Jablonkay Gábor

1874. júl. 28. Temesvár. Nyelv: magyar. SJ 1888. júl. 30. Nagyszombat. Psz. 1904. Innsbruck F. 1908. febr. 2. 4 fog. prof. Bp. †1930. jún. 14. Bp.

Tizennégy éves korában lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A próbaidő után két évig St. Andräban retorikát végzett. Utána újabb két évig Kalocsán folytatta gimnáziumi tanulmányait, és Nagyszombatban érettségizett 1895-ben. Utána Pozsonyban végezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1899–1901-ben Kalocsán latin, magyar és német nyelvet tanított. 1902–4-ben Innsbruckban teológiát tanult, ahol pappá szentelték. Utána azonban Szatmárnémetiben betegeskedett. Egy év múlva a walesi St. Asaph-ban fejezte be teológiai tanulmányait. A harmadik próbaévet Linzben végezte. Utána a bp.-i egyetemen tanult három évig, és magyar nyelvből tette le az államvizsgát 1910-ben. Egész életében tanított. Legnagyobb alkotása a pécsi Pius Gimnázium volt. A tervezés előtt tanulmányozta a Társaság legjobb európai iskoláit. 1912–7 között vicerektorként vezette a gimnázium és a konviktus beindulását. 1918–21-ben Kalocsán irányította az ideiglenesen odaköltöztetett bölcsészeti főiskolát, mely 1922-ben Szegedre került. 1924–6 között ő volt ott a rektor. 1926-ban a magyar rendtartomány nevében egy iskolareform-tervezetet készített. A Ratio studiorumot alkalmazta az újabb kor követelményeinek megfelelően. Komoly munka volt Szent Ignác kétkötetes életrajza. 1927-ben Kalocsán lett rektor. Elsőrangú működésének váratlan halála vetett véget.
M: A királyné unokaöccse. Kalocsa, 1900; Taxonyi János élete és példatára. Kalocsa, 1910; A máriabesnyői töredék. Bp., 1910; Taine milliő-elmélete. Kalocsa, 1912; Az inductio Verulami Bacon előtt és után. Bp., 1916; Loyolai Szt. Ignác, Jézustársasága alapítójának élete és működése. 2 k. Bp., 1921; Bevezető előadások a keresztény filozófiába. Szeged, 1923; A keresztény filozófia alapelvei. Szeged, 1923; A megismerés tematikája és forrásai. Szeged, 1923; Katholikus öntudat. 5 füz. Kalocsa–Bp.–Szeged, 1923–4; Jézustársasága magyarországi rendtartományának memoranduma a tantervreformról. Kalocsa, 1926; Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban. Kalocsa, 1927; Minő alapon tanítórend a Jézustársaság avagy a jezsuiták szerzete? Kalocsa, 1928; Az elmélkedő imádság módja. Bp., 1928; Az angol hitújítás vértanui. Southwell Róbert halála. Bp., 1928; Jézus Társasága 12 szentje. Gladbach, 1928; A hit hőse. Ogilvie János. Kalocsa, 1930.

Ir: Cat. Def. I. 18.234; DHCJ III. 2118; F-V 14; Gu XV 416; MJTN 101; MKL V. 536; Petrik 1901–10/I; 1911–20/I; †P. Jablonkay Gábor SJ. ProvH 24. (1930. július) 1–3; †P. Jablonkay Gábor SJ 1874–1930. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 7. (1930. szeptember) 7, 3; Jablonkay G., az intézet volt igazgatója. A Kalocsi Gimnázium Értesítője (1931) 11–4; Jablonkay Gábor. Magyar Pedagógiai Lexikon I. Bp., 1933. 975.született: 1874-07-28, Temesvárbelépés: 1888-07-30, Nagyszombatfogadalom: 1908-02-2, Bp, 4 fog. prof.papszentelés: 1904-0-0, Innsbruckmeghalt: 1930-06-14, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Jabróczky Ádám

1724. máj. 29. Vica (Beled). Nyelv: magyar. SJ 1739. okt. 20. Trencsén. Psz. 1753. Bécs. †1756. aug. 29. Brassó.

Kolozsvárról logikusként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1743–5-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1746–9 között Pozsonyban egy, Kolozsváron két és Győrben egy évig tanított. A teológiai tanulmányokat Bécsben végezte 1750–3 között. 1753-ban szentelték pappá. A következő évben Ságon, a besztercebányai kollégium birtokán volt misszionárius, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1756-ban Erdélyben volt vándormisszionárius, amikor fiatalon meghalt Brassóban.

M: Inferiae herois manibus […] Othonis Ferdinandi de Traun. Kolozsvár, 1748. Ir: Nilles 609–10; Nom. II. 636; Pe 1074; So IV. 705; St 159; Szi V. 250.született: 1724-05-29, Vica (Beled)belépés: 1739-10-20, Trencsénpapszentelés: 1753-0-0, Bécsmeghalt: 1756-08-29, Brassóbeszélt nyelvek: magyar

Jabróczky Pál

1720. jan. 15. Nagyida. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1739. okt. 20. Trencsén. Psz. 1750. Nagyszombat F. 1754. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1783. Nagyida.

Kassáról bölcsészdoktorként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Trencsénben egy, Zsolnán két és újra Trencsénben egy évig tanított. 1747–50 között Nagyszombatban végezte a teológiát, aminek végén pappá szentelték. Utána egy évig Liptószentmiklóson grammatikát tanított. 1752-ben Besztercebányán volt harmadik probációban, majd Zsolnán grammatikát tanított, és káplán volt a plébánián. A következő években főként tanárként működött. Kassán három évig héber nyelvet, Budán két évig bölcseletet, Nagyszombatban egy évig kontroverziát és Győrben három évig kánonjogot tanított. Ott 1763-ban a ház gazdasági ügyeit intézte. A következő két évben ugyanezt a hivatalt viselte Kassán. 1766-tól a Társaság feloszlatásáig (1773) Sárospatakon élt mint házfőnök, plébános és könyvtáros. Szülőhelyén halt meg tíz évvel később. A Szeplőtelen Szűzről teológus korában mondott ünnepi beszéde nyomtatásban is megjelent.

M: Vindiciae illibati Conceptus Mariani. Nagyszombat, 1748. Ir: Nom. II. 637; Pe 1086; So IV. 705; St 159.született: 1720-01-15, Nagyidabelépés: 1739-10-20, Trencsénfogadalom: 1754-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1750-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1783-0-0, Nagyidabeszélt nyelvek: szlovák

Jakab András

1740. jún. 18. Miklósvár. Nyelv: magyar. SJ 1758. okt. 14. Trencsén. Psz. 1770. Nagyszombat. †1797. márc. 29. Gyulafehérvár.

Az erdélyi Miklósváron született, de Sopronból lépett be a trencséni újoncházba. Kálvinistából lett katolikussá. A próbaidő után 1761-ben Szakolcán volt tanárképzőben. Utána Egerben egy évig grammatikát tanított. 1763–4-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána Egerben két évig, Gyöngyösön egyig tanított középiskolában. A teológiát 1768–71-ben szintén Nagyszombatban tanulta. Utána Egerben volt harmadik probációban. Egy évig Gyulafehérváron volt tanár, amikor a Társaságot feloszlatták. Ott maradt továbbra is. 1779-ben internátusi igazgató lett, és mint nyugalmazott plébános halt meg. 1790-ben Kolozsváron kiadta magyarul Tschupik János jezsuitának (†1784), a császári udvar hitszónokának vasárnapi szentbeszédeit.

M: Tsupik Nep. János. Vasárnapi szent Igék. Kolozsvár, 1790. Ir: MKL V. 555; Nom. II. 640; Pe 1465; Petrik III. 690; So IV. 727; St 159; Szi V. 262; Temesváry 36.született: 1740-06-18, Miklósvárbelépés: 1758-10-14, Trencsénpapszentelés: 1770-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1797-03-29, Gyulafehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Jakab Benjamin

1903. máj. 8. Kolozsvár. SJ 1930. márc. 18. Érd. Psz. 1938. jún. 26. Szeged. F. 1941. febr. 2. C. sp. Pécs †1950. júl. 5. Kistarcsa.

Gimnáziumi érettségije után három évig a kolozsvári egyetem orvosi karán tanult. A Társaságba Bp.-en, a Manrézában lépett be. Bölcseleti tanulmányait a dél-németországi Pullachban, a teológiát Szegeden, a harmadik próbaévet pedig az osztrák St. Andräban végezte. Egy-egy évet töltött lelkipásztori munkában Pécsett, Kolozsváron és Hódmezővásárhelyen. Igazi működési területe azonban a bp.-i Jézus Szíve-templom lett, ahol egyike volt a legkeresettebb gyóntatóknak. Az 1950-es elhurcolásnál a Szolnok megyei Homokra (ma Tiszaföldvár része) vitték, ahonnan több társával együtt megszökött. Egy vasútállomási igazoltatásnál azonban elfogták és Bp.-re, onnan pedig Kistarcsára szállították. Rövidesen súlyosan megbetegedett és kellő orvosi kezelés hiányában meghalt.

Ir: Cat. Def. I. 25.159; DHCJ III. 2122; Hetényi Varga II. 129–30; MJTN 102; Pálos 174; Pálos A.: P. J. B. MJV III. 28; Lipthay K.: P. Jakab Kistarcsára hurcolása. Rövid hírek a Provinciából. 1995. augusztus. 2; Fricsy Á.: P. Jakab elhurcolásával és halálával kapcsolatban. ProvH 40. (1995. október–november) 24–5; Krajcsikné Pazeller M.: Megemlékezés P. Jakab Benjáminról. Új Ember 2001. jan. 28. 10; Miklósházy 33.született: 1903-05-8, Kolozsvárbelépés: 1930-03-18, Érdfogadalom: 1941-02-2, Pécs, C. sp.papszentelés: 1938-06-26, Szegedmeghalt: 1950-07-5, Kistarcsa

Jálics Ferenc

1927. nov. 16. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1947. aug. 14. Bp. Psz. 1959. dec. 12. Buenos Aires. F. 1964. aug. 15.

