Igert József, testvér

1841. ápr. 21. Baja. SJ 1860. júl. 27. Nagyszombat. F. 1871. aug. 15. Szatmárnémeti. †1918. jan. 12. Kalocsa.

1860–2-ig Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1863–5 között Kalocsán volt ruhatáros és könyvkötősegéd. 1866–80 között Szatmárnémetiben volt portás, házi mindenes és házi kísérő; 1881–2-ben Kalocsán a szolgák felügyelője, portás, templomgondnok. 1883–5 között Szatmárnémetiben volt portás, ruhatáros, ebédlős, majd 1886–8-ig Pozsonyban portás és könyvkötő. 1889–90 folyamán Kalocsán a szolgák felügyelője és házi mindenes volt. 1891–5-ig Szatmárnémetiben portás, templomgondnok, könyvkötő és ruhatáros, majd 1896–1918 között Kalocsán volt templomgondnok, pincemester és házi kísérő. 1909-től betegeskedett.

Ir: MJTN 100.született: 1841-04-21, Bajabelépés: 1860-07-27, Nagyszombatfogadalom: 1871-08-15, Szatmárnémetimeghalt: 1918-01-12, Kalocsa

Ignatius Martin

1560 k. Skrochowitz. Nyelv: cseh. SJ 1575. jún. 29. Psz. 1588 k. F. 1595. febr. 4. C. sp. Olmütz. †1626. jún. 6. Olmütz.

Morva származású volt. Kétszer működött Mo.-on: 1589-ben Znióváralján volt a gazdasági ügyek vezetője és hitszónok, majd 1592-ben ugyanott házgondnok és hitszónok.

Ir: CPA I. 696.született: 1560-0-0?, Skrochowitzbelépés: 1575-06-29fogadalom: 1595-02-4, Olmütz, C. sp.papszentelés: 1588-0-0?meghalt: 1626-06-6, Olmützbeszélt nyelvek: cseh

Illei János

1725. máj. 3. Komárom. Nyelv: magyar. SJ 1743. okt. 17. Trencsén. Psz. 1757. Nagyszombat. F. 1761. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1794. jan. 24. Komárom.

Komáromban született, de Kőszegről lépett be a trencséni újoncházba. A két év próbaidő után 1746-ban Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Gyöngyösön grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányok végzésére 1748–50 között Nagyszombatba került. Utána újra egy-egy évig Gyöngyösön, Kolozsváron és Egerben tanított középiskolában. 1754–7-ben a teológiai tanulmányokat is Nagyszombatban végezte. Már itt kitűnt szónoki képessége. 1755-ben a Szeplőtelen Fogantatásról és a következő évben Szent Ignácról tartott ünnepi szentbeszédei nyomtatásban is megjelentek. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. Utána két évig Székelyudvarhelyen grammatikát és retorikát, Kolozsváron etikát, két évig Budán bölcseletet, majd egy-egy évig Győrben kontroverziát, Nagyszombatban hitszónoklatot és Kassán kontroverziát tanított. 1767-től a Társaság feloszlatásáig Kolozsváron a szeminárium igazgatója volt. Utána Budán tanított retorikát, és 1780-ban Komáromba vonult vissza.
Kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. 1766-ban kiadta magyar fordításban Boëthius öt könyvét a Filozófiának vagy-is Böltseségnek Vigasztalásáról címmel. Irodalmi jelentősége főleg magyar nyelvű iskolai színdarabjaiban áll. 1767-ben Kassán jelent meg a történelmi tárgyú Salamon, a Ptolomeus és az olasz Metastasiótól fordított Titus. Latin nyelvű, bibliai tárgyú darabjainak gyűjteménye Ludi tragici in Academia Budensi címmel Komáromban jelent meg 1791-ben. Legsikerültebb műve azonban a Tornyos Péter, Molière Úrhatnám polgár című színdarabjának átdolgozása (Komárom–Pozsony, 1789), melyet még a 20. században is többször előadtak.

