Chierculi Giovanni Paolo

1542 k. Perugia. Nyelv: olasz. SJ 1559. ápr. 25. Róma. †1566. aug. 24. Bécs.

Rómában lépett be a Társaságba 1559-ben. 1560 őszén Bécsbe érkezett több társával. Két évig retorikát tanult. 1562–3-ban humaniorát tanított. Ezután megkezdte bölcseleti tanulmányait, de 1566 első felében egészségi okokból Nagyszombatba küldték. Még ez évben Bécsben meghalt.

Borza Mihály

1672. szept. 24. Szepeskáptalan. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1689. nov. 6. Trencsén. Psz. 1703. Bécs. F. 1707. febr. 2. Nagyszombat. †1752. júl. 24. Turóc.

A lőcsei kollégiumban tanult, és onnan lépett Trencsénben a Társaságba. 1692-ben Kassán az alsó osztályban tanított és az iskolai színjátszás felelőse volt. Egy év után ugyanott elvégezte a bölcseletet. 1696-ban újra az alsósokat tanította, és a bölcseleti hallgatók felügyelője volt a nemesi konviktusban. 1697-től egy-egy évig Szakolcán, Trencsénben és Nagyszombatban tanított. 1700–3-ig Bécsben végezte a teológiát és Győrben a harmadik próbaévet. 1705–11-ben Besztercebányán házgondnok és a gazdasági ügyek intézője volt. Ugyanezeket a feladatokat látta el egy évig Pozsonyban és három évig Trencsénben. 1717-től Szakolcán rektor, 1721-től Turócon házfőnök, 1727-től Lőcsén rektor, 1730-tól Szepesváralján, 1732-től újra Turócon, 1740-ben Szatmárnémetiben és 1741-től haláláig újra Turócon volt házfőnök. A tény, hogy harmincöt évig, ha kisebb házakban is, elöljáró volt, azt mutatja, hogy nemcsak a kormányzásban, hanem a lelkipásztori munkák megszervezésében is kiváló képességei voltak.

Hunya Dániel

1900. ápr. 29. Endrőd. Nyelv: magyar. SJ 1919. nov. 20. Nagyszombat. Psz. 1928. júl. 31. Bp. F. 1938. febr. 2. 4 fog. prof. Szeged. †1957. nov. 6. Érd.

Az ausztriai Feldkirchben lépett a Társaságba, majd még novícius korában hazajött Szegedre. Tanulmányainak nagy részét gyenge egészsége miatt magánúton végezte. Bp.-en szentelték pappá 1928. július 26-án. 1930–50-ig a szegedi egyházmegyeközi szeminárium lelkivezetője volt. Attól kezdve állandóan betegeskedett. 1955-ben letartóztatták és a bp.-i gyűjtőfogház kórházába szállították, kihallgatásokra azonban nem került sor. P. Hunya országos hírű papnevelő volt. Sokat tett a magyar papság lelki és szellemi képzésének emelésére. 1948-ban megalapította a Papi Lelkiség című folyóiratot, melynek munkálataiban a világi és szerzetes papság legjobbjai működtek közre.

S(z)albeck Mihály

1709. márc. 24. Galac. Nyelv: magyar, román. SJ 1725. okt. 27. Trencsén. Psz. 1740. Nagyszombat. F. 1743. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszeben. †1758. febr. 25. Gyulafehérvár.

S(z)albeck Ferenc testvéröccse, a moldáviai Galacon született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1729-ben Sopronban tanított. 1730–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1733–5-ben Kolozsváron, 1736-ban Székelyudvarhelyen tanított. 1737–40-ben Nagyszombatban elvégezte a teológiai tanulmányokat. 1740-ben szentelték pappá. 1741-ben Székesfehérváron lett hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1743–8 között Kolozsváron négy évig bölcseletet tanított, egy évig misszionárius volt, s újabb egy évig kontroverziát adott elő. 1749–52-ben Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1753-tól haláláig Gyulafehérváron az erdélyi görög katolikus püspök teológusa volt. Latin nyelvű művei Kolozsváron jelentek meg.

Scherhäkl Miksa

1649. febr. 2. Mosonmagyaróvár. Nyelv: magyar, német. SJ 1668. okt. 25. Trencsén. Psz. 1680. Nagyszombat. F. 1686. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1701. márc. 4. Nagyszombat.

Bécsből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1671-ben Győrben grammatikát tanított, 1672–4-ig Bécsben bölcseletet tanult. Utána két évig Sopronban tanított. 1677–80-ban Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1680-ban. 1681–2-ben Lőcsén hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684-ben Kassán hitszónok volt. A következő évben neve munkakör nélkül szerepel Lipótváron. 1686–8-ban Trencsénben újoncmester és házi lelkiatya volt. 1689–91-ben Sopronban rektorként, 1692–3-ban Komáromban házfőnökként szerepel. 1694–5-ben a bécsi Pázmáneumban, 1696–9-ben Győrben volt rektor. 1700-tól Nagyszombatban házgondnok volt, itt halt meg.

Joó András, testvér

1895. júl. 15. Hódmezővásárhely. Nyelv: magyar. SJ 1921. júl. 30. Érd. F. 1933. aug. 15. C. t. Nagykapornak. †1987. ápr. 8. Pannonhalma.

Huszonhat éves korában Érden lépett a Társaságba. Kiváló géplakatos és közszeretetben álló testvér volt. Főbb állomáshelyei a rendtartományban: 1924–8 Kalocsa, 1930–9 Nagykapornak, 1940-től Bp., Manréza. Úgy látszik, hogy 1950 nyarán a szerzetesek elhurcolásától függetlenül tartotta őt a rendőrség hosszabb ideig fogva. Szabadulása után szakmunkás volt Bp.-en. Időskorában Pannonhalmára került, és ott is dolgozott, amíg egészsége megengedte.

Lipsicz Mihály I.

1685. szept. 27. Bezenye. Nyelv: magyar. SJ 1705. okt. 27. Bécs. Psz. 1717. Graz. F. 1723. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1734. ápr. 30. Sopron.

Bezenyén született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1708–10-ben Grazban végezte a bölcseletet. 1711–2-ben Zágrábban, 1713-ban Budán tanított grammatikát. A teológiát 1714-ben Nagyszombatban kezdte és Grazban folytatta. 1717-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1719-ben Kőszegen tanított. 1720-ban Gyöngyösön, 1721–3-ban Komáromban, 1724–5-ben Esztergomban, 1726–7-ben Székelyudvarhelyen volt hitszónok. 1728–9-ben Kolozsváron a konviktust vezette. 1730-ban Varasdon, a következő évben Szatmárnémetiben volt házfőnök. 1732–3-ban Nagyszombatban házgondnokként és 1733–4-ben Sopronban a konviktus igazgatójaként működött.

Rausch Ferenc

1743. szept. 13. Prellenkirchen. Nyelv: német. SJ 1761. okt. 20. Bécs. Psz. 1771. Graz. †1816. jan. 26. Pozsony.

Az alsó-ausztriai Prellenkirchenből származott, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Győrben végezte a tanárképzőt. 1765–6-ban Bécsben bölcseletet, 1767-től Grazban előbb szentírási görög és héber nyelvet, valamint matematikát, utána négy évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1771-ben. Tanári működését a bécsi Theresianumban kezdte, ahol civil és katonai építészetet adott elő, a Társaság feloszlatása után is ott tanított. 1777-ben a Nagyszombatból Budára költözött egyetemen a gyakorlati mértan tanára lett. Fontos szerepe volt az 1782-ben alapított Institutum Geometricum tervezésében és beindításában. Az intézet célja volt mérnököket kiképezni, akik képesek folyókat szabályozni, csatornákat építeni, mocsarakat lecsapolni, gátakat és malmokat készíteni, utakat és hidakat tervezni, valamint középületeket emelni. Ő volt a magyar mérnökképzés megalapítója. 1785–6-ban a bölcsészeti kar dékánja, a Geometriai Intézet igazgatója és 1791–2-ben az egyetem rektora volt. 1800-ig tanított. Pestről Pozsonyba került az akadémia rektorának. 1803-ban királyi tanácsos és a győri tankerület főigazgatója lett. Kanonokként halt meg.

Somfai Béla

1932. aug. 5. Sárszentmiklós. SJ 1952. szept. 15. Psz. 1961. jún. 18. 4 fog. 1969. aug. 15. †2015. ápr. 6. Pickering.

A szerzetesrendek feloszlatása miatt teológiai tanulmányait az egri szemináriumban kezdte, majd egy évvel később a veszprémiben folytatta, amelyet 1952-ben bezártak. Az év őszén megkezdte a jezsuita rendtartomány „földalatti noviciátusát”, közben fizikai munkát végzett, majd kétéves sorkatonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után a bp.-i Hittudományi Akadémia civil hallgatója lett. 1956-ban elöljárói kívánságára Nyugatra távozott. 1957-ben a római Gergely Egyetemen licenciátust szerzett filozófiából. Teológiai tanulmányait a torontói Regis College-ban licenciátussal zárta 1963-ban, közben pappá szentelték. Jezsuita formációját Clevelandben fejezte be. 1964–6 között a montreali Loyola középiskolában hittant és matematikát tanított. Doktori tanulmányait az ottawai Szent Pál Egyetemen végezte. Közben 1969-ben meghívták a torontói School of Theology tanárának, itt tanított 1993-ig erkölcsteológiát és bioetikát. Közben néhány évig a kanadai magyar jezsuiták elöljárója is volt. 1993-ban emeritált és visszatért Magyarországra, a Szegedi Hittudományi Főiskolán az erkölcstan és a bioetika tanszékvezető professzora és oktatási rektorhelyettese volt 2007-ig, valamint a bp.-i Semmelweis Orvostudományi Egyetem látogató professzora. 2007 óta a Sodrás utcai jezsuita közösség tagja, lelkipásztori munkát végez. Élete utolsó éveire visszatért Kanadába.

Kristofics Lajos, testvér

1891. febr. 6. Récse. SJ 1909. szept. 29. Nagyszombat. †1918. nov. 4. Kalocsa.

1909–11 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1912-ben Nagykapornakon volt szabó, ruhatáros és betegápoló; 1913–4-ig Kalocsán szabó, ruhatáros és sekrestyés. 1915-ben Pozsonyban szabó, ruhatáros és házi kísérő, 1916–8 között pedig Kalocsán szabó és ruhatáros volt.

Kipper Károly

1875. márc. 1. Lovrin. SJ 1894. júl. 28. Nagyszombat. F. 1914. febr. 2. Pozsony. †1934. jan. 20. Bp.

A Bánságban született, 1894–6 között Nagyszombatban volt novícius, a következő évben pedig St. Andräban retorikus. 1899–1901 között Kalocsán volt magiszter, majd 1902–4 között Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1905–6-ban Leuvenben, 1907–9-ig Innsbruckban végezte a teológiát. 1910–1-ben Nagyszombatban volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese. 1912-ben Linzben végezte a terciát. 1913–8-ig Pozsonyban szolgált mint lelkész, a Mária-kongregációk prézese és különböző vallásos társulatok vezetője. 1919–23 között a pécsi Pius Gimnáziumban magyar, német és francia nyelvet, valamint gyorsírást tanított. Itt alapította meg a konvertita zsidók számára a Krisztus Király Szövetséget. A Mária-kongregációk prézese volt. 1924-ben Szatmárnémetiben a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető; 1925–34-ig Bp.-en lelkész, a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető volt. A jezsuiták szociális munkáiban külföldi munkaközvetítéssel foglalkozott. A Szűz Mária Társaság társalapítója volt. Élete utolsó hónapjait társaitól elzárva élte, mivel súlyos tüdőbetegségben szenvedett.

Szepesi (Spisiák) József

1873. ápr. 6. Szarvas. SJ 1898. jún. 25. Nagyszombat. F. 1908. aug. 15. †1956. okt. 28. Pannonhalma.

1898–1900 között testvérnovícius volt Nagyszombatban, 1901-ben Linzben szabó és házi kísérő. 1902–3-ban Innsbruckban volt portás és szabó. 1904–46-ig a pesti rendházban szolgált: portás, betegápoló, templomgondnok, bevásárló, majd 1909-től a provinciális sociusa volt. 1947-ben Szegeden házi mindenes. 1948–50 között Nagykapornakon kertész, méhész és a baromfitelep felügyelője volt. A szétszóratás után a pannonhalmi szociális otthon lakójaként élt.

Hübner Ágoston

1844. júl. 24. Nagylévárd. Nyelv: magyar. SJ 1860. nov. 13. Nagyszombat. Psz. 1873. Innsbruck. F. 1877. febr. 2. C. sp. Kalocsa. †1933. febr. 16. Nagyszombat.

1860-ban Nagyszombatban kezdte szerzetesi életét. Két-két évet töltött a próbaidőben és retorikai tanulmányokban. Utána Kalocsán öt évig retorikát tanított. 1870–1-ben Pozsonyban, majd a következő két évben Innsbruckban teológiát tanult. 1873-ban szentelték pappá. Két év kalocsai tanárság után 1876-ban Prágában végezte a harmadik próbaévet. 1877-től Kalocsán görög és latin nyelvet tanított. 1882–3-ban Szatmárnémetiben volt házfőnök. A következő évtől 1898-ig Kalocsán főleg görög nyelvet adott elő. A következő évtől Nagyszombatban három évig tanított, utána magyar hitszónok lett 1909-ig. 1910-ben Pozsonyban volt lelkipásztor. 1911-től Nagyszombatban működött, 1914-től mint író.

Miell Péter

1681. nov. 30. Szentmargit. Nyelv: német. SJ 1698. okt. 25. Bécs. Psz. 1711. Bécs. F. 1716. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1755. okt. 31. Bécs.

Szentmargitban született, Bécsújhelyről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott a tanárképzőben tanult. 1702–3-ban Bécsben, 1704-ben Klagenfurtban bölcseletet hallgatott. 1705-től egy-egy évig Bécsben, Kremsben és Pozsonyban tanított. 1708–11 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1711-ben. A harmadik próbaévre Leobenbe került. 1713-ban Egerben, 1714-ben Besztercebányán tanított. 1715–7 között Nagyszombatban két évig retorikát, egy évig matematikát adott elő. 1718-ban a bécsi újoncházban végzett lelkipásztori munkát. 1719–20-ban Nagyszebenben házi lelkiatyaként működött. 1721–3-ban a bécsi professzusházban börtönlelkész és lelkipásztor, 1724–5-ben Pozsonyban házfőnök volt. 1726–45-ig Brüsszelben először az osztrák helytartóságon az udvarhölgyek gyóntatója, az utolsó években pedig a belgiumi tábori lelkészek főnöke volt. 1746–7-ben a bécsi professzusházban kórházlelkészként és lelkipásztorként működött. 1748–9-ben Pozsonyban házfőnök, 1750–1-ben a kollégiumban házgondnok, majd házi lelkiatya volt. 1752-től haláláig a bécsi professzusház lelkiatyjaként működött.

Keller Georg

1659. aug. 15. Graz. Nyelv: német. SJ 1674. dec. 8. Bécs. Psz. 1689. Graz. F. 1692. febr. 2. C. sp. Passau. †1720. aug. 21. Krems.

Grazban született, tizenöt éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1677-ben Leobenben volt a tanárképzőben. A bölcseletet Nagyszombatban kezdte és Bécsben fejezte be 1680-ban. 1681-ben Kremsben, 1682–3-ban Linzben, 1784-ben újra Kremsben, majd Leobenben tanított. A teológiát 1686–9-ben Grazban és Bécsben végezte. Judenburgban volt a harmadik probációban. 1691-től, kevés kivétellel, egész életében hitszónok és lelkipásztor volt. Mo.-i működésének állomásai: 1691 Pozsony, 1698 Selmecbánya, 1701 Pécs, 1702–3 Nagyszombat, 1704, 1707–9 Sopron, 1710 Pozsony, 1718–9 Sopron, házgondnok. Onnan betegen Kremsbe került, ahol 1720-ban meghalt.

Andor (1911-ig Czauner) Viktor Géza

1879. jún. 6. Németmokra. Nyelv: magyar. SJ 1896. aug. 13. Nagyszombat. Psz. 1910. júl. 26. F. 1917. febr. 2. 4 fog. prof. †1963. márc. 28. Pannonhalma.

Nagyszombatban végezte noviciátusát 1896–8 között. Ugyanott folytatta középiskolai tanulmányait, 1901-ben érettségizett. 1902–4-ben internátusi nevelő, majd természetrajztanár volt Kalocsán. Bölcseleti tanulmányait 1905–7-ben Pozsonyban, a teológiát 1908–11-ben Innsbruckban végezte. A bp.-i egyetemen földrajzot és természetrajzot tanult, 1916-ban doktorált. 1917–28-ig Kalocsán, 1929–50 között Pécsett volt gimnáziumi tanár és a rendi kisszeminárium vezetője. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor Mezőkövesdre vitték. 1951-ben került Pannonhalmára, a szerzetesek szociális otthonába.

Maurach Máté

1579. nov. Pozsony. Nyelv: német. SJ 1600. máj. 14. Brünn. Psz. 1610. F. 1619. júl. 21. C. sp. Graz. †1648. febr. 10. Pozsony.

Pozsonyban született, Brünnben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1603–5-ig Grazban bölcseletet tanult. Utána a csehországi Chomutovban két, Prágában egy évig tanított. 1609–10-ben Grazban teológiát végzett. 1611-ben vándormisszionárius. A következő évben Olmützben végezte a harmadik probációt. 1613-ban Bécsben hitszónokként működött. 1614–5-ben Káldi Márton társaként dolgozott a monyorókeréki misszióban. 1616–8-ban Millstattban volt hitszónok, a következő évben Alsólendván misszionárius. 1620–1-ben Laibachban iskolaigazgatóként és katekétaként dolgozott. 1622–7 között Bécsben hitszónok, 1628–30-ban Győrben házi lelkiatya volt. 1631–6 között Nagyszombatból látta el a lévai missziót mint lelkipásztor. 1637–8-ban Győrben, 1639–40-ben Kremsben volt házi lelkiatya. 1641–5-ben Bécsben és 1646–8-ban Pozsonyban betegeskedett.

Máriás (1946-ig Gologi) Lajos

1908. júl. 4. Kalocsa. Nyelv: magyar. SJ 1925. szept. 7. Érd. Psz. 1937. jún. 24. Szeged. F. 1940. febr. 2. C. sp. †Sülysáp. 1997. febr. 19.

1925-ben lépett be az érdi újoncházba. A két év próbaidő után Kalocsán fejezte be a gimnáziumot. 1929-től Szegeden végezte a hároméves bölcseleti tanulmányokat. Utána újabb három évig magiszter volt Pécsett. Innsbruckban kezdte el a teológiát, de egy év után Szegeden folytatta. Ott szentelték pappá 1937-ben. A harmadik próbaév után Bp.-en latin, történelem és földrajz tanítására készült. Kalocsán és Pécsett működött az iskolák államosításáig 1948-ban. Utána Pécsett végzett lelkipásztori munkát. 1950-ben az elhurcoláskor nem volt otthon. A rendőrség évekig kereste, de nem sikerült őt elfogniuk. Tíz évig bujkált nehéz körülmények között. 1960-ban a hatóságok engedélyezték, hogy Pannonhalmára költözhessen. Később volt pécsi diákja, Szegedi László vette magához a sülysápi plébániára. Ott halt meg nyolcvankilenc éves korában.

Somogyi Szilárd

1932. máj. 2. Szeged. SJ 1952. jan. 15. †1958. jún. 13. Leuven.

1949-ben jelentkezett a Jézus Társaságába, de betegsége miatt nem kezdhette meg a noviciátust. Majd feloszlatták a szerzetesrendeket, ezért teológiai tanulmányait az egri szemináriumban kezdte meg 1950-ben, 1952-től a bp.-i Hittudományi Főiskola civil hallgatója lett, közben a jezsuiták „földalatti noviciátusában” tanult. 1953-tól a Pedagógiai Főiskolára járt, orosz szakra. 1955-től Sződön tanított orosz nyelvet az általános iskolában. 1956 januárjában megbetegedett, de a nyáron elöljárói kívánságára kérte felvételét a szegedi szemináriumba. 1957 januárjában elhagyta az országot, rövid bécsi betegeskedés után Egenhovenbe ment és felkészült az universa vizsgára. Ezt követően Leuvenbe ment filozófiai tanulmányokra. Betegsége közben súlyosbodott, későn fedezték fel, hogy rákja van.

Lupperger Jakob

1657. júl. 25. Bécs. Nyelv: német. SJ 1673. okt. 7. Bécs. Psz. 1687. Graz. F. 1691. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1734. febr. 12. Bécs.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1677–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1680-tól egy-egy évig tanított Grazban, Leobenben, Bécsújhelyen és Judenburgban. 1684–7-ben a teológiát Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1687-ben. Utána Judenburgban volt a harmadik próbaévben. 1689–92-ben Nagyszombatban bölcseletet, 1693–6-ban Grazban három évig bölcseletet és egy évig kontroverziát tanított. 1697–9-ig Linzben egy évig egyházjogot tanított, két évig ünnepi hitszónok volt. Ez maradt a következő években is fő feladata, 1706–9-ig Klagenfurtban, 1710-ben Linzben és 1711–2-ben a bécsi professzusházban. 1713–5-ben Kremsben, 1716–7-ben pedig Steyrben rektor. 1718–9-ben Grazban a konviktus igazgatója volt. 1720-tól haláláig Bécsben élt: négy évig szentírástant adott elő, hét éven át házi lelkiatya és négy évig gyóntató volt. Első könyve 1691-ben jelent meg Nagyszombatban.

Tosch Karl

1687. nov. 23. Rudolfswerth. Nyelv: horvát, német. SJ 1703. okt. 10. Bécs. Psz. 1718. Bécs. F. 1721. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1737. jan. 26. Laibach.

A krajnai Rudolfswerthben született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1710–2-ben Laibachban, 1713-ban Zágrábban és 1714-ben Goriziában tanított. 1715–8-ban Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1720–2-ben vándormisszionárius volt. 1723-ban Leobenben görög nyelvet tanított a tanárképzőben. 1724–5-ben Nagyszombatban matematikát, 1726–8-ban Klagenfurtban bölcseletet és matematikát, 1729–32-ig Grazban, 1733–4-ben újra Nagyszombatban matematikát tanított. 1735–6-ban Budán és 1737-ben Laibachban a kazuisztika tanára volt.
1730-ban Grazban Eukleidésztől egy összefoglalót és az 1731-es évre naptárt adott ki.

Laurenchich Miklós

1707. jún. 30. Krapina (okt. 30. Zágráb?). Nyelv: horvát. SJ 1724. okt. 14. Bécs. Psz. 1738. Nagyszombat. F. 1743. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1762. szept. 25. Zágráb.

Zágrábból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után bölcseletet tanult Grazban 1727–9 között, majd két-két évig Varasdon és Zágrábban tanított. 1735–8-ban Nagyszombatban végezte a teológiát. 1738-ban szentelték pappá. 1739-ben Grazban kánonjogot tanult, majd Judenburgban elvégezte a harmadik probációt. 1741–4-ben Zágrábban egy évig hitszónok volt, majd előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1745–7-ig Laibachban tanított bölcseletet. Utána két-két évig Zágrábban és Goriziában a kazuisztika tanára volt. Visszatérve Zágrábba egy évig kazuisztikát tanított, és egyig házgondnokként működött. 1754-ben Varasdon látta el ezt a feladatot. A következő évtől Zágrábban még egy évig tanított, majd haláláig lelkipásztori munkát végzett. A Szűzanya szeplőtelen fogantatásáról szóló latin nyelvű ünnepi beszéde Nagyszombatban nyomtatásban is megjelent.

Kirina Ferenc

1732. nov. 11. Szentmárton. Nyelv: magyar. SJ 1748. okt. 14. Trencsén. Psz. 1762. Graz. F. 1766. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †?

Szentmártonban született és Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1751-ben Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1752–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána Budán grammatikát tanított. 1756-ban matematikát tanult Nagyszombatban, majd ugyanott 1759-ig a középiskolában tanított. A teológiát 1760–3-ig Grazban végezte. 1762-ben szentelték pappá. 1764-ben Sárospatakon hitszónok volt, s utána került a harmadik probációba Egerbe. 1766-ban Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban volt nevelő és magyartanár. 1767-ben misszionáriusként dolgozott Komáromban. 1768-tól a Társaság feloszlatásáig Győrben latin nyelvet tanított a tanárképzőben. Utána a győri egyházmegye papja és az akadémia hitszónoka volt.

Répszeli László

1703. ápr. 24. Böde. Nyelv: magyar. 1725. okt. 9. Trencsén. Psz. 1735. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1763. ápr. 24. Buda.

Bödén született, Nagyszombatból a bölcseleti doktori cím elnyerése után lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1726–30-ban Pozsonyban, 1731-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1732–5-ben Bécsben végezte. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Grazban egyházjogot tanult. 1737-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1739–42-ben Kolozsváron bölcseletet, 1743–9-ben Nagyszombatban egy-egy évig kazuisztikát és egyházjogot, négy évig teológiát tanított. Közben 1743-ban a bölcsészeti kar, 1744-ben a jogi és 1746–8-ban a teológiai kar dékánja volt. Utolsó évében a szemináriumot vezette. 1750–2-ben Kassán rektor, 1753-ban Budán iskolaigazgató, 1754–6-ban Nagyszombatban a szeminárium vezetője volt. 1757–60-ban Kolozsváron rektorként, majd 1763-ban Budán házi lelkiatyaként működött. A magyar őstörténetet tárgyaló művével elindította a honfoglalás történelmi kutatását. A joghallgatók számára írt tankönyvei (Syntagma) elsőrangú bevezetések voltak a jogtudományba.

Rajcsány János

1669. jún. 23. Nemeskosztolány. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1688. okt. 17. Trencsén. Psz. 1702. Bécs. F. 1706. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1733. márc. 12. Nagyszombat.

Nemeskosztolányban született, Nagyszombatból logikusként lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy-egy évig Pozsonyban és Nagyszombatban grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokat 1693–5-ben Bécsben végezte. Utána egy-egy évig Zsolnán, Szatmárban és Kassán tanított. 1699–1702-ben Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. Utána egy évig Sopronban volt hitszónok. 1704-től Nagyszombatban három évig matematikát, majd ugyancsak három évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát tanított. Ezután a konviktust vezette. 1712–6 között Sárospatakon volt házfőnök; 1717-ben Kolozsváron lett rektor. 1721-től kazuisztikát tanított, 1724-től a Szent József-szeminárium igazgatója volt. 1725–8-ban Kassán a szeminárium és a nyomda igazgatójaként működött. 1729-től utolsó állomáshelyén, Nagyszombatban egyházjogot tanított és a nyomdát vezette. Több hitvédő művet írt, melyek Kassán és Nagyszombatban jelentek meg. Egyet magyar nyelven is kiadott: Az igaz és nem-igaz hitnek próba-köve.

Rimel Stefan

1540 k. Hohentengen. Nyelv: német. SJ 1562. ápr. 20. Bécs. Psz. 1567. Olmütz. †1572. júl. 8. Graz közelében.

A németországi Hohentengenben született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1563–4-ben Nagyszombatban tanított. Utána 1566-ig Bécsben bölcseletet tanult. 1567-ben Olmützben szentelték pappá. Ott volt 1569-ig hitszónok. 1570-ben a bécsújhelyi misszióban dolgozott. 1572-ben halt meg Graz közelében.

Bánky János

1630. márc. 6. Nagyszombat. SJ 1651. ápr. 25. Bécs. Psz. 1662. Nagyszombat, F. 1668. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1684. márc. 5. Nagyszombat.

Újoncéveit Bécsben végezte, majd egy-egy évig grammatikát tanított Győrben és Pozsonyban. 1655–7 között Bécsben bölcseletet tanult. 1658-ban Nagyszombatban grammatikát tanított, majd elvégezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1662-ben. Képzését 1664-ben a harmadik próbaévvel fejezte be. 1665-től Nagyszombatban internátusvezető volt. 1666-tól Kassán hat évig bölcseletet és kazuisztikát, 1673-tól Nagyszombatban Szentírást tanított és szemináriumi régens volt. Utolsó éveiben 1676–80 között Kassán, 1681–4-ben Nagyszombatban rektorként működött.

Enders Karl

1660. jan. 12. Laibach. Nyelv: szlovén, német. SJ 1676. nov. 10. Bécs. Psz. 1690. Graz. F. 1694. febr. 2. 4 fog prof. Graz. †1727. nov. 8. Laibach.

A középiskolát szülővárosában végezte, onnan lépett be a bécsi újoncházba. Két év múlva szülővárosában tanított. 1681–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Laibachban, Goriziában, majd újra Laibachban tanított. A teológiára Grazban került 1687–90-ben. Ott szentelték pappá az utolsó évben. Utána két évig hitszónokként működött Pletriában és szülővárosában. 1693-ban Judenburgban volt harmadik probációban. Utána megkezdte főiskolai pályafutását: 1694-ben Grazban etikát és történelmet tanított, utána Nagyszombatban a hároméves bölcseleti kurzust adta elő. Linzben egy évig, majd Grazban két évig kazuisztikát tanított. Így jutott el a teológia tanításáig 1702–3-ban Nagyszombatban. 1704-ben Laibachban iskolaigazgató lett. Utána két évig Grazban tanított teológiát, majd négy évig rektor volt Laibachban. 1711–2-ben szentírástant adott elő Grazban és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1713-tól haláláig szülővárosában dolgozott mint iskolaigazgató, a kánonjog professzora és könyvtáros. Két könyve Nagyszombatban jelent meg.

Aschermann Jan

1532 k. Litove. SJ 1557. okt. 30. Róma. Psz. 1561. márc. 1. Róma. F. 1568. okt. 3. 4 fog. prof. †1588. márc. 22. Olmütz.

1563–5 között Nagyszombatban volt házgondnok és hitszónok.

Keller Mátyás, testvér

1685. szept. 10. Allgäu. Nyelv: német. SJ 1713. okt. 31. Trencsén. F. 1724. febr. 2. C. t. Kolozsvár. †1734. dec. 2. Nagyszeben.

1718–20-ig, 1723–4-ben, 1726–32-ig Kolozsváron és 1734-ben Nagyszebenben vezette az asztalosműhelyt.

Lydl Johann

1633. máj. 7. Passau. Nyelv: német. SJ 1649. nov. 23. Bécs. Psz. 1662. Graz. F. 1667. febr. 2. 4 fog. prof. Krems. †1707. nov. 14. Steyr.

Passauban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Kremsben tanított grammatikát. 1653–5 között Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Klagenfurtban, egyig Pozsonyban tanított. 1659–62-ig a teológiát végezte Grazban. Ott szentelték pappá 1662-ben. A következő évben Klagenfurtban retorikatanár volt. 1664-ben Judenburgban találjuk a harmadik probációban. 1670–89 között kilenc rendházban működött hitszónokként, 1671–3-ban Győrben. 1690-től Passauban négy évig a szeminárium igazgatója volt, és két évig lelkipásztor. 1697-től házi lelkiatyaként élt Steyrben, Passauban négy-négy, majd újra Steyrben három évig.
M

Domanits József, testvér

1899. ápr. 3. Törökbálint. SJ 1922. júl. 30. F. 1933. febr. 2. †1987. aug. 19. Bp.

1922–4 között Érden volt testvérnovícius, 1925–7 között a pesti rendházban volt szakács. 1928-ban Szegeden sekrestyés, a szolgák felügyelője, ebédlős és az élelmiszerraktár felügyelője volt. 1929–37 között a zugligeti Manrézában, 1938–43 között a pécsi Pius Kollégiumban, 1944–5-ben Kassán volt szakács. 1946–7 folyamán Szegeden volt bevásárló. 1949–50-ben Bp.-en volt szakács, majd egy évig A Szív újság kiadóhivatalában segített. Utána három évig a Typopress Vállalatnál dolgozott, majd az újpesti Károlyi kórház főszakácsa lett. 1959-ben nyugdíjba ment, 1964–6 között pedig a Szentlélek-kápolna sekrestyése volt.

Lingoi János

1625. febr. 22. Binóc. Nyelv: szlovák. SJ 1646. jan. 18. Bécs. Psz. 1656. Graz F. 1660. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1689. júl. 23. Turóc.