Apja kívánságára katonai pályára lépett. Hadapródiskolás, majd tisztjelölt volt. A II. világháború végét Németországban élte meg. 1946-ban tért vissza Magyarországra, leérettségizett, majd belépett a Jézus Társaságába. Két év múlva el kellett hagynia az országot. 1950-ben Pullachban nyelveket és irodalmat tanult. 1951–4 között a löweni Katolikus Egyetemen filozófiát hallgatott, majd 1955–6-ban Monsban magiszter. 1956-ban a rend Chilébe, egy év múlva pedig Argentínába küldte. Itt teológiát tanult, majd pappá szentelték. Ezután az argentíniai Cordobában töltött egy évet, majd a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított dogmatikát és fundamentális teológiát. 1963-tól a jezsuita növendékek lelki vezetője és lelkigyakorlat-adó. 1968-ban megszerezte a teológiai doktorátust, utána professzorként tanított a salvadori egyetemen és a Buenos Aires-i Katolikus Egyetemen. A hetvenes évek elején két rendtársával együtt egy nyomornegyedbe költözött, hogy megossza életét a szegényekkel. 1976 májusában egy szélsőjobboldali katonai egység elrabolta és ismeretlen helyre hurcolta. Öt hónapon át tartották fogva. 1977-ben az Egyesült Államokban folytatta írói tevékenységét, Rocky Riverben élt „extra domum”, közben sajátos módszert dolgozott ki a lelkigyakorlatok adására. Átköltözött Németországba, 1979–81 között Nürnbergben tartotta az új felfogású lelkigyakorlatokat, majd 1982–4 között Berlinben volt tercia instruktor. 1985-ben visszatért Nürnbergbe lelkigyakorlatokat adni. 1988 óta Griesben él, ahol folyamatosan tartja a lelkigyakorlatait.

M: El trato con los superiores. San Miguel, 1963; La tradicion en Juan Casiano. Buenos Aires, 1966; Introducción a la teologia fundamental. San Miguel, 1967; La critica del concepto de Dios, en loss dialogos de Platon. Róma, 1967; A katolikus egyház fejlődése az utolsó tíz évben. Buenos Aires, 1968; El encuentro con Dios. San Miguel, 1969; Combios en la fe. San Miguel, 1975; Változik a hitünk? Róma, 1976; Tanuljunk imádkozni. Eisenstadt, 1977; Testvéreink hite. 2. kiad. Kecskemét, 1995; Kontemplative Exerzitien. Würzburg, 1994; Fejlődik a hitünk. Kecskemét, 1996; A szemlélődés útja. Kecskemét, 2006; Külföldön és mégis itthon. MJV I. 227–38. Ir: Hetényi Varga II. 130–3; MJTN 102; Bölöny J.: Jálics Ferenc. Magyarok a nagyvilágban. Kézirat, OSZK 372; Molnár G.: Jálics Ferenc SJ. Magyar hősök Latin-Amerikában a XX. században. MEV (2004) 1–2, 226–7; MJN 189–90.született: 1927-11-16, Bpbelépés: 1947-08-14, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Jámbor (1907-ig Jambrekovits) László

1874. ápr. 23. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1890. szept. 20. Nagyszombat. Psz. 1904. júl. 26. Innsbruck. F. 1907. febr. 2. C. sp. †1963. aug. 17. Pannonhalma.

Nagyszombatban lépett a Társaságba. Az újoncidő után három év retorikát végzett az ausztriai St. Andräban. Bölcseletet csak két évig tanult Pozsonyban, majd négy évig internátusi felügyelő volt Kalocsán. A teológiát Innsbruckban, a harmadik próbaévet Linzben végezte. Papi munkáját szerzetesi életének tizenhetedik évében tudta csak elkezdeni. Az önálló magyar rendtartomány első évtizedeinek legmarkánsabb lelkipásztora volt. Több fontos mű fűződik a nevéhez. Kalocsán kezdte működését mint hitszónok és lelkipásztor. Két év után Bp.-en ünnepi szónok volt és népmisszionárius. Egy évig dolgozott Szatmárnémetiben, majd Bp.-re tért vissza. A népmissziók főnöke lett, lelkigyakorlatokat tartott. Újra Szatmárnémeti következett, ahonnan megalapította a Kis Könyvtár Katholikus Hívek Számára című sorozatot. 1913–20 között huszonhét füzet jelent meg több ezres példányszámban vallásos és világnézeti témákról. Két év után Nagyszombatban volt rövid ideig, utána újra Bp.-en. 1917–23-ig a népmisszionáriusok vezetője és keresett gyóntató volt. Utána három év alatt felépítette Mezőkövesden a Jézus Szíve-templomot. Újra Bp.-re kerülve 1928-tól a Manréza lelkigyakorlatos ház első igazgatója lett. 1936-tól ismét Mezőkövesden dolgozott. 1939-től Kispesten építette a Jézus Szíve-templomot, ahol 1949-ig házfőnök volt. 1950-ben a bp.-i rendházból hurcolták el Kisvárdára. Szabadulása után rokonainál lakott, majd a következő évben a pannonhalmi szociális otthonba vonult vissza.

M: A „lefokozott ünnepek”. Bp., 1912; Örök igazságok. Bp., 1913; Levelek egy Mária-leányhoz. 2 k. Bp., 1913–4; Igaz katholikus vagy-e? Bp., 1918; A nevelés fontossága. Bp., 1920; A nevelés módja. Bp., 1920; Levelek húgomhoz. 2 k. Bp., 1922–3; Szent Ignác vize. Bp., 1934; A hetedik a házasság. Bp., 1935; Az örök mécses. Bp., 1937; Szól a vészharang. Mentsük meg a mezőkövesdi népviseletet! Bp., 1937; A nevelés fontossága és módja. Bp., 1938; Missziós és lelkigyakorlatos emlék. Bp., 1941; Istennek nevét hiába ne vedd! Kispest, 1942; Magyarok Nagyasszonya ünnepére. Bp., 1944; Kiáltás a mélységből. Bp., 1945; Zengje az ajkam. Bp., 1947. Ir: Cat. Def. I. 29.620; F-V 15; Gu XV 556; MJTN 103; MKL V. 573–4; Petrik 1911–20/I; Tóth 22; Pálos 174; Palánkay T.: Laci bácsi (P. Jámbor László, 1874–1963) Magyar Papi Egység, 26. (1963) 53–60, 27, (1964) 40–7; Uő: P. Jámbor László (1874–1963). MJV IV. 314–26; P. Jámbor László SJ. (1874–1963) Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 367–9; Miklósházy 33.született: 1874-04-23, Bpbelépés: 1890-09-20, Nagyszombatfogadalom: 1907-02-2, C. sp.papszentelés: 1904-07-26, Innsbruckmeghalt: 1963-08-17, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Jambresich Andrija

1706. szept. 20. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1724. okt. 14. Bécs. Psz. 1735. Graz. F. 1742. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1758. márc. 13. Varasd.

Varasdon vették fel a Társaságba, és a bécsi újoncházba lépett be. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1730-ban Zágrábban, a következő évben Varasdon tanított grammatikát. 1732–5-ben Grazban volt teológus, 1735-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet 1736-ban Judenburgban végezte. 1737–42-ben Zágrábban bölcseletet tanított. 1740–1-ben azonban az évi katalógus szerint fő munkája a Lexicon Latinum elkészítése volt, amely Zágrábban 1742-ben jelent meg. 1743–4-ben Goriziában, 1745–8 között Zágrábban kazuisztikát tanított. 1749–50-ben Nagyszombatban egyházjogot adott elő, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1751–3-ban Zágrábban teológiatanárként működött. Élete utolsó négy évében Varasdon az internátust vezette. Főleg horvát nyelvkönyveiről ismert. Legfontosabb műve: Lexicon latinum interpretatione illyrica, germanica et hungarica locuples. Ebben megtalálhatók a horvát nyelv két fő irányának, a štokavnak és a čakavnak szavai, valamint a szavak etimológiájának elemei és a nyelvtan szabályai. Különösen figyelemreméltók idézetei, melyek erkölcsi tartalmukkal kifejezik a szavak szemantikai értékét is.

M: Syllabus vocabulorum Grammaticae in Illyricam translatus. Zágráb, 1726; Manuductio ad Croaticam Orthographiam. Zágráb, 1732; Index vocum Croaticarum 2et Germanicarum. Zágráb, 1738; Lexicon Latinum, interpretatione illyrica, germanica et hungarica locuples. Zágráb, 1742; Municipale Croatiae jus. Zágráb, é. n.; Lexicon latinum. Zágráb, 1992. Ir: DHCJ III. 2124–5; MKL V. 573–4; Nom. II 642–3; Petrik 1712–1860/II; Po Magyar 115–6; So IV. 728; St 160; Szi V. 331.született: 1706-09-20, Zágrábbelépés: 1724-10-14, Bécsfogadalom: 1742-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1735-0-0, Grazmeghalt: 1758-03-13, Varasdbeszélt nyelvek: horvát

Jambresich Juraj

1686. ápr. 15. Gradisca. Nyelv: horvát. SJ 1705. okt. 5. Bécs. Psz. 1717. Kassa. F. 1720. febr. 2. C. sp. Temesvár. †1744. jún. 27. Zágráb.

Az itáliai Gradiscából származott, de Varasdról lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után 1708–10 között Bécsben tanult bölcseletet. Utána három évig Varasdon grammatikát tanított. 1714-ben Grazban, majd 1715–7-ben Kassán végezte a teológiát. Utána egy évig Zágrábban volt hitszónok. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1720–2-ben Temesváron, 1723–4-ben Pécsett volt hitszónok. 1725–7-ben Zágrábban a gazdasági ügyeket intézte. A következő évben hitszónok, majd újra gazdasági főnök lett. 1730–1-ben Péterváradon volt hitszónok. A következő évben hitszónokként és horvát lelkipásztorként működött Pécsett, 1733-ban a katalógus szerint Temesváron horvát, magyar és német lelkipásztor volt. 1734-ben Eszéken dolgozott. 1735–41 között Varasdon két évig házi lelkiatya, két évig katekéta, majd vallásos társulat vezetője volt. 1742-től haláláig Zágrábban a házgondnoki hivatalt vezette.

