S(z)albeck Ferenc

1705. dec. Galac. Nyelv: magyar, német. SJ 1721. dec. 17. Trencsén. Psz. 1734. Nagyszombat. F. 1739. febr. 2. 4 fog. prof. Sopron. †1770. dec. 19. Székelyudvarhely.

A moldáviai Galacból származott, és Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1725–7-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1728–30-ban Kolozsváron tanított középiskolában. 1731–4-ben Nagyszombatban elvégezte a teológiát. 1734-ben szentelték pappá. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1736-ban Gyulafehérváron tanított, 1737–8-ban Esztergomban hitszónokként működött. 1739–40-ben Sopronban a gazdasági ügyeket intézte. 1741-ben Bécsben a Pázmáneumban volt lelkivezető. 1742–4-ben Kőszegen a házgondnoki hivatalt látta el. A következő évben Komáromban volt magyar és német lelkipásztor. 1746-ban Kolozsváron a gazdasági ügyeket intézte. 1747–51-ben Székelyudvarhelyen házi lelkiatya volt és plébániai feladatokat látott el. 1752–7 között Kolozsváron két évig házgondnokként, négy évig a gazdasági ügyek intézőjeként, valamint magyar–német lelkipásztorként működött. 1758–9-ben Marosvásárhelyen házfőnök és plébános, 1760-ban Nagyváradon misszionárius volt. 1761-től haláláig, 1770-ig Székelyudvarhelyen házi lelkiatyaként dolgozott, és a környéken plébániai feladatokat látott el.

M: Virtus heroica Francisci Astrauti. Kolozsvár 1730. Ir: Nom. III. 1645; Pe 761; So VII. 458; St 309; Szi XI. 79–80; Salbeck Ferenc (1705–1770). KJKT 74.született: 1705-12-0, Galacbelépés: 1721-12-17, Trencsénfogadalom: 1739-02-2, Sopron, 4 fog. prof.papszentelés: 1734-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1770-12-19, Székelyudvarhelybeszélt nyelvek: német

S(z)albeck Mihály

1709. márc. 24. Galac. Nyelv: magyar, román. SJ 1725. okt. 27. Trencsén. Psz. 1740. Nagyszombat. F. 1743. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszeben. †1758. febr. 25. Gyulafehérvár.

S(z)albeck Ferenc testvéröccse, a moldáviai Galacon született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1729-ben Sopronban tanított. 1730–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1733–5-ben Kolozsváron, 1736-ban Székelyudvarhelyen tanított. 1737–40-ben Nagyszombatban elvégezte a teológiai tanulmányokat. 1740-ben szentelték pappá. 1741-ben Székesfehérváron lett hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1743–8 között Kolozsváron négy évig bölcseletet tanított, egy évig misszionárius volt, s újabb egy évig kontroverziát adott elő. 1749–52-ben Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1753-tól haláláig Gyulafehérváron az erdélyi görög katolikus püspök teológusa volt. Latin nyelvű művei Kolozsváron jelentek meg.

M: Septi-collis Dacia. Kolozsvár, 1735; Prima quinque Saecula Regni Mariani Apostolici. Kolozsvár, 1746; Vera apostolicorum virorum idea. Kolozsvár, 1746. Ir: Nom. III. 1645; Pe 825; Petrik 1712–1860/III; Po Magyar 163; St 309; Szi XI. 80; Salbeck Mihály (1709–1758). KJKT 74; Albert D.: Salbeck Mihály. Tamási Áron Gimn. 22.született: 1709-03-24, Galacbelépés: 1725-10-27, Trencsénfogadalom: 1743-02-2, Nagyszeben, 4 fog. prof.papszentelés: 1740-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1758-02-25, Gyulafehérvárbeszélt nyelvek: román

Sajghó Ignác

1713. szept. 28. Nagyszombat. Nyelv: szlovák. SJ 1731. okt. 14. Trencsén. Psz. 1745. Bécs. F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1754. ápr. 25. Nagyszombat.

Nagyszombatból származott, Budáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1734-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1735–7-ben Bécsben tanult bölcseletet, ezt követően 1738–40-ben Győrben és 1741-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát is Bécsben végezte 1742–5 között. 1745-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban, utána egy évig retorikát tanított Nagyszombatban. 1748–9-ben Győrben a tanárképző igazgatója és latintanára volt. 1750–2-ben Nagyszombatban bölcseletet, 1753-ban Győrben és 1754-ben Nagyszombatban kontroverziát tanított, ahol fiatalon meghalt. 1752-ben Nagyszombatban latin nyelvű elégiakötetet adott ki.

M: Panegyris S. Ladislao dicta. Bécs, é. n. Spectacula heroicae in Oriente Iuventutis. Nagyszombat, 1741. Panegyricus lustri militaris. Nagyszombat, 1741, 1746. Elegiarum liber unicus. Nagyszombat, 1752. Ir: LKKOS 1303; MAMŰL X. 193–4; MKL XI. 804–5; Nom. III. 1427–8; Pe 929; So VII. 376; St 309; Szi XII. 37–8; Staud I. 175; Takács 79.született: 1713-09-28, Nagyszombatbelépés: 1731-10-14, Trencsénfogadalom: 1749-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1745-0-0, Bécsmeghalt: 1754-04-25, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Sajnovics János

1733. márc. 12. Tordas. Nyelv: magyar, német. SJ 1748. okt. 14. Trencsén. Psz. 1763. Bécs. F. 1766. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1785. máj. 3. Buda.

Tordason született, 1748-ban Trencsénben lépett be a Társaságba. 1751-ben Győrben tanult a tanárképzőben. 1752–4-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1755–7-ben Pozsonyban tanított grammatikát. 1758–9-ben Bécsben a Császári és Királyi Csillagvizsgálóban állt alkalmazásban. 1760-ban Egerben tanított középiskolában. 1761–4-ben Bécsben végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1763-ban. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1765-től a nagyszombati csillagvizsgáló munkatársa lett.
1769-ben a tudományos körök – így P. Hell Miksa, a bécsi császári udvar csillagásza is – nagy érdeklődéssel várták a Vénusz bolygó elhaladását a Nap előtt. VII. Keresztély dán király Hellt meghívta a lappföldi Vardø szigetén végzendő megfigyelésre. Mivel Hell Besztercebányán született német szülőktől, így magyarul nem tudott, viszont hallott már arról, hogy a magyar és a lapp nyelv esetleg rokon. E viszony kivizsgálására választotta a rendtartomány csillagászai közül kísérőjéül a magyar Sajnovicsot. Sajnovics az ott töltött idő alatt tanulmányozta a lappok nyelvét. Miután visszatértek, Koppenhágában megírta híressé vált könyvét, a Demonstratiót, melyet a dán akadémia 1770-ben adott ki. A hasonlóság alapjául a következő nyelvtani egyezések szolgáltak: a főnevek ragozása, a melléknevek összehasonlítása, a kicsinyítő képző, a névmások, az előragok, az igeragozás és a segédigék. A nyelvhasonlóságot bebizonyította úgy is, hogy egyes nézetei tévesek voltak.
1770-ben Nagyszombatba tért vissza. 1772-ben a bécsi egyetemen a matematika tanára és az akadémia csillagvizsgálójának helyettes igazgatója volt, haláláig. A Társaság feloszlatásakor, 1773-ban az esztergomi érsekség papja lett. A dán Tudományos Akadémia és a Trondheimi Tudós Társaság tagjául választotta. Magyarországon időbe telt, míg nézeteit elfogadták, mert a korabeli magyar öntudat csak nehezen tudta elfogadni a „primitív” lappokkal való nyelvrokonságot.

M: Demonstratio idioma ungarorum et lapporum idem esse. Koppenhága, 1770; Idea astronomiae. Buda, 1778; Sajnovics Johannes Beweis dass die Sprache der Ungarn und Lappen dieselbe ist. Wiesbaden, 1972; Sajnovics János naplója. Bp., 1990. Ir: LKKOS 1303–4; MAMŰL X. 194–5; MÉL II. 560; MKL XI. 805; Nom. III. 1428; Pe 1286; Petrik 1712–1860/III; Po Magyar 1506–20; So VII. 408–9; St 309; Szi XII. 38–41; Hám S.: Sajnovics János élete és Demonstratiója. Esztergom, 1889; Zelliger 455; Pinzger F.: Hell és Sajnovics vardöi útja. Kalocsa, 1912; Bangha; Nagyfalussy L.: Sajnovics János és a kínai nyelvhasonlítás. Kalocsa, 1936; Kisbán E.: Tordasi és kálózi Sajnovics János. Bp., 1942; Kisbán E.: A magyar nyelvtudomány úttörője (Sajnovics János). Hittel és tudással. Bp., 1942. 117–38; Zsirai M.: A modern nyelvudomány úttörői. I. Sajnovics és Gyarmati. Bp., 1952; Csupor Z. M.: Sajnovics János életrajzához. Magyar Nyelv 1958. 517–22; Mikesy S.: A tordasi Sajnovics ünnepség. Magyar Nyelv 1959. 311–2; Csupor Z. M.: Emlékezés Sajnovics Jánosra, a finnugor nyelvtudomány megalapozójára. Helsinki, 1963; Várkonyi N.: Sajnovics János és Hell Miksa vardöi útja. Életünk 1968. 78–87; Erdődi J.: S. J. az ember és a tudós. Magyar Nyelvőr 94 (1970) 133–45; Lakó Gy.: Sajnovics János és Demonstratiója. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei 27 (1971) 3–20; Holovics F.: S. J. a Demonstrációról. Magyar Nyelv 68 (1972) 493–501; Lakó Gy.: Sajnovics János. Magyar Nyelv (1973); Bartha L.: Sajnovics János. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 81–4; Éder Z.: Újabb szempontok a Demonstratio hazai fogadtatásának kérdéséhez. Nápoly, 1974; Sajnovics János. Szerk. Gulya J. és Szathmári I. Bp., 1974; Sajnovics János. Emlékkönyv. Bp., 1974; Bartha L.: Sajnovics János, Hell Miksa és a „magyar őstörténet”. Bp., 1983; Bartha L.: Sajnovics János, a csillagász. Föld és Ég 1983. 5; Sajnovics János. Akadémiai Kislexikon. 2. Bp., 1989. 555–6; MTermTud 449–50; Szilas L.: Sajnovics János (1733–1781). Jezsuiták küldetése 270–1; Sajnovics János. Földrajzi személyek lexikona. Összeáll. Tokodiné Újházi A. Debrecen, é. n. 125; Bartha L.: Sajnovics János. MUL 330–2; Hadobás S.: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfia. Rudabánya, 1993; Csupor Z. M.: Sajnovics János. Magyar Tudóslexikon. Szerk. Nagy F. Bp., 1997. 693–4; Kosztya 345–7; Egyed E. „Scytha vagyok”. Nyelvtudományi Közlemények 97 (2000) 246–260; Horányi G.–Pivárcsi I.: Sajnovics János. Magyar világjárók kalandjai. Bp., 2001. 45; D. Poli: Il comparativismo come ideale comunicativo nella Demonstratio di János Sajnovics. Una pastorale della comunicazione. Róma, 2002. 283–302; Lacza 128; Frenyó Z.: Sajnovics János műve és hatása. Valóság 48 (2005) 10, 50–9.született: 1733-03-12, Tordasbelépés: 1748-10-14, Trencsénfogadalom: 1766-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1763-0-0, Bécsmeghalt: 1785-05-3, Budabeszélt nyelvek: német

Sámbár Mátyás

1618. ápr. 27. Varasd. Nyelv: magyar. SJ 1637. okt. 10. Bécs. Psz. 1650. Graz. F. 1655. jún. 24. 4 fog. prof. Turóc. †1685. febr. 14. Zágráb.

Varasdon született, és Bécsben lépett be a Társaságba. 1639-ben Pozsonyban tanított. 1640–2-ben Grazban bölcseletet tanult. 1643–6-ban Kolozsmonostoron tanított. 1647–50-ben Grazban végezte a teológiát. 1650-ben szentelték pappá. 1651-ben Erdélyben, 1652–3-ban Székelyudvarhelyen, 1654-ben Andocson volt misszionárius. 1655–8-ban Gyulafehérváron a házfőnöki hivatalt látta el. 1659–60-ban Komáromban házgondnok, 1661–2-ben Győrben hitszónok volt. 1663-ban Kassán kontroverziát tanított. 1664–7-ben Sárospatakon házfőnök, a következő évben Munkácson misszionárius volt. 1669–71-ig Kassán kontroverziát tanított, és a szemináriumot vezette. 1673-ban Szatmáron házfőnökként, 1674–6-ban Kassán a szeminárium vezetőjeként és a kontroverzia tanáraként működött. 1677-ben Győrben hitszónok volt. 1678-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1679–80-ban Zágrábban egyházjogot tanított. 1681-ben Kőszegen hitszónok volt. 1682-ben Sopronban és 1683–5-ben Zágrábban vezette a szemináriumot, és ott is halt meg.
A hitviták és a katolikus megújulás markáns alakja volt. Szóban és írásban védte és terjesztette hitét. Csak magyarul írt. Írásaiban néha engedett a korában sokfelé uralkodó durva hangnak is.

M: A prédikátor pápaszemének próbaköve. H. n., 1659; Három idvességes kérdés. Nagyszombat, 1661; Egy vén Bial orrára való karika. H. n., 1664; Orvosló ispotály. H. n., 1664; A három kérdésre lett summás választételre irott felelet. H. n., 1666; A három idvességes kérdésre a Luther és Calvinista tanítók mit felelnek? Kassa, 1667; Lilium inter spinas. Szegedi Ferenc egri püspök emlékezete. Kassa, 1676; Káplánnak (Az ötödik evangélistának) zenebonája. H. n., 1668. Ir: CPA II. 733; Guilhermy I. 147–8; MAMŰL X. 217–8; MÉL II. 566; MKL XI. 833; Nilles 130–4; Po III/3 18238–44; Po Magyar 1522–6; RMK I. 952, 979, 1018, 1019, 1049, 1056, 1079, 1191; Szi XII. 105–8; Gyárfás T.: Sámbár Mátyás. Magyar Nyelv 1912. 269; Kudora J.: Sámbár Mátyás. A magyar katolikus egyházi beszéd irodalmának ezeréves története. Bp., 1912. 116–7; Horváth L.: Sámbár Mátyás élete és művei. Bp., 1918; Bíró L.: Sámbár Mátyás S. J. 1618–1685. Erdélyi katolikus nagyok. Kolozsvár, 1941. 65–8; Száz jezsuita arcél II. 343–52; Velics II. 125–8; Zoványi J.: Sámbár Mátyás. Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. 520; Albert D.: Sámbár Mátyás. Tamási Áron Gimn. 20–1.született: 1618-04-27, Varasdbelépés: 1637-10-10, Bécsfogadalom: 1655-06-24, Turóc, 4 fog. prof.papszentelés: 1650-0-0, Grazmeghalt: 1685-02-14, Zágrábbeszélt nyelvek: magyar

Samu József

1869. márc. 25. Nagykapornak. SJ 1910. jún. 28. Nagyszombat. F. 1920. szept. 8. †1938. szept. 9. Nagykapornak.

1910–2-ben Nagyszombatban testvérnovícius, 1913–23-ig Szatmárnémetiben házi mindenes, a szolgák felügyelője és házi kísérő volt. 1924–5-ben Szegeden volt portás, ruhatáros, házi mindenes és házi kísérő. 1926–35 között Kalocsán portás, házi mindenes, házi kísérő, 1936–8 között Nagykapornakon házi mindenes, ruhatáros volt.

Ir: MJTN 199; Csák B.: †F. Samu József SJ (1869–1938) ProvH 48. (1938. III.) 1; Fr. Samu József S. J. (1869–1938) Magyar jezsuiták, 1939. Szent Ignác 9.született: 1869-03-25, Nagykapornakbelépés: 1910-06-28, Nagyszombatfogadalom: 1920-09-8meghalt: 1938-09-9, Nagykapornak

Sandiger, Meinhart

1544 k. Bécs. Nyelv: német. SJ 1561. márc. 7. Bécs. Elb. 1572. Dillingen.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1561–2-ben Nagyszombatban tanult. 1565–8-ban Innsbruckban, 1570–2-ben Dillingenben grammatikát tanított és katekéta volt. Onnan bocsátották el a Társaságból.

Ir: CPA I. 773.született: 1544-0-0?, Bécsbelépés: 1561-03-7, Bécsbeszélt nyelvek: német

Sándor Dezső

1912. máj. 5. Úszor. SJ 1935. júl. 30 Rózsahegy. F. 1946. febr. 2. †1998. dec. 5. Bp.

Eredetileg polgári és papi szabóságot tanult 1929–32 között. P. Laczika Ferenc hatására belépett a Jézus Társaságába. A szlovák provincia noviciátusában 1935–7 között volt testvérnovícius Rózsahegyen, utána 1939-ig ugyanott portás, majd hat magyar társával együtt 1939-ben átlépett a magyar jezsuita rendtartományba. 1939–42 között a pesti rendházban, majd 1942–3 folyamán Szatmárnémetiben volt szabó és betegápoló. 1943-ban behívták katonának. 1944-ben leszerelték, előbb Szegedre, majd Bp.-re került. 1945–6-ban Szegeden, 1946–8-ban Kalocsán, 1948–50-ben Kaposváron dolgozott szabóként és betegápolóként. 1950 nyarán internálták Homokra. 1950–5 között a bp.-i Központi Szemináriumban, 1955–60 között a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetben, 1960–72 között pedig az Ecclesia Szövetkezetben volt szabó. Nyugdíjas éveit Bp.-en töltötte.

Ir: MJTN 199; Hevenesi J.: Fr. Sándor Dezső SJ 1912. máj. 6.–1998. dec. 4. ProvH 58–59. (1998) 25–26; Miklósházy 48.született: 1912-05-5, Úszorbelépés: 1935-07-30, Rózsahegyfogadalom: 1946-02-2meghalt: 1998-12-5, Bp

Sandschuester, Adam

1679. jan. 19. Steyr. Nyelv: német. SJ 1695. okt. 9. Trencsén. Psz. 1709. Graz. F. 1713. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1738. ápr. 8. Traunkirchen.

Szülővárosából, Steyrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Bécsben elvégezte a tanárképzőt. 1699–1701-ben Grazban tanult bölcseletet. 1702–3-ban Linzben, 1704–5-ben Varasdon tanított. 1706–9 között Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1709-ben. A következő évben Leobenben volt harmadik probációban. 1711–5-ben a bécsi professzusházban egy évig katekéta, három évig középiskolai tanár, majd egy évig újra katekéta volt. 1716–8-ban Úrvölgyön házfőnökként, 1719–22-ben Traunkirchenben misszionáriusként, majd 1723–5-ben a bécsi professzusházban a gazdasági ügyek intézőjeként működött. 1726–8-ban Nagyszebenben, 1729-ben Kolozsváron hitszónok volt. 1730-ban Besztercebányán a házgondnok, 1731-ben Bécsújhelyen a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1732–5-ben Holstein gróf gyóntatója volt Bécsben. 1736–7-ben Győrben lelkipásztorként, 1738-ban Kőszegen házi lelkiatyaként dolgozott. Traunsteinben halt meg 1738-ban.
1726-ban a jezsuita rend templomának alapkőletételénél mondott beszéde Nagyszebenben nyomtatásban is megjelent. Német nyelvű munkái lelkipásztori kérdésekkel foglalkoztak.

M: Fragen über das heil. Sakrament des Altars. Bécs, 1714; Erster Grund-Stein für das Gottes-Haus der Gesellschaft Jesu zu Hermann-Stadt. Nagyszeben, 1726; Einleitung zur christlichen Glaubenslehre. Bécs, 1733; Grundlehre des Glaubens von der Beicht und Communion. Bécs, 1733. Ir: Nom. III. 1433; Pe 470; Petrik 1712–1860/III; So VII. 505; St 309–10; Szi XII. 153.született: 1679-01-19, Steyrbelépés: 1695-10-9, Trencsénfogadalom: 1713-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1709-0-0, Grazmeghalt: 1738-04-8, Traunkirchenbeszélt nyelvek: német

Sartorius Ferenc

1566 k. Mádéfalva. Nyelv: magyar. SJ 1586. ápr. 22. Psz. 1595 k. †1602. okt. 6. Kolozsvár.

Erdélyben született, Krakkóban lépett be a Társaságba. 1593–4-ben Turócon grammatikát tanult. 1595-ben szentelték pappá. 1596-tól haláláig, 1602-ig Kolozsváron élt. Először Kolozsmonostoron volt hitszónok, 1597-ben a grammatika tanára, utána a kollégium birtokain volt hitszónok. 1602-ben „a mieink és külsők gyóntatója, segíti a betegeket és eltemeti a halottakat”, írta az az évi katalógus.

Ir: CPA I. 774.született: 1566-0-0?, Mádéfalvabelépés: 1586-04-22papszentelés: 1595-0-0?meghalt: 1602-10-6, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Sartorius Matthias

1553 k. Neisse. Nyelv. német. SJ 1576. aug. Psz. 1584. márc. 25. Graz. F. 1596. márc. 10. C. sp. Graz. †1615. jan. 12. Millstatt.

A sziléziai Neissében született, 1576-ban lépett be a Társaságba. Az első években tanított. Egy évig tanult is, kevés eredménnyel. 1580-tól Grazban konviktusi nevelő volt. Ott szentelték pappá 1584. március 25-én. 1587-ben a konviktus anyagi ügyeit intézte. 1589-ben házgondnok, 1590–5-ben annak helyettese volt. 1596-ban a turóci kollégiumból Vágsellyén volt gyóntató. 1597–8-ban Bécsben a konviktus anyagi ügyeivel foglalkozott. 1599-ben újra Turócon, 1600-ban St. Bernhardban, 1601-től haláláig Millstattban volt hitszónok.

Ir: CPA I. 774.született: 1553-0-0?, Neissebelépés: 1576-08-0fogadalom: 1596-03-10, Graz, C. sp.papszentelés: 1584-03-25, Grazmeghalt: 1615-01-12, Millstattbeszélt nyelvek: német

Sass Imre

1911. aug. 14. Somogyudvarhely. Nyelv: magyar. SJ 1928. aug. 14. Bp. Psz. 1941. júl. 16. †1974. okt. 19. Keszthely.

Szerzetesi életét Bp.-en, a Manrézában kezdte. A próbaévek után befejezte középiskolai tanulmányait, és egy év retorikát is elvégzett. Bölcseleti tanulmányainak két évét Szegeden, a harmadikat Bp.-en végezte 1934–6 között, majd két év magisztérium következett Pécsett. 1939–42-ben Nápolyban tanult teológiát. 1941-ben szentelték pappá. Hazatérve Szegeden volt harmadik probációban. 1944-től ugyanott az egyházmegyeközi szemináriumban bölcseletet és teológiát tanított. Mellette egyetemi lelkész, a hallgatók Mária-kongregációjának vezetője volt. 1949-ben ismeretlen helyen tartózkodott, a rendőrség mégis elfogta. Öt évig volt internálva. 1954-ben szabadult, de rendőri felügyelete tovább tartott. Somogyváron és Kustányban segédmunkásként dolgozott. 1960-tól Keszthelyen, a Magyarok Nagyasszonya-plébánián volt sekrestyés. Balesetben halt meg.

Ir: Cat. Def. II. 91; Hetényi Varga II. 323–4; MJTN 199–200; MKL XI. 918–9; Pálos 188; Holovics F.: Sass Imre (1911–1974) Barátaink Levelei. 1975. január 15. 7–8; P. Sass Imre SJ (1911–1974) Anima Una 53. (1975. április) 1–2; P. Sass Imre SJ (1911–1974) Szolgálat 26. (1975. Péter–Pál) 90–2; Miklósházy 48.született: 1911-08-14, Somogyudvarhelybelépés: 1928-08-14, Bppapszentelés: 1941-07-16meghalt: 1974-10-19, Keszthelybeszélt nyelvek: magyar

Satko András

1599. febr. 28. Ribény. SJ 1623. jan. 9. Brünn. F. 1638. júl. 31. Homonna. †1651. ápr. 12. Nagykároly

A Trencsén megyei Ribényben született, 1623-ban Brünnben lépett be a Társaságba. Ettől kezdve nem szerepel a katalógusok nyomtatott kiadásában, de valószínűleg az eredetiben sem. A következő újabb adat: 1633-ban Nagyszombatban kongregációt vezetett, lelkiatya volt a városi kórházban, látogatta a börtönt és gyóntatott. A következő évben Homonnán volt házgondnok. 1635-ben Erdélyben, a kolozsmonostori rendházból Csáky gróf udvarában volt lelkész. 1636–51-ig a felvidéki Károlyi család udvari lelkésze volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a család és birtokai a reformáció korában hűek maradtak az egyházhoz.

Ir: CPA II. 735.született: 1599-02-28, Ribénybelépés: 1623-01-9, Brünnfogadalom: 1638-07-31, Homonnameghalt: 1651-04-12, Nagykároly

Sautter Markus

1680. dec. 18. Nittenau. Nyelv: német. SJ 1702. okt. 15. Trencsén. Psz. 1711. Bécs. F. 1713. febr. 2. C. sp. Bécs. †1749. márc. 16. Leoben.

A bajorországi Nittenauban született, Bécsből végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1705–6-ban Besztercebányán grammatikát tanított. 1707–11 között Bécsben elvégezte az egyéves tanárképzőt és a teológiát. Ott szentelték pappá 1711-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1713-tól a bécsi kollégiumban hét évig, valamint középiskolában egy évig dialektikát tanított. 1721-ben Linzben volt a retorika tanára. 1722-ben Budán, 1723–4-ben Steyrben, 1725-ben Bécsújhelyen, 1726–8-ban Győrben volt házgondnok. Utána egy-egy évig Lőcsén házi lelkiatyaként, Steyrben lelkipásztorként, Linzben házgondnokként, Selmecbányán hitszónokként és Leobenben lelkipásztorként dolgozott. 1734–5-ben Bécsújhelyen házgondnok, 1736–42-ben Klagenfurtban és 1743–4-ben Laibachban lelkipásztor volt. Időskorában házi lelkiatyaként működött Trencsénben, Szakolcán, Bécsújhelyen és Leobenben.

M: Parnasse sacer Coelitibus. Bécs, 1715; Omina belli turcici ex Neonato Archiduce Leopoldo. Bécs, 1716; Epistolae Eucharisticae. Bécs, 1718; Dapnis Pastor seu Xaverius. Bécs, 1718. Ir: Nom. III. 1438–9; Pe 579; So VII. 670–1; St 311.született: 1680-12-18, Nittenaubelépés: 1702-10-15, Trencsénfogadalom: 1713-02-2, Bécs, C. sp.papszentelés: 1711-0-0, Bécsmeghalt: 1749-03-16, Leobenbeszélt nyelvek: német

Savoy Paolo

1691. jan. 26. Ötztal. Nyelv: német. SJ 1714. okt. 9. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1725. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1735. szept. 10. Belgrád.

Dél-Tirolból származott, és Bécsben már papként lépett be a Társaságba. A próbaidő után Goriziában grammatikát tanított. 1718-ban Judenburgban hitszónok, 1719-ben a bécsi professzusházban helyettes házgondnok volt. 1720-tól hiszónokként működött három évig Steyrben, 1723-ban Győrben, 1724–6-ban a bécsi kollégiumban, 1727–30-ban Pozsonyban, és 1731-ben Leobenben. 1732–5-ben Grazban volt lelkipásztor. Belgrádban halt meg 1735-ben.

M: Leich-Predig Ihrer Gnaden Francisco Sigray. Pozsony, 1727. Ir: Nom. III. 1439–40; Petrik 1712–1860/III; So VII. 678; St 310; Szi XII. 283.született: 1691-01-26, Ötztalbelépés: 1714-10-9, Bécsfogadalom: 1725-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1735-09-10, Belgrádbeszélt nyelvek: német

Schaefer Jakab

1855. márc. 29. Vaskút. Nyelv: magyar. SJ 1871. szept. 23. Nagyszombat. Psz. 1881. Innsbruck. F. 1889. febr. 2. 4 fog. prof. †1934. dec. 14. Pécs.

Rendi újoncéveit Nagyszombatban, a két év retorikát St. Andräban töltötte. Bölcseleti tanulmányait Pozsonyban 1876–8-ban, a hittudományit Innsbruckban 1879–82-ben végezte. 1881-ben szentelték pappá. 1883–7 között Kalocsán tanított. A harmadik próbaévet 1888-ban az ausztriai Linzben töltötte. Utána két évig vezette Kalocsán az internátust. Egyévi szatmárnémeti házfőnökség után Bp.-en volt 1892-től először házgondnok és ünnepi szónok, majd egy év után házfőnök 1897-ig. 1899-ben Nagyszombatban, majd 1900–2-ben, Pozsonyban házgondnok és hitszónok, 1903–6 között Bécsben a tartományfőnök helyettese volt. 1907-től Szatmárnémetiben házfőnökként, 1910-től Pozsonyban rektorként működött. 1913-ban Nagyszombatban lett magyar hitszónok. A következő két évben Pécsett hittant és földrajzot tanított. 1916–25 között Kalocsán ünnepi hitszónok volt. 1926-ban már gyönge egészségi állapotban Pécsre került, ahol 1934-ben halt meg.

M: A harcz. Kalocsa, 1884; A bold. Szűz Mária kegyhelyei Magyarországon. Bp., 1897. Ir: Cat. Def. I. 19.572; MJTN 200; Tóth 33; P. Schafer Jakab SJ 1853–1934. ProvH 35. (1935. II.) 25.született: 1855-03-29, Vaskútbelépés: 1871-09-23, Nagyszombatfogadalom: 1889-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1881-0-0, Innsbruckmeghalt: 1934-12-14, Pécsbeszélt nyelvek: magyar

Schaffer Andreas

1612. nov. 3. Leibnitz. Nyelv: német. SJ 1633. okt. 23. Leoben. Psz. 1644. Graz. F. 1648. szept. 8. 4 fog. prof. Graz. †1674. máj. 25. Lipótvár.

Az ausztriai Leibnitzben született, Leobenben végzett bölcsészként lépett be a Társaságba. Második próbaévét Bécsben végezte. 1636-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1637–9-ben Steyrben, 1640-ben Pozsonyban tanított. 1641–4-ben Grazban teológiát tanult, majd utána egy évig héber nyelvet tanított. 1644-ben szentelték pappá. 1646-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1647–50-ben Grazban héber nyelvet tanított, közben két évig a Ferdinandeum igazgatója és utolsó évében házgondnok is volt. 1651–5-ig Bécsben három évig bölcseletet tanított, két évig a Szent Ignác Szemináriumot igazgatta, és az utolsó évben héber nyelvet is tanított. 1657–9-ben Besztercebányán, 1660-ban Nagyszombatban volt hitszónok. 1661–2-ben a bajmóci misszióban, 1663–5-ben tábori lelkészként dolgozott. 1666-ban Pozsonyban házi lelkiatya, 1667–70-ben Lipótváron hitszónok volt. 1671-ben Laibachban kazuisztikát tanított. Utána haláláig, 1674-ig Lipótváron volt helyettes házfőnök. Két dolgozatát a magyarországi bányákban található ásványokról és az arany és az ezüst szétválasztásának módszeréről Athanasius Kircher közli Mundus Subterraneus című művében.

M: Gloria D. Barbarae V. Bécs, 1652; Philosophia. Bécs, 1653; De differentibus mineralibus quae in fodinis Hungaricis reperiuntur. – Processus in Hungaria usitatus separandi aurem ab argento. Kircher A.: Mundus Subterraneus. Róma, 1657. II. 207–9., 233–4. Ir: CPA II. 737; So VII. 705.született: 1612-11-3, Leibnitzbelépés: 1633-10-23, Leobenfogadalom: 1648-09-8, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1644-0-0, Grazmeghalt: 1674-05-25, Lipótvárbeszélt nyelvek: német

Schendl (Sently) Frigyes

1695. dec. 5. Komárom. Nyelv: magyar, német. SJ 1711. okt. 27. Bécs. Psz. 1724. Graz. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1738. ápr. 9. Nagyszombat.

Szülővárosából, Komáromból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1714-ben Leobenben „Szenti” néven végezte a tanárképzőt. A következő évben Győrben grammatikát tanított. 1716–8-ban Bécsben bölcseletet tanult, majd Sopronban egy, Nagyszombatban két évig középiskolában tanított. 1722–5-ben Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1724-ben. 1726-ban Komáromban volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1728–9-ben Budán, a Vízivárosban volt plébános. 1730-tól egy-egy évig Szatmárnémetiben és Brassóban volt hitszónok. 1732–4-ig Nagybányán a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1735-ben Kolozsváron a konviktus és a szeminárium vezetője volt. 1736-ban Budán, a Vízivárosban házfőnökként és plébánosként működött. 1737-től Nagyszombatban a szeminárium igazgatója volt haláláig. Latin nyelvű kiseposza, amelyben Magyarországot mint az istenek lakóhelyét ábrázolja, 1720-ban Nagyszombatban jelent meg.

M: Sedes Deorum. Nagyszombat, 1720; Accusata et defensa sanctorum Cyrilli et Friderici innocentia. Nagyszombat, 1721. Ir: Nom. III. 1454; Petrik 1712–1860/V; So VII. 744; St 312; Szi XII. 363; Szörényi.született: 1695-12-5, Komárombelépés: 1711-10-27, Bécsfogadalom: 1729-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1724-0-0, Grazmeghalt: 1738-04-9, Nagyszombatbeszélt nyelvek: német

Scherern Karl

1695. okt. 7. Bécs. Nyelv: német. SJ 1712. febr. 26. Bécs. Psz. 1723. Bécs. †1739. febr. 28. Komárom.

Bécsben született, végzett bölcsészként ott lépett be a Társaságba. 1715-ben még bölcseletet tanult. A következő évben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1717-től egy-egy évig Linzben, Sopronban és Kremsben tanított. 1721–4-ben Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1726-ban Passauban, 1727–8-ban Bécsben az újoncházban volt hitszónok. 1729-ben Komáromban végzett plébánosi feladatokat. Az 1730–1-es katalógusok indiai misszióról beszélnek, de valószínűleg nem került el oda, mert 1732-ben Esztergomból végzett plébániai feladatokat. 1733–5-ben Steyrben és Karintiában volt népmisszionárius. 1736–9-ben Pozsonyban hitszónokként dolgozott. Komáromban halt meg.

M: Lux in tenebris. Pozsony–Bécs, é. n. Ir: Nom. III. 1455; So VII. 767; St 313.született: 1695-10-7, Bécsbelépés: 1712-02-26, Bécspapszentelés: 1723-0-0, Bécsmeghalt: 1739-02-28, Komárombeszélt nyelvek: német

Scherhäkl Miksa

1649. febr. 2. Mosonmagyaróvár. Nyelv: magyar, német. SJ 1668. okt. 25. Trencsén. Psz. 1680. Nagyszombat. F. 1686. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1701. márc. 4. Nagyszombat.

Bécsből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1671-ben Győrben grammatikát tanított, 1672–4-ig Bécsben bölcseletet tanult. Utána két évig Sopronban tanított. 1677–80-ban Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1680-ban. 1681–2-ben Lőcsén hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684-ben Kassán hitszónok volt. A következő évben neve munkakör nélkül szerepel Lipótváron. 1686–8-ban Trencsénben újoncmester és házi lelkiatya volt. 1689–91-ben Sopronban rektorként, 1692–3-ban Komáromban házfőnökként szerepel. 1694–5-ben a bécsi Pázmáneumban, 1696–9-ben Győrben volt rektor. 1700-tól Nagyszombatban házgondnok volt, itt halt meg.

Ir: Guilhermy I. 201; Nom. III. 1456; Pe 140; Po Magyar 752.született: 1649-02-2, Mosonmagyaróvárbelépés: 1668-10-25, Trencsénfogadalom: 1686-02-2, Trencsén, 4 fog. prof.papszentelés: 1680-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1701-03-4, Nagyszombatbeszélt nyelvek: német

Schez (Schetz) Peter

1691. jan. 10. Bécs. Nyelv: német. SJ 1706. okt. 9. Bécs. Psz. 1719. Graz. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. †1756. ápr. 25. Graz.

Szülővárosából, Bécsből logikusként lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1710–5-ben Grazban előbb bölcseletet tanult, utána a középiskolában, majd egy évig Nagyszombatban tanított. 1717–20 között a teológiát is Grazban tanulta. Ott szentelték pappá 1719-ben. 1721-ben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1722-ben Grazban, 1723–4-ben Goriziában, 1725–7-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1728–9-ben Grazban, 1730–2-ben Bécsben kazuisztikát és kontroverziát adott elő. 1733–41 között Grazban öt évig teológiát tanított, közben 1736–7-ben a teológiai kar dékánja, majd 1741-ig az egyetem kancellárja volt. 1742–4-ben Klagenfurtban a rektori hivatalt töltötte be. 1745–55-ben újra Grazban volt kancellár. A következő évben az egyetem könyvtárosaként halt meg.
Sokoldalú író volt. Foglalkozott Magyarországgal és a stájerországi főhercegekkel. Kétkötetes munkát írt az új földrajzról, de foglalkozott a régi Spanyolország földrajzával is.

M: Metamorphosis Hungariae. Nagyszombat, 1716; Geographia nova. 2 k. Nagyszombat, 1725–6; Historia Ducum Styriae. 3 k. Graz 1728; Dan Huetii Commentaria duo de Situ Paradisi. Graz, 1734; Hispaniae veteris Geographia. Bécs, 1737; Exercitationes. Bécs, 1738. Ir: Nom. III. 1460–1; Petrik 1712–1860/III; So VII. 777–8; St 315.született: 1691-01-10, Bécsbelépés: 1706-10-9, Bécsfogadalom: 1724-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1719-0-0, Grazmeghalt: 1756-04-25, Grazbeszélt nyelvek: német

Schickmayr Franz X.

1713. dec. 17. Bécs. Nyelv: német. SJ 1731. okt. 17. Bécs. Psz. 1742. Nagyszombat. F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1762. márc. 15. Linz.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1734–6-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Klagenfurtban és Goriziában tanított. 1739–40-ben Grazban kezdte teológiai tanulmányait, és 1741–2-ben Nagyszombatban folytatta. 1742-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1744-ben Bécsújhelyen tanított. A következő évben a bécsi kollégiumban a házgondnok helyettese és hitszónok volt. 1746-ban Linzben, 1747–8-ban Passauban bölcseletet tanított. 1749-ben Trencsénben az újoncmester helyettese volt. 1750-ben Grazban hitszónokként működött. 1751–60 között Laibachban két évig kazuisztikát, nyolc évig egyházjogot tanított. 1761–2-ben Linzben is egyházjogász volt. Ott halt meg 1762-ben.

M: Oratio de Immaculata Conceptionis Virginis. Nagyszombat, 1740; Lob- und Ehren-Rede. Pozsony, 1754. Ir: Nom. III. 1461; Petrik 1712–1860/VII; So VII. 780; St 315.született: 1713-12-17, Bécsbelépés: 1731-10-17, Bécsfogadalom: 1749-02-2, Trencsén, 4 fog. prof.papszentelés: 1742-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1762-03-15, Linzbeszélt nyelvek: német

Schlick János

1842. ápr. 22. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1858. szept. 1. Nagyszombat. Psz. 1871. Innsbruck. F. 1874. febr. 2. C. sp. †1916. okt. 22. Pécs.

1859-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után az ausztriai St. Andräban retorikát végzett. Utána Kalocsán tanított. Bölcseleti tanulmányait Pozsonyban végezte 1865–7 között. Ezt követően Bécs-Kalksburgban a magyar nyelvet tanította. 1869-ben Innsbruckba került a teológia végzésére. 1871-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévre Prágába küldték. 1874-től első állomáshelye Kalocsa volt, ahol fizikát tanított öt évig. 1879-től egy évig Pozsonyban, négy évig Nagyszombatban a népmissziókban dolgozott, majd egy évig Pozsonyban hitszónok, négy évig Nagyszombatban népmisszionárius volt. 1887-ben Szatmárnémetiben lett házfőnök. 1891-től Kalocsán előbb matematikát, majd tizenkét évig hittant tanított. A tanítás mellett egész ott tartózkodása alatt közkedvelt hitszónok volt. 1911-ben Pozsonyba került lelkipásztori munkára, de rövidesen visszatért Kalocsára hittanárnak. 1916-ban Pécsre helyezték, ott halt meg.

