K(e)rcho József

1716. márc. 3. Zsolna. Nyelv: szlovák. SJ 1731. okt. 14. Trencsén. Psz. 1744. Nagyszombat. F. 1749. aug. 15. Szakolca. †1780. Lőcse.

Zsolnán született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1734-ben Szakolcán tanított. 1735–7-ig Nagyszombatban végezte a bölcseletet. Utána két-két évig Lőcsén és Kassán tanított. 1742–5-ig Nagyszombatban teológiát tanult. 1744-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1747-ben Ungváron tanított. 1748–50-ig Besztercebányán, a következő évben Rozsnyón volt hitszónok. 1755–69-ig Nagyszombatban dolgozott. Négy évig klasszikus és szentírási görög nyelvet tanított, majd 1759-ben házi lelkiatya és 1760–1-ben vasárnapi szlovák hitszónok volt. 1762–9-ig a kollégium birtokán, Bozókon volt adminisztrátor, 1770-ben Besztercebányán szlovák hitszónok. 1771-től a Társaság feloszlatásáig Lőcsén rektorként működött, s továbbra is a városban maradt haláláig.

M: Poeta christianus. Kassa, 1740; Causae forenses. Kassa, 1741; Panegyricus D. Francisco Xaverio. Nagyszombat, 1742. Ir: LKKOS 760–1; Nom. II. 801; Pe 934; St 196; Szi VII. 244.született: 1716-03-3, Zsolnabelépés: 1731-10-14, Trencsénfogadalom: 1749-08-15, Szakolcapapszentelés: 1744-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1780-0-0, Lőcsebeszélt nyelvek: szlovák

Kabos István

1569 k. Erdély. Nyelv: magyar. SJ 1588. nov. 1. Krakkó. Psz. 1595. Bécs †1603. aug. 11. Szárhegy.

Pázmány Péterrel és Forró Györggyel együtt lépett be Kolozsvárról Krakkóban a Társaságba. 1590-ben Kaliszban retorikát tanult. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Bécsben végezte 1591–5-ig. Ott szentelték pappá 1595-ben. Az év novemberében érkezett Kolozsvárra, ahol grammatikát tanított, és délutáni hitszónok volt. 1598-ban a házgondnoki és a gazdasági hivatalt vezette. 1600-ban a szeminárium igazgatója lett. 1603-ban a Csík megyei Szárhegyen halt meg pestisben.

Ir: CPA I. 702; Guilhermy II. 116; Nádasi II. 96; Velics I. 117–8.született: 1569-0-0?, Erdélybelépés: 1588-11-1, Krakkópapszentelés: 1595-0-0, Bécsmeghalt: 1603-08-11, Szárhegybeszélt nyelvek: magyar

Kabos Sándor

1742. nov. 29. Strakonice. Nyelv: magyar. SJ 1761. okt. 17. Trencsén. Psz. 1770. Nagyszombat. †? Vörösberény.

Csehországban született, Budáról végzett bölcsészként lépett be a trencséni újoncházba. 1764-től egy-egy évig Gyöngyösön, Kőszegen és Sopronban grammatikát tanított. 1767-től Nagyszombatban szentírási héber és görög nyelvet, majd négy évig teológiát tanult. 1770-ben szentelték pappá. Ebben az évben jelent meg ott latin nyelvű ünnepi beszéde Szent Ivóról, az egyházjogászok védőszentjéről. 1772-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. A Társaság feloszlatása Nagyváradon érte, ahol grammatikát tanított. Utána világi pap lett, de nemsokára Vörösberényben halt meg.

M: Panegyricus D. Ivoni. Nagyszombat, 1770. Ir: Nom. II. 671; Pe 1530; St 165; Szi V. 760–1.született: 1742-11-29, Strakonicebelépés: 1761-10-17, Trencsénpapszentelés: 1770-0-0, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Kacskovics Bálint

1726. márc. 8. Bana. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1745. okt. 17. Trencsén. Psz. 1757. Kassa F. 1763. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †?

Banán született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1748-ban Rozsnyón grammatikát tanított. 1749–51 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd Nagyváradon két, Eperjesen pedig egy évig grammatikát tanított. 1755–8-ban Kassán végezte a teológiai tanulmányokat. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1760-ban Gyöngyösön, majd két évig Kassán tanított a középiskolában. Ezután Budán egy, Kolozsváron két, Győrben és Kassán újra egy évig bölcseletet tanított. 1768–73-ig Kolozsváron kánonjogot, kontroverziát és teológiát adott elő. 1805-ben Jászberényben élt. Műve, a kalocsai érseki könyvtárban őrzött kéziratos katalógusa a feloszlatás alatt elhunyt jezsuitákról a rendtartomány története számára fontos adatokat tartalmaz.

M: Assertiones ex universa philosophia. Kassa, 1762; Assertiones […] Buda, 1763; Tentamen publicum ex logica. Kolozsvár, 1764; Catalogus defunctorum nostrorum in Christo a tempore abolitionis, quos ego […] connotavi, prout successive a meis correspondentibus mihi nomina perscripta sunt. (Kézirat.) Kalocsa, Érseki Könyvtár. Ir: Nom. II. 671–2; Pe 1227; Petrik 1712–1860/V, VII; So IV. 893–4; Szi V. 762–3.született: 1726-03-8, Banabelépés: 1745-10-17, Trencsénfogadalom: 1763-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1757-0-0, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Kadlovius Jan

1570. Neisse. Nyelv: lengyel. SJ 1589. jún. 16. Olmütz. Psz. 1602. F. 1610. jún. 24. C. sp. Brünn. †1619. szept. 30. Bécs.

1596–7-ben Turócon tanított.

Ir: CPA I. 702.született: 1570-0-0, Neissebelépés: 1589-06-16, Olmützfogadalom: 1610-06-24, Brünn, C. sp.papszentelés: 1602-0-0meghalt: 1619-09-30, Bécsbeszélt nyelvek: lengyel

Kajdi Ferenc

1884. jan. 29. Mánfa. Nyelv: magyar. SJ 1907. nov. 19. Nagyszombat. Psz. 1917. Innsbruck. F. 1922. febr. 2. C. sp. Nagykapornak. †1945. Bp.

Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A bölcseleti tanulmányok első két évét Pozsonyban végezte, a harmadikat Innsbruckban. Két év kalocsai tanítás után a teológiát is Innsbruckban végezte. Gyenge egészsége miatt csak könnyebb lelkipásztori munkát tudott végezni Nagykapornakon, Kalocsán és 1940-től Bp.-en a lelkigyakorlatos házban. Onnan ment karácsonyi kisegítésre a budakeszi plébániára, ahol szovjet katonák elfogták, kémkedés vádjával halálra ítélték és kivégezték. Sírja ismeretlen.

Ir: Cat. Def. I. 23.722; DHCJ III. 2168–9; Hetényi Varga II. 135; MJTN 107; MKL V. 831; Pálos 175; Pálos A.: P. K. F. KMJ III. 25–7.született: 1884-01-29, Mánfabelépés: 1907-11-19, Nagyszombatfogadalom: 1922-02-2, Nagykapornak, C. sp.papszentelés: 1917-0-0, Innsbruckmeghalt: 1945-0-0, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Kalatay Ferenc

1722. okt. 1. Ófalu. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1744. nov. 20. Bécs. Psz. 1757. ápr. 22. Lőcse. F. 1762. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1795. márc. 27. Nagyvárad.

Ófalun született, logikusként Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Fiuméban grammatikát tanított. 1748–50-ben Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Trencsénben, Gyöngyösön és Esztergomban tanított középiskolában. 1754–7-ig Kassán tanult teológiát. Lőcsén szentelték pappá 1757-ben. Utána Egerben volt harmadik probációban. 1759-ben Nagybányán, 1760–1-ben Trencsénben tanárkodott. 1762–3-ban bölcselettanár volt Budán. 1764–73-ban a Pálffy Leopold-hadtestnél működött mint tábori lelkész. A Társaság feloszlatása után folytatta munkáját ugyanott. 1780-ban II. József császár kíséretéhez tartozott annak oroszországi útján. Lembergben lett kanonok és a Galíciában működő tábori lelkészek főnöke. 1787. augusztus 21-én nevezték ki nagyváradi püspöknek. Első intézkedései közé tartozott az egyházmegye canonica visitatiója.

Ir: MKL VI. 37–8; Nom. II. 673; Po Magyar 1003–5; So IV. 897; St 165; Szi V. 814–6; Velics I. 16; Kratz 203–4.született: 1722-10-1, Ófalubelépés: 1744-11-20, Bécsfogadalom: 1762-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1757-04-22, Lőcsemeghalt: 1795-03-27, Nagyváradbeszélt nyelvek: szlovák

Káldi György

1573. febr. 4. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1598. máj. 7. Róma. Psz. 1602. Róma. F. 1612. máj. 27. Brünn. †1634. okt. 30. Pozsony.

Azok közé a jezsuiták közé tartozott, akik Pázmány Péter vezetése alatt a 17. század első évtizedeiben megvalósították a királyi Magyarországon a katolikus reformot. A kétéves noviciátus után még két évig teológiát tanult. 1602-ben Erdélybe kellett volna mennie, de az ottani zavaros helyzet miatt a csehországi Brünnbe küldték, ahol az újoncmester segítője lett. 1603-ban Vágsellyére került, majd két év múlva Erdélybe. Előbb Kolozsváron, utána Gyulafehérváron volt, ahol 1605–6-ban magyar nyelvre fordította a Szentírást. Amikor 1606-ban Bocskai István fejedelem kiűzte Erdélyből a jezsuitákat, Olmützben lett a kazuisztika tanára. 1611-től újoncmester volt Brünnben, ahonnan 1616-ban húsz újonccal az ausztriai Leobenbe költözött az új noviciátusba. 1617-ben az újra megnyitott nagyszombati házban lett főnök, de ezt a hivatalt egy év múlva túlságos szigora miatt fel kellett adnia. Ettől kezdve hitszónok volt. 1620-ban Bécsben előkészítette szentbeszédeinek kiadását. 1623-ban visszatért Nagyszombatba hitszónoknak. 1626-tól Bécsben lelkipásztor volt és a magyar Szentírás kiadását készítette elő. 1629-ben a tartományfőnök helyettese, 1630-tól haláláig pozsonyi rektor volt.
Pázmány mellett, aki a magyar próza legnagyobb képviselője, Káldi volt a legjobb stiliszta. Magyar szentírásfordítása és szentbeszédei pótolhatatlan segítséget nyújtottak a kisszámú papságnak és világi lelkipásztori segítőiknek, a licentiátusoknak, hivatásuk teljesítésében.
Szentírásfordítása máig is súlyos problémákat vet fel. Az első a szerzőség kérdése. Létezik egy javítatlan Káldi-kézirat, mely jelzi minden szentírási könyv végén a fordítás befejezésének idejét. Az Újszövetség fordítását Gyulafehérváron kezdte 1605. október 11-én, de 1606. november 11-én el kellett hagynia Erdélyt, amikor befejezte Izajás próféta könyvét. Lengyelországon keresztül december 24-én érkezett Olmützbe, és 1607. március 25-én befejezte az egész Biblia fordítását. Felmerült a kétség, hogy Káldi képes lett volna ilyen aránylag rövid idő alatt befejezni munkáját. Arra gondoltak, hogy esetleg Szántó István fordítását használta volna. Ezt azonban Káldi fordításának előszavában elveti. Szántó 1600 óta dolgozott egy fordításon. Bocskai felkelése alatt összes kéziratát elveszítette, és csak 1608-ban kezdett el egy újabb fordítást. Káldi kézirata és a nyomtatott szöveg eltéréseit a censorok munkájával hozhatjuk kapcsolatba. A magyar püspökök és a tartományfőnök három pátert neveztek ki és tettek szabaddá erre a feladatra: Káldi Mártont, György testvérét, Forró Györgyöt és a héber nyelvben járatos Rumer Gergelyt. Ők Grazban a Vulgata, a görög és a héber Szentírás alapján dolgoztak. Így Káldi elsőrangú magyar stílusa összekapcsolódott a revizorok tudományos munkájával, érthető tehát, hogy a Káldi-biblia évszázadokra a magyar fordítás alapjául szolgált. Csak 1975-ben jelent meg egy teljesen új magyar Szentírás.

M: Szent Biblia. Bécs, 1626; Halotti beszédek. Bécs, 1629; Az Evangéliumok és Epistolák. Bécs, 1629; Az Vasárnapokra-való predikatzioknak első része. Pozsony, 1631; Az ünnepekre-való predikatziok. Pozsony, 1631; Istennek szent akarattya. Nagyszombat, 1681; Káldi válogatott egyházi beszédei. Kiadta Bellaagh A. Bp., 1891; Szent Biblia. Fordítás. Bp., 1973. Ir: CPA II. 633; DHCJ III. 2169–70; F-V 16; MAMŰL V. 34–6; MKL VI. 42; Nádasi II. 251; Po III/2 10852–69; Po Magyar 1006–34; RMK I. 551, 577, 601–2, 1268; So IV. 897–9; Szi IV. 897–9; ÚMÉL III. 679–80; Révai S.: Káldi György életrajza. Pécs, 1900; Mihalovics E.: Káldi György. A katolikus prédikáció története Magyarországon. Bp., 1900–1901, 105–16; Novák B.: Káldi György élete és munkái. A Szombathelyi Gimnázium Értesítője. (1901) 1–23; Velics I. 14–5, II. 56–7; Révai S.: Káldi György biblia-fordítása. A pécsi állami főreáliskola Értesítője (1903) 9–32; Uő: Káldi születésének éve. Egyetemes Philológiai Közlöny 27. (1903) 265–7; Révai S.: Káldi György. Hittudományi Folyóirat 16. (1905) 495–528; Uő: Káldi mint polemikus író. KatSzle 19. (1905) 675–92; Martin A.: Káldi György emlékezete. KatSzle 40. (1926) 584–92; Timár K.: Káldi György a legrégibb magyar bibliafordításról. ItK 37. (1927) 270–2; Pallós K.: Káldi György. 1572–1634. Száz jezsuita arcél. II. 36–47; Gyenis A.: Bethlen és Káldi találkozása. Magyar Kultúra (1942) 2, 21–2; Lukács L.: Káldi György a bibliafordító. KatSzle 7. (1955) 129–33; Uő: Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetében. Klny. Róma, 1956; Holl B.: Adalékok a Káldi-biblia történetéhez. MKSz (1956) 52–8; Uő: Ki fordította a Káldi-féle bibliát? Vigilia 21 (1956) 558–60; Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetéhez. Civitas Dei 1. (1956) 7/24; Holovics F.: Ki fordította a Káldi-féle Bibliát? ItK 66. (1962) 223–31; Szabó F.: A Biblia fordítója. Káldi György emlékezete. A Szív 49. (1973) 8, 16–20; Rónay Gy.: Arcképvázlat Káldi Györgyről. Kutatás közben. Bp., 1974. 59–63; Zoványi J.: Káldi György. Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Bp., 1977. 287–8; Bitskey I.: Közvetlen előzmény: Káldi György. Humanista erudíció és barokk világkép. Bp., 1979. 22–9; Bitskey I. Bethlen, Pázmány és a Káldi-Biblia. Századok 115. (1981) 737–43; Sinkó F.: Csudatörténetek. Bp., 1985. 67–105, 290–7; Bakó D. Káldi György élete és művei. MKSz 103. (1987) 73–87; Koncz A.: Hitvitázó tudomány vagy tudományos hitvita? A Káldi–Dengelegi szellemi párbaj a XVII. században. Confessio 20. (1996) 2, 91–4; Gábor Cs.: Káldi György latin forrásai. Neolatin irodalom Európában és Magyarországon. Pécs, 1996. 145–52; Lukácsy S.: Káldi György példabeszédei. Vigilia 62. (1997) 699–704; Káldi György. Ki kicsoda a magyar történelemben? Bp., 2000. 198; Bitskey I.: Káldi György. Pannon Enciklopédia: Magyar nyelv és irodalom. Bp., 2000. 230–1, 233; Gábor Cs.: Káldi György prédikációi. Források, teológia, retorika. Debrecen, 2001; Vásárhelyi J.: P. Káldi György: Oktató intés. ItK 105. (2001) 623–37.született: 1573-02-4, Nagyszombatbelépés: 1598-05-7, Rómafogadalom: 1612-05-27, Brünnpapszentelés: 1602-0-0, Rómameghalt: 1634-10-30, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Káldi Márton

1568. nov. 5. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1586. aug. 18. Brünn. Psz. 1597. Graz. F. 1606. márc. 18. 4 fog. prof. Brünn. †1632. aug. 28. Szepeshely.

Káldi György bátyja volt, 1586-ban lépett be a brünni újoncházba. 1589-ben Olmützben retorikát, 1590–2-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Český Krumlovban tanított. 1595-től Grazban három évig teológiát tanult, majd egy-egy évig retorikát és etikát tanított. 1600–2 között Kolozsváron hitszónokként és kontroverziatanárként működött. 1603–4-ben Gyulafehérváron házfőnök volt. 1605-ben Brünnben végezte a harmadik próbaévet, majd helyettes és 1607–10-ig újoncmester volt. Onnan Zágrábba került két évre házfőnöknek. 1613-ban tagja volt annak a bizottságnak, mely Káldi György bibliafordítását vizsgálta. 1614–5-ben a monyorókeréki missziót vezette. 1617–20-ig Homonnán az alapító Drugeth György lelkészeként működött. Utána két évig Bécsben volt, a másodikban magyar hitszónok. 1623-tól haláláig a szepesi misszióban az Erdődy családnál dolgozott mint magyar hitszónok.

Ir: CPA I. 703; Guilhermy II. 45–6; Po Magyar 752; Szi V. 828; Velics II. 57–8.született: 1568-11-5, Nagyszombatbelépés: 1586-08-18, Brünnfogadalom: 1606-03-18, Brünn, 4 fog. prof.papszentelés: 1597-0-0, Grazmeghalt: 1632-08-28, Szepeshelybeszélt nyelvek: magyar

Kálmán Sándor, testvér

1912. ápr. 4. Szeged. Nyelv: magyar. SJ 1939. márc. 9. Bp. †1970. márc. 12. Bp.

Kitanult szabómesterként lépett a Társaságba. Dolgozott Bp.-en a Manrézában, Kassán, Kalocsán és Szegeden. Onnan hurcolták el 1950-ben Mezőkövesdre. 1951-ben a tartományfőnök, P. Csávossy Elemér kérésére a Központi Szeminárium portása lett. Itt nagy felelősségérzetet és okosságot követelő feladatot kapott: ő volt az összekötő kapocs a tartományfőnök és a szétszórt rendtagok között. Közvetítette a leveleket, az elöljáró megbízásából segítséget, pénzt, címeket adott, s vitte a tartományfőnök Rómába szánt leveleit a belga követségre. 1955. augusztus 22-én éjjel őt is letartóztatták azokkal az atyákkal együtt, akik csoportvezetők voltak. Nyolc, egy másik, későbbi rendőrségi irat szerint tíz évre ítélték. A forradalom napjaiban a váci fegyházból szabadult. Utána a piaristák bp.-i székházában mint közszeretetben álló szabó és sekrestyés működött váratlan haláláig.

Ir: Cat. Def. I. 32.031; Hetényi Varga II. 138–40; MJTN 108; MKL VI. 62; Pálos 175; Pálos A. K. S. KMJ II. 79–82; Holovics F.: Kálmán Sándor (1912–1970) Levél Barátomnak. 1970. április 15. 8–9; Kálmán Sándor. Szolgálat 8. (1970. karácsony) 102; Kollár F.–Albert I.: Kálmán Sándor S. J. 1912–1970. Cor Unum 111. (1970) 2; Pálos A.: Kálmán Sándor (1912–1970) A Szív 79. (1993. január) 1, 27–9; Miklósházy 34.született: 1912-04-4, Szegedbelépés: 1939-03-9, Bpmeghalt: 1970-03-12, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Kálmánczai Pál

1674. okt. 25. Kassa. Nyelv: magyar. SJ 1690. nov. 23. Trencsén. Elb. 1702. ápr. 4. Nagyszombat.

Szülővárosából, Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Pozsonyban grammatikát tanított. 1694–6 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána két-két évig Pozsonyban és Kassán középiskolai tanár volt. 1701-ben Nagyszombatban kezdte el a teológiát, amikor másodéves korában elbocsátották a rendből.

M: Flores verni et sanctiori Tricollis Hungariae viridario electi. Lőcse, 1699. Ir: Nom. II. 675; Pe 412; RMK II. 1960; So IV. 902; St 166; Szi V. 869.született: 1674-10-25, Kassabelépés: 1690-11-23, Trencsénbeszélt nyelvek: magyar

Kálóczi Sándor, testvér

1895. nov. 12. Kalocsa. SJ 1920. aug. 14. †1983. aug. 21.

1920–1 folyamán Szegeden, majd 1922-ben Érden végezte a noviciátust mint testvérnovícius. 1923–31 között Kalocsán, 1931-ben Pécsett, 1932-ben pedig Szegeden volt betegápoló. 1933–7-ig a pesti rendházban volt kapustestvér. 1938-tól Szegeden, 1941-től Hódmezővásárhelyen és 1947-ben Mezőkövesden, 1947–50 között Kalocsán volt sekrestyés. A szétszóratásban Bp.-en működött mint kertész, majd 1970-től a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: MJTN 108; Hevenesi J.: F. Kálóczi János S. J. (1895–1983). Anima Una 92. (1983. december) 8–9; F. Kálóczi János SJ (1895–1983). Szolgálat 62. (1984. Péter-Pál) 97–8; Hevenesi J.: Kálóczi János S. J. (1895–1983). MJV IV. 328–30; Miklósházy 34.született: 1895-11-12, Kalocsabelépés: 1920-08-14meghalt: 1983-08-21

Kandó (Kecskés) Ferenc

1918. jún. 18. Bagota. SJ 1940. szept. 2. Bp. Psz. 1951. júl. 15. F. 1954. aug. 15. †2006. nov. 2. Sződliget.

A noviciátust a zugligeti Manrézában végezte. 1945–8 között Szegeden filozófiát hallgatott, majd külföldre kényszerült tanulmányai folytatására. A teológiát 1950–2 között Chieriben végezte. A terciát következő évben Wépionban töltötte. 1953–4-ben Leuvenben a magyar skolasztikusok minisztere és helyi elöljárója volt. 1954-től újból Olaszországban tevékenykedett, ekkor változtatta meg a nevét Kandóra. 1955–8 között Bassano di Grappában lelkész és lelkigyakorlat-vezető volt, 1958–64 között Triesztben káplán, majd 1964–71-ig az ausztráliai Sydney-ben a magyar emigránsokat pasztorálta, de egy magyar menekült miatt megütött egy ausztrál határőrt, ezért ötven évre kiutasították az országból. 1971–6 között újból Triesztben volt káplán, 1976–9 között a svájci Müttenzben olaszokat pasztorált. 1979–80-ban Torontóban a magyar plébánián szolgált. 1980–2000 között újból Triesztben szolgált káplánként. Nagyon szerette a héber nyelvet, az Ószövetséget rendszeresen olvasta eredetiben. Egy mo.-i látogatásán hunyt el.

Ir: MJTN 108; Csabafi Cs.: P. Kandó (Kecskés) Ferenc SJ (1918. 06. 18. – 2006. 11. 02). ProvH 99. (2006. november–december) 24–5.született: 1918-06-18, Bagotabelépés: 1940-09-2, Bpfogadalom: 1954-08-15papszentelés: 1951-07-15meghalt: 2006-11-2, Sződliget

Kandrács Mihály, testvér

1859. szept. 30. Lackvágása. SJ 1884. okt. 18. Nagyszombat. F. 1895. febr. 2. Kalocsa. †1943. nov. 16. Bp.

1884–6 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1887–9 között Szatmárnémetiben, 1890–2 között a pesti rendházban portás volt és házi mindenes. 1893–1908 között Kalocsán szolgált mint portás, bevásárló és ruhatáros. 1909–10-ben Szatmárnémetiben, 1911–9-ig Nagyszombatban volt templomgondnok, házi mindenes és házi kísérő. 1920-ban Pozsonyban volt portás, ruhatáros és házi kísérő. 1921-ben Érden házi mindenes, 1922–35 között megint a pesti rendházban volt portás, templomgondnok, pincemester és házi kísérő. 1936-tól a zugligeti Manrézában a lelkigyakorlatos házban volt sekrestyés.

Ir: MJTN 109; Szepesi I.: †Fr. Kandrács Mihály S. J. 1859–1943. ProvH 76. (1943. június) 1.született: 1859-09-30, Lackvágásabelépés: 1884-10-18, Nagyszombatfogadalom: 1895-02-2, Kalocsameghalt: 1943-11-16, Bp

Kanislich Antun

1699. nov. 6. Pozsega. Nyelv: horvát. SJ 1714. okt. 27. Bécs. Psz. 1728. Nagyszombat. F. 1733. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1777. aug. 24. Pozsega.

Pozsegán született, de Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Varasdon tanított. 1719–21-ben Grazban bölcseletet tanult. 1722–4-ben Zágrábban és a következő évben Varasdon volt középiskolai tanár. A teológiai tanulmányokat 1726-ban Grazban kezdte és Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1728-ban. Judenburgban volt harmadik probációban. 1731-ben Pécsett volt hitszónok és lelkipásztor. A következő években ezt a munkát folytatta 1732–3-ban Zágrábban, utána négy évig Pozsegán és két évig Eszéken. 1740-ben Zágrábban házgondnok, 1741–3-ban Péterváradon hitszónok és 1744–5-ben Pozsegán házgondnok volt. A következő években újra főleg lelkipásztorkodással foglalkozott, 1746–7-ben Pécsett, 1748-ban Pozsegán és 1749–52-ben Varasdon. 1753–73-ban Pozsegából kormányozta a nagy zágrábi egyházmegyéből leválasztott területet. Ismert költő és író volt, aki nagy gonddal és jó stílusérzékkel írta műveit, így hozzájárult a horvát irodalmi nyelv fejlődéséhez.

M: Utocsiscte Blaxenoj Divici Marii ugodno. Velence, 1759; Bogolyubnost molitvena. Nagyszombat, 1766; Sveta Roxalia. Bécs, 1780; Kamen pravi. Eszék, 1780. Ir: DHCJ III. 2172; Nom. II. 679–80; Petrik 1712–1860/II; Po Magyar 1035–49; So IV. 907–9; St 167; Szi V. 919.született: 1699-11-6, Pozsegabelépés: 1714-10-27, Bécsfogadalom: 1733-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1728-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1777-08-24, Pozsegabeszélt nyelvek: horvát

Kapi Gábor

1658. aug. 28. Kapi. Nyelv: magyar. SJ 1673. okt. 20. Bécs. Psz. 1685. velencei rendtartomány. F. 1692. febr. 2. 4 fog. prof. Gyöngyös. †1728. márc. 24. Nagyszombat.

Kassán vették fel a Társaságba, Bécsben végezte a két év próbaidőt. Utána Leobenben volt a tanárképzőben. 1677–9 között Bécsben bölcseletet tanult, majd két évig az ausztriai Steyrben tanított. Teológiai tanulmányait 1682-ben Bécsben kezdte, de a török ostrom előtt a tanuló rendtagok külföldre menekültek. Kapi két évig Bolognában tanult. Az évi katalógus szerint 1685-ben a velencei rendtartományban szentelték pappá. Bécsbe visszatérve egy évig humaniorát tanított. 1687-ben a harmadik probációra Judenburgba került. 1688–91-ig bölcseletet tanított Nagyszombatban. Utána öt évig a gyöngyösi rendházban volt elöljáró és hitszónok. Egy év komáromi lelkipásztorkodás után Kolozsváron teológiát tanított, s e minőségében részt vett az erdélyi ortodox egyház egyesülésének előkészítésében a római egyházzal. 1707-től Nagyszombatban az egyetem kancellárja, nyomdaigazgató és 1709-ben vicerektor volt. 1710–2-ben a trencséni kollégiumot vezette. 1713–6-ban Nagyszombatban rektorként működött. A következő évben Trencsénben lett rektor, ahol két év múlva újra megnyitotta a II. Rákóczi Ferenc idejében bezárt újoncházat. Életének utolsó nyolc évében nagy hozzáértéssel igazgatta a nagyszombati nyomdát. Kateketikai könyveivel fontos szerepet játszott a vallásos élet megerősítésében.

M: Viennae oppugnatio et defensio. Bécs, 1686; Selecta Sapientum Apophthegmata. Nagyszombat, 1690; Fasciculus Oratorius ex Campo Eloquentiae Tyrnaviensis Collectus. Nagyszombat, 1691; Brevis modus certum vitae statum prudenter eligendi. Nagyszombat, 1700; Institutiones christianae. 20 k. Nagyszombat, 1715–30; Instructio catechetica. Nagyszombat, 1721; Institutiones Christianae de variis fidei controversiis. Kolozsvár, 1735; Institutiones christianae de reformationis Ecclesiae. Nagyszombat, 1737; Institutiones christianae de analysi fidei. Nagyszombat, 1737. Ir: DHCJ III. 2173; Kazy 320–3; LKKOS 638–9; MAMŰL V. 81–2; MKL VI. 141; Nilles 136–7; Nom. II. 680–1; Petrik 1712–1860/V, VII; Po Magyar 751–2, 754–5; RMK II. 1673, 1695; So IV. 913–4; St 167; Szi V. 954–5; ÚMÉL III. 732; Kazy F.: Historia Universitatis Tirnaviensis. Nagyszombat, 1738, 320–23; Velics III. 38–40; Pinzger F.: P. Kapi Gábor S. J. Régi jezsuiták Pécsett. Pécs, 1941. 18–22; Lukács 118.született: 1658-08-28, Kapibelépés: 1673-10-20, Bécsmeghalt: 1728-03-24, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Kaprinay István

1714. aug. 12. Érsekújvár. Nyelv: magyar. SJ 1729. okt. 14. Bécs. Psz. 1743. Nagyszombat. F. 1747. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1785. dec. 26. Nagyszombat.

A középiskolát Nagyszombatban, a kétéves próbaidőt Bécsben végezte. 1732-ben Sárospatakon tanított. 1733–5 között Kassán tanulta a bölcseletet. 1736-ban Egerben, 1737–9-ben Kolozsváron volt tanár. 1740–1-ben Kassán, 1742–3-ban Nagyszombatban végezte a teológiát. 1743-ban szentelték pappá. A következő évben a harmadik probációra Besztercebányára került. Már tanulmányai alatt kitűnt szónoki képessége. 1745-ben Nagybányán, a következő évben Nagyváradon lett hitszónok. 1747–51-ig Kolozsváron matematikát és bölcseletet tanított. 1752–3-ban Győrben volt hitszónok, majd Egerben a kontroverzia tanára. 1755–65 között Kassán történelmet, hitszónoklatot, kánonjogot és szentírástudományt tanított. 1766-tól a nagyszombati egyetemen történelmi kutatásokat folytatott. A feloszlatás után is haláláig ott maradt.
Főleg történészként vált ismertté. A nagy történelmi forrásgyűjteményt, melyet Hevenesi Gábor kezdeményezett és meg is valósított, ő nemcsak rendezte, hanem saját kutatásaival ki is egészítette. Hevenesi gyűjteménye főleg az egyháztörténelemre terjedt ki. Kaprinay másolta az állami levéltárak anyagát is Pozsony, Kassa, Szakolca, Bártfa, Eperjes, Nagybánya és Nagyszeben városokban, a leleszi konvent jelentős levéltárát, azonkívül volt jezsuita levéltárakat és főúri családok, mint a Csáky, Nyéki, Perényi, Sztáray és Vécsey levéltárait is. Kéziratos gyűjteménye százkét kötetet tesz ki. Ehhez jön tizenhét kötet jegyzet és előmunkálatok és tíz kötet vegyes anyag. A kiadást is tervbe vette, de az a Társaság feloszlatása után már nem valósulhatott meg. Hogy ezzel mit vesztett a történelemtudomány, mutatja a két kötet: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad Regis Hungariae. A Kaprinay-gyűjtemény ma az ELTE Egyetemi Könyvtárában található.

M: De arte amicitiae parandae. Kolozsvár, 1750; Via viri in adolescentia. Kolozsvár, 1751; Exercitationes Eucharistiae. Kolozsvár, 1751; Idea sapientis. Kolozsvár, 1751; Úr-napi Bizonyitás. Kassa, 1755. Institutio eloquentiae sacrae generatim. 2 k. Kassa, 1758; Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad Regis Hungariae. 2 k. Bécs, 1767–71. Ir: DHCJ III. 2173. MAMŰL V. 91–2; MKL VI. 164; Nom. II. 684; Po Magyar 1050; Petrik 1712–1860/II. VII; So IV. 916–20; St 168–9; Szi V. 980–3; ÚMÉL III. 730; Kaprinai István. (1714–1786). KJKT 69; Zelliger 218–20; Kemény L.: Kaprinai István. Levéltárosok Lapja 4. (1916) 24; Catalogus librorum manuscriptorum Bibliothecae R. Universitatis Scientiarum Budapestiensis. II/1–4. Bp., 1889–1910. 3. rész: Collectio Kaprinayana. 1–782; Hóman B.: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. Bp., 1925. 13–5, 400–1; Hölvényi G.: Ungarische Jesuiten als Historiker. Armarium. Bp., 1976. 186–8; Kosáry 574; Kosztya 358; Hölvényi Gy.: Kaprinai István. Új Ember 45. (1989) 41, 6; Szilas L.: Kaprinai István (1714–1785). Jezsuiták küldetése 261–2; Kaprinai István. Akadémiai Kislexikon. I. Bp., 1989. 898.született: 1714-08-12, Érsekújvárbelépés: 1729-10-14, Bécsfogadalom: 1747-08-15, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1743-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1785-12-26, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Kapuvári Ignác

1728. márc. 23. Belgrád. Nyelv: magyar. SJ 1750. okt. 14. Trencsén. Psz. 1760. Kassa. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Eger. †1786. Székesfehérvár.

Belgrádban született, Nagyszombatban 1750. augusztus 18-án bölcseletből magiszteri fokozatot szerzett. Ugyanebben az évben lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1753–7-ben Kolozsváron tanított a középiskolában. 1758–61-ben Kassán végezte a teológiát. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Sárospatakon grammatikát tanított. 1763–9-ben Egerben élt. Először elvégezte a harmadik próbaévet, utána ünnepi és vasárnapi magyar hitszónok volt. Ezt a munkát folytatta Komáromban három és Székesfehérváron egy évig.

Ir: Nom. II. 684; Pe 1318; So IV. 920; St 169; Szi V. 986.született: 1728-03-23, Belgrádbelépés: 1750-10-14, Trencsénfogadalom: 1765-02-2, Eger, 4 fog. prof.papszentelés: 1760-0-0, Kassameghalt: 1786-0-0, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Karácsony Ignác

1724. jan. 20. Pécs. Nyelv: magyar, szerb. SJ 1742. febr. Bécs. Psz. 1755. F. 1759. aug. 15. Temesvár. †1772. okt. 8. Pécs.

Pécsett született, Győrből lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után a győri tanárképzőben tanult. 1745–7-ben Kassán végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig Egerben, két évig Kolozsváron tanított grammatikát. A teológiai tanulmányokra 1752–55-ben Nagyszombatba került. 1755-ben szentelték pappá. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1757–8-ban Székelyudvarhelyen grammatikát tanított. 1759-ben Nagybányán lett hitszónok. 1760-ban a győri kollégium birtokán, Vörösberényben volt misszionárius. Azután 1761–3-ban Marosvásárhelyen, 1764–5-ben Ungváron, 1766–7-ben Budán és 1768-ban Nagyszombatban volt hitszónok. 1769-től haláláig mint misszionárius Pécsett működött.

M: Exercitationes eucharisticae duae. Kolozsvár, 1751. Ir: Nom. II. 685; So IV. 920; St 169; Szi V. 1002–3.született: 1724-01-20, Pécsbelépés: 1742-02-0, Bécsfogadalom: 1759-08-15, Temesvárpapszentelés: 1755-0-0meghalt: 1772-10-8, Pécsbeszélt nyelvek: szerb

Karchne Simon

1649. okt. 23. Wippach Nyelv: szlovén. SJ 1674. okt. 8. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1685. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1722. dec. 11. Graz.

Grazból felszentelt papként lépett be Bécsben a Társaságba. 1677-ben Laibachban grammatikát tanított, majd Grazban volt a konviktus helyettes igazgatója. Utána újra Laibachban egy évig hitszónok volt. 1680-ban Klagenfurtban kezdte meg tanári pályafutását, ahol etikát tanított. A következő évben Grazban ugyanezt az anyagot adta elő, majd visszatért Klagenfurtba. 1682–7 között először előadta a hároméves bölcseleti kurzust, utána három évig kazuisztikát tanított. A következő évben ugyanezt tanította Grazban, majd Goriziában is. 1690-ben a bécsi professzusházban volt gyóntató. Utána egy-egy évig Laibachban kazuisztikát és Passauban egyházjogot tanított. 1693–7-ig Grazban a szentírástan és a teológia tanára volt. 1698-ban Nagyszombatban, 1699–1701-ben Grazban teológiát tanított. 1702–3-ban visszakerült Nagyszombatba és a kancellári hivatalt töltötte be. 1704-től Laibachban volt rektor, majd 1707-ben visszatért Grazba, ahol haláláig tanított és adminisztratív feladatokat látott el.

Ir: Nom. II. 685; So IV. 920–2; St 169–70; Szi V. 1021–2.született: 1649-10-23, Wippachbelépés: 1674-10-8, Bécsfogadalom: 1685-02-2, Klagenfurt, 4 fog. prof.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1722-12-11, Grazbeszélt nyelvek: szlovén

Kardas (Pezenkoffer) József

1895. febr. 19. Zalaszentgrót. Nyelv: magyar. SJ 1924. márc. 1. Érd. Psz. 1929. febr. 26. Bp. F. 1936. febr. 2. C. sp. 1983. jún. 1. Pannonhalma.

