Maár József, testvér

1891. márc. 13. Deáki. SJ 1913. máj. 15. Nagyszombat. F. 1923. aug. 15. Kalocsa. †1961. dec. 16. Bp.

1913–4-ben végezte Nagyszombatban a noviciátust mint segítőtestvér-novícius. 1915–9 között a pesti rendházban volt szabó és házi mindenes. 1920-ban Bécs-Kalksburgban sekrestyés és házi kísérő, 1921–2-ben a pécsi Pius Kollégiumban szabó és ruhatáros volt. 1923–32-ig Kalocsán működött mint szabó, ruhatáros, sekrestyés, majd 1933–5 között Szegeden mint szabó és betegápoló. 1935–40 között Pécsett volt szabó, ruhatáros és házi mindenes. 1942-től Kalocsán szabó és házi kísérő, majd 1946–8 között a pesti rendházba került mint szabó és ruhatáros.

Ir: MJTN 147; Miklósházy 40.született: 1891-03-13, Deákibelépés: 1913-05-15, Nagyszombatfogadalom: 1923-08-15, Kalocsameghalt: 1961-12-16, Bp

Macsal György

1714. márc. 16. Nyitra. Nyelv: magyar, német. SJ 1731. okt. 14. Trencsén. Psz. 1745. Nagyszombat F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Besztercebánya. †1780. szept. Eperjes.

Nyitrán született, Szakolcáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1734–7-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1738–9-ben Besztercebányán, 1740-ben Trencsénben és 1741-ben Kassán tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte 1742–5-ben. 1745-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1747-ben Szepesváralján tanított, majd Liptószentmiklóson volt misszionárius. 1749–62-ben az úrvölgyi misszióban dolgozott, ahol 1752–62-ben házfőnök és plébános volt. 1763–5-ben Besztercebányán, 1766–7-ben Kassán és 1768–70-ben Nagyszombatban volt hitszónok. 1771-től a rend feloszlatásáig Eperjesen volt házfőnök és plébános. Ott halt meg 1780-ban.

M: Selectae D. Hieronymi epistolae. Kassa, 1741. Ir: MKL VIII. 220; Nom. II. 916–7; Pe 926; So V. 266; St 213; Szi VIII. 190.született: 1714-03-16, Nyitrabelépés: 1731-10-14, Trencsénfogadalom: 1749-02-2, Besztercebánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1745-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1780-09-Eperjesbeszélt nyelvek: német

Mader Márton, testvér

1686. nov. 10. Mering. Nyelv: német. SJ 1714. nov. 21. Bécs. F. 1725. febr. 2. C. t. Győr. †1733. szept. 2. Nagyszombat.

1717-ben Szakolcán, 1730–1-ben Győrben, 1732–3-ban Nagyszombatban az asztalosműhely vezetője volt.

Ir: Nom. II. 917–8.született: 1686-11-10, Meringbelépés: 1714-11-21, Bécsfogadalom: 1725-02-2, Győr, C. t.meghalt: 1733-09-2, Nagyszombatbeszélt nyelvek: német

Madocsáni András

1664. jan. 8. Horóc. Nyelv: szlovák. SJ 1680. márc. 15. Trencsén. Psz. 1694. Bécs. F. 1697. aug. 15. Zágráb. †1725. ápr. 23. Nagyszombat.

Horócon született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. 1682-ben Leobenben volt a tanárképzőben. 1683–5-ig Grazban bölcseletet tanult. Utána Nagyszombatban és Győrben egy, Sopronban két, majd Lőcsén újra egy évig tanított. 1691–4-ben Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1694-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1696-ban Nagyszombatban, 1697–8-ban Zágrábban és 1699-től újra Nagyszombatban bölcseletet, 1702-ben kazuisztikát tanított. 1703-tól Kassán kontroverziát tanított és a Kisdy-szeminárium főnöke volt, 1706–11-ig pedig rektorként működött. 1712–4-ben Pozsonyban volt rektor, 1715-ben Kassán lelkipásztor. 1716–8-ig Nagyszombatban szemináriumi vezetőként, 1721-ben Győrben rektorként, majd haláláig újra Nagyszombatban a szeminárium igazgatójaként dolgozott. Egész életében kiváló nevelő volt: nemcsak a tanításban, hanem a rendi fiatalság és a világi kispapság lelki és szellemi képzésében is jeleskedett.

M: Laurus Saeculi Detriumphati, sive B. Aloysius Gonzaga. Nagyszombat, 1700; Dissertatio Philologica. Nagyszombat, 1701. Ir: LKKOS 852; Nom. II. 919; Pe 290; RMK II. 2018; So V. 269; St 213; Szi VIII. 253–4.született: 1664-01-8, Horócbelépés: 1680-03-15, Trencsénfogadalom: 1697-08-15, Zágrábpapszentelés: 1694-0-0, Bécsmeghalt: 1725-04-23, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Madocsáni Zsigmond

1639. máj. 1. Horóc. Nyelv: szlovák. SJ 1656. okt. 5. Trencsén. Psz. 1669. Graz. F. 1674. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1679. jan. 13. Nagyszombat.

Horócon született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1659-ben Pozsonyban tanított. 1660–2-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1663-ban ugyanott, 1664-ben Szepesváralján, 1665-ben Kassán tanított. 1666-ban Nagyszombatban kezdte meg teológiai tanulmányait, de már egy év múlva Grazban folytatta. Ott szentelték pappá 1669-ben. A harmadik próbaévet Győrben végezte 1670-ben. 1671-ben Nagyszombatban, 1672–4-ben Grazban tanított bölcseletet. 1675-től haláláig Nagyszombatban teológiát tanított. 1675–6-ban a bölcseleti, 1677–8-ban a teológiai kar dékánja volt.

M: Genealogia Lineae Pusterwaldianae […] Comitum ab Herberstein. Graz, 1673. Ir: LKKOS 852–3; Nom. II. 919; So V. 270; St 213.született: 1639-05-1, Horócbelépés: 1656-10-5, Trencsénfogadalom: 1674-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1669-0-0, Grazmeghalt: 1679-01-13, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Madrion Ferenc, testvér

1701. febr. 26. Komárom. Nyelv: magyar, német, román. SJ 1730. okt. 28. Bécs. F. 1740. febr. 2. C. t. Kolozsvár. †1754. márc. 25. Kőszeg.

Az asztalosműhely és az építkezés vezetője volt 1733–4-ben Egerben, 1735–8-ban Nagybányán és 1744–6-ban Kolozsváron.

Ir: Nom. II. 920.született: 1701-02-26, Komárombelépés: 1730-10-28, Bécsfogadalom: 1740-02-2, Kolozsvár, C. t.meghalt: 1754-03-25, Kőszegbeszélt nyelvek: román

Maggio Lorenzo

1531 k. Brescia. Nyelv: olasz. SJ 1555. márc. 7. Róma. Psz. 1556. júl. 26. Róma. F. 1563. aug. 10. 4 fog. prof. Bécs. 1566–78: tartományfőnök. †1605. okt. 26. Bécs.

A Jézus Társaságának 16. századi nagy személyiségei közé tartozik. Észak-Itáliában született; fiatalkorában világiként a pápai udvarban szolgált. 1555. március 7-én Rómában lépett be a Társaságba, ahol másnap a Római Kollégiumban fogadalmat tett, habár csak két hónap után költözött be a noviciátusba. 1556. július 26-án szentelték pappá. 1557–61-ben Rómában a német kollégium, 1561–2-ben a nápolyi kollégium rektora volt. 1563. április 10-én érkezett Bécsbe, ahol augusztus 9-én doktorrá avatták és másnap négyfogadalmas professzus lett. 1566-ig bécsi rektor volt. Az év szeptemberében Bécsben tartományfőnök lett. Ekkor négy kollégiumról vannak számadataink: Bécs, Prága, Nagyszombat és Olmütz állt fenn 29 pappal, 59 tanuló rendtaggal és 30 testvérrel, összesen 118 jezsuitával. A braunsbergi 1564-ből és a poltavai kollégium 1565-ből az osztrák tartományhoz tartozott. Maggio hivatali idejében a következő kollégiumok jöttek létre: 1569-ben Wilna Litvániában és 1571-ben Posen Lengyelországban. A nagy távolságok miatt ezekből a kollégiumokból jött létre 1574-ben a lengyel rendtartomány. 1573-ban az osztrák rendtartományban alapították Grazot, és a csehországi Brünnben az újoncházat. 1578-ban, tizenkét évi tartományfőnöki működés után Maggio 1580-ig bécsi rektor volt. Ekkor a rendfőnök a lengyel provincia vizitátorává nevezte ki. A következő évben az olasz asszisztencia vezetője lett Rómában 1593-ig. Közben 1587–9-ig hivatalosan vizitálta a francia, majd 1594-ben az osztrák rendtartományt. 1596–8-ban Velencében volt tartományfőnök. A még fiatal Jézus Társaságában 1557-től 1598-ig mindig elöljáró volt: asszisztens, kétszer tartományfőnök, háromszor vizitátor és négyszer rektor.

Ir: CPA I. 724; DHCJ III. 2469–70; So V. 312.született: 1531-0-0?, Bresciabelépés: 1555-03-7, Rómafogadalom: 1563-08-10, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1556-07-26, Rómameghalt: 1605-10-26, Bécsbeszélt nyelvek: olasz

Magis János, testvér

1723. jún. 5. Imst. Nyelv: német. SJ 1746. márc. 23. Bécs. 1756. aug. 15. C. t. Bécs. †1758. ápr. 25. Bécs.

1752–3-ban az építkezés vezetője volt Komáromban.

Ir: Nom. II. 922.született: 1723-06-5, Imstmeghalt: 1758-04-25, Bécsbeszélt nyelvek: német

Magócsy István, testvér

1911. aug. 20. Csongrád. SJ 1939. febr. 1. Bp. †1998. jan. 25. Pannonhalma.

A noviciátust a zugligeti Manrézában végezte. 1942-től Nagykapornakon volt szakács és kertész; 1946–8 között a pécsi Pius Kollégiumban kertész és házi mindenes. 1949-ben a Manrézában portás és házi mindenes; 1950-ben Hódmezővásárhelyen kertész, ruhatáros, sekrestyés és házi mindenes. A szétszóratás után előbb Bp.-en, majd Pécsett dolgozott fizikai munkásként. 1973-tól haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: MJTN 146; F. Magócsy István SJ (1911–1989). Szolgálat 83. (1989. Kisboldogasszony) 95–6; Miklósházy 40.született: 1911-08-20, Csongrádbelépés: 1939-02-1, Bpmeghalt: 1998-01-25, Pannonhalma

Magula János

1605. febr. 11. Jászló. SJ 1627. jún. 13. Leoben. Psz. 1634. Bécs. F. 1641. nov. 1. Homonna. C. sp. †1668. jún. 15. Nagyszombat.

Jászlón született, huszonkét éves korában lépett be a Társaságba. Tanulmányait 1630–4 között Bécsben végezte, ahol pappá szentelték. 1635–6-ban házgondnok volt Homonnán, majd Ungváron. 1639–40-ben újra Homonnán volt népmisszionáriusként. Utána gyakran változtatta állomáshelyét. 1642–5-ben, 1647–52-ben Szepeshelyen volt házgondnok. 1653–4-ben Pozsonyban, 1655-ben Trencsénben működött. 1656-tól nyugodtabb életmódot folytatott, amiben valószínűleg egészségi állapota is közrejátszott. 1656–65-ig Turócon volt házi lelkiatya. Onnan 1666-ban Nagyszombatba került betegen, ahol két év múlva meghalt.

Ir: CPA II. 665.született: 1605-02-11, Jászlóbelépés: 1627-06-13, Leobenfogadalom: 1641-11-1, Homonna, C. sp.papszentelés: 1634-0-0, Bécsmeghalt: 1668-06-15, Nagyszombat

Magyar Márton

1899. jan. 10. Bia. SJ 1924. júl. 15. †1931. márc. 11.

Középiskolai tanulmányait megszakítva villanyszerelőnek tanult, majd felvételét kérte a Társaságba. Érden végezte a noviciátust mint skolasztikus novícius. 1927–9 között Szegeden filozófiát tanult, mellette megtervezte a szegedi rendház villamosítását. 1930–1 folyamán Nagykapornakon tüdőbajjal küzdve pihent, közben megtervezte és részben kivitelezte a rendház és a templom villamosítását.

Ir: MJTN 146; Fr. Magyar Márton SJ 1899–1931. ProvH 26. (1931. május) 7–9.született: 1899-01-10, Biabelépés: 1924-07-15meghalt: 1931-03-11

Mahács Károly

1886. okt. 5. Pozsony. SJ 1901. aug. 19. Nagyszombat. Psz. 1917. Innsbruck. F. 1919. febr. 2. Bp. †1960. márc. 3. Pannonhalma.

A noviciátust Nagyszombatban végezte, a következő két évben St. Andräban volt retorikus. 1906–7-ben Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1908–11-ig Kalocsán befejezte középiskolai tanulmányait. 1912–9 között Innsbruckban teológiát tanult, közben 1918-ban Nagyszombatban elvégezte a terciát. 1919–23 között a bp.-i Tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1924–30 között a pécsi Pius Gimnáziumban tanított matematikát, fizikát és földrajzot. Meggyengült egészsége miatt 1931–3 között a noviciátusban oktatott. 1934–46 között újból a pécsi Pius Gimnáziumban tanította szaktárgyait. 1947–50 között Szegeden lelkész és templomi gyóntató volt. A szétszóratás idején először Vácra internálták, majd 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ir: Pálos 180; MJTN 146; Miklósházy 40.született: 1886-10-5, Pozsonybelépés: 1901-08-19, Nagyszombatfogadalom: 1919-02-2, Bppapszentelés: 1917-0-0, Innsbruckmeghalt: 1960-03-3, Pannonhalma

Mainx György

1698. aug. 1. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1720. okt. 15. Trencsén. Psz. 1729. Kassa. F. 1733. febr. 2. C. sp. Belgrád. †1740. jún. 11. Besztercebánya.

Selmecbányán született; végzett bölcsészként Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után egy évig ott, három évig Eperjesen és egy évig Kolozsváron tanított. 1728–9-ben Kassán teológiát tanult és pappá szentelték. 1731-ben Úrvölgyön volt lelkipásztor. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1733-ban Belgrádban tanított. 1734–5-ben Turócon, 1736-ban Felsőbányán volt hitszónok. 1737–8-ban Ungváron a házgondnoki hivatalt vezette. Életének utolsó két évében lelkipásztor volt Besztercebányán.

M: Verus contemtor mundi S. Aloysius. 2 k. Kolozsvár, 1727. Ir: Nom. II. 927; Pe 733; So V. 360; St 215.született: 1698-08-1, Selmecbányabelépés: 1720-10-15, Trencsénfogadalom: 1733-02-2, Belgrád, C. sp.papszentelés: 1729-0-0, Kassameghalt: 1740-06-11, Besztercebányabeszélt nyelvek: szlovák

Maiorius Pietro

1542 k. Róma. Nyelv: olasz. SJ 1555. jún. 15. Róma. F. 1584. júl. 29. 4 fog. prof. Lyon. †1604. ápr. 3. Kassa.

Rómában született 1542 körül, ott lépett be a Társaságba 1555. június 15-én. Életéről aránylag keveset tudunk. A lyoni rendtartományból érkezett Kolozsvárra, ahol 1595. december 21-én rektor lett, majd 1598-ban vice-tartományfőnöki megbízást kapott. 1602. szeptember 11-én elhagyta Erdélyt, és Kassára ment, ahol 1604. április 3-án meghalt.

Ir: CPA I. 725; DHCJ III. 2470; MKL VIII. 520; Velics I. 115–7.született: 1542-0-0?, Rómabelépés: 1555-06-15, Rómafogadalom: 1584-07-29, Lyon, 4 fog. prof.meghalt: 1604-04-3, Kassabeszélt nyelvek: olasz

Maistre (Mestrius) Thomas

1559. márc. 25. Billom. Nyelv: francia. SJ 1588. dec. 28. Verdun. Psz. belépése előtt. F. 1610. máj. 2. C. sp. Bourges. †1629. nov. 12. Nevers.

A franciaországi Billomban született, világi papként lépett be Verdunben a Társaságba 1588 végén. 1598–1601 között Kolozsváron volt házi lelkiatya, és tanított is. 1602-től betegen Bécsben tartózkodott. 1605 nyarán visszatért Franciaországba.

Ir: CPA I. 730–1.született: 1559-03-25, Billombelépés: 1588-12-28, Verdunfogadalom: 1610-05-2, Bourges, C. sp.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1629-11-12, Neversbeszélt nyelvek: francia

Majláth (Mailath) Antal

1739. jún. 9. Kereskény. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1755. okt. 18. Bécs. Psz. 1767. Nagyszombat. F. 1773. febr. 2. 4 fog. prof. †Győr. 1804. dec. 20.

Kereskényben született, Bécsben elsőéves bölcsészhallgatóként lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1759–60-ban Bécsben bölcseletet hallgatott. Utána Pozsonyban három évig grammatikát, Győrben egy évig retorikát tanított. 1765–8-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1767-ben szentelték pappá. 1769-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1770–3-ig Nagyszombatban tanított bölcseletet. A Társaság feloszlatása után Győrbe került, ahol az akadémián teológiát tanított, és annak igazgatója lett. 1777-ben kanonokká és pápóci préposttá nevezték ki. Számos szentbeszéde nyomtatásban is megjelent. Megírta a győri Mária-kegykép történetét.

M: Oratio de Sodalis Mariani praerogativis. Pozsony, 1762; Panegyricus S. Francisco. Nagyszombat, 1764; Oratio de Santissimae Virginis illibato conceptu. Nagyszombat, 1766; Panegyris S. Ignatio Lojolae. Nagyszombat, 1766; Oratio, qua redditam valetudinem Mariae Theresaie. Nagyszombat, 1767; Panegyricus Mariae Theresiae. Nagyszombat, 1772; Oratio festis […] Francisci Zichy. Bécs, 1774; Solemnia instaurationes Academiae Regiae Jaurinensis. Sopron, 1776; Oratio habita Jaurini. Győr, [1777]; Oratio in exequiis […] Francisci Zichy. Győr, [1783]; Sermo nomine Statuum et Ord. Comitatus Soproniensis dictus. H. n., 1794; Oratio quam in solemnibus exequiis Joannes Szily dixit. Szombathely, 1799; Solemnes exequiae Cardinalis […] Josephi Batthyán. Győr, 1800; Saecularis memoria sacrae imaginis Mariae […] in Cattedrali Jaurinensi. Győr, 1800; Oratio in exequiis Josephi Fengler. Győr, 1802; Moralium liber unicus. Győr, 1803. Ir: LKKOS 864; MKL VIII. 531; Nom. II. 930; Petrik 1712–1860/II. VII; So V. 341–3; St 214; Szi VIII. 322–4.született: 1739-06-9, Kereskénybelépés: 1755-10-18, Bécsfogadalom: 1773-02-2, †Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1767-0-0, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Makar András

1620. aug. 20. Varasd. Nyelv: horvát. SJ 1642. okt. 10. Bécs. Psz. 1649. F. 1656. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1666. dec. 29. Zágráb.

Varasdon született; Bécsben másodéves teológusként lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1645–6-ban Zágrábban grammatikát tanított. 1647–9-ben Grazban teológiát tanult. 1649-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1651–2-ben Varasdon tanított. 1653–6-ban Nagyszombatban bölcseletet adott elő. A következő évben Zágrábban kazuisztikát tanított és iskolaigazgató volt. 1658–60-ban Kassán bölcseletet tanított. 1661-ben Nagyszombatban betegeskedett. 1662-től Zágrábban két évig kazuisztikát tanított, majd 1664-től haláláig házi lelkiatya volt. 1656-ban Nagyszombatban adták elő latin nyelvű drámáját: Argumentis messis laureata, sive Apollonius, Philoemon et Arianus martyres, mely nyomtatásban is megjelent.

M: Argumentis messis laureata, sive Apollonius […] Nagyszombat, 1656; Philosophia. Nagyszombat, 1656; Conclusiones logicae. Nagyszombat, 1658; Dissertatio iucunda. H. n., 1658. Ir: Nom. II. 931; Po Magyar 1103; RMK II. 857–8; So V. 381–2; Staud I. 105; Szi VIII. 407; Takács 26.született: 1620-08-20, Varasdbelépés: 1642-10-10, Bécsfogadalom: 1656-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1649-0-0meghalt: 1666-12-29, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Makó Pál

1724. júl. 18. Jászapáti. Nyelv: magyar. SJ 1741. okt. 20. Trencsén. Psz. 1755. Graz. F. 1759. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1793. aug. 19. Buda.

Jászapátiban született, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1745–7-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Ungváron és Nagyszombatban tanított középiskolában. 1750–1-ben matematikát tanult Bécsben. Utána egy évig retorikát tanított Nagyszombatban. 1753–6-ban Grazban végezte a teológiát. 1755-ben szentelték pappá. 1757-ben a bécsi Theresianumban matematikát tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1759–60-ban Nagyszombatban matematikát, majd bölcseletet tanított. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig a bécsi Theresianumban volt a matematika és a bölcselet tanára. Nagy odaadással végezte a tudományos munkát. Dolgozott a skolasztikus filozófia megújításán; Christian Wolff, John Locke műveit tanulmányozta. Bölcseleti könyvei több kiadást értek el nemcsak Bécsben, hanem másutt is, főleg Itáliában a 19. században. A differenciál- és integrálszámításokban Descartes ideáit követte. A Társaság feloszlatása után váci kanonok lett. A nagyszombati egyetemen annak Pestre költözése után is tanított. Közreműködött Mária Terézia Ratio educationisának kidolgozásában (1777). A pesti egyetem civil mérnökképzésre 1782-ben alapított Institutum Geometricumának nemcsak szervezője, hanem első igazgatója lett. Az intézet négy tanára szintén exjezsuita volt. Rausch Ferenc geometriát, Horváth K. János fizikát és mechanikát, Mitterpacher József matematikát és géptant, Mitterpacher Lajos földművelést tanított. Makó középiskolai tankönyv írására is talált időt. Aritmetikája 1777–1841 között tizenhat kiadást ért meg. Ismertek voltak latin nyelvű költeményei is, melyekből Mo.-on és Svájcban néhány tankönyvben jelent meg.

M: Evangeliarum liber unus. Bécs (Nagyszombat?), 1752; Compendiaria Logicae institutio. Nagyszombat, 1759; Tentamen de arte placendi. Nagyszombat, 1761; Compendiaria Metaphysicae institutio. Nagyszombat, 1761; Carminum libri 3. Nagyszombat, 1761; Compendiaria Physicae institutio. Nagyszombat, 1762; Materia tentaminis publici. Nagyszombat, 1763; Freudenbezeugungen. Nagyszombat, 1764; Compendiaria Matheseos institutio. Nagyszombat, 1764; Dissertatio de figura Telluris. Olmütz, 1767; Calculi differentialis et integralis institutio. Bécs, 1768; De arithmeticis et geometricis aequationem resolutionibus. Bécs, 1770; Physikalische Abhandlung von den Eigenschaften des Blitzes. Bécs, 1772; Sätze aus dem Gleichgewichte der Körper. Bécs, 1775; Physikalische Abhandlung vom Nordlichte. Bécs, 1773; Oratio quam anno 1777 […] Budae. Buda, 1777; Institutiones arithmeticae in usum gynasiorum. Buda, 1777; Elementa Geometriae practicae. Buda, 1778; Elementa matheseos purae. Buda, 1778; Elegiacon. Buda, 1780; Oratio in auguratione universitatis Budensis. Buda, 1780; Dissertationes physicae. Buda, 1781; Brevis institutionum linguae ungaricae adumbratio. Buda, 1792. Ir: DHCJ III. 2480–1; MAMŰL VII. 255–7; MÉL II. 130; MKL VIII. 554; Nom. II. 932; Pe 1130; Petrik 1712–1860/II. V. VII; Po III/2 13343–6; Po Magyar 1104–8; So V. 388–92; St 216–7. VIII. 429–32; Elfelejtett magyar tudós. Kerekgedei Makó Pál SJ élete. Magyar Kultúra (1929) 2, 24–30; Sárközy P.: Kerekgedei Makó Pál élete és matematikai müködése. Matematikai és Fizika Lapok 36. (1929) 23–34; Uő: Kerekgedei Makó Pál (1724–1793). Nagyszombati régi matematikusok. Pannonhalma, 1933. 246–8; Takács J.: Makó Pál. A jezsuita iskoladráma. II. Bp., 1937. 14; Pfeiffer V.: Makó Pál. Magyar filozófusok a XVIII. század végén. Szeged, 1941. 26–7; Pákay Zs.: Makó Pál. JTÉ (1942) 483; Szimán O.: Az első magyar nyelvű könyv az elektromosságról. Fizikai Szemle 10. (1960). 252–5; Zemplén J.: Makó Pál. A mechanika története a magyarországi fizikai irodalomban. BME tudományos közleményei 8. (1961) 1, 114–8; Kofler K.–Vekerdi L.: Fejezetek a matematika történetéből. Bp., 1964. 42–5; Szénássy B.: A magyarországi matematika története. Bp., 1970; F. Csanak D.: Makó Pál. A Ratio educationis és az iskolai újságok. MKSz 91. (1975) 247–50; Szörényi L.: Makó Pál levele Rogerius Boscovich-hoz. Tudóslevelek művelődésünk külföldi kapcsolataihoz, 1577–1797. Szeged, 1989. 135–41; Wirth L.: Makó Pál élete és fizikusi munkája. A magyarországi fizika klasszikus évszázadai 1590–1890. Piliscsaba, 2000, 161–75; Staud I. 199; Takács 97.született: 1724-07-18, Jászapátibelépés: 1741-10-20, Trencsénfogadalom: 1759-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1755-0-0, Grazmeghalt: 1793-08-19, Budabeszélt nyelvek: magyar

Malagrida Miklós, testvér

1564 k. Graubünden. Nyelv: német. SJ 1602. okt. 20. Brünn. F. 1619. júl. 28. Nagyszombat. †1621. okt. Gorizia.

Svájci születésű, 1604–5-ben kőműves volt Vágsellyén.

Ir: CPA. II. 666.született: 1564-0-0?, Graubündenbelépés: 1602-10-20, Brünnfogadalom: 1619-07-28, Nagyszombatmeghalt: 1621-10-Goriziabeszélt nyelvek: német

Malonay János

1652. jún. 17. Nagyszombat. Nyelv: szlovák. SJ 1668. okt. 27. Trencsén. Psz. 1679. Nagyszombat. †1680. szept. 12. Szakolca.

Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba, ahol a próbaévek után grammatikát tanított. 1672–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1675-től Győrben és Trencsénben egy-egy évig, Nagyszombatban három évig, valamint Szakolcán, középiskolában tanított. Weiser közöl tőle levelet.

Ir: Nom. II. 933; Pe 142; Po Magyar 753.született: 1652-06-17, Nagyszombatbelépés: 1668-10-27, Trencsénpapszentelés: 1679-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1680-09-12, Szakolcabeszélt nyelvek: szlovák

Manczini Antal

1743. jún. 14. Kassa. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1760. okt. 27. Trencsén. †1784. Pozsony.

Szülővárosából, Kassáról elsőéves bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Egerben tanított grammatikát. 1764–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána Komáromban egy, Nagyszombatban három és Győrben két évig középiskolában tanított. 1772-ben kezdte el Kassán a teológiát. A rend feloszlatása után 1775-ben világi pappá szentelték, és Pozsonyban tanított gimnáziumban. Ott több történelmi tárgyú latin művet adott ki.

M: Compendiosa politioris litteraturae notitia. 2 k. Pozsony–Kassa, 1777–8; Primi hungarorum regis […] Vita. Pozsony, 1781; Commentatio historica de vetera reginas Hungariae coronandi more. H. n., 1782. Ir: LKKOS 873; Nom. II. 935; Pe 1510; Petrik 1712–1860/II; So V. 469–70; St 218; Szi VIII. 475; Zelliger 316.született: 1743-06-14, Kassabelépés: 1760-10-27, Trencsénmeghalt: 1784-0-0, Pozsonybeszélt nyelvek: szlovák

Mangen Karl

1634. febr. 2. Bécs. Nyelv: német. SJ 1649. febr. 3. Bécs. Psz. 1661. Graz. F. 1667. aug. 15. 4 fog. prof. †1689. nov. 13. Komárom.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1651-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Linzben az alsósokat tanította. 1658–60-ban Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat, s egy évig a középiskolában tanított. Ezt a munkát folytatta a következő évben Linzben is. 1658–61-ig Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1661-ben. A harmadik próbaévet 1662-ben Judenburgban végezte. A következő évben Goriziában retorikát tanított, majd néhány évig hitszónokként működött: 1664–6 Laibach, 1667–9 Graz, 1670 Bécs, kollégium, 1671 Linz. 1672–4-ben bölcseletet tanított Nagyszombatban, majd 1675-től újra hitszónok lett egy-egy évig Szepesváralján, Rozsnyón, Bécsújhelyen és Linzben. 1679–80-ban Nagyszombatban kazuisztikát és kontroverziát tanított. Utána újra hitszónok volt 1681–3-ban Sopronban és 1684–5-ben Pozsonyban. 1686–7-ben házfőnökként tevékenykedett Selmecbányán és 1688-tól haláláig Komáromban.