Binócon született, végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Győrben egy, Ungváron négy évig tanított. 1653–4-ben Bécsben és 1655–6-ban Grazban tanult teológiát. 1656-ban szentelték pappá. A következő évben Trencsénben volt hitszónok. 1658-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1659–63-ban Nagyszombatban előbb négy évig bölcseletet tanított, majd szlovák hitszónok volt. 1664-ben Oláhországban dolgozott. 1665–6-ban Trencsénben házi lelkiatya és hitszónok volt. 1667–71-ig házfőnökként működött Szakolcán. 1673-ban Pozsonyban a gazdasági ügyeket intézte. 1674-ben a rozsnyói missziós állomásról Jászón volt plébános. 1675-ben Jolsván, 1676–81-ben Rozsnyóról Murányalján és 1682-ben Selmecbányán misszionáriusként dolgozott. 1685–7-ben Nagyszombatban hitszónok volt. 1688–9-ben Turócon betegeskedett.

Csengődy (Grelinger) József

1909. szept. 26. Magyarcsenye. SJ 1924. szept. 27. Psz. 1938. jún. 26. F. 1946. febr. 2. †1983. aug. 11. Pannonhalma.

1924–6 között Érden skolasztikus novícius. 1927–9 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezi középiskolai tanulmányait. 1930–2 között Szegeden filozófiát tanul, 1933–5-ig Pécsett magiszter: magyar és latin nyelvet tanít. 1936–9 között Szegeden teológiát tanul, közben pappá szentelik. 1940–3 között a bp.-i Tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerez. 1944-ben Szegeden végzi a harmadik probációt. 1946–9 között a pécsi Pius Gimnáziumban latint és éneket tanít, a Mária-kongregáció prézese, majd szubminiszter és templomi gyóntató. 1949–50-ben Nagykapornakon plébános-helyettes, a Mária-kongregáció prézese. A szétszóratás után 1950–80 között Kecelen az általános iskolában tanít. 1980-tól a pannonhalmi szociális otthon lakója; 1983-ban halt meg.

Bencsik József

1921. nov. 2. Versec. Nyelv: magyar, német. SJ 1948. szept. 28. Bp. Psz. 1947. jún. 22. Pécs. F. 1962. aug. 15. 4 fog. prof. †2014. október 22. Unterhaching.

A pécsi egyházmegye fiatal tagjaként lépett a Társaságba. Amikor 1950-ben a noviciátust elfoglalták, Szegedre került. Onnan hurcolták el Jászberénybe, ahonnan megszökött. Útközben azonban elfogták, majd 1950. június 21-én Kistarcsára internálták, ahonnan 1953. szeptember 17-én szabadult. Ezután segédmunkás volt Bp.-en. 1956 végén elhagyta Mo.-t. Két évig Rómában tanult teológiát, majd Németországba került, ahol elvégezte a harmadik probációt is. Nagy nyelvismerete miatt a svédországi Västerasba került az idegen vendégmunkások lelkészeként. Harminc évet dolgozott ott. 1991–2003 között a németországi Trierben lelkipásztor. 2005-ben az unterhachingi jezsuita idősotthonba költözött.

Papanek Márton

1661. nov. 5. Kukló. SJ 1681. okt. 22. Trencsén. Psz. 1694. Graz. F. 1699. febr. 2. 4 fog. prof. Varasd. †1713. ápr. 18. Szeged.

Kuklón született, húszéves korában, Pozsonyban lépett be a Társaságba. Próbaéveit Trencsénben töltötte 1682–3-ban. 1684-ben Bécsben egy évig humanisztikát végzett, majd bölcseletet tanult Grazban 1685–7-ben. Három év tanári működés után a teológiát Grazban végezte 1691–4-ben. Első papi működése 1695–1701-ben tábori lelkészként telt. Utána Nagyszombatban volt hitszónok; 1703–4-ben a Duna–Dráva közötti népmissziókban vett részt. 1705–7 között Kőszegen rektor, majd egy évig Győrben gyóntató volt. Utána 1709–11-ben Pécsett és 1712–3-ban Szegeden volt házfőnök és lelkipásztor haláláig.

Ágoston Péter

1618. júl. Székelyszentlélek. Nyelv: magyar. SJ 1638. okt. 14. Bécs. Psz. 1650. F. 1657. aug. 15. 4 fog. prof. Győr. †1689. ápr. 23. Nagyszombat.

A székely származású Ágoston Bécsben végezte a próbaidőt 1638–40-ben, majd egy évig Győrben grammatikát tanított. 1642–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Sopronban tanított. 1647–50-ben Bécsben végezte a teológiát, 1650-ben szentelték pappá. 1651–3-ban Pécsett magyar hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1655–8-ban Székelyudvarhelyen egy évig lelkipásztorként, Kolozsmonostoron, Székely néven, házfőnökként két évig, Komáromban egy évig magyar hitszónokként működött. 1659-ben Pozsonyban a gazdasági ügyeket intézte. 1660–9-ben Nagyszombatban, 1670-ben Kassán, 1671–2-ben Győrben, 1673–7-ben Komáromban, 1678–83-ban ismét Nagyszombatban volt magyar hitszónok és lelkipásztor. 1684-ben betegen került Trencsénbe. 1689-ben Nagyszombatban halt meg. Több magyar nyelvű lelki könyvet írt.

Klapita Ágoston, testvér

1874. jan. 11. Pozsony. SJ 1897. júl. 30. Nagyszombat. F. 1907. aug. 15. Bp. †1956. febr. 28. Pannonhalma.

Cipészsegédként lépett be a Társaságba. 1897–9 között Nagyszombatban volt testvérnovícius, majd 1900–3 között Kalocsán ruhatáros, sekrestyés és cipész. 1904–8 között a pesti rendházban volt házi mindenes, házi kísérő, ruhatáros. 1909–15 között Nagyszombatban ebédlős, házi mindenes és a Posol B. Srdca Jezisa című szlovák nyelvű folyóirat írnoka. 1916-ban behívták katonai szolgálatra, majd 1917–9 között újból Nagyszombatban folytatta bevonulása előtti tevékenységét. 1920-ban Kalocsán szerkesztőségi kisegítő és ebédlős. 1921–3 között a pesti rendházban házi mindenes, házi kísérő, ebédlős és portás. 1924–50 között a pécsi Pius Gimnáziumba házi mindenes, a szolgák felügyelője, cipész, ebédlős. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, majd 1951-től haláláig a pannonhalmi otthon lakója volt.

Tőrös György

1544 k. Nóráp. Nyelv: magyar. SJ 1564. ápr. 28. Bécs. Psz. 1573. aug. 2. Pulkov. †1586. okt. 28. Szentbenedek.

Nórápon született, Bécsben lépett be a Társaságba. Rövidesen Prágában folytatta újoncidejét. Utána ugyanott retorikát és bölcseletet tanult. 1568–9-ben Pulkovban, 1570–2-ben Braunsbergben, 1573-ban újra Pulkovban tanított. Ott szentelték pappá 1573. augusztus 2-án. 1574–7-ig Bécsben teológiát tanult. 1580-ban ment Erdélybe. 1582-ben betegen élt Bécsben. 1583 júniusában újra Erdélybe indult. 1583–4-ben a nagyváradi misszióban dolgozott. Évekig bénulástól szenvedett. 1586-ban Kolozsvárra került, ahol súlyos bőrbaj támadta meg. A pestis kitörésekor Kővárra menekítették. 1586. október végén Szentbenedeken halt meg.

Baróti Szabó Dávid

1739. ápr. 10. Barót. Nyelv: magyar. SJ 1757. nov. 30. Trencsén. Psz. 1769. Kassa. †1819. nov. 22. Virt.

A középiskolát Székelyudvarhelyen, az újoncidőt Trencsénben, a tanárképzőt Szakolcán végezte. Utána Székesfehérváron tanította a grammatikát. A bölcseleti tanulmányokra Nagyszombatba került 1761–3-ban. Utána Kolozsváron és Egerben tanított, közben azonban egy év matematikát végzett Nagyszombatban. Kassán volt teológus 1766–70 között. Ott szentelték pappá 1769-ben. 1771-től egy-egy évet tanított középiskolában Varasdon és Nagybányán. A Társaság feloszlatása Besztercebányán érte a harmadik próbaévben. Mint világi pap először Komáromban tanított középiskolában, 1777-től pedig Kassán. Más költőkkel együtt itt adta ki a Magyar Muzeum című folyóiratot. 1799-ben barátjának, Pyber Benedeknek virti birtokára vonult vissza. Ott halt meg 1819-ben. Költészete a Társaság feloszlatásában érett be. Elégiáiban a fájdalom és a visszaemlékezés uralkodik. Az első magyar költők közé tartozott, aki megpróbálta a klasszikus versformákat a magyar nyelvben is alkalmazni. Ebben az iranyban dolgozott egy másik exjezsuita, Rájnis József és a piarista Révai Miklós is. Főleg a két jezsuita között robbant ki az ún. prozódiai vita. A nehézség abból adódott, hogy Baróti az erdélyi székely nyelvjárást, Rájnis pedig a nyugati határvidék nyelvét vette alapul. A vita évekig tartott, de megmutatta, hogy a magyar nyelv is alkalmas a klasszikus versformákra. Baróti ez irányú versei mellett műfordításai is (pl. Vergiliustól és a jezsuita Jacques Vanière-től) nagy befolyást gyakoroltak a magyar költészetre, mely a 19. században teljesedett ki Berzsenyi Dániel és Vörösmarty Mihály műveiben.

Belányi (Beluscsák) István

1910. jan. 19. Sátoraljaújhely. SJ 1928. aug. 14. Psz. 1939. jún. 25. F. 1940. febr. 2. †1999. dec. 19. Pannonhalma.

1928–31 között a zugligeti Manrézában elvégezte a noviciátust és a retorikát. 1932–4 között Szegeden filozófiát hallgatott. 1935–6-ban Kalocsán szakaszfelügyelő volt, 1937–40 között Szegeden teológiát tanult. 1942–3-ban Bp.-en német–francia szakos tanári diplomát szerzett. 1943-tól Szegeden lelkész, a Mária-kongregációk prézese volt. 1946-ban a Manrézában töltötte a terciát. 1947-ben Hódmezővásárhelyen lelki igazgató, hittantanár. 1948–50 között Pécsett hittantanár és a Mária-kongregációk prézese volt. A szétszóratás idején először Mezőkövesdre internálták, majd Kaposváron volt lelkész. 1950–89 között Pécsett volt kántor és kisegítő lelkipásztor. A rend visszaállítása után Pécsett lett lelkipásztor. 1996-ban a Radvány utcai rendház, majd 1997-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója.

Hausegger József

1700. márc. 9. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1715. okt. 27. Bécs. Psz. 1728. Kassa. †1765. Malabar.

Selmecbányán született és Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után 1718-ban Leobenben tanult a tanárképzőben. Utána Bécsben végezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1722–5 között egy-egy évig tanított Lőcsén, Pozsonyban, Győrben és Ungváron középiskolában. A teológiát négy évig Kassán tanulta. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Sárospatakon hitszónok volt. Onnan ment Indiába a malabári misszióba, ahol 1765-ben halt meg.

Kraz János, testvér

1688. máj. 8. Lasdorf. Nyelv: német. SJ 1712. febr. 15. Bécs. F. 1723. aug. 15. C. t. Graz. †1760. máj. 10. Graz.

Az asztalosműhelyt vezette 1737-ben Esztergomban és 1739-ben Egerben.

Putsch János

1689. máj. 24. Rózsavölgy. Nyelv: szlovák. SJ 1709. nov. 6. Bécs. Psz. 1718. Nagyszombat. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. Eperjes. †1725. febr. 24. Selmecbánya.

Rózsavölgyön született, Nagyszombatból végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1712–3-ban Kassán, 1715-ben Nagyszombatban középiskolában tanított. 1716–9-ben ott végezte a teológiát is, 1718-ban szentelték pappá. 1720-ban Kőszegen tanított. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1722–4-ben Eperjesen, 1725-ben Selmecbányán hitszónokként működött, ahol azonban rövidesen meghalt.
R

Gilius Frans

1558 k. Baelen. Nyelv: flamand. SJ 1582. márc. Bécs. Psz. 1588. Bécs. †1598. szept. 14. Gyulafehérvár.

A rendbe való belépése előtt bölcseletet és három év teológiát tanult, és elnyerte a magiszteri fokozatot. Az 1587-es katalógus szerint három hónapig grammatikát, egy évig szintaxist tanított, és három évig konviktusi felügyelő volt. 1588-ban szentelték pappá. 1589–90-ben Bécsben, 1591–2-ben Olmützben és 1593–5-ben Prágában tanított középiskolában. 1596-ban Kolozsváron házi lelkiatya, 1597-ben házgondnok és 1598-ban iskolaigazgató volt.

Stojkovich Mátyás

1631. febr. 24. Viškovci. Nyelv: horvát, magyar. SJ 1650. okt. 18. Bécs. Psz. 1662. Nagyszombat. F. 1666. aug. 15. C. sp. Besztercebánya. †1688. aug. 27. Zágráb.

Bécsben képett be a Társaságba. 1653-ban Pozsonyban, 1654-ben Komáromban grammatikát tanított. 1655–7-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. A következő évben Ungváron tanított. 1659–62-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. 1663-ban a rozsnyói misszióban dolgozott. 1664-ben Trencsénben házi lelkiatya volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy-egy évig Besztercebányán, Selmecbányán és Lipótváron volt hitszónok. 1670-ben Rozsnyón a házi lelkiatya, 1671-ben Trencsénben a gazdasági felelős hivatalát töltötte be. 1673-tól egy-egy évig hitszónok volt Szepeskáptalanon, Lőcsén, két évig Rozsnyón, majd újra Lőcsén és Turócon. 1680–1-ben Besztercebányán házi lelkiatyaként, Selmecbányán hitszónokként, 1682–3-ban Pozsonyban és Sellyén gyóntatóként működött. 1685–6-ban Szakolcán, 1687-től haláláig Zágrábban hitoktató volt.

Blyssem Heinrich

1530 k. Bonn. Nyelv: német. SJ 1555. Róma. Psz. 1556. febr. 12. Róma. F. 1561. márc. 16. 4 fog. prof. Prága. 1578–86: tartományfőnök. †1586. ápr. 24. Graz.

1530 körül született Bonnban. Rómában a Német Kollégium növendékeként 1555-ben lépett a Társaságba. A híressé vált Római Kollégium korai hallgatói közé tartozott. 1556. február 6-án doktorált és 12-én pappá szentelték. 1556–74-ig Prágában teológiát tanított. 1561-től ugyanott rektorként is működött. 1574–8-ban grazi rektor, 1578. augusztus 30-tól 1585. november 28-ig osztrák tartományfőnök volt. Akkor újra grazi rektor lett, de néhány hónap múlva meghalt. A rendtartomány első évtizedeinek fontos személyisége volt. Prágába az alapító tagokkal érkezett Rómából. Az adott útmutatás kilenc pontban sorolta fel, hogy mi mindenre lehetne alkalmazni. A tizedik pont azt mondja, hogy tanuljon meg csehül, ha lesz rá ideje. A grazi egyetemnek ő volt az alapító rektora, az Osztrák Provinciának pedig harmadik tartományfőnöke.
A csehországi Gödingben született, Trencsénből lépett be a bécsi újoncházba. Rozsnyón az alsó osztályokban volt tanár. A bölcseletet 1755–6-ban Kassán végezte, majd Szakolcán két évig grammatikát tanított. Kétéves matematikai kurzust végzett Nagyszombatban. Eperjesen a humaniorák tanára. 1762–5 között Nagyszombatban volt teológus. 1764-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. 1667-ben a bécsi Theresianumban cseh nyelvtanár volt, majd két évig Nagyszombatban humaniorákat tanított. 1770-től a feloszlatásig lelkipásztori munkákat végzett Lipótváron, Eperjesen és Szélaknán.

Seeau Honorius

1678. nov. 19. Hallstatt. Nyelv: német. SJ 1694. nov. 21. Bécs. Psz. 1707. Graz. F. 1712. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1730. febr. 3. Linz.

Hallstattban született, Linzből logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1697–9-ben Grazban bölcseletet tanult. Itt két évig, majd egy évig Kőszegen és Kremsben középiskolában tanított. 1704–7 között Grazban volt teológus, ahol tanulmányai befejeztével szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1709–12-ben Bécsben bölcseletet, 1713–6-ban Linzben kazuisztikát tanított. A következő évben Eperjesen volt hitszónok. 1721-ben Selmecbányán, 1722–4-ben Budán, 1725–6-ban Belgrádban volt elöljáró és plébános. 1727-ben Sopronban házi lelkiatyaként, 1728-tól haláláig Linzben a kazuisztika tanáraként működött.

Havas János (kínai nevén: Hua Ku-szen)

1908. ápr. 2. Budajenő. Nyelv: magyar. SJ 1930. szept. 5. Bp. Psz. 1941. máj. 31. Sanghaj. F. 1945. febr. 2. C. sp. †1994. szept. 9. New York.

Kétéves próbaidejét és a retorika évét a bp.-i Manrézában töltötte. Utána 1934–6 folyamán két évig Szegeden és a harmadikban Bp.-en bölcseletet tanult. 1937–8-ban a kínai misszióban, Ankingben nyelviskolában volt. 1939–42-ben Zikaweiben végezte a teológiai tanulmányokat. 1941-ben szentelték pappá. 1943-ban Tamingban tartózkodott. A következő évben Ahweiben volt harmadik probációban. 1949-től Sanghajban az Aurora egyetemen intenzív diákpasztorációt folytatott, lelkigyakorlatokat adott és tanulmányi csoportokat is vezetett. 1952. szeptember 10-én letartóztatták és elítélték. Közel két évig volt börtönben, hónapokon keresztül magánzárkában. 1954. május 16-án kitolocolták Kínából. Előbb Kanadába került. 1955–6-ban a courtlandi magyar plébánián volt lelkipásztor és népmisszionárius. 1957-ben az Egyesült Államokban, Rochesterben egy évig hittant és német nyelvet tanított. Utána azonban megkezdte igazi munkáját: misszionárius lett és lelkigyakorlatokat vezetett. Ezeket a munkákat végezte Rochesterben 1960-ig, folytatta New Yorkból a Fordham egyetemről, 1966–9-ben Morristown, 1970–3-ban Aurieswill székhellyel. Utána már mint keresett lelkigyakorlatvezető csak ezt a munkát folytatta 1974–6-ban Jersey Cityben, 1977-től Morristownban és 1990-től Bronxban. 1994-ben New Yorkban halt meg.

Szomolányi Ferenc

1725. jan. 1. Nagykanizsa. Nyelv: magyar. SJ 1742. okt. 15. Bécs. Psz. 1756. Nagyszombat. F. 1760. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1771. febr. 4. Esztergom.

Nagykanizsán született, Pécsről lépett be Bécsben a Társaságba. 1745-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Pécsett tanított grammatikát. 1747–9-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Komáromban és egy évig Kassán tanított. 1753–7-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1756-ban szentelték pappá. 1758-ban Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1759–61-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1762–4-ben Ungváron, 1765-től haláláig Esztergomban volt hitszónok.

Szilágyi Antal

1918. jún. 6. Horvátnádalja. SJ 1936. júl. 30. Bp. †1940. márc. 13. Kassa.

1936–8 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. 1939-ben Bp.-en, majd Kassán filozófiát tanult.

Besko Mihály

1576. Nagytapolcsány. SJ 1597. máj. 11. Turóc. Psz. 1607. Olmütz. F. 1615. márc. 29. Homonna. †1645. máj. 29. Jaroslavia.

Nagytapolcsányban született 1576-ban, huszonegy éves korában Turócon vették fel a Társaságba. Próbaidejét 1597–8-ban Brünnben végezte. Bölcseletet 1600–2-ben Grazban, teológiát 1605–6-ban Grazban és Bécsben tanult, majd 1607-ben Olmützben végzett. Népmisszionárius volt Prágában 1608-ban, Homonnán 1609–14-ig. Utána ugyancsak Homonnán 1614–9 között a ház anyagi ügyeit intézte és lelkipásztori feladatokat látott el. 1637–40-ben Kassán házfőnök, majd 1641-től haláláig Homonnán házi lelkiatya volt.

Tóth (Toeth) Farkas

1746. jan. 5. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1762. okt. 28. Trencsén. †1825. febr. 26. Pannonhalma.

Gyöngyösön született, Pécsről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagybányán grammatikát tanított. 1766–7-ben Pécsett, 1770–1-ben Ungváron, 1772-ben Egerben tanított. 1773-ban elsőéves teológus volt, amikor a Társaságot feloszlatták. Csak később szenteltette magát pappá a pécsi egyházmegyében. A budai akadémiai gimnáziumban tanított, majd Sopronban volt a gimnázium igazgatója. 1803-ban Pannonhalmán tanította a papnövendékeket. Ott halt meg.

Beke Pál

1609. jan. 2. Munkács. Nyelv: magyar. SJ 1630. okt. 24. Leoben. Psz. 1640. ápr. 7. Graz. F. 1648. jún. 1. C. sp. Bécs. Elb. 1654. júl. 21. †?.

Szerzetesi életét 1630-ban kezdte a leobeni újoncházban. Onnan Grazba került a bölcseleti tanulmányokra 1632–4 között. Egy-egy évig Nagyszombatban és Homonnán tanított középiskolában. A teológiát szintén Grazban végezte 1637–40 között. Első működési helye Erdélyben, Kolozsmonostoron volt 1642–4-ben hitszónoki minőségben. Neve azonban főleg a moldvai jezsuita misszióval van összefüggésben. Moldva a 16–17. században ortodox vajdák alatt nagyrészt román lakosságú volt, de létezett egy számottevő katolikus kisebbség is, főleg magyarok és szászok. A vajda katolikus titkára a 16. század vége felé a lengyelországi nunciuson keresztül kért jezsuitákat a hívek gondozására, de ők a nyelvi nehézségek miatt nem tudtak dolgozni. 1644-ben indult egy újabb kísérlet Beke Pál vezetésével: az év júniusában három társával a moldvai fejedelemség magyar nyelvű lakosait misszionálta. Az év végén Bécsbe ment, hogy a tartományfőnöknek jelentést tegyen a helyzetről. A következő év nyarától újra ott misszionált. Első útjáról írt beszámolója alapján 1646-ban a rend három atyával és egy testvérrel egy kis missziót alapított, amelynek Beke lett az elöljárója. Jászvásáron iskolát is nyitott. Összeférhetetlen természetével azonban annyi nehézséget okozott, hogy a rendfőnök 1650-ben vissszahívta a magyar jezsuitákat, és lengyeleket küldött helyettük. 1651-ben Beke újra Bécsbe ment, de a tartományfőnök nem küldte vissza Moldvába. 1652-ben Ungváron lett magyar hitszónok és lelkipásztor. A következő évben a nagyszombati kollégium gondnokaként, majd latin és magyar hitszónokként működött. 1654-ben a rendből elbocsátották. További életéről nincs adatunk.

Benyovszky János

1708. jún. 17. Benyov. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1723. okt. 11. Kassa. Psz. 1739. Kassa. F. 1744. febr. 2. 4 fog. prof. Ingolstadt. †1779. Eger.

Tizennyolc éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A bölcseletet Nagyszombatban végezte. 1732–5-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1736–8-ban Nagyszombatban, 1739-ben Kassán végezte a teológiát. Utána Lőcsén tanított egy évig, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. Attól kezdve bejárta az egész országot. Hosszabb ideig csak a hadseregnél végzett lelkipásztori munkát 1743–7-ben és 1756–62-ben. A Társaság feloszlatása után 1779-ben halt meg Egerben.

Forró György

1571. ápr. Erdély. Nyelv: magyar. SJ 1588. nov. 4. Krakkó. Psz. 1598. Graz. F. 1605. aug. 21. 4 fog. prof. Graz. 1629–36: tartományfőnök. †1641. okt. 18. Nagyszombat.

Erdélyi születésű volt és a kolozsvári jezsuiták iskolájában tanult Pázmány Péterrel. 1588-ban kérte felvételét a Társaságba. Pázmánnyal együtt Krakkóban kezdte el szerzetesi életét. A próbaidő elteltével 1590-ben a lengyelországi Kaliszban retorikát tanult. 1591–4-ben Olmützben végezte a bölcseletet. Utána Turócon retorikát tanított. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1596–8 között. Ott szentelték pappá 1598-ban. 1599–1602-ben Vágsellyén volt hitszónok és iskolaigazgató. 1603-tól Grazban adta elő a hároméves bölcseleti kurzust. Apostoli munkáját 1606-ban Bocskai felkelése miatt a szétszóratásban kezdte. A következő évtől Erdélyben, 1611-től Mo.-on volt misszionárius. 1612-ben részt vett Káldi György bibliafordításának revíziós munkájában Grazban. Visszatérve Mo.-ra folytatta tevékenységét előbb Forgách Ferenc bíboros érsek területén, utána a kassa-homonnai misszióban. 1618–23-ban Zágrábban volt rektor. Utána két évig az ausztriai Ebendorfban a harmadik próbaévet végző jezsuiták vezetőjeként működött. 1627-től vezette a nagyszombati kollégiumot. 1730-ban tartományfőnök lett. Kormányzása idejére esett Pázmány Péter egyetemalapítása 1635-ben Nagyszombatban; az egyetem első rektora Forró lett 1640-ig. Utána rövidesen, szentbeszédeinek nyomdai előkészítése közben meghalt. A munka nem jutott el a kiadásig, és a kézirat hollétéről sincs tudomásunk. Forró Györgynek kulcsszerepe volt a katolikus egyház mo.-i megújulásában a 17. század első felében. Több mint húszéves missziós tevékenysége alatt Mo.-on és Erdélyben bárki másnál jobban megismerte a valós helyzetet, s szorosan együttműködve Pázmány Péterrel elindították és megerősítették a katolikus egyház megújulását. Gondja volt a hódoltsági török misszióra is.

Riezinger Koloman

1680. okt. 13. Steyr. Nyelv: német. SJ 1697. okt. 6. Bécs. Psz. 1711. Bécs. F. 1715. febr. 2. 4 fog. prof. †1752. aug. 27. Passau.

Szülővárosából, Steyrből lépett be Bécsben a Társaságba. 1700-ban ugyanott végezte a tanárképzőt is. 1701–4 között Grazban tanult bölcseletet és matematikát. Utána két évig Bécsben, egy évig Passauban tanított középiskolában. 1708–11 között Bécsben volt teológus. Ott szentelték pappá 1711-ben. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1713-ban Szakolcán tanított. 1714–7 között Nagyszombatban matematikát és bölcseletet adott elő. 1718-ban Budán házgondnok és kazuisztikatanár volt. 1719–20-ban Grazban tanított matematikát és kazuisztikát. 1721–2-ben Kremsben a szemináriumot vezette. 1723–5-ben Leobenben rektor, 1726–7-ben Traunkirchenben házfőnök volt, 1728–31-ben Grazban a gazdasági ügyeket intézte. 1732–4-ben Leobenben rektor, 1735–7-ben Traunkirchenben házfőnök, majd 1738–40-ben Kremsben rektor volt. 1741–2-ben a bécsi újoncházban intézte a gazdasági ügyeket. 1743-tól haláláig, 1752-ig Passauban előbb házgondnok, majd házi lelkiatya volt. Négy latin nyelvű munkája Nagyszombatban jelent meg.

Mayr Franz B.

1682. febr. 17. Sillian. Nyelv: német. SJ 1699. okt. 9. Bécs. Psz. 1710. Graz. F. 1717. febr. 2. 4 fog. prof. Linz. †1755. aug. 5. Krems.

A dél-tiroli Sillianban született, Judenburgból lépett be Bécsben a Társaságba, ahol a próbaidő után 1702–4-ig bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Goriziában, Pozsonyban és Bécsben tanított. 1708–11 között Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1710-ben. Utána a harmadik próbaévet Leobenben végezte. Papi életének első szakaszában főleg tanítással foglalkozott. 1713-ban Fiuméban, a következőben Triesztben tanított középiskolában. Utána a bölcselet tanára lett: 1715-ben Klagenfurtban és 1716–8-ban Linzben. Ezután következett a világi papság képzése az úgynevezett morális- vagy kázus-kurzusokon. Ezekben a három év bölcselet mellett csak két évig tanítottak kazuisztikát vagy kezdetleges morálist mint előkészítést a gyóntatásra, kánonjogot a plébániák helyes vezetésére, és kontroverziát, mely a hithirdetést alapozta meg az akkori vallásfelekezeti feszültségekkel terhes korban. 1719-től két-két évig Budán, Győrben, Linzben és egy-egy évig Klagenfurtban és Goriziában kazuisztikát tanított. Utána 1727-ben házgondnok volt Laibachban. 1728–30-ban Passauban tanított újra kazuisztikát. A következő évben Pozsonyban volt házfőnök. 1732–3-ban Budán, majd egy évig Zágrábban kánonjogot tanított. Ezzel tanári életszakasza lezárult, és elkezdődött a renden belüli adminisztrációs tevékenysége. 1735-ben Sopronban, 1736-ban Bécsújhelyen, 1737–9-ben Győrben volt házgondnok. 1740–2-ben három évig Leobenben házi lelkiatya volt, majd néhány évre visszatért az adminisztrációs munkához. 1743–5-ben Goriziában, 1746-ban Laibachban, 1747–52-ben Sopronban volt házgondnok. 1753-tól haláláig Kremsben a házi lelkiatya feladatkörét látta el.

Juranics Márton

1617. okt. 17. Vasvár. Nyelv: magyar. SJ 1637. okt. 21. Bécs. Psz. 1650. ápr. 16. Graz. F. 1655. jún. 24. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1664. júl. 22. Nagyszombat.

Vasváron született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1640-ben Győrben grammatikát tanított. A következő három évben Bécsben bölcseletet tanult. 1644–5-ben Sopronban, 1646-ban Pozsonyban tanított középiskolában. 1647–50-ig Grazban végezte a teológiát. 1651–2-ben a Nádasdy-misszióban dolgozott. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1654–7 között Nagyszombatban bölcseletet tanított, 1658-ban Nagyszöllősön volt misszionárius. 1659-től teológiatanárként és 1662-től haláláig rektorként működött Nagyszombatban.

Merckler Márk

1555 k. Nagydemeter. Nyelv: magyar. SJ 1588. Wilna. F. 1594-ben már 4 fog. prof. †1595. márc. Erdély-Ardealu.

Az erdélyi Nagydemeterben született, valószínűleg világi papként lépett be 1588-ban Wilnában a Társaságba. 1590–2-ben elöljáró volt a moldvai misszióban. Az 1594. évi katalógus szerint Turócból Erdélybe kellett mennie. Itt már négyfogadalmas professzus volt. 1595-ben ismeretlen helyen magyar hitszónokként működött, amikor márciusban meghalt.

Hedri Antal

1702. jan. 18. Siroka. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1720. okt. 14. Trencsén. Psz. 1733. Kassa F. 1738. febr. 2. 4 fog. prof. Sárospatak. †1765. ápr. 19. Sárospatak.

Sirokán született, Egerből lépett be a Jézus Társaság trencséni újoncházába. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1726-ban Székelyudvarhelyen, 1727–9-ben Kolozsváron tanított és a bölcselethallgatók felügyelője volt. 1730–3-ban Kassán végezte a teológiát, ott szentelték pappá. Első munkahelye Eperjes volt: ünnepi hitszónok és szlovák katekéta. Utána 1735-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Ezzel befejeződött képzési ideje, és megkezdte vándoréletét, ami főleg lelkipásztorkodást jelentett, de elöljárói többször megbízták adminisztrációs feladatokkal is. Nagybányán tanított és magyar–szlovák lelkipásztor volt, Komáromban jámbor társulatot vezetett, Sárospatakon vasárnapi magyar hitszónok, valamint kórház- és börtönlelkész volt, mindenütt csak egy évig. 1739–40-ben Nagyszombatban magyar hitszónokként és lelkipásztorként működött. Utána Kolozsváron a magyarokat és a szlovákokat gondozta, Marosvásárhelyen ünnepi hitszónok és népmisszionárius volt egy-egy évig, majd Brassóban két évig magyar–szlovák lelkipásztor, és Rozsnyón egy évig a pap nélkül álló környékbeli plébániák gondozója. 1746-ban a nagy kassai főiskola és rendház gazdasági ügyeit intézte. Utána két évig Komáromban házi lelkiatya és magyar–szlovák lelkipásztor volt. 1749–51-ben Gyöngyösön volt házfőnök, de ellátta az iskola vezetését is. 1752-ben Pozsonyban hitszónokként és katekétaként működött. A következő években főleg adminisztratív feladatokat látott el: egy-egy évig Pécsett és Kolozsváron házgondnok volt. 1755-ben három évre Szatmárnémetibe került mint házfőnök, plébános és lelkipásztor. Utána Kolozsváron volt két évig házgondnok. 1760-ban Székelyudvarhelyen lett házfőnök és plábános. Ekkorra már úgy látszik, megöregedett, mert három évig Marosvásárhelyen a házi lelkiatyai hivatal mellett semmi más feladata nem volt. 1764-ben Sárospatakra került mint vasárnapi magyar hitszónok és magyar–szlovák lelkipásztor. Ott halt meg a következő évben.