Zalaszentgróton született tizenegy gyermekes családban. A középiskolát a keszthelyi premontrei gimnáziumban végezte. Bp.-en kezdte egyetemi tanulmányait, előbb az állatorvosit, majd egy év múlva a humán orvosit. Az I. világháborúban részt kellett vennie, így csak 1920 végén szerezte meg az orvosi diplomát. A budai Irgalmasok kórházában volt gyakorlóorvos, majd szülőfalujában folytatta orvosi hivatását. 1924-ben Érden belépett a Társaságba. Mivel az elöljárók a kínai misszióba szánták, a nyelv miatt a franciaországi Vals-ban végezte a bölcseleti és a belgiumi Enghienben a teológiai tanulmányokat. 1929-ben Bp.-en szentelték pappá. Közben azonban P. Bíró tartományfőnök egy induló törökországi misszióba küldte. Ekkor vette fel a Kardas – törökül ’testvér’ – nevet. Három évig Ankarában az ottani magyarokat gondozta. Azonban haza kellett jönnie, és 1940-től Szegeden, Kassán, majd újra Szegeden a tanuló rendtagok lelkivezetője lett. Eredeti egyéniség volt. Munkája mellett rendszeresen vezetett lelkigyakorlatokat. A rendek feloszlatása után lelkipásztori munkát végzett. 1951-ben Pannonhalmára került az akkor alakuló szerzetesi szociális otthonba. 1953 nyarán az egészségügyi minisztérium sürgetésére Salgótarjánban lett körzeti orvos. Jezsuita hivatásából soha nem csinált titkot. Nyugdíjazásakor kiváló orvosi címet kapott. 1965 tavaszán újra Pannonhalmára került előbb mint kisegítő orvos, majd mint ápolásra szoruló idős ember. Erős konzervatív beállítottsága miatt sokat szenvedett is. Nyolcvannyolc éves korában halt meg.

Ir: Cat. Def. II. 51; MJTN 109; Hevenesi J.: P. Dr. Kardas József S. J. (1895–1983). Anima Una 91. (1983. október) 9–11; P. Dr. Kardas József SJ. Szolgálat 60. (1983. karácsony) 96; Hevenesi J.: K. J. KMJ II. 179–82; P. Kardas József S. J. önéletrajza. Kalocsai Kollégium 8. (1996) 4–6; Molnár A.: Magyar jezsuita misszió Törökországban. Múlt és jövő. A magyar jezsuiták 100 éve és ami abból következik. Bp., 2010. 134–49; Miklósházy 34.született: 1895-02-19, Zalaszentgrótbelépés: 1924-03-1, Érdfogadalom: 1936-02-2, C. sp.papszentelés: 1929-02-26, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Kareu (Karu) Franciszek

1731. dec. 10. Orsa. Nyelv: orosz. SJ 1754. aug. 14. Wilna. Psz. 1762. Pinszk. F. 1769. aug. 15. 4 fog. prof. Połock. †1802. aug. 11. Połock.

Angol származású családja Fehéroroszországban telepedett le. A középiskolát és a bölcseletet valószínűleg Orsában végezte. 1754-ben a litvániai Wilnában lépett be a Társaságba. Utána egy-egy évig a litván Kražiaiban és a fehérorosz Bobrujszkban tanított. A teológiát Pinszkben végezte 1759–63 között.
Tanulmányai végeztével különböző feladatokat látott el. Volt népmisszionárius, tanult építészetet, tanított bölcseletet, matematikát és teológiát. Közreműködött az elöljárókkal abban, hogy erősítsék a Társaságot az Orosz Birodalomban. 1782-ben kinevezték Fehéroroszország tartományfőnökévé, de megmaradt az orsai kollégium rektorának is. Fő műve a Połockban alapított bölcseleti-teológiai főiskola. 1785-ben a rend vikáriusa mellé asszisztensnek választották, de továbbra is vezette a połocki főiskolát. Itt egy nyomdát alapított, mely tankönyveket, teológiai, bölcseleti munkákat és imakönyveket adott ki különböző nyelveken a helyi igényeknek megfelelően.
1798. november 21-én meghalt a vikárius, Gabriel Lenkiewicz, és mint helyettes főnök, I. Pál cártól megkapta az engedélyt a II. połocki rendgyűlés megtartására. A gyűlés 1799. február 7-én kezdődött, és 12-én Kareut választotta vikáriussá.
Fő nehézsége egy Szentpéterváron kiadott cári rendelet volt, melyben Stanisław Siestrzeńcewicz mogiljovi érseket bízták meg a szerzetesrendek irányításával, hogy ő nevezze ki a tartományfőnököket és a kollégiumok rektorait. A rendgyűlés után a vikárius P. Gabriel Gruber segítségével lépéseket tett a rend függetlenségének érdekében. I. Pál cárnál elérték, hogy a jezsuitákat kivonták a „regolamento” hatásköréből. A cár P. Gruberen keresztül jobban megismerte a jezsuiták tanrendszerét, amelyet be akart vezetni Oroszországban is. Ezért Litvániában vissza akarta adni a régi wilnai kollégiumot és néhány másikat, és kérte egy kollégium megnyitását Szentpéterváron is. 1800-ban Kareu ezt fogadta el, amelyet a következő évben nemesi kollégiummá alakított át. I. Pál cárt 1801. március 25-én meggyilkolták. Utódja, I. Sándor cár visszahelyezte a közben eltávolított mogiljovi érseket hivatalába.
Kareu elöljárósága alatt VII. Piusz pápa hivatalosan megerősítette a Jézus Társaságát Oroszországban. A kezdeményezés innen indult ki. Kareu és Gruber kérésére 1800. április 11-én Luigi Panizzoni jezsuita, aki jogilag az oroszországi rendtartományhoz tartozott, de 1793-tól az itáliai Pármában dolgozott, levelet írt VII. Piusz pápának. Ugyanezt tette 1800. július 31-én az oroszországi vikárius, mellékelve I. Pál cár levelét is. A pápa hosszas tárgyalások után, Spanyolország ellenállása miatt, 1801. március 7-én kelt brevéjével, csak Oroszországra korlátozva visszaállította a Jézus Társaságát. Ettől kezdve Kareu jogosan használhatta az „általános rendfőnök” címet.
Kormányzása azonban nem tartott sokáig, 1802. augusztus 11-én meghalt. Kareu hivatali ideje alatt kapcsolatot tartott fenn exjezsuitákkal Oroszországon kívül is. Ebben Gabriel Gruber volt a munkatársa. A kapcsolatokban fontos szerepet játszott Rómában Giuseppe Marotti, aki VI. és VII. Piusz pápának volt személyi titkára, valamint William Strickland, a stonyhursti kollégium rektora, aki kereste az egyesülést az oroszországi jezsuitákkal. Fontos volt kapcsolata az olasz „paccanaristákkal” is.
Halála előtt másfél évig súlyos asztmában szenvedett. Helyettesévé Wichert Jeromost nevezte ki.

Ir: L. Koch: Karew, Franz Xaver. Jesuiten-Lexikon. Paderborn, 1934. 955; Generálisok 56; L. Grzebien: Kareu (Karü) Franciszek Ksawey. Encyklopedia wiedzy o jezuitach na zemiach polski i litwy 1564–1995. Krakkó, 1996. 267; Uő: Kareu (Karu) Francisco (Franciszek). DHCJ 1657–1659.született: 1731-12-10, Orsabelépés: 1754-08-14, Wilnafogadalom: 1769-08-15, Połock, 4 fog. prof.papszentelés: 1762-0-0, Pinszkmeghalt: 1802-08-11, Połockbeszélt nyelvek: orosz

Kaszap István

1916. márc. 25. Székesfehérvár. Nyelv: magyar. SJ 1934. júl. 30. Bp. †1935. dec. 17. Székesfehérvár.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában a ciszterci rend gimnáziumában végezte. Tagja volt a Mária-kongregációnak és a cserkészcsapatnak. Jó szertornászként is szerepelt. A gimnáziumok tornaversenyein az elsők között volt, és Székesfehérváron 1934-ben a nyugat-mo.-i bajnoki címet is megnyerte. Ez év július 30-án belépett a Társaságba. Belépésekor kisportolt, erős fiatalember volt, de az év vége felé jelentkeztek a betegségek. Testén fekélyek keletkeztek, mandulái begyulladtak, és sokszor láz gyötörte. A kórházi kezelések sem hoztak tartós javulást. Kezelőorvosa ajánlotta, hogy küldjék haza, talán az otthoni környezet segíteni fogja a gyógyulást. 1935. november 3-án tért haza. A láz és a fekélyek azonban már néhány nap után újra jelentkeztek. A kórházban megállapították, hogy bőrgyulladása van, és kivették a manduláit. Reményteljesen vitték haza december közepén a kórházból. Néhány nap múlva gégéjén jelentkezett daganat, és sürgősen meg kellett operálni, de másnap már meghalt. Asztalán találtak tőle néhány búcsúsort: „Ne sírjatok. Mennyei születésnap ez. Isten áldjon meg Titeket!” Már a temetésen nagy sokaság gyűlt össze. A következő évben megjelent életrajza, melynek nagy sikere lett nemcsak Mo.-on, hanem Spanyolországban is. A boldoggá avatási per, mely a Mo.-on urakodó helyzet miatt megszakadt, a változás után újra elindult, és jól halad előre.

Ir: DHCJ III. 2178; MJTN 110; MKL VI. 286; Po III/2 10945–54; ÚMÉL III. 794; Kaszap István. 1916–1935. ProvH 37. (1935. április). Melléklet; Bóday J.: Ki volt Kaszap István? A Szív 77. (1991) 353–84; Endrődy L.: Életet Krisztusért. Bp., 1935; Endrődy L.: „Szeretettel és szenvedéssel” (Kaszap István lelkisége). Bp., 1938; Irinyi J.: Kaszap István. Kaszap István Lapja 1 (1941) 1, 1; Ki nekünk Kaszap István? Kaszap István Lapja 1. (1941) 2, 1–2; Arató P.: Az Osservatore Romano feltünő cikke Kaszap Istvánról. Kaszap István Lapja 1. (1941) 4, 1; Kaszap István sírjának áthelyezése. Kaszap István Lapja 2. (1942) 1, 1–2; Kaszap István hivatása. Kaszap István Lapja 2. (1942) 1, 3; Kovács V.: Kaszap István életszentségének titka. Kaszap István Lapja 2. (1942) 2, 1–2; Mutschenbacher T.: Kaszap István betegsége. Kaszap István Lapja 2. (1942) 2, 2; Kaszap István a szenvedésben. Kaszap István Lapja 2. (1942) 3, 4; Blaskó M.: Kaszap István útján. Bp., 1943; Bilkei F.: Kaszap István sírjánál. Kaszap István Lapja 3. (1943) 1, 1–2; Endrődy L.: Isten szolgája Kaszap István betegségéről, boldoggá- és szenttéavatási pörében bizonyításra pótlólag előterjesztett cikkelyek. H. n., 1944; Uő: La vida por Christo. Vida de Esteban Kaszap (1916–1935). Barcelona, 1944; Ikvay-Pfeiffer L.: Kaszap István és a munkásifjúság. Kaszap István Lapja 1945. ősz. 2; Gyenis A.: Kaszap István. Száz jezsuita arcél. III. 458–89; A. Merlaud: Héros de la souffrance et de l’amour. 1916–1935. Toulouse, 1945; Endrődy L.: „Con amor y sufrimiento”. La esperitualidad del servo de Dios Esteban Kaszap. Cádiz, 1946; Uő: Quién eres? Recuerdos del servo de Dios Esteban Kaszap. Cádiz, 1946; Bepillantás Kaszap István szívébe. Kaszap István Lapja 1946. Kisboldogasszony. 1; Gyenis A.: Isten szolgája, Kaszap István küldetése. Kaszap István Lapja 1947. Pünkösd. 2–3; Uő: Isten szolgája, Kaszap István diákévei. Kaszap István Lapja 1947. Kisboldogasszony. 4–5; Kaszap István titka. Kaszap István Lapja 1948. Magyarok Nagyasszonya ünnepén. 1–2; Sinko F.: „Útitársunk Kaszap István”. Szeged, 1948; Endrődy L.: „Esteban Kaszap”. Buenos Aires, 1948; Korda M.: Vom Sportler zum Heiligen. Freiburg Sch., 1950; W. Grüninger: Der Junge mit dem Siegerlorbeer. Das tapfere Leben eines ungarischen Jungen. Würzburg, 1958; Thurzó G.: A szent. Bp., 1960; Bellér B.: A Kaszap István-kultusz kezdete és vége. Világosság 2. (1961) november, 32–41; Kilenced Kaszap Istvánhoz. New York, 1964; Thurzó G.: Az ördög ügyvédje. Színmű. Bp., 1966; Kővári K.: Kilenced Kaszap Istvánhoz. Cleveland, 1971; Meszlényi A.: Kaszap István. Magyar szentek és szentéletű magyarok. München, 1975. 227–44; Pesti J.: A Kaszap-kultusz és összefüggései. Fejér Megyei Szemle (1983) 2. 133–51; Diós I.: Kaszap István. A szentek élete I. Bp., 1984. 900–2; Bellér B.: Kaszap Istvánról – 23 év múlva. Új Ember 1984. szeptember 26; Balássy L.: A szeretet tanúja. Kaszap István élete. Bp., 1987; Pálos A.: K. I. KMJ I. 53–62; Bóday J.: Isten szolgája Kaszap István. Mozaikok életéből. Toronto, 1990; Kiemelkedő jezsuita. ProvH 43. (1996. április–május) 24–5; Nemesszeghy E.: Kaszap István ProvH 43. (1996. április–május) 25–6; Ki Kaszap István? Bp., 1997; Szabó F.: Emlékezés a szentre. A Szív 84. (1998) 12, 281; Te is szent akarsz lenni! Kaszap István halálának évfordulóján. Új Ember 2002. december 15.; Kaszap István élete. Cserkész Élet 1. (2003) 3, 17–8.született: 1916-03-25, Székesfehérvárbelépés: 1934-07-30, Bpmeghalt: 1935-12-17, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Kató István, testvér

1891. nov. 17. Szany. SJ 1914. jan. 8. †1924. máj. 12. Szeged.

1914–5-ben Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1916–9 között katonai szolgálatot teljesített, majd 1920-ban Nagyszombatban befejezte a noviciátust. 1921–3 között Érden volt kőműves. 1924-ben Szegeden működött mint kőműves, ruhatáros és házi mindenes.

Ir: MJTN 110.született: 1891-11-17, Szanybelépés: 1914-01-8meghalt: 1924-05-12, Szeged

Katona (Koprivanacz) Sándor

1881. dec. 21. Bátya. SJ 1901. júl. 30. Nagyszombat F. 1920. febr. 2. †1951. okt. 15. Bp.

1901–3 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikát tanult. 1905–7-ig Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1908–10 között a boszniai Travnikban töltötte magiszteri éveit, ahol horvát, latin, görög és német nyelvet oktatott. 1911–4 között Innsbruckban teológiát tanult. 1915–9-ig a bp.-i Tudományegyetemen latin–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1920–1 folyamán Nagykapornakon mint plébánoshelyettes szolgált, 1922-ben Pécsett a Mária-kongregációk prézese volt. 1922–3-ban Kalocsán volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár. 1924–5-ben Bp.-en volt lelkész és misszionárius. 1926–7 folyamán Mezőkövesden volt lelkész, misszionárius, a Mária-kongregáció prézese. 1928–33-ig Kalocsán működött mint lelkész, könyvtáros, a Mária-kongregációk prézese, templomi gyóntató. 1934–42 között ismét Mezőkövesden volt lelkész, misszionárius, Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető. 1943-tól Kalocsán szolgált mint lelkész, Mária-kongregációk prézese, templomi gyóntató, majd 1946–8 között Nagykapornakon volt lelkipásztor. 1949-től Bp.-en élt nyugdíjasként.

M: Szent Imre. Bp., 1930. Ir: MJTN 111; Tóth M.: Katona Sándor. A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége 1853–1934. Bp., 1942. 22; Miklósházy 35.született: 1881-12-21, Bátyabelépés: 1901-07-30, Nagyszombatfogadalom: 1920-02-2meghalt: 1951-10-15, Bp

Katona István I.

1732. dec. 13. Bolyk. Nyelv: magyar. SJ 1750. okt. 31. Trencsén. Psz. 1761. Nagyszombat. F. 1768. aug. 15. C. sp. Nagyszombat. †1811. aug. 17. Kalocsa.

Besztercebányán vették fel és Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Gyöngyösön tanított grammatikát. 1754–5-ben Kassán végezte a bölcseletet. Utána két évig Nagyváradon és egy évig Komáromban tanított. 1759–62 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1761. június 26-án. Egerben volt harmadik probációban. 1765-től Nagyszombatban előbb retorikát, majd szónoklattant és történelmet tanított. A rend feloszlatása után is az egyetemen maradt. 1774–5-ben és 1782–3-ban a bölcsészeti kar dékánja volt. 1784-ben II. József rendelete miatt, mely a német nyelv használatát írta elő, nyugdíjazták. A Társaság feloszlatása után az esztergomi főegyházmegyébe vették fel. Nyugalomba vonulása után először Esztergomban folytatta történelmi kutatásait. 1790-ben Kollonich László érsek hívását követte Kalocsára, ahol a könyvtár igazgatója és a szónoklattan tanára lett. 1806-ban kinevezték a szeminárium igazgatójává. Katona volt a legfiatalabb a 18. század jezsuita történészei között. A szakember nem érte el idősebb társainak nagyságát, de ismertségben és befolyásban messze felülmúlta őket. Nagy művét, a Historia critica köteteit csak a Társaság feloszlatása után kezdte kiadni. Az előkötetben a fejedelmek korát tárgyalja, a következő negyvenegy kötetben pedig a királyokét. Az egész mű lényegében forráskiadás, melyben a szerző a dokumentumokat alapos vizsgálat után magyarázatokkal és lábjegyzetekkel ellátva, egységbe foglalva adta ki. Ezért ez a nagy mű mint forráskiadás ma is használható. Emellett kézi- és tankönyveket is kiadott, melyekben a magyar történelem több kérdését tisztázta. Erősen támadta rendtársa, Szklenár György Nagy-Morávia hollétével kapcsolatos véleményét. Az osztrák felvilágosodás egyik egyházi képviselőjével, Wittola Márk Antallal több évig vitát folytatott.

M: Synopsis chronologica Historiarum. 3 k. Nagyszombat, 1771–5; Historia critica primorum Hungariae Ducum. Pest, 1778; Historia critica regum Hungariae. 41 k. Buda, 1779–1817; Historia pragmatica Hungariae. 2 k. Buda, 1782–4; Dissertatio de mansuetudine evangelica. Buda, 1785; Responsio […] ad epistolam commonitoriam Antonii praepositi Bienicensis. Buda, 1785; Examen vetustissimi M. Moraviae situs. Pest, 1786; Amicum responsum ad hypercriticon Georgii Szklenár. Buda, 1788; Szent István, magyarok első királya ditsérete. Bécs, 1788; Vetus Moravia, rursus ad suos limites reducta. Buda, 1789; Dissertatio critica […] de sacra Hungariae corona. Buda, 1790; A magyar szent koronáról. Buda, 1793; Epitome chronologica rerum hungaricarum, transilvanicarum et illyricarum. 3 k. Buda, 1796–8; Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae. 2 k. Kalocsa, 1800; Defensio bonorum ecclesiasticorum. H. n., 1811; Orationes […] quas triduo exercitiorum spiritualium habuit. Pest, 1813. Ir: DHCJ III. 2178–9; MAMŰL V. 234–6; LKKOS 645; MKL VI. 396–7; Nom. II. 689–90; Pe 1328; Petrik 1712–1860/II; Po III/2 10955–60; Po Magyar 1051–60; So IV. 938–43; St 170–2; Szi V. 1197–1202; ÚMÉL III. 199–800; Zelliger 223–6; Velics I. 191, III. 84–8; Hauer F.: Katona István emlékezete. A Kalocsai Jézustársasági Gimnázium Értesítője (1911) 3–79; Gálos R.: Mikes Kelemen és Katona István. Századok 63–4. (1929–30) 45–79; Balanyi Gy.: Katona István emlékezete. Magyar Kultúra (1932) 2. 497–503; Hauer F.: Katona István emlékezete. A kalocsai jézustársasági gimnázium értesítője. 1911. 3–79; Hölvényi G.: A magyar jezsuita történetírók és a jezsuita rend. MKSz 90. (1974) 232–48; Timár K.: Katona István, a történetíró, a jezsuita dráma művelője. ItK 47. (1937) 30–7; Bozsó F.: Katona István. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság Tanulmányai Kalocsáról. (1971) 255–7; Kosztya 358–9; Lakatos A.: Katona István. A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára. Kalocsa, 1998. 131–3.született: 1732-12-13, Bolykbelépés: 1750-10-31, Trencsénfogadalom: 1768-08-15, Nagyszombat, C. sp.papszentelés: 1761-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1811-08-17, Kalocsabeszélt nyelvek: magyar

Katona István II.

1912. márc. 14. Bp. SJ 1931. szept. 26. Bp. Psz. 1941. jún. 22. F. 1946. febr. 2. †1993. nov. 15. Bp.

1931–4 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1934–7 között Szegeden filozófiát tanult, majd egyévi kalocsai magisztérium után visszakerült Szegedre, ahol elvégezte a teológiát. Ezután egy évre Kassára került, majd Szegeden végezte a terciát. A II. világháború utolsó éveiben Pécsett miniszter, majd 1947–50 között Szegeden szintén miniszter volt. A szétszóratás kezdetén egy évig Nagykapornakon volt káplán, majd amikor kitették az egyházmegyei keretből, Bp.-en lett először segédmunkás, majd kőműves szakmunkás. 1972-ben ment nyugdíjba, utána a pesti Jézus Szíve-templomban lett kisegítő lelkész. 1988-tól a Radvány utcai ház lakója volt.

Ir: MJTN 111; Nemesszeghy E.: †P. Katona István (1912–1993). ProvH 28. (1993. december) 12; Uő: P. Katona István (1912–1993). MJV IV. 331–2; Miklósházy 34.született: 1912-03-14, Bpbelépés: 1931-09-26, Bpfogadalom: 1946-02-2papszentelés: 1941-06-22meghalt: 1993-11-15, Bp

Katona X. Ferenc, testvér

1876. máj. 29. Szakmár. Nyelv: magyar. SJ 1901. szept. 13. Nagyszombat. F. 1912. febr. 2. C. t. Nagykapornak. †1958. dec. 8. Máramarossziget.

Szakmáron született, testvér hivatással lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A két év próbaidő után 1904-től Nagykapornakon dolgozott: első évében mint a gazdasági főnök segítője, utána a szőlőket és gyümölcsösöket gondozta, és pincemester lett. 1915-ben behívták katonának, és csak a háború után került haza. 1920-ban Kalocsán, a következő évben az érdi birtokon volt gondnok. 1922–3-ban Szegeden bevásárlóként működött. 1924-től Pécsett gondozta a kollégium épületeit. 1942-től Szatmárnémetiben volt a gazdaság vezetője. 1948-ban Szamosújvárra hurcolták és ott tartották őrizetben 1954-ig. Máramarosszigeten halt meg 1958-ban.

Ir: Cat. Def. I. 28.023; Hetényi Varga I. 140; MJTN 110; Miklósházy 34.született: 1876-05-29, Szakmárbelépés: 1901-09-13, Nagyszombatfogadalom: 1912-02-2, Nagykapornak, C. t.meghalt: 1958-12-8, Máramarosszigetbeszélt nyelvek: magyar

Katunsky János

1643. ápr. 5. Szepeskáptalan. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1664. dec. 9. Trencsén. Psz. 1674. Graz. F. 1678. aug. 15. C. sp. Selmecbánya. †1683. júl. 24. Selmecbánya.

Kassáról végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Trencsénben két, Nagyszombatban és Kassán egy évig tanított középiskolában. Nagyszombatban az iskolai színjátszás felelőse is volt. 1671-től Kassán és Grazban két-két évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1674-ben. Utána egy-egy évig Rózsahegyen misszionárius, Besztercebányán hitszónok volt. 1677-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána két-két évig hitszónok volt Selmec- és Besztercebányán, majd Szakolcára került. 1683. július 24-én Selmecbányán megölték.

Ir: DHCJ III. 2179; Guilhermy I/1 551–2; LKKOS 645–6; Nom. II. 690; Pe 110; Po Magyar 752.született: 1643-04-5, Szepeskáptalanbelépés: 1664-12-9, Trencsénfogadalom: 1678-08-15, Selmecbánya, C. sp.papszentelés: 1674-0-0, Grazmeghalt: 1683-07-24, Selmecbányabeszélt nyelvek: szlovák

Kaufler Ferenc

1870. ápr. 25. Törökbálint. SJ 1891. szept. 29. Nagyszombat. †1893. ápr. 11. Nagyszombat.

1891–3 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius.

Ir: MJTN 111; Magyar Jezsuiták 181–2.született: 1870-04-25, Törökbálintbelépés: 1891-09-29, Nagyszombatmeghalt: 1893-04-11, Nagyszombat

Kaufmann József (kínai nevén: Kan Mante)

1915. ápr. 25. Nyomja. Nyelv: magyar. SJ 1930. aug. 13. Bp. Psz. 1944. jún. 7. Sanghaj. F. 1979. febr. 2. 4 fog. prof. †1985. júl. 2. Manila.

A Baranya megyei Nyomján született, „kisnovícius”-ként lépett be a bp.-i Manrézában a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott végezte a gimnázium két utolsó osztályát, valamint a retorikát. 1936–8-ban ugyancsak Bp.-en tanult bölcseletet. Misszióba jelentkezvén 1938 szeptemberében érkezett Kínába. A kétéves nyelviskolát Pekingben járta, egy gyakorlóévet Tamingban töltött. 1942–5-ben Sanghaj-Zikavejben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1944-ben. 1946-ban Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. Utána a világi kispapok nevelője volt előbb Tamingban, majd Pekingben. Közben diplomát szerzett külföldi nyelvekből a Fuzsen Katolikus Egyetemen. 1954-ben űzték ki Kínából, ezután a Fülöp-szigeteken folytatta működését. 1954–6-ban a fiatal tanuló rendtagok lelkiatyja volt az Araneta-farmon. Utána öt évig Nagában egy kínai egyházközség plébánosaként dolgozott. 1961–74-ig Cebuban a Jézus Szíve iskolában a tanulók és a jezsuita közösség lelkiatyja volt. Ugyanott elöljáró is lett. 1977-től haláláig Manilában a Xaver iskolában volt lelkiatya. Halálát súlyos csontvelőrák okozta.

Ir: Cat. Def. II. 51; MJTN 111; MKL VI. 407; Papilla L. P. K. J. MJV III. 111–3; Rab P.: P. Kaufmann, a nevelő. FMJ 39. (1976. újév) 17–9; Papilla L.–Maron J.: P. Kaufmann József SJ (1915–1985). Formózai Magyar Jezsuiták 60. (1985. nyár) 10–2; Papilla L.: P. Kaufmann aranyjubileuma. Anima Una 77. (1981. január) 13–4; Kaufmann József S. J. (1915–1985). Anima Una 102. (1986. február) 13; Papilla L.: Még egyszer P. Kaufmannról. FMJ 61. (1985. karácsony) 9–11; Uő: P. Kaufmann Lajos SJ (1915–1985). Szolgálat 69. (1986. húsvét) 98.született: 1915-04-25, Nyomjabelépés: 1930-08-13, Bpfogadalom: 1979-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1944-06-7, Sanghajmeghalt: 1985-07-2, Manilabeszélt nyelvek: magyar

Kausich Fülöp

1618. ápr. 22. Zillingtal. SJ 1638. okt. 14. Bécs. Psz. 1648. Graz. F. 1656. júl. 30. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1673. okt. 31. Pozsony.

1638-ban Bécsben lépett be a Társaságba. 1641–4-ben Nagyszombatban végezte bölcseleti tanulmányait. 1645-ben Passauban, majd 1646–8-ban Grazban tanult teológiát. 1649–55-ig Sopronban volt házgondnok, a gazdasági ügyek intézője és hitszónok. A következő két évben Nagyszombatban intézte a gazdasági ügyeket, emellett Vágsellyén házfőnök volt. 1658-ban a hódoltsági misszióban Andocson működött. 1659–60-ban Nagyszombatban a gazdasági ügyeket intézte és Vágsellyén házfőnök volt. 1661–2-ben Sopronban volt gazdasági főnök. Onnan misszionáriusként, utána három évig tábori lelkészként működött, majd visszatért Sopronba előző hivatalába. 1667–9-ben a zágrábi kollégium rektora volt. A következő két évben újra gazdasági főnök volt Nagyszombatban. 1673-ban Győrbe került házi lelkivezetőnek. Az év októberében halt meg Pozsonyban.

Ir: CPA II. 636; Molnár A.: Kausich Fülöp. Az andocsi jezsuita misszió. Levéltári Közlemények 74. (2000) 1–2.született: 1618-04-22, Zillingtalbelépés: 1638-10-14, Bécsfogadalom: 1656-07-30, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1648-0-0, Grazmeghalt: 1673-10-31, Pozsony

Kayling József

1725. jan. 7. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Psz. 1752. †1791. okt. 6. Selmecbánya.

Selmecbányán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1743-ban Győrben volt tanárképzőben. Utána 1744–6-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd két évig Eperjesen tanított. 1749–52-ben Kassán végezte a teológiai tanulmányokat. 1752-ben szentelték pappá. Még abban az évben a dél-amerikai misszióba került, s ott dolgozott elfogatásáig, miután a spanyol korona területén a rendet feloszlatták (1767). Dél-Amerikából a lisszaboni São João da Barra börtönbe került, ahonnan csak 1777 februárjában szabadult, és szeptember elején ért Bécsbe. Utána Selmecbányán lett plébános.

Ir: LKKOS 647; MKL VI. 410; Nom. II. 694; Pe 1107; Po Magyar 209–3; Pinzger F.: Keyling (Kayling) József. Magasztos eszmék útján: Bp., 1931. 20–1; Lévay M.: Kayling József. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 490; Reisz E.: P. Keyling József. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942 28; Bangha B.: P. Keyling József. Magyarok Pombal börtöneiben. (Ö. M. XV.) Bp., 1942. 388–9; Gergely P.: Kayling József. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 88; Uő: Kayling József. Latin-Amerika magyar jezsuita úttörői. Magyar Élet. 1978. szeptember 30.; Balázs D.: Kayling József. Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (1991) 39; Kayling József. MUL 196–7; Miklósházy A.: Kailing József. Magyar misszionáriusok Dél-Amerikában. MEV 13. (2001) 1–2, 231–3; Lacza T.: Kayling József. Magyar jezsuiták Latin-Amerikában. Fórum (Galánta), 2. (2000. március) 1, 2. (2000. november) 2, 25; Horányi G.–Pivárcsi I.: Kayling József. Magyar világjárók kalandjai. Bp., 2001. 45; Bartusz–Dobosi 82–3.született: 1725-01-7, Selmecbányabelépés: 1740-10-17, Trencsénpapszentelés: 1752-0-0meghalt: 1791-10-6, Selmecbányabeszélt nyelvek: szlovák

Kazy Ferenc

1695. ápr. 7. Léva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1712. okt. 9. Bécs. Psz. 1725. Bécs. F. 1730. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1759. jún. 11. Pozsony.

1712-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1716–8 között Grazban bölcseletet tanult. A magisztérium alatt Győrben, Nagyszombatban, Kassán, majd újra Nagyszombatban tanított egy-egy évig. 1723–6-ban Bécsben végezte a teológiát. 1725-ben ott szentelték pappá. Besztercebányán volt harmadik probációban. 1728–36 között Nagyszombatban bölcseletet tanított és házi lelkiatya volt. 1737-ben a bécsi magyar papnevelőintézetnek, a Pázmáneumnak volt a rektora. 1738–42 között Trencsénben működött mint a ház rektora és a rendi újoncok nevelője. 1743-ban Nagyszombatban a királyi papi szeminárium főnöke lett. 1744–7 pozsonyi rektor, a következő két évben újra Nagyszombatban a szeminárium vezetője lett. 1750–2-ben – már betegen – soproni rektor volt. 1753-tól Pozsonyban betegeskedett.
Történészként vált ismertté és a felvilágosodás köreinek célpontjává. Megírta Mo. történetét három kötetben és a nagyszombati jezsuita egyetem történetét a százéves jubileumra. Ez utóbbi alapos történeti munka, mely a megszokott jubileumi kiadványokat messze felülmúlta. Emellett kiváló papnevelő volt. Már kezdő tanárként hivatalosan papnövendékek lelkiatyja lett Nagyszombatban, ahol kétszer is vezette a szemináriumot. Bécsben mint a magyar papnevelde igazgatója működött, négy évig pedig Trencsénben a rendi újoncok főnöke volt.

M: Fasti Hungariae. Kassa, 1721; Hunnias. Nagyszombat, 1731; Saeculi genius. Nagyszombat, 1732; Posthuma memoria […] Stephani Kohári. Nagyszombat, 1732; Historia Regni Hungariae. 3 k. Nagyszombat, 1737–49; Historia Universitatis Tyrnaviensis. Nagyszombat, 1737; Postuma memoria insignium ex Ungarica Societati Jesu virorum. Nagyszombat, 1749. Ir: DHCJ III. 2181; LKKOS 647–8; MAMŰL V. 259; MKL VI. 413; Nom. II. 696; Petrik 1712–1860/II. V; So IV. 952–5; St 172–3; Szi V. 1303–4; ÚMÉL III. 816; Szentpétery I.: A bölcsészettudományi kar története. Bp. 1897; Kulcsár I.: P. Kazy Ferenc egyetemtörténetének kiadatlan utolsó könyve. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 7–8. (1995–1996) 299–325; Borián E.: A történetíró jezsuita testvérek: Kazy Ferenc és Kazy János újraértékelése. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 9. (1999) 45–64; Uő: A történetíró Kazy testvérek háttérbe szorításának okai. MJK 300–11.született: 1695-04-7, Lévabelépés: 1712-10-9, Bécsfogadalom: 1730-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1725-0-0, Bécsmeghalt: 1759-06-11, Pozsonybeszélt nyelvek: szlovák

Kazy K. János

1686. szept. 8 Léva. Nyelv: magyar. SJ 1701. okt. 27. Bécs. Psz. 1714. Graz. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1759. máj. 6. Nagyszombat.

Kazy Ferenc bátyja. 1701-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után az ausztriai Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1705–7 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána Győrben, Sopronban és Nagyszombatban tanított. Ott kezdte el teológiai tanulmányait is, melyeket 1712–4-ben Grazban fejezett be. Ott szentelték pappá 1714-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Működésének első felében a tanítás uralkodott. Nagyszombatban 1716–9-ben bölcseletet, Grazban 1720–2-ben bölcseletet és kazuisztikát, újra Nagyszombatban 1723–31-ig kazuisztikát és teológiát tanított, és mindkét kar dékánja volt. Életének második szakasza a pozsonyi rektorsággal kezdődött 1735-ig. 1736-tól haláláig Nagyszombatban kétszer volt rektor és kétszer az egyetem kancellárja, mindhárom papnevelő intézetet és a nagy egyetemi nyomdát is vezette mint igazgató. Tehetséges adminisztrátor és a nagyszombati egyetem legbefolyásosabb jezsuitája volt a 18. század első felében. Életéből harminchat évet ott töltött.

M: Stoa vetus et nova. Nagyszombat, 1710; Laureatum in heroibus Hungariae seculum. Nagyszombat, 1718; Brevis commentarius rerum in Hungaria, Croatia, Transylvania etc. Ab anno 1526 ad anum 1577. 2 k. Nagyszombat, 1718–9; Magnus pacis vindex Eugenius Sabaudiae Dux victoriis clarus. Nagyszombat, 1719; Mercurius Austriacus sive memorabilia Austriae superioribus annis gesta. Nagyszombat, 1720; Ultimum mundi quadriennium. Nagyszombat, 1725; Compendium biblicum. Nagyszombat, 1745. Ir: DHCJ III. 2181–2; LKKOS 648–9; MKL VI. 413; Nom. II. 696; Petrik 1712–1860/II. V; RMK II. 2408; So IV. 955–7; St 173; Szi V. 1304–6; Hermann E.–Artner E.: A hittudományi kar története, 1635–1935. Bp., 1938; Wolkenberg A.: A budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudomány-egyetem rektorai. Bp., 1929; Borián E.: A történetíró jezsuita testvérek: Kazy Ferenc és Kazy János újraértékelése. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 9. (1999) 45–64; Uő: A történetíró Kazy testvérek háttérbe szorításának okai. MJK 300–11.született: 1686-09-8, Lévabelépés: 1701-10-27, Bécsfogadalom: 1720-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Grazmeghalt: 1759-05-6, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Kecskeméti János

1633. máj. 25. Kecskemét. Nyelv: magyar. SJ 1652. okt. 12. Bécs. Psz. 1664. Graz. F. 1670. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1713. jan. 6. Bécs.