Ir: Nom. II. 936–7; So V. 478; St 218.született: 1634-02-2, Bécsbelépés: 1649-02-3, Bécsfogadalom: 1667-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1661-0-0, Grazmeghalt: 1689-11-13, Komárombeszélt nyelvek: német

Manigai János

1672. máj. 21. Maniga. Nyelv: szlovák. SJ 1691. okt. 9. Trencsén. Psz. 1704. Graz. F. 1709. aug. 15. 4 fog. prof. Besztercebánya. †1727. nov. 15. Turóc.

Manigán született, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagyszombatban 1694-től előbb egy évig grammatikát tanított, majd megkezdte bölcseleti tanulmányait, amelyeket két év múlva Bécsben folytatott. 1698–9-ben újra Nagyszombatban és Kassán tanított. 1701–3 között Bécsben, 1704-ben Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1704-ben. A harmadik próbaévre Győrbe került. 1706–7-ben Besztercebányán tanított. 1708-ban Zsolnán, 1709–12-ben Besztercebányán hitszónok volt. 1713–5-ben Szepesváralján, 1716–8-ban Turócon házfőnökként, 1719–21 között Besztercebányán rektorként és plébánosként működött. 1722–3-ban Nagyszombatban, 1724–6-ban Trencsénben volt gazdasági főnök. 1727-ben Turócon lett házfőnök, ahol rövidesen meghalt.

M: Annus saecularis jubilaeum a Josepho I. Bártfa, 1700. Ir: Nom. II. 938; Pe 419; RMK II. 1984; So V. 489; St 218; Szi VIII. 512.született: 1672-05-21, Manigabelépés: 1691-10-9, Trencsénfogadalom: 1709-08-15, Besztercebánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1704-0-0, Grazmeghalt: 1727-11-15, Turócbeszélt nyelvek: szlovák

Marchesi Maurizio

1686. szept. 19. Fund. Nyelv: olasz. SJ 1705. okt. 6. Bécs. Psz. 1717. Graz. F. 1720. febr. 2. C. sp. Gorizia. †1750. nov. 15. Klagenfurt.

A tiroli Fundból származott, és végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. 1708-ban Leobenben végezte a tanárképzőt. 1709–10-ben Fiuméban, 1711–2-ben Goriziában tanított. 1714–7-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1717-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1719-ben Fiuméban tanított. 1720–1-ben Goriziában, 1722–3-ban Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1724-ben Goriziában a kazuisztika, Grazban 1725–8-ig a kontroverzia és a kazuisztika tanára volt. 1729–30-ban Nagyszombatban, 1731-ben Bécsben és 1735-ben Grazban teológiát tanított. 1736-ban Klagenfurtban, 1737–40-ig Grazban és 1741-ben Bécsben volt a szeminárium igazgatója. 1742–3-ban a grazi egyetem kancellárjaként működött. 1744–9-ig Goriziában vezette a szemináriumot. A következő évben Klagenfurtban lett házi lelkiatya, ahol rövidesen meghalt. Két latin nyelvű könyvét Istenről és a teológiai tanulmányok idejéről 1729-ben Nagyszombatban jelentette meg.

M: Conclusiones de Deo. Nagyszombat, 1729; Tirocinium theologicum. Nagyszombat, 1729. Ir: Nom. II. 941; Petrik 1712–1860/V; So V. 526; St 218.született: 1686-09-19, Fundbelépés: 1705-10-6, Bécsfogadalom: 1720-02-2, Gorizia, C. sp.papszentelés: 1717-0-0, Grazmeghalt: 1750-11-15, Klagenfurtbeszélt nyelvek: olasz

Máriás (1946-ig Gologi) Lajos

1908. júl. 4. Kalocsa. Nyelv: magyar. SJ 1925. szept. 7. Érd. Psz. 1937. jún. 24. Szeged. F. 1940. febr. 2. C. sp. †Sülysáp. 1997. febr. 19.

1925-ben lépett be az érdi újoncházba. A két év próbaidő után Kalocsán fejezte be a gimnáziumot. 1929-től Szegeden végezte a hároméves bölcseleti tanulmányokat. Utána újabb három évig magiszter volt Pécsett. Innsbruckban kezdte el a teológiát, de egy év után Szegeden folytatta. Ott szentelték pappá 1937-ben. A harmadik próbaév után Bp.-en latin, történelem és földrajz tanítására készült. Kalocsán és Pécsett működött az iskolák államosításáig 1948-ban. Utána Pécsett végzett lelkipásztori munkát. 1950-ben az elhurcoláskor nem volt otthon. A rendőrség évekig kereste, de nem sikerült őt elfogniuk. Tíz évig bujkált nehéz körülmények között. 1960-ban a hatóságok engedélyezték, hogy Pannonhalmára költözhessen. Később volt pécsi diákja, Szegedi László vette magához a sülysápi plébániára. Ott halt meg nyolcvankilenc éves korában.

Ir: Cat. Def. III. 61; Hetényi Varga II. 214–6; MJTN 147–8; Pálos 180; Ádám J.: P. Máriás (Gologi) Lajos S. J. (1908–1997). ProvH 48. (1997. március–április) 17; Hevenesi J.: P. Máriás (Gologi) Lajos S. J. (1908–1997). ProvH 48. (1997. március–április) 18–9; Elmer I.: Máriás Lajos. Börtönkereszt. Bp., 1994. 167–74; Ádám J.–Hevenesi J.: P. M. (G) L. KMJ III. 310–3; Miklósházy 40.született: 1908-07-4, Kalocsabelépés: 1925-09-7, Érdfogadalom: 1940-02-2, †Sülysáp, C. sp.papszentelés: 1937-06-24, Szegedbeszélt nyelvek: magyar

Mariettus Giovanni Antonio

1565. Novara. Nyelv: olasz. SJ 1587. ápr. 13. Róma. F. 1609. jún. 7. 4 fog. prof. Siena. †1625. jan. 20. Róma.

Az itáliai Novarában született, Rómában lépett be a Társaságba. 1595. november 29-én érkezett Kolozsvárra. Iskolaigazgató lett és katekizmust tanított rövid és könnyű hitvédelmi magyarázattal. 1597-ben retorikát tanított. 1598-ban kezdte a bölcselet tanítását. 1603–6 között Báthory Zsigmond fejedelem ügyeit intézte Prágában. 1606-ban P. Generális rendeletére visszatért a római rendtartományba.

Ir: CPA I. 727.született: 1565-0-0, Novarabelépés: 1587-04-13, Rómafogadalom: 1609-06-7, Siena, 4 fog. prof.meghalt: 1625-01-20, Rómabeszélt nyelvek: olasz

Markievicz Jakub

1643. máj. 1. Krosna. Nyelv: lengyel. SJ 1661. nov. 18. Trencsén. Psz. 1672. Kassa. F. 1679. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1706. okt. 29. Eger.

A lengyelországi Krosnában született; Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1664–6-ban Klagenfurtban tanult böcsészetet. A következő két évben Szepesváralján tanított. A teológiát Kassán végezte 1669–72-ben. Ott szentelték pappá 1672-ben. A következő évben onnan végzett misszionáriusi munkát. 1674–5-ben Zsolnán hitszónok, majd 1676–7-ben Gyöngyösön iskolaigazgató volt, és grammatikát tanított. Utána Szepesváralján két évig retorikát tanított, majd újabb két évig házfőnökhelyettes volt. 1682-ben Lőcsén házfőnökként, 1683-ban Lipótváron hitszónokként működött. 1684–5-ben Trencsénben hitszónok, majd házgondnok lett. 1686-ban a báni misszióban dolgozott. 1687–8-ban Nagyszombatban gazdasági főnök, 1689-ben Bozókon házfőnök, 1690–3-ban Lőcsén rektor és 1694-ben Komáromban házfőnök volt. 1695–1701 között Nagyszombatban a szemináriumot vezette, és 1702-től haláláig Egerben házfőnökként működött.

M: Fasciculus aculeorum epigrammaticorum. Nagyszombat, 1678; S. Franciscus Xaverius. Nagyszombat, 1679. Ir: Nom. II. 946; Pe 86; RMK II. 1426, 1452; So V. 590–1; St 219; Szi VIII. 630–1 (János).született: 1643-05-1, Krosnabelépés: 1661-11-18, Trencsénfogadalom: 1679-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1672-0-0, Kassameghalt: 1706-10-29, Egerbeszélt nyelvek: lengyel

Markovich Ivan

1670. jún. 18. (?) Nyelv: horvát. SJ 1688. okt. 22. Bécs. Psz. 1702. Nagyszombat. F. 1706. febr. 2. 4 fog. prof. Pozsega. †1713. márc. 26. Varasd.

Zágrábból lépett be Leobenben a Társaságba. A második próbaévet már Bécsben végezte. Utána Zágrábban tanított. 1688–1702 között Nagyszombatban volt teológus, ahol 1702-ben pappá szentelték. 1703-ban Győrben volt harmadik probációban. 1704–6-ig Pozsegán hitszónoként, 1707–9-ben Varasdon házgondnokként, 1710–1-ben Zágrábban gazdasági főnökként és 1712-től haláláig Varasdon rektorként működött.

Ir: Guilhermy I. 277–8; Nom. II. 947; So V. 536; St 219.született: 1670-06-18, (?)belépés: 1688-10-22, Bécsfogadalom: 1706-02-2, Pozsega, 4 fog. prof.papszentelés: 1702-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1713-03-26, Varasdbeszélt nyelvek: horvát

Markovich Karl

1666. márc. 21. Graz. Nyelv: német. SJ 1682. okt. 31. Bécs. Psz. 1694. F. 1697. febr. 2. C. sp. Selmecbánya. †1717. márc. 22. Bécs.

Grazban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1685-ben Leobenben volt a tanárképzőben. 1686–8-ban Bécsben végezte a bölcseletet. 1689–90-ben Grazban, 1691-ben Pozsonyban és 1692-ben Zágrábban tanított. 1693–4-ben Bécsben teológiát tanult. 1694-ben szentelték pappá. A következő évben Bécsújhelyen tanított, majd Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1697-től haláláig hitszónokként működött. Állomáshelyei voltak: 1697 Selmecbánya, 1698–9 Pozsony, Krems, 1701 Pozsony, 1702 Sopron, 1703–5 Eperjes és 1706-tól Bécs, professzusház, kollégium, és évekig az újoncház. Bécsben évekig a kateketikai könyvtár (kiadó) igazgatója volt. 1717-ben a professzusházban halt meg.

M: Die köstliche Perlmutter […] Heilige Hedwig. Bécs, 1707; Hebdomas S. Crucis. Linz, 1715; Tägliche Geschichten von Denkwürdigsten Begebenheiten. 2 k. Bécs, 1718. Ir: Nom. II. 947; So V. 531–2; St 218–9.született: 1666-03-21, Grazbelépés: 1682-10-31, Bécsfogadalom: 1697-02-2, Selmecbánya, C. sp.papszentelés: 1694-0-0meghalt: 1717-03-22, Bécsbeszélt nyelvek: német

Márkus (Marcus) István

1716. okt. 3. Pápóc. Nyelv: magyar. SJ 1733. okt. 27. Bécs. Elb. 1745.

Pápócon született, Sopronból lépett be Bécsben a Társaságba. 1736-ban Székesfehérváron tanított. 1737–9-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána Komáromban két, Nagyszombatban és Győrben egy-egy évig tanított középiskolában. 1744-ben kezdte el Grazban teológiai tanulmányait, de a következő évben elbocsátották a Társaságból. 1742-ben Nagyszombatban latin nyelvű könyve jelent meg.

M: Prima Orbis Hungarici Lilia. Nagyszombat, 1742. Ir: Nom. II. 947; St 219; Szi VIII. 536–7.született: 1716-10-3, Pápócbelépés: 1733-10-27, Bécsbeszélt nyelvek: magyar

Maron József (kínai nevén: Csin Cseng)

1911. jún. 24. Székesfehérvár. SJ 1930. szept. 1. Psz. 1942. jún. 3. F. 1945. febr. 2. †2009. aug. 8. Tajnan.

Iskoláit szülővárosában végezte. Az érettségi után, 1930. szeptember 1-jén lépett be a zugligeti Manréza noviciátusába. Első fogadalmát 1932. szeptember 1-jén tette le, majd a retorikai kurzus következett. 1933–6 között Szegeden és Bp.-en tanult filozófiát. Eután a kínai misszióba került, ahol 1936. augusztus 25-től Ankingban tanulta a kínai nyelvet. 1938–9 között magiszteri évében a tamingi kollégiumban latint és katekizmust tanított. 1939–43 között a zikaveji Bellarmino Kollégiumban teológiát hallgatott, 1942-ben szentelte pappá Msgr. Auguste Haouisée SJ Sanghajban. A következő évben harmadik probációját végezte Vuhuban. 1944–5 folyamán a tamingi skolasztikusok prefektusa volt, és latin nyelvet oktatott a kisszemináriumban. Majd 1945–6-ban a tamingi jezsuita templom plébánosa, utána a tamingi rendház minisztere és adminisztrátora volt. 1947-ben a kommunisták elfoglalták Tamingot, ezért a sok zaklatás és börtönbüntetés után Tangsanba került a jezsuiták középiskolájába angoltanárnak. 1948–52 között a pekingi Fuzsen egyetemen matematikát tanult, de mellette a szeminárium spirituálisa is volt. 1952-ben a kommunisták kiutasították Kínából, ekkor Tajvanba került, és bekapcsolódott a szótárszerkesztőség munkájába. 1954–5 folyamán Hszincsuban, 1956–7-ben pedig Pucében tanulta az amoy nyelvet. 1955-től Lischerong Gáspárral és Rab Pállal megkezdte a tajvani missziót Pucében. Majd 1956–79-ig Pucéban tevékenykedett mint lelkész, valamint matematikát és angol nyelvet tanított a helyi iskolában. Emellett rendszeresen adott lelkigyakorlatokat. 1979–2000 között Csiajiban, a Ta Zsen fiúinternátus vezetője, mellette a magyar jezsuiták kínai és tajvani missziójának történetét írta. 2007-től a tajnani közösségbe költözött, ahol lelkipásztori munkája mellett folytatta irodalmi tevékenységét. A tajnani Csengkung egyetem kórházában hunyt el.

M: Még szebb karácsonyt. FMJ 34. (1974. húsvét) 3–4; Yu xian zhu rong. Shengge banzou (1). Jiayi, 1977; Jezsuita javítóintézet. FMJ 49. (1981. karácsony) 5–8; „Rossz pénz nem vész el”. FMJ 62. (1987. húsvét) 16–8; Yu xian zhu rong. Shengge banzou (2). Jiayi, 1992; Yu xian zhu rong. Shengge banzou (3). Jiayi, 1993; „Négy éven át kínaiul tanultam a matematikát.” KKÖ 181–210; New Chinese Fast Writing. Chiayi, 1997. Ir: MJTN 148; MKL VIII. 736; Miklósi L.: Maron József. Magyar hősök öt világrészen. Bp., 1933. 120; Vajda T.: P. Maron József. FMJ 51. (1982. tavasz) 4; P. Maron József SJ. ProvH 80. (2003. január–március) 12–4; Kubassek 267–9; P. Maron József. ProvH 110. (2009. június–október) 52–3.született: 1911-06-24, Székesfehérvárbelépés: 1930-09-1fogadalom: 1945-02-2papszentelés: 1942-06-3meghalt: 2009-08-8, Tajnan

Marosfalvy László

1932. szept. 15. Veszprém. SJ 1952. júl. 30. Psz. 1956. jún. 17. F. 1969. szept. 29.

A szétszóratásban, Mo.-on illegalitásban működő Jézus Társaságába jelentkezett, miközben szombathelyi kispap volt; mint világi papot szentelték fel. A forradalom alatt a bp.-i Központi Szemináriumban tevékenyen részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal felszámolásában, emiatt külföldre kellett távoznia. Először Ausztriában tanított az ideiglenes magyar iskolákban, majd 1957–9 között Rómában a Gesùban ismételte a filozófiát; 1959-ben Torinóba küldték teológiai ismeretei átismétlésére. 1961–2-ben a terciát végezte Clevelandben. 1963–80 között Winnipegben, a Szent Pál jezsuita gimnáziumban tanított matematikát és számítástechnikát. 1981–1983 között Torontóban, 1984-ben Montrealban, aztán 1985–95 között Torontóban segítette számítástechnikai ismereteivel a munkát. 1987–90 között a torontói noviciátusban volt a novíciusmester sociusa. 1993-ban visszatért Mo.-ra, ahol Szegeden szintén a novíciusmester sociusa lett, utána 1996–2003 között Bp.-en a magyar provincia gazdasági ügyeivel foglalkozott. 2003-ban visszatért Torontóba, a magyar plébániára lelkésznek és ökonómusnak, majd 2006–8 között a plébánosi tisztséget töltötte be. Jelenleg a torontói Szent Erzsébet-plébánián lelkész és a Saint Jutta Foundation kanadai kurátora.

Ir: MJTN 148; MJN 203–4.született: 1932-09-15, Veszprémbelépés: 1952-07-30fogadalom: 1969-09-29papszentelés: 1956-06-17

Marotti Imre

1700. nov. 6. Nagyszombat. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1719. okt. 11. Bécs. †1728. ápr. 30. Kassa.

Szülővárosából, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. 1722-ben Komáromban grammatikát tanított. 1723–5-ben Grazban tanult bölcseletet. 1726–7-ben Eperjesen, 1728-ban Kassán tanított, ahol fiatalon halt meg. Latin nyelvű verseskötetét Kassán publikálta.

M: Metamorphoses seu Natales Poetici. Kassa, 1728. Ir: LKKOS 882–3; MAMŰL VII. 303; Nom. II. 948; So V. 594–6; St 219; Szörényi 175–80.született: 1700-11-6, Nagyszombatbelépés: 1719-10-11, Bécsmeghalt: 1728-04-30, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Martín Luís

1846. aug. 19. Melgar de Fernamental. Nyelv: spanyol. SJ 1864. okt. 13. Loyola. Psz. 1876. szept. 24. Poyanne. F. 1881. febr. 2. 4 fog. prof. Salamanca. Rendfőnök 1892. okt. 2. Loyola. †1906. ápr. 18. Róma.

Szerény földművescsaládból származott. A hét testvér közül öt még kiskorában meghalt. Tizenkét éves korától a burgosi szemináriumban tanult bölcseletet és teológiát. 1864-ben Loyolában lépett be a rendbe. 1868-ban Burgosban még bölcseletet tanult, amikor Spanyolországból kiűzték a jezsuitákat. Előbb Vals-près-le-Puy-ben, majd a következő évtől Poyanne-ban tanult. 1870-ben befejezte a bölcseletet, utána a retorikát végzőknél tanított, majd elvégezte 1873–7-ben a teológiát. Ott szentelték pappá 1876-ban, és végezte a harmadik próbaévet 1878–9-ben. Utána vissza kellett térnie Spanyolországba.
1880–4-ig a salamancai szeminárium rektora volt, ezt követően Bilbaóban átvette A Szív újság szerkesztését és a felsőbb tanulmányok intézetét, melyből a Deusto Egyetem fejlődött. 1886-ban a tartományi gyűlés megválasztotta prokurátorának a fiesolei kongregációra. Annak befejezte után kinevezték kasztíliai tartományfőnöknek, az alapítás utáni másodiknak. Fő nehézsége volt, ami akkoriban az egész spanyol katolicizmust jellemezte, az ádáz harc a karlisták és az integristák között.
Nagyobb művek megvalósításával sikerült a belharcot mérsékelnie. Bilbaóban a Deusto Egyetem indult komoly fejlődésnek, és Comillas, ahol a rendtartomány tanulmányi központját tervezték.
1891-ben a rendfőnök Anton Anderledy őt nevezte ki a Társaság titkára mellé segítőnek, de a rendfőnöktől egy titkos megbízatást is kapott. A XXIII. rendi nagygyűlés elrendelte egy új tanulmányi rend kidolgozását. Akkor a rendfőnök egy öttagú bizottságot nevezett ki, mely azonban hetvenhét, nemegyszer viharos gyűlésen sem jutott dűlőre. Itt kellett volna Martínnak segítenie. 1892. január 19-én meghalt Anderledy, aki halála előtt őt nevezte ki vikáriusnak. Martín súlyos döntés előtt állt. Az olaszországi politikai helyzet miatt és egyes vatikáni körök – főleg Camillo Mazzella bíboros – nyomásának elkerülésére Martín a pápa engedélyét kérte, hogy a választást Olaszországon kívül tarthassák. Ebbe XIII. Leó pápa végül beleegyezett. A terv szerint Loyola mellett döntöttek. Az egybehívás is rendkívüli volt. Március 23-án adták ki, anélkül azonban, hogy a helyet és az időpontot jelezték volna. Július 20-án közölték, hogy a választás Loyolában történik, azt, hogy szeptember 24-én kezdődik, csak szeptember 8-án hozták nyilvánosságra.
A gyűlés elején a vikárius a Társaság helyzetéről tartotta bevezetőjét. A reményteljes ügyek mellett három negatív pontot érintett: az általános politikai helyzettel kapcsolatos problémákat, a szabályok betartásában lévő hiányokat és az imaélet fontosságát. A nagygyűlés tárgyalt Ferdinand Canger választási beszédéről, amelyben ő reményét fejezte ki az atyai kormányzásra, kritikával illetve az előd, Anderledy kormányzási módszerét. A választás október 2-án volt, ahol a második menetben negyvenkét szavazattal, felülmúlva a megkövetelt harminchetet, Martín lett a rendfőnök.
A javaslatok tárgyalása élénk vitát váltott ki, mutatva a nézetek változatosságát. Az alkotmány szigorú betartását követelték a spanyolok és az olaszok, ellentétben főleg a belgákkal, az angolokkal és az észak-amerikaiakkal. A leghevesebb vitákat a szegénység, a szabálytartás és a tanulmányok tárgyalása váltotta ki. Azok a rendházak, amelyek már létező kollégiumok voltak, élhettek bevételekből és alapítványokból. A rendfőnöknek feladatul adták, hogy az anyagi ügyek viteléről rendeletet adjon ki. A tanulmányokban megtartották a Ratio studiorumot és a négyéves teológiát. A lelkipásztori munkában megkövetelték a munkások és a szegények gondozását, de óvtak a politikába való beavatkozástól a katolikus munkások köreiben. A rendfőnöknek meghagyták, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a rendi központ visszaköltözhessen Rómába. Előírták egy új rendtörténet kiadását. A rendgyűlés végeredményben szabad volt a vitákban, mértéktartó a belső nehézségek tárgyalásában, amely azonban megakadályozta az újításokat. Az új rendfőnök Fiesoléba visszatérve végiglátogatta egész Nyugat-Európát.
A prokurátorok három kongregációja Rómában mutatja, hogy a Társaság élete és munkája nyugodt mederben folyt. A XIII. Leó pápával ápolt viszony jó volt, amiben a rendfőnök is komoly szerepet játszott.
Az általános nagygyűlés kérésének megfelelően Martín három körlevelet intézett a Társasághoz. 1893-ban a klauzúráról rendelkezett, a következő kettő (1894, 1895) az anyagi ügyek intézéséről. A Szentszék néhány rendeletével kapcsolatban kifejezte a Társaság álláspontját, így például a rendtagok elbocsátásáról. Kísérőlevelet adott XIII. Leó buzdításaihoz Szent Ignác lelkigyakorlatairól és X. Piusz megemlékezéséhez a Szeplőtelen Fogantatás ötvenéves jubileumakor. Ugyanígy védte 1904-ben X. Piusz aggodalmait a modern biblikus tanulmányokkal kapcsolatban. Két írását kell még megemlítenünk. Az elsőben a prokurátorok 1896-os gyűlésének felhívására tárgyalta a hagyományok túl könnyű feladását és az újdonságok kritikátlan elfogadását. Utolsó levele bizonyítéka szolid lelkiségének, melyet súlyos betegen, halála előtt írt.
A XXIV. általános nagygyűlés kérte, hogy a rendfőnök Fiesoléból térjen vissza Rómába. XIII. Leó pápa, aki kezdetben habozott az olasz politikai helyzet miatt, 1894-ben megadta az engedélyt. A kúriát időlegesen a Német–Magyar Kollégium fogadta be. Martín rendfőnöknek azonban nem sikerült végleges megoldást találnia.
A nagygyűlés a 21. dekrétumban előírta a rendfőnöknek, hogy gondoskodjon a Társaság történetének megírásáról. Martín ez irányú lépései voltak: megelőzendő, hogy az olasz kormány lefoglalja a rend központi levéltárát, azt titokban a hollandiai Exatenba szállították, ahol azt a jezsuita Franz Ehrle bíboros irányítása alatt teljesen átrendezték és restaurálták. Gondoskodott modern segédeszközökről is, így a Jézus Társasága történelmi atlaszának kiadásáról és Carlos Sommervogel nagy bibliográfiájának folytatásáról.
Anderledy rendfőnök rendelkezésére biztonsági okokból számos rendtörténeti kéziratot szállítottak Spanyolországba. A spanyol P. José M. Vélez javaslatára megkezdték a Társaság történelmi forrásanyaga, a Monumenta Historica S. J. kiadását először havi százhatvan oldalas füzetekben, de rövidesen áttértek teljes kötetek kiadására. A tervezésben itt is részt vett Ehrle bíboros. A rendfőnök egyidejűleg elindította az egyes asszisztenciák történetének megírását, szintén Ehrle irányítása alatt. Az ismertebb történészek Antonio Astrain, Bernhard Duhr, Alois Kröss, Pietro Tacchi Venturi voltak. Műveik a 20. század elejétől jelentek meg. Ismerve Olaszország és a Vatikán érzékenységét, Martín a bollandistákat és Hartmann Grisart óvatosságra intette.
Martín rendfőnöksége idején a Vatikánban uralkodó légkörnek jelentős befolyása volt a Társaság működésére. XIII. Leó pápa nagyon értékelte a Társaság magatartását Spanyolország belpolitikai nehézségeiben. A jó viszony jele volt, hogy a rendfőnök elérte a pápánál, hogy a Társaság – függetlenül a szerzetesek számára hozott új rendelet előírásától az ünnepélyes fogadalmas szerzetesek elbocsátásáról – megtarthatta saját előírásait. Nehezebb helyzetbe került a rendfőnök a Mariano Rampolla bíboros által támogatott, túlzóan tomista tanok előírásainál.
X. Piusz pápa beavatkozott a Társaság életébe a Civiltà Cattolica néhány cikke és a modernista angol jezsuita, George Tyrrel tanai miatt, aki 1906-ban elhagyta a rendet.
Martínt éleslátás és erős akarat jellemezte. Előbbit szolid képzésének és intelligenciájának köszönhette. Ezzel a kulturális alkattal kormányozta a Társaságot. Lehet, hogy egy kevésbé hagyományos világnézettel jobban meg tudta volna érteni a modern irányzatokat is az egyházban, így a modernizmust, a katolikus szociális mozgalmakat, a liberalizmust. El kell azonban ismerni, hogy az akkori pápai irányvonalak nem sok lehetőséget adtak arra, hogy más módon kormányozzon.
A hetvenes évektől betegeskedett. Rendfőnöki életében gyakrabban kellett a montecatini gyógyfürdőben pihennie. 1904 végén magas láz jelentkezett. 1905 januárjában jobb karjában rákot diagnosztizáltak. A besugárzások nem segítettek, így április 9-én a beteg kart amputálni kellett. A prokurátorok 1905-re tervezett kongregációját bizonytalan időre elhalasztották. A rák végül a tüdejét is megtámadta. 1906. április 18-án meghalt.

Ir: Cat. Def. I. 11.117; Generálisok 75–8.született: 1846-08-19, Melgar de Fernamentalbelépés: 1864-10-13, Loyolafogadalom: 1881-02-2, Salamanca, 4 fog. prof.papszentelés: 1876-09-24, Poyannemeghalt: 1906-04-18, Rómabeszélt nyelvek: spanyol

Martinovics Sándor

1880. febr. 13. Ungvár. Nyelv: magyar. SJ 1896. aug. 13. Nagyszombat. Psz. 1910. júl. 26. Innsbruck. Elb. 1921. júl. 26.