M: A római pápa és a péterfillér. Kalocsa, 1883; Szűz Mária virágos kertje. Kalocsa, 1898; A szeszesital molochja és Szent János áldása. Kalocsa, 1906; Isten és a természet. Bp., 1914; A szeszesital átka. Bp., 1914. Ir: Cat. Def. I. 14.051; MJTN 201–2; MKL XI. 949; Petrik 1911–20/I; Tóth 33; Schlick János. Stefáneum 22. (1917. január) 6–8.született: 1842-04-22, Bpbelépés: 1858-09-1, Nagyszombatfogadalom: 1874-02-2, C. sp.papszentelés: 1871-0-0, Innsbruckmeghalt: 1916-10-22, Pécsbeszélt nyelvek: magyar

Schmidhauer András

1712. aug. 2. Pécs. Nyelv: német. SJ 1729. okt. 14. Trencsén. Psz. 1744. Nagyszombat. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1763. okt. 7. Kassa.

Pécsett született, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Egerben grammatikát tanított. 1733–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána Győrben egy, Pozsonyban két, Sopronban és Budán egy-egy évig középiskolában tanított. 1741–4-ben a teológiát is Nagyszombatban tanulta. 1744-ben szentelték pappá. Utána Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1746–50-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1751-ben Egerben a kontroverzia, 1752–4-ben Kassán az egyházjog és a szentírástan, 1755–8-ban Győrben és 1759–63 között Kassán a teológia tanára volt. A magyar történelmet érintő és a sólyomvadászatról szóló könyvei Nagyszombatban, a teológiát tárgyalók Győrben és Kassán jelentek meg.

M: Luculentum immaculati Conceptus Mariani. Nagyszombat, 1742; Bellicarum in Hungaria Calamitatum causae tres. Nagyszombat, 1746; De institutione ac venatu Falconum. Nagyszombat, 1749; Dissertationes biblico-physicae. Nagyszombat, 1749; Assertiones theologicae de Deo Uno et Trino. Győr, 1758; Assertiones ex universa theologia. Kassa, 1759. Ir: Nom. III. 1477–8; Pe 887; Petrik 1712–1860/V; So VII. 805; St 316; Szi XII. 470.született: 1712-08-2, Pécsbelépés: 1729-10-14, Trencsénfogadalom: 1747-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1744-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1763-10-7, Kassabeszélt nyelvek: német

Schmidt (Schmitth) Miklós

1707. dec. 5. Nagymarton. Nyelv: magyar, német. SJ 1728. okt. 14. Trencsén. Psz. 1742. Nagyszombat. F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1767. aug. 23. Nagyszombat.

Nagyszombatban a logika elvégzése után vették fel a Társaságba. Próbaidejét Trencsénben töltötte. 1731-ben Sopronban grammatikát tanított, majd Nagyszombatban folytatta bölcseleti tanulmányait. 1735–9 között Pozsonyban, Egerben és Kassán tanított középiskolában. 1740–3-ban Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1742-ben szentelték pappá. A teológia után a harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte. Utána egy-egy évig Pozsonyban hitszónok és iskolaigazgató, Bécsben a dialektika tanára és a Pázmáneumban felügyelő volt. 1747–9-ig Nagyszombatban bölcseletet tanított, majd Trencsénben egy évig a rendi újoncokat nevelte. 1751–62 között Nagyszombatban kontroverziát, kazuisztikát és dogmatikát tanított. 1763-ban Győrben, 1765-től haláláig Nagyszombatban rektor volt. Magyarország és a Török Birodalom történetéről számos művet írt; teológiai tankönyvei, sőt a vasbányászattal foglalkozó művei is fennmaradtak.

M: Triumphi Laureati D. Joannis Francisci Regis. Kassa, 1738; Schola castitatis. Nagyszombat, 1738; Palatium Regni Hungariae. Kassa, 1739; Panegyricus D. Francisco Xaverio dictus. Nagyszombat, 1740; Imperatores Ottomanici. 9 k. Nagyszombat, 1747–52; Metallurgicon sive de cultura fodinarum. Nagyszombat, 1748; Archi-Episcopi Strigonienses. Nagyszombat, 1752; Institutiones theologicae. Nagyszombat, 1755; Decades IV virorum illustrium. Nagyszombat, 1756; Panegyricus D. Ignatio. Nagyszombat, 1756; Institutiones theologicae dogmaticae-scolastico-morales. Nagyszombat, 1756; Institutiones de verbi divini mysterio. Institutiones de jure et justitia. Nagyszombat, 1760; Episcopi Agrienses. Győr, 1763; Ladislai Turozii S. J. Hungaria. Győr, 1768. Ir: MAMŰL X. 258–60; Nom. III. 1486–7; Pe 873; Petrik 1712–1860/V VII; So VII. 812–5; St 317–8. Szi XII. 509–11.született: 1707-12-5, Nagymartonbelépés: 1728-10-14, Trencsénfogadalom: 1746-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1742-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1767-08-23, Nagyszombatbeszélt nyelvek: német

Schmidt Ádám

1867. aug. 16 Csonoplya. SJ 1883. júl. 28. Nagyszombat. F. 1899. aug. 15. †1938. júl. 1. Kalocsa.

A kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett, innen jelentkezett a Jézus Társaságába. 1883–5 között Nagyszombatban skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus volt. 1889-ben Kalocsán konviktusi felügyelőként működött. 1890–2 között Pozsonyban filozófiát, 1893–5 között Innsbruckban teológiát tanult. 1896-ban Bécs-Lainzban végezte a terciát. 1897-ben Szatmárnémetiben konviktusi felügyelő, 1898–9 között Kalocsán könyvtáros és konviktusi felügyelő volt. 1900–5 között Pozsonyban hittantanár, a Mária-kongregáció prézese volt. 1906–7 között Nagyszombatban betegeskedett. 1908-ban Bécsben kezelték. 1909–38 között Kalocsán betegeskedett; amikor egészsége engedte, könyvtárosként működött, valamint a rektor és az obszervatórium vezetőjének segédje volt.

Ir: MJTN 202; †P. Schmidt Ádám SJ 1867–1938. ProvH 47. (1938. I.) 1.született: 1867-08-16, Csonoplyabelépés: 1883-07-28, Nagyszombatfogadalom: 1899-08-15meghalt: 1938-07-1, Kalocsa

Schmidt Ferenc

1905. szept. 2. Laskafalu. SJ 1923. júl. 25. Érd. Psz. 1935. júl. 26. Innsbruck. F. 1938. febr. 2. †1995. okt. 18. Pannonhalma.

A jezsuiták iskoláiban tanult: a pécsi Pius Gimnáziumban kezdte, majd 1923–5 között Érden volt skolasztikus novícius, utána Kalocsán fejezte be középiskolai tanulmányait. 1928–30 között Szegeden filozófiát tanult. 1931–2-ben Pécsett konviktusi felügyelő volt, és gyorsírást tanított. 1933–6 között Innsbruckban teológiát tanult. 1937-ben Szegeden végezte a harmadik probációt. 1938-ban az újonnan létesült hódmezővásárhelyi rendház és plébánia beindításánál segédkezett. 1939–43 között Kalocsán a konviktus generálprefektusa és cserkészparancsnoka lett, a gimnáziumban hittant és gyorsírást tanított. 1944–8 között a szatmárnémeti konviktus és rendház vezetője volt, 1949-ben a pesti rendházban miniszter és a Mária-kongregációk prézese. 1950-ben Pécsett lelkész és templomi gyóntató. A szétszóratás után az egri egyházmegyében működött: Ózdon, Tiszalökön, Hódoscsépányban volt káplán és plébános. A rend visszaállítása után Pécsett volt lelkész, majd 1992–4 között a Radvány utcai rendházban, 1995-ben pedig Pannonhalmán lakott.

Ir: Pálos 188; MJTN 202–203; Fricsy Á.: Emlékezés P. Schmidt Ferencre. ProvH 41. (1995. december) 14; Uő: P. Schmidt Ferenc (1905–1998). MJV III. 364–365; Miklósházy 48.született: 1905-09-2, Laskafalubelépés: 1923-07-25, Érdfogadalom: 1938-02-2papszentelés: 1935-07-26, Innsbruckmeghalt: 1995-10-18, Pannonhalma

Schmotzer János

1922. jan. 2. Kassa. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1940. szept. 2. Bp. Psz. 1951. máj. 10. Zikavej. F. 1960. febr. 2. 4 fog. prof. †1988. júl. 16. Fairfield.

1940-ben lépett a Jézus Társaságába a bp.-i Manrézában. A kétéves próbaidő után ugyanott végezte retorikai tanulmányait is. 1944-ben Kassán kezdte meg bölcseleti tanulmányait, melyeket 1945-től a csehországi Brünnben folytatott. 1948-ban indult a kínai misszióba, Pekingben két évig tanulta a kínai nyelvet. 1949-től a Sanghaj melletti Zikavejben volt teológus. Ott szentelték pappá 1951-ben. Utána ugyanott elvégezte a harmadik probációt. A következő évben kitoloncolták Kínából. A tajvani Tajcsungban és Hszincsuban a szigeti kínai nyelvet tanulta. 1956-ban Hszincsuban volt misszionárius, majd két évig Sung Sanban dolgozott egy plébánián. 1960–4-ig Hszincsuban, majd 1965-től Csinsanban misszionárius, s onnan szervezte a tajvani lelkigyakorlatos munkákat. 1967-ben elhagyta a kínai missziót, és Washingtonban a jezsuita Georgetown egyetemen doktorátust szerzett politológiából. 1975-ben ugyanott a Kínai Intézetben dolgozott. 1976-ban a fairfieldi egyetemen lett tanár. Ott halt meg szívinfarktusban.

Ir: MJTN 203; MKL XI. 955; Jaschkó B.: P. Schmotzer János S. J. 1922–1988. Anima Una 113. (1988. december) 2–4; Uő: Schmotzer János. ProvH 82. (2003. április–május) 24.született: 1922-01-2, Kassabelépés: 1940-09-2, Bpfogadalom: 1960-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1951-05-10, Zikavejmeghalt: 1988-07-16, Fairfieldbeszélt nyelvek: szlovák

Schneider (Scheidner) Georg

1655. aug. 4. Hardberg. Nyelv: német. SJ 1678. okt. 21. Trencsén. Psz. 1689. Bécs. F. 1696. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1716. máj. 10. Nagyszombat.

Az ausztriai Hardbergben született, Bécsből logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1681–3-ban Bécsben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Linzben és Grazban grammatikát tanított. 1686–9-ben Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1689-ben. 1690-ben Bécsújhelyen grammatikát tanított. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1692-ben Selmecbányán hitszónok volt. 1693–6-ban Kassán bölcseletet tanított. 1697-ben Trencsénben házgondnokként, 1698-ban a bécsi professzusházban katekétaként működött. 1699-től Linzben három évig bölcseletet tanított, két évig házgondnok volt. 1704-ben Trencsénben az újoncmester helyetteseként dolgozott. 1705-ben Kremsben a szemináriumot vezette. 1706–9-ben Leobenben a házi lelkiatya feladatát látta el. 1710-ben Kremsben újra a szemináriumot vezette. 1711-ben Passauban volt lelkipásztor. 1712–3-ban Kremsben volt házgondnok. 1714-ben Nagyszombatban kazuisztikát tanított, utána haláláig házi lelkiatyaként működött. Könyvei kassai tanárkodása idejéből Lőcsén jelentek meg.

M: Hebdomas regni Hungariae. Lőcse, 1695; Mariophili de festis marianis. Lőcse, 1696; Problemata oratoria. Lőcse, 1696. Ir: Nom. III. 1451; Pe 281; RMK II. 1800, 1837–8; So VII. 734; St 312; Szi XII. 351–2.született: 1655-08-4, Hardbergbelépés: 1678-10-21, Trencsénfogadalom: 1696-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1689-0-0, Bécsmeghalt: 1716-05-10, Nagyszombatbeszélt nyelvek: német

Schober (Sober) János

1740. dec. 4. Pozsony. Nyelv: német. SJ 1756. nov. 4. Trencsén. Psz. 1769. Graz. †1809. jún. 7. Pozsony.

Szülővárosából, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1760–1-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1762–4-ben Pozsonyban, 1765–6-ban Győrben tanított középiskolában. 1767-ben Nagyszombatban kezdte, majd 1768–70-ben Grazban folytatta teológiai tanulmányait. 1769-ben szentelték pappá. 1771-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1772–3-ban Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban tanította a német nyelvet. A Társaság feloszlatása után bölcseletet tanított Zágrábban. Batthyány József esztergomi érsek bevonta a nevelésügybe, a Temesi Bánságban lett az iskolák felügyelője. Később Pozsonyban volt kanonok és a város plébánosa. Királyi kinevezéssel novi püspök lett, de a pápai megerősítést nem nyerte el. Pozsonyban halt meg.

M: Anrede an die löbl. bürgerl. Scharfschützen-Gesellschaft. Pozsony, 1792. Ir: DHCJ IV. 3527–8; MKL XI. 956; Nom. III. 1491–2; Pe 1434; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1339; St 330. Szi XII. 547; Kratz 207; Santos Hernández II. 393.született: 1740-12-4, Pozsonybelépés: 1756-11-4, Trencsénpapszentelés: 1769-0-0, Grazmeghalt: 1809-06-7, Pozsonybeszélt nyelvek: német

Schönwisner István

1738. dec. 15. Sóvár. Nyelv: német, szlovák. SJ 1756. nov. 3. Trencsén. Psz. 1768. Nagyszombat. †1818. szept. 26. Pest.

Bécsben vették fel a Társaságba, és Trencsénben kezdte el szerzetesi életét. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1760-ban Zsolnán tanított, majd két évig Bécsben bölcseletet tanult. 1763–5-ben Sopronban tanárkodott. Következett a négyéves teológiai kurzus Nagyszombatban. 1768-ban szentelték pappá. 1770–1-ben a nagyszombati szemináriumban, a következő évben a bécsi Theresianumban volt nevelő. 1773-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, amikor a Társaságot feloszlatták. Ekkor a legfiatalabb volt a számos magyarországi történészcsoportból. 1777-ben a nagyszombati egyetemi könyvtárral, ahol Pray György másodigazgató volt, Budára költözött. Évekig együtt lakott vele és Wagner Károllyal. Az egyetemen régiségtant és éremtant adott elő. 1794–1818 között az Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. 1802-ben kanonok lett Nagyváradon. A régiségtan és a történelmi segédtudományok meghonosítói közé tartozott az egyetemi oktatásban. Ásatásokat is végzett. Ő fedezte fel Aquincumot és a másik római város, Sabaria, a mai Szombathely romjait, ahol a feltételezések szerint Tours-i Szent Márton született. Görög és római régiségtanai hosszú ideig voltak használatban az egyetemi oktatásban. Háromkötetes éremkatalógusa a magyar érem- és pénztörténet alapvető műve.

M: De ruderibus […] in solo Bvdensi. Buda, 1778; In romanorum iter per Pannoniae ripam. Buda, 1780; Oda in laudem balnei Sarisápiensis. Buda, 1783; Antiquitatum et historiae Sabariensis […] libri novem. Pest, 1791; Adventui principum Josephi et regni Hungariae palatini. Buda, 1800; Notitia hvngaricae rei nvmariae. Buda, 1801; Catalogus nvmorvm Hvngariae ac Transilvaniae Instituti nationalis Széchényiani. 3 k. Pest, 1807; Compendium antiquitatum Graecarum. Buda, 1814; Compendium antiquitatum Romanarum. Buda, 1815. Ir: DHCJ IV. 3529; LKKOS 1229; MAMŰL X. 262–3; MÉL II. 599–600; MKL XI. 963; Nom. III. 1497; Pe 1441; Petrik 1712–1860/III; Po Magyar 316; So VII. 857–9; St 319–20; Szi XII. 588–91; Bangha B.: Schönwisner István. A 400 éves Jézustársaság. Bp., 1940. 270; Hölvényi Gy.: A magyar jezsuita történetírók és a jezsuita rend. MKSz 90 (1974) 232–248; Szentpétery I.: A bölcsészettudományi kar története. Bp., 1935; Szilas L.: Schönwisner István (1738–1818) Jezsuiták küldetése 266–7.született: 1738-12-15, Sóvárbelépés: 1756-11-3, Trencsénpapszentelés: 1768-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1818-09-26, Pestbeszélt nyelvek: szlovák

Schreiber Johann

1843. márc. 18. Bécs. Nyelv: német. SJ 1860. szept. 8. Nagyszombat. Psz. 1873. Innsbruck. F. 1878. febr. 2. 4 fog. prof. †1903. márc. 10. Kalocsa.

Kétéves próbaidejét az ausztriai Baumgartenbergben töltötte. 1863–4-ben St. Andräban retorikát tanult. A bölcseleti tanulmányokra Pozsonyba került (1865–7). A következő három évben Szatmárnémetiben volt nevelő az internátusban. A teológiát Innsbruckban végezte 1871–4 között. 1873-ban szentelték pappá. 1875–6-ban Kalocsán volt tanár és felügyelő. A harmadik próbaévet a belgiumi Drongenban végezte. 1878-ban Pozsonyban volt házgondnok és gazdasági vezető. Az év végétől négy évig Bécsben a tartományfőnök helyettese volt. 1883-ban a kalocsai csillagvizsgálóban dolgozott. Utána két évig a bécsi Kalksburgban házgondnok, majd három évig Linzben rektor, utána két évig Bécs-Lainzban házgondnok és gazdasági felügyelő volt. 1891-től haláláig a kalocsai csillagvizsgálóban Fényi Gyula asszisztenseként dolgozott.

M: Die Mondnomenclatur Ricciolis und die Grimaldische Mondkarte. Freiburg, 1898; P. Christoph Scheiner S. J. und seine Sonnenbeobachtungen. Münster, 1902; Die Jesuiten des 17. und 18. Jahrhunderts und ihr Verhältnis zur Astronomie. Münster, 1903; Die Jesuiten des 17. und 18. Jahrhunderts und ihr Verhältnis zur Astronomie. Münster, 1903. Ir: Cat. Def. I. 10.414; MJTN 204; MKL XI. 964; Tóth 33.született: 1843-03-18, Bécsbelépés: 1860-09-8, Nagyszombatfogadalom: 1878-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1873-0-0, Innsbruckmeghalt: 1903-03-10, Kalocsabeszélt nyelvek: német

Schretter Károly

1644. febr. 12. Körmöcbánya. Nyelv: német. SJ 1662. okt. 2. Trencsén. Psz. 1671. Graz. F. 1677. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1717. júl. 20. Győr.

Körmöcbányán született, Nagyszombatból bölcsészdoktorként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy-egy évig Besztercebányán, Trencsénben és Nagyszombatban tanított középiskolában. 1678-ban Nagyszombatban kezdte meg teológiai tanulmányait, de egy év múlva Grazban folytatta. Ott szentelték pappá 1671-ben. A következő évben végezte a harmadik probációt. 1673-ban Kassán misszionárius, 1664-ben Szatmáron hitszónok és 1675-ben Kassán házgondnok volt. 1676–8-ban Nagyszombatban, 1679–81-ben Bécsben tanított bölcseletet. 1682–5-ben Besztercebányán házfőnök, 1686-ban Nagyszombatban a szemináriumban igazgató volt. 1687–89-ben Győrben rektorként, 1690–1-ben Komáromban házfőnökként működött. 1692–5-ben Nagyszombatban egyházjogot és az első két évben kontroverziát is tanított. 1699-ben Grazban házgondnok, 1700-ban Nagyszombatban a konviktus igazgatója volt. 1701–3 között Lőcsén rektorként, 1704–6 között Nagyszombatban a szeminárium igazgatójaként és 1707-ben Győrben lelkipásztorként működött. 1708–9-ben Zágrábban kazuisztikát tanított. 1710-től Nagyszombatban két évig a szeminárium igazgatója, három évig házi lelkiatya volt. Ez utóbbi hivatalt töltötte be Győrben is haláláig, 1717-ig.

M: Concordia canonica iuris. Nagyszombat, 1698. Ir: Nom. III. 1503; Pe 88; Po Magyar 315; RMK II. 1941; So VII. 924–5; St 323–4; Szi XII. 609–10.született: 1644-02-12, Körmöcbányabelépés: 1662-10-2, Trencsénfogadalom: 1677-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1671-0-0, Grazmeghalt: 1717-07-20, Győrbeszélt nyelvek: német

Schulista Vencel

1670. szept. 27. Urbanov. Nyelv: cseh. SJ 1688. nov. 4. Trencsén. †1700. okt. 6. Bécs.

A csehországi Urbanovban született, Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1691-ben Szakolcán grammatikát tanított. 1692–4-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Besztercebányán, Pozsonyban, majd két évig Kassán középiskolában tanított. 1700-ban halt meg Bécsben, másodéves teológus korában. Latin nyelvű műve Lőcsén jelent meg 1697-ben.

M: Quies hiberna a Castalio. Lőcse, 1697. Ir: Nom. III. 1509; Pe 378; So VII. 933; St 324.született: 1670-09-27, Urbanovbelépés: 1688-11-4, Trencsénmeghalt: 1700-10-6, Bécsbeszélt nyelvek: cseh

Schultz Ágoston

1893. márc. 30. Nagybecskerek. SJ 1912. júl. 30. Innsbruck. †1927. jún. 6.

1912–4 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt. 1915–7 között Innsbruckban filozófiát tanult. 1918–9 között Pécsett magyar és latin nyelvet tanított a gimnáziumban, és a konviktusban volt felügyelő. 1920-ban Kalocsán konviktusi felügyelő volt. 1921–4 között Innsbruckban teológiát tanult. 1923-ban Bécsben végezte a terciát. 1926-ban a bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos tanári oklevelet szerzett. 1927-ben Davosban gyógykezelték.

Ir: MJTN 204.született: 1893-03-30, Nagybecskerekbelépés: 1912-07-30, Innsbruckmeghalt: 1927-06-6

Schwáb András

1912. nov. 12. Szederkény. SJ 1928. aug. 14. Bp. Psz. 1941. jún. 22. Szeged. F. 1946. febr. 2. †1984. jún. 25. Rio de Janeiro.

A noviciátust a zugligeti Manrézában végezte, utána befejezte középiskolai tanulmányait. A retorikát Szegeden végezte 1934–5 között, majd Bp.-en filozófiát hallgatott. 1937-ben Pécsett, 1938-ban Kalocsán volt magiszter. 1939–42 között Szegeden teológiát végzett, ahol közben pappá szentelték, majd itt végezte a terciát is. 1944-től Bp.-en a Tudományegyetemen tanult filozófiát. 1946–7 között Szegeden szentírástant tanított. 1948-ban Rómába küldték, ahol bienniumot végzett filozófiatörténetből. 1950–1 között Chieriben tanított filozófiát. 1952-ben Leuvenben, majd 1953-ban ismét Rómában készült a filozófiai doktorátusra. 1954-ben Brazíliába küldték, 1954–63 között Nova Friburgóban, 1964–73 között pedig Rio de Janeiróban tanított filozófiát. 1971–3 között fél évet Rióban, fél évet pedig São Paulóban, majd 1974-től csak Rióban tanított, itt hunyt el.

M: Las encíclicas sociales. Rio de Janeiro, é. n. Ir: MJTN 204–205; Benkő A.: P. Schwáb András SJ (1912–1984) Szolgálat 66. (1985. Péter–Pál) 102–103.született: 1912-11-12, Szederkénybelépés: 1928-08-14, Bpfogadalom: 1946-02-2papszentelés: 1941-06-22, Szeged

Schwab Antal

1886. aug. 28. Bp. SJ 1904. szept. 18. Nagyszombat. †1908. jan. 24. Pozsony.

1904–6 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt, 1907–8 között Pozsonyban filozófiahallgató.

Ir: MJTN 205; Mezei G.: Schwab Antal SJ, a derék kongreganista. Mária Kongregáció 1 (1907–1908) 3, 10–9, 4, 11–8; Uő: Schwab Antal S. J. élete. Bp., 1908; Cséfalvay N.: Schwab Antal, bölcsészhallgató. Fehér zászlók alatt. Ifjú kongreganisták jellemrajza. Bp., 1914. 119–27.született: 1886-08-28, Bpbelépés: 1904-09-18, Nagyszombatmeghalt: 1908-01-24, Pozsony

Schwärzler Franz X.

1840. aug. 3. Schwarzach. Nyelv: német. SJ 1858. szept. 14. Baumgarten. F. 1876. febr. 2. 4 fog. prof. †1925. jan. 26. Bécs.

A kétéves próbaidőt az ausztriai Baumgartenbergben, a kétéves retorikai kurzust St. Andräban végezte. A bölcseleti tanulmányokra 1863–5-ben Pozsonyba került sor. Utána a bécs-kalksburgi középiskolában tanított. Innsbruckban volt teológus. 1872-ben szentelték pappá. 1874-ben St. Andräban gondozta a retorikusokat. A harmadik próbaévet Prágában végezte. 1876–83 között St. Andräban vezette a retorikai tanulmányokat, utána Pozsonyban volt rektor és az erkölcsbölcselet tanára. 1888-ban osztrák–magyar tartományfőnök lett. 1892–4-ben Bécsben házfőnök és 1902-ig a rendtartomány gazdasági főnöke volt. Akkor újból házfőnök, 1906-ban másodszor lett tartományfőnök. Fő feladata az osztrák-magyar rendtartomány felosztása és az önálló magyar rendtartomány megalapítása volt, ami 1909-ben valósult meg. Ekkor linzi házfőnök lett. 1915–9-ben a bécsi professzusház főnöke volt. 1920-ban Bécs-Lainzban a harmadik próbaév igazgatójává lett haláláig.

Ir: Cat. Def. I. 16.567; MJTN 205.született: 1840-08-3, Schwarzachbelépés: 1858-09-14, Baumgartenfogadalom: 1876-02-2, 4 fog. prof.meghalt: 1925-01-26, Bécsbeszélt nyelvek: német

Schwelmer János

1728. dec. 10. Besztercebánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1744. okt. 14. Bécs. Psz. 1758. Nagyszombat. F. 1762. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1775.

Szülővárosából, Besztercebányáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1748-ban Lőcsén grammatikát tanított. 1749–51-ig bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1752–3-ban Eperjesen, 1754-ben Szakolcán tanított középiskolában. 1755–9 között Nagyszombatban egy évig matematikát, négy évig teológiát tanult. 1758-ban szentelték pappá. 1760-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1761-ben Turócon volt hitszónok. 1762-től Kassán két évig matematikát és két évig bölcseletet tanított. 1766–7-ben Nagyszombatban volt a matematika tanára. A következő évben Pozsonyban hitoktatóként működött. 1769–71-ben Bazinban házfőnök, 1772–3-ban Trencsénben iskolaigazgató volt. A Társaság feloszlatása után, 1775-ben halt meg.

M: Laudatio panegyrica D. Ivoni dicta. Nagyszombat, 1758. Ir: Nom. III. 1520; So VII. 954–5; St 324.született: 1728-12-10, Besztercebányabelépés: 1744-10-14, Bécsfogadalom: 1762-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1758-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1775-0-0beszélt nyelvek: szlovák

Schwendtner Matthias

1712. okt. 12. Spittal. Nyelv: német. SJ 1728. okt. 19. Bécs. Psz. 1740. Kassa. F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Millstatt. †1769. ápr. 29. Buda.

Spittalban született, Bécsből lépett be a Társaságba. 1731–3-ban Grazban tanult bölcseletet. A következő évtől egy-egy évig Klagenfurtban, Laibachban és Leobenben tanított középiskolában. 1737–9-ben Nagyszombatban, 1740-ben Kassán tanult teológiát. 1740-ben szentelték pappá. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1742–3-ban Kolozsváron retorikát tanított. 1744-ben Nagyszebenben hitszónok, 1745-ben Klagenfurtban retorikatanár, 1746–7-ben Millstattban hitszónok volt. 1748-ban Klagenfurtban etikát tanított. 1749-től Kremsben, Esztergomban, Trencsénben és Eperjesen egy, Kolozsváron két évig hitszónok volt. 1755–9-ben három évig kontroverziát, két évig szentírástant tanított Kassán. 1760–1-ben Besztercebányán hitszónok, a következő évben Pozsegában házgondnok volt. 1763-ban Temesváron és 1764-ben Budán, a Vízivárosban hitszónokként és plébániai munkában dolgozott. 1765–6-ban Pozsonyban, 1767-ben Millstattban lelkipásztori feladatokat látott el. 1768-ban Goriziában, 1769-ben Pécsett volt hitszónok. Ugyanebben az évben halt meg Budán.

M: Syncharmaticon, per idyllia instructum. Kolozsvár, 1742. Ir: Nom. III. 1521; Petrik 1712–1860-III; So VII. 955; St 324; Szi XII. 780.született: 1712-10-12, Spittalbelépés: 1728-10-19, Bécsfogadalom: 1746-02-2, Millstatt, 4 fog. prof.papszentelés: 1740-0-0, Kassameghalt: 1769-04-29, Budabeszélt nyelvek: német

Scoda (Skoda) Jiří

1679. márc. 26. Kremsier. Nyelv: cseh. SJ 1696. okt. 27. Trencsén. Psz. 1708. Graz. F. 1712. aug. 15. 4 fog. prof. Zágráb. †1756. ápr. 29. Sopron.

A csehországi Kremsierben született, Bécsből végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1699-től egy-egy évig Kassán, Szepeskáptalanon, Nagyszombatban, majd három évig újra Kassán tanított középiskolában. 1705–8-ban Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1708-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1710-ben Úrvölgyön volt hitszónok. 1711-ben Grazban, 1712-ben Zágrábban, 1714–6-ban Nagyszombatban tanított bölcseletet. 1717–9-ben Linzben a kazuisztika, 1720–3-ban Kassán a teológia, 1724–7-ben Grazban a szentírástan, 1728–9-ben Budán és 1730–3-ban Nagyszombatban a kánonjog tanára volt. 1734-ben Klagenfurtban lelkipásztori munkát végzett. 1737–8-ban újra Budán tanított egyházjogot. 1739–43-ban Egerben a házi lelkiatya feladatát látta el. 1745-től Zágrábban, 1746–7-ben Varasdon és 1748–56-ban Sopronban korának és egészségi állapotának megfelelő, könnyebb feladatokat látott el haláláig.

M: Satyrae Menippeae. Kassa, 1702; Duo fulmina belli. Lőcse, 1703; Hypotyposis Tyrnaviensis. Nagyszombat, 1715; Philosophia morum. 2 k. Nagyszombat, 1715–6; Orationes rhetorum Tyrnaviensium. Nagyszombat, 1716. Ir: Nom. III. 1523; Pe 500; Petrik 1712–1860/III; RMK II. 2105, 2169; So VII. 1289; St 329; Szi XII. 797.született: 1679-03-26, Kremsierbelépés: 1696-10-27, Trencsénfogadalom: 1712-08-15, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1708-0-0, Grazmeghalt: 1756-04-29, Sopronbeszélt nyelvek: cseh

Sebes (Schober) József (kínai nevén: Paj Jungnien)

1915. aug. 18. Nagypall. Nyelv: magyar. SJ 1934. júl. 30. Bp. Psz. 1946. júl. 27. Sanghaj. F. 1951. aug. 15. 4 fog. prof. †1990. márc. 16. Róma.

A pécsi Pius Gimnázium tanulója volt. 1934-ben lépett a jezsuita rendbe. Újoncidejét és a bölcseletet Bp.-en végezte. Ezek befejezése után 1940-ben a kínai misszióba került. Két évet töltött a japánok által megszállt Pekingben nyelviskolában. 1942–3-ban felügyelő volt és tanított a magyar rendtartomány missziójában Tamingban. 1943–7 között a Sanghaj melletti Zikavejben a jezsuiták főiskoláján teológiát tanult. 1946. június 9-én szentelték pappá. 1947–9 között Rómában a jezsuita Történeti Intézetben elkezdte a kínai misszió forráskiadásához az anyaggyűjtést, és a Gregoriana egyháztörténelmi fakultásán folytatott tanulmányokat. A harmadik próbaévet a spanyolországi Gandiában végezte 1949–50 között. 1958-ban a Harvard Egyetemen kelet-ázsiai történelemből és nyelvtudományból doktorált. Onnan a jezsuiták washingtoni Georgetown egyetemére került. 1958–85-ig az ázsiai történelem tanára volt, kifejlesztette a graduate programot. Több más egyetemi funkciót is betöltött, így 1964–6 között az üzletvezetés iskolájának dékánja volt, 1966–8-ban pedig a külszolgálati iskoláé. Miután 1985-ben nyugalomba vonult, egy évet a Smithsonian Intézetben töltött tudományos kutatással. Utána a jezsuita rend Történeti Intézetében dolgozott haláláig. Jelentős műve volt az 1961-ben Rómában megjelent The Jesuits and the Sino-Russian Treaty of Nerchinsk című doktori dolgozata. Műve nemcsak a szakterületen, hanem a politikában is szerepet játszott a kínai–szovjet-orosz határvitában. 2002-ben jelent meg forrásgyűjteménye, a Monumenta Sinica első kötete (1546–1562) angol fordítással együtt, amelyet utódja a Georgetown egyetemen, John Witek S. J. rendezett sajtó alá. További két kötet anyaga maradt fenn hagyatékában, mely a tervek szerint kiadásra kerül. Ezeken kívül számos tanulmánya jelent meg főleg angol nyelven.

M: The Jesuits and the Sino-Russian Treaty of Nerchinks (1698). The Diary of T. Pereira, S. J. Róma, 1961; Monumenta Sinica. I. (1546–1562). Róma, 2002. Ir: Cat. Def. III. 91; MJTN 205; MKL XI. 980; Találkozás Sebes Józseffel. FMJ 55. (1983. karácsony) 18–19; Cser L.: Emlékezés Sebes Jóskára. Cor Unum 204. (1990. május) 8–9; P. Sebes József. SJ FMJ 74. (1991. tavasz) 7–9; P. József Sebes. AHSI 60 (1991) 500–2 (Műveinek bibliográfiájával); Borbándi Gy.: Sebes József. Nyugati irodalmi lexikon és bibliográfia. Bp., 1992. 316–317; P. Sebes József emlékezete. ProvH 27. (1993. november) 23; Fricsy Á.: Sebes (Schobert) József (1915–1991) Magyarok Kelet és Nyugat metszésvonalán. Esztergom, 1994; P. Sebes József (1916–1990). MJV III. 145–8.született: 1915-08-18, Nagypallbelépés: 1934-07-30, Bpfogadalom: 1951-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1946-07-27, Sanghajmeghalt: 1990-03-16, Rómabeszélt nyelvek: magyar

Sednik (Zedník) András

1608. Pruszka. Nyelv: szlovák. SJ 1627. okt. 28. Leoben. Psz. 1639. Graz. F. 1643. júl. 31. C. sp. Nagyszombat. †1655. ápr. 22. Turóc.

Pruszkán született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1631–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1634-ben Pozsonyban, majd 1635-ben Győrben grammatikát tanított. 1636–8-ban Grazban végezte a teológiát. 1639-ben szentelték pappá. Ebben az évben Leobenben volt harmadik probációban. 1640-ben Homonnán, 1641–3-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1644-ben Érsekújváron volt misszionárius. 1645–6-ig Turócon, 1647–50-ig Nagyszombatban és 1651-ben Trencsénben működött mint lelkipásztor és hitoktató. 1652-ben Győrben, 1653-ban Selmecbányán misszionárius, 1654-től haláláig Turócon házi lelkiatya és hitszónok volt.

Ir: CPA II. 749–50; Po Magyar 753; Weiser 412–395.született: 1608-0-0, Pruszkabelépés: 1627-10-28, Leobenfogadalom: 1643-07-31, Nagyszombat, C. sp.papszentelés: 1639-0-0, Grazmeghalt: 1655-04-22, Turócbeszélt nyelvek: szlovák

Sednik (Zedník) Dániel

1592. dec. Pruszka. SJ 1616. okt. 9. Leoben. Psz. 1621. Klagenfurt. F. 1629. okt. C. sp. Nagyszombat. †1645. okt. 20. Szlanica.

Pruszkán született, huszonnégy éves korában Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig grammatikát tanított Nagyszombatban. A teológián kazuisztikát tanult egy évig Laibachban, majd egy évig Klagenfurtban, ahol 1621-ben pappá szentelték. A következő évben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1623–7 között Szepesről népmissziókat tartott. A következő két évben Nagyszombatban tanított grammatikát, és a szeminárium igazgatója volt. Ezt követően két évig Homonnán volt népmisszionárius, majd 1632–6 között Kassán működött lelkipásztorként. A következő négy évben Pozsonyban volt házi miniszter és a gazdasági ügyek intézője, majd 1641-től Homonnán lelkipásztor. 1644–5-ben, a zavargások idején, Homonnai Drugeth János gróf gyóntatója volt. 1645. október 20-án Szlanicán halt meg.

Ir: CPA 750, III. 170.született: 1592-12-0, Pruszkabelépés: 1616-10-9, Leobenpapszentelés: 1621-0-0, Klagenfurtmeghalt: 1645-10-20, Szlanica

Seeau Honorius

1678. nov. 19. Hallstatt. Nyelv: német. SJ 1694. nov. 21. Bécs. Psz. 1707. Graz. F. 1712. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1730. febr. 3. Linz.

Hallstattban született, Linzből logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1697–9-ben Grazban bölcseletet tanult. Itt két évig, majd egy évig Kőszegen és Kremsben középiskolában tanított. 1704–7 között Grazban volt teológus, ahol tanulmányai befejeztével szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1709–12-ben Bécsben bölcseletet, 1713–6-ban Linzben kazuisztikát tanított. A következő évben Eperjesen volt hitszónok. 1721-ben Selmecbányán, 1722–4-ben Budán, 1725–6-ban Belgrádban volt elöljáró és plébános. 1727-ben Sopronban házi lelkiatyaként, 1728-tól haláláig Linzben a kazuisztika tanáraként működött.

M: Mundus de continua in pejus ruina ex principiis physicis vindicatus. Bécs, 1711; Laureata castimoniae spectacula. Bécs, 1711; Res bello gestae. Bécs, 1712; Mundus […] ex principiis moralibus vindicatus. Bécs, 1712. Ir: Nom. III. 1527; So VII. 1042–3; St 325.született: 1678-11-19, Hallstattbelépés: 1694-11-21, Bécsfogadalom: 1712-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1707-0-0, Grazmeghalt: 1730-02-3, Linzbeszélt nyelvek: német

Seidel Jan

1532 k. Olmütz. Nyelv: német. SJ 1556. Róma. Psz. 1560. Róma. Elb. 1570. máj. 7. Pozsony.

Olmützben született. 1556-ban Rómában lépett be a Társaságba, ott végezte bölcseleti és teológiai tanulmányait, és 1560-ban ott szentelték pappá. Ingolstadtban teológiai doktorrá avatták. 1561-ben Bécsből az akkor alapított nagyszombati kollégium első rektora lett. Két év múlva visszakerült Bécsbe, ahol szentírástant tanított. 1565-ben újra Nagyszombatba került. 1566–70-ig Pozsonyban volt hitszónok; ekkor elbocsátották a Társaságból. Később ugyanott kanonok lett.

Ir: CPA I. 784; MAH I; Péteri.született: 1532-0-0?, Olmützbelépés: 1556-0-0, Rómapapszentelés: 1560-0-0, Rómabeszélt nyelvek: német

Selmeczy (Pöschl) Gyula

1900. júl. 21. Bp. SJ 1926. júl. 31. Érd. Psz. 1935. jún. 29. Szeged. F. 1938. febr. 2. †1983. márc. 8. Pannonhalma.

A bp.-i Műszaki Egyetemen 1918–20 között vegyészmérnök hallgató volt, majd 1920–4 között a bp.-i Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Utána a budai Rákóczi Gimnáziumban, majd a pestújhelyi polgári iskolában tanított. Miután belépett a Társaságba, a noviciátus első évét Érden, a másodikat Szegeden végezte. Ugyanott 1927–30 között filozófiát tanult, majd 1930–2 között a pécsi Pius Gimnáziumban matematikát és fizikát tanított. A teológiát Szegeden 1932–6 között végezte, ahol közben felszentelték. Ugyanott töltötte a terciát is. 1937-től a pécsi Piusban prefektus és szaktanár, majd 1941–3 között a gimnázium igazgatója volt. 1943–8 között Kalocsán tanította a szaktárgyait. 1948–9 között Szegeden a kisszemináriumban volt tanár, majd 1949–50 között Pécsett az ignáciánistákat tanította. A szétszóratás kezdetén Mezőkövesdre internálták, majd Bp.-re költözött, 1951–60 között a Rákóczi Gimnáziumban tanított. Nyugdíjazása után magántanítványai voltak. 1975–83 között a pannonhalmi szociális otthonban élt.