Ir: Guilhermy I/1 549–50; Nom. II. 643; Po Magyar 1001; So IV. 729; St 160.született: 1686-04-15, Gradiscabelépés: 1705-10-5, Bécsfogadalom: 1720-02-2, Temesvár, C. sp.papszentelés: 1717-0-0, Kassameghalt: 1744-06-27, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Janács Gáspár

1683. márc. 20. Zsolna. Nyelv: szlovák. SJ 1701. dec. 7. Trencsén. Psz. 1712. Nagyszombat. F. 1719. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1748. júl. 29. Kassa.

Zsolnán született, Győrből lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után rögtön bölcseletet tanult 1704–6 között Nagyszombatban, majd két évig tanított Szakolcán. 1709–12-ben teológiát tanult Nagyszombatban, ahol utolsó évében pappá szentelték. A következő évben Judenburgban vágezte a harmadik probációt. Utána egy-egy évig Szakolcán házgondnok, Lipótváron és Nagyszombatban hitszónok volt. 1717–9-ben Kassán előadta a teljes bölcseleti kurzust. Egerben egy évig kontroverziát, Nagyszombatban egy-egy évig szónoklattant és kazuisztikát tanított. 1723–6-ban Lőcsén, 1727-ben Besztercebányán, 1728–33-ban Kassán hitszónok volt. 1734–43 között Szakolcán a házgondnoki hivatalt látta el. 1744–7-ig Lőcsén előbb a nemesi konviktus igazgatója, majd házgondnok volt. Utolsó állomáshelyén, Kassán házi lelkiatyaként működött. 1719-ben latin nyelvű emlékkönyvet adott ki a kassai vértanúk halálának századik évfordulójára.

M: Fatales Othomanicae lunae ecclypses. Kassa, 1718; Imago primi saeculi martyrum Cassoviensium. Kassa, 1719. Ir: LKKOS 584; Nom. II. 644; Pe 568; Petrik 1712–1860/II. V.született: 1683-03-20, Zsolnabelépés: 1701-12-7, Trencsénfogadalom: 1719-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1712-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1748-07-29, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Janesich Franjo

1673. nov. 7. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1688. okt. 22. Bécs. Psz. 1703. Graz. F. 1707. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1736. szept. 30. Zágráb.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be Leobenben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1692-ben Zágrábban grammatikát tanított, majd 1693–5-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána Varasdon három, Ungváron egy évig tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1700–3 között. Ott szentelték pappá utolsó évében. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1705–6-ban Zágrábban, 1707–9-ben Laibachban tanított bölcseletet. 1710–1-ben Zágrábban volt a szeminárium igazgatója, majd egy évig a gazdasági ügyek felelőseként dolgozott. A következő három évben Varasdon vezette a szemináriumot. 1716–7-ben Zágrábban kazuisztikát tanított, majd onnan három évre Nagyszombatba került. Itt kánonjogot tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1721-től haláláig Zágrábban működött először mint rektor 1724-ig, azután mint tanár, a gazdasági ügyek intézője és végül mint házi lelkiatya. 1717–9-ben Nagyszombatban három latin könyvet adott ki Xavéri Szent Ferencről.

M: Christianarum cogitationum menstruus circulus. Nagyszombat, 1713; Genuinus […] divus Franciscus Xaverius. Nagyszombat, 1717; Universa philosophorum vitae Xaverianae. Nagyszombat, 1719; Vita et cultus S. Francisci Xaveri. Nagyszombat, 1719. Ir: LKKOS 588; Nom. II. 6456; Petrik 1712–1860/II; So IV. 730–1.született: 1673-11-7, Zágrábbelépés: 1688-10-22, Bécsfogadalom: 1707-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1703-0-0, Grazmeghalt: 1736-09-30, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Janesich Ignac

1676. okt. 19. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1692. nov. 3. Bécs. Psz. 1704. Graz. F. 1707. febr. 2. C. sp. Pozsega. †1728. febr. 2. Pozsega.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenbe került a tanárképzőbe. 1696–8 között Grazban bölcseletet tanult. 1699–1700 folyamán Varasdon, 1701-ben Nagyszombatban, 1702-ben Zágrábban tanított középiskolában. Csak két év teológiát végzett Grazban, és 1704-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. Papi szolgálatának első húsz évében hitszónok volt, sokszor változtatta lakhelyét: 1706 Szigetvár, 1707 Pozsega, 1708 Zágráb, 1709–10 Pétervárad, 1711 Zágráb, 1712–7 Varasd, 1718–9 Eszék, 1720–1 Pozsega, 1722–3 Zágráb és 1724 Varasd. 1725–6-ban Zágrábban házgondnok volt, majd újra hitszónok lett Pozsegán, ahol rövidesen meghalt.

Ir: Nom. II. 646; So IV. 730; St 161.született: 1676-10-19, Zágrábbelépés: 1692-11-3, Bécsfogadalom: 1707-02-2, Pozsega, C. sp.papszentelés: 1704-0-0, Grazmeghalt: 1728-02-2, Pozsegabeszélt nyelvek: horvát

Janics K. János

1729. nov. 10. Cseszte. Nyelv: magyar. SJ 1749. okt. 18. Bécs. Psz. 1761. Nagyszombat. F. 1767. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1780. jún. 26. Ürmény.

Csesztén született, de Nagyszombatból logikusként Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1752-ben Szepesváralján grammatikát tanított. A következő két évben Kassán tanulta a bölcseletet, utána újabb két évig Rozsnyón tanított. 1757-ben Nagyszombatban matematikát tanult, majd Szakolcán tanított. Teológiai tanulmányait 1759–62-ben Nagyszombatban végezte. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban Nagybányán tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. Továbbra is középiskolában tanított Lőcsén grammatikát és Pozsonyban retorikát. 1767-ben Kassán szentírási héber és görög nyelvet, 1768-ban Győrben bölcseletet adott elő. A következő évben Nagyszombatban házgondnok-helyettes volt. 1770-től a feloszlatásig Budán matematikát tanított. Utána Szekszárdon volt káplán, majd Pozsonyban és 1776-tól haláláig Ürményben volt plébános.

M: Assertiones logicae, metaphyscae et mathematicae. Buda, 1770; A Jézus Krisztus istenségét. Pozsony, 1776. Ir: LKKOS 5889; Nom. II. 646; Petrik 1712–1860/II; So IV. 731; Szi V. 355–6; Zelliger 209.született: 1729-11-10, Csesztebelépés: 1749-10-18, Bécsfogadalom: 1767-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1761-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1780-06-26, Ürménybeszélt nyelvek: magyar

Jankovich György I.

1586. Lupoglav. SJ 1614. okt. 2. Brünn. Psz. 1621. Klagenfurt. F. 1629. okt. 4. C. sp. Nagyszombat. †1645. szept. 12. Pozsony.

Horvátországban született, huszonnyolc évesen lépett be a Társaságba. Próbaideje után Nagyszombatban három évig tanított grammatikát. 1620-ban Laibachban, a következő évben Klagenfurtban végezte a kazuisztikát. 1622-ben volt harmadik próbaévben. Utána Pozsonyban középiskolában tanított két évig. 1625–7 folyamán Forgács Miklós szolgálatában állt Léván. 1627–8-ban Pozsonyban volt hitszónok, majd Nagyszombatban lelkipásztor és 1630-ban a nádori birtokon, Nagybiccsén volt misszionárius. 1631–3-ban Nagyszombatban kongregációt vezetett és a szegény tanulókat gondozta. 1634–5-ben Homonnán volt házfőnök. A következő évben tagja volt a nádori missziónak. 1637–8-ban Nagyszombatban volt lelkipásztor, és vezette a szegény tanulók otthonát. 1639–41-ben Turócon és 1642–5-ben Pozsonyban volt lelkipásztor haláláig.

Ir: CPA II. 628–9.született: 1586-0-0, Lupoglavbelépés: 1614-10-2, Brünnfogadalom: 1629-10-4, Nagyszombat, C. sp.papszentelés: 1621-0-0, Klagenfurtmeghalt: 1645-09-12, Pozsony

Jankovich György II.

1638. jan. 31. Szentkereszt. Nyelv: szlovák. SJ 1657. okt. 10. Trencsén. F. 1677. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1696. szept. 15. Trencsén.

Nagyszombatból másodéves retorikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után ott tanított grammatikát. 1661–3-ban Kassán bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Ungváron, Trencsénben és Győrben tanított. 1667-től az első év teológiát Grazban, a következő hármat Nagyszombatban tanulta. Ott szentelték pappá 1670-ben, és ugyanott 1671–2-ben szlovák katekéta volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő években hitszónok és lelkipásztor volt: 1675–7 Trencsén, 1678 Kassa és Szepesváralja, 1679–80 Besztercebánya, 1681 Szakolca, 1682–4 Pozsony. 1685-ben Nagyszombatban házgondnok, 1686–8-ban Zsolnán házfőnök, utána egy évig Selmecbányán hitszónok volt. 1690-ben Szepesváralján házfőnök, 1695-ben Nagyszombatban lelkipásztor és Trencsénben házi lelkiatya lett, ahol rövidesen meghalt.

Ir: Nom. II. 648; Pe 38; Po Magyar 753.született: 1638-01-31, Szentkeresztbelépés: 1657-10-10, Trencsénfogadalom: 1677-02-2, Trencsén, 4 fog. prof.meghalt: 1696-09-15, Trencsénbeszélt nyelvek: szlovák

Jánosi (1934-ig Janicsek) József

1898. ápr. 22. Zólyom. Nyelv: magyar. SJ 1913. aug. 8. Nagyszombat. Psz. 1926. Róma. Elb. 1951. †1965. máj. 6. Friesenheim.