Mitterpacher Lajos

1734. aug. 28. Bellye. Nyelv: magyar, német. SJ 1749. okt. 14. Trencsén. Psz. 1761. Bécs. F. 1768. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1814. máj. 24. Pest.

Bellyén született, Pécsről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán tanult a tanárképzőben. A bölcseleti tanulmányokat Nagyszombatban végezte 1753–4-ben. A következő évben Sopronban tanított grammatikát. 1756–7-ben Bécsben a híres Scherffer Károlynál tanult matematikát, majd egy évig Győrben retorikát tanított. 1759–62-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1761-ben. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig a bécsi Theresianumban öt évig nevelő, majd hat évig a bölcselet tanára volt. 1777-ben a Nagyszombatból Budára áthelyezett egyetemen az akkor alapított mezőgazdasági tanszék első tanára lett. Tagja volt az 1782-ben a civil mérnökképzésre alapított Institutum Geometricumnak. Tanításával és írásaival nagyban hozzájárult Ausztria és Mo. mezőgazdaságának megújításához. Egyes műveit a Habsburg Birodalom minden nagyobb nyelvére – német, horvát, olasz, román, szlovák és magyar nyelvre – lefordították. Ezekben tárgyalta az erdő-, bor- és kertgazdaságot, a vászonfestéshez használható növényeket. A vidéki iskolák számára útmutatást publikált a szederfák ültetéséhez és a selyemhernyó tenyésztéséhez. Az elsők között foglalkozott a mezőgazdasággal elméleti és gyakorlati síkon.

Janesich Franjo

1673. nov. 7. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1688. okt. 22. Bécs. Psz. 1703. Graz. F. 1707. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1736. szept. 30. Zágráb.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be Leobenben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1692-ben Zágrábban grammatikát tanított, majd 1693–5-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána Varasdon három, Ungváron egy évig tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1700–3 között. Ott szentelték pappá utolsó évében. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1705–6-ban Zágrábban, 1707–9-ben Laibachban tanított bölcseletet. 1710–1-ben Zágrábban volt a szeminárium igazgatója, majd egy évig a gazdasági ügyek felelőseként dolgozott. A következő három évben Varasdon vezette a szemináriumot. 1716–7-ben Zágrábban kazuisztikát tanított, majd onnan három évre Nagyszombatba került. Itt kánonjogot tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1721-től haláláig Zágrábban működött először mint rektor 1724-ig, azután mint tanár, a gazdasági ügyek intézője és végül mint házi lelkiatya. 1717–9-ben Nagyszombatban három latin könyvet adott ki Xavéri Szent Ferencről.

Mindszenti Antal

1687. júl. 24. Nagyszombat. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1702. okt. 9. Bécs. Psz. 1716. Bécs. F. 1720. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1736. ápr. 15. Kolozsvár.

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1706–8 között Bécsben bölcseletet tanult. 1709–12-ig Győrben tanított. A teológiát szintén Bécsben végezte 1713–6 között. Ott szentelték pappá 1716-ban. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1718–9-ben Egerben először retorikát tanított, majd házgondnok volt. 1720–2-ben Kassán bölcseletet, 1723–6-ban Nagyszombatban kontroverziát és kazuisztikát tanított. 1727-ben Kassán a teológia tanára lett. 1731–4-ben Nagyszombatban szentírástant tanított. 1735-ben Kolozsváron lett rektor, de már a következő évben meghalt.

Jászy (Piroska) György, testvér

1580 k. Jászvásár. SJ 1602. aug. 13. Brünn. F. 1616. szept. 18. Bécs. †1640. aug. 13. Zágráb.

Huszonkét éves korában betegápolóként lépett be a Társaságba, és egész szerzetesi életében ez maradt meg főfoglalkozásának. 1605–17-ig Bécsben, 1618–33-ig Zágrábban működött, ahol az épület gondozása is az ő feladata volt. Ugyanígy 1634–5-ben Nagyszombatban. Utána Homonnán, Nagyszombatban egy-egy évig, majd Zágrábban haláláig ápolta a betegeket.

Békési (Baginka) István

1912. aug. 15. Mezőhegyes. SJ 1937. szept. 6. Psz. 1936. márc. 22. F. 1952. febr. 2. †2000. szept. 30. Toronto.

Eredetileg a csanádi egyházmegye címére szentelték pappá, de már a következő évben belépett a Társaságba. A Manrézában végezte a noviciátust, majd Bp.-en kezdte meg filozófiai tanulmányait, amelyeket Kassán fejezett be. 1941–3 között Rómában teológiai tudását frissítette fel. Hazatérve 1944–6 között Szegeden előbb filozófiát, majd teológiát tanított, utána a pesti templomban volt lelkész. 1948-tól az Egyesült Államokban élt, először St. Robert Hallban végezte el a terciát. 1949–53 között South Norwalkban a magyar emigránsok lelkésze. 1953-ban a torontói magyar plébánián volt plébános, 1954–6 között Clevelandben, majd 1957–8 között Buffalóban volt lelkész. 1959-ben a kanadai Hamiltonban lett házfőnök és plébános. 1960-ban Ausztráliába küldték, előbb Sydney-ben, utána egy évig Perthben volt magyar lelkész, majd 1963–70 között Werribee-ben, Melbourne közelében tanított filozófiát a szemináriumban. 1970-ben visszatért Európába, először Spittalban, majd Klagenfurtban volt magyar lelkész, közben a Délvidéken missziókat tartott. 1974–7 között ismét az Egyesült Államokban, Yonkersben lakott, s mint utazó misszionárius a magyarok között szolgált. 1978–81 között Torontóban volt segédlelkész. 1982-ben Hamiltonban plébánosként, majd 1983-tól haláláig ismét Torontóban lelkipásztorként tevékenykedett.

Malagrida Miklós, testvér

1564 k. Graubünden. Nyelv: német. SJ 1602. okt. 20. Brünn. F. 1619. júl. 28. Nagyszombat. †1621. okt. Gorizia.

Svájci születésű, 1604–5-ben kőműves volt Vágsellyén.

Fugatius András

1634. szept. 14. Gajár. Nyelv: szlovák. SJ 1653. Bécs. Psz. 1665. Bécs. F. 1671. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1704. ápr. 15. Szakolca.

1653-ban Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Besztercebányán tanított. 1657–9 között végezte Nagyszombatban a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig középiskolában tanított Besztercebányán és Grazban. 1662-ben Bécsbe került a teológiai tanulmányokra. 1665-ben szentelték pappá. A következő évben a szakolcai misszióban dolgozott. 1667-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1668–73 között Kassán egy évig retorikát, öt évig bölcseletet tanított. 1674–7 között Rózsahegyen házfőnök és plébános volt. A következő évben Szakolcára került házfőnöknek. 1680–2-ben a bécsi Pázmáneum rektora volt. 1683-ból nincs adat. 1684-ben Zágrábban a konviktus igazgatója volt, a következő évben Nagyszombatban lelkipásztor lett. 1686–8-ban a báni misszió helyettes főnöke volt. 1689-től két-két évig házgondnoki hivatalt töltött be Trencsénben és Nagyszombatban, majd egy-egy évig Győrben és újra Trencsénben. 1695-ben Sopronban, 1696-ban Pozsonyban és 1697-től haláláig Szakolcán volt a ház lelkiatyja.
G

Pollarde Gérard

1559 k. Lamine. Nyelv: francia. SJ 1580. márc. 12. Trier. Psz. 1589. Prága. F. 1595. szept. 14. C. sp. Olmütz. †1602. okt. 22. Kolozsvár.

A belgiumi Laminéban született. 1580 márciusában Kölnben bölcseletből megszerezte a doktorátust. A hónap 12-én belépett a németországi Trierben a Társaságba. Egyszerű fogadalmat tett Bécsben 1581. június 24-én. 1582–4-ben Grazban, 1587-ben Olmützben középiskolában tanított. 1589-ben Prágában teológiát tanult. Ebben az évben szentelték pappá. 1590-től Český Krumlovban a fiatal jezsuitákat tanította, és a görög nyelv tanára volt. 1593–5-ben Olmützben tanított a középiskolában. 1596-tól haláláig, 1602-ig Kolozsváron működött mint házgondnok, templomigazgató és gyóntató.

Ambschell Antal

1751. márc. 9. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1767. okt. 17. Trencsén. †1821. júl. 14. Pozsony.

Szülővárosából elsőéves bölcsészhallgatóként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1771–2-ben Bécsben bölcseletet, 1773-ban matematikát tanult. A feloszlatás után világi pap lett. Laibachban a főiskolán tizenegy évig, utána a Bécsi Egyetemen tizenkilenc évig fizikát és mechanikát tanított. 1807-ben Pozsonyban lett kanonok. Könyvtárát a pozsonyi akadémiára hagyta.

Buttolo Anton

1696. jún. 4. Klagenfurt. Nyelv: német. SJ 1712. okt. 26. Bécs. Psz. 1724. Bécs. F. 1730. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1760. okt. 20. Klagenfurt.

Rendi képzését a tartomány osztrák részében kapta. 1727–30 között Grazban és Bécsben a héber nyelvet tanította. Ettől kezdve élete végéig lelkipásztorként működött. Ismert hitszónokként a magyar részeken is dolgozott: 1732-ben Pozsonyban, 1735–40-ben Sopronban és 1741-ben Kőszegen.

Koller Franz

1667. febr. 22. Fürstenburg. Nyelv: német. SJ 1684. márc. 18. Bécs. Psz. 1698. Graz. Elb. 1704. júl. Leoben.

Az ausztriai Fürstenburgban született, Linzből fizikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1686-ban Passauban volt tanárképzőben. Utána Nagyszombatban két, Bécsben egy évig tanult bölcseletet. 1690-től egy-egy évig tanított Klagenfurtban, Judenburgban, Győrben, Besztercebányán és Nagyszombatban. 1695–8 között Grazban végezte a teológiát. Utána Judenburgban volt harmadik próbaévben. 1700-ban Linzben kazuisztikát tanított. 1701-ben Kremsben, 1702–4-ben Leobenben hitszónok volt. Onnan hagyta el a rendet. 1693-ban Besztercebányán adták elő Vermantium laetitia című drámáját.

Lovass (Kecskeméthi) Ferenc

1582. okt. Kecskemét. SJ 1604. júl. 31. Róma. Psz. 1611. Olmütz. F. 1617. okt. 22. C. sp. †1628. okt. 28. Nagykároly.

Kecskeméten született, Rómában lépett be a Társaságba. 1606–9 között ott tanult bölcseletet és teológiát. 1610-ben ment Ausztriába. 1611–2-ben Olmützben tanult teológiát, és elvégezte a harmadik próbaévet. 1613–5-ig Homonnán, a következő évben Érsekújváron volt misszionárius. 1617–9-ben báró Alaghy Menyhértnél végzett lelkipásztori munkát. 1620-ban menekülnie kellett Krakkóba. 1622-ben Laibachban, 1623–7-ben Nagyszombatban volt miniszter. 1628-ban Erdélyben népmisszionáriusként dolgozott, itt hunyt el.

Grell Caspar

1718. jan. 6. Bécs. Nyelv: német. SJ 1733. okt. 18. Bécs. Psz. 1747. Graz F. 1749. febr. 2. C. sp. Gyulafehérvár. †1790. ápr. 22. Bécs.

Bécsben született, Kremsből lépett be a bécsi újoncházba. 1736-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Onnan Grazba került a bölcseleti tanulmányokra 1737–9-ben. Utána Steyrben kettő, Passauban egy-egy évig tanított középiskolában. A teológiát is Grazban végezte 1744–7-ben. Onnan Judenburgba került a harmadik próbaévre. Egész életében hitszónokként működött. Állomáshelyei voltak: Gyulafehérvár 1749–54, Eger 1755, Traunkirchen 1756, Győr 1757 és Sopron 1758-tól a Társaság feloszlatásáig. Néhány német nyelvű ünnepi beszéde megjelent nyomtatásban is Sopronban.

Péterffy Károly

1700. aug. 21. Pozsony. Nyelv: magyar, német. SJ 1716. okt. 13. Trencsén. Psz. 1728. Bécs. F. 1734. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1746. aug. 24. Pozsony.

Pozsonyban született, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1719-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1720–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1723–6-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1727–30-ban Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1731-ben Judenburgban volt harmadik probációban. Utána két évig Pozsonyban magyar hitszónok és könyvtáros volt. 1734-ben Bécsben bölcseletet tanított. 1735-től haláláig, 1746-ig Pozsonyban előbb könyvtáros és iskolaigazgató, majd 1741-től történetíró volt. 1741–2-ben adta ki fő művét, a magyarországi egyházi zsinatok határozatait 1016–1734 között. Ez volt az első tudományos munka, amely a Hevenesi Gábor kezdeményezte nagy forrásgyűjteményből származott. Használata a témakörbe tartozó kutatásoknál ma is elengedhetetlen. Nagyszombati középiskolai tanításának gyümölcse XIII. Bendek pápa családjának, az Orsiniaknak hőseiről szóló latin nyelvű verses előadása 1725-ből.

Domin Josip Franjo

1754. jún. 28. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1769. okt. 17. Bécs. Psz. 1778 k. Győr. †1819. jan. 18. Zágráb.

Újoncideje után Leobenben egy év tanárképzőt végzett, és 1772-ben Grazban kezdte el bölcseleti tanulmányait, amikor a Társaságot feloszlatták. Valószínűleg Győrben folytatta tanulmányait, ahol 1778 körül pappá szentelték. Elméleti és kísérleti fizikát, mechanikát és gazdaságtant is tanított Győrben 1777–86-ban, Pécsett 1786–92-ben és Pesten, ahol 1793–96-ban a bölcsészeti kar dékánja, 1797–98-ban pedig az egyetem rektora volt. 1800-ban zágrábi kanonok lett, haláláig szülővárosában maradt. Korának ismert fizikusa volt. Kísérletezett az elekromossággal és annak az orvostudományban való alkalmazásával. A nápolyi és a cortonai akadémia tagja volt.

Zichy László

1693. dec. 26. Felsőpaty. Nyelv: magyar. SJ 1711. okt. 9. Trencsén. Psz. 1723. Nagyszombat. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyvárad. †1742. aug. 1. Gyulafehérvár.

Felsőpatyon született, Sopronból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1714–6-ban bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1717-től egy-egy évig Kőszegen, Komáromban, Egerben és Kassán tanított. 1721–4-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Besztercebányán volt harmadik probációban, utána hitszónokként működött 1726–9-ben Marosvásárhelyen és 1731–3 között Kolozsváron egy évig; két évig a szemináriumot vezette ugyanott. 1734–5-ben Gyulafehérváron a szegény tanulók otthonának felelőse volt, tanított és magyar lelkipásztori munkát végzett. 1736-ban Temesváron volt magyar és szláv lelkipásztor. 1737-ben a házgondnoki hivatalt látta el Kolozsváron. 1738-ban Székelyudvarhelyen és 1739-től haláláig Gyulafehérváron volt magyar hitszónok és magyar–német lelkipásztor.

Krajnik György

1883. aug. 24. Bulcsu. SJ 1924. aug. 24. Érd. Psz. 1907. júl. 4. †1966. jún. 4. Pannonhalma.

A nagyváradi egyházmegyében szentelték fel. Sokévi egyházmegyei kápláni és plébánosi szolgálat után, negyvenegy éves korában jelentkezett a Társaságba. A noviciátust Érden végezte, majd 1925–8 között Szegeden és Bp.-en elevenítette fel bölcseleti és teológiai ismereteit. 1928–9 között Mezőkövesden, majd a következő évben Nagykapornakon volt káplán. Majd öt évig Mezőkövesden házfőnök lett. A következő évben Szegeden végezte a harmadik probációt, majd ugyanitt volt miniszter. A következő évben a pozsonyi magyarok lelkipásztoraként tevékenykedett. 1940–4 között Mezőkövesden, 1945–7-ig Bp.-en, 1947–8-ban Szegeden, 1948–9-ben Kaposváron, majd a szétszóratásig Szegeden volt lelkipásztor. Máriapócsra internálták, majd rövid ideig lelkész volt Mérken, Mezőkövesden és Balatonfüreden. 1951-től a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Wagner Károly

1732. ápr. 12. Zboró. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1747. okt. 14. Trencsén. Psz. 1760. Nagyszombat. F. 1765. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1790. jan. 7. Kisszeben.

Zborón született, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1751-ben Eperjesen tanított grammatikát. 1752-től Kassán három évig bölcseletet tanult, és három évig a középiskolában tanított. Teológiai tanulmányait 1758–61-ben Nagyszombatban végezte. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Szepeskáptalanban tanított. A következő évben Bazinban misszionárius volt. 1764-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Nagyszombatban retorikát tanított. 1766–9-ig Szakolcán a tanárképzőben a latin nyelv tanára volt. 1770-ben Eperjesen csak az iskolaigazatói hivatalt viselte, ami azt jelentette, hogy kutatási munkára tették szabaddá. 1771–3-ban Nagyszombatban szónoklattant és egyháztörténelmet adott elő. A feloszlatás után a pozsonyi országos levéltárban dolgozott. 1777-től Budán az Egyetemi Könyvtár őre, valamint a pecsét- és címertan tanára volt. 1784-ben az egyetemen politikai okokból nyugdíjazták, ezért Kisszebenbe, családjához vonult vissza. Jó barátságban volt nemcsak Katona Istvánnal és Pray Györggyel, hanem a protestáns Cornides Dániellel is. Fontosak voltak forráskiadásai a Szepesség és Sáros megye egyházi és világi történelméhez, Várday Péter kalocsai érsek levelezése, valamint főúri családok négy kötetben megjelent történetének forrásai.

Zolch(n)er János

1733. nov. 11. Nagyszeben. Nyelv: német. SJ 1749. okt. 18. Bécs. Psz. 1763. Bécs. F. 1767. febr. 2. 4 fog. prof. Szakolca. †1769. febr. 28. Szakolca.

Nagyszebenben született, Passauból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1753–4-ben Grazban tanult bölcseletet. 1755-ben Bécsben szentírási görög és héber nyelvet tanult a jezsuita tanárképző kurzuson. 1756–8-ban Passauban, majd egy-egy évig Leobenben és Pécsett tanított. 1761–4-ben teológiát tanult Bécsben. 1763-ban szentelték pappá. 1765-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1766-tól haláláig görög nyelvet tanított a szakolcai tanárképzőben.

Katona István II.

1912. márc. 14. Bp. SJ 1931. szept. 26. Bp. Psz. 1941. jún. 22. F. 1946. febr. 2. †1993. nov. 15. Bp.

1931–4 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1934–7 között Szegeden filozófiát tanult, majd egyévi kalocsai magisztérium után visszakerült Szegedre, ahol elvégezte a teológiát. Ezután egy évre Kassára került, majd Szegeden végezte a terciát. A II. világháború utolsó éveiben Pécsett miniszter, majd 1947–50 között Szegeden szintén miniszter volt. A szétszóratás kezdetén egy évig Nagykapornakon volt káplán, majd amikor kitették az egyházmegyei keretből, Bp.-en lett először segédmunkás, majd kőműves szakmunkás. 1972-ben ment nyugdíjba, utána a pesti Jézus Szíve-templomban lett kisegítő lelkész. 1988-tól a Radvány utcai ház lakója volt.

Maár József, testvér

1891. márc. 13. Deáki. SJ 1913. máj. 15. Nagyszombat. F. 1923. aug. 15. Kalocsa. †1961. dec. 16. Bp.

1913–4-ben végezte Nagyszombatban a noviciátust mint segítőtestvér-novícius. 1915–9 között a pesti rendházban volt szabó és házi mindenes. 1920-ban Bécs-Kalksburgban sekrestyés és házi kísérő, 1921–2-ben a pécsi Pius Kollégiumban szabó és ruhatáros volt. 1923–32-ig Kalocsán működött mint szabó, ruhatáros, sekrestyés, majd 1933–5 között Szegeden mint szabó és betegápoló. 1935–40 között Pécsett volt szabó, ruhatáros és házi mindenes. 1942-től Kalocsán szabó és házi kísérő, majd 1946–8 között a pesti rendházba került mint szabó és ruhatáros.

Szőlősy János

1576 k. Garamszőlős. SJ 1603. jún. 13. Brünn. Psz. 1607. Prága(?) F. 1619. jún. 16. Homonna. C. sp. 1638. júl. 8. Homonna. †1638. Ungvár.

Garamszőlősön született, Brünnben lépett be a Társaságba huszonhét éves korában. Próbaévei után, 1706–7-ben Prágában kazuisztikát tanult. Valószínűleg ott szentelték pappá. 1608–10 között Český Krumlovban tanított középiskolában, és könyvtáros volt. A következő két évben Prágában népmisszionárius. 1613–9-ben Homonnán volt lelkipásztor, 1621–3-ban Passauban, 1624–32-ben Nagyszombatban népmisszionárius. 1633-ban Kassán, a következő években Nagyszombatban és Homonnán volt gyóntató. Életét 1638-ban Ungváron fejezte be mint házi lelkiatya.

Miksa (Mixa) István

1691. aug. 19. Diós. Nyelv: magyar. SJ 1709. nov. 13. Kolozsvár. Psz. 1720. Kassa. F. 1727. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1734. ápr. 17. Székesfehérvár.

Dióson született, Kolozsvárról lépett be Bécsben a Társaságba. 1712–4-ben Kassán bölcseletet tanult. Utána két évig Székelyudvarhelyen, egy évig Kolozsváron tanított. A teológiai tanulmányokat is Kassán végezte 1718–21 között; ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Rozsnyón hitszónok volt. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1724-ben Kassán, 1725–7-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. 1728-tól egy-egy évig hitszónok volt Nagyszombatban, Győrben és Komáromban. 1731–3-ban Varasdon házfőnökként működött. 1734-ben Székesfehérvárra került hitszónoknak, ahol rövidesen meghalt.

Bekaria Mihály

1613. aug. 6. Győr. SJ 1633. jan. 4. Bécs. Psz. 1645. F. 1652 okt. 13. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1658. febr. 12. Sopron.

Győrben született, húszéves korában lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait 1637–9-ben, a teológiát 1641–5-ben Nagyszombatban, a harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1647-ben népmisszionárius volt, 1648-ban Győrben a ház anyagi ügyeit intézte. 1649–50-ben Pozsonyban a nyomdát vezette, majd Nagyszombatban újra misszionárius lett. 1653-ban Győrben, a következő két évben Vágsellyén lelkipásztor, majd 1655–6-ban Nagyszombatban népmisszionárius volt. Életének utolsó két évében Sopronban házi lelkiatyaként működött.

Gálffy László

1887. jún. 28. Törökszentmiklós. Nyelv: magyar. SJ 1906. szept. 11. Nagyszombat. Psz. 1916. Innsbruck F. 1924. febr. 2. Érd. †1949. aug. 11. Kalocsa.

Nagyváradon érettségizett a premontrei főgimnáziumban. 1906-ban lépett be a nagyszombati újoncházba. A kétéves próbaidő után ugyanott retorikát végzett. A bölcseleti tanulmányok első két évét Pozsonyban végezte, a harmadik évre a belgiumi Leuvenbe került. Onnan ment Nápolyba teológiára, de egy év múlva visszatért és Innsbruckban folytatta tanulmányait. 1916-ban szentelték pappá. Röviddel utána súlyosan megbetegedett, és évekig a svájci Davosban ápolták. Csak 1923-ban tért vissza Érdre, ahol harmadik próbaévét végezte. Ott maradt mint házi lelkiatya és az újoncok nyelvtanára. Őket követte új állomáshelyükre is a bp.-i Manrézába mint lelkiatya és író. Onnan 1932–3-ban részt vett a Katolikus Misszió szerkesztésében is. 1934–5-ben újra beteg lett, és házon kívül ápolták. Visszatérte után Kalocsára került, néhány évig még mint házi lelkiatya, haláláig 1949-ben mint író. Főleg lelki irodalommal foglalkozott. Több műve idegen nyelvből való átdolgozás. Legfontosabb könyve a Jezsuita szellem 1942-ből. Három munkája kéziratban maradt.

Hero Gregorius

1541 k. Alkmaar. Nyelv: holland. SJ 1559. máj. 21. Róma. Psz. 1577. Brixen-Bressanone. F. 1590. jún. 7. C. sp. Luzern. †1601. márc. 1. München.

A hollandiai Alkmaarban született, 1559-ben Rómában lépett be a Társaságba. 1560–1-ben Bécsben retorikát tanult. A nagyszombati kollégium alapításától kezdve (1561) három évig ott tanított, onnan a felsőnémet rendtartományba került. 1577-ben szentelték pappá Bressanone-Brixenben és 1601-ben Münchenben halt meg.

Spreitzer Péter

1866. okt. 23. Csonoplya. SJ 1883. júl. 4. Nagyszombat. F. 1898. febr. 2. †1931. jan. 21. Pécs.

A kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult. 1883–5 között Nagyszombatban skolasztikus novícius, 1886–7 között St. Andräban retorikus volt. 1888-ban Szatmárnémetiben magiszter. 1889–91 között Pozsonyban filozófiát tanult. 1892–3 között Kalocsán konviktusi felügyelő. 1894–6 között Innsbruckban teológiát tanult. A következő évben Bécs-Lainzban végezte a terciát. 1898–9 között a bp.-i Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1900–25 között Kalocsán magyar, görög és latin nyelvet, hittant, földrajzot, természetrajzot tanított. 1926–31 között a pécsi Pius Gimnáziumban magyar, német és latin nyelvet oktatott.

Vitelleschi Muzio

1563. dec. 2. Róma. Nyelv: olasz. SJ 1583. aug. 15. Róma. Psz. 1590 k. Róma. F. 1597. ápr. 27. 4 fog. prof. Róma. Rendfőnök 1615. nov. 15. Róma. †1645. febr. 9. Róma.

Vitelleschi római nemesi családból származott. Tizenkilenc éves korától jezsuita akart lenni. Apja azonban, aki az egyházi pályafutást nem ellenezte, a szerzetesit meg akarta akadályozni. Ő azonban a Római Kollégium bölcselethallgatójaként XIII. Gergely pápánál kieszközölte az engedélyt, hogy szülői beleegyezés nélkül beléphessen a rendbe. Tanulmányai végeztével, 1588–91-ben bölcseletet tanított a Római Kollégiumban, 1592–4-ben és 1597–8-ban az Angol és közben a Nápolyi Kollégium rektora volt. 1599–1602-ben Rómában teológiát adott elő. 1602–5-ben a nápolyi, 1606–8-ban a római rendtartományt vezette, és a VI. általános nagygyűlésen olasz asszisztenssé választották.
Claudio Acquaviva rendfőnök halála előtt a német asszisztenst, Ferdinand Albertet nevezte ki vikáriusnak, aki 1615. november 5-re hívta egybe az általános nagygyűlést. A választás napjául november 15-ét jelölték. Habár kiközösítés terhe alatt tilos volt a teljesen szabad választás ellen csoportokat kialakítani, nem hiányoztak lépések, amelyek Vitelleschi ellen irányultak. Ilyen ellenséges hangok még Acquaviva rendfőnök életében ismertté váltak, és ő kérte a rendfőnököt, hogy elmehessen Rómából, de erre nem kapta meg az engedélyt. Vitelleschi ellenfelei voltak a Társaság tikára, a római tartományfőnök, valamint a Római Kollégium rektora és tanulmányi főnöke. Kandidátusuk, az olasz Giovanni Argenti Erdély, majd Ausztria tartományfőnöke, valamint Litvánia és Lengyelország vizitátora volt. A negyedik választási menetben Vitelleschi harminckilenc, Argenti huszonkilenc szavazatot kapott. Az új rendfőnök megbocsátott ellenfeleinek, és azt is elérte, hogy az aktákban ne szerepeljen az ügy.
A gyűlés az első feladat, az öt asszisztens megválasztása után áttért a rend belső ügyeinek tárgyalására. Nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy megvalósítsák az előző gyűlések döntéseit, és orvosolják a súlyos hibákat, amelyek egyes csoportoknál mutatkoztak meg, főleg a Társaság egységét illetően. Döntöttek arról is, hogy megszüntetik az általános nagygyűlés periodikus összehívását.
Rendelkezést hoztak az utolsó fogadalmak letételéről. Az elöljárók nem engedhetik meg, hogy ezeket olykor évekre elodázzák. Hogy kinek milyen fogadalmat kell letennie, azt az elöljáró dönti el. Megnehezítették az elbocsátás lehetőségét is a Társaságból. Szigorú megtorlást rendeltek el a rágalmazók és a titoktartást megszegők ellen.
Hosszú ideig voltak érvényben a tanulmányi rendet érintő dekrétumok, például a teológia végén a grádusvizsga, melynek bizonyítania kellett, hogy a kandidátus képes a hittudomány és a bölcselet tanítására.
A gyűlés előírta, hogy a missziós területeken kerülni kell a nacionalista magatartást, ezért a közösségeknek lehetőség szerint nemzetközinek kellett lenniük.
Ami a külsőkkel való kapcsolatot illeti, tilos volt világi hivatalokat elvállalni. Ezek viseléséhez a rendfőnök engedélyére volt szükség. A nagygyűlés e határozatok mellett az előző kongregációk anyagát is megvizsgálta, és kiadatott instrukciókat és rendeleteket – főleg Acquavivától – az apostoli munkákról, a fiatal rendtagok neveléséről, a szerzetesi életről, a kormányzásról és a tagok lelki életéről is.
Vitelleschi harmincéves kormányzásából alig vannak adatok a Társaság fejlődéséről. Létezik egy 1626-os teljes katalógus. Az 1640-es, százéves jubileumra is csak a házakról készült egy elég hiányos lista. 1626-ban tizenötezer-ötszáznegyvennégy jezsuita élt, kétezer-száztizeneggyel több, mint 1616-ban. Ugyanakkor a kollégiumok száma háromszázhetvenkettőről négyszáznegyvennégyre, a rendházaké százhuszonháromról kétszázhuszonnyolcra nőtt. A missziókról még nehezebb képet alkotnunk.
A Társasághoz Vitelleschi kevés levelet intézett, ezekből az Institutum Societatis Iesu kiadásában egy sem szerepel, kettő a generálisok leveleiben, és nyolc a válogatott levelekben az elöljárókhoz, melyek között egész rövidek is vannak. Megemlíthetjük az egész Társasághoz írt levelét az imáról és az erényekről (1617). Röviddel utána az elöljárókhoz írt azok kiválasztásáról, akik a rendi fiatalság nevelésével és tanításával foglalkoztak. Figyelniük kell a tanok tisztaságára, főleg a morálteológia esetében, ahol több tanárnál fennáll a laxizmus veszélye. 1619-ben az elöljáróknak írt levelet, melyben többek között kitért a Társaság egységét és a testvéri szeretetet fenyegető nacionalizmus veszélyére is. 1631-ben kitért a kollégiumokban folyó nevelés fontosságára. A lelkiatyáknak és a Mária-kongregáció vezetőinek elsőrangú jezsuitáknak kell lenniük. A tanárok képzésére a bölcseleti tanulmányok előtt egy-két éves kurzusokat írt elő, melyeket az évi katalógusokban collegium repetentiumnak neveztek. 1639. november 15-én a Társaság alapításának százéves jubileumára írt levelet.
Vitelleschi kormányzása alatt nem fordultak elő olyan súlyos problémák és viták, mint elődje, Acquaviva idején. 1621–7 között többször kellett fellépnie a jezsuita Juan de Mariana írása ellen, melyben az a Társaság kormányzási módját támadta. Hasonló támadások érték a rend monarchikus kormányzási módját főleg Spanyolországban. IV. Fülöp király kérte, hogy a spanyol jezsuitákat egy „komisszárius rendfőnök” vezesse. A harmincéves háború alatt a spanyol király el akarta érni, hogy a rendfőnök távolítsa el II. Ferdinánd császár gyóntatóját, Wilhelm Lamormainit. IV. Fülöp a rendfőnököt is támadta: azzal vádolta, hogy segíti a francia politikát, hogy ezzel VIII. Orbán pápa tetszését elnyerje.
Az apostoli munkákban fékezte a francia jezsuitáknak a női szerzetesrendek gondozásában tanúsított túlzott odaadását. Az angolkisasszonyok alapításának vitáiban egyáltalán nem vett részt. Peruban megtiltotta a jezsuitáknak, hogy női Mária-kongregációt alapítsanak vagy vezessenek. Goában és Belgiumban védte a professzusházak szegénységét. A jezsuiták vezette plébániákon a bevételből csak az ott dolgozó atyák eltartására vonhattak el egy keveset, a maradékot a templomra és a szegények segítésére kellett fordítaniuk.
Gondoskodott a missziókról is. A Fülöp-szigetekre hat év leforgása alatt százharminc, a paraguayi redukciókba egyszerre harminc jezsuitát küldött. Ő indította el a kanadai és a marylandi missziót is. Dél-Amerikában Pedro Claver feketék közötti missziós munkáját védte a helyi elöljáróknál is. Ugyanott megtiltotta, hogy a jezsuiták részt vegyenek a bányászatban és a kereskedelemben, „mivel a lelkek és nem az arany keresésére” mentek oda. Hosszú rendfőnöksége – kivéve Közép-Európát a harmincéves háborúban – a nyugodt fejlődés, a külső és főként a belső megerősödés ideje volt.