Ungváron született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban két, St. Andräban egy év retorikát végzett. 1902-ben Szatmárnémetiben volt internátusi nevelő. 1903–5-ben Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána két évig Kalocsán hittant és nyelveket tanított. 1908–11 között Innsbruckban tanult teológiát. 1910. július 26-án ott szentelték pappá. A harmadik próbaévet a belgiumi Drongenban végezte. 1913-tól két évig Bp.-en, egy évig Pozsonyban, majd két évig Bp.-en hitszónoki tevékenységet fejtett ki főleg apologetikus és világnézeti témákról. Írásban is küzdött a korszellem ellen. 1918–20 között Pécsett hittant és francia nyelvet tanított. 1921-ben a veszprémi egyházmegye papja lett, és még abban az évben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol a connesville-i Szent Imre-, majd a homesteadi Szent Margit-templom plébánosa volt.

M: Óvószer a liliomhullás ellen. Kalocsa, 1907; Ateista-e a modern tudomány? Bp., 1916; Kereszténység és feminizmus. Pécs, 1918; Modern vallásosság. Pécs, 1918; Egyház és kultúra. Pécs, 1918; Egyház és demokrácia. Pécs, 1918; Úri morál. Pécs, 1918; Kereszténység és szocializmus. Pécs, 1918; Úri morál. Pécs, 1918; Papi celibátus. Pécs, 1918; A zsidókérdés. Pécs, 1918; Új világ, régi hit. Pécs, 1918; Komoly szó a munkásokhoz. (Szalontai László néven.) Pécs, 1918; A páholy gondolatvilága. Pécs, 1919; Egyház és állam. Pécs, 1919; Vallás és iskola. Pécs, 1919; A klérus és a nép. Pécs, 1919; Vörös kommunizmus. Pécs, 1919. Ir: Cat. Def. I. 611; MKL VIII. 756; Petrik 1900-II; Tóth 25–6; Borbély I.: Martinovich Sándor. Anima Una IV/3. (1960. május) 26; Török I.: Martinovics Sándor. Katolikus magyarok Észak-Amerikában. Youngstown (Ohio), 1978. 134.született: 1880-02-13, Ungvárbelépés: 1896-08-13, Nagyszombatpapszentelés: 1910-07-26, Innsbruckbeszélt nyelvek: magyar

Mártonffy József

1746. jan. 15. Csíkszentkirály. Nyelv: magyar. SJ 1763. okt. 27. Trencsén. Psz. 1775. okt. 1. Prekon. 1800. ápr. 2. †1815. márc. 3. Gyulafehérvár.

Csíkszentkirályon született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1767–8-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1769–70-ben Budán grammatikát tanított, majd 1771–2-ben Bécsben matematikát tanult. 1773-ban, a feloszlatás évében Budán retorikát tanított. 1775. október 1-jén szentelték pappá. Majd Kolozsváron matematikát tanított. 1779-ben az erdélyi katolikus iskolák főigazgatója, 1781-ben gyulafehérvári kanonok lett. 1793. július 11-én serviai választott püspök és 1799. március 14-én erdélyi megyéspüspök lett. Elindította a papság nyugdíjügyének rendezését.

M: Tentamen mathematicum. Kolozsvár, 1775; Trauerrede auf Marien Theresien. Nagyszeben, 1781; Venerabili Clero. (Püspöki pásztorlevél). Kolozsvár, 1804; több drámája maradt kéziratban. Ir: DHCJ III. 2551; MÉL II. 162; MKL VIII. 775; Nom. II. 953; Pe 1586; Petrik 1712–1860/V, VII; So V. 657; St 220; Szi VIII. 757–9; Temesváry 36; Kratz 204; Santos Hernández II. 377–8; György L.: Fejezetek Mártonfi József erdélyi püspök (1746–1815) életrajzából. Bp., 2009.született: 1746-01-15, Csíkszentkirálybelépés: 1763-10-27, Trencsénmeghalt: 1815-03-3, Gyulafehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Martonius Miklós

1556 k. Győr. Nyelv: magyar. SJ 1577. jan. 16. Psz. 1586. Elb. 1592.

Győrben született, 1577-ben lépett be a Társaságba. A rendelkezésre álló évi katalógusok szerint 1582-ben Bécsben elsőéves bölcsészhallgató, 1584-ben pedig teológus volt. 1586-ban Grazban tanult teológiát. Abban az évben szentelték pappá. 1587-ben Bécsben tartózkodott. 1589–90-ben Vágsellyén házfőnök, majd hitszónok és 1591-ben Znióváralján házgondnok volt. 1592-ben a bécsi kollégiumban volt azzal a megjegyzéssel, hogy „visszatért Erdélyből”. Ebben az évben bocsátották el a Társaságból.
„Drab” családi névvel 1941-ben lépett be a Társaságba, ahol 1943-ban a „Máté” nevet vette fel. Próbaévei után egy év retorikát is végzett, majd 1945–7-ben Szegeden elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, s utána Szatmárnémetiben lett kollégiumi felügyelő. 1948-ben a románok kiutasították, a magyar rendőrség pedig Kistarcsára internálta. Ott elvégezte a teológiai tanulmányokat. 1953-ban szabadult. 1956 őszén elhagyta Mo.-ot. 1957. június 22-én Shrub Oakon pappá szentelték. 1958-ban Woodstockban teológiát tanult még egy évig, s utána Clevelandben elvégezte a harmadik probációt. Egész papi életében a magyarok lelkipásztora volt: 1960–6-ban Torontóban, 1967–72-ben Courtlandben és 1973–2003-ig újra Torontóban. 2008-ban vonult be Hamiltonban az idősek otthonába.

Ir: Hetényi Varga II. 218–9; MJTN 149; Pálos 181; Máté J.: Negyven év Isten és a magyarság szolgálatában. ProvH 52. (1997. november–december) 42–4; Kosztya 319–22; MJN 204; †P. Máté József SJ (1922–2011) ProvH (2011. július) 3–4.született: 1556-0-0?, Győrbelépés: 1577-01-16papszentelés: 1586-0-0beszélt nyelvek: magyar

Matthiae János

1538 k. Krakovány. Nyelv: szlovák. SJ 1561. ápr. 4. Bécs. Psz. 1563 k. F. 1570. dec. 24. C. sp. Pultusk. †1604. nov. 1. Krakkó.

Krakoványban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1561–4-ben bölcseletet tanult ugyanott, és nevelő volt a konviktusban. 1565–6-ban Nagyszombatban egy-egy évig házgondnokként és a szeminárium vezetőjeként működött. 1567–71-ben a lengyelországi Pultuskban tanított, és 1570-ben rektorhelyettes volt. 1571–3-ban Braunsbergben tanított. Krakkóban halt meg.

Ir: CPA I. 728.született: 1538-0-0?, Krakoványbelépés: 1561-04-4, Bécsfogadalom: 1570-12-24, Pultusk, C. sp.papszentelés: 1563-0-0?meghalt: 1604-11-1, Krakkóbeszélt nyelvek: szlovák

Mattota György

1593. ápr. 23. Kapronca. SJ 1618. okt. 29. Leoben. Psz. 1627. Bécs. F. 1634. okt 1. Zágráb. †1661. jan. 21. Zágráb.

A horvátországi Kaproncán született, huszonöt éves korában Leobenben lépett be a Társaságba. 1621–3-ban bölcseletet tanult Bécsben. Tanulmányait egy évig Grazban a teológiával folytatta, majd Zágrábban grammatikát tanított, és 1627-ben visszatért Bécsben a teológiára, ahol pappá szentelték. 1628-ban Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1629–36-ban Zágrábban volt miniszter, a gazdasági ügyek intézője és szemináriumi nevelő. A következő évben Győrben intézte egy évig a gazdaségi ügyeket, Pozsonyban házgondnok volt szintén egy évig, majd Zágrábban szemináriumi felügyelő. Utána Varasdon intézte két évig a ház gazdasági ügyeit, majd Zágrábban volt felügyelő a szemináriumban. 1643–8-ban Varasdon vezette az építkezéseket. A következő évben Nagyszombatban élt, de a katalógus nem jelez semmilyen hivatalt. 1650-ben Varasdon, a következő évben Zágrábban volt házgondnok. 1652-ben a katalógus jelzi, hogy Mattota Sopronban végez lelkipásztori szolgálatot. Utána folytatta vándoréletét a rendházak gazdasági ügyeinek intézésével Győrben, Varasdon, Zágrábban, Sopronban, majd 1659–61 között Zágrábban, ahol meghalt.

Ir. CPA II. 669.született: 1593-04-23, Kaproncabelépés: 1618-10-29, Leobenfogadalom: 1634-10-1, Zágrábpapszentelés: 1627-0-0, Bécsmeghalt: 1661-01-21, Zágráb

Mattussek András

1703. dec. 27. Gyetva. Nyelv: szlovák. SJ 1722. okt. 14. Trencsén. Psz. 1730. Nagyszombat. F. 1739. febr. 2. 4 fog. prof. Szakolca. †1753. nov. 2. Nagyszombat.

Gyetván született, Budáról a bölcseleti tanulmányok befejeztével lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1725–6-ban Lőcsén, 1727-ben Ungváron tanított. Teológiai tanulmányait 1728–31-ben Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1730-ban. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1733–4-ben hitszónokként működött Lőcsén. 1735–6-ban Budán bölcseletet tanított. Utána újra hitszónok lett 1737–9-ben Szakolcán, 1740-ben Rozsnyón és 1741–2-ben Eperjesről látott el pap nélküli plébániákat. 1743-ban szlovák ünnepi szónok és lelkipásztor volt Trencsénben. Élete végén hitszónokként működött 1745–7-ben Szakolcán, 1748–9-ben Zsolnán és 1750-től haláláig Nagyszombatban.

M: Somnia sapientium. Buda, 1736. Ir: Guilhermy I. 407; Nom. II. 957; Pe 765; Petrik 1712–1860/VII; So V. 744; Weiser 337–8.született: 1703-12-27, Gyetvabelépés: 1722-10-14, Trencsénfogadalom: 1739-02-2, Szakolca, 4 fog. prof.papszentelés: 1730-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1753-11-2, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Matyasovich Henrik

1923. ápr. 28. Szamosújvár. Nyelv: magyar. SJ 1944. aug. 14. Bp. Psz. 1957. aug. 22. Maastricht. F. 1977. febr. 11. 4 fog. prof. †2006. jún. 23. Szeged.

Az erdélyi Szamosújváron született, kereskedelmi középiskolát végzett. 1944-ben lépett be a Társaságba. Az újoncidő befejezése után is a Manrézában maradt, és latin nyelvet tanult. 1948 őszén kezdte meg Szegeden bölcseleti tanulmányait. 1949. március 21-én több társához hasonlóan megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és október 7-én a kistarcsai internálótáborba került. Ott a P. Mócsy szervezésében létrejött „hittudományi főiskolán” tanult bölcseletet és teológiát. 1953-ban szabadult, Bp.-en kazánfűtő lett. 1956 végén távozott Nyugatra. A hollandiai Maastrichtban folytatta teológiai tanulmányait. Közben 1957. augusztus 22-én pappá szentelték. 1960-ban az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Ezután főként az emigráns magyarok lelki gondozásával foglalkozott Hollandiában: 1961–9-ben Amszterdamból és 1970–1-ben Nijmegenből. 1972–82 között a belgiumi Leuvenben a P. Muzslay István által alapított magyar egyetemista kollégiumot vezette. 1982–90 között Frankfurtban lett a magyarok lelkipásztora. 1991-ben hazatért Mo.-ra. 1991–2-ben Hódmezővásárhelyen, 1993-ban Szegeden volt az újoncmester helyettese. Utána is Szegeden maradt, és lelkipásztorkodással foglalkozott haláláig.

M: Szentföldi út. Klny. Amszterdam, 1966; Teológia és liturgia Kistarcsán. ÜJV 19–20. Ir: Hetényi Varga II. 220–3; MJTN 149; MKL VIII. 831; Pálos 180–1; Bölöny J.: Matyasovich Henrik. Magyarok a nagyvilágban. Kézirat, OSZK 383; Nemeshegyi P.: Matyasovich Henrik. ProvH 97. (2006. május–július) 33–9; MJN 205.született: 1923-04-28, Szamosújvárbelépés: 1944-08-14, Bpfogadalom: 1977-02-11, 4 fog. prof.papszentelés: 1957-08-22, Maastrichtmeghalt: 2006-06-23, Szegedbeszélt nyelvek: magyar

Matyasovski Ignác

1718. máj. 30. Nyitra. Nyelv: magyar, német. SJ 1735. okt. 14. Bécs. Psz. 1748. Graz. Elb. 1753. †1761. Vízkelet.

Nyitrán született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1739–41-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd három évig ugyanott a középiskolában tanított. A teológiát 1745–8-ban Grazban végezte. 1749-ben Székesfehérváron tanított. 1750-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1752-ben Egerben, 1753-ban Komáromban volt hitszónok. Ebben az évben bocsátották el a Társaságból.

M: Illustrium Hungariae virorum Ethopoeiae. Nagyszombat, 1744. Ir: Nom. II. 958; So V. 746; St 220; Szi VIII. 859; Szörényi.született: 1718-05-30, Nyitrabelépés: 1735-10-14, Bécspapszentelés: 1748-0-0, Grazmeghalt: 1761-0-0, Vízkeletbeszélt nyelvek: német

Matz (Mácz) Sámuel

1716. aug. 26. Szepeskáptalan. Nyelv: szlovák. SJ 1736. okt. 20. Trencsén. Psz. 1745. F. 1752. febr. 2. 4 fog. prof. Eperjes. †1788. Szepeskáptalan.

Szepeskáptalanban született, a bölcseleti tanulmányok befejezése után Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után egy-egy évig Besztercebányán, Eperjesen és Kolozsváron tanított. 1742–5-ig Kassán tanult teológiát. 1745-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1747–51-ig Selmecbányán iskolaigazgató és tanár volt. 1752-ben Eperjesről plébániai feladatokat látott el. 1753–4-ben Trencsénben gazdasági főnök volt. 1755–65-ig Szakolcán a tanárképzőben latint tanított. Utána két évig Lőcsén a konviktust vezette. 1768–73 között Székesfehérváron házi lelkiatya volt.

M: Metamorphosis septi-collis Dacici. Kolozsvár 1741; 184 latin nyelvű költemény 1716–85-ből kéziratban a Nyitrai Egyházmegyei Könyvtárban. Ir: LKKOS 902; Nom. II. 958; Pe 1034; So V. 746–7; St 221; Szi VIII. 893.született: 1716-08-26, Szepeskáptalanbelépés: 1736-10-20, Trencsénfogadalom: 1752-02-2, Eperjes, 4 fog. prof.papszentelés: 1745-0-0meghalt: 1788-0-0, Szepeskáptalanbeszélt nyelvek: szlovák

Maurach Máté

1579. nov. Pozsony. Nyelv: német. SJ 1600. máj. 14. Brünn. Psz. 1610. F. 1619. júl. 21. C. sp. Graz. †1648. febr. 10. Pozsony.

Pozsonyban született, Brünnben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1603–5-ig Grazban bölcseletet tanult. Utána a csehországi Chomutovban két, Prágában egy évig tanított. 1609–10-ben Grazban teológiát végzett. 1611-ben vándormisszionárius. A következő évben Olmützben végezte a harmadik probációt. 1613-ban Bécsben hitszónokként működött. 1614–5-ben Káldi Márton társaként dolgozott a monyorókeréki misszióban. 1616–8-ban Millstattban volt hitszónok, a következő évben Alsólendván misszionárius. 1620–1-ben Laibachban iskolaigazgatóként és katekétaként dolgozott. 1622–7 között Bécsben hitszónok, 1628–30-ban Győrben házi lelkiatya volt. 1631–6 között Nagyszombatból látta el a lévai missziót mint lelkipásztor. 1637–8-ban Győrben, 1639–40-ben Kremsben volt házi lelkiatya. 1641–5-ben Bécsben és 1646–8-ban Pozsonyban betegeskedett.

M: Calepinulus, ex toto Calepino Synonima. Bécs, 1630. Ir: CPA II. 669; So V. 757; St 221; RMK III/1. 432.született: 1579-11-0, Pozsonybelépés: 1600-05-14, Brünnfogadalom: 1619-07-21, Graz, C. sp.papszentelés: 1610-0-0meghalt: 1648-02-10, Pozsonybeszélt nyelvek: német

Maurer Antal, testvér

1692. júl. 20. Nagyszombat. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1714. okt. 27. Trencsén. F. 1725. febr. 2. C. t. Kassa. †1745. júl. 19. Buda.

1733-ban Nagybányán vezette az építkezést.

Ir: Nom. II. 959.született: 1692-07-20, Nagyszombatbelépés: 1714-10-27, Trencsénfogadalom: 1725-02-2, Kassa, C. t.meghalt: 1745-07-19, Budabeszélt nyelvek: szlovák

Mautrey Ignaz

1690. júl. 30. Ruspach. Nyelv: német. SJ 1708. okt. 9. Bécs. Psz. 1720. Bécs. F. 1726. febr. 2. 4 fog. prof. Pozsony. †1737. jún. 27. Passau.

Ruspachban született, Bécsben logikusként lépett be a Társaságba. 1711–3-ban ott tanult bölcseletet. Utána 1714–6-ban Passauban és 1717-ben Pozsonyban tanított. 1718–21 között Bécsben teológiát végzett. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1723-ban Bécsben, 1724-ben Linzben tanított középiskolában. 1725-ben Bécsben a dialektikát adta elő. 1726-ban Pozsonyban, 1727-ben Besztercebányán volt házgondnok. 1728–30 között a rendi újoncokat nevelte Trencsénben. 1731-től haláláig Passauban vezette a szemináriumot.

M: Vita anni Austriaci MDCCXXII. Bécs, 1723. Ir: Nom. II. 961–2; So V. 771; St 222.született: 1690-07-30, Ruspachbelépés: 1708-10-9, Bécsfogadalom: 1726-02-2, Pozsony, 4 fog. prof.papszentelés: 1720-0-0, Bécsmeghalt: 1737-06-27, Passaubeszélt nyelvek: német

Mayr Christoph

1705. nov. 12. Sillian. Nyelv: német. SJ 1722. okt. 27. Bécs. Psz. 1736. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. †1776. Bécs.

A dél-tiroli Sillianban született, Varasdról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1726–8-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána három évig Klagenfurtban és egy évig Bécsújhelyen tanított. A teológiai tanulmányokat 1733-ban Nagyszombatban kezdte és 1736-ban Bécsben végezte. Abban az évben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1738-ban Lipótváron hitszónokként működött. 1739–42-ben Klagenfurtban, 1743–4-ben Passauban bölcseletet tanított. 1745-ben Budán kazuisztikát adott elő. 1746–7-ben a tábori lelkészek főnökének a helyettese volt. 1748–9-ben Klagenfurtban kazuisztikát, 1750–1-ben Zágrábban kánonjogot tanított. 1752-ben Budán a kánonjog tanára és 1753–7-ig a Mo.-on állomásozó katonaság tábori lelkészeinek elöljárója volt. 1758-ban a bécsi újoncház gazdasági főnökeként tevékenykedett, 1759-ben a csehországi Žirečben házfőnök lett. 1760–3-ban Budán rektor és plébános, 1764–6-ban Klagenfurtban rektor, 1767–9-ben Besztercebányán rektor és plébános volt. 1770-től a feloszlatásig a bécsi újoncház gazdasági ügyeit intézte.

M: Lobrede zu Ehren des heil. Johann Nepomuk. Bécs, 1769. Ir: Nom. II. 967; So V. 809; St 223; Szi VIII. 937–8.született: 1705-11-12, Sillianbelépés: 1722-10-27, Bécsfogadalom: 1740-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1736-0-0meghalt: 1776-0-0, Bécsbeszélt nyelvek: német

Mayr Franz B.

1682. febr. 17. Sillian. Nyelv: német. SJ 1699. okt. 9. Bécs. Psz. 1710. Graz. F. 1717. febr. 2. 4 fog. prof. Linz. †1755. aug. 5. Krems.

A dél-tiroli Sillianban született, Judenburgból lépett be Bécsben a Társaságba, ahol a próbaidő után 1702–4-ig bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Goriziában, Pozsonyban és Bécsben tanított. 1708–11 között Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1710-ben. Utána a harmadik próbaévet Leobenben végezte. Papi életének első szakaszában főleg tanítással foglalkozott. 1713-ban Fiuméban, a következőben Triesztben tanított középiskolában. Utána a bölcselet tanára lett: 1715-ben Klagenfurtban és 1716–8-ban Linzben. Ezután következett a világi papság képzése az úgynevezett morális- vagy kázus-kurzusokon. Ezekben a három év bölcselet mellett csak két évig tanítottak kazuisztikát vagy kezdetleges morálist mint előkészítést a gyóntatásra, kánonjogot a plébániák helyes vezetésére, és kontroverziát, mely a hithirdetést alapozta meg az akkori vallásfelekezeti feszültségekkel terhes korban. 1719-től két-két évig Budán, Győrben, Linzben és egy-egy évig Klagenfurtban és Goriziában kazuisztikát tanított. Utána 1727-ben házgondnok volt Laibachban. 1728–30-ban Passauban tanított újra kazuisztikát. A következő évben Pozsonyban volt házfőnök. 1732–3-ban Budán, majd egy évig Zágrábban kánonjogot tanított. Ezzel tanári életszakasza lezárult, és elkezdődött a renden belüli adminisztrációs tevékenysége. 1735-ben Sopronban, 1736-ban Bécsújhelyen, 1737–9-ben Győrben volt házgondnok. 1740–2-ben három évig Leobenben házi lelkiatya volt, majd néhány évre visszatért az adminisztrációs munkához. 1743–5-ben Goriziában, 1746-ban Laibachban, 1747–52-ben Sopronban volt házgondnok. 1753-tól haláláig Kremsben a házi lelkiatya feladatkörét látta el.

Ir: Guilhermy I. 96; Nom. II. 969.született: 1682-02-17, Sillianbelépés: 1699-10-9, Bécsfogadalom: 1717-02-2, Linz, 4 fog. prof.papszentelés: 1710-0-0, Grazmeghalt: 1755-08-5, Kremsbeszélt nyelvek: német

Mayr György

1734. ápr. 7. Feketeváros. Nyelv: német. SJ 1754. okt. 19. Bécs. Psz. 1763. F. 1770. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1771. júl. 23. Székesfehérvár.

Feketevárosban született, bölcseleti tanulmányainak befejezése után Budáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után egy-egy évig tanított Győrben, Budán és Pozsonyban. 1760–4 között Nagyszombatban egy évig matematikát és négy évig teológiát tanult. 1763-ban szentelték pappá. 1765-ben Kőszegen lett hitszónok. Egy év után Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1767–70-ig Nagyszombatban a Szent Albert konviktusban volt nevelő és a német nyelv tanára. 1771-ben Székesfehérváron lett lelkipásztor, ahol rövidesen meghalt.

M: Divus Ivo sermone panegyrico celebratus. Nagyszombat, 1763. Ir: Nom. II. 971; So V. 818; St 223; Szi VIII. 935.született: 1734-04-7, Feketevárosbelépés: 1754-10-19, Bécsfogadalom: 1770-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1763-0-0meghalt: 1771-07-23, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: német

Mayr Johann I.

1686. jún. 17. Sillian. Nyelv: német. SJ 1703. nov. 2. Trencsén. Psz. 1716. Graz. F. 1721. febr. 2. 4 fog. prof. Laibach. †1748. dec. 6. Laibach.

A dél-tiroli Sillianban született, Judenburgból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–17-ig Grazban tartózkodott. Három évig bölcseletet tanult, utána négy évig középiskolában tanított, majd 1713-ban az iskolai színjátszás felelőse is volt. A következő négy évben elvégezte a teológiát. Grazban szentelték pappá 1716-ban. 1718-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1719–20-ban Passauban először retorikát, majd bölcseletet tanított. 1721–3-ig Laibachban volt a bölcselet tanára. A következő évtől kazuisztikát tanított: 1724–5 Passau, 1726–7 Nagyszombat, 1728 Gorizia, 1729 Graz, 1730 Laibach, 1731 Buda. 1732–3-ban Nagyszombatban a szentírástan tanára volt. 1734–6-ban Budán kánonjogot tanított. 1737–47-ben lelkipásztori munkát végzett Klagenfurtban. Utolsó évében a szemináriumot vezette. 1748-ban Laibachban a főiskola igazgatója volt, amikor rövidesen meghalt.

M: Ehrenpredigt bei der Ordensprofession der Anna Maria Jasky. Pozsony, 1743; Lobpredigt bei der zweiten Professio Maria Gräfin Lamberg. Klagenfurt, 1744. Ir: Nom. II. 973; Pe 587; So V. 818–9; St 223.született: 1686-06-17, Sillianbelépés: 1703-11-2, Trencsénfogadalom: 1721-02-2, Laibach, 4 fog. prof.papszentelés: 1716-0-0, Grazmeghalt: 1748-12-6, Laibachbeszélt nyelvek: német

Mayr Johann II.

1693. febr. 9. Bécs. Nyelv: német. SJ 1708. okt. 9. Bécs. Psz. 1720. Nagyszombat. F. 1746. aug. 15. 4 fog. prof. Laibach. †1760. jan. 25. Krems.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1712–4-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig középiskolában tanított Klagenfurtban, Linzben és Komáromban. 1718–21 között végezte a teológiát Nagyszombatban. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Judenburgban volt harmadik probációban. Utána egy-egy évig Győrben és Sopronban tanított retorikát. 1725-ben Nagyszombatban, 1726–8-ban Laibachban volt a bölcselet tanára. 1729-ben Győrben, 1730-ban Laibachban kazuisztikát adott elő. 1731-től fő munkája a hitszónoklás volt: Lőcsében, 1732–3-ban Steyrben, 1734–5-ben Sopronban, 1736–8-ban Laibachban, 1739–40-ben Neustadtban. Utána a Mária-kongregációk vezetése volt feladata: 1741–6 Pozsonyban, 1747–8-ban Grazban. 1749-ben Klagenfurtban házi lelkiatya, 1750–2-ben Grazban könyvtáros, 1753-ban Budán házgondnok, 1754–7-ben Győrben és 1758-tól haláláig Kremsben házi lelkiatya volt.

M: Panegyricus B. Mariae Virgini. Nagyszombat, 1719; Gloria SS. Ordinis: id est Summi Pontifices Benedictini. Bécs, 1728; Philosophicae Assertiones. Laibach, 1728; Idea sapientis theo-politici. Bécs, 1728; Sacra Solemnia Divis Aloysio et Stanislao […] per emblemata exhibita. Győr, 1728; Gratulatio ad Onomasticum D. Benedicti Sajgho. Győr, 1729; Provincia Austriaca S. I. aeri incisa. H. n., é. n. [1727–31]; Sermo eucharisticus de liberato ab obsidione Sopronio. Sopron, 1734 (németül); Symbola et emblemata in canonisatione S. Joannis Franc. Regis. Laibach, 1737. Ir: Nom. II. 978; Petrik 1712–1860/VII; So V. 819–20; St 223; Szi VIII. 936–7.született: 1693-02-9, Bécsbelépés: 1708-10-9, Bécsfogadalom: 1746-08-15, Laibach, 4 fog. prof.papszentelés: 1720-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1760-01-25, Kremsbeszélt nyelvek: német

Mayr Johann Nep.

1832. febr. 13. Bécs. Nyelv: német. SJ 1857. jan. 13. Baumgartenberg. Psz. 1865. Lyon F. 1873. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1912. okt. 28. Bécs.

Bécsben született, Baumgartenbergben lépett be a Társaságba. 1860–1-ben Pozsonyban bölcseletet tanult. A következő évben Bécs-Kalksburgban latin és görög nyelvvel foglalkozott. 1864–7 között Lyonban végezte a teológiát. 1865-ben szentelték pappá. 1867–71-ig Bécs-Kalksburgban bölcseletet, hittant és francia nyelvet tanított. A következő évben Prágában végezte a harmadik próbaévet. 1872–7-ben Bécs-Kalksburgban volt rektor. 1877. augusztus 3-án lett az osztrák rendtartomány főnöke. 1882-ben a bécsi rendház elöljárója volt. 1884-től Innsbruckban, 1887-től Mariascheinben a rektori hivatalt látta el 1893-ig. A következő években mozgalmas élete volt. Az évi katalógusok adatai szerint 1894-ben Mariascheinben, a következőben Innsbruckban házon kívül élt. 1896-ban Cannes-ban találjuk, majd Bp.-en, Mariascheinben és Pozsonyban egy-egy évig. 1890–5-ben az innsbrucki kollégiumot vezette. Onnan Bécs-Lainzba került, ott betegeskedett haláláig.

Ir: Cat. Def. I. 12.849; MJTN 150.született: 1832-02-13, Bécsbelépés: 1857-01-13, Baumgartenbergfogadalom: 1873-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1865-0-0, Lyonmeghalt: 1912-10-28, Bécsbeszélt nyelvek: német

Mayr Josef

1672. máj. 28. Aurach. Nyelv: német. SJ 1688. okt. 22. Bécs. Psz. 1701. Graz. F. 1703. aug. 15. C. sp. Linz. †1720. máj. 21. Selmecbánya.

