A névtárról

Szilas László SJ (1927–2012) a magyar jezsuiták azon generációjához tartozott, aki életének és működésének nagy részét emigrációban volt kénytelen tölteni a kommunista üldöztetés miatt. A külföldre menekült magyar jezsuiták azonban tevékenyen töltötték ezeket az évtizedeket, így Szilas László is 1963-tól négy évtizeden át volt a római jezsuita Történeti Intézet tagja és igazgatója, egyháztörténészek nemzedékeit tanította, mindemellett pedig hatalmas kutatói életművet hagyott hátra a jezsuita rend 1773 előtti magyarországi történetére vonatkozólag. Polgár László SJ és Lukács László SJ mellett a „római magyar iskola” pillére volt.

Az 1980-as évektől aktívan részt vett egy jezsuita történelmi lexikon (Diccionario histórico de la Compania de Jesús) szerkesztésében és előkészítésében, amely végül 2001-ben jelent meg négy hatalmas kötetben, benne több mint szócikkel Szilas Lászlótól. Ennek nyomán jutott Szilas László arra a gondolatra, hogy szükség volna egy magyar jezsuita történeti lexikonra is. Egy vele készült interjú alapján kb. 1500 életrajzi szócikk mellett több száz tétel foglalkozott volna a rendtörténet, a rendi alkotmány főbb fogalmaival, valamint az egyes rendházak és missziós állomások történetét is szerette volna feldolgozni. A lexikonon 2002-től kezdett aktívan dolgozni, és egészen élete végéig foglalkozott vele.

Szilas László 2012 elején Rómában bekövetkezett halálát követően Dr. Molnár Antal, a Jezsuita Levéltár korábbi igazgatója, a Római Magyar Akadémia igazgatója gondoskodott a hagyaték Budapestre szállításában, és ennek folyamán sikerült lementenie elektronikus formában az addig elkészült lexikont is. Ez alapján megállapítható volt, hogy Szilas László az életrajzi szócikkek közel 90%-val elkészült, ám a rendtörténeti-fogalmi és a rendház-történeti szócikkekre már nem jutott ideje, azok csak kis számban készültek el. Így az a döntés született, hogy a Szilas László megkezdett munkáját életrajzi lexikonná bővítjük.

Az életrajzi szócikkek egységes formátumát még Szilas László alakította ki: a legfontosabb életrajzi adatokat (név, születés helye, ideje, belépés a rendbe, papszentelés, fogadalomtétel, elhalálozás adatai) követte a részletes életrajz, majd az adott személy által kiadott művek bibliográfiai jegyzéke, végül az adott személyről szóló művek bibliográfiai adatai. Ennek nyomán a végső munkálatok a következő elvek mentén kezdődtek meg:

  1. Mivel érezhető volt bizonyos aránytalanság a Jezsuita Rend 1853. évi magyarországi visszatelepedését követő időszak Szilas László atya által elkészített életrajzaiban, így az a döntés született, hogy az 1956. december 31-ig belépett rendtagok életrajzai kerüljenek felvételre. A felső határidőt indokolta, hogy a magyar provincia kettészakadása az 1956. évi forradalommal állandósult, és ez alapvető rendtörténeti határt jelent.
  2. Szintén aránytalanságok voltak tapasztalhatóak az egyes segítőtestvérek életrajzaiban. A Szilas László által elkészített testvér-életrajzoknál (főként az 1773. évi első feloszlatás előtti időszakból) különösen kitapintható volt a lexikon készítőjének dilemmája a sokszor csak egy-két évig, rövid időszakban Magyarországon tevékenykedő rendtagok életrajzával kapcsolatban, így itt sokszor csak egy-egy megjegyzésre szorítkozott. Ezért az a döntés született, hogy ezeket a rövidebb szócikkeket elhagyjuk.
  3. Szintén jól látható volt a 2012 előtt elkészült szövegben a helynevek írásmódjának, rövidítésének következetlensége. Ezért az a döntés született, hogy a lexikonban egységesen a magyar megfelelőt használjuk a ma már határontúli települések esetében.
  4. Szilas Lászlónak sajnos szintén nem nyílt lehetősége a bibliográfiai leírásokban használt rövidítések elkészítésére és egységesítésére, így ezeket is következetesen egységes formára hoztuk, a bibliográfiai rövidítéseket pedig egy külön jegyzékben oldottuk fel.

Az 1853 utáni életrajzokat Bikfalvi Géza egészítette ki és bővítette, míg a szöveget Mihalik Béla gondozta. Az így elkészült lexikon olvasószerkesztését Schmal Alexandra és Hradeczky Mónika végezte.

Szilas László SJ munkája hiánypótló műnek számít. Bár számos kézikönyv, életrajzi lexikon áll rendelkezésre, amelyekben bőven találunk életrajzi adatokat a Jezsuita Rend több mint 450 éves magyarországi múltjából, ilyen egységes szerkezetű és kizárólagosan jezsuita életrajzi munka iránt érezhető volt az igény. Az életrajzi lexikon online felületen történő megjelentetése és keresővel való ellátása ugyanakkor lehetőséget teremt a sokrétű felhasználhatóságra, a könnyebb feltárásra és szélesebb társadalmi rétegek számára teszi elérhetővé a kézikönyvet. A munka ugyanakkor tisztelgés és összegzés is: Szilas Lászlónak, és a római magyar iskola tagjainak évtizedes, aprólékos kutatómunkájával felhalmozott tudásanyagát teszi közkinccsé a 21. század kutatói számára modern formában.