Takács (1915-ig Brazlovszky) Sándor

1872. aug. 31. Vác. Nyelv: magyar. SJ 1909. nov. 13. Nagyszombat. Psz. 1897. jún. 19. F. 1920. febr. 2. †1952. febr. 11. Pannonhalma.

Vácon született, világi papként lépett be Nagyszombatban a Társaságba. 1912–4-ben Innsbruckban egy év bölcseleti és két év teológiai kiegészítő tanulmányokat végzett. 1915-ben Bécs-Lainzban volt harmadik probációban. 1916–27 között Nagykapornakon a plébános és a házi lelkiatya feladatát látta el. 1928–9-ben Bp.-en a rendház gondnoka és a gazdasági ügyek intézője volt. 1930-ban a bp.-i Manrézában is ezeket a feladatokat látta el. 1931–6 között Kalocsán házgondnok volt, valamint 1933–6 között börtönlelkész. 1937–46-ban Nagykapornakon házfőnökként működött, amíg az állam el nem kobozta a birtokok java részét. 1947-től Szegeden élt megtört állapotban. A szerzetesrendek feloszlatása után Pannonhalmára került az idősek otthonába, ahol rövidesen meghalt.

M: Takács Sándor egyházi éneke. Bp., 1925. Ir: Cat. Def. I. 16. 579; MJTN 224–5; Tóth 34.született: 1872-08-31, Vácbelépés: 1909-11-13, Nagyszombatfogadalom: 1920-02-2papszentelés: 1897-06-19meghalt: 1952-02-11, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Takács Antal

1911. ápr. 10. Somogyvár. SJ 1930. aug. 14. Bp. Psz. 1941. jún. 22. Szeged. F. 1947. aug. 15. †1997. febr. 19. Pannonhalma.

1930–3 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1934–5 között a szegedi kollégiumban, 1936-ban Bp.-en tanult filozófiát. 1937–8 között a pécsi Pius Kollégiumban matematikát és gyorsírást tanított, és a rendház segédkönyvtárosa volt. 1939-től Szegeden tanult teológiát, 1943-ban itt végezte a harmadik probációját. 1944-ben matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett az egyetemen. 1946–7-ben a bp.-i egyetemen bővítette ismereteit. 1948–50 között a kalocsai gimnáziumban tanított matematikát és fizikát, illetve később a szemináriumban tanította ezeket a tárgyakat, mellette lelkigyakorlatokat adott, és a jezsuita segítőtestvérek lelki életét vezette, majd Miskén volt káplán. A szétszóratás után 1950–3 között Bátyán káplán volt, majd egy évet tanított a miskei általános iskolában. 1953–5 között Bp.-en fizikai munkás, 1955–68 között Inotán villanyszerelő volt. 1968–89 között Székesfehérváron előszámlázóként dolgozott. Nyugdíjba vonulása után, 1971–89 között lelkipásztori kisegítő volt. 1990–4 között a Radvány utcai jezsuita idősek otthonában, majd 1995–7 között a pannonhalmi szociális otthonban élt.

Ir: MJTN 224; Ádám J.: P. Takács Antal S. J. (1911–1997). ProvH 48. (1997. március–április) 19; Hevenesi J.: P. Takács Antal S. J. (1911–1997). ProvH 48. (1997. március–április) 19–20; Ádám J.: P. Takács Antal (1911–1997). MJV III. 332–3; Hevenesi J.: P. Takács Antal. MJV III. 333–5; Miklósházy 51.született: 1911-04-10, Somogyvárbelépés: 1930-08-14, Bpfogadalom: 1947-08-15papszentelés: 1941-06-22, Szegedmeghalt: 1997-02-19, Pannonhalma

Takács János

1906. jan. 11. Szuhogy. SJ 1922. júl. 30. Érd. Psz. 1937. jún. 3. Zikavej. F. 1940. febr. 2. †1983. jan. 2. Sydney.

1922–4 között az érdi noviciátust végezte, majd utána a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1928–30 között Szegeden filozófiát tanult, majd 1931–3-ban a pécsi Pius Kollégiumban töltötte a magiszteri éveit. Mivel jelentkezett a kínai misszióba, 1937-ben Kínába utazhatott. Először a kínai nyelvet tanulta Tamingban, majd 1935–8 között Zikavejben elvégezte a teológiát, 1937-ben itt szentelték pappá. 1939-ben Vuhuban végezte a terciát. 1940–4 között Tamingban volt misszionárius, közben két évig körzeti superior, 1942–4 között Taminghszienben rektor és templomigazgató volt. 1949–51 között Csangjüanban missziózott, 1952–4 között még Tamingban tudott dolgozni a misszióban, de a következő évben száműzték Kínából. 1955-ben Makaóra, majd Hsziansanba ment; ezután Neihu Cunban plébános lett a kínaiak között. 1958-ban átírták a távol-keleti provinciába. 1974-től Ausztráliában működött, Sydney-ben a magyar pasztorációban szolgált.

Ir: MJTN 224; Miklósi L.: Takács János. Katolikus magyar hithirdetők. Bp., 1936. 94–5; P. Takács János S. J. 1906–1983. Anima Una 89. (1983. május) 4–5; Maron J.: P. Takács János SJ. FMJ 54. (1983. nyara) 12–4; Maron J.: P. Takács János SJ (1906–1983). ProvH 71. (2001. május–június) 42–4; Takács János (1906–1983). MJV IV. 464–79; MJN 258–9.született: 1906-01-11, Szuhogybelépés: 1922-07-30, Érdfogadalom: 1940-02-2papszentelés: 1937-06-3, Zikavejmeghalt: 1983-01-2, Sydney

Takáts Márton

1733. nov. 20. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1750. okt. 14. Trencsén. Psz. 1764. szept. 2. Nagyszombat. F. 1768. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. Püspöksz. 1807. aug. 3. †1818. jan. 17. Kalocsa.

Gyöngyösön született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1753-ban Esztergomban grammatikát tanított. 1754–60 között Nagyszombatban két évig bölcseletet tanult, három évig a középiskolában tanított, utána egy-egy évig matematikát tanult, s újra középiskolában volt tanár. 1761-ben Egerben tanított. Teológiai tanulmányait 1762–5-ben szintén Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1764-ben. 1766-ban Egerben volt harmadik probációban. 1767–8-ban Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban volt nevelő és a magyar nyelv tanára, majd egy évig az egyetemen matematikát tanított. 1770–2 között Budán a bölcselet és az egyházjog tanára volt. 1773-ban Nagyszombatban teológiát tanított. A Társaság feloszlatása után a kalocsai érsekség papja lett. Nyolc évig dogmatikát tanított a szemináriumban. Tizenkilenc évig kanonok és érseki helynök volt, amikor 1807-ben Kollonich László érsek segédpüspöke lett.

M: Panegyres Divis Ignatio et Francisco Xav. dictae. Nagyszombat, 1762; Oratio de Sanctissimae Virginis intaminato conceptu. Nagyszombat, 1763; Assertiones logicae. Nagyszombat, 1770. Ir: DHCJ IV. 3695; Nom. III. 1680; Pe 1324; Petrik 1712–1860/V; So VII. 1819; St 359; Szi XIII. 1244; Kratz 205; Nagyfalusi L.: Takáts Márton érseki helynök Kalocsán. Bp., 1943; Santos Hernández II. 384–6.született: 1733-11-20, Gyöngyösbelépés: 1750-10-14, Trencsénfogadalom: 1768-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1764-09-2, Nagyszombatmeghalt: 1818-01-17, Kalocsabeszélt nyelvek: magyar

Takáts Sándor

1919. júl. 25. Ókér. Nyelv: magyar. SJ 1937. aug. 14. Bp. Psz. 1947. jún. 22. Szeged. F. 1950. febr. 2. 4 fog. prof. †1987. máj. 23. Bp.

Ókéren született, Bp.-en, a Manrézában lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott egy év retorikát is végzett. A bölcseleti tanulmányokra 1941–3-ban Kassára került. Utána egy évig Pécsett volt nevelő a konviktusban. 1945–8-ban Szegeden tanult teológiát, ott szentelték pappá 1947-ben. A harmadik próbaévet a bp.-i Manrézában végezte 1949-ben. 1950-ben hitoktató volt Pécsett, ahonnan Mezőkövesdre hurcolták. Július végétől a Ganz-gyárban dolgozott. Kitanulta a vasesztergályos mesterséget. 1956-ban, a forradalom alatt, szakszervezeti bizalminak választották. 1957. február 22-én fél évre internálták, majd két és fél évre ítélték. 1959 áprilisában szabadult. Később Csömörön lett kántor. 1964 novemberében letartóztatták, négy és fél évre ítélték. 1983-ban Rómába mehetett lelkigyakorlatos tanulmányokra. Kihasználva az alkalmat, nyugat-európai és kanadai körutat tett. 1984 nyarától intenzív munkát végzett a leányfalui lelkigyakorlatos házban. 1986-tól súlyos beteg volt.

Ir: Cat. Def. III. 96; Hetényi Varga II. 340–2; Pálos 191; MJTN 225; Hevenesi J.: Homilia P. Takáts Sándor temetési requiemjén. In quavis mundi plaga III/3 (1987) 13–6; P. Takáts Sándor S. J. 1919–1987. Anima Una 109. (1987. október) 3–4; P. Takáts Sándor SJ (1919–1987). Szolgálat 77. (1988. húsvét) 99–100; Hevenesi J.: P. Takáts Sándor (1919–1987). MJV IV. 468–70; Miklósházy 51–2.született: 1919-07-25, Ókérbelépés: 1937-08-14, Bpfogadalom: 1950-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1947-06-22, Szegedmeghalt: 1987-05-23, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Taliani (Ottaviani) Giovanni Battista, testvér

1540 k. Lucca. Nyelv: olasz. SJ 1560. dec. 14. Róma. F. 1569. febr. 2. C. t. Bécs. †1576. szept. 8. Bécs.

Az itáliai Luccában született; Rómában, kereskedőként lépett be a Társaságba. Írni, olvasni tudott, és latinul is valamit. 1563 márciusában a bécsi újoncházban, augusztusban már Nagyszombatban tartózkodott. 1564-ben ugyanott szakács és bevásárló volt. 1566-tól tíz évig Bécsben tartózkodott: eleinte betegápoló, majd az élelmiszerraktár és a pince felelőse volt. 1569-ben bevásárló is lett. Ezekben a munkakörökben dolgozott haláláig.

Ir: CPA I. 795.született: 1540-0-0?, Luccabelépés: 1560-12-14, Rómafogadalom: 1569-02-2, Bécs, C. t.meghalt: 1576-09-8, Bécsbeszélt nyelvek: olasz

Tallián Miklós

1667. márc. 9. Monyorókerék. Nyelv: magyar. SJ 1688. febr. 23. Bécs. Psz. 1698. Graz. F. 1702. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1736. nov. 23. Nagyszombat.

Monyorókeréken született, Bécsből elsőéves teológusként lépett be Leobenben a Társaságba. 1690-ben Nagyszombatban, 1691-ben Pozsonyban, 1692–4-ben Kolozsváron tanított grammatikát. 1695–8-ban Grazban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1698-ban. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1700-ban a brassói misszióban dolgozott. A következő évben Székelyudvarhelyen hitszónok, 1702-ben Fogarason misszionárius, 1703–8-ig Marosvásárhelyen házfőnök volt. 1709-ben Kolozsváron tartózkodott. 1710-ben Pozsonyban misszionáriusként, 1711–3-ban Győrben, 1714–5-ben Komáromban, 1716-ban Kőszegen, 1717-ben Nagyszombatban hitszónokként működött. 1718–26 között Sopronban a nemesi konviktus igazgatója és a Szentlélek-templom magyar szónoka volt. 1727-ben Szatmárnémetiben, 1728–9-ben Sárospatakon volt házfőnök és plébános. 1730-ban Ungváron, 1731-ben Egerben, 1732–4-ben Pozsonyban a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1735-ben Győrben gyóntatott, majd újra Sopronban a nemesi konviktust vezette. 1738-ban Győrben lett gyóntató, de még ugyanabban az évben Nagyszombatban meghalt.

Ir: Nom. III. 1681; So VII. 1820; St 360; Szi XIII. 1258.született: 1667-03-9, Monyorókerékbelépés: 1688-02-23, Bécsfogadalom: 1702-08-15, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1698-0-0, Grazmeghalt: 1736-11-23, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Tallián Péter

1689. szept. 7. Sopron. Nyelv: magyar. SJ 1705. okt. 27. Bécs. Psz. 1718. Nagyszombat. †1719. szept. 3. Nagyszombat.

Sopronban született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1708-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1709–11-ben bölcseletet tanult Bécsben. Utána Pozsonyban egy, Nagyszombatban két, majd újra Pozsonyban és Trencsénben egy évig középiskolában tanított. 1717-ben Nagyszombatban megkezdte teológiai tanulmányait, de a harmadik évben meghalt.

M: Titkos értelmű liliom. Nagyszombat, 1697. Rea Innocentia. Nagyszombat, 1717. Ir: Nom. III. 1681; Petrik 1712–1860/VII; RMK I. 1513; So VII. 1821; St 360; Szi XIII. 1258.született: 1689-09-7, Sopronbelépés: 1705-10-27, Bécspapszentelés: 1718-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1719-09-3, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Tamás (1877-ig Tomás) János I.

1848. jan. 10. Mecenzéf. Nyelv: magyar. SJ 1866. szept. 13. Nagyszombat. Psz. 1881. Innsbruck. F. 1884. febr. 2. †1925. febr. 9. Nagyszombat.

Nagyszombatban végezte a kétéves próbaidőt, utána Kalocsán két és Szatmárnémetiben egy évig volt konviktusi felügyelő. 1872–3-ban az ausztriai St. Andräban két évig retorikát tanult. A bölcseleti kurzust 1874–6-ban Pozsonyban végezte, majd újra Szatmárnémetiben működött két évig. 1879–81 között teológiát tanult Innsbruckban. 1881-ben szentelték pappá. 1882-től nagyon mozgalmas élete volt, és gyakran változtatta állomáshelyét. Legtöbbször Szatmárnémetiben volt három–öt évig. Ott és Nagyszombatban házgondnokként működött. Lelkipásztorként a már említett két rendházon kívül dolgozott Pozsonyban, Nagykapornakon és Kalocsán is. 1914-ben Pozsonyba került, ahol könyvtáros lett, és haláláig írással foglalkozott.

M: Berchmans Szent János élete. Kalocsa, 1921; Lojólai Szent Ignác lelkigyakorlatai. Bp., 1922; Lelki vezető a szerzetesrendek laikus tagjainak. Bp., 1924; Egyházi énekek. Bp., 1925. Ir: Cat. Def. I. 16. 579; MJTN 225; Tóth 34; P. Tamás János. Magyar Jezsuiták 1939. Szent Ignác. 8.született: 1848-01-10, Mecenzéfbelépés: 1866-09-13, Nagyszombatfogadalom: 1884-02-2papszentelés: 1881-0-0, Innsbruckmeghalt: 1925-02-9, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Tamás (1940-ig Tamasovits) János II.

1915. ápr. 3. Fót. Nyelv: magyar. SJ 1936. júl. 30. Bp. Psz. 1947. jún. 22. Szeged. F. 1978. ápr. 22. 4 fog. prof. 1954–5, 1978–84 tartományfőnök. †1993. jan. 3. Székesfehérvár.

Fóton született, a bp.-i Manrézában lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait 1939-ben Bp.-en kezdte, majd egy év múlva Kassán folytatta. 1942–4-ben Szatmárnémetiben volt nevelő a konviktusban. 1945–8-ban teológiát tanult Szegeden, ahol 1947-ben pappá szentelték. 1949-ben a bp.-i Manrézában végezte a harmadik próbaévet. Az év végétől részt vett Bp.-en egy lelkipásztori továbbképző kurzuson. 1950-ben, a feloszlatás után, Remetekertvárosban, egy év után Makkosmárián volt lelkész. 1954 júliusától P. Pálos Antal utódaként tartományfőnök lett. 1955-ben Makkosmárián kereste a rendőrség, ezért szeptember 1-jén önként jelentkezett. 1956. február 3-án tíz év börtönbüntetésre ítélték. A váci börtönből 1956. október 27-én szabadult. 1957 tavaszán ügyét újratárgyalták, és a vádat visszaminősítették „gyülekezési joggal való visszaélés” vádjára. Két évet kapott, újra be kellett volna mennie. Összeköttetései révén addig kérvényezte az újabb halasztást, míg egy amnesztia alapján végleg kiszabadult. Újra Makkosmáriára került lelkésznek. A templomot kívül-belül felújította. Vendégszeretete híres volt, ezért a szétszóratásban élő jezsuiták szívesen mentek oda éves lelkigyakorlataik végzésére vagy pihenni. Később nagyobb csoportok is összegyűlhettek ott. A rendtartomány belső életére nagy hatással volt P. Tamás 1972 őszén Rómában tett látogatása, mert sikerült néhány súlyos jogi kérdést rendeznie, így például P. Kollár Ferenc tartományfőnök legalitásának elismerését. P. Kollár 1978-ban, halála előtt, őt jelölte utódául. Így már másodszor irányította a rendtartomány életét. A magyar egyház elismerésének egyik jele volt, hogy Lékai László bíboros 1979-es szovjetunióbeli látogatására P. Tamást is meghívta kíséretébe. Szerepe volt a leányfalui lelkigyakorlatos ház létrehozásában és elindításában is. 1983-ban részt vett Rómában a Jézus Társasága 33. általános rendgyűlésén. 1984-ben, amikor rendes hatéves tartományfőnöki ideje letelt, utódját már a rendfőnök tudta kinevezni. Mivel egészsége erősen megromlott, néhány hónappal később beköltözött a székesfehérvári papi otthonba. Ott halt meg 1993 elején.