Aurachban született, Judenburgból lépett be Leobenben a Társaságba. A próbaévek után ott végezte a tanárképzőt is. 1692-ben Klagenfurtban grammatikát tanított. 1693–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána két évig újra Klagenfurtban volt tanár. 1698–1701-ben Grazban végezte a teológiát, ahol 1701-ben pappá szentelték. A következő évben Leobenben volt harmadik probációban. 1703-ban Linzben retorikát tanított. 1704-ben kezdte meg hitszónoki munkáját, de egy-két évnél tovább csak egy helyen volt. Mo.-i működésénél megadjuk az időpontot is. Hitszónok volt a bécsi kollégiumban, Linzben, Laibachban, Judenburgban, Leobenben, a bécsi újoncházban, 1711–2-ben Besztercebányán, 1713-ban Pozsonyban a kollégiumban, 1714-ben Győrben, Bécsújhelyen, 1717–8-ban Selmecbányán és 1720-ban házgondnokként működött Besztercebányán, de még ebben az évben Selmecbányán halt meg.

M: Lobrede von dem heiligen Kilian. Bécs, 1709; Esther aus Oesterreichischem Königreich. In Tuba panegyrica. I. Landsberg, 1741. Ir: Nom. II. 974–5; So V. 821; St 224.született: 1672-05-28, Aurachbelépés: 1688-10-22, Bécsfogadalom: 1703-08-15, Linz, C. sp.papszentelés: 1701-0-0, Grazmeghalt: 1720-05-21, Selmecbányabeszélt nyelvek: német

Mayr Peter

1688. márc. 20. Bruck a. d. Leitha. Nyelv: német. SJ 1709. okt. 9. Bécs. Psz. 1718. Bécs. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1753. febr. 2. Linz.

Bruck a. d. Leithában született, bölcseleti tanulmányai befejezése után Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1712–3-ban Bécsújhelyen, 1714-ben Győrben és 1715-ben Komáromban tanított. A teológiát Grazban kezdte 1716-ban, két év múlva Bécsben folytatta. Ott szentelték pappá 1718-ban. 1720-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Nagyszebenben grammatikát, 1722-ben Kolozsváron matematikát, 1723-ban Budán, 1724–6 között Kassán bölcseletet tanított. 1727-től lelkipásztor lett. Egytől három évig hitszónokként működött Budán, Győrben, Budán, Steyrben, Kremsben, Pozsonyban, Steyrben és Székesfehérváron. 1747-től haláláig Linzben a Szent Ignác szeminárium igazgatója volt. Könyvei és szentbeszédei Kassán, Győrben és Budán jelentek meg.

M: Systema mundi coelestis. Kassa, 1726; Systema mundi terrestris. Kassa, 1726; Lobrede zu Ehren des heiligen Johann von Kreuz. Győr, 1727; Danck- und Buss-Rede. Buda, 1740. Ir: Nom. II. 978; So V. 821–2; St 224; Szi VIII. 938–9.született: 1688-03-20, Bruck a. d. Leithabelépés: 1709-10-9, Bécsfogadalom: 1724-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1718-0-0, Bécsmeghalt: 1753-02-2, Linzbeszélt nyelvek: német

Mayrhoffer Ignaz

1715. szept. 14. Bécs. Nyelv: német. SJ 1730. okt. 27. Bécs. Psz. 1745. Graz. F. 1759. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1788. ápr. 13. Graz.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1733-ban Leobenben volt a tanárképzőben. 1734–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1737-ben Steyrben, 1738–9-ben Klagenfurtban grammatikát, 1740-ben Laibachban retorikát tanított. 1741–5-ig Grazban teológiát, s utána egy évig egyházjogot tanult. 1745-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1747-ben Bécsben a kollégiumban, 1748-ban a professzusházban tanított középiskolában. A következő évben az újoncházban, majd két évig a kollégiumban volt ünnepi hitszónok. 1752-ben Pozsonyban, 1753-ban Győrben, 1754–5-ben Budán volt német hitszónok. Grazban 1756–7-ben a szónoklattan, 1758-ban a kontroverzia tanára, 1759-ben gazdasági főnök, 1760-ban a kontroverzia, 1761-ben a kazuisztika, 1762-ben az egyházjog és a patrisztika tanára volt. A következő évben Kremsben az internátust vezette, 1764–5-ben Grazban lelkipásztori munkát végzett. 1766–9-ben Bécsben az újoncházban, 1770–3-ban Grazban volt a gazdasági ügyek felelőse. Ott élt a feloszlatás után is.

M: Monumenta Illustrium Ducum. Bécs, 1747; Feyerliches Opffer. Pozsony, 1751; Lob- und Dank-Rede über die Geburt des vierten Erb-Printzen Ferdinandi. Buda, 1754; Unüberwindliches Vertrauen und glaubensvolle Andacht. Graz, 1757; Oratio funebris in obitum Francisci I. Graz, 1768 (németül). Ir: Nom. II. 981; Petrik 1712–1860/II. VII; So V. 824–5; St 224; Szi VIII. 940.született: 1715-09-14, Bécsbelépés: 1730-10-27, Bécsfogadalom: 1759-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1745-0-0, Grazmeghalt: 1788-04-13, Grazbeszélt nyelvek: német

Mechtl Albert

1636. jan. 19. Bécs. Nyelv: német. SJ 1653. dec. 4. Bécs. Psz. 1667. Bécs. F. 1671. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. 1694–8: tartományfőnök. †1718. ápr. 9. Leoben.

Bécsben született, onnan lépett be a Társaságba. 1656-ban Leobenben tanult a tanárképzőben. 1657–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1660–1-ben Bécsben, 1662–3-ban Grazban tanított. 1664-ben Münchenben, 1665–8-ban Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1667-ben. Tanulmányai végeztével egy évig ugyanott retorikát tanított. Harmadik próbaévét Judenburgban végezte 1669-ben. 1670-ben Laibachban hitszónokként működött. 1671–3-ban Grazban, 1674–8-ban Leobenben görög- és latintanár volt a tanárképzőben. 1679–82-ig a házi lelkiatya feladatát látta el Grazban. 1683–5-ben Pozsonyban volt rektor, majd hat évre visszatért Grazba házi lelkiatyának. 1692-ben Judenburgban a harmadik próbaévet vezette. 1693–4-ben Pozsonyban volt rektor, majd 1695-ben a felsőnémet rendtartomány vizitátora lett. 1698–1701-ig az osztrák rendtartomány főnöke volt. Kormányzása alatt lett Szakolca 1701-ben kollégium, Pécs 1698-ban, Eperjes, Nagyvárad, Rozsnyó és Székelyudvarhely szintén 1701-ben missziósállomásból rendház. 1702–6-ig a bécsi professzusház főnöke volt. 1707-től előbb a judenburgi, majd 1710-től az áthelyezett leobeni harmadik probáció főnöke volt 1711-ig, amikor a ház lelkiatyja lett hat évre, s utána rövidesen meghalt.

M: Nova poetica. Graz, 1662; Disputatio de Coelo Astraea. Graz, 1663. Ir: Nom. II. 985; So V. 855; St 225.született: 1636-01-19, Bécsbelépés: 1653-12-4, Bécsfogadalom: 1671-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1667-0-0, Bécsmeghalt: 1718-04-9, Leobenbeszélt nyelvek: német

Mechtler Ferdinánd

1689. szept. 23. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1706. okt. 27. Bécs. Psz. 1719. Graz. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1751. szept. 23. Kőszeg.

Győrben született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1710–2 között Grazban bölcseletet tanult. 1713-ban Pozsonyban, 1714–5-ben Győrben grammatikát, majd 1716-ban Sopronban retorikát tanított. 1717–20 között Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1719-ben. 1721-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1722–5-ben Kassán bölcseletet tanított. 1726–7-ben Temesváron hitszónok volt. 1728–9-ben Kolozsváron kontroverziát tanított és a szemináriumot vezette. 1730–1-ben Egerben a kazuisztika, 1732-ben Nagyszombatban a kontroverzia, a következő évben Győrben a kazuisztika tanára volt. 1734-ben Kassán a szemináriumot vezette. 1735–7 között Nagyszombatban egy évig kazuisztikát tanított, két évig a házgondnoki hivatalt látta el. 1738–41 között Kőszegen vicerektor és gazdasági főnök volt. 1742–3-ban Győrben a szemináriumot vezette. 1744-ben Budán házi lelkiatya, 1745–51-ben Sopronban hitszónok volt. Kőszegen halt meg.

M: Bellum pacis artibus feliciter patratum. Kassa, 1724. Ir: Nom. II. 985–6; Petrik 1712–1860/II; So V. 855; Szi VIII. 952.született: 1689-09-23, Győrbelépés: 1706-10-27, Bécsfogadalom: 1724-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1719-0-0, Grazmeghalt: 1751-09-23, Kőszegbeszélt nyelvek: német

Mediomontanus János

1562 k. Erdély. Nyelv: magyar. SJ 1587. márc. 23. Krakkó. Elb. 1594. Erdély.

Nagyon keveset tudunk róla. 1562 körül született Erdélyben. Valószínűleg már papként lépett 1587. március 23-án Krakkóban a Társaságba. 1590–2-ben a moldvai misszióban, 1594-ben Erdélyben működött, amikor elbocsátották a Társaságból. További sorsa ismeretlen.

Ir: CPA I. 728.született: 1562-0-0?, Erdélybelépés: 1587-03-23, Krakkóbeszélt nyelvek: magyar

Megyer (Monsberger) József

1922. márc. 31. Sopron. SJ 1944. szept. 26. Psz. 1954. dec. 3. F. 1958. aug. 15. †1966. márc. 28. Mexico City.

1944–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, majd 1947–9 között Szegeden filozófiát tanult. 1949-ben a zöld határon keresztül külföldre távozott. Kínába szeretett volna menni misszionáriusnak, de a politikai változások miatt erre nem nyílt lehetőség, ezért Mexikóba kérte magát. 1951–2-ben a mexikói fővárosban tanult spanyolul, közben kollégiumi felügyelő volt. 1953–6-ig Bogotában teológiát hallgatott. 1957-ben Santa Rosa de Viterbóban végezte a terciát. 1958–9-ben Barranquillában tanított gazdaságtant, majd 1960–6 között újból a mexikói fővárosban tanított gazdaságtant, szociológiát, etikát és hittant.

M: Amo, lucho, murio – szeretett, küzdött, meghalt. Versek. Mexico, 1968. Ir: MKL VIII. 914; MJTN 150; P. Megyer József SJ (1922–1966). Nekrológ. Anima Una IX. 3. (1967. január) 1–4; Bölöny J.: Megyer József. Magyarok a nagyvilágban. Kézirat, OSZK 409; Holovics F.: Megyer József. Levél barátomhoz. 1966. február 15. Függelék 1–5; Borbándi 479.született: 1922-03-31, Sopronbelépés: 1944-09-26fogadalom: 1958-08-15papszentelés: 1954-12-3meghalt: 1966-03-28, Mexico City

Meleghy Ferenc

1638. ápr. 21. Szakolca. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1656. okt. 17. Trencsén. Psz. 1669. Nagyszombat. F. 1674. febr. 2. Nagyszombat. †1708. dec. 15. Róma.

Szakolcán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1660–2-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána három évig Győrben tanított középiskolában. 1666-tól két-két évig Grazban és Nagyszombatban végezte a teológiát. Az utóbbi helyen szentelték pappá 1669-ben. 1670-ben Szakolcán tanított grammatikát. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1673–80 között Nagyszombatban két évig matematikát, 1675–7-ben és 1679–80-ban bölcseletet tanított. 1681-től Bécsben egy évig matematikát, Nagyszombatban két évig matematikát és kazuisztikát, 1684-ben Linzben matematikát tanított. 1685–95 között Nagyszombatban fontosabb feladatai voltak: két évig a konviktust vezette, három évig kazuisztikát és szentírástant tanított, közben a bölcsészeti kar dékánja két évig, két évig házi lelkiatya és egy évig a szeminárium igazgatója volt. 1696-ban Kőszegen és 1697–8-ban Pozsonyban házi lelkiatya volt. 1700–9-ig Rómában a Szent Péter-bazilikában magyar gyóntatóként működött, ugyanott halt meg.

M: Fuga gloriosa D. Stanislai Kostka. Nagyszombat, 1676; Bonum pricipium; consequentiae pessimae. Nagyszombat, 1680. Ir: MKL VIII. 936; Nom. II. 991–2; Pe 18; Po Magyar 748; RMK II. 1384, 1471; So V. 876–7; Szi VIII. 1043–4; Monay 107–9.született: 1638-04-21, Szakolcabelépés: 1656-10-17, Trencsénfogadalom: 1674-02-2, Nagyszombatpapszentelés: 1669-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1708-12-15, Rómabeszélt nyelvek: szlovák

Menyhárth László

1849. máj. 30. Szarvaspuszta. Nyelv: magyar. SJ 1866. aug. 13. Nagyszombat. Psz. 1879. Innsbruck F. 1883. aug. 15. 4 fog. prof. †1897. nov. 16. Zumbo.

Szarvason született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után Kalocsán három évig konviktusi nevelő és két évig a természetrajz tanára volt. Ebben az öt évben gyűjtötte Kalocsa és vidéke növényzetét, eközben feldezett hat addig teljesen ismeretlen növényt és húsz variánst. Leírása 1877-ben jelent meg Kalocsán. 1874–5-ben Pozsonyban bölcseletet tanult, majd egy évig újra Kalocsán tanított természetrajzot és matematikát. A teológia első három évét Innsbruckban végezte, ahol 1879-ben pappá szentelték, a negyediket pedig az angliai St. Buenóban. 1881-ben St. Andräban volt harmadik probációban. 1882-től Kalocsán négy évig a konviktus igazgatója, majd újabb négy évig az egész intézet rektora volt. Természetrajzot akkor is tanított. Ő vitte keresztül, hogy a jövendő tanárok alapos kiképzést kapjanak, és megszerezzék a tanári diplomát. Ezért kérte, hogy Bp.-en legyen rendház, ahonnan a jelöltek az egyetemen végezhessék tanulmányaikat. 1890-ben a kelet-afrikai zambezi misszióba került. Ott a boromai központot egészségesebb helyre vitette át. Meteorológiai állomást is alapított, melynek megfigyeléseit P. Fényi Gyula publikálta Kalocsán. Növénytannal ott is foglalkozott. Húsz általa felfedezett növény viseli a nevét. A bécsi múzeum számára 1300 növényt és magot küldött. Tőle származik a világiak bevonásának ideája a missziós munkába. Negyvennyolc éves korában maláriában halt meg.

M: Kalocsa, vidékének növénytenyészete. Kalocsa, 1877; A Jézus-társasági kalocsai érseki Stephaneum. Kalocsa, 1888; Meteorologische Beobachtungen in Süd-Afrika. 2. kiad. Kalocsa, 1905; Plantae Menyhartianae. Bécs, 1905; A. F. Gomes: Viagem no interior da Africa pelo rio Zambese. Diario do P. L. Menyhárt. Boletim da Sociedade dos estudios da colónia de Moçambique 36. (1938) 85–128; Fényi Gy.: Menyhárt L. megfigyelései Boromán. Mathematikai és Természettudományi Értesítő (1895) 458–72; Uő: Meteorologische Beobachtungen in Süd-Afrika. Kalocsa, 1896–1905; Uő: Ergebnisse der Beobachtungen der Temperatur und des Luftdruckes in Boroma. Sitzungsberichte K. A. W. Wien. 121. (1912) 2063–78; Megkérlelő imádság Jézus szentséges Szívéhez az afrikai négerekért. Bp., é. n. Ir: Cat. Def. I. 9.090; DHCJ III. 2631; Gu XVIII. 810; MÉL II. 190; MJTN 150–1; MKL VIII. 970; Po III/2 13343–6; Petrik 1876; So IX. 870–1; Szi VIII. 1093–4; Tóth 26; Cziráky Gy.: A mi apostolaink. Menyhárt László magyar hithirdető élete és működése. Bp., 1897; Magyar Jezsuiták 61–88; H. Schinz: Plantae Menyhártianae. Flora des Unter-Zambezi. Denkschriften H. A. W. 78. (1905) 367–446; KK 149–50; Velics L.: Magyar szerzetesek a Zambézi mentén. P. Menyhárt László. Mária Kongregáció 4. (1911. április) 8, 255–8; Hauer F.: Menyhárt László megfigyelései Afrika belsejében. Kalocsa, 1913; Magyarok a Zambézi őserdőiben. II. rész. Menyhárt László. Katolikus Missziók 5. (1929. december) 12, 5–6, 6. (1930. január) 1, 4–5, 6. (1930. február) 2, 3–4; Lévay M.: Menyhárt László. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 502; Ács T.: Mozambik és magyar geográfusai. Akik elvándoroltak. Bp., 1940. 52–68; Kerkai 134–5; Gyenis A.: Hittel és tudással. Bp., 1941. 207–41; Veres Gy.: P. Menyhárt László. Magyar jezsuiták Afrikában. Bangha Béla Évkönyv Bp., 1941. 54–5; Bozsó Ferenc: Menyhárt László. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság Tanulmányai Kalocsáról. (1971) 263; Gergely P.: Menyhárt László. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 235; Krizsán L.: „Fiat panis”. Vigilia 1985, 9, 302–21; Uő: Menyhárt László tudományos működése a Zambezi mentén. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (1985); Petruch 221–55; Menyhárt László. Magyar Nagylexikon. Bp., 1995. XII. 929; Menyhárt László. Kalocsai Kollégium 8. (1996) 23; Lacza 122.született: 1849-05-30, Szarvaspusztabelépés: 1866-08-13, Nagyszombatfogadalom: 1883-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1879-0-0, Innsbruckmeghalt: 1897-11-16, Zumbobeszélt nyelvek: magyar

Mercatoris Mátyás

1617. febr. 23. Pónik. SJ 1649. nov. 12. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1660. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1678. febr. 22. Turóc.

Harminckét éves korában világi papként lépett be a Társaságba. Bécsben volt újonc, de egy év után már Nagyszombatban tanított grammatikát, és részt vett a templomi munkában is. 1654-ben Trencsénben hitszónok és házi lelkiatya volt. 1655–6-ban ugyanilyen feladatkörökben dolgozott Szepesváralján is. 1657-ben Nagyszombatban házgondnok volt, intézte a gazdasági ügyeket, és hitoktatóként is működött. 1658–9-ben másodmagával Rozsnyón, 1660-ban Trencsénben volt lelkipásztor. 1661–3-ban az Illésházy család bajmóci birtokain volt lelkipásztor. Továbbra is megmaradt haláláig ebben az emberek vallási életét előmozdító munkában Kassán, Trencsénben, Lőcsén, Besztercebányán és Turócon, ahol hatvanegy éves korában halt meg.

Ir: Nom. II. 997.született: 1617-02-23, Pónikbelépés: 1649-11-12, Bécsfogadalom: 1660-02-2, Trencsén, 4 fog. prof.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1678-02-22, Turóc

Merckler Márk

1555 k. Nagydemeter. Nyelv: magyar. SJ 1588. Wilna. F. 1594-ben már 4 fog. prof. †1595. márc. Erdély-Ardealu.

Az erdélyi Nagydemeterben született, valószínűleg világi papként lépett be 1588-ban Wilnában a Társaságba. 1590–2-ben elöljáró volt a moldvai misszióban. Az 1594. évi katalógus szerint Turócból Erdélybe kellett mennie. Itt már négyfogadalmas professzus volt. 1595-ben ismeretlen helyen magyar hitszónokként működött, amikor márciusban meghalt.

Ir: CPA I. 729.született: 1555-0-0?, Nagydemeterbelépés: 1588-0-0, Wilnameghalt: 1595-03-Erdély-Ardealubeszélt nyelvek: magyar

Mercurian Everard

1514. Marcourt. Nyelv: francia. SJ 1548. szept. 8. Párizs. Psz. 1546. Liège. F. 1553. febr. 25. 4 fog. prof. Perugia. Rendfőnök 1573. ápr. 23. Róma. †1580. aug. 1. Róma.

A belgiumi Marcourt-ban született jómódú földművescsaládban. Huszonkét éves koráig otthon dolgozott. Addig a helybeli plébános tanította. Akkor lépett be a Közös Élet Testvéreinek liège-i Szent Jeromos Kollégiumába. 1541-ben a leuveni egyetem Arras Kollégiumába lépett be, ahol három év múlva megszerezte a magiszteri fokozatot. Ott ismerkedett meg két jezsuitával, Faber Péterrel, akit lelkiatyjának választott, és Francisco Estradával.
Visszatérve Liège-be, a püspökségen lett hivatalnok. Tanult teológiát, és a környéken kis plébániákon dolgozott. 1547-ben Párizsban P. Paolo d’Achille vezetésével elvégezte a harmincnapos lelkigyakorlatot. A következő évben P. Giambattista Viola felvette a Jézus Társaságába. Miután befejezte teológiai tanulmányait, a karthauziak templomában lett hitszónok. 1551 végén Ignác Rómába hívta. 1552-ben a rendfőnöki kúrián lett házgondnok. Júniusban Ignác Perugiába küldte egy kollégium alapítására, amelyet a kezdeti nehézségek után felvirágoztatott.
1557-ben egészségi okokból Belgiumba kellett mennie, útközben az alsónémet és a holland rendtartomány komisszáriusa lett. A belgiumi Tournai-ban a kollégium alapítása a káptalan nagy ellenállását váltotta ki.
1558-ban Rómában részt vett az első általános rendgyűlésen, ami után Diego Laínez, az új rendfőnök, az alsónémet és a holland rendtartomány főnökévé nevezte ki. Felismerve a kollégiumok jelentős szerepét a reformáció elleni küzdelemben, a Rajna-vidéken, Trierben és Mainzban, Németalföldön, Tournai-ban, Cambrai-ban és Dinant-ban kollégiumot és hat rendházat alapított, többek között Antwerpenben és Leuvenben.
1565-ben részt vett a második rendi nagygyűlésen, ahol német asszisztensnek választották. E terület magában foglalta Németalföldet, Németországot, Franciaországot és Ausztriát. A professzusház gondnokaként ő vezette a Quirinale melletti Szent András-újoncház építését, valamint a rendi központ bővítését. 1569-ben a francia rendtartomány vizitátora lett, ahol veszélyes tanok terjedtek a közösségben.
Miután Francisco de Borja rendfőnök 1572 őszén meghalt, a vikárius Juan Alfonso Polanco 1573. április 12-re hívta össze a rendi nagygyűlést. Súlyos kérdések vártak eldöntésre: a kollégiumok nagy száma meghaladta a Társaság erejét. A papképző szemináriumok és internátusok elfogadását, a közreműködést vatikáni hivatalokban, mint például a Penitenciária, az Inkvizíció és a Signatura, meg kellett tárgyalni, mivel sokan a jezsuita rendalkotmánnyal ellentétesnek tartották mindezt. Pótolni kellett néhány hiányt az alkotmányban: a rendfőnökválasztás előírásainak megerősítését, a tartományi gyűlések rendjét, a vikárius feladatait, végül össze kellett hasonlítani a rendalkotmányt a Trienti Zsinat szerzetesekről szóló határozataival.
A nagygyűlés elsődleges célja az új rendfőnök megválasztása volt. Itt azonban XIII. Gergely pápa közbeavatkozott. Április 15-én Polancónak jelezte kívánságát, hogy ne válasszanak spanyolt, és megnevezte mint lehetséges kandidátust Mercuriant. A választás napján, április 22-én azonban a gyűlésen megjelent a bíboros államtitkár Tolomeo Gallio, és közölte a pápa határozott akaratát: ne válasszanak spanyol rendfőnököt. E kérés előzménye két levél volt, amelyeket Sebestyén portugál királytól és nagyapja testvérétől, Portugáliai Henrik bíborostól (későbbi portugál király) kapott a pápa, akik a portugál jezsuita Henrique Henriques kérésére avatkoztak közbe, nehogy a jezsuiták egy „újkeresztényt” válasszanak rendfőnöknek. A jezsuiták a rendelet visszavonására kérték a pápát. Ő visszavonta rendeletét, de a francia és az olasz jezsuitákkal összhangban azt kérte, ne válasszanak egy negyedik spanyol rendfőnököt.
1573. április 23-án a negyvenhétből huszonhét szavazattal megválasztották Mercuriant. A pápa kérte az atyákat, hogy vizsgálják meg, minden rendben történt-e. Nyolc nappal később megérkezett az igenlő válasz. A nagygyűlés rendezte a választás módját, a rendtartományok gyűlését, és körülírta a vikárius jogait. Továbbá kimondta, hogy nem professzusok a provinciák elöljárói lehetnek; hogy továbbra is csak négy asszisztenst választhatnak, és megbízta a rendfőnököt, hogy készítse el az újoncházak szabályait, az újoncmester feladatkörét, és néhány kisebb ügyet.
A Társaság létszáma Diego Laínez idejében jelentősen megnőtt, 1565-ben 3500 volt. Borja idejében ez a folyamat lelassult, 1574-ben 3905 volt. Mercurian hivatali ideje alatt a növekedés erősödött, és halálakor 5165 lett száznegyvennégy kollégiumban, harminchárom rendházban, tíz professzusházban és tizenkét újoncházban. A kollégiumok számában nagy szerepet játszott a több mint húsz pápai szeminárium, köztük a horvát és az angol, melyeket a Társaságnak el kellett fogadnia.
Mercuriannak sok nehézséget okozott Spanyolországban és Portugáliában a szélsőséges, rigorózus kormányzási mód. Mercurian 1574. október 7-én kelt, az elöljárókhoz írt levelében és az ahhoz csatolt „figyelmeztetések”-ben, valamint Antonio Cordeses és Baltasar Álvarez imamódjainak kritikájában védte és hangsúlyozta az ignáci irányelveket, kiemelve, hogy a jezsuita alkotmány célja az apostoli munka, nem pedig a szemlélődő életmód.
1577–8-ban Mercurian a Társaságon belül is támadásoknak volt kitéve, amelyek az alkotmány lényeges pontjait is érintették, mint például a fogadalmak különbözőségét, a tartományfőnökök és rektorok rendfőnök általi kinevezését, a monarchikus központú kormányzást, önálló elöljáró követelését Spanyolország számára. Ennek a mozgalomnak Dionisio Vazquez volt a vezetője. Pedro de Ribadeneira korábbi spanyol asszisztens válaszolt a követelésekre, ami egy időre hallgatást eredményezett.
Rómában is feszült volt a helyzet. A Római Kollégium három tanára, akik, bízva XIII. Gergely pápához fűződő jó kapcsolatukban, 1578-ban az olasz asszisztens védelmében egy névtelen emlékiratban támadták a rendfőnököt és magatartását Perera Bentóval folytatott bölcseleti vitájában. Mercurian tisztázta magát a pápánál, a három pátert eltávolították Rómából.
Az apostoli munkákban nagy figyelmet szentelt a protestantizmus veszélyének kitett európai országoknak: Németországnak és Svájcnak, valamint Magyarországnak, Erdélynek és Lengyelországnak. Elindította a veszélyes angliai missziót Robert Persons és Edmund Campion vezetése alatt, és a maronitát Libanonban. Az ő kormányzása alatt működött Antonio Possevino Svédországban, Oroszországban és Erdélyben. Sok misszionáriust küldött Dél-Amerikába Juan de la Plaza vizitátorral, valamint Kelet-Ázsiába Alessandro Valignanóval és Matteo Riccivel.
Kormányzása idején a Társaság jelentős gyarapodását a Szent Ignác-i szellemben vezette. A pápának való engedelmességből vállalta a szemináriumok vezetését, melyek jól képzett papságot adtak a protestáns veszélynek kitett országoknak. A Társaság lelkiségében megszilárdította a rendalapító irányelveit az apostoli munkára.

Ir: Generálisok 17–20; Bangert 51–3.született: 1514-0-0, Marcourtbelépés: 1548-09-8, Párizsfogadalom: 1553-02-25, Perugia, 4 fog. prof.papszentelés: 1546-0-0, Liègemeghalt: 1580-08-1, Rómabeszélt nyelvek: francia

Merényi (Miszoglád) József

1893. ápr. 4. Bp. SJ 1920. júl. 26. Szeged. Psz. 1930. júl. 26 Innsbruck. F. 1933. febr. 2. †1976. jan. 23. Pannonhalma.

A középiskola elvégzése után kereskedelmi iskolát végzett, könyvelést tanult. Kései hivatásként lépett be a Társaságba. A noviciátust Szegeden és Érden végezte. 1924-ben a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett. 1925–7 között Szegeden filozófiát, 1928–31 között pedig Innsbruckban teológiát hallgatott. 1932-ben a Manrézában végezte a terciát, majd a novíciusmester sociusa lett. 1935–44-ig a pécsi jezsuita kollégium házgondnoka, hittantanára volt. A háború végén Kalocsán házgondnokként és templomi gyóntatóként működött. 1945-től a Mária utcában, majd a következő évtől a Manrézában volt házgondnok. 1950 júniusában a novíciusokkal Szegedre ment, onnan internálták Jászberénybe. 1951-től az országúti ferences plébánián volt pénzbeszedő. 1954-től a pannonhalmi szociális otthon lakója lett.