Kecskeméten született, Gyöngyösről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1655–6-ban Sopronban tanított. 1657–9 között Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy évig Komáromban a grammatika tanára volt. Teológiai tanulmányaiból három évet Nagyszombatban, a negyediket Grazban végezte. 1665-ben Pozsonyban retorikát tanított. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1667-ben Kassán etikát tanított. A következő évben Nagyszombatban hitszónok volt, majd visszatért Kassára, ahol három évig mint a bölcselet tanára működött. 1672–4-ben a rozsnyói misszió főnöke volt. 1675–6-ban Győrben hitszónokként szerepelt. 1677-ben házfőnök lett Kőszegen, 1679-ben rektor Sopronban és 1682-ben újra házfőnök Kőszegen. 1686–93 között Bécsben a magyar papnevelő intézet, a Pázmáneum igazgatója volt. 1694–6-ban Kassán, 1697–9-ben Nagyszombatban rektorként, majd ugyanott a szeminárium igazgatójaként működött. 1703–7 között újra a Pázmáneum igazgatója volt. Utána 1713-ban bekövetkezett haláláig betegen élt a bécsi kollégiumban. Egyike volt kora legjobb papnevelőinek.

M: Nagy tűz kis szikrája. Nagyszombat, 1760. Ir: Kazy 308–9; MAMŰL V. 261; Nom. II. 697; Po Magyar 755; So IV. 958; St 181; Szi V. 1318–9; Fazekas I.: Kecskeméthy János (1633–1713). Historicus Societatis Iesu. Bp., 2007. 104–17; Zombori I.: Kecskeméthy János. A bécsi Pázmáneum. Bp., 2002. 58–9.született: 1633-05-25, Kecskemétbelépés: 1652-10-12, Bécsfogadalom: 1670-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1664-0-0, Grazmeghalt: 1713-01-6, Bécsbeszélt nyelvek: magyar

Kékessy Imre

1905. szept. 9. Melence. SJ 1928. aug. 14. Bp. Psz. 1938. jún. 4. Sanghaj. †1986. jún. 30. Medelin.

Gyakorló orvosként lépett be a Társaságba; a bp.-i Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1932–3-ban Szegeden hallgatott filozófiát. Ezután Kínába ment misszionáriusnak. 1934–5-ben Tamingban szolgált és a kínai nyelvet tanulta, 1935-ben magiszter volt. 1936–9-ig teológiát tanult Zikavejben, ahol pappá szentelték. A terciát Vuhuban végezte 1940-ben, majd 1941–4-ig Tamingban szolgált, ahol a kollégiumban generális prefektus volt. A kínai kommunisták elfogták és bebörtönözték. Az Egyesült Államok védelme alatt Amerikába ment és megszerezte az amerikai állampolgárságot. A P. Generálistól megkapta a kiváltságos engedélyt, hogy „in articulo mortis” (a halál árnyékában) teheti le fogadalmait. A Kínából való kiutasítása után hosszabb időre megszűnt kapcsolata a Társasággal. Először Nicaraguába ment, majd az USA-ba, végül Kolumbiában dolgozott mint nevelő. Kolumbiában a tunjai egyházmegyébe fogadták be, ahol a klarisszák gyóntatója volt, majd a VI. Pálról elnevezett idősotthonba került lelkésznek, amelyet a szegények nővérei vezetnek. A kolumbiai provinciális hívta vissza a Társaságba. 1979. augusztus 15-én visszafogadták, 1980-ban, a kolumbiai Medelinben ismét jezsuita kollégiumban lakott és lelkészkedett, ahol később elhunyt.

M: Kína „sárga veszedelme”. Bp., 1936; Természetrajzi kirándulás a kínai írásjelek birodalmába. Bp., 1937. Ir: MJTN 112; Miklósi L.: Kékessy Imre. Katolikus magyar hithirdetők. Bp., 1936. 96; P. Kékessy bemutatkozó levele. (Önéletrajz). Cor Unum 149. (1979. szeptember) 1–2; Bölöny J.: Kékessy Imre. Magyarok a nagyvilágban. Kézirat, OSZK 121; I. Aceveda: P. Kékessy Imre SJ (1905–1986). Anima Una 104. (1986. december) 6; P. Kékessy Imre (1905–1986). MJV IV. 333–4.született: 1905-09-9, Melencebelépés: 1928-08-14, Bppapszentelés: 1938-06-4, Sanghajmeghalt: 1986-06-30, Medelin

Kelcz Imre

1708. okt. 9. Szentmihály. Nyelv: magyar. SJ 1727. okt. 9. Bécs. Psz. 1738. Bécs. F. 1742. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1792. nov. 13. Győr.

Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, majd 1727-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek leteltével Budán, Pozsonyban és Nagyszombatban tanított. 1734-től Bécsben matematikát és teológiát tanult. 1738-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt a harmadik próbaévben. 1740-ben Kőszegen lett hitszónok. 1741-ben Kolozsváron, 1742–4-ben Kassán bölcseletet, 1745–6-ban Nagyszombatban kánonjogot tanított. A következő öt évben vándormisszionárius volt az országban. 1753–60-ig a győri püspök teológusaként szerepelt. 1762–7-ben ugyanott a szemináriumot vezette. 1768–70-ig Egerben, 1771–3-ig Pozsonyban volt rektor. A feloszlatás után győri kanonok lett. 1741-ben Kőszegen árvaházat alapított, mely különböző változtatásokkal 1948-ig fennállt.

M: Simulatio per satyras deducta. Nagyszombat, 1733; Oratio funebris in Esequiis […] Stephani Kornis. Kolozsvár, 1742; Praegustus philosophiae naturalis. Kassa, 1742; Epistolae Matthiae Corvini regis Hungariae. Kassa, 1743; Theses ex universa logica. Kassa, 1743; Invicta Joannis Corvini fortitudo. Kassa, 1743; Exercitationes ab ill. Cassoviensi rhetorica, theatralibus prius ludis propositae. Kassa, 1744; Emericus Eszterházy […] laudatione funebri celebratus. Nagyszombat, 1746; Divus Ivo oratione panegyrica celebratus. Nagyszombat, 1746; Magyar Káté. Győr, é. n. Ir: LKKOS 650; MKL VI. 446; Nom. II. 699–700; Petrik 1712–1860/II. V. VII; Po Magyar 1061; So IV. 977–8; St 176–7; Szi V. 1352–3; Barcza L.: A kőszegi Kelcz-Adelffyánum konvertita árvaház története. Dunántúli Szemle. 10. (1943) 31–41, 114–21, 273–9; Schermann E.: Kelcz Imre, a bölcselet doktora, jezsuita, a kőszegi árvaház alapítója. A kőszegi gimnazium Értesítője. Kőszeg, 1935, 8–26; Vecsey L.: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy-árvaház története 1741–1941. Szombathely, 1943.született: 1708-10-9, Szentmihálybelépés: 1727-10-9, Bécsfogadalom: 1742-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1738-0-0, Bécsmeghalt: 1792-11-13, Győrbeszélt nyelvek: magyar

Kelecséni Ignác

1712. júl. 12. Szalók. Nyelv: szlovák, magyar. SJ 1729. okt. 14. Trencsén. Psz. 1744. Bécs. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Eger. †1773 után.

Szalókon született, Pozsonyból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Esztergomban tanított grammatikát. 1733–5-ben Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1736–40 között Nagyszombatban tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokra 1741–4-ben Bécsbe került, majd Besztercebányán volt harmadik probációban. Fő munkaterülete a lelkipásztorkodás lett. Hitszónok volt Egerben 1746–8-ban, Marosvásárhelyen 1749-ben, Esztergomban 1750–1-ben, Székesfehérváron 1752–4-ben. 1755-ben Esztergomban lett házfőnök, de egy év után visszatért előző munkaterére: 1756-ban Komáromban, 1757–60-ban Budán, 1761–4-ig Rozsnyón házfőnök, 1765–6-ban Kassán házi lelkiatya volt. 1767-ben Ungváron lett rektor, 1770-ben Esztergomban házfőnök és 1773-ban újra rektor Ungváron. Kevéssel a feloszlatás után halt meg.

M: Mater dolorosa. Nagyszombat, 1739; Suasoria SS. Patrum. Nagyszombat, 1740. Ir: Nom. II. 700; Pe 894; Petrik 1712–1860/I; So IV. 978; St 177; Szi V. 1354–5.született: 1712-07-12, Szalókbelépés: 1729-10-14, Trencsénfogadalom: 1747-02-2, Eger, 4 fog. prof.papszentelés: 1744-0-0, Bécsmeghalt: 1773-0-0, utánbeszélt nyelvek: magyar

Kelecséni József

1696. nov. 21. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1712. okt. 9. Bécs. Psz. 1724. Nagyszombat. F. 1730. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1744. jan. 5. Kolozsvár.

Nagyszombatban született, Sopronból lépett be Bécsben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Kassán grammatikát tanított. 1716-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1717–9-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1720-ban Komáromban, 1721-ben Egerben tanított. 1722–5-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1724-ben. 1726-ban Besztercebányán volt a harmadik probációban. Papi életét Székesfehérváron kezdte hitszónokként. 1728–31-ben Kassán bölcseletet, 1732–3-ban Egerben kontroverziát, 1734-ben Grazban és 1735-ben Budán kazuisztikát tanított. 1736–40 között Kassán szentírástant adott elő és a Kisdy-szeminárium igazgatója volt. A következő évtől haláláig Kolozsváron betegeskedett.

M: Diadema triumphale. H. n., 1729; Spes illustres tres suadae Cassoviensis. H. n., 1730; Philippicae sacrae. H. n., 1730. Ir: Nom. II. 700–1; So IV. 978–9.született: 1696-11-21, Nagyszombatbelépés: 1712-10-9, Bécsfogadalom: 1730-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1724-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1744-01-5, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Kelemen Antal

1707. jan. 17. Körös. Nyelv: szlovák, magyar. SJ 1726. nov. 29. Trencsén. Psz. 1740. Nagyszombat. F. 1744. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1760. szept. 14. Kolozsvár.

Körösön született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A két év próbaidő után Eperjesen grammatikát tanított. 1730–2-ig Kassán bölcseletet tanult s utána 1735-ig a középiskolában tanított. 1736-ban Nagyszombatban retorikát tanított s ott végezte a négyéves teológiai tanulmányokat is. 1740-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1742-ben Gyöngyösön grammatikát tanított, majd Kőszegen volt hitszónok. 1744–5-ben Budán bölcseletet, majd egy-egy évig Egerben kontroverziát, Nagyszombatban és Budán kazuisztikát adott elő. 1749–50-ben Kassán kánonjogot és szentírástant tanított. 1751–4-ig Győrben a teológia tanára volt. 1755-től haláláig Kolozsváron iskolaigazgatói és könyvtárosi feladatot látott el. Latin költeményeket és ünnepi szentbeszédeket, teológiai és bölcseleti műveket írt.

M: Epigrammatum liber primus. Kassa, 1735; Exercitatio rhetorica extemporalis. Nagyszombat, 1736; Elegiae. Kassa, 1737; Panegyricus S. Francisco Xaverio dictus. Nagyszombat, 1737; Oratio de SS. Virginis intemerato Conceptu. Nagyszombat, 1738; Conclusiones ex universa philosophia. Buda, 1745; Primatus Romani pontificis adversus Joannem Baummassen. Győr, 1751; Conclusiones theologicae de fide, spe et charitate. Győr, 1752. Ir: LKKOS 650–1; Nom. II. 701; Pe 843; Petrik 1712–1860/VII; So IV. 979; St 177; Szi V. 1358; Kelemen Antal (1708–1760). KJKT 69; György A.: Kelemen Antal. A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. Kolozsvár, 1992. 62.született: 1707-01-17, Körösbelépés: 1726-11-29, Trencsénfogadalom: 1744-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1740-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1760-09-14, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Kelemen Imre

1745. febr. 26. Tardok. Nyelv: magyar. SJ 1765. okt. 17. Trencsén. †1819. márc. 26. Pest.

Tárnokon született, 1765-ben Győrből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1768–9-ben Gyöngyösön és 1770-ben Győrben tanított középiskolában. A következő évben Nagyszombatban matematikát tanult. 1772-ben Székesfehérváron volt tanár, és a következő évben Kassán kezdte el teológiai tanulmányait. A Társaság feloszlatása után valószínűleg Győrben fejezte be a teológiát. 1777-től jogot tanított az akadémián, mellyel Pécsre költözött. 1793-ban Pesten lett egyetemi tanár, ahol 1798–9-ben és 1808–9-ben rektor is volt. Ott halt meg 1819. március 26-án.

M: Positiones […] juris privati Hungarici. Pozsony, 1779; Positiones […] ex jure privato Ungarico. Győr, 1779; Positiones ex historia […] juris privati Ungarici. Győr, 1783. Ir: MÉL I. 887; MKL VI. 461; Nom. II. 701; Pe 1619; Petrik 1712–1860/VII; Po Magyar 315, 1059; Szi V. 1363–5; Kelemen Imre (1744–1819). Cor Unum 158. (1981. október) 1.született: 1745-02-26, Tardokbelépés: 1765-10-17, Trencsénmeghalt: 1819-03-26, Pestbeszélt nyelvek: magyar

Kelio (Kellio) Miklós

1643. febr. 16. Cseszte. Nyelv: szlovák. SJ 1662. okt. 4. Trencsén. Psz. 1672. Bécs. F. 1675. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1684. jan. 13. Nagyszombat.

Csesztén született, Nagyszombatból bölcseleti magiszterként lépett be Trencsénben a Társaságba. Második újoncévét Bécsben töltötte. 1665–7-ben Pozsonyban, 1668-ban Sopronban tanított. A teológia első évét Nagyszombatban, a többit és a harmadik próbaévet Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1672-ben. 1674-től Lipótváron volt hitszónok és 1676-tól házfőnök. 1679-től Nagyszombatban a gazdasági, 1682-től a nyomdaigazgatói és 1684-től a házgondnoki hivatalt látta el.
M: Extractus brevis et verus quo candide demonstratur acatholicorum Praedicantium e regno Hungariae Proscriptio et Degradatio facta esse respectu rebellionis, non autem Religionis. Nagyszombat, 1721.

Ir: Nom II. 702; Pe 93; So IV. 998–1000.született: 1643-02-16, Csesztebelépés: 1662-10-4, Trencsénfogadalom: 1675-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1672-0-0, Bécsmeghalt: 1684-01-13, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Keller Franz

1699. ápr. 16. Linz. Nyelv: német. SJ 1716. okt. 9. Trencsén. Psz. 1728. Graz. F. 1734. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1762. márc. 10. Pozsony.

Szülővárosából, Linzből a bölcseleti tanulmányok befejezése után lépett be Trencsénben a Társaságba. Úgy látszik azonban, túl fiatalnak tartották, mert Bécsben 1719–21 között újra el kellett végeznie a hároméves bölcseleti kurzust. 1722–4-ben Passauban, 1725-ben Steyrben tanított középiskolában. 1726–9-ig Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Judenburgban volt harmadik probációban. Utána Linzben egy, Bécsben két évig középiskolában tanított. 1734-ben Grazban és 1735–7-ben Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1738–41-ben Bécsben az újoncmester helyettese volt. 1745–7-ig Linzben rektorként, 1748–53-ig a bécsi újoncházban házgondnokként, 1754–7-ig a bécsi Theresianumban házgondnokként működött. 1758–61-ig Pozsonyban a rezidencián volt házfőnök. 1751-től haláláig a misszionáriusok leveleit adta ki németül a Welt-Bott folyóiratban.

M:. Monumenta Religionis Augustae. Bécs, 1732; Augusta Carolinae virtutis monumenta seu aedificia a Carolo VI. publico bono posita. Bécs, 1733; Dissertatio de nobilitate Romana et eius insignibus collata. Bécs, 1734; Beneficia a S. Ignatio Viennensibus collata. Bécs, 1743; Allerhand so Lehr als Geistreiche Brief […] von denen Missionariis. Bécs, 1755; Leben, Thaten, Reisen und Mission R. P. Joseph Stöcklein. Welt-Bott 572, 141–154. Kiadás: Welt-Bott IV–2 és V–29–36. füzetek. Ir: Nom. II. 703; Pe 672; So IV. 980; St 177–8; Szi V. 1397–8; Lackner, Jesuitenprofessoren 248–50.született: 1699-04-16, Linzbelépés: 1716-10-9, Trencsénfogadalom: 1734-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1728-0-0, Grazmeghalt: 1762-03-10, Pozsonybeszélt nyelvek: német

Keller Georg

1659. aug. 15. Graz. Nyelv: német. SJ 1674. dec. 8. Bécs. Psz. 1689. Graz. F. 1692. febr. 2. C. sp. Passau. †1720. aug. 21. Krems.

Grazban született, tizenöt éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1677-ben Leobenben volt a tanárképzőben. A bölcseletet Nagyszombatban kezdte és Bécsben fejezte be 1680-ban. 1681-ben Kremsben, 1682–3-ban Linzben, 1784-ben újra Kremsben, majd Leobenben tanított. A teológiát 1686–9-ben Grazban és Bécsben végezte. Judenburgban volt a harmadik probációban. 1691-től, kevés kivétellel, egész életében hitszónok és lelkipásztor volt. Mo.-i működésének állomásai: 1691 Pozsony, 1698 Selmecbánya, 1701 Pécs, 1702–3 Nagyszombat, 1704, 1707–9 Sopron, 1710 Pozsony, 1718–9 Sopron, házgondnok. Onnan betegen Kremsbe került, ahol 1720-ban meghalt.

M: Dankrede für die Siege Karl III. Königs von Spain. Linz, 1710; Dankrede für die Geburt des Erzherzogs Leopold. Krems, 1716. Ir: Nom. II. 703–4; St 179.született: 1659-08-15, Grazbelépés: 1674-12-8, Bécsfogadalom: 1692-02-2, Passau, C. sp.papszentelés: 1689-0-0, Grazmeghalt: 1720-08-21, Kremsbeszélt nyelvek: német

Keller János

1901. dec. 15. Bp. SJ 1920. szept. 14. Szeged. †1930. okt. 16. Bp.

1920–1 között Szegeden, 1922-ben Érden volt skolasztikus novícius. 1923–5 között Szegeden filozófiát hallgatott. 1926–7 között a pécsi Pius Gimnáziumban szakaszfelügyelő és a francia nyelv tanára volt. 1928–30 között Innsbruckban teológiát tanult. Teológiai tanulmányai után visszatért Bp.-re, ahol a magiszteri évei óta lappangó vesebajban elhunyt.

Ir: MJTN 112; P. Keller János SJ. ProvH 25. (1930. november) 8–10.született: 1901-12-15, Bpbelépés: 1920-09-14, Szegedmeghalt: 1930-10-16, Bp

Keller Mátyás, testvér

1685. szept. 10. Allgäu. Nyelv: német. SJ 1713. okt. 31. Trencsén. F. 1724. febr. 2. C. t. Kolozsvár. †1734. dec. 2. Nagyszeben.

1718–20-ig, 1723–4-ben, 1726–32-ig Kolozsváron és 1734-ben Nagyszebenben vezette az asztalosműhelyt.

Ir: Nom. II. 704.született: 1685-09-10, Allgäubelépés: 1713-10-31, Trencsénfogadalom: 1724-02-2, Kolozsvár, C. t.meghalt: 1734-12-2, Nagyszebenbeszélt nyelvek: német

Kende László

1722. jún. 21. Csicser. Nyelv: magyar. SJ 1738. okt. 27. Bécs. Psz. 1752. Kassa. F. 1756. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1803. okt. 13. Nagyvárad.

Csicserben született, Lőcséről lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után Leobenben volt a tanárképzőben. 1742-ben Klagenfurtban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, majd 1743–4-ben Bécsben folytatta. 1745–8-ig Pozsonyban, 1749-ben Egerben tanított középiskolában. 1750–3-ig Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Ungváron volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1756–8-ban Kolozsváron bölcseletet tanított. 1759–61-ig a bécsi Theresianumban volt nevelő és magyartanár. 1762-ben Budán kazuisztikát tanított. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban a Szent Adalbert konviktus igazgatója volt. Utána a nagyváradi egyházmegye papjaként szermonostori apát, 1777-ben kanonok és 1790-ben váradi kisprépost lett.

Ir: MKL VI. 501; Nom. II. 707; Szi VI. 2.született: 1722-06-21, Csicserbelépés: 1738-10-27, Bécsfogadalom: 1756-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1752-0-0, Kassameghalt: 1803-10-13, Nagyváradbeszélt nyelvek: magyar

Kendray Gábor

1724. febr. 14. Vedrőd. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1739. okt. 20. Trencsén. Psz. 1751. F. 1757. aug. 15. 4 fog. prof. Besztercebánya. †1797. január 18. Vágsellye.

Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1742-ben Lipótváron grammatikát tanított. 1643-tól Kassán előbb három évig bölcseletet tanult, majd négy évig a középiskolában tanított. 1750–3-ig Bécsben végezte a teológiát. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Komáromban hitszónok volt, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Utána a rendház birtokán hat évig misszionáriusként szolgált. 1762–9 között az egri kollégium birtokán, Savnikban adminisztrátorként működött. 1770-től a feloszlatásig gazdasági főnök volt Nagyszombatban. Utána az esztergomi főegyházmegye papja lett. 1775. február 1-jétől haláláig Vágsellyén volt plébános.

M: Exercitia poetica. Kassa, 1748; Bellici Cassoviae […] Saeculo XVII. 2 k. Kassa, 1749. Ir: LKKOS 654; Nom. II. 707; Pe 1076; Petrik 1712–1860/V; So IV. 1001; St 178–9; Szi VI. 10–1; Zelliger 229.született: 1724-02-14, Vedrődbelépés: 1739-10-20, Trencsénfogadalom: 1757-08-15, Besztercebánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1751-0-0meghalt: 1797-01-18, Vágsellyebeszélt nyelvek: szlovák

Kenyeres József

1724. máj. 21. Szombathely. Nyelv: magyar. SJ 1743. okt. 17. Trencsén. Psz. 1756. Nagyszombat. F. 1761. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1805. márc. 25. Rozsnyó.

Szombathelyen született, Kőszegről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1747–50 között Kassán tartózkodott. Első évében grammatikát tanított, utána elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1751-ben Esztergomban grammatikát, a következő évben Selmecbányán retorikát tanított. 1753–7 között Nagyszombatban teológiát tanult. 1756-ban szentelték pappá. A következő évben a nemesi konviktusban működött nevelőként. 1758-ban a harmadik próbaévet végezte Besztercebányán. 1759-től a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban működött. Két évig nevelő volt a királyi konviktusban, egy évig matematikát, két évig bölcseletet tanított. Következtek egy-egy évig teológiai tárgyak: egyházi és világi történelem, kontroverzia, egyházjog, s utána hét évig maga a teológia. 1765-ben a bölcsészeti, 1766-ban a jogi, 1772–3-ban a teológiai kar dékánja volt. A Társaság feloszlatása után a kassai akadémia igazgatója, 1780-ban pedig rozsnyói kanonok lett.

M: Vindiciae illibati Conceptus B. V. Mariae. Nagyszombat, 1754; Panegyricus D. Ignatii. Nagyszombat, 1755; Materia tentaminis publici ex Praelectionibus Physicis. Nagyszombat, 1763; J. K. Canonici Rosnaviensis, oratio funebris […] D.ni Andreae Sauberer. Kassa, 1779; Castigatio libelli, Jus Reipublicae in bona Ecclesiasticorum dicti. Kassa, 1792; Analysis libri ad utramque aurem dicti. 2 k. Pest, 1796. Ir: LKKOS 654–5; MKL VI. 513; Nom. II. 707; Pe 1171; Petrik 1712–1860/II. V; So IV. 1002; St 179; Szi VI. 28; Brunner E.: Kenyeres József. A francia felvilágosodás és a magyar katolikus hitvédelem. Pannonhalma, 1930. 52–60.született: 1724-05-21, Szombathelybelépés: 1743-10-17, Trencsénfogadalom: 1761-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1756-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1805-03-25, Rozsnyóbeszélt nyelvek: magyar

Kerekes István (kínai nevén: Ko Szetö)

1903. nov. 24. Nagykapornak. SJ 1923. F. 1937. febr. 2. Taming. †1969. ápr. 10. Hu Vej.

1923–5 között Érden volt novícius. 1926–7-ben Szegeden filozófiai tanulmányokat folytatott, majd a kínai misszióba kérte magát; 1928-ban Egenhovenben tanulta a filozófiát. 1929-ban Tiencsinben, 1930–1-ben Tamingban tanulta a kínai nyelvet. 1932–5 között Sanghajban teológiát végzett, ahol 1934 tavaszán felszentelték. 1936-ban Vuhuban töltötte a terciát. 1937-ben Tamingban volt miniszter. 1938–49 között Pujangban volt misszionárius. 1949–51-ig Szücsouban misszionárius és a kalocsai iskolanővérek gyóntatója volt, majd hosszas hányódás után kiutasították a kommunista hatóságok. Kínából való kiűzetése után először Makaóra, majd Tajvanra került, ahol a kínai–magyar szótáron dolgozott. Később újból missziós munkát vállalt: a part menti halászok és a sómunkások között apostolkodott. Időközben motorbalesetet szenvedett; a kórházban előrehaladott szívbajt állapítottak meg nála. Felgyógyulása után a központban kapott beosztást, csak misézni, gyóntatni és prédikálni engedték.

Ir: MJTN 112; Maron J.: Az utolsó mohikán. FMJ 20. (1969. nyár) 11–4; Holovics F.–Maron J.: Az utolsó mohikán (Kerekes István 1903–1969). Levél Barátomnak 1970. február 7. 10–1; Maron J.: P. Kerekes István SJ (1903–1969). Anima Una 38. (1969. december) 1–2; Uő: P. Kerekes István SJ (1903–1969). Szolgálat 9. (1971. húsvét) 95–6; Uő: P. Kerekes István (1903–1969). MJV IV. 335–7.született: 1903-11-24, Nagykapornak

Kerekes Márton

1693. nov. 10. Kolozsvár. Nyelv: magyar. SJ 1711. okt. 27. Bécs. Psz. 1723. Nagyszombat. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1741. nov. 26. Kolozsvár.

Szülővárosából, Kolozsvárról logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1714-ben Nagyszombatban kezdte, majd egy év után Bécsben folytatta bölcseleti tanulmányait. 1717-től egy-egy évig Komáromban, Egerben és Nagyszombatban tanított középiskolában. Ugyanott végezte teológiai tanulmányait is. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Beszercebányán volt harmadik probációban. A következő évben hitszónokként működött Pécsett. 1727–30-ig bölcseletet tanított Nagyszombatban. A következő évben Nagybányán hitszónok és Felsőbányán plébános volt. 1733–4-ben Egerben kazuisztikát tanított, majd egy évig Sopronban a konviktust vezette. 1736-tól Kassán négy évig egyházjogot tanított, utána könyvtáros és magyar lelkipásztor, valamint 1741-ben szentírástanár volt. A tanév végén Kolozsvárra került, ahol még novemberben meghalt.

M: Selectae quaedam observationes de animalibus. Nagyszombat, 1720; Tristium Ungariae specimen. Nagyszombat, 1729; Arsinoe. Tragoedia. Nagyszombat, 1730; Joannis Bona, Manuductio. Nagyszombat, 1730; Virtus purpurata athletarum Cassoviensium. Nagyszombat, 1730. Ir: LKKOS 655; Nom. II. 708–9; Petrik 1712–1860/V; So IV. 1005; St 179; Szi VI. 50–1; Kerekes Márton (†1741). KJKT 70.született: 1693-11-10, Kolozsvárbelépés: 1711-10-27, Bécsfogadalom: 1729-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1723-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1741-11-26, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Kereskényi Ádám

1713. jan. 24. Komárom. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1728. okt. 14. Trencsén. Psz. 1742. Bécs. F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1777. febr. 1. Kolozsvár.

A középiskolát Nagyszombatban végezte, onnan lépett be 1728-ban a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után Esztergomban grammatikát tanított. 1732–4 között Nagyszombatban tanulta a bölcseletet. Azután Kassán, Pozsonyban, Nagyszombatban és Budán, a magyar jezsuiták akkor legfontosabb iskoláiban tanított. 1739–42-ig Bécsben végezte a teológiát. 1742-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt a harmadik probációban. 1744-ben hitszónok lett Esztergomban, majd négy évig bölcseletet tanított Nagyszombatban. Két évig újra lelkipásztor volt Győrben, utána egy évig kazuisztikát tanított Egerben. 1752–6-ig a bécsi professzusházban volt magyar hitszónok. 1757–9-ben rektor Kőszegen, a következő évben házgondnok és templomigazgató Budán, majd házfőnök és plébános volt Esztergomban. 1765-ben visszatért Budára, előbbi munkaterületére. 1767–8-ban Kassán volt nyomdaigazgató, 1769–72-ben Gyulafehérváron házfőnök, s utána nyomdaigazgató Kolozsváron, a feloszlatás után is, haláláig. Magyar nyelvű iskoladrámáival lett ismertté, melyek nyomtatásban is megjelentek. Az első, Ágostonnak megtérése, gyakori témája volt a jezsuita iskolai színjátszásnak. Kereskényi a német jezsuita Neumayr Ferenc művét vette mintául. Azt megrövidítette, ami a darabnak javára vált. Kőszegen adták elő először 1757-ben. Nyomtatásban a következő évben jelent meg Nagyszombatban. Valószínűleg Rozsnyón is előadták, ahol egy korabeli híradásban főleg szép nyelvezetét dicsérik. Másik drámája, a Cyrus, 1758-ban Nagyszombatban került színre, és Kassán jelent meg 1767-ben. Alapjául a jezsuita Friz András műve (Cyrus szomorú játék) szolgált. Harmadik drámája, a Mauritius császár, egy ma már ismeretlen latin dráma alapján készült. A Cyrusszal együtt jelent meg nyomtatásban. Egyetlen előadása valószínűleg Kézdivásárhelyen volt a minoriták iskolájában 1776-ban.

M: Vindiciae prisci saeculi. Nagyszombat, 1748; Ágostonnak megtérése. Nagyszombat, 1758; Cyrus szomorú játék. Kassa, 1763; Alszeghy Zs.–Czibula K.–Varga I.: Jezsuita iskoladrámák (ismert szerzők). Bp., 1992, 501–769; Canisius Péter által egybe szedett Keresztény hitnek kérdései. Győr, 1758; Cogitationes christianae. Buda, 1763. Ir: LKKOS 656; MAMŰL V. 323–4; MKL VI. 550; Nom. II. 709; Pe 865; Petrik 1712–1860/II; So IV. 1008; St 179; Szi VI. 64–6; Kereskényi Ádám (1713–1775). KJKT 70; Czibula K.: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai. Írók és művek a XVII–XVIII. században. Bp., 1984, 101–30, és Színháztudományi Szemle 18. (1985) 5–36; Staud I. 210, II. 87. Takács II. 108–9, 126.született: 1713-01-24, Komárombelépés: 1728-10-14, Trencsénfogadalom: 1746-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1742-0-0, Bécsmeghalt: 1777-02-1, Kolozsvárbeszélt nyelvek: szlovák

Kereskényi István

1641. jan. 19. Paty. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1659. okt. 8. Trencsén. Psz. 1671. Nagyszombat. F. 1677. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1709. máj. 2. Pozsony.

Patyon született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1662-ben Szepesváralján tanított. A bölcseletet 1663–5-ben Kassán végezte. Utána Trencsénben és Nagyszombatban grammatikát tanított, majd ugyanott 1668–71-ben teológiát tanult. 1672-ben volt harmadik probációban. A következő évben Győrben retorikát tanított. 1674–5-ben a hódoltsági Andocson hitszónokként működött. 1676–9-ig Kassán bölcseletet tanított. 1680–3-ig Gyöngyösön házfőnök volt. 1684–5-ben Sopronban az iskolát igazgatta. 1686-ban Győrben hitszónokként, 1687–8-ban Pozsonyban iskolaigazgatóként és lelkipásztorként működött. A következő négy évben újra Gyöngyösön volt házfőnök. 1693–6-ban Pozsonyban, 1697–1700-ig Nagyszombatban, majd 1701–7-ig újra Pozsonyban dolgozott hitszónokként. 1708-ban Sopronban retorikát tanított, majd visszatért Pozsonyba lelkipásztornak, ahol rövidesen meghalt.

M: Panegyrus […] Francisci Rákóczy. Kassa, 1677; Corona Apostolico-Basilica. Kassa, 1679. Ir: LKKOS 657; Nom. II. 710; Pe 62; Po Magyar 751; RMK II. 1399; So IV. 1008–9; St 180; Szi VI. 67–8; Velics II. 136–7; Molnár A.: Az andocsi jezsuita misszió (1642–1684). Levéltári Közlemények 71. (2000) 3–31.született: 1641-01-19, Patybelépés: 1659-10-8, Trencsénfogadalom: 1677-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1671-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1709-05-2, Pozsonybeszélt nyelvek: szlovák

Keresztes István

1600. dec. 26. Csallóköz. Nyelv: magyar. SJ 1619. szept. 19. Krakkó. Psz. 1631. ápr. 19. Graz. F. 1638. máj. 30. 4 fog. prof. Bécs. †1666. ápr. 19. Nagyszombat.

A Csallóközben született, Nagyszombatból lépett be a krakkói újoncházba. A próbaidő után 1622-től Olmützben két, Grazban egy évig bölcseletet tanult. 1625-től Nagyszombatban, 1627-től Grazban tanított középiskolában, majd ott folytatta teológiai tanulmányait is. 1631-ben szentelték pappá. 1632-ben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1633–4 folyamán és 1639–41-ig a nádori misszióban dolgozott, és a „nádori iskolá”-ban, ahol a nádor fiát nevelték több fiatal főnemessel együtt, bölcseletet tanított. Közben 1635–8-ig Nagyszombatban kazuisztikát tanított, és az alsós iskola igazgatója volt. 1642-től Nagyszombatban két évig kazuisztikát adott elő, és 1643-tól a nemesi konviktust vezette. 1647–8-ban rektor, majd 1654-ig újra a nemesi konviktus igazgatója volt. 1655-ben Kassán volt házfőnök, de egy évvel később visszatért Nagyszombatba előző munkahelyére. 1658–9-ben újra Kassán volt a nádori misszióban, és kazuisztikát is tanított. 1660–1-ben Szepesváralján volt házi lelkiatya és lelkipásztor. 1662-ben Sopronban lett a konviktus főnöke, de egy év múlva visszatért Szepesváraljára. Élete utolsó két évét Nagyszombatban töltötte betegen. Hosszú működése a nádori misszióban és a nagyszombati nemesi koviktus vezetésében szoros kapcsolatba hozta protestáns főnemesi családokkal is; közülük többet visszavezetett a katolikus egyházba.

M: Carmen pro die natali Comitis Nicolai Eszterházy. Pozsony, 1638; Epithalamium nuptiis […] Stephani Ezterhasi et […] Elizabethae Thurzo. Pozsony, 1638; Oratio funebris […] Nicolai Eszterházi. Bécs, 1645. Ir: CPA II. 638; Kazy 284–6; LKKOS 655–6; Po Magyar 755; RMNy III. 1742, 1743; So IV. 1009; Szi VI. 73–4; Velics II. 83–4.született: 1600-12-26, Csallóközbelépés: 1619-09-19, Krakkófogadalom: 1638-05-30, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1631-04-19, Grazmeghalt: 1666-04-19, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Kéri B. Ferenc

1702. okt. 10. Kenézlő. Nyelv: magyar. SJ 1719. okt. 24. Trencsén. Psz. 1733. Nagyszombat. F. 1737. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1768. dec. 1. Nagyszombat.

Kassán már logikát tanult, amikor Trencsénben belépett a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Grazba került a bölcseletre. 1726–7-ben Nagyszombatban és a következő két évben Győrben grammatikát tanított. 1730–3-ban Nagyszombatban teológiát tanult. 1733-ban szentelték pappá. Utána egy évig görögtanár volt Szakolcán. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1736-tól Nagyszombatban először matematikát tanított, utána előadta a teljes bölcseleti kurzust. Ezután jöttek egy-egy évig teológiai szakok: kontroverzteológia, kazuisztika és dogmatika. 1744-ben Grazban tanított teológiát. 1745–51-ig Bécsben folytatta tanári működését. Ezután következett elöljárói korszaka: 1752–55-ig és 1759–62-ig rektor volt Nagyszombatban, valamint közben Kassán. 1764–8 között Nagyszombatban a szeminárium elöljárójaként működött. Ő volt az első nagyszombati csillagász. Az 1729–30-as üstökösről részletes leírást készített. Maga gyártotta műszereit, köztük egy teleszkópot. A mechanika és az optika is érdekelte. A Newton és Descartes tanairól zajló korabeli vitában közvetítő szerepet vállalt. A magyar jezsuiták kedvelt történelmi kutatásában is részt vett, és az akkoriban publikált Epitome Historiae Byzantinae huszonhárom kötetéből kilenc kötetben közreadta mindazt, ami a magyarokról szólt. De nemcsak tudós tanár volt, hanem jó rendi elöljáró és papnevelő is. Ezért igazgatta kétszer Nagyszombatot és egyszer Kassát, ahol a rendi fiatalság teológiai és bölcseleti képzése zajlott, valamint a nagyszombati papnöveldét. Mindezt összesen tizenhat éven át.