Ir: Cat. Def. III. 96; Hetényi Varga III. 342–9; MJTN 225; Pálos 191–2; Hetényi Varga K.: Tamás János. IGEN 1990. február 14. 12; Tamás János: Önéletrajz a nekrológhoz. ProvH 18. (1993. február) 3–9; Bálint József: Emlékezés P. Tamás Jánosra. ProvH 19. (1993. március) 11–2; Tamás J.: Önéletrajza a nekrológhoz. MJV IV. 43–52; MJN 259; Miklósházy 52.született: 1915-04-3, Fótbelépés: 1936-07-30, Bpfogadalom: 1978-04-22, 4 fog. prof.papszentelés: 1947-06-22, Szegedmeghalt: 1993-01-3, Székesfehérvárbeszélt nyelvek: magyar

Tamási Miklós

1681. febr. 1. Zsolna. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1697. okt. 5. Bécs. Psz. 1711. Nagyszombat. F. 1713. febr. 2. C. sp. Lőcse. †1737. aug. 1. Lipótvár.

Zsolnán született, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Bécsben végezte a tanárképzőt. 1701-ben Zsolnán tanított. 1702–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1705–7-ben Kőszegen grammatikát tanított. 1708-ban, a Rákóczi-felkelés alatt a nagyszombati jezsuita teológusokkal a bécsi Pázmáneumban kezdte meg tanulmányait, de már a következő évben visszatérhettek Nagyszombatba. Ott szentelték pappá 1711-ben. A következő évben Leobenben végezte a harmadik probációt. 1713–4-ben Lőcsén, 1715–6-ban Szakolcán tanított középiskolában. 1717–37 között Lipótváron hitszónok volt.

M: Ancilla Domini. Nagyszombat, 1709; Vindiciae illibati conceptus Mariani. Nagyszombat, 1709. Ir: LKKOS 1367; Nom. III. 1683; RMK II. 2387; So VII. 1826; St 360; Szi XIII. 1267.született: 1681-02-1, Zsolnabelépés: 1697-10-5, Bécsfogadalom: 1713-02-2, Lőcse, C. sp.papszentelés: 1711-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1737-08-1, Lipótvárbeszélt nyelvek: szlovák

Tamburini, Michelangelo

1647. dec. 6. Montese. Nyelv: olasz. SJ 1664. szept. 24. Novellara. Psz. 1675. Párma. F. 1682. dec. 8. 4 fog. prof. Bologna. Rendfőnök 1706. jan. 31. Róma. †1730. febr. 28. Róma.

Tamburini Montesében, Modena közelében született, Novellarában, 1664-ben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1667-ben Piacenzában tanított középiskolában. 1668–70-ben Mantovában tanult bölcseletet. Utána Bresciában tanított a középiskolában. 1674–8 között Parmában végezte a teológiát, ahol már az első évben, nem tudni, milyen okokból, pappá szentelték. 1679–80-ban Faenzában a középiskolában, utána hat évig Bolognában bölcseletet, majd Mantovában 1692-ig teológiát tanított.
Ekkor ott fontosabb munkakörbe került, Rinaldo d’Este bíboros teológusa lett. Amikor Rómába ment, magával vitte teológusát is, aki így a pápai udvarban és a jezsuiták kúriáján is ismertté vált. Amikor a bíboros, aki nem volt pappá szentelve, modenai herceggé lett, és megnősült, magánál tartotta Tamburinit mint gyóntatóját. 1696-ban modenai rektorrá nevezték ki, s mint ilyet megválasztották a XIV. rendi nagygyűlés tagjává. 1697-ben a rendfőnök velencei tartományfőnökké nevezte ki, két év múlva Rómába hívta a Társaság titkárának. X. Ince pápa előírásának megfelelően, miszerint kilencévenként rendi nagygyűlést kell tartani, azt 1706. január 17-re hívták egybe. Röviddel az egybehívás után, 1705. október 27-én meghalt P. González generális. A megadott dátumra az atyák nagy része már megérkezett, de a megnyitással vártak még három napot.
A nyolcvanhárom választó a második menetben P. Tamburinit választotta rendfőnökké. A választók olyan személyt kerestek, aki hajlandó lesz együttműködni az asszisztensekkel. Megtárgyalták azt a problémát is, mi történjen, ha a rendfőnök könyvet ír, és azt ki akarja adni. Tamburini kijelentette, hogy nincs szándékában a könyvírás, és ajánlotta: a következő nagygyűlés rendelje el, hogy a generális is alá van vetve az előírt cenzúrának, ha könyvet akar kiadni. Az atyák bővebben tárgyalták a bölcselet és a teológia viszonyát a kartezianizmushoz, melyről a rendfőnök szakemberekkel együttműködve harminc tételt adott ki. A teológia tanításában ajánlották, hogy a szentatyák tanítására nagyobb gondot kell fordítani, és mérsékelni a tisztán spekulatív tételekkel foglalkozást a tudományos munkában és az oktatásban.
Tamburini hosszú kormányzása alatt mindössze három levelet intézett a Társasághoz, hivatalának első két évében kettőt. Az elsőben a lelki élet kérdéseivel foglalkozott, főleg a fiatal rendtagok nevelésével kapcsolatban. A második levél témája a rendalkotmány megvalósításáról szól az egyes jezsuiták életében. Ezután már csak egy levelet intézett az egész Társasághoz, Gonzaga Szent Alajos és Kosztka Szent Szaniszló szentté avatása alkalmából. A Társaságnak Tamburini kormányzása alatt több mint tizenkilencezer tagja volt. A Társaság apostoli működésében figyelemmel kísérte a katolikus országok határvidékeit Hollandiában, Németországban és Magyarországon. Itáliában két-három évenként kérte a Vatikántól az engedélyt, hogy a szerzetesek számát korlátozó rendeletek ellenére több újoncot vehessen fel, hivatkozva a missziókban a nagyszámú olasz misszionáriusra. Sok gondot okozott neki a spanyol, a portugál és a francia misszionáriusok rivalizálása.
Tamburini kormányzása alatt ötször ült össze a prokurátorok kongregációja. Kivételes esetnek számít, hogy X. Ince pápa kilencévenként tartandó nagygyűlést előíró rendelete ellenére Tamburini alatt egyet sem tartottak. Ennek okai a gyakori európai háborúk voltak: a spanyol örökösödési háború (1701–14) és más háborúk kormányzási idejének felét lefoglalták.
A janzenisták támadásai a Társaság ellen, főleg Franciaországban, az Unigenitus bulla (1713) megjelenése után, megakadályozták, hogy a párizsi rendtartomány 1714–27 között hivatalos tartományi gyűlést tudjon tartani.
A rendfőnöknek a legnagyobb nehézséget kétségkívül a kínai rítusvita okozta. Tamburini, még a Társaság titkáraként, részt vett a kérdés tárgyalásában. A rendfőnök a választását követő napon tanácsosaival együtt tisztelgő látogatást tett XI. Kelemen pápánál. Bár a találkozás kedvező hangulatban telt el, a jó viszony nem tartott sokáig. A nehézséget a kínai és japán missziókban a jezsuiták, a többi szerzetesrend tagjai és a Hitterjesztési Kongregáció misszionáriusai között a hitterjesztés módjáról kialakult vita okozta. Az egyháztörténetben ez „a kínai rítusvita” néven szerepel, melynek három fő témája volt: 1. Az Isten szó kínai fordítása; 2. Konfuciusz értékelése a kínai tudósok tanításában; 3. Az ősök tisztelete. A vita XI. Kelemen pápa halála (1721) után is tovább folytatódott. Utóda XIII. Ince pápa volt. 1723. szeptember 20-án Tamburini, a pápa rendeletére, amelyet a Hitterjesztési Kongregáció juttatott el hozzá, a szent engedelmesség nevében megparancsolta Kína és Japán három fő elöljárójának, hogy adjanak bizonyítékokat a Szentszék előírásainak teljesítéséről. Emellett azonban tiltakozott a pápánál a Hitterjesztési Kongregáció eljárásmódja ellen.
A rendfőnök egy hónappal az új pápa, XIII. Benedek megválasztása után, 1724-ben kihallgatást kért az új pápától, amit Pietro Ottoboni bíboros közbenjárásával meg is kapott, s kérte a pápát, hogy vizsgálják felül a kérdést, és szüntessék meg a jezsuita missziók elleni megszorító rendelkezéseket. A pápa azonban rövid uralkodása alatt nem hozott változást.
Tamburini rendfőnöksége utolsó két évében súlyos beteg volt, misézni sem tudott. Egy héttel XIII. Benedek pápa halála után ő is meghalt. Hátrahagyott írásaiban nem találták nyomát, hogy kinevezett volna vikáriust.

Ir: Generálisok 42–4.született: 1647-12-6, Montesebelépés: 1664-09-24, Novellarafogadalom: 1682-12-8, Bologna, 4 fog. prof.papszentelés: 1675-0-0, Pármameghalt: 1730-02-28, Rómabeszélt nyelvek: olasz

Tapolcsányi Lőrinc

1669. júl. 26. Rózsavölgy. Nyelv: magyar. SJ 1690. szept. 26. Bécs. Psz. 1701. Graz. F. 1705. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1729. szept. 30. Nagyszombat.

Rózsavölgyön született, végzett bölcsészként Bécsből lépett be ott a Társaságba. A próbaidő után egy-egy évig Kassán, Egerben, Trencsénben, Nagyszombatban és Szakolcán tanított középiskolában. 1688–1701 között Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1701-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1703-ban Grazban bölcseletet tanított. 1704-től haláláig Nagyszombatban működött. A huszonhat év jól mutatja egy teológiatanár pályafutását. Először előadta a hároméves bölcseleti kurzust. Utána egy évig kontroverziát, két évig kazuisztikát és egy évig egyházjogot tanított. Közben 1709–10-ben a bölcsészeti kar dékánja is volt. 1711–8-ig teológiát tanított, és 1712-től a teológiai kar dékáni hivatalát is viselte. 1719–21-ben az egyetem rektora, 1722–7-ig kancellárja, majd 1728-tól haláláig újra az egyetem rektora volt. Művei mind Nagyszombatban jelentek meg, főként a teológia köréből, latinul. Magyar nyelvű könyvét az igaz hit szabályairól 1724-ben publikálta.

M: Duodena conclusionum animasticarum. Nagyszombat, 1706; Academicus ens naturale […] controvertens. Nagyszombat, 1706; Animastica. Nagyszombat, 1706; Axiomata christiano-politica. Nagyszombat, 1706; Historica religionis reformatio. Nagyszombat, 1714; Sacrificium saeculare. Nagyszombat, 1715; Fax Ignatiana. Nagyszombat, 1717; Idea strenui fidei divinae propugnatoris. Nagyszombat, 1718; Certamen gloriosum. Nagyszombat, 1720; Az hitnek igaz és csalatkozható reguláiról való munkácska. Nagyszombat, 1724; Quinquaginta casuum […] de sacramento poenitentiae. Nagyszombat, 1724; Theses theologicae de peccatis […] Nagyszombat, 1727; Theses theologicae de Deo uno et trino. Nagyszombat, 1727; Centuria casuum. 2 k. Nagyszombat, 1728. Ir: LKKOS 1368–9; Nom. III. 1686; Petrik 1712–1860/III V. VII; RMK II. 2273–6; So VII. 1867; St 360; Szi XIII. 1293–4. Bangha 172; Bangha B.: Tapolcsányi Lőrinc. A 400 éves Jézustársaság. Bp., 1940. 243–4; Staud G.: Tapolcsányi Lőrinc S. J. A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai. IV. Bp., 1994. 220.született: 1669-07-26, Rózsavölgybelépés: 1690-09-26, Bécsfogadalom: 1705-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1701-0-0, Grazmeghalt: 1729-09-30, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Tar (Taar) László

1683. szept. 20. Sopronújlak. Nyelv: magyar, német. SJ 1700. okt. 27. Trencsén. Psz. 1711. Graz. F. 1718. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1729. máj. 7. Eger.

Valószínűleg Sopronújlakon született. Születése idejét a trencséni újoncház anyakönyvéből vettük. Bécsből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1703-ban Pozsonyban grammatikát tanított. 1704–6-ig Nagyszombatban bölcseletet tanult, utána ugyanott egy évig a grammatika tanára volt. 1708–11 között Grazban végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1711-ben. 1713–5-ben Gyulafehérváron hitszónok volt. Kolozsváron 1716–8-ban matematikát, 1717–21-ig bölcseletet és 1722–5-ig kontroverziát tanított. 1726-ban Győrben a konviktus igazgatója volt. 1727-től haláláig Egerben kazuisztikát tanított egy évig, utána a házi lelkiatya feladatát látta el.

M: Threni Daciae a morte et Marte suscitati. Kolozsvár, 1718. Ir: Nom. III. 1677–8; Pe 548; So VII. 1870.született: 1683-09-20, Sopronújlakbelépés: 1700-10-27, Trencsénfogadalom: 1718-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1711-0-0, Grazmeghalt: 1729-05-7, Egerbeszélt nyelvek: német

Tarnóczi István

1626. aug. 20. Nyitranovák. Nyelv: magyar. SJ 1647. nov. 18. Bécs. Psz. 1659. Nagyszombat. F. 1665. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1689. szept. 30. Győr.

Nyitranovákon született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1651–3-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben és Sopronban tanított. 1656–9-ben Nagyszombatban hallgatott teológiát. 1659-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1651-ben Ungváron tanított. 1662–6 között Kassán négy évig a bölcselet tanára és egy évig a Kisdy-szeminárium igazgatója volt. 1667–8-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított. A következő évben Sopronban a konviktust vezette. 1670–1-ben Győrben rektor volt. 1673–7 között kazuisztikát, egyházjogot, kontroverziát és szentírástant adott elő. 1678-ban Klagenfurtban kazuisztikát tanított. 1679–80-ban Sopronban a házi lelkiatya feladatát látta el. 1681-ben Lőcsén házfőnök volt. 1682–3-ban Pozsonyban házi lelkiatyaként, utána Leobenben gyóntatóként működött. 1686–8-ban Nagyszombatban a kazuisztika tanára, a szeminárium igazgatója és házi lelkiatya volt. 1689-ben betegen Győrbe került, ahol rövidesen meghalt.
Sokat írt. Műveinek fele a lelkiség köréből magyarul jelent meg. Feldolgozta latinul Szent István, Szent Imre és Szent László életét.

M: Oratio in funere Comitis Georgii Druget. Kassa, 1662; Philosophia. Kassa, 1665; Mennybe vezető kalauz. Nagyszombat, 1675; Titkos értelmű rózsa. Nagyszombat, 1676; Nagy mesterség a jó élet. Nagyszombat, 1680; Holtig való barátság. Nagyszombat, 1680, 1695; Idea coronata, Sive Vita S. Stefani. Bécs, 1680; Princeps angelicus, Sive Vita S. Emerici. Bécs, 1680; Halcyonia. Zittau, 1680; Rex Admirabilis, Sive Vita S. Ladislai. Bécs, 1681; Jó akarat. Bécs, 1685; Választott nyíl. Bécs, 1685; Vigyázó szem. Bécs, 1685; Régi magyar szentség. Nagyszombat, 1695; Collyrium apocalypticum. Kassa, 1726; Rex admirabilis, sive vita S. Ladislai. Nagyszombat, 1727. Ir: LKKOS 1371–2; MÉL II. 825; Nom. III. 1688; Petrik 1712–1860/VII; Po Magyar 1596; RMK I. 1185, 1206, 1252, 1325–7, 1483–4; II. 985, 1046; So VII. 1875–8; St 361; Szi XIII. 1318–20; Szörényi L.: Tarnóczy István Szent István-életrajza, a „lapidáris stílus” remekműve. Philologia Hungarolatina. Tanulmányok a magyarországi neolatin irodalomról. Bp., 2002. 101–10.született: 1626-08-20, Nyitranovákbelépés: 1647-11-18, Bécsfogadalom: 1665-08-15, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1659-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1689-09-30, Győrbeszélt nyelvek: magyar

Tarnóczi Menyhért

1704. febr. 24. Alsólelóc. Nyelv: szlovák. SJ 1722. okt. 9. Trencsén. Psz. 1735. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Eperjes. †1781. Zsolna.

Alsólelócon született, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1725–31 között Kassán három évig bölcseletet tanult, négy évig a középiskolában tanított. 1732–5-ben Nagyszombatban volt teológushallgató. 1735-ben szentelték pappá. 1736-ban misszionáriusként működött Liptószentmiklóson. A harmadik próbaévet 1737-ben Besztercebányán végezte. Utána egy évig újra Liptószentmiklóson dolgozott. 1739-ben Szepeskáptalanon, 1740-ben Eperjesen volt hitszónok. 1741–3-ban Ungváron lelkipásztori munkát végzett. 1744-ben Liptószentmiklóson népmisszionáriusként, 1745–6-ban Turócon hitszónokként működött. 1747-től Nagyszombatban, 1751-től Trencsénben, 1753-tól Lőcsén és 1755–65-ben újra Trencsénben volt a gazdasági ügyek felelőse. 1766-ban Esztergomban házi lelkiatyaként és 1767-ben Szepeskáptalanon a Mária-kongregáció vezetőjeként dolgozott. 1768-ban a besztercebányai kollégium birtokán, Ságon, 1769–73-ban Zsolnán végzett lelkipásztori és plébániai kisegítő munkát. Ott halt meg 1781-ben.

M: Lustra Pannoniae. Kassa, 1730; Christianum Suadae Cassoviensis Somnium. Kassa, 1731; Speculum morum humanorum. Győr, 1740. Ir: Nom. III. 1687–8; Pe 771; Petrik 1712–1860/VII; So VII. 1878; St 360–1; Szi XIII. 1323.született: 1704-02-24, Alsólelócbelépés: 1722-10-9, Trencsénfogadalom: 1740-02-2, Eperjes, 4 fog. prof.papszentelés: 1735-0-0meghalt: 1781-0-0, Zsolnabeszélt nyelvek: szlovák

Tattay István

1623. febr. 2. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1639. okt. 13. Bécs. Psz. 1652. Bécs. F. 1657. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1676. ápr. 11. Nagyszombat.