Ir: Pálos 188; MJTN 206; Selmeczy Gyula S. J. A pécsi Pius gimnázium Évkönyve (1940–41) 72; Tüll A.: †P. Selmeczy Gyula S. J. 1900–1983. Anima Una 89. (1983. május) 5–6; Uő: Selmeczy Gyula (1900–1983). MJV IV. 451–453; Miklósházy 48.született: 1900-07-21, Bpbelépés: 1926-07-31, Érdfogadalom: 1938-02-2papszentelés: 1935-06-29, Szegedmeghalt: 1983-03-8, Pannonhalma

Sembler Ambrogio

1644. márc. 30. Gorizia. Nyelv: német, olasz. SJ 1659. nov. 2. Bécs. Psz. 1674. Bécs. F. 1678. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1712. szept. 29. Gorizia.

Goriziában született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1664-ben Klagenfurtban kezdte, majd Bécsben folytatta a bölcseleti tanulmányokat. 1668–70-ben Goriziában tanított középiskolában. 1671–4-ben Bécsben tanult teológiát, ahol utolsó évében pappá szentelték, majd Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet. 1676–7-ben Goriziában, 1678–80-ban Grazban, 1681–3-ban Bécsben tanított bölcseletet. 1684-től Grazban két évig az internátus vezetője, egy évig a kazuisztika tanára volt. Ugyanezt a tárgyat tanította Bécsben is három évig. 1690–6 között Nagyszombatban teológiatanár, 1692-től a teológiai kar dékánja volt. Ezt a két feladatot látta el 1697-ben Grazban is. A következő évben Goriziába került, ahol egy évig a szeminárium, majd a főiskola rektora lett. 1702–6 között Fiuméban, majd újra Goriziában lett rektor 1710-ig. Haláláig, 1712-ig, a szemináriumot vezette.

M: Obeliscus honoris. Graz, 1679; Acroama Gualtero Comiti a Dietrichstein in prima Philosophia laurea. Bécs, 1682; Assertiones ex universa philosophia. Bécs, 1683; Hungaria triumphans. Bécs, 1689; Conclusiones Theologicae De Deo Uno et Trino. Nagyszombat, 1694; Assertiones ex Universa Theologia. Graz, 1696. Ir: Nom. III. 1532; RMK II. 1792; So VII. 1112–3; St 326.született: 1644-03-30, Goriziabelépés: 1659-11-2, Bécsfogadalom: 1678-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1674-0-0, Bécsmeghalt: 1712-09-29, Goriziabeszélt nyelvek: olasz

Sennyei László

1631. máj. 6. Tárkány. Nyelv: magyar. SJ 1648. okt. 22. Bécs. Psz. 1661. Graz. F. 1666. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1702. jan. 13. Nagyszombat.

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. 1651–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. 1654-ben Nagyszombatban, a következő két évben Sopronban tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokra 1657-ben újra Grazba került. 1661-ben szentelték pappá, az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1662-ben Bécsben, 1663–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1666–70-ben Nagyszombatban teológiatanár, közben 1666–8-ban a bölcsészeti kar, 1669–70-ben a teológiai kar dékánja, a következő négy évben az egyetem rektora volt. 1675–80-ban Grazban teológiát tanított, majd két évig Judenburgban a harmadik próbaévet vezette. 1683-tól három évig a grazi egyetem kancellárjaként működött. 1687–9-ig újra rektor, 1690–1-ig kancellár volt Nagyszombatban. Hatvanévesen is folytatta elöljárói és vezető szerepét a rendtartományban: 1692–5-ben rektor volt Grazban, 1696–9-ben a bécsi professzusház főnöke, 1700-tól haláláig harmadszor rektor Nagyszombatban.
Született adminisztrátor és elöljáró volt. 1686-ban megújította az egyetemi nyomdát. A következő évben elérte az országgyűlésen a jezsuita rend jogi elismerését Magyarországon. Húsz évig a papjelöltek hivatalos vizsgáztatója volt, ott szerzett tapasztalatai alapján írta Examen ordinandorum című híres könyvét. Tartalma magában foglalta a papság szentségét, annak teológiáját, jogi és erkölcsi vonatkozásait. 1686-ban, Grazban jelent meg először, az utolsó, tizenkilencedik kiadás 1758-ban Velencében. Csak Kölnben tizenkét kiadása volt.

M: Idea verae nobilitatis. Graz, 1664; Vita et virtutes Roberti Bellarmini. Graz, 1675; Examen ordinandorum. Graz, 1686; Conclusiones Canonico-Juridicae. Nagyszombat, 1691. Ir: DHCJ IV. 3555; Guilhermy I. 39–41; Kazy 297–301; LKKOS 1216–7; MAMŰL X. 293–4; MÉL II. 619; MKL XI. 1014; Nom. III. 1534–5; Po III/3 18796–7; Po Magyar 1527–8; RMK II. 1674, 1699; So VII. 1127–8; St 326–7; Szi XII. 914–5; Iványi B.: Báró Sennyei László római utazásai. Bp., 1929; Lukács L.: A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus. Szeged–Róma, 1989; Veress E.: A Sennyei-fiúk külföldi iskoláztatása. Századok 49 (1915) 50–69; Velics II. 142–4.született: 1631-05-6, Tárkánybelépés: 1648-10-22, Bécsfogadalom: 1666-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1661-0-0, Grazmeghalt: 1702-01-13, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Serei (Kiss) Károly

1912. szept. 24. Bp. SJ 1930. júl. 30. Bp., Psz. 1946. júl. 30. Róma. F. 1954. aug. 15. †1992. nov. 2. Innsbruck.

1930–3 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1933–6 között Szegeden filozófiát hallgatott, utána egy évig magiszter volt a pécsi Pius Gimnáziumban. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus után, a tervezett muszlim misszió érdekében, elutazott a Közel-Keletre, hogy arabul tanuljon. Bejrútban, Bikfayában és Aleppóban bővítette arabtudását, majd 1941-ben Isztambulban török nyelvet tanult, közben az akkori törökországi helynök, a későbbi XXIII. János pápa munkatársa volt. 1943-ban Rómában fejezte be a keleti nyelvek tanulását az Institutum Orientaléban. Utána a Gergely Egyetemen tanult teológiát. Rómában szentelték pappá a rend San Ignazio-templomában. 1947-ben megszerezte a teológiai licenciátust. Párizsba küldték egyetemi lelkésznek, valamint az Action Populaire munkatársa lett. Párizsban megismerkedett P. Teilhard de Chardinnel, akinek hatására, a dublini tercia elvégzése után, Oxfordban kultúrantropológiát tanult. 1957-ben, tézise megvédése után, a New York-i Fordham egyetemen kultúrantropológiát tanított. 1978-ban a Gergely Egyetemre kapott meghívást, a tanítás mellett a Vatikáni Rádió angol és magyar adását segítette. 1981-ben nyugdíjazták, Kölnbe került, ahol a magyar misszió igazgatója és lelkipásztora lett, majd életének utolsó három évét Innsbruckban töltötte mint lelkipásztor és keresett gyóntató.

Ir: MJTN 206–7; Babos I.: P. Serei Károly. Anima Una VI/2 (1963. május) 18–9; Németh J.: P. Serei Károly emlékére. ProvH 16. (1992. december) 4–6; Borovi 103–6; MJN 243.született: 1912-09-24, Bpbelépés: 1930-07-30, Bpfogadalom: 1954-08-15papszentelés: 1946-07-30, Rómameghalt: 1992-11-2, Innsbruck

Seybold Jakob

1719. nov. 9. Bécs. Nyelv: német. SJ 1736. okt. 27. Bécs. Psz. 1749. Bécs. F. 1754. febr. 2. 4 fog. prof. Pozsony. †1774.

Szülővárosában, Bécsben logikusként lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1739-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1740–1-ben Grazban, 1742-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána két évig Kremsben, egy évig Passauban tanított. A teológiai tanulmányokat 1746-ban Nagyszombatban kezdte, majd egy év múlva Bécsben folytatta. 1749-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1751-ben a bécsi kollégiumban, 1752-ben a professzusházban tanított. 1753–4-ben Pozsonyban volt hitszónok, ahol Boldog Ferrer Péterről mondott szentbeszéde nyomtatásban is megjelent. 1755-től Bécsújhelyen, 1758-tól Passauban, 1761-től Laibachban, 1765-ben Klagenfurtban, 1766-tól haláláig, 1774-ig a bécsi professzusházban volt hitszónok.

M: Fastorum Ecclesiasticorum liber IX et X. Bécs, 1751; Lob- und Ehren-Rede von dem seeligen Petro Ferrerio. Pozsony, 1755; Lob- und Ehrenrede von dem büssenden Schächer. Laibach, 1761. Ir: Nom. III. 1537; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1167–8; St 327; Szi XII. 963.született: 1719-11-9, Bécsbelépés: 1736-10-27, Bécsfogadalom: 1754-02-2, Pozsony, 4 fog. prof.papszentelés: 1749-0-0, Bécsmeghalt: 1774-0-0beszélt nyelvek: német

Seywald Otmar

1845. febr. 28. Weitenfeld. Nyelv: német. SJ 1861. szept. 7. St. Andrä. Psz. 1872. Innsbruck. F. 1879. febr. 2. 4 fog. prof. †1927. febr. 5. Innsbruck.

1861-ben az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott két évig retorikát tanult. Bölcseleti tanulmányait 1866–8-ban Pozsonyban, a teológiát 1869–72-ben Innnsbruckban végezte. 1872-ben szentelték pappá. A következő évben Prágában volt harmadik probációban. 1874-től Pozsonyban a bölcseleti főiskolán főleg metafizikát tanított. 1881–8 között tanulmányi főnök, 1889–91-ben rektor is volt. Ekkor tartományfőnökké nevezték ki. Három év után rektor lett Bécs-Kalksburgban. 1900-ban újra Pozsonyba került, ahol 1911-ig erkölcsbölcseletet tanított. Onnan Innsbruckba került morálteológiát tanított. Ott élt haláláig.

Ir: Cat. Def. I. 17.211; MJTN 207.született: 1845-02-28, Weitenfeldbelépés: 1861-09-7, St. Andräfogadalom: 1879-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1872-0-0, Innsbruckmeghalt: 1927-02-5, Innsbruckbeszélt nyelvek: német

Sfondrati Bartolomeo

1534. Raguza. †1583. nov. Temesvár.

1534-ben, cremonai eredetű nemesi családban született Raguzában. Rómában végezte tanulmányait. 1580 februárjában Loretóban lett horvát gyóntató, onnan nevezték ki Bonifazio Drakolica apostoli vizitátor kísérőjének annak hódoltsági és balkáni útjára 1580-ban. A vizitátor 1582 elején Temesváron meghalt. Sfondrati ott maradt, azonban elméje elborult, és 1583 novemberében meghalt.ű
Valószínűleg ő fordította horvát nyelvre Ledesma rövid katekizmusát, amely 1578-ban jelent meg névtelenül, latin betűkkel Velencében; a nagyobb katekizmus cirill betűkkel szintén Velencében jelent meg 1583-ban.

Ir: M. Vanino: Bartol Sfondrati u Temesvaru g. 1582. Vrela i Prinosi 4. (1934) 150–3; Tóth I. Gy.: Jezsuita misszió Moldvában. MJK 142–9.született: 1534-0-0, Raguzameghalt: 1583-11-Temesvár

Sieß Plazid

1642. máj. 8. Lambach. Nyelv: német. SJ 1659. okt. 7. Bécs. Psz. 1672. Bécs. F. 1677. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1710. szept. 21. Bécs.

Lambachban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után, 1662-ben Leobenben végezte a tanárképzőt. 1663–5-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1666–8-ban Steyrben tanított. 1669-től Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1672-ben, a következő évben az ottani újoncházban végezte a harmadik próbaévet. Egész életében hitszónok volt, 1676-tól egy-két évig Nagyszombatban, Győrben, Sopronban és Bécsújhelyen, 1683–90 között Grazban, s utána haláláig a bécsi professzusházban, 1692-től mint a Szent István-dóm vasárnapi szónoka. 1687-ben Nagyszombatban jelent meg latin nyelven összefoglaló munkája a Szentírásról.

M: De conformitatae nostrae Fidei. H. n., é. n.; Confessio Augustana […] das ist Augspurgische Glaubens-Bekanntnus. Bécs, 1681; Compendium Biblicum. Nagyszombat, 1687; Ars consolandi infirmos. Bécs, 1699; Domus sapientiae, das Haus der Weissheit. Bécs, 1702. Ir: Nom. III. 1541–2; RMK II. 1620; So VII. 1201–2; St 327.született: 1642-05-8, Lambachbelépés: 1659-10-7, Bécsfogadalom: 1677-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1672-0-0, Bécsmeghalt: 1710-09-21, Bécsbeszélt nyelvek: német

Sigrai Tamás

1648. dec. 17. Szepes. Nyelv: szlovák. SJ 1671. okt. 15. Trencsén. Psz. belépése előtt. F. 1682. dec. 8. 4 fog. prof. Graz. †1704. dec. 19. Nagyszombat.

Szepes vármegyéből származott, Kassáról papként Trencsénben lépett be a Társaságba. 1674–5-ben Rozsnyón és 1676-ban Besztercebányán tanított. 1677-ben Nagyszombatban hitszónok, a következő évben Gyöngyösön iskolaigazgató és tanár volt. 1679-ben Nagyszombatban, 1680–2-ben Zágrábban, 1683–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1686-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1687–9-ben Kassán kazuisztikát adott elő. 1690–4-ben Ungváron rektor, 1695-ben Szepesváralján és a következő évben Szakolcán házfőnök volt. 1697–1702 között Kassán a Kisdy-szemináriumot vezette és kontroverziát tanított. 1703-tól haláláig Nagyszombatban a szeminárium igazgatója és a szentírástan tanára volt.

M: Austria gloriosa. Graz, 1684; Laureati labores pro conservanda Vienna. Graz, 1684. Ir: Nom. III. 1543; Pe 183; So VII. 1264–5; St 328; Szi XII. 990.született: 1648-12-17, Szepesbelépés: 1671-10-15, Trencsénfogadalom: 1682-12-8, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1704-12-19, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Sigray András

1681. okt. 6. Malacka. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1697. okt. 6. Bécs. Psz. 1710. Nagyszombat. F. 1715. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1734. febr. 30. Bécs.

Malackán született, Nagyszombatból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Szakolcán grammatikát tanított. 1701–4 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, és egy évig a középiskolában tanított. Ezt folytatta 1705–6-ban Lőcsén is. 1707–11-ben Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1710-ben. A teológia után Judenburgban volt harmadik probációban. 1713-ban Nagyszombatban, 1714–5-ben Budán bölcseletet és 1716-ban Kassán kontroverziát tanított. A következő évben Nagyszombatban a szemináriumot vezette. 1718-tól Egerben két évig házgondnok és négy évig házfőnök volt. 1724–6-ban Kolozsváron, 1727–9-ben Kassán rektorként működött. 1730-tól haláláig Bécsben a Pázmáneumot vezette.

M: Mater gratiae. Nagyszombat, 1707; Gaudia inter luctus. Nagyszombat, 1711. Ir: Guilhermy II. 434–5; Nom. III. 1543; Po Magyar 1529; RMK II. 2303, 2427; So VII. 1204; St 328; Szi XII. 988; Velics III. 46–9.született: 1681-10-6, Malackabelépés: 1697-10-6, Bécsfogadalom: 1715-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1710-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1734-02-30, Bécsbeszélt nyelvek: szlovák

Simó Zoltán

1925. jún. 10. Tabajd. SJ 1949. máj. 30. Bp. F. 1984. júl. 31.

1949–50 között a zugligeti Manrézában testvérnovícius volt. A szétszóratás idején először Jászberénybe internálták, majd Bp.-en volt fizikai munkás: lakatos, hivatalsegéd a Hittudományi Akadémián, gázgyári munkás, segédmunkás a szállítóberendezések gyárában, 1954–89 között először a jászberényi szociális otthon mindenese, majd Solymáron, utána Bp.-en kántor, később Nógrádverőcén a szociális otthonban mindenes. Nyugdíjasan Makkosmárián kántorként és mindenesként tevékenykedett. A rend visszaállítása után kántori munkát végzett Bp.-en, majd a Mária utcai rendházban volt portás. 2008-ban a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba költözött.

Ir: Pálos 188, MJTN 207; Miklósházy 48–9.született: 1925-06-10, Tabajdbelépés: 1949-05-30, Bpfogadalom: 1984-07-31

Simonides János

1639. dec. 27. Szepesmindszent. Nyelv: szlovák. SJ 1659. okt. 14. Trencsén. Psz. 1671. Kassa F. 1674. aug. 15. C. sp. Nagyszombat. †1674. okt. 31. Túrréte.

Szepesmindszenten született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagyszombatban grammatikát tanított. 1663–6-ban Kassán bölcseletet tanult, majd egy évig grammatikatanár volt. Ugyancsak tanárként működött 1667-ben Ungváron is. A teológiai tanulmányokat Kassán végezte. 1671-ben szentelték pappá. 1673-ban Bécsben volt harmadik probációban. A következő évben szobotisti misszionáriusként a túrrétei plébánián dolgozott, ahol vértanúhalált szenvedett: a protestánsok megölték.

Ir: LKKOS 1237; Nom. III. 1549; Pe 64; Po Magyar 1530–2; V. Judák: Priatelia Boží. Slovenské martyrologium. Pozsony, 1995. 86–97.született: 1639-12-27, Szepesmindszentbelépés: 1659-10-14, Trencsénfogadalom: 1674-08-15, Nagyszombat, C. sp.papszentelés: 1671-0-0, Kassameghalt: 1674-10-31, Túrrétebeszélt nyelvek: szlovák

Simunics K. János

1723. jún. 6. Strido. Nyelv: horvát. SJ 1740. okt. 14. Bécs. Psz. 1752. Graz. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1805. Zágráb.

A horvátországi Stridón született, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. 1743-ban Varasdon grammatikát tanított. 1744–6 között Grazban tanult bölcseletet. 1747–8-ban Zágrábban, 1749-ben Varasdon, majd újra Zágrábban tanított középiskolában. 1751–4-ben Grazban végezte a teológiát. 1752-ben szentelték pappá. 1755–9-ig Zágrábban, 1760-ban Pécsett volt hitszónok. 1761–7-ig Zágrábban kontroverziát és kazuisztikát, 1768–9-ben Kassán egyházjogot és szentírástant, 1770-től a feloszlatásig Zágrábban teológiát tanított. A feloszlatás után plébános, főapát és kanonok lett Zágrábban, ahol 1805-ben meghalt.

M: Tractatus de Incertitudine Scientiarum. Zágráb, 1759; Brevis notitia Schismatis Graeci. Zágráb, 1764; De Orientalium et Occidentalium Consensione. Zágráb, 1770. Ir: Nom. III. 1550–1; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1225; St 328; Szi XII. 1123.született: 1723-06-6, Stridobelépés: 1740-10-14, Bécsfogadalom: 1758-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1752-0-0, Grazmeghalt: 1805-0-0, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Sipe(c)k János

1727. júl. 15. Dojcs. Nyelv: szlovák. SJ 1744. nov. 3. Trencsén. Psz. 1756. Graz. F. 1762. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1800. nov. 26. Dad.

Dojcson született, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1748–53 között Nagyszombatban elvégezte a bölcseletet, s utána ugyanott középiskolában tanított. 1754–7-ben Grazban teológiát tanult. 1756-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1759–60-ban Liptószentmiklóson tanított. 1761-ben Budán, 1762–3-ban Győrben, 1764-ben újra Budán bölcseletet tanított. 1765–7-ben Nagyszombatban történelmet és kontroverziát, 1768-ban Győrben egyházjogot, 1769–71-ben Budán szentírástant és 1772-től a Társaság feloszlatásáig újra Győrben teológiát adott elő. A feloszlatás után a dadi plébánián egy maga építette kis házban élt remeteként, és gondozta a híveket.

M: Artis aucupandi. Nagyszombat, 1753. Ir: Nom. III. 1552–3; Pe 1199; So VII; St 328–9; Szi XII. 1152.született: 1727-07-15, Dojcsbelépés: 1744-11-3, Trencsénfogadalom: 1762-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1756-0-0, Grazmeghalt: 1800-11-26, Dadbeszélt nyelvek: szlovák

Sirowski Franz

1689. máj. 8. Bécsújhely. Nyelv: német. SJ 1710. okt. 9. Bécs. Psz. 1719. Graz. F. 1725. febr. 2. 4 fog. prof. Linz. †1742. dec. 3. Nagyvárad.

Bécsújhelyen született, végzett bölcsészként Bécsben lépett be a Társaságba. 1713–6-ban Klagenfurtban tanított. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1717–20 között. Ott szentelték pappá 1719-ben. 1721-ben Millstattban volt hitszónok. A következő évben Judenburgba került a harmadik probációba. 1723–4-ben Pozsonyban, 1725-ben Linzben, 1726-ban a bécsi professzusházban volt hitszónok. 1727-ben Komáromban misszionáriusként, 1728–9-ben újra Pozsonyban hitszónokként dolgozott. 1730-ban Lipótváron, 1731-ben Belgrádban volt házfőnök és az utóbbi helyen plébános is. 1732-től egy-egy évig hitszónokként működött Eperjesen, Egerben, Belgrádban, Eszéken, Nagyszebenben és Brassóban. 1738-tól haláláig Nagyváradon hitszónok és házi lelkiatya volt.

M: Feuriger Triumph-Wagen Domitiani. Bécs, 1726. Ir: Guilhermy II. 445; Nom. III. 1553; So VII. 1261.született: 1689-05-8, Bécsújhelybelépés: 1710-10-9, Bécsfogadalom: 1725-02-2, Linz, 4 fog. prof.papszentelés: 1719-0-0, Grazmeghalt: 1742-12-3, Nagyváradbeszélt nyelvek: német

Siser Franz

1630. júl. 15. Gorizia. Nyelv: német. SJ 1647. okt. 24. Bécs. Psz. 1660. Bécs. F. 1665. febr. 2. 4 fog. prof. †1718. márc. 19. Bécs.

Goriziában született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1650-ben Steyrben volt. 1651–3-ban bölcseletet tanult Bécsben. 1654–5-ben Linzben, 1656-ban Steyrben tanított. 1657–60-ban teológiai tanulmányait végezte Bécsben. 1660-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1662–3-ban a bécsi kollégiumban tanított középiskolában. 1664–8-ban Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1669–70-ben Goriziában a kazuisztika, 1671-ben Grazban a szentírástan és 1673–6-ban Nagyszombatban a teológia tanára és a bölcsészettudományi kar dékánja volt. 1677–9-ben Leobenben rektorként, 1680–1-ben Nagyszombatban a teológia tanáraként és a teológiai kar dékánjaként működött. 1682–5-ben a tartományfőnök helyettese, 1686–8-ban Klagenfurtban rektor, 1689–90-ben Judenburgban a harmadik probáció vezetője volt. 1691–4 között a bécsi professzusház és egyben a tábori lelkészek főnökének hivatalát látta el. 1695-től Grazban az egyetem kancellárjaként és 1698-tól rektorként működött. 1700-tól a bécsi kollégiumban dolgozott mint házi lelkiatya. 1704–5-ben a bécsi professzusház főnökének helyettese volt. 1706–12 között újra a bécsi kollégium házi lelkiatyja, 1713-ban már csak gyóntató volt. 1714-től haláláig betegeskedett.

M: Flores epigrammatici. Bécs, 1662. Ir: Nom. III. 1554; So VII. 1261–2; St 329.született: 1630-07-15, Goriziabelépés: 1647-10-24, Bécsfogadalom: 1665-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1660-0-0, Bécsmeghalt: 1718-03-19, Bécsbeszélt nyelvek: német

Siska Ferenc

1894. nov. 26. Bp. SJ 1916. febr. 2. Nagyszombat. Psz. 1924. júl. 27. †1955. júl. 24. Szigetvár.

1916–7 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt. 1918–9 között Kalocsán, 1920-ban Innsbruckban filozófiát tanult. 1921–3 között a pécsi Pius Gimnáziumban magiszter (konviktusi felügyelő) volt, és magyar nyelvet tanított. 1924–6 között Innsbruckban teológiát tanult. 1927-ben Bécsben végezte a terciát. A következő két évben a bp.-i Tudományegyetemen latin–történelem szakos tanári oklevet szerzett. 1932-től Kalocsán magyar, német és latin nyelvet, hittant, 1946-tól Pécsett latin és német nyelvet tanított. A gimnázium államosítása után a szemináriumban tanított német nyelvet, a templomban lelkipásztori munkát végzett, a Mária-kongregáció prézese volt. A szétszóratás idején Mezőkövesdre internálták, majd a pécsi egyházmegyében, főként Szigetváron volt sekrestyés.

Ir: Pálos 188; MJTN 208; Miklósházy 49.született: 1894-11-26, Bpbelépés: 1916-02-2, Nagyszombatpapszentelés: 1924-07-27meghalt: 1955-07-24, Szigetvár

Siska István

1896. jan. 26. Bp. SJ 1915. szept. 1. Nagyszombat. F. 1934. febr. 2. †1959. júl. 9. Győr.

1915–7 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt. 1918–9 között Kalocsán, 1920-ban Innsbruckban filozófiát tanult. 1921–3 között Pécsett konviktusi felügyelő volt, a gimnáziumban matematikát tanított. 1924–5 folyamán Innsbruckban, a következő évben Sarriában teológiát tanult. 1927-ben Nagykapornakon betegeskedett, közben készült a grádus vizsgára. 1928–31 között a bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos tanári oklevelet szerzett. 1931–2 között Szegeden egyháztörténetet és kánonjogot tanított. 1933–4 között a zugligeti Manrézában végezte a harmadik probációt. 1935–9 között Bp.-en volt lelkész, a Jó Halál Társulat elnöke, megírta a rendtartomány történetét. 1940-ben Kispesten volt spirituális, 1941–2 között Bp.-en A Szív újságot szerkesztette. 1944-től Mezőkövesden spirituálisként és lelkipásztorként tevékenykedett. 1946–8 között Bp.-en lelkész, könyvtáros, lelkigyakorlat-vezető volt. 1948-ban a Manrézában lelkigyakorlat-vezető, 1950-ben Nagykapornakon lelkigyakorlat-vezető, könyvtáros és gyóntató volt. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.

Ir: MJTN 208–209; Miklósházy 49.született: 1896-01-26, Bpbelépés: 1915-09-1, Nagyszombatfogadalom: 1934-02-2meghalt: 1959-07-9, Győr

Sixti István

1635. aug. 20. Biccse. SJ 1653. okt. 7. Bécs. Psz. 1667. Nagyszombat. F. 1670. aug. 18. C. sp. Nagyszombat. †1678. okt. 10. Nagyszombat.

Tizennyolc éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Győrben és Neustadtban tanított középiskolában. 1657–9-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban kezdte 1663-ban, Lengyelországban folytatta, majd Nagyszombatban fejezte be 1666-ban. A következő évben ott szentelték pappá. Két évig Szakolcán volt hitszónok. A harmadik próbaévet 1669-ben Judenburgban végezte. 1670–1-ben Szakolcán hitoktató és házi lelkiatya, 1673-ban hitoktató és lelkipásztor volt. Utána két évig Szepesen működött mint házfőnökhelyettes és hitoktató. A következő években Rozsnyón, Szepesen, Szakolcán és Nagyszombatban haláláig hitszónok volt.

Ir: Nom. III. 1557.született: 1635-08-20, Biccsebelépés: 1653-10-7, Bécsfogadalom: 1670-08-18, Nagyszombat, C. sp.papszentelés: 1667-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1678-10-10, Nagyszombat

Skenderlich Petar

1721. márc. 28. Pozsega. Nyelv: horvát. SJ 1738. okt. 19. Trencsén. Psz. 1751. Nagyszombat. F. 1756. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1780. Varasd.

Szülővárosából, Pozsegából Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után, 1741-ben Zágrábban grammatikát tanított. 1742–4-ben Grazban bölcseletet tanult. A következő három évben Pozsegában, 1748-ban Pécsett tanított. 1749–52-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1751-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte 1753-ban. A következő évben Péterváradon volt hitszónok. 1755-től Zágrábban két-két évig bölcseletet, kontroverziát, kazuisztikát, négy évig egyházjogot tanított. 1765-től Varasdon három évig a szemináriumot vezette, négy évig rektor volt, majd újra a szeminárium főnöke lett. A feloszlatás után Varasdon lelkipásztorként működött haláláig, 1780-ig.

M: Panegyricus Virgini Matri Mariae. Nagyszombat, 1750; Panegyricus D. Ignatio. Nagyszombat, 1751. Ir: Nom. III. 1557–8; Pe 1073; So VII. 1287; St 329; Szi XII. 1183.született: 1721-03-28, Pozsegabelépés: 1738-10-19, Trencsénfogadalom: 1756-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1751-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1780-0-0, Varasdbeszélt nyelvek: horvát

Skrováth Ferenc

1830. júl. 27. Schwaz. SJ 1860. júl. 23. Nagyszombat. F. 1870. aug. 15. †1927. dec. 17. Nagykapornak.

1860–3 között Nagyszombatban testvérnovícius volt, majd szabó és ruhatáros. 1864–8 között Szatmárnémetiben volt szabó, ruhatáros és portás. 1869–5 között Pozsonyban szabó és ruhatáros. 1875–9-ben Nagyszombatban szabó, ruhatáros és betegápoló. 1880–5 között Pozsonyban szabó, ruhatáros, portás és betegápoló. 1886–8 között Bécs-Lainzban szabó, ruhatáros és portás. 1889–95 között Innsbruckban szabó és ruhatáros. 1896–7 között Szatmárnémetiben szabó, ruhatáros, ebédlős. 1898–1910 között a pesti rendházban szabó, ebédlős, portás, ruhatáros és házi mindenes. 1911–4 között Pozsonyban szabó és ruhatáros. 1915–8–ig Pécsett portás, szabó és a szolgák felügyelője. 1919-ben Nagykapornakon szabó, ruhatáros és portás, majd ugyanott 1920-tól nyugdíjas volt.

Ir: MJTN 209; F. Skrováth Ferenc 1839–1927. ProvH 17. (1928. február) 2; Petruch I. 162.született: 1830-07-27, Schwazbelépés: 1860-07-23, Nagyszombatfogadalom: 1870-08-15meghalt: 1927-12-17, Nagykapornak

Socher Anton

1695. szept. 5. St. Pölten. Nyelv: német. SJ 1711. okt. 9. Bécs. Psz. 1724. Bécs. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. †1771. márc. 18. Bécs.

St. Pöltenben született, Bécsből lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1714-ben Grazban végezte a tanárképzőt. 1715–8 között Bécsben három évig bölcseletet és egy évig matematikát tanult. Utána egy évig grammatikát tanított Linzben. 1720–1-ben a bécsi újoncház könyvtárosának, Wagner Ferenc történésznek volt a segítője, aki a történelem iránti érdeklődését megerősítette. 1722–5-ben Bécsben tanult teológiát, ahol 1724-ben pappá szentelték. 1726-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1727–8-ban Grazban matematikát tanított. 1729–37-ig a bécsi újoncházban az osztrák rendtartomány történetét írta, és könyvtáros volt. 1738-ban Grazban történelmet tanított, Leobenben pedig 1739–40-ben hitszónokként működött. 1741–5-ben a bécsi újoncházban dolgozott a rendtartomány történetén. 1746-ban a bécsi kollégiumban, 1747–57 között a professzusházban volt iskolaigazgató. 1758-ban visszakerült az újoncházba, ahol négy évig házgondnok volt, s utána történetírással foglalkozott 1771-ig, amikor betegeskedni kezdett, és rövidesen meghalt.

M: Historia provinciae Austriae Societatis Jesu. I. Bécs, 1740. Ir: DHCJ IV. 3595–6; Nom. III. 1563; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1342; St 331.született: 1695-09-5, St. Pöltenbelépés: 1711-10-9, Bécsfogadalom: 1729-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1724-0-0, Bécsmeghalt: 1771-03-18, Bécsbeszélt nyelvek: német

Socher Franz X.

1706. okt. 17. St. Pölten. Nyelv: német. SJ 1722. okt. 15. Bécs. Psz. 1736. Nagyszombat. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Pétervárad. †1781. aug. 30. Lorettom.

St. Pöltenben született, Bécsből lépett be a Társaságba. A bécsi próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Grazban bölcseletet tanult. 1729–30 között Steyrben, 1731–2-ben Laibachban tanított. 1733-ban Grazban kezdte el teológiai tanulmányait, de egy év múlva Nagyszombatban folytatta. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1738-ban Belgrádban tanított. 1739–44-ben Nagyszebenben hitszónok volt, és utolsó évében plébániai feladatokat is ellátott. 1745-ben Esztergomból dolgozott plébániákon. 1746-tól egy-egy évig Kremsben, Laibachban és a bécsi újoncházban volt hitszónok. 1749-ben Kremsben Mária-kongregációt vezetett, 1750–3-ban pedig Grazban házi lelkiatyaként dolgozott. 1754-től a bécsi újoncházból négy évig az orsolyita nővéreknél volt hitoktató, utána öt évig az újoncmester helyettese, majd hat évig az Indiai Levelek kiadója, és utolsó évében házgondnok volt. 1769-től a Társaság feloszlatásáig plébániai feladatokat látott el és házi lelkiatya volt. A feloszlatás után a magyar szerviták lorettomi kolostorában élt 1781. augusztus 30-ig.

Ir: Guilhermy II. 173; Nom. III. 1564; So VII. 1342; St 331; Szi XII. 1202.született: 1706-10-17, St. Pöltenbelépés: 1722-10-15, Bécsfogadalom: 1765-02-2, Pétervárad, 4 fog. prof.papszentelés: 1736-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1781-08-30, Lorettombeszélt nyelvek: német

Solar Anton

1662. jan. 17. Graz. Nyelv: német. SJ 1678. okt. 12. Bécs. Psz. 1692. Graz. F. 1696. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1718. jan. 28. Győr.

Grazban született, onnan lépett Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1681-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1682-ben Bécsben kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, de a török támadás miatt Grazban fejezte be. 1685-től egy-egy évig Linzben, Bécsújhelyen, Grazban és Klagenfurtban tanított középiskolában. A teológiát is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1692-ben. A következő évben Goriziában retorikát tanított. 1694-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1695–7-ben Zágrábban, 1698–1700-ban Kassán bölcseletet tanított. 1701-ben Nagyszombatban, 1702–5-ig Grazban három évig a kazuisztika, egy évig a kanánjog tanára volt. 1706-tól haláláig betegeskedett: 1710-ig Žirećben, 1713-ig a bécsi újoncházban, 1714-ben Kremsben és 1715-től Győrben.

M: Fructus autumnales id est orationes. Bártfa, 1700; Justi Lipsii Monita. Nagyszombat, 1700. Ir: Nom. III. 1566–7; RMK II. 1982, 2016; So VII. 1352–3.született: 1662-01-17, Grazbelépés: 1678-10-12, Bécsfogadalom: 1696-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1692-0-0, Grazmeghalt: 1718-01-28, Győrbeszélt nyelvek: német

Solymár (Stréhling) János

1923. dec. 26. Hódmezővásárhely. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1954. aug. 23. Maastricht. F. 1957. febr. 2. †1976. márc. 10. Toronto.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–8 között Szegeden filozófiát tanult, majd elhagyta az országot. 1949-től Bürenben volt magiszter. 1952–3 között Maastrichtben végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. 1956-ban Mont-Laurier-ben végezte a terciát. 1957–9 között Courtlanden volt káplán, majd 1960–6 között Hamiltonban plébánosként szolgált. 1967-ben a svédországi misszióba, Stockholmba került. 1975-től Hamiltonban volt lelkipásztor.

Ir: MJTN 210; Holovics F.: Solymár (Stierling) János (1923–1976). Barátaink Levelei. 1976. április 28. 15; P. Solymár János SJ (1923–1976). Anima Una 58. (1976. április) 21–22; Héjja Gy.: P. Solymár János. Anima Una 58. (1976. április) 22–24; P. Solymár János SJ (1923–1976). Szolgálat 30. (1976. Péter–Pál) 100–101; P. Solymár János SJ (1923–1976). BMJ 1976. 2; Borovi J.: Solymár János. Magyar jezsuiták a stockholmi lelkipásztori szolgálatban. Magyar katolikus lelkipásztorok Észak-Európában, 1945–2000. Bp., 2000. 100–1; Feigl R.: 25 éve halt meg P. Solymár János SJ. ProvH 70. (2001. március–április) 49–51.született: 1923-12-26, Hódmezővásárhelybelépés: 1943-08-14, Bpfogadalom: 1957-02-2papszentelés: 1954-08-23, Maastrichtmeghalt: 1976-03-10, Toronto

Somalius Jacques Dinant, B. tanuló rendtag. Nyelv: francia. SJ

1559? Köln. †1562. szept. Nagyszombat.

A belgiumi Dinant-ban született, Kölnben lépett be a Társaságba. 1560-ban Rómában volt újonc, és a következő évben az itáliai Nolában tanult. 1562-ben Nagyszombatba érkezett, ahol szeptemberben, kéthetes betegség után, pestisben halt meg.

Ir: CPA I. 787.meghalt: 1562-09-Nagyszombat

Somfai Béla

1932. aug. 5. Sárszentmiklós. SJ 1952. szept. 15. Psz. 1961. jún. 18. 4 fog. 1969. aug. 15. †2015. ápr. 6. Pickering.

A szerzetesrendek feloszlatása miatt teológiai tanulmányait az egri szemináriumban kezdte, majd egy évvel később a veszprémiben folytatta, amelyet 1952-ben bezártak. Az év őszén megkezdte a jezsuita rendtartomány „földalatti noviciátusát”, közben fizikai munkát végzett, majd kétéves sorkatonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után a bp.-i Hittudományi Akadémia civil hallgatója lett. 1956-ban elöljárói kívánságára Nyugatra távozott. 1957-ben a római Gergely Egyetemen licenciátust szerzett filozófiából. Teológiai tanulmányait a torontói Regis College-ban licenciátussal zárta 1963-ban, közben pappá szentelték. Jezsuita formációját Clevelandben fejezte be. 1964–6 között a montreali Loyola középiskolában hittant és matematikát tanított. Doktori tanulmányait az ottawai Szent Pál Egyetemen végezte. Közben 1969-ben meghívták a torontói School of Theology tanárának, itt tanított 1993-ig erkölcsteológiát és bioetikát. Közben néhány évig a kanadai magyar jezsuiták elöljárója is volt. 1993-ban emeritált és visszatért Magyarországra, a Szegedi Hittudományi Főiskolán az erkölcstan és a bioetika tanszékvezető professzora és oktatási rektorhelyettese volt 2007-ig, valamint a bp.-i Semmelweis Orvostudományi Egyetem látogató professzora. 2007 óta a Sodrás utcai jezsuita közösség tagja, lelkipásztori munkát végez. Élete utolsó éveire visszatért Kanadába.

M: Dietrich von Hildebrand’s Thought on Situation Ethics. A Theological Evaluation. University of Ottawa, 1972. (Doktori disszertáció); Szexuáletikai jegyzetek. Bp., 2003. Ir: MJTN 210; Somfai B.: Negyed század Torontóban. MJV II. 233–238; Lelkiismeret és törvény. Interjú Somfai Béla SJ morálteológussal. Egyházfórum 9. (1994) 2, 25–31; Az euthanáziáról és a szervátültetésről (Interjú). Magyar Hírlap 1995. március 21.; Ferenczi A.: Béla Somfai. 21 Scientists on the 21st Century. (Interjú) Bp., 1999. 182–91; Rosdy T.: A teológia nem tudomány. (Interjú) Magyar Nemzet 1999. december 25.; Pogonyi L.: Válságban vagy változóban van-e a család? Beszélgetés Somfai Bélával. Népszabadság 2000. március 13.; Somfai B.: Az evangélium kihívását kell közvetítenünk. Keresztény Élet 2002. december 1. MJN 245–9.született: 1932-08-5, Sárszentmiklósbelépés: 1952-09-15meghalt: 2015-04-6, Pickering

Somogyi Jenő

1879. márc. 22. Szombathely. Nyelv: magyar. SJ 1897. szept. 4. Nagyszombat. Psz. 1909. júl. 26. Innsbruck. F. 1914. febr. 2. 4 fog. prof. 1918–1924, 1935–1942 tartományfőnök. †1954. aug. 12. Pannonhalma.