Lucari Lojze

1561. Split. Nyelv: horvát. SJ 1583. febr. 19. Róma. Psz. 1589 k. F. 1595. aug. 27. C. sp. Turóc. †1621. dec. 16. Zágráb.

A horvátországi Splitben született; 1583-ban Rómában lépett a Társaságba. Loretóban retorikát és egy év kazuisztikát tanult, majd Rómában töltött három évet. 1587 júniusában Kolozsváron grammatikát adott elő. 1589-ben Váralján már papként tanított. 1591–2 folyamán hitszónok volt. 1593–7-ig misszionáriusként járta a környező falvakat. 1598–9-ben Walchban volt plébános. A következő évben Turócon volt lelkipásztor, majd 1601–1602-ben Szentgyörgyön plébános. 1603-tól Olmützben misszionáriusként működött. 1605-ben Laibachban, 1606–7-ben Klagenfurtban és 1609-től haláláig Zágrábban lelkipásztori munkát végzett.

Tersztyánszki János

1706. nov. 23. Frivaldnádas. Nyelv: szlovák. SJ 1722. okt. 9. Trencsén. Psz. 1736. Nagyszombat. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Selmecbánya. †1781. Trencsén.

Frivaldnádason született, Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. Kassán és Szepeskáptalanon egy-egy évig, majd két évig újra Kassán tanított. 1733–6-ig teológiát tanult Nagyszombatban. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Székesfehérváron tanított és szlovák lelkipásztor volt. 1738-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1739–40-ben Selmecbányán szlovák ünnepi hitszónokként, 1741-ben Kolozsváron retorikatanárként működött. 1742–5-ig Kassán bölcseletet, 1746–8-ban Budán kazuisztikát, 1749-ben Nagyszombatban szentírástant tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1750–60 között Budán a Királyi Kúrián jogászként működött. 1761–3-ban Ungváron, 1764–6-ban Sárospatakon, 1767-től a Társaság feloszlatásáig Szakolcán a házi lelkiatya hivatalát látta el. Trencsénben halt meg 1781-ben. Latin nyelven írt egyebek mellett Kassa történetéről, a székesfehérvári Mária-kongregációról és Magyarország topográfiájáról.

Bucelleni Giovanni

1600. szept. 14. Brescia. Nyelv: olasz. SJ 1617. jan. 24. Leoben. Psz. 1629. F. 1634. dec. 17. 4 fog. prof. Leoben. 1649–51: tartományfőnök. †1669. nov. 28. Bécs.

Itáliában született, Leobenben lépett a Társaságba. 1620–2-ben Grazban végezte a bölcseletet. 1623-ban Goriziában, 1624–5-ben Klagenfurtban tanított. 1626–9-ig teológiát tanult Grazban. 1629-ben szentelték pappá. Egy-egy évig Klagenfurtban templomigazgató és Grazban retorikatanár volt. 1632–3-ban a bécsi újoncmester segítőjeként, a következő évben Leobenben retorikatanárként működött. 1637-ben a bécsi újoncház rektora és a fiatalok vezetője lett. 1644–8-ban a tartományfőnök-helyettesi, 1649–51-ben a tartományfőnöki hivatalt viselte. Mo.-i alapításai: 1650. Sopron, kollégium; 1651. Trencsén, kollégium; 1649. Kassa, rendház; 1651. Székelyudvarhely, missziósállomás és a hódoltságban 1649-ben Andocs, Veszprém és 1651-ben Temesvár. Leváltása utáni munkái: 1652-ben Judenburgban a harmadik próbaév vezetője; 1653–5-ben a bécsi újoncház rektora és az újoncok mestere; 1656–7-ben Kassán házfőnök; 1658–60-ban Pozsonyban rektor; 1661–5-ben Linzben és 1666–9-ben Bécsben a ház lelkiatyja volt. Egyike volt kora legolvasottabb lelki íróinak.

Bodolay Gyula

1903. ápr. 3. Miskolc. Nyelv: magyar. SJ 1922. aug. 14. Érd. Psz. 1933. jún. 29. F. 1936. febr. 2. C. sp. †1984. márc. 26. Pannonhalma.

Érden lépett a Társaságba, a bölcseletet 1925–7-ben Szegeden tanulta. Két évet Pécsett, egyet Kalocsán volt magiszter. A teológiát 1931–4-ben Szegeden végezte. A harmadik próbaévre az ausztriai St. Andräba került. 1938-ban a szegedi egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1939-től Pécsett, 1944-től Kalocsán tanított magyar és latin nyelvet. 1946-ban Pécsett lett rektor az iskolák államosításáig. Utána az ottani jezsuita magániskolát vezette. 1950. június 10-én Mezőkövesdre internálták, ahonnan Miskolcra szökött. Besúgás alapján elfogták és Kistarcsára internálták. Onnan az ÁVO többször vitte kihallgatásra. Úgy látszik, be akarták szervezni. 1951. december 23-án szabadult. Utána magántanításból élt Bp.-en. A Szent Rita-templomban szokott misézni, ahol a hetvenes évektől kezdve bekapcsolódott a lelkipásztorkodásba is. 1980-ban költözött Panonhalmára.

Leleszi János

1548 k. Beregszász. Nyelv: magyar. SJ 1564. Nagyszombat. Psz. 1575. Eichstätt. F. 1585. nov. 29. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1595. febr. 26. Loreto.

Egyike volt az első mo.-i jezsuitáknak. A nagyszombati jezsuitákon keresztül ismerte meg a rendet. 1564-től újoncéveit Prágában töltötte. A két év probáció után Innsbruckban retorikát, 1570–2-ben Münchenben bölcseletet, a bajorországi Dillingenben teológiát tanult. A bajor Eichstättben szentelték pappá 1575-ben. Még abban az évben elöljárói a készületben lévő erdélyi misszióba szánták. Annak késése miatt Bécsben végzett lelkipásztori munkát. 1579-ben népmisszionárius lett az egri egyházmegyében. Az év végén elöljárói engedély nélkül Erdélybe ment, és rövidesen megoldotta a rend letelepedésének kérdését. Súlyos beteg volt, de így is a gyermek Báthory Zsigmond nevelője lett. A fejedelemségben már évtizedek óta nem volt püspök, s a hívek szemében ő lett a katolikusok vezetője. 1588-ban az erdélyi országgyűlés kiűzte a jezsuitákat. A beteg Leleszi a katolikus nemes Keresztury Kristófnál maradt egy ideig, de a végén neki is mennie kellett. Bécsbe került. A kilencvenes évek elején a spanyol jezsuitának, Carrillo Alfonznak sikerült visszavinnie a rendet Erdélybe. A rendfőnök kivette az erdélyi missziót az osztrák és a lengyel tartományfőnök hatásköréből, és a Bécsben élő beteg Leleszit nevezte ki felelős vezetőnek tapasztalatai és magasfokú ítélőképessége miatt. Betegsége azonban súlyosbodott, és az északolasz gyógyfürdők sem tudtak rajta segíteni. Ezért Loretóba ment, és ott halt meg. A jezsuiták erdélyi megtelepedéséről, kiűzéséről és visszaállításáról számos írása maradt fenn, melyek mind tanúsítják realitásérzékét és kiegyensúlyozott ítélőképességét.

Faber Jakob

1633. júl. 25. Steyr. Nyelv: német. SJ 1657. okt. 10. Bécs. Psz. 1661. Graz. F. 1667. aug. 15. 4 fog. prof. Steyr. †1673. jún. 12. Kassa.

Bécsben lépett be a Társaságba. 1654-ben Laibachban tanított és az iskolai színjátszás felelőse volt. Utána egy-egy évig Klagenfurtban és Varasdon dolgozott középiskolában. 1657–61-ben Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1661-ben. Judenburgban volt harmadik probációban. 1663-ban kezdte el lelkipásztori munkásságát mint hitszónok. Állomáshelyei voltak 1663–4 Nagyszombat, 1665–6 Linz, 1667 Steyr, 1668–71 Pozsony és 1672-től haláláig Bécs.

Bagaméri József

1903. ápr. 16. Nyírbátor. SJ 1926. szept. 7. Psz. 1932. szept. 26. F. 1938. febr. 2. †1973. máj. 20. Miskolc.

1926–8 között Érden volt novícius, 1929–30 között Szegeden filozófiát tanult. 1931-ben a pécsi Pius Gimnáziumban magyar és latin nyelvet, természetrajzot tanított; 1932–3 között Szegeden teológiát tanult. 1934-ben Nagykapornakon plébánoshelyettes, hittantanár volt az elemi iskolában, a Mária-kongregáció prézese; 1935-ben St. Andräban töltötte a terciát. 1936–8 között Szegeden az államvizsgára készült. 1939–48 között a pécsi Pius Gimnáziumban latin és francia nyelvet oktatott, majd lelkész volt és misszionárius. Zalaegerszegen egy népmisszió alkalmával letartóztatták, de egy hét múlva szabadon engedték. A szétszóratásban sok helyen kántorként kereste a kenyerét. A halál a miskolci kórházban érte.

Napholcz Pál

1901. dec. 31. Szakasz. Nyelv: magyar, román. SJ 1918. aug. 14. Psz. 1930. Leuven. F. 1935. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. Prekonizáció a szatmárnémeti püspökségre 1940. júl. 23. 1942–3 tartományfőnök. †1943. ápr. 13. Kassa.

A Szatmár megyei Szakaszon született, 1918. augusztus 14-én Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után Kalocsán befejezte a középiskolát, utána nevelő volt az internátusban. 1924–6-ban a lengyelországi Újszandecben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig Szatmárnémetiben tanított a középiskolában. 1928–31-ben Leuvenben végezte a teológiai tanulmányokat, majd a lengyelországi Stara Wieśben a harmadik próbaévet. 1933–5-ben novíciusmester volt Szatmárnémetiben, 1936–41-ben Kolozsváron házfőnök. 1940. július 23-án a pápa püspökké nevezte ki, de a politikai helyzet miatt nem szentelték fel. 1941 őszétől a bp.-i Manrézában volt novíciusmester, 1942. július 26-től a magyar rendtartomány főnöke, de a következő év április 13-án Kassán meghalt.

Hörl Gyula

1864. márc. 26. Gödöllő. Nyelv: magyar. SJ 1879. aug. 6. Nagyszombat. Psz. 1888. Innsbruck. F. 1897. aug. 15. 4 fog. prof. Kalocsa. †1930. aug. 10. Bp.

Újoncéveit és a két év retorikát az ausztriai St. Andräban végezte. 1884-ben Pozsonyba került két évre bölcseleti tanulmányokra, majd 1886-ban Innsbruckba a teológiára. 1888-ban szentelték pappá. 1890–1-ben Bp.-en készült az államvizsgára. 1892–3-ban Kalocsán grammatikát tanított. Utána Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1895–1918 között Kalocsán tanított magyar és latin nyelvet. 1902–5 és 1915–8 között rektor volt. 1919-ben Pécsre került, ahol haláláig a latin és a magyar nyelv tanára volt.

Solymár (Stréhling) János

1923. dec. 26. Hódmezővásárhely. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1954. aug. 23. Maastricht. F. 1957. febr. 2. †1976. márc. 10. Toronto.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–8 között Szegeden filozófiát tanult, majd elhagyta az országot. 1949-től Bürenben volt magiszter. 1952–3 között Maastrichtben végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. 1956-ban Mont-Laurier-ben végezte a terciát. 1957–9 között Courtlanden volt káplán, majd 1960–6 között Hamiltonban plébánosként szolgált. 1967-ben a svédországi misszióba, Stockholmba került. 1975-től Hamiltonban volt lelkipásztor.

Undó Márton

1547 k. Saca. Nyelv: magyar. SJ 1567. máj. 1. Bécs. Psz. 1580 k. Elb. 1587.

Sacán született, 1567-ben Bécsben lépett be a Társaságba. Próbaéveit 1567–9-ben Prágában töltötte. Az utolsó évben humaniorát tanult. Onnan Olmützbe került, ahol előbb tanult, majd 1572-ben szintaxist tanított. 1574-ben Bécsben megkezdte bölcseleti tanulmányait. 1575-ben már Rómában volt, ahol bölcseletet és teológát tanult. 1579-ben Szántó István Santori bíborosnál sürgette Undó pappá szentelését, ami valószínűleg 1580-ban meg is történt. 1581. június 8-án Erdélybe érkezett. Kolozsváron grammatikát tanított. 1582-ben Braunsbergben végezte a harmadik próbaévet.

Koknya János, testvér

1830. okt. 10. Kisoroszi. SJ (1858. jún. 7.) 1861. dec. 2. Nagyszombat. F. 1872. febr. 2. Pozsony. †1912. jún. 15. Kalocsa.

A noviciátust Nagyszombatban végezte kétszeri kezdéssel, utána 1863-tól ugyanitt lett cipész, portás és házi kísérő. 1868–78 között Pozsonyban volt portás és cipész, 1879–81 között Kalocsán portás és ebédlős, 1884–5-ben Pozsonyban portás. 1886–90 között Szatmárnémetiben szolgált mint portás és ruhatáros. 1891–3-ig Kalocsán a szolgák felügyelője, házi mindenes, sekrestyés volt, 1909-től pedig nyugdíjas.

Hlukovich György

1655. ápr. 22. Zár. Nyelv: szlovák. SJ 1680. máj. 22. Trencsén. Psz. 1687. Graz. F. 1692. febr. 2. C. sp. Szepeskáptalan. †1722. febr. 16. Nagyszombat.

1679-ben Nagyszombatban megszerezte bölcseletből a magiszteri fokozatot, és a következő évben belépett a trencséni újoncházba. A próbaévek után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1684–6-ban Prágában tanulta a teológiát, és csak a negyedik évre került vissza Grazba. Ott szentelték pappá 1687-ben. Utána egy-egy évig Trencsénben és Szakolcán grammatikát tanított. A harmadik próbaévet 1690-ben Judenburgban végezte. Apostoli életét Szepesváralján kezdte 1691-ben mint hitszónok, katekéta és tanító. 1696–7-ben Selmecbányán (Szlukovics néven) hitszónok, misszionárius és német lelkipásztor. 1698–1700-ban Besztercebányán (Lukovich néven is) házi lelkiatya, hitszónok és szlovák lelkipásztor. 1701-ben Kassán (Klukowitz néven) vasárnapi hitszónok és szlovák lelkipásztor. 1702-ben Eperjesen hasonló munkörökben dolgozott. 1703–12 között Szepesváraljához tartozott. 1708-ig házfőnök volt, de attól az időtől fogva, bár oda tartozott, két évig Lengyelországban, egy-egy évig Zsolnán és Lőcsén tartózkodott. 1712-ben újra házfőnök volt Szepesváralján. 1713-ban Lőcsén, 1714–6-ban Zsolnán házi lelkiatya és hitszónok volt. 1718-ban Trencsénben hitszónokként, 1719-ben Szakolcán házgondnokként működött. Két évig még Turócon, majd Nagyszombatban volt lelkipásztor, ahol meghalt.

Dér-Wolf János

1919. aug. 18. Bácsalmás. SJ 1946. febr. 2. Psz. 1955. aug. 15. Leuven F. 1959. dec. 12

A noviciátust Feldkirchben kezdte és a budai Manrézában fejezte be. 1949-ben Szegeden elkezdte a filozófiát, de külföldre kényszerült, így filozófiai tanulmányait Chieriben folytatta, végül Leuvenben fejezte be 1952-ben. Ugyanitt végezte 1953–6 között a teológiát. A terciát Valenciában töltötte 1957-ben. 1958–9 folyamán a chilei fővárosban volt lelkész. 1960-ban Chuquicamatában volt kórházlelkész és hittantanár. 1961–3-ban Santiago de Chilében a jezsuita rendházban volt miniszter és lelkész. 1964–7 között Aricában volt lelkész. 1968–73 között a perui fővárosban, Limában volt lelkész, teológiai tanár és lelkigyakorlat-vezető. 1974-ben Los Organosban működött mint lelkész. 1975-től Spanyolországba helyezték, Barcelonában volt lelkész. 1976–7-ben Stockholmban a magyar emigránsok lelkipásztora, 1978-ban Muttenben, majd 1979–84 között Kriensben szolgált. Ezután Svájcba került, 1985–99 között Perlenben lett káplán, majd plébános; közben a Luzern környékén élő magyarokat is ellátta. 1999-ben Schönbrunnban, a lelkigyakorlatos házból gondozta a magyarokat, de gyenge egészsége miatt 2003-ban nővéréhez költözött Stockholmba.

Satko András

1599. febr. 28. Ribény. SJ 1623. jan. 9. Brünn. F. 1638. júl. 31. Homonna. †1651. ápr. 12. Nagykároly

A Trencsén megyei Ribényben született, 1623-ban Brünnben lépett be a Társaságba. Ettől kezdve nem szerepel a katalógusok nyomtatott kiadásában, de valószínűleg az eredetiben sem. A következő újabb adat: 1633-ban Nagyszombatban kongregációt vezetett, lelkiatya volt a városi kórházban, látogatta a börtönt és gyóntatott. A következő évben Homonnán volt házgondnok. 1635-ben Erdélyben, a kolozsmonostori rendházból Csáky gróf udvarában volt lelkész. 1636–51-ig a felvidéki Károlyi család udvari lelkésze volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a család és birtokai a reformáció korában hűek maradtak az egyházhoz.

Milkovics Mihály

1709. szept. 26. Szarvkő. Nyelv: magyar, német. SJ 1725. okt. 9. Trencsén. Psz. 1739. Bécs F. 1743. febr. 2. 4 fog. prof. Linz. †1759. okt. 17. Pinkafő.

Szarvkőn született, Sopronból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Székesfehérváron tanított. 1729–31-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. Utána két-két évig grammatikát tanított Pozsonyban és Nagyszombatban. 1736–9-ben teológiát tanult Bécsben. 1739-ben szentelték pappá. 1740-ben a bécsi Pázmáneumban volt lelkiatya. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1742-ben a házgondnok helyettese volt Nagyszombatban. Utána egy-egy évig bölcseletet tanított Linzben és Grazban, majd 1745-ben újra a Pázmáneumban volt lelkiatya, és dialektikát tanított. 1746–7-ben Győrben volt a bölcselet tanára. 1748–52-ben Budán kazuisztikát tanított. A következő évben vízivárosi házfőnök és plébános volt. 1754–7 között Kőszegen három évig a rektor és egy évig a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1758-ban házi lelkiatya lett Budán, majd egy évvel később misszionárius Varasdon. Ebben a munkájában halt meg Pinkafőn. 1735-ben Nagyszombatban mutatták be latin verses művét, melyet az egyetem alapításának százéves évfordulójára írt.

Paintner Mihály

1753. szept. 6. Sopron. Nyelv: magyar, német. SJ 1769. okt. 17. Trencsén. Psz. 1777. márc. 29. †1826. szept. 22.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Sopronban, a jezsuitáknál végezte. Onnan lépett be a trencséni újoncházba. A két év próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Grazban kezdte el a bölcseleti tanulmányokat. Elsőéves hallgató volt, amikor 1773-ban a pápa feloszlatta a Jézus Társaságát. Ekkor a győri egyházmegyébe kérte felvételét. 1777. március 29-én szentelték pappá. Egyházi pályafutásában volt rátóti prépost, kanonok, győri nagyprépost. A császár királyi magyar novi (Bosznia) püspökké nevezte ki, de a pápai elismerést nem kapta meg. Udvari tanácsos és a főiskolai ügyek igazgatója lett. 1822-ben a királyi kancelláriában az egyházi és vallási ügyek előadójává nevezték ki.
Neve szorosan összefonódik a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Jesuitica-gyűjteményével: fiatalkorától gyűjtötte mindazt, ami a volt jezsuita rendet érintette. Így nagy levéltári anyag jött össze, ami azért is fontos, mert a feloszlatáskor a császári hatóságok Bécsben lefoglalták a tartományfőnökség levéltárát, ahonnan kiszedték a birtokjogot érintő iratokat, a többit pedig eladták egy papírmalomnak, ahol az a zúzdába került. Paintner halála előtt nagy gyűjteményét a Pannonhalmi Főapátságra hagyta azzal a kikötéssel, hogy ha a jezsuita rendet visszaállítják Magyarországon, az egész hagyatékot át kell adni nekik. A győri káptalan azonban hagyatéki pert indított, amelyet megnyert. A pannonhalmi főapát megvásárolta tőle az egész gyűjteményt, amely így ma is Pannonhalmán áll a kutatók rendelkezésére.

Ferricelli Geronimo

1559 k. Lecce. Nyelv: olasz. SJ 1579. szept. 7. Psz. 1587 előtt. †1614. jún. 6. Lecce.

Már mint pap érkezett 1587-ben Rómából Erdélybe. Rövidesen távoznia kellett, ekkor Lengyelországon keresztül Prágába került, ahonnan 1590 elején a felsőnémet rendtartományba küldték.

Radéczy Jan

1634. nov. 24. Biskup. Nyelv: cseh, magyar. SJ 1657. okt. 26. Trencsén. Psz. 1667. Nagyszombat. F. 1675. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1699. dec. 6. Pozsony.

A csehországi Biskupban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1660-ban Győrben grammatikát tanított. 1661–3-ig Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1664-ben Münchenben kezdte meg teológiai tanulmányait, és 1665–7-ben Nagyszombatban folytatta. 1668–9-ben Ungváron házgondnok volt. 1670-ben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1671–3-ban Szakolcán először grammatikát tanított, majd két évig házfőnök volt. 1674–7 között Szentmiklóson volt plébános és misszionárius. 1678–82-ben Kassán, 1683-ban Nagyszombatban a házgondnoki hivatalt viselte. 1685–6-ban Lőcsén házfőnök, 1687-ben Trencsénben házgondnok, 1689-ben a báni missziós állomáson házfőnökhelyettes volt. 1690–2-ben Pozsonyban a rektori, 1693–9-ben Nagyszombatban a házgondnoki hivatalt látta el. Onnan az év vége felé pozsonyi rektorrá nevezték ki, ahol 1699. december 6-án meghalt.

Werniers Jacques

1559 k. Oudenaarde. Nyelv: flamand. SJ 1582. febr. 26. Brünn. F. 1585. okt. 15. Psz. 1590 előtt. C. sp. Chomutov. †1599. okt. 14. Chomutov.

A belgiumi Oudenaardéban született, Brünnben bölcseleti doktorként lépett be a Társaságba. 1584–9 között Bécsben teológiát tanult, és a középiskolában tanított. 1590-től Znióváralján már papként működött az iskolában, 1591–2-ben német hitszónok is volt. 1593-ban Turócon tanított, 1594-ben a házgondnoki hivatalt látta el. 1595-től haláláig a csehországi Chomutovban tanított, és lelkipásztori munkát végzett.

Szántó (Arator) István

1540 k. Devecser. Nyelv: magyar. SJ 1561. febr. 19. Róma. Psz. 1566. dec. 20. Nagyszombat. F. 1592. febr. 9. 4 fog. prof. Bécs. †1612. júl. 3. Olmütz.

Tizenöt éves volt, amikor anyját és három testvérét elrabolták a törökök. Nagybátyja pártfogolta és taníttatta. 1560-ban a nyitrai püspök Rómába küldte a Német Kollégiumba. 1561-ben jelentkezett felvételre a Jézus Társaságába. A Római Kollégiumban tanult bölcseletet és teológiát 1565-ig, onnan Bécsbe küldték, ahol grammatikát tanított. Bécsből Nagyszombatba került az első magyar kollégiumba. 1566-ban szentelték pappá. 1568–74 között Bécsben még teológiát tanult, és bölcseletet tanított. 1575–9 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Megírta az 1575-ös szentév történetét, amely még mindig nem jelent meg nyomtatásban. 1578-ban kieszközölte XIII. Gergely pápánál egy magyar kollégium alapítását. Ezt a pápa a növendékek alacsony száma miatt egyesítette a némettel. Az intézmény ma is létezik Német–Magyar Kollégium néven. 1580–8 között Erdélyben működött, főleg mint hitvitázó és hitszónok. Egyszer háromszázhárom kálvinista pásztorral vitázott azok szinódusán. Első két évében már négyszáz személyről ad hírt, akiket ő vezetett vissza az egyházba. Kolozsváron, Gyulafehérváron és Nagyváradon működött. Amikor 1588-ban az erdélyi országgyűlés elűzte a jezsuitákat, többen közülük, főleg a lengyel atyák, őt is okolták makacssága miatt. 1590-ben Vágsellyén házfőnök, a következő évben Znióváralján hitszónok volt. 1592–4-ig Bécsben kazuisztikát tanított, majd attól kezdve magyar hitszónokként és gyóntatóként dolgozott. 1602–5-ben Turócon lelkipásztorkodással és főleg írással foglalkozott. 1606-tól haláláig Olmützben készítette emlékiratait. Dolgozott a Szentírás magyar fordításán is. Munkáinak nagy része megsemmisült Bocskai István felkelése alatt. Munkái közül fennmaradt Korán-cáfolata, dokumentációja a magyar kollégium alapításáról és a némettel való egyesítéséről, valamint alapos beszámolói a katolikus egyház súlyos helyzetéről, továbbá levelezése 1600-ig a Monumenta Antiquae Hungariae négy kötetében jelent meg kritikai kiadásban. Hogy Káldi György használta-e és milyen mértékben Szántó István esetleges Szentírás-fordítását, ma még vitatott kérdés.

Kiris Ferenc

1659. jún. 22. Doborgaz. Nyelv: magyar. SJ 1677. nov. 16. Trencsén. Psz. 1690. Graz. F. 1695. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1736. ápr. 9. Pozsony.

Doborgazon született, Pozsonyból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után 1680-ban Leobenben volt a tanárképzőben. 1681–3 között Grazban végezte a bölcseletet. Utána két évig Győrben és egy évig Nagyszombatban tanított középiskolában. 1687–90-ig Grazban volt teológián. Utána egy-egy évig Rozsnyón hitszónokként működött és Gyöngyösön grammatikát tanított. 1693-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1694–6-ban Zágrábban bölcseletet tanított. A következő két évben az újoncmester helyettese, iskolaigazgató és házi lelkivezető volt Trencsénben. 1700-ban Kassán kazuisztikát tanított. 1701-ben Pozsonyban, a következő két évben Nagyszombatban volt házgondnok. Továbbra is gyakran kellett változtatnia állomáshelyét. 1704–5-ben Pozsonyban a házi lelkiatya, 1706-ban Sopronban a konviktusi igazgató feladatát látta el. 1707-ben a pozsonyi S. Salvator rendházban volt lelkipásztor, 1708–9-ben újra Sopronban találjuk mint konviktusi igazgatót, 1710–1-ben Nagyszombatban házgondnok volt. 1712-ben Kőszegen, 1714-ben Kassán, 1715-ben Pozsonyban, 1717-ben Trencsénben (itt újoncmester is), 1722-ben Nagyszombatban lett rektor. 1725-től Besztercebányán a harmadik próbaévet végzők vezetője volt. 1726-tól Pozsonyban élt, három évig mint rektor, és 1729-től mint az esztergomi érsek teológusa.

Ádám Lajos

1905. ápr. 27. Tokaj. SJ 1923. szept. 7. Psz. 1934. jún. 29. †1979. ápr. 28. Nagykovácsi.

1923–5-ben Érden volt skolasztikus novícius. 1926-ban a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1927–30-ban Szegeden folytatott filozófiai tanulmányokat. 1931-ben a pécsi Pius Gimnáziumban magyar és latin nyelvet oktatott. 1932–5-ben Szegeden végezte teológiai tanulmányait. 1936-ban a terciát Szegeden töltötte, 1937–9-ben a szegedi egyetemen államvizsgázott latinból és történelemből. 1940–50-ben Pécsett tanított, 1950–79-ben lelkészkedett, Nagykovácsiban halt meg 1979. április 28-án.

Hevenesi Gábor

1656. márc. 24. Miske. Nyelv: magyar. SJ 1671. okt. 23. Leoben. Psz. 1685. ápr. 21. Graz. F. 1689. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. 1712–4: tartományfőnök. †1715. márc. 11. Bécs.

Miskén született, Sopronból lépett be a leobeni újoncházba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1675–7-ben Bécsben bölcseletet tanult, majd négy évig Győrben tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokat 1682–5-ben Grazban végezte, a harmadik próbaévre Judenburgba került. 1687–90-ben Bécsben bölcseletet tanított. Utána egy évig Grazban volt a kontroverzia tanára. Majd visszakerült Bécsbe; 1792-ben kazuisztikát és kontroverziát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1692–1703-ban a Szent Anna újoncházban a rektori és újoncmesteri hivatalt töltötte be. Utána négy évre a kollégium rektora lett. 1707–10 között a bécsi Pázmáneum rektora volt. 1711–4-ben az osztrák rendtartományt vezette. 1715-ben a bécsi professzusház főnöke volt, amikor meghalt. Igen tehetséges volt az adminisztrációban, az ifjúság gondozása és a kulturális tevékenység megszervezése terén. Tízéves újoncmesteri ideje alatt a házat és a templomot Bécs egyik lelki központjává fejlesztette. Keresett gyóntatója volt az ifjúságnak és az idősebb híveknek egyaránt. A rendszeres gyóntatást nem adta fel tartományfőnöki működése alatt sem. A források szerint évente 20 ezer gyónást hallgatott. A bécsi rendházakat és templomokat, ahol elöljáró volt, teljesen megújította. Az egyetemi templom kifestésére a jezsuita Andrea Pozzót nyerte meg, aki aztán haláláig ezen a munkán dolgozott. Főleg Kollonich Lipót bíboroson keresztül befolyással volt az erdélyi ortodoxok és a katolikus egyház egyesülésére. A magyar történettudomány is sokat köszönhet neki. Egy felhívást tett közzé a régi iratok felkutatására valószínűleg nyomtatásban. A gyűjtéshez gyakorlati útmutatót is adott, mely bizonyítja történeti érzékét és munkamódszerét. Kollonich Lipót bíborostól, aki a kamara elnöke volt, megkapta az engedélyt a kutatásra és a másolásra annak levéltárában. Cseles Márton jezsuitát Rómába küldte, aki mint a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója másolta az okiratokat a vatikáni levéltárban. A gyűjtemény több mint száz kötetet tesz ki. Nagyon hatásos és keresett lelki író is volt. Az ifjúságnak szóló műveiben hajlik a túlzásokra. Azt a benyomást kelti, hogy a megszentesülés útja a „menekülés a világtól” és a „menekülés a családtól”. Legkeresettebb művei voltak sok kiadással és fordítással Ars bonae mortis (a jó halálról), Flores Indici (a missziókról), és Scintillae Ignatianae (szövegek Loyolai Szent Ignác írásaiból az év minden napjára).

Mechtler Ferdinánd

1689. szept. 23. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1706. okt. 27. Bécs. Psz. 1719. Graz. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1751. szept. 23. Kőszeg.

Győrben született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1710–2 között Grazban bölcseletet tanult. 1713-ban Pozsonyban, 1714–5-ben Győrben grammatikát, majd 1716-ban Sopronban retorikát tanított. 1717–20 között Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1719-ben. 1721-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1722–5-ben Kassán bölcseletet tanított. 1726–7-ben Temesváron hitszónok volt. 1728–9-ben Kolozsváron kontroverziát tanított és a szemináriumot vezette. 1730–1-ben Egerben a kazuisztika, 1732-ben Nagyszombatban a kontroverzia, a következő évben Győrben a kazuisztika tanára volt. 1734-ben Kassán a szemináriumot vezette. 1735–7 között Nagyszombatban egy évig kazuisztikát tanított, két évig a házgondnoki hivatalt látta el. 1738–41 között Kőszegen vicerektor és gazdasági főnök volt. 1742–3-ban Győrben a szemináriumot vezette. 1744-ben Budán házi lelkiatya, 1745–51-ben Sopronban hitszónok volt. Kőszegen halt meg.