M: Vindiciae Mariani Conceptus. Nagyszombat, 1755; Panegyricus Divo Ignatio dictus. Nagyszombat, 1756; Assertiones ex universa philosophia. Buda, 1763; Anitius Manlius Torkvátus Szeverinus Boetiusnak V. Könyve a Filozófiának vagy-is Böltseségnek Vigasztalásáról. Kassa, 1766; Salamon, Ptolemeus és Titus, három szomorú Játék. Kassa, 1767; Tornyos Péter. Komárom–Pozsony, 1789; Külömb féle válogatott Elme-futtatások. 2 k. Pozsony, 1790; Ludi tragici in Academia Budensi. Komárom, 1791; P. Vanier: Praedium rusticum. Fordítás. Kassa, 1794; Alszeghy Zs.: Jezsuita iskoladrámák. Bp., 1992. 299–499. Ir: LKKOS 561; MAMŰL IV. 269–70; MÉL I. 770; MKL V. 224; Nom. II. 627; Pe 1166; Petrik 1712–1860/II; Po III/2 10486–94; So IV. 552–3; St 155; Zelliger 188–9; Alszeghy Zs.: Illei János élete és írói működése. Nagyszombat, 1908; Pál A.: Illei János nyelvújítása. Magyar Nyelvőr 40. (1911) 174; Pintér J.: Illei János. A magyar irodalom története. I. Bp., 1938. 535–7; Illei János. A magyar irodalom története 2. Bp., 1964. 586–7; Nagy P. Magyar drámaírók, 16–18. Bp., 1981; Takács 11; Sztasko Vörös I.: Illei János, a fordító és a drámaíró. ItK 103. (1999), 128–42; L. Vicidomi: Molière nel dramma scolastico ungherese: il „Tornyos Péter” di János Illei. Napoli, 1992; A. Di Francesco–A. Quarantotto: Papok és garabonciások. A magyar színház születése. Miskolc, 2000, 368–86.született: 1725-05-3, Komárombelépés: 1743-10-17, Trencsénfogadalom: 1761-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1757-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1794-01-24, Komárombeszélt nyelvek: magyar

Illia Andreas

1694. nov. 30. Radkersburg. Nyelv: horvát, német. SJ 1711. jan. 1. Bécs. Psz. 1723. Graz. F. 1728. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1754. aug. 5. Varasd.

Varasdról lépett be Bécsben a Társaságba. 1713-ban a grazi tanárképzőben tanult, s utána három évig bölcseletet hallgatott az egyetemen. 1717–20 között Varasdon tanított. Utána újra Grazba került a teológiára. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Pozsegában a középiskolában tanított. 1727-ben Zágrábban, 1728–30-ban Kolozsváron volt a bölcselet tanára. Egy évig újra Zágrábban kazuisztikát adott elő. 1732–4-ben Varasdon a szemináriumot vezette. 1735–7-ben Pozsegában, 1738–41-ben Zágrábban volt rektor. 1742-től Varasdon két évig a szeminárium igazgatója volt, majd haláláig lelkipásztori munkát végzett horvát és német nyelven. Kolozsvári tanár korában, 1764-ben adott ki egy könyvet Erdélyről.
Édesapja tógazdasági ispán volt, aki nagy anyagi áldozatok árán iskoláztatta gyermekeit. A középiskolát Bp.-en és Csurgón végezte, majd vasúti tiszti pályára lépett, de hittantanára tanácsára átkérte magát a veszprémi szemináriumba. Kápláni szolgálatát Balaton környéki és bakonyi falvakban végezte. A II. világháború idején tábori lelkészként szolgált, majd a háború után Kaposvárra került hittantanárnak; diákjai röpcédulákat sokszorosítottak, ezért letartóztatták, majd a püspöke gyorsan elhelyezte, hogy ne kerüljön internálótáborba. Több helyen lelkigyakorlatokat adott, Mária-kongregációkat és KALÁSZ csoportokat vezetett, ezért izgatás vádjával letartóztatták, de a tárgyaláson felmentették. 1947–50 között a közgazdasági gimnáziumban és az angolkisasszonyok intézetében volt hittantanár. Mivel már régen vonzódott a jezsuita rendhez, jelentkezett a Társaságba. 1950. augusztus 15-én kellett volna megkezdenie a noviciátust, de az állam likvidálta a szerzetesrendeket. Mivel már püspöke elbocsátotta, Nagykapornakra került plébánosnak. Végül 1953. november 13-án, a bp.-i Mester utcában kezdte meg a noviciátust mint plébános. Nagykapornakról Zalaapátiba került, ahol tizenegy évig működött. Majd plébánosként Csácsbozsokon, Törökkoppányban és Gyékényesen szolgált. A jezsuita rend visszaállítása után 1990–1-ben Hódmezővásárhelyen a novíciusmester sociusa volt. Utána Veszprémben kisegítő lelkész, majd Vörösberényben plébánoshelyettes. Innen szállították a veszprémi kórházba, ahol elhunyt.