M: Dissertatio astronomica de Cometa viso a. 1729 et 1730. Nagyszombat, 1736; Epitome Historiae Byzantinae. 9 k. Nagyszombat, 1738–42; Historiae Byzantinae epitome. Nagyszombat, 1743; Imperatores orientis. Nagyszombat, 1744; Continuatio seu imperatores Ottomanici. Nagyszombat, 1749; Dissertatio physica de corpore generatim deque eodem opposito vacua. Nagyszombat, 1752; Dissertatio physica de motu corporum. Nagyszombat, 1753; Dissertatio de luce eiusque proprietatibus. Kassa, 1756. Ir: DHCJ III. 2190; MAMŰL V. 342; MÉL I. 905; MKL VI. 670; Nom. II. 711; Pe 715; Petrik 1712–1860/II. V; Po III/2 10975–6; So IV. 1009–10; St 180; Szi VI. 102–4; Gálos R.: Kéri Ferenc páter távcsövei. Természettudományi Közlemények 64. (1932) 242–3; Rapaics R.: Kéri Ferenc távcsövei. Természettudományi Közlemények 64. (1932) 285–6; Kosáry 146–7, 179; Gazda I.: A magyarországi fizika klasszikus századai. 1590–1890. Piliscsaba, 2000; Uő: A csillagászat magyarországi történetéből. Piliscsaba, 2002.született: 1702-10-10, Kenézlőbelépés: 1719-10-24, Trencsénfogadalom: 1737-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1733-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1768-12-1, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Kéri Bálint

1712. márc. 18. Alsólóc. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1726. okt. 15. Bécs. Psz. 1740. Bécs F. 1745. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. †1764. júl. 21. Pozsony.

A középiskolát Nagyszombatban végezte és 1726-ban Bécsben lépett be a Társaságba, ahol az újoncidő után a tanárképző hallgatója volt. 1730-ban Komáromban grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokra 1731–3-ban Grazba került. 1734–5-ben Pozsonyban grammatikát, 1736–7-ben Nagyszombatban poézist és retorikát tanított. A teológiát Bécsben végezte. 1740-ben szentelték pappá. 1742-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–6-ban Bécsben tanította a teljes bölcseleti kurzust. A következő két évben a Theresianumban volt bölcselettanár. 1749-ben Grazban kontroverziát tanított. 1750–3-ig Rómában tartózkodott mint a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Visszatérve teológiát adott elő Bécsben. 1759–61-ben a tartományfőnök helyetteseként működött. Utána egy évig győri, majd nagyszombati rektor lett. Pozsonyban halt meg, ahol az országgyűlésen a magyar jezsuitákat képviselte.

M: Lusus poetici allegorici. Nagyszombat, 1736; Series banorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae. Nagyszombat, 1737; Introductio facilis in doctrinam de motu. Bécs, 1743; 2. kötet Bécs, 1746; Exercitationes dramaticae. Bécs, 1746. Ir: Guilhermy I/2 56; LKKOS 658–9; MKL VI. 670; Nom. II. 711–2; Petrik 1712–1860/II. V; Po Magyar 748, 751–2; So IV. 1012; St 180; Szi VI. 101–2; Monay 139–42; Velics III. 53.született: 1712-03-18, Alsólócbelépés: 1726-10-15, Bécsfogadalom: 1745-08-15, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1740-0-0, Bécsmeghalt: 1764-07-21, Pozsonybeszélt nyelvek: szlovák

Kerinusz Márton

1891. aug. 10. Szepesvéghely. SJ 1912. aug. 19. Nagyszombat. †1915. szept. 26. Eger.

1912–4 Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1915-ben Innsbruckban filozófiát tanult.

Ir: MJTN 113.született: 1891-08-10, Szepesvéghelybelépés: 1912-08-19, Nagyszombatmeghalt: 1915-09-26, Eger

Kerkai (Czinder) György

1906. nov. 11. Kerkaújfalu. Nyelv: magyar. SJ 1935. júl. 30. Bp. Psz. 1944. jún. 25. Szeged. †1985. okt. 12. Pannonhalma.

Jogi végzettséggel lépett a Társaságba. A próbaidő második évében már megkezdhette bölcseleti tanulmányait Bp.-en. 1940–1-ben Kalocsán az iskolaigazgató segítője volt. A teológiát Szegeden tanulta, majd Bp.-en a Manrézában végezte a harmadik próbaévet. 1947-ben kezdte meg a bölcselet tanítását Szegeden a jezsuiták főiskoláján és az egyházmegyeközi szemináriumban. Rendőrségi dokumentumokban szó van arról, hogy 1949–50-ben kapcsolatban volt a piarista P. Bulányi Györggyel. A szegedi szemináriumból 1951 végén elbocsátották. A Szolidaritás Háziipari Szövetkezet tagja lett. 1955 augusztusában őt is mint csoportvezetőt letartóztatták és összeesküvés vádjával nyolc évre ítélték. 1956 októberében kiszabadult. A forradalom után újra begyűjtötték, és 1958-ban egy év hat hónapra ítélték, melyet letöltöttnek vettek, így szabadult. A következő években fizikai munkás volt. Nyugdíjazása után Bp.-en a Szent Rita-kápolnában kisegítő lelkészként működött, onnan költözött Pannonhalmára a szociális otthonba.

M: A kalocsai kollégium története. 1860–1940. Kalocsa, 1942. Ir: Cat. Def. II. 52; Hetényi Varga II. 144–9; MJTN 113; Pálos 175; Kerkai György SJ (1906–1985). Szolgálat 72. (1986. karácsony) 94–5; Kuklay A.: Egyszer használatos ing, szoknya, ember. IGEN (1996. szeptember) 11–2; Miklósházy 35.született: 1906-11-11, Kerkaújfalubelépés: 1935-07-30, Bppapszentelés: 1944-06-25, Szegedmeghalt: 1985-10-12, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Kerkai (Czinder) Jenő

1904. nov. 9. Kerkaújfalu. Nyelv: magyar. SJ 1924. febr. 8. Érd. Psz. 1934. júl. 26. Innsbruck. F. 1941. aug. 15. 4 fog. prof. Bp. †1970. nov. 8. Pannonhalma.

Kerkaújfalun született, de kiskorától az érettségiig Zalaegerszegen nevelkedett. Mivel szülei nem engedték, hogy belépjen a Jézus Társaságába, Innsbruckban a Canisius Collegium növendékeként kezdte el teológiai tanulmányait az egyetemen. Egy év sem telt el, amikor 1924-ben beléphetett az érdi újoncházba. 1926–8 között Szegeden tanult bölcseletet. Utána három évig Kalocsán volt nevelő a konviktusban. 1932–5 között Innsbruckban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1934-ben. 1936–9-ig a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban teológiát tanított. A harmadik próbaévet a bp.-i Manréza újoncházban végezte az újoncmester segítőjeként. 1940–8 között Bp.-ről széles körű keresztényszociális mozgalmat szervezett. A munkát 1948-tól mint kaposvári házfőnök is folytatta egészen letartóztatásáig (1949). Szegedi tanársága mellett kezdte el életművét, melynek központjában a falusi ifjúság szociális, intellektuális és vallási nevelése állt. Innen nőtt ki a nagy gyorsasággal, egy évtized alatt félmillió taglétszámra duzzadó KALOT-mozgalom (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete). Jelszavuk volt: „Krisztusibb embert! Életerős népet! Műveltebb falut! Önérzetes magyart!” A mozgalom gyorsan terjedt. Minden egyházmegyében volt egy világi és egy pap felelőse. Volt hetilapjuk (Magyar Vetés) és havi folyóiratuk (Dolgozó Fiatalság, később csak Fiatalság). Mellette nagy számban adott ki a szövetség írásos anyagot a gyűlésekre, kulturális megmozdulásokra, a népi kultúra fejlesztésére. A fiatalság képzésére népfőiskolákat alapítottak, melyek száma a háború végén tizenkilenc volt. Kerkai megkísérelte menteni a mozgalmat a háború utáni új körülmények között is. Titokban háromszor járt Rómában. 1946-ban azonban a mozgalmat betiltották. A tartományfőnök a kaposvári rendház főnökének nevezte ki. Onnan indította el a falusi lelkigyakorlatos házak megszervezését; kurzusokat szervezett, amelyeken lelkigyakorlatok adására képeztek szerzetesnővéreket. 1949 elején letartóztatták. Tíz év múlva szabadult félig vakon, teljesen összeroppant szervezettel. Még elkezdett segédmunkásként dolgozni, de már nem bírta. 1962 tavaszán az Egyházi Szeretetszolgálat püspökszentlászlói szociális otthonába került segédkertészi minősítésben. 1964 őszén azonban egészen váratlanul a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonba helyezték át. Ott halt meg 1970. november 8-án.

M: Katolikus felelősség. Bp., 1946; Élet a betűk mögött. 3 k. Bp., 1948. Ir: Cat. Def. II. 52; DHCJ III. 2190–1; Hetényi Varga II. 149–64; MJTN 113; MKL VI. 831; Pálos 176; ÚMÉL III. 883–4; I. Iparraguirre: La KALOT, poderoso movimento social. Hechos y Dichos 20. (1946) 69–75; KALOT Hungarian Catholic Peasant youth group. Social Order 2. (1949) 215–9; B. Kovrig: Iron-courtain social action. Center closed under Soviet villence. Social Order 5. (1953) 6–11, 54–60; Varga J.: KALOT. A huszadik század legjelentősebb katolikus agrárifjúsági mozgalmának keletkezése, teljesítménye, felszámolása, 1935–1946. Távlatok 2. (1992) 346–60; Vida I.: Kerkai Jenő útjai. KatSzle 32. (1980) 309–18; Tüll A.: Beszéd Kerkai Jenő temetésén. KMJ II. 45–50; Takáts Á.: Kerkai Jenő S.J. KMJ II. 51–59; Vida I.: Kerkai politikai tánclépései. KMJ II. 59–62; Takáts Á.: Kerkai letartóztatása, elítélése és börtönélete. KMJ II. 63–75; Kerkai Jenő emlékezete. Bp., 1995; Balogh M.: A „Kisatya”. P. Kerkai Jenő S. J. (1904–1970). Az idő élén jártak. Bp., 1966. 42–72; Tüll A.: P. Kerkai Jenő SJ (1904–1970). Anima Una 40. (1971. február) 3–6; Kerkai Jenő SJ (1904–1970). Szolgálat 9. (1971. húsvét) 94–5; Vida I.: Kerkai Jenő útjai. KatSzle 32. (1980) 309–18; Uő: Egy sosem volt népvezér. Tíz éve halt meg Kerkai Jenő SJ, a KALOT megteremtője. BMJ 1981. 13–4; Kerkai Jenő S. J. 1904–1970. Anima Una 90. (1983. július) 8–9; Jámbor O.: Szövetség az ördöggel. Egy elfelejtett jezsuita: Kerkai Jenő. Magyar Nemzet 1983. szeptember 2. 12; Tóth I.: Kerkai Jenő emlékezete. KALOT Képeskönyv. Szombathely, 1989. 150–65; Vida I.: Kerkai Jenő útjai. Félbemaradt reformkor. Róma, 1990. 344–53; Balogh M.: A KALOT története. 1935–1946. TSz 36. (1994) 283–98; András I.: A KALOT Népfőiskolák megalkotója, P. Kerkai Jenő. ProvH 82. (2003. június–szeptember) 25–9; Uő: P. Kerkai Jenő életrajzi adatai. Kalot-Kerkai Évkönyv 1904–2004. 42; András I. és mások: P. Kerkai Jenő SJ életrajza. Kalot-Kerkai Évkönyv 1904–2004. 43–48; P. Kerkai Jenő SJ sajátos karizmája. Kalot-Kerkai Évkönyv 1904–2004. 48–50; András I.: Kerkai Jenő és a KALOT. MJK 622–30; Cseszka E.: A jezsuita életút a diktatúra árnyékában. K. J. politikája. MJK 683–92; Kerkai Jenő emlékezete. Bp., 1995; András I.: Kerkai Jenő és a KALOT. MJK 622–32; Gárdonyi M.: Kerkai Páter „somogyi kísérlete” (1948). Historicus Societatis Iesu. Bp., 2007. 368–73; Miklósházy 35; Takács Á.: Ignis numquam dicit sufficit […] Kerkai Jenő jezsuita atyára emlékezik utolsó munkatársa. Kézirat.született: 1904-11-9, Kerkaújfalubelépés: 1924-02-8, Érdfogadalom: 1941-08-15, Bp, 4 fog. prof.papszentelés: 1934-07-26, Innsbruckmeghalt: 1970-11-8, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Kerling János

1871. febr. 8. Pozsony. SJ 1888. szept. 3. Nagyszombat. Psz. 1901. júl. 26. Innsbruck. F. 1908. szept. 2. C. sp. †1962. okt. 2. Pannonhalma.

1888-tól Nagyszombatban két évig novícius volt. Utána St. Andräban két évig retorikát, majd Pozsonyban bölcseletet tanult. 1896–8 között Kalocsán internátusi nevelő volt. 1899–1901-ben Innsbruckban teológiát tanult. 1901-ben szentelték pappá. 1902–4-ben Bp.-en készült az államvizsgára. 1905–6-ban Kalocsán volt tanár. A harmadik próbaévet Linzben végezte. 1908-tól Kalocsán latin, magyar és német nyelvtanár, 1914–7 között Pécsett latin-, némettanár és iskolaigazgató volt. Utána öt évig Kalocsán tanított. 1923-ban Pécsett rektor és iskolaigazgató lett. Utána két évig Kalocsán működött, majd 1928-ban újra Pécsre került a szerzetesrendek feloszlatásáig (1950). Itt főleg latin és német nyelvet tanított 1944-ig, és néhány évig házi lelkiatya volt. 1962-ben Pannonhalmán a szerzetesek szociális otthonában halt meg.

M: A marosi vadvirág. Pécs, 1930; Piusi emlékeim. 1912–1948. Kézirat. Ir: Cat. Def. I. 29.312; F-V 16; MJTN 113–4; MKL VI. 672–3; Pálos 176; Tóth 23; Kerling János S. J. A pécsi Pius gimnázium Évkönyve. 1940–41. 73; Baják M.: P. Kerling János S. J. 1870–1962. Cor Unum 81. (1963. január) 1–2; Miklósházy 35.született: 1871-02-8, Pozsonybelépés: 1888-09-3, Nagyszombatfogadalom: 1908-09-2, C. sp.papszentelés: 1901-07-26, Innsbruckmeghalt: 1962-10-2, Pannonhalma

Kerner Miklós, testvér

1711. márc. 12. Vilseck. Nyelv: német. SJ 1734. okt. 27. Trencsén. F. 1745. febr. 2. C. t. Bécs. †1763. okt. 2. Komárom.

Az asztalosműhely főnöke volt 1737–8-ban Szakolcán, 1739–40-ben Pozsonyban és építőmester is 1746–63-ig Komáromban.

született: 1711-03-12, Vilseckbelépés: 1734-10-27, Trencsénfogadalom: 1745-02-2, Bécs, C. t.meghalt: 1763-10-2, Komárombeszélt nyelvek: német

Kerschensteiner Konrad, testvér

1665. jan. 10. Lauterhof. Nyelv: német. SJ 1690. okt. 21. Bécs. F. 1701. febr. 2. C. t. Bécs. †1728. aug. 17. Temesvár.

A németországi Lauterhofban született, a bécsi kollégiumból lakatosként lépett be az újoncházba. A próbaidő után, 1694-ben Győrben betegápoló, 1695–6-ban Pozsonyban is betegápoló és bevásárló volt. 1697-ben Budán dolgozott a kollégium építésén, majd visszakerült Pozsonyba bevásárlónak és az élelmiszerraktár főnökének. 1699–1700-ban Grazban a konyhán dolgozott. 1701-ben Sopronban betegápoló, 1702–4-ig Bécsben, 1705–6-ig Steyrben, majd 1707–10-ig újra Bécsben volt portás. 1711-ben a bécsi professzusházban P. Carlo Granellinek, az uralkodónő gyóntatójának segítője volt. 1712-ben Laibachban, 1713–4-ben Grazban, 1715–24-ben Budán és 1725–7-ben Egerben volt betegápoló. Temesváron halt meg. Hosszú budai tartózkodása alatt ő építette 1716–22-ben a vízvezetéket a Svábhegyről a budai várba.

Ir: MKL VI. 675; 605; Nom. II. 714.született: 1665-01-10, Lauterhofbelépés: 1690-10-21, Bécsfogadalom: 1701-02-2, Bécs, C. t.meghalt: 1728-08-17, Temesvárbeszélt nyelvek: német

Keszeg Imre

1895. febr. 16. Szabadka. SJ 1910. aug. 25. Nagyszombat. Psz. 1935. jún. 29. Szeged. F. 1938. febr. 2. †1972. máj. 14. Bp.

1910–2-ig Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, utána befejezte középiskolai tanulmányait Kalocsán. 1916–8 között Innsbruckban filozófiát tanult, 1919–21-ig Szatmárnémetiben volt konviktusi felügyelő, majd megszakította skolasztikus képzését. 1922–4 között Érden ebédlős, 1925–6-ban Nagykapornakon hittantanár, 1927–9 között Pécsett könyvtáros volt, ezt követően a kalocsai csillagvizsgálóban működött, majd 1933–6 között Szegeden teológiát tanult. 1937-ben a zugligeti Manrézában végezte a terciát. 1939-től Szegeden, 1946–7 folyamán Kispesten szolgált mint lelkész, miniszter és a Mária-kongregáció prézese. 1948–50 között Kalocsán volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár, templomi gyóntató, valamint a Jézus Szíve Társulat vezetője. A szétszóratás után először 1950–3 között Mezőkövesden volt lelkipásztor és hittantanár, majd 1953–4-ben Kiskunmajsán élt nyugdíjasként. 1954-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: Pálos 176; MJTN 114; Holovics F.: Keszeg Imre (1895–1972). Levél Barátomnak. 1972. július 3. 13–4; Kollár F.: Keszeg Imréről. Levél Barátomnak. 1972. július 3. 14–5; Tüll A.: †P. Keszeg Imre S. J. (1895–1972). Cor Unum 118. (1976) 3–4; Uő: P. Keszeg Imre (1895–1972). MJV III. 71–3; Uő: P. Keszeg Imre (1895–1972). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 279–80; Miklósházy 36.született: 1895-02-16, Szabadkabelépés: 1910-08-25, Nagyszombatfogadalom: 1938-02-2papszentelés: 1935-06-29, Szegedmeghalt: 1972-05-14, Bp

Kézdy (Kosztelnik) Antal

1914. jún. 1. Csomatelke. SJ 1930. aug. 18. Bp. Psz. 1942. máj. 13. Szeged. F. 1946. febr. 2. Szeged. †1993. nov. 19. Győr.

1930–8 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána befejezte középiskolai tanulmányait, majd retorikára járt, végül filozófiát hallgatott. 1939-ben Pécsett a Pius Gimnáziumban magyar és latin nyelvet tanított. 1940–8-ig Szegeden először a teológiát, majd a terciát végezte, utána latin–történelem szakos középiskolai diplomát szerzett. 1949-ben Bp.-en gimnáziumi tanár volt, 1950-ben Pécsett a szemináriumban hittantanár és templomi gyóntató. A szétszóratás után egy útépítő vállalatnál, majd tanácsi munkakörökben dolgozott; 1954-től Faddon volt sekrestyés, végül Kalocsán előbb pénzbeszedő, majd kisegítő lelkipásztor. A rend visszaállítása után 1990–3 között Kalocsán lelkipásztor, majd 1993-tól haláláig a pannonhalmi idősotthon lakója volt.

Ir: MJTN 114–5; P. Kézdy Antal S. J. A kalocsai főegyházmegye névtára 1990. 72; Fricsy Á.: †P. Kézdy Antal SJ (1914–1993). ProvH 28. (1993. december) 13; Uő: P. Kézdy Antal SJ (1914–1993). MJV IV. 337–8; Miklósházy 36.született: 1914-06-1, Csomatelkebelépés: 1930-08-18, Bpfogadalom: 1946-02-2, Szegedpapszentelés: 1942-05-13, Szegedmeghalt: 1993-11-19, Győr

Khabes Bernhard

1685. jún. 24. Bécs. Nyelv: német. SJ 1701. okt. 10. Bécs. Psz. 1714. Graz. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Laibach. †1738. dec. 3. Belgrád.

Rendi képzését Bécsben, Leobenben, Grazban és Judenburgban végezte. Egész életében hitszónok volt. Mo.-i működésének állomásai: Sopron 1726–7, Besztercebánya 1728–30, Trencsén 1731–2, Lőcse 1733–4, Buda 1735–7. Mivel nem mehetett indiai misszióba, fogadalmat tett a pestises betegek ápolására. Amikor Belgrádban kitört a pestis, elöljárója engedélyével odament, s maga is a járvány áldozata lett.

M: Erstes freuden-volles Jubel-Jahr. Buda, 1736. Ir: Nom. II. 716–7; Petrik 1712–1860/V; So IV. 1025–6; St 182.született: 1685-06-24, Bécsbelépés: 1701-10-10, Bécsfogadalom: 1720-02-2, Laibach, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Grazmeghalt: 1738-12-3, Belgrádbeszélt nyelvek: német

Kiffer (Kieffer) Anton

1679. okt. 11. St. Pölten. Nyelv: német. SJ 1695. okt. 10. Bécs. Psz. 1709. Bécs. F. 1711. febr. 2. C. sp. Pozsony. †1739. ápr. 23. Belgrád.

Az ausztriai St. Pöltenben született, Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ott végezte el a tanárképzőt is. 1700–2-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig ott, Pozsonyban, majd újra Grazban tanított középiskolában. A teológiát 1706–9-ben Bécsben végezte. A harmadik próbaévre is oda került. Szinte egész életében kisebb rendházakban volt elöljáró és lelkipásztor. 1711-ben Pozsonyban a S. Salvator rendházban hitszónok, 1712-ben Besztercebányán házgondnok, 1713–4-ben Steyrben, 1715-ben Sopronban hitszónok. 1716–7-ben Lipótváron, 1718–20-ban Varasdon, 1721–3-ban Nagyszebenben, 1724–9-ben Brassóban, 1730-ban Pozsonyban és 1731–2-ben Eszéken házfőnök volt. 1737-ben Millstattban hitszónokként működött. Élete vége felé, 1738-ban Grazban és 1739-ben Belgrádban lett házi lelkiatya.

M: Epistolae Heroum et Heroidum ex Augustissima Domo Austriaca. Graz, 1705. Ir: Nom. II. 720; So IV. 1033; St 183.született: 1679-10-11, St. Pöltenbelépés: 1695-10-10, Bécsfogadalom: 1711-02-2, Pozsony, C. sp.papszentelés: 1709-0-0, Bécsmeghalt: 1739-04-23, Belgrádbeszélt nyelvek: német

Kipper Károly

1875. márc. 1. Lovrin. SJ 1894. júl. 28. Nagyszombat. F. 1914. febr. 2. Pozsony. †1934. jan. 20. Bp.

A Bánságban született, 1894–6 között Nagyszombatban volt novícius, a következő évben pedig St. Andräban retorikus. 1899–1901 között Kalocsán volt magiszter, majd 1902–4 között Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1905–6-ban Leuvenben, 1907–9-ig Innsbruckban végezte a teológiát. 1910–1-ben Nagyszombatban volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese. 1912-ben Linzben végezte a terciát. 1913–8-ig Pozsonyban szolgált mint lelkész, a Mária-kongregációk prézese és különböző vallásos társulatok vezetője. 1919–23 között a pécsi Pius Gimnáziumban magyar, német és francia nyelvet, valamint gyorsírást tanított. Itt alapította meg a konvertita zsidók számára a Krisztus Király Szövetséget. A Mária-kongregációk prézese volt. 1924-ben Szatmárnémetiben a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető; 1925–34-ig Bp.-en lelkész, a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető volt. A jezsuiták szociális munkáiban külföldi munkaközvetítéssel foglalkozott. A Szűz Mária Társaság társalapítója volt. Élete utolsó hónapjait társaitól elzárva élte, mivel súlyos tüdőbetegségben szenvedett.

M: A biblia és mi katolikusok. (Faulhaber bíboros után) Bp., 1931. Ir: MJTN 115; P. Kipper Károly SJ (1879–1934). ProvH 31. (1934. I) 1–4; Fricsy Á.: Alapítók: P. Kipper Károly. ProvH 53. (1998. január–február) 16–7.született: 1875-03-1, Lovrinbelépés: 1894-07-28, Nagyszombatfogadalom: 1914-02-2, Pozsonymeghalt: 1934-01-20, Bp

Király (Windauer) István

1919. dec. 4. Bp. SJ 1938. aug. 14. Bp. Psz. 1950. júl. 15. F. 1954. aug. 15. †1977. jan. 14. Toronto.

A manrézai noviciátus és retorika után, 1941–4 között Kassán végezte a filozófiát. 1945–7-ig Szatmárnémetiben volt magiszter, majd Szegeden kezdte el a teológiát, de 1949-ben Chieribe került, ahol befejezte. 1951-ben a skolasztikusokkal együtt Leuvenbe ment, ahol miniszter volt. 1954-ben Wépionban végezte el a terciát, majd Charleroi-ban a magyar emigráns bányászok lelkésze volt, Leuvenben pedig hittant tanított és a Mária-kongregációt vezette. 1962-ben Torontóba rendelték a magyar plébániára, ahol először segédlelkész és spirituális, majd 1971-ben a kanadai magyar jezsuiták elöljárója, egyben torontói plébános volt. Lelkipásztorkodása idején virágzott a cserkészet, 1975-ben jubileumi cserkésztábort is rendeztek a Loyola Parkban. A torontói Wellesley kórházban hunyt el rákbetegségben.

Ir: MJTN 116; Vlossák R.: A mosolygó plébános. Katolikus Magyarok Vasárnapja 1977. április 10; P. Király István SJ. (1919–1977). Szolgálat 35. (1977. Kisboldogasszony) 100–2; P. Király István (1919–1977). MJV III. 82–3; Kosztya 293–5; Király István (1919–1977). MJV IV. 82–3; MJN 193–4.született: 1919-12-4, Bpbelépés: 1938-08-14, Bpfogadalom: 1954-08-15papszentelés: 1950-07-15meghalt: 1977-01-14, Toronto

Kirina Ferenc

1732. nov. 11. Szentmárton. Nyelv: magyar. SJ 1748. okt. 14. Trencsén. Psz. 1762. Graz. F. 1766. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †?

Szentmártonban született és Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1751-ben Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1752–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána Budán grammatikát tanított. 1756-ban matematikát tanult Nagyszombatban, majd ugyanott 1759-ig a középiskolában tanított. A teológiát 1760–3-ig Grazban végezte. 1762-ben szentelték pappá. 1764-ben Sárospatakon hitszónok volt, s utána került a harmadik probációba Egerbe. 1766-ban Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban volt nevelő és magyartanár. 1767-ben misszionáriusként dolgozott Komáromban. 1768-tól a Társaság feloszlatásáig Győrben latin nyelvet tanított a tanárképzőben. Utána a győri egyházmegye papja és az akadémia hitszónoka volt.

M: Eucharisticon Benedicto Sajgho Archi-Abbati. Nagyszombat, 1767; In natalem M. Teresiae Augustae. Nagyszombat, 1769; Genethliacon […] Chrysostomi Novák. Buda, 1803. Ir: Nom. II. 725; Pe 1280; Petrik 1712–1860/II; So IV. 1081; St 184; Szi VI. 248.született: 1732-11-11, Szentmártonbelépés: 1748-10-14, Trencsénfogadalom: 1766-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1762-0-0, Grazbeszélt nyelvek: magyar

Kirinich Jakab

1599. júl. 24. Lekenik Turopoljski. SJ 1621. okt. 6. Leoben. Psz. 1629. Graz. F. 1634. nov. 1. C. sp. †1650. máj. 7. Zágráb.

Valószínűleg Horvátországban született, 1621-ben Leobenben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait 1614–6-ban, a teológiát 1628–9-ben Grazban végezte. Nagyszombatban, Ungváron és Léván volt lelkipásztor. Utána Homonnán, Ungváron, majd újra Homonnán intézte a ház anyagi ügyeit. 1642-ben Esterházy nádor udvarában teljesített szolgálatot. 1643-tól haláláig Zágrábban volt a szeminárium igazgatója, gazdasági főnök és lelkipásztor.

Ir: CPA II. 641.született: 1599-07-24, Lekenik Turopoljskibelépés: 1621-10-6, Leobenfogadalom: 1634-11-1, C. sp.papszentelés: 1629-0-0, Grazmeghalt: 1650-05-7, Zágráb

Kiris Ferenc

1659. jún. 22. Doborgaz. Nyelv: magyar. SJ 1677. nov. 16. Trencsén. Psz. 1690. Graz. F. 1695. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1736. ápr. 9. Pozsony.

Doborgazon született, Pozsonyból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után 1680-ban Leobenben volt a tanárképzőben. 1681–3 között Grazban végezte a bölcseletet. Utána két évig Győrben és egy évig Nagyszombatban tanított középiskolában. 1687–90-ig Grazban volt teológián. Utána egy-egy évig Rozsnyón hitszónokként működött és Gyöngyösön grammatikát tanított. 1693-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1694–6-ban Zágrábban bölcseletet tanított. A következő két évben az újoncmester helyettese, iskolaigazgató és házi lelkivezető volt Trencsénben. 1700-ban Kassán kazuisztikát tanított. 1701-ben Pozsonyban, a következő két évben Nagyszombatban volt házgondnok. Továbbra is gyakran kellett változtatnia állomáshelyét. 1704–5-ben Pozsonyban a házi lelkiatya, 1706-ban Sopronban a konviktusi igazgató feladatát látta el. 1707-ben a pozsonyi S. Salvator rendházban volt lelkipásztor, 1708–9-ben újra Sopronban találjuk mint konviktusi igazgatót, 1710–1-ben Nagyszombatban házgondnok volt. 1712-ben Kőszegen, 1714-ben Kassán, 1715-ben Pozsonyban, 1717-ben Trencsénben (itt újoncmester is), 1722-ben Nagyszombatban lett rektor. 1725-től Besztercebányán a harmadik próbaévet végzők vezetője volt. 1726-tól Pozsonyban élt, három évig mint rektor, és 1729-től mint az esztergomi érsek teológusa.

M: Somnium Xaverii. Nagyszombat, 1686. Ir: Guilhermy I. 329; LKKOS 664; Nom. II. 726; Pe 274; Po Magyar 751–2; RMK II. 1595; So IV. 1081; St 184; Szi VI. 248–9; Velics III. 51–2; Bangha 166.született: 1659-06-22, Doborgazbelépés: 1677-11-16, Trencsénfogadalom: 1695-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1690-0-0, Grazmeghalt: 1736-04-9, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Kis János, testvér

1879. ápr. 29. Csanálos. SJ 1907. szept. 23. Nagyszombat. F. 1918. febr. 2. †1964. júl. 9. Pannonhalma.

Szegény földművescsaládból származott, sokáig napszámosként dolgozott, majd Amerikába ment bányásznak. Hazatérte után szerzetesi életre vágyott. Szatmárnémetiben jelentkezett a jezsuitáknál, és mivel kevés iskolája volt, a rendben szakácsnak képezték ki. A noviciátust Nagyszombatban végezte, utána Kalocsán, Nagyszombatban, Bp.-en, Érden, Szegeden volt főként szakács és pincemester. 1944-től Kalocsára került portásnak és házi mindenesnek. 1950-ben Máriapócsra, majd Jánoshidára internálták. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: MJTN 117; Tüll A.: Kiss Nep. János. Adatrögzités 22. (1964. június. 21.) 7–8; Miklósházy 36.született: 1879-04-29, Csanálosbelépés: 1907-09-23, Nagyszombatfogadalom: 1918-02-2meghalt: 1964-07-9, Pannonhalma

Kiss (Kis) Imre

1631. dec. 2. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1648. nov. 4. Bécs. Psz. 1661. Bécs. F. 1666. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1683. okt. 25. Zágráb.

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1651-ben Komáromban, 1652-ben Pozsonyban tanított grammatikát. 1653–5-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1656–7-ben Kassán tanárkodott. A teológiát Nagyszombatban kezdte 1658-ban, és Bécsben fejezte be. Ott szentelték pappá 1661-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1663–4-ben bölcseletet tanított Kassán. 1665–81-ig Báthori Zsófia udvarában élt Sárospatakon, ahol II. Rákóczi Ferenc nevelője és gyóntatója volt. Dolgozott az ortodoxok egyesülésén a katolikus egyházzal. Aktívan részt vett a protestánsokkal, főleg a Pósaházi Jánossal folytatott hitvitákban. Közben ott házfőnökként is működött. 1682–3-ban Nagyszombatban a szeminárium igazgatója és a székesegyház magyar hitszónoka volt.

M: Discipulus defensor honoris Professoris sui. Kassa, 1663; De Calvinisticarum Consequentiarum ineptia. Kassa, 1665; Utrum ante Calvinum unquam, alicubi exstiterit moderna Calvinistarum secta. Kassa, 1666; Tök, mak, zöld tromfjára Pósaházinak veres tromf. [Kassa,] 1666; Pósaházinak egy ben-sült veres kolop titulusu feleleti megmutattatik semmire kellőnek lenni, avagy hogy pater Kissnek pöri el nem veszett. [Kassa,] 1667; Quod professor Calvinisticus in ostensione Calvinisticae vetustatis succumbat, Kassa 1667; Quod ultimo deficiat professor Calvinisticus in ostendenda vetustate suae sectae. Kassa, 1668; Az igaz hitre vezérlő könyvecske. Nagyszombat, 1668; Midőn Rákóczi Ferenc […] halotti temetésével […] Lőcse, 1677; Halotti beszéd Bathori Zsófia felett. Nagyszombat, 1680. Ir: LKKOS 665; MAMŰL V. 445; MÉL I. 920; MKL VI. 896–7; Nilles 849–53; Nom. II. 728; Po Magyar 754; RMK I. 1057, 1217, 1251, 1269; So IV. 1085; St 185; Szi VI. 297–9; Velics II. 99–101született: 1631-12-2, Nagyszombatbelépés: 1648-11-4, Bécsfogadalom: 1666-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1661-0-0, Bécsmeghalt: 1683-10-25, Zágrábbeszélt nyelvek: magyar

Kiss (Kish) Gábor

1924. okt. 30. Békésszentandrás. SJ 1945. szept. 18. Bp. Psz. 1955. aug. 22. Maastricht. F. 1976. dec. 29. Vancouver.

1945-től a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, majd Szegeden kezdte el a filozófiát, de mivel társaival együtt külföldre kényszerült, tanulmányait Chieriben fejezte be. 1952-ben St. Blasienben volt magiszter, majd 1953–6-ig Maastrichtben végezte a teológiát, ahol felszentelték. A következő évben a terciát Dublinban töltötte. 1959-ben Torontóba helyezték, majd 1960–3 között Courtlandben volt káplán. 1964–73-ig Hamiltonban szolgált, 1966-tól mint plébános. 1974–93 között Yonkersben volt plébános, majd 1995–7 között Vancouverben lett magyar plébános, 1997–8 között pedig ismét Courtlandben. Gyenge egészsége miatt 1999-ben beköltözött a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonba.

Ir: MJTN 116–7; MJN 194.született: 1924-10-30, Békésszentandrásbelépés: 1945-09-18, Bpfogadalom: 1976-12-29, Vancouverpapszentelés: 1955-08-22, Maastricht

Kiss János

1667. máj. 13. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1686. jan. 12. Bécs. Psz. 1699. Nagyszombat. F. 1702. febr. 2. C. sp. Esztergom. †1736. ápr. 24. Kolozsvár.

Nagyszombatban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1688-ban Passauban volt tanárképzőben. A következő évben Kőszegen grammatikát tanított. 1691–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1693-ban Nagyszombatban, 1694–5-ben Gyöngyösön tanított. 1696-tól két évig Bécsben, két évig Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1699-ben. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1701-től egy-egy évig Kőszegen és Esztergomban volt hitszónok. 1703–11 között Kőszegen működött. Először három évig ünnepi magyar hitszónok volt, utána hat évig házgondnok. 1712-ben Sopronban volt gazdasági főnök, 1713-ban Besztercebányán házgondnok. 1714-től Kolozsváron szemináriumi igazgatóként, 1719–23-ig magyar misszionáriusként és lelkipásztorként működött. 1724–7-ig házi lelkiatya volt Nagyszebenben, majd visszatért Kolozsvárra misszionáriusi és lelkipásztori munkára.

Ir: Nilles 1017–9; Nom. II. 729; Po Magyar 754.született: 1667-05-13, Nagyszombatbelépés: 1686-01-12, Bécsfogadalom: 1702-02-2, Esztergom, C. sp.papszentelés: 1699-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1736-04-24, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Kiss Lajos

1935. aug. 27. Szentgyörgy. SJ 1962. szept. 26. Psz. 1971. júl. 25. Kismarton. F. 1988. szept. 8. †2001. szept. 25. Barbados.

Az angol provinciába lépett be. Filozófiai és teológiai tanulmányait Heytrop College-ben végezte. Kismartonban szentelték. Harmadik probációját az Egyesült Államokban, Clarksonban (Michigan) végezte 1975–6 folyamán. Papi életének nagy részét Guyanában töltötte mint misszionárius. A magyar pasztorációba 1984-ben került, amikor Courtlandben volt lelkész. 1985–6-ban Montrealban volt miniszter. 1987-ben Torontóban töltötte a szabbatikumát. 1988–90 között Hamiltonban, 1991–3 között Vancouverban volt káplán. Utána a római általános rendfőnök engedélyével visszalépett az angol provinciába, újból Guyanában lett misszionárius, a bennszülött indiánok között a rupunui misszióban. Barbados szigetén töltött vakációja alatt úszás közben szívinfarktust kapott, már csak a holttestét tudták kimenteni a tengerből.

Ir: MJTN 117; P. Kiss Lajos SJ (BRI) 1925–2001. ProvH 73. (2001. szeptember–október) 49; P. Kiss Lajos (1935–2001). MJV IV. 339.született: 1935-08-27, Szentgyörgybelépés: 1962-09-26fogadalom: 1988-09-8papszentelés: 1971-07-25, Kismartonmeghalt: 2001-09-25, Barbados

Kiss László

1925. júl. 1. Kunszentmárton. Nyelv: magyar. SJ 1944 aug. 14. Bp. Psz. 1957. jan. 25. Pomáz. F. 1981. ápr. 22. 4 fog. prof. †1982. okt. 25. Bp.