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Pozsonyban tanított. 1643–5 között Grazban végezte a bölcseletet. 1646-ban Sopronban, 1647–8-ban Kolozsmonostoron tanított. 1649–52-ben Bécsben tanult teológiát. 1652-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1654-ben Sopronban a házgondnoki hivatalt látta el. 1655-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1656-ban Komáromban hitszónokként működött. A következő évben bölcseletet tanított Nagyszombatban, és a nyomda igazgatója volt. 1758–9-ben Trencsénben az újoncmester helyetteseként működött. 1660-ban Szepeskáptalanon házfőnök, utána Pozsonyban három évig rektor és egy évig házi lelkiatya volt. 1665-ben Bécsben a Pázmáneumot igazgatta. 1666–7-ben Pozsonyban a házi lelkiatya feladatát látta el. 1668-tól haláláig Nagyszombatban a szeminárium igazgatója volt.

M: Sapientia pernix. Nagyszombat, 1655. Ir: CPA II. 768; RMK II. 833; RMNy III. 2600; So VII. 1891; St 361; Szi XIII. 1345.született: 1623-02-2, Nagyszombatbelépés: 1639-10-13, Bécsfogadalom: 1657-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1652-0-0, Bécsmeghalt: 1676-04-11, Nagyszombatbeszélt nyelvek: magyar

Taucher Ferenc

1738. júl. 15. Kolozsvár. Nyelv: magyar, német. SJ 1753. okt. 15. Trencsén. Psz. 1768. Bécs. F. 1771. aug. 15. 4 fog. prof. Győr. †1820. okt. 20. Buda.

Kolozsváron született, Pécsről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1757–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. Utána Nagyszombatban szentírási héber és görög nyelvet tanult. 1760–1-ben Győrben grammatikát tanított. 1762–3-ban a híres Scherffer Ferencnél egy kilenc hallgatóból álló csoportban matematikát tanult. Utána Egerben tanított egy évig. 1765–8-ban Bécsben végezte teológiai tanulmányait. 1768-ban szentelték pappá. A következő évben a nagyszombati csillagvizsgáló asszisztense lett. 1770-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1771-ben Győrben, 1772-ben Kolozsváron bölcseletet, 1773-ban Nagyszombatban kontroverziát tanított. A Társaság feloszlatása után a budai csillagvizsgáló igazgatója és az egyetemen a csillagászat tanára lett. 1806-ban vonult nyugalomba. Pontos meteorológiai és mágneses mérései alapján hosszú időre visszamenőleg ismerjük Bp. éghajlatát és földmágneses adatait.

M: Observatio eclipsis Solis 3. junii 1769 facta in collegio Tyrnaviae. Ephemerides 1772. 257–8. Ir: LKKOS 1373–4; MÉL II. 828; Nom. III. 1690; Pe 1372; So VII. 1892; St 361; Szi XIII. 1350; Zelliger 520; KJKT 75.született: 1738-07-15, Kolozsvárbelépés: 1753-10-15, Trencsénfogadalom: 1771-08-15, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1768-0-0, Bécsmeghalt: 1820-10-20, Budabeszélt nyelvek: német

Tausch Kristóf, testvér

1673. dec. 25. Innsbruck. Nyelv: német. SJ 1698. okt. 25. Bécs. F. 1709. febr. 2. C. t. Bécs. †1731. nov. 4. Neisse.

Innsbruckban született 1673-ban. 1698-ban lépett be Bécsben a Társaságba. Mestersége valószínűleg festő volt. Próbaideje után is Bécsben maradt. 1703-ban Andrea Pozzo Bécsbe érkezett a templom építésére és kifestésére. Tausch rögtön mellékerült, és megtanulta tőle a festészetet és az építészetet. Együtt dolgoztak a jezsuita templom és a Liechtenstein-palota mennyezetfreskóin. Pozzo 1708-ban Bécsben meghalt, így megkezdett műveit, a prágai Clementianum ebédlőjét és a bécsi újoncház átépítését Tausch fejezte be. 1713–5-ben a trencséni jezsuita templomot készítette el. 1716–8-ban Bécsben az újoncház templomán dolgozott. 1719–21-ben Rómában tartózkodott. 1722-ben Goriziában megépítette a Szent Ignác-templomot. A következő évet újra Bécsben töltötte. 1724-től a cseh rendtartományban folytatta működését, ahol az általa tervezett főoltárt a boroszlói jezsuita templomban felépítették, melyre 1725-ben ő festette a Krisztus bemutatása a templomban című képet. A sziléziai Neissében telepedett le. Itt elkészítette jezsuita kollégium és a Szentháromság Kórház terveit, továbbá a glatzi templom főoltárát is, amelyet 1727–9-ben építettek fel. A kecskeméti piarista Szentháromság-plébániatemplom főoltárának képe is az ő műve, de az időpont bizonytalan.

Ir: Nom. III. 1691; MKL XIII. 717; Garas K.: Christoph Tausch. Magyarországi festészet a 18. században. Bp., 1955. 9; Christoph Tausch. Művészeti Lexikon IV. Bp., 1984. 514; R. Holownia: „…weil der Frater Tausch beständig abwesend ist…” Christophorus Tausch (1673–1731) Universal-Künstler des Jesuitenordens und des Fürstbischofs von Breslau. Reiselust und Kunstgenuss. Barockes Böhmen, Mähren und Österreich. Szerk. F. Polleroß. Petersberg, 2004. 89–103.született: 1673-12-25, Innsbruckbelépés: 1698-10-25, Bécsfogadalom: 1709-02-2, Bécs, C. t.meghalt: 1731-11-4, Neissebeszélt nyelvek: német

Taxoni (Taksonyi) János

1677. szept. 17. Sáros. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1697. okt. 15. Trencsén. Psz. 1709. Nagyszombat. F. 1715. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1746. jún. 4. Varasd.

Sároson született, Trencsénben lépett be a Társaságba. 1700–2-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1703–5 között Gyöngyösön tanított grammatikát. 1706-ban Bécsben kezdte meg teológiai tanulmányait, majd 1707–9-ben Nagyszombatban folytatta, 1709-ben ott szentelték pappá. 1710-ben Leobenben elvégezte a harmadik probációt. 1711-ben Székelyudvarhelyen hitszónok volt. 1712–4-ben Kassán bölcseletet, 1715-ben Kolozsváron kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1716–9-ben Győrben hitszónok és a kazuisztika tanára volt. 1720-ban Nagyszombatban hitszónokként és a Szent Adalbert-szeminárium vezetőjeként működött. 1721-ben Nagybányán, 1722–4-ben Ungváron, 1725-ben Komáromban, 1726-ban Szatmárnémetiben, 1727-ben Rozsnyón, 1729-ben újra Komáromban, 1730–1-ben Kőszegen, 1732–3-ban Győrben volt hitszónok. 1734-ben Grazban a Mária-kongregációt vezette. 1735–44-ben Győrben lelkipásztor volt. 1745–6-ban Varasdon a házi lelkiatya feladatát látta el haláláig.
Vallásos irodalmi témájú műveit többségében magyarul írta. Fő műve Az emberek erköltseinek és az Isten igazságának Tükörei című kétkötetes, három kiadást megért munkája, korának egyik legnépszerűbb olvasmánya. Perger Gyula így jellemzi a művet: „A példatár két könyvből, azaz két kötetből áll. Mindegyik kötet három részre tagolódik. Egy-egy rész tizenkét történetet foglal magába, a történetekhez pedig mindig három elmélkedő magyarázat, »tanúság« kapcsolódik. Ezek a tanúságok erkölcstani fejtegetések, melyek szintén tartalmaznak rövidebb történeteket. Így mintegy háromszázötven hosszabb-rövidebb példázatot találunk a könyv két kötetében.”

M: Horologium sapientis. Nagyszombat, 1714; Rhetoricum simplex. Nagyszombat, 1714; A purgatorium-beli lelkeknek állapottyok, s azoknak az ő jó-tévőjökhöz hálaadatosságok. Nagyszombat, 1718; A negyvennapi bőjtnek szentsége. Nagyszombat, 1739; A Kálvária hegynek szentsége. Győr, 1739; Az emberek erköltseinek és az Isten igazságának tükörei. Győr, 1740. Ir: Nom. III. 1692–3; Pe 503; Petrik 1712–1860/III. VII; Po III/3 20917–20; Po Magyar 170. 1592–5; So VII. 1901; St 362; Szi XIII. 1361–2; MKL 13. 723; Jablonkay G.: Taxonyi János S. J. XVIII. századbeli magyar író élete és erkölcstanító példatára. Kalocsa, 1910; Clauser M.: Taksonyi János, 1677–1746. Száz jezsuita arcél II. 491–503; Gerencsér I.: Taksonyi János nyelvéből. Magyar Nyelvőr 31. (1902) 253–4; Zsoldos J.: Talmudi gondolat Taksonyi János példatárában. Libanon, 1936. 160–1; Sinkó F.: Csudatörténetek. Bp., 1985. 141–92, 302–5; Perger Gy.: A szájhagyományozás lehetőségei egy XVIII. századi jezsuita erkölcstanító példatára alapján. MJK 285–99.született: 1677-09-17, Sárosbelépés: 1697-10-15, Trencsénfogadalom: 1715-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1709-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1746-06-4, Varasdbeszélt nyelvek: szlovák

Tegyey Gábor

1930. dec. 12. Bp. SJ 1949. aug. 14. Bp. Psz. 1961. júl. 31. F. 1974. nov. 5. †2014. febr. 23. Bad Dürkheim.

1949-ben kezdte meg a noviciátust a zugligeti Manrézában, de a következő évben Szegedre kényszerült novíciustársaival együtt, majd onnan Jászberénybe internálták. Innen megszökve 1950–2 között a bp.-i Központi Szemináriumban tanult teológiát, utána megszerezte az orosztanári diplomát, ezt tanította 1956-ig, amikor is külföldre távozott. 1957-ben Pullachban fejezte be filozófiai tanulmányait, majd Kalksburgban volt egy évig magiszter. 1959-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Frankfurtban, de 1960–2 között Lyonban fejezte be, ahol 1961-ben szentelték pappá. 1963-ban Saint-Martin-d’Ablois-ban végezte a terciát, majd 1964–73 között Mannheimben a Heinrich Pesch Haus szociális központ munkatársa volt, miközben Heidelbergben a szociológiai doktorátusára készült. 1974–8 között Ludwigshafenban dolgozott. 1979–97 között Brüsszelben az OCIPE munkatársa, 1991–5 között igazgatója volt. 1998-ban kisebb agyvérzés érte, Münchenben gyógyult, közben lelkészkedett. 1999-től Bad Dürkheimben lett kórházi lelkész.

M: Isten szereti az embereket. Kalocsa, 2007. Ir: Pálos 193; MJTN 226; Tegyey Gábor S. J. jezsuita atyával beszélget Hegyi Gyula. ProvH 8. (1992. április) 14–5; Székely Á.: Az európai egység felé. Beszélgetés Tegyey Gábor jezsuita atyával. ProvH 8. (1992. április) 15–7; MJN 260.született: 1930-12-12, Bpbelépés: 1949-08-14, Bpfogadalom: 1974-11-5papszentelés: 1961-07-31meghalt: 2014-02-23, Bad Dürkheim

Teixlperger (Taixelperger, Ördögvári) Ferenc

1705. okt. 27. Komárom. Nyelv: magyar, német. SJ 1720. okt. 28. Bécs. Psz. 1734. Nagyszombat. F. 1739. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyvárad. †1742. okt. 12. Szatmárnémeti.

Szülővárosából, Komáromból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1724-ben Grazban kezdte a bölcseleti tanulmányokat, melyeket 1725–6-ban Nagyszombatban folytatott. 1727-ben Egerben, 1728–9-ben Győrben és 1730-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1731–3-ban Grazban, 1734-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1734-ben szentelték pappá. A következő évben Székesfehérváron grammatikát tanított. 1736-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1737–42 között hitszónokként működött Pécsett, Egerben, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen két évig, és Szatmárnémetiben haláláig.

M: Virtus coronata regum Hungariae. Nagyszombat, 1730. Ir: Nom. III. 1679; So VII. 1907; St 362; Szi XIII. 1377.született: 1705-10-27, Komárombelépés: 1720-10-28, Bécsfogadalom: 1739-02-2, Nagyvárad, 4 fog. prof.papszentelés: 1734-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1742-10-12, Szatmárnémetibeszélt nyelvek: német

Temerdek Ferenc

1662. febr. 22. Pozsony. Nyelv: magyar. SJ 1680. nov. 28. Trencsén. Psz. 1693. Nagyszombat. F. 1698. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1708. szept. 18. Sopron.

Pozsonyban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1684–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1687–9-ben Kassán tanított középiskolában. 1690–3-ban teológiát tanult Nagyszombatban. 1694–5-ben Egerben hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1697–9-ben Székesfehéváron, 1700-ban Esztergomban, 1701-ben Egerben volt hitszónok. 1702–7 között Szatmáron házfőnökként működött, onnan Sopronba került házi lelkiatyának, ahol rövidesen meghalt.

Ir: Nom. III. 1695; Pe 306; So VII. 1922; St 362–3.született: 1662-02-22, Pozsonybelépés: 1680-11-28, Trencsénfogadalom: 1698-02-2, Győr, 4 fog. prof.papszentelés: 1693-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1708-09-18, Sopronbeszélt nyelvek: magyar

Temesi József

1920. febr. 9. Kaposvár. Nyelv: magyar. SJ 1956. dec. 31. Bp. Psz. 1943. márc. 21. Veszprém. F. 1981. febr. 2. 4 fog. prof. Bp. †2002. júl. 20. Leányfalu.

A középiskolát Kaposváron végezte. 1938–43-ban a veszprémi egyházmegye papnövendéke volt. 1943-ban Tüskeváron, a következő évben Fűzfőgyártelepen volt káplán. Itt tanúja volt Bódi Margit életének és vértanúhalálának. Később megírta a fiatal lány életrajzát. A háború után megkezdődött papi életének kálváriája, mivel a papi békemozgalomtól való tartózkodása miatt sokszor került kényes helyzetbe. 1956-ban titokban felvették a Jézus Társaságába. Az ötvenes években tizenegy év alatt tizenhárom különböző plébániára helyezték. Utána nyugalmasabb évek jöttek sok betegeskedéssel. Ezalatt folytatta tanulmányait, jeles eredménnyel megszerezte a teológiai doktorátust. 1975-től Balatonkenesén volt plébános, ahol már nem háborgatta őt a rendőrség. 1985–8-ig a Budapesti Központi Papnevelő Intézet lelkivezetője volt. 1988 szeptemberétől haláláig Leányfalun a Lelkigyakorlatos Házban teljesített szolgálatot.

M: Ki volt Bódi Magdi. Kézirat gyanánt. 1956; Tanúságtétel vértanúvérrel. Bp., 1992; Kiért és miért testesült meg az Ige? 2. kiad. Kecskemét, 1993; Jézus Krisztus szeretetével. Kecskemét, 1996; „Örök szeretettel…” ÜJV 239–79; Witnessing with White Lily and Red Blood. Toronto, 1997. Ir: MJTN 226–7; Temesi J.: „Örök szeretettel”. ÜJV 239–84; Hevenesi J.: P. Temesi József (1920–2002). ProvH 78. (2002. július–szeptember) 50–3; P. Temesi József rövid önéletrajza. ProvH 78. (2002. július–szeptember) 53–5.született: 1920-02-9, Kaposvárbelépés: 1956-12-31, Bpfogadalom: 1981-02-2, Bp, 4 fog. prof.papszentelés: 1943-03-21, Veszprémmeghalt: 2002-07-20, Leányfalubeszélt nyelvek: magyar

Tempelmann Anton

1657. jan. 2. Prága. Nyelv: német. SJ 1672. szept. 30. Brünn. F. 1690. febr. 2. 4 fog. prof. Bécsújhely. †1696. júl. 30. Nagyszeben.

Prágában született, Brünnben lépett be a Társaságba. Neve az osztrák rendtartományban, 1689-ben jelent meg először: Besztercebányán hitszónok, hitoktató és házi lelkiatya volt. 1690-ben Bécsújhelyen, 1691-ben Sopronban, 1692–6-ban Nagyszebenben volt hitszónok haláláig.

M: Musarum choreae. Nagyszeben, 1693. Ir: Nom. III. 1696; RMK II. 1762; So VII. 1924; St 362–3; Szi XIV. 19; Nemeshegyi P.: A jezsuita teológia sajátosságai a XVI. századtól a XXI. századig. MJK 44–52.született: 1657-01-2, Prágabelépés: 1672-09-30, Brünnfogadalom: 1690-02-2, Bécsújhely, 4 fog. prof.meghalt: 1696-07-30, Nagyszebenbeszélt nyelvek: német

Teres (Terestyéni) Gusztáv (Ágoston)

1931. jan. 25. Kecskemét. Nyelv: magyar. SJ 1949. aug. 4. Bp. Psz. 1959. júl. 31. Frankfurt. F. 1963. aug. 15. 4 fog. prof. Oslo. †2007. dec. 21. Oslo.

Kecskeméten született, onnan lépett be 1949-ben a Társaságba. Első fogadalmait már a szétszóratásban tette le. 1951–3-ban a Központi Hittudományi Akadémián tanult, ahonnan 1953-ban eltávolították. Utána több hónapos átképző tanfolyam után villanyszerelő lett a Ganz Vagongyárban. 1956 végén külföldre távozott. 1957-ben a spanyolországi Oñában kezdte meg teológiai tanulmányait, de két év múlva, súlyos betegség miatt, Frankfurtban folytatta. Ott szentelték pappá 1959. július 31-én, Szent Ignác ünnepén. 1961-ben Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Gyenge volt az egészsége, hallásával is nehézségek voltak. Első munkahelyeként a norvégiai Oslóba került P. Horváth Kálmánhoz a magyarok gondozására. A magyar fiatalok számára megszervezte a Sík Sándor Cserkészcsapatot. Mellette nagy akaraterővel fizikai, csillagászati és matematikai diplomát szerzett. Mivel e tanulmányait állami kölcsönből végezte, törlesztésére gimnáziumi tanári helyettesítéseket és laboratóriumi félállásokat vállalt. 1984-ben került kapcsolatba a vatikáni csillagvizsgálóval, ahol évente több hónapot dolgozott. A rendszerváltás után magyarországi asztronómusokkal is együttműködött; megkezdte előadói tevékenységét, fő témája volt a betlehemi csillag. 1994-ben jelent meg először Mágusok és a Csillag Máté evangeliumában című műve, mely azóta még három kiadást ért meg, és 2000-ben angol nyelvre is lefordították. Magyar fizikusokkal és teológusokkal együttműködve 2004-ben elindították a kétévenkénti Manréza Szimpózium előadás-sorozatot. P. Teres Oslóban halt meg 2007. december 21-én.