Pataki Ferenc

1704. nov. 7. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1721. okt. 17. Trencsén. Psz. 1734. F. 1739. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1740. aug. 31. Kolozsvár.

Szülővárosából, Gyöngyösről lépett be Trencsénben a Társaságba. 1724–6-ban Kassán bölcseletet tanult. 1727–30 között Kolozsváron tanított a középiskolában. 1731–4-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1734-ben szentelték pappá. 1735-ben Kőszegen tanított, majd a következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1737-ben Gyulafehérváron volt hitszónok. 1738-tól korai haláláig, 1740-ig Kolozsváron élt.

Manczini Antal

1743. jún. 14. Kassa. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1760. okt. 27. Trencsén. †1784. Pozsony.

Szülővárosából, Kassáról elsőéves bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Egerben tanított grammatikát. 1764–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána Komáromban egy, Nagyszombatban három és Győrben két évig középiskolában tanított. 1772-ben kezdte el Kassán a teológiát. A rend feloszlatása után 1775-ben világi pappá szentelték, és Pozsonyban tanított gimnáziumban. Ott több történelmi tárgyú latin művet adott ki.

Bogyó György

1913. márc. 3. Komárom. SJ 1933. aug. 18. Psz. 1943. jún. 25. F. 1949. május 15. †1998. ápr. 18. Bp.

1933–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1937–9 között Bp.-en filozófiát tanult. 1938-ban a kalocsai konviktusban szakaszfelügyelő. 1941–4 között Szegeden teológiát tanult. 1946-ban a kalocsai gimnáziumban hittantanár, a Mária-kongregáció prézese, könyvtáros. 1947-ben a Manrézában tölti a terciát. 1948-ban Hódmezővásárhelyen spirtuális és hittantanár. 1949–51 között Kaposváron hittantanár és a Mária-kongregáció prézese. A szétszóratás után 1951–2 között teológiatanár az egri szemináriumban. 1952-ben rövid ideig lelkész Kemecsén, majd 1952–9 között Vasmegyeren, 1959–78 között Bekölcén. 1979–81 között Rómában a Gergely Egyetemen tanul, 1982–9 között Balaton községben lelkész, 1990–8 között pedig plébános.

Zsíros Ferenc

1879. ápr. 11. Cegléd. Nyelv: magyar. SJ 1908. júl. 21. Nagyszombat. Psz. 1904. jún. 19. Innsbruck. F. 1922. aug. 15. 4 fog. prof. †1961. aug. 17. Pannonhalma.

Cegléden született, világi papként lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A két próbaév után Pozsonyban egy évig a bölcseletet ismételte. 1911–2-ben Szatmárnémetiben volt a konviktus felügyelője, majd egy évig Kalocsán tanított. 1915–6-ban Innsbruckban még teológiát tanult. A következő évben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1918-tól tíz évig Kalocsán dolgozott főleg adminisztratív munkakörökben. Átvette a Hírnök szerkesztését, amit annak megszűnéséig, 1944-ig megtartott. 1927-ben került Bp.-re, és megkezdte életművét, a Jézus Szíve tisztelet terjesztését. Ekkor lett az Imaapostolság országos titkára, amelyet 1936-ban a Jézus Szíve Szövetség vezetése váltott fel. 1926–44 között szerkesztette A Szív hetilapot és 1927–44-ig a Mária Kertet is. 1944-től a szerzetesrendek feloszlatásáig Hódmezővásárhelyen volt házfőnök és plébános. Azután a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon első lakói közé tartozott. Az intézmény élén az államtól kinevezett gondnok állt, de az úgynevezett belső ügyek, például a miserend intézésére az otthon tagjai által választott egyházi vezető volt hivatva. Kezdetben ő volt, aki nagyon sokat tett azért, hogy az otthon lakói a rendi, vérmérsékleti, műveltségi különbségek ellenére viszonylag békességben éljenek a három-négy fős szobákban. Pannonhalmán halt meg nyolcvankét éves korában.

Madocsáni András

1664. jan. 8. Horóc. Nyelv: szlovák. SJ 1680. márc. 15. Trencsén. Psz. 1694. Bécs. F. 1697. aug. 15. Zágráb. †1725. ápr. 23. Nagyszombat.

Horócon született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. 1682-ben Leobenben volt a tanárképzőben. 1683–5-ig Grazban bölcseletet tanult. Utána Nagyszombatban és Győrben egy, Sopronban két, majd Lőcsén újra egy évig tanított. 1691–4-ben Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1694-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1696-ban Nagyszombatban, 1697–8-ban Zágrábban és 1699-től újra Nagyszombatban bölcseletet, 1702-ben kazuisztikát tanított. 1703-tól Kassán kontroverziát tanított és a Kisdy-szeminárium főnöke volt, 1706–11-ig pedig rektorként működött. 1712–4-ben Pozsonyban volt rektor, 1715-ben Kassán lelkipásztor. 1716–8-ig Nagyszombatban szemináriumi vezetőként, 1721-ben Győrben rektorként, majd haláláig újra Nagyszombatban a szeminárium igazgatójaként dolgozott. Egész életében kiváló nevelő volt: nemcsak a tanításban, hanem a rendi fiatalság és a világi kispapság lelki és szellemi képzésében is jeleskedett.

Ácsbolt János (kínai nevén: San Sicsing)

1902. szept. 5. Nagykapornak. SJ 1924. júl. 30. †1982. nov. 24. Lucao.

Eredetileg autószerelő volt, de egy baleset után, amelyben eltörte a karját, elhatározta, hogy többé nem vezet autót. A jezsuiták helyi gazdaságában volt először jelölt, majd belépett a Jézus Társaságba mint jezsuita segítőtestvér. Az érdi noviciátus elvégzése után a zuglói Manrézában a kertészetet vezette, főként zöldségeket és gyümölcsöket termesztett, valamint egész évben mindig friss virág volt az oltárokon. A P. Provinciális felhívására a magyar provincia háromszáz tagjából ötvenen jelentkeztek a kínai misszióba, a hat kiválasztott testvér közé bekerült F. Ácsbolt is. A tamingi misszióban dolgozott 1936 és 1948 között, a pujangi missziós állomáson P. Lischerong Gáspár helyetteseként működött. Kínában az itthonitól egészen eltérő körülmények között segítette a semmiből felépíteni a missziós állomást. Néhány éven belül kicsiben megcsinált mindent abból, amivel Mo.-on foglalkozott: zöldségeskert, gyümölcsös, szőlő, és jó bort is készített, ami ritkaság volt a missziókban. Mint szakács híres volt magyaros süteményeiről. 1947-től a szeminaristákkal együtt Csengcsouba került, 1948-ban a spanyol jezsuiták vuhui missziójába, majd a kanadai jezsuiták hszujcsoui missziójába ment; 1951-ben, a jezsuita missziók kiűzése után a Fülöp-szigetekre került, de közben Hongkongban megműtötték a sérvét. 1952. január 10-étől 1956-ig az aranetai gazdaságban dolgozott. Nemcsak a jezsuitákat segítette, hanem a kívülállókat is, a közeli tehenészetben megtanította a sajtkészítést. Utána Tajvanra küldték, először a kanadai jezsuiták hszincsui missziójába, majd ezután a csanghuai lelkigyakorlatos házba került, végül a hegyvidéki Csinkuanban dolgozott a gazdaságban, ahol európai gyümölcsfákat honosított meg. A tajvani őslakosokat (hegyilakókat) is megtanította a gyümölcsfák ültetésére, ehhez még kormánysegítséget is kapott. Egészségi állapotának romlása után 1982-ben Tajcsongba küldték pihenni, majd a magyar jezsuiták lucaói Szent Család-kórházába került, ahol elhunyt.

Posch Michael

1685. okt. 5. Linz. Nyelv: német. SJ 1700. okt. 27. Bécs. Psz. 1714. Graz. F. 1719. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1742. ápr. 9. Pozsony.

Szülővárosából, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. 1763–6-ban ott végezte a tanárképzőt és a bölcseletet. 1707–9-ben Passauban, 1710-ben Klagenfurtban tanított. 1711–4-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1714-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1716-ban Bécsújhelyen tanított, majd megkezdte hitszónoki működését: 1717: Klagenfurt, 1718: Laibach, 1719–21: Graz, 1722-ben a bécsi professzusházban, 1723: Pozsony, 1724: Győr, 1725: Sopron, 1726: Passau, 1727–9: Klagenfurt, 1730: Leoben, 1731–4: Graz, 1735: Pozsony. Utána főleg Mária-kongregációkat vezetett: 1736–7-ben Linzben, 1738–9-ben Passauban, 1740-től haláláig, 1742-ig Pozsonyban.

Jászberényi Tamás

1597. nov. 21. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1622. aug. 13. Bécs. Psz. 1629. Bécs F. 1635. aug. 31. 4 fog. prof. Graz. †1658. máj. 16. Pozsony.

Gyöngyösön született, huszonöt éves korában Leobenben lépett be a Társaságba. 1625-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1626–9-ig Bécsben teológiát tanult, de mellette az utolsó két évben már dialektikát tanított. 1629-ben szentelték pappá. 1630-ban Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. Utána Nagyszombatban 1631-ben retorikát tanított és könyvtárosként működött, a következő évben iskolaigazgató és magyar gyóntató volt. 1633-tól Grazban a hároméves bölcseleti kurzust tanította. A nagyszombati egyetem ünnepélyes megnyitásán, 1635. november 13-án a bölcsészeti kar dékánjaként méltatta annak jelentőségét, hogy Mo.-nak egyeteme van. Ő maga a kazuisztika tanára volt. 1738-ban Ungváron rektor, a következő évben Homonnán házfőnök lett. 1640-ben Kolozsmonostoron hitszónokként működött. 1641-ben Homonnán Drugeth János gyóntatója lett. 1642–5-ben a nádori udvarban, 1646-ban a nagyszombati misszióban dolgozott. Utána a Homonnáról Ungvárra áthelyezett kollégium első rektora volt 1650-ig, majd Nagyszombatban a kazuisztika tanára és házi lelkiatya. 1653-tól haláláig Pozsonyban az esztergomi érsek szolgálatában állt.

Szőlősi Benedek

1609. márc. 21. Garamszőlős. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1630. okt. 24. Leoben. Psz. 1639. Nagyszombat. F. 1648. febr. 19. C. sp. Ungvár. †1656. dec. 10. Turóc.

Garamszőlősön született, Nagyszombatból lépett be Leobenben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban tanított a középiskolában. A bölcseletet 1634–6-ban Bécsben végezte. Utána egy-egy évig Győrben és Nagyszombatban tanított. 1638–9-ben a négyéves teológia helyett a kétéves kazuisztikát végezte Nagyszombatban. 1639-ben szentelték pappá. 1640–1 között Nagyszombatban előbb házgondnok, majd szlovák hitszónok volt. 1642-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1643–50-ben lelkipásztor volt a szendrői misszióban, az utolsó évben jelzi a katalógus, hogy „magyar lelkipásztor”. A következő évben Kassán szlovák hithirdető volt. 1652–3-ban Turócon dolgozott. 1654–5-ben Szepesben gróf Csáki Pál lelkésze volt. Onnan már betegen Turócba került, ahol meghalt.
Szőlősi Benedek két művével jelentős szerepet játszott a szlovák és a magyar köznyelv fejlődésében. Az egyik a szlovák egyházi énekek gyűjteménye (Lőcse, 1651) volt, amelyben hatvan latin himnuszból, negyven, a szlovák hagyományból való és száznyolcvan cseh forrásból származó éneket gyűjtött össze és adott ki. A Kisdy Benedek egri püspök által támogatott Cantus catholici a szerző neve, a kiadás helye és ideje nélkül jelent meg; ez latin himnuszok és magyar egyházi énekek gyűjteménye hangjegyes kiadásban. A szerző nyelvi és zenei szempontból egyaránt elsőrangú gyűjteményt adott ki, amelyben bevallása szerint saját szerzemények is szerepelnek, de nem jelzi őket. Az általa kiadott énekek közül több ma is közhasználatban van még.

Lipsicz Mihály II.

1703. szept. 17. Óvár. Nyelv: magyar, német. SJ 1720. okt. 14. Bécs. Psz. 1734. Graz. F. 1738. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1765. aug. 23. Győr.

Óváron született, Nagyszombatból logikusként lépett be a Társaságba. 1723-ban a bécsi kollégiumban grammatikát tanított. 1724–6-ban ugyanott bölcseletet, majd egy évig matematikát tanult. Utána Nagyszombatban két évig grammatikát, Győrben egyig retorikát tanított. Teológiai tanulmányait 1731–4-ben Grazban végezte, majd ugyanott a Ferdinandeum igazgatója volt. A harmadik próbaévre Judenburgba került. 1737-ben Kolozsváron, 1738–41-ben Kassán matematikát és bölcseletet tanított. 1742-től teológiai tantárgyakat is adott elő: Egerben kontroverziát, 1743–5-ben Nagyszombatban matematikát, 1746-ban Budán, 1747-ben Egerben kazuisztikát és 1748-ban Nagyszombatban egyházjogot. 1749–51-ben Zágrábban, 1752-ben Győrben teológiatanár volt. 1753-ban Pozsonyban házgondnok lett. 1754–5-ben Sopronban a konviktust vezette. 1756–60-ig Győrben iskolaigazgató, 1761-ben Sopronban és 1762–5-ben Győrben a konviktus felelőse volt. Ő adta ki az első mo.-i algebratankönyvet Kassán 1738-ban.

Hiemer József

1742. szept. 14. Székesfehérvár. Nyelv: magyar, német. SJ 1758. okt. 14. Trencsén. Psz. 1770. Graz. †1778. aug. Buda.

Szülővárosából, Székesfehérvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben volt a tanárképzőben. A kétéves bölcseleti kurzust 1762–3-ban Nagyszombatban végezte. Utána egy évig grammatikát tanított Sopronban. 1765-ben Nagyszombatban szentírási héber és görög nyelvet tanult. Utána egy-egy évig Győrben és Sopronban tanított középiskolában. 1768–71 között végezte Grazban a teológiai tanulmányokat. 1770-ben szentelték pappá. 1772-ben Egerben volt harmadik probációban. A Társaság feloszlatásának évében, 1773-ban a győri tanárképzőben görög nyelvet tanított. A feloszlatás után Budán lett iskolaigazgató. Absalom című drámájának kéziratát (valószínűleg Sopron, 1767) a Pannonhalmi Főkönyvtárban őrzik.

Kapuvári Ignác

1728. márc. 23. Belgrád. Nyelv: magyar. SJ 1750. okt. 14. Trencsén. Psz. 1760. Kassa. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Eger. †1786. Székesfehérvár.

Belgrádban született, Nagyszombatban 1750. augusztus 18-án bölcseletből magiszteri fokozatot szerzett. Ugyanebben az évben lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1753–7-ben Kolozsváron tanított a középiskolában. 1758–61-ben Kassán végezte a teológiát. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Sárospatakon grammatikát tanított. 1763–9-ben Egerben élt. Először elvégezte a harmadik próbaévet, utána ünnepi és vasárnapi magyar hitszónok volt. Ezt a munkát folytatta Komáromban három és Székesfehérváron egy évig.

Bölcsföldi Sándor

1920. febr. 29. Bp. SJ 1942. aug. 18. Psz. 1954. aug. 15. F. 1958. febr. 3. †1994. szept. 8. Bp.

1942–5 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1946–9 között Szegeden tanult filozófiát, és elkezdte teológiai tanulmányait, de külföldre kényszerült. 1950–1-ben Feldkirchben, 1952-ben Bürenben élt, majd 1953–6 között Leuvenben fejezte be tanulmányait. 1957-ben Münsterben végezte a terciát. 1958–67 között Essenben és Mühlheimben volt a magyarok lelkésze, közben 1962–7 között hittant tanított középiskolában. 1968-ban Saarlouisban, 1969–71 között Krefeldben, 1972–80 között Bad Godesbergben, 1981–7 között Bonnban, 1988–94 között Meckenheimben lelkészkedett, és főleg kórházakban dolgozott, idősekkel foglalkozott. 1994-ben hazatért Mo.-ra.

Vintler Johann

1707. febr. 18. Felthurn. Nyelv: német. SJ 1724. okt. 14. Bécs. Psz. 1737. Graz. F. 1742. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1765. máj. 4. Graz.

Az ausztriai Felthurnban született, Grazból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1727–9-ben Bécsben bölcseletet tanult, 1730–1-ben a professzusház középiskolájában tanított, és 1732-ben a kollégiumban matematikát tanult. 1733-ban Laibachban retorikát tanított. 1734–7-ig Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1737-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1739-ben Passauban hitszónokként működött. Ezt követően megkezdte tanári pályafutását: 1740–1-ben Grazban matematikát, 1742–5-ben Klagenfurtban bölcseletet és matematikát, 1746-ban Nagyszombatban kazuisztikát, 1748–9-ben Bécsben kontroverziát, 1750–1-ben Nagyszombatban, 1752–3-ban Grazban teológiát tanított. 1754–5-ben a bécsi professzusházban volt betegállományban. 1756–61-ig Passauban egyházjogot adott elő. 1762-ben a bécsi újoncházban házgondnok, 1763-ban Laibachban iskolaigazgató volt; 1764-ben Kremsben betegeskedett, majd 1765-ben Grazban házi lelkiatya volt, ahol rövidesen meghalt. Latin nyelvű művei Nagyszombatban jelentek meg, egy közülük az 1750-es szentévről.

Dévay János

1662. febr. 2. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1680. febr. 16. Trencsén. Psz. 1693. F. 1697. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1701. nov. 10. Nagyszombat.

Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1683-ban Bécsben kezdte a bölcseletet, de a törökök bécsi ostroma miatt Prágában folytatta 1684–5-ben. A következő évben Győrben, 1687–8-ban Nagyszombatban, majd újra Győrben tanított középiskolában. 1690-ben Nagyszombatba került a teológiai tanulmányokra. 1693-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1695-ben kezdte meg főiskolai működését. Nagyszombatban etikát adott elő. Onnan három évre Kassára került a bölcsészeti karra, majd újabb három évre Kolozsvárra. Valószínűleg Nagyszombatban kellett volna folytatnia tanári működését, de a tanév elején meghalt.

Sednik (Zedník) András

1608. Pruszka. Nyelv: szlovák. SJ 1627. okt. 28. Leoben. Psz. 1639. Graz. F. 1643. júl. 31. C. sp. Nagyszombat. †1655. ápr. 22. Turóc.

Pruszkán született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1631–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1634-ben Pozsonyban, majd 1635-ben Győrben grammatikát tanított. 1636–8-ban Grazban végezte a teológiát. 1639-ben szentelték pappá. Ebben az évben Leobenben volt harmadik probációban. 1640-ben Homonnán, 1641–3-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1644-ben Érsekújváron volt misszionárius. 1645–6-ig Turócon, 1647–50-ig Nagyszombatban és 1651-ben Trencsénben működött mint lelkipásztor és hitoktató. 1652-ben Győrben, 1653-ban Selmecbányán misszionárius, 1654-től haláláig Turócon házi lelkiatya és hitszónok volt.

Kéri Bálint

1712. márc. 18. Alsólóc. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1726. okt. 15. Bécs. Psz. 1740. Bécs F. 1745. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. †1764. júl. 21. Pozsony.

A középiskolát Nagyszombatban végezte és 1726-ban Bécsben lépett be a Társaságba, ahol az újoncidő után a tanárképző hallgatója volt. 1730-ban Komáromban grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokra 1731–3-ban Grazba került. 1734–5-ben Pozsonyban grammatikát, 1736–7-ben Nagyszombatban poézist és retorikát tanított. A teológiát Bécsben végezte. 1740-ben szentelték pappá. 1742-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–6-ban Bécsben tanította a teljes bölcseleti kurzust. A következő két évben a Theresianumban volt bölcselettanár. 1749-ben Grazban kontroverziát tanított. 1750–3-ig Rómában tartózkodott mint a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Visszatérve teológiát adott elő Bécsben. 1759–61-ben a tartományfőnök helyetteseként működött. Utána egy évig győri, majd nagyszombati rektor lett. Pozsonyban halt meg, ahol az országgyűlésen a magyar jezsuitákat képviselte.

Szél Simon

1602. okt. 27. Holics. Nyelv: magyar. SJ 1624. dec. 9. Leoben. Psz. 1633. Bécs. F. 1643. márc. 25. Homonna. †1655. ápr. 14. Ungvár.

Holicson született, huszonkét éves korában lépett be a Társaságba 1624-ben Leobenben. 1627-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1628–9-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána két évig újra Nagyszombatban tanított. 1632–3-ban Bécsben kazuisztikát tanult, ott szentelték pappá 1633-ban. 1635-ben részt vett a nagy nádori misszióban a bicsei birtokon. A következő évben a lévai királyi misszióban magyar és szlovák nyelven működött. 1637–9-ben az ottani misszió főnöke volt. 1640-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1641–5-ben Homonnán házgondnok, 1646–7-ben a szakmári misszióban magyar hitszónok, 1648–9-ben Turócon lelkipásztor volt. Élete utolsó öt évét Ungváron töltötte. Volt házgondnok, a gazdasági ügyek intézője és a szeminárium igazgatója.

Németh Károly

1891. okt. 14. Veszprém. SJ 1918. jan. 4. Psz. 1914. jún. 30. F. 1928. febr. 2. †1980. márc. 24. Pannonhalma.

1910–4 között a veszprémi szemináriumban tanult. A nagyszombati noviciátus elvégzése után két évig a pécsi Pius Kollégiumban folyosóprefektus, majd 1921-től népmisszionárius volt. 1925–42 között a pesti rendházban lelkészkedett, a Jézus Szíve tisztelet apostola, a Szívgárdák országos szervezője volt. 1942–4 között Nagykapornakon plébánoshelyettes, majd a feloszlatásig Hódmezővásárhelyen hitoktató, káplán és a terjedelmes tanyavilág lelkipásztora volt. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.

Mercurian Everard

1514. Marcourt. Nyelv: francia. SJ 1548. szept. 8. Párizs. Psz. 1546. Liège. F. 1553. febr. 25. 4 fog. prof. Perugia. Rendfőnök 1573. ápr. 23. Róma. †1580. aug. 1. Róma.

A belgiumi Marcourt-ban született jómódú földművescsaládban. Huszonkét éves koráig otthon dolgozott. Addig a helybeli plébános tanította. Akkor lépett be a Közös Élet Testvéreinek liège-i Szent Jeromos Kollégiumába. 1541-ben a leuveni egyetem Arras Kollégiumába lépett be, ahol három év múlva megszerezte a magiszteri fokozatot. Ott ismerkedett meg két jezsuitával, Faber Péterrel, akit lelkiatyjának választott, és Francisco Estradával.
Visszatérve Liège-be, a püspökségen lett hivatalnok. Tanult teológiát, és a környéken kis plébániákon dolgozott. 1547-ben Párizsban P. Paolo d’Achille vezetésével elvégezte a harmincnapos lelkigyakorlatot. A következő évben P. Giambattista Viola felvette a Jézus Társaságába. Miután befejezte teológiai tanulmányait, a karthauziak templomában lett hitszónok. 1551 végén Ignác Rómába hívta. 1552-ben a rendfőnöki kúrián lett házgondnok. Júniusban Ignác Perugiába küldte egy kollégium alapítására, amelyet a kezdeti nehézségek után felvirágoztatott.
1557-ben egészségi okokból Belgiumba kellett mennie, útközben az alsónémet és a holland rendtartomány komisszáriusa lett. A belgiumi Tournai-ban a kollégium alapítása a káptalan nagy ellenállását váltotta ki.
1558-ban Rómában részt vett az első általános rendgyűlésen, ami után Diego Laínez, az új rendfőnök, az alsónémet és a holland rendtartomány főnökévé nevezte ki. Felismerve a kollégiumok jelentős szerepét a reformáció elleni küzdelemben, a Rajna-vidéken, Trierben és Mainzban, Németalföldön, Tournai-ban, Cambrai-ban és Dinant-ban kollégiumot és hat rendházat alapított, többek között Antwerpenben és Leuvenben.
1565-ben részt vett a második rendi nagygyűlésen, ahol német asszisztensnek választották. E terület magában foglalta Németalföldet, Németországot, Franciaországot és Ausztriát. A professzusház gondnokaként ő vezette a Quirinale melletti Szent András-újoncház építését, valamint a rendi központ bővítését. 1569-ben a francia rendtartomány vizitátora lett, ahol veszélyes tanok terjedtek a közösségben.
Miután Francisco de Borja rendfőnök 1572 őszén meghalt, a vikárius Juan Alfonso Polanco 1573. április 12-re hívta össze a rendi nagygyűlést. Súlyos kérdések vártak eldöntésre: a kollégiumok nagy száma meghaladta a Társaság erejét. A papképző szemináriumok és internátusok elfogadását, a közreműködést vatikáni hivatalokban, mint például a Penitenciária, az Inkvizíció és a Signatura, meg kellett tárgyalni, mivel sokan a jezsuita rendalkotmánnyal ellentétesnek tartották mindezt. Pótolni kellett néhány hiányt az alkotmányban: a rendfőnökválasztás előírásainak megerősítését, a tartományi gyűlések rendjét, a vikárius feladatait, végül össze kellett hasonlítani a rendalkotmányt a Trienti Zsinat szerzetesekről szóló határozataival.
A nagygyűlés elsődleges célja az új rendfőnök megválasztása volt. Itt azonban XIII. Gergely pápa közbeavatkozott. Április 15-én Polancónak jelezte kívánságát, hogy ne válasszanak spanyolt, és megnevezte mint lehetséges kandidátust Mercuriant. A választás napján, április 22-én azonban a gyűlésen megjelent a bíboros államtitkár Tolomeo Gallio, és közölte a pápa határozott akaratát: ne válasszanak spanyol rendfőnököt. E kérés előzménye két levél volt, amelyeket Sebestyén portugál királytól és nagyapja testvérétől, Portugáliai Henrik bíborostól (későbbi portugál király) kapott a pápa, akik a portugál jezsuita Henrique Henriques kérésére avatkoztak közbe, nehogy a jezsuiták egy „újkeresztényt” válasszanak rendfőnöknek. A jezsuiták a rendelet visszavonására kérték a pápát. Ő visszavonta rendeletét, de a francia és az olasz jezsuitákkal összhangban azt kérte, ne válasszanak egy negyedik spanyol rendfőnököt.
1573. április 23-án a negyvenhétből huszonhét szavazattal megválasztották Mercuriant. A pápa kérte az atyákat, hogy vizsgálják meg, minden rendben történt-e. Nyolc nappal később megérkezett az igenlő válasz. A nagygyűlés rendezte a választás módját, a rendtartományok gyűlését, és körülírta a vikárius jogait. Továbbá kimondta, hogy nem professzusok a provinciák elöljárói lehetnek; hogy továbbra is csak négy asszisztenst választhatnak, és megbízta a rendfőnököt, hogy készítse el az újoncházak szabályait, az újoncmester feladatkörét, és néhány kisebb ügyet.
A Társaság létszáma Diego Laínez idejében jelentősen megnőtt, 1565-ben 3500 volt. Borja idejében ez a folyamat lelassult, 1574-ben 3905 volt. Mercurian hivatali ideje alatt a növekedés erősödött, és halálakor 5165 lett száznegyvennégy kollégiumban, harminchárom rendházban, tíz professzusházban és tizenkét újoncházban. A kollégiumok számában nagy szerepet játszott a több mint húsz pápai szeminárium, köztük a horvát és az angol, melyeket a Társaságnak el kellett fogadnia.
Mercuriannak sok nehézséget okozott Spanyolországban és Portugáliában a szélsőséges, rigorózus kormányzási mód. Mercurian 1574. október 7-én kelt, az elöljárókhoz írt levelében és az ahhoz csatolt „figyelmeztetések”-ben, valamint Antonio Cordeses és Baltasar Álvarez imamódjainak kritikájában védte és hangsúlyozta az ignáci irányelveket, kiemelve, hogy a jezsuita alkotmány célja az apostoli munka, nem pedig a szemlélődő életmód.
1577–8-ban Mercurian a Társaságon belül is támadásoknak volt kitéve, amelyek az alkotmány lényeges pontjait is érintették, mint például a fogadalmak különbözőségét, a tartományfőnökök és rektorok rendfőnök általi kinevezését, a monarchikus központú kormányzást, önálló elöljáró követelését Spanyolország számára. Ennek a mozgalomnak Dionisio Vazquez volt a vezetője. Pedro de Ribadeneira korábbi spanyol asszisztens válaszolt a követelésekre, ami egy időre hallgatást eredményezett.
Rómában is feszült volt a helyzet. A Római Kollégium három tanára, akik, bízva XIII. Gergely pápához fűződő jó kapcsolatukban, 1578-ban az olasz asszisztens védelmében egy névtelen emlékiratban támadták a rendfőnököt és magatartását Perera Bentóval folytatott bölcseleti vitájában. Mercurian tisztázta magát a pápánál, a három pátert eltávolították Rómából.
Az apostoli munkákban nagy figyelmet szentelt a protestantizmus veszélyének kitett európai országoknak: Németországnak és Svájcnak, valamint Magyarországnak, Erdélynek és Lengyelországnak. Elindította a veszélyes angliai missziót Robert Persons és Edmund Campion vezetése alatt, és a maronitát Libanonban. Az ő kormányzása alatt működött Antonio Possevino Svédországban, Oroszországban és Erdélyben. Sok misszionáriust küldött Dél-Amerikába Juan de la Plaza vizitátorral, valamint Kelet-Ázsiába Alessandro Valignanóval és Matteo Riccivel.
Kormányzása idején a Társaság jelentős gyarapodását a Szent Ignác-i szellemben vezette. A pápának való engedelmességből vállalta a szemináriumok vezetését, melyek jól képzett papságot adtak a protestáns veszélynek kitett országoknak. A Társaság lelkiségében megszilárdította a rendalapító irányelveit az apostoli munkára.

Mitterpacher József

1739. febr. 14. Bellye. Nyelv: magyar, német. SJ 1753. okt. 15. Trencsén. Psz. 1766. Graz. F. 1772. aug. 15. 4 fog. prof. Komárom. †1788. Pest.

A középiskolát Pécsett végezte, majd Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1756-ban Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1757–8-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. A következő három évben Sopronban tanított. 1762–3-ban Bécsben matematikát tanult az ismert matematikusnál, Scherffer Károlynál. A teológiát Grazban végezte 1764–7 között. 1766-ban szentelték pappá. 1768–70-ben felügyelő volt a bécsi Theresianumban. 1771-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, majd újra a Theresianumba került. A Társaság feloszlatása után 1774-ben a nagyszombati egyetem matematikatanára lett. 1776–7-ben a bölcsészeti kar dékánja, 1780–1-ben az egyetem rektora volt. 1782-ben részt vett az Institutum Geometricum alapításában. Háromkötetes matematikai és mechanikai műve halála után jelent meg Lipcsében utóda, Pasquick János kiadásában.

Keszeg Imre

1895. febr. 16. Szabadka. SJ 1910. aug. 25. Nagyszombat. Psz. 1935. jún. 29. Szeged. F. 1938. febr. 2. †1972. máj. 14. Bp.

1910–2-ig Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, utána befejezte középiskolai tanulmányait Kalocsán. 1916–8 között Innsbruckban filozófiát tanult, 1919–21-ig Szatmárnémetiben volt konviktusi felügyelő, majd megszakította skolasztikus képzését. 1922–4 között Érden ebédlős, 1925–6-ban Nagykapornakon hittantanár, 1927–9 között Pécsett könyvtáros volt, ezt követően a kalocsai csillagvizsgálóban működött, majd 1933–6 között Szegeden teológiát tanult. 1937-ben a zugligeti Manrézában végezte a terciát. 1939-től Szegeden, 1946–7 folyamán Kispesten szolgált mint lelkész, miniszter és a Mária-kongregáció prézese. 1948–50 között Kalocsán volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár, templomi gyóntató, valamint a Jézus Szíve Társulat vezetője. A szétszóratás után először 1950–3 között Mezőkövesden volt lelkipásztor és hittantanár, majd 1953–4-ben Kiskunmajsán élt nyugdíjasként. 1954-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Wiser Anton

1708. szept. 14. Mauthen. Nyelv: német. SJ 1731. okt. 17. Bécs. Psz. 1740. Graz. F. 1746. aug. 15. 4 fog. prof. Steyr. †1789. szept. 13. Bécs.