Ir: Pálos 181; Hetényi Varga 223–4; MJTN 151; Hevenesi J.: P. Merényi József SJ (1893–1976). Anima Una 58. (1976. április) 28–9; Holovics F.: P. Merényi (Miszoglad) József (1893–1976). Barátaink Levelei 1976. április 28. 7–8; Hetényi Varga K.: †P. Merényi József. Meghurcolt, börtönviselt jezsuiták (1938–1978). IGEN 1990. február 14. 11; Miklósházy 40.született: 1893-04-4, Bpbelépés: 1920-07-26, Szegedfogadalom: 1933-02-2papszentelés: 1930-07-26, Innsbruckmeghalt: 1976-01-23, Pannonhalma

Mezei (1904-ig Mizer) Gerő (Gergely)

1884. ápr. 26. Újvidék. Nyelv: magyar. SJ 1902. szept. 12. Nagyszombat. Psz. 1913. júl. 26. Innsbruck. F. 1921. febr. 2. 4 fog. prof. †1953. jan. 13. Pannonhalma.

1903-ban Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A következő évben az ausztriai St. Andräban retorikát, 1906–8 között Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána két évig Kalocsán latin és magyar nyelvet tanított. A teológiát Innsbruckban végezte 1911–4 között. 1913-ban szentelték pappá. Bp.-en Háromévi latin- és magyartanulmányok után 1917-ben tette le az államvizsgát. 1918-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. 1919–22 között Kalocsán, 1923–7-ben Pécsett tanított. 1928-ban Bp.-en népmisszionárius és lelkipásztor volt. 1929–31-ben a rendi újoncoknál nyelveket tanított. Betegsége miatt Nagykapornakon élt négy évig. 1936–43 között Mezőkövesden írással és lelkipásztorkodással foglalkozott. 1944-től Bp.-en A Szív szerkesztőségében dolgozott, már megrendült egészséggel. 1947-ben Kalocsán, a következő két évben Bp.-en, majd Szegeden élt a szerzetesrendek feloszlatásáig. Egy időre Jánoshidára vonult vissza. 1952-ben a pannonhalmi szociális otthonba került, ahol a következő évben meghalt.

M: Schwab Antal S. J. élete. Bp., 1908; Jézus Szíve imakönyv katonáknak. Bp., 1916; Gyakorlati jellegű magyar helyesírás. Bp., 1923; Gyakorlati jellegű latin nyelvtan. Bp., 1930; Manréza-imakönyv. 2. kiad. Bp., 1936. Ir: Cat. Def. I. 26.0022; F-V 17; MJTN 152; MKL IX. 81; Pálos 181; Tóth 26–7; Miklósházy 41.született: 1884-04-26, Újvidékbelépés: 1902-09-12, Nagyszombatfogadalom: 1921-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1913-07-26, Innsbruckmeghalt: 1953-01-13, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Mezger Alexander

1639. febr. 24. Bécs. Nyelv: német. SJ 1656. okt. 19. Bécs. Psz. 1668. Graz. F. 1670. aug. 15. C. sp. Besztercebánya. †1709. dec. 18. Bécs.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1659-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1660–2 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Leobenben és Steyrben grammatikát tanított. 1665–8-ig Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1668-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1670–3-ban Besztercebányán tanított. 1674-ben ugyanonnan volt misszionárius Úrvölgyön. A következő évben a bécsi professzusházban katekétaként működött. 1676–82 között Besztercebányához tartozott, de Úrvölgyben dolgozott mint misszionárius. 1683-ban Steyrben volt lelkipásztor, a következő évben a bécsi professzusházban misszionárius. 1685–1705 között először 1688-ig Besztercebányától függően, majd önálló missziósállomásként Úrvölgyön helyettes házfőnökként dolgozott huszonegy éven keresztül. 1706-ban a bécsi újoncházban betegeskedett, 1707-től pedig házi lelkiatya volt ugyanott.

M: Oliva pacis. Graz, 1666. Ir: Nom. II. 1004; So V. 1063; St 227.született: 1639-02-24, Bécsbelépés: 1656-10-19, Bécsfogadalom: 1670-08-15, Besztercebánya, C. sp.papszentelés: 1668-0-0, Grazmeghalt: 1709-12-18, Bécsbeszélt nyelvek: német

Mezger Ivan

1643. máj. 24. Laibach. Nyelv: szlovén, olasz. SJ 1659. okt. 28. Bécs. Psz. 1672. Graz. F. 1677. febr. 2. 4 fog. prof. Pozsony. †1687. jan. 21. Buda.

Szülővárosából, Laibachból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1663-ban Nagyszombatban, 1664-ben Leobenben és a következő évben újra Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Laibachban, Zágrábban és újra Laibachban grammatikát tanított. 1669–72-ben Grazban teológiát tanult. 1672-ben szentelték pappá. Utána Fiuméban tanított. 1674-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1675–6-ban Szatmáron, 1677-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1678-ban de Grana herceg légiójában volt tábori lelkész. Utána egy-egy évig Klagenfurtban, Millstattban és Linzben volt hitszónok. 1683–4-ben Grazban a gazdasági hivatalt vezette. A következő évben Bécsben volt házgondnok. 1687 januárjában a felszabadult Budán a jezsuita misszió első főnökeként halt meg.

Ir: Guilhermy I. 78; Nom. II. 1005–6.született: 1643-05-24, Laibachbelépés: 1659-10-28, Bécsfogadalom: 1677-02-2, Pozsony, 4 fog. prof.papszentelés: 1672-0-0, Grazmeghalt: 1687-01-21, Budabeszélt nyelvek: olasz

Midlinszky József

1856. jún. 1. Debrecen. SJ 1877. júl. 21. Nagyszombat. Psz. 1891. Innsbruck. F. 1894. febr. 2. C. sp. †1923. márc. 13. Pécs.

Az ausztriai St. Andräban végezte a kétéves próbaidőt és a retorikát. 1882–4 között Szatmárnémetiben volt internátusi felügyelő. 1885–7-ben Pozsonyban bölcseletet, a következő három évben Innsbruckban teológiát tanult. 1891-ben szentelték pappá. Utána ismét Szatmárnémetiben volt internátusi nevelő. 1893-ban Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1894-ben kezdte meg népmisszionáriusi és lelkipásztori munkáját. Szatmárnémetiben két, Nagykapornakon egy, Nagyszombatban négy, Pozsonyban két és Bp.-en hét évig. A következő években gyengült az egészsége. 1910-ben magyar hitszónok volt Nagyszombatban, és a rektor rendelkezésére állt. A következő két évben Pozsonyban könyvtáros és a Mária-kongregáció vezetője volt. 1914-ben Szatmárnémetibe került hitszónoknak és házi lelkiatyának, majd Nagyszombatba könyvtárosnak. 1917-től haláláig Pécsett gyenge egészséggel könyvtáros volt, és 1920-tól író is.

M: Lorettó kegyhelyének védelme. Pozsony, 1912; A galileai nők és Urunk föltámadása. Pozsony, é. n. Ir: Cat. Def. I. 16.075; MJTN 152; Tóth 27.született: 1856-06-1, Debrecenbelépés: 1877-07-21, Nagyszombatfogadalom: 1894-02-2, C. sp.papszentelés: 1891-0-0, Innsbruckmeghalt: 1923-03-13, Pécs

Miell Péter

1681. nov. 30. Szentmargit. Nyelv: német. SJ 1698. okt. 25. Bécs. Psz. 1711. Bécs. F. 1716. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1755. okt. 31. Bécs.

Szentmargitban született, Bécsújhelyről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott a tanárképzőben tanult. 1702–3-ban Bécsben, 1704-ben Klagenfurtban bölcseletet hallgatott. 1705-től egy-egy évig Bécsben, Kremsben és Pozsonyban tanított. 1708–11 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1711-ben. A harmadik próbaévre Leobenbe került. 1713-ban Egerben, 1714-ben Besztercebányán tanított. 1715–7 között Nagyszombatban két évig retorikát, egy évig matematikát adott elő. 1718-ban a bécsi újoncházban végzett lelkipásztori munkát. 1719–20-ban Nagyszebenben házi lelkiatyaként működött. 1721–3-ban a bécsi professzusházban börtönlelkész és lelkipásztor, 1724–5-ben Pozsonyban házfőnök volt. 1726–45-ig Brüsszelben először az osztrák helytartóságon az udvarhölgyek gyóntatója, az utolsó években pedig a belgiumi tábori lelkészek főnöke volt. 1746–7-ben a bécsi professzusházban kórházlelkészként és lelkipásztorként működött. 1748–9-ben Pozsonyban házfőnök, 1750–1-ben a kollégiumban házgondnok, majd házi lelkiatya volt. 1752-től haláláig a bécsi professzusház lelkiatyjaként működött.

M: Somnium catholicum. Nagyszombat, 1715; Stratagemata Martis Hungarici. Nagyszombat, 1716; Orationes rhetorum Tyrnaviensium. Nagyszombat, 1716; Genethliacus Serenissimo Leopoldo […] consecratur. Nagyszombat, 1716; Considérations sur la Passion de Notre Seigneur. Brüsszel, 1730; Geistreiche Dominicale und Festivale. Regensburg, 1744; Geistliche Sitten-Lehre. Regensburg, 1748. Ir: Nom. II. 1010; So V. 1072–3; St 228; Szi VIII. 1234–5.született: 1681-11-30, Szentmargitbelépés: 1698-10-25, Bécsfogadalom: 1716-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1711-0-0, Bécsmeghalt: 1755-10-31, Bécsbeszélt nyelvek: német

Mihalcz (Mihalecz, Miháltz, Mihatz) István

1726. dec. 27. Retteg. Nyelv: magyar. SJ 1742. okt. 3. Trencsén. Psz. 1756. F. 1760. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1785. jan. Sinkfalva.

Rettegben született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Gyöngyösön grammatikát tanított. 1746–8-ban Kassán tanulta a bölcseletet. Utána egy-egy évig Egerben és Esztergomban, két évig Kolozsváron tanított középiskolában. A teológiát 1753–6-ban Nagyszombatban végezte. 1756-ban szentelték pappá. 1757-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. Nagyszombatban 1758-ban retorikát, 1759-ben etikát és természetjogot tanított, majd 1760–1-ben magyar hitszónok és katekéta volt. 1762–3-ban Budán misszionáriusként, a következő évben Székesfehérváron katekétaként működött. 1764–6-ban Kolozsváron hitszónok, 1767-ben Székelyudvarhelyen misszionárius, 1768–9-ben újra Kolozsváron hitszónok és 1770–3-ban Gyulafehérváron misszionárius volt. A rend feloszlatása után apostoli protonotárius, királyi apostoli misszionárius volt Erdélyben, és a sinkfalvi plébánia adminisztrátora.

M: Etica animalium. Kolozsvár, 1751; Etica hominum. Kolozsvár, 1752; Az okosok hite. Kolozsvár, 1765; Keresztény Seneca. Kolozsvár, 1768; Utazó, s a jövevény unitarius vallásról beszélgető catholikus. Kolozsvár, 1770; Vanier Jakabnak […] Paraszti majorja. Nagyszeben, 1779; Septimius Tertullianus a régiségekről írt könyve. Kolozsvár, 1781. Ir: MKL IX. 117; Nom. II. 1010–1; Pe 1158; Petrik 1712–1860/II; So V. 1079–80; St 228; Szi VIII. 1272–3.született: 1726-12-27, Rettegbelépés: 1742-10-3, Trencsénfogadalom: 1760-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1756-0-0meghalt: 1785-01-Sinkfalvabeszélt nyelvek: magyar

Miklós János, testvér

1910. dec. 5. Bácsföldvár. Nyelv: magyar. SJ 1936. szept. 25. Bp. F. 1947. márc. 25. C. t. Bp. †1997. nov. 21. Bp.

Bácsföldváron született, huszonhat éves korában, 1936-ban lépett be a Társaságba. 1939–44-ig Szegeden volt betegápoló és bevásárló. 1940-ben rövid ideig katona volt, majd 1944-ben újra behívták. Ausztriába került és Grazban orosz fogságba esett, ahonnan 1945. szeptemberben szabadult. Az év végén Szegedről Bp.-re került, ahol a Mária utcában lett portás. Megszerezte a gépkocsi-vezetői jogosítványt. 1950 februárjától Csávossy Elemér tartományfőnök személyi szolgálatára osztotta be. Vele együtt tartóztatták le 1951. július 29-én. 1952. január 16-án hat év börtönbüntetésre ítélték, melyet 1956 elején öt évre mérsékeltek. 1956. május 24-én Vácról szabadult. 1956–9 között magántanulóként elvégezte a gimnáziumot, és leérettségizett. 1957–69 között autószerelőként dolgozott. Utána 1972-ig Bp.-en a Rókus-kápolnában, 1973–1980-ig Szegeden a Szent József-templomban volt sekrestyés. Akkor nyugdíjba ment. A rendszerváltás után 1990-től a tartományfőnök mellett dolgozott. 1992-től haláláig a Radvány utcai rendházban élt.

M: Emlékeim. KMJ III. 314–21. Ir: Cat. Def. III. 67; Hetényi Varga II. 224–8; MJTN 153; Pálos 181; Miklósházy 41.született: 1910-12-5, Bácsföldvárbelépés: 1936-09-25, Bpfogadalom: 1947-03-25, Bp, C. t.meghalt: 1997-11-21, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Miklósházy Attila

1921. ápr. 5. Diósgyőr. SJ 1949. aug. 4. Psz. 1961. jún. 18. F. 1966. aug. 15.

A noviciátust a zugligeti Manrézában kezdte, de az épület elkobzása után Szegeden folytatta. Innen került a jászberényi kényszertartózkodási helyre, ahonnan megszökött. Tanulmányait a Központi Szemináriumban folytatta, ahol két évet végzett, de mint jezsuitának nem volt maradása. 1952-től Bp.-en, az István kórházban műtősként dolgozott, 1953–5 között munkaszolgálatos katona volt. Leszerelése után visszament a kórházba dolgozni, ahol részt vett az 1956-os forradalomban, majd külföldre távozott. A pullachi Berchmans kollégiumban fejezte be filozófiai tanulmányait. 1957–9 között magiszter lett Bécs-Kalksburgban. 1959-től Kanadába rendelték a teológia elvégzésére, melyet 1963-ban fejezett be, közben pappá szentelték. Majd Montrealban a Loyola College-ba küldték teológiát tanítani. 1964-ben a terciát St. Jeromban végezte. Utána, 1965–7 között Rómába küldték bienniumra. Disszertációját A keletszír anafora eucharisztikus pneumatológiájáról írta. 1967-től a torontói Regis College-ban tanított rendszeres teológiát és liturgiát. Közben rendszeresen adott lelkigyakorlatokat. 1974-ben a torontói Szent Mihály egyetem teológiai fakultása meghívta professzornak. 1984–97 között szintén Torontóban a Szent Ágoston egyházmegyei szemináriumban dékán és teológiaprofesszor. 1989-ben II. János Pál pápa kinevezte a külföldi magyarok püspökének; e tisztséget 2006-ig töltötte be. Nyugdíjazása után továbbra is a Szent Ágoston szemináriumban maradt; számos könyvet írt.

M: East-Syrian Eucharistic Pneumatology. Róma, 1968; Benedicamus dominus – Áldjuk az Urat. Eisenstadt, 1984; Benedicamus Domino! Let us Bless the Lord! Toronto, 2001; A tengeren túli emigráns magyar katolikus egyházi közösségek rövid története Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában Toronto, 2005; The Origin and Development of the Christian Liturgy according to Cultural Epochs: Political, Cultural and Ecclesial Backgrounds. 5 k. Lewiston, 2006; Egy szív – egy lélek. Bp., 2009; MJN; Jézus Szíve lelkiség a 21. században. Toronto, 2010; Miklósházy; A Jézustársaság karizmája. Toronto, 2011; XVI. Benedek a papságról. Toronto, 2012; A Szentszék és a jezsuiták. Toronto, 2012; Találkozás a Szent Valósággal. Bp., é. n. Ir: Pálos 181–2; MKL IX. 152; MJTN 153; Miklósházy A.: Önéletrajz – A kezdet demokratikus. Anima Una (1957) 44–54; Nyugati magyarok új püspöke. KatSzle 3. (1989) 4, 317; A magyar emigránsok új püspöke. P. Miklósházy rövid életrajza. Cor Unum 198. (1989. augusztus) 1–2; MJV I. 30–8; Sajgó Sz.: Türelem és összefogás. Beszélgetés Miklósházy Attilával. A Szív 78. (1992. július–augusztus) 7–8, 307–12; Lukács L.: „Ne feledkezzetek róluk!” Új Ember 48. (1992) 32, 4; Filip G.: Az iskolateremtő hitről és hivatásról. Keresztény Élet 1999. július 4. 3; Szikora J.: Idővel kevesebb magyar papra lesz szükség Nyugaton. Beszélgetés Miklósházy Attila püspökkel. Új Ember 55. (2000) 35, 4–5; Lányi B.: Itt csak missziós lelkülettel lehet helytállni. A külföldi magyarok püspöke Miklósházy Attila SJ. Új Ember Magazin 2. (2005) 8, 7; Kipke T.: Reménység, majd döbbenet. Új Ember 61. (2005) 43, 6; Lányi B.: A külföldi magyarok püspöke: Miklósházy Attila SJ Familia 2. (2005. augusztus–szeptember); Kipke T.: Nem a tétlenség ideje következik. Miklósházy Attila nyugalomba vonult. Új Ember 62. (2006) 16–7, 8; MJN 206–9.született: 1921-04-5, Diósgyőrbelépés: 1949-08-4fogadalom: 1966-08-15papszentelés: 1961-06-18

Mikoczi Josip

1734. márc. 6. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1751. nov. 1. Trencsén. Psz. 1765. Nagyszombat. F. 1769. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1800. Zágráb.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be logikusként Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. A bölcseletet 1755–6-ban Nagyszombatban végezte. 1757–9-ben Zágrábban grammatikát tanított, majd 1760-ban Grazban matematikát tanult. A következő két évben Varasdon tanított középiskolában. 1763–6-ban teológus volt Nagyszombatban. 1765-ben szentelték pappá. 1767-ben újra Varasdon tanított; a következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1769-től a Társaság feloszlatásáig Zágrábban középiskolában tanított, a szemináriumban nevelő volt, a kórust vezette és az utolsó két évben bölcseletet adott elő. A feloszlatás után világi pap lett, és Zágrábban halt meg 1800-ban.

M: Panegyricus D. Francisco Xaverio. Nagyszombat, 1763; Panegyricus D. Ivoni. Nagyszombat, 1765; Croatiae liber unus. Buda, 1806. Ir: DHCJ III. 2671; Nom. II. 1013; Pe 1344; Petrik 1712–1860/II; So V. 1082; St 229; Szi VIII. 1357–8.született: 1734-03-6, Zágrábbelépés: 1751-11-1, Trencsénfogadalom: 1769-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1765-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1800-0-0, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Miksa (Mixa) István

1691. aug. 19. Diós. Nyelv: magyar. SJ 1709. nov. 13. Kolozsvár. Psz. 1720. Kassa. F. 1727. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1734. ápr. 17. Székesfehérvár.

Dióson született, Kolozsvárról lépett be Bécsben a Társaságba. 1712–4-ben Kassán bölcseletet tanult. Utána két évig Székelyudvarhelyen, egy évig Kolozsváron tanított. A teológiai tanulmányokat is Kassán végezte 1718–21 között; ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Rozsnyón hitszónok volt. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1724-ben Kassán, 1725–7-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. 1728-tól egy-egy évig hitszónok volt Nagyszombatban, Győrben és Komáromban. 1731–3-ban Varasdon házfőnökként működött. 1734-ben Székesfehérvárra került hitszónoknak, ahol rövidesen meghalt.

M: Laurea prima Martis Austriae saeculi septimi supra decimum. Kolozsvár, 1717; Dictator Apollo. Kolozsvár, 1726. Ir: Nom. II. 1014; Petrik 1712–1860/II; So V. 1082; St 229; Szi VIII. 1369–70; KJKT 71.született: 1691-08-19, Diósbelépés: 1709-11-13, Kolozsvárfogadalom: 1727-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1720-0-0, Kassameghalt: 1734-04-17, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Milanesi Massimo, testvér

1529. Teodorano. Nyelv: olasz. SJ 1570. jan. 3. Braunsberg. F. 1566. aug. 25. C. t. Róma. †1588. máj. 8. Kolozsvár.

Forlì közelében, Teodoranóban született. Apja katonatiszt volt a firenzei Medici-udvarban. Noha ő maga csak elemi tanulmányokat folytatott, több évet töltött a bécsi császári udvarban. A császári követ kíséretéhez tartozott annak lengyelországi útján. Piótr Myszkovszki lengyel püspök és királyi miniszter magánál akarta tartani, ő azonban belépett a rendbe. Mivel orvosi ismeretei és francia nyelvtudása miatt a pultuski püspök többször hívta magához, és mint tolmácsát alkalmazta a lengyel királlyal, Valois Henrikkel folytatott tárgyalásaiban, a lengyel jezsuiták kellemetlen helyzetbe kerültek, hogy beleavatkoznak a politikába. Ezért a tartományfőnök 1582-ben Kolozsvárra küldte a kollégium felépítésére, mert 1574-ben két tervet is készített a jaroslavi kollégium építésére, melyek azonban elvesztek. Milanesi Kolozsvárott 1584-ben elkészítette a pápai szeminárium tervrajzát, majd a következő évben a gyulafehérvári kollégiumét is. Az 1584-es katológus írja róla: „Milánói Maximus, firenzei, 54 éves, jó egészségű, habár idős. 1570-ben Pultuskban lépett be. Olaszul, latinul, lengyelül tud. Járatos ügyek intézésében és az orvosi tudományban: betegápoló, mely feladatot állandóan végezte a Társaságban. Azelőtt vezette az építkezést is.”

Ir: CPA I. 428, 731; DHCJ III. 2672.született: 1529-0-0, Teodoranobelépés: 1570-01-3, Braunsbergfogadalom: 1566-08-25, Róma, C. t.meghalt: 1588-05-8, Kolozsvárbeszélt nyelvek: olasz

Milkovics Mihály

1709. szept. 26. Szarvkő. Nyelv: magyar, német. SJ 1725. okt. 9. Trencsén. Psz. 1739. Bécs F. 1743. febr. 2. 4 fog. prof. Linz. †1759. okt. 17. Pinkafő.

Szarvkőn született, Sopronból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Székesfehérváron tanított. 1729–31-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. Utána két-két évig grammatikát tanított Pozsonyban és Nagyszombatban. 1736–9-ben teológiát tanult Bécsben. 1739-ben szentelték pappá. 1740-ben a bécsi Pázmáneumban volt lelkiatya. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1742-ben a házgondnok helyettese volt Nagyszombatban. Utána egy-egy évig bölcseletet tanított Linzben és Grazban, majd 1745-ben újra a Pázmáneumban volt lelkiatya, és dialektikát tanított. 1746–7-ben Győrben volt a bölcselet tanára. 1748–52-ben Budán kazuisztikát tanított. A következő évben vízivárosi házfőnök és plébános volt. 1754–7 között Kőszegen három évig a rektor és egy évig a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1758-ban házi lelkiatya lett Budán, majd egy évvel később misszionárius Varasdon. Ebben a munkájában halt meg Pinkafőn. 1735-ben Nagyszombatban mutatták be latin verses művét, melyet az egyetem alapításának százéves évfordulójára írt.

M: Annus saecularis universitatis Tyrnaviae. Nagyszombat, 1735; Generalis temporum notio. Győr, 1747; Vita Sancti Stephani regis Hungariae a Joanne Stiltingo. Győr, 1747. Ir: Nom. II. 1015; Pe 814; Petrik 1712–1860/V; So V. 1095; St 230; Szi VIII. 1411–2; Staud I. 168–9.született: 1709-09-26, Szarvkőbelépés: 1725-10-9, Trencsénfogadalom: 1743-02-2, Linz, 4 fog. prof.papszentelés: 1739-0-0, Bécsmeghalt: 1759-10-17, Pinkafőbeszélt nyelvek: német

Miller (Müller) Máté, testvér

1718. nov. 20. Knöringen. Nyelv: német. SJ 1742. okt. 27. Bécs. F. 1754. febr. 2. C. t. Trencsén. †?

Az asztalosműhely vezetője volt Eperjesen (1745, 1747–8, 1752), 1753-ban Nagybányán, 1754-ben Trencsénben és 1767–73-ban Pécsett.

Ir: Nom. II. 1022.született: 1718-11-20, Knöringenbelépés: 1742-10-27, Bécsfogadalom: 1754-02-2, Trencsén, C. t.beszélt nyelvek: német

Miller János

1722. máj. 13. Eger (Pe: Polonka?). Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1740. okt. 28. Trencsén. Psz. 1753. Nagyszombat. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1789. jan. 18. Eger (Kassa 1790?).

Egerben született, Kassáról lépett be logikusként Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy-egy évig Liptószentmiklóson és Egerben grammatikát tanított. 1745–7-ben Kassán bölcseletet tanult, majd ugyanott három évig a középiskolában tanított. 1751–4 között Nagyszombatban végezte a teológiát. 1753-ban szentelték pappá. 1755-ben Ungváron hitszónokként működött. A következő évben a bazini misszióban tanított. 1757–8-ban Győrben, 1759–67-ig Sopronból volt vándormisszionárius a győri egyházmegyében. Utána 1770-ig ugyanott a gazdasági ügyeket intézte. 1771-től a Társaság feloszlatásáig Rozsnyón házfőnök és plébános volt. A feloszlatás után Kassán tanított középiskolában.

M: Fastorum Urbis et templi Jerosolimitani. Kassa, 1750; Allocutio […] regiamque Majestatem […] in civitatem Budensem adventus. Buda, 1751; Tractatus de processu cridali. Buda, 1764. Ir: Nom. II. 1020; Pe 1105; Petrik 1712–1860/II; So V. 1095; St 230; Szi VIII. 1425.született: 1722-05-13, Eger (Pe: Polonka?)belépés: 1740-10-28, Trencsénfogadalom: 1758-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1753-0-0, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Milley István

1610. dec. 11. Vasvár. Nyelv: magyar. SJ 1632. nov. 23. Bécs. Psz. 1642. ápr. 19. Bécs. F. 1650. dec. 12. 4 fog. prof. Kolozsmonostor. †1677. máj. 11. Sárospatak.

Vasváron született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Nagyszombatban az alsósokat tanította. 1635–6-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána Zágrábban tanított két évig. 1639–42-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1642-ben. A következő évben Leobenben volt harmadik probációban. 1644–5-ben Bécsben retorikát tanított. 1647–8-ban Varasdon, 1649–53-ban Kolozsmonostoron volt házfőnök, 1654–5-ben Nagyszombatban hitszónokként és a szeminárium igazgatójaként működött. 1656–60-ig Kassán házi lelkiatya és a szeminárium főnöke volt. 1661–76 között Munkácson I. Rákóczi Ferenc udvarában élt mint a család lelkiatyja. 1677-ben Sárospatakra vonult vissza, ahol rövidesen meghalt.

Ir: CPA II. 678; Guilhermy I. 432; MKL IX. 167; Velics II. 97–9.született: 1610-12-11, Vasvárbelépés: 1632-11-23, Bécsfogadalom: 1650-12-12, Kolozsmonostor, 4 fog. prof.papszentelés: 1642-04-19, Bécsmeghalt: 1677-05-11, Sárospatakbeszélt nyelvek: magyar

Milz Josef

1841. dec. 25. St. Pölten. Nyelv: német. SJ 1857. szept. 17. Baumgartenberg. Psz. 1872. Innsbruck. F. 1875. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. 1882–8: tartományfőnök. †1915. febr. 25. Innsbruck.

1857-ben az osztrák Baumgartenbergben kezdte el szerzetesi életét. Két év után St. Andräba került retorikai tanulmányokra. 1862–4-ben a csehországi Mariascheinben, utána Bécs-Kalksburgban két évig grammatikát tanított. 1867–9-ben bölcseleti tanulmányait Pozsonyban, 1870–3-ban a teológiát Innsbruckban végezte. 1872-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet 1874-ben Prágában végezte. A következő három évben Bécs-Kalksburgban hittant és bölcseletet tanított, majd két évre Bécsbe került házfőnöknek. A következő két évben Mariascheinben volt rektor. 1882-ben tartományfőnökké nevezték ki. 1889-től St. Andräban rektor és újoncmester volt. 1897–1901 között az ausztráliai misszió főnökeként Nordwoodban volt. 1902-ben visszatért Európába, és 1907-ig Pozsonyban működött mint rektor. 1908–11-ig Bécs különböző házaiban lelkipásztori munkát végzett. 1912-től haláláig Innsbruckban élt mint házi lelkiatya.