M: Balthasaris Meissneri Meditationes duae in Nativitatem Christi. H. n., 1729; Ortus et progressus variarum in Dacia gentium. Kolozsvár, 1764; Metempsychosis. H. n., 1730. Ir: MJTN 100; P. Illés Béla SJ. 1911–1996. ProvH 44. (1996. június–július) 19–20; Temesi J.: P. Illés Béla SJ (1911–1996) ProvH 44. (1996. június–július) 20–2; P. Illés Béla (1911–1996) MJV III. 251–2; Temesi J.: Megemlékezés. MJV III. 253–5.született: 1694-11-30, Radkersburgbelépés: 1711-01-1, Bécsfogadalom: 1728-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1723-0-0, Grazmeghalt: 1754-08-5, Varasdbeszélt nyelvek: német

Ilzensis Jan

1563 k. Lengyelország. Nyelv: lengyel. SJ 1581. Braunsberg. †1615. szept. 28. Połock.

Lengyel volt, fiatal jezsuitaként került Erdélybe. 1584-ben Kolozsváron retorikát és görögöt tanult, 1587-ben Gyulafehérváron grammatikát tanított.

Ir: CPA I. 697.született: 1563-0-0?, Lengyelországbelépés: 1581-0-0, Braunsbergmeghalt: 1615-09-28, Połockbeszélt nyelvek: lengyel

Imrikovics György

1696. szept. 8. Nagyszombat. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1713. okt. 31. Trencsén. Psz. 1726. Nagyszombat. F. 1731. febr. 2. 4 fog. prof. Turóc. †1770. nov. 29. Zsolna.

Szülővárosából, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A kétévi próbaidő után ugyanott grammatikát tanított. 1717–9-ben Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána két-két évig Nagyszombatban és Kassán tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte 1724–7 között. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Selmecbányán volt hitszónok, utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1730–1-ben Turócon, 1732–4-ben a Szepességben vándormisszionárius, 1735-ben Trencsénben szlovák hitszónok volt. 1736–9-ben tábori lelkészként működött. A következő évben Zsolnán volt lelkipásztor. 1741-ben Buda-Vízivárosban házfőnök és plébános, a következő évben Kőszegen rektorhelyettes volt. 1743–8-ig Trencsénben rektorként és újoncmesterként működött. 1749–51 között Bécsben a tartományfőnök helyettese, 1752-től a Pázmáneum rektora és 1759-től a bécsi professzusház és a tábori lelkészek főnöke volt. 1762-ben Pozsonyban a házfőnöki, 1763–6-ban Kőszegen a rektori és 1767-től haláláig Zsolnán a házfőnöki és a plébánosi hivatalt látta el. Teológus korában tartott latin nyelvű ünnepi beszédei Szent Ivóról és a Szeplőtelen Fogantatásról nyomtatásban is megjelentek.