Mauthenban született, Klagenfurtból végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1735–6-ban Klagenfurtban, 1737-ben Zágrábban tanított középiskolában. 1738–40-ben Grazban teológiát tanult. 1740-ben szentelték pappá, és az indiai misszióba indult. Az éves katalógusok ezt három évig jelzik, de helységnév nélkül. 1744-ben Esztergomban, 1745-ben Lipótváron volt német hitszónok. 1746–7-ben Steyrben, 1748-ban Kremsben lelkipásztorként működött. 1749–54 között a bécsi professzusházban a tanoncok Mária-kongregációját vezette. 1755–9-ben Sárospatakon német plébános, 1760-ban Trencsénben német hitszónok és 1761–2-ben Millstattban misszionárius volt. 1763–71-ben Kremsben lelkipásztorként, 1772–3-ban Mariborban házi lelkiatyaként működött. A feloszlatás után Bécsben élt. Xavéri Szent Ferenc életrajzát Kassán német nyelven adta ki.

Zarubal Bertalan

1692. aug. 25. Nelesowitz. Nyelv: cseh, német. SJ 1713. febr. 15. Trencsén. Psz. 1722. Kassa. F. 1727. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1752. febr. 22. Kassa.

Elsőéves teológusként Olmützből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1715-ben Lőcsén, 1716-ban Eperjesen, 1717-ben Kassán és 1719-ben Trencsénben tanított középiskolában. 1720-ban Grazban kezdte és 1721–3-ban Kassán folytatta teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1725-től Kassán két évig ünnepi szlovák hitszónok volt, és három évig bölcseletet tanított. 1730-ban Úrvölgyön a házfőnöki és plébánosi, 1731–2-ben Besztercebányán a gazdasági ügyek hivatalát töltötte be. 1733–5-ben újra Úrvölgyön volt házfőnök. 1736-ban Kassán a házgondnoki, 1737–8-ban Eperjesen a házfőnöki és pébánosi hivatalt látta el. 1739–42-ben Lőcsén, 1743–5-ben Szakolcán volt rektor. 1746–8-ban Nagyszombatban, 1749–50-ben Besztercebányán és 1751–2-ben Lőcsén intézte a házak gazdasági ügyeit. 1752-ben Kassán halt meg. Sok munkája mellett könyveket is írt. Wagner Ferenc egyetemes frazeológiáját a szláv nyelvvel egészítette ki.

Siser Franz

1630. júl. 15. Gorizia. Nyelv: német. SJ 1647. okt. 24. Bécs. Psz. 1660. Bécs. F. 1665. febr. 2. 4 fog. prof. †1718. márc. 19. Bécs.

Goriziában született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1650-ben Steyrben volt. 1651–3-ban bölcseletet tanult Bécsben. 1654–5-ben Linzben, 1656-ban Steyrben tanított. 1657–60-ban teológiai tanulmányait végezte Bécsben. 1660-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1662–3-ban a bécsi kollégiumban tanított középiskolában. 1664–8-ban Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1669–70-ben Goriziában a kazuisztika, 1671-ben Grazban a szentírástan és 1673–6-ban Nagyszombatban a teológia tanára és a bölcsészettudományi kar dékánja volt. 1677–9-ben Leobenben rektorként, 1680–1-ben Nagyszombatban a teológia tanáraként és a teológiai kar dékánjaként működött. 1682–5-ben a tartományfőnök helyettese, 1686–8-ban Klagenfurtban rektor, 1689–90-ben Judenburgban a harmadik probáció vezetője volt. 1691–4 között a bécsi professzusház és egyben a tábori lelkészek főnökének hivatalát látta el. 1695-től Grazban az egyetem kancellárjaként és 1698-tól rektorként működött. 1700-tól a bécsi kollégiumban dolgozott mint házi lelkiatya. 1704–5-ben a bécsi professzusház főnökének helyettese volt. 1706–12 között újra a bécsi kollégium házi lelkiatyja, 1713-ban már csak gyóntató volt. 1714-től haláláig betegeskedett.

Mayr Johann Nep.

1832. febr. 13. Bécs. Nyelv: német. SJ 1857. jan. 13. Baumgartenberg. Psz. 1865. Lyon F. 1873. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1912. okt. 28. Bécs.

Bécsben született, Baumgartenbergben lépett be a Társaságba. 1860–1-ben Pozsonyban bölcseletet tanult. A következő évben Bécs-Kalksburgban latin és görög nyelvvel foglalkozott. 1864–7 között Lyonban végezte a teológiát. 1865-ben szentelték pappá. 1867–71-ig Bécs-Kalksburgban bölcseletet, hittant és francia nyelvet tanított. A következő évben Prágában végezte a harmadik próbaévet. 1872–7-ben Bécs-Kalksburgban volt rektor. 1877. augusztus 3-án lett az osztrák rendtartomány főnöke. 1882-ben a bécsi rendház elöljárója volt. 1884-től Innsbruckban, 1887-től Mariascheinben a rektori hivatalt látta el 1893-ig. A következő években mozgalmas élete volt. Az évi katalógusok adatai szerint 1894-ben Mariascheinben, a következőben Innsbruckban házon kívül élt. 1896-ban Cannes-ban találjuk, majd Bp.-en, Mariascheinben és Pozsonyban egy-egy évig. 1890–5-ben az innsbrucki kollégiumot vezette. Onnan Bécs-Lainzba került, ott betegeskedett haláláig.

Esterreicher (Oesterreicher) X. Ferenc

1711. jan. 9. Vál. Nyelv: német, szlovák. SJ 1727. okt. 14. Trencsén. Psz. 1740. F. 1745. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1788. Besztercebánya.

Besztercebányáról lépett be a Jézus Társaságba. Próbaidejét Trencsénben végezte. Utána Szakolcán volt a tanárképzőben. A bölcseleti tanulmányokra Bécsbe került 1731-ben. 1734–5-ben Szakolcán, 1736-ban Eperjesen tanított. 1737–40-ben Kassán volt teológus. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1742–3-ban Liptószentmiklóson volt népmisszionárius. Onnan Kassára került. 1744-ben matematikát tanított. A következő három évben előadta a teljes bölcseleti kurzust. 1748–9-ben kontroverziát tanított, 1750-ben pedig Budán kazuisztikát adott elő. A következő évtől haláláig a lelkipásztorkodásban vett részt. Lőcsén, Kassán, Szakolcán és Zsolnán hitszónok, 1758-ban Egerben és a következő évben az országban népmisszionárius volt. 1760–9-ig Szakolcán, 1770-ben Pozsonyban, majd Selmec- és Besztercebányán a feloszlatásig katekétaként működött. Több könyvet jelentetett meg 1747–8-ban Kassán.

Sennyei László

1631. máj. 6. Tárkány. Nyelv: magyar. SJ 1648. okt. 22. Bécs. Psz. 1661. Graz. F. 1666. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1702. jan. 13. Nagyszombat.

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. 1651–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. 1654-ben Nagyszombatban, a következő két évben Sopronban tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokra 1657-ben újra Grazba került. 1661-ben szentelték pappá, az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1662-ben Bécsben, 1663–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1666–70-ben Nagyszombatban teológiatanár, közben 1666–8-ban a bölcsészeti kar, 1669–70-ben a teológiai kar dékánja, a következő négy évben az egyetem rektora volt. 1675–80-ban Grazban teológiát tanított, majd két évig Judenburgban a harmadik próbaévet vezette. 1683-tól három évig a grazi egyetem kancellárjaként működött. 1687–9-ig újra rektor, 1690–1-ig kancellár volt Nagyszombatban. Hatvanévesen is folytatta elöljárói és vezető szerepét a rendtartományban: 1692–5-ben rektor volt Grazban, 1696–9-ben a bécsi professzusház főnöke, 1700-tól haláláig harmadszor rektor Nagyszombatban.
Született adminisztrátor és elöljáró volt. 1686-ban megújította az egyetemi nyomdát. A következő évben elérte az országgyűlésen a jezsuita rend jogi elismerését Magyarországon. Húsz évig a papjelöltek hivatalos vizsgáztatója volt, ott szerzett tapasztalatai alapján írta Examen ordinandorum című híres könyvét. Tartalma magában foglalta a papság szentségét, annak teológiáját, jogi és erkölcsi vonatkozásait. 1686-ban, Grazban jelent meg először, az utolsó, tizenkilencedik kiadás 1758-ban Velencében. Csak Kölnben tizenkét kiadása volt.

Visconti Ignacio

1682. júl. 31. Milánó. Nyelv: olasz. SJ 1702. nov. 13. Milánó. Psz. 1711. Milánó. F. 1717. febr. 2. Milánó. Rendfőnök 1751. júl. 4. †1755. máj. 4. Róma.

Milánóban született, a középiskolát a pármai kollégiumban végezte. Bölcseleti tanulmányai után, 1702-ben Chieriben lépett be a Társaságba. 1704-től hat évig a milánói kollégiumban tanított. 1710-től ugyanott tanult teológiát, ahol már 1711-ben pappá szentelték. Képzésének befejezése után, 1716-tól szintén Milánóban négy évig bölcseletet, két évig szentírástant és 1722–9-ig teológiát tanított. 1730-ban ugyanott tanulmányi főnök és helyettes rektor volt. 1732-ben tartományfőnök, majd 1737-ben olasz asszisztens lett.
P. Franz Retz halála után 1751. június 22-én ült össze az új rendfőnök megválasztására a nagygyűlés. Július 4-én már az első menetben P. Viscontit választották rendfőnökké. A nagygyűlés fő témája volt, mint már az előzőn is, a felsőbb oktatás rendje. Itt a legtöbb problémát a bölcselet tanítása okozta, ezért középutat kerestek a hagyományos filozófia és a modern tudományok között. Mindkettőben kerülték a szélsőséges tanokat. A 36. dekrétum előírta, hogy a fizika tanításában Arisztotelész tanait kell követni, melyekkel nehézség nélkül összefüggésbe lehet hozni a kísérleti fizikát. Az új kérdéseket és tanokat, mint például a tapasztalati tényeket, csak leírásosan és szillogizmussal kell előadni. A matematikát csak mértékkel kell ismertetni, amennyire az a fizika oktatásában szükséges. Bár a teljes embert kell formálni, a matematika és a fizika nem tartozik az elengedhetetlen ismeretek körébe.
Visconti örökölte elődjétől a Dél-Amerikát érintő, 1750-ben kötött határmegállapodást Portugália és Spanyolország között. Téves jelentések alapján azonban szerencsétlen lépést tett ezzel kapcsolatban. 1751-ben levelet írt a paraguayi tartományfőnöknek, akinek bűn terhe alatt megparancsolta, hogy a hét guarani missziót ürítse ki, amit azonban az ottani misszionáriusok igazságtalannak ítéltek. A helyzetet súlyosbította, hogy egy spanyol komisszáriust, Lope Luis de Altamiranót küldte oda.
A nagygyűlés előírta a rendfőnöknek, hogy bizonyos praktikus kérdéseket megoldjon. Visconti 1752. július 17-én levelet írt a tartományfőnököknek a középiskolák hanyatlásáról, melynek okait levelében nem fejtette ki részletesebben. Ugyanazon év októberében a rendtársaknak küldött iránymutatást a szegénységi fogadalomról és a pénz helyes használatáról, valamint a tanuló rendtagok lelkiségének elmélyítéséről.
Visconti jó viszonyban volt XIV. Benedek pápával, aki befolyásolta őt nehéz helyzetében a tanulmányokat illetően, például hogy fogadjon el bizonyos, az arisztotelészi tanoktól és az előző nagygyűlés rendelkezéseitől eltérő nézeteket, melyeket a Római Kollégium néhány fiatalabb tanára, például Carlo Benvenuti és Ruđer Bošković tanítanak.
Viscontinak problémát okoztak a rend ellen Franciaországban és Portugáliában intézett támadások. Rómában is jelen volt az ellenséges indulat, melyet más szerzetesek, pápai hivatalnokok és bíborosok is szítottak, a pápa azonban nem vette ezeket komolyan. Viscontinak aránylag rövid rendfőnöksége alatt mindezek a körülmények megkeserítették az életét.

Bús Jakab

1861. ápr. 29. Magyarkanizsa. Nyelv: magyar. SJ 1891. ápr. 8. Nagyszombat. Psz. 1900. Innsbruck. F. 1906. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. 1909–12: tartományfőnök. †1935. nov. 14. Szeged.

A középiskolát 1874–82 között Temesváron, Szegeden, Szabadkán és Kalocsán végezte. 1891-ben Nagyszombatban lépett a Társaságba. 1892–3-ban Pozsonyban bölcseletet és a következő évben Kalocsán privátim teológiát tanult. 1896–7-ben Szatmárnémetiben volt nevelő. 1898–1900-ban Innsbruckban befejezte teológiai tanulmányait és pappá szentelték. A következő évben Nagyszombatban az újoncmester helyettese volt, s egyben elvégezte a harmadik próbaévet is. Ekkor megkezdte több évtizedes lelkipásztori működését, s rányomta bélyegét az önálló magyar rendtartomány munkáira. Négyéves szatmári működés után a bp.-i Jézus Szíve-templomhoz került. Hitszónok volt, vezette az Urak, az Akadémikusok és az Egyetemisták Mária-kongregációit. Szerkesztette a Mária Kongregáció című ismert folyóiratot és a Prézest. A nagy fontosságú Kongregációs Otthont is vezette. 1909–12 között az újonnan megalapított, önálló magyar jezsuita rendtartomány első tartományfőnöke volt. Utána folytatta nagyhatású lelkipásztori és kongregaciós munkáját Pozsonyban 1915–8, Bp.-en 1918–20, Szegeden 1920–5 között, majd két évre újra visszatért Bp.-re. 1928-tól Szegeden működött. Hatását a város vallásos életében hosszú ideig érezni lehetett. Kiadványainak egy része hitvédelmi jellegű volt, a másik a Mária-kongregációkkal foglalkozott.

Gruber (Grueber) Gabriel

1740. máj. 6. Bécs. Nyelv: német. SJ 1755. okt. 17. Bécs. Psz. 1766. Graz. F. 1773. aug. 15. Laibach. Rendfőnök: 1802–1805. †1805. ápr. 7. Szentpétervár.

Bécsben született, ott lépett be 1755. október 17-én a Társaságba. 1757–8-ban Leobenben a tanárképzőben tanult. A bölcseletet 1758–60-ban Grazban végezte. 1761-ben Bécsben héber és szentírási görög nyelvet, 1762-ben Nagyszombatban matematikát, 1763–7-ig Grazban teológiát tanult. 1769-től Laibachban mechanikát és hidraulikát tanított, és a Száva folyót szabályozta, ahol a Gruber-csatorna ma is őrzi a nevét.
A Társaság feloszlatása után Bécsben dolgozott tovább, II. József császár fizikusaként. 1784-ben Fehéroroszországba, Połockba ment, ahol a fiatalság tanítására fordította gazdag ismereteit a mérnöki, mechanikai, festészeti, építészeti és orvosi tudományokban. II. Katalin és I. Pál nagyra becsülték ez irányú működését.
1797-ben P. Franciszek Kareu asszisztense lett, akit a lehető legjobb módon támogatott a cári udvarban.
1802. október 10-én a IV. połocki rendgyűlés a második menetben őt választotta rendfőnökké. Fő munkaterületté a tanítást választották, egyesítve a szellemtudományokat a természettudománnyal.
I. Sándor cár tartózkodóbb volt a jezsuitákkal szemben, és így Stanisław Siestrzeńcewicz mogiljovi érsek ellenszenve is nőtt irányukban. A rendfőnök nehéz helyzetében missziót szervezett a Volga alsó folyásánál az ottani német bevándorlók között, Szaratovban 1803-ban, Odesszában 1804-ben és Asztrahánban 1805-ben. Húsz templomuk és több plébániai iskolájuk volt. A segítőtestvérek a földművelést tanították. Rigában is rendházat alapított a számos lengyel, német, litván és lett katolikus számára.
Grubernak nagy érdeme volt abban is, hogy az angol exjezsuiták a Stonyhurst Kollégiummal 1803-ban csatlakoztak a fehérorosz rendtartományhoz. 1804-ben kapcsolatba lépett a marylandi exjezsuitákkal is, akik Gruber halála után csatlakoztak a Társasághoz. Még 1803-ban létrejött a kapcsolat Nápollyal. Gruber odaküldte Cajetan Angiolini asszisztenst és rendfőnöki ügyvivőt, hogy tárgyaljon a Társaság elismeréséről a Nápolyi Királyságban, ahol Giuseppe Pignatelli volt a tartományfőnök. VII. Piusz pápa 1804. július 30-án brevéjével megerősítette a Jézus Társaságát a Két Szicília Királyságában. Gruber még halála előtt elindította I. Sándor cár védnöksége alatt az új kínai missziót Pekingben. Szentpéterváron halt meg 1805. április 7-én egy tűzvészben.

Kóder Béla, testvér

1901. szept. 5. Bp. SJ 1935. febr. 1. Bp. F. 1946. febr. 2. Bp. †1985. febr. 10. Bp.

1935–47 között a zugligeti Manrézában működött, a noviciátus elvégzése után könyvkötő, órás, lakatos és portás volt. 1948–50 között Kalocsán lett technikus. A szétszóratás után, Bp.-en először az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában dolgozott műszerészként, közben megszerezte az elektromos műszerészi képesítést. 1954-tól nyugdíjazásáig az Irodagép Vállalatnál dolgozott.

Derkay György

1610. ápr. Vágsellye. Nyelv: magyar. SJ 1628. okt. 24. Leoben. Psz. 1640. ápr. 7. Graz. F. 1648. dec. 2. C. sp. Kolozsmonostor. †1678. szept. 25. Nagyszombat.

1628-ban lépett be a Társaságba a leobeni újoncházban. 1631–2-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A következő három évben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig tanár volt Gyöngyösön. A teológiára szintén Grazban került, ahol 1640-ben pappá szentelték. 1641–6-ig a hódoltsági misszióban Pécsett dolgozott, ahol 1643–6 között elöljáró volt. 1647–53-ban Erdélyben, Kolozsmonostoron működött, 1650–2-ben mint a misszió főnöke. 1654–66 között újra a hódoltsági misszióban dolgozott és házfőnök volt Gyöngyösön. Onnan Ungvárra került rektornak. 1670-ben Szepesváralján lett házfőnök, és 1674-től haláláig Nagyszombatban volt a rendház lelkiatyja.

Purgine János

1719. máj. 16. Nagyszombat. Nyelv: német, szlovák. SJ 1736. okt. 20. Trencsén. †1748. jún. 13. Nagyszombat.

Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1739-ben Komáromban grammatikát tanított. 1740–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1743-ban a grammatika tanára volt Győrben. 1744–5-ben Bécsben matematikát tanult. 1746-ban Nagyszombatban, 1747-ben Győrben tanított középiskolában. Nagyszombatban halt meg 1748-ban elsőéves teológus korában.

Wesselényi (Vesseleny) Miklós

1608. febr. 14. Trencsénteplic. Nyelv: magyar. SJ 1626. aug. 27. Leoben. Psz. 1637. Graz. F. 1643. júl. 31. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1666. márc. 4. Besztercebánya.

Trencsénteplicen született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1629–31-ben Grazban tanult bölcseletet. A következő évben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1633–6-ban szintén Grazban volt teológus. 1637-ben szentelték pappá. Ebben az évben végezte Leobenben a harmadik próbaévet. 1638–43 között Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát tanított, és egy évig a Szent Adalbert-szeminárium főnöke volt. 1644-ben Szendrőn misszionáriusként működött. 1645–8-ig Pozsonyban rektor és a nyomda igazgatója volt. 1649-ben Nagyszombatban a konviktust vezette. 1650–4-ben Kassán a házfőnök, 1655–6-ban Nagyszombatban a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1657–62-ig Kassán a szeminárium igazgatója volt. 1663–4-ben Trencsénben lakott betegen, majd 1665-ben újra Kassára került a szemináriumba, de a következő év elején Besztercebányán meghalt.

Csapodi Lajos

1729. okt. 9. Petőfalva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1747. okt. 14. Trencsén. Psz. 1758. Bécs. F. 1763. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1801. jún. 6. Veszprém.

Még a Jézus Társaságába való belépése előtt bölcseletből doktorált. A rendben a kétéves próbaidő után két évig grammatikát tanított Budán, majd ugyanannyi ideig matematikát tanult Grazban. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte az 1754–8 között. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte, majd előbb a bécsi Szent Borbála egyetemi otthonban, azután az ottani magyar papnevelő intézetben volt felügyelő. 1761–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, ahol a fizikában – elsőként Mo.-on – Newton tanait is tekintetbe vette. Grazban erkölcsteológiát, patrológiát és egyházjogot, 1765-től pedig a rend feloszlatásáig (1773) Nagyszombatban teológiát tanított. Alapos és világos teológiai tankönyveket írt. Legfontosabb műve a kinyilatkoztatásról szól két kötetben (De religione revelata), melyben a felvilásodás racionalista tanaira adta meg a katolikus választ. Főleg Rousseau, Diderot, Bayle stb. nézeteit támadta. Tankönyvei egészen 1830-ig használatban voltak. A rend feloszlatása után 1776-ig a nagyszombati egyetemi könyvtár igazgatója volt. 1777-ben Veszprémben lett kanonok és a papnevelés felelőse haláláig. A királytól megkapta a címzetes püspöki rangot is, melyet az egyház nem ismert el, csak az állami közjogban volt szerepe.

Banicz Lajos

1914. febr. 3. Nagykapornak. SJ 1935. júl. 30. Psz. 1946. júl. 26. †1976. febr. 20. Bp.

A kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1935–8 között a zugligeti Manrézában novícius, majd retorikus. 1939-ben Bp.-en kezdte meg filozófiai tanulmányait, amelyeket a következő két évben Kassán folytatott. 1942–3 között Kalocsán szakaszfelügyelő, 1944–7 között Szegeden teológiát tanult. 1948-ban a Manrézában töltötte a terciát. 1949–50 között Szegeden lelkész és misszionárius, szemináriumi előadó volt. A szétszóratásban először Zsámbokon kántor, majd 1951–2-ben Bábonmegyeren lelkész. 1952–75 között sok helyen falusi kántor; 1975–6-ban nyugdíjasként lelkipásztori kisegítő.

Podhoranski György

1642. ápr. 24. Farkasfalva. SJ 1665. nov. 3. Kassa. Psz. 1674. Nagyszombat. F. 1680. aug. 15. S. spir. Lőcse. †1685. okt. 3. Bozók.

Próbaidejét Bécsben és Kassán végezte. Utána Sopronban két évig, Győrben egy évig tanított középiskolában. A teológiát 1671–4-ben Nagyszombatban végezte. Utána a rózsahegyi nagy misszió keretében Nizsnán volt plébános, és 1676-ban Liptószentmiklóson misszionárius. A következő évben Judenburgban volt harmadik próbaévben. 1678-ban Gyöngyösön grammatikát tanított. 1679–81-ben Lőcsén volt lelkipásztor, 1682–1-ben Kassán, 1683-ban Győrben intézte az anyagi ügyeket. A következő évben Kassán már beteg volt, és Bozókon halt meg 1685-ben.

Waldmann Ferenc

1839. nov. 25. Pécs. SJ 1864. máj. 22. Nagyszombat. F. 1874. dec. 8. †1922. nov. 6. Sevenhill.

1864–5-ben Nagyszombatban volt testvérnovícius, 1866–9 között Szatmárnémetiben szakács és házi mindenes. 1870-től az ausztrál misszióba küldték. 1870–84 között Sevenhillben szakács, ebédlős, az élelmiszerraktár felügyelője volt. 1885–8 között Georgetownban szakács volt és házi mindenes. 1889–97 között Sevenhillben házi mindenes, szakács, kertész, pék és ruhatáros. 1898-ban Norwoodban volt szakács. 1899-től Sevenhillben szakács és az élelmiszerraktár felügyelője. 1902-ben átírták az ír jezsuita provinciába.

Marchesi Maurizio

1686. szept. 19. Fund. Nyelv: olasz. SJ 1705. okt. 6. Bécs. Psz. 1717. Graz. F. 1720. febr. 2. C. sp. Gorizia. †1750. nov. 15. Klagenfurt.

A tiroli Fundból származott, és végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. 1708-ban Leobenben végezte a tanárképzőt. 1709–10-ben Fiuméban, 1711–2-ben Goriziában tanított. 1714–7-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1717-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1719-ben Fiuméban tanított. 1720–1-ben Goriziában, 1722–3-ban Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1724-ben Goriziában a kazuisztika, Grazban 1725–8-ig a kontroverzia és a kazuisztika tanára volt. 1729–30-ban Nagyszombatban, 1731-ben Bécsben és 1735-ben Grazban teológiát tanított. 1736-ban Klagenfurtban, 1737–40-ig Grazban és 1741-ben Bécsben volt a szeminárium igazgatója. 1742–3-ban a grazi egyetem kancellárjaként működött. 1744–9-ig Goriziában vezette a szemináriumot. A következő évben Klagenfurtban lett házi lelkiatya, ahol rövidesen meghalt. Két latin nyelvű könyvét Istenről és a teológiai tanulmányok idejéről 1729-ben Nagyszombatban jelentette meg.

Kontill András

1679. nov. 30. Poprád. Nyelv: szlovák. SJ 1696. okt. 27. Bécs. Psz. 1709. Nagyszombat. F. 1714. febr. 2. 4 fog. prof. Selmecbánya. †1744. febr. 13. Szakolca.

Poprádon született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1700–2 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd Besztercebányán retorikát tanított. 1706-tól két évig Nagyszombatban, két évig Bécsben végezte a teológiát. 1710-ben Linzben volt harmadik probációban. 1711–21 között Selmecbányán vasárnapi szlovák hitszónok, házi lelkiatya és börtönlelkész volt. 1722–3-ban Rozsnyón a házfőnöki és plébánosi hivatalt viselte. 1724–6-ban Szakolcán rektor és gazdasági főnök, 1727–9-ben Úrvölgyön házfőnök és plébános, majd 1730–2-ben újra Szakolcán és 1733–5-ben Lőcsén rektor volt. 1736–9-ben Nagyszombatban a gazdasági hivatalt vezette. 1740–1-ben Szepesváralján házi lelkiatya, Trencsénben 1742–3-ban házgondnok és a konviktus igazgatója volt; 1744-ben, halála évében, Szakolcán házgondnokként tevékenykedett.

Őry (Wachter) Miklós

1909. szept. 9. Németlövő. Nyelv: magyar. SJ 1927. júl. 30. Érd. Psz. 1938. jún. 26. Szeged. F. 1944. aug. 15. 4 fog. prof. Szeged. †1984. febr. 19. Klagenfurt.

Németlövőn született kilencgyermekes családban. A középiskolát Kőszegen végezte a bencések gimnáziumában, és a Kelcz-Adelffy fiúinternátusban lakott, melyet P. Kelcz Imre alapított a 18. században a jezsuita kollégium mellett. Már a családban és a középiskolában is mély, vallásos nevelést kapott. 1927-ben Érden lépett be a Társaságba. A noviciátus második évét már az új budai Manrézában végezte. 1929–32 között Szegeden tanult bölcseletet. 1932–5 között Kalocsán tanított, és a diákok missziós szakosztályát vezette. Még a gimnáziumban jó barátságban volt két idősebb társával, akik jezsuiták lettek, és akkor már Kínában készültek hithirdető munkájukra. 1935–9-ben Szegeden tanult teológiát, ott szentelték pappá 1938-ban. Harmadik próbaévére Firenzébe került, és utána Rómában a doktorátushoz előírt kétéves teológiai kurzust végezte. Irányító tanára, P. Sebastian Tromp hívta fel figyelmét egy latin munkára, amely a könyvtárban Pázmány Péter neve alatt szerepelt, habár szerzőként Fridericus Brenner volt feltüntetve. Őry bebizonyította, hogy a mű, a Diatriba Theologica, valóban Pázmány műve. Ettől kezdve teológiai működése összekötődött Pázmánnyal, a teológussal. 1943-tól Szegeden, a rend főiskoláján tanított dogmatikát. Amikor 1949 elején a tanuló rendtagoknak el kellett hagyniuk az országot, velük kellett mennie. Két évig az olaszországi Chieriben, majd Eegenhooven-Leuvenben volt a fiatalok lelkiatyja. 1954-ben, a magyar ház feloszlatása után, Innsbruckba, onnan 1958 szeptemberében Klagenfurtba, az egyházmegyei szemináriumba került a dogmatika tanáraként 1971-ig, ekkor a szeminárium Salzburgba költözött. Őry életfeladata azonban nem a teológiaoktatás volt, hanem Marosi László lelkésszel együtt az ötvenes évektől a külföldön élő magyar papok összefogása és gondozása. A gondolat 1955. szeptember végén született egy hat magyar papnak tartott lelkigyakorlaton. Az első találkozó Innsbruckban volt 1955. december 14-én, tizenhét magyar pap részvételével. Őry és Marosi legelőször a kapcsolatot kereste a külföldön élő magyar papokkal és nővérekkel. Kb. ezer pap és ezerkétszáz nővér címét gyűjtötték össze. 1956-ban Bécsben, egy magyar papi találkozón, P. Varga László javaslatára indult meg – P. Hunya egykori folyóiratának címét kölcsönözve – a Magyar Papi Egység, mely rövid idő alatt komoly folyóirattá nőtt. 1968-ig negyvennégy száma jelent meg. Ez a lap alakult át Szolgálattá, mely a megváltoztatott névvel Mo.-ra is küldhető lett. A kiadást és a terjesztést Marosi László szervezte, a szerkesztés Őry feladata volt. Kialakított egy írói gárdát, mely arra törekedett, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítását ismertesse és a papság és a hívek körében elmélyítse az igazi keresztény életet. E célt szolgálta a mellékletként kiadott, a teológia és a keresztény lelkiség ismeretét terjesztő számos könyv is. Őrynek nagy segítségére volt munkájában Kardos Klára is, aki Sántha Máté álnéven vállalta az emigrációs életet a Magyar Papi Egység munkájának előmozdítására. Őrynek egész életében gyenge volt az egészsége. 1944-ben három hónapig feküdt kórházban tüdőrák-diagnózissal, és ugyannyi ideig pihent bátyjánál, aki az Isteni Ige Társaság kőszegi tanulmányi házának volt az igazgatója. 1968-ban Róma közelében súlyos autóbaleset érte, de felgyógyult. 1979-ben két szívinfarktust kapott egymás után; több operáción is átesett. 1983. december 28-án a harmadik szívinfarktussal került kórházba, és 1984. február 19-én halt meg.

Lanoys Nicolas

1508 k. Blandain. Nyelv: francia. SJ 1548. nov. Róma. Psz. belépése előtt. F. 1553. jan. 15. 4 fog. prof. Bécs. 1562–6: tartományfőnök. †1581. szept. 6. Róma.

A németalföldi Blandainban született; kb. negyvenévesen, világi papként, a leuveni egyetemen szerzett magister artium fokozattal Rómában lépett a Társaságba 1548-ban. Ott 1549-ben a teológia doktora lett. Még abban az évben a szicíliai Palermóban házgondnok volt. 1551–8 között bécsi, 1563-ig ingolstadti rektor volt. Onnan vissza kellett térnie Bécsbe, mert ott lett ausztriai tartományfőnök 1566-ig. Onnan Innsbruckba, 1572-ben Ingolstadtba került rektornak. 1576-ban Rómában a Szent Péter-bazilika gyóntatóinak házában volt rektor. 1577–8-ban újra Bécsbe került mint az osztrák rendtartomány vizitátora. 1581-ben halt meg Rómában.

Berzeviczi János

1693. febr. 6. Berzevice. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1714. okt. 31. Trencsén. Psz. 1723. Nagyszombat. F. 1732. febr. 2. 4 fog. prof. Eperjes. †1750. júl. 22. Kolozsvár.