Zólyomban született, tizenöt évesen Nagyszombatban lépett be a Társaságba. Próbaideje után Kalocsán fejezte be a középiskolát, s ugyanott két évig bölcseletet tanult. 1920-ban a hollandiai Valkenburgban végzett egy év teológiát. Utána magiszter volt Feldkirchben egy és Pécsett két évig. 1924–7-ben Rómában teológiát tanult, majd ugyanott két év múlva bölcseletből doktorált. A harmadik próbaévet 1930-ban az Egyesült Államokban, Poughkeepsie-ben végezte, s utána még egy évig New Yorkban volt lelkipásztor. Visszatérve Mo.-ra, Bp.-en lett lelkipásztor. 1936-ban kezdte meg tanári működését a Pázmány Egyetemen, százötven év után első jezsuitaként. 1940–3-ban Kassán tanított bölcseletet. Visszatérve Bp.-re újra az egyetemen tanított. 1944-ben aktívan részt vett a zsidók mentésében, a katolizált zsidók támogatására alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület elnöke lett. A háború után bekapcsolódott az induló politikai életbe. Ezért a tartományfőnök 1948-ban Nagykapornakra küldte, majd Szegedre, ahol bölcseletet tanított. Helyzete Mo.-on veszélyessé vált, ezért 1949. február 2-án Barankovics Istvánnal és Blaskó Máriával együtt Ausztriába szökött. Még ebben az évben elhagyta a Társaságot. Mivel Mo.-on nem fogadta el Mindszenty bíboros politikáját, külföldön a katolikus emigráció kizárta soraiból. 1951–4 között Münchenben a Szabad Európa Rádiónál dolgozott. Utána német egyházi szolgálatba állt. Freiburgba utaztában 1965. május 6-án Friesenheimnél kiesett a vonatból és meghalt. Az eset okára a német rendőrség sem tudott fényt deríteni.

M: Világnézeti típuskutatás és filozófiai megalapozása. Bp., 1934; A szellem. Bp., 1934; Mária. Bp., 1934; A szellem. A szellemi lét főbb jelenségei és metafizikája. Bp., 1935; A bölcseleti megismerés határainak kérdése. Bp., 1936; A teremtés tanának ismeretelmélet jelentősége. Bp., 1936; A világegyetem bölcselete. Bp., 1938; Isten bölcseleti megismerése. Bp., 1939; Bölcselet és valóság. Bp., 1940; Mária. A Mária-tisztelet dogmatikája és lélektana. Bp., 1941; Az erkölcs metafizikai gyökerei. Bp., 1943; Demokrácia. Cikkgyűjtemény. Bp., 1945. Ir: F-V 15; LKKOS 592–3; MJTN 104; MKL V. 57–8; Tóth 22; Szenes S.: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Bp., 1986. 187–217, kül. 211; Borbándi 169; MEIL 443; Miklósházy 33.született: 1898-04-22, Zólyombelépés: 1913-08-8, Nagyszombatpapszentelés: 1926-0-0, Rómameghalt: 1965-05-6, Friesenheimbeszélt nyelvek: magyar

Jánossi Miklós

1701. szept. 28. Csíkmindszent. Nyelv: magyar. SJ 1718. okt. 14. Trencsén. Psz. 1731. Bécs. F. 1736. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1741. márc. 19. Nagyszeben.

Csíkmindszentben született és Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1722–4-ben Grazban bölcseletet tanult. 1725-ben Kőszegen, 1726–7-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1728–32 között Bécsben egy évig matematikát és négy évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1731-ben. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1734–8-ban Kolozsváron működött. Első két évében matematikát tanított és ünnepi magyar hitszónok volt, 1757-től pedig a hároméves bölcseleti kurzust adta elő. 1739-től haláláig az erdélyi görögkatolikus püspök teológusa volt Fogarason. Aránylag rövid életét tekintve sokat írt. Még nagyszombati tartózkodása alatt a város eredetét tárgyalta. Könyvet írt az első öt évszázad egyháztanáról, a trigonometriáról, azonkívül egy hitvédelmi és egy költői művet.

M: Natales liberae regiaeque civitatis Tyrnaviensis. Nagyszombat, 1727; Doctrinae Ecclesiae primorum quinque saeculorum. Kolozsvár, 1737; Trigonometrica plana et sphaerica. Kolozsvár, 1737; Silvae, seu varia elegiarum artificia. Kolozsvár, 1737; Consultatio quae fides et religio sit capessenda. Kolozsvár, 1738; Saeculum Marianum. Kolozsvár, 1738. Ir: MKL V. 658; Nilles 540–2; Nom. II. 649; Pe 707; Po Magyar 196 620 754; Petrik 1712–1860/II; So IV. 740–1; St 161; Szi V. 405; Jánosi Miklós (1701–1741). KJKT 69; Heinrich L.: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest, 1978.született: 1701-09-28, Csíkmindszentbelépés: 1718-10-14, Trencsénfogadalom: 1736-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1731-0-0, Bécsmeghalt: 1741-03-19, Nagyszebenbeszélt nyelvek: magyar

Janssens Jean-Baptiste

1889. dec. 22. Mechelen. Nyelv: flamand, francia. SJ 1907. szept. 23. Drongen. Psz. 1919. szept. 7. Leuven. F. 1924. febr. 2. 4 fog. prof. Leuven. Rendfőnök 1946. szept. 15. Róma. †1964. okt. 5. Róma.