M: Musae peregrinae. Kassa, 1722; Conditia Sapientiae. Kassa, 1723; Laudatio panegyrica divo Ivoni. Nagyszombat, 1724; Mariae Matris et Virginia primi Conceptus momenti innocentia vindicata. Nagyszombat, 1725. Ir: LKKOS 562; MKL V. 272–3; Nom. II. 628–9; Pe 623; So IV. 559; St 156; Szi V. 104.született: 1696-09-8, Nagyszombatbelépés: 1713-10-31, Trencsénfogadalom: 1731-02-2, Turóc, 4 fog. prof.papszentelés: 1726-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1770-11-29, Zsolnabeszélt nyelvek: szlovák

Inchoffer Menyhért

1585 k. Kőszeg. Nyelv: német. SJ 1607. márc. 26. Róma. Psz. ? F. 1623. jún. 4. 4 fog. prof. Messina. †1648. szept. 28. Milánó.

Kőszegen született, apja német tiszt volt a császári hadsereg adminisztrációjában. 1605–6-ban Rómában a Német–Magyar Kollégium növendéke volt, ahol jó barátságba került magyar és horvát társaival. Ez és a tény, hogy Mo.-on született, vezethette őt arra, hogy a magyar egyháztörténelemmel foglalkozzon. 1606-ban hazatért, hogy apjának a katolikus vallásba való megtérésében segítsen. Visszatérve Rómába 1607-ben belépett a Jézus Társaságába. A római rendtartomány 1611. évi katalógusában már felszentelt papként szerepel. Források hiánya miatt nem tudhatjuk, hogy hol és mit dolgozott. 1617-ben bölcseletet tanított Szicíliában a messinai kollégiumban. 1624–5-ben a professzusházban gyóntató, majd újra a kollégiumban a teológia és a matematika tanára volt. 1629–48 között a római rendi központban élt. Az egyetlen adat erről 1646-ból való, és jelzi, hogy ekkor a rendház gyóntatója volt. Minden valószínűség szerint a pápai kúrián különböző kongregációk tanácsadója lehetett. Bizottsági tagként szerepelt a Galilei ellen folytatott második perben. 1645–6-ban barátságba került a janzenista teológussal, Jean Bourgeois-val, aki meg akarta akadályozni, hogy elítéljék Antoine Arnauld-nak a gyakori szentáldozásról írt könyvét.
Inchoffer két művéről kell szólnunk. Az első Szűz Máriának a messinaiakhoz írt leveleiről szól. Ő a levelek eredetisége mellett foglalt állást. Az első kiadás 1629-ben Messinában jelent meg, és négy év múlva a tiltott könyvek indexére került. A második kiadást 1631-ben Viterbóban és részben Rómában nyomtatták, de ennek semmi nehézsége nem lett a cenzúrával. Sokkal nagyobb jelentőségű volt másik műve, az Annales ecclesiastici Regni Hungariae (1644) ötven évvel később, amikor Hevenesi Gábor elindította forrásgyűjtő munkásságát, mely a történettudomány 18. századi virágzásához vezetett.
Az Inchoffer elleni vizsgálatnak Velencéből Rómába, a Társaság vezetőségéhez érkezett feljelentések voltak az elindítói. A vádak: titkos levelezés Scottival, valamint annak segítése írásaiban, aki elhagyta a rendet, és írásban támadta azt. Ő lett volna a szerzője a Monarchia Solipsorum című műnek, mely 1645-ben jelent meg Lucio Cornelio Europeo név alatt. A bíróság elnöke P. Sforza Pallavicino volt. Inchoffert bűnösnek mondták ki, a rendfőnök által megállapítandó börtönbüntetésre ítélték, és Rómából a Monte Santo (ma Potenza Piceno) kollégiumba száműzték. A vatikáni Szerzetesek Kongregációja azonban nem erősítette meg az ítéletet. Így Milánóba helyezték át, és ott a Brera kollégiumban a szentírás tanárául szánták. Ő azonban Rómában szeretett volna maradni, mert csak ott tudta volna befejezni megkezdett munkáit. Ezért kérte elbocsátását a rendből. Az erre irányuló tárgyalások közben azonban meghalt.