M: Idéverden i „Kristin Lavransdatter”. Sigrid Undsets trilogi. Oslo, 1969; Nytidens visjoner – fremtidems hap. Kézirat. Oslo, 1980; Betlehemstjernen – hva var det som hendte? Oslo, 1983; A keresztút. Jeruzsálem Kr. u. 33. Hamilton, 1983; A keresztút. A 14 stáció képeivel, idézetekkel és imákkal. Bp., 1986; Biblia és asztronómia. Mágusok és a Csillag Máté evangéliumában. Bp., 1994; The Bible and Astronomy. The Magic and the Star in the Gospel. Bp., 2000. „Nagy jel az égen”. (Hetesi Zsolttal közösen.) Kecskemét, 2005; Vallás és tudomány. Bp., 2005. (Manréza Szimpózium, 2004); Magyar jezsuita csillagászok. MJK 312–28; A fejlődéselmélet és a földön kívüli élet kérdései. (Hetesi Zsolttal közösen.) Bp., 2007. 209 (Manréza Szimpózium, 2006). Ir: Pálos 192; MJTN 227; Teres G.: Önéletrajz. Anima Una 102. (1986. február) 17–18; Lelkipásztor és tudós csillagász. Páter Teres Gusztáv. ProvH 43. (1996. április–május) 17; MCsill 49; Borovi J.: Teres Ágoston. Az oslói magyar jezsuita páterek tevékenysége. Magyar katolikus lelkipásztorok Észak-Európában, 1945–2000. Bp., 2000. 66–73. Nemesszeghy E.: P. Teres Ágoston SJ. Jezsuiták küldetése 16–7; Teres Á.: Az egek hirdetik Isten dicsőségét. AMDG 42; Hetési Zs.: Teres Ágoston. ProvH 107. (2008. július–szeptember) 54–5; MJN 260–1.született: 1931-01-25, Kecskemétbelépés: 1949-08-4, Bpfogadalom: 1963-08-15, Oslo, 4 fog. prof.papszentelés: 1959-07-31, Frankfurtmeghalt: 2007-12-21, Oslobeszélt nyelvek: magyar

Tersztyánszki János

1706. nov. 23. Frivaldnádas. Nyelv: szlovák. SJ 1722. okt. 9. Trencsén. Psz. 1736. Nagyszombat. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Selmecbánya. †1781. Trencsén.

Frivaldnádason született, Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. Kassán és Szepeskáptalanon egy-egy évig, majd két évig újra Kassán tanított. 1733–6-ig teológiát tanult Nagyszombatban. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Székesfehérváron tanított és szlovák lelkipásztor volt. 1738-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1739–40-ben Selmecbányán szlovák ünnepi hitszónokként, 1741-ben Kolozsváron retorikatanárként működött. 1742–5-ig Kassán bölcseletet, 1746–8-ban Budán kazuisztikát, 1749-ben Nagyszombatban szentírástant tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1750–60 között Budán a Királyi Kúrián jogászként működött. 1761–3-ban Ungváron, 1764–6-ban Sárospatakon, 1767-től a Társaság feloszlatásáig Szakolcán a házi lelkiatya hivatalát látta el. Trencsénben halt meg 1781-ben. Latin nyelven írt egyebek mellett Kassa történetéről, a székesfehérvári Mária-kongregációról és Magyarország topográfiájáról.

M: Laureata Virginitas et connubio. Kassa, 1731; Cassovia vetus et nova. Kassa, 1732; Immaculata Conceptus Mariani. Nagyszombat, 1734; Ortus et progressus almae Sodalitatis […] Alba Regalensis. Buda, 1737; Oratio funebris Caroli VI. Kolozsvár, 1741; Physica exotica. Kassa, 1745; Panegyricus Divo Francisco Xaverio dictus. Nagyszombat, 1748; Topographia magni Regni Hungariae. Bécs, 1750. Ir: LKKOS 1411–2; Nom. III. 1698; Pe 763; Petrik 1712–1860/III. VII; So VIII. 255; St 363; Szi XIV. 40–1; Tercsánszky János (1706). A kolozsvári jezsuita kollégium története. Kolozsvár, 1889. 75; Lukács 126.született: 1706-11-23, Frivaldnádasbelépés: 1722-10-9, Trencsénfogadalom: 1740-02-2, Selmecbánya, 4 fog. prof.papszentelés: 1736-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1781-0-0, Trencsénbeszélt nyelvek: szlovák

Thalhammer Johann

1847. dec. 19. Meggenhofen. Nyelv: német, magyar. SJ 1865. szept. 9. Nagyszombat. Psz. 1874. júl. 2. Innsbruck. F. 1881. febr. 2. 4 fog. prof. Kalocsa. †1934. márc. 18. Pécs.

Az alsó-ausztriai Meggenhofenban született, Linzben végezte középiskolai tanulmányait, melyek befejezése után St. Andräban lépett be a Társaságba. A két év próbaidő és egy év retorika után 1869–71-ben Pozsonyban bölcseletet, 1872–5-ben Innsbruckban teológiát tanult. 1876–8-ban Kalocsán francia és görög nyelvet és matematikát tanított. Ezt követően Linzben volt a matematika tanára. 1880-ban a belgiumi Drongenban elvégezte a harmadik próbaévet. 1881–1912-ig Kalocsán tanított főleg természetrajzot, matematikát és geometriát. 1913-tól haláláig az új pécsi gimnáziumban tanította ugyanazokat a tárgyakat, mint Kalocsán. Külön minisztériumi engedéllyel nyolcvanhét éves koráig taníthatott, összesen ötvenhét tanévben.
A tanítás mellett rovartannal foglalkozott: első munkája Kalocsa rovarfaunáját ismerteti. Gyűjtését és kutatását később a legyekre, közülük is a kétszárnyúakra korlátozta. A nyári szünetekben gyűjtőutakat tett Erdélyben és Magyarország vidékein, majd a tanév időszakában vizsgálta ezeket. A szakirodalomban húsz fajta viseli a nevét. Gyűjteménye, melyben kb. hétezer-ötszáz kétszárnyú volt, halála után a Nemzeti Múzeumba került, de az 1956-os októberi harcokban elpusztult. Csak a katalógus maradt meg mintegy ötezer fajtáról.

M: Adatok Kalocsa vidéke rovarfaunájának ismertetéséhez. Kalocsa, 1885; Diptera (Hungariae). Bp., 1899; Adatok az erdélyi légyfauna ismertetéséhez. Kalocsa, 1902. Ir: Cat. Def. I. 19348; MÉL II. 850; MJTN 227–8; Petrik 1901–1910/II; Po III/3 24094–5; Szi XIV. 71; Tóth 34–5; P. Thalhammer János 1847–1934. ProvH 32. (1934. II.); Mihályi F.: Mi égett el a Nemzeti Múzeumban? Élet és Tudomány 12. (1957. január 9.) 1, 7–12; Baják M.: Isten napszámosa. Jezsuita Nevelés 2. (1956. március) 1, 17–9; Gebhardt A.: Thalhammer János emlékezete. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs, 1963, 5–38; G. Zilahi-Sebess: Neue Nematoceren (Diptera) aus dem Karpaten Becken. Acta zool. Acad. Scien. Hung. 2. (1956) 433–40; Bozsó F.: Thalhammer János. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság Tanulmányai Kalocsáról. (1971) 271–2; I. Papp–J. Majer: Thalhammer’s thaumaleids and the thaumaleide of Hungary (Diptera). Folia entomologica hungarica 61. (2000) 233–8.született: 1847-12-19, Meggenhofenbelépés: 1865-09-9, Nagyszombatfogadalom: 1881-02-2, Kalocsa, 4 fog. prof.papszentelés: 1874-07-2, Innsbruckmeghalt: 1934-03-18, Pécsbeszélt nyelvek: magyar

Thauer Johann

1692. jan. 2. Pörgölény. Nyelv: magyar, német. SJ 1708. okt. 27. Bécs. Psz. 1720. Kassa. F. 1726. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1730. szept. 28. Gyöngyös.

Pörgölényben született, Grazból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után, 1711-ben Bécsben kezdte és 1712–3-ban Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1714–7-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1718–21-ben Kassán tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Ungváron tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1724-ben Nagyszombatban retorikát, 1725-ben Kassán és 1726-ban Kolozsváron bölcseletet tanított. A következő évben ugyanott házgondnok volt. 1730-ban Egerben hitszónokként működött. Gyöngyösön halt meg. Művei Kolozsváron és Nagyszombatban jelentek meg.

M: Diluculum religionis in Dacia. Kolozsvár, 1716; Idea invicti Austriaci Martis, seu Princeps Eugenius. Kolozsvár, 1717; Sacrum orientis columen Athanasius. Nagyszombat, 1724; Ars semper gaudendi. Nagyszombat, 1728. Ir: Nom. III. 1704; Petrik 1712–1860/V; So VII. 1960; St 363; Szi XIV. 94–5; Thauer János (†1730). KJKT 75–6.született: 1692-01-2, Pörgölénybelépés: 1708-10-27, Bécsfogadalom: 1726-02-2, Kolozsvár, 4 fog. prof.papszentelés: 1720-0-0, Kassameghalt: 1730-09-28, Gyöngyösbeszélt nyelvek: német

Theodati Ferenc

1642. aug. 15. Kassa. Nyelv: német. SJ 1660. okt. 12. Trencsén. Psz. 1670. Kassa. F. 1673. aug. 15. C. sp. †1708. febr. 22. Győr.

Szülővárosából, Kassáról lépett be végzett bölcsészként Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1663-ban Pozsonyban az alsósokat tanította és az iskolai színjátszás felelőse volt. A következő évben Grazban a bölcseletet ismételte. 1665–6-ban Ungváron grammatikát tanított. 1667–70-ben Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1671-ben Győrben, 1673–4-ben Lőcsén, 1675–81-ben Kassán, 1682–3-ban Nagyszombatban, 1684-ben Leobenben tanított középiskolában. A következő évben Kőszegen hitszónok volt. 1686–94-ben Trencsénben retorikatanárként és német hitszónokként működött. 1695–7-ben Kőszegen hitszónok, 1698–9-ben Győrben előbb lelkipásztor, majd házgondnok volt. 1700–2-ben Kőszegen hitszónokként, 1703–4-ben Nagyszombatban házgondnok-helyetteseként dolgozott. Utolsó évét Győrben töltötte betegen, ahol 1708-ban halt meg.

M: Certamen ante coronam. Lőcse, 1675; Corona Apostolico-Basilica. Kassa, 1679; Hexas lusuum poeticarum. Kassa, 1681; Corona Stellarum XII. Nagyszombat, 1682. Ir: Nom. III. 1704–5; Pe 70; RMK II. 1364, 144, 1482, 1513; So VII. 1964; St 364; Szi XIV. 101.született: 1642-08-15, Kassabelépés: 1660-10-12, Trencsénfogadalom: 1673-08-15, C. sp.papszentelés: 1670-0-0, Kassameghalt: 1708-02-22, Győrbeszélt nyelvek: német

Thomány Mátyás

1548 k. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1569. jan. 10. Bécs. Psz. 1580. F. 1570. máj. 20. Prága. †1589. febr. 23. Kisvárda.

Nagyszombatban született, ott tanult grammatikát, és húszéves korában Bécsben vették fel a Társaságba. 1569. januárban Prágába küldték az újoncházba. 1571-től Bécsben konviktusi felügyelő volt. 1574-től bölcseletet és másfél évig teológiát tanult. 1580-ban szentelték pappá, mielőtt Erdélybe küldték. 1580–4 között Kolozsváron házgondnok, majd a gazdasági ügyek felelőse volt. 1585–6-ban Gyulafehérváron, 1587-től haláláig Nagyváradon a házfőnöki hivatalt töltötte be. 1589-ben Kisvárdán halt meg.

Ir: CPA I. 797; Guilhermy I. 171; LKKOS 1379; MAH I–II; Velics I. 111–2.született: 1548-0-0?, Nagyszombatbelépés: 1569-01-10, Bécsfogadalom: 1570-05-20, Prágapapszentelés: 1580-0-0meghalt: 1589-02-23, Kisvárdabeszélt nyelvek: magyar

Thonhauser Theofil

1690. aug. 21. Bécs. Nyelv: német. SJ 1705. okt. 5. Bécs. Psz. 1718. Bécs. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. 1750–1754 tartományfőnök. †1757. szept. 5. Bécs.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után, 1708-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1709–11-ben Grazban bölcseletet tanult. 1712-ben Leobenben, 1713–4-ben Passauban és 1715-ben Linzben tanított középiskolában. 1716–9-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1718-ban. 1720-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1721–4-ben Grazban bölcseletet tanított. 1725–38-ban Bécsben három évig bölcseletet, négy évig kazuisztikát és hét évig teológiát tanított. 1739–42-ben Linzben, 1743–5-ben Passauban, 1746–8-ban újra Linzben és 1749–50-ben Bécsben volt rektor. 1751–4-ig a rendtartományt kormányozta. 1755-től haláláig újra a bécsi kollégiumot vezette.

M: Almae ac Celeberrimae Universitatis Graecensis […] Lustrum sextum. 2 k. Graz, 1723–4; Dissertatio physico-meteorologica. Bécs, 1726; Dissertatio physico-etica. Bécs, 1727. Ir: Nom. III. 1709; So VII. 1984; St 364.született: 1690-08-21, Bécsbelépés: 1705-10-5, Bécsfogadalom: 1724-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1718-0-0, Bécsmeghalt: 1757-09-5, Bécsbeszélt nyelvek: német

Thot (Tödt) Gergely, testvér

1616. márc. 9. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1643. dec. 13. Bécs. F. 1654. jún. 21. C. t. Kassa. †1672. okt. 8. Tállya.

Gyöngyösön született, Bécsben lépett be testvérként a Társaságba. A kétéves próbaidő után rögtön a hódoltsági misszióba küldték. 1646–9-ben Koppányban, 1650–1-ben Pécsett, 1662-ben Andocson dolgozott. 1653–4-ben Kassán, 1655-ben Ungváron a gazdaságban alkalmazták. 1656-ban Kassán a gazdasági ügyek intézőjének segített. A következő évben Nagyszombatban bevásárló, 1658-ban Pozsonyban portás, majd 1659-től haláláig Kassán a gazdasági ügyek felelősének mukatársa volt.

Ir: Guilhermy II. 275–6; Nom. III. 1710; Po Magyar 752.született: 1616-03-9, Gyöngyösbelépés: 1643-12-13, Bécsfogadalom: 1654-06-21, Kassa, C. t.meghalt: 1672-10-8, Tállyabeszélt nyelvek: magyar

Thullner Johann

1668. jún. 24. Tesenbach. Nyelv: német. SJ 1687. okt. 17. Leoben. Psz. 1698. Bécs. F. 1702. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. 1727–1731 tartományfőnök. †1747. aug. 21. Krems.

Az ausztriai Tesenbachban született, Linzből végzett bölcsészként lépett be Leobenben a Társaságba. A próbaévek után 1690–3-ban Linzben, 1694-ben Klagenfurtban tanított középiskolában. 1695–8-ban Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1698-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1700–1-ben a bécsi kollégiumban tanított. 1702-ben Grazban, 1703–4-ben Goriziában, 1705–7-ben Linzben bölcseletet tanított. 1708-ban Bécsben, 1709-ben Laibachban, 1710–3-ban újra Bécsben matematikát adott elő. 1714–5-ben Passauban volt rektor. 1716–40 között Bécsben élt: 1716–8-ban a tartományfőnök helyettese, 1719–21-ben rektor, 1722–4-ben a konviktus igazgatója, 1725–7-ben újra rektor, 1728–31-ben tartományfőnök, 1732–4-ben újra a konviktus igazgatója, 1735–8-ban megint rektor, 1739–40-ben a konviktus igazgatója volt. 1741-től Kremsben rektorként és 1745-től haláláig a szeminárium igazgatójaként működött.

M: Vienna gloriosa. Bécs, 1700; Vienna coronata. Bécs, 1701; Memorabilia Orbis et Civitatis Goritiensis. Laibach, 1704; Geometria extemporanea. Bécs, 1711. Ir: Nom. III. 1711; So VIII. 7; St 364.született: 1668-06-24, Tesenbachbelépés: 1687-10-17, Leobenfogadalom: 1702-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1698-0-0, Bécsmeghalt: 1747-08-21, Kremsbeszélt nyelvek: német

Tibor (1928-ig Tlucsko) Mátyás

1902. febr. 23. Szentmihályfa. Nyelv: magyar. SJ 1920. aug. 14. Szeged. Psz. 1930. máj. 10. F. 1938. febr. 2. 4 fog. prof. †1995. jan. 13. Bp.