Szombathelyen született, az esztergomi főegyházmegye kispapjaként Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után St. Andräban retorikát is végzett. 1901–3 között Szatmárnémetiben volt nevelő az internátusban. 1904–6-ig Pozsonyban tanult bölcseletet, 1907–10-ben Innsbruckban hittudományt. Ott szentelték pappá 1909-ben. 1911-ben Nagyszombatban az újoncmester segítője volt, és egyben elvégezte a harmadik próbaévet is. A következő évben ugyanott a középiskolában nyelveket tanított. 1913-ban Bp.-en rektorhelyettes, a népmissziók felelőse és a gazdasági ügyek intézője volt. 1914–8 között Nagyszombatban újoncmester és a gazdasági ügyeket intézte. Utolsó évében ugyanott harmadik próbaévet is vezetett. 1918–24-ig, az I. világháború és a kommunizmus utáni igen nehéz években vezette a rendtartományt. Akkor fogadalmat tett, hogy ha túlélik a kommunizmust, a magyarok is részt vesznek a hittérítés munkájában. 1924-ben Szarvas Miklóst Kínába küldte, hogy előkészítse ezt a munkát. 1925-ben lelkipásztori feladatokat látott el Bp.-en, és lelkigyakorlatokat vezetett. 1926–33 között a pécsi Pius Kollégium rektora, az internátus vezetője és hittanár volt. Utána egy-egy évig Szegeden és a bp.-i Manrézában volt házi lelkiatya. 1936–42-ben újra a rendtartományt kormányozta. 1943–7-ig a Manréza rektoraként működött. Onnan Pécsre került házi lelkiatyának. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1950-ben az öccséhez költözött Bp.-re, vele együtt kitelepítették a Hortobágyra. Csak nagy nehézségek után sikerült őt bevinni 1953-ban a pannonhalmi szociális otthonba, ahol a következő évben meghalt.
Kétszeri tartományfőnöki működése rányomta bélyegét az önálló magyar rendtartomány életére és fejlődésére. Erősen gyakorlati ember volt, így a lelkipásztori munkára helyezte a fő hangsúlyt, és a rendi fiatalság alaposabb tanulmányi képzését nem szorgalmazta eléggé. A következő évtizedek megmutatták, hogy a magyarok is képesek a tudományos munkára, ehhez elég teológusainkat említeni.

M: A nyolc boldogság. Bp., 1925. Ir: Cat. Def. I. 26. 505; Pálos 189; MJTN 210–1; Tóth 34; Borbély I.: Visszaemlékezés P. Somogyira. Cor Unum 46. (1955. július–augusztus) 183–97.született: 1879-03-22, Szombathelybelépés: 1897-09-4, Nagyszombatfogadalom: 1914-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1909-07-26, Innsbruckmeghalt: 1954-08-12, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Somogyi Szilárd

1932. máj. 2. Szeged. SJ 1952. jan. 15. †1958. jún. 13. Leuven.

1949-ben jelentkezett a Jézus Társaságába, de betegsége miatt nem kezdhette meg a noviciátust. Majd feloszlatták a szerzetesrendeket, ezért teológiai tanulmányait az egri szemináriumban kezdte meg 1950-ben, 1952-től a bp.-i Hittudományi Főiskola civil hallgatója lett, közben a jezsuiták „földalatti noviciátusában” tanult. 1953-tól a Pedagógiai Főiskolára járt, orosz szakra. 1955-től Sződön tanított orosz nyelvet az általános iskolában. 1956 januárjában megbetegedett, de a nyáron elöljárói kívánságára kérte felvételét a szegedi szemináriumba. 1957 januárjában elhagyta az országot, rövid bécsi betegeskedés után Egenhovenbe ment és felkészült az universa vizsgára. Ezt követően Leuvenbe ment filozófiai tanulmányokra. Betegsége közben súlyosbodott, későn fedezték fel, hogy rákja van.

Ir: MJTN 211; Szabó F.: Emlékezés Somogyi Szilárdra (1932–1957) Anima Una II. (1957) 135–142; Somogyi Szilárd. 1932. május 2.–1968. június 13. Cor Unum 60. (1958. július) 1–2; András I.: Emlékezés Somogyi Szilárdra. Kispap Egység 8. (1959) 18–21; Szabó F.: Somogyi Szilárd (1932–1957). MJV III. 33–41.született: 1932-05-2, Szegedbelépés: 1952-01-15meghalt: 1958-06-13, Leuven

Sova (Sowa) Károly

1879. jan. 7. Pozsony. SJ 1894. jan. 18. Nagyszombat. †1903. okt. 21. Pozsony.

1894–5 között Nagyszombatban skolasztikus novícius. 1896–8 között novícius és retorikus. 1899–1902 között Nagyszombatban befejezte középiskolai tanulmányait. 1903-ban Pozsonyban filozófiát tanult.

Ir: MJTN 211.született: 1879-01-7, Pozsonybelépés: 1894-01-18, Nagyszombatmeghalt: 1903-10-21, Pozsony

Spaics István

1743 dec. 16. Körmend. Nyelv: magyar. SJ 1760. okt. 27. Trencsén. †1804. márc. 28. Székesfehérvár.

Körmenden született, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után egy-egy évig ott és Ungváron tanított. 1765–6-ban bölcseletet tanult Kassán. Utána egy-egy évig Nagyszombatban és Komáromban volt a grammatika tanára. 1769-ben matematikát tanult, majd egy évig retorikát tanított, 1771-től a teológiát végezte Nagyszombatban, ott érte a Társaság feloszlatása. Esztergomi főegyházmegyés pap lett. Budán és Pesten tanított gimnáziumban. 1792-től Székesfehérváron volt gimnáziumi igazgató. 1802. szeptember 27-én a jénai mineralógiai társaság tagja lett. Székesfehérváron halt meg.

M: In obitum Mariae Theresiae augustae. Buda, 1781. Ir: Nom. III. 1573; Pe 1528; Petrik 1712–1860/III; VII. 1416; St 332; Szi XII. 1328–9; Zelliger 483; Papp G.: Spaics István. A magyarországi ásványgyűjtés rövid története. Bp., 1994. 376.született: 1743-12-16, Körmendbelépés: 1760-10-27, Trencsénmeghalt: 1804-03-28, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Spaics Péter

1735. jan. 28. Körmend. Nyelv: magyar. SJ 1751. okt. 10. Trencsén. Psz. 1764. Nagyszombat. F. 1769. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1797. máj. 22. Bős.

Körmenden született, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1754–5-ben Sárospatakon tanított középiskolában. 1756-tól Kassán három évig bölcseletet hallgatott, majd egy évig grammatikát tanított. 1760-ban Nagyszombatban matematikát tanult. A következő évben Székesfehérváron tanított. 1762–5-ben Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. 1764-ben szentelték pappá. 1766-ban Egerben retorikát tanított. 1767-től a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban nevelő, a civil és hadi építészet és az alkalmazott geometria tanára volt. A feloszlatás után Bősön plébánosként működött.

M: Divus Ivo. Nagyszombat, 1674. Ir: Nom. III. 1572–3; Pe 1347; So VII. 1416; St 332; Szi XII. 1329–30; Zelliger 483.született: 1735-01-28, Körmendbelépés: 1751-10-10, Trencsénfogadalom: 1769-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1764-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1797-05-22, Bősbeszélt nyelvek: magyar

Spangár András

1678. jún. 24. Légrád. Nyelv: magyar. SJ 1694. okt. 15. Bécs. Psz. 1708. Graz. F. 1710. febr. 2. C. sp. Buda. †1744. febr. 14. Rozsnyó.

Légrádban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. Az újoncévek után egy évig Komáromban grammatikát tanított. 1698-ban Bécsben végezte a tanárképzőt. 1699–1701-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Pécsett, Esztergomban és Komáromban tanított. 1705–8 között Grazban volt teológus, ott szentelték pappá 1708-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1710–5-ben Budán hitszónok és lelkipásztor, 1716-ban Sopronban a konviktus igazgatója és Egerben házgondnok volt. 1718-tól egy-egy évig Szatmárnémetiben a házfőnök, Komáromban a hitszónok és a bécsi kollégiumban a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1721–33 között hitszónokként működött Nagyszombatban, Egerben, Kőszegen, Győrben és Ungváron. 1734-ben Sárospatakon, 1735–6-ban Pécsett házi lelkiatya, l737-ben Lőcsén házgondnok, 1738–43-ban Rozsnyón lelkipásztor volt. 1744-ben Passauban halt meg.
Mozgalmas életet élt. Sokat olvasott és hitszónok társai számára a szentatyákból adott kivonatokat. Pethő Gergely Magyar krónikáját folytatta 1734-ben és 1738-ban. Az elsők közé tartozott, akik a Magyarországon nyomtatott művek bibliográfiáját összegyűjtötték, műve azonban sajnos nem jelent meg nyomtatásban.
 
Speiser Ferenc unokaöccse. 1901-ben lépett be a nagyszombati noviciátusba, majd 1904-től St. Andraeben retorikát, 1905–7 között pedig Pozsonyban filozófiát tanult. 1908–10 között a magiszteri éveit a kalocsai jezsuita kollégiumban töltötte, mint konviktusi felügyelő és diákkórust vezette, utána matematikát, ábrázoló geometriát  és szépírást tanított. 1911–4 között Innsbruckban teológiát végzett, ahol pappá szentelték, majd 1915–6 között a budapesti Tudományegyetemen megszerezte a magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet. Az első világháború utolsó éveiben, mint tábori lelkész szolgált, az olasz fronton, Volanónál halt hősi halált.
 
Fo: MJTN 211–212.

M: Bibliothecae SS. Patrum Synopsis. Nagyszombat, 1721; Concordantiae Marianae. Nagyszombat, 1721; Concordantiae novae universales tripartitae. Nagyszombat, 1721; (Pethő Gergely:) Magyar krónika. Kassa, 1734. (A magyarok bibliothékája az 1738-as kiadásban található.) Ir: LKKOS 1342; MÉL II. 649; Nom. III. 1573; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1417–8; St 332–3; Szi XII. 1332–4; Lukinich I.: A magyar bibliográfia-írás első kísérletei. MKSz 32. (1925) 6–18.született: 1678-06-24, Légrádbelépés: 1694-10-15, Bécsfogadalom: 1710-02-2, Buda, C. sp.papszentelés: 1708-0-0, Grazmeghalt: 1744-02-14, Rozsnyóbeszélt nyelvek: magyar

Speiser (1881-ig Speiszer) Ferenc

1854. nov. 17. Apatin. Nyelv: magyar. SJ 1872. szept. 27. Nagyszombat. Psz. 1886. Innsbruck. F. 1912. febr. 2. 4 fog. prof. 1912–1918 tartományfőnök. †1933. jan. 7. Kalocsa.

Apatinban született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után két évig retorikát végzett St. Andräban. A bölcseletet 1877–9-ben Pozsonyban tanulta. 1880–3-ban Kalocsán természetrajzot tanított és a múzeum felelőse volt. Teológiára 1884–7 között Innsbruckban került. Ott szentelték pappá 1886-ban. 1888-ban Kalocsán tanított, majd Bécs-Lainzban elvégezte a harmadik próbaévet. Szinte egész élete a kalocsai kollégiumhoz kötődött, ahol a természetrajz tanára és a múzeum őre volt. 1898–1902 között a kollégium rektora, iskolaigazgató és a konviktus főnöke volt. A tanárság mellett később ellátta a házgondnoki és a gazdasági hivatalt is. 1912–8 között, az I. világháború nehéz éveiben a magyar rendtartomány főnöke volt. 1919–24-ig Kalocsán újra a rektori, iskolaigazgatói és a konviktus felelőse hivatalát látta el. 1925–8 között Kapornakon volt házfőnök és az alapítványi birtokok igazgatója. 1929-től haláláig újra Kalocsán házgondnok és a gazdasági ügyek intézője volt, s mellette még tanított is.
Egész életében a bogarakkal foglalkozott; gyűjteményében kb. 9500 fajtából 57 600 bogár volt. Hét fajtát ő fedezett fel, melyek nevét viselik. Régi kalocsai rendtársai, Menyhárt László és Moskopp Gáspár, a zambezi misszióban is gyűjtöttek számára rovarokat. Csiga-, kagyló- és korallgyűjteménye is több mint ezer egyedet tartalmazott. 1948-ban, az iskolák államosításakor, gyűjteményei a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, az 1956-os forradalomban azonban sajnálatos módon megsemmisültek.

M: Coleopterák Kalocsa vidékén. Kalocsa, 1883; Kalocsa környékének bogárfaunája. Kalocsa, 1893; Bogarászati kirándulások. Kalocsa, 1907. Ir: Cat. Def. I. 18.994; DHCJ IV. 3621–2; MÉL II. 651; MJTN 212; Petrik 1901–1910/I; Tóth 34; Katona S.: P. Speiser Ferenc SJ (1854–1933). Kalocsai–Pécsi Diákszemle 10. (1933. január, február, március) 1–3, 5–6; P. Speiser Xav. Ferenc. ProvH 28. (1933. július) 5; Hegedűs L.: P. Speiser Xav. Ferenc S. J. (1854–1933). A Kalocsi Gimnázium Értesítője 1933, 10–14; Uő: A kalocsai gimnázium természetrajzi gyűjteményei és kémiai laboratóriuma. A Kalocsi Gimnázium Értesítője 1940, 4–18; Baják M.: Tanár és tudós. P. Speiser emléke. Jezsuita Nevelés 1. (1954) 9, 201–203.született: 1854-11-17, Apatinbelépés: 1872-09-27, Nagyszombatfogadalom: 1912-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1886-0-0, Innsbruckmeghalt: 1933-01-7, Kalocsabeszélt nyelvek: magyar

Spillhoffer Maximilian

1689. okt. 12. Laibach. Nyelv: német. SJ 1700. okt. 9. Bécs. Psz. 1714. Bécs. F. 1718. febr. 2. 4 fog. prof. Linz. †1755. febr. 2. Bécsújhely.

Laibachban született, Grazból Bécsben lépett be a Társaságba. 1703-ban a bécsi újoncházban végezte a tanárképzőt. 1704–6-ban Grazban bölcseletet tanult. 1707–8-ban a bécsi újoncházban a történész Wagner Ferenc segítője volt. Utána két évig Kremsben tanított. 1711–4 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1714-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1716-ben Steyrben, 1717-ben a bécsi kollégiumban tanított középiskolában. 1718–21-ben Linzben a bölcselet tanára volt. 1722–4 között Trencsénben az újoncmester helyetteseként működött. 1725-ben Nagyszombatban a házgondnoki hivatalt látta el. 1726–30 között Budán tartózkodott négy évig kazuisztikatanárként és egy évig házgondnokként. 1731-ben Győrben tanított kazuisztikát. 1732–4 között Varasdon rektor, a következő évben Nagyszombatban házgondnok volt. 1736–7-ben Kremsben, 1738-ban Pozsonyban, 1739-ben Szakolcán volt házi lelkiatya. 1740-ben Grazban házgondnokként működött. 1741–6-ban Szakolcán házi lelkiatya, utána két évig Kremsben gyóntató, majd 1749-től haláláig Bécsújhelyen volt házi lelkiatya.

M: Miscellanea Poeticarum Exercitationum. Bécs, 1717. Ir: Nom. III. 1577; So VII. 1440; St 333.született: 1689-10-12, Laibachbelépés: 1700-10-9, Bécsfogadalom: 1718-02-2, Linz, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Bécsmeghalt: 1755-02-2, Bécsújhelybeszélt nyelvek: német

Spissiak János

1579 k. Znióváralja. Nyelv: szlovák. SJ 1599. jan. 14. Brünn. F. 1614. júl. 6. †1629. jún. 15. Zágráb.

Znióváralján született 1570 körül, 1599. január 14-én Brünnben segítőtestvérként lépett be a Társaságba. Próbaideje után 1601–5-ben Sellyén, 1606–7-ben Český Krumlovban, 1608-ban Novodominban és 1609–1629-ben Zágrábban látott el haláláig különböző testvéri hivatalokat.

Ir: CPA I. 787.született: 1579-0-0?, Znióváraljabelépés: 1599-01-14, Brünnfogadalom: 1614-07-6meghalt: 1629-06-15, Zágrábbeszélt nyelvek: szlovák

Splényi Ferenc

1731. nov. 22 Ternye. Nyelv: magyar. SJ 1747. okt. 31. Bécs. Psz. 1758. dec. 3. Bécs. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1795. dec. 22. Bécs.

Ternyén született, Kassáról Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1751–3-ban Bécsben bölcseletet tanult, utána három évig Pozsonyban tanított. 1757–60-ban a teológiát is Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1758-ban. 1761-ben a bécsi Theresianumban volt nevelő, majd a következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána két évig újra a Theresianumban működött nevelőként. 1765-ben Budán kontroverziát, 1766-ban Győrben és 1767-től Nagyszombatban két évig egyházjogot tanított, ezt követően a Társaság feloszlatásáig a konviktus igazgatója volt. 1776-ban Esztergomban kanonok, majd sümegi apát és 1787-ben váci püspök lett.

M: Assertiones ex universo jure canonico. Nagyszombat, 1767. Ir: DHCJ IV. 3621–2; LKKOS 1269; MÉL II. 652; Nom. III. 1580; Po III/3 19651–2; Po Magyar 1533–7; So VII. 1457; Szi XII. 1367–8; Kratz 204; Félegyházy J.: B. S. X. F., váci püspök. 1731–1795. Bp., 1942; Santos Hernández II. 375–6.született: 1731-11-22, Ternyebelépés: 1747-10-31, Bécsfogadalom: 1765-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: 1758-12-3, Bécsmeghalt: 1795-12-22, Bécsbeszélt nyelvek: magyar

Splényi József

1710. jún. 27. Nyársardó. Nyelv: szlovák. SJ 1725. okt. 9. Trencsén. Psz. 1740. Kassa. F. 1743. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1773 u. Eger.

Nyársardón született, Kassáról Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1729-ben Esztergomban grammatikát tanított. 1730–2-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Lőcsén és Ungváron, két évig Kassán tanított. Teológiai tanulmányait 1737-ben Nagyszombatban kezdte, és Kassán fejezte be. 1740-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1742-ben Kassán retorikát, 1743-ban Kolozsváron poétikát tanított. 1744-ben Nagybányán ünnepi hitszónok, majd 1745-ben újra Kolozsváron a bölcselet tanára volt. Ezt a munkát folytatta 1746-ban Kassán és 1747–8-ban Budán is. 1749-ben Egerben, 1750–1-ben Kassán kontroverziát és egyházjogot, 1752-ben Nagyszombatban és a következő évben Győrben csak egyházjogot tanított. 1754–6-ban Nagyszombatban szentírástant adott elő és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1757–8-ban Budán egyházjogot tanított. A következő két évben Kolozsváron a szemináriumot igazgatta. 1762-től egy-egy évig a bécsi Theresianumban, Ungváron, Besztercebányán és Kőszegen volt házgondnok. 1766-ban Szepesváralján lelkipásztorként, 1767–71-ben Lőcsén házi lelkiatyaként, 1772-ben Eperjesen gyóntatóként dolgozott. 1773-ban Egerben volt betegeskedett.

M: Affectus musarum Cassoviensium. Kassa, 1736; Initia Societatis Jesu Cassoviensis. Kassa, 1743. Ir: DHCJ IV. 3625; LKKOS 1269–70; Nom. III. 1580; Pe 820; So VII. 1457; St 334; Szi XII. 1368–9.született: 1710-06-27, Nyársardóbelépés: 1725-10-9, Trencsénfogadalom: 1743-08-15, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1740-0-0, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Spreitzer Péter

1866. okt. 23. Csonoplya. SJ 1883. júl. 4. Nagyszombat. F. 1898. febr. 2. †1931. jan. 21. Pécs.

A kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult. 1883–5 között Nagyszombatban skolasztikus novícius, 1886–7 között St. Andräban retorikus volt. 1888-ban Szatmárnémetiben magiszter. 1889–91 között Pozsonyban filozófiát tanult. 1892–3 között Kalocsán konviktusi felügyelő. 1894–6 között Innsbruckban teológiát tanult. A következő évben Bécs-Lainzban végezte a terciát. 1898–9 között a bp.-i Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1900–25 között Kalocsán magyar, görög és latin nyelvet, hittant, földrajzot, természetrajzot tanított. 1926–31 között a pécsi Pius Gimnáziumban magyar, német és latin nyelvet oktatott.

Ir: Tóth 33; MJTN 212–3; Füredi F.: Megemlékezés szeretett volt tanárunkról. Ft. P. Spreitzer Péterről. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 7. (1931. május) 5, 6; Német B.: †P. Spreitzer Péter S. J. (1866–1931) Mecsek Alján 20. (1931. február) 6–7; †P. Spreitzer Péter SJ. Kalocsai Kollégium 43. (1931. február) 32–3; P. Spreitzer Péter SJ. 1866–1931. ProvH 26. (1931. május) 6–7; Spreitzer Péter S. J. A pécsi Pius Gimnázium Értesítője (1930/31). Pécs, 1931. 30–1.született: 1866-10-23, Csonoplyabelépés: 1883-07-4, Nagyszombatfogadalom: 1898-02-2meghalt: 1931-01-21, Pécs

Srobár István

1862. aug. 15. Liszkófalu. SJ 1886. júl. 24. Nagyszombat. F. 1896. aug. 15. †1900. jan. 23. Nagyszombat.

1886–7 között Nagyszombatban novícius páter, 1888–9 között Kalocsán a jezsuita diákok konviktusi felügyelője volt. 1893-tól Nagyszombatban a novíciusmester sociusa, miniszter és prokurátor.

Ir: MJTN 213; Magyar Jezsuiták 169–70.született: 1862-08-15, Liszkófalubelépés: 1886-07-24, Nagyszombatfogadalom: 1896-08-15meghalt: 1900-01-23, Nagyszombat

Stainer Sebastian

1678. júl. 2. Wels. Nyelv: német. SJ 1696. okt. 9. Trencsén. Psz. 1710. Graz. F. 1714. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1748. jún. 12. Graz.

Az ausztriai Welsben született, Linzből Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után a bécsi újoncházban volt a tanárképzőben. 1700–2 között Grazban végezte a bölcseletet, 1703-ban Passauban grammatikát tanított. 1704–5-ben Grazban matematikát tanult és grammatikát tanított. 1706-ban Varasdon volt a retorika tanára. 1707–10-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1710-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1712–3-ban Linzben, 1714-ben Grazban, 1715–7-ben Laibachban és 1718-ban újra Grazban matematikát tanított. 1719–20-ban Klagenfurtban, 1721-ben Linzben a kazuisztika tanára volt. 1722-ben a bécsi kollégiumban a házgondnok hivatalát látta el. A következő évben Nagyszombatban egyházjogot és matematikát tanított. 1724–5-ben Nagyszebenben házfőnök és plébános, 1726–8-ban Kassán házgondnok és a szentírástan tanára volt. 1729-ben Pozsonyban a házfőnöki hivatalt látta el. 1730-tól két-két évig Nagyszombatban és a bécsi kollégiumban házgondnokként működött. 1734–7-ben Selmecbányán volt házfőnök és plébános. 1738-ban a bécsi professzusházban látta el a házgondnoki teendőket. 1739–44-ig Kremsben, 1745-től haláláig Grazban volt házi lelkiatya.

M: Vaticinium sciatherico-geometricum. Linz, 1713; Anathema Astronomico-Sciathericum. Laibach, 1716. Ir: Nom. III. 1587; Pe 497; So VII. 1475. St 335.született: 1678-07-2, Welsbelépés: 1696-10-9, Trencsénfogadalom: 1714-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1710-0-0, Grazmeghalt: 1748-06-12, Grazbeszélt nyelvek: német

Staininger (Steininger) Josef

1700. szept. 12. Bécs. Nyelv: német. SJ 1715. okt. 9. Bécs. Psz. 1728. Graz. F. 1734. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1766. okt. 17. Bécs.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1719–21-ben Grazban bölcseletet, 1722-ben Bécsben matematikát tanult. 1723-tól egy-egy évig Grazban, Klagenfurtban és Laibachban tanított középiskolában. 1726–9 között Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Nagyszombatban kánonjogot tanult. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1732–3-ban Bécsben matematikát, 1734–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1737–8-ban Linzben, 1739–40-ben a bécsi professzusházban ünnepi, 1741–3-ban a kollégiumban vasárnapi hitszónok volt. 1744–5-ben Nagyszombatban teológiát tanított. 1746–7-ben a bécsi professzusházban vasárnapi és nagyböjti hitszónok volt. 1748–50-ben Kremsben a rektori, 1751-ben Traunkirchenben a házfőnöki hivatalt látta el. 1752-től hét évig a bécsi kollégiumban a konviktus igazgatója és nyolc évig az újoncház gazdasági főnöke volt. Latin nyelvű műve az igaz és a hamis hit szabályairól Nagyszombatban jelent meg 1745-ben.

M: Trophaeum Caesareis Ducibus. Graz, 1735; Dialoghi physici. Steyr, 1736; Trauer-Rede über den Tödtlichen Hintritt Caroli VI. Bécs, 1740; Panegyris S. Bernardo ad S. Crucem. Bécs, 1742; Ehren- und Trost-Rede von dem Heiligen Blut-Zeugen Floriano. Bécs, 1743; Opusculum de vera et falsa fidei regula. Nagyszombat, 1745; Vater deren Francken Heiliger Kilianus. Bécs, 1746; Tyrol Gott, und dem Fürsten Treu. Bécs, 1746. Ir: Nom. III. 1588; So VII. 1476; St 335–6.született: 1700-09-12, Bécsbelépés: 1715-10-9, Bécsfogadalom: 1734-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1728-0-0, Grazmeghalt: 1766-10-17, Bécsbeszélt nyelvek: német

Stankovich János

1589. dec. Szakolca. Nyelv: magyar. SJ 1627. jún. 13. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1637. szept. 13. C. sp. Nagyszombat. †1673. dec. 25. Győr.

Szakolcán született, papként lépett be Leobenben a Társaságba. A próbaidő második évét Bécsben töltötte. 1630-ban Pozsonyban hitszónok, 1631–4-ben Pécsett misszionárius volt. 1635–9-ben Gyöngyösön a házfőnöki, 1640-ben Nagyszombatban a gazdasági ügyek intézői hivatalát látta el. Utána, főleg mint misszionárius, lelkipásztori munkákban dolgozott 1641–2-ben Szendrőn, 1643–5-ben Szatmáron, 1646-ban Homonnán, 1647–9-ben Nagykárolyban és 1650-ben Kassán. A következő évben Pozsonyban hitszónokként és a nyomda igazgatójaként működött. 1652-ben Ungváron hitszónok, 1654–5-ben Nagykárolyban a misszió főnöke volt. 1656-ban Pozsonyban a házi lelkiatya hivatalát látta el. Utána két évig a Nádasdy-misszióban dolgozott, majd visszakerült Pozsonyba, ahol 1663-ig hitszónok volt. 1644-től haláláig Győrben tevékenykedett mint házi lelkiatya és lelkipásztor.

M: Rövid és Somma-szerint-való bizonyítása a Lutherista és Calvinista Purgatoriumnak. Lauretum, 1670. Ir: CPA II. 757; So XII. 1481–2; St 336; Szi XII. 1399.született: 1589-12-0, Szakolcabelépés: 1627-06-13, Bécsfogadalom: 1637-09-13, Nagyszombat, C. sp.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1673-12-25, Győrbeszélt nyelvek: magyar

Steindl Ferenc

1746. nov. 11. Zágráb. Nyelv: horvát, német. SJ 1763. okt. 18. Bécs. †1818. Zágráb.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Varasdon grammatikát tanított. 1767–8-ban Grazban bölcseletet tanult. 1769–72-ben Zágrábban középiskolában tanított. 1773-ban Grazban matematikát tanult, amikor a Társaságot feloszlatták. 1780–1814-ben a nagyváradi akadémián tanított. Ismert matematikus volt. 1813-ban zágrábi kanonok lett.

M: Elementa geometriae practicae. Buda, 1779; Elementa Matheseos purae. Buda, 1782; Institutiones Arithmeticae. 3 k. Buda, 1782. Ir: Nom. III. 1600; So VII. 1536; St 337; Szi XII. 1435.született: 1746-11-11, Zágrábbelépés: 1763-10-18, Bécsmeghalt: 1818-0-0, Zágrábbeszélt nyelvek: német

Steizinger Anton

1695. márc. 17. Stainz. Nyelv: német. SJ 1711. okt. 27. Bécs. Psz. 1725. Graz. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1759. jan. 12. Passau.

Az ausztriai Stainzban született, Leobenből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Grazban elvégezte a tanárképzőt. 1715–7-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1718-ban a bécsi professzusházban, 1719–20-ban Grazban, 1721-ben Laibachban és 1722-ben Goriziában tanított középiskolában. 1723–6 között Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1725-ben. 1727-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1729-től Grazban két évig középiskolában tanított, majd egy évig a bölcseletet oktatta ugyanott. 1732–4-ben Laibachban volt a bölcselet tanára. 1735-ben Eszéken a házfőnöki és a plébánosi hivatalt töltötte be. 1736–41-ben Kassán kontroverziát tanított. 1742-ben Lőcsén házgondnok, 1743–5-ben a bécsi professzusházban a gazdasági ügyek intézője volt. 1746–8-ban Budán a házgondnoki és 1749–50-ben Kassán a házi lelkiatya hivatalát töltötte be. 1751–2-ben Traunkirchenben, 1753-tól haláláig Passauban betegállományban volt.

M: Felicitas Styriae. Graz, 1729; Luctus Styriae. Graz, 1730. Ir: Nom. III. 1602–3; So VII. 1544; St 338.született: 1695-03-17, Stainzbelépés: 1711-10-27, Bécsfogadalom: 1729-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1725-0-0, Grazmeghalt: 1759-01-12, Passaubeszélt nyelvek: német

Steyrer Kristóf

1616. júl. 15. Feldbach. Nyelv: német. SJ 1637. okt. 20. Bécs. Psz. 1646. Bécs. F. 1652. okt. 13. 4 fog. prof. †1659. dec. 24. Bécs.

Az ausztriai Feldbachban született, végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. 1640–1-ben Klagenfurtban, 1642-ben Judenburgban tanított. 1643-tól Bécsben négy évig teológiát tanult, s utána egy évig bölcseletet adott elő. 1646-ban szentelték pappá. 1648-ban Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1649-ben Zágrábban kazuisztikát, 1657–8-ban Nagyszombatban szentírástant adott elő, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1659-ben Bécsben halt meg. Latin nyelvű könyve 1652-ben Nagyszombatban jelent meg.

M: Decas Orationum. Nagyszombat, 1652. Ir: CPA II. 759; RMK II. 775; So VII. 1758.született: 1616-07-15, Feldbachbelépés: 1637-10-20, Bécsfogadalom: 1652-10-13, 4 fog. prof.papszentelés: 1646-0-0, Bécsmeghalt: 1659-12-24, Bécsbeszélt nyelvek: német

Stieber Georg

1820. nov. 25. Cheb. Nyelv: német. SJ 1838. aug. 31. Psz. 1851. Leuven. F. 1856. febr. 2. 4 fog. prof. 1866-tól tartományfőnök. †1871. júl. 23. Innsbruck.

1838-ban lépett be a Társaságba. Egyévi grazi retorikai tanulmány után ugyanott, majd Innsbruckban tanított két évig a gimnáziumban. 1846–7-ben az ausztriai Linzben bölcseletet, 1849–52-ben a belgiumi Leuvenben teológiát tanult. 1851-ben szentelték pappá. 1853-tól Linzben tanított latin és görög nyelvet. 1856-ban a bécsi Kalksburgban házgondnok és internátusi igazgató volt. 1859-ben Linzben, 1863-ban Kalksburgban lett rektor. 1866-tól haláláig a rendtartományt igazgatta.

Ir: Cat. Def. I. 3.901.született: 1820-11-25, Chebbelépés: 1838-08-31fogadalom: 1856-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1851-0-0, Leuvenmeghalt: 1871-07-23, Innsbruckbeszélt nyelvek: német

Stöcklein Josef

1676. júl. 21. Öttingen. Nyelv: német. SJ 1700. okt. 9. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1711. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1733. dec. 28. Graz.

A bajorországi Öttingenben született, világi papként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1703–4-ben Komáromban volt hitszónok. 1705–10-ig a tábori lelkészek főnökének helyetteseként teljesített szolgálatot. 1711-ben Budán hitszónok, 1712-ben Székesfehérváron házfőnök, majd egy-egy évig hitszónok volt Egerben, Nagyszebenben, két évig Kolozsváron. 1717–9-ben a tábori lelkészek főnökének hivatalát látta el. 1720-ban a bécsi professzusházban házgondnok, 1721–3-ban Bécsújhelyen rektor, 1724-ben Pozsonyban házi lelkiatya volt. 1725–33 között Grazban alkotta meg nagy művét, a Der neue Welt-Bott, az Új világ-hírnök című folyóiratot, melynek 1761-ig megjelent harmincnyolc kötetéből huszonnégyet ő adott ki. Azzal kezdte, hogy a francia Lettres édifiantes-t fordította németre, hogy ismertesse a Társaság apostoli működését az egész világon. Rövidesen mindenfelől érkeztek a német nyelvű hithirdetőktől a beszámolók. Stöcklein jó kritikusi érzékkel válogatott a beérkezett bőséges anyagból. Műve nagy lelkesedést váltott ki a missziók iránt, egyben fontos történelmi forrásanyag is a kutatók számára.

M: Der Neue-Welt-Bott mit allerhand Nachrichten dern Missionariorum Societatis Jesu. 38 k. Augsburg–Graz, 1728–1761. Ir: Guilhermy II. 513; Nom. III. 1612; So VII. 1585–6; St 340–1; A. Blankenburg: German Missionary Writers in Paraguay. Mid America 29. (1947) 54–61.született: 1676-07-21, Öttingenbelépés: 1700-10-9, Bécsfogadalom: 1711-02-2, Buda, 4 fog. prof.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1733-12-28, Grazbeszélt nyelvek: német

Stojkovich Mátyás

1631. febr. 24. Viškovci. Nyelv: horvát, magyar. SJ 1650. okt. 18. Bécs. Psz. 1662. Nagyszombat. F. 1666. aug. 15. C. sp. Besztercebánya. †1688. aug. 27. Zágráb.

Bécsben képett be a Társaságba. 1653-ban Pozsonyban, 1654-ben Komáromban grammatikát tanított. 1655–7-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. A következő évben Ungváron tanított. 1659–62-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. 1663-ban a rozsnyói misszióban dolgozott. 1664-ben Trencsénben házi lelkiatya volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy-egy évig Besztercebányán, Selmecbányán és Lipótváron volt hitszónok. 1670-ben Rozsnyón a házi lelkiatya, 1671-ben Trencsénben a gazdasági felelős hivatalát töltötte be. 1673-tól egy-egy évig hitszónok volt Szepeskáptalanon, Lőcsén, két évig Rozsnyón, majd újra Lőcsén és Turócon. 1680–1-ben Besztercebányán házi lelkiatyaként, Selmecbányán hitszónokként, 1682–3-ban Pozsonyban és Sellyén gyóntatóként működött. 1685–6-ban Szakolcán, 1687-től haláláig Zágrábban hitoktató volt.

Ir: Nom. III. 1613; Weiser 252–4.született: 1631-02-24, Viškovcibelépés: 1650-10-18, Bécsfogadalom: 1666-08-15, Besztercebánya, C. sp.papszentelés: 1662-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1688-08-27, Zágrábbeszélt nyelvek: magyar

Storaeus Richard

1548. Salisbury. Nyelv: angol. SJ 1564. Tournai. F. 1595. dec. 31. C. sp. †1600. szept. 18. Bécs.

Az angliai Salisburyben született, a belgiumi Tournai-ban lépett be a Társaságba. 1595-ben Grazban házgondnok volt. 1596-tól Bécsben egy évig házgondnokként, két évig az olaszok és németek gyóntatójaként működött. 1599-ben Sellyén, 1600-ban Bécsben volt gyóntató, itt halt meg.

Ir: CPA I. 790.született: 1548-0-0, Salisburybelépés: 1564-0-0, Tournaifogadalom: 1595-12-31, C. sp.meghalt: 1600-09-18, Bécsbeszélt nyelvek: angol

Stranovius András

1641. nov. 29. Zsolna. SJ 1659. okt. 27. Trencsén. Psz. 1673. Graz. F. 1676. aug. 15. Besztercebánya. C. sp. 1681. okt. 18. Lőcse. †1681 Lőcse.

Zsolnán született, Trencsénben 1659. október 27-én lépett be a Társaságba. A bölcseletet 1664–6-ban Kassán, a teológiát 1670–4-ben Kassán és Grazban végezte. 1675-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1676–7-ben ő is részt vett a rózsahegyi nagy misszióban. 1678–81-ben Kassán intézte a ház gazdasági ügyeit. Lőcsén halt meg 1681-ben.

Ir: Nom. III. 1616.született: 1641-11-29, Zsolnabelépés: 1659-10-27, Trencsénfogadalom: 1676-08-15, Besztercebánya, C. sp.papszentelés: 1673-0-0, Grazmeghalt: 1681-0-0, Lőcse

Streitt Karl

1691. aug. 26. Boroszló. Nyelv: magyar, német. SJ 1708. okt. 27. Bécs. Psz. 1720. Bécs. F. 1724. febr. 2. C. sp. Komárom. †1750. ápr. 10. Komárom.

A lengyelországi Boroszlóban született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Grazban tanított középiskolában. 1712–4-ben Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1715-ben Kőszegen, 1716-ban Győrben, 1717-ben Besztercebányán tanított. 1718-ban Grazban kezdte a teológiát, majd egy évvel később Bécsben folytatta. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben kórház- és börtönlelkész volt Sopronban. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1724–5-ben Sopronból a környéken plébánosi feladatokat látott el. 1726–9-ben Brassóban hitszónok volt. 1730–1-ben Győrben matematikát tanított és a gazdasági ügyeket is vezette. 1732–50 között Komáromból a környékbeli pap nélküli plébániákat látta el rendszeresen.

Ir: Guilhermy I. 331–2; Nom. III. 1619–20.született: 1691-08-26, Boroszlóbelépés: 1708-10-27, Bécsfogadalom: 1724-02-2, Komárom, C. sp.papszentelés: 1720-0-0, Bécsmeghalt: 1750-04-10, Komárombeszélt nyelvek: német

Strobel Christoph

1536 k. Reitenbuch. Nyelv: német. SJ 1555. márc. 6. Róma. Psz. 1563. Róma. Elb. 1574.

A bajorországi Reitenbuchban született, Rómában lépett be a Társaságba. Ott végezte tanulmányait, és szentelték pappá 1563 nyarán, s ősszel a teológia doktora lett. 1564. november elején a lengyelországi Braunsbergbe érkezett, ahonnan 1566 nyarán Bécsbe küldték. 1567-ben Nagyszombatban rektor volt. 1569-ben Bécsben gyóntatóként, templomigazgatóként és hitoktatóként működött. 1570-ben Olmützben a szemináriumban felügyelő és gyóntató volt. 1574-ben elbocsátották a Társaságból.

Ir: CPA I. 790.született: 1536-0-0?, Reitenbuchbelépés: 1555-03-6, Rómapapszentelés: 1563-0-0, Rómabeszélt nyelvek: német

Struchich (Strussich) Marko

1656. ápr. 24. Križevci. Nyelv: horvát. SJ 1677. nov. 8. Trencsén. Psz. 1689. Graz. F. 1695. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1704. okt. 23. Pozsega.