M: Epistolae B. Virginis Mariae ad Messinenses Veritas vindicata. Messina, 1629; Annales Ecclesiastici Regni Hungariae. Róma, 1644. Ir: CPA II. 627; DHCJ II. 1999; MAMŰL IV. 286–9; MKL V. 286; Petrik 1712–1860/II; So IV. 561–2; Szi V. 105; Dümmerth D.: Inchofer Menyhért küzdelmei és tragédiája Rómában 1641–1648. Filológiai Közlöny 22. (1976) 191–210; R. Moscheo: Melchior Inchofer (1585–1648) ed un inedito messinese di logica dell’anno 1617. Quaderni dell’Istituto Galvano della Volpe. III. (1982) 181–194; W. R. Shea: Melchior Inchofer’s „Tractatus syllepticus”: A Consultor of the Holy Office Answers Galileo. Novità celesti e crisi del sapere. Firenze 1983, 283–92; F. Beretta: Le Tractatus syllepticus de Melchior Inchofer, censeurde Galilée. Freiburger Zeitschrift für Philosophie und Theologie 48. (2001) 301–25; R. Martínez: Il manoscritto ACDF. Index, Protocolli, vol. EE. F. 291r–v. Acta Philosophica 10, 2002. 215–42; M. Laureys: Latin as ’the language’. E. Kessler–H. C. Kuhn: Germania latina. München, 2003. 655–78; M. Stefanowska: La monarchie des Jésuites: solipsisme et politique. Dixhuitième siècle 37. (2005) 359–81; Szilas L.: Inchofer Menyhért (1585–1648) Jezsuiták küldetése 259–60.született: 1585-0-0?, Kőszegbelépés: 1607-03-26, Rómameghalt: 1648-09-28, Milánóbeszélt nyelvek: német

Ipach Ferenc Jakab

1722. nov. 11. Valaczka(?). Nyelv: magyar, német, román. SJ 1742. okt. 31. Trencsén. Psz. 1756. F. 1760. febr. 2. 4 fog. prof. Marosvásárhely. †1774. Kolozsvár (Kassa?)

A forrásokban nehézségek vannak keresztnevével. Petruch a trencséni újoncház anyakönyvében a Jakab nevet használja, de egy jegyzetben a Ferencet is jelzi. Az évi katalógusokban 1743-ban Jakab az elsőéves újonc, a következő évben már Ferenc. Mi úgy tekintjük a személyt, mintha kettős keresztneve lett volna. Az „Ipach” családi név egyedüli a forrásokban. Kolozsvárról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Ungváron grammatikát tanított. 1746-ban Kassán kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, de egy év után Nagyszombatban folytatta. 1749–52 között Kolozsváron tanított a középiskolában. A teológiát Nagyszombatban végezte. 1756-ban szentelték pappá. 1758-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána Trencsénben tanított középiskolában. 1760–1-ben Marosvásárhelyen volt hitszónok. 1762–5 között Kolozsváron bölcseletet és kontroverziát tanított. 1766-tól a Társaság feloszlatásáig Kassán volt a gazdasági ügyek intézője.

M: Thalia legitima. Kolozsvár, 1752; Dum assertiones ex universa philosophia. Molnár. Kolozsvár, 1764; Dum assertiones […] Béldi. Kolozsvár, 1764; Dum assertiones […] Issekutz. Kolozsvár, 1764. Ir: Nom. II. 631; Pe 1148; Petrik 1712–1860/V VII; So IV. 645; St 157; Szi V. 145; Ipach Ferenc. KJKT 68–9; György A.: Ipach Xav. Ferenc. A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. Kolozsvár, 1992. 61.született: 1722-11-11, Valaczka(?)belépés: 1742-10-31, Trencsénfogadalom: 1760-02-2, Marosvásárhely, 4 fog. prof.papszentelés: 1756-0-0beszélt nyelvek: román

Irsik Lajos

1876. okt. 8. Miszbánya. SJ 1913. ápr. 20. Nagyszombat. Psz. 1900. aug. 26. F. 1923. aug. 15. Szatmárnémeti. †1951. aug. 26. Mezőkövesd.