A szentesi gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Még ebben az évben megkezdte jezsuita próbaéveit a bp.-i Manrézában. 1946. augusztus 17-től a rend szegedi bölcsészeti főiskoláján végezte tanulmányait 1949 márciusáig. Ekkor külföldre akart távozni, de március 7-én a határon elfogták, és 31-én internálták. A kistarcsai „teológiai főiskolán” folytatta teológiai tanulmányait. 1953. szeptember 17-én szabadult. Teológiában magánúton tovább képezte magát, és 1957. január 25-én Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök Pomázon három társával együtt titokban pappá szentelte. Kistarcsáról való szabadulása után dolgozott az Építőipari Vállalatnál, valamint a Honvéd Térképészeti Intézet alkalmazásában, és a kőteleki általános iskolában volt óraadó tanító. Az ötvenes évek végén beiratkozott hallgatója volt a bp.-i Hittudományi Akadémiának. 1961-ben Szörényi Andor professzornál megszerezte szentírástanból a doktori címet. Ez év február 6-án éjjel a rendőrség – csakúgy, mint több száz más pap és szerzetes lakásán – nála is házkutatást tartott. 1961. február 15-től 1974. szeptember 1-jéig a Fővárosi 3., illetve 4. sz. Építőipari Vállalatnál dolgozott, 1964-től mint vízvezeték-szerelő szakmunkás. Megválasztották szakszervezeti bizalminak, szocialista brigádvezetőnek, kétszer tüntették ki „kiváló dolgozó” címmel. 1973-ban szívinfarktuson esett át, ettől kezdve teológiai tanulmányok írásának szentelte életét. A Teológiában és a Vigiliában harmincnál több cikke jelent meg. Szívinfarktus következtében váratlanul hunyt el.

Ir: Cat. Def. II. 52; Hetényi Varga II. 164–9; MJTN 117; MKL VI. 903–4; Pálos 176–7; Tamás J.: P. Kiss László nekrológja. Anima Una 87. (1983. január) 7–9; P. Kiss László rövid önéletrajza. Anima Una 87. (1983. január) 9–11; P. Kiss László SJ (1925–1982) Szolgálat 58. (1983. Péter-Pál) 99–100; Kovács G.: Egy jezsuita élmunkás története. Új Ember 2007. ápr. 29. 4.született: 1925-07-1, Kunszentmártonbelépés: 1944-08-14, Bpfogadalom: 1981-04-22, 4 fog. prof.papszentelés: 1957-01-25, Pomázmeghalt: 1982-10-25, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Klapita Ágoston, testvér

1874. jan. 11. Pozsony. SJ 1897. júl. 30. Nagyszombat. F. 1907. aug. 15. Bp. †1956. febr. 28. Pannonhalma.

Cipészsegédként lépett be a Társaságba. 1897–9 között Nagyszombatban volt testvérnovícius, majd 1900–3 között Kalocsán ruhatáros, sekrestyés és cipész. 1904–8 között a pesti rendházban volt házi mindenes, házi kísérő, ruhatáros. 1909–15 között Nagyszombatban ebédlős, házi mindenes és a Posol B. Srdca Jezisa című szlovák nyelvű folyóirat írnoka. 1916-ban behívták katonai szolgálatra, majd 1917–9 között újból Nagyszombatban folytatta bevonulása előtti tevékenységét. 1920-ban Kalocsán szerkesztőségi kisegítő és ebédlős. 1921–3 között a pesti rendházban házi mindenes, házi kísérő, ebédlős és portás. 1924–50 között a pécsi Pius Gimnáziumba házi mindenes, a szolgák felügyelője, cipész, ebédlős. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, majd 1951-től haláláig a pannonhalmi otthon lakója volt.

Ir: Pálos 177, MJTN 118; Miklósházy 36.született: 1874-01-11, Pozsonybelépés: 1897-07-30, Nagyszombatfogadalom: 1907-08-15, Bpmeghalt: 1956-02-28, Pannonhalma

Klausz (Klaus) Ignác

1717. aug. 31. Pozsony. Nyelv: német. SJ 1734. okt. 28. Bécs. Psz. 1748. Bécs. F. 1752. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1791. nov. 10. Pozsony.

Klausz (Klaus) X. Ferenc bátyja volt; az első, aki 1734-ben Bécsben lett jezsuita. 1737-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt, majd 1738–40-ben Bécsben a bölcseletet. Utána két évig Sopronban, majd egy-egy évig Győrben és Nagyszombatban tanított. 1745–8 között Bécsben végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1750-ben a Theresianumban, 1751-ben Bécsben, 1752–4-ben Győrben tanított bölcseletet. A következő két évben kontroverzteológiát adott elő Nagyszombatban. 1757-ben az újoncmester helyettese volt Trencsénben. A következő években teológiai tantárgyakat – kivéve a dogmatikát – tanított Budán, Győrben kétszer és Kassán. 1766-ban iskolaigazgató volt Győrben. Következett elöljárói életszakasza: rektor volt Sopronban, Besztercebányán és Kőszegen. A feloszlatás után világi papként működött Iglón, Felkán és Pozsonyban.

M: De Tabaco Georgicorum libri duo. Carmen didascalium. Nagyszombat, 1744; Dialogi tres de celeritate gravium cadentium. Graz, 1754; Philosophia universa. Győr, é. n. Ir: LKKOS 669; Nom. II. 731–2; Petrik 1712–1860/II, V, VII; So IV. 1095; St 186; Szi VI. 474; Zelliger 238.született: 1717-08-31, Pozsonybelépés: 1734-10-28, Bécsfogadalom: 1752-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1748-0-0, Bécsmeghalt: 1791-11-10, Pozsonybeszélt nyelvek: német

Klausz (Klaus) Mihály

1719. jan. 16. Pozsony. Nyelv: német. SJ 1735. okt. 17. Trencsén. Psz. 1748. Bécs. F. 1753. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1792. dec. 1. Bécs.

Ő volt a középső a három Klausz testvér közül. Nagyszombatban tanulta a logikát is, mielőtt Trencsénben belépett a rendbe. A próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1739–41-ig végezte a bölcseletet Nagyszombatban. A következő két évben először Grazban, majd Bécsben matematikát tanult. 1744–5-ben Budán tanított középiskolában. 1746–9-ig Bécsben volt teológus. 1748-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. A következő tizenöt évben különböző rendi főiskolákon tanított: Budán és Kassán matematikát, Budán, Bécsben és a Theresianumban bölcseletet, Nagyszombatban kazuisztikát, Budán jogot és Győrben teológiát. 1765–6-ban Pozsonyban volt iskolaigazgató és könyvtáros, 1767–70-ig a Szent Márton-templomnál könyvcenzor, 1771–3-ig a kollégiumban misszionárius. A rend feloszlatása után Pozsonyban maradt és könyvcenzorként működött.

M: Prima et generalis Philosophia seu Metaphysica. Bécs, 1755; Philosophiae naturalis seu physica generalis et particularis. 2 k. Bécs, 1756; Brevis introductio in Philosophiam. Bécs–Prága–Trieszt, 1757. Ir: LKKOS 669–70; MÉL I. 933–4; Nom. II. 732; Pe 1010; Petrik 1712/1860/II; So IV. 1095–6; St 186; Szi VI. 474–5.született: 1719-01-16, Pozsonybelépés: 1735-10-17, Trencsénfogadalom: 1753-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1748-0-0, Bécsmeghalt: 1792-12-1, Bécsbeszélt nyelvek: német

Klausz (Klaus) X. Ferenc

1738. szept. 5. Pozsony. Nyelv: magyar, német. SJ 1756. nov. 3. Trencsén. Psz. 1768. Bécs. F. 1772. febr. 2. 4 fog. prof. †1797. Buda.

Ferenc volt a legfiatalabb a pozsonyi három Klausz testvér közül, akik beléptek a Társaságba. Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, s utána 1756-ban kezdte meg próbaéveit Trencsénben. 1759-ben Székesfehérváron, 1760–1-ben Budán tanította a grammatikát. A következő két évben Bécsben matematikát tanult. 1764-ben Sopronban retorikát, 1765-ben a bécsi Theresianumban katekizmust tanított. 1766–9 között Bécsben végezte a teológiát. 1768-ban szentelték pappá. 1770-ben Egerben volt harmadik probációban. Két évig Gyöngyösön tanított, majd Sopronban volt hitszónok, amikor a Társaságot feloszlatták. Hazatért szülővárosába, Pozsonyba, ahol a dómban lett hitszónok. Hitvédelmi beszédeit nyomtatásban is kiadta. Később Bécsben a magyar testőrgárda lelkésze lett, majd Budán volt keresett hitszónok haláláig. 1788-ban Pozsonyban kiadta a francia jezsuita, Cheminais prédikációit német fordításban öt kötetben.

M: Deutsche Kontroverspredigten XXII. Pozsony, 17751779; Jubelrede zur Jahrhundertfeier der Ursulinen in Pressburg. Pozsony, 1776; Panegyris de S. Joanne a Deo. Pozsony, 1777; Predigt bei Gelegenheit des feierlichen Bittgangs. Pozsony, 1778; Thimoleon Cheminais S. J. […] sämtliche Predigten. 5 k. Pozsony, 1788; Doctrina cristiana in forma lectionum spiritualium. Bécs, 1789; Lobrede auf die heilige Elisabeth. Buda, 1794; Rede bey der Eröffnung des Jubelfestes. Buda, 1795; Rede bey dem Beschluss des Jubelfestes. Buda, 1795; Rede, welche er nach der Hinrichtung der Staatsverbrecher gehalten hat. Buda, 1795. Ir: LKKOS 669; Nom. II. 731; Pe 1431; Petrik 1712–1860/II. V; So IV. 1093–5; St 186; Szi VI. 472–3.született: 1738-09-5, Pozsonybelépés: 1756-11-3, Trencsénfogadalom: 1772-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1768-0-0, Bécsmeghalt: 1797-0-0, Budabeszélt nyelvek: német

Klein Karl

1710. máj. 13. Bécs. Nyelv: német. SJ 1727. okt. 28. Bécs. Psz. 1741. Graz. F. 1745. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1764. febr. 18. Linz.

Bécsből lépett be az ottani újoncházba. A próbaidő után 1731–2-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Steyrben és Sopronban tanított. 1737-ben Bécsben matematikát, utána 1738–41-ig Grazban teológiát tanult. 1741-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1743-ban Linzben házgondnok volt. 1744–5-ben Győrben tanított latin nyelvet a tanárképzőben. Utána Linzben két évre újra házgondnok lett. 1748-ban, úgy látszik, szabad volt Bécsben, majd Kremsben lett 1749-ben iskolaigazgató. 1753–4-ben Szakolcán latint és görögöt tanított a tanárképzőben. 1755–8-ig Bécsben tanított középiskolában. Utána három évig a leobeni tanárképzőben működött. 1762-ben Bécsújhelyen és Linzben haláláig történelemmel foglalkozott.

M: Rerum gestarum Ludovici Andrea S. R. I. Comitis a Khevehüller. Bécs, 1744; Analecta poetica Provinciae Austriae S. J. Bécs, 1755–7. Ir: Nom. II. 733; So IV. 1104–5; St 186; Szi VI. 507.született: 1710-05-13, Bécsbelépés: 1727-10-28, Bécsfogadalom: 1745-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1741-0-0, Grazmeghalt: 1764-02-18, Linzbeszélt nyelvek: német

Klembala Ernő

1915. dec. 6. Gölnicbánya. Nyelv: magyar. SJ (1933. szept. 4.) 1939. aug. 14. Bp. Psz. 1946. aug. 26. Szeged. †1986. aug. 13. Koppenhága.

Gölnicbányán született, 1933-ban lépett be a Bp.-Manréza újoncházba. Valószínűleg retorikai tanulmányai idején, 1936-ban betegsége miatt el kellett hagynia a rendet. 1939-ben lépett be újra. Próbaidejének második évében, 1941-ben Kassán bölcseletet tanult. 1942–3-ban Pécsett konviktusi nevelő volt. 1944–7-ig Szegeden végezte teológiai tanulmányait. Pappá szentelése 1946. augusztus 26-án történt. 1948-ban Bp.-en volt harmadik probációban. 1949-ben a kispesti ház tagja volt. Szentbeszédei miatt a rendőrség le akarta tartóztatni, de eltűnt. „Házon kívül”, jelezte az évi katalógus. A következő évi katalógusban neve már nem szerepel. Álnév alatt Eger környékén mint favágó dolgozott. 1955-ben, valószínűleg besúgás alapján, letartóztatták, és okirat-hamisítás miatt nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után nem kapott egyházi beosztást, magántanításból tartotta fenn magát. 1986-ban turistaként Koppenhágában járt, ahol váratlanul meghalt.

Ir: Cat. Def. III. 51; Hetényi Varga II. 169–71; MJTN 118; MKL VII. 14; Pálos 177; P. Klembala Ernő (1915–1986). In quavis mundi plaga 2. (1986. augusztus) 4, 8–11; Horváth K.: P. Klembala Ernő (1915–1986). Anima Una 104. (1986. december) 9–10; P. Klembala Ernő (1915–1986). MJV IV. 340–1; Miklósházy 36–7.született: 1915-12-6, Gölnicbányameghalt: 1986-08-13, Koppenhágabeszélt nyelvek: magyar

Klinkowström Max von

1819. okt. 21. Bécs. Nyelv: német. SJ 1834. aug. 14. Graz. Psz. 1846. júl. 26. Innsbruck. F. 1850. febr. 2. †1896. márc. 28. Bécs-Kalksburg.

Svéd származású konvertita apja a korban ismert festőművész és pedagógus, Friedrich August von Klinkowström volt. 1834-ben lépett be a Társaságba. A bölcseletet 1838–40-ben Linzben végezte. 1841–3-ig Innsbruckban tanított középiskolában, majd ugyanott négy évig teológiát tanult. 1846-ban szentelték pappá. 1848-ban Grazban végezte a harmadik próbaévet. 1849-ben Ausztráliába ment és Adelaide-ben missziót alapított. Európába visszatérve 1850–1 folyamán a németországi Ostenfeldben működött. 1852–4-ben népmisszionárius volt Tirolban. Itt vezetett naplója fontos dokumentum korának vallásos életéről. 1855–6-ban Pozsonyban volt házfőnök és népmisszionárius. 1858–62 között Bécsben, Innsbruckban és Linzben volt népmisszionárius és hitszónok. 1863–6-ban ismét Pozsonyban volt ünnepi szónok. 1864-ben megalapította a Szent István vallásos egyesületet. 1867-ben Kalocsán volt házgondnok. A következő négy évben Laibachban találjuk, itt házfőnök és a dóm szónoka. 1892-ben Grazban, majd Bécs-Kalksburgban betegeskedett haláláig. Hitszónoki működésével nagyban hozzájárult Mo.-on a Jézus Társasága megismertetéséhez.

M: Andachtsbuch für das allgemeine Jubiläum. H. n., 1875. Ir: Cat. def. I. 8.721; DHCJ III. 2203; MJTN 119; H. Inama-Siernegg: Tirol im Tagebuch des Jesuitenpaters M. von K. Tiroler Heimat 25. (1961) 101–36; E. Bülow: Gedenkblätter aus der österreichisch–ungarischen Provinz der Gesellschaft Jesu (1829–1900). Bécs-Kalksburg, 1901, 101–36.született: 1819-10-21, Bécsbelépés: 1834-08-14, Grazfogadalom: 1850-02-2papszentelés: 1846-07-26, Innsbruckmeghalt: 1896-03-28, Bécs-Kalksburgbeszélt nyelvek: német

Klobusiczky György

1738. jún. 22. Kisfalud. Nyelv: magyar. SJ 1753. okt. 15. Trencsén. Psz. 1766. Bécs. F. 1771. aug. 15. 4 fog. prof. †1826. febr. 4. Nagyvárad.

Kisfaludon született és Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő leteltével 1756-ban Szakolcán volt a tanárképzőben. A bölcseleti tanulmányokat 1757–8-ban Bécsben végezte. 1759–61-ig Nagyszombatban, 1762-ben Pozsonyban és 1763-ban Sopronban tanított. 1764–7 között Bécsben teológiát tanult. 1768-ban Nagyszombatban földrajzot tanított, a következő évben konviktusi nevelő volt. 1770-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1771-ben Lőcsén, 1772–3-ban Nagyszombatban dolgozott az internátusban. 1779–1803 között szepesi kanonok, címzetes monostori apát és 1803-tól nagyváradi kanonok volt.

Ir: LKKOS 680; Nom. II. 738; Pe 1373; Po Magyar 122; Debreczeni Bárány Á.: Klobusiczi Klobusiczky György a Bolldogságos Szűz monostori apátja, s nagyváradi olvasó kanonok életrajza. Tudományos Gyűjtemény X. 1827, 3–10.született: 1738-06-22, Kisfaludbelépés: 1753-10-15, Trencsénfogadalom: 1771-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1766-0-0, Bécsmeghalt: 1826-02-4, Nagyváradbeszélt nyelvek: magyar

Klobusiczky János

1613. márc. 16. Kisfalud. Nyelv: magyar. SJ 1634. okt. 19. Bécs. Psz. 1646. F. 1652. szept. 8. 4 fog. prof. Róma. †1693. márc. 8. Róma.

Bécsben lépett be a Társaságba. 1637-től Nagyszombatban egy évig az alsósokat tanította, majd elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. Két évig újra tanított és két évig teológiát hallgatott 1645-től Passauban, majd Grazban folytatta ugyanazt. 1646-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1648-ban Sopronban grammatikát, Szepesváralján két évig kazuisztikát tanított. 1657–9-ben Ungváron volt rektor. Utána Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója lett, és haláláig harmincnégy éven át végezte ezt a feladatot.

Ir: CPA II. 643; Po Magyar 748; MKL VII. 30; Monay 98–101.született: 1613-03-16, Kisfaludbelépés: 1634-10-19, Bécsfogadalom: 1652-09-8, Róma, 4 fog. prof.papszentelés: 1646-0-0meghalt: 1693-03-8, Rómabeszélt nyelvek: magyar

Klobusiczky Péter

1752. jún. 26. Fehérgyarmat. Nyelv: magyar. SJ 1769. okt. 17. Trencsén. Psz. 1775. szept. 25. Nagyvárad. Püspökké szentelve 1808. febr. 21. Szatmárnémeti. †1843. júl. 2. Kalocsa.

Fehérgyarmaton született, Nagyszombatból másodéves bölcsészhallgatóként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt, és 1773-ban Nagyszombatban matematikát tanult, amikor a Társaságot feloszlatták. A nagyváradi egyházmegyébe vették fel, és már 1775. szeptember 25-én pappá szentelték. 1776-ban a káptalani helynök titkára, majd Váradolasziban plébános lett. 1787-ben Kalocsán Kollonich László érsek titkára, 1790-ben székesegyházi főesperes, 1799-ben kanonok lett. VII. Piusz pápa 1807. július 16-án nevezte ki szatmári püspökké. Szentelése február 21-én volt Egerben. 1821-ben egyházmegyei zsinatot tartott. 1821. december 18-án kalocsai érsek lett. Ismert volt jótékonyságáról: 1816–7-ben az éhínség idején és 1831-ben a kolerajárvány alatt nagy anyagi áldozatokat vállalt. Szívesen és sok szentbeszédet mondott még kilencvenéves korában is, s ezek jó részét nyomtatásban is kiadta.

M: Halottas prédikátzió […] Perényi Frantziska. Nagyvárad, 1779; Prédikátzió Tamásda helységben. Nagyvárad, 1780; Prédikátzió Martzi-háza helységben. Nagyvárad, 1782; Halottas prédikátzió […] Hallerkői Haller Péter. Nagyvárad, 1784; Prédikátzió […] Szentiványi József temetésén. Nagyvárad, 1787; Halottas beszéd […] Nagy Károlyi Gróf Károlyi Antal. Pest, 1792; Halottas beszéd […] Károlyi József. Bécs, 1803; Egyházi beszéd, melyet a kalocsai ájtatos iskolák szerzete templomának fel-szentelésén mondott. Kalocsa, 1804; Egyházi beszéd […] magyar lovas ezredjének négy új zászlóit szentelné. Debrecen, 1819; Sermo […] ad synodum in ecclesia S. S. Salvatoris Posonii; Pozsony, 1822. Ir: DHCJ III. 2203; LKKOS 680; MKL VII. 31–2; Nom. II. 739; Pe 1694; Petrik 1712–1860/II; Po III/2 11239–40; Po Magyar 1065–9; So IV. 1118–9; St 187; Szi VI. 573–6; ÚMÉL III. 985; Klobusiczky Péter. A kalocsai főgimnázium története. Kalocsa, 1896. 12–4; Klobusiczky Péter. A szatmári egyházmegye emlékkönyve fennállásának századik esztendejében. Szatmárnémeti, 1904. 22–8; Gyenis A.: Ime a főpap. Klobusiczky Péter 1752–1843. Egyházi Lapok 65. (1942) 249–51; Adriányi G.: Egy „elfelejtett” kalocsai főpásztor: Klobusiczky Péter. MEV 9. (1997) 3–4, 19–28; Bedsula T.: Vita Petri Klobusiczky […] Kalocsa, 1859; Gyenis A.: K. P. Hittel és tudással. Bp., 1942. 168–74; Kratz 205; Bura L.: Klobusiczky Péter. Arcképek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyéből. Szatmárnémeti, 1999. 7.született: 1752-06-26, Fehérgyarmatbelépés: 1769-10-17, Trencsénmeghalt: 1843-07-2, Kalocsabeszélt nyelvek: magyar

Knall János

1723. máj. 1. Kőszeg. Nyelv: magyar. SJ 1742. febr. 10. Bécs. Psz. 1755. F. 1759. aug. 15. 4 fog. prof. Székelyudvarhely. †1793. márc. 3. Kassa.

Kőszegen született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. 1744-ben Leobenben volt a tanárképzőben. 1745-ben Klagenfurtban kezdte és Nagyszombatban folytatta a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Pozsonyban, Kőszegen, Budán és Kassán tanított. 1752-től Nagyszombatban teológiát tanult, és egy évig a királyi konviktus helyettes igazgatója volt. 1757-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1758–9-ben Székelyudvarhelyen tanított. Utána egy-egy évig Kolozsváron és Sopronban hitszónok volt. 1762-ben Nagyszombatban hitszónoklattant tanított. 1763–5-ben a bécsi professzusházban magyar hitszónok és lelkipásztor volt. 1766-ban Gyöngyösön lett házfőnök; 1771-től a feloszlatásig Kassán a nemesi konviktus igazgatójaként tevékenykedett.

M: Christiana fortitudo Regiae Stirpis Sung in Regno Sinensi. Kassa, 1751; Oratio pro Convictus Regii primo ingressu. Nagyszombat, 1756. Ir: Nom. II. 740; So IV. 1125; St 187–8; Szi VI. 605.született: 1723-05-1, Kőszegbelépés: 1742-02-10, Bécsfogadalom: 1759-08-15, Székelyudvarhely, 4 fog. prof.papszentelés: 1755-0-0meghalt: 1793-03-3, Kassabeszélt nyelvek: magyar

Knézy Gergely

1892. febr. 18. Nemesmilitics. Nyelv: magyar. SJ 1908. júl. 30. Nagyszombat. Psz. 1922. Innsbruck. F. 1925. febr. 2. Bp. †1944. dec. 5. Bp.

1908-ban lépett be Nagyszombatban a Társaságba. Próbaideje után 1911–3-ig Kalocsán folytatta a gimnáziumot, itt tette le az érettségit. A következő két évben Pozsonyban, a harmadikban Innsbruckban végezte bölcseleti tanulmányait. 1917–9 között Kalocsán volt internátusi felügyelő. Utána Innsbruckban négy évig teológiát tanult. 1922-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet az írországi Tullamore-ban végezte 1924-ben. 1925–9-ig földrajzot, természetrajzot és kémiát tanult Bp.-en az egyetemen. Utána azonban csak két évig tanított, előbb Pécsett, majd Kalocsán. 1932-től haláláig a bp.-i rendházban volt előbb három, majd rövid megszakítás után hat évig házgondnok. 1936–9 között biológiát tanított a bölcsészeti főiskolán. Egész bp.-i tartózkodása alatt lelkipásztori tevékenységet végzett mint hitszónok és a Mária-kongregációk vezetője.

M: Légyészeti tanulmányok. Dulichopus nem. Bp., 1929. Ir: Cat. Def. I. 23.267; MJTN 119; MKL VII. 37; Tóth 23.született: 1892-02-18, Nemesmiliticsbelépés: 1908-07-30, Nagyszombatfogadalom: 1925-02-2, Bppapszentelés: 1922-0-0, Innsbruckmeghalt: 1944-12-5, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Koch István (kínai nevén: Kao Minghszin)

1904. márc. 31. Pécs. Nyelv: magyar. SJ 1922. aug. 8. Érd. Psz. 1933. júl. 26. Innsbruck. F. 1938. febr. 11. C. sp. Taming. †1989. júl. 21. Tajpej.

Szülővárosából, Pécsről Érden lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1925–7-ig Szegeden böcsészetet tanult. Utána 1928–30-ig Pécsett volt internátusi nevelő, és gyorsírást is tanított. Innsbruckban végezte a teológiai tanulmányokat 1931–34-ben. 1933-ban szentelték pappá. Tartományfőnöke a kínai misszióba küldte. 1935-ben Tamingban tanulta a kínai nyelvet, s a következő évben már kisegítő volt Csingfong missziós állomáson. 1937-ben Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy évig a tamingi kisszeminárium lelkiatyja volt. 1939–41-ben Pujangban misszionáriusként működött. A következő évben Tamingban a kisszeminárium igazgatója lett. A japánok kiűzésének, a nemzeti hadsereg uralmának és a kommunisták térfoglalásának zavaros éveit Tamingban élte át. 1948-ban az összes misszionáriushoz hasonlóan el kellett hagynia a misszió területét. 1948-ban Csengcsouban volt helyettes házfőnök. 1949–54-ig a tamingi apostoli prefektúra területéről elűzött papok és szerzetesek egyházi elöljárója lett Pekingben. 1955–6-ban Makaón tartózkodott. 1957-től Formózán a pucei missziós területen a magyar jezsuiták gazdasági ügyvezetője lett. A tajvani nyelv elsajátítása után vidéki misszionáriusként dolgozott egészen haláláig.

M: Bevégeztetett. Kiadatlan napló 1945–1947. Bp., 1999; Há-ádám. Dialógus önmagunkkal és kortársainkkal. (Kézirat.) Ir: Cat. Def. III. 51; MJTN 120; MKL VII. 40; Vajda T.: P. Koch István. FMJ 51. (1982. tavasz) 3–4; P. Koch István új lakóháza. FMJ 69. (1989. nyár) 9–10; Maron J.: Megemlékezés Koch István jezsuita atyáról. (1904–1989). FMJ 70. (1989. ősz) 5; Uő: Koch atya nadrágja. FMJ 70. (1989. ősz) 15–6; Uő: P. Koch István SJ (1904–1989). Szolgálat 85. (1990. húsvét) 112–4.született: 1904-03-31, Pécsbelépés: 1922-08-8, Érdfogadalom: 1938-02-11, Taming, C. sp.papszentelés: 1933-07-26, Innsbruckmeghalt: 1989-07-21, Tajpejbeszélt nyelvek: magyar

Kóder Béla, testvér

1901. szept. 5. Bp. SJ 1935. febr. 1. Bp. F. 1946. febr. 2. Bp. †1985. febr. 10. Bp.

1935–47 között a zugligeti Manrézában működött, a noviciátus elvégzése után könyvkötő, órás, lakatos és portás volt. 1948–50 között Kalocsán lett technikus. A szétszóratás után, Bp.-en először az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában dolgozott műszerészként, közben megszerezte az elektromos műszerészi képesítést. 1954-tól nyugdíjazásáig az Irodagép Vállalatnál dolgozott.

Ir: Pálos 177; MJTN 120; Morlin I.: Homilia Kóder testvér requiemjéhez. Anima Una 100. (1985. május) 1–2; Fenyővári A.: Emlékezés Kóder Béla testvérre. Anima Una 100. (1985. május) 2; F. Kóder Béla SJ (1901–1985). Szolgálat 68. (1985. karácsony) 110–1; Morlin I.: F. Kóder Béla (1901–1985). MJV IV. 341–3; Miklósházy 37.született: 1901-09-5, Bpbelépés: 1935-02-1, Bpfogadalom: 1946-02-2, Bpmeghalt: 1985-02-10, Bp

Kögl Josef

1665. aug. 14. Bécsújhely. Nyelv: német. SJ 1682. nov. 1. Bécs. Elb. 1694. okt. 18. Bécs.

Bécsújhelyről lépett be a bécsi újoncházba. 1685-ben Leobenben tanult a tanárképzőben, 1686–8-ban Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1689–90-ben Bécsben, 1691-ben Nagyszombatban és 1692-ben Győrben tanított középiskolában. 1693-tól Bécsben tanult teológiát, amikor elhagyta a Társaságot. 1691-ben adta ki Nagyszombatban latin nyelvű művét.

M: Lauri triumphales herois Apostolici Regni. Nagyszombat, 1691. Ir: Nom. II. 752; So IV. 1143; St 189.született: 1665-08-14, Bécsújhelybelépés: 1682-11-1, Bécsbeszélt nyelvek: német

Kókai Imre, testvér

1915. ápr. 19. Kalocsa. SJ 1941. júl. 30. Bp. F. 1958. febr. 8. †2010. jan. 12. Bp.

A jezsuiták kalocsai intézetében konyhai segédmunkás volt; 1938-ban behívták katonának. Leszerelése után, 1941-ben a zugligeti Manrézában megkezdte a noviciátust, de 1942-ben ismét behívták, a Don-kanyarban szovjet hadifogságba esett, csak 1948-ban térhetett haza. Ekkor újrakezdte a testvérnoviciátust. 1949–50 folyamán Kaposváron volt kertész és házi mindenes. A szétszóratás után több helyen volt kertész, majd Pannonhalmán telepedett le. A rend visszaállítása után folytatta pannonhalmi tevékenységét, 1997–2001 között helyi koordinátor lett. 2001-ben átköltözött a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba.

Ir: MJTN 120; Hevenesi J.: F. Kókai Imre. ProvH 112. (2010. január–február) 30–1; Miklósházy 37.született: 1915-04-19, Kalocsabelépés: 1941-07-30, Bpfogadalom: 1958-02-8meghalt: 2010-01-12, Bp

Kókai János, testvér

1875. nov. 27. Kalocsa. SJ 1901. júl. 15. Nagyszombat. F. 1915. aug. 15. Bp. †1917. okt. 7. Gorizia.

1901–4 között Nagyszombatban előbb testvérnovícius, majd házi mindenes volt. 1905-ben az innsbrucki kollégiumban működött mint ruhatáros, majd 1906–8 között Kalocsán volt betegápoló és házi mindenes. 1909–10-ben Nagyszombatban volt betegápoló, házi mindenes; 1912–5-ig a pesti rendházban volt betegápoló, ebédlős és borbély. 1916-ban behívták katonának. Az olasz hadszíntéren hősi halált halt.

Ir: MJTN 120; F. Kókai János. Magyar jezsuiták, 1939. szent Ignác 8.született: 1875-11-27, Kalocsabelépés: 1901-07-15, Nagyszombatfogadalom: 1915-08-15, Bpmeghalt: 1917-10-7, Gorizia

Kókai Lajos

1924. ápr. 3. Kalocsa. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1955. aug. 15. Egenhoven. F. 1958. febr. 3. †2004. dec. 14. Bp.

1935–43 között a kalocsai jezsuita kollégiumban tanult, érettségi után jelentkezett a Társaságba. 1943–4 folyamán a budai Manrézában végezte el a noviciátust. 1945-től Szegeden megkezdte a filozófia tanulását, amit 1948-ban fejezett be, elég rossz eredménnyel, ezért magiszternek tették meg a kalocsai kollégiumban. 1949-ben külföldre szöktették; előbb a feldkirchi gimnáziumban lett magiszter, majd 1952-ben Egenhovenbe küldték teológiára, ahol felszentelték. Utána elvégezte a harmadik probációt Münsterben. 1958–75 között Frankfurtban volt segédkönyvtáros. 1976–87 között Bad Nauheimben, 1988–93 között Bad Homburgban kórházi, illetve idősotthoni lelkészként szolgált. 1993-ban visszatért Mo.-ra, ahol először Pécelen, majd Székkutason volt lelkipásztor, 1997-től pedig a bp.-i Szent Erzsébet Otthonban spirituális. 2003-tól a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója volt.

Ir: MJTN 120; Nemeshegyi P.: P. Kókai Lajos (1924–2004). MJV IV. 334–5.született: 1924-04-3, Kalocsabelépés: 1943-08-14, Bpfogadalom: 1958-02-3papszentelés: 1955-08-15, Egenhovenmeghalt: 2004-12-14, Bp

Koknya János, testvér

1830. okt. 10. Kisoroszi. SJ (1858. jún. 7.) 1861. dec. 2. Nagyszombat. F. 1872. febr. 2. Pozsony. †1912. jún. 15. Kalocsa.

A noviciátust Nagyszombatban végezte kétszeri kezdéssel, utána 1863-tól ugyanitt lett cipész, portás és házi kísérő. 1868–78 között Pozsonyban volt portás és cipész, 1879–81 között Kalocsán portás és ebédlős, 1884–5-ben Pozsonyban portás. 1886–90 között Szatmárnémetiben szolgált mint portás és ruhatáros. 1891–3-ig Kalocsán a szolgák felügyelője, házi mindenes, sekrestyés volt, 1909-től pedig nyugdíjas.

Ir: MJTN 120–1.született: 1830-10-10, Kisoroszimeghalt: 1912-06-15, Kalocsa

Kol András

1871. május 19. Radnótfája. SJ 1892. szeptember 20. Nagyszombat. †1892. dec. 13. Nagyszombat.

1892-ben Nagyszombatban volt skolasztikus novícius.

Ir: MJTN 121.született: 1871-05-19, Radnótfájabelépés: 1892-09-20, Nagyszombatmeghalt: 1892-12-13, Nagyszombat

Kolb István

1683. okt. 31. Győr. Nyelv: magyar. SJ 1701. okt. 9. Bécs. Psz. 1714. Kassa. F. 1719. febr. 2. 4 fog. prof. Komárom. †1765. okt. 6. Pozsony.

Győrből Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1705-től két évig Grazban és a harmadikban Nagyszombatban végezte a bölcseletet. Utána 1708–11 között Pozsonyban tanított. Három év teológiát Nagyszombatban, a negyediket Kassán tanulta. Ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1717-ben vándormisszionárius volt. 1718–21-ig Komáromban és 1722–5-ig Nagyszombatban hitszónokként működött. 1726–9-ig Esztergomban látta el a házfőnöki és a plébánosi hivatalt. 1730–2-ben Kolozsváron, 1733-ban Pécsett, 1734-ben Egerben és 1735–7-ben Győrben volt hitszónok. 1738–44-ig Sopronban a konviktus igazgatójaként és magyar hitszónokként működött. 1745–6-ban Kőszegen házgondnok, majd 1747-ben Fiuméban hitszónok volt. 1748-tól haláláig Pozsonyban dolgozott főleg lelkipásztorként. Utolsó éveiben már csak könyvtáros és gyóntató volt.

Ir: Nom. II. 755; So IV. 1173–4; St 191–2; Szi VI. 722–3.született: 1683-10-31, Győrbelépés: 1701-10-9, Bécsfogadalom: 1719-02-2, Komárom, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Kassameghalt: 1765-10-6, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Kollár Ádám Ferenc

1718. ápr. 7. Terhely. Nyelv: szlovák. SJ 1737. okt. 19. Trencsén. Elb. 1749. Bécs. †1783. júl. 13. Bécs.

Terhelyen született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1741–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. A következő évben Liptószentmiklóson tanított. 1745-től Bécsben két évig szentírási héber és görög nyelvet tanult, majd 1747-ben megkezdte teológiai tanulmányait, de 1748-ban kilépett a rendből. Gerard van Swieten támogatásával a bécsi udvari könyvtárban alkalmazták, amelynek 1758-ban első őre, 1773-ban igazgatója lett, és udvari tanácsossá is kinevezték. Műveiben a felvilágosult abszolutizmus tanait hirdette. Egyes nézetek szerint szerepe lehetett az 1771-es Ratio Educationis kidolgozásában.

M: Analecta monumentorum omnis aevi Vindobonae. Bécs, 17602; Historiae diplomaticae juris patronatus apostolicorum Hungariae regvm. Bécs, 1762; De originibus et vsu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra. Bécs, 1764; Historiae jurisque publici regni Vngariae amoenitates. 2 k. Bécs, 1783. Ir: MÉL I. 952; Nom. II. 756; Pe 1037; Petrik 1712–1860/II; Szi VI. 741–5; Csóka J. L.: Mária Terézia iskolareformja és Kollár Ádám. Pannonhalma, 1936; Csizmadia A.: Kolár contra Status et ordines. Jogtudományi Közlöny. 1965.született: 1718-04-7, Terhelybelépés: 1737-10-19, Trencsénmeghalt: 1783-07-13, Bécsbeszélt nyelvek: szlovák

Kollár Ferenc

1912. febr. 12. Pécs. Nyelv: magyar. SJ 1927. júl. 30. Érd. Psz. 1940. jún. 23. Szeged. F. 1946. febr. 2. 4 fog. prof. Bp. 1955–78: tartományfőnök. †1978. júl. 28. Bp.