Ir: Cat. Def. I. 13.504; MJTN 154.született: 1841-12-25, St. Pöltenbelépés: 1857-09-17, Baumgartenbergfogadalom: 1875-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1872-0-0, Innsbruckmeghalt: 1915-02-25, Innsbruckbeszélt nyelvek: német

Mindszenti Antal

1687. júl. 24. Nagyszombat. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1702. okt. 9. Bécs. Psz. 1716. Bécs. F. 1720. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1736. ápr. 15. Kolozsvár.

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1706–8 között Bécsben bölcseletet tanult. 1709–12-ig Győrben tanított. A teológiát szintén Bécsben végezte 1713–6 között. Ott szentelték pappá 1716-ban. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1718–9-ben Egerben először retorikát tanított, majd házgondnok volt. 1720–2-ben Kassán bölcseletet, 1723–6-ban Nagyszombatban kontroverziát és kazuisztikát tanított. 1727-ben Kassán a teológia tanára lett. 1731–4-ben Nagyszombatban szentírástant tanított. 1735-ben Kolozsváron lett rektor, de már a következő évben meghalt.

M: Encomia Virginis beatissimae. Nagyszombat, 1717; Fasti Hungariae […] 1721. Kassa; Propugnaculum reipublicae christianae. 2 k. Nagyszombat, 1725; Historia flentis Thaumaturgae Virginis Claudiopolitanae. Nagyszombat, 1725. Ir: LKKOS 937; MKL IX. 180; Nom. II. 1026–7; Petrik 1712–1860/II. V. VII; So V. 1109–10; St 230–1; Szi VIII. 1434–5.született: 1687-07-24, Nagyszombatbelépés: 1702-10-9, Bécsfogadalom: 1720-08-15, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1716-0-0, Bécsmeghalt: 1736-04-15, Kolozsvárbeszélt nyelvek: szlovák

Mindszenti Imre

1675. okt. 28. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1692. okt. 14. Bécs. Psz. 1705. Bécs. F. 1707. febr. 2. C. sp. Sopron. †1722. márc. 10. Győr.

Nagyszombatban született, logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1695-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1696–8-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1699-től egy-egy évig Sopronban, Szakolcán, Nagyszombatban és Gyöngyösön tanított. 1704–5-ben Grazban teológiát tanult. Bécsben szentelték pappá 1705-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1707–9-ben Sopronban grammatikát, 1710-ben Varasdon retorikát tanított. 1711-ben Pozsonyban házgondnok volt. 1712-ben Komáromban hitszónokként működött. 1713–9 között Sopronban, Budán, Győrben, Nagyszombatban, Kassán és újra Sopronban tanított középiskolában. 1720–2-ben Győrben katekéta, iskolaigazgató és gazdasági főnök volt.

M: Instabilis fortunae lusus. Nagyszombat, 1702; Fraternae in fratrem impietatis ultio. Nagyszombat, 1714; Fax Ignatiana. Nagyszombat, 1717; Encomia Virginis beatissimae. Nagyszombat, 1717. Ir: LKKOS 947–8; Nom. II. 1027; RMK II. 2126; So V. 1110; St 231; Szi VIII. 1440; Staud I. 135–6; Takács 47.született: 1675-10-28, Nagyszombatbelépés: 1692-10-14, Bécsfogadalom: 1707-02-2, Sopron, C. sp.papszentelés: 1705-0-0, Bécsmeghalt: 1722-03-10, Győrbeszélt nyelvek: magyar

Mirnyk Tamás

1655. dec. 18. Sáros megye. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1763. okt. 17. Trencsén. Psz. 1686. Graz. F. 1691. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1713. szept. 13. Nagyszombat.

Sáros megyében született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Sopronban grammatikát tanított. 1677–9-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1680–2-ben Nagyszombatban tanított. 1683-ban Grazban kezdte el a teológiát, de a török háború miatt Münchenben folytatta. Egy év után visszatérhetett Grazba, ott szentelték pappá 1686-ban. Utána egy évig a középiskolában tanított. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1689–93 között Zágrábban három évig bölcseletet, majd egy évig kazuisztikát tanított. 1694-ben Kőszegen házgondnok volt. A következő évben Grazban kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1696–1704-ig Kassán két évig házgondnok volt, mellette az első évben kontroverziát, a másodiktól hét évig kazuisztikát, mellette hat évig matematikát tanított, s a végén házi lelkiatya volt. 1705–11 között Nagyszombatban végig szentírástant tanított és házi lelkiatyaként működött. Ezt a feladatot látta el 1712-ben Trencsénben. A következő évben Nagyszombatban halt meg.

M: Exercitationes poeticae. Nagyszombat, 1681; Ludi Apollinares tres. Nagyszombat, 1682; Stillae ex Ungula Pegasi deciduae. Graz, 1687. Ir: LKKOS 938–9; Nom. II. 1027–8; Pe 221; So V. 1128; St 231; Szi IX. 4.született: 1655-12-18, Sáros megyebelépés: 1763-10-17, Trencsénfogadalom: 1691-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1686-0-0, Grazmeghalt: 1713-09-13, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Miroslavich Franje

1686. nov. 23. Belgrád. Nyelv: magyar, szerb. SJ 1703. okt. 27. Trencsén. Psz. 1716. Graz. F. 1721. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1729. jan. 28. Győr.

Belgrádban született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben volt tanárképzőben. 1707–9-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Kőszegen, Győrben, majd újra Kőszegen grammatikát tanított. 1713–6-ban Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1716-ban. Ezután a harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1718-ban Pécsett tanított és hitszónok volt. A következő évben Belgrádban lelkipásztorként dolgozott. 1720-ban a császári követség tagjaként Konstantinápolyba járt, valószínűleg a török nyelv ismerete miatt. 1721-ben Kassán bölcseletet, 1722–5-ben Kolozsváron bölcseletet és matematikát tanított. 1726-ban Eszéken, 1727-ben Temesváron volt hitszónok. 1728-ban Győrben kazuisztikát tanított; rövidesen meghalt.

M: Lites inter provincias Daciae. Kolozsvár, 1723. Ir: Nom. II. 1028; Pe 586; So V. 1129; Szi IX. 4–5.született: 1686-11-23, Belgrádbelépés: 1703-10-27, Trencsénfogadalom: 1721-08-15, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1716-0-0, Grazmeghalt: 1729-01-28, Győrbeszélt nyelvek: szerb

Misik Lajos, testvér

1866. szept. 2. Tósnyárasd. SJ 1888. nov. 24. Nagyszombat. F. 1899. febr. 2. Pozsony. †1938. okt. 28. Kalocsa.

A nagyszombati noviciátusba lépett be mint cipészsegéd. 1891–6 között Szatmárnémetiben volt ebédlős és házi mindenes. 1897–1903 között Pozsonyban tevékenykedett mint ebédlős, portás és házi kísérő, majd 1904–10 között újból Szatmárnémetiben lett ebédlős és portás. 1911-ben a pesti rendházban volt portás. 1912–3-ban Kalocsán, az érseki szemináriumban volt portás, ebédlős, házi kísérő és betegápoló. 1914-ben Pozsonyban portás, ebédlős, betegápoló és házi kísérő. 1915–8 között a pesti rendházban volt portás és házi mindenes. 1919–20 folyamán Szatmárnémetiben működött mint portás, szabó, ebédlős és házi kísérő. 1921–38-ig Kalocsán volt portás, pék és házi mindenes. Hosszú szenvedés után hunyt el.

Ir: MJTN 154; †F. Misik Lajos SJ 1866–1938. ProvH 49. (1938. április) 1; Fr. Misik Lajos S. J. (1866–1938).született: 1866-09-2, Tósnyárasdbelépés: 1888-11-24, Nagyszombatfogadalom: 1899-02-2, Pozsonymeghalt: 1938-10-28, Kalocsa

Mitis Dániel

1629. dec. 26. Mladá Boleslav. SJ 1648. nov. 16. Bécs. Psz. 1661. Nagyszombat. F. 1665. febr. 2. C. sp. Szepeshely. †1683. ápr. 4. Sárospatak.

1649-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A bölcseletet 1653–6-ban, a teológiát 1658–61-ben végezte Nagyszombatban. 1663-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1664–5-ben Szepesen, 1666-ban Trencsénben és 1667–9-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1670–1-ben Trencsénben a ház anyagi ügyeit intézte. Utána újra lelkipásztori munkák kerültek előtérbe: Rozsnyón hitszónok, Nagyszombatban lelkipásztor, Szakolcán hitszónok, 1677-ben a nagy rózsahegyi misszióban, Ternovicban misszionárius. Utána egy évig Trencsénben hitoktató volt. 1679-től haláláig, 1683-ig Patakon hitszónokként működött.

Ir: Nom. II. 1030–1.született: 1629-12-26, Mladá Boleslavbelépés: 1648-11-16, Bécsfogadalom: 1665-02-2, Szepeshely, C. sp.papszentelés: 1661-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1683-04-4, Sárospatak

Mitterpacher József

1739. febr. 14. Bellye. Nyelv: magyar, német. SJ 1753. okt. 15. Trencsén. Psz. 1766. Graz. F. 1772. aug. 15. 4 fog. prof. Komárom. †1788. Pest.

A középiskolát Pécsett végezte, majd Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1756-ban Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1757–8-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. A következő három évben Sopronban tanított. 1762–3-ban Bécsben matematikát tanult az ismert matematikusnál, Scherffer Károlynál. A teológiát Grazban végezte 1764–7 között. 1766-ban szentelték pappá. 1768–70-ben felügyelő volt a bécsi Theresianumban. 1771-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, majd újra a Theresianumba került. A Társaság feloszlatása után 1774-ben a nagyszombati egyetem matematikatanára lett. 1776–7-ben a bölcsészeti kar dékánja, 1780–1-ben az egyetem rektora volt. 1782-ben részt vett az Institutum Geometricum alapításában. Háromkötetes matematikai és mechanikai műve halála után jelent meg Lipcsében utóda, Pasquick János kiadásában.

M: Tentamen publicum e praelectionibus mathematicis. Nagyszombat, 1774; Unterricht in der Mathematischen Analysis und Maschinen-Lehre. 3 k. Lipcse, 1790–8. Ir: DHCJ III. 2711–2; LKKOS 946–7; MAMŰL VII. 446–7; MÉL II. 222–3; MKL IX. 254; Nom. II. 1033; Pe 1379; Petrik 1712–1860/II. V; So V. 1133; St 232; Szi IX. 44–5; Kosáry 506, 625; Szilas L.: Mitterpacher József (1734–1814). MJK 256–7.született: 1739-02-14, Bellyebelépés: 1753-10-15, Trencsénfogadalom: 1772-08-15, Komárom, 4 fog. prof.papszentelés: 1766-0-0, Grazmeghalt: 1788-0-0, Pestbeszélt nyelvek: német

Mitterpacher Lajos

1734. aug. 28. Bellye. Nyelv: magyar, német. SJ 1749. okt. 14. Trencsén. Psz. 1761. Bécs. F. 1768. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1814. máj. 24. Pest.

Bellyén született, Pécsről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán tanult a tanárképzőben. A bölcseleti tanulmányokat Nagyszombatban végezte 1753–4-ben. A következő évben Sopronban tanított grammatikát. 1756–7-ben Bécsben a híres Scherffer Károlynál tanult matematikát, majd egy évig Győrben retorikát tanított. 1759–62-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1761-ben. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig a bécsi Theresianumban öt évig nevelő, majd hat évig a bölcselet tanára volt. 1777-ben a Nagyszombatból Budára áthelyezett egyetemen az akkor alapított mezőgazdasági tanszék első tanára lett. Tagja volt az 1782-ben a civil mérnökképzésre alapított Institutum Geometricumnak. Tanításával és írásaival nagyban hozzájárult Ausztria és Mo. mezőgazdaságának megújításához. Egyes műveit a Habsburg Birodalom minden nagyobb nyelvére – német, horvát, olasz, román, szlovák és magyar nyelvre – lefordították. Ezekben tárgyalta az erdő-, bor- és kertgazdaságot, a vászonfestéshez használható növényeket. A vidéki iskolák számára útmutatást publikált a szederfák ültetéséhez és a selyemhernyó tenyésztéséhez. Az elsők között foglalkozott a mezőgazdasággal elméleti és gyakorlati síkon.

M: Oratio SS. Virginis intaminato Conceptu. Bécs, 1760; Entwurf der ökonomischen Kentnisse. Bécs, 1773; Kurzgefaßte Naturgeschichte der Erdkugel. Bécs, 1774; Sätze aus der Naturgeschichte der Pflanzen, des Acker- und Weinbaues. Bécs, 1775; Sätze aus dem Baue der Färbekräuter, des Wald-, Wein- und Gartenbaues. Bécs, 1776; Anfangsgründe der physikalischen Oekonomie. Bécs, 1776; Elementa astronomiae physicae. Bécs, 1776; Positiones ex Historia naturali animalium. Bécs, 1777; Introductio in physicam historiam plantarum. Buda, 1777; Elementa rei rusticae. 3 k. Buda, 1778–94; Physiologicus complexus historiae naturalis. Buda, 1781; Iter per Poseganam Sclavoniae Provinciam. Buda, 1784; Abhandlung von Leinbau. Buda, 1788; Physikalische Erdbeschreibung. Bécs, 1789; Weitzner Getreide. Vác, 1793; Technologia oeconomica. Buda, 1794; Primae lineae historiae naturalis. Buda, 1795; Compendium historiae naturalis. Buda, 1799; Unterricht über die Maulbeerbäume und Seidenraupenzucht. Buda, 1805; Tractatus de Vitis cultura. 2 k. Bécs, 1808; Summarium tractatus […] Buda, 1813; Opera oeconomica. Lipcse, 1815. Ir: DHCJ III. 2712; LKKOS 947–8; MAMŰL VII. 447–9; MÉL II. 223; MKL IX. 254–5; Nom. II. 1033; Pe 1312; Petrik 1712–1860/II. V; Po III/2. 14151–2; So V. 1133–6; St 232–3; Szi IX. 45–9; Éber E.: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára Mitterpacher Lajos. Magyar Közgazdasági Múzeum Közleményei. 1962. 33–43; Pinzger F.: Mitterpacher Lajos, 1734–1814. Száz jezsuita arcél. II. 538–46; Rapaics R.: A magyar biológia története. Bp., 1953.született: 1734-08-28, Bellyebelépés: 1749-10-14, Trencsénfogadalom: 1768-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1761-0-0, Bécsmeghalt: 1814-05-24, Pestbeszélt nyelvek: német

Mladoniczky Ferenc

1836. nov. 25. Keviszöllös. Nyelv: magyar. SJ 1866. szept. 19. Nagyszombat. Psz. 1859. Innsbruck. F. 1877. febr. 2. Szatmárnémeti. †1905. okt. 24. Szatmárnémeti.

Keviszöllösön született, harmincéves korában világi papként St. Andräban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1869-ben Szatmárnémetiben a konviktus lelkivezetője volt. 1870–2 között Innnsbruckban egy évig bölcseleti, két évig teológiai tanulmányokat végzett. 1873–6-ban Kalocsán négy évig hittant tanított, és két évig az internátus igazgatója is volt. 1877–83-ban Szatmárnémetiben főleg lelkipásztori munkát végzett, de 1881–2-ben házgondnok is volt. 1884-ben Nagyszombatból vándormisszionáriusként dolgozott. 1885–95-ig Kalocsán élt. Egy évig misszionárius, öt évig házgondnok, két évig újra misszionárius és három évig hittanár volt. Utána Bp.-en ünnepi hitszónokként működött. 1898-ban újra Szatmárnémetibe került, ahol négy évig lelkipásztori munkát végzett, utána haláláig a házi lelkiatya hivatalát töltötte be.

M: Minek a pápa? Baja, 1862; Miért vagyok katolikus? Kalocsa, 1863. Ir: Cat. Def. I. 10.989; MJTN 154–5; MKL IX. 255; Tóth 27.született: 1836-11-25, Keviszöllösbelépés: 1866-09-19, Nagyszombatfogadalom: 1877-02-2, Szatmárnémetipapszentelés: 1859-0-0, Innsbruckmeghalt: 1905-10-24, Szatmárnémetibeszélt nyelvek: magyar

Mochnyai József

1729. febr. 28. Pálmafalva. Nyelv: szlovák. SJ 1746. okt. 17. Trencsén. Psz. 1761. Nagyszombat. †1764. jan. 12. Bazin.

Pálmafalván született, Lőcséről lépett be Trencsénben a Társaságba. Próbaidejének második évét Bécsben végezte. 1749-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt, és a következő évben ott tanította az alsósokat. 1751–3-ban Nagyszombatban, 1754–6-ban Besztercebányán, 1757-ben Sopronban tanított. 1758–61 között teológiát tanult Nagyszombatban. 1761-ben szentelték pappá. A következő évben Zsolnán hitszónok volt. A harmadik próbaévet Egerben végezte 1763-ban. 1764-ben Bazinba került misszionáriusnak, de hamarosan meghalt.

M: Francisco Borja Keri e Societati Jesu. Nagyszombat, 1760. Ir: Nom. II. 1035; Pe 1249; Petrik 1712–1860/V; St 233.született: 1729-02-28, Pálmafalvabelépés: 1746-10-17, Trencsénpapszentelés: 1761-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1764-01-12, Bazinbeszélt nyelvek: szlovák

Mócsy Imre

1907. nov. 24. Kalocsa. Nyelv: magyar. SJ 1925. júl. 30. Érd. Psz. 1936. júl. 26. Innsbruck. F. 1942. aug. 15. 4 fog. prof. †1980. jún. 12. Bp.

Kalocsán született, a középiskolát a jezsuitáknál végezte. Tizennyolc éves korában lépett be a Jézus Társaságába. Próbaéveit 1925–7-ben Érden, a bölcseleti tanulmányokat 1928–30 között Szegeden végezte. Magisztériumban egy évig volt Kalocsán. Utána 1932–3-ban Bp.-en a végzett újoncoknak latin nyelvet tanított. 1934–7 között Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1936-ban pappá szentelték. A harmadik próbaévre St. Andräba került. 1940–2 között Rómában szentírástant tanult. 1942 őszén kezdte meg doktori dolgozatának megírását a „Szentírás” különböző jelentéseiről Aranyszájú Szent János műveiben. 1944 őszén tanítania kellett a Pápai Gergely Egyetemen. 1946 őszén szerezte meg a doktorátust. Római tanári működését 1947 nyarán fejezte be, és folytatta Szegeden. 1948 vége felé Czapik Gyula egri érsek az egyház és az állam konfliktusában P. Mócsyt mint szóvivőjét Rómába küldte, hogy számoljon be az egyház súlyos helyzetéről. Rómában érte a hír, hogy Mindszenty József bíborost a kommunista hatalom letartóztatta. Így teljesen más helyzet állt elő. A vatikáni államtitkárság most Mócsyval tudott választ és irányelveket adni a püspöki karnak, ami meg is történt. 1949. január 17-én P. Mócsyt letertóztatták, és a Buda-dél elnevezésű, majd a kistarcsai internálótáborba vitték. Ott bölcseleti-teológiai kurzust szervezett a letartóztatott szeminaristák számára. A táborban tanárokban sem volt hiány. A hallgatóknak szabadulásuk után beszámították az ott végzett tanulmányokat és vizsgákat. A tábor feloszlatásakor, 1953-ban Kistarcsán a kiszállt Megyei Bíróság kilenc és fél évre ítélte, de 1954. december 22-én feltételesen szabadult. Ekkor különböző munkahelyeken dolgozott, kétszer a vasútnál. 1965. január 17-én újra letartóztatták, és „összeesküvésben való részvétel” címén az ún. „Rózsa-per”-ben négy évre ítélték. 1968. január 16-án szabadult, ekkor újra a MÁV-nál dolgozott nyugdíjazásáig. Közben megpróbálták újra bevonni a tanításba, de a rezsim ezt nem engedélyezte. 1980. június 12-én halt meg Bp.-en.

M: Szikrák Loyolai Szent Ignác lelkéből. Bp., 1933. De gratiarum actione in epistulis Paulinis. Róma, 1941; Duplex acceptio S. Joannis Chrysostomi et „Theoria Antiochena”. 2 k. Róma, 1945; Problema imperativi ethici in iustificatione Paulina. Róma, 1947; Isten elé nyitott szívvel. New York, 1962; Nyitott szívvel. Bp., 1980; Beadványom. Bécs, 1985; KMJ II. 149–61; Hivatásom története. KMJ II. 123–31; Beadványom. KMJ II. 149–61; Mi a Biblia? Bp., 1998; Hagytam magam szerettetni. Bp., 2007; Isten közelében. Bp., 2007. Ir: Cat. Def. II. 69; Hetényi Varga II. 228–46; MJTN 155; MKL IX. 258; Pálos 182; Tóth 27; †P. Mócsy Imre S. J. Anima Una. 75. (1980. augusztus) 11–3; P. Mócsy Imre nekrológja. Anima Una 76. (1980. október) 1–2; Mócsy I.: Hivatásom története. Anima Una 77. (1981. január) 1–7; Mócsy Imre életrajzi adatai. Anima Una 77. (1981. január) 7; Bálint J:. Emlékezés P. Mócsyra. Anima Una 78. (1981. február) 5–6; Mócsy I.: „Hogy hagytam magam szerettetni, ennyi az egész.” Anima Una 78. (1981. február) 6–10; Bodolay Gy.: P. Mócsy a „szent” és a „huligán”. Hamilton, 1981; P. Mócsy Imre SJ (1907–1980). Szolgálat 49. (1981. húsvét) 96–8; A „szent huligán”. BMJ 1981. 4–6; A szent huligán. Mócsy Imre. A Szív 75. (1989) 364–9; Alszeghy Z.: Emlékezés P. Mócsyra. KMJ II. 132–4; P. Mócsy Imre nekrológja. KMJ II. 134–138; Bodolay Gy.: Emlékezés M. I.-re. KMJ II. 138–48; MJN 208–10; Miklósházy 41.született: 1907-11-24, Kalocsabelépés: 1925-07-30, Érdfogadalom: 1942-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1936-07-26, Innsbruckmeghalt: 1980-06-12, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Mogyoróssy (Szabó) Sándor

1903. ápr. 30. Hajdúdorog. SJ 1921. dec. 17. Psz. 1932. júl. 26. Innsbruck. F. 1942. febr. 2. †1976. nov. 11. Pannonhalma.

A debreceni piarista gimnáziumban érettségizett, majd Érden belépett a Jézus Társaságába. 1924–6 között Szegeden végezte a filozófiát, majd Kalocsán lett kollégiumi felügyelő és a gyorsírás tanára. 1930–3 között Innsbruckban teológiát tanult, ahol közben pappá szentelték. 1934–6 között a pécsi Pius Kollégiumban volt hittan- és énektanár. 1937–8 között Hódmezővásárhelyen plébánoshelyettes és hittantanár volt az iskolában. 1939-ben Szegeden végezte a terciát. A következő két évben újból Hódmezővásárhelyen volt hittantanár, a Szívgárda vezetője. 1942-ben a kispesti jezsuita plébánián lelkész és a Mária-kongregációk vezetője volt. 1943-tól a szegedi kollégiumban lelkész, házgondnok és a Mária-kongregáció vezetője. 1946–9 között Hódmezővásárhelyen spirituális, gimnáziumi hittantanár, a Szívgárda vezetője, templomi gyóntató. 1950-ben Mezőkövesden volt lelkész, házgondnok, hittantanár. A diszperzió után 1951–6 között Jászladányban, 1957-ben Dévaványán, 1957–8-ban Adácson, 1958–64 között Besenyőtelken volt káplán. 1964–5 között Jászberényben lelkipásztori kisegítőként és hittantanárként működött. 1966–75-ig Miskolcon volt lelkész, majd 1975-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója.

Ir: MJTN 155; Holovics F.: Mogyoróssy Sándor SJ. Barátaink Levelei 1976. november 14. 10–2; Pallagi Gy.: P. Mogyoróssy Sándor SJ (1903–1976). Szolgálat 39. (1978. Kisboldogasszony) 94–5; Tüll A.: P. Mogyoróssy Sándor (1903–1976). MJV III. 356–60; P. Mogyoróssy Sándor (1903–1976). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 380–2; Miklósházy 41.született: 1903-04-30, Hajdúdorogbelépés: 1921-12-17fogadalom: 1942-02-2papszentelés: 1932-07-26, Innsbruckmeghalt: 1976-11-11, Pannonhalma

Molindes Franz

1678. jún. 6. Mainz. Nyelv: német. SJ 1693. okt. 14. Bécs. Psz. 1707. Bécs. F. 1711. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. 1731–6: tartományfőnök. †1768. máj. 28. Bécs.

A németországi Mainzban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. Ott 1694–5-ben újonc volt, a következő évben a tanárképzőt végezte. 1697–9-ben a bécsi kollégiumban tanult bölcseletet, és három évig a középiskolában tanított, majd ugyanígy Passauban is 1702–3-ban. 1704–7 között teológiát tanult Bécsben, ott szentelték pappá 1707-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1709–14-ben Bécsben két évig poetikát és retorikát, majd négy évig bölcseletet tanított. 1715–8 között Grazban kontroverziát és kazuisztikát, valamint szentírástant tanított, és 1718-ban lelkipásztor volt. 1719-ben a bécsi kollégiumban házgondnokként működött. 1720–4 között a bécsi újoncházban rektor és újoncmester volt. 1725–8-ig a tartományfőnök helyetteseként szerepelt. 1729-ben Grazban rektor lett. 1732-ben tartományfőnökké nevezték ki, öt évig viselte ezt a hivatalt. 1737–8-ban az újoncházban rektor és újoncmester volt. Onnan három évre a kollégiumba került rektornak. 1742–5 között a professzusház főnöke volt. Utána az újoncházban lakott mint a tartományfőnök tanácsadója. 1647-től öt évig a kollégiumban a konviktust vezette. 1752-től haláláig a bécsi újoncházban lakott, kilenc évig mint házi lelkiatya, három évig egy jámbor társulatot vezetett, s utána már ápolásra szorult.

M: Pia desideria. Bécs, 1709; Angelus Pacis. Bécs, 1710; Pietas quotidiana. Bécs, 1722. Ir: Guilhermy I. 476–7; Nom. II. 1039–40; So V. 1180–1; St 233–4.született: 1678-06-6, Mainzbelépés: 1693-10-14, Bécsfogadalom: 1711-08-15, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1707-0-0, Bécsmeghalt: 1768-05-28, Bécsbeszélt nyelvek: német

Molnár K. János I.

1708. okt. 29. Győr. Nyelv: magyar. SJ 1731. okt. 14. Trencsén. Psz. 1741. Kassa. F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1796. Kassa.

Győrben született, a bölcseleti tanulmányok befejezése után Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1734–6-ban Pécsett és 1737-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1738–41-ben Kassán végezte a teológiát. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána egy évig Gyulafehérváron tanított retorikát. 1744-ben Kassán, 1745–7-ben Kolozsváron volt a bölcselet tanára. 1748-ban Egerben, 1749–51-ben Budán kontroverziát tanított. 1752-től a feloszlatásig Kassán működött: egy évig szentírástant tanított és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1753–6-ig teológiát adott elő, és 1755–6-ban a teológiai kar dékánja volt. 1757–61-ben a kancellári és könyvtárosi hivatalt töltötte be. 1762–4 között rektor, 1665–70-ben a nemesi konviktus igazgatója, 1771-ben házi gyóntató és 1772–3-ban házi lelkiatya volt. A feloszlatás után ugyanott mint özv. Csáky Antalné gyóntatója működött haláláig.

M: Exempla in triplici genera Christianorum. Kolozsvár, 1737; Oliva pacis. Kolozsvár, 1746. Ir: Nom. II. 1039–40; Pe 930; Petrik 1712–1860/II. V; Po III/2 14293–301; So.V; 1185; St 234; Szi IX. 207–8.született: 1708-10-29, Győrbelépés: 1731-10-14, Trencsénfogadalom: 1746-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1741-0-0, Kassameghalt: 1796-0-0, Kassabeszélt nyelvek: magyar

Molnár K. János II.

1728. jún. 13. Csécsény. Nyelv: magyar. SJ 1745. okt. 14. Bécs. Psz. 1759. okt. 7. Graz. F. 1763. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1804. febr. 15. Szepesváralja.

