Daller Leopold

1635. nov. 11. Passau. Nyelv: német. SJ 1651. okt. 21. Bécs. Psz. 1664. Bécs. F. 1669. aug. 15. C. sp. Krems. †1690. okt. 21. Bécsújhely.

Passauban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1654-ben Passauban végezte a tanárképzőt, utána 1655–7-ben Grazban a hároméves bölcseleti kurzust. Két-két évig Kremsben és Linzben tanított középiskolában. 1662–4-ben csak három évig tanult teológiát Bécsben, ahol utolsó évében pappá szentelték. A harmadik próbaévre Judenburgba került. Lelkipásztori munkáját is ott kezdte 1666-ban. Egész életében hitszónok volt, de egy-két évnél tovább alig maradt egy helyen. Mo.-i működése: 1667 Komárom, 1674 Győr, 1675–6 és 1681–2 Sopron, 1686 Pozsony. Sok szentbeszéde maradt meg kéziratban.

Ir: Nom. I. 214; So II. 1786; St 53; Szi II. 570.született: 1635-11-11, Passaubelépés: 1651-10-21, Bécsfogadalom: 1669-08-15, Krems, C. sp.papszentelés: 1664-0-0, Bécsmeghalt: 1690-10-21, Bécsújhelybeszélt nyelvek: német

Damián János

1851. nov. 20. Nagybecskerek. Nyelv: olasz. SJ 1870. okt. 20. Nagyszombat. Psz. 1885. F. 1888. aug. 15. †1910. jún. 25. Kalocsa.

1870-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A két év próbaidő után ugyancsak két év retorikát végzett az ausztriai St. Andräban. 1875–7 között bölcseletet tanult Pozsonyban, majd öt évig grammatikát tanított Kalocsán. 1883–6-ban Innsbruckban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1885-ben. A következő évtől 1902-ig főleg latint, bölcseletet és történelmet tanított; 1895-től az internátust is vezette. 1903-ban Bp.-en az egyetemi Mária-kongregáció vezetője volt. Utána visszatért Kalocsára tanárnak és házgondnoknak. Halála előtt egy évig Pozsonyban filozófiatörténetet és keresztény művészettörténetet tanított. Kalocsán halt meg.

M: Jézus isteni Szíve iránt való ájtatosság katekizmusa. Bp., 1888; Az ifjuság három pártfogója. Kalocsa, 1892; A tizenkét apostol tanítása. Bp., 1893; Az élet eredete. Bp., 1895; Éreznek-e a növények? Bp., 1900; A Jézus társasági tanulmányi rend nevelési elvei. Kalocsa, 1905; A boldogságos Szűz Mária gyülekezetének kézi könyve. Kalocsa, 1907. Ir: Cat. Def. I. 12.120; MJTN 51; Petrik 1886–1900, 1901–1910/I; Tóth 15; KK 141; Tomcsányi L.: Damian János SJ 1851–1910. Mária Kongregáció 3. (1910. február) 6, 183–4; Kerkai 135.született: 1851-11-20, Nagybecskerekbelépés: 1870-10-20, Nagyszombatfogadalom: 1888-08-15papszentelés: 1885-0-0meghalt: 1910-06-25, Kalocsabeszélt nyelvek: olasz

Damjanovics (Demjanovics) Vazul

1862. febr. 19. Kelecsény. SJ 1888. márc. 17. F. 1903. aug. 15. †1920. nov. 17. Szatmárnémeti.

1888–9 között Nagyszombatban skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus volt. 1891-ben Pozsonyban filozófiát tanult. 1892-ben Bécs-Kalksburgban magiszter. 1893–4 között Innsbruckban teológiát tanult. 1896-ban Kalocsán konviktusi felügyelő volt, és német nyelvet tanított a gimnáziumban. 1897-ben Bécs-Lainzban végezte a terciát. 1898-ban Kalocsán magyar és latin nyelvet, hittant tanított, majd 1899-ben Bécs-Kalksburgban a magyar nyelv tanára volt. 1900–10 között Kalocsán konviktusi felügyelőként és könyvtárosként, majd 1911-ben Nagykapornakon lelkészként és könyvtárosként tevékenykedett. 1912-től haláláig Szatmárnémetiben volt lelkész, könyvtáros, konviktusi felügyelő.

Ir: MJTN 51.született: 1862-02-19, Kelecsénybelépés: 1888-03-17fogadalom: 1903-08-15meghalt: 1920-11-17, Szatmárnémeti

Daneczy György

1655. ápr. 22. Korompa. Nyelv: magyar. SJ 1671. ápr. 18. Bécs. Psz. 1684. Graz. †1685. nov. 25. Pozsony.

1671-ben lépett be a Társaságba, de hogy hol végezte kétéves próbaidejét, azt nem sikerült megtalálni. 1674-ben Pozsonyban a parvistákat tanította. 1675–7-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. A következő három évben ugyanott tanított a középiskolában. 1681–3-ban Bécsben, 1684-ben Grazban volt teológus, ahol abban az évben pappá szentelték. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1685 őszén kerülhetett első állomáshelyére, Pozsonyba, ahol rövidesen meghalt. Még teológiai tanulmányai előtt Nagyszombatban jelent meg két írása nyomtatásban.

M: Magnus Indiae patriarcha et apostolus Xaver. Nagyszombat, 1679; Sacra corollariorum trias. Nagyszombat, 1680. Ir: Nom. I. 214; RMK 1450, 1469; So II. 1791; St 53; Szi II. 588.született: 1655-04-22, Korompabelépés: 1671-04-18, Bécspapszentelés: 1684-0-0, Grazmeghalt: 1685-11-25, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Daniel Josef

1707. márc. 7. Krems. Nyelv: német. SJ 1723. okt. 14. Bécs. Psz. 1736. Graz. F. 1741. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár.

†1773 után.
A kremsi jezsuita kollégiumból lépett be a bécsi újoncházba. A két év próbaidő után 1726-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő három évben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1730–1-ben a németországi Passauban tanított, majd Bécsben egy évig matematikát tanult. 1733–6-ban Grazban teológiát, utána ugyanott egy évig egyházjogot végzett. Ott szentelték pappá 1736-ban. Rendi képzését 1738-ban Judenburgban fejezte be a harmadik próbaévvel. 1739-ben Linzben matematikát, a következő évben Budán bölcseletet tanított. 1741–4-ben Kolozsváron volt a matematika tanára. 1745–7-ben Kassán bölcseletet adott elő. Utána egy évig Pozsonyban lelkipásztori munkát végzett. Tanári működését 1749–55 között mint matematikatanár Bécsben fejezte be. 1756-tól a Társaság feloszlatásáig szülővárosában, Kremsben volt előbb iskolaigazgató, majd házi lelkiatya. Kassai működése idején ott jelent meg két latin műve, az egyik bölcseleti tárgyú, a másik egy bevezetés a csillagászatba.

M: Eusebii Amort principia artis criticae. Kassa, 1746; Introductio in astronomiam. Kassa, 1747. Ir: Nom. I. 215; Petrik 1712–1860/VII; So II. 1816; St 53–4; Szi II. 596–7.született: 1707-03-7, Kremsbelépés: 1723-10-14, Bécsfogadalom: 1741-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1736-0-0, Grazbeszélt nyelvek: német

Daróczy György

1699. ápr. 22. Szigetvár. Nyelv: magyar. SJ 1716. okt. 9. Trencsén. Psz. 1728. Kassa. 1734. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1756. okt. 10. Sopron.

Pécsett vették fel és a trencséni újoncházban lépett be a Társaságba. A próbaidő után Győrben tanított. 1720–2 között Nagyszombatban végezte a bölcseletet. 1723–5-ben Kolozsváron volt nevelő és tanár a középiskolában. 1726–9-ben Kassán teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Kőszegen tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1732-ben kezdte meg mozgalmas életét Szatmárnémetiben mint hitszónok. 1733–6-ban Kolozsváron bölcseletet tanított. A következő évben Nagybányán volt hitszónok; utána Egerben két évig kontroverzteológiát, egy évig Nagyszombatban kazuisztikát tanított. 1741–2-ben Székesfehérváron, 1743-ban Győrben, 1744-ben Nagyváradon volt hitszónok. Utána 1745-6-ban Felsőbányán lett házfőnök és plébános. Két év után Nagybányán végzett egy évig lelkipásztori munkát. 1749-ben Budán házi lelkiatya, Egerben két évig házgondnok volt. 1753-ban Gyöngyösön lett házfőnök. Két év múlva Egerbe került lelkipásztori munkára, majd 1756 őszén Sopronban halt meg. Fiatalabb korában több könyvet írt: megemlítendők a kolozsvári kollégium története, valamint Mo. és Erdély kronológiája.

M: Ludi epigrammatici. Kolozsvár, 1725; Septicollis Dacia. Kolozsvár, 1734; Ortus et progressus Collegii Claudiopolitani ab a. 1579. Kolozsvár, 1736; Pietas hungarica. Kolozsvár, 1736; Seren. Principis Eugenii. Kolozsvár, 1736; Epitome chronologica rerum Hungaricarum et Transylvanicarum. Kolozsvár, 1737. Ir: Nom. I. 217; Pe 662; Petrik 1712–1860/I; So II. 1825; St 54; Szi II. 634; Bangha 162; Daróczi György dr. (1699–1756). KJKT 65.született: 1699-04-22, Szigetvárbelépés: 1716-10-9, Trencsénmeghalt: 1756-10-10, Sopronbeszélt nyelvek: magyar

Daubner Alajos János

1855. jan. 29. Garamszentkereszt. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1880. dec. 13. Nagyszombat. Psz. 1889. Innsbruck. F. 1894. febr. 2. C. sp. †1909. aug. 9. Innsbruck.

Az ausztriai St. Andräban végezte újoncidejét, s tanult egy évig retorikát. Utána egy évig volt Szatmárnémetiben felügyelő az internátusban. A bölcseletet 1885–6-ban Pozsonyban végezte, majd újra Szatmárnémetibe került. Kétéves teológiai kurzust végzett Innsbruckban 1888–9-ben. Ott szentelték pappá 1889-ben. 1890–3-ban Kalocsán volt némettanár és internátusi felügyelő. A harmadik próbaévet Linzben végezte. 1894-től élete végéig Nagyszombatban működött: 1902-ig mint szlovák ünnepi szónok, 1897–1903-ban népmisszionárius, valamint 1901-től a magyar és 1907-től a szlovák Jézus Szíve Hírnöke szerkesztője volt.