A horvátországi Križevciben született, Zágrábból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig ugyanott grammatikát tanított. A bölcseletet 1681–3-ban Grazban végezte. Utána egy évig Zágrábban volt tanár. A teológiát 1686–9-ben szintén Grazban tanulta, majd egy évig hitoktató volt Fiuméban. 1691-ben Nagyszombatban retorikát tanított. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1693–5-ben Zágrábban bölcseletet adott elő, majd Fiuméban egy, Zágrábban két évig volt házgondnok és a kazuisztika tanára. 1699–1703 között Pozsegában volt házfőnök. 1704-ben egy ottani misszióban halt meg. Máriáról szóló latin szentbeszédei Nagyszombatban jelentek meg 1691-ben.

M: Fasciculus oratorius de B. V. Maria. Nagyszombat, 1691. Ir: Nom. III. 1622–3; Pe 272; So VII. 1654; St 343.született: 1656-04-24, Križevcibelépés: 1677-11-8, Trencsénfogadalom: 1695-02-2, Zágráb, 4 fog. prof.papszentelés: 1689-0-0, Grazmeghalt: 1704-10-23, Pozsegabeszélt nyelvek: horvát

Strusius Mátyás

1553 k. Brzostek. Nyelv: lengyel. SJ 1574. jan. 25. Braunsberg. F. 1591. jún. 16. C. sp. Lublin. †1616. aug. 30. Lublin.

A lengyelországi Brzostekban született, Braunsbergben lépett be a Társaságba.1586–7-ben Kolozsváron házgondnok és a birtokokon lelkipásztor volt. A lengyelországi Lublinban halt meg 1616-ban.

Ir: CPA I. 791.született: 1553-0-0?, Brzostekbelépés: 1574-01-25, Braunsbergfogadalom: 1591-06-16, Lublin, C. sp.meghalt: 1616-08-30, Lublinbeszélt nyelvek: lengyel

Suberle Stefano

1606. máj. 9. Cividale. Nyelv: olasz. SJ 1625. szept. 30. Leoben. Psz. 1638. Graz. F. 1641. szept. 29. C. sp. Fiume. †1646. dec. 5. Moldva.

Az itáliai Cividaléban született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1628-ban Goriziában tanította az alsósokat. 1629–31-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy évig Fiuméban és két évig Triesztben grammatikát tanított. A teológiát szintén Grazban végezte. A következő évben Triesztben tanított, majd Leobenben volt harmadik probációban. Utána egy-egy évig Triesztben, Fiuméban és Zágrábban retorikát tanított. 1644–5-ben Gyöngyösön működött, ahonnan a moldvai misszióba ment. 1646 decemberében meghalt.

Ir: CPA II. 762.született: 1606-05-9, Cividalebelépés: 1625-09-30, Leobenfogadalom: 1641-09-29, Fiume, C. sp.papszentelés: 1638-0-0, Grazmeghalt: 1646-12-5, Moldvabeszélt nyelvek: olasz

Süle Géza

1914. máj. 25. Pecöl. Nyelv: magyar. SJ 1933. aug. 18. Bp. Psz. 1943. jún. 25. Szeged. F. 1949. febr. 2. C. sp. †1988. júl. 20. Bp.

Rendi képzését Bp.-en kezdte: kétéves próbaidő és retorika a Manrézában, hároméves bölcseleti tanulmány a Mária utcában. Magiszter egy évig volt Kalocsán. A teológiát Szegeden végezte. Utána három évig házgondnok volt a Manrézában, majd Pécsett, az iskolák államosítása után, a kollégium templománál plébániát szervezett. 1950-ben a rendtartomány anyagi ügyeinek felelőse lett. A szerzetesek elhurcolását sikerült elkerülnie, de 1955. augusztus 23-án több más jezsuitával együtt letartóztatták és 1956. február 3-án tizennégy évi börtönbüntetésre ítélték. Októberben kiszabadult, de 1957 márciusában újra elfogták, büntetését három évre csökkentették. Letöltését az amnesztiáig sikerült kihúznia. Haláláig a bp.-i Szent Rita-plébánia pénzbeszedője, raktárosa és kisegítő lelkésze volt.

Ir: Cat. Def. III. 95; Hetényi Varga 325–6; MJTN 216; Pálos 189; Pálos A.: P. Süle Géza S. J. 1914–1988. Anima Una 113. (1988. december) 1–2; P. Süle Géza SJ (1914–1988) In quavis mundi plaga 4. (1988. december) 4, 7–9; P. Süle Géza SJ (1914–1988) Szolgálat 82. (1989. Péter–Pál) 98–99; Pálos A.: S. G. S. J. KMJ II. 215–20.született: 1914-05-25, Pecölbelépés: 1933-08-18, Bpfogadalom: 1949-02-2, C. sp.papszentelés: 1943-06-25, Szegedmeghalt: 1988-07-20, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Sulyok Ferenc

1568. Alsószopor. Nyelv: magyar. SJ 1584. okt. 24. Róma. †1602. nov. 20. Kolozsvár.

Erdélyben, Alsószoporon született, Rómában lépett be a Társaságba. Ott kapta meg egész képzését: két év újoncidő, egy év retorika, három év bölcselet és négy év teológia, majd a harmadik probáció. 1595. július 26-án érkezett meg Kolozsvárra. Ott magyar hitszónok és a templom igazgatója lett. 1599-től kazuisztikát is tanított. 1601-ben Gyulafehérváron volt házfőnök. 1602-ben Kolozsváron helyettesítette a rektort házfőnöki minőségben, amikor meghalt.

Ir: CPA I. 792.született: 1568-0-0, Alsószoporbelépés: 1584-10-24, Rómameghalt: 1602-11-20, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Sumatinger Joachim

1699. okt. 14. Buda. Nyelv: német. SJ 1716. okt. 18. Bécs. Psz. 1728. Bécs. F. 1735. febr. 2. 4 fog. prof. Passau. †1763. febr. 12. Millstatt.

Budán született, logikusként Bécsből lépett be a Társaságba. 1719–20-ban Grazban tanult bölcseletet, majd egy-egy évig Linzben, Budán, Sopronban és Leobenben tanított középiskolában. 1726-ban kezdte meg Grazban a teológiai tanulmányokat, amelyeket két év múlva Bécsben folytatott. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban végezte Besztercebányán a harmadik próbaévet. 1731-ben Brassóban, 1732-ben Nagyszebenben tanított. 1733-ban Budán a szeminárium igazgatója és házi lelkiatya volt. 1734–5-ben Passauban, 1736-ban Bécsben bölcseletet, 1737–8-ban Klagenfurtban kontroverziát, 1739-ben Zágrábban kazuisztikát tanított. 1740-ben Varasdon házgondnok volt. 1741-ben Budán kontroverziát, 1742–3-ban Egerben, 1744-ben Nagyszombatban, 1745–6-ban Passauban kazuisztikát, 1747-ben Nagyszombatban egyházjogot adott elő. 1748–9-ben Linzben, 1750-ben Laibachban, 1751-ben Steyrben, 1752-ben Varasdon, 1753–4-ben Nagyszombatban és 1755-ben Sopronban a házgondnoki hivatalt látta el. 1756–7-ben Judenburgban házi lelkiatya volt. 1758–60-ban Klagenfurtban egyházjogot tanított. Utána egy évig Leobenben és 1762-től haláláig Millstattban házi lelkiatya volt. Szent László királyról Bécsben mondott latin szentbeszéde 1736-ban nyomtatásban is megjelent.

M: Panegyricus Divo Ladislao Regi Hungariae dictus. Bécs, 1736. Ir: Nom. III. 1631; So VII. 1702; St 344.született: 1699-10-14, Budabelépés: 1716-10-18, Bécsfogadalom: 1735-02-2, Passau, 4 fog. prof.papszentelés: 1728-0-0, Bécsmeghalt: 1763-02-12, Millstattbeszélt nyelvek: német

Sümeghi (Simeghi) János

1686. nov. 4. Sümeg. Nyelv: magyar. SJ 1704. okt. 9. Bécs. Psz. 1718. Kassa. F. 1722. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1753. máj. 7. Buda.

Sümegen született, Pozsonyból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1708–10 között Grazban bölcseletet tanult. 1711–4-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1715–8-ban Kassán végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1720-ban Rozsnyón hitszónokként működött. 1721–4-ben Nagyszombatban bölcseletet, 1725–6-ban Egerben és 1727–30-ban Győrben kazuisztikát tanított. 1731-ben Nagyszombatban kontroverziatanár és a szeminárium igazgatója volt. A következő évben Sopronban a konviktust vezette. 1733–6-ban Kőszegen rektorhelyettesként működött. 1737–46 között a váci püspök gyóntatója és tanácsadója volt. 1747-ben Nagyszombatban a szemináriumot vezette. 1748–51-ben Pozsonyban, 1752–3-ban Budán rektor és plébános volt. Több műve megjelent, köztük a kolozsvári Mária-kegyképről, Szent Atanázról és kettő Justus Lipsiusról.

M: Eucharisticon Magno S. J. Fundatori. Bártfa, 1713; Maria Virgo Claudiopolitane. Kolozsvár, 1714; Imago poetica. Nagyszombat, 1723; Monita et exempla politica Justi Lipsii. Nagyszombat, 1723; Sacrum Orientis Columen, Athanasius. Nagyszombat, 1724; Justi Lipsii Politicorum […] liber III. Nagyszombat, 1724. Ir: Nom. III. 1632; So VII. 1031–2; St 328; Szi XII. 1031–2.született: 1686-11-4, Sümegbelépés: 1704-10-9, Bécsfogadalom: 1722-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1718-0-0, Kassameghalt: 1753-05-7, Budabeszélt nyelvek: magyar

Summerauer Ferenc

1672. szept. 5 Eperjes. Nyelv: német. SJ 1689. okt. 22. Bécs. Psz. 1704. Graz. F. 1708. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1734. dec. 18. Nagyvárad.

Eperjesen született, Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1693–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána Leobenben két évig, Sopronban, Judenburgban és Klagenfurtban egy-egy évig tanított középiskolában. 1701–4 között Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána tizenkét évig hitszónokként működött Leobenben, Linzben, Grazban, Pozsonyban, Nagyszombatban, Budán és Sopronban. 1719-ben Millstattban házi lelkiatya volt. Utána folytatta hitszónoki tevékenységét Budán és Besztercebányán egy, Eperjesen öt, Kassán egy évig. 1728–9-ben Besztercebányán házgondnokként működött. 1730–2-ben Nagybányán volt hitszónok. A következő évben Kolozsváron látta el a házgondnoki teendőket, majd haláláig Nagyváradon volt hitszónok.

M: Kayser-Bild in Trauer-Schatten von Todt der Ewigkeit. Graz, 1711. Ir: Nom. III. 1633–4; So VII. 1702; St 344.született: 1672-09-5, Eperjesbelépés: 1689-10-22, Bécsfogadalom: 1708-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1704-0-0, Grazmeghalt: 1734-12-18, Nagyváradbeszélt nyelvek: német

Summerecker (Summeregger) Michael

1580. szept. 29. Višnja Gora. Nyelv: német. SJ 1602. szept. 24. Brünn. Psz. 1615. Graz. F. 1623. jan. 8. 4 fog. prof. Graz. 1636–1639 tartományfőnök. †1647. júl. 23. Bécs.

A szlovéniai Višnja Gorában született, Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1605–7-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy évig Laibachban tanított. 1609–10-ben Grazban volt teológus. Ekkor megszakította tanulmányait, és 1611-ben Brünnben, 1612-ben Jindřichův Hradecben, 1613–4-ben Grazban tanított középiskolában. 1615-ben ugyanott folytatta a teológiát, és szentelték pappá ugyanabban az évben. 1616-tól négy évig bölcseletet, hat évig teológiát tanított. 1625-től három évig az egyetem kancellárja is volt. 1628–31-ben Bécsben rektorként működött. 1632-től tanulmányi főnök és egy évig Lipót Vilmos főherceg teológiatanára volt, majd a morális teológiát tanította. Ez az elnevezés első eset a katalógusokban, egyelőre folytatás nélkül. A következő évben a „kazuisztika” szerepel nála. 1635–8-ban tartományfőnök volt. A nagyszombati egyetem indulása már az ő hivatali idejére esett. 1639–40-ben grazi rektor és 1641–7-ben a bécsi professzusház főnöke volt.

Ir: CPA II. 762–3.született: 1580-09-29, Višnja Gorabelépés: 1602-09-24, Brünnfogadalom: 1623-01-8, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1615-0-0, Grazmeghalt: 1647-07-23, Bécsbeszélt nyelvek: német

Suta László

1871. dec. 31. Zsadány. SJ 1898. okt. 18. Nagyszombat. †1916. okt. 12. Kalocsa.

Kőművesként lépett be a Társaságba. 1898–1900 között Nagyszombatban testvérnovícius, 1901–7 között Nagykapornakon gazdasági segítő, 1908-tól Kalocsán pincemester és a villa gondozója volt.

Ir: MJTN 216.született: 1871-12-31, Zsadánybelépés: 1898-10-18, Nagyszombatmeghalt: 1916-10-12, Kalocsa

Svetić (Cywelich) Juraj

1590. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1612. okt. 13. Brünn. Psz. 1621. máj. 23. Graz. †1627. okt. 28. Pécs.

Zágrábban született, a csehországi Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1615-ben Zágrábban grammatikát tanított. 1616–21 között Grazban tanult bölcseletet és teológiát. Ott szentelték pappá 1621-ben. A következő évtől haláláig a hódoltsági misszióban dolgozott Pécsett.

Ir: CPA II. 763; Guilhermy II. 338; Po Magyar 752.született: 1590-0-0, Zágrábbelépés: 1612-10-13, Brünnpapszentelés: 1621-05-23, Grazmeghalt: 1627-10-28, Pécsbeszélt nyelvek: horvát

Sylvanus (Erdősi) Péter Székelyföld. Nyelv: magyar. SJ

1579. Kolozsvár. Psz. 1579 előtt. †1586. júl. 19. Gyulafehérvár.

Székelyföldön született, világi papként Kolozsváron vették fel a Társaságba 1579 végén. Tanulmányokat nem végzett. Kolozsváron maradt lelkipásztori munkában. Nehezen alkalmazkodott a helyzethez, és jogi nehézségek is adódtak a felvételnél. Giovanni Paolo Campano lengyel tartományfőnök azonban kitartott mellette, és Braunsbergbe küldte az újoncházba, ahol teljesen megváltozott. 1584 elejétől Gyulafehérváron házgondnok és hitszónok volt. A tartományfőnök szerint ekkor már a magyar atyák legjobbjai közé tartozott. 1585-ben betegség miatt Kolozsvárra került, és a házgondnoki hivatalt látta el. Rövidesen visszakerült Gyulafehérvárra, ahol tüdeje miatt súlyos beteg lett, és 1586 nyarán meghalt.

Ir: CPA I. 793; MAH I–II.született: 1579-0-0, Kolozsvárpapszentelés: 1579-0-0, előttmeghalt: 1586-07-19, Gyulafehérvár

Szabó Ambrus

1907. máj. 16. Deáki. SJ 1925. júl. 30. Érd. F. 1937. aug. 15. †1986. febr. 4. Bp.

1925–7 között testvérnovícius volt Érden, a következő évben Szegeden portás és mindenes. 1929–31 között a Manrézában volt ebédlős és portás, 1932–7 között Szegeden portás és mindenes, 1938-ban Hódmezővásárhelyen bevásárló, 1939–40 folyamán Kalocsán mindenes, 1941-ben Kassán ebédlős, 1942-től Szatmárnémetiben portás és mindenes, 1946-tól Pécsett bevásárló, mindenes, 1950-ben a pesti rendházban portás. A szétszóratás után 1950–71 között villanyszerelőként dolgozott; 1971–6 között sekrestyés, 1976–83 között pedig már mint nyugdíjas végezte ezt a feladatot Bp.-en.

Ir: MJTN 216; Búcsúzunk Szabó Ambrus testvértől. In quavis mundi plaga III/2 (1986. április) 13–5; Fr. Szabó Ambrus S. J. (1907–1986). Anima Una 103. (1986. április) 2–3; F. Szabó Ambrus (1907–1986). MJV IV. 456–8; Miklósházy 50.született: 1907-05-16, Deákibelépés: 1925-07-30, Érdfogadalom: 1937-08-15meghalt: 1986-02-4, Bp

Szabó Ferenc

1931. febr. 4. Kálócfa. SJ 1953. aug. 14. Psz. 1962. aug. 6. Brüsszel. F. 1971. aug. 15.

1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi szemináriumban. Az illegalitásban lépett be a Társaságba. Francia és magyar irodalmat tanult Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1956 novemberében elöljárói kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a Leuven melletti eegenhoveni jezsuita főiskolán végezte 1957–63 között, közben (1962-ben) Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából készítette.
1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait.
1992-ben hazatért, azóta a (2010 őszétől már csak internetes kiadásban megjelenő) Távlatok című folyóirat főszerkesztője, 1993–4-ben a Magyar Rádió Felügyelőbizottságának volt tagja. 1994-től a Magyar Püspöki Kar médiabizottságának tagja. 2000–5-ig a PPKE kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő. Több évig, 2011-ig a váci Apor Vilmos Főiskolán tanított.
Rendkívül termékeny író, szerteágazó munkásságát számtalan monográfia, filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány és tanulmánykötet, verskönyv és műfordítás jelzi. Hetvenedik születésnapja alkalmából, 2001-ben II. János Pál pápa táviratban köszöntötte, kiemelve odaadó szolgálatát a Vatikáni Rádió magyar adásának élén. A Magyar Köztársaság művelődési miniszterétől 1991-ben a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet vehette át, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki gazdag műfordítói munkásságáért, a 20. századi nagy francia költők és teológusok műveinek fordításáért. Irodalmi munkásságát Stephanus-díjjal ismerte el a Stephanus Alapítvány Kuratóriuma 2001-ben, 2002-ben pedig újságírói tevékenységéért Táncsics Mihály-díjban részesült. További díjai: Doctor of Literature (2003), Széchenyi Társaság díja (2007), Pro Cultura Christiana-díj (2008), Magyar Örökség Díj (2011), Mindszenty-emlékérem (2012), Prokop Péter-díj (2012).
M. Világnézetek harca. Mai írók és gondolkodók. Louvain, 1963; Mai írók és gondolkodók. Louvain, 19652; Le Christ créateur chez Saint Ambroise. Róma, 1968; Isten barátai. Hitünk korszerű bemutatása. Róma, 1969, Róma 19732; Távlatok. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1970; Henri de Lubac az egyházról. Róma, 1972; Az ember és világa. Róma, 1969, Róma, 19742, Bp., 20123; Párbeszéd a hitről. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1975; Henri de Lubac – Yves de Congar. Róma, 1975 (TTK); Ábrahámtól Jézusig. Bevezetés a Bibliába. (Puskely Máriával.) Róma, 1976. Biblikus teológiai szótár. (Nagy Ferenccel) Róma, 1972, Róma, 19762, Róma, 19833, Bp., 19864, Bp., 20095; A szeretet hullámhosszán. Róma, 1977, Bp., 20122; Jézus Krisztus megközelítése. Róma, 1978; A rejtett Isten útjain. Róma, 1980; Életadó Lélek. Bevezetés a keresztény hitéletbe. Róma, 1980; F. Varillon: Isten alázata és szenvedése. (Ford.) Róma, 1980; Karl Rahner. Róma, 1981 (TKK); Őszi ámulat. Versek és műfordítások. Róma, 1982; Jelek az éjszakában. Tanulmányok és versek. Róma, 1983; Uram, irgalmazz! (Prokopp Péter képeivel.) Róma, 1983; Pázmány Péter. Válogatás műveiből I–III. (Szerk., bev. tanulmány Őry Miklóssal.) Bp., 1983; Teljes évszak. Versek és műfordítások. Róma, 1984; Vallomások Teilhard-ról. (Szerk. Golen Károllyal, ford. és tanulmány.) Róma, 1984; Nyugtalan temgerszem. AMI Évkönyv 1984. (Versek többekkel.) Róma, 1984; Jézus Krisztus tegnap és ma. Rádióbeszélgetések és vallomások Jézusról. (Vertse Mártával.) Róma, 1985; Szavak forrása csend. Claudel, Valéry, Emmanuel. Tanulmányok és versfordítások. Róma, 1985; Auteur de la nomination de Péter Pázmány au siège primatial d’Esztergom (1614–1616). (Tanulmány, Lukács Lászlóval.) AHSI Róma, 1985; Életfordulókra. Róma, 1986; Lélekben és igazságban. Tanulmányok, naplójegyzetek. Róma, 1986; Az emmauszi úton. Hitünk megalapozása. Róma, 1987; Pázmány Péter emlékezete. (Szerk. Lukács Lászlóval; tanulmány Pázmány kegyelemvitájáról.) Róma, 1987; Mielőtt szürkülnek a színek. Versek. (Triznya Mátyás akvarelljeivel.) Róma, 1987; Mauriac önmagáról. Róma, 1987; Arcod keresem. Istenkeresők vallomásai. Róma, 1988; Marcel önmagáról. Róma, 1988; Szomjúság-forrás. Róma, 1989; Hans Urs von Balthasar önmagáról. Róma, 1989; Párbeszéd a hitről. Bp., 1990; A teológus Pázmány. A grazi „theologia scholastica” Pázmány művében. Róma, 1990, Bp., 19982; Y. de Montcheuil: Világ világossága. (Ford.) Bp., 1990; A lélek örvényében. Versek. (Miletics Katalinnal.) Bp., 1990; F. Varillon önmagáról. Bp., 1990; Loyolai Szent Ignác írásaiból. Róma, 1991; Napfogyatkozás. Kereszténység és modernség. Róma, 1991; Zsoltárhangon. Versek. Róma, 1991, Bp., 19932; Kortárs magyar jezsuiták. 1–2. Eisenstadt, 1991–1992; Két jezsuita költő. Morlin Imre és Cser László. (Szerk., vál., bev. tanulmány.) Róma, 1992; Hiszek Tebenned. Bevezetés a kereszténységbe. Róma, 1993; Jezsuiták tegnap és ma. Róma, 1993; R. Schneider önmagáról. Bp., 1994; Roberto Bellarmino: L’església militant; Péter Pázmány: Cinc belles cartes. (Katalán nyelven, bev. tanulmány, vál.) Barcelona, 1994; „Csillag után”. Istenkeresés a modern irodalomban. Bp., 1995; Szomjazod, hogy szomjúhozzalak. Válogatott versek. Bp., 1995; P. Emmanuel önmagáról. Bp., 1995; Üldözött jezsuiták vallomásai. (Szerk.) Bp., 1995. Franciául: Jésuites sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Kerkai Jenő emlékezete. (András Imrével és Bálint Józseffel.) Bp., 1995; Jézus Krisztus. Bp.–Szeged, 1996; Prohászka ébresztése. 1–2. (Szerk.) Bp., 1996; Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek. 1–3. (Szerk.) Szeged, 1997; Láng az őszutóban. Bp., 1997; Magyar jezsuiták vallomásai. 1–3. (Szerk.) Bp., 1997–1999; Két végtelen között. Tanulmányok. Bp., 1999; Teilhard önmagáról. Szeged, 1999; Prohászka önmagáról. Szeged, 1999; Magyar európaiság – európai magyarság. (Szerk.) Szeged, 1999; De profundis. Versek (Miletics Katalinnal és Móser Zoltánnal.) Szeged, 2000; Dienes Valéria önmagáról. Szeged, 2001; Keresztények az ezredfordulón. Bp., 2001; Két kiáltás között. Válogatott versek. Szeged, 2002; Szavak alkímiája. Bp., 2002; Tajtékzó idő. Új versek. Bp., 2003; Keresztény gondolkodók a XX. században. Szeged–Bp., 2004; Ez a mi hitünk. Bp., 2005; Prohászka időszerűsége. Bp., 2006; Jezsuiták Szent Ignác nyomdokain. (Bartók Tiborral.) Bp., 2006; Prohászka Ottokár élete és műve (1858–1927). Bp., 2007; The Life and Work of Ottokár Prohászka (1858–1927). Bp., 2007; Magyar jezsuiták vallomásai IV. (Szerk.) Bp., 2008; Séta szülőföldemen. Zalai gyökereim. Zalalövő, 2008; Arcodat keresem. Az élő Isten és az élet kultúrája felé. Bp., 2008; Pálos Antal emlékezete. (Lázár Kovács Ákossal.) Bp., 2009; Másodvirágzás. Versek. Bp., 2011; Új távlatok. Tanulmányok. Bp., 2011; E száz év után – eszméletcsere. Bergson eszméinek hatása a XX. század spirituális megújulására – Magyarország felé közvetítő: Dienes Valéria. (Tudományos konferencia 2011. május 25. – Szerk., tanulmány.) Bp., 2011; Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében. Bp., 2012; A Vatikán keleti politikája. Az Ostpolitik színe és visszája. Bp., 2012; Jésuites hongrois. Sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Paul Claudel és konvertita barátai. Válogatás Paul Claudel műveiből. Bp., 2013; Élő évgyűrűk. Naplórészletek, találkozások, arcélek. Bp., 2013; Évgyűrűk képekben. Bp., 2014; Istenkeresők és megtérők. A XX. század konvertitái. Bp., 2014; „Krisztus fénye”. Bevezetés Henri du Lubac SJ életművébe. Bp., 2014; Házasság és család Krisztus fényében. Bp., 2015; Szabadon és hűségesen Krisztusban. Szerelem – házasság – család keresztény szemmel. Bp., 2015; Találkozások. Barátok, mesterek. Bp., 2015.
Lásd Szabó Ferenc bibliográfiáját a Távlatok honlapján: összeáll. Gyorgyovich Miklós. http://www.tavlatok.hu/J_SZF.htm (letöltve 2015. május 20.).

Ir: MJTN 217; Hajszíne világosbarna. F. Szabó Ferenc önéletrajza. Anima Una II. (1957) 1–3; Hegyi B.: Szabó Ferenc, a párbeszéd teológusa. Új Ember 32 (1976) 28. 3; Béládi M.: Szabó Ferenc. A határontúli magyar irodalom. Bp., 1982; Borbándi 330–1, 674; Tóth S.: Mielőtt szürkülnek a színek. Új Ember 43 (1987. június 17.) 24. 6; Szabó Ferenc hatvanéves. Új Ember 47 (1992) 7. 6; Lőcsei G.: A szellemi vasfüggöny után. Látogatás a Vatikáni Rádióban. Magyar Nemzet-cikk); ProvH 14. (1992. június) 17; Kabdebó L: Beszélgetés Szabó Ferenccel. Vigilia (1993) 223–229; Gelencsér G.: Kálócfától a Vatikáni Rádióig. Zalai Hírlap, 1993. május 8. 10; Szabó Ferenc – A keresztény kultúra szolgálatában. MJV I. 327–46; Bertók É.: „Egy csillagzat alatt”. (Szabó Ferenc SJ életéről és munkásságáról). Emlékkönyv a Zrínyi Miklós Gimnázium fennállásának 100. évfordulóján. 1896–1996. Zalaegerszeg, 1996. 199–200; Simon Gy. F.: Az ember és világa. P. Szabó Ferenc SJ filozófus és költő. Keresztény Élet 1997. január 19.; Nemesszeghy E.: P. Dr. Szabó Ferenc SJ. Jezsuiták küldetése 13–4; Erdélyi E.–Nóbel I.: „Az öröm örökkévaló”. – Adventi beszélgetés Szabó Ferenc jezsuita atyával. Árgus 8 (1997) 2. 65–70; Szabó Ferenc. Kortárs magyar írók. 1945–1997. II. Bp., 1998. 327–8; Hafenscher K.: Loyola és Luther szellemi utódai beszélgetnek. Interjú Szabó Ferenc jezsuita atyával. Credo 1999. 1–2. 86–9; Tóth S.: Ötvenéves a Vatikáni Rádió. Beszélgetés P. Szabó Ferenccel. Új Ember 1999. október 31; Szabó Ferenc. A határon túli magyar irodalom kislexikona. Bp., 2000. 168–169; Szabó Ferenc. Magyar Irodalmi Évkönyv 2000. Bp., 2001. 150; Idő a művészetben. A 70 éves Szabó Ferenc köszöntése. Bp., 2001; Szigeti L.: Kezdet és vég titkai. Szabó Ferenc jezsuita költő köszöntése. Új Ember 59 (2003. március 2.) 9; Szigeti L.: „Sosem szakadtam el a magyar valóságtól…” Születésnapi beszélgetés Szabó Ferenc jezsuita szerzetessel. Új Ember 62 (2008) 6. 8; Bodnár Dánielnek válaszol Szabó Ferenc: Csillagfényben. Portrékötet. Bp., 2006; Körössy L.: Nagyobb bennem a bizalom… Kérdéseinkre válaszol Szabó Ferenc jezsuita szerzetes. Familia (2008) 5. 8; Sághy Marianne-nak válaszol: Mindennap hazajöttem. (Interjúkötet.) Bp., 2009; MJN 250–4.született: 1931-02-4, Kálócfabelépés: 1953-08-14fogadalom: 1971-08-15papszentelés: 1962-08-6, Brüsszel

Szabó István

1695. aug. 17. Eger. Nyelv: magyar. SJ 1714. nov. 29. Trencsén. Psz. 1724. Nagyszombat. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1753. márc. 3. Nagyszombat.

Egerben született, a bölcselet doktoraként Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1717-től Kolozsváron és Székelyudvarhelyen, majd 1719–21-ben újra Kolozsváron tanított középiskolában. 1722–5-ben teológiát tanult Nagyszombatban. Ott szentelték pappá 1724-ben. 1726-ban Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1727–8-ban Komáromban volt hitszónok. A következő négy évben Kassán bölcseletet tanított. 1733–5-ben Kolozsváron, 1736–42-ig Nagyszombatban a székesegyház szónokaként, az egyházi szónoklattan gyakorlatainak felelőseként, és az utolsó két évben a szeminárium igazgatójaként működött. 1743–6-ig Sopronban, 1747–9-ig Pécsett volt rektor. 1750-től haláláig Nagyszombatban a Szent Adalbert-szemináriumot vezette.
Húsz évig fő feladata volt a hitszónoklat. Nagyböjti és a vasárnapi evangéliumokról szóló beszédei három kötetben nyomtatásban is megjelentek. Az ünnepeken mondott szentbeszédeit is előkészítette nyomtatásra, azonban ezek kéziratban maradtak, és ma az ELTE Egyetemi Könyvtárában találhatóak. Nála már hiányzik a hitújítás korának vitázó stílusa. Nem követi a franciák hosszú szentbeszédeit sem. A szentatyák homíliái erősen hatottak rá. Szinte kivétel nélkül a Szentíráshoz nyúlt vissza, abban is főleg az Ószövetséghez. Szentbeszédeiben a korabeli moralizáló stílus uralkodott. Máriáról mondott beszédeinek központi témája a korát nagyon jellemző barokk eszme: Magyarország Mária országa.

M: Arbusculi majales. Kolozsvár, 1720; Academicarum fulminalium stemma. Kolozsvár, 1721; Vindiciae Mariani conceptus. Kolozsvár, 1723; Koronában foglalt […] ékes angyal. Kassa, 1731; Cassovia vetus et nova. Nagyszombat, 1732; Concio in Translatione Virginis Tyrnavianae. Nagyszombat, 1742; Mária Terézia Magyar és Cseh-országnak felséges koronás királyné asszonya. Sopron, 1743; Prédikátziók. Sopron, 1744; Halotti prédikátzio […] néhai Szent Györgyi Horvát Erzsébet asszonynak. Sopron, 1744; Egyházi beszéd I. Ferencz német császárrá történt megválasztása dicsőítésére. Sopron, 1745; Három esztendőre-való vasárnapi prédikátziók. 3 k. Nagyszombat, 1746; A dücsőséges Szent István […] társasághoz rövid beszéd. Nagyszombat, 1751. Ir: DHCJ IV. 3677–8; LKKOS 1190; Nom. III. 1641; Pe 643; Petrik 1712–1860/III; Po Magyar 1545–6; So VII. 1737–8; St 345–6; Szi XIII. 203–4; Németh L.: A Regnum Marianum állameszme. Regnum 4. (1940–1941) 223–292; Lukács L.: Szabó István élete és szónoki munkái. Szeged, 1946.született: 1695-08-17, Egerbelépés: 1714-11-29, Trencsénfogadalom: 1729-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1724-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1753-03-3, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Szabó János

1927. jan. 30. Somogyszentmiklós. SJ 1948. aug. 14. Bp. Psz. 1958. júl. 30. Burgos. F. 1961. febr. 2. †1964. aug. 17. Zams.

1948–50 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. A szétszóratás után, 1956-ban külföldre távozott. 1957–9 között Burgosban végezte a teológiát, ott szentelték pappá. 1960-ban Wépionban végezte a terciát. 1961-ben Rómába került, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében segített, közben az egyetemen olasz irodalmat tanult. Egy alpesi kirándulás alkalmával lezuhant és szörnyethalt.

Ir: MJTN 217; Orbán M.: P. Szabó Jánosról. Cor Unum 86. (1964. október) 5–6; Holovics F.: Id. Szabó János halálának körülményei. Adatrögzítés 23. (1964. november 26.) 16–7; Gallus T.: Szabó János emlékére. Magyar Papi Egység 30–31. (1965. húsvét) 121–2; MJN 254.született: 1927-01-30, Somogyszentmiklósbelépés: 1948-08-14, Bpfogadalom: 1961-02-2papszentelés: 1958-07-30, Burgosmeghalt: 1964-08-17, Zams

Szabó József I.

1742. márc. 17. Csepreg. Nyelv: magyar. SJ 1761. okt. 17. Trencsén. Psz. 1772. Nagyszombat. †1801. ápr. 2. Besztercebánya.

Csepregen született, logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1764–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána 1766–8-ban Kolozsváron, 1769-ben Egerben tanított középiskolában. 1770–3 között Nagyszombatban teológiát tanult. 1772-ben szentelték pappá. A Társaság feloszlatása után Szekszárdon lett káplán. Utána Vácra került püspöki szertartónak, majd haláláig Besztercebánya plébánosa volt. 1789-től gabonanemesítéssel foglalkozott, főleg rozzsal, búzával és árpával. Erről 1793-ban megjelent, Vátzi gabona című magyar nyelvű munkájában számolt be, amely a maga nemében első volt Magyarországon. Könyvét német és latin fordításban egyidejűleg adta ki Mitterpacher Lajos.

M: Cultura peponum. Buda, 1790; Vátzi gabona. Vác, 1793. Ir: MÉL II. 681; Nom. III. 1641; Pe 1552; Petrik So VII. 1739; St 345; Szi XIII. 220.született: 1742-03-17, Csepregbelépés: 1761-10-17, Trencsénpapszentelés: 1772-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1801-04-2, Besztercebányabeszélt nyelvek: magyar

Szabó József II.

1906. júl. 23. Miskolc. Nyelv: magyar. SJ 1926. júl. 30. Érd. Psz. 1937. jún. 24. Szeged. F. 1940. febr. 2. C. sp. Bp. †1997. dec. 25. Bp.

Miskolcon született. Gimnáziumi tanulmányait ugyanott, a minoritáknál végezte. Érden lépett be a Társaságba. 1929–31-ben Szegeden végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1932–4-ben Kalocsán a Loyoleumban volt felügyelő. 1935–8-ban Szegeden tanult teológiát, ott szentelték pappá 1937-ben, majd 1939-ben ugyanott végezte a harmadik próbaévet. 1940–4 között a bp.-i újoncházban a retorikát végző tanuló rendtagok vezetője, a szónoklattan tanára és az újoncmester helyettese volt. Már akkor kapcsolatban állt a műegyetemistákkal. Ez erősödött 1945-től, amikor a bp.-i rendházba került. Ő lett akkor az egyetemisták Mária-kongregációjának vezetője is. 1950-ben, a rendház tagjainak elhurcolásakor, nem volt otthon. 1950 őszétől a Haller téri plébánián lett sekrestyés. 1953-tól az Üllői úti Szent Kereszt-plébánia adminisztrátora volt. Lelkipásztori munkáját az egyetemisták körében kis csoportokban tovább folytatta. 1963. augusztus 22-én tartóztatták le Fonyódon. 1964-ben a fellebbviteli tárgyaláson hét évre ítélték, de 1968. november 22-én szabadult. Az Ecseri úti Szent Kereszt-egyházközség irodavezetője lett Bp.-en. 1976. szeptember 5-től hivatalosan felvették az esztergomi főegyházmegyébe. A kelenföldi Szent Gellért-plébánián lett helyettes plébános. 1993-ban a rend Radvány utcai otthonába, onnan 1995-ben a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba került.

M: A szónoki taglejtés. Bp., 1943; Az egyén. Bp., 1943; Az egyén és közösség. Bp., 1943; Az egyén és a közösség röntgenképe. Bp., 1943; Emberibb ember – magyarabb magyar. Bp., 1943; Találkozásom az ifjú sassal. Bp., 1944. Ir: Cat. Def. III. 96; Hetényi Varga II. 327–37; MJTN 217; Pálos 189–90; M. I.: P. Sz. J. MJV III. 327–31; Miklósházy 50.született: 1906-07-23, Miskolcbelépés: 1926-07-30, Érdfogadalom: 1940-02-2, Bp, C. sp.papszentelés: 1937-06-24, Szegedmeghalt: 1997-12-25, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Szabó László

1924. szept. 26. Bp. SJ 1942. aug. 14. Bp. Psz. 1952. aug. 15. F. 1960. febr. 2.

1942–4 között a zugligeti Manrézában végezte el a noviciátust. 1945-ben Szegeden kezdte a filozófiát, majd Rómában fejezte be 1947-ben. 1948-ban Bikfayában tanult arabul, 1949-ben Bejrútban törökül. 1950–3 között Leuvenben teológiát végzett. 1954-ben St. Asaphban végezte a terciát, 1955–7 között Rómában Szentírásból szerzett diplomát. 1958-tól kezdve Bejrútban a Szentírás professzora, de közben lelkipásztori munkát is végzett, és lelkigyakorlatokat adott.

Ir: MJTN 218; Szabó L.: Magyar jezsuiták a Közel-Keleten. MJV II. 229–32; MJN 255.született: 1924-09-26, Bpbelépés: 1942-08-14, Bpfogadalom: 1960-02-2papszentelés: 1952-08-15

Szabolth Ferenc

1653. márc. 2. Tapolcsány. Nyelv: magyar. SJ 1672. márc. 31. Trencsén. Psz. 1685. Graz. F. 1687. febr. 2. C. sp. Trencsén. †1709. okt. 5. Nagyszombat.

Tapolcsányban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1674-ben ugyanott grammatikát tanított. 1675–7-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben, Szakolcán és két évig Pozsonyban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Grazban végezte 1682–5 között, ott szentelték pappá 1685-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1687-ben Trencsénben, 1688-ban Győrben tanított középiskolában. 1689–94-ben Pozsonyban négy évig a retorika tanára és két évig házgondnok volt. A következő évben Nagyszombatban a gazdasági ügyeket intézte. 1696–8-ban Trencsénben a konviktust vezette és hitszónok volt. 1699–1701-ben Szepeskáptalanban a házfőnöki hivatalt látta el. 1702–6 között Pozsonyban két évig a gazdasági ügyek intézőjeként és három évig házgondnokként működött. 1707-től haláláig Nagyszombatban élt, utolsó évében mint a szeminárium igazgatója.

M: Actus amoris Mariani. Nagyszombat, 1608. Ir: Nom. III. 1641–2; Pe 189; So VII. 1740; St 346; Szi XIII. 281.született: 1653-03-2, Tapolcsánybelépés: 1672-03-31, Trencsénfogadalom: 1687-02-2, Trencsén, C. sp.papszentelés: 1685-0-0, Grazmeghalt: 1709-10-5, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Szaikovich (Sztaikovics) István

1631. aug. 20. Planina. Nyelv: horvát. SJ 1650. okt. 6. Bécs. Psz. 1662. Graz. F. 1668. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1694. ápr. 4. Zágráb.