Először egyházmegyei szolgálatot végzett a szatmári egyházmegyében, keresett és kedvelt lelkipásztor volt Erdély egész területén; később lépett be a Társaságba. A nagyszombati noviciátust végezte el, majd 1915–7 között Innsbruckban volt filozófiai hallgató, 1918–9 folyamán átismételte teológiai ismereteit, és a kalocsai jezsuita gimnáziumban lett magiszter. Majd Bp.-en volt lelkész és a Mária-kongregáció prézese. 1922-ben Érden végezte a harmadik probációját. 1922–8 között, a magyar jezsuita provincia keretében, Szatmárnémetiben a Mária-kongregációk prézese, házfőnök és a konviktus igazgatója volt. Utána hasonló feladatokat töltött be ugyanitt a román provinciában. 1940-ben Szatmárnémeti visszakerült a magyar provinciába (1944-ig), ekkor újból házfőnök volt és a Mária-kongregációk prézese. 1946–50 között a kalocsai gimnáziumban a Mária-kongregáció és a Jézus Szíve Társulat vezetője, hittantanár, templomi gyóntató volt. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, ahol 1951-ben elhunyt.

Ir: Pálos 174; MJTN 100–101.született: 1876-10-8, Miszbányabelépés: 1913-04-20, Nagyszombatfogadalom: 1923-08-15, Szatmárnémetipapszentelés: 1900-08-26meghalt: 1951-08-26, Mezőkövesd

Iván János, testvér

1893. ápr. 9. Besztercebánya. SJ 1920. júl. 28. Szeged F. 1930. aug. 15. Pécs. †1957. nov. 25. Pannonhalma.

Mint asztalossegéd jelentkezett a Társaságba. Szegeden végezte el a segítőtestvérként a noviciátust. 1922–4 között az érdi noviciátusban volt asztalos, majd 1925-ben a kalocsai kollégiumban ruhatáros, a szolgák felügyelője és a kápolna sekrestyése. 1926–39 között a pécsi jezsuita kollégiumban házi mindenesként és asztalosként dolgozott. 1940–3-ig a kassai főiskolán volt portás és sekrestyés. 1944–50 között Pécsett volt sekrestyés. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, 1951-től haláláig a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója volt.

Ir: Pálos 174; MJTN 101; F. Iván János. Cor Unum 57. (1958. január 6.) 1–2; F. Iván Ioannes. Anima Una XI. 4. (1968. december) 15.született: 1893-04-9, Besztercebányabelépés: 1920-07-28, Szegedfogadalom: 1930-08-15, Pécsmeghalt: 1957-11-25, Pannonhalma

Iváncsics János

1722. nov. 25. Komárom. Nyelv: magyar. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Psz. 1754. Nagyszombat. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1784. júl. 17. Nagyszombat.

Középiskoláit Székesfehérváron végezte, onnan lépett be a trencséni újoncházba. 1743–5 között Bécsben tanult bölcseletet. 1746-ban Nagyváradon, a következő évben Kassán tanított. 1748–9-ben matematikát végzett Bécsben. A teológiára Nagyszombatba került 1750-ben. 1754-ben szentelték pappá. A következő évben hitszónok volt Komáromban. 1756–60-ig Nagyszombatban bölcseletet, 1761–70-ig Bécsben teológiát tanított. Az 1770-ben Nagyszombatban is bevezetett Norma Studiorum alapján Mária Terézia őt nevezte ki a teológiai kar dékánjának. A Társaság feloszlatása után siklósi címzetes apát és esztergomi kanonok lett. Egyetemi tanár korában hallgatói számára világos felépítésű gyakorlati tankönyveket adott ki bölcseletből és a Szentháromság tanáról. Bölcseleti műveiben kritikával élt Descartes nézeteivel szemben. Matematikai tanulmányainak gyümölcse volt háromkötetes összefoglaló munkája a jezsuiták tanairól.