M: Devät’ dňová pobožnost’ k Božskemu Srdcu Ježišovmu. Nagyszombat, 1917; Mesiac božského Srdca Ježisovho, Pobožnost’ na každý deň mesiaca juna pre ctitelov Božského Srdca Ježisovho. Nagyszombat, 1917. Ir: Cat. Def. I. 12.007; LKKOS 227; MJTN 52; Petrik 1911–20/I.született: 1855-01-29, Garamszentkeresztbelépés: 1880-12-13, Nagyszombatfogadalom: 1894-02-2, C. sp.papszentelés: 1889-0-0, Innsbruckmeghalt: 1909-08-9, Innsbruckbeszélt nyelvek: szlovák

de Noyelle Károly

1615. aug. 27. (dec. 21.) Brüsszel. Nyelv: francia. SJ 1630. szept. 29. Mechelen. Psz. 1644. márc. 12. Leuven. F. 1648. szept. 8. 4 fog. prof. Leuven. Rendfőnök 1682. júl. 5. Róma. †1686. dec. 12. Róma.

Brüsszelben született, tizenöt éves korában Malinban lépett be a Társaságba. A bölcseletet Leuvenben, a magisztériumot Malinban végezte. A teológiai tanulmányokra 1640-től újra Leuvenbe került, ahol 1644-ben pappá szentelték. Képzésének befejezése után Leuvenben három évig bölcseletet, Antwerpenben két évig morális teológiát tanított, majd Kortrijkban rektor volt. 1653 áprilisában Rómába kellett mennie, ahol a Társaság titkárának segítője lett.
1661 júniusában, amikor P. Olivát P. Nickel vikáriusává nevezték ki utódlási joggal, Noyelle német asszisztens lett. Ezt a hivatalt huszonegy évig viselte. P. Oliva halála előtt Noyelle-t jelölte ki vikáriusává.
Az asszistensekkel egyetértve az általános rendgyűlést 1682. június 21-re hívta össze Rómába. Még az új rendfőnök megválasztása előtt a nagygyűlés megbízta a vikáriust, hogy járjon közben XI. Ince pápánál, kérve, hogy a X. Ince pápa által kiadott rendelkezést (a Társaságnak minden kilencedik évben nagygyűlést kell tartania) vonja vissza. A pápa erre nem volt hajlandó.
Az új rendfőnök választására július 5-én került sor, amikor egyhangúlag Noyelle-t választották a rend generálisává. Mielőtt az asszisztensek választására került volna a sor, világossá tették, hogy az asszisztencia neve nem függ a nemzettől, ami azt jelentette, hogy ahhoz az asszisztenciához tartoznak, ahová tartományuk. Továbbá kérték, határozzák meg pontosan, milyen segítséget kell nyújtaniuk az asszisztenseknek a Társaság kormányzásában. A gyűlés nem volt hajlandó válaszolni erre, csak azt rendelte el, hogy az asszisztensek háromhavonta gyűljenek össze, és döntsenek arról, mi az, amit a rendfőnök tudomására kell hozniuk.
A nagygyűlés összesen ötvenhét dekrétumot hozott. Például a coadjutor spiritualisok számára előírták a legalább harmincéves életkort és tizet a Társaságban (14. dekrétum). Az elöljárók nem beszélhetnek arról, amit az alattvalóktól hallottak a lelki életről szóló számadásban (15. dekrétum). A francia püspökök kérésére a rendfőnök megengedheti, bizonyos feltételek mellett, a jezsuiták közreműködését az egyházmegyei szemináriumokban (26. dekrétum). Több dekrétum (36–41.) foglalkozott a szegénység problémáival. A rendfőnök kérésére a nagygyűlés szigorú rendeleteket hozott azok ellen a rendtagok ellen, akik tiszteletlenül beszéltek szerzetestársaikkal vagy a világiakkal (19. dekrétum).
Az új rendfőnök megválasztásakor a Társaságnak tizennyolcezer tagja volt harmincöt provinciában és két viceprovinciában az olasz, a francia, a német, a portugál és a spanyol asszisztenciában. Az éves növekedés aránylag kicsi volt: átlag nyolcvan. Az egyetlen – nagyon rövid – levél, amelyet a rendfőnök a tartományfőnököknek írt, a devocionális fogadalmakról szólt (1683. augusztus 7.).
Noyelle kormányzása alatt alapították a loyolai, a strasbourg-i és a milánói kollégiumot. A 26. dekrétum alapján a rend átvette Strasbourg-ban, Aix-en-Provence-ban és Toulouse-ban az egyházmegyei szemináriumokat, valamint a touloni és a bresti szemináriumokat a tengeri lelkipásztorok képzésére.
Ezekben az években a népmissziók és a csoportoknak adott lelkigyakorlatok jelentős fejlődésnek indultak. Huby Vince irányította a lelkigyakorlatokat Franciaországban. A népmissziókban kitűnt Chaurand Franciaországban, González Spanyolországban, Vieira Portugáliában, Segneri Itáliában, Jenningen Németországban és a hódoltsági missziók Magyarországon. A norvég és a kínai missziók megsegítésére a paderborni püspök, Fürstenberg Ferdinánd kilencvennégyezer talléros alapítványt tett, ami harminchat misszionárius eltartását biztosította. Noyelle idejében Moszkvában, Jerevánban (Örményországban) és Törökországban is tartózkodtak jezsuiták.
Noyelle-nek sok nehézséget okozott a missziók helyzete a Hitterjesztési Kongregációval folytatott vitában, amely nem fogadta el a spanyol–portugál befolyást gyarmataik területén. Noyelle idejében XI. Ince pápa uralkodott, akivel jó viszonyban volt.
1577 körül született a szlovákiai Nahácsony. Turócon vették fel a Társaságba 1597. március 12-én, de próbaidejét Brünnben végezte. 1599-ben Vágsellyén tanított grammatikát. 1602–3-ban Olmützben bölcseletet tanult. 1604-ben Prágában kezdte meg teológiai tanulmányait, de október 8-án meghalt.

Ir: CPA I. 741.született: 1615-08-27, (dec. 21.) Brüsszelbelépés: 1630-09-29, Mechelenfogadalom: 1648-09-8, Leuven, 4 fog. prof.papszentelés: 1644-03-12, Leuvenmeghalt: 1686-12-12, Rómabeszélt nyelvek: francia

Deák-Bárdos Lénárd

1911. márc. 20. Szentendre. SJ 1926. júl. 30. Psz. 1940. jún. 23. F. 1944. febr. 2. †1990. dec. 5. Bp.

1926–8 között Érden végezte a noviciátust, majd 1929–31 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1933–4-ben Szegeden filozófiát tanult, majd 1935–7 között a pécsi Pius Kollégiumban töltötte magiszteri éveit. 1938–41 között Szegeden végezte a teológiát. 1944-től a pesti Jézus Szíve-templomban volt lelkész, misszionárius. 1946-ban Nagykapornakon volt plébánoshelyettes és hittantanár. 1947–50 között Mezőkövesden volt lelkész, hitoktató, a Mária-kongregációk prézese. A szétszóratás után, 1950–2 között először Nagyatádon volt káplán, majd 1952–4-ig Bp.-en fizikai munkás. 1954–82 között a gyóni szociális otthonban mindenes és spirituális volt, 1971-ben nyugdíjba vonult, de tovább folytatta tevékenységét. 1983–9 között a hejcei szociális otthonban volt spirituális.

Ir: MJTN 52; Deák Bárdos Lénárd S. J. nekrológja. Anima Una 124. (1990. december) 2; Kápolnai I.: Emlékezés Deák Bárdos atyára. Mezőkövesdi Újság 4. (1991. január–február); Uő: Deák Bárdos Lénárd S. J. emlékezete. (1911–1990) KMJ II. 235–41; Uő: Deák Bárdos Lénárd S. J. emlékezete. (1911–1990) Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010, 359–63; Miklósházy 27.született: 1911-03-20, Szentendrebelépés: 1926-07-30fogadalom: 1944-02-2papszentelés: 1940-06-23meghalt: 1990-12-5, Bp

Deák Ferenc

1925. szept. 18. Sokorópátka. SJ 1944. aug. 13. Psz. 1955. júl. 31. F. 1961. aug. 15.

1944–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–9-ig Szegeden filozófiát hallgatott. Elöljárói ajánlatára 1949-ben külföldre ment és Innsbruckban fejezte be filozófiai tanulmányait. 1949–52 között Feldkirchben töltötte magiszteri éveit. 1952–6 között a belgiumi Enghienben tanulta a teológiát. Missziós küldetésben a chilei tartományhoz applikálták 1956–75-ig. Spanyol nyelvet tanult kezdetben a Padre Hurtado helységben levő juniorátusban. 1957–8-ban Chillánban a kollégiumi diákok lelkiatyja és franciatanár volt. 1958–9-ig végezte La Cejában (Kolumbia) a terciát. 1960-ban Chillánban a jezsuita kollégium rektora volt és francia nyelvet oktatott. 1961-ben a noviciátusban és a juniorátusban (Padre Hurtado) adminisztrátor és miniszter. 1962–7 között Valparaisóban tanult az egyetemen francia nyelvet és pedagógiát, majd tanított az egyetemen és a Ruben Castro kollégiumban. 1968–75 között Antofagastában tanított francia nyelvet, valláskultúrát és egyetemi lelkészként is működött. Az 1969–70-es tanévben Párizsban töltötte a szabbatikus évét. 1975–2007 között Montrealban a magyar plébánián volt lelkész. 2007-ben hazatért, azóta a szegedi jezsuita templomban lelkész.

M: Emlékek a megtett útról. MJV II. 141–58. Ir: MJTN 52; MJN 168–9.született: 1925-09-18, Sokorópátkabelépés: 1944-08-13fogadalom: 1961-08-15papszentelés: 1955-07-31

Delpini János

1722. aug. 20. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1742. febr. 9. Bécs. Psz. 1754. Nagyszombat. F. 1759. aug. 15. 4 fog. prof. Besztercebánya. †1797. Nyitra.

Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti szakon a fizikát is, amikor belépett a bécsi újoncházba. 1744-ben Leobenben tanult a tanárképzőben. Utána 1745–7-ben Nagyszombatban újra bölcseletet kellett hallgatnia. 1748-ban Besztercebányán, utána két évig Lőcsén, majd megint Besztercebányán volt tanár. 1752–5 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1755-ben. Első munkahelye a motyóki misszió volt egy évig. Utána Besztercebányán végezte a harmadik probációt, majd három évre visszatért Motyókra. 1762–4-ben Szakolcáról népmissziós mukát végzett. 1764-ben Erdélybe került. Mária Terézia kérte a jezsuitákat, hogy dolgozzanak az anabaptisták megtérítésén. Így került 1764-ben a nagykárolyi rendházból Alvincba. 1766–70 között az évi katalógusban hivatala „császári-királynői misszionárius”. 1771-ben Nagyszebenbe került, ahol ugyanezen a címen királyi árvaházat vezetett. Valószínűleg megmaradt ebben a hivatalában a Társaság feloszlatása után is. 1782-től nagyszeben-külvárosi plébános lett. 1784-ben nyitrai őrkanonokká nevezték ki.

Ir: MÉL I. 363; Nom. I. 225; St 54; Tóth M.: Az anabaptisták Erdélyben és Delpini. Kat. Szle 6. (1892) 764–97; Uő: Az anabaptisták és Delpini. KatSzle 23. (1909) 1038–43; Cs. Balázs A.: A szebeni jezsuita cigányvajda. Delphini János Theophil hittérítő nevelő. Vasárnap 7. (1997. július 6.) 27.született: 1722-08-20, Selmecbányabelépés: 1742-02-9, Bécsfogadalom: 1759-08-15, Besztercebánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1754-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1797-0-0, Nyitrabeszélt nyelvek: szlovák

Demeter X. Ferenc

1740. jan. 18. Besztercebánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1755. okt. 18. Bécs. Psz. 1768. Nagyszombat. F. 1773. aug. 15. 4 fog. prof. †1789. Garamszentkereszt.

Besztercebányáról lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Győrben tanult a tanárképzőben. Egy évig Eperjesen tanított, utána 1660–1-ben Kassán végezte a kétéves bölcseleti tanulmányokat. 1762-ben Selmecbányán, utána két évig Nagyváradon és Budán tanított középiskolában. 1766–9-ben Nagyszombatban volt teológus, majd Egerben harmadik próbaéves. 1771–3 között Felsőbányán lelkipásztorként működött. A Társaság feloszlatása után előbb Nagyszombatban volt középiskolai tanár, majd a besztercebányai tankerületben a népiskolák felügyelőjévé nevezték ki. Apát és kanonok lett. Berchtoldt Ferenc püspöknek szoros munkatársa volt.

M: Oratio panegyrica D. Joannis. Nagyszombat, 1768; Versuch über die Bergwerk-Kunde. Pozsony, 1775. Ir: LKKOS 231; Nom. I. 226; Petrik 1712–1860/I; So II. 1911; St 55; Szi II. 768–9.született: 1740-01-18, Besztercebányabelépés: 1755-10-18, Bécsfogadalom: 1773-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1768-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1789-0-0, Garamszentkeresztbeszélt nyelvek: szlovák

Dér-Wolf János

1919. aug. 18. Bácsalmás. SJ 1946. febr. 2. Psz. 1955. aug. 15. Leuven F. 1959. dec. 12

A noviciátust Feldkirchben kezdte és a budai Manrézában fejezte be. 1949-ben Szegeden elkezdte a filozófiát, de külföldre kényszerült, így filozófiai tanulmányait Chieriben folytatta, végül Leuvenben fejezte be 1952-ben. Ugyanitt végezte 1953–6 között a teológiát. A terciát Valenciában töltötte 1957-ben. 1958–9 folyamán a chilei fővárosban volt lelkész. 1960-ban Chuquicamatában volt kórházlelkész és hittantanár. 1961–3-ban Santiago de Chilében a jezsuita rendházban volt miniszter és lelkész. 1964–7 között Aricában volt lelkész. 1968–73 között a perui fővárosban, Limában volt lelkész, teológiai tanár és lelkigyakorlat-vezető. 1974-ben Los Organosban működött mint lelkész. 1975-től Spanyolországba helyezték, Barcelonában volt lelkész. 1976–7-ben Stockholmban a magyar emigránsok lelkipásztora, 1978-ban Muttenben, majd 1979–84 között Kriensben szolgált. Ezután Svájcba került, 1985–99 között Perlenben lett káplán, majd plébános; közben a Luzern környékén élő magyarokat is ellátta. 1999-ben Schönbrunnban, a lelkigyakorlatos házból gondozta a magyarokat, de gyenge egészsége miatt 2003-ban nővéréhez költözött Stockholmba.

Ir: MJTN 53; Borovi J.: Dér János. Magyar jezsuiták a stockholmi lelkipásztori szolgálatban. Magyar katolikus lelkipásztorok Észak-Európában, 1945–2000. Bp., 2000. 101–6; MJN 170–1.született: 1919-08-18, Bácsalmásbelépés: 1946-02-2fogadalom: 1959-12-12papszentelés: 1955-08-15, Leuven

Derecskei János

1891. dec. 29. Apátfalva. SJ 1923. júl. 30. Psz. 1933. júl. 1. F. 1977. dec. 3. †1993. aug. 2. New York.

Jogi tanulmányokat végzett, járásbíró volt, de az I. világháború idején behívták katonának, hadifogságba esett. Vlagyivosztokon keresztül tért vissza hazájába, 1921-ben. 1923–5 között Érden végezte a noviciátust, majd 1926–7-ben Jersey-ben hallgatott filozófiát. 1928–9-ben Kalocsán töltötte a magiszteri éveit, majd Szegeden befejezte filozófiai tanulmányait, utána a teológián tanult. 1935-ben Ankarába, a török misszióba küldték, közben 1937-ben visszatért Szegedre, ahol a terciát végezte. 1938-tól Isztambulban a magyarokat pasztorálta, majd 1939–54 között Ankarában volt magyar lelkész. 1955-től az Egyesült Államokba helyezték, ahol 1955–6-ban Detroitban, 1957–63-ig Clevelandben volt lelkész. 1964–7 között Pittsburgh, 1968–91 között Buffalo székhellyel utazó misszionárius volt a szórványban élő magyarok között. 1991-ben egészsége meggyengült, New Yorkban a Fordham egyetem betegtermébe került, ahol két év múlva elhunyt.

M: Rev. Derecskei János jezsuita atya. Önéletrajz. London (Ont.), 1983; Élettörténetem. MJV II. 157–76. Ir: MJTN 53; 50 év a Társaságban: P. Derecskei János SJ. BMJ 1973. 17; Elmer I.: Derecskei János. Új Ember 48. (1992) 25, 4; Derecskei J.: Élettörténetem rövid összefoglalása. ProvH 5. (1992. január) 4–5, 7. (1992. március) 11–3, 19. (1993. március) 23–5, 20. (1993. április) 18–20, 21. (1993. május) 16–7; Jaschkó B.: P. Derecskei János ünneplése. ProvH 6. (1992. február) 14–5; Szerdahelyi Cs.: Elhunyt a legöregebb magyar jezsuita. Új Ember 49. (1993) 36, 5; Derecskei János. A Szív 80. (1993. október) 10, 470–1; Derecskei János. MJN 169–70.született: 1891-12-29, Apátfalvabelépés: 1923-07-30fogadalom: 1977-12-3papszentelés: 1933-07-1meghalt: 1993-08-2, New York

Derkay György

1610. ápr. Vágsellye. Nyelv: magyar. SJ 1628. okt. 24. Leoben. Psz. 1640. ápr. 7. Graz. F. 1648. dec. 2. C. sp. Kolozsmonostor. †1678. szept. 25. Nagyszombat.

1628-ban lépett be a Társaságba a leobeni újoncházban. 1631–2-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A következő három évben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig tanár volt Gyöngyösön. A teológiára szintén Grazban került, ahol 1640-ben pappá szentelték. 1641–6-ig a hódoltsági misszióban Pécsett dolgozott, ahol 1643–6 között elöljáró volt. 1647–53-ban Erdélyben, Kolozsmonostoron működött, 1650–2-ben mint a misszió főnöke. 1654–66 között újra a hódoltsági misszióban dolgozott és házfőnök volt Gyöngyösön. Onnan Ungvárra került rektornak. 1670-ben Szepesváralján lett házfőnök, és 1674-től haláláig Nagyszombatban volt a rendház lelkiatyja.

M: Az örök élletnek uttya. Nagyszombat, 1678. Ir: CPA II. 572; RMK I. 1226; So II. 1940; Derkai György (1608–1678). KJKT 65; Pinzger F.: Derkay György. Régi jezsuiták Pécsett. Pécs, 1941. 7.született: 1610-04-0, Vágsellyebelépés: 1628-10-24, Leobenfogadalom: 1648-12-2, Kolozsmonostor, C. sp.papszentelés: 1640-04-7, Grazmeghalt: 1678-09-25, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Despotovics János

1639. nov. 18. Csáktornya. Nyelv: horvát. SJ 1656. nov. 12. Trencsén. Psz. 1669. Bécs. F. 1674. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. 1708–11: tartományfőnök. †1711. jan. 2. Klagenfurt.

A bécsi újoncházba lépett be, de próbaéveit Trencsénben folytatta. 1659-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1660–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. A következő három évben Zágrábban tanított középiskolában. 1666–9-ben Bécsben tanulta a teológiát is. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Bécsben és Grazban retorikát tanított. 1674–8 között Bécsben bölcseletet adott elő. A következő négy évben Zágrábban volt rektor. 1683-ban Grazban kazuisztikát tanított. Egy év múlva Münchenben lett teológiatanár. Visszatérve Bécsbe a Mária-kongregációt vezette. 1686-tól vicerektor, 1687–9-ig rektor volt Zágrábban, majd ugyanott kazuisztikát tanított. 1691-ben Nagyszombatban, 1692–3-ban Grazban teológiát adott elő, és a teológiai kar dékánja volt. 1694-től Nagyszombatban volt rektor, 1697-ben Judenburgban a harmadik probációt végző atyák vezetője és 1699-ben a tartományfőnök titkára lett. 1700–3-ig Grazban, 1704–8-ig Zágrábban volt rektor. 1709-ben, hetvenéves korában lett tartományfőnök. 1711. január 2-án Klagenfurtban hunyt el.