A horvátországi Planinán született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Zágrábban tanított grammatikát. 1654–6-ban bölcseletet tanult Grazban, majd két évig Varasdon tanított. 1659–62-ben Grazban végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1662-ben. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. Utána egy évig Varasdon tanított. 1665–8 között Grazban három évig bölcseletet és egy évig kazuisztikát tanított. A következő évben Kassán teológiát adott elő. 1673–5-ben Grazban szentírástant tanított. 1676–8-ban zágrábi rektor volt. 1679–80-ban Nagyszombatban a kancellári hivatalt látta el, és szentírástant adott elő. 1681–5-ben Grazban a teológia tanára volt. 1686–8-ban Linzben, 1689–94-ben Zágrábban, utolsó betegségéig, a házi lelkiatya feladatát látta el. Egyik teológiai műve Kassán jelent meg.

M: Hercules Philosophus. Graz, 1666; Carolus Salernitanus. Graz, 1666; Trias virtutum theologicarum. Kassa, 1670; Tiara Theologica. Graz, 1682. Ir: Nom. III. 1642–3; RMK II. 1236; So VII. 1741; St 346; Szi XIII. 296.született: 1631-08-20, Planinabelépés: 1650-10-6, Bécsfogadalom: 1668-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1662-0-0, Grazmeghalt: 1694-04-4, Zágrábbeszélt nyelvek: horvát

Szajkó József (kínai nevén: Ko Hszingtao)

1906. március 13. Újpest. SJ 1921. augusztus 14. Érd. Psz. 1934. jún. 10. F. 1939. febr. 2. †1981. dec. 17. Los Angeles.

1921–3 között Érden volt skolasztikus novícius, majd a kalocsai kollégiumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1927–9 között Szegeden filozófiát hallgatott, a következő évben magiszter és konviktusi felügyelő volt Kalocsán, gyorsírást tanított és gyorsíró kört vezetett a gimnáziumban. A magyar jezsuiták kínai missziójába jelentkezett. 1930-ban érkezett Kínába. A tengeri utazás során megismerkedett egy zsidó férfival, aki annyira meghatódott a fiatalember missziós terveitől, hogy vásárolt neki egy írógépet. Ezt jól kihasználta Kínában, a Fidest és a Lument, a hazai katolikus sajtót tudósította, időjárás-jelentéseket adott és könyvet írt a misszió történetéről. A misszióban nagyhírű orvosnak számított, bár otthon csak kevés egészségügyi ismeretet szerzett. Ambulanciáján rengetegen keresték fel, főként sebesülteket ápolt. Könyvből tanulta meg, mit hogyan kell operálni. Az összeomlás után menekülnie kellett, de Honan tartományban Msgr. Megan verbita püspök két kézzel kapott a „híres” orvoson. Hszinhsziang kórházában alkalmazta, ápolónői kurzust alapítottak. Sok modern gyógyszer használatába is bevezette a kurzus hallgatóit. A paocsi főkórház táviratilag hívta, mert minden orvosa elmenekült. Rögtön kórházigazgató és főorvos lett, a háború után díszoklevelet adtak neki, és véglegesíteni akarták. P. Szajkó azonban elsősorban pap és hithirdető akart lenni. A forradalom következtében a sanghaji Zikavej csillagvizsgálójába került, ahol műszaki tudását gyakorolta, amikor áramfejlesztőt készített a műszerekhez. Időjárás-jelentéseket adott ki, hogy a hajókat megmentse a viharoktól. A kommunisták is foglalkoztatták mint orvost és építészt, de végül börtönbe csukták, majd kitoloncolták Kínából. 1952. október 9-én a kommunista hatóságok kiutasították Kínából, és másnap Sanghajba kísérték, 11-én pedig felrakták egy Hongkongba induló hajóra. 1952. december 31-ig Hongkongban maradt, majd Kanadába hajózott, hogy Hamiltonban csatlakozzon a szétszóratásban élő magyar jezsuitákhoz. Itt nem nagyon találta fel magát, válságba került, 1956-ban elhagyta a közösséget, és 1957-ben hivatalosan is kilépett a Társaságból. Egyszerűen eltűnt, és csak sok év után bukkant fel ismét. Egy üvegezővállalatnál dolgozott, ólomba helyezte az üvegeket, de jezsuita társai megismerték az aláírását. Rábeszélték, hogy térjen vissza a rendbe. Az akkori generális engedélyezte, hogy új noviciátusi idő nélkül visszavehessék. Los Angelesben kezdett működni, de 1981. december elején szívrohamot kapott, kórházba vitték, megoperálták, sokat szenvedett, majd meghalt.

M: A pogány Kína. Bp., 1928; Algebra a misszió tanítóképzője számára. (Kínai nyelven.) Taming-fu, 1933; Az elektromosság. (Kínai nyelven.) Taming-fu, 1933; Magyar jezsuiták Kínában. A tamingi magyar misszió első tíz éve. Szeged, 1935. (Szarvas Miklóssal közösen.) Ir: Tóth 34; MJTN 218; Koch I.: Szajkó atya emlékezete. FMJ 50. (1982. húsvét) 7–8; P. Szajkó József S. J. 1906–1981. Anima Una 84. (1982. május) 4–6; P. Szajkó József (1906–1981). MJV IV. 460–1.született: 1906-03-13, Újpestbelépés: 1921-08-14, Érdfogadalom: 1939-02-2papszentelés: 1934-06-10meghalt: 1981-12-17, Los Angeles

Szalai József

1704. márc. 25. Kőszeg. Nyelv: magyar, német. SJ 1725. okt. 9. Trencsén. Psz. 1737. Kassa. F. 1740. aug. 15. C. sp. Nagyszeben. †1760. márc. 11. Szatmárnémeti.

Kőszegen született, Kassáról a bölcselet doktoraként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Budán, három évig Győrben, majd két évig Egerben tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait 1734–7-ben Kassán végezte. 1737-ben szentelték pappá. 1738-ban Nagyváradon tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1740-ben Nagyszebenben volt házfőnök és plébános. 1741–3-ban Gyulafehérváron hitszónokként dolgozott. 1744-ben Rozsnyóról plébánosi feladatokat látott el a környéken. 1745–6-ban Eszéken hitszónoki feladatokat látott el; 1747–8-ban a soproni kollégium birtokán, Pornón működött mint lelkipásztor. 1749-től haláláig hitszónok volt két-két évig Kőszegen, Nagyszombatban, Komáromban, Eperjesen, Péterváradon és Brassóban. Szatmárnémetiben halt meg 1760-ban.

M: Filius prodigus. H. n., é. n. Ir: Nom. III. 1643–4; Pe 821; So VII. 1742; St 346; Szi XIII. 328.született: 1704-03-25, Kőszegbelépés: 1725-10-9, Trencsénfogadalom: 1740-08-15, Nagyszeben, C. sp.papszentelés: 1737-0-0, Kassameghalt: 1760-03-11, Szatmárnémetibeszélt nyelvek: német

Szalay István

1569 k. Tordas. SJ 1589. febr. 13. Róma. Psz. 1599. †1611. febr. 24. Kassa.

Az erdélyi Tordason született 1569 körül. Húszéves korában, 1589-ben Rómában lépett be a Társaságba. Első szerzetesi éveiről nincsenek adataink. 1597-ben Nápolyban, a következő két évben Rómában tanult teológiát. Mozgalmas élete volt, gyakran változtatta állomáshelyét. 1600-ban Kolozsváron kezdte meg papi működését. 1603-ban Brünnben miniszter, 1604-ben Sellyén hitszónok, 1605-ben Bécsben, 1606-ban Prágában, 1607–9-ben Grazban tanított bölcseletet, majd haláláig egy-egy évig Alsólendván és a Felvidéken volt lelkipásztor.

Ir: CPA I. 794.született: 1569-0-0?, Tordasbelépés: 1589-02-13, Rómapapszentelés: 1599-0-0meghalt: 1611-02-24, Kassa

Szamaróczi (Szamaróski) Pál

1674. jún. 15. Trencsén. Nyelv: szlovák. SJ 1692. okt. 14. Bécs. Psz. 1706. Nagyszombat. F. 1710. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1754. ápr. 1. Zsolna.

Trencsénben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán tanított grammatikát. 1696–8-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1699–1700-ban Székelyudvarhelyen, 1701-ben Szepeskáptalanban, 1702-ben Kassán tanított középiskolában. 1703-ban Bécsben, 1704-ben Grazban és 1705–7-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1706-ban. A harmadik próbaévet 1708-ban Judenburgban végezte. A következő évben Kolozsváron tanított középiskolában. 1710–1-ben Trencsénben, 1712-ben Pozsonyban, 1713–7-ig Pozsonyban volt házgondnok. 1718–20-ban Kőszegen a rektori, 1721–2-ben Eperjesen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1723-ban Trencsénben, 1724–30-ban Nagyszombatban volt a gazdasági ügyek intézője. 1731–4-ben Trencsénben az iskola és a konviktus igazgatójaként működött. 1735-ben Zsolnán a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1736–7-ben Kassán a gazdasági ügyeket intézte. 1738–43-ban Szepeskáptalanon, 1744-től kilenc évig Zsolnán házfőnök és plébános volt, majd haláláig, 1754-ig a templom építését vezette.

M: Academicum S. J. Collegium Cassoviense. Kassa, 1702; Vindiciae illibati conceptus Mariani. Nagyszombat, 1705; Quaestiones selectae. 2 k. Kassa, 1748–50; Ascesis Ignatiana. (Szlovákul.) Kassa, é. n. Ir: Nom. III. 1646–7; Petrik 1712–1860/III; RMK II. 2106, 2235; So VII. 1742; St 346; Szi XIII. 357.született: 1674-06-15, Trencsénbelépés: 1692-10-14, Bécsfogadalom: 1710-02-2, Trencsén, 4 fog. prof.papszentelés: 1706-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1754-04-1, Zsolnabeszélt nyelvek: szlovák

Szamoslaki Béla

1903. febr. 12. Rákosszentmihály. SJ 1936. márc. 11. Bp. F. 1948. aug. 15. †1991. jan. 4. Bp.

1936–8 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd házi mindenes, lakatos és ebédlős. 1940-től Kalocsán volt portás és házi mindenes, majd a háború alatt behívták katonának, egy tábori kórházban teljesített szolgálatot Németországban, ahol angol fogságba került. 1948-ban Kalocsán, 1949-ben Szegeden házi mindenesként tevékenykedett. 1950-ben Kalocsán foltozó szabóként dolgozott. A szétszóratás alatt Bp.-en fizikai munkásként dolgozott, keresetéből a nélkülöző rendtagokat rendszeresen segítette. A rend visszaállítása után a Radvány utcai idősotthon lakója volt.

Ir: Pálos 190; MJTN 218; Fr. Szamoslaki Béla nekrológja. Anima Una 126. (1991. február) 9–10; MJV IV. 462–463; Miklósházy 50.született: 1903-02-12, Rákosszentmihálybelépés: 1936-03-11, Bpfogadalom: 1948-08-15meghalt: 1991-01-4, Bp

Szántó (Arator) István

1540 k. Devecser. Nyelv: magyar. SJ 1561. febr. 19. Róma. Psz. 1566. dec. 20. Nagyszombat. F. 1592. febr. 9. 4 fog. prof. Bécs. †1612. júl. 3. Olmütz.

Tizenöt éves volt, amikor anyját és három testvérét elrabolták a törökök. Nagybátyja pártfogolta és taníttatta. 1560-ban a nyitrai püspök Rómába küldte a Német Kollégiumba. 1561-ben jelentkezett felvételre a Jézus Társaságába. A Római Kollégiumban tanult bölcseletet és teológiát 1565-ig, onnan Bécsbe küldték, ahol grammatikát tanított. Bécsből Nagyszombatba került az első magyar kollégiumba. 1566-ban szentelték pappá. 1568–74 között Bécsben még teológiát tanult, és bölcseletet tanított. 1575–9 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Megírta az 1575-ös szentév történetét, amely még mindig nem jelent meg nyomtatásban. 1578-ban kieszközölte XIII. Gergely pápánál egy magyar kollégium alapítását. Ezt a pápa a növendékek alacsony száma miatt egyesítette a némettel. Az intézmény ma is létezik Német–Magyar Kollégium néven. 1580–8 között Erdélyben működött, főleg mint hitvitázó és hitszónok. Egyszer háromszázhárom kálvinista pásztorral vitázott azok szinódusán. Első két évében már négyszáz személyről ad hírt, akiket ő vezetett vissza az egyházba. Kolozsváron, Gyulafehérváron és Nagyváradon működött. Amikor 1588-ban az erdélyi országgyűlés elűzte a jezsuitákat, többen közülük, főleg a lengyel atyák, őt is okolták makacssága miatt. 1590-ben Vágsellyén házfőnök, a következő évben Znióváralján hitszónok volt. 1592–4-ig Bécsben kazuisztikát tanított, majd attól kezdve magyar hitszónokként és gyóntatóként dolgozott. 1602–5-ben Turócon lelkipásztorkodással és főleg írással foglalkozott. 1606-tól haláláig Olmützben készítette emlékiratait. Dolgozott a Szentírás magyar fordításán is. Munkáinak nagy része megsemmisült Bocskai István felkelése alatt. Munkái közül fennmaradt Korán-cáfolata, dokumentációja a magyar kollégium alapításáról és a némettel való egyesítéséről, valamint alapos beszámolói a katolikus egyház súlyos helyzetéről, továbbá levelezése 1600-ig a Monumenta Antiquae Hungariae négy kötetében jelent meg kritikai kiadásban. Hogy Káldi György használta-e és milyen mértékben Szántó István esetleges Szentírás-fordítását, ma még vitatott kérdés.

M: De Collegio Hungarico in Urbe excitando libellus. Mon. Ant. Hung. I. Róma, 1969, 638–47; Ad SS.D.N. Gregorium XIII de statu totius Pannoniae et seminario hungarico in Urbe excitando oratio. Uo. 698–757; Historia Seminarii Hugarici. Uo. 909–47; Historia unionis Collegii Hungarici cum Germanico. Uo. 988–97; Historia Collegiorum S. J. in Transylvania. De origine et propagatione haereseum in Hungaria. Ad restaurandam religionem catholicam in Hungaria. Mon. Ant. Hung. IV. Róma, 1987. 526–82; Historia Epistolarum. Kiad. Szittyai D. Bp., 1950; Confutatio Alcorani. Kiad. Lázár I. D. Szeged, 1990. Ir: CPA I. 621; DHCJ IV. 3678; Guilhermy II. 11; MÉL II. 704; Po III. 20833–44; Po Magyar 1547–66; So I. 506–7 (Arator); Bitskey I.: Hungáriából Rómába. A római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés. Bp., 1995; Fraknói V.: Egy magyar jezsuita a XVI. században. KatSzle 1. (1887) 385–433; Gerendás E.: (A.) I. Száz jezsuita arcél I. 241–85; Holovics F.: Ki fordította a Káldi-féle bibliát? ItK 66. (1962) 223–31; Th. Löhr: Stefan Szántó und die Theologie. Korrespondenzblatt des Collegium Germ. et Hung. 1979. 27–58; Monay 71–92; Polgár L.: Szántó István Korán-cáfolata a magyar Islám-apológia keretében. (Licentiátusi dolg.) Chieri, 1950; Szilágyi Cs.: Szántó Arator István Historia anni jubilaei 1575 című munkájának ismertetése. MEV 13. (2001) 3–4, 19–45; Szittyai D.: Szántó I. élete és kora. Bp., 1920; Uő: Szántó (Arator) István S. J. (1540–1612) élete és munkája. MEV 6. (1994) 3–4, 5–35; Timár K.: Szántó (Arator) István irodalmi tervei. ItK 40. (1930) 34–42, 161–74; Gárdonyi M.: Egy XVI. századi magyar jezsuita a katolikus restauráció szolgálatában. Szántó I. élete. Studia Wespremiensia 2, 2000, 32–41; Uő: Szántó István a katolikus megújhodásért. Miscellania Ecclesiae Strigoniensis. Bp., 2001. 125–34; Szilágyi Cs.: Szántó (Arator) István mint a Missio Transilvanica szervezője. MJK 131–41; Uő: Szántó (Arator) István vitája Roberto Bellarminoval. Historicus Societatis Iesu. Bp., 2007. 77–88; Velics I. 92–101; Cs. Szilágyi: Stephanus Arator: Historia Anni Jubilei 1575. (Presentazione delle fonti). Folia Theologica 18. (2007) 227–43.született: 1540-0-0?, Devecserbelépés: 1561-02-19, Rómafogadalom: 1592-02-9, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1566-12-20, Nagyszombatmeghalt: 1612-07-3, Olmützbeszélt nyelvek: magyar

Szarka Gáspár

1635. aug. 10. Lucfalva. Nyelv: magyar. SJ 1653. okt. 7. Leoben. Psz. 1666. Graz. F. 1671. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1683. okt. 18. Körtvélyes.

Lucfalván született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1656-ban Veszprémben tanított. 1657–9-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Ezt követően két évig Kassán tanított. 1663–6-ban Grazban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1666-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1668–71-ben Nagyszombatban bölcseletet és matematikát tanított. 1672–3-ban Trencsénben rektor volt. 1675-től haláláig, 1683-ig Nagyszombatban működött: három évig a teológia tanára és a teológiai kar dékánja (1677), utána három évig rektor és az erdélyi misszió főnöke, újabb három évig kancellár, közben a szentírástan, a kazuisztika és az egyházjog tanára volt. 1681-ben magyar fordításban kiadta a Jézus Társasága szabályait.

M: Assertiones ex universa philosophia. Nagyszombat, 1671; Liber de vera religione. Nagyszombat, é. n.; Regulái a’ Jézus Társaságának. Nagyszombat, 1681. Ir: Guilhermy II. 306; Kazy 287–90; LKKOS 1198; Nom. III. 1648–9; RMK II. 1282, 2045; So VII. 1743; St 346–7; Szi XIII. 399; Velics II. 87–8.született: 1635-08-10, Lucfalvabelépés: 1653-10-7, Leobenfogadalom: 1671-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1666-0-0, Grazmeghalt: 1683-10-18, Körtvélyesbeszélt nyelvek: magyar

Szarvas Miklós (kínai nevén: Csa Cunghsza)

1890. nov. 4. Sükösd. Nyelv: magyar. SJ 1906. aug. 5. Nagyszombat. Psz. 1920. júl. 26. Innsbruck. F. 1925. febr. 2. 4 fog. prof. †1965. aug. 20. Bp.

Kilencgyermekes kántortanítói családban született. 1902-ben a jezsuiták kalocsai Szent István Gimnáziumában kezdte meg a tanulmányait, majd belépett a Jézus Társaságába. Kétéves nagyszombati noviciátus után 1908–11 között Kalocsán összevontan végezte el a felső négy osztályt. Kiváló emlékezőtehetsége volt, több ezer hexametert tudott Vergiliustól könyv nélkül. 1911–4 között bölcseleti tanulmányokat folytatott Innsbruckban. 1914–7-ig Kalocsán a konviktus felsőseinek magisztere volt, emellett mennyiségtant tanított az alsósoknak. 1917-ben Innsbruckban kezdte meg teológiai tanulmányait, a második évét Kalocsán és Sükösdön végezte az I. világháború utáni forradalmak miatt. Csak megkésve szentelték pappá. 1921-ben, a sikeres záróvizsga után, a bécsi Canisius-templomban működött, majd szeptemberben Belgiumba ment a harmadik probációra. P. Somogyi felajánlása nyomán – hogy amennyiben emberáldozat nélkül átvészelik a kommünt, a magyar jezsuita tartomány pogány missziós munkát vállal – P. Szarvas a párizsi jezsuita rendtartomány sanghaji missziójába került. 1922. augusztus 21-én indult Marseille-ből Kínába, és negyvenkét napi tengeri utazás után érkezett Sanghajba. Az első évet a kínai nyelv elsajátítására fordította, majd Nankingba került a mandarin nyelv gyakorlására. 1923–4 között a spanyol jezsuiták vuhui apostoli vikariátusában működött káplánként egy idős francia misszionárius mellett. Majd a római általános rendfőnök a magyar misszionáriusokat a hszienhszieni francia misszióba rendelte. Így került P. Szarvas Tamingba, ahol 1924-től dolgozott. Munkájában hamarosan a kalocsai iskolanővérek is segítették. Először a Taming városától délre fekvő Hszung-san-cuan missziós állomás vezetésével bízták meg, amelynek körzetében mintegy háromezer-ötszáz katolikus élt, huszonöt-harminc faluban elszórtan. A nyári hónapokban P. Szarvas a nyugati részeken missziós körutakat tett, ahol még nem éltek keresztények. Orvosságot osztott a beteg kínai gyerekek között, évente ezerötszáz-kétezer haldoklót keresztelt meg. 1928-ban káplánt kapott a francia P. Joliet személyében, akire a régi keresztény községek gondozását bízta, míg maga újakat szervezett. Áldozatos és sikeres munkája elismeréseként Msgr. Lecroart, a missziós kerület francia püspöke, aki már járt Magyarországon is, és alkalma volt meggyőződni a magyar misszionáriusok megbízhatóságáról, esperessé nevezte ki. 1932-ben a déli részek püspöki vikáriusa lett. A keresztények száma rohamosan nőtt, ezért Csiucsiang közelében megépítette a Lisieux-i Szent Teréz-templomot, amelyet 1933. május 7-én szenteltek fel hívek ezreinek jelenlétében. Az új templom a kínai magyar misszió egyik dísze és virágzó lelki élet központja lett. A magyar misszió 1936-ban önálló lett, ekkor P. Szarvast nevezte ki a Szentszék apostoli prefektussá, a jezsuiták pedig a misszió vezetőjévé. Az első tíz év alatt négyezer-hatszáz hitújoncot keresztelt meg, egész kínai missziója alatt pedig kilencezret. 1942-ben P. Takács János SJ lett a misszió vezetője, Msgr. Szarvas pedig apostoli adminisztrátor maradt 1947 végéig, amikor a Szentszék P. Lischerong Gáspárt nevezte ki apostoli adminisztrátornak. 1946. szeptember 28-án a kommunisták elfogták, és másnap néptörvényszéket tartottak felette. Egy akácdoronggal verték a fejét, lebuktatták az asztalról, a végén sok sebből vérezve, eltört végtagokkal, megnyomorítva vetették a börtönbe. Már halottnak véltek, de a magyar jezsuiták gondos ápolásának köszönhetően talpra állt. Hívei kérésére elhagyta Tamingot, és Róma engedélyével hazatért. 1948 januárjában érkezett Bp.-re, másfél évig országszerte előadásokat tartott a kínai missziókról. Kínába már nem mehetett vissza. Amikor Magyarországon 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, Homokra internálták, majd a kaposvári Szent Imre- templomban lelkészkedett rövid ideig. 1952. május 29-én vonult be a pannonhalmi papi otthonba. Az otthon életében példaadóan vett részt, kétkezi munkájával segített megművelni a konyhakertet, fizikai munkára egyébként is mindig készségesen vállalkozott. P. Csávossyval és F. Gódorral lakott egy szobában, éjjelente sokszor hallották gyötrelmes fohászait a kínai missziókért. Hősies türelemmel viselte a rákbetegségével együtt járó fájdalmakat. A bp.-i Szent Ferenc Kórházban hunyt el.

M: Magyar jezsuiták Kínában. Szeged, 1935. Ir: Cat. Def. I. 30317; DHCJ IV. 3678–9; Hetényi Varga II. 338–9; MJTN 216–9; Szajkó J.: P. Szarvas hithirdető missziósterülete Kínában. A pogány Kína. Bp., 1928. 91–7; Miklósi L.: P. Szarvas Miklós. Katolikus magyar hithirdetők a honfoglalástól napjainkig. Bp., 1934. 86–8; P. Szarvas Miklós. Katolikus Missziók 12. (1936) 5, 105; P. Szarvas beiktatása. Katolikus Missziók 12. (1936) 6, 126; Kollár F.: Szarvas Miklós SJ (1890–1965). Anima Una VIII. 3. (1965. október) 11–2; Tüll A.: Szarvas Miklós SJ (1890–1965) Anima Una VIII. 3. (1965. október) 35; Holovics F.: Szarvas Miklós. Levél Barátomnak 1965. október 19. 8–9; Szarvas Miklós SJ. FMJ 7. (1965. karácsony) 27–9; Szarvas Miklós. A Szív 75. (1989) 256–7; Petruch II. 238–40; Kubassek 264; Miklósházy 50.született: 1890-11-4, Sükösdbelépés: 1906-08-5, Nagyszombatfogadalom: 1925-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1920-07-26, Innsbruckmeghalt: 1965-08-20, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Szatmárhegyi Lajos

1922. dec. 22. Kalocsa. SJ 1948. aug. 8. Bp. F. 1980. júl. 31. †2008. márc. 18. Pilisvörösvár.

1948–50 között a zugligeti Manrézában testvérnovícius volt. 1950-ben Jászberénybe internálták, a szétszóratás idején, 1966–82 között Gyónon a szociális otthonban dolgozott házi mindenesként. 1982-től Gyálon nyugdíjas, majd a rend visszaállítása után 1989-től a Radvány utcában szakács, 1999–2000 között Gyálon kertész, majd 2001-től a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója.

Ir: Cabafi Cs.: F. Szatmárhegyi Lajos. ProvH 106. (2008. április–május) 36–37; Miklósházy 51.született: 1922-12-22, Kalocsabelépés: 1948-08-8, Bpfogadalom: 1980-07-31meghalt: 2008-03-18, Pilisvörösvár

Szdellar (Zdelar) Franjo

1685. szept. 28. Križevci. Nyelv: horvát. SJ 1702. okt. 28. Bécs. Psz. 1714. Graz. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1745. jún. 6. Laibach.

A horvátországi Križevciben született, logikusként Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Varasdon grammatikát tanított egy évig. 1706–8 között Grazban tanult bölcseletet. Utána Varasdon egy, Zágrábban két évig tanított középiskolában. 1712–5-ig Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1717–8-ban Zágrábban hitszónok volt. 1719–21-ben Nagyszombatban bölcseletet adott elő. 1722–5-ig Grazban egymás után a kontroverzia, a kazuisztika és a kánonjog tanára volt. 1726-ban Bécsben kazuisztikát, utána Nagyszombatban két, majd Grazban három évig teológiát tanított. 1732–4-ben Zágrábban a rektori hivatalt látta el. 1735–6-ban Bécsben a szentírástan tanára volt. 1737–40-ig Nagyszombatban a kancelláriát vezette. 1743-tól haláláig Laibachban iskolaigazgató volt. Bölcseleti és teológiai művei egy kivétellel Nagyszombatban jelentek meg.

M: Itinerarium peregrini philosophi, Sinis […] definitum. Nagyszombat, 1720; Itinerarium […] Turcia definitum. Nagyszombat, 1721; Accusata et defensa sanctorum Cyrilli et Friderici Innocentia. Nagyszombat, 1721; Conclusiones Theologicae de Peccatis. Nagyszombat, 1727; Colloquium super systemate Praedestinationis Divinae. Nagyszombat, 1727; Quaestiones miscellaneae. Nagyszombat, 1728; Dissertationes selectae […] super Vetus Testamentum. Graz, 1736. Ir: Nom. III. 1649; Petrik 1712–1860 III. V. VII; Po Magyar 1610–1; So VII. 1748; St 347; Szi XIII. 478–9; Staud III. 230–1; Takács 45.született: 1685-09-28, Križevcibelépés: 1702-10-28, Bécsfogadalom: 1720-02-2, Trencsén, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Grazmeghalt: 1745-06-6, Laibachbeszélt nyelvek: horvát

Szebenyi Endre

1928. nov. 22. Szeged. SJ 1947. aug. 14. Psz. 1961. júl. 31. F. 1964. aug. 16.

1947–9 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius, majd elöljárói kérésére elhagyta az országot. 1950–1-ben Assenhausenban magyar irodalmat tanult. 1952–4 között Leuvenben filozófiát hallgatott. 1955–8 között Oxfordban végezte a teológiát, közben pappá szentelték. 1963-ban a kanadai Saint Jérôme-ban végezte a terciát. 1964–2003 között a syracuse-i Le Moyne egyetemen tanított biológiát, amelyből 1968-ban doktorált.

Ir: MJTN 219; Szebenyi E.: Menekülés. MJV II. 239–42.született: 1928-11-22, Szegedbelépés: 1947-08-14fogadalom: 1964-08-16papszentelés: 1961-07-31

Széchényi Miklós

1606. dec. 5. Nagyvárad. SJ 1626. aug. 27. Leoben. Psz. 1636. márc. 22. Graz. F. 1640. nov. 1. Homonna. C. sp. †1686. febr. 12. Szatmár.

Nagyváradon született, 1626-ban lépett be Leobenben a Társaságba. A bölcseletet és a teológiát Grazban végezte, ott szentelték pappá 1636. március 23-án. A következő évben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. Papi életét Győrben kezdte. Katekéta volt, és a Mária-kongregációt vezette. 1639–40-ben Homonnán népmisszionáriusként működött. Utána egy évig Győrben intézte a ház anyagi ügyeit, majd Szatmáron lett misszionárius. 1643–5-ben Kassán házfőnökként működött. 1646–8-ban évente változtatta állomáshelyét, majd visszatért Kassára házfőnöknek. 1654–5-ben Nagyszombatban volt házi lelkiatya, majd Ungváron a szemináriumot vezette. 1657–9-ben Szepesen házfőnök, majd a következő három évben Ungváron volt rektor. Utána 1663-tól szinte évente változtatta állomáshelyét Kassa és Szepes között. Csak időskorára nyugodott meg egy kicsit: 1676–82-ben Kassán házi lelkiatya volt. Életének utolsó éveit Szatmáron töltötte, ahol nyolcvanévesen halt meg.

Ir: CPA II. 764.született: 1606-12-5, Nagyváradbelépés: 1626-08-27, Leobenfogadalom: 1640-11-1, Homonna, C. sp.papszentelés: 1636-03-22, Grazmeghalt: 1686-02-12, Szatmár

Szeder Mihály

1910. jún. 9. Vencsellő. SJ 1934. jún. 17. Bp. Psz. 1937. okt. 7. Szeged. F. 1948. febr. 2. †1990. jan. 30. Philadelphia.

1936–44 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. A filozófiát Bp.-en kezdte, de Kassán fejezte be, majd Hódmezővásárhelyen volt miniszter, utána Szegeden teológiát tanult, ahol pappá szentelték. 1943-ban Szegeden végezte a harmadik probációt. 1944–7 között Nagykapornakon szolgált, majd 1948-ban külföldre szökött. 1948–53 között az Egyesült Államokban, South Norwalkban az emigráns magyarok között végzett lelkipásztori munkát. 1954–8 között Hamiltonban volt plébános, majd 1959–69 között Poughkeepsie-ben lakva ismét a magyar emigránsok között missziózott. 1970-ben Shrub Oakban, 1971–8 között Clevelandban, 1979–90-ig pedig Philadelphiában volt missziós lelkész.

M: A lőcsfalvi pap naplója. New York, 1975. Ir: MJTN 219; P. Szeder Mihály 1910–1990. Cor Unum 203. (1990. március) 4–5; Békési I.: P. Szeder Mihály emlékezetére. Cor Unum 203. (1990. március.) 6–10; MJN 256.született: 1910-06-9, Vencsellőbelépés: 1934-06-17, Bpfogadalom: 1948-02-2papszentelés: 1937-10-7, Szegedmeghalt: 1990-01-30, Philadelphia

Szegedi György

1711. nov. 11. Mikeháza. Nyelv: magyar, német. SJ 1727. okt. 27. Trencsén. Psz. 1741. Kassa. F. 1745. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1786. jan. 3. Marosvásárhely.

Mikeházán született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1730-ban Székesfehérváron grammatikát tanított. 1731–3-ig Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1734–6-ban Kolozsváron, 1737-ben Egerben tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Kassán végezte 1738–41-ben. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–4-ben Kolozsváron először hitszónok, majd az etika tanára volt. A következő évben ezt tanította Kassán is. 1746–9-ig Kolozsváron három évig a bölcselet, majd a kontroverzia tanára volt. 1750-ben Nagyszombatban kontroverziát, 1751-ben Grazban kazuisztikát tanított. 1752-től Kassán két évig a teológia tanára és négy évig a Kisdy-szeminárium igazgatója volt. 1758–64 között Kolozsváron két évig a nemesi konviktus és a szeminárium igazgatójaként, négy évig rektorként, egy évig az építkezés felügyelőjeként működött. 1765-től Kassán, 1768-tól Kolozsváron volt rektor. 1771-től a feloszlatás után is a nemesi konviktust és a szemináriumot vezette. 1779-ben marosvásárhelyi főesperes-plébános lett.

M: Secunda Deiparae Virginis laudum minuta. Kolozsvár, 1736; Pietas ungarica. Kolozsvár, 1736; Utopiae sapientis. Kolozsvár, 1748; Disputationes historicae Antonii Sandini. Kassa, 1752. Ir: Nom. III. 1650; Pe 859; Petrik 1712–1860/III; Po Magyar 199; St 347; Szi XIII. 546–7.született: 1711-11-11, Mikeházabelépés: 1727-10-27, Trencsénfogadalom: 1745-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1741-0-0, Kassameghalt: 1786-01-3, Marosvásárhelybeszélt nyelvek: német

Szegedi János

1699. márc. 11. Acsád. Nyelv: magyar. SJ 1715. okt. 10. Bécs. Psz. 1727. Bécs. F. 1733. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1760. dec. 5. Nagyszombat.

Acsádon született, Sopronból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1718-ban Győrben tanított grammatikát. 1719–21-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1722–3-ban Győrben grammatikát, 1724-ben Egerben retorikát tanított. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte 1725–8 között. Ott szentelték pappá 1727-ben. 1729-ben Nagyszombatban egyházjogot tanult. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1731–4-ben bölcseletet tanított Nagyszombatban. Utána egy évig vándormisszionárius volt. 1736–40-ig Nagyszombatban két évig egyházjogot és három évig teológiát, 1741–2-ben Grazban teológiát tanított. 1743–6-ig rektor volt Kolozsváron. 1747–8-ban Bécsben a Pázmáneumot vezette. 1749–51-ben Győrben volt rektor. 1752–3-ban Nagyszombatban szentírástant tanított. 1754–7-ben az esztergomi érsek tanácsadója volt Pozsonyban. 1758–9-ben Budán tanulmányi főnökként működött. 1760-ban Nagyszombatban a szemináriumot vezette, ahol nem sokkal később meghalt.
Korának egyik legismertebb jogásza volt. Gazdag irodalmi működése felölelte nemcsak az egyházjogot, hanem a magyarországi jogrendszert is. Tankönyvei, gyakorlati irányú kézikönyvei és törvénygyűjteményei hosszú ideig közhasználatban voltak.

M: Tripartitum juris ungarici tyrocinium. 3 k. Nagyszombat, 17334; Rubricae sive synopses titulorum. 3 k. Nagyszombat, 1734; Tripartitum juris hungarici […] utilitati patriae juventutis. Zágráb, 1736; Nagy szárnyú saskeselyű […] Erdődy László nyitrai püspök. Nagyszombat, 1736; Divus Ivo absolutissima jurisperiti idea. Nagyszombat, 1736; Respublica recte ordinata in Hungaria. Nagyszombat, 1738; Werbőczyus illustratus. Nagyszombat, 1740; Sancti Gregorii papae I. regulae pastorales. Graz, 1742; Decreta. 2 k. Kolozsvár, 1743–4; Decreta primorum regum Hungariae. Kolozsvár, 1744; Manuale jurisperitorum Ungariae. Győr, 1749; Bipartita cynosura universi juris Ungarici. 2 k. Kolozsvár, 1749; Manuale jurisperitorum Ungariae. Győr, 1749; Assertor libertatis ungaricae. Győr, 1750; Andreas II. dictus Hierosolymitanus. Győr, 1751; Opusculum de hierarchia ecclesiastica et de primatu S. Petri. 2 k. Eger, 1756. Ir: DHCJ IV. 3679; LKKOS 1207–8; MÉL II. 726; Nom. III. 1651; Petrik 1712–1860/III. V; Po Magyar 1567–8; So VII. 1749; St 347–8; Szi XIII. 549–51; Pauler T.: Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. Bp., 1878; Degré A.: Jogi professzorok emlékezete. Bp., 1936, 17–23; Velics III. 19–21.született: 1699-03-11, Acsádbelépés: 1715-10-10, Bécsfogadalom: 1733-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1727-0-0, Bécsmeghalt: 1760-12-5, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Szegedi Mihály

1705. szept. 22. Sümeg. Nyelv: magyar. SJ 1720. okt. 14. Bécs. Psz. 1734. ápr. 24. Graz. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1752. jan. 23. Gyöngyös.

Sümegen született, Budáról Bécsben lépett be a Társaságba. 1724–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1727–8-ban Pozsonyban, 1729-ben Nagyszombatban grammatikát, 1730-ban Kőszegen retorikát tanított. 1731–4-ben teológiát tanult Grazban. Ott szentelték pappá 1734-ben. Utána egy évig retorikát tanított Nagyszombatban. 1736-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1737–40-ben Kassán bölcseletet tanított. 1741–5 között Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát adott elő. Utolsó évében a bölcsészeti kar dékánja volt. 1746-ban Kassán, 1747–9-ben Győrben teológiát tanított. 1750–1-ben Nagyszombatban szentírástant adott elő. 1752-ben Gyöngyösön volt házfőnök, amikor rövidesen meghalt. Műveiben az ifjúság neveléséről, Magyarország első nádorairól, a 17. századi magyar történelemről és a római pápa primátusáról tárgyalt. Magyarul írt Szűz Máriáról és Szent Józsefről.

M: De institutione juventutis Hungaricae. Nagyszombat, 1735; Palatium Regni Hungariae Palatinos ad annos 1315. complectens. Nagyszombat, 1740; Res gestae in Ungaria (1667–1672). Kassa, 1740; Res gestae in Ungaria (1673–1678). Nagyszombat, 1742; Res gestae in Hungaria ab anno Ch. 673 ad annum 1618. Nagyszombat, 1742; Prima orbis hungarici lilia. Nagyszombat, 1742; Dicsőséges Szent Józsefnek érdeme. Nagyszombat, 1742; Homo sanctus […] Hunyadi István. Nagyszombat, 1743; Ungaria cum suis Regibus. Nagyszombat, 1744; S. Franciscus Xaverius dictione panegyrica celebratus. Nagyszombat, 1744; Documenta christianae politiae. Kassa, 1746; Theses ex universa theologia. Győr, 1747; Primatus romani pontificis. Nagyszombat, 1748; A boldogságos szűz Mária szeplőtelen fogantatásának. Nagyszombat, 1751. Ir: DHCJ IV. 3679–80; LKKOS 1208–9; MÉL II. 727; Nom. III. 1651; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1753–5; St 348–9; Szi XIII. 553–4; Bedy V.: A győregyházmegyei papnevelés története. Győr, 1937.született: 1705-09-22, Sümegbelépés: 1720-10-14, Bécsfogadalom: 1740-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1734-04-24, Grazmeghalt: 1752-01-23, Gyöngyösbeszélt nyelvek: magyar

Szegedi Pál

1735. jún. 16. Kőszeg. Nyelv: magyar, német. SJ 751. okt. 17. Bécs. Psz. 1765. Kassa. F. 1769. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1814. márc. 14. Székesfehérvár.

Szülővárosából, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Sopronban grammatikát tanított. 1755–6-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1757–8-ban Pozsonyban, 1759-ben Budán grammatikát tanított. 1760-ban Bécsben szentírási görög és héber nyelvet tanult. Utána egy-egy évig Egerben grammatikát, Győrben retorikát tanított. 1763–6-ban Kassán végezte a teológiai tanulmányokat. 1765-ben szentelték pappá. 1767-ben Egerben végezte a harmadik probációt. 1768–9-ben a bécsi Theresianumban volt felügyelő. 1770-ben Győrben magyar, 1771-ben Sopronban magyar és német hitszónok volt. A következő évben Kassán iskolaigazgatóként működött. 1773-ban Esztergomban volt hitszónok. A Társaság feloszlatása után kanonok, 1801-ben nagyprépost lett Székesfehérváron, és 1802-ben benedeki apát. Az uralkodó a dalmáciai Cattaro címzetes püspökévé nevezte ki.

M: A jó pásztor […] Szily János. Szombathely, 1789; Halotti ditsérete Fengler József úrnak.Győr, 1802. Ir: DHCJ IV. 3680; Nom. III. 1651; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1749; St 349; Szi XIII. 555–6; Kratz 207; Santos Hernández II. 293–4.született: 1735-06-16, Kőszegmeghalt: 1814-03-14, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: német

Szeghy Ferenc

1582. máj. 4. Nemesszeg. SJ 1600. márc. 21. Brünn. Psz. 1612. ápr. 21. Graz. F. 1620. máj. 17. Klagenfurt. 4 fog. prof. †1635. aug. 10. Győr.