A belgiumi Mechelenben született, tizennyolc éves korában Drongenban lépett be a Társaságba. Belépése előtti tanulmányai alapján csak két év bölcseletet tanult Leuvenben. 1914-ben ott doktorált jogból. Pappá 1919-ben szentelték ugyanott. A harmadik próbaévet 1920-ban Drongenban végezte mint a novíciusmester segítője. A két feladat ilyen összekapcsolását később mint rendfőnök nem helyeselte. 1921-ben Rómában megkezdte egyházjogi tanulmányait, és 1923-ban doktorált.
Az év szeptemberében Leuvenben kezdte el tanári működését. Részt vett a Museum Lessianum sorozat alapításában és a Revue des Communautés Religieuses szerkesztésében. 1929-ben rektor lett, és a jezsuita főiskolán nemzetközi hitoktató intézetet alapított Lumen vitae névvel. Janssens 1935-ben Drongenben a harmadik próbaév vezetője lett. Részt vett 1938-ban a XXVIII. általános nagygyűlésen, amely után a flamand belga rendtartomány vezetőjévé nevezték ki. A II. világháború és a német megszállás nehézségei között megmutatkoztak elöljárói képességei. A rendfőnök Włodzimierz Ledóchowski őt delegálta szinte teljhatalommal a két belga és a holland rendtartomány vezetésére a háború idejére.
A háború után új rendfőnök választására a nagygyűlés csak 1946. szeptember 6-án jött össze, 15-én volt a választás. Az első menetben a szavazók háromnegyede őt választotta rendfőnökké. Első fontos témaként a tanulmányi rend szerepelt, amelyet az előző rendfőnök kezdett kidolgozni, miután 1931-ben megjelent a pápai konstitúció: Deus Scintiarium Dominis (Isten a tudományok ura). A nagygyűlés megbízta a rendfőnököt a végleges szöveg elkészítésével és kiadásával, amihez Janssens kikérte a tartományfőnökök és a kollégiumok igazgatóinak véleményét is. A másik fontos és új kezdeményezés a szociális apostolkodás és az igazságosság előmozdítása volt. Erről a rendfőnök több levelet írt, és első helyen Közép- és Dél-Amerikát emelte ki. A szegénység fogadalma a kor változása miatt szintén komoly problémát okozott. 1947-ben a rendfőnök háromtagú bizottságot bízott meg – mindhárom kifejezetten szakember volt –, hogy a következő nagygyűlésre készítsenek egy átfogó javaslatot. Végezetül több dekrétum tárgyalta a nagygyűlések ügyvitelét, főleg a résztvevők számának növekedése miatt. A rendfőnök a belső, lelki élet erősödésére helyezte a fő súlyt, mert annak kell éltetnie a szabályokat és a rendelkezéseket.
Erre azért is volt szükség, mert a Társaság létszáma jelentős növekedésnek indult. 1946-ban az évi katalógusok adatai szerint a tagok száma 28 839 jezsuita volt, ebből 14 372 pap. 1964 elején 35 968 rendtagból 20 026 volt pap. Ez több mint 7 ezer fős növekedést jelentett. E fejlődés mellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy 1960-tól kezdve, főleg Európában, a tanuló rendtagok és a segítőtestvérek száma állandó csökkenést mutatott.
Janssens kormányzásának jellegzetes vonása volt, hogy nem múlt el év anélkül, hogy ne intézett volna levelet az egész Társasághoz. Jellemzésül megemlítünk néhányat: 1946: A belső, lelki élet ápolása. 1949: Útmutatás a szociális munkához. 1951: A Humani generis enciklika kivitelezéséről. 1954: Ratio studiorum superiorum a Társaság felső tanulmányi rendjéről. 1957: A dohányzásról XII. Piusz pápa megjegyzései miatt. 1958: Útmutatás a segítőtestvérek intézményéről. 1959: A Társaság misszióiról. 1959: A jezsuiták liturgikus képzéséről. 1964: Az újabb liturgikus előírásokról és a „papi civil”-ről.
Kormányzásának jellemző ténye a Társaság gyors fejlődése Indiában, Japánban, Latin-Amerikában. Sikeresnek mondható a Társaságban a liturgiában végbement átállás és a szociális apostolság és az igazságosság előmozdítása, ami a XXXII. nagygyűlés 4. határozatában jutott tejesen kifejezésre.
A II. világháború után a világban és az egyházban kezdődő nagy változások természetesen megmutatkoztak a szerzetességben, így a jezsuita rend életében is. Ennek első jelei erősen befolyásolták Janssens rendfőnöki működését is. Ennek első fázisában két ateista nagyhatalom, Kína és a Szovjetunió játszotta a főszerepet. Kínában már 1948-ban elindult a szisztematikus egyházüldözés, mely Mao Ce-tung hatalomra jutásával megpecsételte a missziók sorsát. A rendfőnök első intézkedése volt 1948. december 25-én, hogy a francia, a magyar, az osztrák és a kanadai misszionáriusokat kivonta tartományfőnökeik vezetése alól, és egész Kínára kinevezte vizitátornak az osztrák P. Franz Burkhardtot. Egy-két éven belül minden nyilvános keresztény működés megszűnt Kínában. Európában a háború után néhány éven belül a Szovjetunióban, Romániában, Magyarországon és Csehszlovákiában tiltották be a rendet.
A háború utáni években nagy mozgás indult el a keresztény teológia és bölcselet művelőinek körében, amelyben „sokan a mieink közül részt vettek” – jegyezte meg a rendfőnök. Ezért még 1949-ben kinevezte Edouard Dhanis leuveni teológust a francia jezsuita főiskolák vizitátorává. 1950-ben a prokurátorok kongregációján megjegyezte: „a helyzet olyan mértékben súlyosbodott, hogy a rendfőnök nem rendelkezik többé megszokott eszközökkel a helyzet megváltoztatására.” Ezért néhány tanárt felmentett tanszékéről, így Henri Bouillard-t a fourvière-i jezsuita főiskolán és Henri de Lubacot a lyoni katolikus teológiai fakultáson. 1950. augusztus 12-én jelent meg a Humani generis pápai enciklika mint reakció erre az új teológiára. 1950. október 25-én a rendfőnök listát adott ki, hogy mely könyveket és cikkeket kell eltávolítani a jezsuita tanulmányi házak könyvtáraiból. 1951. február 11-én hosszabb levelet írt a Társasághoz az Encyclica Humani Generis végrehajtásáról, melyben pontosan előírja, milyen – főleg bölcseleti – tételeket kell tanítani az elítéltek helyett. A végén megjegyzi, hogy nem integrista mozgalmat követel a rendtagoktól, hanem a „Sentire cum Ecclesia” jezsuita megvalósítását.
Ezekben az években a teológiai-bölcseleti problémák szinte kikristályosodtak Pierre Teilhard de Chardin életművében. Röviden utalunk csak arra, mi volt a rendfőnök magatartása ezekben a nehéz években. Teilhard jelzi úti leveleinek kiadásában, hogy a rendfőnök 1948 októberében Rómába hívta őt néhány kérdés megtárgyalására. (1. A Collège de France meghívása egy tanszékre. 2. A Le Phénomène humain kiadása, mely tíz éve kész. 3. Az atya általános helyzete: engedély előadások tartására, műveinek kiadására.) Október 28-án Teilhard Breuil apátnak azt írta, hogy felelős személyekkel tárgyalt teljesen bizalmas és baráti légkörben. Ennek ellenére a rendfőnök félt, hogy a Szent Officium közbe fog lépni, és Teilhard műveit be fogja tiltani. Teilhard római tárgyalásai valóban negatív eredményt hoztak. A Collège de France-ban felajánlott tanszéket nem foglalhatta el, és nem kapta meg az engedélyt a Le Phénomène humain kiadására sem. A II. világháború után Teilhard megkérte Jeanne Mortier-t kéziratai, nevezetesen a Phénomène humain gondozásával. Halála után Mortier elhatározta, hogy egy híres tudósokból álló bizottság és a kapucinus N. Max Wildiers vezetésével kiadatja Teilhard műveit – az egyház jóváhagyása nélkül. Amikor 1955-ben megjelent a Le Phénomène humain, a rendfőnök elrendelte, hogy a tanulmányi házak könyvtáraiból távolítsák el az összes sokszorosított kiadást. 1958. október 16-án a Szent Officium elrendelte, hogy a szerzetesrendek könyvtáraiból el kell távolítani Teilhard műveit.
Janssens idejében az életnívó – főleg a nyugati világban – sosem látott mértékben növekedett, így a szegénység fogadalma is kérdésessé vált. Ezért 1951-ben, 1952-ben és 1963-ban levelet intézett a Társasághoz a szegénység értékéről és a fogadalom jelentőségéről.
1949-ben a rendfőnök a prokurátorok gyűlésén beszámolt a Társaság növekedéséről, kivéve Francia- és Olaszországot. Kiemelte a nagy nehézségeket, melyben a „vasfüggöny” mögötti jezsuiták éltek, vagy teljes szétszóratásban, vagy nagyon szigorú korlátok között. Újítást vezetett be a római nemzetközi intézmények kormányzásában, és egy delegátust nevezett ki azok vezetésére tartományfőnöki jogkörrel. A tanulmányi házakat figyelmeztette, hogy a tanításban követni kell a Humani Generis pápai enciklika irányelveit. Az 1952-es kongregációban bőven tárgyalta a „vasfüggöny” mögött élő jezsuiták hősies életét. Megemlítette a Kínából elűzött misszionáriusok nagy munkáját a kelet-ázsiai országokban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tudományos és nagyobb házak gazdasági ügyeinek intézésére képezni kell jezsuitákat, mert a szakszerűtlen ügyintézés sokfelé komoly veszteségekkel jár. Ugyancsak nagy fontosságot tulajdonított a házi lelkiatyák és novíciusmesterek képzésének is. Hiányolta, hogy a Társaság még mindig nem fordít elég gondot a szociális apostolkodásra és a társadalmi igazságosság előmozdítására. Kiemelte az együttműködést az apostoli munkákban a többi szerzetesrenddel. A gyűlés végén kijelentette, hogy 1957-re általános nagygyűlést készít elő.
A XXX. általános nagygyűlést a következő év szeptemberére hívta egybe, amire a következő okokat adta meg: a szegénység fogadalmának betartása veszélyben van, ami komoly problémákat okoz; az imaéletben és az önmegtagadásban nagy hiányok vannak; az anyagi ügyintézést meg kell újítani; a Társaság rohamos növekedése komoly adminisztrációs nehézségeket okoz, főleg a rendfőnök számára.
A gyűlés 1957. szeptember 6-tól november 11-ig tartott. A kommunista uralom alatt álló országokból senki sem tudott részt venni. A pápai fogadáson XII. Piusz pápa a rendfőnök fő problémájával, a Társaság belső, lelki életével foglalkozott. Megemlítette a segítőtestvérek helyzetét, komolyabb képzést követelve számukra. A gyűlés behatóbban foglalkozott a fiatal rendtagok általánosabb képzésével is. Szóba került a Humani Generis enciklika, amellyel kapcsolatban a nagygyűlés figyelmeztetett, hogy nem mindent lehet tévedésnek minősíteni, ami új. Sok gondot okozott a szegénység fogadalmának meghatározása. Ennek megoldására bizottságot neveztek ki, melynek a következő nagygyűlés számára ki kell dolgoznia a kérdés lehetséges megoldásait. Az apostoli munkákban előnyben kell részesíteni az általánosan jelentősebb feladatokat. A rendfőnök munkáinak megkönnyítésére az általános ügyek intézését P. John Swainre bízták. 1963-ban a rendfőnök jelezte, hogy a zsinat miatt a következő évre nem hívja egybe a prokurátorok kongregációját.
A rendfőnök egészsége és látása élete utolsó éveiben folymatosan romlott. A fiatal jezsuiták szemében – már latin nyelvű levelei miatt is – egyre inkább a múltat képviselte. Hogy milyen változások előtt állt akkor az egyház és a Társaság, azt sokan nem láthatták előre. Janssensnek Jean Daniélou és Henri de Lubac könyveit például ki kellett vetetnie a tanulmányi házak könyvtáraiból – ők aztán az egyház bíborosaiként fejezték be életüket.

Ir: Cat. Def. I. 30.004.született: 1889-12-22, Mechelenbelépés: 1907-09-23, Drongenfogadalom: 1924-02-2, Leuven, 4 fog. prof.papszentelés: 1919-09-7, Leuvenmeghalt: 1964-10-5, Rómabeszélt nyelvek: francia

Járányi Antal

1725. nov. 7. Pécs. Nyelv: magyar. SJ 1745. okt. 14. Bécs. Psz. 1759. Nagyszombat F. 1763. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1797. Pécs.

Pécsett született, Nagyszombatból logikusként lépett be a bécsi újoncházba. 1748-ban Szakolcán, a következő évben Komáromban tanított grammatikát. 1750–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána Kőszegen két, Nagyszombatban és Trencsénben egy-egy évig tanított középiskolában. A teológiát 1757–60 között Nagyszombatban végezte. A harmadik próbaévre Egerbe került. 1763–5 között Nagyszombatban matematikát tanított, és konviktusi nevelő volt. 1766–7-ben Budán bölcseletet adott elő. 1768-tól a Társaság feloszlatásáig Kolozsváron működött. Első két évében bölcseletet tanított, utána a teológusok és a filozófusok konviktusi felügyelője lett. 1771-ben a ház gazdasági ügyeit intézte. Az utolsó két évben szentírástant tanított.

M: Oratio panegyrica D. Ivoni dicta. Nagyszombat, 1759; Assertiones ex universa philosophia. Nagyszombat, 1765. Ir: LKKOS 597; Nom. II. 650; So IV. 743; St 161; Szi V. 413–4.született: 1725-11-7, Pécsbelépés: 1745-10-14, Bécsfogadalom: 1763-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1759-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1797-0-0, Pécsbeszélt nyelvek: magyar

Jaschkó Balázs

1922. febr. 3. Kassa. SJ 1940. szept. 2. Bp. Psz. 1951. júl. 15. F. 1954. aug. 15.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, utána 1944-től Kassán filozófiát tanult. 1948-ban Szatmárnémetiben volt magiszter, majd 1949-ben Szegeden kezdte el a teológiát, de még abban az évben külföldre kényszerült, és Chieriben folytatta tanulmányait. A terciát St. Asaph-ban végezte 1953-ban, utána Kanadába küldték. 1954–5-ben Hamiltonban a provinciális titkára volt. 1956–70 között Jersey Cityben, a St. Peter Preparatory Schoolban latint, németet, franciát és hittant tanított és az úszókört vezette. A provinciális 1970-ben magyar szolgálatra rendelte, amit szívesen vállalt. A torontói plébániára költözött, ahol már 1972-ben megtették a kanadai magyar jezsuiták elöljárójává, és néhány évi káplánkodás után plébánossá nevezték ki. Ez a szolgálata 2000-ig tartott, közben 1989–90-ben a provinciális sociusa is volt. Jelenleg lelkész a torontói magyar plébánián.