Érden kezdte el próbaidejét, és Bp.-en az akkor megnyitott Manrézában fejezte be. Az újoncidő után Kalocsán érettségizett. Bölcseleti tanulmányait 1931–4-ben, a teológiát 1938–41-ben Szegeden végezte, ahol 1940-ben pappá szentelték. Közben Kalocsán tanított főleg magyart és latint. 1942–3-ban Szatmárnémetiben házgondnok volt és az internátus igazgatója. 1944-ben Szegeden végezte a harmadik próbaévet. Ettől kezdve Bp.-en dolgozott a Jézus Szíve Szövetség irányításában, és a kommunista uralom kezdetén A Szív című hetilap életben tartásán fáradozott. A körülmények miatt ez a vallásos újság annyira keresett lett, hogy a példányszám 5 ezerről 200 ezer fölé emelkedett. A kommunista hatóságok a lapot 1951-ben betiltották. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor Kollár nem kapott helyet a papoknak megengedett keretben, ezért 1951–3-ban Szegeden, majd Bp.-en kántorkodott. 1955–78-ig a betiltott és az egész országban szétszóródott rendtartomány főnöke volt. A sok nehézség közepette is sikerült fenntartania a rendtagokkal a személyes kapcsolatot, és így a rendtartomány egységét erősítenie és átmentenie jobb időkre. Néhány hónappal halála előtt kijutott Rómába, hogy a jezsuiták helyzetéről jelentést tegyen és meghívja a rendfőnököt egy mo.-i látogatásra. VI. Pál pápa is fogadta őt magánkihallgatáson. 1978 júliusában még fogadni tudta Mo.-on a rendfőnököt, P. Pedro Arrupét, aki az esztergomi érsek, Lékai László bíboros vendégeként érkezett. Utána még abban a hónapban meghalt.

M: Hetedik osztály. Bp., 1938; Krisztus a mi bíránk. Bp., 1944; Krisztus a mi főpapunk. Bp., 1944; Egyház és állam. Bp., 1946; Isten városa. Bp., 1947; A szentmise áldozat. Bp., 1948; A Jézus Szíve tisztelete. (Kézirat.) Ir: Cat. Def. II. 53; DHCJ III. 2215; F-V 16. Hetényi Varga II. 172–9; MJTN 121; MKL VII. 78; †P. Kollár Ferenc S. J. 1912–1978. Anima Una 67. (1978. szeptember) 1–13; Pálos A.: Kollár Ferenc (1912. február 2. – 1978. július 28.) Barátaink Levelei 1978. október 8. 1–12; Tamás J.–Fenyővári A.: Kiegészítések Kollár Ferenc haláláról. Barátaink Levelei 1978. október 6. Függelék 1–2; P. Kollár Ferenc SJ (1912–1978). Szolgálat 40. (1978. karácsony) 105–7; P. Kollár Ferenc SJ (1912–1978). BMJ 1979. 5–8; Egy katona Isten könnyűlovasságából. A Szív 74. (1988) 8, 365–7; Pálos A.: Kollár Ferenc. KMJ I. 287–309; Uő: Viharon, vészen át. Rövid áttekintés a Jézus Társasága Magyar Rendtartományának életéről a II. világháború után (1944–1990). H. n., 1992; Miklósházy 37.született: 1912-02-12, Pécsbelépés: 1927-07-30, Érdfogadalom: 1946-02-2, Bp, 4 fog. prof.papszentelés: 1940-06-23, Szegedmeghalt: 1978-07-28, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Koller Franz

1667. febr. 22. Fürstenburg. Nyelv: német. SJ 1684. márc. 18. Bécs. Psz. 1698. Graz. Elb. 1704. júl. Leoben.

Az ausztriai Fürstenburgban született, Linzből fizikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1686-ban Passauban volt tanárképzőben. Utána Nagyszombatban két, Bécsben egy évig tanult bölcseletet. 1690-től egy-egy évig tanított Klagenfurtban, Judenburgban, Győrben, Besztercebányán és Nagyszombatban. 1695–8 között Grazban végezte a teológiát. Utána Judenburgban volt harmadik próbaévben. 1700-ban Linzben kazuisztikát tanított. 1701-ben Kremsben, 1702–4-ben Leobenben hitszónok volt. Onnan hagyta el a rendet. 1693-ban Besztercebányán adták elő Vermantium laetitia című drámáját.

M: Conclusiones patrio-juridicae, ex consvetudinario jure Regni Hungariae. Nagyszombat, 1691; Assertiones ex parte I. Operis Tripartiti Juris. Nagyszombat, 1693; Vox clamantis in deserto. Nagyszombat, 1694. Ir: Nom. II. 757; RMK II. 1698, 1749, 1785; So IV. 1182–3; St 192; Szi VI. 759–60; Staud II. 325.született: 1667-02-22, Fürstenburgbelépés: 1684-03-18, Bécspapszentelés: 1698-0-0, Grazbeszélt nyelvek: német

Koller Ignác

1726. dec. 18. Szentgotthárd. Nyelv: magyar, német. SJ 1744. okt. 14. Bécs. Psz. 1758. Bécs. F. 1762. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1791. nov. 27. Heiligenkreuz.

A soproni kollégiumból lépett be 1744-ben a bécsi újoncházba. Próbaévei után Győrben végezte a tanárképzőt. 1750-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána Győrben két, Budán egy évig tanított. 1754-ben Bécsben a héber és a szentírási görög nyelvkurzust végezte. 1755-ben Nagyszombatban, 1756–8-ban Bécsben tanult teológiát. A következő évben harmadik probációban volt Besztercebányán. Változatos életet folytatott: nem maradt két évnél tovább egy helyen. Tanított bölcseletet, matematikát, szónoklattant és egyháztörténelmet, volt újoncmester és szemináriumi igazgató. A feloszlatás után zágrábi kanonok lett. Időskorában a heiligenkreuzi ciszterci apátság újoncaként halt meg. Egy könyvet sem publikált, a Stögernél és Sommervogelnál neki tulajdonított művek a pécsi püspökségről és a Szent Koronáról valójában Horváth József (1745–1832) pécsi prépost írásai.

Ir: Nom. II. 758; So IV. 1182–3; St 192; Bangha 166.született: 1726-12-18, Szentgotthárdbelépés: 1744-10-14, Bécsfogadalom: 1762-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1758-0-0, Bécsmeghalt: 1791-11-27, Heiligenkreuzbeszélt nyelvek: német

Koller János Pál, testvér

1727. okt. 10. Eichstädt. Nyelv: német. SJ 1753. jan. 2. Bécs. F. 1764. febr. 2. C. t. Nagybánya. †1774. Kolozsvár.

Az építkezést vezette 1760-ban Pécsett; az asztalosműhely vezetője volt 1761–2-ben Székesfehérváron; az építkezés és az asztalosműhely főnöke 1765–71-ben Komáromban, 1772–3 között pedig az építkezést vezette Kolozsváron.

Ir: Nom. II. 758–9.született: 1727-10-10, Eichstädtbelépés: 1753-01-2, Bécsfogadalom: 1764-02-2, Nagybánya, C. t.meghalt: 1774-0-0, Kolozsvárbeszélt nyelvek: német

Koller József

1703. dec. 14. Óvár. Nyelv: magyar. SJ 1719. okt. 9. Bécs. Psz. 1733. Bécs. F. 1737. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. 1761–4: tartományfőnök. †1766. szept. 3. Güttenbrunn.

Koller a soproni kollégiumból 1719-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után az ausztriai Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A bölcseletet Grazban tanulta 1723–5-ben, majd egy évig Nagyszombatban retorikát tanított. Bécsben végezte a teológiát. 1733-ban szentelték pappá. 1734-ben Nagyszombatban volt retorikatanár. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1736–8-ban Bécsben retorikát és bölcseletet tanított. 1739–41-ben Nagyszombatban előadta a hároméves bölcseleti kurzust. A következő években Trencsénben újoncmester volt. 1744-ben Nagyszombatban a szemináriumot igazgatta, majd Budán kazuisztikát adott elő. 1746–50 között Rómában a Szent Péter-bazilikában volt magyar gyóntató. Hazatérve 1752–4 között a tartományfőnök helyettese volt. Utána rektorként működött Győrben és Pozsonyban. 1762-ben osztrák tartományfőnök lett. Az ausztriai Güttenbrunnban egy elsőmisés ünnepen halt meg. Fiatalkorában jelentette meg könyvét a magyar pecséttanról, mely egyike az első ilyen tárgyú műveknek, és ábrázolásai miatt a legfontosabbak közé tartozik.

M: Imago heroum. Nagyszombat, 1729; Cerographia Hungariae. Nagyszombat, 1734; Annus Austriacus. Bécs, 1736; Spectacula haroicae in oriente juventutis. Nagyszombat, 1741. Ir: MKL VII. 82; Nom. II. 759; Petrik 1712–1860/II; Po Magyar 748, 760; So IV. 1183; St 192; Szi VI. 766–7; Monay 136–8.született: 1703-12-14, Óvárbelépés: 1719-10-9, Bécsfogadalom: 1737-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1733-0-0, Bécsmeghalt: 1766-09-3, Güttenbrunnbeszélt nyelvek: magyar

Kolosvári Pál

1684. okt. 24. Kolozsvár. Nyelv: magyar. SJ 1711. dec. 9. Trencsén. Psz. 1717. Kassa. F. 1726. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1731. ápr. 25. Kassa.

Kolozsváron született, de Kassáról lépett be a Társaságba huszonhét éves korában, retorikát végzetten. A bécsi próbaévek után rögtön teológiát tanult, egy-egy évet Nagyszombatban, Kassán, Bécsben és újra Kassán, ahol 1717-ben pappá szentelték. Az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Rövid életében különböző munkakörökben dolgozott. 1719–20-ban Ungváron grammatikát tanított és iskolaigazgató volt. Onnan három évre Kolozsvárra került, ahol bölcseletet tanított és iskolaigazgató volt. Következő állomáshelyén, Nagyszombatban bölcselettanárként működött szintén három évig. 1727-től haláláig vándormisszionárius volt. Számos könyvet írt különböző témákról: földrajzkönyvet, lelki olvasmányokat és több művet a Mo.-on tartandó missziókról. Életrajzát Kazy Ferenc írta meg 1749-ben.

M: Geographia nova. Nagyszombat, 1724; Decus Europae. Nagyszombat, 1725; Ars semper gaudendi. Nagyszombat, 1726; A’ Jézus Társaságából való szerzetes papok által Erdélyben tartandó apostoli missiók. Kolozsvár, 1729; Házát kősziklán építő bölcs ember. Kolozsvár, 1730; A’ Jézus Társaságából […] Magyarországban tartandó apostoli missiok. Kassa, 1732; Keresztény oktatások. Kolozsvár, 1744; Missziók könyvecskéje. Kolozsvár, 1749; A fő jóságoknak indulatairól való oktatás. Nagyszombat, 1749; Mennybe vezető út. Kassa, 1749; A’ Jézus Társágából […] Magyar és Erdély országban tartandó missiok. Kassa, 1756. Ir: Guilhermy I/1. 388–90; LKKOS 710; MAMŰL VI. 8; Nom. II. 760; Pe 1290; Petrik 1712–1860/I. II. VII; Po Magyar 1070; So IV. 1185–6; St 192–3; Szi VI. 790–2; Kazy F.: Vita R. P. Pauli Kolosvári. Posthuma memoria trium insignium ex ungarica Societate virorum. Nagyszombat, 1749, 137–66; Kolozsvári Pál (1684–1735). KJKT 70; Staud I. 255–6; Takács 56; Velics III. 59–63.született: 1684-10-24, Kolozsvárbelépés: 1711-12-9, Trencsénfogadalom: 1726-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1717-0-0, Kassameghalt: 1731-04-25, Kassabeszélt nyelvek: magyar

Kolozsvári Gáspár, testvér

1915. nov. 30. Mezőkövesd. SJ 1936. szept. 25. Bp. F. 1948. febr. 2. Bp. †1995. aug. 9. Bp.

1936–9 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd szabósegéd. 1940-ben a szegedi kollégiumban, 1941-ben pedig Kalocsán volt szabó. 1942-től a pécsi Pius Gimnáziumban szolgált mint szabó, ruhatáros, bevásárló és házi mindenes. 1946–8 között újból a Manrézába került szabónak és házi mindenesnek. 1949-ben Kalocsán volt szabó és ruhatáros, majd 1950-ben Szegeden templomgondnok. A szétszóratás után Bp.-re költözött, előbb segédmunkás, majd 1956–75 között sekrestyés volt. 1975-ben nyugdíjba vonult.

Ir: Pálos 178; MJTN 121; Kelényi T.: Fr. Kolozsvári Gáspár SJ (1915–1995). ProvH 40. (1995. október–november) 24; Uő: F. Kolozsvári Gáspár. MJV III. 202–3; Simó testvér emlékezik Gazsinkra. MJV III. 203; F. Kolozsvári Gáspár SJ (1915–1995). Jezsuita misszió, Mezőkövesd, 2010. 274–5; Miklósházy 37.született: 1915-11-30, Mezőkövesdbelépés: 1936-09-25, Bpfogadalom: 1948-02-2, Bpmeghalt: 1995-08-9, Bp

Kolvenbach Peter Hans

1928. nov. 30. Druten. Nyelv: holland. SJ 1948. szept. 7. Hága. Psz. 1961. jún. 29. Bejrút. F. 1969. aug. 15. 4 fog. prof. Bejrút. Rendfőnök 1983. szept. 13. Róma. Lemondott. ÉL MÉG?

A hollandiai Drutenban született, 1947. szeptember 7-én lépett be a Társaságba, ahol a kétéves próbaidő után még két évig latin nyelvet és szónoklattant tanult. A hároméves bölcseletet Nijmegenben végezte. 1955–8 között német nyelvet tanult és felügyelő volt Hágában. A teológiai tanulmányokat a libanoni Bejrútban végezte, ahol 1961. június 29-én pappá szentelték. További tanulmányokra is ott maradt, és örmény nyelvet és teológiát tanult. 1966–7-ben ez irányú tanulmányait Párizsban folytatta. 1968-ban Észak-Amerikában, Connecticutban végezte a harmadik próbaévet. 1970–4-ig Bejrútban örmény nyelvet és teológiát tanított. Akkor a közel-keleti rendtartomány viceprovinciálisa lett. 1981. november 1-jén a római Pápai Keleti Intézet igazgatójává nevezték ki. 1983. szeptember 13-án a jezsuita rend általános rendfőnökévé választották, s ezzel visszaállt a jogi rend a kormányzásban. 1995. január 5-től március 22-ig tartotta a Társaság a XXXIV. rendgyűlését, melynek feladata volt, hogy szabályait az új egyházjoggal összhangba hozza. Több mint húszéves kormányzása nyugodtabb időket hozott a Társaság belső életében, de a kor nehézségére, amely az egész egyházi életet érintette, a papi és szerzetesi hivatások jelentős csökkenésére nem talált megoldást.
Működésének két fontos tényezője volt: számos levele a Társasághoz főleg a rendtagok képzésének előmozdítására és korszerű apostoli munkák vállalására adott útmutatást; valamint az utazás, a személyes találkozás az egész Társasággal.

született: 1928-11-30, Drutenbelépés: 1948-09-7, Hágafogadalom: 1969-08-15, Bejrút, 4 fog. prof.papszentelés: 1961-06-29, Bejrútbeszélt nyelvek: holland

Komárik István

1855. dec. 23. Nyitra. Nyelv: magyar. SJ 1877. ápr. 7. Nagyszombat. Psz. 1883. Innsbruck. F. 1893. febr. 2. 4 fog. prof. Kalocsa. †1940. márc. 25. Kalocsa.

Egy év próbaidőt végzett Nagyszombatban, utána retorikát St. Andräban. 1880–1-ben Pozsonyban bölcseletet, a következő három évben Innsbruckban teológiát tanult. 1883-ban szentelték pappá. 1885–7-ben Kalocsán készült az államvizsgára, utána ott kezdett tanítani. 1890-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1891–1903-ig Kalocsán tanított főleg latint és történelmet, időnként földrajzot és németet is. 1904–5-ben Bp.-en volt vasárnapi hitszónok és lelkigyakorlat-vezető. 1906–19-ig újra Kalocsán tanított bölcseletet, latint és történelmet. 1920–1-ben Bp.-en volt hitszónok. A következő évben Szegeden bölcseletet tanított. 1923–6-ig Kalocsán volt bölcselet- és latintanár. A következő évben Szegeden tanított, majd visszatért Kalocsára 1937-ig mint tanár. Utána haláláig a diák Mária-kongregációt vezette. Összesen negyvenhat éven keresztül volt tanár.

M: Gróf Koháry István élete. Kalocsa, 1891; Emléklombok. Kalocsa, 1893; A kalocsai főgimnázium története. Kalocsa, 1896; Magyarország oknyomozó története. Kalocsa, 1899; A három kassai vértanú. Bp., 1904; Emlékbeszéd II. Rákóczi Ferenc fölött. Kalocsa, 1907. Ir: Cat. Def. I. 21.481; MJTN 121–2; MKL VII. 120; Petrik 1886–1900, 1901–1910/I; Szi VI. 808; Tóth 23; P. Komárik István SJ ötvenéves szerzetesi jubileuma. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 4. (1927. április) 4, 5–9; Nagyfalussy L.: Az ifjúság atyja. (Komárik István. 1855–1940) Hittel és tudással. Bp., 1941. 242–50; Gyenis A.: Komárik István S. J. 1855–1940. Jézus Társasága Évkönyv 1941. 351–2; Bozsó F.: Komárik István. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság Tanulmányai Kalocsáról (1971) 260; Komárik István. Kalocsai Kollégium 8. (1996) 22.született: 1855-12-23, Nyitrabelépés: 1877-04-7, Nagyszombatfogadalom: 1893-02-2, Kalocsa, 4 fog. prof.papszentelés: 1883-0-0, Innsbruckmeghalt: 1940-03-25, Kalocsabeszélt nyelvek: magyar

Komáromi Ambrus

1743. dec. 30. Abaszéplak. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1759. okt. 17. Bécs. Psz. 1771. Nagyszombat. †1825. Lelesz.

Abaszéplakon született, Kassáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1763-ban Eperjesen grammatikát tanított. 1764–5-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1766–7-ben Szakolcán, 1768-ban Esztergomban volt középiskolai tanár. A teológiai tanulmányokat is Nagyszombatban végezte 1769–72-ig. Kassán retorikát tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. Utána Kassán maradt gimnáziumi tanárnak. 1795-től az akadémia hitszónoka volt. Utolsó éveit Leleszen töltötte.

M: Sommervogel Stöger alapján tizennégy latin alkalmi költeményt sorol fel, legtöbbjét csak címmel; Szinnyei négyet, s megjegyzi, hogy Stöger tizenegyet jelez. Ir: Nom. II. 761; So IV. 1186–7; St 193; Szi VI. 808–9.született: 1743-12-30, Abaszéplakbelépés: 1759-10-17, Bécspapszentelés: 1771-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1825-0-0, Leleszbeszélt nyelvek: szlovák

Komulovič Aleksandar

1548. Split. Nyelv: horvát. SJ 1599. ápr. 1. Róma. †1608. júl. 11. Raguza.

A horvátországi Splitben született. 1572-ben az ottani katedrális kanonokja lett. 1576-ban Rómába ment, és négy év múlva Giulio Antonio Santoro bíboros szolgálatába állt. 1582-ben kiadta az első horvát katekizmust. 1584-ben XIII. Gergely pápa apostoli vizitátorként a balkáni országokba küldte. A tizenöt éves török háború alatt pápai követként járt Erdélyben, Oláhországban, Moldáviában, Lengyelországban és Oroszországban, hogy ezeket az országokat megnyerje a Török Birodalom elleni háborúra. 1599-ben belépett a Jézus Társaságába. Az 1600-as szentévben horvát gyóntató volt a Szent Péter-bazilikában. A próbaidő befejeztével a Római Kollégium gyóntatója lett. 1603-ban kiadta Rómában Roberto Bellarmino katekizmusának horvát fordítását. 1604-ben az újonnan alapított raguzai rendházba került. 1606-ban Rómában jelent meg horvátul Lelkitükör című műve. Raguzában halt meg 1608-ban.

M: Nauch charstianschi za slovignschi narod. Róma, 1582; Nauch charstianschi chratach. Róma, 1603; Zarcalo od ispoviesti. Róma, 1606. Ir: DHCJ III. 2215–6; Po III/2. 11 373–8; So II. 1362; T. Trstenjak: A. K. Profilo biografico. AHSI 58. (1989) 43–86; Veress A.: Relationes nuntiorum apostolicorum in Transilvaniam missorum a Clemente VIII. (1592–1600). Bp., 1909.született: 1548-0-0, Splitbelépés: 1599-04-1, Rómameghalt: 1608-07-11, Raguzabeszélt nyelvek: horvát

Koncság Ferdinánd

1703. dec. 2. Varasd. SJ 1719. okt. 22. Psz. 1728. Graz. F. 1738. márc. 25. †1758. szept. 10. Mexikó.

Családjával Budára költözött, itt végezte iskoláit a jezsuiták kollégiumában. A noviciátus éveit Trencsénben töltötte. Grazban szentelték pappá. A misszionáriusi hivatásra készült, előtte néhány évig a budai jezsuita kollégiumban tanított. 1730-ban érkezett Mexikóba, 1732-től Kaliforniában és Észak-Mexikóban az indián redukciókban tevékenykedett, közben bejárta az addig ismeretlen vidéket: a Colorado völgyét, az Arizona-sivatagot és a mai Új-Mexikó területét. Alsó-Kaliforniáról készített térképével bebizonyította, hogy ez a terület nem sziget, hanem félsziget. 1745-ben megalapította a Nuestra Señora de los Dolores-redukciót, a következő évben a Szent Ignác-redukciót vezette, ahol templomot épített. 1751-ben a Santa Gertrudis-redukciót alapította, majd újból felhajózott a Colorado folyón, újabb térképeket készített és leírta úti élményeit. 1753-ban kinevezték a mexikói jezsuita misszió vizitátorának.

M: Nagadia. Buda, 1728; Diario de Californias. Párizs, 1767. Ir: MKL VII. 150; So IV. 1192; Lévay M.: Koncság Ferdinánd. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 485–8; Reisz E.: P. Koncsák Ferdinánd. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942. 27; Ács T.: Koncsak Nándor. Magyarok Latin-Amerikában. Bp., 1944. 10; Gergely P.: Koncság Nándor. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 86; Uő: Koncsag Nándor. Latin-Amerika magyar jezsuita úttörői. Magyar Élet 1978. szeptember 30.; Szabó L.: Koncság Nándor. Magyar múlt Dél-Amerikában. Bp., 1982. 49–50; MTermTud 279–80; Koncság Nándor. Földrajzi személyek lexikona. Összeáll. Tokodiné Újházi A. Debrecen, é. n., 81; Koncság Nándor. MUL 214; Kosztya 335–6; Miklósházy A.: Koncság Nándor. Magyar misszionáriusok Dél-Amerikában. MEV 13. (2001) 1–2, 231–3; Lacza T.: Koncság Nándor. Magyar jezsuiták Latin-Amerikában. Fórum (Galánta), 2. (2000. március) 1, 2. (2000. november) 2, 5; Lacza 120.született: 1703-12-2, Varasdbelépés: 1719-10-22fogadalom: 1738-03-25papszentelés: 1728-0-0, Grazmeghalt: 1758-09-10, Mexikó

Königsperger Lorenz

1670. jan. 1. Osterhof. Nyelv: német. SJ 1686. okt. 6. Bécs. Psz. 1700. Bécs. †1701. szept. 8. Leoben.

A németországi Osterhofban született, Passauból lépett be a trencséni újoncházba. 1689-ben Bécsújhelyen grammatikát tanított. 1690–2-ben bölcseletet tanult Grazban. Utána egy-egy évig Bécsben, Nagyszombatban, Sopronban és Grazban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait 1697–1700 között Bécsben végezte, majd Leobenben volt harmadik probációban. 1694-ben Nagyszombatban, 1696-ban Grazban adott ki latin nyelvű könyvet.

M: Sacra Heroum Iuvenum Spectacula. Nagyszombat, 1694; Descriptiones oratoriae rerum memorabilium inclyti Ducatus Styriae. Graz, 1696. Ir: Nom. II. 764; RMK II. 1786; So IV. 1150–1; St 189; Szi VII. 54.született: 1670-01-1, Osterhofbelépés: 1686-10-6, Bécspapszentelés: 1700-0-0, Bécsmeghalt: 1701-09-8, Leobenbeszélt nyelvek: német

Kontill András

1679. nov. 30. Poprád. Nyelv: szlovák. SJ 1696. okt. 27. Bécs. Psz. 1709. Nagyszombat. F. 1714. febr. 2. 4 fog. prof. Selmecbánya. †1744. febr. 13. Szakolca.

Poprádon született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1700–2 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd Besztercebányán retorikát tanított. 1706-tól két évig Nagyszombatban, két évig Bécsben végezte a teológiát. 1710-ben Linzben volt harmadik probációban. 1711–21 között Selmecbányán vasárnapi szlovák hitszónok, házi lelkiatya és börtönlelkész volt. 1722–3-ban Rozsnyón a házfőnöki és plébánosi hivatalt viselte. 1724–6-ban Szakolcán rektor és gazdasági főnök, 1727–9-ben Úrvölgyön házfőnök és plébános, majd 1730–2-ben újra Szakolcán és 1733–5-ben Lőcsén rektor volt. 1736–9-ben Nagyszombatban a gazdasági hivatalt vezette. 1740–1-ben Szepesváralján házi lelkiatya, Trencsénben 1742–3-ban házgondnok és a konviktus igazgatója volt; 1744-ben, halála évében, Szakolcán házgondnokként tevékenykedett.

Ir: Nom. II. 764–5; Po Magyar 753.született: 1679-11-30, Poprádbelépés: 1696-10-27, Bécsfogadalom: 1714-02-2, Selmecbánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1709-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1744-02-13, Szakolcabeszélt nyelvek: szlovák

Könyves Tibor

1916. okt. 21. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1934. júl. 30. Bp. Psz. 1946. júl. 26. Szeged. F. 1955. máj. 29. C. sp. †1987. jan. 21. Szeged.

Rendi újoncéveit, a retorikát és a bölcselet első két évét 1938–9-ben Bp.-en, a harmadikat, valószínűleg két részben, 1940-ben és 1942-ben Kassán végezte. Kalocsán és Pécsett volt magiszter. A teológiára 1944-ben Szegedre, a harmadik probációba 1948-ban Bp.-re a Manrézába került. Első állomáshelyére, Hódmezővásárhelyre 1948 nyarán érkezhetett, ahol rövidesen letartóztatták, valószínűleg az iskolák államosítását és a hitoktatást érintő magatartása miatt. Ötévi börtönbüntetésre ítélték. Fogságát Szegeden kezdte, majd Vácra került – ez a fegyház akkor már ávós irányítás alatt állt. Onnan Bp.-re vitték a gyűjtőfogházba, ahonnan 1953-ban szabadult. Az első években nehéz fizikai munkát végzett ácsok mellett. 1957-től a Szent Alajos-templomban és a Szent Kereszt-templomban sekrestyés és pénzbeszedő volt. 1976-ban szívinfarktust kapott, ekkor nyugdíjazták. A Budafok-belvárosi templomban és Pesterzsébeten végzett kisegítő lelkészi munkát.

Ir: Cat. Def. III. 52; Hetényi Varga II. 193–4; MJTN 126–7; Pálos 178; P. Könyves Tibor S. J. (1916–1987). Anima Una 106. (1987. március) 16–7; P. Könyves Tibor (1916–1987). In quavis mundi plaga III/1. (1987. március) 13–4; P. Könyves Tibor (1916–1987). Szolgálat 76. (1987. karácsony) 101–2; P. Könyves Tibor (1916–1987). MJV IV. 345–7; Miklósházy 38.született: 1916-10-21, Bpbelépés: 1934-07-30, Bpfogadalom: 1955-05-29, C. sp.papszentelés: 1946-07-26, Szegedmeghalt: 1987-01-21, Szegedbeszélt nyelvek: magyar

Koós Antal

1901. szept. 3. Szihalom. SJ 1924. okt. 14. Érd. Psz. 1933. szept. 9. Szeged. F. 1940. febr. 2. Nagykapornak. †1978. febr. 13. Pannonhalma.

1924–6 között Érden volt skolasztikus novícius. 1927–9 között Szegeden filozófiát hallgatott, majd a következő évben a kalocsai kollégiumban volt magiszter. 1932–4 között Szegeden teológiát tanult, ahol pappá szentelték. 1935–8-ig Nagykapornakon volt plébánoshelyettes és hittantanár. 1939-ben Szegeden végezte a harmadik probációt. 1940–2-ig ismét Nagykapornakon volt plébánoshelyettes és hittantanár, majd 1943-ban Mezőkövesden spirituális, lelkigyakorlat-vezető. 1944–7-ig Hódmezővásárhelyen volt spirituális, hittantanár és templomi gyóntató. 1948–50 között ismét Nagykapornakra került mint plébános, hittantanár és a Jézus Szíve Társulat vezetője. A szétszóratás után (1950–7 között) Szegeden volt lelkész. 1957–61 között Tótkomlóson volt káplán; 1961–4-ig Körösszigeten, 1964–6-ig Kismarján, 1966–7-ben Mezőkövesden szolgált mint lelkész. 1967-től halálig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: Hetényi Varga 176; Pálos 177; Holovics F.: P. Koós Antal SJ (1901–1978) Barátaink Levelei 1978. február 20. 1–3; †P. Koós Antal S. J. 1901–1978. Anima Una 67. (1978. szeptember) 13–5; Hetényi Varga K.: †P. Koós Antal. Meghurcolt, börtönviselt jezsuiták (1938–1978). IGEN 1990. február 14. 10–1; P. Koós Antal (1901–1978). MJV III. 96–9; P. Koós Antal SJ (1901–1978). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 376–8; Miklósházy 37.született: 1901-09-3, Szihalombelépés: 1924-10-14, Érdfogadalom: 1940-02-2, Nagykapornakpapszentelés: 1933-09-9, Szegedmeghalt: 1978-02-13, Pannonhalma

Kopeczky Ferenc

1614. okt. 4. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1637. okt. 8. Bécs. Psz. 1644. Nagyszombat F. 1651. aug. 24. †1673. jan. 13. Ungvár.

Nagyszombatban született, huszonhárom éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1640–1-ben Sopronban tanított középiskolában. Teológiát Nagyszombatban tanult 1642–5-ig. 1646–7-ben házfőnök volt Komáromban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1649–51-ben Eszterházán (ma Fertőd) volt udvari lelkész. 1652–5-ben Nagyszombatban bölcseletet és kazuisztikát tanított. 1656-ban Bécsben a magyar papnevelő intézetet, a Pázmáneumot vezette. A következő három évben Sopronban volt rektor. 1661-ben Kassán kazuisztikát tanított és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1662–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított és ellátta a házgondnoki hivatalt. A következő két évben Szatmáron volt házfőnök. Utána egy évig újra Nagyszombatban tanított, és ellátta a házgondnoki hivatalt. A következő két évben Szatmáron volt házfőnök, majd Nagyszombatban kazuisztikát tanított, és házgondnokként tevékenykedett. A következő két évben Szatmáron volt házfőnök, utána egy évig újra Nagyszombatban tanított, és vezette a diákotthont. Mozgalmas életét tovább folytatta: Rozsnyón egy évig házfőnök, Pozsonyban három évig hitszónok volt. 1673-ban Ungváron fejezte be mozgalmas papi életét.

Ir: CPA II. 647.született: 1614-10-4, Nagyszombatbelépés: 1637-10-8, Bécsfogadalom: 1651-08-24papszentelés: 1644-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1673-01-13, Ungvárbeszélt nyelvek: magyar

Körmendi Imre

1670. nov. 5. Csejte. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1686. okt. 6. Trencsén. Psz. 1700. Nagyszombat. F. 1704. febr. 2. 4 fog. prof. Marosvásárhely. †1732. máj. 2. Kolozsvár.

Csejtén született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő elteltével Eperjesen grammatikát tanított. 1690–2-ben Kassán tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Zsolnán, Pozsonyban és Lőcsén tanított középiskolában. A teológia első három évét 1697–9 között Bécsben, a negyediket 1700-ban Nagyszombatban végezte, ahol pappá szentelték. Utána Győrben volt harmadik probációban. 1703–13 között Marosvásárhelyen működött mint magyar hitszónok. 1711-től házfőnök is volt; 1714-ben Kolozsváron lett rektor. A három év leteltével egy évig újra Marosvásárhelyen volt házfőnök, majd 1718–24-ig Kolozsváron misszionáriusként és a konviktus igazgatójaként működött. 1725-ben Gyulafehérváron lelkipásztori munkát végzett, majd visszatért Kolozsvárra, ahol lelkipásztor, 1728-ban házgondnok, s utána házi lelkiatya volt haláláig (1732). Vallásos könyvei is ott jelentek meg.

M: Subsidium spiritule. Kolozsvár, 1732; Cibus electus. Kolozsvár, 1732. Ir: MKL VII. 364; Nom. II. 770; Pe 339; So IV. 1152–3; St 189; Szi VII. 86; Körmendi Imre (1670–1733). KJKT 70.született: 1670-11-5, Csejtebelépés: 1686-10-6, Trencsénfogadalom: 1704-02-2, Marosvásárhely, 4 fog. prof.papszentelés: 1700-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1732-05-2, Kolozsvárbeszélt nyelvek: szlovák

Körmöczy Albert, testvér

1900. júl. 6. Kiskunfélegyháza. SJ 1923. aug. 28. Érd. F. 1934. febr. 2. Kalocsa. †1951. márc. 30. Bp.

1923–5 között Érden volt testvérnovícius. 1926–30-ig Kalocsán működött mint ruhatáros és szabó. 1926–30 között Pécsett volt sekrestyés és ruhatáros, 1931–46 között Kalocsán portás. 1947–8-ban Szegeden volt portás, 1949–50-ben Bp.-en ebédlős. A szétszóratás után nemsokára elhunyt.

Ir: MJTN 127; Miklósházy 38.született: 1900-07-6, Kiskunfélegyházabelépés: 1923-08-28, Érdfogadalom: 1934-02-2, Kalocsameghalt: 1951-03-30, Bp

Korneli (Corneli) János

1686. dec. 24. Kopcsány. Nyelv: szlovák. SJ 1703. okt. 28. Bécs. Psz. 1716. Graz. F. 1721. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1748. nov. 19. Kassa.

Újoncéveit Bécsben töltötte. Ugyanott tanulta a bölcseletet 1706–8-ban, a teológiát pedig Grazban 1713–6-ban. Először bölcseletet tanított Nagyszombatban 1718–22 között, majd kontroverziát Kassán és Nagyszombatban, majd megint Kassán teológiát. 1731-ben Kolozsvárott, majd megint Kassán a jezsuita nyomdát igazgatta. 1734–7-ig Nagyszombatban hitszónok és szemináriumi igazgató volt. Élete utolsó tíz évét Kassán töltötte mint hitszónok és nyomdaigazgató. Foglalkozott Mo. történelmével is. Főleg az 1663–4-es törökellenes háború érdekelte, melyet a keresztény seregek győzelemmel zártak, de a vasvári békekötés miatt Mo.-ra káros következményekkel járt. A főnemesi összeesküvést és Thököly felkelését is kutatta.

M: Decennium Georgii Szechenyii Metropolitanae Strigoniensis. Nagyszombat, 1721; Quinque lustra Georgii Lippai de Zombor, Archiepiscopi Strigoniesis. Nagyszombat, 1722; Oliva verae pacis seu theologia catholica. Kolozsvár, 1732; Opusculum polemicum contra indifferentiam Puffendorfii. Kassa, 1735; Fragmenta ungricae historiae ad annum Christi millesimum sexcentesimum sexagesimum tertium. Kassa, 1738; […] ab anno Christi millesimo sexcentesimo sexagesimo tertio. Kassa, 1739; […] ad annum 1667 et sequentes. Wesselenianam conjurationem […] complectentis. Kassa, 1741; […] ad annum Christi 1678 et sequentes. Prosecutionem belli civilis auspiciis Emerici Tökölii. Kassa, 1743; Dialectica seu Introductio in severiores disciplinas. Kassa, 1744. Ir: Nom. II. 771 (I. 183); Petrik 1712–1860/II; So IV. 1194–5; St 193–4; Korneli (Corneli) János (1686–1748). KJKT 70; Bangha 166; Kosáry 146; György L.: Kornéli János. A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. Kolozsvár, 1992. 62.született: 1686-12-24, Kopcsánybelépés: 1703-10-28, Bécsfogadalom: 1721-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1716-0-0, Grazmeghalt: 1748-11-19, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Koroda József

1725. márc. 11. Trencsén. SJ 1742. okt. 20. Buda. Psz. 1656. Kassa. F. 1761. febr. 2. 4 fog. prof. Opava. †1777. Vágbeszterce.

Tizenhét éves korában Trencsénben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait 1747–9-ben Grazban, a teológiát 1753–6-ban Kassán végezte, ahol pappá szentelték. 1757-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. Majd Péterváradon és Sárospatakon lelkipásztor volt. 1760–8-ig tábori lelkészként szolgált a Lipót-, a Pálffy- és a Sisko-légiókban. 1769-ben Selmecbányán volt népmisszionárius, a következő évben Szakolcán lelkipásztor. 1771-ben Ungváron a ház gazdasági ügyeit intézte. 1772-től a Társaság feloszlatásáig Pozsonyban volt hitoktató. Vágbesztercén halt meg 1777-ben.