M: Apparatus Emblematicus. Bécs, 1671; Quinque nova Ecclesiae sidera. Bécs, 1671; Septem Martyres Theologiae Graecensis Heroes. Graz, 1673; C. Coronaria et grandis littera. Graz, 1673; Honoris torques aureus praemium Sapientia. Bécs, 1677; Hecatombe votiva. Bécs, 1686; Chronographica de singulis anni diebus. Nagyszombat, (?); Duodena Duodenarum. Nagyszombat, (?). Ir: Guilhermy I. 5–7; Kazy 305–8; Nom. I. 231; Pe 29; Po Magyar 752, 755, 780; So III. 14–5; St 59; Szi II. 810–1.született: 1639-11-18, Csáktornyabelépés: 1656-11-12, Trencsénfogadalom: 1674-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1669-0-0, Bécsmeghalt: 1711-01-2, Klagenfurtbeszélt nyelvek: horvát

Dévay János

1662. febr. 2. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1680. febr. 16. Trencsén. Psz. 1693. F. 1697. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1701. nov. 10. Nagyszombat.

Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1683-ban Bécsben kezdte a bölcseletet, de a törökök bécsi ostroma miatt Prágában folytatta 1684–5-ben. A következő évben Győrben, 1687–8-ban Nagyszombatban, majd újra Győrben tanított középiskolában. 1690-ben Nagyszombatba került a teológiai tanulmányokra. 1693-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1695-ben kezdte meg főiskolai működését. Nagyszombatban etikát adott elő. Onnan három évre Kassára került a bölcsészeti karra, majd újabb három évre Kolozsvárra. Valószínűleg Nagyszombatban kellett volna folytatnia tanári működését, de a tanév elején meghalt.

M: Heroa fama […] Ducis Lotharingiae. Nagyszombat, 1688; Trias virorum illlustrium. Nagyszombat, 1688; Quies hiberna. Kassa, 1697; Laureus anno proxime praeterlapso mirabilis de Mahometanis prostatis victoria. Kassa, 1698. Ir: Nom. I. 233; Pe 293; RMK II. 1638, 1886, 1926; So III. 22; Szi II. 843–4.született: 1662-02-2, Gyöngyösbelépés: 1680-02-16, Trencsénfogadalom: 1697-08-15, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1693-0-0meghalt: 1701-11-10, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Dezza Paolo, pápai delegátus a rend kormányzására.

1901. dec. 13. Párma. Nyelv: olasz. SJ 1918. dec. 2. Chieri. Psz. 1928. márc. 25. Nápoly. 4 fog. prof. 1935. febr. 2. Gorizia. Pápai delegátus 1981–3. Róma. Bíboros 1991. dec. 17. Róma. †1999. jún. 28. Róma.

A velencei rendtartományba lépett be 1918-ban. 1922–4 között Barcelonában bölcseletet, utána egy évig Innsbruckban, majd három évig Nápolyban teológiát tanult, ahol 1928-ban pappá szentelték. 1929–32-ig Rómában a Gergely Egyetemen bölcseletet tanított, majd egy évig a svájci Davosban volt szanatóriumban. Utána végezte a harmadik próbaévet, azután Goriziában bölcseletet tanított. 1935–9-ben tartományfőnök volt Velencében. Kormányzása alatt nyílt meg Gallaratéban az új nagy bölcseleti főiskola, ahol az első rektor volt két évig. 1941-ben Rómában a Gergely Egyetem rektora lett. Metafizikát tanított szigorúan tomista alapon. Rektorsága a háború nehézségein keresztül 1951-ig tartott, de utána ott folytatta tanári működését. 1956-ban a rendfőnökségen tanulmányi felügyelő lett. 1964-ben a rend római nemzetközi intézményeinek, melyek közvetlenül a rendfőnök hatáskörébe tartoztak, delegátusi minőségben elöljárója lett. A XXXI. általános rendgyűlés generálisi asszisztenssé választotta. Római egyházi körökben keresett tanácsadó volt, például VI. Pál és I. János Pál pápa gyóntatója volt. Ezért esett rá II. János Pál választása, amikor Pedro Arrupe rendfőnök váratlan betegsége miatt nem tudta többé ellátni hivatalát. A pápa delegátusaként feladata lett a rend teljhatalmú vezetése és a következő új generálist választó rendgyűlés előkészítése. Úgy látszik, a pápa hosszan tartó munkának gondolta ezt, ezért Dezza mellé, tekintettel magas korára, utódlási joggal P. Giuseppe Pittau olasz jezsuitát nevezte ki.
A pápai kinevezés dátuma 1981. október 5. volt. A Társasággal október 13-án közölték. Dezza október 31-én foglalta el hivatalát. 1982. február 23-tól március 3-ig egybehívta a tartományfőnököket a rendi központ villájába, Grottaferratában. Itt megtárgyalták a Társaság helyzetét és a pápával adódott nehézségeket. 1982. február 27-én a pápa egy nagyon világos beszéde után engedélyt adott új rendfőnök választására. Dezza kormányzása idején húsz új tartományfőnököt nevezett ki. Igyekezett megszüntetni a Társaságon belüli feszültségeket és visszaállítani az egységet, ami rövid időn belül megtörtént. Ezért 1982. december 8-án hivatalosan egybehívta a XXXIII. általános rendgyűlést, amelynek feladata volt, hogy Arrupe lemondásáról és az új rendfőnök választásáról tárgyaljon.
Az új rendfőnök megválasztásával Dezza pápai delegátusi hivatala is megszűnt. Rómában maradt, több vatikáni hivatal tanácsadójaként. 1991. december 17-én a pápa bíborossá nevezte ki. Kilencvennyolc éves korában halt meg. II. János Pál pápa tartotta érte a gyászmisét a Szent Péter-bazilika főoltáránál.

született: 1901-12-13, Pármabelépés: 1918-12-2, Chierimeghalt: 1999-06-28, Rómabeszélt nyelvek: olasz

Dierninger Franz

1698. jan. 25. Waidorf. Nyelv: német. SJ 1714. okt. 9. Bécs. Psz. 1727. Graz. F. 1730. febr. 2. C. sp. Graz. †1771. szept. 28. Leoben.

Próbaidejét Bécsben, a tanárképzőt Leobenben végezte. 1718-ban Steyrben tanított. A három év bölcseleti tanulmányokra újra Bécsbe került. 1722–3-ban Klagenfurtban, 1724-ben Judenburgban tanított. Grazban volt teológus 1725–8-ban. Ott szentelték pappá 1727-ben. 1729-ben Judenburgban fejezte be rendi képzését a harmadik próbaévvel. Harminckét éven keresztül fő munkaterülete volt a hitszónoklat. Gyakran változtatta állomáshelyét. 1739-ig a rendtartomány osztrák felében dolgozott. Attól kezdve a keleti részeken volt alkalmazásban, egyes helyeken többször is. 1739-ben Kőszegen kezdte mo.-i működését. Itt három alkalommal összesen kilenc évig prédikált. Állomáshelyei voltak még: Sopron, Nagyszeben, Temesvár (kétszer), Eszék (kétszer), Varasd és Pécs. 1762-től haláláig Leobenben élt valószínűleg gyenge egészséggel, mert egyetlen feladataként ő volt a ház lelkiatyja.

M: Lob- und Dank-Rede als […] Ödenburg […] feierlichen Dank abstattete. Sopron, 1741. Ir: Nom. I. 236; So III. 52; St 60.született: 1698-01-25, Waidorfbelépés: 1714-10-9, Bécsfogadalom: 1730-02-2, Graz, C. sp.papszentelés: 1727-0-0, Grazmeghalt: 1771-09-28, Leobenbeszélt nyelvek: német

Dietrichstain Frigyes

1634. ápr. 18. Pozsony. Nyelv: német. SJ 1650. okt. 6. Bécs. Psz. 1663. Graz. F. 1668. febr. 2. 4 fog. prof. Passau. †1701. júl. 12. Buda.

Pozsonyból származott, 1650-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Passauban volt a tanárképzőben. 1654–6 között Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Linzben, Passauban és Bécsben tanított középiskolában. 1560-ban Grazba került a teológiára. Ott szentelték pappá 1663-ban. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1665-ben Komáromban kezdte meg lelkipásztori működését, melyet a következő két évben Győrben folytatott. Mo.-on dolgozott még 1677–80 között a pozsonyi rendház elöljárójaként. 1685-ben a törökök elleni felszabadító háborúban a Stahrenberg-légiónál volt tábori lelkész, 1691-ben pedig a Mo.-on dolgozó katonalelkészek elöljárójaként működött. 1699-től haláláig Budán volt a ház lelkiatyja.

M: Ascesis Ignatiana; Conciones in Dominicae et Pesta totius anni. 5 k. kéziratos szentbeszéd. Ir: Nom. I. 238–9; So III. 59; St 60; Szi II. 878–9.született: 1634-04-18, Pozsonybelépés: 1650-10-6, Bécsfogadalom: 1668-02-2, Passau, 4 fog. prof.papszentelés: 1663-0-0, Grazmeghalt: 1701-07-12, Budabeszélt nyelvek: német

Dinarich István

1668. dec. 18. Fiume. SJ 1691. okt. 21. Bécs. Psz. 1697. Graz. F. 1704. febr. 2. 4 fog. prof. Loreto. 1715–8, 1721–4: tartományfőnök. †1734. szept. 19. Bécs.

Fiuméban született, másodéves teológus korában lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után két évig Zágrábban tanított. 1696–7-ben teológiát tanult Grazban, ahol pappá szentelték 1697-ben. 1698-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet, 1699-ben Zágrábban bölcseletet adott elő. 1700–2-ben Klagenfurtban bölcseletet és matematikát, a következő évben Zágrábban kazuisztikát tanított. 1704–6 között Loretóban volt horvát gyóntató. Utána két évig Bécsben kazuisztikát, majd Grazban négy évig teológiát adott elő. 1714-ben a tartományfőnök helyettese, majd 1715 novemberében tartományfőnök lett először 1718-ig, majd 1721–24 között. A közbenső években és 1725-től haláláig a császárné gyóntatója volt.