Szentmihályfán született, középiskolai tanulmányait Iglón, Eperjesen és Egerben végezte. 1920-ban Szegeden lépett be a Társaságba. A második próbaévet már az új újoncházban végezte Érden. 1923–5-ben Szegeden bölcseletet tanult. 1926–8-ban a pécsi Pius Gimnáziumban tanított matematikát és fizikát. 1929–31-ben Bp.-en az egyetemen tanult matematikát, fizikát és csillagászatot. 1932-től teológiát tanult egy évig Szegeden, majd három évig az írországi Dublinban. 1934-ben szentelték pappá. 1936-ban Pécsett matematikát, fizikát és angol nyelvet tanított. A következő évben Szegeden végezte a harmadik próbaévet. 1938–40-ben a Castel Gandolfó-i pápai csillagvizsgálóban volt az igazgató asszisztense. Azokban az években a Tejút spirálkarjaiban látható csillagok eloszlása, illetve statisztikailag meghatározható száma volt a kutatás tárgya. Megfigyelései közben felfedezett egy új változó fényű csillagot. 1940-ben a háború miatt haza kellett jönnie, és ezzel megtört tudományos pályafutása. 1941-ben Szegeden, három évig Kassán bölcseletet tanított. 1945–6-ban Bp.-en az egyetemen dolgozott a csillagvizsgáló intézetben. 1947-ben Kalocsára került a csillagvizsgáló vezetésére. Ott kiadta Fényi Gyula utolsó megfigyeléseit, és tervbe vette az egész intézmény felújítását. Erre azonban már nem került sor. Az iskolák államosításával és a szerzetesrendek feloszlatásával megpecsételték a csillagvizsgáló sorsát is. Könyvtárát és felszerelését elosztották Bp., Debrecen és Szeged között. P. Tibor önéletrajzát ezzel a lakonikus mondattal zárja: „1950. június 9-én államosították a Haynald Obszervatóriumot. Aláírtam a lemondást, és Bp.-re mentem, ahol papi munkát vállaltam.” Ettől kezdve negyvenöt éven keresztül lelkipásztori munkát végzett, leghosszabb ideig a terézvárosi plébániatemplomban.

M: A napsebesség meghatározása gyenge fényességű csillagok páros csoportosítása alapján. (Németül és angolul is.) Szeged, 1932; Double star measures made with the 40 cm refracto at the Vatican Observatory. Città del Vaticano, 1939; The Elements of the Solar Motion as Determinated from the Data of Radial Velocities of the Star fainther than Visual Magnitude 4,5 and being in Diametral Position. Szeged, 1939. Ir: Cat. Def. III. 97; F-V 23–24; MJTN 228–9; Mojzes 138–9; Bartha L.: Dr. Tibor Mátyás SJ köszöntése. ProvH 10. (1992. június) 17–8; Bartha L.: Tibor Mátyás köszöntése. Meteor 22. (1991) 7–8, 1–10; Teres–Fenyővári: P. T. M. KMJ III. 222–34; Rezsabek N.: Specula Astronomica Vaticana – a pápai állam csillagvizsgálója. Meteor 32. (2002) 10, 54–8; MCsill 49–50; Miklósházy 52.született: 1902-02-23, Szentmihályfabelépés: 1920-08-14, Szegedfogadalom: 1938-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1930-05-10meghalt: 1995-01-13, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Tilmans Theodor

1536 k. Gent. SJ 1555. Padova. Psz. 1566. dec. 21. Bécs. Elb. 1571.

A belgiumi Gentben született, az itáliai Padovában 1555-ben lépett be a Társaságba. 1556-ban Loretóban volt rendi újonc. 1559–60-ban Forlìban tartózkodott, onnan került Bécsbe. 1563-ig bölcseletet tanult, utána teológiát. 1565-ben Nagyszombatban tartózkodott. 1566 végén Bécsben pappá szentelték. 1569-ben távozott Prágából, de a Társaságból nem lépett ki. 1570-ben Bécsből az alnémet rendtartományba küldték. 1571-ben elhagyta a Társaságot.

Ir: CPA I. 798.született: 1536-0-0?, Gentbelépés: 1555-0-0, Padovapapszentelés: 1566-12-21, Bécs

Tímár Máté

1895. máj. 24. Endrőd. SJ 1922. júl. 29. Psz. 1919. jún. 22. F. 1937. febr. 2. †1971. szept. 10. Pannonhalma.

Eredetileg a nagyváradi egyházmegye számára szentelték pappá 1919-ben, majd 1922-ben lépett be a Jézus Társaságába. A kétéves noviciátust Érden, P. Müller Lajos vezetése alatt végezte, de mint másodéves skolasztikus novícius filozófiai tanulmányokat folytatott. 1924–5 között ezt folytatta Szegeden. 1925–7 között Érden egészítette ki teológiai tanulmányait, közben lelkipásztori feladatokat végzett, és az érd-újfalusi templom építésében is részt vett. 1927–8 között Mezőkövesden, 1928–32 között a pesti Jézus Szíve-templomban, 1932–3-ban Szegeden volt lelkipásztor, 1933–4 folyamán a pesti rendházban lelkipásztor. 1934–5-ben a budai Manréza minisztere és prokurátora, lelkigyakorlatok vezetője volt. 1935-től a szegedi újonnan létesített probációs házban végezte a terciáját. 1936–42 között a zugligeti Manrézában, 1942–4 között a pesti rendházban volt lelkipásztor. A szétszóratás idején a pesti Jézus Szíve-templomban gyóntatott. 1971-ben került a pannonhalmi szociális otthonba.

Ir: MJTN 229; Holovics F.: Timár Máté (1895–1971) Barátaink Levelei. 1971. november 21. 2–3; Tüll A.: P. Tímár Máté SJ (1895–1971) Anima Una 42. (1972. június) 15–6; Uő: P. Timár Máté (1895–1971). MJV IV. 470–2; Miklósházy 52.született: 1895-05-24, Endrődbelépés: 1922-07-29fogadalom: 1937-02-2papszentelés: 1919-06-22meghalt: 1971-09-10, Pannonhalma

Timmer József, testvér

1911. ápr. 16. Németbarnag. Nyelv: magyar. SJ 1931. aug. 14. Bp. F. 1941. aug. 15. C. t. †1978. nov. 1. Pannonhalma.

Szerzetesi életét Bp.-en a Manrézában kezdte. A kétéves próbaidő után Pécsett és Kassán volt kertész. A háború után Szatmárnémetiben és Nagykapornakon dolgozott a gazdaságban. Onnan hurcolták el Kunszentmártonba. A rendek feloszlatása után szülőfalujában dolgozott. Feljelentés alapján elfogták és Kistarcsára internálták. 1953 őszén kiszabadult, és Veszprémben lett munkás. 1976. augusztus 14-én került a pannonhalmi szociális otthonba.

Ir: Cat. Def. II. 100; Hetényi Varga II. 350; MJTN 229; Pálos 192–3; Holovics F.: F. Timmer József SJ (1911–1978). Barátaink Levelei 1978. július 15. 7–8; Hevenesi J.: †F. Timmer József S. J. 1911–1978. Anima Una 68. (1979. január) 12; Uő: F. Timmer József (1911–1978). MJV IV. 472–3; Miklósházy 52.született: 1911-04-16, Németbarnagbelépés: 1931-08-14, Bpfogadalom: 1941-08-15, C. t.meghalt: 1978-11-1, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Timon Sámuel

1675. júl. 20. Torna. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1693. okt. 18. Bécs. Psz. 1707. Nagyszombat. F. 1711. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1736. ápr. 7. Kassa.

Tornán született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán tanított grammatikát. 1697-től Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, két évig a középiskolában tanított. 1703–4 között Eperjesen volt a retorika tanára. 1705–8-ig Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1707-ben. 1709-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1710-ben Budán retorikát tanított. 1711-ben Bécsben, a Pázmáneumban volt a növendékek lelkiatyja. 1712-től Nagyszombatban négy évig bölcseletet, három évig kazuisztikát tanított. 1718–24 között a Kisdy-szeminárium igazgatója, mellette három-három évig a kontroverzia és a szentírástan tanára volt. 1725–6-ban Kolozsváron a szemináriumot vezette. 1727-ben Ungváron a rektorhelyettes hivatalát látta el. 1728-tól haláláig Kassán működött hat évig mint a Kisdy-szeminárium igazgatója és két évig mint könyvtáros. Utolsó évében beteg volt.
A nagyszombati jezsuita történészcsoport egyik legfontosabb tagja volt. Beteges természete miatt lelkipásztori munkát nem tudott végezni, így részt vállalt a papnevelésben és a történelmi kutatásban, mégpedig a fiatal történészek irányításában. Példaképül szolgált az írott források kritikus felhasználásában. A szlovákok eredetével is behatóan foglalkozott.

M: Celebriorum Hungariae urbium et oppidorum topographia. Nagyszombat, 1702; Dies peripateticus. Nagyszombat, 1708; Corona Regni Hungariae. Nagyszombat, 1712; Hungarides epistolae. Nagyszombat, 1714; Synopsis novae chronologicae regnorum Hungariae. 3 k. Nagyszombat, 1714–5; Purpura Pannonica. Nagyszombat, 1715; Imago antiquae Hungariae. Kassa, 1733; Cambridge, 1991; Imago novae Hungariae. Kassa, 1734; Imago antiquae et novae Hungariae. Kassa, 1734; Additamentum ad imagines antiquae et novae Hungariae. Kassa, 1735; Tibisci Ungariae fluvii notio. Kassa, 1735; Epitome chronologica […] producta ad annum 1736. Kassa, 1736. Ir: DHCJ IV. 3802–3; MÉL II. 866; Nom. III. 1715; Petrik 1712–1860/III V. VII; Po III/3 24123–5; RMK II. 2140, 2349; So VIII. 27–9; St 365; Szi XIV. 180–2; Hóman B.: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Bp., 1920; Uő: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. Bp., 1925; Hölvényi Gy.: A magyar jezsuita történetírók és a jezsuita rend. MKSz 90. (1974) 232–48; R. S. Marsina: Timon a jeho predstavy o najstaršich dejinách Slovákov. Historicky časopis 28. (1980) 238–51; Slovensky historik, S. Timon. Trencsén, 1995; János I.: Timon Sámuel epigrammái a tokaji borról. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 35. (2000) 4, 483–8; Bitskey I.: Timon Sámuel: Tibisci Ungariae fluvii notio. Ethnica 35. (2001) 1, 33; Bangert 278; Szilas L.: Timon Sámuel (1675–1736). Jezsuiták küldetése 262; P. Timon Sámuel SJ. Az igaztalanul elfeledett jezsuita tudós. ProvH 2012. szeptember 13–14.született: 1675-07-20, Tornabelépés: 1693-10-18, Bécsfogadalom: 1711-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1707-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1736-04-7, Kassabeszélt nyelvek: szlovák

Tirnberger Karl

1732. okt. 27. Pettau. Nyelv: német. SJ 1749. okt. 19. Bécs. Psz. 1761. Graz. F. 1767. febr. 2. 4 fog. prof. Graz.

Az ausztriai Pettauban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1753–7-ig Bécsben három évig bölcseletet, két évig az ismert Scherffer Károlynál kis csoportban matematikát tanult. 1758-ban Judenburgban tanított. 1759–62-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1764–71-ben a grazi csillagvizsgáló igazgatójaként működött. 1772-től a Társaság feloszlatása után is, egészen 1779-ig Selmecbányán a mechanika és a hidrológia tanára volt. Foglalkozott meteorológiával is. Később Schottwienbe ment egy vasércbánya tulajdonosához, Pfallerhez.

M: Auszug aus den Witterungsbeobachtungen, welche in der Sternwarte zu Graz von 1765–1769 gemacht worden sind. Graz, 1770; Observationes Satellitum Iovis. Hell Ephemeridese. H. n., 1772. Ir: DHCJ IV. 3805; LKKOS 1380; Nom. III. 1716; So VIII. 52; St 365–6.született: 1732-10-27, Pettaubelépés: 1749-10-19, Bécsfogadalom: 1767-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1761-0-0, Grazbeszélt nyelvek: német

Tkalčić Gergely

1542 k. Szamobor. Nyelv: horvát. SJ 1562. szept. 30. Bécs. Psz. 1571. dec. 22. Bécs. †1575. febr. 16. Bécs.

A horvátországi Szamoborban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1564–6-ban Nagyszombatban az alsó osztályokban tanított. 1567-től haláláig Bécsben lakott. Először az alsó osztályban tanított. 1568–9-ben bölcseletet, majd teológiát tanult. 1571. december 22-én szentelték pappá. 1574 húsvétja körül sokat gyóntatott németül, és főleg horvátul. 1575 elején Bécsben halt meg.

született: 1542-0-0?, Szamoborbelépés: 1562-09-30, Bécspapszentelés: 1571-12-22, Bécsmeghalt: 1575-02-16, Bécsbeszélt nyelvek: horvát

Tolvay Imre

1694. nov. 8. Holics. Nyelv: magyar, német. SJ 1709. nov. 13. Bécs. Psz. 1722. Bécs. F. 1728. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1775. júl. 10. Kékkő.

Holicson született, Bécsújhelyről Bécsben lépett be a Társaságba. 1712-ben Grazban végezte a tanárképzőt, utána a bölcseletet. 1716-ban Pozsonyban, 1717–8-ban Nagyszombatban, 1719-ben Győrben tanított középiskolában. 1720–3-ig Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1725–9-ig Nagyszombatban egy évig retorikát, négy évig bölcseletet tanított. 1730–1-ben Kolozsváron a kontroverzia tanára és a szeminárium igazgatója volt. 1732-ben Egerben kazuisztikát tanított. 1733–41-ig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatójaként működött. 1742–5-ben Budán, 1746-ban a bécsi Pázmáneumban, majd 1747–9-ben Kolozsváron volt rektor. 1750–6-ig Győrben a konviktus, 1757–73-ig Nagyszombatban a nyomda igazgatója volt. A feloszlatás után Kékkőre került, ahol két évvel később meghalt. Művei közül megemlítendő a nagyszombati egyetem kétkötetes története 1700-ig, valamint a Kéri Bálintról írt megemlékezése.

M: Laureatum in heroibus Hungariae saeculum. Nagyszombat, 1718; Ortus et progressus […] Universitatis Tyrnaviensis. Nagyszombat, 1725; Progressus […] Universitatis Tyrn. ab anno 1661 usque 1700. Nagyszombat, 1728; Conclusiones ex universa philosophia. Nagyszombat, 1729; Imago Heroum. Nagyszombat, 1729; Itinerarium exstaticum. Nagyszombat, 1729; Athanasii Kircheri […] iter exstaticum. Nagyszombat, 1729; Epistola de morte Valentini Kéri. Nagyszombat, 1764. Ir: LKKOS; 1388; Nom. III. 1718; Petrik 1712–1860/III. V; So VIII. 92; St 366; Szi XIV. 262–3; Zelliger 525–6; Tolvaj Imre (1694–1775). KJKT 76; Monay 120–3.született: 1694-11-8, Holicsbelépés: 1709-11-13, Bécsfogadalom: 1728-02-2, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1722-0-0, Bécsmeghalt: 1775-07-10, Kékkőbeszélt nyelvek: német

Tomcsányi Lajos

1846. dec. 13. Pusztakovácsi. Nyelv: magyar. SJ 1863. szept. 11. Nagyszombat. Psz. 1879. Innsbruck. F. 1883. febr. 2. C. sp. †1926. márc. 2. Bp.

Pusztakovácsiban született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szatmárnémetiben egy évig nevelő volt a konviktusban. 1867-ben Kalocsán magánúton tanulta a latin és görög nyelvet, melyeket a következő négy évben tanított is ott. 1872–4 között Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána Kalocsán egy évig görög nyelvet tanított, s két évig az államvizsgára készült. 1878–81-ig Innsbruckban tanult teológiát. 1882-ben S. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1883–7-ig Kalocsán főleg latin, görög nyelvet és bölcseletet tanított. 1888–90-ben Szatmárnémetiben házgondnok volt. 1892–4-ben Innsbruckban, a nemzetközi szemináriumban, a Canisianumban nevelőként és íróként dolgozott. Utána két-két évig Bp.-en és Pozsonyban lelkipásztori munkát végzett. 1898-tól haláláig Bp.-en a Jézus Szíve-templomban és a Horánszky utcai Kongregációs Otthonban nagyszabású lelkipásztori munkát végzett mint hitszónok. A papi és más Mária-kongregációk vezetésével és nem utolsósorban írásaival nemcsak az akkor uralkodó liberalizmus ellen szólt, hanem aktuális jogi kérdésekről, az egyház és az állam viszonyáról, és alaposan megvizsgálta az akkor égető problémát, a főkegyúri jogot.
M: Az ember akaratának szabadsága. Kalocsa, 1900; Horánszky Nándor és az Egyesült Államok iskolái. Bp., 1902; A fejlődés elmélete és az ember. Bp., 1904; Attika kereskedelme történelmi és jogi szempontból. Kalocsa, 1906; Bölcseletünk. Kalocsa, 1906; Gerson a tudomány itélőszéke előtt. Kalocsa, 1907; A házasság érdekében legújabban kiadott római rendelet. Kalocsa, 1909; Szent Ignác vize. Kalocsa, 1913; A tánc. Kalocsa, 1914; Carolo IV., regi Hungariae apostolico, quum sacra corona ornaretur. Kalocsa, 1917; A katolikusok némely sérelmének orvoslása. Bp., 1920; A főkegyúr szerepe a püspökök kinevezésénél. Bp., 1922; Vita a főkegyúri jogról. Bp., 1923; Az egyházi vagyon a püspökök joghatósága alatt. Bp., 1924; Báró Barkóczy Sándor dr. Bp., 1925; Korunk és a szent Szív. Bp., 1926.

Ir: Cat. Def. I. 16. 914; MJTN 230–1; Petrik 1901–10/II, 1911–20/II; Szi XIV. 273–4; Tóth 35–6; Hörl Gy.: Tomcsányi Lajos SJ emlékére. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 3. (1926. március) 3, 1; P. Tomcsányi Lajos SJ 1846–1926. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 3. (1926. március) 3, 2; †Tomcsányi Lajos 1846–1926. ProvH 9. (1926. március) 3–5; Bernhard Zs.: P. Tomcsányi Lajos SJ. Magyar Kultúra 13. (1926) 143–5; Tomcsányi Lajos S. J. Egyházi Lapok 49. (1926) 50–1; Szabó L.: Visszaemlékezés P. Tomcsányi Lajosra. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 5. (1928. március) 4, 1; Meszlényi A.: A magyar katolicizmus újjáéledésének elindítása. Katolikus Nevelés 27. (1935) 104–11; Kerkai 133–4.született: 1846-12-13, Pusztakovácsibelépés: 1863-09-11, Nagyszombatfogadalom: 1883-02-2, C. sp.papszentelés: 1879-0-0, Innsbruckmeghalt: 1926-03-2, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Tomka Ágoston

1892. febr. 7. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1924. júl. 30. Érd. Psz. 1914. jún. 29. F. 1935. febr. 2. C. sp. †1976. okt. 7. Pannonhalma.

