferbelépés: 1659-10-24, Nagyszombatpapszentelés: 1672-0-0, Kassameghalt: 1681-12-21, Pozsony

Csizmazia Rezső

1922. febr. 7. Pér. SJ 1941. aug. 14. Psz. 1951. május 19. F. 1981. ápr. 22. †2005. dec. 31. Pannonhalma.

1941–4 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius és retorikus. 1945–7 között Szegeden filozófiát tanult. 1948-ban Szatmárnémetiben magiszter. 1949–52 között Szegeden teológiát tanult, közben felszentelték. A szétszóratás idején a csanádi egyházmegyében különböző helyeken káplán volt. A rend visszaállítása után először szülőfalujában volt lelkész, majd 1998-tól Pannonhalmán teljesített lelkipásztori szolgálatot, végül élete utolsó két évét a betegteremben töltötte.

Ir: Hetényi Varga 65–8; MJTN 50; Miklósházy 26; Pálos 169.született: 1922-02-7, Pérbelépés: 1941-08-14fogadalom: 1981-04-22papszentelés: 1951-05-19meghalt: 2005-12-31, Pannonhalma

Csobánczi József

1728. máj. 14. Pápa. Nyelv: magyar. SJ 1747. okt. 17. Bécs. Psz. 1759. Nagyszombat. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1813. ápr. 11.

Pápán született és a győri kollégiumból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Székesfehérváron egy évig grammatikát tanított. 1752–3-ban Nagyszombatban végezte bölcseleti tanulmányait, majd Budán és Sopronban újra grammatikát tanított. 1757–60-ban a nagyszombati egyetemen teológiát tanult. 1759-ben szentelték pappá. 1761-ben Nagybányán, majd Székelyudvarhelyen tanított. 1763-ban Egerben fejezte be rendi képzését a harmadik próbaévben. Ettől kezdve hitszónok és katekéta volt Kolozsváron, Ungváron, Székesfehérváron és Kőszegen a Társaság feloszlatásáig. Utána Dozmatban, majd Kis Máriacellben volt plébános.

M: Szent Istvánnak […] dicsérete. Buda, 1769. Ir: Nom. I. 203; Petrik 1712–1860/I; So II. 1771; St 53; Szi II. 392; Géfin Gy.: Csobánczy József dr. JTÉ (1940) 299; György L.: Csobánczi József. A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. Kolozsvár, 1992, 61.született: 1728-05-14, Pápabelépés: 1747-10-17, Bécsfogadalom: 1765-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1759-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1813-04-11beszélt nyelvek: magyar

Csókay (Klemm) Károly

1926. dec. 7. Moson. SJ 1950. szept. 22. Psz. 1957. július 30.

A bp.-i Tudományegyetemen vegyészdiplomát szerzett, majd külföldre távozott. A belgiumi Leuvenben részt vett a Mindszenty-kollégium alapításában. A noviciátust Arlonban végezte. 1953–5 között Leuvenben filozófiát tanult, utána 1955–8 között Burgosban végezte el a teológiát, ahol közben pappá szentelték. A terciát La Cejában töltötte 1959-ben, utána Chilébe küldték, a főváros jezsuita kollégiumában kémiát tanított. Majd 1961–2 folyamán Concepciónban tanított hittant, és lelkigyakorlatokat tartott. 1963–7 között Chuquicamatában lelkipásztor, 1964-ben az Ipariskolában volt prefektus. 1963–5 között Chiu-Chiuban hitoktató volt. 1968–75 között a főváros Goretti Mária-plébániáján volt lelkész, ahol templomot épített. 1975-ben Kanadába, Montrealba helyezték a magyar plébániára, ahol káplán volt. 1981-ben Torontóban töltötte a szabbatikus évét. 1982–4 között ismét Montrealban segédlelkész, 1985-ben Courtlandben, 1986–93 között Montrealban volt plébános. 1994-ben hazatért, előbb Bp.-en lett lelkész, majd 1995–2005 között Miskolcon, az új közös –jezsuita és egyházmegyei – Isteni Ige-templomban plébános és házfőnök. Közben hittant tanított a jezsuita gimnáziumban. Napjainkban továbbra is lelkész a miskolci jezsuita közösségben.

M: Népmissziók Chilében. MJV II. 112–40; Egy magyar hithirdető Chilében. Bp., 2011. Ir: MJTN 50; P. Csókay Károly rövid életrajza. Cor Unum 191. (1988. április) 3; Csókay K.: Bemutatkozásul. ProvH 26. (1993. október) 3–5; Uő: Jezsuita szerzetes a chilei rézbányákból. ProvH 69. (2001. január–február) 30–2; Molnár G.: Magyar hősök Latin-Amerikában a XX. században. MEV (2004) 1–2, 228; Csókay (Klemm) Károly. MJN 167–8.született: 1926-12-7, Mosonbelépés: 1950-09-22

Csörgi István

1913. okt. 10. Tura. SJ 1929. szept. 7. Psz. 1941. jún. 22. F. 1946. febr. 2. †1991. júl. 17. Jászberény.