Ir: Nom. I. 241; So III. 85; St 61.született: 1668-12-18, Fiumebelépés: 1691-10-21, Bécsfogadalom: 1704-02-2, Loreto, 4 fog. prof.papszentelés: 1697-0-0, Grazmeghalt: 1734-09-19, Bécs

Dionantius Peter

1557 k. Hoensbrock. Nyelv: holland. SJ 1577. Psz. 1589. F. 1595. aug. 27. C. sp. Turóc. †1605. máj. 30. Bécs.

Húszéves korában szülőföldjén, Hollandiában lépett be a Társaságba, de tanulmányaiban csak a grammatikáig jutott. A rendben kellett tovább tanulnia. A források hiánya miatt nem lehet tudni, mikor jött az osztrák rendtartományba. 1583-ban Grazban retorikát tanult, a következő évben Olmützben bölcseletet és az internátusban volt felügyelő. 1589-ben Prágában teológiát tanult, és még abban az évben pappá szentelték. A következő három évben Olmützben az internátus helyettes vezetője volt. 1593–7-ben Turócon házgondnokként, az internátus vezetőjeként és lelkipásztorként működött. 1598-ban Turócremetén volt német hitszónok. 1599-ben Bécsben látta el a házgondnoki teendőket. 1600–3 között Vágsellyén volt hitszónok és házi lelkiatya. 1604–5-ig Turócon és Salkón előbb lelkipásztori munkát végzett, majd házfőnök lett, de rövidesen meghalt Bécsben.

Ir: CPA I. 654.született: 1557-0-0?, Hoensbrockmeghalt: 1605-05-30, Bécsbeszélt nyelvek: holland

Dirner Tóbiás

1676. dec. 6. Igló. SJ 1694. okt. 15. Bécs. Psz. 1708. Bécs. F. 1712. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1730. dec. 22. Eger.

Iglón született, Gyöngyösön vették fel a Társaságba, a bécsi újoncházban kezdte el szerzetesi életét. A próbaidő leteltével Lőcsén tanított egy évig. 1698–1701 között Kassán végezte el bölcseleti tanulmányait. Utána Szepesváralján egy, Eperjesen két évig tanított. 1705-ben Nagyszombatban kezdte el a teológiát, de a negyedik évet a bécsi Pázmáneumban végezte, mert a Rákóczi-szabadságharc alatt Nagyszombatból elűzték a jezsuitákat. 1708-ban ott szentelték pappá. A harmadik probációt a következő évben Linzben végezte. Papi működését Kolozsváron kezdte népmisszionáriusként magyar és német nyelvű hívek között. A következő két évben német ünnepi hitszónok lett. 1713–5-ben a hároméves bölcseleti kurzust adta elő. Utána egy évig Székelyudvarhelyen volt házfőnök és Kolozsváron házgondnok. 1718–21 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Hazatérve 1722-ben Budán a kazuisztika tanára, majd Kassán a konviktus igazgatója, azután újra Budán a szeminárium főnöke lett. 1725–6-ban Kolozsváron tanított kazuisztikát. A következő évben Budán a ház lelkiatyja, 1728–9-ben Gyöngyösön, majd Egerben lett házfőnök, ahol 1730-ban meghalt.

M: Secundior sapientia illustribus tum sacrarum tum politicarum virtutum exemplis illustrata. Kolozsvár, 1714. Ir: MKL II. 631; Nom. I. 243; Petrik 1712–1860/VII; So III. 98; St 61; Dirner Tóbiás (1676–1730). KJKT 65; Monay 113–4; Albert D.: Dirner Tóbiás. Tamási Áron Gimn. 21.született: 1676-12-6, Iglóbelépés: 1694-10-15, Bécsfogadalom: 1712-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1708-0-0, Bécsmeghalt: 1730-12-22, Eger

Ditjó János

1896. febr. 10. Nemesmilitics. SJ 1920. júl. 28. F. 1931. aug. 15. †1937. ápr. 26. Szeged.

Az I. világháború előtt Kalocsán volt aspiráns, majd a háború alatt Ausztriában teljesített szolgálatot. 1920–1 folyamán Szegeden volt testvérnovícius. Majd Feldkirchbe került, hogy tanulmányozza az ottani konyhát. 1924–5-ben Kalocsán, 1926–7-ben Szegeden, 1928–9-ben a pesti rendházban, 1930-ban újból Kalocsán, 1931–6 között a pécsi Pius Kollégiumban, végül 1937-ben ismét Szegeden volt szakács.

Ir: MJTN 54; Csávossy E.: F. Ditjó János SJ 1896–1937. ProvH 43. (1937. március) 1; Magyar Jezsuiták 1937. 1. 9.született: 1896-02-10, Nemesmiliticsbelépés: 1920-07-28fogadalom: 1931-08-15meghalt: 1937-04-26, Szeged

Dobner István

1694. dec. 24. Déva. SJ 1709. dec. 24. Bécs. Psz. 1722. Bécs. F. 1728. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1746. márc. 15. Kassa.

Kolozsvárról lépett be a bécsi újoncházba. 1712-ben Grazban elvégezte a tanárképzőt és 1713–5-ben a bölcseleti kurzust. Utána egy-egy évig Kőszegen, Sopronban, Eperjesen és Lőcsén tanított. 1720–3 között Bécsben volt teológus. A harmadik probációt Besztercebányán végezte. 1725-ben Kolozsváron retorikát tanított. Utána Kassán előadta a teljes bölcseleti kurzust. 1729–32 között Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. 1733-ban Bécsben kazuisztikát, 1734-ben Nagyszombatban szentírástant adott elő, és a bölcsészkar dékánja volt. 1735–6-ban Bécsben a Pázmáneumot vezette. 1737–9-ben Kolozsváron, 1740–2-ben Pozsonyban volt rektor. 1743–5-ben újra a Pázmáneumot igazgatta. A következő évben Kassán lett rektor, ahol rövidesen meghalt.

M: Grati animi officium Stepano Bathorio […] depensum. Kolozsvár, 1725; Theatrum belli adversus mundum. Kassa, 1727; Augusta Ungariae spectacula. Kassa, 1728. Ir: LKKOS 247; MKL II. 641; Nom. I. 246; Petrik 1712–1860/I; So III. 107; St 62; Szi II. 913–4; Dobner István (1694–1746). KJKT 65; Monay 118–20.született: 1694-12-24, Dévabelépés: 1709-12-24, Bécsfogadalom: 1728-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1722-0-0, Bécsmeghalt: 1746-03-15, Kassa

Dobokay Sándor

1567 k. Erdély. Nyelv: magyar. SJ 1587. márc. Krakkó. Psz. 1593. F. 1603. febr. 2. 4 fog. prof. Vágsellye. †1621. okt. 13. Zágráb.

Református nemesi családból származott. A középiskolát Kolozsváron a jezsuitáknál végezte. Itt tért át a katolikus vallásra körülbelül egy időben Pázmány Péterrel. Megtérésénél saját bevallása szerint a rektor, Ferdinand Capece és a Mária-kongregáció prézese, Geronimo Fanfoni voltak rá hatással. 1587-ben lépett be a krakkói újoncházba. A próbaévek után Poznańban egy évig bölcseletet tanult. A lengyel klímát szervezete nem tudta elviselni, ezért a következő évben Bécsben kezdte meg a teológiát. 1593-ban szentelték pappá. Első állomáshelye Vágsellye volt, feladata hitszónok. Onnan részt vett Esztergom ostromában, ahol Balassi Bálint halálos sebesülése után rábízta még befejezetlen Campianus-fordítását. 1595-ben magyar tábori lelkész volt Turócon. A következő évben Grazba került, ahol még egy évig teológiát tanult. 1597-ben Vágsellyén lett elöljáró, majd rektor. Ettől kezdve élete végéig majdnem állandóan vezetői feladatokat látott el. 1605-ben a Bocskai-felkelés miatt menekülnie kellett. Egy évig Bécsben volt, és az évi katalógus szerint „Mo. érdekében dolgozott”. Itt fejezte be és adta ki a Campianus-fordítást. 1607-ben újra Vágsellyén lett rektor. A következő évben a pozsonyi, 1609–12 között a homonnai misszióban dolgozott. 1613-ban Zágrábban volt rektor, majd visszatért Homonnára, ahol az egész környék urával, a katolikus hitre tért homonnai Drugeth Györggyel Homonnán előbb rendházat, majd 1617-ben kollégiumot alapított. Két évvel később Bethlen Gábor támadásakor a jezsuitáknak menekülniök kellett. 1620 őszéig Krakkóban tartózkodott, majd Bécsen keresztül Zágrábba ment, ahová rektorrá nevezték ki, de rövidesen meghalt. A Campianus-fordítás mellett ismert tény, hogy magyarra fordította a Jézus Társasága szabályait. Nagyon valószínű, hogy az ő műve az a kéziratos fordítás, melyet ma az ELTE könyvtárában őriznek. 1619-ben az évi lelkigyakorlat alatt írt egy latin nyelvű önéletrajzot, mely nem annyira életútja, hanem hivatásának és Isten kegyelme működésének leírása, mely tükrözi egy a lelkigyakorlatok, elmélkedő imádságok és a napi lelkiismeret-vizsgálat által kiművelt szerzetes lelki életét. A hittudományban való jártasságát mutatja, hogy tagja volt annak a bizottságnak, mely Káldi György szentírásfordítását felülvizsgálta.

M: Sándor Dobokay’s autobiographische Aufzeichnungen (1620). Kiadta Molnár A. AHSI 66. (1997) 75–88. Ir: CPA I. 655; Guilhermy II. 292; MAMŰL II. 213; MKL II. 643; Po III/1 6136–7; Po Magyar 807–8; ÚMÉL II. 184; Nagy B.: P. Dobokay Sándor SJ 1565–1621. Katholikus Hitvédelmi Folyóirat 16. (1904) 505–7, 547–53; Velics I. 120–2; Bangha 162; Erdélyi P.: Dobokay Sándor levelei Melith Péterhez. ItK 73. (1969) 719–21.született: 1567-0-0?, Erdélybelépés: 1587-03-0, Krakkófogadalom: 1603-02-2, Vágsellye, 4 fog. prof.papszentelés: 1593-0-0meghalt: 1621-10-13, Zágrábbeszélt nyelvek: magyar

Dobra László

1720. okt. 14. Zalatna. Nyelv: magyar, román. SJ 1737. okt. 27. Trencsén. Psz. 1751. F. 1756. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1784. jan. 1. Borbánd.