Bp.-en született, tízéves papi szolgálat után, 1924-ben lépett be Érden a Társaságba. Egy év próbaidő után Szegeden két évig bölcseletet tanult. Utána szintén két évig Innsbruckban teológiai ismereteit mélyítette. 1930-ban Bp.-en a Manrézába került, ahol lelkigyakorlatokat tartott. 1931–2-ben házgondnok és a gazdasági ügyek felelőse volt. 1933-ban Szegeden házi lelkiatyaként és hitszónokként működött. 1934-ben St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1935–8-ban Kalocsán hittanár és a diákok Mária-kongregációjának vezetője volt. 1939-től újra a Manrézában dolgozott, ahol 1940–4-ig íróként szerepelt. A háború utáni években Bp.-en a mukásnegyedekben tartott számos világnézeti előadást. 1950–5-ig, a szerzetesrendek feloszlatása után, Bp.-en végzett lelkipásztori munkát. 1955–8 között a nógrádverőcei szociális otthonban volt házi lelkiatya. 1959–62-ig Bp.-en, 1963–70-ig Nagykovácsiban végzett lelkipásztori kisegítő szolgálatot. 1971-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban élt. Keresett kateketikai segédkönyve volt a Theophil, a hitelemzések három kötete. Ifjúsági regényei bő fantáziájáról tesznek tanúságot.

M: Három nap a Manrézában. Bp., 1933; Theophil. I. A parancsolatokról. Bp., 1933; II. A hitágazatok és bibliai történetek. Bp., 1934; III. A kegyelemeszközök és az először gyónók meg áldozók előkészülése. Bp., 1936; A viszokai hős fiúk. Bp., 1938; Szenes Péter találmánya. Bp., 1939; Modern hitvédelmi kérdések. Bp., 1939; A nagyság varázsa. Bp., 1940; Salamon kincse. Bp., 1942; A világdinamó. Bp., 1942; Mit beszéltem diákjaimmal az Istenről. Bp., 1944. Ir: Cat. Def. II. 101; F-V 24; MJTN 231; Tóth 36; Tüll A.: P. Tomka (László) Ágoston SJ (1892–1976). Anima Una 60. (1976. szeptember) 26–9; Holovics F.: Tomka László Ágoston (1892–1976). Barátaink Levelei. 1976. november 14. 7–10; P. Tomka Ágoston SJ (1892–1976). Szolgálat 33. (1977. húsvét) 102–3; Miklósházy 52–3.született: 1892-02-7, Bpbelépés: 1924-07-30, Érdfogadalom: 1935-02-2, C. sp.papszentelés: 1914-06-29meghalt: 1976-10-7, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Tompai (Tumbai) Gergely, testvér

1671. ápr. 1. Moson. Nyelv: magyar, német. SJ 1694. okt. 27. Trencsén. F. 1707. ápr. 24. C. t. †1741. okt. 15. Kolozsvár.

Mosonban született, Pozsonyból egy kereskedő alkalmazottjaként lépett be huszonhárom éves korában Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Lőcsén betegápoló és ebédlős volt. 1699-ben Pozsonyban a gazdasági felelős segítőjeként dolgozott. 1700-tól haláláig Kolozsváron az alapítványi birtokok felelőse volt különböző, a katalógusokban megszokott címek (oeconomus, gazdasági főnök segítője) alatt.

Ir: Guilhermy II. 297–8; Nom. III. 1720; Po Magyar 752.született: 1671-04-1, Mosonbelépés: 1694-10-27, Trencsénfogadalom: 1707-04-24, C. t.meghalt: 1741-10-15, Kolozsvárbeszélt nyelvek: német

Toposs Ferenc

1613. ápr. 7. Klobusic. Nyelv: szlovák. SJ 1629. dec. 12. Bécs. Psz. 1642. ápr. 5. Nagyszombat. F. 1647. nov. 5. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1683. aug. 14. Jókő.

Klobusicban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1632–4-ben Grazban tanult bölcseletet. 1635-ben Győrben, 1636–7-ben Nagyszombatban és 1638-ban újra Győrben tanított. 1639–42-ben Nagyszombatban volt teológus, 1642. április 5-én ott szentelték pappá. A következő évben Leobenben végezte a harmadik probációt. 1644–5-ben a Nádasdy-misszióban dolgozott. 1646–55-ig Nagyszombatban működött. Öt évig bölcseletet, két évig kazuisztikát és három évig teológiát tanított. 1652-ben a bölcsészeti, 1653-ban a teológiai kar dékánja volt. 1656–7-ben pozsonyi, 1648–60-ban kassai rektorként működött. 1661-ben visszatért Nagyszombatba. Hat-hat évig kancellár és a Szent Adalbert-szeminárium igazgatója volt, s egy-egy évig kazuisztikát, kontroverziát és szentírástant tanított. 1667–73 között Kassán három évig a rektori, négy évig a kancellári hivatalt látta el, és teológiát tanított. 1674-ben visszatért Nagyszombatba. Négy évig az egyetem kancellárjaként és hat évig a Szent Adalbert-szemiárium igazgatójaként működött. Életét több mint három évtizedig a két nagy tanulmányi ház kiépítésére és megszilárdítására fordította mint elöljáró, tanár és a papnövendékek nevelője. 1683. augusztus 14-én, hetvenéves korában halt meg Jókőn, Thököly Imre fogságában.

M: Algamation Aparymaticon. Pozsony, 1637; Sidus Novum. Nagyszombat, 1654; Archi-Laurus Strigoniensis. Nagyszombat, 1655. Ir: CPA II. 773; RMK I. 513, 808, 834; So VIII. 97–8; St 367; Szi XIV. 304; JRH 36.született: 1613-04-7, Klobusicbelépés: 1629-12-12, Bécsfogadalom: 1647-11-5, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1642-04-5, Nagyszombatmeghalt: 1683-08-14, Jókőbeszélt nyelvek: szlovák

Töreki Ödön

1919. aug. 14. Pécel. SJ 1937. aug. 14. Bp. Psz. 1948. jún. 29. Szeged. F. 1954. aug. 15. †2008. aug. 23.

1937–40 között végezte a zugligeti Manrézában a noviciátust és retorikát. 1941–3 között Kassán filozófiát hallgatott. 1944-től a pécsi Pius Kollégiumban volt magiszter. 1946–9 között Szegeden tanult teológiát, ahol 1948-ban szentelték pappá. 1950–1 folyamán Rómában, a Vatikáni Rádió magyar adásának volt a szerkesztője. 1952-ben Dublinban végezte a terciát. 1953-ban Kanadába küldték, Hamiltonban volt a magyarok lelkésze. 1954–8 között Winnipegben, a Szent Pál középiskolában tanított történelmet és hittant, közben a helyi magyarokat pasztorálta. 1959–62 között Shrub Oakon A Szív című újság segédszerkesztője, a magyar emigránsok lelkipásztora és lelkigyakorlat-vezetője volt. 1962-ben átirányítását kérte a felső-kanadai rendtartományba, az első évben a kingstoni Regiopolis középiskolában tanított. 1963–7 között a montreali Szent Ignác-templomban, 1967–70 között Winnipegben a Brébeuf Szent János-plébánián, 1970–82 között az ottawai Szeplőtelen Fogantatás-plébánián szolgált, közben ellátta a fővárosi magyar közösséget is. 1982–2000 között Windsorban a Páduai Szent Antal-plébánián volt plébános. Később gyenge egészségi állapota miatt először Guelph-be, majd Pickeringbe került, ahol időnként besegített a lelkipásztori munkába a környező plébániákon.

Ir: MJTN 253; Miklósházy A.: Töreki Ödön. ProvH 107. (2008. június–szeptember) 50–1; Uő: Töreki Ödön (1919–2008). MJV IV. 473–5; MJN 262.született: 1919-08-14, Pécelbelépés: 1937-08-14, Bpfogadalom: 1954-08-15papszentelés: 1948-06-29, Szegedmeghalt: 2008-08-23

Torma Kálmán

1914. máj. 29. Kővágószőlős. Nyelv: magyar. SJ 1933. aug. 14. Bp. †1937. febr. 3. Bp.

Kővágószőlősön született, a pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett. Édesapja I. világháborús sérülése következtében rövidesen meghalt, így a fiatalember csak nehéz anyagi körülmények között tudott tanulni. Középiskolai tanulmányainak végeztével 1933-ban a bp.-i Manrézában belépett a Társaságba. Másodéves újonc volt, amikor súlyos tüdőbajjal szanatóriumba került. Ezzel elkezdődött hároméves szenvedése. Rendfőnöki engedéllyel letehette első szerzetesi fogadalmait. Fél év elteltével sem volt remény arra, hogy a kórházat elhagyhassa, így az egyházjog rendelkezéseinek értelmében el kellett bocsátani. 1937. február 3-án halt meg. Feljegyzései és levelei egy fiatal keresztény erős hitéről és Istenbe vetett bizalmáról tanúskodnak nagy szenvedései közepette is.

Ir: MJTN 231; Po III. 24196; Torma Kálmán. Manréza 10. (1937. április) 3, 48; Cser L.: Himnusz a kereszten. Torma Kálmán S. J. élete. Bp., 1938; Sinkó F.: Torma testvér. Anima Una 107. (1987. április) 15; Pálos A.: T. K. KMJ I. 65–115.született: 1914-05-29, Kővágószőlősbelépés: 1933-08-14, Bpmeghalt: 1937-02-3, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Tornyos (1930-ig Thurnherr) Gyula

1901. máj. 16. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1916. júl. 30. Nagyszombat. Psz. 1928. Innsbruck. †1944. okt. 8. Bp.

Bp.-en született, Nagyszombatban, tizenöt éves korában lépett be a Társaságba. A próbaévek után Pécsett és Kalocsán fejezte be gimnáziumi tanulmányait. 1922–4-ben Szegeden bölcseletet tanult. Utána két évig Kalocsán volt konviktusi nevelő. 1927–30-ig Innsbruckban tanult teológiát. 1929-ben szentelték pappá. 1931–3-ig Bp.-en az ifjúsági Mária-kongregációt vezette. 1934-ben a belgiumi Drongenben végezte a harmadik próbaévet. 1935-től haláláig vezette a fiatalok Mária-kongregációját. Komoly adottsága volt az ifjúság lelki és emberi nevelésére. Jellemző magatartására az éves katalógusokban 1935–9 között jelölt feladata, „a szegények gondozása”, amelybe bevonta kongreganistáit is. Köréből a harmincas–negyvenes évekből számos pap és szerzetes került ki. Életművében meghatározó a Mária-kongregációról és a szociális kérdésről szóló két írása.

M: Mi a Mária-kongregáció? Bp., 1937; Vázlatok az eucharisztikus diák lelkigyakorlathoz. (Név nélkül.) Klny. Bp., 1937; Szociális kérdés. I. Bp., 1937; A diákkongregációk pedagógiai jelentősége és jelenlegi helyzete. Bp., 1939. Ir: Cat. Def. I. 23.207; F-V 24; MJTN 231; Moltesz J.: Negyven éve halt meg P. Tornyos Gyula SJ, az ifjúsági Mária-kongregációk nagy apostola. BMJ 1984. 12–3; Kosztya.született: 1901-05-16, Bpbelépés: 1916-07-30, Nagyszombatpapszentelés: 1928-0-0, Innsbruckmeghalt: 1944-10-8, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Török (Toeroeck) Ferenc

1730. dec. 4. Kadicsfalva. Nyelv: magyar. SJ 1751. okt. 15. Trencsén. Psz. 1761. Nagyszombat. F. 1766. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1804. jún. 20. Székelyudvarhely.

Kadicsfalván született, végzett bölcsészként lépett be Kolozsvárról Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1754-ben Székelyudvarhelyen, 1755–6-ban Nagybányán tanított grammatikát. 1757-ben Nagyszombatban matematikát tanult. 1758-ban Sopronban retorikát tanított. 1759–62-ig Nagyszombatban végezte a teológiát. 1761-ben szentelték pappá. 1763–5-ben ugyanott a királyi-érseki konviktusban volt nevelő. 1766-ban Kassán, 1767–8-ban Kolozsváron, majd 1769–70-ben újra Kassán tanított bölcseletet. 1771-ben Budán egyházjogot, 1772–3-ban Kolozsváron teológiát adott elő. A Társaság feloszlatása után Székelyudvarhelyen volt főesperes-plébános és tiszteletbeli kanonok haláláig. 1768-ban magyar Szentírást adott ki Kolozsváron.

M: Divus Ivo oratione panegyrica celebratus. Nagyszombat, 1761; Szent Biblia. Kolozsvár, 1768; Assertiones ex universa philosophia. Kolozsvár, 1768. Ir: Nom. III. 1722; Pe 1338; Petrik 1712–1860/V; So VIII. 61; St 366; Szi XIV. 479–80; Temesváry 21, 36; Velics I. 17; Bangha 173; KJKT 76; Albert D.: Kadicsfalvi Török Ferenc. Tamási Áron Gimn. 22.született: 1730-12-4, Kadicsfalvabelépés: 1751-10-15, Trencsénfogadalom: 1766-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1761-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1804-06-20, Székelyudvarhelybeszélt nyelvek: magyar

Török Béla

1703. ápr. 13. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1730. okt. 14. Trencsén. Psz. belépése előtt. F. 1741. febr. 2. 4 fog. prof. †1758. febr. 20. Sárospatak.

Gyöngyösön született, világi papként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1733-ban Ungváron, 1734–5-ben Nagybányán, 1736–8-ban Esztergomban és 1739–41-ben Egerben volt hitszónok. 1742–5-ben Kolozsváron a gazdasági ügyeket vezette. 1746–7-ben Nagyváradon misszionárius volt. 1748–51-ben Kassán a gazdasági ügyek vezetője volt, 1752-től haláláig Sárospatakon a házfőnök és a plébános hivatalát látta el.

Ir: Nom. III. 1722; Pe 900; Po Magyar 753.született: 1703-04-13, Gyöngyösbelépés: 1730-10-14, Trencsénfogadalom: 1741-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: belépése előttmeghalt: 1758-02-20, Sárospatakbeszélt nyelvek: magyar

Tőrös György

1544 k. Nóráp. Nyelv: magyar. SJ 1564. ápr. 28. Bécs. Psz. 1573. aug. 2. Pulkov. †1586. okt. 28. Szentbenedek.

Nórápon született, Bécsben lépett be a Társaságba. Rövidesen Prágában folytatta újoncidejét. Utána ugyanott retorikát és bölcseletet tanult. 1568–9-ben Pulkovban, 1570–2-ben Braunsbergben, 1573-ban újra Pulkovban tanított. Ott szentelték pappá 1573. augusztus 2-án. 1574–7-ig Bécsben teológiát tanult. 1580-ban ment Erdélybe. 1582-ben betegen élt Bécsben. 1583 júniusában újra Erdélybe indult. 1583–4-ben a nagyváradi misszióban dolgozott. Évekig bénulástól szenvedett. 1586-ban Kolozsvárra került, ahol súlyos bőrbaj támadta meg. A pestis kitörésekor Kővárra menekítették. 1586. október végén Szentbenedeken halt meg.

Ir: CPA I. 799; Guilhermy II. 494; MAH II; Velics I. 109–11; Péteri 238.született: 1544-0-0?, Nórápbelépés: 1564-04-28, Bécspapszentelés: 1573-08-2, Pulkovmeghalt: 1586-10-28, Szentbenedekbeszélt nyelvek: magyar

Torralba Thomás de

1554 k. Ocaña. Nyelv: spanyol. SJ 1574. jan. 17. Psz. 1589. †1595. okt. 10. Bécs.

A spanyolországi Ocañában született, 1574-ben lépett be a Társaságba. Az osztrák rendtartományban, 1583-ban Brünnben szerepel mint az alapítványi birtok felelőse. 1587-ben Prágában kazuisztikát és kontroverziát tanult. 1589-ben szentelték pappá. 1590–2-ben Váralján, 1593–5-ben Turócon volt a gazdasági ügyek felelőse. 1595-ben Bécsben halt meg.

Ir: CPA I. 800.született: 1554-0-0?, Ocañabelépés: 1574-01-17papszentelés: 1589-0-0meghalt: 1595-10-10, Bécsbeszélt nyelvek: spanyol

Tosch Karl

1687. nov. 23. Rudolfswerth. Nyelv: horvát, német. SJ 1703. okt. 10. Bécs. Psz. 1718. Bécs. F. 1721. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1737. jan. 26. Laibach.

A krajnai Rudolfswerthben született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1710–2-ben Laibachban, 1713-ban Zágrábban és 1714-ben Goriziában tanított. 1715–8-ban Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1720–2-ben vándormisszionárius volt. 1723-ban Leobenben görög nyelvet tanított a tanárképzőben. 1724–5-ben Nagyszombatban matematikát, 1726–8-ban Klagenfurtban bölcseletet és matematikát, 1729–32-ig Grazban, 1733–4-ben újra Nagyszombatban matematikát tanított. 1735–6-ban Budán és 1737-ben Laibachban a kazuisztika tanára volt.
1730-ban Grazban Eukleidésztől egy összefoglalót és az 1731-es évre naptárt adott ki.

M: Synopsis Euclidis applicati. Graz, 1730; Calendarium in usum anni 1731. Graz, 1730. Ir: Nom. III. 1723; So VIII. 158; St 367.született: 1687-11-23, Rudolfswerthbelépés: 1703-10-10, Bécsfogadalom: 1721-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1718-0-0, Bécsmeghalt: 1737-01-26, Laibachbeszélt nyelvek: német

Tóth (Toeth) Farkas

1746. jan. 5. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1762. okt. 28. Trencsén. †1825. febr. 26. Pannonhalma.