1600. március 21-én Brünnben lépett be a Társaságba. Próbaideje után Sellyén tanított egy évig, majd 1603–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána három évig Bécsben tanított középiskolában. A teológiát Grazban végzete 1609–12 között. Ezt követően két évig Zágrábban retorikát tanított, majd Klagenfurtban elvégezte a harmadik próbaévet. Papi élete kezdetén a retorika tanára volt Bécsben, Český Krumlovban, Nagyszombatban és Klagenfurtban. 1625–9-ben Szepesen, Rákóczi Pál udvarában volt hitszónok. 1630-ban Nagyszombatban házi lelkiatya volt. 1631-től Győrben tanított retorikát, volt házi miniszter és házi lelkiatya haláláig, 1635-ig.

Ir: CPA II. 764.született: 1582-05-4, Nemesszegbelépés: 1600-03-21, Brünnfogadalom: 1620-05-17, Klagenfurt, 4 fog. prof.papszentelés: 1612-04-21, Grazmeghalt: 1635-08-10, Győr

Székely Ferenc

1657. márc. 16. Gyarmat. Nyelv: magyar. SJ 1674. okt. 11. Trencsén. Psz. 1687. Graz. F. 1692. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1715. szept. 22. Ungvár.

Gyarmaton született, Nagyszombatból logikusként lépett be a Társaságba. 1677-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1678–80-ban Grazban bölcseletet tanult. 1681-ben Komáromban, 1682-ben Ungváron, 1683-ban Pozsonyban tanított középiskolában. 1683-ban a török veszély miatt Münchenben kezdte meg teológiai tanulmányait, amelyeket 1685–7-ben Grazban folytatott. 1688–9-ben Nagyszombatban retorikát tanított, utána a szemináriumban lett felügyelő. 1690–2-ben Kassán bölcseletet tanított. Ezt folytatta Nagyszombatban is 1693–5-ben. 1696–9-ben Nagybányán, 1700–1-ben Szatmáron volt házfőnök. Utána két-két évig Székesfehérváron, Gyöngyösön és Egerben hitszónokként működött. 1708–11 között Kőszegen a rektori hivatalt töltötte be. A következő évben Egerben, 1713–4-ben Kassán kazuisztikát adott elő, és a szemináriumot vezette. 1715-ben Ungváron rektorhelyettes volt, majd rövidesen meghalt.

M: Trias virorum illustrium […] Tyrnaviae. Nagyszombat, 1688; Inflicta a divina Nemesi vindicta. Nagyszombat, 1689; Gloriosa Belgradi libertas. Nagyszombat, 1689; Hexas lusuum poeticorum. Kassa, 1691; Aquilae in petra gaudium. Kassa, 1692; Trias orationum Panegyricarum. Kassa, 1692; Canon sinuum, tangentium et secantium. Nagyszombat, 1694; Elogia poetica. Nagyszombat, 1694; Aeneas Habspurgus Austriaci imperii author. Nagyszombat, 1695; Tacitus philosophus. Nagyszombat,1695; Triumphus innocentiae, seu Abagarus […] in regium solium erectus. Nagyszombat, 1697. Ir: LKKOS 1210–1; Nom. III. 1652; Pe 226; Po Magyar 620; RMK II. 1639, 1650–1, 1683, 1710–1, 1790–1, 1812–3, 1905; So VII. 1756; St 349; Szi XIII. 577–8; Staud I. 108, III. 108; Takács 37. Énekes feltámadási jelenetek.született: 1657-03-16, Gyarmatbelépés: 1674-10-11, Trencsénfogadalom: 1692-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1687-0-0, Grazmeghalt: 1715-09-22, Ungvárbeszélt nyelvek: magyar

Szél Simon

1602. okt. 27. Holics. Nyelv: magyar. SJ 1624. dec. 9. Leoben. Psz. 1633. Bécs. F. 1643. márc. 25. Homonna. †1655. ápr. 14. Ungvár.

Holicson született, huszonkét éves korában lépett be a Társaságba 1624-ben Leobenben. 1627-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1628–9-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána két évig újra Nagyszombatban tanított. 1632–3-ban Bécsben kazuisztikát tanult, ott szentelték pappá 1633-ban. 1635-ben részt vett a nagy nádori misszióban a bicsei birtokon. A következő évben a lévai királyi misszióban magyar és szlovák nyelven működött. 1637–9-ben az ottani misszió főnöke volt. 1640-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1641–5-ben Homonnán házgondnok, 1646–7-ben a szakmári misszióban magyar hitszónok, 1648–9-ben Turócon lelkipásztor volt. Élete utolsó öt évét Ungváron töltötte. Volt házgondnok, a gazdasági ügyek intézője és a szeminárium igazgatója.

Ir: CPA II. 765.született: 1602-10-27, Holicsbelépés: 1624-12-9, Leobenfogadalom: 1643-03-25, Homonnapapszentelés: 1633-0-0, Bécsmeghalt: 1655-04-14, Ungvárbeszélt nyelvek: magyar

Szeles Bertalan

1922. dec. 14. Tiszaszentmiklós. SJ 1945. júl. 30. Bp. F. 1954. júl. 31. †1996. okt. 19. Bp.

1945–7 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd portás, cipész és házi mindenes. A szétszóratás idején 1951–82 között sekrestyés Bp.-en, majd 1982-től nyugdíjas.

Ir: Pálos 190; Müller J.–Szokol Gy.: Fr. Szeles Bertalan S. J. 1922–1996. ProvH 47. (1996. december–1997. január–február) 17–18; Müller J.: F. Szeles Bertalan (1922–1996). MJV III. 382–5; Miklósházy 51.született: 1922-12-14, Tiszaszentmiklósbelépés: 1945-07-30, Bpfogadalom: 1954-07-31meghalt: 1996-10-19, Bp

Szeman József

1877. márc. 2. Hámbor. SJ 1905. szept. 23. Nagyszombat. F. 1916. febr. 2. †1936. júl. 24. Nagykapornak.

1905–7 között Nagyszombatban testvérnovícius, 1908–12 között Szatmárnémetiben szakács, pincemester, házi kísérő és lakatos, 1913-ban a pesti rendházban sekrestyés, házi kísérő, pincemester, foltozó szabó és a szolgák felügyelője, 1914-ben Kalocsán lakatos és sekrestyés, 1915-től haláláig Nagykapornakon lakatos és méhész volt.

Ir: MJTN 219; Olasz P.: †F. Szeman József SJ 1877–1936. ProvH 40. (1936. III.) 1.született: 1877-03-2, Hámborbelépés: 1905-09-23, Nagyszombatfogadalom: 1916-02-2meghalt: 1936-07-24, Nagykapornak

Szendeczky István

1897. aug. 13. Nyírszőlős. SJ 1923. júl. 30. Érd. F. 1937. aug. 15. †1975. dec. 12. Szeged.

1923–5 között Érden volt testvérnovícius, 1926–32 között a pesti rendházban ebédlős, bevásárló, pincemester és házi kísérő, 1933-ban a Manrézában a noviciátusban ebédlős. 1934-ben Pécsett ruhatáros, 1935–43 között Kalocsán ruhatáros, házi mindenes és portás volt, majd a villában kertész, 1944-től Kassán kertész, pincemester és házi mindenes. 1946–9 között Szegeden templomgondnokként tevékenykedett. 1950-ben Kalocsán portás volt, majd Máriapócsra internálták. A szétszóratás idején 1950-től haláláig Szegeden volt sekrestyés.

Ir: MJTN 220; Holovics F.: Szendeczky István (1897–1975). Barátaink Levelei. 1975. december 31. 7–8; †F. Szendeczky István S. J. 1897–1975. Cor Unum 132. (1976. március) 4; F. Szendeczky István SJ (1897–1975). Anima Una 59. (1976. szeptember) 2; F. Szendeczky István SJ (1897–1975). Szolgálat 33. (1977. húsvét) 103–104; F. Szendeczky István. (1897–1975). MJV IV. 463–4; Miklósházy 51.született: 1897-08-13, Nyírszőlősbelépés: 1923-07-30, Érdfogadalom: 1937-08-15meghalt: 1975-12-12, Szeged

Szendrei András

1680. nov. 28. Nagyjác. Nyelv: magyar. SJ 1698. nov. 9. Trencsén. Psz. 1714. Nagyszombat. F. 1716. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1733. febr. 6. Lőcse.

Nagyjácon született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után, 1701-ben Lőcsén grammatikát tanított. 1702–4 között Kassán bölcseletet tanult. 1706-ban Lőcsén, 1707–10-ben Kassán tanított középiskolában. 1711-ben Nagyszombatban, 1712-ben Bécsben, majd két évig újra Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1714-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1716-ban Kassán, 1717-ben Sopronban tanított. 1718-ban Turócon hitszónok, 1719-ben Kassán házi lelkiatya volt. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Sopronban retorikát tanított. 1722–3-ban Győrben házgondnok, 1724–5-ben Pozsonyban iskolaigazgató volt. 1726-ban Sárospatakon hitoktatóként, 1727–8-ban Turócon hitszónokként és 1729-ben Besztercebányán misszionáriusként dolgozott. 1730-ban Szepeskáptalanon házi lelkiatya, 1731–2-ben Úrvölgyön házfőnök és 1733-ban Szepeskáptalanon hitszónok volt. 1733-ban Lőcsén halt meg.

M: Dena ad sapientiam tendentibus ostacula. Bártfa, 1708; Acumina poetica. Kassa, 1716. Ir: Nom. III. 1655–6; Pe 514; RMK II. 2328; So VII. 1762–3; St 349–50; Szi XIII. 701.született: 1680-11-28, Nagyjácbelépés: 1698-11-9, Trencsénfogadalom: 1716-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1714-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1733-02-6, Lőcsebeszélt nyelvek: magyar

Szendrei József

1721. febr. 23. Acsalag. Nyelv: magyar. SJ 1740. okt. 27. Bécs. Psz. 1753. Nagyszombat. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1775. Kolozsvár.

Acsalagon született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Esztergomban tanított grammatikát. 1744–6-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1747-től egy-egy évig Gyöngyösön, Pécsett és Kolozsváron volt tanár. 1750–1-ben Kassán, 1752–3-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1753-ban szentelték pappá. A következő évben Székelyudvarhelyen tanított. 1755-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1756-tól Felsőbányán hitszónokként, 1761-ben házfőnökként és plébánosként dolgozott. 1762–4-ben Kolozsváron a szeminárium igazgatója és a kontroverzia tanára volt. 1765–9-ben Egerben a harmadik probációsokat vezette. 1770-ben Varasdon, 1771–3-ban Kolozsváron rektorként működött.

M: Octo orationes. Kolozsvár, 1749. Ir: Nom. III. 1656–7; St 350; Szi XIII. 706.született: 1721-02-23, Acsalagbelépés: 1740-10-27, Bécsfogadalom: 1758-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1753-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1775-0-0, Kolozsvárbeszélt nyelvek: magyar

Szentgyörgyi János

1577. jún. Nagyvárad. SJ 1599. jún. 16. Brünn. Psz. 1604. Graz. F. 1618. júl. 19. Nagyszombat, segítőtestvér. †1627. jan. 22. Bécs.

Nagyenyeden született, huszonkét éves korában Brünnben kezdte meg szerzetesi életét. 1602-ben Sellyén tanított. A következő két évben Grazban teológiát tanult, ott szentelték pappá 1604-ben. 1605-ben Sellyén, a következő évben Laibachban tanított grammatikát. 1607-ben Pleterjében volt házfőnök. 1608-ban Bécsben a diákotthonban, 1609–14-ben a magyarországi lelkipásztorok elöljárójaként működött. 1615–6-ban Homonnán lelkipásztor, 1618–20-ban újra a lelkipásztorok főnöke volt az országban. 1623–7-ben Nagyszombatban működött. Bécsben halt meg 1627-ben.

Ir: CPA I. 794.született: 1577-06-0, Nagyváradbelépés: 1599-06-16, Brünnpapszentelés: 1604-0-0, Grazmeghalt: 1627-01-22, Bécs

Szentivány István

1725. júl. 9. Szentiván. Nyelv: szlovák. SJ 1741. okt. 20. Trencsén. Psz. 1755. Bécs. F. 1759. feb. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1773 k. Liptószentmiklós.

Trencsénből lépett be a Társaságba. A próbaévek után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1745–7-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1748–9-ben Trencsénben, 1750-ben Nagyszombatban és 1751–2-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1753–6-ban Bécsben végezte a teológiát. 1755-ben szentelték pappá. 1757-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1758-ban Rozsnyón, 1759-ben Kassán tanított középiskolában. 1760–1-ben Nagyszombatban a tanárképzőben volt a görön nyelv tanára. 1762-ben Kassán volt misszionárius. 1763–5-ben Győrben bölcseletet, 1766–9-ben Nagyszombatban hitszónoklatot, 1770–1-ben Kassán egyházjogot tanított. 1772–3-ban Liptószentmiklóson volt házfőnök.

M: Carmen heroicum honoribus […] Illésházy. Kassa, 1761. Ir: LKKOS 1220; Pe 1131; So VII. 1763; St 353; Szi XIII. 737.született: 1725-07-9, Szentivánbelépés: 1741-10-20, Trencsénfogadalom: 1759-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1755-0-0, Bécsbeszélt nyelvek: szlovák

Szentiványi Dezső

1911. júl. 22. Bp. SJ 1929. aug. 14. Bp. Psz. 1940. jún. 24. Szeged. F. 1948. febr. 2. †1991. szept. 9. Münster.

A zugligeti Manrézában skolasztikus novícius volt, majd Kalocsán fejezte be a középiskolai tanulmányait. 1933–5 között Pullachban filozófiát tanult, utána Pécsett volt magiszter. 1938–41 között Szegeden teológiát tanult, majd a bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos diplomát szerzett 1944-ben. 1946–8 között Pécsett tanított, közben 1947-ben St. Andräban elvégezte a terciát, 1949-ben latint tanított Szegeden a szeminaristáknak, majd elhagyta az országot. 1950–4 között St. Blasienben, 1955–73 között Bad Godesbergben tanított latint. 1974-ben Oslóba küldték a magyar pasztoráció segítésére, ahol 1982-ig szolgált. 1983–6 között lelkész volt Schrobenhausenban és Daun-Eifelben. 1987-ben Münsterbe került a helyi jezsuita betegterembe, ahol később elhunyt.

M: A katekizmus története Magyarországon. Bp., 1944; A magyar katolicizmus története. Bp., 1944. Ir: MJTN 220; Megemlékezés P. Szentiványi Dezsőről. ProvH 2. (1991. október) 3; MJN 256–7.született: 1911-07-22, Bpbelépés: 1929-08-14, Bpfogadalom: 1948-02-2papszentelés: 1940-06-24, Szegedmeghalt: 1991-09-9, Münster

Szentiványi Márton

1633. okt. 24. Szentiván. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1653. okt. 20. Leoben. Psz. 1664. Bécs. F. 1670. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1705. márc. 29. Nagyszombat.

Szentivánban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1656-ban Nagyszombatban grammatikát tanított. 1657–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1659-től Nagyszombatban először két évig grammatikát tanított és három évig teológiát tanult, ez utóbbit 1664-ben Bécsben fejezte be. Ott szentelték pappá 1664-ben. A következő évben Kassán tanított matematikát. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1667-ben a bécsi Pázmáneumban volt igazgatóhelyettes és a héber nyelv tanára. 1668–70 között három évig bölcseletet és mellette az első évben héber nyelvet, a másodikban matematikát tanított. 1671-ben Grazban volt matematikatanár. 1673-tól Nagyszombatban kazuisztikát és kontroverziát, a második évben kazuisztikát és matematikát, a harmadikban csak kazuisztikát tanított, s egész ottléte alatt a nyomdát is vezette. 1676–8 között a bécsi Pázmáneum igazgatója és a héber nyelv tanára volt. 1679–83 között Nagyszombatban teológiát tanított, és az első három évben a bölcsészeti kar, a következő kettőben a teológiai kar dékánja volt. 1683-ban a bécsi teológiai kar tanáraival és hallgatóival a törökök támadása elől Münchenbe menekült. 1685-ben Nagyszombatban, a következő évben valószínűleg Bécsben az esztergomi érsek szolgálatában állt. 1687-től haláláig Nagyszombatban fontos hivatalokat viselt, és nagy munkát végzett. Egész idő alatt ő volt a nyomda és a könyvtár igazgatója. 1691–3-ban a rektori, az erdélyi misszió főnöki, 1687–9-ben és 1695–1701-ben a kancellári hivatalt töltötte be. 1690-ben és 1702–5-ben a teológiai kar dékánjaként működött, közben tanított is, néha teológiát és szentírástant.
Született polihisztor volt, nagy enciklopédikus tudással. Számos műve jelent meg latinul és fordításokban főleg magyarul, de németül és franciául is. Leghíresebb a Curiosiora et selectiora variarum scientiarum Miscellanea kilenc kötete volt, legelterjedtebb a nagyszombati kalendárium latinul 1675–1703 között. Meg kell még említeni a Corpus iuris canonici 1696-os kiadását.

M: Calendarium Tyrnaviense. Nagyszombat, 1675–1703; Curiosiora et selectiora variarum scientiarum. I. 1–3. Nagyszombat, 1689. II. 1–3. Nagyszombat, 1691–7. III. 1–3. Nagyszombat, 1702–9; Rectus modus interpretandi scripturam sacram. Nagyszombat, 1696; Summarium chronologiae Hungaricae. Nagyszombat, 1697; Ratio status futurae vitae. Nagyszombat, 1699; Dissertatio paralipomenica […] Hungariae. Nagyszombat, 1699; Quindecim dilemmata. Nagyszombat, 1699; Continuatio diss. Paralipomenonicae. Nagyszombat, 1700; Viginti quattuor dubia. Nagyszombat, 1700; Responsa non responsa. Nagyszombat, 1700; Hungaria in immaculatam conceptionem […] credens. Nagyszombat, 1701; Dissert. Haeresiologico-polemica. Nagyszombat, 1701; Solutiones catholicae. Nagyszombat, 1701; Lutheranicum nunquam et nusquam. Nagyszombat, 1702; Quinquaginta rationes et motiva. Nagyszombat, 1702; Ötven okok és indulatok. Nagyszombat, 1702; Négy rövid első könyvecskék. Nagyszombat, 1702; Strittige Abhandlungen der Ketzerey-Lehren. Nagyszombat, 1703; Solutiones non solutiones. Nagyszombat, 1703; Analysis seu resolutio duodecim […] erraneorum dogmatum […] Acatholicorum. Nagyszombat, 1703; Lutheranicum nihil ad rem. Nagyszombat, 1703; Dissertatio chronologico-polemica […] schismatis Graeci. Nagyszombat, 1703; Castigatio illusoriae contionis. Nagyszombat, 1704; Consultatio saluberrima de […] pace in Hungaria. Nagyszombat, 1704; Magnum Chaos. Nagyszombat, 1704; Privata et amica diceptatio unius zelozi Catholici. Nagyszombat, 1704; Forum scrutarium antiquarum haeresium. Nagyszombat, 1707; Turris Babel. Nagyszombat, 1707; Doctrina fidei Christianae. Nagyszombat, 1708; Cavillationes modernorum Acatholicorum. Nagyszombat, 1709. Ir: DHCJ IV. 3680–1; Guilhermy I. 290–2; Kazy 301–3; LKKOS 1217–9; MÉL II. 755; Nom III. 1658; Po III. 20853–64; Po Magyar 1569–74; RMK I. 1660–1; II. 1652–3, 1863, 1906–7, 1973–5, 2024–8, 2089–92, 2132–6, 2185–90, 2216–21, 2304–5, 2348, 2384–5; So VII. 1763–75; St 350–3; Szi XIII. 741–5; Serfőző J.: Szentiványi Márton munkássága. JTÉ (1941), 5–176; Jurovský S.: Filozofia Martina Szentiványiho. Martin, 1944; Mátrai L.: Régi magyar filozófusok. Bp., 1961. 141–7; Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp., 1961, 144–50; Velics II. 152–4; Waczulik M.: A táguló világ magyarországi hírmondói. XV–XVII. század. Bp., 1984. 392–403; Walleshausen Gy.: Tanították-e a XVII. században a mezőgazdaságtant a nagyszombati jezsuita egyetemen? Magyar Felsőoktatás 3. (1993) V. 19–20; VI. 6–30.született: 1633-10-24, Szentivánbelépés: 1653-10-20, Leobenfogadalom: 1670-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1664-0-0, Bécsmeghalt: 1705-03-29, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Szentmártoni Ignác

1718. okt. 28. Kotor. Nyelv: horvát. SJ 1735. okt. 17. Bécs. Psz. 1748. Bécs. F. 1753. febr. 2. 4 fog. prof. Lisszabon. †1793. ápr. 15. Csáktornya.

Kotor szigetén született, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Varasdon grammatikát tanított. 1739–41-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Zágrábban és Varasdon tanított. 1744–9-ben Bécsben két évig matematikát, majd négy évig teológiát tanult. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Grazban matematikát tanított. Valószínűleg V. János portugál király kérésére, aki szakembereket keresett Brazília feltérképezésére, 1753-ban Lisszabonból Dél-Amerikába hajózott. 1754–6-ban részt vett Francisco Mendonça Furtado kormányzó expedíciójában. Az Amazonas és Negro folyó vidékén dolgoztak, és elkészítették Brazília északi részeinek térképét. A bennszülött lakosság védelme miatt összeütközésbe került a kormányzóval. 1756-ban betegen Belémben tartózkodott. Ott fogták el 1760. október 18-án, és deportálták Portugáliába. Valószínűleg ekkor vesztek el tudományos feljegyzései. Tizenhét évet töltött börtönben, legtöbbet a hírhedt lisszaboni São Julião da Barrában. 1777-ben szabadult, és a varasdi szemináriumban talált otthonra. Ott írta a horvát nyelv „kaj” dialektusáról első nyelvtanát, amely alapja lett a 19. századi kutatásoknak. Később plébános unokaöccséhez költözött Csáktornyára.

M: Mappa Viceprov. S. J. Marañónii, 1753; Mappa Geographico dos Rios […] delineado pelo J. A. Schwebel […] e ratificado pelas observações astronomicas do P. I. Sanmartone. H. n., 1755; Einleitung zur Kroatischen Sprachlehre für Teutsche. Varasd, 1783; Klage eines Seelenhirten beym Tode Josephs Gallyuff, Bischofs von Agram. Zágráb, 1786. Ir: DHCJ IV. 3681; Guilhermy I. 351; MÉL II. 758; Nom. III. 1659; Petrik 1712–1860/III; Po Magyar 1575; St 353–5 Szi XIII. 763–4; Ács T.: Szentmártony Ignác, a brazíliai magyar csillagász. Akik elvándoroltak. Bp., 1940. 184–92; Bartusz–Dobosi 75–7; Korade M.: Život i rad Ignacija Szentmártonyja (1718–1793). Vrela i Prinosi 14. (1983) 66–101; MJK 210–1; D. Babarczi: „A actuacao” do padre Inácio Szentmartony, astronomo hungaro nasdemarcacoes dos limites na America do Sul (1754–1756). Acta Hispanica 12. (2007) 89–99.született: 1718-10-28, Kotorbelépés: 1735-10-17, Bécsfogadalom: 1753-02-2, Lisszabon, 4 fog. prof.papszentelés: 1748-0-0, Bécsmeghalt: 1793-04-15, Csáktornyabeszélt nyelvek: horvát

Szepesi (Spisiák) József

1873. ápr. 6. Szarvas. SJ 1898. jún. 25. Nagyszombat. F. 1908. aug. 15. †1956. okt. 28. Pannonhalma.

1898–1900 között testvérnovícius volt Nagyszombatban, 1901-ben Linzben szabó és házi kísérő. 1902–3-ban Innsbruckban volt portás és szabó. 1904–46-ig a pesti rendházban szolgált: portás, betegápoló, templomgondnok, bevásárló, majd 1909-től a provinciális sociusa volt. 1947-ben Szegeden házi mindenes. 1948–50 között Nagykapornakon kertész, méhész és a baromfitelep felügyelője volt. A szétszóratás után a pannonhalmi szociális otthon lakójaként élt.

Ir: MJTN 220; Pálos 190.született: 1873-04-6, Szarvasbelépés: 1898-06-25, Nagyszombatfogadalom: 1908-08-15meghalt: 1956-10-28, Pannonhalma

Szerdahelyi Gábor

1660. szept. 20. Munkács. Nyelv: magyar. SJ 1680. márc. 16. Trencsén. Psz. 1692. Bécs. F. 1697. aug. 15. 4 fog. prof. Graz. †1726. jan. 24. Kassa.

Munkácson született, Ungvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1683–5-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána három évig Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat Bécsben végezte 1689–92-ben, ott szentelték pappá 1692-ben. Utána Kőszegen tanított két évig. 1695-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1696-ban Zágrábban, 1697–9-ben Grazban bölcseletet tanított. 1700–7 között Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy-egy évig kontroverziát, kazuisztikát, egyházjogot és két évig teológiát tanított. 1705–7 között a bölcsészeti kar dékánja volt. 1708-ban Bécsben kontroverziát, 1709–10-ben Nagyszombatban teológiát adott elő. Kassán 1711-ben házgondnok, 1712–3-ban rektor volt. 1714-ben Besztercebányán a harmadik probációsok vezetője lett. 1715–21-ben újra Nagyszombatban működött mint az egyetem kancellárja. 1722-től haláláig Kassán az akadémia kancellárja és a nyomda igazgatója volt. Számos könyvet publikált, írt teológiai és hitvédelmi műveket. Kétkötetes műve Magyarország híres városairól, Timon Sámuel könyvének kibővített formája, több kiadásban is megjelent. Magyarul egy hitvédő és egy lelkiségi könyvet adott ki.

M: Problemata polemica. Bécs, 1690; Laureatae lacrymae. Graz, 1698; Epitome Conclusionum. Graz, 1699; Fax chronologica. Graz, 1699; Spectaculum honoris. Graz, 1699; Poenitentia gloriosa. Nagyszombat, 1701; Fax chronologica […] ad A. 1702–1703. Graz, 1702–3; Meteorologia philosopho-politica. Graz, 1702; Theses theologicae de peccatis. Graz, 1707; Religio salvifica. Bécs, 1708; Flores fidei salvificae. Nagyszombat, 1709; Celebrium Hungariae urbium. 2 k. Bécs, 1718; Antidotum contra venena a Georgio Schreiber. Nagyszombat, 1721; Opusculum theologicum. Nagyszombat, 1721; Demonstratio turpissimorum errorum a Joanne Tsétsi. Kassa, 1722; Igaz és üdvösségre vezető hit. Kassa, 1722; Mercurius contra Luthericolam. Kassa, 1724; Lelki szem gyogyito. Nagybánya, 1725; Tractatus de Deo uno et trino. Kassa, 1726; Bipartita celebriorum Hungariae urbium. Kassa, 1727; Collyrium ad curandos […] oculos. Kassa, 1728; Celebrium Hungariae urbium. 2 k. Kassa, 1732. Ir: LKKOS 1220–1; MÉL II. 763; Nom. III. 1660–1; Pe 292; Petrik 1712–1860/III. VII; Po Magyar 157682; RMK II. 2095, 2137–8, 2191, 2306, 2386; So VII. 1776; St 353–4; Szi XIII. 802–3.született: 1660-09-20, Munkácsbelépés: 1680-03-16, Trencsénfogadalom: 1697-08-15, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1692-0-0, Bécsmeghalt: 1726-01-24, Kassabeszélt nyelvek: magyar

Szerdahelyi György

1740. szept. 27. Vát. Nyelv: magyar. SJ 1756. okt. 17. Bécs. Psz. 1769. Nagyszombat. †1808. nov. 9. Pest.

Váton született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1760-ban Kőszegen grammatikát tanított. 1761–2-ben Bécsben tanult bölcseletet, Makó Pál is tanára volt. 1763–5-ben Pozsonyban, 1766-ban Budán tanított középiskolában. 1767–70 között Nagyszombatban tanult teológiát, ahol egyik fontos tanára Csapodi Lajos volt. 1769-ben ott szentelték pappá. 1771-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1772–3-ban Pozsonyban retorikát tanított. A Társaság feloszlatása után az esztergomi főegyházmegye vette fel papjai közé. Később bóthi apát és váci kanonok lett. 1774-ben Nagyszombatban az új esztétikai tanszék első tanára lett. Állását a Ratio Educationis 1777-es bevezetése és a szükséges változtatások után is megtartotta. 1778–9-ben a bölcsészeti kar dékánja volt. 1784-ben a budai egyetemi gimnázium igazgatójává nevezték ki. Mellette a Helytartótanács tanügyi előadója lett, e minőségében tagja volt az 1790–91-es országgyűlésen kiküldött közoktatási bizottságnak, mely negyvenhárom gyűlés után 1793-ban fejezte be munkáját. Legnagyobb eredménye egy új Ratio Educationis kidolgozása volt, amelyet akkor nem fogadtak el, de az 1806-os II. Ratio Educationis alapja lett.
Fő műve az Aesthetica sive doctrina boni gustus című szintézis, melynek elméleti alapja a skolasztikus bölcselet, az első ilyen tárgyú mű Magyarországon. Kiindulópontja a jó ízlés, mellyel az ember meg tudja különböztetni a szépet a csúnyától, hasonlóan az erkölcstan jóról és rosszról szóló tételeihez. A jó ízlés megmutatkozik egy géniusz, egy művész alkotásaiban. A géniusz kifejezés az esztétika kedvenc fogalma volt. Természetes és szellemi adottság, amely kifejleszti a reflexiót, a képzelőerőt és a felfogóképességet. Szubjektív szempontból mindaz szép, ami gyönyört okoz. De ami kellemes, az nem feltétlenül szép is. Az ember érzékszerveiből csak a látást és a hallást veszi tekintetbe. Még egy megkülönböztetést kell tennünk: a jót birtokolni akarjuk, a szép tetszik akkor is, ha nem a miénk. Ez lényegében ugyanaz, amit tizenkét évvel később Kant úgy fogalamazott meg: „A szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Ez volt a korabeli általános felfogás. A szép jellemzői: a részletek sokasága, egysége és érzékelhetősége.
Szerdahelyit a költészet is érdekelte, amelynek négy faját különböztette meg: elbeszélő, drámai, lírai és tanító. Leírásában csak az első kettővel foglalkozott, melyek számára a csúcspontot jelentették. Védte a novella létjogosultságát is. Legtöbbet a drámai költészettel foglalkozott, mely szerinte a nevelés fő eszköze, fontosabb, mint a történelem és a bölcselet. Szerdahelyit komoly szintézisalkotó képesség jellemezte, ez volt az egyik oka, hogy az olasz bölcselő, Benedetto Croce behatóan foglalkozott a magyar esztétával.

M: Aesthetica sive doctrina boni gustus. 2 k. Buda, 1778; Imago aesthetices. Buda, 1780; Ars poetica generalis. Buda, 1783; Sanctus Ivo. Buda, 1784; Poesis dramatica. Buda, 1784; Poesis narrativa. Buda, 1784; Historia Uraniae musae. Bécs, 1787; Silva parnassi Pannonii. Bécs, 1788; Diploma graecum S. Stephani. Buda, 1804. Ir: DHCJ IV. 3681–2; LKKOS 1222; MÉL II. 763; Nom. III. 1661; Petrik 1712–1860/III; Po III. 20866–9; Po Magyar 168, Szi XIII. 805–8; Rasnai R.: Aesthetikai törekvések Magyarországon. Bp., 1889. 41–97; Waldapfel J.: Croce Szerdahelyiről. Esztétikai Szemle 2. (1936) 98–101; B. Croce: Un estetico ungherese del Settecento. Ultimi saggi. Bari, 1963. 128–38; Nagy E.: Szerdahelyi György Alajos. A magyar esztetika történetéből. Bp., 1983. 9–83; Margócsy I.: Szerdahelyi György művészetelmélete. ItK 93. (1989) 1–33; Tóth S. A.: Az ég múzsája és planétája: Uránia. Szerdahelyi György csillagászati tankölteményei. Szeged, 2007; Uő: A szép-jó hatalma és a jezsuita szellem. Sz. Gy. költészetelmélete és poézise. Bp., 2009.született: 1740-09-27, Vátbelépés: 1756-10-17, Bécspapszentelés: 1769-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1808-11-9, Pestbeszélt nyelvek: magyar

Szeredai Domonkos (Antal)

1740. nov. 18. Mikefalva. Nyelv: magyar. SJ 1758. okt. 20. Trencsén. Psz. 1771. †1799. jan. 19. Erdély.

Mikefalván született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1761-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Székelyudvarhelyen grammatikát tanított. 1763–4 ben Kassán bölcseletet tanult. 1765-ben Egerben, 1766–8-ban Kolozsváron tanított középiskolában. 1769–72-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1771-ben szentelték pappá. 1773-ban Nagybányán grammatikát tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. 1775-ben szülőhelyéről, Mikefalváról kérte felvételét az erdélyi egyházmegyébe. 1782-ben még Mikefalván tartózkodott. 1794-ben tiszteletbeli kanonok és papnöveldei igazgató, 1796-ban küküllői főesperes lett.

M: Series […] episcoporum Transylvaniae. Gyulafehérvár, 1790; Notitia veteris et novi capituli ecclesiae Albensis. Gyulafehérvár, 1791; Collectio monumentorum, quae in templo Alba Juliensi sunt locata. Gyulafehérvár, 1791; Szent írásbeli dolgokról. 2 k. Pozsony, 1791. Ir: Nom. III. 1662; Pe 1467; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1783; St 355; Szi XIII. 814–5; Temesváry 36.született: 1740-11-18, Mikefalvabelépés: 1758-10-20, Trencsénpapszentelés: 1771-0-0meghalt: 1799-01-19, Erdélybeszélt nyelvek: magyar

Szidek (Zsidek) Gáspár

1718. dec. 18. Rajec. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1736. okt. 20. Trencsén. Psz. 1750. Nagyszombat. F. 1754. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1759. febr. 23. Kassa.

Rajecban született, Győrből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1739-ben Eperjesen grammatikát tanított. 1740–2-ben Kassán bölcseletet tanult, s utána ugyanott négy évig középiskolában tanított. 1747–50 között Nagyszombatban teológus volt. 1750-ben szentelték pappá. 1751-ben Rozsnyóból plébánosi feladatokat látott el, és misszionárius volt Rekenye és Rudnok falvakban. 1752-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1753–4-ben Nagyszombatban héber nyelvet tanított, és házi lelkiatya volt. 1755–6-ban Budán bölcseletet adott elő. 1757-től haláláig héber nyelvet tanított, és házi lelkiatya volt. 1745-ben a kassai vértanúkról adott ki könyvet.

M: Fides laureata martyrum Cassoviensium. Kassa, 1745; Bellici Cassoviae simul et Superioris Hungariae praetores. Kassa, 1745; Chronotaxis Henscheniana. Buda, 1756; Dum assertiones ex universa philosophia. Buda, 1756 (4 tézissorozat). Ir: Nom. III. 1663; Pe 1021; Petrik 1712–1860/V; So VII. 1784; St 355; Szi XIII. 832.született: 1718-12-18, Rajecbelépés: 1736-10-20, Trencsénfogadalom: 1754-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1750-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1759-02-23, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Szigeth Nándor (Ferdinánd)

1827. szept. 24. Szekszárd. SJ 1858. aug. 7. Nagyszombat. F. 1870. aug. 15. †1882. dec. 16. Nagyszombat.

1858–60 között Nagyszombatban páter novícius volt, 1861–71 között Kalocsán nyelvtant tanított a gimnáziumban, templomi gyóntató, a Jézus Szíve Társulat vezetője és a Mária-kongregáció prézese volt. 1872–8 között Nagyszombatban novíciusmesterként tevékenykedett. 1879-től haláláig Kalocsán volt hittantanár és a Jézus Szíve Társulat vezetője, lelkigyakorlat-vezető.

Ir: MJTN 221; Magyar Jezsuiták 89–91; KK 147; Magyar Jezsuiták, 1939. Szent Ignác 8; Petruch I. 153–4.született: 1827-09-24, Szekszárdbelépés: 1858-08-7, Nagyszombatfogadalom: 1870-08-15meghalt: 1882-12-16, Nagyszombat

Szikszay Imre

1634. jan. 13. Eperjes. SJ 1657. okt. 10. Trencsén. Psz. 1668. Kassa. F. 1670. aug. 15. C. sp. Győr. †1708. ápr. 1. Győr.

1657-ben lépett be a Társaságba. Filozófiai tanulmányait 1660–2-ben Nagyszombatban, a teológiát 1664-ben Münchenben és 1665–6-ban Nagyszombatban végezte. 1668-ban Kassán szentelték pappá. 1669-ben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1670–4-ig Veszprémben házfőnök és hitszónok volt, 1675-ben Győrben hitoktató, iskolaigazgató és a Mária-kongregáció vezetője. 1676–81-ben Sopronban hitszónok, a diákotthon vezetője, és intézte a ház gazdasági ügyeit. 1682–4-ben Ungváron házi lelkiatya, valamint különböző lelkipásztori feladatokat látott el. 1686–7-ben Győrben a kollégium pénzügyeit intézte. 1688-ban a bozóki misszióban dolgozott, majd Kőszegen volt három évig rektor. 1692-ben Győrben és 1693–4-ben Nagyszombatban intézte a kollégiumok pénzügyeit, majd 1695-ben Pozsonyban és 1696–1702-ben Sopronban volt házgondnok és a diákotthon igazgatója. 1704–7-ig Esztergomban házfőnökként tevékenykedett. A következő évben halt meg Győrben.

Ir: Nom. III. 1663–4.született: 1634-01-13, Eperjesbelépés: 1657-10-10, Trencsénfogadalom: 1670-08-15, Győr, C. sp.papszentelés: 1668-0-0, Kassameghalt: 1708-04-1, Győr

Szilacsek Pál

1706. jan. 12. Szakolca. Nyelv: szlovák. SJ 1722. okt. 28. Bécs. Psz. 1737. Nagyszombat. F. 1740. febr. 2. C. sp. Besztercebánya. †1783. Lőcse.

Szülővárosából, Szakolcáról lépett be Bécsben a Társaságba. 1725-ben Nagyszombatban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, majd 1726-tól Bécsben folytatta. 1728-tól középiskolában tanított egy-egy évig Besztercebányán, Gyöngyösön, Nagybányán, Kolozsváron, Egerben és Győrben. 1734–7-ben teológiát tanult Nagyszombatban. 1737-ben szentelték pappá. Utána Selmecbányán tanított grammatikát. 1739-ben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1740–3 között Úrvölgyön két-két évig hitszónok és házfőnök-plébános volt. 1744-ben Szakolcán lelkipásztori és 1745-ben Eperjesen plébánosi munkát végzett. 1746–7-ben Rozsnyón, 1748–51-ben Pozsonyban hitszónokként működött. 1752-től főleg adminisztratív feladatokat látott el: Győrben házgondnok, 1753–4-ben Zsolnán házfőnök és plébános, 1755–8-ban Szakolcán rektor, 1759-ben Nagyszombatban házgondnok, 1760–2-ben Lőcsén rektor, 1763-ban Nagyszombatban a gazdasági ügyek felelőse, 1764–8-ban Turócon házfőnök volt. 1769–70-ben Nagyszombatban Mária-kongregációt vezetett. 1771-től Besztercebányán házgondnok volt, haláláig ott is maradt kisegítő lelkészként.

M: Dacica Siculia brevi compendio exhibita. Kolozsvár, 1731. Ir: Nom. III. 1664; So VII. 1784; St 356; Szi XIII. 874.született: 1706-01-12, Szakolcabelépés: 1722-10-28, Bécsfogadalom: 1740-02-2, Besztercebánya, C. sp.papszentelés: 1737-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1783-0-0, Lőcsebeszélt nyelvek: szlovák

Szilágyi Antal

1918. jún. 6. Horvátnádalja. SJ 1936. júl. 30. Bp. †1940. márc. 13. Kassa.

1936–8 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. 1939-ben Bp.-en, majd Kassán filozófiát tanult.