Ir: Nom. II. 771–2.született: 1725-03-11, Trencsénbelépés: 1742-10-20, Budafogadalom: 1761-02-2, Opava, 4 fog. prof.papszentelés: 1656-0-0, Kassameghalt: 1777-0-0, Vágbeszterce

Koromvillás Fülöp, testvér

1858. ápr. 21. Kiskunmajsa. SJ 1886. május 5. Nagyszombat. F. 1898. febr. 2. Kalocsa †1918. nov. 9. Ungvár.

1886–8 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1889–93 között Szatmárnémetiben tevékenykedett mint szakács, pék, ruhatáros. 1894–7 között Nagykapornakon volt szakács, ruhatáros és házi mindenes. 1898-ban Kalocsán betegeskedett. 1899–1903 között Nagykapornakon volt szakács, ruhatáros és házi mindenes. 1904–7 között Szatmárnémetiben volt szakács, ruhatáros, a szolgák felügyelője és házi mindenes. 1908-ban Bécs-Kalksburgban, 1909–11 között Pozsonyban volt szakács. 1912–4-ig Nagykapornakon szolgált mint szakács, ruhatáros és kertész. 1915-ben Szatmárnémetiben volt ruhatáros és házi mindenes. 1916-ban Nagykapornakra került mint szakács, ruhatáros, kertész és betegápoló; 1917–8-ban Szatmárnémetiben volt házi mindenes, majd Ungváron betegeskedett.

Ir: MJTN 124.született: 1858-04-21, Kiskunmajsabelépés: 1886-05-5, Nagyszombatfogadalom: 1898-02-2, Kalocsameghalt: 1918-11-9, Ungvár

Körösy Ferenc

1569. Erdély. Nyelv: magyar. SJ 1589. febr. 13. Róma. Psz. 1597. Graz. †1603. febr. 28. Kolozsvár.

Erdélyben született, Rómában lépett be a Társaságba. 1595–7-ben Grazban teológiát tanult. 1597-ben szentelték pappá. A következő évben Gyulafehérváron grammatikát tanított és katekéta volt. 1599-től haláláig Kolozsváron működött. Rektorhelyettes volt (a rektor mint tartományfőnök sokszor volt távol). Tanított kazuisztikát is, és utolsó évében, már betegen, házfőnök lett.

született: 1569-0-0, Erdélybelépés: 1589-02-13, Rómapapszentelés: 1597-0-0, Grazmeghalt: 1603-02-28, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Körösy János

1639. dec. 27. Fülek. Nyelv: magyar. SJ 1658. okt. 10. Trencsén. Psz. 1670. Nagyszombat. F. 1673. aug. 15. C. sp. Komárom. †1678. dec. 14. Győr.

Füleken született, logikusként Nagyszombatból lépett be a Társaságba. A próbaévek elteltével egy évig Nagyszombatban grammatikát tanított. Bölcseleti tanulmányait Grazban végezte 1662–4 között. Utána két évig Sopronban tanított grammatikát. 1667-ben Grazban kezdte el a teológiát, majd két év után Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1670-ben. 1671–3-ban Komáromban tanított középiskolában Utána két évig Eperjesen, egy évig Gyöngyösön a török hódoltságban, majd újra Eperjesen volt hitszónok. 1678-ban a hódoltsági Andocson misszionáriusként működött. 1678 végén Győrben a kezdődő pestisjárvány idején betegápolás közben a fertőzés áldozatául esett.

Ir: Nom. II. 772; Pe 51.született: 1639-12-27, Fülekbelépés: 1658-10-10, Trencsénfogadalom: 1673-08-15, Komárom, C. sp.papszentelés: 1670-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1678-12-14, Győrbeszélt nyelvek: magyar

Körtvélyesi Viktor, testvér

1885. ápr. 28. Visk. SJ 1914. júl. 30. Nagyszombat. F. 1925. aug. 15. Bp. †1964. szept. 11. Szatmárnémeti.

1914–5 folyamán Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1916–9 között katonai szolgálatot teljesített, majd visszatérte után befejezte a noviciátust. 1921–3 között Szegeden volt portás és házi mindenes. 1924–34 között a pesti rendházban volt betegápoló és szabó. 1935-ben a Manrézában működött mint szabó. 1936–41 között Szegeden volt házi mindenes és szabó, 1942–9-ig pedig Szatmárnémetiben portás és házi mindenes.

Ir: MJTN 127; Miklósházy 38.született: 1885-04-28, Viskbelépés: 1914-07-30, Nagyszombatfogadalom: 1925-08-15, Bpmeghalt: 1964-09-11, Szatmárnémeti

Korytovski Jakub

1561 k. Kalisz. Nyelv: lengyel. SJ 1580. márc. 19. Pultusk F. 1602. aug. 24. C. sp. Poznań. †1630. aug. 6. Varsó.

1584-ben Kolozsváron grammatikát tanított.

Ir: CPA I. 709.született: 1561-0-0?, Kaliszbelépés: 1580-03-19, Pultuskfogadalom: 1602-08-24, Poznań, C. sp.meghalt: 1630-08-6, Varsóbeszélt nyelvek: lengyel

Köschner Károly

1679. dec. 17. Cille. SJ 1699. okt. 14. Trencsén. Psz. 1709. Graz. F. 1714. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1737. febr. 22. Buda.

Bölcseleti tanulmányai után, húszéves korában Trencsénben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányai után 1702–3-ban Fiuméban, 1704-ben Kőszegen tanított. 1705–8 között végezte a teológiát Grazban. Ott szentelték pappá 1708-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Fő foglalkozása egész életében a hitszónoklás volt: 1710 Sopron, 1711–4 Klagenfurt, 1715–7 Judenburg, 1718–9 Traunkirchen, 1720 Steyr, 1721-től haláláig 1737-ben Buda-Víziváros, ahol plébánosként is működött.

Ir: Nom. II. 774.született: 1679-12-17, Cillebelépés: 1699-10-14, Trencsénfogadalom: 1714-02-2, Klagenfurt, 4 fog. prof.papszentelés: 1709-0-0, Grazmeghalt: 1737-02-22, Buda

Kössler Josef

1711. szept. 17. Brixen. Nyelv: német. SJ 1728. okt. 20. Bécs. Psz. 1742. Graz. F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. 1767–70: tartományfőnök. †1771. jan. 3. Bécs.

A dél-tiroli Brixenben (ma Bressanone, O.) született; Bécsben logikusként lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1731–3-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána 1734–7-ig Bécsben grammatikát, 1738-ban Linzben retorikát tanított. A teológiai tanulmányokat is Grazban végezte 1739–42 között. 1742-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1744-ben Bécsben tanított etikát. 1745-től Grazban, 1748-tól Bécsben előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1751-ben Grazban kontroverziát, 1752-ben Bécsben kazuisztikát, 1753-ban a bécsi Theresianumban jogot tanított. 1754-ben Bécsben a bölcsészeti kar dékánja volt egy évig, és az egyházjog tanára 1761-ig. 1762–4-ben Linzben, 1765–6-ban Judenburgban a rektor és a harmadik próbaév vezetőjének hivatalát látta el. 1767–70 között tartományfőnök volt. 1771-ben a bécsi kollégiumban halt meg.

M: Prosopopaeja illustrium Styriae heroum. Graz, 1746; Dialogi physici de motu. Graz, 1746; Dialogi physici de duritie. Graz, 1747; Geometria extemporanea. Bécs, 1749; Amoris sacri et profani. H. n., 1749; Corollaria curiosa. H. n., 1750. Ir: Nom. II. 776; So IV. 1153–4; St 189.született: 1711-09-17, Brixenbelépés: 1728-10-20, Bécsfogadalom: 1746-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1742-0-0, Grazmeghalt: 1771-01-3, Bécsbeszélt nyelvek: német

Kostialik János

1853. dec. 7. Bobró. SJ 1870. márc. 18. Nagyszombat. Psz. 1883. Innsbruck. F. 1889. febr. 2. 4 fog. prof. Kalocsa. †1927. ápr. 1. Kalocsa.

1870-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után St. Andräban két évig retorikát, Pozsonyban három évig bölcseletet tanult. 1877–80-ig Kalocsán tanított. A teológiát Innsbruckban végezte, 1883-ban szentelték pappá. A következő évben Kalocsán tanított, majd Nagyszombatban az újoncmester segítőjeként végezte a harmadik próbaévet. 1886-ban Kalocsára került tanárnak, és ott is maradt haláláig. Az előző öt évet is beleszámítva negyvenöt évig tanított középiskolában. A matematikát és a fizikát leszámítva szinte minden tárgyat tanított, főleg a klasszikus latin és görög mellett magyart és németet. Élete utolsó két évében házi lelkiatya volt.

M: Az utóidejű határozó mondatok. Kalocsa, 1899; Német szórend. Kalocsa, 1902; Imm. Alvarez S. J.: Versus memoriales. (Kézirat gyanánt.) Kalocsa, 1902. Meditationes ss. Exercitorium spiritualium. (Kézirat.) Rendszeres latin nyelvtan. (Kézirat.) Ir: Cat. Def. I. 17.256; MJTN 124–5; MKL VII. 260; Petrik 1886–1900; Szi VI. 1141; Tóth 23–4; †P. Kostialik János SJ. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 4. (1927. április) 4, 4. P. Kostialik János SJ 1853–1927. ProvH 14. (1927. július) 1–2; Kostialik János (1853–1927). A Kalocsai Jézustársasági Érseki Gimnázium Értesítője 1927. 8–9.született: 1853-12-7, Bobróbelépés: 1870-03-18, Nagyszombatfogadalom: 1889-02-2, Kalocsa, 4 fog. prof.papszentelés: 1883-0-0, Innsbruckmeghalt: 1927-04-1, Kalocsa

Kőszeghi János

1696. júl. 2. Vágújhely. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1713. okt. 21. Trencsén. Psz. 1725. Nagyszombat. F. 1731. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1750. márc. 29. Sopron.

Vágújhelyen született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy évig Lőcsén tanított grammatikát. 1717–9 között Bécsben tanult bölcseletet, majd Kassán két évig grammatikát, Kolozsváron egy évig retorikát tanított. 1723–6-ig Nagyszombatban végezte a teológiát. 1725-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. 1728-ban Kassán etikát tanított. Ezután Trencsénben két évig hitszónok, Győrben egy évig lelkipásztor volt. 1732–4-ig Kolozsváron bölcseletet és matematikát, a következő évben Egerben kontroverziát tanított. 1736-ban Zsolnán lett hitszónok. 1736–40-ben vándormisszionáriusként működött. 1741-ben Esztergomban hitszónok, 1742–3-ban házfőnök és plébános volt. 1744–6-ban Pécsett a rektori hivatalt viselte. 1747-ben Szakolcán végzett lelkipásztori munkát. 1748-tól haláláig Sopronban a konviktus igazgatója volt. Kolozsváron egyebek mellett kétkötetes történelmi összefoglalót adott ki.

M: Magni Manes Transylvaniae Principum. Kolozsvár, 1722; Compendium historicum. 2 k. Kolozsvár, 1733–4; Praesidium spirituale. Kolozsvár, 1734. Ir: Nom. II. 778; Pe 619; Petrik 1712–1860/VII; St 189; Szi VII. 129; Kőszeghi János (1696–1750). KJKT 70–1.született: 1696-07-2, Vágújhelybelépés: 1713-10-21, Trencsénfogadalom: 1731-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1725-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1750-03-29, Sopronbeszélt nyelvek: szlovák

Kőszeghy László

1745. júl. 27. Szeged. Nyelv: magyar. SJ 1768. okt. 17. Trencsén. Psz. 1776. jún. 1. Temesvár. †1828. jan. 4. Temesvár.

Szegeden született; végzett bölcsészként, huszonegy éves korában Budáról lépett be a Társaságba. A próbaévek után, 1768–71 között Nagybányán, Gyöngyösön és Budán tanított a középiskolában. 1772-ben Grazban matematikát tanult. A Társaság feloszlatásakor Pécsett tartózkodott. Ott tovább tanított, és felvételt nyert a pécsi egyházmegyébe. Temesváron szentelték pappá 1776-ban. Az új csanádi püspök, Christovics Imre Pécsről magával vitte Temesvárra. 1778-ban kanonok, 1783-ban püspöki helynök lett. 1801. május 10-én szentelték csanádi püspökké Temesváron a volt jezsuita templomban. Aktívan működött egyházmegyéjében: 1806-ban megnyitotta a szemináriumot, újjászervezte az egyházmegye igazgatását, nyolcról tizenhétre emelte az esperesi kerületek számát, és megduplázta a plébániákat. 1821-ben, hogy biztosítsa újításait és jogi alapot adjon nekik, egyházmegyei zsinatot hívott egybe. Temesváron halt meg 1828-ban.

M: Epistola pastoralis ad clerum Csanadiensem. Szeged, 1806; Sermo per eam occasionem, qua generale diocesis Csanadiensis seminarium in aedes olim iesuiticas Temesvarini introductum fuit. Szeged, 1806; Homilia L. Koeszeghy episcopi Csanadiensis per occasionem visitationis canonicae habita […] germanice reddita. Temesvár, 1811. Ir: MÉL I. 1008; MKL VII. 380; Nom. II. 779; Pe 1630; Petrik 1712–1850/II; Po III/2 11338–9; Po Magyar 1081; So IV. 1154; St 190; Szi VII. 129–30; Velics I. 18; Juhász L.: Kőszeghy László, csanádi püspök. Bp., 1942; Juhász K.: László Kőszeghy, Ex-Jesuit, Bischof von Csanád (1745–1828). AHSI 27. (1958) 59–108; Kratz 204–5; Santos Hernández II. 378–80.született: 1745-07-27, Szegedbelépés: 1768-10-17, Trencsénpapszentelés: 1776-06-1, Temesvármeghalt: 1828-01-4, Temesvárbeszélt nyelvek: magyar

Kőszegi János, testvér

1594 k. Kőszeg. Nyelv: magyar. SJ 1617. máj. 16. Brünn. F. 1628. júl. 31. Nagyszombat. †1655. márc. 24. Vágsellye.

1630-ban az új templom építését vezette Nagyszombatban.

Ir: CPA II. 648.született: 1594-0-0?, Kőszegbelépés: 1617-05-16, Brünnfogadalom: 1628-07-31, Nagyszombatmeghalt: 1655-03-24, Vágsellyebeszélt nyelvek: magyar

Kottlas Vencel

1671. szept. 28. Deutschbrod Nyelv: cseh. SJ 1713. febr. 25. Trencsén. Psz. belépése előtt. F. 1719. febr. 2. C. sp. Žireč.†1748. febr. 2. Žireč.

A csehországi Deutschbrodban született, Žirečből már mint esperes és teológiai baccalaureus lépett be Trencsénben a Társaságba. 1715–6-ban Žirečben hitszónok és katekéta volt. 1717-ben Selmecbányán, 1718–31-ben Žirečben, 1732-ben ismét Selmecbányán, s utána megint Žirečben lelkipásztorként működött haláláig.

Ir: Nom. II. 780; Pe 607; So IV. 1204; St 194.született: 1671-09-28, Deutschbrodbelépés: 1713-02-25, Trencsénpapszentelés: belépése előttmeghalt: 1748-02-2, Žirečbeszélt nyelvek: cseh

Kovács (Kováts) Ferenc II.

1744. okt. 28. (1743. márc. 26.?) Kolozsvár. Nyelv: magyar. SJ 1762. okt. 29. Trencsén. Psz. 1770. †1810. dec. 29. Nagyvárad.

Szülővárosából, Kolozsvárról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1765–6-ban Varasdon, 1767-ben Székelyudvarhelyen tanított. 1768–71-ben Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1770-ben szentelték pappá. 1772-ben Varasdon és 1773-ban Székesfehérváron grammatikát tanított. A Társaság feloszlatása után világi pap lett és a nagyváradi líceumban volt a teológia tanára.

M: Tentamen publicum a theologia morali. Nagyvárad, 1801. Ir: MKL VII. 300; Nom. II. 782; Pe 1561; Petrik 1712–1860/II; So IV. 1205; St 194; Szi VI. 1212–3.született: 1744-10-28, (1743. márc. 26.?) Kolozsvárbelépés: 1762-10-29, Trencsénpapszentelés: 1770-0-0meghalt: 1810-12-29, Nagyváradbeszélt nyelvek: magyar

Kovács (Kováts) Ferenc I.

1717. nov. 7. Dobronok. Nyelv: magyar. SJ 1736. okt. 20. Trencsén. Psz. 1748. Kassa. F. 1754. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1800. Székesfehérvár.

Dobronokon született, Pécsről lépett be a trencséni újoncházba. 1739-ben Kőszegen grammatikát tanított. 1740–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Egerben, Budán és Nagyváradon tanított. 1746–9-ig Kassán tanult teológiát. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Rozsnyón hitszónok volt. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1752–4-ig Gyöngyösön, Sárospatakon és Budán volt hitszónok és lelkipásztor. 1755–6-ban misszionárius volt Székesfehérváron. 1757–60-ban Kolozsváron hitszónokként működött. 1761-ben Marosvásárhelyen, 1762-ben Gyöngyösön volt misszionárius. 1763–4-ben Kőszegen hitszónoki, 1765-ben Győrben misszionáriusi és 1766–7-ben Ungváron ismét hitszónoki feladatokat látott el. 1768-ban Rozsnyón házi lelkiatya volt és plébániai feladatokat végzett. 1769–72-ben Sárospatakon házi lelkiatya, a következő évben Gyöngyösön hitszónok volt. A Társaság feloszlatása után hitszónokként látogatta a plébániákat. Az egyszerű nép lelkipásztora volt.Vallásos tárgyú műveket írt; négyet még jezsuita korában adott ki, az ötödiket (A pusztában kiáltónak szava, 1795) névtelenül publikálta Budán.

M: Angyali ifjúnak Gonzaga sz. Aloisyusnak oltalma. Buda, 1754; Az oltári szentségnek oltalma. Kolozsvár, 1757; Hitbéli okoskodás. Kassa, 1766; Szent Norbert. Kassa, 1768; A pusztában kiáltónak szava. Azaz: mezei beszélgetések, melyek a pásztoroknak a mezőkbe és pusztákon mondattak. Buda, 1795. Ir: MKL VII. 300; Nom. II. 781–2; Pe 1024; Petrik 1712–1860/II; So IV. 1204; St 194; Szi VI. 1211–2.született: 1717-11-7, Dobronokbelépés: 1736-10-20, Trencsénfogadalom: 1754-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1748-0-0, Kassameghalt: 1800-0-0, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Kovács Flórián

1754. máj. 7. Diósgyőr. Nyelv: magyar. SJ 1769. okt. 17. Trencsén. Psz. 1778. ápr. 18. Eger. †1825. dec. 11. Szatmárnémeti.

Diósgyőrben született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1772-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A Társaság feloszlatásakor 1773-ban Bécsben bölcseletet tanult. Ekkor elhagyta a szemináriumot, és jogot kezdett tanulni. 1775-ben Egerben folytatta teológiai tanulmányait. 1778. április 18-án szentelték pappá. Plébánosi tevékenységét többször megszakította teológiai tanársággal. 1779-től Jászberényben káplán; 1783-tól Ungváron, majd Egerben tanár; 1785-ben Novajban plébános; 1790-től Egerben tanított teológiát; 1801-től Nagykállón plébános volt. 1804-ben Szatmárnémetiben kanonok lett. 1822. július 22-én ugyanitt püspökké szentelték, de ekkor már beteg volt, és három év múlva meghalt.

M: Szent Orsola társaságának öröm-ünnepén. Kassa, 1789; Oratio funebris […] Carolo Eszterházy. Eger, 1799. Ir: DHCJ III. 2220; MKL VII. 280; Nom. II. 781; Pe 1686; Petrik 1712–1860/II; St 194; Kratz 205; Santos Hernández II. 383–4.született: 1754-05-7, Diósgyőrbelépés: 1769-10-17, Trencsénpapszentelés: 1778-04-18, Egermeghalt: 1825-12-11, Szatmárnémetibeszélt nyelvek: magyar

Kovács Jenő

1901. nov. 24. Miava. Nyelv: magyar. SJ 1921. júl. 28. Szeged. Psz. 1931. júl. 26. Innsbruck. F. 1936. febr. 2. C. sp. †1996. szept. 7. Bp.

Rozsnyón járt gimnáziumba, majd az érettségi után egy évet az ottani szemináriumban töltött. Onnan kérte felvételét a magyar rendtartományba. Szegeden, majd Érden végezte a noviciátust, Szegeden a bölcseletet 1924–6-ban, Kalocsán három év magisztériumot és Innsbruckban a teológiát 1930–33-ban, ahol 1931-ben pappá szentelték. A harmadik probációra a bp.-i Manrézába került mint a novíciusmester segítője. Mivel az elöljárók középiskolai tanításra szánták, Pécsett és Szegeden készült latin és francia nyelvből az államvizsgára. 1938-ban Pécsett kezdett tanítani, de a következő évben már Kalocsán folytatta munkáját. 1943-tól a bp.-i Manrézában volt novíciusmester. A fiatal jezsuiták Nyugatra szökésének elősegítése miatt 1949. augusztus 25-én letartóztatták. 1949. szeptember 15-én négy év börtönbüntetésre ítélték, melyet két és fél évre csökkentettek. Ennek leteltével azonban nem engedték szabadon, hanem Kistarcsára internálták. Onnan 1953. szeptember 16-án szabadult. Először Csepelre került kocsikísérőnek, majd tíz évig kertész volt a Széher úti kórházban. Titokban jezsuita novíciusokat nevelt. Nyugdíjazása után Máriaremetén, a kegyhelyen lett gyóntató és miséző. 1983-tól ott lakott, de Bp.-en is volt lakása. Keresett gyóntató és lelkivezető volt időskorában is. Halála előtt még meg tudta ünnepelni vasmiséjét Máriaremetén és Bp.-en a Jézus Szíve-templomban.

M: „A Jézus Társasága a szeretet társasága”. ÜJV 73–9; Önéletrajz. MJV III. 256–7. Ir: Cat. Def. III. 52; Hetényi Varga II. 182–93; MJTN 125; Pálos 178; P. Kovács Jenő S. J. önéletrajza. ProvH 46. (1996. október–november) 19–20; Méhész E.: Hetven év a Jézus társaságban. Beszélgetés P. Kovács Jenővel. Kalocsai Kollégium 4. (1991) 16–9; Simon Gy. F.: Hallottam a vasmisén. P. Kovács Jenő SJ. Keresztény Élet 1996. aug. 25. 4; Egy százötven százalékos jezsuita. A Szív 82. (1996. november) 11, 495; MJV III. 258–269; Miklósházy 37–8.született: 1901-11-24, Miavabelépés: 1921-07-28, Szegedfogadalom: 1936-02-2, C. sp.papszentelés: 1931-07-26, Innsbruckmeghalt: 1996-09-7, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Kovács Pál

1698. jan. 15. Nénye. Nyelv: magyar. SJ 1713. dec. 23. Trencsén. Psz. 1726. Nagyszombat. Elb. 1728. †1753. jún. 12. Pozsony.

Nényén született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. 1717-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1718–20-ban Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1721–23 között Kolozsváron tanított középiskolában. 1724–7-ig teológiát tanult Nagyszombatban. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Besztercebányán végezte a harmadik probációt. Onnan hagyta el a Társaságot, és a nagyváradi egyházmegyébe nyert felvételt. 1732-ben nagyváradi plébános és kanonok lett. 1752-ben Mária Terézia szkardonai választott püspökké nevezte ki, amely azonban abban az időben nem volt üresedésben.

M: Transylvniae infelicitatis origo. Kolozsvár, 1722; Emericus Bebecus et Joannes Zapolius. Kolozsvár, 1723. Ir: MKL VII. 291; MAMŰL VI. 93; Nom. II. 783; Pe 626; Petrik 1712–1860/V; So IV. 1205; St 195; Szi VI. 1351.született: 1698-01-15, Nényebelépés: 1713-12-23, Trencsénpapszentelés: 1726-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1753-06-12, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Kővári Károly

1921. márc. 4. Nagykanizsa. SJ 1940. szept. 2. Bp. Psz. 1951. júl. 15. Chieri. F. 1955. aug. 15. Toronto. †2002. jún. 22. Hamilton.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1944-ben Kassán kezdte a filozófiát, amit Szegeden fejezett be. 1947–8-ban Kalocsán volt magiszter, majd 1949-ben Szegeden elkezdte a teológiát, amit csak Chieriben sikerült befejeznie, ahol felszentelték. A terciát St. Asaph-ban végezte, utána Kanadába küldték. 1954-ben Courtlandben, a következő évben pedig Torontóban lett káplán. 1956–7-ben Cincinnattiben latint tanított egy középiskolában, közben szerkesztette a Cor Unumot, és egyéb hasznos lelki olvasmányokat adott ki. 1958–61 között Shrub Oakon A Szív újság szerkesztésében segített. 1962–80 között Clevelandben publikált számos füzetet és könyvet, közben lelkipásztori munkát végzett. 1981–5-ig Hamiltonban, majd 1986–96 között Courtlandben volt magyar lelkész. Ebben az időben a Cor Unumot és a Provinciánk Híreit is szerkesztette. 1997-ben elvesztette beszélőképességét, ezért a torontói plébániára került, ahol egészen 2002-ig élt, amikor bevonult a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonba. Itt nemsokára elhunyt.
Valtorta Mária műveinek fordításai: Példabeszédek. Hamilton, 1984. A kötetek: 1: A magvető; 2: A tékozló fiú; 3: Az elveszett pénz; 4: Az irgalmas szamaritánus; 5: A hűséges bárány; 6: A négy út; 7: A pók; 8: A poros szőlőtő; 9: Az igazságtalan bíró; 10: A farizeus és a vámos; 11: A fecskék; 12: Bárányok és kecskék; Tízparancs. Hamilton, 1984; A hegyi beszéd. Hamilton, 1984; Tizenöt titok. Hamilton, 1984; Az utolsó vacsora. Hamilton, 1984; Feltámadott! Hamilton, 1984; Az utolsó oktatások. Hamilton, 1984; Az ősegyház. Hamilton, 1984; Mária élete. Hamilton, 1985. A kötetek: 1: Mária gyermekkora; 2: „A szűz fogan […]”; 3: Velünk az Isten!; 5: Kánában; 10: A király titka; 11: A szűzek királynője; 12: A közbenjáró; 14: A fájdalmas anya; 15: Az egyház anyja; 16: A társmegváltó. Jézus szenvedése. Hamilton, 1986; Vasárnapi és ünnepnapi evangéliumok. 1–7. Courtland, 1986; Jézus és a gyászolók. Courtland, 1987; Jézus unokatestvérei. Júdás és Jakab. Courtland, 1988; A szeretet vértanúi. Courtland, 1988; András. Courtland, 1988; Tamás. Courtland, 1988; Simon. Courtland, 1988; Péter. 1: Te szikla leszel! Courtland, 1987; 2: Az örök hajós. Courtland, 1988; 3: Az emberhalász. Courtland, 1989; 4: Te vagy a vezető! Courtland, 1989; 5: Az apostolok feje. Courtland, 1989; 6: Ne félts Péter! Courtland, 1989; 7: Legeltesd bárányaimat! Courtland, 1989; A keresztelő. Courtland, 1989; Máté. Courtland, 1989; Önéletrajz. Courtland, 1989; Kerióti Júdás. Courtland, 1989. A kötetek: 1–2: Követlek mindhalálig! Menj el, Júdás!; 3: Őrá is szükség van; 4: Én a sötétség vagyok!; 5: Egy közületek ördög! 6: Boldog vagyok! 7: Ments meg! 8: Imádkozz értem! 9: Tudod, hogy szeretlek! 10: Már túl késő! 11: Tolvaj! 12: Kígyó! 13. Csókkal árulsz el?; Jézus csodái. Courtland, 1989. A kötetek: 1: Én vagyok a könyörület! 2: Állj fel! 3: Hiszek benned! Tizenöt titok. Courtland, 1989, 2. kiadás: Courtland, 1990; Tíz apostol. Courtland, 1990; Az apostolok keresztútja. Courtland, 1990; János. Courtland, 1990; Jézus a szegények barátja. Courtland, 1990. A kötetek: 1: A szegények királya; 2: Áldott vendégek; 3: Adjatok nekik enni! 4: A koldusok barátja. Jézus és a bűnbánók. Courtland, 1990. A kötetek: 1: Mária Magdolna; 2: Endori János; 3: A fátyolos nő; 4: Zakeus. Jézus és a sátán. Courtland, 1990. A kötetek: 1: Légió a nevem! 2: Menj ki! 3: A Sátán órája. A nőtanítványok. Courtland, 1990; Jézus és a gyermekek. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Fausztína; 2: Józsi; 3: Matyi és Marika; 4: Aranka; 5: Benjámin; 6: Marci. Jézus és a pogányok. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Szentika; 2: Longínusz; 3: Valéria; 4: Zénó; 5: A három bölcs. Jézus ellenségszeretete. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Ne gyűlöljetek! 2: Nem félek tőletek! 3: Isten válasza; 4: Így kell tenni!; 5: Oly sokat szenvedek!; 6: Talán Isten vagy?; 7: Én megbocsátok. Jézus gazdag barátai. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Lázár; 2: Arimeteai József; 3: Johanna; 4: Gamáliel. A keresztény szerelem. Bp., 1991; Mária élete. Válogatás. Valtorta Mária látomásai szerint (fordítás). Bp., 1991; A rómaiakhoz szóló levél magyarázata. 1–5. Courtland, 1992.

M: Angol velemjáró. (Név nélkül.) Shrub Oak, 1958; Boldog házasélet. Shrub Oak, 1958; Isten gyermekei. Shrub Oak, 1959; Az orvos és a pap beszélgetnek a vallásról. Shrub Oak, 1960; A halhatatlan ember. Shrub Oak, 1961; Egy katolikus vallomása. (Írta Paul Whitcomb, fordítás.) Shrub Oak, 1961; Szeresd Istenedet, szeresd felebarátodat. Cleveland, 1961; Szent Kereszt Út. Hozsanna imakönyv szövege, Feszty Masa képeivel. Cleveland, 1962; Krisztus nyomában. Imádságok betegek számára. Cleveland, 1963; Kilenced Kaszap Istvánhoz. Cleveland, 1964; Örömhír. Cleveland, 1967; A Szeplőtelen lovagja. Boldog Kolbe Maximilian 1854–1941. Parma (Ohio), 1971; A turzovkai jelenések. Szlovákia, 1958–1968. Cleveland, 1971; Test és lélek. Cleveland, 1971; Az Antikrisztus. (Írta P. Huchedé, fordítás.) Esztergom, 1972; Jézus szíve. 1–3. rész. (Hitter Józseffel közösen.) Cleveland, 1972; A tökéletes Mária-tisztelet. Parma (Ohio), 1972; Mária szíve. Parma (Ohio), 1972; A Szentlélek korszaka. Parma (Ohio), 1973; The Church Suffering. New York, 1974; Infallible Truths. New York, 1975; A katolikus karizmatikus megújulásról. Parma (Ohio), 1975; Égbe kiáltó bűn. Parma (Ohio), 1975; A szenvedő Egyház. (Írta F. X. Shoupper, fordítás.) Parma (Ohio), 1975; A Szentírás tanulmányozása. (Írta Y. P. Taguchi, fordítás.) Parma (Ohio), 1975; Az élet és halál kérdései. 1: Az élet forrása. Parma (Ohio), 1975; 2: Védd az életet! Parma (Ohio), 1975; 3: Égbe kiáltó bűn! Parma (Ohio), 1975; Lelkiéletünk. 1–3. k. Parma (Ohio), 1975–76. Örök igazságok. Parma (Ohio), 1976; Rózsafüzér titkok. Parma (Ohio), 1976; A sátán hatalma. Parma (Ohio), 1976; Védőszentjeink. Schütz Antal műve alapján. Parma (Ohio), 1976; A jó halál. Parma (Ohio), 1976; A szentek százada. A XX. század. Parma (Ohio), 1976; A Szeplőtelen Lovagja: Boldog Maximilian Kolbe. Parma (Ohio), 1976; A bevándorlók szentje: Cabrini Szent Ferenc. Parma (Ohio), 1976; Hit és erkölcs. Parma (Ohio), 1976; Az egyetem és a nyomortanyák apostola: Isten szolgája, Ozonam Frigyes. Parma (Ohio), 1977; A csodás érem szentje: Labouré Szent Katalin és Isten szolgálója Rozália nővér. Parma (Ohio), 1977; A gyóntatószék apostolai. Boldog Mandics Lipót és Isten szolgája Padre Pio. Parma (Ohio), 1977; Lourdes látnoka: Soubirous Szent Bernadette. Parma (Ohio), 1977; Mária apostola: Monforti Szent Alajos. Parma (Ohio), 1977; Rendalapító családanyák: De Marillac Szent Lujza, Seton Szent Erzsébet és négy Vincés nővér vértanú. (Magyary Csillával közösen). Parma (Ohio), 1977; A szent püspök. Neumann Szent János. Parma (Ohio), 1977; Jézus benső élete. 1: Jézus rejtett élete. Baij Mária Cecilia feljegyzései. Hamilton, 1977; 2: Jézus nyilvános élete. Baij Mária Cecilia feljegyzései. Hamilton, 1981; 3: Jézus szenvedései és megdicsőülése. Baij Mária Cecilia feljegyzései. Hamilton, 1981; A szent püspök Neumann Szent János és tiszteletreméltó Tekakwitha Katalin. Hamilton, 1978; Isten szolgája Higginson Teréz és Jézus szent Fejének, az isteni bölcsesség székhelyének tisztelete. Hamilton, 1978; Reménytelen dolgok szentjei. Szent Janka, Szent Rita, Flüei Szent Miklós. Hamilton, 1978; Az Ige szolgálatában. Boldog Janssen Arnold, Boldog Freinademetz József, Isten szolgája Mayer Ruppert. Hamilton, 1978; „Uram, taníts meg imádkozni!” (Írta J. N. Grou S. J., fordítás.) Hamilton, 1978; A Szent Szív apostolai. Isten szolgája de Hoyos Bernát Ferenc. Hamilton, 1979; A legnagyobb ígéret. Hamilton, 1979; Isten irgalmának hírnöke. Isten szolgálója Fausztina nővér. Hamilton, 1979; Világkatasztrófák. Hamilton, 1979; Angyalok. Hamilton, 1979; Minden Népek Nagyasszonya. Hamilton, 1979; Az Oltáriszentség csodái. Hamilton, 1979; Conchita naplója. Hamilton, 1979; Jövendölések a csapásokról. Hamilton, 1979; The Chastisement in Prophecies. Hamilton, 1979; A Szentlélek Szeplőtelenje akar uralkodni mindenszívben! Hamilton, 1979; Az Egyház jövője a Jelenések Könyvében és az újabb jövendölésekben. Hamilton, 1980; A Hallgatag Szűz Mária. Zöld skapuláré, Pontmain, Pellevoisin, Knock, Quito, Tre Fontane, Egyiptom. Hamilton, 1980; Fatima. Hamilton, 1980; Az Antikrisztus. (Írta P. Huchedé, fordítás.) Parma (Ohio), 1980. Legyen világosság! Teremtés vagy fejlődés révén jött létre a világ? Hamilton, 1981; Papjaimnak. Hamilton, 1981; Nem akarom a bűnős halálát. Hamilton, 1982; A diadalmas Egyház. Hamilton, 1982; Egész Amerika patrónája: a Guadalupei Szűz Mária. Hamilton, 1982; Isten drágagyöngyei. Galgani Szent Gemma, Goretti Szent Mária, Isten szolgálója Morosini Pierina. Hamilton, 1982; Menjetek Józsefhez! Imameghallgatások. Hamilton, 1982; Messiási jövendölések. Hamilton, 1982; Szent József apostola. Boldog Besette András. Hamilton, 1982; Szent József élete. Baij Mária Cecilia feljegyzése szerint. Hamilton, 1982; Szentéletű orvosok. Boldog Moscati József, Isten szolgája Batthyány-Strattmann László. Hamilton, 1982; A turini lepel és a szenvedő Jézus követése. Hamilton, 1982; Szabadíts meg a gonosztól. (Reisz Elemérrel közösen.) Hamilton, 1982; Gyermekáldás. Hamilton, 1983; Gyermeknevelés. Hamilton, 1983; Házassági nehézségek. Hamilton, 1983; Az idők jelei. Hamilton, 1983; Isteni szeretet! Hamilton, 1983; Szeretet a házasságban. Hamilton, 1983; Történetek az életből. Hamilton, 1983; Udvarlás. Hamilton, 1983; Örömmel szenvedek! Szent Pál Kol. 1,24. Hamilton, 1984. Ir: MJTN 127; Borbándi 502, 506, 510; MEIL 573–5; Jaschkó B.: P. Kőváry Károly (1921–2002). ProvH 78. (2002. július–szeptember) 47–9; P. Kőváry Károly önéletrajza. ProvH 78. (2002. július–szeptember) 49–51; P. Kőváry Károly (1921–2002) MJV IV. 348–51; MJN 196–9.született: 1921-03-4, Nagykanizsabelépés: 1940-09-2, Bpfogadalom: 1955-08-15, Torontopapszentelés: 1951-07-15, Chierimeghalt: 2002-06-22, Hamilton

Kövecses Géza

1921. máj. 21. Győrszentiván. Nyelv: magyar. SJ 1941. aug. 14. Bp. Psz. 1950. júl. 15. Chieri. F. 1954. aug. 15. C. sp. †1967. jún. 12. Porto Alegre.