A középiskolát Pozsonyban végezte, és Bécsben lépett be a Társaságba. 1748-ban Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Sárospatakon tanított. 1750–2 között Kassán végezte a bölcseletet, és a következő évben ugyanott a parvistákat tanította. 1754-ben Bécsben matematikát tanult, majd Budán és Nagyszombatban tanított középiskolában. 1757–60 között Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1759-ben. 1761-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1762–6 között bölcseletet tanított Nagyszombatban, utána egy évig vezette a győri tanárképzőt. Azután egy-egy évig Budán és Kolozsváron szentírástant, majd újra Budán teológiát tanított. 1773-ban Nagyváradon Patachich Ádám püspök teológusa lett. A Társaság feloszlatása után előbb lelkipásztori munkát végzett, majd 1776-ban a budai akadémia igazgatójává nevezték ki. Tagja volt az egyetemi tanácsnak is. Tanított bölcseletet, teológiát, latin és görög nyelvet. Volt tanítványa, Ürményi József kiemeli, hogy mindenkor a jeles tanító mintaképe volt. 1784-ben mint szepesi kanonok Szepesváraljára költözött. Húsz évet töltött itt írással és olvasással. Nagy szerepe volt a magyar nyelv és stílus terjesztésében. Úttörő munkát végzett a magyar nyelvű tudományos és ismeretterjesztő irodalom létrehozásában. Magyar nyelven adott ki egy négykötetes egyháztörténelmet és az építészet történetét a római kor végéig. Legnagyobb jelentősége azonban magyar nyelvű fizikakönyvének volt. Irodalmi művei közül a legkiemelkedőbb a Magyar Könyv-ház huszonkét kötete. Ezt folyóiratnak is lehetne nevezni korának enciklopédikus formájában. Csaknem az egészet maga írta; benne sok tudományos kifejezést ő használt először. A magyar nyelvújítás előfutára volt.

M: A régi jeles épületekről. Nagyszombat, 1760; Az igaz penitentzia-tartó bűnösnek eleven példája. Nagyszombat, 1763; A megtérő református. Nagyszombat, 1763; Concionum pro dominicis annus unus. Nagyszombat, 1767; Az anya-szent-egyháznak történeti. 4 k. Nagyszombat, 1769–88; Urnapi prédikátzió. Kolozsvár, 1769; Az oltári szentségről. Pozsony, 1775; Pásztor ember. Nagyszombat, 1775; De ratione legendi libros moderni temporis. 2 k. Pozsony–Kassa, 1776; Petrovszky Sándor úrhoz […] 15 levelei. Pozsony–Kassa, 1776; Egész esztendőnek vasárnapira és innepire szolgáló prédikátziók. Pozsony–Kassa, 1777; A’ Fizikának eleji. 2 k. Pozsony–Kassa, 1777; Az ó és új testamentomi szent historiának summája. Buda–Nagyszombat, 1777; Chrestomathia. Buda, 1778; Orationes sacrae. Buda, 1780; Actvvm fidei, spei et caritatis. Pest, 1780; Zoologicon. Buda, 1780; Phytologicon. Buda, 1780; Onictologicon. Buda, 1780; Szent Ágoston hármas levele. Pozsony, 1780; Oratio funebris […] Mariae Theresiae. Pozsony, 1781; Magyar Könyv-Ház. 1–4. k.: Pozsony, 1783, 5–22. k.: Pest, 1793–1804; Oratio funebris […] Caroli de Salbeck. Lőcse, 1785; Psalmorum […] explicatio. Kassa, 1786; Contionum dogmaticarum […] synopsis. Kassa, 1787; Responsorum adversus […] hujus temporis objectiones. 2 k. Kassa, 1789; Sacra solemnia. Kassa, 1790; Molnár Jánosnak […] magyar és deák könyvei. Győr, 1792; O és Uj egypár Tzelsus ellen egypár könyv. Pest, 1794; A közönséges keresztény hitnek sommája. Pozsony, 1798. Ir: DHCJ III. 2719–20; MAMŰL VII. 456–9; MÉL II. 235; MKL IX. 287–8; Nom. II. 1040; Petrik 1712–1860/II. V. VII; Po III/2 14293–301; Po Magyar 1121–30; So V. 1185–9; St 234; Szi IX. 208–13; Molnár János (1728–1804). KJKT 71–2; Mihalovics E.: Molnár János. A katolikus prédikáció története Mo.-on. Bp., 1900–1901. 206–11; Csatkai E.: Az első magyar nyelvű művészettörténeti könyv. Magyar Művészet I. (1925) 167–8; Brunner E.: A francia felvilágosodás és a magyar katolikus hitvédelem. Pannonhalma, 1930. 23–8; Géfin Gy.: Molnár János szepesi kanonok és Szily János szombathelyi püspök két levélváltása. Győri Szemle 2. (1932) 131–5; Rapaics R.: Molnár János, a magyar természettudomány megalapítója. A Természet 29. (1933) 108–9; Zemplén E.: Molnár J. apátúr élete és művei. Dissz. Bp., 1935; Pech A.: Molnár János, a magyar művelődés egyik úttörője. Magyar Középiskola 34. (1941) 82–6; Kunszery Gy.: „A fizikának eleje”. Vigilia 22. (1957) 190–1; Darvas A.: Az első magyar nyelvű könyv a fizikai ismeretek terjesztésére. Természettudományi Közlöny 89. (1958) 421–42; Vértesy M.: A Könyvbarát őse. A Magyar Könyv-Ház, az első magyar nyelvű folyóirat. Könyvtáros 8. (1958) 687–8; Donáth R.: Néhány adalék a szerzői kézirat és cenzúra viszonyához a XVIII. század végén. MKSz 77. (1961) 489–93; F. Csanak D.: Molnár János. A Ratio educationis és az iskolai újságok. MKSz 91. (1975) 251–4; Takács B.: Molnár János. Egy jezsuita hitvitázó a XVIII. században. Theológiai Szemle 29. (1986) 39–44; Fehér K.: Az első magyar nyelvű rendszeres neveléstan. MKSz 102. (1986) 316–20; Endresz K.: Egy elfelejtett jezsuita tudós: M. K. J. Gyökér és Gyümölcs. Zsámbék, 1998, 62–87; Fehér K.: Molnár János SJ életműve. Távlatok 67. (2005) 1, 84–90.született: 1728-06-13, Csécsénybelépés: 1745-10-14, Bécsfogadalom: 1763-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1759-10-7, Grazmeghalt: 1804-02-15, Szepesváraljabeszélt nyelvek: magyar

Molnár Miklós

1928. máj. 6. Bp. SJ 1948. szept. 15. Pullach. Psz. 1959. szept. 7. Chantilly. F. 1976. dec. 29.

Külföldön lépett be a Társaságba. Pullachban végezte a noviciátust, Assenhausenban a juniorátust. 1952–4 között Leuvenben tanult filozófiát. 1955–6 között Tournai-ban volt magiszter, 1957–60-ig teológiát tanult először Enghienben, majd Chantillyben, ahol pappá szentelték. 1961-ben Wépionban végezte a terciát. 1962-ben Namurben lelkipásztor, 1963–9 között Amszterdamban az emigráns magyarok lelkésze volt. 1970-ben került Kanadába, ahol először Torontóban, majd Hamiltonban segített a lelkipásztori munkában. 1974–90 között a kanadai Londonban a helyi magyar közösség adminisztrátora volt. 1991–3 között Hamiltonban lett kisegítő lelkész. 1994-ben hazatért, először Pécsett lelkészkedett, majd 1996-ban a kárpátaljai misszióba ment, először Ungváron, majd Ráton lett magyar lelkész. 2003-ban megrendült egészsége miatt a pilisvörösvári szociális otthonba költözött.
A kétéves próbaidőt Nagyszombatban és egy év retorikát St. Andräban végzett. Utána Kalocsán tanított 1865-ig. A bölcseleti tanulmányokra Pozsonyba került 1867–9-ben. Egyévi kalocsai működés után Innsbruckban a kétéves teológiai kurzust végezte. 1872-ben szentelték pappá. Két évig latin-, görög-, némettanár volt Kalocsán. 1875-ben Prágában végezte a harmadik próbaévet. 1876–93 között Kalocsán tartózkodott. Három évig készült a tanári vizsgára, majd főleg latin és görög nyelvet tanított. 1882–6-ban rektor és iskolaigazgató volt. 1894-ben Nagyszombatban lett rektor és újoncmester. 1906-ban visszakerült Kalocsára, ahol haláláig rektor és iskolaigazgató volt. Kalocsai és nagyszombati működése mutatja kiváló tehetségét a középiskolások és a rendi újoncok nevelésében.

M: Jézus Társaságának szabályai. Pozsony, 1890; Kempis Tamás: Krisztus követéséről. Kalocsa, 1891; A katolikus ifjúság imádságos könyve. Kalocsa, 1901; Keresztúti ájtatosság a kalocsai ifjúsági imakönyvből. Eger, 1936. Ir: Cat. Def. I. 12.137; Gu XVIII. 1187; MJTN 156; MKL IX. 1187; Tóth 27; KK 145–6; Tomcsányi L.: Molnár László SJ. Mária Kongregáció 3. (1910. március) 7, 215–7; Baják M.: Tanár és elöljáró. P. Molnár László emléke. Jezsuita Nevelés 1 (1955) 12, 300–3.született: 1928-05-6, Bpbelépés: 1948-09-15, Pullachfogadalom: 1976-12-29papszentelés: 1959-09-7, Chantilly

Molnár Ödön

1909. febr. 8. Újszentanna. SJ 1927. szept. 14. Érd Psz. 1938. jún. 4. Zikavej. †1980. máj. 3. Francheville.

Érden volt novícius. Szegeden hallgatta a filozófiát, 1933-ban Pécsett lett magiszter. 1934-ben a kínai misszióba ment, először Tamigban tanult kínaiul, aztán a helyi jezsuita kollégiumban tanított franciát. 1936–9 között Zikavejben tanult teológiát, ahol 1938. június 4-én szentelték pappá. 1940–1 között Tamingban és környékén, 1942–3 folyamán Cingfengben missziózott. 1948–50 között Sanghajban élt, amikor 1952-ben kitiltották Kínából, utána Németországban hosszasan gyógykezelték. 1962-től Lyonban működött, majd 1963–80 között Francheville-ben gyengélkedett, ahol elhunyt.

M: Ragyogó csillagok a kínai éjben. Bp., 1935; A kínai kollégisták között. Klny. Bp., 1935. Ir: MKL IX. 289; MJTN 157; Miklósi L.: Molnár Ödön. Magyar hősök öt világrészen. Bp., 1935. 118; Molnár Ödön. MJN 210.született: 1909-02-8, Újszentannabelépés: 1927-09-14, Érdpapszentelés: 1938-06-4, Zikavejmeghalt: 1980-05-3, Francheville

Moltesz József

1928. jan. 21. Bp. SJ 1946. szept. 24. Bp. Psz. 1957. júl. 30. Burgos. F. 1964. febr. 2. Buffalo. †2004. szept. 15. New York.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, utána Szegeden tanulta a filozófiát, de 1949-ben külföldre kényszerült tanulmányai folytatására. Előbb Chieriben tanulta, majd Leuvenben fejezte be 1952-ben a filozófiát. 1953–4-ben Feldkirchben töltötte magiszteri éveit. 1955–8 között Burgosban végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. 1959-ben Auriesville-ben töltötte a harmadik probációját. Utána Chilébe küldték, 1960–2 között Antofagostában hittant és angolt tanított, valamint a Mária-kongregációt vezette. 1963–74 között Buffalóban hittant, németet és spanyolt tanított, és a Mária-kongregációt vezette. 1975-ben Hamiltonban, majd 1976-ban Clarence-ben, 1977–82 között Buffalóban a házas hétvége előadásait szervezte. 1982–5 között a Staten Island-i lelkigyakorlatos házban adott lelkigyakorlatokat. Szabbatikus évet töltött 1972-ben Feldkirchben és 1986-ban Jeruzsálemben. 1987–9 között Auriesville-ben, 1990–2 folyamán Syracuse-ben és 1993–2001 között Staten Islanden adott lelkigyakorlatokat. 2002-ben gyenge egészsége miatt beköltözött a Fordham egyetemen levő Murray-Weigel Hallba, ahol elhunyt.

Ir: MJTN 157; Nemesszeghy E.: Moltesz József (1928–2004). MJV IV. 379–82; Moltesz József. MJN 211.született: 1928-01-21, Bpbelépés: 1946-09-24, Bpfogadalom: 1964-02-2, Buffalopapszentelés: 1957-07-30, Burgosmeghalt: 2004-09-15, New York

Monsperger András

1708. nov. 2. Kapuvár. Nyelv: magyar. SJ 1726. okt. 14. Bécs. Psz. 1740. Nagyszombat. F. 1744. febr. 2. C. sp. Kőszeg. †1771. jún 10. Lipótvár.

Kapuváron született, logikusként lépett be Bécsből a Társaságba. A próbaévek után Pozsonyban grammatikát tanított. 1730–2-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána három évig Pozsonyban, egy-egy évig Kőszegen és Kassán tanított. 1738–41-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1740-ben szentelték pappá. 1742-ben Kőszegen lett hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1744-ben újra Kőszegen lett hitszónok, majd két évig Sopronból annak birtokán, Pornón volt misszionárius. 1747–8-ban Győrben végzett lelkipásztori mukát. 1749–56 között Nagyszombatban, Budán, Egerben, Kőszegen és Nagybányán volt hitszónok. 1757-ben Felsőbányán házfőnökként és plébánosként működött. 1758–63 között Sopronban egy évig magyar hitszónok és öt évig házi lelkiatya volt. 1764-től haláláig Lipótváron a házfőnöki és plébánosi hivatalt töltötte be.

M: Metamorphosis Rhetoris in Philosophum. Kassa, 1737; Nagy lelkü emberangyal. Sopron, 1761. Ir: Nom. II. 1042–3; Petrik 1712–1860/II. V; So V. 1230; St 235; Szi IX. 278–9.született: 1708-11-2, Kapuvárbelépés: 1726-10-14, Bécsfogadalom: 1744-02-2, Kőszeg, C. sp.papszentelés: 1740-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1771-06-10, Lipótvárbeszélt nyelvek: magyar

More István

1715. ápr. Poklos. Nyelv: magyar, román. SJ 1733. okt. 27. Trencsén. Psz. 1746. Nagyszombat. F. 1751. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1783. máj. 21. Gyulafehérvár.

Pokloson született, logikusként Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban 1737–9-ben bölcseletet tanult. Utána Egerben két, Gyöngyösön egy évig tanított. 1743–6 között teológus volt Nagyszombatban. 1746-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1748–52-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. 1753-ban hitszónok volt Nagybányán. 1754-ben Egerben, 1755–60-ban Budán három évig kazuisztikát és három évig kánonjogot tanított. 1761–73-ig a balázsfalvai görögkatolikus püspök teológusa volt. A feloszlatás után királyi beneficiátus, majd hátszegi plébános lett.

M: Manuale jurisperitorum Ungariae. Kolozsvár, 1751; Ethica animalium. Kolozsvár, 1751; Ethica hominum. Kolozsvár, 1752. Ir: Nilles 633–4; Nom. II. 1047; Pe 976; Petrik 1712–1860/VII; Po Magyar 754; So V. 1305; Temesváry 36.született: 1715-04-0, Poklosbelépés: 1733-10-27, Trencsénfogadalom: 1751-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1746-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1783-05-21, Gyulafehérvárbeszélt nyelvek: román

Morel (Keresztény) Gyula

1927. dec. 17. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1946. júl. 30. Bp. Psz. 1957. júl. 28. Enghien. F. 1963. aug. 15. 4 fog. prof. München. †2003. szept. 30. Rum.

Bp.-en született, a középiskolát az Érseki Gimnáziumban végezte. 1944 közepén behívták katonának, 1945. április 1-jén Ausztriába kellett mennie. Stockerauban orosz fogságba esett, ahonnan szeptember elején szabadult. 1945. december 14-én érettségizett. 1946. július 30-án lépett be a Társaságba; 1948-ban kezdte meg bölcseleti tanulmányait Szegeden. Decemberben meghívás érkezett számára Hollandiából azok folytatására, de nem kapott útlevelet. Ezért december 21-én megkísérelte a szökést, de a határon elfogták, és hat hónapra ítélték. Szombathelyen és Kaposváron volt börtönben. Július 19-én újra megkísérelte a szökést, ezúttal sikerrel járt. Ő is Innsbruckba került, ahonnan társai néhány nappal előtte az északolasz Chieribe költöztek. Hónapokig tartott, míg 1950. január 18-án ő is odaért. Ott folytatta bölcseleti tanulmányait, és velük együtt az utolsó évre 1951. szeptember 27-én a belgiumi Egenhoven-Leuvenbe került, ahol 1952. július 16-án megszerezte a bölcsészeti licenciátus fokot. Onnan két évre Münchenbe került, ahol a nagy Mária-kongregáció fiatal tagjainak nevelésével foglalkozott. A teológiai tanulmányokra a francia jezsuiták belgiumi főiskolájára került Enghienbe. Már akkor érdekelte az egyházszociológia. Kapcsolatba lépett Hágában a holland prof. Zeegersszel. 1957. július 28-án szentelték pappá Enghienben. A negyedik év teológiát már Franciaországban, Chantillyben végezte, ahol megszerezte teológiából is a licenciátust. Az utolsó tanévben 1958. április 24-én került sor a Magyar Egyházszociológiai Intézet megalapítására. 1959–62 között szociológiát tanult a bécsi egyetemen, 1962-ben doktorált. 1962–7-ig Münchenben volt egyetemi lelkész, és megkezdte tudományos munkáját az egyházszociológia területén. 1967-ben került az innsbrucki egyetem jogi és államtudományi karára, ahol 1969 végén nyilvános rendes tanár lett. Ezt a kart az egyetem 1976-ban feloszlatta, és Morel tanszéke és intézete a társadalom- és gazdaságtudományi karhoz került. 1977–9-ben a dékáni hivatalt viselte. 1996-ban fejezte be tanári működését. Több egyházi és társadalmi intézet tanácsadója volt. A Magyar Egyházszociológiai Intézet alapításától kezdve – főleg András Imre bekapcsolódásával – igen fontos munkát végzett: elsőrangú információival és a fontosabb mo.-i események (pl. püspökkinevezések vagy egyháziak elleni perek) pontos, tárgyilagos elemzéseivel, valamint azok német és angol nyelvű közlésével nagy szolgálatot tett az egyháznak. Morel, főleg idősebb korában, erősen kritikus álláspontot tett magáévá a mai egyházi struktúrákkal, bizonyos tanokkal és az egyház kormányzásában megmutatkozó irányokkal szemben. Súlyos betegségei ellenére is haláláig dolgozott. 1955-től számos könyve és cikke jelent meg főleg magyar és német nyelven. Helyszűke miatt mi csak a könyveit jelezzük. Első cikkei 1955–65 között a legtöbb esetben a politikai helyzet miatt „G. Káldi” néven jelentek meg.

M: Ungarnflüchtlinge 1956–57. Bécs, 1959; Die katholische Kirche in Ungarn um die Jahrhundertwende. Bécs, 1960; Ein Reformplan der Pfarreie und Kirchen von Budapest – und sein Ergebnis. (András I.-vel közösen.) Bécs, 1961; Die Lage der katholischen Kirche in Ungarn im Jahre 1960. Bécs, 1961; Beiträge zur Lage der katholischen Kirche in Ungarn im Jahre 1962. Bécs–München, 1963; Inhaltsanalyse der in der TageszeitungNépszabadságJg. 1962 erschienenen kirchlich-religiösen Mitteilungen. München, 1963; Beiträge zur Lage der katholischen Kirche in Ungarn im Jahre 1963. Köln–München–Bécs, 1964; Religion in der kommunistischen Presse. Eine Inhaltsanalyse. Köln–München–Bécs, 1964; Beiträge zur Lage der katolischen Kirche in Ungarn im Jahre 1964. Köln–München–Bécs, 1965; Das Gesicht der Gemeinde. Innsbruck, 1968; Religion in der kommunistischen Presse. (H. B. Meyerrel közösen.) Innsbruck, 1968; Ergebnisse und Aufgaben der Liturgiereform. (András I.-vel közösen.) Innsbruck, 1968; Bilanz des ungarischen Katholizismus. München, 1969; Glaube und Säkularisierung. Innsbruck, 1972; Wandel im Wertsystem. Weinheim, 1974/75; Enthüllung der Ordung. Innsbruck, 1977; Werbung für Atheismus in Ungarn. (András I.-vel közösen.) Bécs, 1981; Handbuch des Ungarischen Katholizismus. Bécs, 1984; Ordnung und Freiheit. Innsbruck, 1986. (2 kiad.); Grundkurs der Soziologie. Innsbruck, 1986. (6. kiad.); Szociológia. Bécs, 1989; A jövő biztosabb, mint a múlt. Bp., 1995. (2. kiad.); Glauben hat Zukunft. Innsbruck, 1998; Szociológiaelmélet. Bp., 2000; Valójában mit utasít el a mai társadalom, a kinyilatkoztatott igazságot vagy annak torzképét? Bp., 2000; Visszaemlékezés a (nemcsak geográfiailag) görbe vonalakon írt egyenesre. MJV I. 256–71; Radikale Kirchenreform. Innsbruck–Bécs, 2003. Magyar kiadása: Radikális egyházreform. Bp., 2007. Ir: Hetényi Varga II. 143–4; MJTN 157–8; MKL IX. 337; Pálos 182; Borbándi 262, 673; Nemesszeghy E.: P. Morel Gyula rövid életrajza. ProvH 83. (2003. október–december) 33–4; Vass Gy.: Búcsú egy jó baráttól. Provincia Hírei 83. (2003. október–december) 34–7; „Az igazság felé több út is vezet.” A Szív 89. (2003. november) 11, 13; Nemesszeghy E.: P. Morel Gyula SJ. A Szív 89. (2003. december) 12, 8; András I.: A vallásszociológus Morel Gyula SJ. Távlatok (2004) 1, 106–11; András I.: Morel (1957. május 29-ig Keresztény) Gyula életrajzi adatai. Fél évszázad Bécsben. Bécs–Csíkszereda, 2008. 90–103; MJN 212–4.született: 1927-12-17, Bpbelépés: 1946-07-30, Bpfogadalom: 1963-08-15, München, 4 fog. prof.papszentelés: 1957-07-28, Enghienmeghalt: 2003-09-30, Rumbeszélt nyelvek: magyar

Morlin Imre

1917. jan. 15. Szatmárnémeti. Nyelv: magyar. SJ 1948. júl. 30. Bp. Psz. 1957. jan. 25. Pomáz. F. 1984. dec. 8. 4 fog. prof. 1984–90: tartományfőnök. †2003. júl. 22. Pilisvörösvár.

Szatmárnémetin született, apja magas rangú katonatiszt volt. 1926-tól előbb a kőszegi, majd a pécsi hadapródiskolában tanult. 1934-ben érettségizett, a Ludovika Akadémia tisztképző főiskolára került. 1938-ban avatták tüzér hadnaggyá. Nyíregyházán, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot. Onnan hazahívták, és a nagyváradi hadapródiskola tanára lett. 1944-ben, már századosi rangban, Bp.-en tartózkodott, amikor a szovjet hadsereg megkezdte a főváros ostromát. A Baross utca közelében megsebesült, és orosz fogságba került. Szibériából 1947-ben szabadult. Ekkorra már megérett benne a szerzetesi hivatás, és 1948-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. 1950-ben az újoncházat lefoglalták, így Szegedre kellett költöznie. 1950. június 10-én Jászberénybe hurcolták, ahonnan megszökött, és Szegeden megkezdte teológiai tanulmányait, de hamarosan elbocsátották. Segédmunkásként, sekrestyésként dolgozott. 1957. január 27-én Kisberk Imre székesfehérvári püspök Pomázon titokban pappá szentelte. Az angyalföldi plébánián lett sekrestyés, de foglalkozott fiatalokkal is. E munkájának gyümölcsei voltak kisregényei. 1964-ben sajtószabadsággal való visszaélés címén két és fél év börtönbüntetésre ítélték, melyet másodfokon tíz hónapra csökkentettek. Szabadulása után a bp.-belvárosi plébánián dolgozott irodistaként, de sok papi munkával is foglalkozott. 1981-ben a leányfalui új lelkigyakorlatos házban való közreműködéséhez két évig Rómában lelkiségi teológiát tanulhatott. Hazatérte után a lelkigyakorlatos munka lett fő feladata. 1984-ben ő volt az első tartományfőnök, akit újra a rendfőnök nevezett ki. Erős kézzel próbálta végezni nehéz feladatát, a szétszóratásban élő jezsuitákat a lassan már várható felszabadulásra előkészíteni. 1990-től először Bp.-en, 1992-től Makkosmárián volt lelkipásztor. 1996–8-ban a Radvány utcai rendház elöljárójaként működött. Utána Bp.-en dolgozott, és főleg lelkigyakorlatok vezetésével foglalkozott. 2003-ban a pilisvörösvári gondozóotthonba került, ahol rövidesen meghalt.

M: Csibi. Kecskemét, 1991; Aranykereszt. Kecskemét, 1992; Üvegbolt. Róma, 1992; A csodálatos kép. Kecskemét, 1993; A zöld bőrönd titka. Kecskemét, 1993; A tizenegy apostol titka. Kecskemét, 1993; A katasztrófa. Kecskemét, 1994; Jegyesekkel beszélgetünk. (Fejes Máriával közösen.) Kecskemét, 1994; „Csak azt tettük, ami a kötelességünk”. ÜJV 173–200; Klaudiusz. Kecskemét, 1995; Koki. Kecskemét, 1995; Templom az erdő szélén. Kecskemét, 1996; A csillagos Pók hálójában. Kecskemét, 1998. Ir: Hetényi Varga II. 245–57; MJTN 158; MKL IX. 338–9; Pálos 182–3; Katonatisztből Krisztus katonája. P. Morlin Imre SJ. Keresztény Élet 1995. június 18. 4; P. Morlin Imre SJ életrajza (1917–2003). ProvH 82. (2003. június–szeptember) 21–2; Elhunyt P. Morlin Imre. Új Ember 59. (2003. augusztus 10.) 32, 10; Széll K.: Rendhagyó megemlékezés Morlin Imre atyáról. Magyar Papi Egység. 2003. 4. (karácsony) 17–20; Miklósházy 41–2.született: 1917-01-15, Szatmárnémetibelépés: 1948-07-30, Bpfogadalom: 1984-12-8, 4 fog. prof.papszentelés: 1957-01-25, Pomázmeghalt: 2003-07-22, Pilisvörösvárbeszélt nyelvek: magyar

Moro Ferenc

1668. nov. 25. Szentjános (Pozsony megye). Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1687. nov. 22. Trencsén. Psz. 1700. Nagyszombat. F. 1706. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1710. aug. 19. Kassa.

A Pozsony megyei Szentjánoson született, logikusként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1690–4 között Kassán két évig a középiskolában tanított, majd utána elvégezte a bölcseletet. A következő évben Ungváron tanított. 1697–1700 között Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1700-ban. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1702–4-ben Kassán bölcseletet tanított, majd 1705–6-ban Szepeskáptalanon hitszónok volt. 1707-ben Nagyszombatban kazuisztikát és matematikát, 1708–10-ig Kassán matematikát tanított és szlovák ünnepi hitszónok volt.

M: Primitiae veris poetici. Kassa, 1694. Ir: MKL IX. 340; Nom. II. 1050–1; Pe 358; So V. 1328; St 236; Szi IX. 309.született: 1668-11-25, Szentjános (Pozsony megye)belépés: 1687-11-22, Trencsénfogadalom: 1706-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1700-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1710-08-19, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Moro István

1672. márc. 23. Szentjános (Pozsony megye). Nyelv: szlovák. SJ 1689. okt. 18. Trencsén. 1702. Graz. †1704. márc. 26. Pécs.

A Pozsony megyei Szentjánosban született, Pozsonyból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Pozsonyban tanított grammatikát. 1693–4-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1695–8-ig Kolozsváron tanított. 1690–1702-ig Grazban végezte teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1704-ben Pécsett tanított, amikor a szerb szabadcsapatok március 26-án megölték.

M: Geographia Pannoniae. H. n., é. n. Ir: Guilhermy I. 391. MKL IX. 340; Nom. II. 1051; Pe 389; So V. 1328; St 236; Szi IX. 310; Meszlényi A.: Az 1704. évi pécsi vérfürdő. Egyházi Lapok 65. (1942) 336–8; Cser Palkovits I.: Pécs városa jezsuitáinak múltjából. Bp., 1942. 7; Fricsy Á.: Pécsi vértanúk. ProvH 20. (1993. április) 3; Cser Palkovits I.: A négy pécsi jezsuita vértanú emléktáblájának ünnepélyes megáldásáról. ProvH 21. (1993. május) 4–5.született: 1672-03-23, Szentjános (Pozsony megye)meghalt: 1704-03-26, Pécsbeszélt nyelvek: szlovák

Morus Florentius

1551 k. Armagh. Nyelv: ír. SJ 1582. jún. 26. Brünn. Psz. belépése előtt. †1616. aug. 6. Jindřichuv Hradec.

Az írországi Armaghban született, papként lépett be Brünnben a Társaságba. 1587-ben még ott volt mint templomigazgató és az alsósok tanára. 1589-ben Olmützben az újoncok felügyelőjeként szerepel. 1590–1-ben Bécsben volt gyóntató és középiskolai tanár. A következő évben Znióváralján ugyanilyen munkakörben dolgozott. 1593-ban házi lelkiatya volt. 1594–7 között tanított az iskolában és gyóntatott. 1598–1610-ig ugyanilyen munkakörben dolgozott a csehországi Jindřichuv Hradecban.