A logikát is elvégezte, amikor Kolozsvárról Trencsénben belépett a Jézus Társaságába. A kétéves próbaidő után 1740-ben Szakolcán tanult a tanárképzőben. Utána Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult. 1744-től Ungváron és Nagyváradon egy, Kolozsváron két évig tanított. A négyéves teológiai kurzust is Nagyszombatban végezte. 1752-ben Sárospatakon hitszónok lett, ezt követően Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána Nagykárolyban tanított a középiskolában. Onnan Kolozsvárra került, 1755–60 között bölcseletet tanított. Ezután Székelyudvarhelyen és Nagyváradon hitszónok volt, Esztergomban lelkipásztor és 1764–7-ben újra Nagyváradon a magyar és román híveknél népmisszionárius. 1768-tól Kolozsváron négy évig teológiát tanított, utána a feloszlatásig a ház lelkivezetője volt. Ekkor az erdélyi egyházmegye keretében királyi beneficiátus volt, és 1782-ben mint nyugalmazott plébános Kolozsvárra költözött. Borbándon halt meg.

M: Oliva pacis. Kolozsvár, 1746; In idola orbis terrarum actio continuata. Kolozsvár, 1749; Oratio […] Ludovico de Batthyan […] oblata. Nagyszombat, 1751. Ir: Nom. I. 247; Pe 1048; So III. 107–8; St 62; Szi II. 934; Temesváry 35.született: 1720-10-14, Zalatnabelépés: 1737-10-27, Trencsénfogadalom: 1756-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1751-0-0meghalt: 1784-01-1, Borbándbeszélt nyelvek: román

Dobronoki György

1588. márc. 28. Dobronok. Nyelv: magyar. SJ 1610. okt. 22. Brünn. Psz. 1622. F. 1629. aug. 10. 4 fog. prof. Bécs. †1649. máj. 11. Nagyszombat.

Huszonkét évesen lépett a Társaságba, próbaidejét Brünnben végezte. Lehetséges, hogy előzőleg Zágrábban tanult. Újoncmestere az első évben Káldi Márton, a másodikban Káldi György volt. 1613–5-ben Grazban végezte a bölcseletet. A magisztérium alatt három évig Homonnán tanított. 1619-ben újra Grazba került a teológiára. Ezeket a tanulmányokat Rómában folytatta, ahonnan 1623-ban tért vissza Grazba, ahol előadta a hároméves bölcseleti kurzust. Ekkor készítette kommentárját Arisztotelész Physicájához, melynek kézirata Ausztriában, az admonti bencés kolostor könyvtárában van. 1626-ban Bécsben volt a teológia tanára. 1627-ben Győrbe került az induló jezsuita iskola megszervezésére. 1628–30-ban Zágrábban, 1631–5-ben Nagyszombatban volt rektor. Erre az időre esik az új templom építése. Ekkor már szoros kapcsolatok fűzték őt Pázmány Péter bíboroshoz. 1635. május 12-én Pázmány P. Dobronoki rektor, P. Forró György és P. Nicolas Lamormain császári gyóntató jelenlétében írta alá a nagyszombati egyetem alapítólevelét. 1636-tól Dobronoki feladata volt az építkezések vezetése. A következő év elején az újonnan megnyílt soproni rendház főnöke lett, ahol a kollégium alapítása körül sok nehézséggel kellett megküzdenie. 1640–4-ben Homonnán volt rektor, mely ezekben az években Ungvárra költözött át. 1645-ben újra Nagyszombatban lett rektor. Rövidesen súlyosan megbetegedett és utolsó éveit bénultan töltötte. Dobronoki nagy életművet hagyott maga után. A nagyszombati egyetem és templom impozáns épületei, magának az egyetemnek, azután a soproni, győri és ungvári kollégiumoknak beindítása bizonyítják kiváló képességeit. Kiterjedt levelezése fontos dokumentum Pázmány korára és a mo.-i jezsuiták működésére. A nagyszombati egyetemre vonatkozó igen részletes feljegyzéseit az 1636. január 1-jétől 1637. október 11-ig tartó időre az ELTE Egyetemi Könyvtárában őrzik. Ugyanott található az osztrák rendtartomány kezdeteiről szóló írása, melyhez akkor Mo. is tartozott. A zágrábi kollégium történetéről szóló kéziratát az ottani Nemzeti Könyvtár őrzi.

Ir: CPA II. 575; DHCJ II. 1132; Kazy 279–80; LKKOS 248–9; MAMŰL II. 213; MKL II. 644; Po Magyar 634, 751, 755; So III. 109; Szi II. 938–9; Dobronoky György (1588–1649). KJKT 66; Velics II. 44–6; Bangha 162; JRH 28; Mészáros K.: Dobronoki György egy jezsuita a XVII. századból. Lendva, 2004.született: 1588-03-28, Dobronokbelépés: 1610-10-22, Brünnfogadalom: 1629-08-10, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1622-0-0meghalt: 1649-05-11, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Dobrovits Dezső, testvér

1879. ápr. 5. Táp. SJ 1912. aug. 14. F. 1922. aug. 15. †1958. okt. 11. Pannonhalma.

1912–4 között a nagyszombati noviciátusban volt testvérnovícius; 1915–8 között Nagykapornakon szabó, portás és házi mindenes. 1919-ben Pécsett szabó és a szolgák felügyelője volt. 1920–43 között Nagykapornakon mint szabó és sekrestyés, 1944-től Bp.-en mint szabó működött. 1946–50 között Nagykapornakon volt szabó és sekrestyés. 1950-ben Máriapócsra internálták. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: Pálos 169, MJTN 54.született: 1879-04-5, Tápbelépés: 1912-08-14fogadalom: 1922-08-15meghalt: 1958-10-11, Pannonhalma

Dollenz Karl

1702. okt. 7. Graz. Nyelv: német. SJ 1720. okt. 14. Bécs. Psz. 1734. F. 1738. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1751. okt. 12. Buda.

Grazból logikusként lépett be a bécsi újoncházba. 1723-ban Leobenben volt a tanárképzőben. A következő évtől bölcseletet tanult Bécsben. 1728–30 között az itáliai Goriziában tanított. 1731-től Grazban négy évig teológiát és egy évig egyházjogot tanult. A harmadik próbaévet Jugendburgban végezte. 1737–41-ben Bécsben humaniorát és bölcseletet, 1742–7-ben Grazban bölcseletet, kazuisztikát és kánonjogot tanított. Utána Mo.-ra került: 1748-ban Nagyszombatban szentírástant tanított és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1749-ben Kassán teológiatanár, majd Budán iskolaigazgató lett, ahol 1751-ben meghalt.

M: Hispaniae Veteris Geographia carmine exposita. Bécs, 1737; Exercitationes […] in theatro exhibitae. Bécs, 1738; De immortalitate animorum dialogi. Bécs, 1740; Fastorum ecclesiasticorum libri I–IV. Bécs, 1740–1; Dialogi physici de Plantis. Graz, 1743; Austria liberata. Graz, 1743; Dialogi physici de structura corporis humani. Graz, 1744; Idea Christiani philosophi […] Franciscus Xaverius. Nagyszombat, 1747. Ir: LKKOS 251; MKL II. 662; Nom. I. 248; Petrik 1712–1860/VII; So III. 116; St 63.született: 1702-10-7, Grazbelépés: 1720-10-14, Bécsfogadalom: 1738-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1734-0-0meghalt: 1751-10-12, Budabeszélt nyelvek: német

Domanits József, testvér

1899. ápr. 3. Törökbálint. SJ 1922. júl. 30. F. 1933. febr. 2. †1987. aug. 19. Bp.

1922–4 között Érden volt testvérnovícius, 1925–7 között a pesti rendházban volt szakács. 1928-ban Szegeden sekrestyés, a szolgák felügyelője, ebédlős és az élelmiszerraktár felügyelője volt. 1929–37 között a zugligeti Manrézában, 1938–43 között a pécsi Pius Kollégiumban, 1944–5-ben Kassán volt szakács. 1946–7 folyamán Szegeden volt bevásárló. 1949–50-ben Bp.-en volt szakács, majd egy évig A Szív újság kiadóhivatalában segített. Utána három évig a Typopress Vállalatnál dolgozott, majd az újpesti Károlyi kórház főszakácsa lett. 1959-ben nyugdíjba ment, 1964–6 között pedig a Szentlélek-kápolna sekrestyése volt.

Ir: Pálos 169; MJTN 55; Emlékezzünk meg F. Domanits Józsefről. In quavis mundi plaga III/3. (1987) 20–2; Fr. Domanits János S. J. 1899–1987. Anima Una 109. (1987. október) 4–5; F. Domanits József SJ. Szolgálat 78. (1988. Péter-Pál) 103; Hevesi J.: F. Domanits József (1899–1987) MJV IV. 270–2; Miklósházy 27.született: 1899-04-3, Törökbálintbelépés: 1922-07-30fogadalom: 1933-02-2meghalt: 1987-08-19, Bp

Dombi József

1900. jan. 12. Kászonfeltíz. Nyelv: magyar. SJ 1922. júl. 28. Érd. Psz. 1930. júl. 24. Leuven. F. 1942. febr. 2. 4 fog. prof. †1988. febr. 2. Bp.