Ir: MJTN 221; †F. Szilágyi Antal SJ 1918–1940. ProvH 57. (1940. I.) 1.született: 1918-06-6, Horvátnádaljabelépés: 1936-07-30, Bpmeghalt: 1940-03-13, Kassa

Szilágyi K. János

1732. febr. 13. Eperjes. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1750. okt. 14. Trencsén. Psz. 1760. Nagyszombat. F. 1765. aug. 15. 4 fog. prof. Selmecbánya. †1802. Selmecbánya.

Eperjesen született, a bölcselet doktoraként Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1753-ban Pécsett, 1754-ben Nagybányán, 1755–6-ban Egerben és 1757-ben Székesfehérváron tanított középiskolában. 1758–61-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1760-ban szentelték pappá. 1762–3-ban Turócon volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1765–8-ig Selmecbányán működött, ahonnan 1765–67-ben Kolpachon végzett állandó lelkipásztori munkát. 1769–70-ben Eperjesen, 1771-től a feloszlatásig újra Selmecbányán volt hitszónok. 1768-ban szlovák nyelven adott ki Nagyszombatban egy imakönyvet.

M: Jedna víra, to jest: jedna toliko opravdiva cirkev. Nagyszombat, 1768. Ir: LKKOS 1233; Nom. III. 1664–5; Pe 1321; So VII. 1784; St 355; Szi XIII. 902.született: 1732-02-13, Eperjesbelépés: 1750-10-14, Trencsénfogadalom: 1765-08-15, Selmecbánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1760-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1802-0-0, Selmecbányabeszélt nyelvek: szlovák

Szilas László

1927. szept. 10. Felsőgalla. SJ 1946. júl. 30. Bp. Psz. 1961. júl. 31. Frankfurt. F. 1976. febr. 2. †2012. jan. 4. Róma.

1946–8 között végezte a noviciátust a zugligeti Manrézában, utána Szegeden elkezdte a filozófiát, de külföldre kényszerült: Chieriben folytatta, majd Leuvenben fejezte be tanulmányait. 1953-ban St. Blasienben volt magiszter, 1953–8 között Münchenben történelem–földrajz szakot végzett az egyetemen, majd Pullachban készült fel történelem doktorátusára. 1958–62 között Frankfurtban tanult teológiát, ahol pappá szentelték. 1963-ban Drongenban végezte a terciát. 1964-től a római Institutum Historicum S. I. munkatársa lett, közben 1965-ben doktorált Münchenben. A római történeti intézetben különböző köteteken (Archivum Historicum SJ, Bibliotheca Instituti Historici SJ) dolgozott. 1967–73 között az intézet titkára, minisztere és a rendház minisztere volt. Közreműködött a Monumenta Historica SJ köteteiben, valamint az Archivum Historicum SJ folyóiratot szerkesztette. 1974–81 között Innsbruckban az egyháztörténet professzora volt, majd visszatért Rómába, és folytatta intézeti munkáját. 1989–2003 között a Gergely Egyetemen tanított egyháztörténetet. 1994–8 között az intézet igazgatója volt, majd emeritált, de továbbra is tevékenyen részt vett az intézet munkájában. Élete utolsó éveiben a jelen magyarországi jezsuita lexikonon dolgozott.

M: Der Jesuit Alfonso Carrillo in Siebenbürgen. 1591–1599. Róma, 1966; Der Hofprediger Laterno, Possevino und der polnische Königshof. Eine Instruktion Possevinos aus dem Jahre 1583. Klny. Róma, 1971; Konklave und Papstwahl Clemens XIV (1769). Klny. München, 1974; Kis magyar egyháztörténet. Róma, 1982; La Lotta della chiesa per la sopravvivenza in Ungheria. Klny. Milánó, 1991; A Pápai Gergely Egyetem Egyháztörténelmi Kara. Klny. Bp., 1995; Loreto nella letteratura spirituale dei Barock. Klny. Róma, 1999; Alfonso Carrillo jezsuita Erdélyben. Bp., 2001; La Compagnia di Gesú e la politica ecclesiastica dell’Impero Asburgico nei secoli XVII e XVIII. Klny. Trieszt, é. n. Ir: MJTN 221; Nemesszeghy E.: Dr. Szilas László SJ. Jezsuiták küldetése 15–6; T. M. McCoog: P. Szilas László. ProvH 67. (2000. szeptember–október) 45; Molnár A.: Beszélgetés Szilas László jezsuita egyháztörténésszel. MEV 14. (2002) 1–4, 285–92. Historicus Societatis Iesu. Szilas László emlékkönyv. Bp., 2007, 45–70; MJN 257–8; P. Szilas László SJ történész emlékezete. ProvH (2012. február) 23–4.született: 1927-09-10, Felsőgallabelépés: 1946-07-30, Bpfogadalom: 1976-02-2papszentelés: 1961-07-31, Frankfurtmeghalt: 2012-01-4, Róma

Szini István

1580 k. Gyulafehérvár. Nyelv: magyar. SJ 1602. dec. 6. Róma. Psz. 1607. Róma. F. 1612. szept. 3. C. sp. Róma. †1645. szept. 14. Gyulafehérvár.

Gyulafehérváron született protestáns családban. Valószínűleg még az iskolában ismerkedett meg Bethlen Gáborral. Iskolás korában tért át a katolikus hitre. 1602-ben a jezsuiták küldték Rómába, ahol belépett a Társaságba. Próbaidejét az ottani újoncházban töltötte. 1604–7 között a Római Kollégiumban tanult bölcseletet és kazuisztikát. Közben nevelő is volt a Római Szemináriumban. Ott szentelték pappá 1607-ben. 1608–11 között Maceratában volt házgondnok. 1612-ben P. Acquaviva rendfőnök török misszióra jelölte ki. December 15-én érkezett Belgrádba. Karácsonyi szentbeszédén részt vett Bethlen Gábor is, a későbbi erdélyi fejedelem is. A következő év elején a Temesközt járta be, májusban Pécsre is ellátogatott. Úti beszámolójából kiderül, hogy a legsúlyosabb problémának a paphiányt tartotta. Még ebben az évben Belgrádban iskolát alapított, amelynek év végére harminc tanulója volt. A bosnyák ferencesek, akik a jezsuitákat betolakodóknak tartották területeiken, sok nehézséget okoztak. Amikor 1615 végén két új jezsuita érkezett Belgrádba, elfogadta Bethlen Gábor hívását, és Erdélybe, Gyulafehérvárra költözött a rendfőnök engedélye nélkül. Erdélyben világi papi öltözetben tevékenykedett, és missziós körutakat tett főleg a Székelyföldön. Kitartó és nem feltűnő munkásságával elérte, hogy több jezsuita is mehetett Erdélybe, habár az őket kitiltó rendeletet nem változtatták meg. Haláláig szinte állandóan egyedül dolgozott Gyulafehérváron. Megteremtette azt a légkört, amelyben a jezsuiták jelen lehettek és dolgozhattak Erdélyben a 18. századig, amikor a kitiltó törvényt eltörölték. Szini a 17. század nagy lelkipásztorai közé tartozik.

Ir: CPA II. 766; DHCJ IV. 3682; Guilhermy II. 211–2; Po Magyar 751–2, 756, 758; Vanino M. Isusovci u Beogradu u XVII. i XVIII. stoljecu. Vrela i Prinosi 4. (1934) 1–47; Velics II. 123–4; Fricsy Á.: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613–1629. Baranyai Helytörténetírás 1981. Pécs, 1982. 57–105.született: 1580-0-0?, Gyulafehérvárbelépés: 1602-12-6, Rómafogadalom: 1612-09-3, Róma, C. sp.papszentelés: 1607-0-0, Rómameghalt: 1645-09-14, Gyulafehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Szitarovics Márk

1622. ápr. 4. Zavoda. SJ 1652. okt. 19. Bécs. Psz. belépése előtt. †1662. ápr. 9. Privigye.

1652-ben, papként, harmincéves korában lépett be Bécsben a Társaságba. Próbaévei után 1655-ben Trencsénben tanított grammatikát. A következő évben a hitvédelem tanára, de megmarad hitszónoknak is. 1658-ban a fizika, 1659-ben a metafizika tanára. 1560-ban kazuisztikát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1661-ben a bajmóci misszióban élt, de megmaradt tanári székén, és kazuisztikát tanított. A következő évben, április 4-én Privigyén halt meg.

Ir: Nom. III. 1666.született: 1622-04-4, Zavodabelépés: 1652-10-19, Bécspapszentelés: belépése előttmeghalt: 1662-04-9, Privigye

Szittyai Dénes

1887. dec. 30. Verbó. Nyelv: magyar. SJ 1904. aug. 1. Nagyszombat. Elb. 1925. †1957. aug. 22. Bp.

A Jézus Társaság második korszakában a magyar rendtagok közül az első igazán nagy formátumú történész Szittyai Dénes volt. Mindössze két évtizedet (1904–1925) töltött a jezsuita rendben, ebből az első 15 esztendő a szokásos tanulmányokkal telt. Ennek ellenére bámulatos munkabírással és koncepciózus elszántsággal gyűjtötte, másolta és katalogizálta a rend magyarországi és európai történetére vonatkozó forrásokat. A hazai levéltárak és könyvtárak mellett dolgozott a rend központi (1893-ban a hollandiai Exatenbe menekített) levéltárában, majd Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megbízásából kutatott a spanyolországi Simancasban is. Részben az ő nevéhez is fűződik a magyar rendtartomány történeti levéltárának megalapítása, amelybe számos (sajnos azóta nagyrészt elveszett) 16–17. századi dokumentumot is összegyűjtött. Rövid tanárkodás és levéltárosi munka után, 1925-ben elhagyta a rendet, ekkor Prohászka Ottokár átvette a székesfehérvári egyházmegyébe, püspöki titkárrá nevezte ki. Pártfogójának halála után a következő két évtizedben összesen nyolc településen szolgált káplánként, köztük 1927–31 között Alcsúton Habsburg József királyi herceg udvari papja volt, majd 1948-ban az Oktatási Minisztérium alkalmazásába lépett, aminek következtében Shvoy Lajos püspök kiközösítette. A kommunista hatóságok 1949-ben a kistarcsai internálótáborban tartották fogva. A sorozatos csalódások, kielégítetlen ambíciói és a meg nem értettség hatására élete végén eltávolodott a katolikus egyháztól, ennek beszédes tanújele, hogy kéziratait részben az MTA Könyvtárára, részben a Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltárára hagyta. Jezsuita vonatkozású forrásgyűjtésének jelentős részét viszont a rend kilépése után megtartotta, megteremtve ezzel a történeti levéltár alapjait.

M: Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek élete. Kalocsa, 1915; Haynald Lajos, mint erdélyi püspök. Kalocsa, 1917; Szántó István élete és kora. Bp., 1920; Szántó (Arator) István S. J. (1540–1612) élete és munkája. MEV 6. (1994) 3–4, 5–35. Ir: MJTN 222; Tóth 34.született: 1887-12-30, Verbóbelépés: 1904-08-1, Nagyszombatmeghalt: 1957-08-22, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Szklenár György

1745. febr. 28. Tamásfalu. Nyelv: szlovák, magyar. SJ 1764. Trencsén. Psz. 1773. Nagyszombat. †1790. jan. 31. Pozsony.

Kassán tanult bölcseletet, annak befejezése után 1764-ben belépett a Társaságba. Kétéves próbaideje után Lőcsén, Eperjesen és Kassán volt tanár. Teológiai tanulmányait végezte Nagyszombatban, amikor a Társaságot feloszlatták. Pappá szentelése után a pozsonyi gimnáziumban lett tanár és igazgatóhelyettes. A szlovák történetírás első képviselői közé tartozott. Fő műve Vetustissimus Magnae Moraviae situs címmel, 1784-ben jelent meg Pozsonyban, amelyet a magyar történészek, főleg Katona István, erősen támadtak. Szklenár felelete 1788-ban jelent meg Hypercriticon examinis vetustissimi magnae Moraviae situs et primus címmel.

M: Origo et genealogia illustris Batthyanorum genus. Pozsony, 1778; Rariora naturae monumenta in Hungaria occurentia. Pozsony, 1780; Vetustissimus Magnae Moraviae situs. Pozsony, 1784; Hypercriticon examinis vetustissimi magnae Moraviae situs et primus. Pozsony, 1788. Ir: CPA X–XI.született: 1745-02-28, Tamásfalubelépés: 1764-0-0, Trencsénpapszentelés: 1773-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1790-01-31, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Szkrak István

1857. aug. 18. Korompa. SJ 1891. okt. 13. Nagyszombat. F. 1902. aug. 15. †1926. márc. 10. Érd.

1891–2 között Nagyszombatban volt testvérnovícius, 1893-ban Bécs-Lainzban szakács. 1894-ben Kalocsán ruhatáros volt a konviktusban, 1895-ben Nagyszombatban templomgondnok, portás és házi mindenes. 1896–1903 között Szatmárnémetiben portás, templomgondnok, ruhatáros, pincemester és házi mindenes feladatkört látott el. 1904–5-ben Pozsonyban portás, ruhatáros volt, 1906–7-ben Innsbruckban ruhatáros. 1908-ban Nagyszombatban szerkesztőségi segéd, házi kísérő. 1909–13 között Kalocsán volt ruhatáros, házi mindenes és házi kísérő, 1914–24 között a pesti rendházban pincemester, házi mindenes, ruhatáros, házi kísérő és betegápoló. 1925-től haláláig Érden házi mindenesként tevékenykedett.

Ir: MJTN 222; Fr. Szkrak István 1837–1926. ProvH 10. (1926. május) 7–8.született: 1857-08-18, Korompabelépés: 1891-10-13, Nagyszombatfogadalom: 1902-08-15meghalt: 1926-03-10, Érd

Szluha János

1723. aug. 24. Gyalla. Nyelv: magyar, német. SJ 1738. okt. 14. Bécs. Psz. 1750. Graz. F. 1757. febr. 2. 4 fog. prof. Marañón. †1803. júl. 18. Graz.

Gyallán született, Budáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1742-ben Klagenfurtban kezdte el bölcseleti tanulmányait, majd 1743–4-ben Bécsben folytatta. A következő évben Sopronban grammatikát tanított. 1746–7-ben Bécsben matematikát tanult. 1748-ban Pozsonyban retorikát tanított. 1749–52-ben teológiát tanult Grazban. 1750-ben szentelték pappá. 1752–60-ban Peruban, a marañóni misszióban működött, ahol a kartográfiában jól tudta alkalmazni matematikatudását. Miután a jezsuitákat kiűzték Dél-Amerikából, 1760-ban Lisszabonban volt fogságban. 1761-ben Győrben kontroverziát tanított. 1762-ben a lelkipásztori megbeszéléseket vezette. A következő évben Sopronban volt házgondnok. 1764–70-ben Albert herceg légiójában tábori lelkészként működött. 1771-től a feloszlatásig győri rektor volt. Utána Sopronban, az osztrák Heiligenkreuzban és Grazban élt.

Ir: LKKOS 1254; Nom. III. 1667; So VII. 1786–7; St 356–7; Bangha 386–7; Pinzger F.: Szluha János. Magasztos eszmék útján. Bp., 1931. 125–6; Lévay M.: Szluha Nep. János. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 490; Reisz E.: Szluha János. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942. 28; Ács T.: Szluha János. Magyarok Latin-Amerikában. Bp., 1944. 14; Gergely P.: Szluha János. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 88; Bögös L.: Brazília magyar hitküldérei. Szluha János. Vigilia 56. (1991) 729–30; Lacza T.: Szluha János. Magyar jezsuiták Latin-Amerikában. Fórum (Galánta), 2. (2000. március) 1, 2. (2000. november) 2, 26; Miklósházy A.: Szluha János. Magyar misszionáriusok Dél-Amerikában. MEV 13. (2001) 1–2, 231–3; Bartusz–Dobosi 83–94; MJK 212–3.született: 1723-08-24, Gyallabelépés: 1738-10-14, Bécsfogadalom: 1757-02-2, Marañón, 4 fog. prof.papszentelés: 1750-0-0, Grazmeghalt: 1803-07-18, Grazbeszélt nyelvek: német

Szokoli Ferenc

1909. ápr. 6. Veszprémvarsány. SJ 1938. ápr. 28. Bp. †1984. ápr. 28. Győr.

1938–40 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius. 1941-ben Szegeden, 1942-ben a Manrézában, 1943-ban újból Szegeden dolgozott szabóként. 1944–50 között a Manrézában szabó, portás, ruhatáros volt.

Ir: MJTN 222; Miklósházy 51.született: 1909-04-6, Veszprémvarsánybelépés: 1938-04-28, Bpmeghalt: 1984-04-28, Győr

Szőlősi Benedek

1609. márc. 21. Garamszőlős. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1630. okt. 24. Leoben. Psz. 1639. Nagyszombat. F. 1648. febr. 19. C. sp. Ungvár. †1656. dec. 10. Turóc.

Garamszőlősön született, Nagyszombatból lépett be Leobenben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban tanított a középiskolában. A bölcseletet 1634–6-ban Bécsben végezte. Utána egy-egy évig Győrben és Nagyszombatban tanított. 1638–9-ben a négyéves teológia helyett a kétéves kazuisztikát végezte Nagyszombatban. 1639-ben szentelték pappá. 1640–1 között Nagyszombatban előbb házgondnok, majd szlovák hitszónok volt. 1642-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1643–50-ben lelkipásztor volt a szendrői misszióban, az utolsó évben jelzi a katalógus, hogy „magyar lelkipásztor”. A következő évben Kassán szlovák hithirdető volt. 1652–3-ban Turócon dolgozott. 1654–5-ben Szepesben gróf Csáki Pál lelkésze volt. Onnan már betegen Turócba került, ahol meghalt.
Szőlősi Benedek két művével jelentős szerepet játszott a szlovák és a magyar köznyelv fejlődésében. Az egyik a szlovák egyházi énekek gyűjteménye (Lőcse, 1651) volt, amelyben hatvan latin himnuszból, negyven, a szlovák hagyományból való és száznyolcvan cseh forrásból származó éneket gyűjtött össze és adott ki. A Kisdy Benedek egri püspök által támogatott Cantus catholici a szerző neve, a kiadás helye és ideje nélkül jelent meg; ez latin himnuszok és magyar egyházi énekek gyűjteménye hangjegyes kiadásban. A szerző nyelvi és zenei szempontból egyaránt elsőrangú gyűjteményt adott ki, amelyben bevallása szerint saját szerzemények is szerepelnek, de nem jelzi őket. Az általa kiadott énekek közül több ma is közhasználatban van még.

Ir: CPA II. 766; LKKOS 1262–3; Po III. 20871–81; Po Magyar 1583–90; So VII. 1787; Szi XIII. 1099; Sztripszky H.: A Cantus catholici és szerzője. ItK 46. (1935) 199–203; Papp G.: Szőlősy Benedek és énekeskönyveinek nyomdahelye. MKSz 83. (1967) 78–87; Holl B.: Katolikus egyházi énekek. Bp., 1974. 315–77, 645–83.született: 1609-03-21, Garamszőlősbelépés: 1630-10-24, Leobenfogadalom: 1648-02-19, Ungvár, C. sp.papszentelés: 1639-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1656-12-10, Turócbeszélt nyelvek: szlovák

Szőlősy János

1576 k. Garamszőlős. SJ 1603. jún. 13. Brünn. Psz. 1607. Prága(?) F. 1619. jún. 16. Homonna. C. sp. 1638. júl. 8. Homonna. †1638. Ungvár.

Garamszőlősön született, Brünnben lépett be a Társaságba huszonhét éves korában. Próbaévei után, 1706–7-ben Prágában kazuisztikát tanult. Valószínűleg ott szentelték pappá. 1608–10 között Český Krumlovban tanított középiskolában, és könyvtáros volt. A következő két évben Prágában népmisszionárius. 1613–9-ben Homonnán volt lelkipásztor, 1621–3-ban Passauban, 1624–32-ben Nagyszombatban népmisszionárius. 1633-ban Kassán, a következő években Nagyszombatban és Homonnán volt gyóntató. Életét 1638-ban Ungváron fejezte be mint házi lelkiatya.

Ir: CPA II. 766.született: 1576-0-0?, Garamszőlősbelépés: 1603-06-13, Brünnfogadalom: 1619-06-16, Homonna, C. sp.papszentelés: 1607-0-0, Prága(?)meghalt: 1638-0-0, Ungvár

Szolterer József

1723. jan. 1. Kőszeg. Nyelv: magyar, német. SJ 1738. okt. 27. Bécs. †1749. júl. 5. Nagyszombat.

Szülővárosából, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1742-ben Nagyszombatban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, melyeket 1743–4-ben Bécsben folytatott. 1745–6-ban Budán, 1747-ben Nagyszombatban és 1748-ban Győrben tanított középiskolában. 1749-ben Bécsben kezdte meg teológiai tanulmányait, de még abban az évben Nagyszombatban meghalt. 1747-ben Nagyszombatban adott ki részleteket Itáliában harcoló katonák leveleiből.

M: Epistolae Heroum […] in Italia militantium. Nagyszombat, 1747. Ir: Nom. III. 1671; So VII. 1787; St 357; Szi XIII. 1048.született: 1723-01-1, Kőszegbelépés: 1738-10-27, Bécsmeghalt: 1749-07-5, Nagyszombatbeszélt nyelvek: német

Szomalovics (Samalovics) Pál

1664. jan. 25. Rohonc. Nyelv: magyar, német. SJ 1681. okt. 23. Trencsén. Psz. 1694. Graz. F. 1699. febr. 2. 4 fog. prof. Pécs. †1718. okt. 16. Pécs.

Rohoncon született, Sopronból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1684–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1687–8-ban Gyulafehérváron, 1689–90-ben Kolozsváron tanított. 1691–4-ben Grazban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1694-ben. 1695-ben Székelyudvarhelyen hitszónok, 1696-ban Győrben lelkipásztor volt. 1697-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1698–1701-ig házfőnökként működött Pécsett. 1702-től Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát, két évig egyházjogot és egy évig teológiát tanított, ez utóbbi évben a bölcsészeti kar dékánja is volt. 1709–12 között Zágrábban a rektori hivatalt töltötte be. 1713-ban Nagyszombatban szentírástant adott elő, és újra a bölcsészeti kar dékánja volt. 1714-ben Magyarországon vándormisszionáriusként dolgozott. 1715-től haláláig Pécsett házfőnök volt.

M: Tropus Divinus seu Conversio Divi Pauli. Nagyszombat, 1703; Quies Metaphysica. Nagyszombat, 1704. Ir: Nom. III. 1568–9; Pe 320; RMK II. 2179, 2215; So VII. 1787–8; St 357; Szi XII. 1231–2.született: 1664-01-25, Rohoncbelépés: 1681-10-23, Trencsénfogadalom: 1699-02-2, Pécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1694-0-0, Grazmeghalt: 1718-10-16, Pécsbeszélt nyelvek: német

Szomolányi Ferenc

1725. jan. 1. Nagykanizsa. Nyelv: magyar. SJ 1742. okt. 15. Bécs. Psz. 1756. Nagyszombat. F. 1760. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1771. febr. 4. Esztergom.

Nagykanizsán született, Pécsről lépett be Bécsben a Társaságba. 1745-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Pécsett tanított grammatikát. 1747–9-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Komáromban és egy évig Kassán tanított. 1753–7-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1756-ban szentelték pappá. 1758-ban Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1759–61-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1762–4-ben Ungváron, 1765-től haláláig Esztergomban volt hitszónok.

M: Gula castigata. Kassa, 1752. Ir: Nom. III. 1671; So VII. 1788; St 357; Szi XIII. 1060–1.született: 1725-01-1, Nagykanizsabelépés: 1742-10-15, Bécsfogadalom: 1760-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1756-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1771-02-4, Esztergombeszélt nyelvek: magyar

Szoráni (Borany) György

1655. ápr. 18. Żory (Sorau). Nyelv: lengyel, német. SJ 1675. okt. 18. Trencsén. Psz. 1687. Graz. F. 1691. febr. 2. C. sp. Lőcse. †1707. nov. 15. Pozsony.

A sziléziai Żoryban született, Besztercebányáról lépett be Trencsénben a Társaságba. Ezek a születési és belépési dátumok Lukács Nomenclatorjában megegyeznek a trencséni újoncház matrikulájával, ahol azonban a családi név Borany. A katalógusokban a két névből csak Szoráni szerepel 1681-től, amikor Kassán, 1682-ben Győrben és 1683-ban Judenburgban grammatikát tanított. A teológiát 1684–6-ban Olmützben és 1687-ben Grazban végezte, ahol pappá is szentelték. 1688-ban Besztercebányán tanított és hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1690-ben Szakolcán grammatikát tanított. 1691–3-ban Lőcsén, 1694–6-ban Szakolcán, 1697–1701-ben Pozsonyban, 1702-ben Nagyszombatban, 1703–6-ban Eperjesen, 1707-ben Kassán volt hitszónok. Ebben az évben halt meg Pozsonyban.

M: Hebdomas Sancta Pii Sacerdotis. Luzern, 1703. Ir: Nom. III. 1671–2; Pe 246 (Borany); So VII. 1788; St 357; Szi XIII. 1079.született: 1655-04-18, Żory (Sorau)belépés: 1675-10-18, Trencsénfogadalom: 1691-02-2, Lőcse, C. sp.papszentelés: 1687-0-0, Grazmeghalt: 1707-11-15, Pozsonybeszélt nyelvek: német

Szörényi (Holács) Gábor

1912. okt. 20. Jánoshalma. Nyelv: magyar. SJ 1930. aug. 14. Bp. Psz. 1942. máj. 13. Szeged. F. 1947. febr. 2. Kalocsa. †1984. febr. 10. Vác.

Jánoshalmán született, 1930-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. Családi nevét 1936-ban változtatta Holácsról Szörényire. 1933–4-ben folytatta gimnáziumi tanulmányait. 1935–8-ban Bp.-en végezte bölcseleti, majd 1939–43-ban Szegeden teológiai tanulmányait, itt szentelték pappá 1942-ben. 1944–8-ig Kalocsán a konviktust vezette. Az iskolák államosítása után, 1949-ben Pécsett volt helyettes házgondnok. A szerzetesrendek feloszlatásakor, 1950-ben a tartományfőnök helyettese volt. Amikor bp.-i rendtársait 1950. július 18-án elhurcolták, neki sikerült elmenekülnie. A szerzetesek ügyeinek rendezésére a kormány létrehozta az úgynevezett „paritásos bizottság”-ot, és mivel a kiszemelt embert, a cisztercita Hagyó-Kovács Gyulát letartóztatták, sor került az ő megbízatására. Kinevezésekor, 1950 nyarától, a tizenkétezer szerzetes és szerzetesnő kb. 6-8 százaléka szorult betegsége és előrehaladt kora miatt gondozásra és eltartásra. Ettől kezdve a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat ügyeit intézte harminc éven keresztül. Papi, szerzetesi és szerzetesnői otthonokat szervezett Pannonhalmán, Jászberényben, Gyónon, Verőcemaroson, Székesfehérváron, Püspökszentlászlón, Pécsett, Bakonybélben, Csákváron és Piliscsabán. Számos tárgyalást kellett folytatnia a helyi községi, városi és megyei tanácsokkal, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőivel. Csak Pannonhalmán harmincöt év alatt tizennyolc férfi és tizenkét női szerzetesrend négyszázhuszonnyolc tagja kaphatott gondozást. Fontos műve volt a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet megszervezése, mely különösen a kezdeti időkben sok szerzetesnek és szerzetesnőnek biztosított keresetet. Nagy utánjárással szervezte meg Hévízen és Mátraszentimrén az üdülőket. Hetvenévesen megromlott egészsége miatt nyugdíjaztatását kérte, és Verőcemarosra vonult vissza. Két évvel később Vácon halt meg. Pannonhalmán temették el több száz szerzetes testvére közé.

Ir: Cat. Def. II. 98; DHCJ IV. 3683; F-V 23; MJTN 223; Pálos 191; Virányi O.: Szörényi Gábor S. J. (1912–1984). Új Ember 1984. március 4.; Tamás J.: P. Szörényi Gábor S. J. 1912–1984. Anima Una 94. (1984. március) 2–4; P. Szörényi Gábor SJ (1912–1984). Szolgálat 63. (1984. Kisboldogasszony) 94–5; Pálos A.: Sz. G. KMJ II. Bp., 1992, 185–8; Miklósházy 51.született: 1912-10-20, Jánoshalmabelépés: 1930-08-14, Bpfogadalom: 1947-02-2, Kalocsapapszentelés: 1942-05-13, Szegedmeghalt: 1984-02-10, Vácbeszélt nyelvek: magyar

Szörényi Sándor

1664. febr. 23. Nyitra. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1681. okt. 22. Trencsén. Psz. 1695. Nagyszombat. F. 1699. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1719. szept. 16. Nagyszombat.

Nyitrán született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. 1684-ben Bécsben elvégezte a tanárképzőt. 1685-től Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, és két évig grammatikát tanított. A tanítást újabb két évig Lőcsén folytatta. 1692–5-ben a teológiát is Nagyszombatban végezte, ott szentelték pappá 1695-ben. 1696-ban Egerben, 1697-ben Sopronban hitszónok volt. 1698-ban Nagyszombatban, 1699–1701-ben Kassán és 1702–4-ben Grazban bölcseletet tanított. 1705–9 között Nagyszombatban két-két évig a kazuisztika és a kánonjog tanára volt. 1710–1-ben a bécsi Pázmáneumot vezette. 1712–5-ben Lőcsén rektorként, 1716-tól haláláig Nagyszombatban a szeminárium igazgatójaként működött.

M: Philippicae sacrae. Nagyszombat, 1693; Conclusiones theologicae de Deo uno et trino. Nagyszombat, 1694; Oratio funebris […] Georgii Fenesi Episcope Agriensis. Lőcse, 1699; Propylaeum Bibliothecae Universitatis Graecensis. Graz, 1703; Nova series Pontificum Romanorum et Archiepiscoporum Strigoniensium. Nagyszombat, 1717; Regulae S. J. e latino in Graecum translatae. Nagyszombat, 1766. Ir: DHCJ IV. 3683; LKKOS 1263–4; MÉL II. 800–1; Nom. III. 1672; Pe 313; Petrik 1712–1860/III V. VII; RMK II. 1757, 1792, 1814, 1962; So VII. 1789–91; St 357; Szi XIII. 1111–2.született: 1664-02-23, Nyitrabelépés: 1681-10-22, Trencsénfogadalom: 1699-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1695-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1719-09-16, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Sztancsák János

1717. nov. 19. Lublóváralja. Nyelv: szlovák. SJ 1733. okt. 14. Trencsén. Psz. 1743. Nagyszombat. F. 1748. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1764. márc. 6. Lőcse.

Lublóváralján született, Kassáról a bölcselet doktoraként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után, 1736–7-ben Lőcsén, 1738–9-ben Szakolcán grammatikát tanított. 1740–3-ban Nagyszombatban tanult teológiát. Az utóbbi évben szentelték pappá. 1704-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1745-ben Selmecbányán hitszónok, 1746-ban Liptószentmiklóson népmisszionárius volt. 1747–52-ben Kassán négy évig bölcseletet és két évig kontroverziát tanított. 1753-ban Budán a kazuisztika, 1754-ben Kassán az egyházjog tanára volt. 1755-től Nagyszombatban két évig egyházjogot adott elő, és öt évig a Szent Adalbert-szemináriumot vezette. 1762-től haláláig Lőcsén egy évig a konviktust irányította, két évig házgondnok volt.

M: Theses prooemiales de natura. Kassa, 1748; Natalis Regnault Dialogi physici […] in latinum traducti. Kassa, 1749; Betulia servata. Kassa, 1750; Tuba catechetica. Kassa, 1750. Ir: Nom. III 1672–3; Pe 969; Petrik 1712–1860/VII; So I. 13, 525, VII. 1795; St 358.született: 1717-11-19, Lublóváraljabelépés: 1733-10-14, Trencsénfogadalom: 1748-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1743-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1764-03-6, Lőcsebeszélt nyelvek: szlovák

Sztankai Pál

1699. jan. 22. Porócs. Nyelv: szlovák. SJ 1716. márc. 18. Trencsén. Psz. 1727. Nagyszombat. F. 1733. aug. 15. 4 fog. prof. Trencsén. †1754. ápr. 30. Pozsony.

Porócson született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1718-ban Pozsonyban grammatikát tanított. 1719-ben Bécsben kezdte, majd egy év után Nagyszombatban folytatta a bölcseleti tanulmányokat. 1722-ben Esztergomban, 1723–4-ben Kassán tanított középiskolában. 1725–8-ban Nagyszombatban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1727-ben. 1729-ben Esztergomban grammatikát tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1731–5 között Trencsénben a gazdasági ügyeket intézte. 1736–8-ban Lőcsén, 1739–42-ben Szakolcán rektor, 1743–5-ben Kőszegen rektorhelyettes volt. 1746–8-ban az egri kollégium birtokát kormányozta Savnikon. 1749–51-ben Lőcsén a rektori hivatalt látta el, majd egy évre visszatért Savnikra. 1753–4-ben Bazinban volt házfőnök. Pozsonyban halt meg.

M: Sacra Parnassi fragmenta. Kassa, 1723; Magna Hungarorum Domina. Kassa, 1724; Pietas hungarica. Kolozsvár, 1736. Ir: Nom. III. 1673; Pe 660; Petrik 1712–1860/VII; So VII. 1795; St 358; Szi XIII. 1118–9.született: 1699-01-22, Porócsbelépés: 1716-03-18, Trencsénfogadalom: 1733-08-15, Trencsén, 4 fog. prof.papszentelés: 1727-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1754-04-30, Pozsonybeszélt nyelvek: szlovák

Szuhai Pál

1607. jan. Szuha. SJ 1632. okt. 25. Bécs. Psz. 1637. F. 1647. júl. 31. Ungvár. C. sp. †1676. dec. 18. Trencsén.

Bécsben, 1632-ben lépett be a Társaságba. Próbaideje után Pozsonyban és Győrben tanított egy évig grammatikát. Kazuisztikát Grazban és Nagyszombatban tanult. Papi életének első évtizedében főleg lelkipásztorként működött, de sehol nem tartózkodott hosszabb ideig. 1652–68 között öt különböző házban volt házgondnok, és intézte az anyagi ügyeket. Utána Sopronban és Nagyszombatban vezette a papnövendékek intézeteit. Trencsénben halt meg 1676-ban.

Ir: CPA II. 766.született: 1607-01-0, Szuhabelépés: 1632-10-25, Bécsfogadalom: 1647-07-31, Ungvár, C. sp.papszentelés: 1637-0-0meghalt: 1676-12-18, Trencsén

Szuhányi Ferenc

1742. nov. 29. Eger. Nyelv: magyar. SJ 1759. okt. 27. Trencsén. Psz. 1771. Kassa. †1824. jan. 28. Kassa.

Szülővárosából, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1762–3-ban Gyöngyösön grammatikát tanított. 1764–5-ben Kassán tanult bölcseletet. 1766-ban Pécsett, 1767–8-ban Egerben volt középiskolai tanár. 1769–72-ben Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1771-ben Kassán szentelték pappá. 1773-ban Gyöngyösön tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. Utána világi pap, az egri gimnázium igazgatója lett. 1799-ben a kassai akadémia igazgatóhelyettesévé és tankerületi igazgatóvá nevezték ki. Művei Kassán jelentek meg. Írt a felvilágosodás tanai ellen is. Kassán halt meg.

M: Notitia orbis. Kassa, 1788; Dialogi, quibus naturalistarum […] sententiae referuntur. Kassa, 1789; Thomas Morus. Kassa, 1790; Origo et progressus ruinae regnorum. Kassa, 1792; Considerationes […] super causis, quae juvenum mores corrumpunt. Kassa, 1792. Ir: LKKOS 1287–8; MÉL II. 806; Nom. III. 1674; Pe 1494; Petrik 1712–1860/III; So VII. 1795–6; St 358; Szi XIII. 1154–5.született: 1742-11-29, Egerbelépés: 1759-10-27, Trencsénpapszentelés: 1771-0-0, Kassameghalt: 1824-01-28, Kassabeszélt nyelvek: magyar

Szunerics Pál

1739. dec. 30. Kőszeg. Nyelv: magyar. SJ 1758. okt. 14. Trencsén. Psz. 1768. †1809. Kismarton.

Kőszegen született, Győrből végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1761-ben Nagybányán, 1762-ben Varasdon és 1763–4-ben Budán tanított középiskolában. 1765–8-ban Kassán tanult teológiát. 1768-ban szentelték pappá. A következő évben Rozsnyón tanított grammatikát. 1770-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1771–3-ban Sopronban a konviktus igazgatója volt.

Ir: Nom. III. 1675; Pe 1483; St 358–9.született: 1739-12-30, Kőszegbelépés: 1758-10-14, Trencsénpapszentelés: 1768-0-0meghalt: 1809-0-0, Kismartonbeszélt nyelvek: magyar

Szunyogh Ferenc

1669. okt. 4. Nagyjeszence. Nyelv: szlovák. SJ 1685. nov. 10. Trencsén. Psz. 1698. Nagyszombat. F. 1703. febr. 2. 4 fog. prof. Gyulafehérvár. †1726. dec. 8. Gyulafehérvár.

Nagyjeszencén született, Bécsben kezdte újoncidejét. A második évre az újoncház Leobenbe költözött, ahonnan Szunyoghot áthelyezték Trencsénbe. 1688-ban Lőcsén tanított grammatikát. 1689–91-ben Bécsben tanult bölcseletet. Utána Nagyszombatban két és Sopronban egy évig volt középiskolai tanár. 1695–8 között Nagyszombatban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1698-ban. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1700-ban Gyöngyösön hitszónok volt. 1701–3-ban bölcseletet tanított Kolozsváron. 1704–9-ben Gyulafehérváron, 1710-ben Nagyszebenben és 1711–5-ben újra Gyulafehérváron a görög katolikus püspök teológusa volt. 1716–7-ben Kőszegen a rektor, 1718-ban Győrben a gazgasági felelős hivatalát töltötte be. 1719-ben Budán hitszónok és plébános volt. 1720–4-ben Belgrádban, 1725-ben Brassóban és 1726-ban Gyulafehérváron lelkipásztori munkát végzett.

M: Catechismus Valachicus. Nagyszombat, 1696. Ir: Nilles 3712; Nom. III. 1675; Pe 351; RMK II. 1864, 2395; So VII. 1796; St 359; Szi XIII. 1160–1.született: 1669-10-4, Nagyjeszencebelépés: 1685-11-10, Trencsénfogadalom: 1703-02-2, Gyulafehérvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1698-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1726-12-8, Gyulafehérvárbeszélt nyelvek: szlovák

Szuszedka (Susedka) Pál

1870. febr. 14. Alsószil. SJ 1895. okt. 23. Nagyszombat. F. 1906. febr. 2. †1941. szept. 29. Bp.

1895–7 között Nagyszombatban testvérnovícius volt, 1898–1908 között Kalocsán szakács és házi kísérő. 1909–10-ben a pesti rendház kertésze, szakácsa és élelmiszer-felelőse volt. 1913-ban Szatmárnémetiben volt szakács, 1914–41 között Kalocsán szakács, kertész, pincemester és bevásárló.

Ir: MJTN 223; Fr. Szuszedka Pál SJ 1879–1941. ProvH 64. (1941. IV.) 1.született: 1870-02-14, Alsószilbelépés: 1895-10-23, Nagyszombatfogadalom: 1906-02-2meghalt: 1941-09-29, Bp

Szydlowski Peter

1554 k. Ivanovice. Nyelv: cseh. SJ 1572. ápr. 28. Poznań. †1586. jún. 19. Nagyvárad.

A csehországi Ivanovicében született, 1572-ben a lengyelországi Poznańban lépett be a Társaságba. 1573-ban Braunsbergben volt rendi újonc. Wilnában tanult bölcseletet. Utána középiskolában tanított Jaroslavban és Poznańban. 1584-ben Kolozsváron tanított. Nagyváradon halt meg, már mint pap, 1586-ban.
T

Ir: CPA I. 794.született: 1554-0-0?, Ivanovicebelépés: 1572-04-28, Poznańmeghalt: 1586-06-19, Nagyváradbeszélt nyelvek: cseh