A gödöllő premontrei gimnázium 4. osztályának elvégzése után lépett be a Társaságba. 1929–31 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius, majd Kalocsán befejezte középiskolai tanulmányait. 1935-től Bp.-en, majd Szegeden filozófiai tanulmányokat folytatott. 1937–8-ban Kalocsán volt magiszter. 1939–42 között Szegeden teologiát tanult. 1943-ban Nagykapornakon volt plébánoshelyettes, hitoktató, ifjúsági vezető. 1944-ben Szegeden végezte a terciát, majd a következő években Kalocsán tanított hittant, a Mária-kongregáció prézese volt, valamint miniszter a rendházban. 1949-től a pesti Jézus Szíve-templomban volt lelkész és templomi gyóntató, a következő évben Kalocsán lelkész, az eperföldi Szent Imre-templomban plébánoshelyettes, majd Mezőkövesden érte a szétszóratás. 1951–78 között magántanár volt Kiskőrösön, illetve 1965-től lelkipásztori szolgálatot vállalt. 1978–91 között Jászberényben volt spirituális.

Ir: MJTN 51–2; P. Csörgi István SJ. A kalocsai főegyházmegye névtára. 1990, 72; Nemesszeghy E.: P. Csörgi István SJ (1913–1991). ProvH 1. (1991. szeptember) 9; Pálos A.: In memoriam Csörgi István S. J. Kalocsai Kollégium 3. (1991) 37; Miklósházy 26.született: 1913-10-10, Turabelépés: 1929-09-7fogadalom: 1946-02-2papszentelés: 1941-06-22meghalt: 1991-07-17, Jászberény

Csussem György

1727. aug. 15. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1743. okt. 15. Bécs. Psz. 1757. Bécs. F. 1761. aug. 15. C. sp. Sopron. †1764. ápr. 7. Trencsén.

Budáról lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1747–9-ben a bölcseletet Bécsben tanulta. A következő négy évben Pozsonyban, Kőszegen, Egerben és Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát is Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1757-ben. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. Papi munkáját 1759-ben Pozsonyban kezdte hitszónokként. A következő évben felügyelő volt a bécsi Theresianumban. Akkor már beteg lehetett, mert 1761-ben Sopronban a könyvtárosság mellett csak a háztörténetet írta. Két évre még Szakolcára került. Először a tanárképzőben görög nyelvet tanított, majd a ház lelkiatyja lett. Utolsó állomáshelye Trencsén volt, ahol rövidesen meghalt.
D

M: Dissertationes […] de Coloniis Romanorum. Nagyszombat, 1753. Ir: Nom. I. 205; Petrik 1712–1860/V; So II. 1722; St 53; Szi II. 452.született: 1727-08-15, Győrbelépés: 1743-10-15, Bécsfogadalom: 1761-08-15, Sopron, C. sp.papszentelés: 1757-0-0, Bécsmeghalt: 1764-04-7, Trencsénbeszélt nyelvek: német

Cyrianus Pál

1614. ápr. 9. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1630. Bécs. Másodszor belépett 1639. febr. 5. Bécs. Psz. 1646. †1646. okt. 15. Cille.

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1632–4-ben Grazban végezte a böcseletet. 1635-ben Leobenből (Cinan név alatt) elbocsátották. Másodszor 1639-ben Bécsben lépett be a Társaságba. 1641–2-ben Zágrábban grammatikát tanított. 1643–5-ben Bécsben és 1646-ban Grazban tanult teológiát. 1646-ban szentelték pappá. Ugyanabban az évben halt meg Cillében pestises betegek ápolása közben.

Ir: CPA II. 567; Guilhermy II. 296–7.született: 1614-04-9, Nagyszombatmeghalt: 1646-10-15, Cillebeszélt nyelvek: magyar

Czentár János

1851. nov. 7. Kalocsa. SJ 1886. aug. 22. F. 1885. febr. 2. †1901. máj. 12. Bp.

1866–8 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1869–70 között St. Andräban volt retorikus, a következő évben Nagyszombatban betegeskedett. 1872–4 között Pozsonyban filozófiát tanult, majd a következő években Kalocsán betegeskedett. 1877–80 között Pozsonyban magánúton teológiát tanult. 1881-ben Nápolyban végezte a terciát. 1882-ben Bécs-Kalksburgban a provinciális segítőjeként működött. 1883-ban Kalocsán írással foglalkozott. 1884-ben St. Andräban a novíciusmester sociusa volt, majd 1885–7 között Innsbruckban miniszter. 1888–9 között Nagyszombatban, 1889–91 között a novíciusmester sociusa volt. 1891–3 között Pozsonyban rektor, majd 1895-ben Innsbruckban spirituális volt. 1895–9 között Pozsonyban volt rektor. 1900–1 között a pesti rendházban volt házfőnök, lelkigyakorlat-vezető.