Gyöngyösön született, Pécsről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagybányán grammatikát tanított. 1766–7-ben Pécsett, 1770–1-ben Ungváron, 1772-ben Egerben tanított. 1773-ban elsőéves teológus volt, amikor a Társaságot feloszlatták. Csak később szenteltette magát pappá a pécsi egyházmegyében. A budai akadémiai gimnáziumban tanított, majd Sopronban volt a gimnázium igazgatója. 1803-ban Pannonhalmán tanította a papnövendékeket. Ott halt meg.

M: Divus Joannes virgo. Eger, 1776; Carmen amoebaeum virtuti […] Adami Patachich. Buda, 1782; A magyar szent koronának utolsó hazajövetele. Buda, 1790; A Trenk csúfos ember. H. n., 1790; Onomasticon Leopoldo archiduci. Buda, 1793; A magyar koronás fejedelmet megtámadni nem tanácsos. Pozsony, 1796; Mala Pindarica. Sopron, 1801; Atyjának utolsó megtisztelése után nádorispánjukat. Buda, é. n.; Lovász Zsigmond beiktatásakor mondott beszéd. H. n., é. n. Ir: Nom. III. 1723; Pe 1574; Petrik 1712–1860/III; So VIII. 61; St 366; Szi XIV. 367–8.született: 1746-01-5, Gyöngyösbelépés: 1762-10-28, Trencsénmeghalt: 1825-02-26, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Tóth Kovács Lajos, testvér

1910. okt. 13. Hódmezővásárhely. SJ (1931. ápr. 15.) 1934. szept. 11. Bp. F. 1947. febr.2. †1995. febr. 21. Verőcemaros.

A zugligeti Manrézában a noviciátust mint testvérnovícius 1931–2 között végezte, majd megszakítás után 1934-től folytatta. A noviciátus után nyomdász és bevásárló volt a házban. 1942–6 között Kalocsán ebédlős volt a konviktusban, házi mindenes és portás. 1947–8 között a szegedi kollégiumban volt portás és órás. 1949–50 között ismét a Manrézában volt ebédlős és a templom gondnoka. 1950-ben Tiszahomokra internálták, majd Bp.-en dolgozott fizikai munkásként. 1951–4 között a jászberényi szociális otthonban, majd a következő évben Püspökszentlászlón, 1955–95 között Verőcemaroson volt házi mindenes.
Ir: Pálos 192; MJV III. 235–8, MJTN 232–3; Závodni K.: Fr. Tóth-Kovács Lajos. ProvH 37. (1995. március–április) 22–4; Miklósházy 53.

született: 1910-10-13, Hódmezővásárhelymeghalt: 1995-02-21, Verőcemaros

Tóth Lajos

1932. okt. 20. Tóalmás. SJ 1955. febr. 2. Psz. 1958. jún. 15. F. 1991. szept. 8.

Az illegalitásban lépett be a Jézus Társaságába. A váci szemináriumban tanult, majd Bp.-en lett fizikai munkás. Katonai szolgálata után felvették az egri szemináriumba. Papi szolgálatát 1958-ban kezdte Tápióbicskén hitoktató-káplánként. 1961-ben kinevezték Gombára plébánosnak, majd 1968-tól Pesterzsébeten, 1969-től Kiskunhalason, 1971-től Csongrádon, 1972-ben Jászkarajenőn, 1973-tól Bugacon, 1985-től Balatonkenesén volt plébános. A rend visszaállítása után 1990 és 2012 között Hódmezővásárhelyen volt házfőnök és plébános. 2012-től a pilisvörösvári szociális otthonban koordinátor és lelkipásztor.

Ir: MJTN 232; Tóth L.: Zarándokút. MJV IV. 184–214; Miklósházy 53.született: 1932-10-20, Tóalmásbelépés: 1955-02-2fogadalom: 1991-09-8papszentelés: 1958-06-15

Tóth Mike (Mihály)

1838. szept. 25. Őr. Nyelv: magyar. SJ 1854. szept. 30. Nagyszombat. Psz. 1868. Brixen. F. 1870. aug. 15. C. sp. †1932. okt. 3. Kalocsa.

Pozsonyban 1854-ben, tizenhat éves korában lépett be a Társaságba. A próbaidő után az ausztriai Baumgartenben két év retorikát végzett. Bölcseleti tanulmányait 1859–60-ban Pozsonyban kezdte, és 1861-ben a bécsi Kalksburgban fejezte be. Emellett magyar nyelvet is tanított ott. 1862–4-ben Kalocsán a természetrajz, a következő évben a fizika és a geológia tanára volt. 1866–8-ban Innsbruckban teológiát tanult. Brixenben szentelték pappá 1868-ban. 1869-ben Kalocsán a természetrajz, a fizika és a német irodalom tanára volt. 1870-ben az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Ezzel befejezte rendi képzését, és folytatta tanári működését, nagyrészt Kalocsán.
Összesen ötvenhat évig tanított: ötvenkét évet Kalocsán, hármat a Bécs melletti Kalksburgban és egy évet Pécsett. Fő tárgya volt a természetrajz (negyvenhat évig), azonkívül földrajz és magyar három, fizika és német két, ásványtan, francia nyelv, geológia, kémia, olasz nyelv, történelem egy-egy évig.
A korra és az akkori jezsuita iskolarendszerre jellemző, hogy a rendi tanulmányokon kívül semmi mást nem tanult. Hatalmas munkabírása volt. Korának stílusában három vallásos folyóiratot alapított és adott ki évtizedeken keresztül Kalocsán: a Jézus Szent Szívének Hírnökét 1884-től, a Mária Kertet és a Szűz Mária Virágos Kertjét 1885-től.
Irodalmi működésének fő területe a vallás és a lelkiség volt. Művei általában több kiadást is megértek. Más témakörök is foglalkoztatták, A magyar síkság jövője című munkája befolyással volt az országgyűlés határozatára az Alföld fásításáról. A fényképészet titkai nagy újdonságként hatott. Az építészet története is érdekelte. Erről tanúskodnak a Közép-európai műépítmények és a Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire című művei. A kollégium nagy ásványtárának sorsát is szívén viselte.

M: A nagy áldozat. Szatmár, 1875; A fényképészet titkai. Szatmár, 1875; A keresztény nőnem diadala. (Eöri László néven.) Szatmár, 1875; A keresztény erénynek és tökéletességnek gyakorlása. (Rodriguez nyomán.) 1–3. Kalocsa, 1877; A zárda. Bp., 1877; A magyar síkság jövője. Kalocsa, 1878; Mária-havi virány. Kalocsa, 1878; Fő veszedelmünk. Bp., 1879; Kenyér, ínség idején. Kalocsa, 1881; Mikroskóp őstörténete. Kalocsa, 1881; Magyarország ásványai. Bp., 1882; A legnemesebb Szív. Bp., 1882; Virágcsokor a katholikus gyermekkertből. Kalocsa, 1885; Jubileumi búcsú. Kalocsa, 1886; Vasárnap. Kalocsa, 1889; Új és gyakorlati elmélkedések a mi Urunk Jézus Krisztus életéről, az év minden napjára Kalocsa, 1890; Útmutató az elmélkedéshez. Bp., 1890; Lélekmentő. Szatmár, 1895; Lelki kalauz az élet keskeny ösvényén. Szatmár, 1896; Idegen tájakon. (Új irányú elbeszélések az ifjúság számára.) Szatmár, 1897; Közép-európai műépítmények. Bp., 1898; Hajdan és most. Bp., 1898; Erény-gyöngyök nők életéből. Kalocsa, 1901; A szeretet lángjai. Kalocsa, 1901; Az ásványok és az élet. Kalocsa, 1901; Szent kilenced. Kalocsa, 1901; Szentmise szolgálata. Kalocsa, 1903; Életpálya választása. Kalocsa, 1903; Szerzetes rendek és társulatok Magyarországon. Kalocsa, 1904; Japán hős családok. Kalocsa, 1904; Az erényesség zátonyai. Kalocsa, 1904; A kalocsai főgimnázium ásványtára. Kalocsa, 1908; Spanyolország, különös tekintettel műépítményeire. Kalocsa, 1910; A kalocsai kollégium ötven éve. Kalocsa, 1910; Az angyalok. Kalocsa, 1925; Azok a papok! Kalocsa, 1926; Májusi virágoskert. Kalocsa, 1928; A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége 1853–1934. Kalocsa, 1942. Ir: Cat. Def. I. 18.920; DHCJ IV. 3828; MÉL II. 897; MJTN 232; Petrik 1860–75, 1876–85, 1886–1900, 1901–1910/I. II. 1911–20/II; Po III/3. 24226–7; Szi XIV. 433–5; Tóth 36–9; Tóth Mike S. J. 1884–1909. Mária-kongregáció 2. (1909) 3, 26; P. Tóth Mike 90 éves. Kalocsai–Pécsi Diákszemle 5. (1928. szeptember) 7, 2; Matkovics L.: P. Tóth Mike kitüntetése. A Kalocsai Kollégium Értesítője 1929. 9–13; Frideczky J.: Tóth Mike, 1838–1932. Száz jezsuita arcél III. 223–49; Nagyfalussy L.: Tóth Mike S. J. (1838–1932). A Kalocsai Gimnázium Értesítője (1933) 3–9; Kerkai 132–3; Baják M.: Tanár és író. Jezsuita Nevelés 1. (1955) 11. 272–5; Petruch II. 180–2; Bozsó F.: Tóth Mike. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. (1971) 273–4; MTermTud 321; Grabarits I.: A Tóth Mike gyüjtemény. Studia naturalia 4. (1994) 303–6. Uő: A kalocsai ásványgyűjtemény. Kalocsa, 2000. 45; Leányfalusi K.: Egy paptanár látogatása a körmöcbányai pénzverdében, 1879-ben. Éremtani Lapok 64. (2000) 8–10; Tóth Mike. A szatmári római katolikus Szatmári Egyházmegye író papjai. Szerk. Tempfli I.–Sipos F. Szatmárnémeti, 2002. 195–7; Farkas I.: Tóth Mike Mihály. Magyar Tudóslexikon. Szerk. Nagy F. Bp., 1997. 819; Bai J.: Tóth Mike S. J. 1838–1932. Kalocsai Kollégium 13. (2001) 38–9; Romsics I.: Tóth Mike. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 889–900; A kalocsai polihisztor. Tóth Mike-emlékkönyv. Kalocsa, 2009.született: 1838-09-25, Őrbelépés: 1854-09-30, Nagyszombatfogadalom: 1870-08-15, C. sp.papszentelés: 1868-0-0, Brixenmeghalt: 1932-10-3, Kalocsabeszélt nyelvek: magyar

Traber Zachariás

1611. jún. 24. Mürzzuschlag. SJ 1629. okt. 9. Bécs. Psz. 1642. ápr. 5. Graz. F. 1646. dec. 13. C. sp. Linz. †1679. ápr. 6. Bécs.

Bécsben, tizennyolc éves korában lépett be a Társaságba. A próbaidő után ott végezte bölcseleti tanulmányait is. 1635-ben Leobenben ismételte a humanisztikai tanulmányokat. 1636–8-ban Klagenfurtban tanított középiskolában. 1639–42-ben végezte a teológiát Grazban, ott szentelték pappá. 1643-ban Pozsonyban grammatikát tanított. 1644-ben Nagyszombatban, 1645-ben Passauban a matematika és a bölcselet tanára volt. 1646-ban a házgondnoki hivatalt látta el. 1647–51-ig Nagyszombatban, 1652–3-ban Pozsonyban volt népmisszionárius. A következő két évben Bécsben matematikát tanított. 1656–60 között Varasdon házfőnök volt. 1661–3-ban Bécsben a papnevelő intézetet vezette, és matematikát tanított. 1665–9-ben Klagenfurtban volt házgondnok, de közben matematikát is tanított. 1670-ben Judenburgban házgondnok, a következő évben házi lelkiatya volt. Élete vége felé 1673–8 között Bécsben matematikát tanított.

Ir: Nom. II. 773.született: 1611-06-24, Mürzzuschlagbelépés: 1629-10-9, Bécsfogadalom: 1646-12-13, Linz, C. sp.papszentelés: 1642-04-5, Grazmeghalt: 1679-04-6, Bécs

Trautt Christoph

1623. okt. 16. Arndorf. Nyelv: német. SJ 1640. nov. 1. Bécs. Psz. 1654. Graz. F. 1658. nov. 1. 4 fog. prof. Bécs. †1689. okt. 6. Bécs.

Az ausztriai Arndorfban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1643-ban Grazban elvégezte a tanárképzőt, majd a hároméves bölcseleti kurzust. 1647-ben Leobenben, 1648-ban Judenburgban, 1649–50-ben újra Leobenben tanított. 1651–4 között Grazban végezte a teológiát. 1654-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1656-ban Linzben, 1657–8-ban a bécsi kollégiumban, 1659–60-ban a professzusházban, 1661–3-ban Grazban volt hitszónok. 1664-től a bécsi dóm, 1670-től haláláig a császár és a császári udvar hitszónoka volt. A magyar országgyűlés megnyitásán mondott ünnepi beszéde a béke szelleméről 1681-ben Nagyszombatban jelent meg németül.

M: Leichenrede nach dem Tode des Kaisers Ferdinand III. Bécs, 1657; Der Guete Mann. Octavius Lumaga. Bécs, 1667; Leichenrede nach dem Tode des Grafen Breuner. Bécs, 1669; Oratio gratulatoria Marchio Durlacensi. Bécs, 1671; Österreichische Blu. Margarita Maria Kaiserin. Bécs, 1673; Ewiges Licht. Claudia Felix, Kaiserin. Bécs, 1676; Der Geist des Friedens, eine Predigt bei Eröffnung des Landtages in Ungarn. Nagyszombat, 1681; Aula Sancti Sanctorum. Bamberg, 1683; Conciones de Sanctis. Bamberg, 1692. Ir: Nom. III. 1727; So VIII. 201–3; St 367–8.született: 1623-10-16, Arndorfbelépés: 1640-11-1, Bécsfogadalom: 1658-11-1, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1654-0-0, Grazmeghalt: 1689-10-6, Bécsbeszélt nyelvek: német

Traxler Ferenc

1713. febr. 19. Eger. Nyelv: magyar. SJ 1732. okt. 17. Trencsén. Psz. 1743. Kassa. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Brassó. †1756. jan. 30. Eger.

Egerben született, bölcsészdoktorként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő elteltével 1735-ben Győrben, 1736-ban Esztergomban és 1737–9-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1740–3-ban Kassán tanult teológiát. 1743-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1745–50-ben Brassóban, 1751–6-ban Egerben két évig magyar hitszónok és négy évig házgondnok volt. 1755-ben Kassán magyarul adta ki Télemakhosz bujdosásának történetét.

M: Illustria Virtutum Exempla S. Johannis Francisci Regis. Kolozsvár, 1738; Telemakus bujdosásának történetei. Kassa, 1755. Ir: Nom. III. 1727; Pe 945; So VIII. 203; St 368; Szi XIV. 531–2; KJKT 76.született: 1713-02-19, Egerbelépés: 1732-10-17, Trencsénfogadalom: 1747-02-2, Brassó, 4 fog. prof.papszentelés: 1743-0-0, Kassameghalt: 1756-01-30, Egerbeszélt nyelvek: magyar

Tre(ö)berer Josef

1677. márc. 13. Ambstatt. Nyelv: német. SJ 1692. okt. 28. Trencsén. Psz. 1705 Bécs. F. 1708. febr. 2. C. sp. Judenburg. †1716. dec. 3. Kassa.

Az ausztria Ambstattban született, Steyrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1696–8-ban Grazban tanult bölcseletet. 1699-től Passauban két, Budán, Egerben, majd újra Budán egy évig tanított középiskolában. 1704–5-ben Grazban a kétéves kazuisztika kurzust végezte. 1705-ben Bécsben szentelték pappá. A következő évben Sopronban grammatikát tanított. 1707–8-ban Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet, utána egy évig a grammatika tanára volt. 1709–10-ben Steyrben, 1711–2-ben Grazban, 1713-ban Nagyszombatban 1714–5-ben Egerben, 1716-ban Kassán volt hitszónok. 1712-ben Nagyszombatban német nyelvű műve jelent meg nyomtatásban.

M: Die Überwindung der Hertzen vorgestellet in Ihro Kayser. u. Kön. Maj. Carl dem Sechsten als Dieselbe bey Übernehmung der Ungarischen Reichs-Cron. In der Dom-Kirche Erlau. Nagyszombat, 1712. Ir: Nom. III. 1728; Pe 441; Petrik 1712–1860/V; So VIII. 204; St 368; Szi XIV. 532.született: 1677-03-13, Ambstattbelépés: 1692-10-28, Trencsénfogadalom: 1708-02-2, Judenburg, C. sp.papszentelés: 1705-0-0, Bécsmeghalt: 1716-12-3, Kassabeszélt nyelvek: német

Trescher János

1573. aug. 27. Pozsony. SJ 1593. jan. 10. Brünn. Psz. 1603. Graz. †1645. jan. 20. Pozsony.

Pozsonyban született 1573-ban, Brünnben 1593-ban kezdte meg hosszú szerzetesi életét. A próbaidő után Český Krumlovban egy évig retorikát tanult, s ugyancsak egy évig grammatikát tanított. 1598–1600-ban Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat, majd egy évig Brünnben tanított. 1602–3-ban Grazban tanult teológiát, utána egy évig Sellyén volt gyóntató, majd Grazban és Laibachban tanított retorikát. 1607-ben Brünnben végezte a harmadik próbaévet, ezt követően Komotaun volt öt évig házi lelkiatya. Attól kezdve szinte évente változtatta munkakörét és állomáshelyeit, mígnem életének utolsó tíz évét Pozsonyban töltötte mint házi lelkiatya. Ott halt meg 1645-ben, hetvenkét éves korában.