M: Torontó felé. MJV II. 183–6. Ir: MJTN 104–5; Jaschkó Balázs. MJN 190–191; Jaschkó B.: Önéletrajz ProvH (2012. március) 12–3.született: 1922-02-3, Kassabelépés: 1940-09-2, Bpfogadalom: 1954-08-15papszentelés: 1951-07-15

Jaschkó István (kínai nevén Je Jukan)

1911. aug. 18. Kassa. Nyelv: magyar. SJ 1929. szept. 6. Bp. Psz. 1941. máj. 31. Sanghaj, Zikavej. F. 1947. okt. 4. 4 fog. prof. Kína. †2009. márc. 17. Hua-Kuang.

Kilencgyermekes családban született (két fiútestvére szintén jezsuita szerzetes, egyik nővére pedig később apáca lett). Magyar iskolában tanult Kassa Csehszlovákiához csatolása után, mégsem érettségizhetett le a premontrei gimnáziumban, mert egy cserkészfelvonuláson a kassai Fő utcán a menetelő csapatban magyar énekeket énekeltek, ez pedig az új államban „államellenes tevékenységnek” minősült. Őt, mivel vállalta a felelősséget a magyar énekért, büntetésül kizárták az ország összes középiskolájából. Így a gödöllői premontrei gimnáziumban érettségizett 1932-ben. Már előtte belépett a jezsuita rend mo.-i rendtartományába, a noviciátust a zugligeti Manrézában végezte, bár evangélikus édesapja nem adta ehhez az engedélyét. A filozófiát a németországi Pullachban tanulta, itt ébredt fel benne a misszió iránti érdeklődés. Hazatérte után kérte, hogy küldjék misszióba; ekkor a felkészülés jegyében 1935–6 folyamán magiszter volt a pécsi Pius Gimnáziumban, közben a pécsi egyetemen egészségügyi ismereteket tanult. Ebben az időben édesapja is katolizált.
1936-ban ment a kínai misszióba, 1937–8-ban Ankingban kínai nyelvtanfolyamra járt, majd 1939–42 között a sanghaji Zikavej főiskolán befejezte a filozófiát és a teológiát, ahol teológiából licenciátust szerzett. 1941. május 31-én Cassidi pengpui püspök szentelte pappá. Utána a tamingi kisszeminárium prefektusa lett, főként a latin nyelvet oktatta a kínai szeminaristáknak; egyik diákja, San Kuo-hszi, jelenleg Paul Shan SJ néven, Kaohsziong püspöke 1998 óta. Jaschkó atya 1946–8 között Tamingban és környékén végzett missziós munkát, majd 1949–51-ig Csangjüanban volt misszionárius; itt elsősorban a helyi kis kórházat vezette, majd a kórház államosítása után újból missziózott a környéken, emiatt letartóztatták és szobafogságra ítélték. 1954. november 25-én kitoloncolták Kínából. Egy évig Makaón élt számkivetésben, P. Zsámár Jenő jezsuita misszionáriusnak segített a tervezett poliglott kínai szótár munkálataiban, majd 1956–7 folyamán Pucéban a tajvani nyelvet tanulta, de már közben is végzett missziós munkát. 1958-tól Csiajiban káplán lett, és átírták az újonnan alapított távol-keleti provinciába. 1960–9 között a lucaói kórház igazgatója volt. Közben 1962-ben megkezdte a Szent Család kórház építését, amelynek második emelete 1972-re készült el. Majd Hszincsuban plébánosként működött, és megalapította a szellemi és fizikai fejlődésükben elmaradott gyermekek számára a Hua-Kuang intézetet Zsutongban és Kuanhsziban, amelynek az igazgatója lett. Ez úttörő vállalkozásnak számított Tajvanon, itt végzett munkájáért 1998-ban Tajvan elnöke az egyik legmagasabb állami kitüntetésben részesítette. 2003-ban a tajvani Providence egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Gyengülő egészségi állapota miatt 2008 végén kórházba szállították, de saját kérésére visszavitték a Hua-Kuang intézetbe, ahol a következő tavaszon elhunyt.

M: Feljegyzések a kommunistákkal eltöltött évekről Changyuanban (tamingi misszió). MJV I. 206–26. Ir: MJTN 105; MKL V. 678; Gömöri P.: Jaschkó István 50 éves jubileumára. Anima Una 71. (1979. október) 5–6; Jaschkó I.: Missziós káplán napirendje. BMJ 1984. 16; A buddhisták is elismerik és nagyra becsülik Taiwanon egy magyar jezsuita működését. Arany – Ezüst 2001. 2. 16–7; Jaschkó I.: Inkulturáció ma. AMDG 30–1; Kubassek 263–7; Miklósházy A.: P. Jaschkó István SJ. ProvH 109. (2009. február–május). 33–4; Jaschkó B.: Jaschkó István utolsó missziós munkája Taiwanban. ProvH (2011. október) 10–1; KKÖ 135–65.született: 1911-08-18, Kassabelépés: 1929-09-6, Bpmeghalt: 2009-03-17, Hua-Kuangbeszélt nyelvek: magyar

Jászberényi Tamás

1597. nov. 21. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1622. aug. 13. Bécs. Psz. 1629. Bécs F. 1635. aug. 31. 4 fog. prof. Graz. †1658. máj. 16. Pozsony.

Gyöngyösön született, huszonöt éves korában Leobenben lépett be a Társaságba. 1625-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1626–9-ig Bécsben teológiát tanult, de mellette az utolsó két évben már dialektikát tanított. 1629-ben szentelték pappá. 1630-ban Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. Utána Nagyszombatban 1631-ben retorikát tanított és könyvtárosként működött, a következő évben iskolaigazgató és magyar gyóntató volt. 1633-tól Grazban a hároméves bölcseleti kurzust tanította. A nagyszombati egyetem ünnepélyes megnyitásán, 1635. november 13-án a bölcsészeti kar dékánjaként méltatta annak jelentőségét, hogy Mo.-nak egyeteme van. Ő maga a kazuisztika tanára volt. 1738-ban Ungváron rektor, a következő évben Homonnán házfőnök lett. 1640-ben Kolozsmonostoron hitszónokként működött. 1641-ben Homonnán Drugeth János gyóntatója lett. 1642–5-ben a nádori udvarban, 1646-ban a nagyszombati misszióban dolgozott. Utána a Homonnáról Ungvárra áthelyezett kollégium első rektora volt 1650-ig, majd Nagyszombatban a kazuisztika tanára és házi lelkiatya. 1653-tól haláláig Pozsonyban az esztergomi érsek szolgálatában állt.

M: A’ Boldogságos Szűz a’ halállal tusakodók anyja. Nagyszombat, 1658 (Nádasi J. Maria mater agonizantium című művének fordítása). Ir: CPA II. 629; So IV. 759; St 161; Szi V. 433–4született: 1597-11-21, Gyöngyösbelépés: 1622-08-13, Bécsfogadalom: 1635-08-31, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1629-0-0, Bécsmeghalt: 1658-05-16, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Jaszkay Mátyás

1612. Laščina. SJ 1636. szept. 9. Bécs. Psz. 1642. ápr. 5. Nagyszombat. F. 1651. máj. 28. 4 fog. prof. Veszprém. †1656. máj. 6. Andocs.

Horvátországban született, Bécsben lépett be a Társaságba. Próbaévei után Nagyszombatban 1638–42-ben végezte a teológiai tanulmányokat. A következő évben Homonnán tanított. 1644-től tábori lelkész volt (1646–9-ig Bécsben). 1650-ben Andocson, a következő évben Pécsett, majd 1652-től haláláig újra Andocson volt a hódoltsági misszió tagja.

Ir: CPA II. 629.született: 1612-0-0, Laščinabelépés: 1636-09-9, Bécsfogadalom: 1651-05-28, Veszprém, 4 fog. prof.papszentelés: 1642-04-5, Nagyszombatmeghalt: 1656-05-6, Andocs

Jaszlinszky András

1715. szept. 1. Szin. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1733. okt. 14. Trencsén. Psz. 1746. Nagyszombat. F. 1751. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1783. jan. 1. Rozsnyó.

Szinben született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Gyöngyösön grammatikát tanított. 1737–9 között bölcseletet tanult Nagyszombatban. Utána Szakolcán két, Egerben egy évig tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat is Nagyszombatban végezte 1743–6-ban, majd Besztercebányán volt harmadik probációban. 1748-ban Nagyváradon volt hitszónok és misszionárius. 1749–50-ben Nagyszombatban etikát, 1751-ben Bécsben dialektikát, majd újra Nagyszombatban öt évig bölcseletet, két évig pedig teológiát tanított. Ezekben az években adta ki tankönyveit: a logikát és metafizikát két kötetben Bécsben, a fizikát ugyancsak kettőben, a teológiát és az angyalokról szóló traktátust Nagyszombatban. 1758–9-ben a bölcsészeti kar dékánja volt. 1758-ban teológiai doktor lett. 1763–7 között Trencsénben a rektori és az újoncmesteri feladatot látta el. 1768–70-ben a tartományfőnök helyettese volt. 1771-től Nagyszombatban rektorként működött. A feloszlatás után a templom igazgatója, majd később Rozsnyón kanonok lett.

M: Oratio de Virginis Deiparae sine macula conceptu. Nagyszombat, 1744; Artis aucupandi. Nagyszombat, 1753; Institutiones logicae et metaphysicae. 2 k. Bécs, 1754; Institutiones physicae. 2 k. Nagyszombat, 1756–9; Assertiones theologicae. Nagyszombat, 1761; Tractatus theologicus de Angelis. Nagyszombat, 1762. Ir: DHCJ III. 2140; MÉL I. 807; MKL V. 694; Nom. II. 652; Pe 956; Petrik 1712–1860/II; Po III/2 10684–8; So IV. 759–61; St 161; Szi V. 435; Rapaics R.: A magyar biológia története. Bp., 1953.született: 1715-09-1, Szinbelépés: 1733-10-14, Trencsénfogadalom: 1751-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1746-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1783-01-1, Rozsnyóbeszélt nyelvek: szlovák

Jászy (Piroska) György, testvér

1580 k. Jászvásár. SJ 1602. aug. 13. Brünn. F. 1616. szept. 18. Bécs. †1640. aug. 13. Zágráb.