A győri egyházmegyei szemináriumból lépett Bp.-en a Társaságba. A próbaidő után ugyanott retorikát is végzett. A háború végétől, 1945–7-ben tanulta Szegeden a bölcseletet. A következő évben Pécsett volt nevelő a konviktusban. Szegeden kezdte el teológiai tanulmányait, amikor a kommunisták a főiskola felét 1948 őszén lefoglalták. 1949 elején, mint a legtöbb tanuló rendtag, elhagyta az országot; 1949–52 között az észak-olaszországi Chieriben fejezte be a teológiát. Ott szentelték pappá 1951-ben. A harmadik próbaévet 1953-ban a francia Paray-Le-Monialban végezte. Munkahelyéül a tartományfőnök Brazíliát jelölte ki. Két évvel később kezdte meg azt a tevékenységet, amelyhez haláláig hű maradt: a jezsuita teológiai hallgatók lelkivezetője lett. Alapos lélektani képzés, a szellemek megkülönböztetése képessé tették arra, hogy a lelkivezetésben a mai lélektani módszereket és a modern lelkiségi irányzatokat alkalmazza. Megalapította és évekig vezette Rio Grande do Sul állam nagyszemináriumai lelki igazgatóinak havi összejöveteleit. Kurzusokat vezetett a jövendő papnevelők képzésére. Elsőrangú mestere volt a lelkigyakorlatok adásának, főleg az egy hónaposoknak. Lelki nagysága súlyos betegségében nyilvánult ki, mely hat hónapig tartott többszöri operációval. Tudatosan vállalta a halált, mely fiatal életét kioltotta.

M: Sacerdotes y religiosos. (Kiadás.) Porto Alegre, 1961; Vocações Sacerdotais e Religiosas. (Kiadás.) Porto Alegre, 1962; Elegir a Dios. Madrid, 1967; Ontogenese da consciencia moral. Circulo Brasil. Psicol. Profunda 3. (1963) 14–48; Elección y discreción de Espiritus. Espinosa C. Los Ejercicios la luz del Vaticano II. Madrid, 1967; 322–41; A papnevelés lelki reformja. Szolgálat 9. (1971) 51–9; Comunicações. Porto Alegre, 1967; O Diario a morte. Kiadta Santa Cruz A. de Curitiba, 1971; G. Barra: Diagnosi sei mesi […] La ragazza che morì cantando. Torino, 1974. 57–84. Ir: Cat. Def. I. 30.924; DHCJ III. 2221–2; MJTN 127–8; Po III/2 11340–2; Héjja Gy.: A papság szolgálatában. Anima Una 10/3. (1967) 1–15; Uő: P. K. G. KMJ III. 49–67; Ha muerto el P. Espiritual de los teologos. Jesuitas. Anuario. Roma 1967–1968, 72; S. Mendes: Kövecses Gézáról. Levél Barátomnak. 1967. október 7. 2–3; Holovics F.: Kövecses Gézáról kiegészítésül. Levél Barátomnak. 1967. október 7. 4; P. Kövecses Géza. A brazíliai papképzés felejthetetlen nagy embere. ProvH 29. (1994. január) 20–2; Pongrácz A.: Egy brazíliai magyar jezsuita élete és üzenete. ProvH 103. (2007. július–szeptember) 44–8; MJN 199–200.született: 1921-05-21, Győrszentivánbelépés: 1941-08-14, Bpfogadalom: 1954-08-15, C. sp.papszentelés: 1950-07-15, Chieribeszélt nyelvek: magyar

Kövér András

1699. márc. 12. Érsekújvár Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1717. okt. 27. Bécs. Psz. 1729. Nagyszombat. F. 1735. febr. 2. 4 fog. prof. Székesfehérvár. †1765. nov. 11. Komárom.

Érsekújváron született, Komáromból lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1720–2-ben Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben és Esztergomban, két évig Kassán középiskolában tanított. 1727–30-ig Nagyszombatban teológiát tanult. Utána Kőszegen egy évig tanított, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1733–4-ben Esztergomban, a következő évben Székesfehérváron hitszónok volt. 1736–7-ben Kolozsváron az internátust vezette. 1738–41-ben Marosvásárhelyen mint házfőnök az építkezést vezette; plébános is volt, ez a munkakör végigkísérte apostoli életét. 1742–44-ben Nagybányán hitszónok, 1744-ben Felsőbányán hitszónok és plébános volt. 1745–6-ban Nagyváradon a házfőnöki hivatalt viselte. 1747–53 között Nagybányán házfőnök és plébános, 1754–6-ban Budán rektor és plébános, 1758-ban Szatmárnémetiben házfőnök és plébános volt. 1759–61-ig Egerben a rektori és a harmadik próbaév irányítói feladatát látta el. 1763-ban Budán könyvtáros, majd végül 1764-től haláláig Komáromban házfőnök és plébános volt.

M: Epistolae Heroum et Heroidum Ungariae. Kassa, 1725; Palaestra litteraria super argumenta polemico-moralia. Kassa, 1726. Ir: Nom. II. 785; Petrik 1712–1860/V; So IV. 1155–6; St 190; Szi VII. 151–2.született: 1699-03-12, Érsekújvárbelépés: 1717-10-27, Bécsfogadalom: 1735-02-2, Székesfehérvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1729-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1765-11-11, Komárombeszélt nyelvek: szlovák

Kozma Ferenc

1728. okt. 18. Nagymagyar. Nyelv: magyar. SJ 1744. okt. 27. Bécs. Psz. 1757. Graz. F. 1762. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1806. okt. 28. Lovasberény.

Nagymagyaron született, Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1748-ban Székesfehérváron tanított grammatikát. 1749–51-ig Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1752-ben Esztergomban, 1753-ban Gyöngyösön, 1754-ben Győrben tanított középiskolában. 1755–8-ban Grazban végezte a teológiát. 1757-ben szentelték pappá. 1759-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1760-ban Pozsonyban retorikát, 1761–4-ig Nagyszombatban, 1765–6-ban Győrben bölcseletet tanított. 1767-ben Nagyszombatban, 1768–72-ig Budán volt hitszónok. Utolsó jezsuita évében Kassán egyházjogot tanított. A Társaság feloszlatása után az esztergomi érsekség papja lett. 1754-ben Győrben a retorika tanáraként adatta elő magyar nyelvű drámáját (Jekoniás. Szomorú szabású víg kimenetelű játék), mely nyomtatásban is megjelent.

M: Panegyris D. Francisco Xaverio dicta. Nagyszombat, 1750; Jekoniás. Győr, 1754; Dicsőült szent István. Buda, 1771. Ir: LKKOS 742–3; MKL VII. 307; MAMŰL VI. 102; Nom. II. 786; Petrik 1712–1860/II; So IV. 1209; St 195; Szi VI. 1435; Zelliger 266; Staud II. 35–6; Takács 100; Kosáry 208; Kosztya 360.született: 1728-10-18, Nagymagyarbelépés: 1744-10-27, Bécsfogadalom: 1762-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1757-0-0, Grazmeghalt: 1806-10-28, Lovasberénybeszélt nyelvek: magyar

Kozma György

1939. okt. 27. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1978. okt. 6. Toronto. Psz. 1963. jún. 16. Esztergom. †1990. dec. 14. Innsbruck.

Bp.-en született, a piarista és a Fáy Gimnáziumban tanult. Érettségije után az esztergomi főegyházmegyébe kérte felvételét, és a Központi Szemináriumba került. Onnan azonban 1958-ban nyolcvanadmagával elbocsátották, mert nem voltak hajlandók a papi „békegyűlés”-re elmenni. Kitanulta az autóvezetést, és sofőrként dolgozott. 1960-ban visszavették az esztergomi szemináriumba. Három év múlva ott szentelték pappá. Nyolc évig nógrádi falvakban dolgozott, és csak 1973-ban került Budára a Szentimrevárosba káplánnak. Gyermekkora óta kapcsolatban volt szétszóratásban élő jezsuitákkal, így a jezsuita hivatás gondolata mindig ébren volt benne. Ezért legelső nyugati útjáról nem tért vissza Mo.-ra, hanem külföldön felvételét kérte a jezsuita rendbe. Előbb azonban tisztázni kellett jogi helyzetét és menekültstátusát is. Beiratkozott az innsbrucki egyetemre, ahol 1978-ban megszerezte a teológiai doktorátust. A legelső novíciusok közé tartozott a külföldi magyar rendtartomány torontói újoncházában. A próbaidő befejezése után Kanadában, a montreali egyetemen tömegkomunikációt tanult. 1983–4-ben a Vatikáni Rádió magyar tagozatának munkatársa volt Rómában. 1985–8-ig Bécsben az Opus Mystici Corporis nevű katolikus magyar könyvkiadónál dolgozott. 1989-ben Berlinben végezte a harmadik próbaévet. Az év végétől haláláig a müncheni magyar lelkészi hivatal keretében végre azt tehette, amire mindig is hivatást érzett: az ifjúsági lelkipásztorkodásban dolgozhatott. Ez azonban nem tartott soká, szíve nem bírta a túlfeszített munkát. 1990. december elején Innsbruckban megoperálták. Két nap múlva meghalt.

M: Das Kirchenbild der ungarischen Bischöfe im Spiegel der bischöflichen Rundschreiben. Bécs, 1979; Úti misekönyv. Róma, 1982; Kézikönyv világi kisegítők számára. Róma, 1987. Ir: MJTN 126; MKL VII. 307; Nemesszeghy E.: P. Kozma György nekrológja. Anima Una 125. (1991. január) 3–5; Kozma György. Borbándi 672; Siményi K.: P. Kozma György S. J. Megemlékezés. ProvH 48. (1997. március) 21; Kozma T.: Kozma György élete. KMJ III. 126–44.született: 1939-10-27, Bpbelépés: 1978-10-6, Torontopapszentelés: 1963-06-16, Esztergommeghalt: 1990-12-14, Innsbruckbeszélt nyelvek: magyar

Krahl József (kínai nevén: Ku Tienju)

1923. aug. 7. Bácsalmás. Nyelv: magyar, német. SJ 1942. aug. 14. Bp. Psz. 1952. ápr. 16. Sanghaj. F. 1959. aug. 15. 4 fog. prof. Róma. †1999. máj. 7. Quezon City.

Bácsalmáson született; Bajáról, a ciszterci gimnáziumból lépett be 1942-ben Bp.-en a Társaságba. A próbaidő elvégzése után, 1945–7-ig Szegeden bölcseletet tanult. 1948 januárjában utazott Kínába. A pekingi Chabanel Hallban két évig tanult kínaiul. 1950–2 között Sanghajban teológiát végzett. Ott szentelték pappá 1952-ben. Ez év májusában el kellett hagynia Kínát. A Fülöp-szigeteken, Baguióban fejezte be teológiai tanulmányait. 1954-ben az írországi Rathfarnhamben végezte a harmadik próbaévet. Európában kellett maradnia; 1955–7 között Rómában a Gergely Egyetemen egyháztörténelmet tanult. A következő évben visszatért Baguióba, egyháztörténelmet tanított, majd Rómában doktorált 1960-ban. 1964-ig Baguióban dolgozott, utána 1968-ig egy fél évet ott, egyet pedig a vietnami Dalatban tanított. Akkor végleg átköltözött Dalatba, és ott maradt 1975-ig mint tanár és házgondnok. A háború végén a kommunista kormány kiutasította az országból. Először Manilába került; másfél évig a Xavér iskolában volt házgondnok, és tanított is. 1977-től Cebuban élt. Az első években világtörténelmet tanított a Szent Szív iskolában és a San Carlos egyetemen. Hangja gyengülése miatt abba kellett hagynia a tanítást, s attól kezdve a szegények gondozására fordította minden erejét. Komoly, jól működő segélyszervezetet hozott létre, ebben dolgozott haláláig.

M: China Mission in Crisis. Bishop Laimbeckhoven and his Times. 1738–1783. Róma, 1964; „Én nem vezettem statisztikákat, hogy hány ember életét mentettük meg”. KKÖ 167–180. Ir: Cat. Def. III. 52; MJTN 128; MKL VII. 447; Rejtő G.: Egy másik papi arcél. Kráhl atya evangéliuma. Magyar Hírlap 1994. november 24. 4; A. Katigbak: P. Kráhl József SJ 1623–1999. Szentbeszéd P. Kráhl József temetésén. ProvH 62. (1999. május–június) 48–50; A. Núnez: P. Kráhl József SJ 1923–1999. ProvH 63. (1999. július–december) 41–2.született: 1923-08-7, Bácsalmásbelépés: 1942-08-14, Bpfogadalom: 1959-08-15, Róma, 4 fog. prof.papszentelés: 1952-04-16, Sanghajmeghalt: 1999-05-7, Quezon Citybeszélt nyelvek: német

Krajnik György

1883. aug. 24. Bulcsu. SJ 1924. aug. 24. Érd. Psz. 1907. júl. 4. †1966. jún. 4. Pannonhalma.

A nagyváradi egyházmegyében szentelték fel. Sokévi egyházmegyei kápláni és plébánosi szolgálat után, negyvenegy éves korában jelentkezett a Társaságba. A noviciátust Érden végezte, majd 1925–8 között Szegeden és Bp.-en elevenítette fel bölcseleti és teológiai ismereteit. 1928–9 között Mezőkövesden, majd a következő évben Nagykapornakon volt káplán. Majd öt évig Mezőkövesden házfőnök lett. A következő évben Szegeden végezte a harmadik probációt, majd ugyanitt volt miniszter. A következő évben a pozsonyi magyarok lelkipásztoraként tevékenykedett. 1940–4 között Mezőkövesden, 1945–7-ig Bp.-en, 1947–8-ban Szegeden, 1948–9-ben Kaposváron, majd a szétszóratásig Szegeden volt lelkipásztor. Máriapócsra internálták, majd rövid ideig lelkész volt Mérken, Mezőkövesden és Balatonfüreden. 1951-től a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: MJTN 128; Tüll A.: Krajnik György. Levél Barátomhoz. 1966. július 14. 8; P. Krajnik György SJ (1883–1966). Nekrológ. Anima Una IX. 4. (1966. november) 1–2; P. Krajnik György (1883–1966). MJV IV. 351–3; P. Krajnik György aranymisés áldozópap (1883–1966). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 372–3.született: 1883-08-24, Bulcsubelépés: 1924-08-24, Érdpapszentelés: 1907-07-4meghalt: 1966-06-4, Pannonhalma

Kralich Miklós

1675. okt. Szelence. Nyelv: horvát. SJ 1693. okt. 27. Trencsén. Psz. 1705. Graz. F. 1711. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1719. jan. 17. Zágráb.

A horvátországi Szelencén született; Varasdról Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után, 1696–8-ig Grazban tanult bölcseletet. Utána Ungváron egy, Zágrábban két évig grammatikát tanított. 1702–5-ig Grazban végezte teológiai tanulmányait, s utána Judenburgban a harmadik próbaévet. 1707-ben Grazban etikát tanított. 1708–10 között Zágrábban, 1711–3 között Grazban leadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1714–8-ig Zágrábban volt rektor.

M: Quaestiones […] ad morum doctrinam pertinentiae. Graz, 1712. Ir: Nom. II. 789; Pe 457; So IV. 1213; St 195; Szi VII. 192.született: 1675-10-0, Szelencebelépés: 1693-10-27, Trencsénfogadalom: 1711-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1705-0-0, Grazmeghalt: 1719-01-17, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Kräml (Cramel) Christoph

1543 k. Dingolfing. Nyelv: német. SJ 1562. febr. 25. Bécs. Elb. 1569. júl. Olmütz.

1564-ben Nagyszombatban az alsó osztályt tanította. 1569-ben önként hagyta el a Társaságot.

Ir: CPA I. 710.született: 1543-0-0?, Dingolfingbelépés: 1562-02-25, Bécsbeszélt nyelvek: német

Kratochvilla János, testvér

1711. máj. 16. Trebitsch. Nyelv: cseh. SJ 1743. okt. 28. Trencsén. F. 1754. febr. 2. Eperjes. †1755. nov. 22. Eperjes.

1753–4-ben az asztalosműhely vezetője volt Eperjesen.

Ir: Nom. II. 794.született: 1711-05-16, Trebitschbelépés: 1743-10-28, Trencsénfogadalom: 1754-02-2, Eperjesmeghalt: 1755-11-22, Eperjesbeszélt nyelvek: cseh

Kratz Fülöp, testvér

1693. ápr. 15. Lasdorf. Nyelv: német. SJ 1723. okt. 14. Bécs. F. 1734. febr. 2. K.t. Pozsony. †1764. ápr. 16. Székesfehérvár.

Az asztalosműhelyt vezette 1763-ban Székesfehérváron.

Ir: Nom. II. 794.született: 1693-04-15, Lasdorfbelépés: 1723-10-14, Bécsmeghalt: 1764-04-16, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: német

Kraus Josef

1702. jún. 11. Neumarkt. Nyelv: német. SJ 1718. okt. 9. Bécs. Psz. 1731. Bécs. F. 1736. aug. 15. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1762. dec. 31. Klagenfurt.

Az ausztriai Neumarktban született; Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1721-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1722–4-ben Bécsben tanult bölcseletet. Egy-egy évig Klagenfurtban és Sopronban, majd két évig újra Klagenfurtban tanított. 1729–30 folyamán Grazban, majd 1731–2-ben Bécsben tanult teológiát. Utána Selmecbányán egy évig hitszónok volt. 1734-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1735–47 között fő munkaterülete a hitszónoklat volt. Egy-két évig a következő helyeken dolgozott: Bécsújhely, Klagenfurt, Pozsony, Passau, Buda, Kassa. 1748–50-ig Besztercebányán káplán volt. Utána egy-egy évig Budáról és esztergomból plébánosi feladatokat látott el. Utolsó éveiben főként házi lelkiatya volt: 1753 Besztercebánya, 1754 Ungvár, 1755 Lőcse, 1756–62 Krems és az utolsó év december 31-én Klagenfurt, ahol meghalt.

M: Abgewonege Gürtl. Buda, 1745; Predigt am Feste der Erzbruderschaft der hl. Monika. Buda, 1746. Ir: Nom. II. 797; Petrik 1712–1860/II; So IV. 1229; St 196; Szi VII. 236.született: 1702-06-11, Neumarktbelépés: 1718-10-9, Bécsfogadalom: 1736-08-15, Klagenfurt, 4 fog. prof.papszentelés: 1731-0-0, Bécsmeghalt: 1762-12-31, Klagenfurtbeszélt nyelvek: német

Kraz János, testvér

1688. máj. 8. Lasdorf. Nyelv: német. SJ 1712. febr. 15. Bécs. F. 1723. aug. 15. C. t. Graz. †1760. máj. 10. Graz.

Az asztalosműhelyt vezette 1737-ben Esztergomban és 1739-ben Egerben.

Ir: Nom. II. 800.született: 1688-05-8, Lasdorfbelépés: 1712-02-15, Bécsfogadalom: 1723-08-15, Graz, C. t.meghalt: 1760-05-10, Grazbeszélt nyelvek: német

Krieger Willibald

1685. febr. 14. Deggendorf. Nyelv: német. SJ 1702. dec. 30. Bécs. Psz. 1714. Graz. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. 1736–40: tartományfőnök. †1769. márc. 1. Bécs.

A bajor Deggendorfban született, fizikusként lépett be Bécsből a Társaságba. 1705–7-ig Grazban bölcseletet tanult. 1708–10-ben a bécsi kollégiumban, 1711-ben Linzben grammatikát tanított. 1712–5-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1715-ben ott szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1717-ben Grazban, 1718–20-ban Bécsben, 1721–3-ig újra Grazban bölcseletet tanított. 1724–31 között Bécsben teológiai tárgyakat adott elő: kontroverziát, kazuisztikát és szentírástant. Utána 1734-ig Rómában a német asszisztencia titkára volt. Bécsbe visszatérve az újoncmesteri és 1736–40 között a tartományfőnöki hivatalt viselte. 1738-ban a pestis idején gondoskodott a betegek testi-lelki ellátásáról, mely munka közben több jezsuita életét vesztette. 1741-től Grazban három évig rektor, majd az internátus vezetője volt. 1762-től Bécsben könyvtáros és gyóntató lett haláláig.

M: Tractatus Physico Mathematicus. Bécs, 1719; Poesis enthea. Bécs, 1719; Religio vindicata. Bécs, 1720; Tractatus meteorologicus. Bécs, 1720; Rudimenta physica de motu. Graz, 1722; Metamorphosis Styriae. Graz, 1722; Rudimenta physica de sono. Graz, 1723. Ir: Nom. I. 1808; Petrik 1712–1860/II; St 197.született: 1685-02-14, Deggendorfbelépés: 1702-12-30, Bécsfogadalom: 1720-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Grazmeghalt: 1769-03-1, Bécsbeszélt nyelvek: német

Kriegern Frigyes

1712. febr. 15. Gyulafehérvár. Nyelv: német. SJ 1727. okt. 9. Bécs. Psz. 1741. Bécs F. 1745. aug. 15. 4 fog. prof. Pozsony. †1763. jan. 14. Graz.

Gyulafehérváron született, logikusként Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott a tanárképzőt és a bölcseleti tanulmányokat is elvégezte. 1734–6-ban Linzben, 1737-ben Sopronban tanított. 1738–41-ben Bécsben teológiát tanult. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1743–5-ig Pozsonyban hitszónok és iskolaigazgató volt. 1746–7-ben Linzben, 1748-ban Bécsben, 1749–50-ben Bécsújhelyen, 1753–6-ig újra Linzben, 1757–8-ban Millstattban és 1759-től haláláig Grazban hitszónokként működött.

M: Lob-Rede denen Hl. Fideli von Sigmaringen […] Linz, 1747. Ir: Nom. II. 808; So IV. 1246.született: 1712-02-15, Gyulafehérvárbelépés: 1727-10-9, Bécsfogadalom: 1745-08-15, Pozsony, 4 fog. prof.papszentelés: 1741-0-0, Bécsmeghalt: 1763-01-14, Grazbeszélt nyelvek: német

Kristofics Lajos, testvér

1891. febr. 6. Récse. SJ 1909. szept. 29. Nagyszombat. †1918. nov. 4. Kalocsa.

1909–11 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1912-ben Nagykapornakon volt szabó, ruhatáros és betegápoló; 1913–4-ig Kalocsán szabó, ruhatáros és sekrestyés. 1915-ben Pozsonyban szabó, ruhatáros és házi kísérő, 1916–8 között pedig Kalocsán szabó és ruhatáros volt.

Ir: MJTN 130.született: 1891-02-6, Récsebelépés: 1909-09-29, Nagyszombatmeghalt: 1918-11-4, Kalocsa

Kromholz (Krumholz) Mihály

1672. szept. 7. Zsámbokrét. Nyelv: szlovák. SJ 1694. okt. 13. Trencsén. Psz. 1704. Graz. F. 1709. febr. 2. 4 fog. prof. Szakolca. †1739. febr. 23. Lőcse.

Zsámbokréten született, bölcseleti magiszterként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1697–1700 között egy-egy évig Zsolnán, Eperjesen, Kassán és Pozsonyban tanított középiskolában. 1701–4-ig Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1704-ben. A harmadik próbaévre Győrbe került. Utána 1706–9-ig Szakolcán, 1710–11-ben Zsolnán tanított. 1712-ben Pozsonyban, a következő évben Kassán volt hitszónok. 1714–5-ben Rozsnyón házfőnökként működött, majd újra Zsolnán lett hitszónok két, Lőcsén pedig egy évig. 1719–20-ban Besztercebányán házi lelkiatya volt. Utána hitszónokként és lelkipásztorként dolgozott Nagyszombatban, Eperjesen, Szakolcán, Zsolnán, újra Szakolcán és Eperjesen. 1728–30-ban Ungváron és 1731-ben Eperjesen lelkipásztori munkát végzett. 1736-tól, már betegen, Lőcsén élt.

M: Priklad žiwota dobrého. Nagyszombat, 1719; Concio polemica […] Szakolczae. Nagyszombat, 1724; Epigrammatum liber unus. Kassa, 1735. Ir: LKKOS 766; Nom. II. 812; Pe 462; Petrik 1712–1860/II; Szi VII. 330.született: 1672-09-7, Zsámbokrétbelépés: 1694-10-13, Trencsénfogadalom: 1709-02-2, Szakolca, 4 fog. prof.papszentelés: 1704-0-0, Grazmeghalt: 1739-02-23, Lőcsebeszélt nyelvek: szlovák

Kubicy Vencel

1631. márc. 14. Szakolca. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1648. nov. 17. Bécs. Psz. 1660. Nagyszombat. †1691. dec. 28. Turóc.

Szakolcán született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1651–4-ig Nagyszombatban tanított egy évig, s utána ott végezte bölcseleti tanulmányait is. 1655–6-ban Kassán tanított. Utána újra Nagyszombatban, 1657–60-ban elvégezte a teológiát. 1660-ban szentelték pappá. 1661-ben ott végzett lelkipásztori munkát. 1662-ben Szakolcán működött mint hitszónok. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. Egész életében hitszónokként és lelkipásztorként működött. Állomáshelyei voltak: Selmecbánya, Nagyszombat, Trencsén, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Pozsony, Turóc, Szakolca, Trencsén, ahol 1683–9-ig működött, majd Turóc haláláig.

Ir: LKKOS 1772; Nom. II. 816 (Kubici); Po Magyar 753; Weiser 243–5.született: 1631-03-14, Szakolcabelépés: 1648-11-17, Bécspapszentelés: 1660-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1691-12-28, Turócbeszélt nyelvek: szlovák

Kubinski Jakab

1644. júl. 24. Trencsén. SJ 1662. okt. 4. Nagyszombat. Psz. 1675. Bécs. F. 1677. C. sp. Kassa. †1679. szept. 12. Ungvár.

1663-ban Trencsénben kezdte meg szerzetesi életét, melyet a következő évben Bécsben folytatott. 1665–7-ben Kassán bölcseletet tanult. 1668–9-ben Trencsénben, 1670–1-ben Nagyszombatban tanított grammatikát. A teológiai tanulmányokat Bécsben végezte, ahol 1675-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet 1676-ban Judenburgban végezte. 1677-ben a nagy rózsahegyi misszióban is részt vett, és Liptószentmiklóson működött. 1678–9-ben Ungváron hitszónok, az anyagi ügyek intézője és házi lelkiatya volt.

Ir: Nom. II. 816.született: 1644-07-24, Trencsénbelépés: 1662-10-4, Nagyszombatpapszentelés: 1675-0-0, Bécsmeghalt: 1679-09-12, Ungvár

Kuick Ignác

1743. dec. 29. Kőszeg. Nyelv: magyar, német. SJ 1760. okt. 27. Trencsén. Psz. 1772. †1833. máj. 25. Zwischenbrücken.

Kőszegen született, a középiskolát az ottani jezsuita kollégiumban végezte. 1760-ban lépett be a Társaságba. Az újoncidőt Trencsénben töltötte, majd egy évig Győrben tanított. 1764–5-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet, utána Pozsonyban volt középiskolai tanár 1766–8-ig. A következő évben Nagyszombatban matematikát tanult. Teológiára Bécsbe került, s harmadik évében járt, amikor a Társaságot feloszlatták. Ekkor világi pap lett. Előbb retorikát tanított Bécsben. Migazzi Kristóf bíboros-érsek Párizsba küldte, hogy tanulmányozza a papnevelést. Visszatérte után Oroszországban újra jezsuita lett, de az ottani éghajlatot nem tudta elviselni, és visszatért Ausztriába. 1785-től plébános volt Achauban, majd időskorában Zwischenbrückenben élt. Egyháztörténettel foglalkozott, és hosszadalmas latin költeményeket írt.

M: Poema Catharinae Russorum Imperatrici. Mohilov, 1781; De lapsu Napoleonis. (Epos.) 2 k. Pozsony, 1816–7 (magyar fordítása Döme K.-tól, Pozsony, 1826); Abhandlung über die älteste sich vorfindende Urkunde von der Beichte. Bécs, 1818; Sion et Pindras. Carmina. 2 k. Bécs, 1823–7; Horus relegatus seu Apologia pro veritate Christianismi. 2 k. Bécs, 1828; Historia rerum in tempore imperatoris ecclesia gestarum a Constantini Magni ad Basilicum Macedon. Orientis Imperatorem. 4 k. Bécs, 1828. Ir: Nom. II. 819; Pe 1517; Petrik 1712–1860/II; So IV. 1274; St 198; Szi VII. 418.született: 1743-12-29, Kőszegbelépés: 1760-10-27, Trencsénpapszentelés: 1772-0-0meghalt: 1833-05-25, Zwischenbrückenbeszélt nyelvek: német

Kulcsár (Klucsik) Antal

1870. ápr. 28. Nagyszöllős. SJ 1899. aug. 14. Nagyszombat. F. 1907. aug. 15. Szatmárnémeti. †1946. ápr. 20. Szatmárnémeti.

1889–91 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus. 1894-ben Kalocsán szakaszprefektusként működött a konviktusban. 1895–7 között Pozsonyban volt filozófiahallgató, 1898–1900 között Kalocsán magiszter. 1901–3-ig Innsbruckban hallgatott teológiát. 1904-ben a bp.-i Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1905-ben Kalocsán magyar és latin nyelvet, földrajzot és hittant tanított. 1906-ban Linzben töltötte a harmadik probációt. 1907–9 között Szatmárnémetiben volt lelkész, a Mária-kongregáció prézese, könyvtáros. 1910-ben Kalocsára került hittantanárként és könyvtárosként. 1911-ben Nagykapornakon volt lelkész és hittantanár. 1912–8-ig Kalocsán volt lelkész, a Jézus Szíve Társulat vezetője. 1919–46-ig Szatmárnémetiben volt lelkész, könyvtáros, a Mária-kongregáció prézese, lelkigyakorlat-vezető.

Ir: MJTN 131; †P. Kulcsár Antal S. J. 1870–1946. ProvH 80. (1946. október) 1–2.született: 1870-04-28, Nagyszöllősbelépés: 1899-08-14, Nagyszombatfogadalom: 1907-08-15, Szatmárnémetimeghalt: 1946-04-20, Szatmárnémeti

Kulcsár István

1865. nov. 15. Nagyszöllős. Nyelv: magyar. SJ 1883. aug. 14. Nagyszombat. Psz. 1894. Innsbruck. F. 1904. febr. 2. C. sp. Bp. †1925. dec. 3. Kalocsa.

1883-ban lépett be a Társaságba. Próbaidejének első évét Nagyszombatban, a másodikat, majd két év retorikát St. Andräban végzett. 1888–90-ben Pozsonyban bölcseletet tanult. A következő évben Kalocsán volt internátusi felügyelő. A teológiát 1892–5-között Innsbruckban végezte. 1894-ben szentelték pappá. 1896-tól három évig Kalocsán tanított hittant, latint és magyart. 1899-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1900–1-ben Pozsonyban, 1902–3-ban Nagyszombatban volt népmisszionárius. 1904–6 között Bp.-en és Kalocsán készült az államvizsgára. 1907-től haláláig magyar–latin tanár volt először Kalocsán, 1918–22-ig Pécsett, majd újra Kalocsán.

M: A nagyszombati főgimnázium Mária Kongregáció ünnepi értesítője zászlója fölavatása alkalmával. Nagyszombat, 1903. Ir: Cat. Def. I. 17.555; MJTN 131; Tóth 24; †P. Kulcsár István SJ 1865–1926. A Kalocsai Jézus Társasági Érseki Gimnázium Értesítője 1925/26. 5; †P. Kulcsár István. 1865–1926. ProvH 8. (1926. január) 1–2; Székely Gy.: Emlékezés egy Halottról: †P. Kulcsár István SJ. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 3. (1926. április) 4, 5–6.született: 1865-11-15, Nagyszöllősbelépés: 1883-08-14, Nagyszombatfogadalom: 1904-02-2, Bp, C. sp.papszentelés: 1894-0-0, Innsbruckmeghalt: 1925-12-3, Kalocsabeszélt nyelvek: magyar

Kun Ferenc

1633. aug. 24. Győr. SJ 1652. okt. 10. Győr. Psz. 1663. Graz. F. 1673. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1708. máj. 4. Pozsony.

Tizenkilenc éves korában Győrben lépett be a Társaságba. Kétéves próbaidejét Bécsben töltötte. Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1657–9 között Nagyszombatban, Sopronban és Trencsénben tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait 1660-ban Nagyszombatban kezdte, és Grazban fejezte be. Ott szentelték pappá 1663-ban. Rendi képzését a harmadik próbaévvel Judenburgban fejezte be. Papi mukáját 1665-ben Selmecbányán kezdte mint hitszónok. A következő két évben Kassán matematikát tanított, a harmadikban lelkipásztori feladatokat látott el. 1669-től húsz éven keresztül fő feladata a kifejezetten papi munka volt a rendtartomány magyar részének szinte minden városában. 1690-ben Nagyszombatban, egy év múlva Győrben házgondnok volt. 1692–4-ig a nagyszombati papnevelő intézetet vezette. Utána két évig Győrben házgondnok volt. 1698–9-ben újra a szemináriumot vezette. 1700–1-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1702–5 között Sopronban, a következő évtől haláláig Pozsonyban volt a ház lelkivezetője.

Ir: Nom. II. 820–1.született: 1633-08-24, Győrbelépés: 1652-10-10, Győrfogadalom: 1673-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1663-0-0, Grazmeghalt: 1708-05-4, Pozsony

Künelt Vencel, testvér

1709. „Brixensis” (?). Nyelv: német. SJ 1733. nov. 24. Trencsén. F. 1744. febr. 2. C. t. Varasd. †1754. nov. 25. Bécsújhely.

1736-ban Pozsonyban vezette az asztalosműhelyt.
L

Ir: Nom. II. 821–2.született: 1709-0-0, „Brixensis” (?)belépés: 1733-11-24, Trencsénfogadalom: 1744-02-2, Varasd, C. t.meghalt: 1754-11-25, Bécsújhelybeszélt nyelvek: német

Kunics Ferenc

1697. aug. 8. Ciklény. Nyelv: magyar. SJ 1714. okt. 28. Bécs. Psz. 1725. Graz. F. 1732. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1763. okt. 26. Sopron.

Középiskoláit a kőszegi kollégiumban végezte. 1714-ben lépett be a Jézus Társaságba. A kétéves próbaidőt és a hároméves bölcseleti kurzust Bécsben végezte, a teológiát Grazban. Ott szentelték pappá 1725-ben. Rendi képzése után 1728-tól tanított a jezsuita főiskolákon: a teljes bölcseleti kurzust adta le 1728–31-ben Kolozsvárott és 1732-től Nagyszombatban, ahol egy-egy évig kazuisztikát és kontroverzteológiát is tanított. 1738-ban került Kassára a dogmatikai tanszékre. 1741-ben kezdődött elöljárói pályafutása. Fontosabb helyeken – mint Kassa, 1746 Buda, 1749 Nagyszombat, 1752 Eger, 1755 Nagyszombat, 1760 Kassa – rektor volt. 1762-ben Sopronban könyvtáros lett haláláig. Budán és Egerben megnagyobbította a kollégiumot. Ismertté vált magyar nyelvű iskoladrámájával, a Sedecziassal; ez nem eredeti munkája volt, hanem Giovanni Granelli olasz verses drámáját dolgozta át Pamer latin fordításából magyarra. Egerben adatta elő valószínűleg 1753-ban, és ugyanabban az évben jelentette meg nyomtatásban is Kassán. Jó magyar stílusa volt erős költői pátosszal. A rövid latin mondatokat élénk, szemléletes módon adta vissza. Drámájának van új kritikai kiadása is.

M: Compendium historicum de praecipuis quatuor monarchiis. Nagyszombat, 1732; Epistolae heroum sacrae et profanae. Nagyszombat, 1732; Monumentum gratitudinis. Nagyszombat, 1733; Compendium historicum. Nagyszombat, 1733; D. Hieronymi Strigoniensis epistolae selctae. Kassa, 1739; Regulae iuris canonici. Kassa, 1741; Sedeczias. Kassa, 1753; Jezsuita iskoladrámák (ismert szerzők). Bp., 1992. Ir: LKKOS 778–9; MKL VII. 544; MAMŰL VI. 328; Nom. II. 822; Petrik 1712–1860/II; Po Magyar 1089–90; So IV. 1276–7; St 198; Szi VII. 486–7; Kunics Ferenc (1697–1763). KJKT 70; Staud II. 73–4;Takács 98.született: 1697-08-8, Ciklénybelépés: 1714-10-28, Bécsfogadalom: 1732-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1725-0-0, Grazmeghalt: 1763-10-26, Sopronbeszélt nyelvek: magyar

Kurticz Nicolaus

1558 k. Nyelv: lengyel, magyar, szlovák. SJ 1582. Braunsberg. Psz. 1587. Kolozsvár. Elb. 1592.

1584-ben Kolozsváron az alsó osztályban tanított. 1587-ben szentelték pappá Kolozsváron. Gyulafehérváron volt katekéta és szükség esetén Kolozsváron a hitszónokot helyettesítette. 1590-ben a moldvai misszióban dolgozott. A következő évben Krakkóban volt házgondnok. 1592-ben elbocsátották a Társaságból.

Ir: CPA I. 712.született: 1558-0-0?, Nyelv: lengyel, magyar, szlovákbelépés: 1582-0-0, Braunsbergpapszentelés: 1587-0-0, Kolozsvár

Kuttig Egyed, testvér

1628. okt. 3. Svájc. Nyelv: német. SJ 1653. nov. 19. Bécs. F. 1666. aug. 15. Laibach. †1673. jún. 9. Laibach.

1661–3-ban az asztalosműhelyt vezette Győrben.

Ir: Nom. II. 827.született: 1628-10-3, Svájcbelépés: 1653-11-19, Bécsfogadalom: 1666-08-15, Laibachmeghalt: 1673-06-9, Laibachbeszélt nyelvek: német