Ir: CPA I. 800–1.született: 1573-08-27, Pozsonybelépés: 1593-01-10, Brünnpapszentelés: 1603-0-0, Grazmeghalt: 1645-01-20, Pozsony

Trinkell Zakariás

1602. máj. 9. Pozsony. Nyelv: magyar. SJ 1617. okt. 11. Brünn. Psz. 1628. márc. 19. Graz. F. 1641. márc. 19. Kerbertsdorf. 1651–3 tartományfőnök. †1665. szept. 18. Pozsony.

Pozsonyban született, Brünnben lépett be a Társaságba. 1620-ban retorikát végzett Klagenfurtban. 1621–8 között Grazban három évig bölcseletet és 1625-től négy évig teológiát tanult, ott szentelték pappá 1628-ban. 1629-ben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1630-tól Grazban négy évig bölcseletet, utána egy évig a középiskolában az alsósoknál tanított. 1635-ben a kazuisztika, 1636–8-ban a teológia tanára volt. 1639-ben a kancellárhelyettesi, a következő évben a kancellári hivatalt viselte. 1641-ben ugyanott rektor volt. 1645-ben a bécsi professzusházban tartózkodott minden hivatali jelzés nélkül. 1646-ban Judenburgban a harmadik próbaéveseket vezette. 1647–51 között a bécsi professzusház főnöke volt. 1652–4-ben a tartományfőnöki hivatalt töltötte be. Az ő ideje alatt indultak el az első megbeszélések egy önálló magyar rendtartomány létrehozására. 1655–7-ben Judenburgban vezette ismét a harmadik probációs atyákat. 1658–61-ben rektor volt Nagyszombatban, és 1662-től haláláig házi lelkiatya Pozsonyban.

M: Leges communes. Bécs, 1654; Major Dei Gloria. Bécs, 1656; Divinatorium Viae et Vitae Aeternae. Bécs, 1663; Historia Erectionis Statuae B. V. Mariae in foro Aulico. Bécs, 1667. Ir: CPA II. 775; Guilhermy II. 221–2; Kazy 286–7; LKKOS 1411; Po Magyar 752, 755–7 760; So VIII. 247–8; Szi XIV. 545–6; Velics II. 86; Lukács 126.született: 1602-05-9, Pozsonybelépés: 1617-10-11, Brünnfogadalom: 1641-03-19, Kerbertsdorfpapszentelés: 1628-03-19, Grazmeghalt: 1665-09-18, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar

Trost Caspar

1715. jún. 2. Aufroth. Nyelv: német. SJ 1738. okt. 14. Bécs. Psz. 1746. Graz. F. 1753. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1773. Bécs.

Az ausztriai Aufrothban született, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Bécsújhelyen tanított egy évig grammatikát. 1743–6-ban Grazban tanult teológiát. 1746-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1748-ban Bécsben héber nyelvet, 1749–50-ben Budán és 1751–3-ban Klagenfurtban bölcseletet tanított. 1754-ben Budán, 1755-ben Grazban kontroverziát adott elő. 1756-tól haláláig Bécsben élt. Hat-hat évig kontroverziát és egyházjogot tanított. Utána három évig, valószínűleg gyenge egészsége miatt, csak házi gyóntató volt. Utolsó három évében a könyvtárosi hivatalt látta el. 1750-ben Budán latin nyelvű könyve jelent meg a Niceai Zsinatról.

M: Concilium Nicaenum. Buda, 1750; Controversae fidei quaestiones. Bécs, 1762; Oratio de illibato Virginis Conceptu. Bécs, 1771. Ir: Nom. III. 1733; So VIII. 254; St 370–1.született: 1715-06-2, Aufrothbelépés: 1738-10-14, Bécsfogadalom: 1753-02-2, Klagenfurt, 4 fog. prof.papszentelés: 1746-0-0, Grazmeghalt: 1773-0-0, Bécsbeszélt nyelvek: német

Trugly Pál

1903. máj. 5. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1921. aug. 14. Szeged. Psz. 1932. Innsbruck. †1967. okt. 26. Bp.

Bp.-en született, Szegeden lépett be a Társaságba. Próbaidejét az érdi újoncházban töltötte. 1924–5-ben Szegeden, 1926-ban az angliai Jersey-ben végezte bölcseleti tanulmányait. 1927–9-ben Kalocsán volt nevelő a konviktusban. 1930–3-ban Innsbruckban tanult teológiát. 1932-ben szentelték pappá. Doktori dolgozatát tanárai nagyra becsülték. 1934–5-ben Szegeden, 1936–9-ben Bp.-en bölcseletet tanított. 1940-ben ugyancsak Bp.-en író és lelkipásztor volt. 1941-től haláláig betegsége miatt a rendházon kívül élt.

M: Cognitio divina de obiecto indeterminato. Bp., 1937. Ir: Cat. Def. I. 31070; F-V 25; MJTN 233; Holovics F.: Trughly Pál (1903–1967). Levél barátomhoz. 1967. december 5. 2–5; Tüll A.: P. Trughly Pál SJ (1903–1967). Anima Una XI. 2. (1968. június) 6; Tüll A.: Trughly Pál. MJV IV. 475; Miklósházy 53.született: 1903-05-5, Bpbelépés: 1921-08-14, Szegedpapszentelés: 1932-0-0, Innsbruckmeghalt: 1967-10-26, Bpbeszélt nyelvek: magyar

Tüll Alajos

1894. nov. 13. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1912. szept. 7. Nagyszombat. Psz. 1923. júl. 29. Innsbruck. F. 1927. febr. 2. 4 fog. prof. Bp. 1949-ben tartományfőnök. †1987. aug. 21. Pannonhalma.

Bp.-en született, a középiskolát a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. 1912-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1915–7-ben Innsbruckban bölcseletet tanult. 1918–20 között Kalocsán tanított a gimnáziumban. 1921–4-ig Innsbruckban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1923-ban. 1925-ben Bécs-Lainzban volt harmadik probációban. Hároméves bp.-i egyetemi tanulmányai után tanári diplomát szerzett magyar és angol nyelvből. 1929–41-ig Pécsett működött a Pius Gimnáziumban. Öt évig angolt és magyart tanított. Utána nyolc évig a ház rektora, a gimnázium és a konviktus igazgatója és a magyar nyelv tanára volt. 1942–8-ig, az iskolák államosításáig Kalocsán töltötte be ezeket a hivatalokat. Ekkor Pécsre költözött. 1948 végén P. Borbély István tartományfőnök a rendfőnök felhatalmazása alapján, mielőtt elhagyta az országot, őt jelölte ki utódjának. 1949. január 1-jén vette át hivatalát, de rövidesen, rendőri kényszerre, Mezőkövesdre költözött. 1949. augusztus 29-én a tanuló rendtagok külföldre szöktetése miatt letartóztatták. Szeptember 15-én a Fővárosi Bíróság két és fél évre ítélte. Ennek letöltése után Kistarcsára internálták. A tábor feloszlatása után kémkedés vádjával hét évre ítélték. A a Pestvidéki Börtönben kitűnt töretlen magatartásával, elviselve a legsúlyosabb büntetéseket is, például a „kurtavas”-at. 1956. november 1-jén szabadították ki Vácott a börtön kórházából, amikor már járni sem tudott. Bp.-en a Császár és a Lukács fürdőben, a Széher úti kórházban, majd Hévízen ápolták. Onnan Pannonhalmára, a szerzetesek otthonába került, ahol 1961-től az otthonvezető feladatát látta el haláláig.

M: Bertalanffi Pál S. J. 1706–1763. Pécs, 1931; P. Tüll Alajos visszaemlékezései. ÜJV 7–18. Ir: Cat. Def. III. 99; DHCJ IV. 3846; F-V 25; Hetényi Varga II. 350–61; MJTN 234–5; Pálos 193; Tóth 39; P. Tüll Alajos SJ (1894–1987). In quavis mundi plaga III/3. (1987) 17–20; Hegedűs L.: „Töretlen hűséggel” […] P. Tüll A. S. J. emlékére. Pécs, 1987; P. Tüll Alajos S. J. 1894–1987. Anima Una 109. (1987. október) 5–6; Tüll Alajos SJ. Szolgálat 79. (1988. Kisboldogasszony) 95–7; Hetényi Varga K.: P. Tüll Alajos börtönévei. Látóhatár 10. (1991), 157–72; P. Tüll Alajos S. J. KMJ II. 201–6; P. Tüll Alajos visszaemlékezése. ÜJV 7–18; Strigencz A.: P. Tüll Alajos S. J. Kalocsai Kollégium 9. (1997) 33–8; Miklósházy 53–4.született: 1894-11-13, Bpbelépés: 1912-09-7, Nagyszombatfogadalom: 1927-02-2, Bp, 4 fog. prof.papszentelés: 1923-07-29, Innsbruckmeghalt: 1987-08-21, Pannonhalmabeszélt nyelvek: magyar

Turkovich Juraj

1595. ápr. 22. Brdovec. Nyelv: horvát. SJ 1618. okt. 30. Leoben. Psz. 1628. Graz. F. 1635. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. 1645–9 tartományfőnök. †1654. aug. 24. Nagyszombat.

A horvátországi Brdovecben született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1619 novemberében Rómába küldték. 1624-ben Triesztben tanított. 1625-től Grazban először négy évig teológiát tanult. 1628-ban szentelték pappá. Utána újabb négy évig bölcseletet tanított. 1639–41-ben Zágrábban rektor volt. 1645-ben Nagyszombatban a kancellári hivatalt töltötte be, és teológiát tanított. 1643–5-ben Bécsben volt a teológia tanára. 1646–8-ban a tartományfőnöki hivatalt viselte. 1649-ben Grazban, 1650–2-ben Bécsben teológiát tanított. 1653-tól haláláig Nagyszombatban volt rektor.

Ir: CPA II. 776; Kazy 281–2; LKKOS 1416–7; Po Magyar 755; Velics II. 85–6.született: 1595-04-22, Brdovecbelépés: 1618-10-30, Leobenfogadalom: 1635-08-15, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1628-0-0, Grazmeghalt: 1654-08-24, Nagyszombatbeszélt nyelvek: horvát

Turóczi (Thuróczi) József

1704. febr. 22. Pozsony. Nyelv: magyar, német. SJ 1719. nov. 12. Trencsén. Psz. 1733. Nagyszombat. F. 1737. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1764. jún. 15. Pozsony.

Pozsonyban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Győrben tanított grammatikát. 1723–5-ben Grazban végezte bölcseleti tanulmányait. 1726-ban Győrben, 1727–8-ban Pozsonyban, 1729-ben Budán tanított középiskolában. 1730–3-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1733-ban szentelték pappá. 1734-ben Székesfehérváron volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1736-ban Szakolcán a tanárképzőben tanított görög nyelvet. 1737–40-ben Nagyszombatban bölcseletet, 1741-ben Egerben kontroverziát, 1742–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát és kontroverziát, 1744–8-ban Kassán teológiát adott elő. 1749–52-ben Nagyszombatban az egyetem kancellárja volt. 1753-ban Pozsonyban könyvcenzorként működött. 1754–8-ig Bécsben a tartományfőnök helyettese volt. 1759-ben három évre Győrbe került rektornak. 1762-től haláláig Pozsonyban a házi gyóntató hivatalát látta el.

M: Panegyris D. Francisco Xaverio. Nagyszombat, 1729; D. Ignatius de Lojola optime de Theologia meritus. Nagyszombat, 1732; Mater dolorosa. Nagyszombat, 1739; Theologica catholica. Kassa, 1747. Ir: LKKOS 1416–7; Nom. III. 1740; Pe 728; So VIII. 278; St 371; Szi XIV. 581.született: 1704-02-22, Pozsonybelépés: 1719-11-12, Trencsénfogadalom: 1737-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1733-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1764-06-15, Pozsonybeszélt nyelvek: német

Turóczi (Thuróczi) László

1682. máj. 20. Ungvár. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1700. nov. 19. Trencsén. Psz. 1713. Nagyszombat. F. 1718. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1765. febr. 8. Nagyszombat.

Ungváron született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1703-ban Nagyszombatban grammatikát tanított. 1704-ben Klagenfurtban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, majd egy év múlva Bécsben folytatta. 1707–8-ban Kőszegen, 1709-ben Nagyszombatban tanított. 1710–3-ban ott végezte teológiai tanulmányait is, és ott szentelték pappá 1713-ban. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1715-ben Pécsett tanított. 1716–26 között Kassán működött. Két évig retorikát, három évig bölcseletet tanított, utána három évig házgondnok volt, emellett két évig kontroverziát is tanított. Újabb két évig kontroverziát és matematikát adott elő. Utolsó évében magyar hitszónok is volt. 1727–34 között egy évig kazuisztikát tanított, hét évig a Szűz Mária-szemináriumot igazgatta. 1735–7-ben Pécsett iskolaigazgató volt. 1738-ban Egerben házfőnökként, 1739-ben Nagyszombatban szemináriumi igazgatóként, 1740–53-ig Besztercebányán a harmadik probációs atyák vezetőjeként, 1754-től haláláig Nagyszombatban házi lelkiatyaként működött.

M: Lilia in virgineas amoris […] amnes explicata. Nagyszombat, 1709; Maria angelorum Regina. Nagyszombat, 1711; Gemmae latinae. Nagyszombat, 1716; Comitia regnorum ac provinciarum Ungariae. Nagyszombat, 1716; Ecclesia catholica toto terrarum orbe. Nagyszombat, 1717; Effigies inclytorum superioris Hungariae comitatuum. Kassa, 1719; Prima humani generis philosophia. Nagyszombat, 1720;. Philosophia naturae. Nagyszombat, 1720; Annus saecularis Ignatii de Loyola. Nagyszombat, 1722; S. Aloysius Gonzaga. S. Stanislaus Kostka. Nagyszombat, 1727; Arithmetica faciliori methodo data. Kassa, 1727; Ungaria suis cum regibus. Nagyszombat, 1729. Ir: LKKOS 1418; Nom. III. 1741; Pe 553; Petrik 1712–1860/III. V. VII; Po Magyar 1597; RMK II. 2389, 2429; So VIII. 278; St 371–2; Szi XIV. 581–2.született: 1682-05-20, Ungvárbelépés: 1700-11-19, Trencsénfogadalom: 1718-02-2, Kassa, 4 fog. prof.papszentelés: 1713-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1765-02-8, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák

Turóczi (Thuróczi) Mihály

1669. aug. 14. Szakolca. Nyelv: szlovák. SJ 1688. jan. 20. Trencsén. Psz. 1702. Nagyszombat. †1706. ápr. Eperjes.

Szakolcán született, Trencsénben lépett be a Társaságba. 1690–6-ban Kassán három évig bölcseletet tanult, három évig a középiskolában tanított. 1697-ben Trencsénben, 1698-ban Lőcsén volt középiskolai tanár. 1699–1702-ben Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1704-ben Komáromban tanított. 1705-ben Kassán élt, és a következő évben Eperjesen halt meg.

M: Labores laureati. Kassa, 1694; Lilietum immaculatae conceptae Beatae Virginis. Lőcse, 1696. Ir: LKKOS 1418; Nom. III. 1741; Pe 362; RMK II. 1794, 1840; So VIII. 280; St 372; Szi XIV. 582 .született: 1669-08-14, Szakolcabelépés: 1688-01-20, Trencsénpapszentelés: 1702-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1706-04-Eperjesbeszélt nyelvek: szlovák

Turzó István

1914. márc. 25. Kiskundorozsma. SJ 1935. aug. 14. Bp. Psz. 1946. júl. 26. Szeged. F. 1952. aug. 5. †1996. máj. 26. Szeged.

1935–8 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1939–41 között előbb Bp.-en, majd Kassán filozófiát tanult. 1942–3-ban Kalocsán konviktusi felügyelő volt, majd 1944-től Szegeden teológiát tanult, ahol 1946-ban pappá szentelték. 1948-ban a Manrézában végezte a terciát. 1949-ben Bp.-en magyar és angol nyelvből államvizsgát tett. 1950-től a Manrézában novíciusmester, majd Kaposváron lelkész volt. A szétszóratás után, 1950–5 között Bp.-en fizikai munkás, 1955–6 folyamán Szentendrén vincellér volt. 1957–65 között Komlón káplán, majd 1965–78 között Csákváron kertész és segédlelkész volt. 1978–89 között Székefehérváron segédlelkészként dolgozott. 1990-ben a Radvány utcai jezsuita idősotthon lelkésze volt. 1991–5 között Szegeden volt lelkész, majd 1996-ban ismét a Radvány utcában.

Ir: Pálos 193; MJV III. 286–8; MJTN 234; Turzó I.: Önéletrajz (1985). ProvH 45. (1996. augusztus–szeptember) 11; Turzó I.: Életút (Emlékeztető töredék). ÜJV 89–112; Miklósházy 53–4.született: 1914-03-25, Kiskundorozsmabelépés: 1935-08-14, Bpfogadalom: 1952-08-5papszentelés: 1946-07-26, Szegedmeghalt: 1996-05-26, Szeged

Tyukodi György

1623. ápr. 25. Tyukod. SJ 1646. okt. 25. Bécs. Psz. 1669. Nagyszombat. 4 fog. prof. Kassa. †1682. nov. 22. Sárospatak.

Tyukodon született, Bécsben lépett be a Társaságba 1649-ben. A próbaévek után Győrben grammatikát tanított. 1653–9-ben Nagyszombatban bölcseletet és teológiát tanult. 1660-ban szentelték pappá. 1661–3-ban Szatmáron házfőnök és népmisszionárius volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1665-ben Kassán hitoktató és a szeminárium igazgatója volt. 1666–9 között a szatmári rendházat vezette. 1670-ben Kassán, majd 1671–6-ban a Szatmárhoz tartozó Apátin volt lelkipásztor. 1677–9-ben Ungváron rektorként, 1680-tól haláláig Sárospatakon házfőnökként működött.
U, Ú

Ir: Nom. III. 1743.született: 1623-04-25, Tyukodbelépés: 1646-10-25, Bécsmeghalt: 1682-11-22, Sárospatak