Hatéves korában meghalt az édesapja, s ő az örmény katolikusok árvaházában végezte az elemi iskolát. Középiskoláit részben Szamosújváron, részben hadapródiskolában végezte. Erdély Romániához csatolásakor Mo.-ra szökött, és hivatásos tisztként Egerben teljesített szolgálatot. 1920-ban ott lépett be a szemináriumba. Két év múlva felvételt nyert az érdi noviciátusba. Bölcseleti tanulmányainak első két évét a lengyelországi Nowy Sączban, a harmadikat Krakkóban végezte. 1928-ban átlépett a Román Misszióba. Teológiai tanulmányaira Leuvenbe került, ahol 1930-ban pappá szentelték. Leuveni tanulmányai alatt Joseph Maréchal belga jezsuita metafizikai nézetei nagy hatással voltak rá. Bölcseletet tanított a moldvai Iaşiban és Krakkóban. 1940-ben átlépett a magyar rendtartományba. 1941-ben Bp.-en végezte a harmadik próbaévet. Utána Kassán a bölcselet tanára, majd 1942–5-ben a főiskola rektora volt. A háború után Bp.-en különböző apostoli munkákban működött. 1949-től a Manréza lelkigyakorlatos házban végzett lelkipásztori feladatot. 1949 szeptemberétől 1950 májusáig egy csoport fiatal atyával a lelkigyakorlatok teológiáját, az üdvösségtörténetet és Szent Pál teológiáját tanulmányozták. A rendek feloszlatása után az örmény katolikus plébánián dolgozott. 1952-től nem végezhetett többé papi munkát. Az Országos Közegészségügyi Intézet Fodor szanatóriumában mint „kisállattenyésztő” dolgozott nyugdíjaztatásáig. 1964-ben több jezsuitával együtt őt is letartóztatták és a „Rózsa-per”-ben P. Rózsa Elemérrel és másokkal börtönbüntetésre ítélték: ő négy évet kapott, de korára való tekintettel két és fél év után szabadult. Utána mindig gyöngébb egészséggel teológiai kérdésekkel foglalkozott. Sokszor mondta titkos tanítványainak, hogy a teológia lényegét két alapvető gondolatkör alkotja: a Szentháromság és a megváltás titka.

Ir: Cat. Def. III. 26; F-V 12; Gu VI. 74; Hetényi Varga II. 69–71; MJTN 55; MKL II. 665; Pálos 169; P. Dombi József (1900–1988) In quavis mundi plaga IV/2. (1988) 17–9; P. Dombi József S. J. 1900–1988. Anima Una 111. (1988. május) 2–4; Hetényi Varga K.: †P. Dombi József. Meghurcolt, börtönviselt jezsuiták (1938–1978). IGEN 1990. február 14. 10; Bálint J.: Megemlékezés P. Dombi József SJ temetési miséjén. Szolgálat 88. (1990. karácsony) 149–51; Uő: P. Dombi József (1900–1988). KMJ II. 209–12; Miklósházy 27.született: 1900-01-12, Kászonfeltízbelépés: 1922-07-28, Érdfogadalom: 1942-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1930-07-24, Leuvenmeghalt: 1988-02-2, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Dombrinus Christoph

1572 k. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1589. jún. 17. Bécs. Psz. 1599. F. 1607. nov. 1. 4 fog. prof. Olmütz. 1625–9: tartományfőnök. †1631. júl. 2. Eberndorf.

Kétéves próbaidejét Brünnben végezte. 1592–4-ben Olmützben bölcseletet tanult, majd Prágában két évig grammatikát tanított. A teológiára Grazba került 1597-ben; 1599-ben szentelték pappá. 1600–1-ben a csehországi Krumlovban iskolaigazgató volt. 1602–8 között Olmützben bölcseletet tanított. 1609–10-ben Zágrábban volt házfőnök. Utána Olmützben kazuisztikát tanított. A következő években gyakran változott a munkája. 1615-ben a tartományfőnök titkára volt Bécsben, utána egy évig kazuisztikát tanított Olmützben, majd ismét a tartományfőnök titkára volt. 1619-ben a szlovéniai Laibachban rektorként, majd négy évig tartományfőnöki titkárként működött. 1627–9 között a tartományfőnöki hivatalt látta el. 1630-ban az ausztriai Eberndorfba került, ahol rövidesen meghalt.

Ir: CPA I. 655–6.született: 1572-0-0?, Zágrábbelépés: 1589-06-17, Bécsfogadalom: 1607-11-1, Olmütz, 4 fog. prof.papszentelés: 1599-0-0meghalt: 1631-07-2, Eberndorfbeszélt nyelvek: horvát

Domin Josip Franjo

1754. jún. 28. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1769. okt. 17. Bécs. Psz. 1778 k. Győr. †1819. jan. 18. Zágráb.

Újoncideje után Leobenben egy év tanárképzőt végzett, és 1772-ben Grazban kezdte el bölcseleti tanulmányait, amikor a Társaságot feloszlatták. Valószínűleg Győrben folytatta tanulmányait, ahol 1778 körül pappá szentelték. Elméleti és kísérleti fizikát, mechanikát és gazdaságtant is tanított Győrben 1777–86-ban, Pécsett 1786–92-ben és Pesten, ahol 1793–96-ban a bölcsészeti kar dékánja, 1797–98-ban pedig az egyetem rektora volt. 1800-ban zágrábi kanonok lett, haláláig szülővárosában maradt. Korának ismert fizikusa volt. Kísérletezett az elekromossággal és annak az orvostudományban való alkalmazásával. A nápolyi és a cortonai akadémia tagja volt.

M: Dissertatio physica de aeris factitii genesi. Győr, 1784; Sono campanum fulmina promoveri potius quam prohiberi. Pécs, 1786; Commentatio in electricitatem medicam. Zágráb, 1789; Reflexiones […] de electricitate medica. Buda, 1790; Commentatio altera de electricitate medica. Pest, 1793; Ars electricitatem aegris tuto adhibendi. Pest, 1795; Lampadis electricae optimae notae descriptio. Pest, 1799. Ir: DHCJ II. 1137–8; MAMŰL II. 225–6; MÉL I. 389; Nom. I. 251; Petrik 1712–1860/I, VII; Po III/1 6146–52; So III. 127; St 64–5; Kosztya 328.született: 1754-06-28, Zágrábbelépés: 1769-10-17, Bécsmeghalt: 1819-01-18, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Donati Federico

1690. máj. 16. Breslau. Nyelv: olasz. SJ 1706. okt. 10. Bécs. Psz. 1719. Nagyszombat. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. Fiume. †1750. aug. 18. Fiume.

Az itáliai Goriziából lépett be a bécsi újoncházba. Két év után Leobenbe került a tanárképzőbe. 1710–2-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Fiuméban és egy-egy évig Triesztben és Győrben tanított. A teológiát 1717–20 között Nagyszombatban, a harmadik próbaévet pedig Judenburgban végezte. Papi munkáját 1722–3-ban Goriziában kezdte meg a bölcselet oktatásával. Utána 1724–8 között Fiuméban volt hitszónok és iskolaigazgató, 1729–30-között Zágrábban, majd 1731–3 között Nagyszombatban a kazuisztika tanára. 1734–7-ben Kassán teológiát tanított. Utána Leobenben volt egy évig házgondnok, Fiuméban pedig kisebb házi hivatalokat látott el. 1741–3-ig a szeminárium és az iskola igazgatója volt Goriziában, 1743-ban Triesztben a ház lelkiatyja és 1744–50-ben Fiuméban a szeminárium főnöke.

M: Jus et ratio domus Dei. Nagyszombat, 1718. Ir: Nom. I. 252; So III. 134.született: 1690-05-16, Breslaubelépés: 1706-10-10, Bécsmeghalt: 1750-08-18, Fiumebeszélt nyelvek: olasz

Donius Jean Nicolas

1538 k. Baelen-sur-Nèthe. Nyelv: francia. SJ 1556. júl. Köln. Psz. 1563. júl. Bécs. F. 1571. ápr. 24. 4 fog. prof. Bécs. †1594. ápr. 4. Bécs.

Belgiumból származott és Kölnben lépett be a Társaságba 1556-ban. 1559-ben érkezett Bécsbe, ahol bölcseleti és teológiai tanulmányait végezte. 1563-ban ott szentelték pappá. Különböző hivatalokat viselt: volt házgondnok, gazdasági ügyek intézője, tanulmányi felügyelő és a héber nyelv tanára. 1581–8. január 1-jéig a kollégium rektora volt. Ezután 1591-ig a znióváraljai missziót vezette, majd Bécsbe tért vissza, ahol haláláig gyóntató és hébertanár volt.

Ir: CPA I. 656–7.született: 1538-0-0?, Baelen-sur-Nèthebelépés: 1556-07-0, Kölnmeghalt: 1594-04-4, Bécsbeszélt nyelvek: francia

Dormannus Tamás

1569 k. Vidombák. Nyelv: német. SJ 1592. jan. 12. Psz. 1598. Kolozsvár. F. 1608. febr. 2. C. sp. Krumlov. †1611. márc. 21. Krumlov.

Erdélyben született, Lengyelországban lépett a Társaságba. 1593-ban a lettországi Rigában tartózkodott. 1594–5-ben a litvániai Wilnában bölcseletet tanult. 1597 elején Kolozsváron a legalsó osztályban tanított. A következő évben ott szentelték pappá. 1604-ig, elszenvedve a kollégium lerombolását is, a középiskolában tanított. A következő évtől haláláig könnyű házi hivatalokat ellátva a csehországi Krumlovban élt.

Ir: CPA I. 657.született: 1569-0-0?, Vidombákbelépés: 1592-01-12fogadalom: 1608-02-2, Krumlov, C. sp.papszentelés: 1598-0-0, Kolozsvármeghalt: 1611-03-21, Krumlovbeszélt nyelvek: német

Draskowsky Illés

1595. márc. Zsolna. SJ 1617. jún. 11. Leoben. Psz. 1623. F. 1641. jún. 9. Turóc. C. sp. †1645. júl. 6. Nagyszombat.

Leobenben lépett be a Társaságba. 1622–3-ban teológiát tanult Grazban, utána Eberndorfban elvégezte a harmadik próbaévet. 1625–8-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1629-ben Pozsonyban volt hitszónok, a következőben Pécsett népmisszionárius és 1631-ben Nagyszombatban szlovák hitszónok. 1632-ben a nádor fiait tanította Eszterházán. A következő évben a nádor nagybiccsei birtokán volt lelkipásztor. 1634–8 között Nagyszombatban vezette a szegény tanulók otthonát, és hitszónok volt. Ezután két évig Homonnán népmissziókat vezetett, majd 1641-től haláláig Turócon volt lelkipásztor.

Ir: CPA II. 577.született: 1595-03-0, Zsolnabelépés: 1617-06-11, Leobenfogadalom: 1641-06-9, Turóc, C. sp.papszentelés: 1623-0-0meghalt: 1645-07-6, Nagyszombat

Drebitka Ferenc

1865. ápr. 2. Alsógereben. SJ 1882. aug. 2. Nagyszombat. Psz. 1892. F. C. sp. 1896. febr. 2. †1945. jan. 24. Pécs.