Ir: MJTN 45; Velics L.: P. Czentár János. Két magyar jezsuita napjainkban. Bécs-Kalksburg, 1902. 11–26; Magyar Jezsuiták 118–31; Magyar jezsuiták 1939. Szent Ignác 7; Kerkai 137.született: 1851-11-7, Kalocsabelépés: 1886-08-22fogadalom: 1885-02-2meghalt: 1901-05-12, Bp

Czimmermann (Zimmermann) István

1849. márc. 15. Szomolnokhuta. Psz. belépése előtt (1877. Róma.) SJ 1879. szept. 24. Nagyszombat. F. 1890. febr. 3. 4 fog. prof. †1894. jan. 31. Zumbo.

Erős akaratú fiatal volt. Ennek jele, hogy tizenhat éves korában kezdte meg a gimnáziumot, és huszonkét évesen fejezte be. Utána egy évig katonai szolgálatot teljesített. Szemináriumba való belépésekor a római Német–Magyar Kollégium növendéke lett. Ott szentelték pappá 1877-ben. Egyéves kápláni működés után belépett a Társaságba. A kétéves újoncidőt az ausztriai St. Andräban végezte. Onnan Pozsonyba került, ahol hitszónok lett. Következő állomása Kalocsa, volt, ahol egy évig tanított katekizmust a felsőbb osztályokban. Utána három évig lelkipásztori feladatokat látott el. 1885-ben ment Afrikába, az akkor alapított zambiai Boromába, ahol a következő évben a misszió főnöke lett. Mivel az iskolának alig volt növendéke, rabszolgák gyermekeit vásárolták meg és nevelték fel katekistának, akik nélkül a missziós munkát nem lehetett volna fenntartani. 1889-ben európai körútra indult, és misszionáriusokat toborzott. Tizenegy pappal és nyolc nővérrel, az elsőkkel, tért vissza Boromába. 1892-ben a mozambiki Zumbóban alapított missziót. Ebben az évben mintegy száz keresztelést végeztek. A katekisták számára több könyvet adott ki a helyi tete nyelven: bibliai történeteket, Mária-imakönyvet, vasár- és ünnepnapokra szóló imádságokat és olvasmányokat; imákat, himnuszokat, a vasár- és ünnepnapi szentírási részeket és egy bantu–portugál katekizmust. A zambézi misszió egyik alapítója volt. Negyvenöt éves korában halt meg a mozambiki Zumbóban.
CS

M: Katekismo ia doktrina rakristao. Lisszabon, 1890; Marua a Maria. Lisszabon, 1890; Nk’ uebzi mu ndjira ia kupurmuka. Lisszabon, 1890. Ir: Cat. Def. I. 8.211; DHCJ II. 1030; LKKOS 1531–2; MJTN 45; MKL II. 315; Tóth 15; Kalmár E.: Zimmermann István. Budapesti Szemle 84. (1895) 507–10; Cziráky Gy.: A mi apostolaink. Czimmermann István magyar hithirdető élete és működése. Bp., 1897; Magyar Jezsuiták. II. füzet. 43–59; Bangha B.: Czimmermann István. A jezsuita rend és ellenségei. Bp., 1928. 162; Magyarok a Zambézi őserdeiben. I. Czimmermann István. Katolikus Missziók 5. (1929. szept.) 9, 6, 5. (1929. okt.) 10, 5–6, 5. (1929. nov.) 11, 4–5; KK 147–9; Ács T.: Mozambik és magyar geográfusai. Akik elvándoroltak. Bp., 1940. 52–68; Gyenis A.: Magyar hithirdetők Zambéziben. Hittel és tudással. Bp., 1942. 207–41; Veres Gy.: P. Czimmermann István. Magyar jezsuiták Afrikában. Bangha Béla Évkönyv. Bp., 1941. 54; Czimmermann István. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 500–2; Reisz E. P.: Czimmermann István. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942. 63; Kerkai 134–5; Pákay Zs.: Czimmermann István. JTÉ (1942) 482; D. Kal’ata: Po stopách hrdinského priekopníka. Zvesti Jezuitov na Slovensku. 1947. 25–9; P. Schebesta: Portugals. Konquistamission in Südost-Afrika. St. Augustin 1966. 311–20, 465; Krizsán L.: A nyungwe írásbeliség megteremtője. Vigilia 51. (1986) 2, 113–21; Petruch II. 234–51; Lacza 112.született: 1849-03-15, Szomolnokhutameghalt: 1894-01-31, Zumbo