M: Prosopopejae ex sacris literis desumptae. Kassa, 1747; Elementa opticae. Nagyszombat, 1750; Oratio de Santissimae Virginis intaminato conceptu. Nagyszombat, 1752; Panegyricus D. Ignatio dictus. Nagyszombat, 1753; Universae Matheseos brevis Institutio. 3 k. Nagyszombat, 1752–5; Institutiones logicae. Nagyszombat, 1757; Institutiones Methaphysicae. Nagyszombat, 1763; Assertiones Theologicae de Deo Uno et Trino. Bécs, 1765; Assertiones ex Universa Philosophia. Nagyszombat, 1769. Ir: DHCJ III. 2115; LKKOS 566–7; MAMŰL IV. 385–6; MKL V. 511–2; Nom. II. 633; Pe 1103; Petrik 1712–1860/II; So IV. 694; St 157; Szi V. 205; Zelliger 209; Bangha 165; Sárközy P.: Ivancsics János (1722–1784). Nagyszombati régi matematikusok. Pannonhalma, 1933. 245–6; Mészáros 478; Csapodi Cs.: Ivancsics János. A magyarországi fizika klasszikus évszázadai. 1590–1890. Piliscsaba, 2000. 111.született: 1722-11-25, Komárombelépés: 1740-10-17, Trencsénfogadalom: 1758-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1754-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1784-07-17, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Ivanics György

1656. máj. 3. Binovitz (?) Nyelv: szlovén. SJ 1675. okt. 28. Trencsén. Psz. 1688. Graz. F. 1692. febr. 2. C. sp. Kassa. †1723. ápr. 3. Buda.

Szlovéniában született, Nagyszombatból lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1679–80-ban Nagyszombatban és Varasdon grammatikát tanított. A hároméves bölcseleti kurzust Grazban végezte. Egyévi zágrábi tanítás után újra Grazba került teológiára is. Ott szentelték pappá 1688-ban. Utána Trencsénben tanított. 1690-ben (Joanich néven) Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána Szepesváralján volt hitszónok. 1692–7-ben Kassán és a következő évben Nagyszombatban retorikát tanított. 1700-tól Kassán három évig házgondnok és kilenc évig gazdasági főnök volt. 1713-tól haláláig Budán a szeminárium és a konviktus igazgatójaként működött.

M: Septem Allocutiones Militares. Kassa, 1694; Virgo Deipara […] ab originale labe praeservata. Kassa, 1696; Pentas Quaestionum Curiosarum. Kassa, 1697. Ir: LKKOS 567–8; MKL V. 512; Nom. II. 633–4; Pe 249; RMK II. 1777, 1827, 1887; So IV. 693–4; St 157; Szi V. 213.született: 1656-05-3, Binovitz (?) Nyelv: szlovénbelépés: 1675-10-28, Trencsénfogadalom: 1692-02-2, Kassa, C. sp.papszentelés: 1688-0-0, Grazmeghalt: 1723-04-3, Buda

Ivul Gabriel

1620. márc. 25. Karánsebes. Nyelv: magyar, román. SJ 1637. okt. 21. Bécs. Psz. 1648. Bécs F. 1656. ápr. 23. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1678. ápr. 28. Kassa.

Karánsebesen született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1640–2-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Homonnán tanított grammatikát. 1645–8-ban Bécsben tanult teológiát. 1648-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1650–6-ig Nagyszombatban bölcseletet, matematikát és kazuisztikát tanított. 1657-ben Ungváron a szeminárium és az iskola igazgatója volt. 1658–61 között Kassán kazuisztikát, kontroverziát, matematikát és bölcseletet tanított. 1662–3-ban Nagyszombatban teológiát adott elő és nyomdaigazgató volt. 1664–9 között Kassán a kancellári hivatalt látta el és a skolasztikus teológia tanszékét vezette. 1670–3-ban Nagyszombatban teológiát tanított, és a teológiai kar dékánja volt. 1674-től haláláig Kassán a kancelláriát vezette, és tanított is.