1882-ben Nagyszombatban lépett be a Jézus Társaságába. A kétéves próbaidő és az egyéves retorikai kurzus után Kalocsán volt internátusi felügyelő. 1887–9-ben Pozsonyban a bölcseletet és 1890–2-ben Innsbruckban a hároméves teológiai kurzust végezte. Újabb egyévi kalocsai működés után Bécs-Lainzban volt harmadik próbaévben. 1895-ben kezdte meg csaknem negyvenéves tanári működését, amelynek hosszantartó betegsége 1934-ben vetett véget. Főleg latin, magyar és görög nyelvet tanított. A 19. század végén és a 20. század elején szépírás is szerepelt tananyagában. Szükség esetén hittant, német nyelvet és földrajzot is előadott. Állomáshelyei voltak: Kalocsa (1895–7, 1900–25), Pécs (1926–45).

M: Hymnus Francisci Faludi. Kalocsa, 1900; Egy kis költemény nagy világútja. Eperjes, 1908; A gyakori szentáldozásról. Eperjes, 1910. Ir: Cat. Def. I. 23.342; MJTN 56; Petrik 1901–10/I; Tóth 15–6.született: 1865-04-2, Alsógerebenbelépés: 1882-08-2, Nagyszombatpapszentelés: 1892-0-0meghalt: 1945-01-24, Pécs

Dubnicki András

1641. máj. 1. Ismeretlen. SJ 1660. okt. 27. Győr. Psz. 1674. Nagyszombat. F. 1679. febr. 2. 4 fog. prof. Lőcse. †1679. júl. 4. Szepesváralja.

Győrben lépett be a Társaságba. Próbaéveit Trencsénben végezte. Bölcseletet Kassán tanult 1664–7-ig. 1668–9-ben Szepesváralján tanított grammatikát. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte 1671–4-ben. Ott szentelték pappá 1674-ben. Részt vett a nagy rózsahegyi misszióban 1675–6-ban. 1677-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő két évben Szepesváralján volt helyettes házfőnök és misszionárius.

Ir: Nom. I. 260.született: 1641-05-1, Ismeretlenbelépés: 1660-10-27, Győrfogadalom: 1679-02-2, Lőcse, 4 fog. prof.papszentelés: 1674-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1679-07-4, Szepesváralja

Dubniczai János

1740. szept. 14. Máriatölgyes. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1755. okt. 25. Trencsén. Psz. 1768. Nagyszombat. †1792. Pest.

Komáromból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1758-ban Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Utána három évig bölcseletet tanult Kassán, majd egy-egy évig középiskolában tanított ugyanott, valamint Sopronban és Győrben. 1766-ban Nagyszombatba került a teológiára, ahol 1768-ban pappá szentelték. 1770-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. Háromévi papi működése alatt a Társaság feloszlatásáig Trencsénben humaniorát, Győrben retorikát, Budán pedig bölcseletet tanított a feloszlatás után is. Pesten halt meg 1792-ben.

M: Oratio de immaculata S. Virginis Deiparae Conceptione. Nagyszombat, 1767; Panegyricus D. Francisco Xaverio et de Ignatio Loyolae. Nagyszombat, 1767–8; Auditoribus oblata, dum assertiones ex universa philosophia […] Pest, 1773. Ir: Nom. I. 259–60; Pe 1416; Petrik 1712–1860/V; So III. 227; St 65–6.született: 1740-09-14, Máriatölgyesbelépés: 1755-10-25, Trencsénpapszentelés: 1768-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1792-0-0, Pestbeszélt nyelvek: szlovák

Dubovsky Jan

1654. nov. 29. Hostin. Nyelv: cseh, magyar. SJ 1672. dec. 8. Trencsén. Psz. 1684. Graz. F. 1690. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1710. okt. 8. Kassa.

A csehországi Hostinban született, Győrből lépett be a trencséni újoncházba. 1675-ben Kassán először grammatikát tanított, majd elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. Utána két évig Nagyszombatban volt grammatikatanár. 1681-ben Grazban megkezdte a teológiai tanulmányokat, ahol 1684-ben pappá szentelték. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. Első állomáshelyén, Pozsonyban, az anyagi ügyeket intézte. 1687-ben kezdte meg tanári pályafutását: Nagyszombatban matematikát, a következő évtől Kassán ugyanazt és bölcseletet, majd 1691-től Zágrábban szintén bölcseletet adott elő. 1694–1705 között Nagyszombatban először kazuisztikát és matematikát tanított. 1697–9-ben a nemesi konviktust vezette. 1700-tól kánonjogot tanított és két évig a bölcsészeti kar dékánja volt. 1701-től skolasztikus teológiát adott elő. 1704-től gyóntatóként működött. 1706-ban Kassán iskolaigazgató lett. A következő évben matematikát tanított, 1708-tól az internátust és a főiskolát igazgatta 1710-ben bekövetkezett haláláig.

M: So III. 230. Ir: LKKOS 265; MKL II. 716; Nom. I. 260; Pe 200; So III. 230–1; St 66; Szi II. 1096–7.született: 1654-11-29, Hostinbelépés: 1672-12-8, Trencsénfogadalom: 1690-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1684-0-0, Grazmeghalt: 1710-10-8, Kassabeszélt nyelvek: magyar

Dugovich Imre

1682. nov. 9. Kőszeg. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1702. okt. 14. Trencsén. †1710. szept. 5. Nagyszombat.

Nagyszombatból bölcsészhallgatóként lépett be a Társaságba. 1705-től Nagyszombatban előbb a középiskolában tanított, majd 1709-ben elkezdte a teológiát, de már a következő évben meghalt. Latin nyelvű költeménye Szent Imréről Nagyszombatban jelent meg 1709-ben.

M: Magni Patris Magnus Filius Divus Emericus […] Poësi celebratus. Nagyszombat, 1708. Ir: Nom. I. 262; Pe 576; RMK II. 2340; So III. 271; St 66; Szi II. 1122.született: 1682-11-9, Kőszegbelépés: 1702-10-14, Trencsénmeghalt: 1710-09-5, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Dukai József

1908. márc. 15. Kisbér. Nyelv: magyar. SJ 1926. szept. 15. Érd. Psz. 1935. jún. 27. Szeged. F. 1938. aug. 15. C. sp. †1983. júl. 16. Pannonhalma.

Kisbérről származott, és 1926-ban lépett be az érdi újoncházba. A kétévi próbaidő után 1929–31-ben Szegeden elvégezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig konviktusi nevelő volt Kalocsán. 1933–6 között Szegeden tanulta a teológiát. Ott szentelték pappá 1935-ben, és a harmadik próbaévet is ott végezte. Utána egy évig készült a tanári vizsgára Pécsett. 1939-től két évig gondozta a Hódmezővásárhely környéki diaszpórában a katolikus híveket. Utána Nagykapornakon volt káplán és hitoktató. 1942-től Kispesten volt lelkipásztor és a Szívgárda vezetője. 1947–8-ban Pécsett az igazgató segítőjeként és hitoktatóként működött. Az évi katalógusok szerint 1949–50-ben Kispesten volt házgondnok és hitszónok. A szerzetesrendek feloszlatása után hazament Kisbérre, ahol később kántor lett. Egyes adatok szerint kétszer ítélték el két évre: 1949-ben és 1962-ben. Az utolsó katalógus, amelyben 1949. november végi adatok is vannak, ennél az évnél nem jelzi, hogy „in carcere”. Élete végét a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonban töltötte.

Ir: Cat. Def. II. 29; Hetényi Varga II. 71–2; MJTN 57; Pálos 169; Miklósházy 27.született: 1908-03-15, Kisbérbelépés: 1926-09-15, Érdfogadalom: 1938-08-15, C. sp.papszentelés: 1935-06-27, Szegedmeghalt: 1983-07-16, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Dunst Károly

1878. febr. 26. Apatin. SJ 1909. aug. 14. †1912. dec. 27. Kalocsa.

1909–11 között Nagyszombatban volt novícius. 1912-ben Kalocsán lelkész, a Mária-kongregáció prézese és hitoktató volt.

Ir: MJTN 57; Horváth K.: Halottaink: Dr. Dunszt Károly SJ. Mária Kongregáció 6. (1913. február) 6, 185.született: 1878-02-26, Apatinbelépés: 1909-08-14meghalt: 1912-12-27, Kalocsa

Dzian István

1695. dec. 19. Velséc. Nyelv: szlovák. SJ 1714. okt. 27. Bécs. Psz. 1726. Kassa. F. 1732. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1779. máj. 11. Kassa.

Győrből lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után Pozsonyban grammatikát tanított. 1718–20-ban Kassán bölcseletet tanult. Utána Székelyudvarhelyen és Kolozsváron középiskolai tanár volt. 1724–7 között a teológiát Kassán végezte. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Szakolcán hitszónokként működött. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, majd 1730–4 között négy évig bölcseletet és egy évig kontroverziát tanított Kassán. 1735–46-ban tábori lelkész volt a veteránok légiójában. 1747–8-ban Budán a szeminárium igazgatójaként működött. A következő három évben Egerben volt rektor, majd 1758-ig a kolozsvári szeminárium igazgatója. 1759-ben Nagybányán lett házfőnök. 1761–73-ban Kassán és Egerben váltakozva kétszer volt a ház lelkiatyja. A rend feloszlatása után Kassán halt meg.
E

M: Lites inter provincias Daciae. [Kolozsvár,] 1723; Beati Sulpitii Severi […] Sacrae Historiae Libri duo. Kassa, 1732; Deliberatio de conservanda pace. Kassa, 1732; Idea virtutum cardinalium. Kassa, 1732; Ecclesia toto terrarum orbe triumphans. Kassa, 1733; Virtus purpurata. Kassa, 1733; Virtutes cristianae. Kassa, 1733. Ir: LKKOS 278; Nom. I. 266; Petrik 1712–1860/V, VII; So III. 318; St 66; Dzián István (1695–1799). KJKT 66.született: 1695-12-19, Velsécbelépés: 1714-10-27, Bécsfogadalom: 1732-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1726-0-0, Kassameghalt: 1779-05-11, Kassabeszélt nyelvek: szlovák