Huszonkét éves korában betegápolóként lépett be a Társaságba, és egész szerzetesi életében ez maradt meg főfoglalkozásának. 1605–17-ig Bécsben, 1618–33-ig Zágrábban működött, ahol az épület gondozása is az ő feladata volt. Ugyanígy 1634–5-ben Nagyszombatban. Utána Homonnán, Nagyszombatban egy-egy évig, majd Zágrábban haláláig ápolta a betegeket.

Ir: CPA II. 629.született: 1580-0-0?, Jászvásárbelépés: 1602-08-13, Brünnfogadalom: 1616-09-18, Bécsmeghalt: 1640-08-13, Zágráb

Jenamy Wilhelm

1726. ápr. 7. Bécs. Nyelv: német. SJ 1741. okt. 14. Bécs. Psz. 1755. Graz. F. 1759. aug. 15. 4 fog. prof. Graz. †1784. jan. 5. Graz.

Bécsben tizenöt éves korában lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1745–7-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána Leobenben két, Judenburgban egy évig tanított. 1751-ben Grazban matematikát, 1752–5-ben teológiát végzett. Judenburgban volt harmadik probációban. 1757–8-ban Bécsben grammatikát, utána egy-egy évig Bécsben és Leobenben görög nyelvet tanított. 1761-ben Nagyszombatban lelkipásztori munkát végzett. A következő évben Grazban, majd 1763–5 között Linzben matematikát és bölcseletet tanított. 1766-tól a Társaság feloszlatásáig Grazban a kontroverzia tanára volt. Továbbra is ott maradt, lelkipásztorként és főleg íróként működött dogmatikai, liturgikus és lelkiségi témakörökben.

M: Dies Dominica. Nagyszombat, 1755; Panegyricus occasione novae […] bibliothecae. Nagyszombat, 1761; Cultus religiosus Sabbathi christiani. Graz, 1766; Festa solemnia Domini. Graz, 1768; In Decalogum meditationes decem. Graz, 1772; Exercitia cultus divini. Graz, 1772; Enchiridion Meditationum. Graz, 1774; Dies Dominica. Graz, 1777; Ceremoniae Sacrificii Missae. Graz, 1778; Das betrachtete Herz Jesu. Graz, 1780. Ir: Nom. II. 658; Petrik 1712–1860/II; So IV. 189–90; St 162–3; Szi V. 476.született: 1726-04-7, Bécsbelépés: 1741-10-14, Bécsfogadalom: 1759-08-15, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1755-0-0, Grazmeghalt: 1784-01-5, Grazbeszélt nyelvek: német

Jób (Joob) Gábor

1693. nov. 9. Zsolna. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1715. okt. 21. Trencsén. Psz. 1724. Graz. F. 1731. febr. 2. 4 fog. prof. Turóc. †1759. okt. 1. Zsolna.

Zsolnán született, Győrből lépett be a trencséni újoncházba. 1716-ban Nagyszombatban grammatikát tanított. 1717–9-ig Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Esztergomban és Besztercebányán tanított grammatikát. Teológiára Grazba került 1722–5-ben. Ott szentelték pappá 1724-ben. Besztercebányán volt harmadik probációban. 1727-ben Nagyszombatban retorikát, a következő évben etikát tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1729-ben Lőcsén hitszónok, 1730–5-ben Turócról vándormisszionárius volt. 1736–45 között Liptószentmiklóson, a vándormisszionáriusok állomáshelyén volt főnök. 1746–8-ban Szakolcán a rektori és a tanárképző igazgatói feladatát látta el. 1749–53 között Rozsnyón volt házfőnök és plébános. 1754-től haláláig Zsolnán házi lelkiatya, de első két évében a környéken pap nélküli plébániákat látott el. 1727-ben Nagyszombatban a retorika tanáraként magyar tárgyú latin iskoladrámát mutatott be: Fides in regem et patriam seu: Georgiius de Esztoras ad Nicopolim gloriosa morta sublatus, mely nyomtatásban is megjelent.

M: Fides in regem et patriam. Nagyszombat, 1727. Ir: Guilhermy I. 12 258; LKKOS 610; MKL V. 850; Nom. II. 662; Pe 693; Po Magyar 752; So IV. 802, VIII. 309; Szi V. 529; Alszeghy Zs.: Magyar tárgyú latin iskoladrámák. Egyetemes Philológiai Közlöny 1911. 99–114; Staud I. 158; Takács 62.született: 1693-11-9, Zsolnabelépés: 1715-10-21, Trencsénfogadalom: 1731-02-2, Turóc, 4 fog. prof.papszentelés: 1724-0-0, Grazmeghalt: 1759-10-1, Zsolnabeszélt nyelvek: szlovák

Joó András, testvér

1895. júl. 15. Hódmezővásárhely. Nyelv: magyar. SJ 1921. júl. 30. Érd. F. 1933. aug. 15. C. t. Nagykapornak. †1987. ápr. 8. Pannonhalma.

Huszonhat éves korában Érden lépett a Társaságba. Kiváló géplakatos és közszeretetben álló testvér volt. Főbb állomáshelyei a rendtartományban: 1924–8 Kalocsa, 1930–9 Nagykapornak, 1940-től Bp., Manréza. Úgy látszik, hogy 1950 nyarán a szerzetesek elhurcolásától függetlenül tartotta őt a rendőrség hosszabb ideig fogva. Szabadulása után szakmunkás volt Bp.-en. Időskorában Pannonhalmára került, és ott is dolgozott, amíg egészsége megengedte.

Ir: Cat. Def. III. 48; Hetényi Varga II. 134–5; MJTN 106; Pálos 175; Búcsú a jó Joó testvértől. In quavis mundi plaga 3. (1987) 2, 4–6; Fr. Joó András S. J. 1895–1987. Anima Una 109. (1987. október) 2–3; F. Joó András (1895–1987) MJV IV. 326–8; Miklósházy 34.született: 1895-07-15, Hódmezővásárhelybelépés: 1921-07-30, Érdfogadalom: 1933-08-15, Nagykapornak, C. t.meghalt: 1987-04-8, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Jósa István

1725. aug. 21. Barót. Nyelv: magyar. SJ 1743. okt. 17. Trencsén. Psz. 1756. Kassa. F. 1761. febr. 2. 4 fog. prof. Székesfehérvár. †1782. Komárom.

Baróton született és Kolozsvárról először 1741-ben retorikusként fölvették, de ténylegesen csak logikusként 1743-ban lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1747-ben Pécsett grammatikát tanított. 1748–50-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1751–2-ben Egerben, a következő évben Kolozsváron tanított. A teológiai tanulmányokra 1754–7-ben Kassára került. 1756-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet Egerben végezte. 1759-ben Sárospatakon grammatikát tanított. 1760-ban Bazinban, 1761–2-ben Székesfehérváron volt népmisszionárius. 1763–6 között Győrben, utána négy évig Székesfehérváron volt először hitszónok, utolsó évében pedig betegen. 1773-ban Komáromban plébániai feladatokat látott el. A feloszlatás után is a városban maradt haláláig.

Ir: Nom. II. 663–4; Pe 1181 (=1157); So IV. 822; St 164; Szi V. 642.született: 1725-08-21, Barótbelépés: 1743-10-17, Trencsénfogadalom: 1761-02-2, Székesfehérvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1756-0-0, Kassameghalt: 1782-0-0, Komárombeszélt nyelvek: magyar

Jósa János

1701. jún. 24. (?) Barót. Nyelv: magyar. SJ 1730. márc. 15. Trencsén. Psz. belépése előtt. F. 1740. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1768. jan. 5. Szatmárnémeti.

Székelyudvarhelyről plébánosként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után két évre visszatért Székelyudvarhelyre, ahol tanított és lelkipásztori munkát végzett. 1734–5-ben Sárospatakon, 1736-ban Szatmárnémetiben hitszónokként működött. 1737-ben Ungváron magyar, német és szláv lelkipásztor volt. 1738–41-ben Marosvásárhelyen volt hitszónok és misszionárius. 1742-ben Egerben a házgondnoki hivatalt látta el, a következő évben pedig Győrben ugyanebben a munkakörben dolgozott. 1746–50 között vándormisszionárius volt Mo.-on és Erdélyben. 1751-ben Egerben, a következő évben Székesfehérváron házi lelkiatyaként pihent. 1753-ban Brassóból, 1754-ben Kolozsvárról dolgozott mint erdélyi, 1755-ben Székesfehérvárról és 1756-ban Nagyváradról mint mo.-i vándormisszionárius. 1757–9 folyamán házi lelkiatya volt Marosvásárhelyen. 1760–1-ben Sárospatakon hitszónokként és házi lelkiatyaként működött, majd újra egy évig Marosvásárhelyről és három évig Kolozsvárról vett részt a népmissziókban. 1766–7-ben Székelyudvarhelyről látott el pap nélküli plébániákat. 1768-ban Szatmárnémetiben lett lelkiatya, ahol hamarosan meghalt.

Ir: Nom. 663 (nem teljes); Pe 884.született: 1701-06-24, (?) Barótbelépés: 1730-03-15, Trencsénfogadalom: 1740-08-15, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1768-01-5, Szatmárnémetibeszélt nyelvek: magyar

Jost Peter

1862. máj. 29. Geschitten. Nyelv: német. SJ 1881. okt. 8. Nagyszombat. Psz. 1895. júl. 26. Innsbruck. F. 1897. febr. 2. C. sp. Kalocsa. †1955. febr. 11. Feldkirch.