M: Poesis lyrica. Bécs, 1655; Philosophia […] Bécs, 1655; Philosophia Novella. Kassa, 1659; Historica relatio Colloquii Cassoviensis de Judice Controversiarum Fidei. H. n., 1679. Ir: CPA II. 627; RMK II. 966; So IV. 695–6; St 157; Szi V. 237–8; Molnár A.: Ivul Gábor. Jezsuita misszió Karánsebesen. TSz 1999. 1. 127–56.született: 1620-03-25, Karánsebesbelépés: 1637-10-21, Bécsfogadalom: 1656-04-23, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1648-0-0, Bécsmeghalt: 1678-04-28, Kassabeszélt nyelvek: román

Izay Géza

1916. aug. 13. Nyíregyháza. Nyelv: magyar. SJ 1934. aug. 14. Bp. Psz. 1942. máj. 15. Szeged. †2008. Franciaország.

Gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán és Egerben végezte. 1935-ben lépett be Bp.-en a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1937–9-ben Szegeden bölcseletet tanult. A következő évben Pécsett volt nevelő az internátusban. Teológiai tanulmányait Szegeden végezte. 1942-ben szentelték pappá. 1944 őszén már Bp.-en volt. A Mária Kongregáció című havi folyóirat két számát még ő szerkesztette. Fiatal egyetemistákkal a német megszállás alatt ellenállási csoportot szervezett zsidók és más üldözöttek megmentésére. A háború után Nyugatra távozott, Rómában (valószínűleg 1946-ban) elhagyta a Társaságot, és Franciaországban világi papként működött.

M: Krisztusba öltözötten. (M. Deésy Géza néven) Bp., 1939; A föld dicsérete. Bp., 1946. Ir: F-V 14; Gu XV 416; Hetényi Varga II. 120–9; MJTN 101; MKL V. 523; Nyisztor Z.: P. Izay Géza. Vallomás magamról és kortársaimról. Róma, 1969. 119; Hetényi Varga K.: Az Izay-csoport. Új Ember 1984. december 2. 2; Uő: Izay Géza. Akiket üldöztek az igazságért. Bp., 1985. 526; Izay Géza. A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom kislexikona. Bp., 1987. 138; Bikfalvi G.: A magyar jezsuiták embermentő tevékenysége 1944–1945-ben. Múlt és jövő. A magyar jezsuiták 100 éve és ami abból következik. Bp., 2010. 167.született: 1916-08-13, Nyíregyházabelépés: 1934-08-14, Bppapszentelés: 1942-05-15, Szegedmeghalt: 2008-0-0, Franciaországbeszélt nyelvek: magyar

Izzó K. János

1721. aug. 29. Kassa. Nyelv: olasz, német. SJ 1736. nov. 1. Trencsén. Psz. 1750. Graz. F. 1755. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs.†1793. dec. 5. Bécs.

Olasz családból származott, Kassán született és Belgrádban kérte felvételét a Társaságba. Próbaéveit Trencsénben töltötte, majd a szakolcai tanárképzőt látogatta. 1740–2-ben Bécsben volt bölcsészhallgató. Goriziában grammatikát és retorikát tanított. A teológiát 1747–50 között Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1750-ben. Egy évig lelkipásztor volt Komáromban. 1752-ben az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána Temesváron tanított, és káplán volt a plébánián. 1754-ben került a bécsi Theresianumba. A bölcselettel kezdte, de rövidesen szinte egész életében civil és katonai építészetet tanított. Latin nyelvű kézikönyveit rövidesen lefordították német és francia nyelvre. Kiadott földrajzkönyvet, de tárgyalta a tűzijátékot és a ballisztikát is. A Társaság föloszlatása után a Theresianum tanára maradt, majd a budai nemesi akadémia igazgatója lett.
J

M: Elementa Architecturae civilis. Bécs, 1764; Elementa Architecturae militaris. Bécs, 1765; Tractatus de Pyrotechnica et ballistica. Bécs, 1766; Elementa Geographiae. Bécs, 1769. Ir: LKKOS 572; MAMŰL IV. 394; Nom. II. 635; Pe 1026; Petrik 1712–1860/II; So IV. 704; St 158.született: 1721-08-29, Kassabelépés: 1736-11-1, Trencsénpapszentelés: 1750-0-0, Grazmeghalt: 1793-12-5, Bécsbeszélt nyelvek: német