Protestantizmusból megtért családból származott. Katonatiszt lett. Esküvője napján 1714-ben egyházi engedéllyel elvált és belépett a Társaságba. Huszonegy éves korában a trencséni újoncházban kezdte meg szerzetesi életét. 1716-ban Kassára került a bölcseleti tanulmányokra. Egy évig Nagyváradon grammatikát tanított. A teológiát 1721–4-ben Nagyszombatban végezte, ahol 1723-ban pappá szentelték. A harmadik próbaévben Besztercebányán volt. Rozsnyón hitszónok, majd két évre népmisszionárius lett. 1729–30-ban bölcseletet tanított Kolozsváron. Nagyszebenben egy és Eperjesen három évig hitszónok volt. 1735–8-ig Rozsnyón működött mint házfőnök és plébános. Egy évig Székelyudvarhelyen az internátus vezetője, 1740–2-ben Kolozsváron házgondnok, majd újra Székelyudvarhelyen házfőnök és plébános lett. 1745-től haláláig a kolozsvári szeminarium igazgatója volt.

Muli(c)h Juraj

1694. ápr. 30. Turopolje. Nyelv: horvát. SJ 1714. okt. 27. Bécs. Psz. 1725. Nagyszombat. F. 1728. febr. 2. C. sp. Pozsega. †1754. dec. 31. Zágráb.

A horvátországi Turopoljéban született, Zágrábból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1717–9-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1720–2-ben Zágrábban tanított. A teológiát is Nagyszombatban végezte 1723–6-ig. Ott szentelték pappá 1725-ben. 1727-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1728–9-ben Pozsegában, 1730–1-ben Varasdon, 1732–3-ban újra Pozsegában volt népmisszionárius. 1734–46-ig a vándormisszionáriusok csoportjához tartozott. 1747-től haláláig Zágrábban volt népmisszionárius.

Jablonkay Gábor

1874. júl. 28. Temesvár. Nyelv: magyar. SJ 1888. júl. 30. Nagyszombat. Psz. 1904. Innsbruck F. 1908. febr. 2. 4 fog. prof. Bp. †1930. jún. 14. Bp.

Tizennégy éves korában lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A próbaidő után két évig St. Andräban retorikát végzett. Utána újabb két évig Kalocsán folytatta gimnáziumi tanulmányait, és Nagyszombatban érettségizett 1895-ben. Utána Pozsonyban végezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1899–1901-ben Kalocsán latin, magyar és német nyelvet tanított. 1902–4-ben Innsbruckban teológiát tanult, ahol pappá szentelték. Utána azonban Szatmárnémetiben betegeskedett. Egy év múlva a walesi St. Asaph-ban fejezte be teológiai tanulmányait. A harmadik próbaévet Linzben végezte. Utána a bp.-i egyetemen tanult három évig, és magyar nyelvből tette le az államvizsgát 1910-ben. Egész életében tanított. Legnagyobb alkotása a pécsi Pius Gimnázium volt. A tervezés előtt tanulmányozta a Társaság legjobb európai iskoláit. 1912–7 között vicerektorként vezette a gimnázium és a konviktus beindulását. 1918–21-ben Kalocsán irányította az ideiglenesen odaköltöztetett bölcsészeti főiskolát, mely 1922-ben Szegedre került. 1924–6 között ő volt ott a rektor. 1926-ban a magyar rendtartomány nevében egy iskolareform-tervezetet készített. A Ratio studiorumot alkalmazta az újabb kor követelményeinek megfelelően. Komoly munka volt Szent Ignác kétkötetes életrajza. 1927-ben Kalocsán lett rektor. Elsőrangú működésének váratlan halála vetett véget.
M: A királyné unokaöccse. Kalocsa, 1900; Taxonyi János élete és példatára. Kalocsa, 1910; A máriabesnyői töredék. Bp., 1910; Taine milliő-elmélete. Kalocsa, 1912; Az inductio Verulami Bacon előtt és után. Bp., 1916; Loyolai Szt. Ignác, Jézustársasága alapítójának élete és működése. 2 k. Bp., 1921; Bevezető előadások a keresztény filozófiába. Szeged, 1923; A keresztény filozófia alapelvei. Szeged, 1923; A megismerés tematikája és forrásai. Szeged, 1923; Katholikus öntudat. 5 füz. Kalocsa–Bp.–Szeged, 1923–4; Jézustársasága magyarországi rendtartományának memoranduma a tantervreformról. Kalocsa, 1926; Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban. Kalocsa, 1927; Minő alapon tanítórend a Jézustársaság avagy a jezsuiták szerzete? Kalocsa, 1928; Az elmélkedő imádság módja. Bp., 1928; Az angol hitújítás vértanui. Southwell Róbert halála. Bp., 1928; Jézus Társasága 12 szentje. Gladbach, 1928; A hit hőse. Ogilvie János. Kalocsa, 1930.

Malonay János

1652. jún. 17. Nagyszombat. Nyelv: szlovák. SJ 1668. okt. 27. Trencsén. Psz. 1679. Nagyszombat. †1680. szept. 12. Szakolca.

Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba, ahol a próbaévek után grammatikát tanított. 1672–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1675-től Győrben és Trencsénben egy-egy évig, Nagyszombatban három évig, valamint Szakolcán, középiskolában tanított. Weiser közöl tőle levelet.

Liptay (Soós) Károly, testvér

1908. dec. 18. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1931. aug. 14. Bp. F. 1941. aug. 15. C. t. Bp. †1997. nov. 29. Bp.

Huszonhárom éves korában lépett a Társaságba. Akkor az újonc- és a lelkigyakorlatos ház még nem volt teljesen kész. Az asztalosműhelyben dolgozott a két kápolna berendezésén. Első fogadalma után a Mária utcai rendházba került segédsekrestyésnek. 1937-től a háború végéig a rendház portása lett. Jól oldotta meg a háború, a német megszállás, a zsidómentés és az oroszok bevonulása idején nem könnyű feladatát. 1945-ben a tartományfőnök másodtitkára lett. 1949 elején elfogták P. Vid Józsefet és Váradi János testvért a tartományfőnökségről. Készülhetett, hogy őt is letartóztatják, de sikerült kiszöknie a házból. Rövidesen kiadta ellene a rendőrség az országos körözést. Rokonoknál és jó barátoknál bujkált. 1952 körül talált egy elveszett személyi igazolványt, melyet egy közjegyző az ő fényképével látott el, így lett belőle „Soós”. Vegyipari szaktanfolyamot végzett és részt vett mint rokon az őt bújtató család vegyipari szövetkezetének alapításában. Amikor 1956-ban a szövetkezet kettévált, ő a szakadároknál maradt nyugdíjazásáig, 1973-ig. „Kiváló dolgozó” címet is kapott. Ekkor már felvette a kapcsolatot a jezsuitákkal, és anyagilag támogatta őket. Mindig szerette a könyveket, s arra gondolt, hogy a rendház elveszett könyvtárának lerakja új alapjait. Így összegyűjtött százhúsz lexikont az élet különböző területeiről, és mintegy 3500-4000 darab más könyvet. Egészsége 1995-ben megromlott. Élete utolsó hónapjait a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban töltötte.

Ugrin Béla

1919. máj. 22. Endrőd. SJ 1937. aug. 14. Bp. Psz. 1948. jún. 29. Szeged. F. 1976. dec. 29. †2011. szept. 25. Hamilton.

1937–40 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1941–3-ban Kassán filozófiát hallgatott. 1944-ben Szatmárnémetiben volt magiszter. 1945–9 között Szegeden teológiát tanult, közben 1948-ban pappá szentelték. 1949-ben hagyta el az országot, először Münchenben volt ifjúsági lelkész a magyar menekültek között, majd 1952-ben ugyanitt végezte a terciát. Utána a kanadai magyar misszióba küldték, Courtlanden kezdte a munkáját a magyar emigránsok között, 1953–66-ig plébános volt. 1967–8-ban a kanadai Londonban az Isteni Ige Intézetben tanult, aztán egy évig káplán volt Torontóban. 1969–71 között újból Londonba került a magyar pasztorációba. 1972–94 között Vancouverben volt plébános. Nyugdíjas éveit a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonban töltötte, itt és a magyar plébánián lelkészkedett.

Káldi Márton

1568. nov. 5. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1586. aug. 18. Brünn. Psz. 1597. Graz. F. 1606. márc. 18. 4 fog. prof. Brünn. †1632. aug. 28. Szepeshely.

Káldi György bátyja volt, 1586-ban lépett be a brünni újoncházba. 1589-ben Olmützben retorikát, 1590–2-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Český Krumlovban tanított. 1595-től Grazban három évig teológiát tanult, majd egy-egy évig retorikát és etikát tanított. 1600–2 között Kolozsváron hitszónokként és kontroverziatanárként működött. 1603–4-ben Gyulafehérváron házfőnök volt. 1605-ben Brünnben végezte a harmadik próbaévet, majd helyettes és 1607–10-ig újoncmester volt. Onnan Zágrábba került két évre házfőnöknek. 1613-ban tagja volt annak a bizottságnak, mely Káldi György bibliafordítását vizsgálta. 1614–5-ben a monyorókeréki missziót vezette. 1617–20-ig Homonnán az alapító Drugeth György lelkészeként működött. Utána két évig Bécsben volt, a másodikban magyar hitszónok. 1623-tól haláláig a szepesi misszióban az Erdődy családnál dolgozott mint magyar hitszónok.

Olsavszki György

1708. febr. 29. Nagyolsva. Nyelv: szlovák, rutén. SJ 1728. nov. 17. Trencsén. Psz. 1741. F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1780. Trencsén.

Nagyolsván született, Kassáról logikusként Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után ugyanott grammatikát tanított. 1732–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1735-től egy-egy évig Eperjesen, Kassán és Trencsénben tanított középiskolában. 1738–41-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1743-tól Gyöngyösön és Ungváron tanított egy-egy évig. 1745-ben Liptószentmiklóson volt misszionárius. 1746-ban Kolozsváron matematikát, 1747–9-ben Kassán bölcseletet, 1750-ben Egerben kontroverziát, 1751–2-ben Nagyszombatban kazuisztikát, 1753–4-ben Budán kazuisztikát és egyházjogot tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1755–7-ben Ungváron házgondnok, 1758–9-ben Zsolnán házfőnök és plébános, 1760-ban Kassán házgondnok volt. 1761–2-ben Lőcsén előbb a konviktust vezette, majd házgondnok lett. Ebben a minőségben szerepelt 1763-ban Trencsénben és a következő évben Szakolcán. 1765-ben Eperjesről plébániai feladatokat látott el és börtönlelkész volt. 1766–7-ben Ungváron házgondnokként működött. 1768–70-ben Lőcsén házi lelkiatya volt. 1771-től a feloszlatásig Trencsénben, valószínűleg gyenge egészséggel, a havi lelkipásztori megbeszéléseket vezette.

Milanesi Massimo, testvér

1529. Teodorano. Nyelv: olasz. SJ 1570. jan. 3. Braunsberg. F. 1566. aug. 25. C. t. Róma. †1588. máj. 8. Kolozsvár.

Forlì közelében, Teodoranóban született. Apja katonatiszt volt a firenzei Medici-udvarban. Noha ő maga csak elemi tanulmányokat folytatott, több évet töltött a bécsi császári udvarban. A császári követ kíséretéhez tartozott annak lengyelországi útján. Piótr Myszkovszki lengyel püspök és királyi miniszter magánál akarta tartani, ő azonban belépett a rendbe. Mivel orvosi ismeretei és francia nyelvtudása miatt a pultuski püspök többször hívta magához, és mint tolmácsát alkalmazta a lengyel királlyal, Valois Henrikkel folytatott tárgyalásaiban, a lengyel jezsuiták kellemetlen helyzetbe kerültek, hogy beleavatkoznak a politikába. Ezért a tartományfőnök 1582-ben Kolozsvárra küldte a kollégium felépítésére, mert 1574-ben két tervet is készített a jaroslavi kollégium építésére, melyek azonban elvesztek. Milanesi Kolozsvárott 1584-ben elkészítette a pápai szeminárium tervrajzát, majd a következő évben a gyulafehérvári kollégiumét is. Az 1584-es katológus írja róla: „Milánói Maximus, firenzei, 54 éves, jó egészségű, habár idős. 1570-ben Pultuskban lépett be. Olaszul, latinul, lengyelül tud. Járatos ügyek intézésében és az orvosi tudományban: betegápoló, mely feladatot állandóan végezte a Társaságban. Azelőtt vezette az építkezést is.”

Csávossy Elemér

1883. okt. 24. Papd. Nyelv: magyar. SJ 1903. febr. 1. St. Andrä. Psz. 1911. júl. 14. Bp. F. 1920. márc. 25. 4 fog. prof. 1924–7, 1949–51: tartományfőnök. †1972. aug. 12. Pannonhalma.

Bánsági nagybirtokon gazdálkodó bárói családból származott mint a legfiatalabb, tizedik gyermek. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte otthon. 1893-ban Kalocsán az internátus növendékeként kezdte a középiskolát, melyet a bécs-kalksburgi jezsuita gimnáziumban fejezett be. 1903-ban az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba, ahol a kétéves próbaidő végeztével retorikai tanulmányokat is folytatott. 1905–8 között bölcselethallgató volt Pozsonyban, 1909–12-ben teológus Innsbruckban, és a következő évben harmadik probációs a belgiumi Drongenben. 1913–5 között matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet. 1916-tól Kalocsán tanította először szakjait, majd 1919-től bölcseletet az odakerült főiskolán. 1921–4 között Nagybecskereken lelkipásztor és misszinárius volt. 1924-ben, a Délvidékről való visszatérte után hamarosan tartományfőnök lett. Kormányzása idejére esett az elvállalt kínai misszió szerencsés fejlődése. Nevéhez fűződik a Manréza lelkigyakorlatos ház és a noviciátus létesülése Bp.-en. Ő segítette elő a vizitációs rend mo.-i megtelepedését is. 1927 szeptemberétől Szegeden az egyházmegyeközi szemináriumban szónoklattant tanított, s részt vett a lelkipásztori munkában is. 1928–32-ig tanár és az internátus vezetője, 1935-ig rektor és a gimnázium igazgatója volt Kalocsán. A fiatal Kerkai Jenő egy kis cikket írt a vatikáni Osservatore Romano alapján Jézus szegényekhez való viszonyáról, melyre az érsekségtől nem kapta meg a nyomtatási engedélyt. Csávossy mint rektor tiltakozott emiatt az általános helynöknél, az felkérte őt, hogy tartson előadást a kalocsai Urak Társadalom- és Természettudományos Körében nézeteiről. Mindez közvetlenül a pápa szociális körlevele, a Quadragesimo Anno megjelenése előtt történt. Az előadásnak nagy sikere lett. A Magyar Kultúra 1931. április 5-i számában megjelent a szöveg. A napilapok vezércikkekben elismerően, a katolikus Nemzeti Újság tartózkodóan, a szociáldemokrata Népszava ellenségesen írt róla. Csávossy munkájában nem maradt a társadalmi problémák tárgykörében. Rendi feladatai más irányba terelték. 1935–9-ben Szegeden a harmadik probációt végző atyák vezetője lett. 1940–42-ben Kassán a bölcseleti főiskola rektora, majd újra a probációsok főnöke előbb Szegeden, utána Bp.-en a Manrézában. Ezekben az években fontos szerepe volt az Unum Szövetség megalapításában és posztulátorként több boldoggá avatási per elindításában (Bogner Mária Margit, Kaszap István és Batthyányi-Strattmann László, 1946-ban Apor Vilmos). 1949. szeptember 15-én vette át a magyar rendtartomány irányítását. 1951. május 7-én a rendőrség letartóztatta. 1952-ben nyolc és fél évi börtönbüntetésre ítélték. A rabságban sokat kellett szenvednie. 1956 októberében szabadult. Utána Budapesten a piaristák szomszédságában, a Mikszáth Kálmán téren talált menedéket. 1961-től a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója lett, ahol 1972-ben halt meg.

Mitis Dániel

1629. dec. 26. Mladá Boleslav. SJ 1648. nov. 16. Bécs. Psz. 1661. Nagyszombat. F. 1665. febr. 2. C. sp. Szepeshely. †1683. ápr. 4. Sárospatak.

1649-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A bölcseletet 1653–6-ban, a teológiát 1658–61-ben végezte Nagyszombatban. 1663-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1664–5-ben Szepesen, 1666-ban Trencsénben és 1667–9-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1670–1-ben Trencsénben a ház anyagi ügyeit intézte. Utána újra lelkipásztori munkák kerültek előtérbe: Rozsnyón hitszónok, Nagyszombatban lelkipásztor, Szakolcán hitszónok, 1677-ben a nagy rózsahegyi misszióban, Ternovicban misszionárius. Utána egy évig Trencsénben hitoktató volt. 1679-től haláláig, 1683-ig Patakon hitszónokként működött.

Ostaricz Mátyás

1649. jan. 6. Malacka. Nyelv: szlovák. SJ 1667. okt. 12. Trencsén. Psz. 1679. Bécs. F. 1683. febr. 2. C. sp. Sopron. †1684. febr. 19. Győr.

Malackán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Győrben grammatikát tanított. 1671–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Szakolcán grammatikatanár volt. 1676–9-ben teológiát tanult Bécsben. Ott szentelték pappá 1679-ben. 1680-ban Sopronban tanított. 1681-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1682–3-ban Sopronban, 1684-ben Győrben volt a gazdasági ügyek felelőse, amikor fiatalon meghalt.

Szabó László

1924. szept. 26. Bp. SJ 1942. aug. 14. Bp. Psz. 1952. aug. 15. F. 1960. febr. 2.

1942–4 között a zugligeti Manrézában végezte el a noviciátust. 1945-ben Szegeden kezdte a filozófiát, majd Rómában fejezte be 1947-ben. 1948-ban Bikfayában tanult arabul, 1949-ben Bejrútban törökül. 1950–3 között Leuvenben teológiát végzett. 1954-ben St. Asaphban végezte a terciát, 1955–7 között Rómában Szentírásból szerzett diplomát. 1958-tól kezdve Bejrútban a Szentírás professzora, de közben lelkipásztori munkát is végzett, és lelkigyakorlatokat adott.

Knall János

1723. máj. 1. Kőszeg. Nyelv: magyar. SJ 1742. febr. 10. Bécs. Psz. 1755. F. 1759. aug. 15. 4 fog. prof. Székelyudvarhely. †1793. márc. 3. Kassa.

Kőszegen született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. 1744-ben Leobenben volt a tanárképzőben. 1745-ben Klagenfurtban kezdte és Nagyszombatban folytatta a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Pozsonyban, Kőszegen, Budán és Kassán tanított. 1752-től Nagyszombatban teológiát tanult, és egy évig a királyi konviktus helyettes igazgatója volt. 1757-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1758–9-ben Székelyudvarhelyen tanított. Utána egy-egy évig Kolozsváron és Sopronban hitszónok volt. 1762-ben Nagyszombatban hitszónoklattant tanított. 1763–5-ben a bécsi professzusházban magyar hitszónok és lelkipásztor volt. 1766-ban Gyöngyösön lett házfőnök; 1771-től a feloszlatásig Kassán a nemesi konviktus igazgatójaként tevékenykedett.

Varga Béla

1912. febr. 11. Villach. SJ 1927. júl. 30. Bp. Psz. 1940. jún. 23. Szeged. †1989. aug. 16. Bp.

1927–9 között Érden és a Manrézában volt novícius, majd Kalocsán befejezte gimnáziumi tanulmányait. Ezt követően Szegeden és Bp.-en tanult filozófiát. 1937-ben, a magiszteri évében földrajzot és természetrajzot tanított Kalocsán. 1938–41 között Szegeden teológiát tanult, majd magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1946-ban a Manrézában végezte a terciát, utána Pécsett tanított. 1950-ben Mezőkövesdre internálták. 1950–2-ben Szegeden, 1952–66 között Nagykamaráson, 1966–9 között Endrődön, 1969–71 között Szarvason és 1971–85 között Gádoroson volt lelkész. 1985-től nyugdíjas, 1988-tól haláláig a Radvány utcai idősek otthonában lakott.

Vernich Mátyás

1598. febr. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1614. szept. 8. Brünn. Psz. 1621. Laibach. F. 1628. nov. 25. C. sp. †1660. aug. 23. Varasd.

Zágrábban született, 1614-ben Brünnben lépett be a Társaságba. Próbaidejének második évét Leobenben végezte. 1617–9-ben Grazban bölcseletet tanult, majd rögtön utána Laibachban végezte a kétéves teológiai kurzust. A harmadik próbaévre Ebendorfba került. 1623–9-ig Zágrábban és Nagyszombatban volt tanár és lelkipásztor. 1631-ben Esterházy Miklós nádor udvarában tanította a nádor és más főnemesek fiait. Egy évvel később különböző házakban végzett lelkipásztori munkát. 1637–40-ben újra Esterházy nádor szolgálatában állt annak udvarában. Utána különböző rendházakban dolgozott, mindenütt csak egy-két évig. 1649-ben Nádasdy grófnál volt lelkész. Utána 1654-ig Varasdon, majd 1658-ig Zágrábban végzett lelkipásztori munkát. Életét Varasdon fejezte be 1660-ban.
1936–8 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1939-ben Bp.-en, majd 1940–1-ben Kassán filozófiát tanult. 1942–4 között a pécsi Pius Gimnáziumban latin és magyar nyelvet tanított, és a konviktusban volt felügyelő. 1945–8 között Szegeden teológiát tanult. 1949-ben a Manrézában végezte a terciát. 1950-ben missziós lelkészként tevékenykedett. 1950–83-ig először Pécsett, majd Bátaszéken volt lelkész.

Balgha Péter

1711. júl. 30. Alsó-, Felsőrados. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1732. okt. 17. Trencsén. Psz. 1740. F. 1743. febr. 2. C. sp. Szepeshely. †1763. febr. 12. Turóc.

Nagyszombatból bölcseleti magiszterként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Pécsett és Komáromban tanított. A teológiai tanulmányokra Nagyszombatba került kétéves kurzusra 1739–40-ben, ahol pappá szentelték. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. Először tizenhat évig volt lelkipásztor Szepeskáptalanon, majd két-két évig Zsolnán és Turócon.

Maiorius Pietro

1542 k. Róma. Nyelv: olasz. SJ 1555. jún. 15. Róma. F. 1584. júl. 29. 4 fog. prof. Lyon. †1604. ápr. 3. Kassa.

Rómában született 1542 körül, ott lépett be a Társaságba 1555. június 15-én. Életéről aránylag keveset tudunk. A lyoni rendtartományból érkezett Kolozsvárra, ahol 1595. december 21-én rektor lett, majd 1598-ban vice-tartományfőnöki megbízást kapott. 1602. szeptember 11-én elhagyta Erdélyt, és Kassára ment, ahol 1604. április 3-án meghalt.

Bors (1938-ig Bayer) Jenő

1913. ápr. 5. Fiume. Nyelv: magyar. SJ 1930. júl. 30. Bp. Psz. 1942. máj. 13. Szeged. F. 1946. febr. 2. †1968. nov. 12. Győr.

Fiatalon lépett a Társaságba. A kétéves próbaidő után a Manrézából befejezte a gimnázium VII. és VIII. osztályát és a retorikát. 1936–8-ban a bölcseleti tanulmányokat Bp.-en, 1939–42-ben a teológiát Szegeden végezte. 1943-ban Kalocsán lett a kisszeminárium lelkiatyja. 1944-ben Szegeden végezte a harmadik próbaévet, utána ott lett lelkipásztor. 1947-ben Kistemplomtanyán a katolikus egyesületek feloszlatása ellen tiltakozott, ezért fél évre Mezőhegyesre internálták. Utána a novíciusmester helyettese lett. 1950-ben a kispesti rendházban dolgozott. A szerzetesrendek feloszlatása után gyenge egészsége miatt a pannonhalmi szociális otthonba került.

Sfondrati Bartolomeo

1534. Raguza. †1583. nov. Temesvár.

1534-ben, cremonai eredetű nemesi családban született Raguzában. Rómában végezte tanulmányait. 1580 februárjában Loretóban lett horvát gyóntató, onnan nevezték ki Bonifazio Drakolica apostoli vizitátor kísérőjének annak hódoltsági és balkáni útjára 1580-ban. A vizitátor 1582 elején Temesváron meghalt. Sfondrati ott maradt, azonban elméje elborult, és 1583 novemberében meghalt.ű
Valószínűleg ő fordította horvát nyelvre Ledesma rövid katekizmusát, amely 1578-ban jelent meg névtelenül, latin betűkkel Velencében; a nagyobb katekizmus cirill betűkkel szintén Velencében jelent meg 1583-ban.

Lamormaini Wilhelm

1570. dec. 29. La Moire Mannie. Nyelv: német. SJ 1590. febr. 5. Brünn. Psz. 1596. Bécs. F. 1606. márc. 26. 4 fog. prof. Bécs. 1643–5: tartományfőnök; †1648. febr. 22. Bécs.

A luxemburgi La Moire Mannie-ban született. Középiskolai tanulmányait a németországi Trierben végezte. 1586-ban Prágába ment, ahol bölcseletből doktorált. 1590-ben Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1593–6-ban Bécsben teológiát tanult. 1596-ban szentelték pappá. A következő évben ugyanott poétikát, majd 1598-ban Prágában retorikát tanított. 1599–1604 között Grazban bölcseletet adott elő. 1605-ben Brünnben végezte a harmadik próbaévet. Utána Bécsben a kazuisztika tanára és tanulmányi felügyelő volt. 1607–12 között Grazban teológiát tanított. A következő évben a tartomány vizitátorának tikára volt. 1614–21-ben Grazban rektorként működött. 1622-től Bécsben élt, eleinte a Szent Bernát-rendházban működött, majd két évig a kollégium rektora volt, 1625–37-ig a professzusházban lakott mint II. Ferdinánd császár gyóntatója, utána mint a tartományfőnök tanácsosa. 1640–3-ig a bécsi kollégium rektora volt. Ekkor tartományfőnöknek nevezték ki. 1646-tól a bécsi kollégiumban élt visszavonultan és betegen haláláig.
Lamormaini grazi tartózkodása alatt került kapcsolatba Ferdinánd főherceggel, s ez a kapcsolat megmaradt annak császárrá választása után is. 1625-ben lett a gyóntatója. Meg volt győződve róla, hogy Isten adta a császárnak a hivatást, hogy a Habsburg és a Német Birodalom területén a katolicizmust visszaállítsa olyan mértékben, melyet az augsburgi vallásbéke – a katolikus magyarázat szerint – megállapított. Az ausztriai, csehországi és mo.-i ellenreformációt támogatta. Nagy része volt tizenhét jezsuita kollégium alapításában vagy visszaállításában e területeken. Fontos szerepet játszott a bécsi és a prágai egyetem reformjában, mely a jezsuiták befolyását erősítette. Együttműködött Pázmány Péterrel a nagyszombati egyetem alapításában is, és jelen volt a megnyitó ünnepségen. Az egyházi birtokok visszakövetelése – az Edictum restitutionis (1629) nem az ő gondolata volt, de egyetértett vele. Meggyőződése volt, hogy a katolikus hatalmak egysége az idők követelménye, ezért igyekezett enyhíteni a feszültséget Ferdinánd császár és Miksa bajor herceg között. Gusztáv Adolf svéd király győzelmei Lamormaini befolyását gyengítették, s több rendtársa is ellene fordult. Meg volt győződve arról, hogy Albrecht von Wallenstein generális áruló. Az 1635-ös prágai békében a császár feladta az egyházi birtokok visszaadásának követelését és a reményt a Franciaországgal való kibékülésre. Ezzel Lamormaini politikai befolyása is jelentősen csökkent. A barátság a császárral azonban megmaradt; jelen volt annak halálos ágyánál.
A jezsuita rend szempontjából munkássága nagy jelentőségű volt az oktatás fejlesztésében az iskolák gyarapítása által. Teológiai-politikai koncepciója azonban egyrészt hozzájárult a jezsuitaellenesség erősödéséhez, másrészt kiváltotta a renden belüli kritikát is. Gans Jánosnak, III. Ferinánd császár jezsuita gyóntatójának véleményében sok igazság van: szerinte Lamormaini politikájának következményeiként tarthatjuk számon a Német Birodalom konfliktusait a 17. század közepén.

Midlinszky József

1856. jún. 1. Debrecen. SJ 1877. júl. 21. Nagyszombat. Psz. 1891. Innsbruck. F. 1894. febr. 2. C. sp. †1923. márc. 13. Pécs.

Az ausztriai St. Andräban végezte a kétéves próbaidőt és a retorikát. 1882–4 között Szatmárnémetiben volt internátusi felügyelő. 1885–7-ben Pozsonyban bölcseletet, a következő három évben Innsbruckban teológiát tanult. 1891-ben szentelték pappá. Utána ismét Szatmárnémetiben volt internátusi nevelő. 1893-ban Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1894-ben kezdte meg népmisszionáriusi és lelkipásztori munkáját. Szatmárnémetiben két, Nagykapornakon egy, Nagyszombatban négy, Pozsonyban két és Bp.-en hét évig. A következő években gyengült az egészsége. 1910-ben magyar hitszónok volt Nagyszombatban, és a rektor rendelkezésére állt. A következő két évben Pozsonyban könyvtáros és a Mária-kongregáció vezetője volt. 1914-ben Szatmárnémetibe került hitszónoknak és házi lelkiatyának, majd Nagyszombatba könyvtárosnak. 1917-től haláláig Pécsett gyenge egészséggel könyvtáros volt, és 1920-tól író is.

Polgár László

1920. jan. 18. Németkér. Nyelv: magyar. SJ 1938. aug. 14. Bp. Psz. 1949. febr. 24. Szeged. F. 1976. máj. 31. 4 fog. prof. München. †2001. máj. 25. Róma.

Németkéren született tanítócsaládban. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi jezsuita Pius Kollégiumban végezte a Loyoleum internátus növendékeként. 1938-ban a bp.-i Manrézában lépett be a Társaságba. A próbaévek után retorikát is végzett. 1941–4-ben Kassán tanult bölcseletet. Utána két évig Kalocsán volt internátusi nevelő. 1946 őszén kezdte el a teológiát Szegeden. 1948 vége felé a rendtagok élete zaklatottá vált, főleg a rendház felének lefoglalása után. Ekkor született a döntés, hogy a tanuló rendtagok külföldön folytassák tanulmányaikat. Polgár a pappá szentelés előtt állt, és kérte, hogy a szökés rizikója előtt szenteljék őt pappá. Ez meg is történt Hamvas Endre püspök magánkápolnájában 1949. február 24-én. Polgár május 11-én Ausztriába szökött. A csoport Innsbruckból még az év nyarán az északolasz Chieribe költözött. Polgár itt fejezte be teológiai tanulmányait. 1952-ben a németországi Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Onnan Rómába, a Jézus Társasága Történeti Intézetébe került. Fő és néhány éven belül kizárólagos munkája lett az Archivum Historicum Societatis Iesu folyóiratban megjelenő évi történeti bibliográfia elkészítése. Ötven évig végezte hihetetlen alapossággal ezt a munkát, amely kb. ötvenezer könyvészeti adatot foglal magában. Közben több bibliográfiai művet is kiadott: 1957-ben a rend 1560–1773 közötti magyarországi történetéről. 1965-ben jelent meg a Teilhard-bibliográfia, halálának tizedik évfordulójára. Gyakorlati cél vezette egy jezsuita történeti bibliográfia összeállításában. Főleg induló rendtörténészeknek mutatja be a legszükségesebb forrásokat és munkaeszközöket. Legjelentősebb műve a Bibliographie sur l’histoire de la Compagnie de Jésus 1901–1980 (3 rész 6 kötetben). Később tovább dolgozott e művén, amely már a 2000-es évet is magában foglalja, de csak cédulákon, mivel nem használt számítógépet. 2001. április végére elkészült ezzel a munkával is, hamarosan, május 25-én azonban rákban halt meg.

Borbély István

1903. aug. 19. Vác. Nyelv: magyar. SJ 1921. aug. 13. Szeged. Psz. 1931. júl. 26. Innsbruck. F. 1939. febr. 2. 4 fog. prof. 1943–9: tartományfőnök. †1987. nov. 27. Hamilton.