Ir: CPA I. 736.született: 1551-0-0?, Armaghbelépés: 1582-06-26, Brünnpapszentelés: belépése előttmeghalt: 1616-08-6, Jindřichuv Hradecbeszélt nyelvek: ír

Móry István

1576. Trencsén. Nyelv: magyar. SJ 1596. jún. 5. Bécs. Psz. 1606. F. 1613. jan. 6. C. sp. †1632. márc. 4. Kolozsvár.

Trencsénben született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1597-ben Brünnben volt újonc. 1598–9-ben Kolozsváron retorikát, majd bölcseletet tanult. 1600-ban Gyulafehérváron grammatikát tanított. 1601–3 között egy évig bölcseletet tanult, és két évig középiskolában tanított. 1604–6-ig Grazban teológiát végzett. Valószínűleg 1606-ban szentelték pappá. 1607-ben a csehországi Český Krumlovban tanított. 1608–11-ig Zágrábban három évig tanított és 1610-ben házgondnok volt. 1612-ben Olmützben végezte a harmadik próbaévet. 1613-tól Zágrábban iskolaigazgató, két évig misszionárius, majd hét évig újra igazgató volt. 1618–9-ben Homonnán előbb a házgondnoki hivatalt viselte, majd misszionáriusként dolgozott. 1623–32-ig Erdélyben, igen nehéz körülmények között volt lelkipásztor főleg kolozsmonostori székhellyel, ahol 1632-ben a misszió főnöke lett, de még abban az évben meghalt.

Ir: CPA I. 736.született: 1576-0-0, Trencsénbelépés: 1596-06-5, Bécsfogadalom: 1613-01-6, C. sp.papszentelés: 1606-0-0meghalt: 1632-03-4, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Moser Alajos, testvér

1835. dec. 29. Sarentino. SJ 1858. okt. 25. F. 1869. febr. 2. Nagyszombat. †1912. aug. 25. Nagyszombat.

1858–63 között St. Andräban előbb testvérnovícius, majd kertész és betegápoló, házi mindenes és könyvkötő volt. 1864-ben Mariascheinben találjuk mint betegápolót, borbélyt és házi mindenest. 1865–1912 között Nagyszombatban volt betegápoló, ebédlős, könyvkötő, házi kísérő, templomgondnok, pincemester és a szolgák felügyelője.

Ir: MJTN 158; Petruch I. 159–60.született: 1835-12-29, Sarentinobelépés: 1858-10-25fogadalom: 1869-02-2, Nagyszombatmeghalt: 1912-08-25, Nagyszombat

Moyses György

1581. márc. 23. Turóc. SJ 1604. aug. 26. Brünn. Psz. 1612. F. 1619. ápr. 16. C. sp. Homonna. †1637. nov. 15. Homonna.

Turócon született, huszonhárom éves korában lépett be a Társaságba. Próbaidejét Brünnben töltötte. Szerzetesi életének kezdetén képzését végezte. 1615-ben tért vissza először Mo.-ra: Homonnán négy évig tanított. Utána két évig újra távol volt, ezúttal Lengyelországban. 1622-ben tagja volt az Eszterházy-missziónak. 1623-tól Nagyszombatban tanított retorikát, utána lelkipásztori munkát végzett, majd visszatért tanítani. 1627-ben Zágrábban tanított, de lelkipásztori munkát is végzett. 1628–9-ben Nagyszombatban, 1630–4-ben Homonnán, 1635-ben Pozsonyban, majd újra Homonnán volt lelkipásztor, ahol 1637-ben meghalt.

született: 1581-03-23, Turócbelépés: 1604-08-26, Brünnfogadalom: 1619-04-16, Homonna, C. sp.papszentelés: 1612-0-0meghalt: 1637-11-15, Homonna

Muli(c)h Juraj

1694. ápr. 30. Turopolje. Nyelv: horvát. SJ 1714. okt. 27. Bécs. Psz. 1725. Nagyszombat. F. 1728. febr. 2. C. sp. Pozsega. †1754. dec. 31. Zágráb.

A horvátországi Turopoljéban született, Zágrábból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1717–9-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1720–2-ben Zágrábban tanított. A teológiát is Nagyszombatban végezte 1723–6-ig. Ott szentelték pappá 1725-ben. 1727-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1728–9-ben Pozsegában, 1730–1-ben Varasdon, 1732–3-ban újra Pozsegában volt népmisszionárius. 1734–46-ig a vándormisszionáriusok csoportjához tartozott. 1747-től haláláig Zágrábban volt népmisszionárius.

M: Zakon Bratinzta. Zágráb, 1740; Zerczalo szpovedno. Zágráb, 1742; Poszel aposztolski. Zágráb, 1742; Skola Kristusseva. Zágráb, 1744; Duhovna hrana. Zágráb, 1746; Nebeszka hrana. Zágráb, 1748; Nebeszka hranica. Zágráb, 1748; Duhovne morvice. Zágráb, 1748; Duhoovne jacske. Zágráb, 1750. Ir: DHCJ III. 2762–3; Guilhermy I. 525; Nom. II. 1063; Po III/2 14469–86; Po Magyar 1131–40; Petrik 1712–1860/II; So V. 1391–3; St 237; Szi IX. 376–7; J. Fucek: Juraj Mulih. Zágráb, 1994; O. Šojat: J. M. kao kajkavski pisac i kulturno-prosvjetni radnik. Kaj 16. (1983) 1–174.született: 1694-04-30, Turopoljebelépés: 1714-10-27, Bécsfogadalom: 1728-02-2, Pozsega, C. sp.papszentelés: 1725-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1754-12-31, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Müller Fülöp

1881. ápr. 29. Szentfülöp. SJ 1906. nov. 11. Nagyszombat. Psz. 1905. jún. 27. F. 1917. febr. 2. †1970. jan. 10. Pannonhalma.

Középiskolai tanulmányait a jezsuiták kalocsai gimnáziumában kezdte, majd a felső negyedik osztályt mint a kisszeminárium növendéke, 1901-től pedig mint a nagyszeminárium teológusa végezte. A kalocsai főegyházmegye címére szentelték. Egy évig Hajóson volt káplán, majd jelentkezett a Társaságba. Noviciátusa első évét Nagyszombatban, a másodikat és a retorikát St. Andräban végezte. 1909–1911 között Szatmárnémetiben lelkész és a Mária-kongregációk vezetője volt, utána négy éven keresztül Innsbruckban mélyítette filozófiai és teológiai ismereteit. 1915-ben St. Andräban kezdte, majd Nagyszombatban fejezte be a terciát. 1916–9 között Nagykapornakon volt káplán. 1919–22 között Pécsett volt hittantanár. 1923–5 között Érden működött a noviciátusban mint miniszter és prokurátor, majd 1926–8 között a pesti rendház minisztere, prokurátora és a Kongregációs Otthon régense volt. 1928–33 között Nagykapornakon volt plébános. 1933–5 között a pesti rendházban működött mint lelkipásztor, a városszéli nyomortanyák lelki gondozója és a szociális munka vezetője. 1935–6 között Szegeden miniszter és prokurátor, majd 1936–43-ig Kalocsán lelkipásztor és börtönlelkész volt. 1945–51 között Mezőkövesden volt lelkipásztor, hitoktató az elemi iskolában és a Szívgárda vezetője. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban élt.

Ir: MJTN 159–60; Tüll A.: P. Müller Fülöp SJ (1881–1970). Anima Una 39. (1970. február) 15–6; Holovics F.: Müller Fülöp (1881–1970). Levél Barátomnak. 1970. február 7. 13–4; Tüll A.: P. Müller Fülöp SJ (1881–1970). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 383–5; Miklósházy 42.született: 1881-04-29, Szentfülöpbelépés: 1906-11-11, Nagyszombatfogadalom: 1917-02-2papszentelés: 1905-06-27meghalt: 1970-01-10, Pannonhalma

Müller Jakab

1879. márc. 19. Szentfülöp. SJ 1898. aug. 18. Nagyszombat. †1914. júl. 14. Nagyszombat.

1898–1900 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1901-ben St. Andräban retorikus, majd 1902–4 között Pozsonyban filozófiát tanult. 1905-ben Kalocsán volt konviktusi felügyelő. 1906–14 között Innsbruckban teológiát tanult, majd a doktorátusát készítette, utána teológiát tanított. 1914-ben Nagyszombatban a novíciusmester sociusa volt.

Ir: MJTN 160.született: 1879-03-19, Szentfülöpbelépés: 1898-08-18, Nagyszombatmeghalt: 1914-07-14, Nagyszombat

Müller József I.

1914. szept. 26. Belac. SJ 1940. júl. 30. Bp. F. 1950. aug. 15. †1998. júl. 28. Róma.

A noviciátus után szabó és cipész volt Szegeden, majd Mezőkövesden és Bp.-en szolgált. 1949-ben külföldre távozott és a fiatal skolasztikusokkal együtt lakott Chieriben és Leuvenben, majd Nápolyban. 1954-től kezdve Rómában, a Germanicumban mint ruhatáros és szabó működött. 1995-ben gyengélkedése miatt az Írók Házának betegtermébe került, ahol elhunyt.

Ir: Pálos 183; MJTN 160; Szilas L.: F. Müller József (1914–1988). MJV III. 354–5; MJN 215–6.született: 1914-09-26, Belacbelépés: 1940-07-30, Bpfogadalom: 1950-08-15meghalt: 1998-07-28, Róma

Müller József II.

1920. dec. 4. Laskafalu. SJ 1949. febr. 2. Bp. F. 1980. júl. 31. †2000. jún. 8. Bp.

Vajdasági német családból származott, a II. világháború idején a magyar hadseregben szolgált. Közben megnősült, majd a háború végén amerikai hadifogságba esett; mire visszatért szülőföldjére, a családját a partizánok kiirtották. Mo.-ra jött, és belépett a Társaságba. A zugligeti Manrézában volt segítőtestvér-novícius. A szétszóratás után először kőművesek között dolgozott, majd 1951–82 között a rákospalotai templomban volt harangozó és háztartási alkalmazott. A rend mo.-i visszaállítása után a Radvány utcai rendház konyháján segített. 1997-től a pilisvörösvári szociális otthonban élt.

Ir: MJTN 160; Biacsi D.: F. Müller József (1920–2000). ProvH 66. (2000. május–június) 49–51.született: 1920-12-4, Laskafalubelépés: 1949-02-2, Bpfogadalom: 1980-07-31meghalt: 2000-06-8, Bp

Müller Lajos

1874. júl. 22. Dunaföldvár. SJ 1903. szept. 7. Nagyszombat. Psz. 1896. Pécs. F. 1918. febr. 2. 4 fog. prof. Bp. †1945. márc. 27. Szeged.

Gimnáziumi tanulmányait a pécsi piaristáknál és cisztercieknél végezte. 1892–6-ban a pécsi egyházmegye papnövendéke volt. 1896-ban szentelték pappá. Káplán volt Sombereken, Szekszárdon, Kisvaszaron és Villányban. 1903. szeptember 7-én Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy évig Kalocsán volt nevelő, utána Nagyszombatban működött mint magyar hitszónok. 1908–9-ben Pozsonyban bölcseletet tanult. Ezután egy évig Szatmárnémetiben volt hitszónok. 1910–11-ben Innsbruckban kellett elmélyítenie teológiai ismereteit. 1912-től Bp.-en végzett intenzív lelkipásztori munkát. 1916-ban a harmadik probációval St. Andräban fejezte be rendi képzését. Utána Bp.-en kezdte meg lelkipásztori működését, majd 1919-ben Nagyszombatban újoncmester lett. Ezt a hivatását folytatta 1921-től Szegeden és a következő évtől Érden. 1929–30-ban Bp.-en volt lelkipásztor. 1931-től haláláig Szegeden működött mint rektor, szemináriumi régens, a morális, az egyházjog, a lelkipásztorkodás és az asztetika–misztika tanára. Mellette keresett lelkipásztor és lelkiségi író volt.
M: Ima és hivatás. Bp., 1912; Ne mentegesd magad. Bp., 1913; A IV. parancsolat. Bp., 1914; A Jó Isten kórháza. Tisztítóhely. Bp., 1914; Des leiben Gottes Siechenhaus. Bp., 1915; Az isteni Gondviselés. Bp., 1915; Ima és gondviselés. Bp., 1915; Keresztény házasság. Bp., 1921; Jézus Szíve hónapja. Bp., 1923; Lehet-e keresztény ember szociáldemokrata? Bp., 1924; Az első parancsolat. Bp., 1924; A második parancsolat. Bp., 1924; A harmadik parancsolat. Bp., 1924; Az ötödik parancsolat. Bp., 1924; Elmélkedések. Bp., 1925; A hetedik és tizedik parancs. Bp., 1925; A boldogság útja. Bp., 1925; Az isteni erények. 2 k. Bp., 1926; A római index. Bp., 1926; Az anyaszentegyház öt parancsa. Bp., 1926; Bernhard Zsigmond SJ. Bp., 1926; Az egyházi rend. Bp., 1928; Az utolsó kenet. Bp., 1928; A penitenciatartás. Bp., 1928; A házasság. Bp., 1928; Szentlélek novéna. Bp., 1930; Általános és részletes lelkiismeretvizsgálat. Bp., 1930; Aszketika és misztika. 2 k. Bp., 1930–1; Leányhivatások. Bp., 1931; Bozemu Sercu czesc i chwalka. Krakkó, 1931; Sziklán épült kincses ház. Bp., 1931; A római index. Bp., 1932; Szeressétek egymást! Bp., 1932; A farkasok között. Bp., 1932; A kis titok. Bp., 1932; Boldog Asszonyanyánk. Bp., 1932; Ferrero Benigna Consolata nővér élete. Bp., 1933; A nagy szentség szolgálatában. Bp., 1934; Szent bilincsek. Bp., 1934; Kövess engem! Elmélkedések Jézus Krisztus követéséről. Bp., 1934; Isten kezében. Bp., 1935; A jó Isten. Bp., 1935; Legyetek tökéletesek! Bp., 1936; Pünkösdi ajándék. Bp., 1936; Jertek, imádjuk! Bp., 1937; A kereszt iskolája. Bp., 1937; Der heilige Joseph. Innsbruck–Lipcse, 1937; Rejtett gyémánt. Bp., 1937; A kereszt diadala. Bp., 1938; „Példát adtam nektek”. Bp., 1938; Censuris irretiti. Szeged, 1938; Szeretett minket. Szeged, 1939; Példabeszédekben szólott. Szeged, 1940; Harmatozzatok egek. Szeged, 1939; „Igazság és élet”. Szeged, 1940; Példabeszédekben szólok. Szeged, 1940; Tanuljatok tőlem. Szeged, 1940; Apostolkodás a haldoklók megsegítésére. Szeged, 1942; Árpádházi Boldog Margit élete (1243–1270). Szeged, 1942; A falu angyala. Mirbach Frida grófnő élete. Pécs, 1943; A Jézus Szíve-tisztelet története. Pécs, 1944; Apostoli hitvallás 2 k. Pécs, 1944.

Ir: Cat. Def. I. 23.433; DHCJ III. 2766; F-V 18–9; MJTN 160–1; MKL IX. 413–4; Petrik 1911-I; Tóth 27–8.született: 1874-07-22, Dunaföldvárbelépés: 1903-09-7, Nagyszombatfogadalom: 1918-02-2, Bp, 4 fog. prof.papszentelés: 1896-0-0, Pécsmeghalt: 1945-03-27, Szeged

Münich (Minich) Mihály

1707. szept. 11. Igló. Nyelv: német, szlovák. SJ 1724. dec. 5. Trencsén. Psz. 1737. Nagyszombat F. 1742. febr. 2. 4 fog. prof. Selmecbánya. †1789. máj. 14. ?

Iglón született, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1727-től Kassán három évig bölcseletet tanult, négy évig a középiskolában tanított. 1734–7 között Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1738-ban Szakolcán tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1740–1-ben Szepeskáptalanon volt hitszónok. 1742-től Selmecbányán német és szlovák nyelven lelkipásztori munkát végzett a Társaság feloszlatásáig. Közben 1763-tól házfőnök és plébános is volt. A régi rendtartományban egészen kivételes esetnek számított, hogy valaki, mint ő, több mint harminc évig ugyanabban a rendházban dolgozott.

M: Idea virtutum cardinalium in illustribus Hungariae heroibus rapraesentatae. Kassa, 1732; Deliberatio de conservanda pace, per consilia belli. Kassa, 1733. Ir: Nom. II. 1066; Pe 1459; So V. 1386; St 236–7; Szi IX. 371–2.született: 1707-09-11, Iglóbelépés: 1724-12-5, Trencsénfogadalom: 1742-02-2, Selmecbánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1737-0-0, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Müsser (Muessert, Mujszert) Kristóf

1712. márc. 19. Pozsony. Nyelv: magyar. SJ 1730. okt. 14. Trencsén. Psz. 1642. Nagyszombat. F. 1745. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1770. dec. 15. Sopron.

Pozsonyban született, végzett bölcsészként Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után két-két évig Székesfehérváron, Győrben és Kassán tanított. 1739–42-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1642-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1744-ben Kolozsváron retorikát, 1745-ben Nagyszombatban héber nyelvet, majd 1746–7-ben Budán bölcseletet tanított. 1748–50-ben Egerben a kazuisztika, 1751–2-ben Győrben és 1753-ban Nagyszombatban az egyházjog tanára volt. 1754–8 között Rómában a Szent Péter-bazilikában magyar gyóntatóként működött. 1759-ben Bécsben a Pázmáneum igazgatója, 1760–2-ben Sopronban rektor, 1763-ban Nagyszombatban a tanárképző igazgatója volt. 1764-ben Kolozsvárra került rektornak, és onnan négy évvel később Gyulafehérvárra házfőnöknek. 1769–70-ben Budán házgondnok volt. Onnan Sopronba került, ahol hamarosan meghalt.

M: Speculum praesulum Hungariae. Kassa, 1737; Imago trium praeclarissimorum Ecclesiae luminum. Kassa, 1738; Placita moralia. Kolozsvár, 1744; Praecipui Ecclesiae Catholicae ritus. Nagyszombat, 1753. Ir: Nom. II. 1061; Pe 903; Petrik 1712–1860/II. VII; So V. 1386–7; St 237; Szi IX. 372–3.született: 1712-03-19, Pozsonybelépés: 1730-10-14, Trencsénfogadalom: 1745-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1642-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1770-12-15, Sopronbeszélt nyelvek: magyar

Mustó Péter

1935. jan. 25. Derecske. SJ 1953. szept. 3. Psz. 1963. aug. 26. F. 1975. nov. 5.

Külföldön lépett be a Társaságba. Neuhausenben végezte a noviciátust, 1956–8 között filozófiát hallgatott Valsban, 1959–60 között magiszter volt Toulouse-ban. 1961–4 között teológiát tanult Frankfurtban, ahol pappá szentelték, majd Paray-le-Monialban végezte el a terciát. 1966–78 között Münchenben volt lelkész. 1980–91 között Kolumbiában volt missziós: Bogotában szolgált mint ifjúsági és utcalelkész. 1992-ben hazatért, Szegeden lett lelkész és házfőnök; 1996-tól Dobogókőn adott lelkigyakorlatokat, de közben Szegeden is lelkészkedett. 2002–6 között Szegeden volt lelkész, 2006–8 között házfőnök. 2008-tól Dobogókőn volt lelkész és lelkigyakorlat-vezető.

M: Remény és kétség között Bogota utcáin. Szeged, 2008; Levelek Dél-Amerikából. Kecskemét, 2009; Csendben születik az élet. A belső ima tapasztalatairól. Bp., 2014. Ir: MJTN 158–9; Mustó P.: Visszatekintés szerzetesi létem negyven külföldi évére. MJV I. 279–89; Molnár G.: Mustó Péter SJ. Magyar hősök Latin-Amerikában a XX. században. MEV (2004) 1–2, 228; MJN 214.született: 1935-01-25, Derecskebelépés: 1953-09-3fogadalom: 1975-11-5papszentelés: 1963-08-26

Muszka Antal

1719. febr. 3. Szöllős. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1734. okt. 17. Trencsén. Psz. 1748. Kassa. F. 1752. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1790. ápr. 21. Nagyszombat.

Szöllősön született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán tanult a tanárképzőben. 1738–40-ben Bécsben, 1741–2-ben Nagyszombatban, 1743-ban Kassán és 1744-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1745–8-ig Kassán végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. 1749-ben Nagyváradon retorikát tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1751-ben Kassán, 1752-ben Nagyszombatban héber nyelvet tanított. 1753–4-ben Győrben, 1755–6-ban Kassán a bölcselet tanára volt. 1757-ben Grazban profán és egyháztörténelmet tanított. 1758–63-ig Kassán egy-egy évig egyházjogot és szentírástant, négy évig teológiát tanított. 1764–70-ig Nagyszombatban az egyetem kancellárja volt. 1771-ben Kassán hitszónokként működött. 1772-ben Szakolcán lett rektor a Társaság feloszlatásáig. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett, és Szakolcán volt iskolaigazgató. Latin nyelvű művei Kassán, Kolozsváron és Nagyszombatban jelentek meg.

M: Invicta Joannis Corvini Fortitudo. Kassa, 1743; Heroes Daciae. Kolozsvár, 1744; Felices duorum Daciae Vojvodarum […] expeditiones. Kolozsvár, 1744; Panegyricus Divo Ignatio dictus. Nagyszombat, 1764; Assertiones theologicae de fide, spe et charitate. Nagyszombat, 1764; Sancti Patris Nostri Joannes Chrisostomi […] Homiliae de Statuis. Kolozsvár, é. n. Ir: LKKOS 966; MKL IX. 407–8; Nom. II. 1068–9; Pe 981; Petrik 1712–1860/V VII; So V. 1474–5; St 238–9; Szi IX. 426–7.született: 1719-02-3, Szöllősbelépés: 1734-10-17, Trencsénfogadalom: 1752-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1748-0-0, Kassameghalt: 1790-04-21, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Muszka Miklós

1714. dec. 3. Szöllős. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1730. okt. 14. Trencsén. Psz. 1743. Nagyszombat. F. 1748. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. 1770–3: tartományfőnök. †1783. szept. 11. Besztercebánya.

Muszka Antal testvérbátyja volt, szintén Szöllősön született, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1733-ban Egerben, 1734–8-ban Nagyszombatban, 1739–40-ben Kassán tanított középiskolában. 1741–4-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1743-ban. 1745-ben Grazban egyházjogot végzett. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1747-ben Győrben a tanárképzőben tanított. 1748-tól Nagyszombatban négy évig a bölcselet, egy évig a kazuisztika és egy évig a kontroverzia tanára volt. 1754-től Bécsben hat évig a teológia tanára, öt évig az egyetemi hallgatók főnöke, három évig a tartományfőnök helyettese és három évig a professzusház főnöke volt. 1770-ben lett az osztrák rendtartomány főnöke, az utolsó a Társaság feloszlatása előtt. Utána Gyulafehérváron lett címzetes apát és 1776-ban, a besztercebányai püspökség megalapításakor, kanonok és a székesegyház nagyprépostja.

M: Palatium regni Hungariae […] ad annum 1515. Bécs, 1736; Epistolae familiares. Kassa, 1739; Absolutum patientiae exemplar D. Franciscus Xaver. Nagyszombat, 1741; Imperatores Ottomanici. Nagyszombat, 1750; Teresias honori. Nagyszombat, 1750; Laudatio funebris […] comitis Joannis Palffy ab Erdőd. Nagyszombat, 1751; De actibus humanis. Bécs, 1757; De sacramentis. 2 k. Bécs, 1758–9; De legibus, earum transgressione seu peccatis. Bécs, 1759; Panegyricus Divo Joanni Evangelicae dictus. Bécs, 1769. Ir: DHCJ III. 2789; LKKOS 966–7; MKL IX. 408; Nom. II. 1069; Pe 916; Petrik 1712–1860/II. V; So V. 1475–7; St 239; Szi IX. 427–8.született: 1714-12-3, Szöllősbelépés: 1730-10-14, Trencsénfogadalom: 1748-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1743-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1783-09-11, Besztercebányabeszélt nyelvek: szlovák

Muzslay (Muselay) István

1923. jan. 8. Bajót. Nyelv: magyar. SJ 1942. aug. 14. Bp. Psz. 1951. aug. 22. Maastricht. F. 1976. febr. 2. 4 fog. prof. München. †2007. máj. 14. Leuven.

Bajóton született tanítócsaládban. A középiskolát Kalocsán, noviciátusát Bp.-en, bölcseleti taulmányait Szegeden végezte. 1948-ban Kalocsán volt prefektus. Teológiát 1949–52-ig a hollandiai Maastrichtben tanult, ahol 1951. augusztus 22-én pappá szentelték. 1953-tól a tilburgi egyetemen közgazdasági és társadalomtudományi tanulmányokat végzett. 1956-tól a leuveni magyar egyetemisták Mindszenty kollégiumának igazgatója volt. Ettől kezdve élete fő feladatának tekintette az aránylag népes belgiumi magyar egyetemista kolónia lelki gondozását. Ezt a munkáját folytatta akkor is, amikor 1962-ben közgazdaságtant és magyar irodalmat kezdett tanítani a Leuveni Katolikus Egyetemen. 1963-ban megalapította és vezette a Közép-európai Kutatóintézetet, és annak folyóiratát, a Documentation sur l’Europe Centrale-t. Intézetéből számos nemzetközileg is ismert tanár és szakember került ki. Az évek múltán nem hiányoztak a tudományos és nevelői munkásságát elismerő külső jelek sem: a Társadalomtudományok Pápai Tanácsának tagjává nevezték ki annak alapításakor; a belga királyi Lipót-rend lovagja, és megkapta a Belgium bárója címet is. Mo.-on a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és kevéssel halála előtt Magyar Örökség díjjal tüntették ki. Halála előtt a Kollégiumot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem használatára bocsátotta. Sírja a Leuven közelében fekvő Heeverlee jezsuita sírboltjában van.

M: Menselijke Verhoudingen. Bussum, 1957; Holland–magyar, magyar–holland szótár. Leuven, 1957; Structure de la langue hongroise. Louvain, 1966; Economie en welvaart van Hongarije. Antwerpen, 1967; Hedendagse hongaarse poezie. Leuven, 1967; Cours de Hongrois. Louvain-la-Neuve, 1967; Origine et structure de la langue hongroise. Louvain, 1969; Gazdaság és erkölcs. Bp., 1993, 1995; Az Egyház szociális tanítása. Bp., 1997; Elindultam szép hazámbul. MJV I. 290–8; A tarisznyás. Bp., 1998; Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532–2000). Bp., 2000; Tallózás a magyar költészetben. Bp., 2003. Ir: MJTN 159. MKL IX. 410–1; 423–4; Borbándi 264; Nemesszeghy E.: Dr. Muzslay István SJ. MJK 11; Sasvári Á.: A jezsuita közgazdászprofesszor. ProvH 42. (1996. február–március) 14–6; Elmer I.: Muzslay István. Új Ember 48. (1992) 23, 7; P. Muzslay István (1923. 01. 09. – 2007. 05. 14.) ProvH 102. 26–30; MJN 214–5.született: 1923-01-8, Bajótbelépés: 1942-08-14, Bpfogadalom: 1976-02-2, München, 4 fog. prof.papszentelés: 1951-08-22, Maastrichtmeghalt: 2007-05-14, Leuvenbeszélt nyelvek: magyar

Mysius (Cibiniensis) György

1572. nov. Nagyszeben. Nyelv: német. SJ 1592. jan. 12. Lengyelország. Psz. 1603. Graz F. 1613. febr. 25. C. sp. Loreto. †1616. dec. 25. Alessandria.

Nagyszebenben született, Lengyelországban lépett be a Társaságba. 1593-ban a lettországi Rigában volt újonc. 1594-ben az észtországi Tartuban, 1595-ben a lengyel Pultuskban tanított. 1597-ben Erdélybe került. Kolozsváron két évig tanított, majd bölcseletet tanult. Utána egy évig még ugyanott felügyelő volt. 1602–3-ban Grazban teológiát végzett. 1603-ban szentelték pappá. 1604-ben Olmützben, 1605–6-ban Bécsben tanított középiskolában. 1607-ben Erdélybe küldték, a következő évben Prágában élt vendégként. 1609-ben Loretóban, 1614–5-ben Genovában tartózkodott. 1616 karácsonyán az itáliai Alessandriában halt meg.
N

Ir: CPA I. 737.született: 1572-11-0, Nagyszebenbelépés: 1592-01-12, Lengyelországfogadalom: 1613-02-25, Loreto, C. sp.papszentelés: 1603-0-0, Grazmeghalt: 1616-12-25, Alessandriabeszélt nyelvek: német