Egyike volt azoknak a svájci fiataloknak, akik a 19. század vége felé az osztrák–magyar rendtartományba kérték felvételüket. Újoncidejének első évét az osztrák St. Andräban töltötte, a másodikat Nagyszombatban. Két év retorikai tanulmányokra visszatért St. Andräba. Rögtön utána három évig francia nyelvet tanított a gimnáziumban Kalocsán. A bölcseletet Pozsonyban végezte. Egy év újabb tanárkodás után Innsbruckba került a hároméves teológiai kurzusra. A harmadik próbaévben Bécs-Lainzban találjuk. 1896-tól 1904-ig Kalocsán számtant és mértant tanított. 1906–11-ig Nagykapornakon házfőnök és a tartomány anyagi alapjait képező földbirtok igazgatója. 1909-ben, amikor megalakult az önálló magyar rendtartomány, azt választotta otthonául. 1911–8 között a tartományfőnök helyettese volt, majd visszatért Nagykapornakra. 1924-től Szatmárnémetiben volt vicerektor, 1927-ben Kalocsán házgondnok s a következő három évre Bp.-en újra a tartományfőnök helyettese. 1936-ig nagykapornaki házfőnök volt. Utána Kalocsára került, ahol időskorában kedvenc foglalkozásának élhetett: maga gyűjtötte gyógynövényekből teát készített. Neve ismert volt az egész országban, sokan fordultak hozzá betegségeikben. Nagy botanikai ismereteiről könyvet is írt Növények és gaz a természetes gyógykezelésben címmel. 1950-ben Kalocsáról őt is elhurcolták, de a svájci követség közbenjárására elhagyhatta az országot. Utolsó éveit haláláig az ausztriai Feldkirchben töltötte, ahol a svájci rendtartománynak kollégiuma volt.

M: Növények és gaz a természetes gyógykezelésben. Bp., 1938. Ir: Cat. Def. I. 26.685; F-V 16; MJTN 106; Pálos 175; P. Jost Péter. Cor Unum 45. (1955. május–június) 178; MJN 191.született: 1862-05-29, Geschittenbelépés: 1881-10-8, Nagyszombatfogadalom: 1897-02-2, Kalocsa, C. sp.papszentelés: 1895-07-26, Innsbruckmeghalt: 1955-02-11, Feldkirchbeszélt nyelvek: német

Juhász László

1925. aug. 23. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1954. aug. 15. Leuven. F. 1960. aug. 15. 4 fog. prof. 2009. máj. 7. New York. 2009. máj. 7. New York.

Hódmezővásárhelyen született, tizennyolc éves korában Bp.-en lépett be a Társaságba. 1944 karácsonya körül a szovjet hadsereg parancsnoksága a Manrézában ütötte fel főhadiszállását. Így az újoncok december 27-én gyalog indultak Kalocsára, ahonnan rövidesen visszatértek Bp.-re. A bölcseleti tanulmányokat 1946–8-ban Szegeden végezte. Mivel Mo.-on az iskolákat államosították, a kalocsai és pécsi gimnáziumunkat is, így a magisztériumba Németországba küldték a végzett bölcsészeket. Így került a fekete-erdői St. Blasienbe, ahol 1949–51-ben nevelte a fiatalokat. A teológiát Leuvenben végezte, ahol 1954. augusztus 15-én pappá szentelték. A Társaságban akkor Dél-Amerika kiemelt munkaterületnek számított, s a tartományfőnök őt is erre a munkaterületre szánta. Így a harmadik próbaévet 1956-ban Valenciában végezte, majd Chilébe került. 1963-ig Padre Hurtadóban a kollégiumban főleg latin, francia és német nyelvet tanított. 1964–5-ben Rómában megszerezte a bölcsészdoktori címet. A következő évben már az argentínai San Miguelben tanított bölcseletet. 1967-ben régi vágyát szerette volna megvalósítani, és belépett a karthauzi rendbe. Néhány hónap múlva visszatért, és Rómában várta meg a döntést jövőjét illetően. 1968-ban Poughkeepsie-ben tanulta az angol nyelvet. 1968–2002-ig Buffalóban a filozófia professzora volt, és ott is maradt utolsó betegségéig, amikor New Yorkba, a Fordham egyetemen lévő betegotthonba került, ahol 2009. május 7-én halt meg a kórházban.

M: La critica platonica del concepto de Dios. Róma, 1967; Bölcseleti embertan. Az egység jegyében. Róma, 1978; Philosophical Essays on Man. Buffalo, 1982; Mythos, Logos and Epistémé. Buffalo, 1992; Reasons for Faith. Buffalo, 1997; Külföldi életem. MJV I. 239–55. Ir: MJTN 107; MKL V. 960; P. Juhász László S. J. Cor Unum 151. (1980. március) 6; Juhász László. MEIL 454; Miklósházy A.–J. Arteaga: P. Juhász László. ProvH 109. (2009. február–május) 39; Csendes Cs.: P. Juhász László. ProvH 110. (2009. június–október) 50; MJN 192.született: 1925-08-23, Bpbelépés: 1943-08-14, Bpfogadalom: 1960-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1954-08-15, Leuvenbeszélt nyelvek: magyar

Junászka Ferdinánd, testvér

1914. máj. 17. Szeged. SJ 1940. febr. 1. Bp. †1945. jan. 1. Jólész.

1940–2 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd 1943-tól Kassán szabó és ruhatáros.
K

Ir: MJTN 107.született: 1914-05-17, Szegedbelépés: 1940-02-1, Bpmeghalt: 1945-01-1, Jólész

Jungen Lajos

1739. febr. 14. Selmecbánya. Nyelv: német. SJ 1754. okt. 18. Bécs. Psz. 1768. Kassa. F. 1771. febr. 2. C. sp. †?

Szülővárosából lépett be Bécsben a Társaságba. Próbaévei után Győrbe került a tanárképzőbe. 1758–9-ben Bécsben végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben, Sopronban és Székesfehérváron tanított grammatikát. 1763-ban Nagyszombatban matematikát tanult. Utána egy évig Besztercebányán tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokat 1765–8-ban Kassán végezte. Utána Sárospatakon grammatikát tanított. A harmadik próbaévre 1770-ben Egerbe került. Utána Rozsnyón tanított grammatikát. 1772-ben Sárospatakon német vasárnapi hitszónok volt. A következő évben egészségét ápolta.

Ir: Nom. II. 667; Po Magyar 753; Weiser 78.született: 1739-02-14, Selmecbányabelépés: 1754-10-18, Bécsfogadalom: 1771-02-2, †?, C. sp.papszentelés: 1768-0-0, Kassabeszélt nyelvek: német

Juranics Márton

1617. okt. 17. Vasvár. Nyelv: magyar. SJ 1637. okt. 21. Bécs. Psz. 1650. ápr. 16. Graz. F. 1655. jún. 24. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1664. júl. 22. Nagyszombat.

Vasváron született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1640-ben Győrben grammatikát tanított. A következő három évben Bécsben bölcseletet tanult. 1644–5-ben Sopronban, 1646-ban Pozsonyban tanított középiskolában. 1647–50-ig Grazban végezte a teológiát. 1651–2-ben a Nádasdy-misszióban dolgozott. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1654–7 között Nagyszombatban bölcseletet tanított, 1658-ban Nagyszöllősön volt misszionárius. 1659-től teológiatanárként és 1662-től haláláig rektorként működött Nagyszombatban.

Ir: CPA II. 632; Guilhermy I. 166; Kazy 284; Po Magyar 752–5.született: 1617-10-17, Vasvárbelépés: 1637-10-21, Bécsfogadalom: 1655-06-24, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1650-04-16, Grazmeghalt: 1664-07-22, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Jurkovich K. János

1657. jún. 7. Holics. Nyelv: szlovák, magyar. SJ 1675. okt. 18. Trencsén. Psz. 1688. Graz. F. 1693. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1724. aug. 19. Bécs.

Holicsban született és Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A két év próbaidő után Zágrábban tanított grammatikát. 1680–2-ben Grazban végezte a bölcseletet. Utána két évig Varasdon tanított. 1685–8-ban Grazban volt teológus is. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1690-ben Győrben tanított retorikát. 1691-től Kassán működött: először a hároméves bölcseleti kurzust tartotta, majd 1694-től kazuisztikát tanított és a nemesi konviktus főnöke volt, 1699-től pedig rektor. 1702-től Nagyszombatban egy évig szentírástant adott elő, utána a szeminárium igazgatója volt öt évig. 1708-ban Komáromban lett házfőnök, majd három évig Varasdon rektor. 1712-től tizenkét éven keresztül nevelte a magyar papnövendékeket a bécsi Pázmáneumban.

M: Septem Hungariae Heroes. Kassa, 1692; Duo Sanctioris Vitae Magistri S. Fr. Borgia et B. Mauritius Csaky. Kassa, 1693. Ir: LKKOS 621; MAMŰL V. 21; MKL V. 971; Nom. II. 668–9; Pe 241; RMK II. 1709, 1736; So IV. 888–9; St 165; Szi V. 737.született: 1657-06-7, Holicsbelépés: 1675-10-18, Trencsénfogadalom: 1693-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1688-0-0, Grazmeghalt: 1724-08-19, Bécsbeszélt nyelvek: magyar

Jursa Jakab

1648. júl. 21. Helmes. Nyelv: szlovák. SJ 1666. okt. 17. Trencsén. Psz. 1679. Graz. F. 1684. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1688. aug. 24. Mezerics.

Helmesen született és Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1669-ben Kassán az alsó osztályt tanította, és az iskolai színjátszás felelőse volt. 1670–2-ben Kassán bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Sopronban és Nagyszombatban tanított. 1676–9-ben Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1679-ben. A következő két évben Lőcsén volt házgondnok. 1682-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Ezt követően egy-egy évig Sopronban retorikát tanított, Győrben házgondnok és Selmecbányán hitszónok volt. 1686-ban Turócon lett házfőnök. 1688. aug. 14-én a rendház és a birtok készpénzével Morvaországba szökött, ahol 28-án Mezericsben kocsisa megölte.

M: Petra Athenaei Tyrnaviensis. Nagyszombat, 1676. Ir: LKKOS 624; Nom. II. 669; Pe 124; So IV. 889; St 165; Velics II. 147–8.született: 1648-07-21, Helmesbelépés: 1666-10-17, Trencsénfogadalom: 1684-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1679-0-0, Grazmeghalt: 1688-08-24, Mezericsbeszélt nyelvek: szlovák