Középiskolai tanulmányait a váci piaristáknál végezte. 1921-ben Érden lépett be a Jézus Társaságába. 1924–6 között Szegeden tanulta a bölcseletet, utána Kalocsán két évig latin és magyar nyelvet tanított. 1929–32-ben Innsbruckban volt teológus, ahol 1931-ben pappá szentelték. 1933-ban Szegeden a kollégiumban a tanuló rendtagok elöljárója volt, és az egyházmegyeközi szemináriumban tanított bölcseletet és hittudományt. A következő két évben a szemináriumban lakott. 1936–7-ben a kollégiumban a dogmatika tanára, akadémiai hitszónok és a Mária-kongregáció vezetője volt. 1938-ban a franciaországi Amiens-ben végezte a harmadik próbaévet. 1939–43-ig a kollégium rektora, dogmatanár és a tartományfőnök tanácsadója volt. 1944–8-ban a tartományfőnöki hivatalt látta el. A kommunisták hatalomra jutásával helyzete tarthatatlanná vált. A rendfőnök engedélyével kinevezte utódát, és elhagyta az országot. 1949–51-ben két évig bölcseletet tanított az északolasz Chieriben, ahová a Mo.-ról kiszökött tanuló rendtagokat összegyűjtötték. 1952–62 között a kanadai Montrealban, 1963–9-ben Willowdale-ben és 1970–3-ig Torontóban teológiát tanított. 1977-ig ott élt mint nyugalmazott tanár, majd 1978–87 között Hamiltonban volt egy gondozóintézet lakója.

Fästl Christof

1735. ápr. 18. Kallstorf. Nyelv: német. SJ 1751. okt. 18. Bécs. Psz. 1761. F. 1769. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †?

Bécsben újoncidejét és Leobenben a tanítóképzőt végezte, majd Bécsben hallgatott bölcseletet. Rögtön utána Grazba került, ahol 1757–62 között matematikát, szentírási görög és héber nyelvet, valamint teológiát tanult. 1761-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1766-ban Pozsonyban, 1767–70-ben Budán és 1771-től a feloszlatásig Klagenfurtban volt hitszónok és lelkipásztor. Buda felszabadításának évfordulóján, 1767-ben mondott ünnepi beszéde nyomtatásban is megjelent.

Milley István

1610. dec. 11. Vasvár. Nyelv: magyar. SJ 1632. nov. 23. Bécs. Psz. 1642. ápr. 19. Bécs. F. 1650. dec. 12. 4 fog. prof. Kolozsmonostor. †1677. máj. 11. Sárospatak.

Vasváron született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Nagyszombatban az alsósokat tanította. 1635–6-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána Zágrábban tanított két évig. 1639–42-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1642-ben. A következő évben Leobenben volt harmadik probációban. 1644–5-ben Bécsben retorikát tanított. 1647–8-ban Varasdon, 1649–53-ban Kolozsmonostoron volt házfőnök, 1654–5-ben Nagyszombatban hitszónokként és a szeminárium igazgatójaként működött. 1656–60-ig Kassán házi lelkiatya és a szeminárium főnöke volt. 1661–76 között Munkácson I. Rákóczi Ferenc udvarában élt mint a család lelkiatyja. 1677-ben Sárospatakra vonult vissza, ahol rövidesen meghalt.

Tolvay Imre

1694. nov. 8. Holics. Nyelv: magyar, német. SJ 1709. nov. 13. Bécs. Psz. 1722. Bécs. F. 1728. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1775. júl. 10. Kékkő.

Holicson született, Bécsújhelyről Bécsben lépett be a Társaságba. 1712-ben Grazban végezte a tanárképzőt, utána a bölcseletet. 1716-ban Pozsonyban, 1717–8-ban Nagyszombatban, 1719-ben Győrben tanított középiskolában. 1720–3-ig Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1725–9-ig Nagyszombatban egy évig retorikát, négy évig bölcseletet tanított. 1730–1-ben Kolozsváron a kontroverzia tanára és a szeminárium igazgatója volt. 1732-ben Egerben kazuisztikát tanított. 1733–41-ig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatójaként működött. 1742–5-ben Budán, 1746-ban a bécsi Pázmáneumban, majd 1747–9-ben Kolozsváron volt rektor. 1750–6-ig Győrben a konviktus, 1757–73-ig Nagyszombatban a nyomda igazgatója volt. A feloszlatás után Kékkőre került, ahol két évvel később meghalt. Művei közül megemlítendő a nagyszombati egyetem kétkötetes története 1700-ig, valamint a Kéri Bálintról írt megemlékezése.

Pesenkemmer Josef

1712. márc. 17. Graz. Nyelv: német. SJ 1728. okt. 19. Bécs. Psz. 1741. Bécs F. 1748. aug. 15. 4 fog. prof. Linz. †?

Szülővárosából, Grazból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után, 1731–4 között ott elvégezte a tanárképzőt és a bölcseleti tanulmányokat. 1735–6-ban Bécsújhelyen, 1737-ben Judenburgban tanított középiskolában. A teológiát 1738–41-ben Bécsben tanulta. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1743–4-ben Budán, 1745-ben Győrben, 1746-ban Pozsonyban, 1747–8-ban Linzben, 1749–52-ig Sopronban és 1753–62-ig Bécsújhelyen volt hitszónok. 1763–9-ig ugyanott a rektori hivatalt látta el. 1766–9-ig Kremsben házgondnokként és 1770-től a Társaság feloszlatásáig Judenburgban a szeminárium igazgatójaként működött.

Adámi Mihály

1718. szept. 17. Bellus. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Elb. 1750. †Bécs, 1781. márc. 11.

Negyedéves teológus volt Grazban, amikor szentelés előtt elbocsátották. Udvari hivatalnok lett, és Károly főherceg számára magyar nyelvkönyveket írt. Egy magyar–latin–német szótára Szinnyei József szerint kéziratban maradt.

Németh József I.

1902. május 15. Szentivánfa. SJ 1921. aug. 15. Psz. 1932. jún. 2. F. 1936. febr. 2. †1968. ápr. 28. Lotung.

A kőszegi bencés gimnáziumban érettségizett, utána belépett a Társaságba. A noviciátust Érden végezte. 1922–6 között Szegeden filozófiát hallgatott. 1926 szeptemberében a kínai misszióba utazott a magyar jezsuita misszionáriusok első csoportjával. Tiencsinben tanulta a kínai nyelvet egy évig, majd Sien-Hszienbe került magiszternek. Zikavejben végezte a teológiát, a grádusvizsgán megbukott, de megkapta a licenciátust. 1934-ben a tamingi francia jezsuita középiskola prefektusa és misszióprokurátor volt. 1935-ben Vuhuban végezte a terciát. 1936-tól tamingi rektor volt, egyúttal tamingi esperes és a vikárius delegátusa. P. Szarvassal együtt megalapította a Szent Lajos Kisszemináriumot. 1937–45 között Taming japán megszállás alatt állt. A japán kivonulás után Hszucsouba, a kanadai jezsuiták missziójába került, majd Tangsanban volt házfőnök, 1948-tól a pekingi szemináriumban spirituális. 1950-ben el kellett hagynia Kínát, Manilában lett sprituális a kínai szemináriumban. 1952-től Tajvanon működött. 1953–8 között a kínai–magyar szótáron dolgozott, majd Tajcsungban tanított haláláig.

Kaufmann József (kínai nevén: Kan Mante)

1915. ápr. 25. Nyomja. Nyelv: magyar. SJ 1930. aug. 13. Bp. Psz. 1944. jún. 7. Sanghaj. F. 1979. febr. 2. 4 fog. prof. †1985. júl. 2. Manila.

A Baranya megyei Nyomján született, „kisnovícius”-ként lépett be a bp.-i Manrézában a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott végezte a gimnázium két utolsó osztályát, valamint a retorikát. 1936–8-ban ugyancsak Bp.-en tanult bölcseletet. Misszióba jelentkezvén 1938 szeptemberében érkezett Kínába. A kétéves nyelviskolát Pekingben járta, egy gyakorlóévet Tamingban töltött. 1942–5-ben Sanghaj-Zikavejben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1944-ben. 1946-ban Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. Utána a világi kispapok nevelője volt előbb Tamingban, majd Pekingben. Közben diplomát szerzett külföldi nyelvekből a Fuzsen Katolikus Egyetemen. 1954-ben űzték ki Kínából, ezután a Fülöp-szigeteken folytatta működését. 1954–6-ban a fiatal tanuló rendtagok lelkiatyja volt az Araneta-farmon. Utána öt évig Nagában egy kínai egyházközség plébánosaként dolgozott. 1961–74-ig Cebuban a Jézus Szíve iskolában a tanulók és a jezsuita közösség lelkiatyja volt. Ugyanott elöljáró is lett. 1977-től haláláig Manilában a Xaver iskolában volt lelkiatya. Halálát súlyos csontvelőrák okozta.

Görgei Kristóf

1686. dec. 16. Betlenfalva. Nyelv: magyar. SJ 1702. okt. 28. Trencsén. Psz. 1716. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1747. dec. 1. Eger.

Középiskolai tanulmányait Kassán végezte, és onnan lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő leteltével egy évig Nagyszombatban a parvistákat tanította, utána bölcseletet tanult, majd 1711-ig újra a középiskolában tanított. Ezt a feladatát folytatta a következő évben Pozsonyban is. Teológiai tanulmányait 1713-ban Bécsben kezdte, és 1716-ban Kassán fejezte be a pappá szenteléssel. A rá következő harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1718-tól Kolozsváron egy évig retorikát, három-három évig bölcseletet és kazuisztikát tanított. 1725–7 között Budán a szemináriumot vezette. A következő évben Nagyszombatban a kazuisztika tanára volt. 1729–33 között Kassán egy évig szentírástant és négy évig teológiát tanított. 1734–6 között Besztercebányán a harmadik próbaéves atyák vezetője volt. Utána Nagyszombatban két évig a szemináriumot kormányozta. 1739–41-ben Kassán rektor, 1742–5-ben Nagyszombatban újra a szeminárium főnöke és 1746-tól haláláig egri rektor volt. Életének utolsó másfél évtizede mutatja, hogy kiemelkedő papnevelő képességekkel rendelkezett.

Pollarde Marcel

1554. febr. 2. Tongeren. Nyelv: francia. SJ 1576. máj. 12. Köln. Psz. 1585. Bécs. F. 1597. jan. 6. 3 fog. prof. Kolozsvár. †1637. aug. 7. Graz.

A belgiumi Tongerenben született. Belépése előtt bölcseletet is tanult, és Kölnben megszerezte a doktorátust. 1576-ban ott lépett be a Társaságba. 1582–4-ben Bécsben tanult teológiát. 1585-ben szentelték pappá. 1586-tól Grazban a konviktus vezetője, 1590-től házgondnok, 1592-ben hitszónok a várban, 1593–4-ben újra házgondnok, 1595-ben udvari gyóntató volt. 1596–99-ben Kolozsváron, utána 1608-ig Grazban Báthory Zsigmond volt felesége, Mária Krisztierna főhercegnő gyóntatója volt. 1609–24-ig a Ferdinandeum igazgatója, 1610–6-ig Miksa főherceg, 1612-től az udvarhölgyek, 1618-tól a grazi udvar gyóntatója volt 1622-ig. Ettől kezdve a tartományfőnök és a rektori tanácsadói, 1627–8-ban a rektori hivatalt látta el. 1629-től házi lelkiatya és gyóntató volt. Az 1637-es évre már csak ez áll: „Idős”.

Mezger Alexander

1639. febr. 24. Bécs. Nyelv: német. SJ 1656. okt. 19. Bécs. Psz. 1668. Graz. F. 1670. aug. 15. C. sp. Besztercebánya. †1709. dec. 18. Bécs.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1659-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1660–2 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Leobenben és Steyrben grammatikát tanított. 1665–8-ig Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1668-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1670–3-ban Besztercebányán tanított. 1674-ben ugyanonnan volt misszionárius Úrvölgyön. A következő évben a bécsi professzusházban katekétaként működött. 1676–82 között Besztercebányához tartozott, de Úrvölgyben dolgozott mint misszionárius. 1683-ban Steyrben volt lelkipásztor, a következő évben a bécsi professzusházban misszionárius. 1685–1705 között először 1688-ig Besztercebányától függően, majd önálló missziósállomásként Úrvölgyön helyettes házfőnökként dolgozott huszonegy éven keresztül. 1706-ban a bécsi újoncházban betegeskedett, 1707-től pedig házi lelkiatya volt ugyanott.

Kerinusz Márton

1891. aug. 10. Szepesvéghely. SJ 1912. aug. 19. Nagyszombat. †1915. szept. 26. Eger.

1912–4 Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1915-ben Innsbruckban filozófiát tanult.

Ricsanszki Tóbiás

1650. szept. Trencsén. Nyelv: szlovák. SJ 1672. dec. 30. Trencsén. Psz. 1682. Nagyszombat. F. 1687. febr. 2. 4 fog. prof. Besztercebánya. †1709. okt. 10. Trencsén.

Trencsén megyéből lépett be a Társaságba. Előtte Kassán megszerezte bölcseletből a magiszteri fokozatot. Az evangélikus vallásról tért át a katolikus hitre. A próbaidő után két évig Lőcsén, egy évig Besztercebányán és Nagyszombatban tanított középiskolában. 1679–82-ben a teológiát is ott végezte, ugyanott szentelték pappá 1682-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1684–5-ben Sopronban egy évig retorikát tanított, majd a házgondnoki hivatalt látta el. A következő évben Nagyszombatban volt házgondnok. 1687-ben Besztercebányáról gondozta az úrvölgyi híveket. 1688-tól egy-egy évig Lipótváron hitszónok, Besztercebányán népmisszionárius és Nagyszombatban hitszónok volt. 1691–2-ben Rozsnyón, 1693–4-ben Nagyszombatban látott el lelkipásztori feladatokat. Hitszónokként működött 1695–1700-ban Selmecbányán, 1701-ben Úrvölgyön, 1702-ben Besztercebányán. 1703-ban Zsolnán volt házfőnök. 1704–9-ben Pozsonyban végzett lelkipásztori munkát.

Spaics Péter

1735. jan. 28. Körmend. Nyelv: magyar. SJ 1751. okt. 10. Trencsén. Psz. 1764. Nagyszombat. F. 1769. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1797. máj. 22. Bős.

Körmenden született, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1754–5-ben Sárospatakon tanított középiskolában. 1756-tól Kassán három évig bölcseletet hallgatott, majd egy évig grammatikát tanított. 1760-ban Nagyszombatban matematikát tanult. A következő évben Székesfehérváron tanított. 1762–5-ben Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. 1764-ben szentelték pappá. 1766-ban Egerben retorikát tanított. 1767-től a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban nevelő, a civil és hadi építészet és az alkalmazott geometria tanára volt. A feloszlatás után Bősön plébánosként működött.

Kenyeres József

1724. máj. 21. Szombathely. Nyelv: magyar. SJ 1743. okt. 17. Trencsén. Psz. 1756. Nagyszombat. F. 1761. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1805. márc. 25. Rozsnyó.

Szombathelyen született, Kőszegről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1747–50 között Kassán tartózkodott. Első évében grammatikát tanított, utána elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1751-ben Esztergomban grammatikát, a következő évben Selmecbányán retorikát tanított. 1753–7 között Nagyszombatban teológiát tanult. 1756-ban szentelték pappá. A következő évben a nemesi konviktusban működött nevelőként. 1758-ban a harmadik próbaévet végezte Besztercebányán. 1759-től a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban működött. Két évig nevelő volt a királyi konviktusban, egy évig matematikát, két évig bölcseletet tanított. Következtek egy-egy évig teológiai tárgyak: egyházi és világi történelem, kontroverzia, egyházjog, s utána hét évig maga a teológia. 1765-ben a bölcsészeti, 1766-ban a jogi, 1772–3-ban a teológiai kar dékánja volt. A Társaság feloszlatása után a kassai akadémia igazgatója, 1780-ban pedig rozsnyói kanonok lett.

Neuschwendtner Mihály

1877. szept. 12. Selmecbánya. SJ 1898. jún. 25. F. 1908. aug. 15. †1962. szept. 6. Pannonhalma.

1898–1908 között Nagyszombatban először segítőtestvér-novícius, majd asztalos volt, 1909–10-ben a pesti rendházban sekrestyés és házi mindenes. 1911–2 között Nagykapornakon, majd 1913-ban Kalocsán működött asztalosként. 1914–50 között Nagykapornakon előbb asztalos, majd 1916-tól a gazdaság vezetője volt. 1950-ben Homokra internálták. 1951-től a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Riesz Ferenc

1842. szept. 27. Nagyszombat. SJ 1867. szept. 9. F. 1881. febr. 2. †1922. okt. 6. Kalocsa.

1867–9 között St. Andräban volt novícius, 1870–1 között Szatmárnémetiben lelkész, a Jézus Szíve Társulat és a Mária-kongregáció vezetője, 1872–4 között Innsbruckban teológiát tanult. 1875–81 között Kalocsán francia nyelvet, művészi rajzot és nyelvtant tanított, közben 1880-ban elvégezte a terciát. 1882–4 között Pozsonyban volt rektor, novíciusmester, valamint a Jézus Szíve Társulat vezetője, szlovák nyelvű szónok. 1886–7 között Kalocsán lelkészként és misszionáriusként dolgozott. 1888–97 között a pesti rendházban volt házfőnök, lelkész, a Mária-kongregációk prézese. 1898–9 folyamán Pozsonyban volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, a Szent István Társaság elnöke. 1900–10 között Bp.-en volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, házfőnök, a magyarországi missziók vezetője. 1911–3 között Nagyszombatban működött mint rektor, a Jézus Szíve és a Jó Halál Társulat vezetője, lelkész. 1914-től haláláig Kalocsán volt spirituális.

Adamszky András

1884. márc. 4. Pozsony. SJ 1903. jún. 20. F. 1921. febr. 2. †1952. ápr. 20. Pannonhalma.

1903–5-ben Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, 1906–9-ben a kalocsai gimnáziumban humaniorákat és retorikát tanult. 1910–1-ben Pozsonyban filozófiát, 1912-ben Innsbruckban teológiát tanult. 1913-ban Szatmárnémetiben volt kollégiumi felügyelő. 1914-ben Kalocsán szakaszfelügyelő, matematikát, szépírást és gyorsírást tanított. 1915–6 folyamán Innsbruckban fejezte be teológiai tanulmányait. 1917–9-ben a pécsi Pius Gimnáziumban szakaszfelügyelő a konviktusban. 1920-ban Bécsben végezte a terciát. 1921–4-ben a Bp.-i Tudományegyetemen matematika–földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1925–48-ban a pécsi Pius Gimnáziumban matematikát, ábrázoló geometriát, szépírást és földrajzot, majd az egyházmegyei szemináriumban művészettörténetet oktatott. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Tóth Lajos

1932. okt. 20. Tóalmás. SJ 1955. febr. 2. Psz. 1958. jún. 15. F. 1991. szept. 8.

Az illegalitásban lépett be a Jézus Társaságába. A váci szemináriumban tanult, majd Bp.-en lett fizikai munkás. Katonai szolgálata után felvették az egri szemináriumba. Papi szolgálatát 1958-ban kezdte Tápióbicskén hitoktató-káplánként. 1961-ben kinevezték Gombára plébánosnak, majd 1968-tól Pesterzsébeten, 1969-től Kiskunhalason, 1971-től Csongrádon, 1972-ben Jászkarajenőn, 1973-tól Bugacon, 1985-től Balatonkenesén volt plébános. A rend visszaállítása után 1990 és 2012 között Hódmezővásárhelyen volt házfőnök és plébános. 2012-től a pilisvörösvári szociális otthonban koordinátor és lelkipásztor.

Anderledy Anton

1819. jún. 3. Berisal. Nyelv: német. SJ 1838. okt. 5. Brig. Psz. 1848. szept. 29. St. Louis. F. 1855. márc. 26. 4 fog. prof. Köln. Rendfőnöki vikárius. 1883. szept. 24. Rendfőnök. 1884. jan. 20. †1892. jan. 18. Fiesole.

A svájci Berisalban született, Brigben végezte a középiskolát, ott lépett be a Társaságba 1838-ban. 1842–4-ben a svájci Freiburgban tanított. A bölcseletet 1844–6-ban Rómában végezte, majd ugyanott elkezdte a teológiai tanulmányokat. Egészségi okokból visszatért Freiburgba. 1847 végén Svájcból kiűzték a jezsuitákat, így Chambéryben folytatta tanulmányait, de onnan is távoznia kellett. Az Egyesült Államokban, St. Louisban szentelték pappá 1848-ban. Ezt követően az európai bevándorlóknál lett lelkipásztor. 1850-ben visszatért Európába, és a belgiumi Drongenben elvégezte a harmadik próbaévet. Fiatal papként mintegy negyven népmissziót tartott Németországban. Ez a munka nagyon megviselte egészségét, így rövidesen rektor lett a kölni jezsuita főiskolán, amelyet 1856-ban Paderbornba helyeztek át. 1859–65-ben német tartományfőnök volt, ő hozta létre 1863-ban a nagy hittudományi és bölcseleti főiskolát Maria Laachban, ahol elindította a Collectio Lacensis című teológiai sorozatot és a Stimmen aus Maria Laach (később Stimmen der Zeit) című folyóiratot. 1870-ben német asszisztens lett Rómában.
1883-ban P. Pieter Jan Beckx generális, időskorára való tekintettel, általános rendgyűlést hívott össze, amely szeptember 24-én P. Anderledyt utódlási joggal vikáriussá választotta. A nagygyűlés fontosabb döntései voltak: elítélte az egyházi liberalizmust, megújította a teológia tanítását, tárgyalt a római Gergely Egyetem támogatásáról és azokról a rendtagokról, akik Franciaországban és Olaszországban a szétszóratásban éltek. 1884-ben P. Beckx a Társaság teljes kormányzását átadta a vikáriusnak. Ő aránylag rövid rendfőnöksége alatt öt levelet intézett a Társasághoz. Az elsőt még vikáriusként írta XIII. Leó pápa enciklikája alkalmából a szabadkőművesek ellen. 1888-ban a Jézus Szíve-tisztelet fontosságát emelte ki. A többi levél jezsuiták szentté vagy boldoggá avatását hozta a Társaság tudomására. 1886-ban XIII. Leó pápa a Dominus inter brevével ünnepelte az Institutum Societatis Iesu új kiadását, amelyet ünnepélyesen megerősített.
1887-ben a kanadai missziót önállóvá tette. Új missziókat alapított 1885-ben Moldáviában, a következő évben az indiai Punában és 1887-ben Egyiptomban. Európában az osztrák–magyar rendtartományban, a boszniai Travnikban kollégiumot (1884), Tĕšínben (1885) és Grazban (1886) rendházat hozott létre. Ugyanakkor Jászvásáron átvette az egyházmegyei szeminárium vezetését. A következő évben a francia Champagne rendtartomány számára a belgiumi Enghienben alapított teológiai főiskolát. Az Egyesült Államokban 1887-ben Spokane-ban a Gonzaga Egyetemet, Los Gatosban újoncházat, Denverben 1888-ban a Regis Kollégiumot alapította. Indiában 1883-ban Tirucsirápalliban, 1881-ben Dardzsilingben kollégiumot és 1889-ben Kurseongban rendi tanulmányi házat hozott létre. Madagaszkáron 1888-ban létesített kollégiumot. A Társaság létszáma az 1884-es 11 481-ről 1892-ig 13 275-re emelkedett.
A Társaság életében néhány nagy feladatot valósított meg: gondoskodott a fiatal rendtagok alapos tudományos képzéséről, az Olaszországból és Franciaországból kiűzött rendtagokról, a külmissziók nagyarányú fejlesztéséről, a rendalkotmány és a szabályok lelkiismeretes betartásáról, melyben hajlamos volt a rigorizmusra, és előmozdította a rendtagok tudományos és irodalmi működését is.
Anderledy rendfőnökségét erősen meghatározták a külső körülmények. A Társaság életét Fiesoléból kellett kormányoznia. Teljes asszisztenciák kényszerültek száműzetésbe, ezek azonban nagyban hozzájárultak a külmissziók fejlődéséhez Ázsiában és Észak-Amerikában.

Socher Franz X.

1706. okt. 17. St. Pölten. Nyelv: német. SJ 1722. okt. 15. Bécs. Psz. 1736. Nagyszombat. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Pétervárad. †1781. aug. 30. Lorettom.

St. Pöltenben született, Bécsből lépett be a Társaságba. A bécsi próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Grazban bölcseletet tanult. 1729–30 között Steyrben, 1731–2-ben Laibachban tanított. 1733-ban Grazban kezdte el teológiai tanulmányait, de egy év múlva Nagyszombatban folytatta. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1738-ban Belgrádban tanított. 1739–44-ben Nagyszebenben hitszónok volt, és utolsó évében plébániai feladatokat is ellátott. 1745-ben Esztergomból dolgozott plébániákon. 1746-tól egy-egy évig Kremsben, Laibachban és a bécsi újoncházban volt hitszónok. 1749-ben Kremsben Mária-kongregációt vezetett, 1750–3-ban pedig Grazban házi lelkiatyaként dolgozott. 1754-től a bécsi újoncházból négy évig az orsolyita nővéreknél volt hitoktató, utána öt évig az újoncmester helyettese, majd hat évig az Indiai Levelek kiadója, és utolsó évében házgondnok volt. 1769-től a Társaság feloszlatásáig plébániai feladatokat látott el és házi lelkiatya volt. A feloszlatás után a magyar szerviták lorettomi kolostorában élt 1781. augusztus 30-ig.

Braun Karl

1831. ápr. 27. Neustadt (Hessen). Nyelv: német. SJ 1864. nov. 8. Psz. belépése előtt. F. 1874. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs, †1907. jún. 2. Radegund.

Rómában a Német–Magyar Kollégium növendékeként 1856-ban doktorált teológiából és bölcseletből. Ott ismerte meg az olasz csillagászt, Angelo Secchit. Öt évvel később az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba. Próbaideje után 1863-ban a fizika tanára lett a rendtartomány filozófiai főiskoláján Pozsonyban. 1868-ban Párizsban matematikai és 1869-től Rómában P. Secchinél csillagászati ismereteit mélyítette el. 1872-től egészségi okokból a csehországi Mariascheinben, később pedig Bécs-Kalksburgban élt. 1878-ban a Haynald Lajos bíboros-érsek által a kalocsai jezsuita kollégiumban alapított csillagvizsgáló első igazgatója lett. Ő indította el a Nap protuberanciáinak vizsgálatát, ami később a napkutatás fontos állomásáva tette Kalocsát. 1884-ben visszatért Mariascheinbe, ahol kiadta kalocsai csillagászati megfigyeléseit. Tíz évig dolgozott a gravitáció, valamint a Föld tömege és középsűrűsége közötti összefüggés megállapításán. Fő művében keresi a világ keletkezésének, a kozmogóniának keresztény és tudományos magyarázatát. Több műszer feltalálója volt. Egyebek mellett felfedezte a módszert, hogyan lehet a Nap protuberanciáit közvetlenül lefényképezni.

Tallián Péter

1689. szept. 7. Sopron. Nyelv: magyar. SJ 1705. okt. 27. Bécs. Psz. 1718. Nagyszombat. †1719. szept. 3. Nagyszombat.

Sopronban született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1708-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1709–11-ben bölcseletet tanult Bécsben. Utána Pozsonyban egy, Nagyszombatban két, majd újra Pozsonyban és Trencsénben egy évig középiskolában tanított. 1717-ben Nagyszombatban megkezdte teológiai tanulmányait, de a harmadik évben meghalt.

Ardolphus Johann

1551 k. Tirol. Nyelv: német. SJ 1582. Róma. †1586. júl. 31. Kolozsvár.

Tirolból származott, Rómában a Német Kollégium tagjaként végezte a bölcseleti és teológiai tanulmányokat. Ott lépett be a rendbe is. P. Antonio Possevino társaként részt vett a svédországi misszióban. A lengyelországi Braunsbergben retorikát és görög nyelvet tanított. Kolozsváron az 1584-es katalógus szerint retorikát és görög nyelvet tanított, az atyák gyóntatója, novíciusmester, a ház lelkivezetője és a lelkipásztori megbeszélések irányítója volt. Az első erdélyi jezsuita csoport egyik legmegbecsültebb tagja az 1586-os nagy pestisjárvány áldozata lett.

Sumatinger Joachim

1699. okt. 14. Buda. Nyelv: német. SJ 1716. okt. 18. Bécs. Psz. 1728. Bécs. F. 1735. febr. 2. 4 fog. prof. Passau. †1763. febr. 12. Millstatt.

Budán született, logikusként Bécsből lépett be a Társaságba. 1719–20-ban Grazban tanult bölcseletet, majd egy-egy évig Linzben, Budán, Sopronban és Leobenben tanított középiskolában. 1726-ban kezdte meg Grazban a teológiai tanulmányokat, amelyeket két év múlva Bécsben folytatott. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban végezte Besztercebányán a harmadik próbaévet. 1731-ben Brassóban, 1732-ben Nagyszebenben tanított. 1733-ban Budán a szeminárium igazgatója és házi lelkiatya volt. 1734–5-ben Passauban, 1736-ban Bécsben bölcseletet, 1737–8-ban Klagenfurtban kontroverziát, 1739-ben Zágrábban kazuisztikát tanított. 1740-ben Varasdon házgondnok volt. 1741-ben Budán kontroverziát, 1742–3-ban Egerben, 1744-ben Nagyszombatban, 1745–6-ban Passauban kazuisztikát, 1747-ben Nagyszombatban egyházjogot adott elő. 1748–9-ben Linzben, 1750-ben Laibachban, 1751-ben Steyrben, 1752-ben Varasdon, 1753–4-ben Nagyszombatban és 1755-ben Sopronban a házgondnoki hivatalt látta el. 1756–7-ben Judenburgban házi lelkiatya volt. 1758–60-ban Klagenfurtban egyházjogot tanított. Utána egy évig Leobenben és 1762-től haláláig Millstattban házi lelkiatya volt. Szent László királyról Bécsben mondott latin szentbeszéde 1736-ban nyomtatásban is megjelent.

Streitt Karl

1691. aug. 26. Boroszló. Nyelv: magyar, német. SJ 1708. okt. 27. Bécs. Psz. 1720. Bécs. F. 1724. febr. 2. C. sp. Komárom. †1750. ápr. 10. Komárom.

A lengyelországi Boroszlóban született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Grazban tanított középiskolában. 1712–4-ben Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1715-ben Kőszegen, 1716-ban Győrben, 1717-ben Besztercebányán tanított. 1718-ban Grazban kezdte a teológiát, majd egy évvel később Bécsben folytatta. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben kórház- és börtönlelkész volt Sopronban. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1724–5-ben Sopronból a környéken plébánosi feladatokat látott el. 1726–9-ben Brassóban hitszónok volt. 1730–1-ben Győrben matematikát tanított és a gazdasági ügyeket is vezette. 1732–50 között Komáromból a környékbeli pap nélküli plébániákat látta el rendszeresen.

Körösy János

1639. dec. 27. Fülek. Nyelv: magyar. SJ 1658. okt. 10. Trencsén. Psz. 1670. Nagyszombat. F. 1673. aug. 15. C. sp. Komárom. †1678. dec. 14. Győr.

Füleken született, logikusként Nagyszombatból lépett be a Társaságba. A próbaévek elteltével egy évig Nagyszombatban grammatikát tanított. Bölcseleti tanulmányait Grazban végezte 1662–4 között. Utána két évig Sopronban tanított grammatikát. 1667-ben Grazban kezdte el a teológiát, majd két év után Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1670-ben. 1671–3-ban Komáromban tanított középiskolában Utána két évig Eperjesen, egy évig Gyöngyösön a török hódoltságban, majd újra Eperjesen volt hitszónok. 1678-ban a hódoltsági Andocson misszionáriusként működött. 1678 végén Győrben a kezdődő pestisjárvány idején betegápolás közben a fertőzés áldozatául esett.

Mócsy Imre

1907. nov. 24. Kalocsa. Nyelv: magyar. SJ 1925. júl. 30. Érd. Psz. 1936. júl. 26. Innsbruck. F. 1942. aug. 15. 4 fog. prof. †1980. jún. 12. Bp.

Kalocsán született, a középiskolát a jezsuitáknál végezte. Tizennyolc éves korában lépett be a Jézus Társaságába. Próbaéveit 1925–7-ben Érden, a bölcseleti tanulmányokat 1928–30 között Szegeden végezte. Magisztériumban egy évig volt Kalocsán. Utána 1932–3-ban Bp.-en a végzett újoncoknak latin nyelvet tanított. 1934–7 között Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1936-ban pappá szentelték. A harmadik próbaévre St. Andräba került. 1940–2 között Rómában szentírástant tanult. 1942 őszén kezdte meg doktori dolgozatának megírását a „Szentírás” különböző jelentéseiről Aranyszájú Szent János műveiben. 1944 őszén tanítania kellett a Pápai Gergely Egyetemen. 1946 őszén szerezte meg a doktorátust. Római tanári működését 1947 nyarán fejezte be, és folytatta Szegeden. 1948 vége felé Czapik Gyula egri érsek az egyház és az állam konfliktusában P. Mócsyt mint szóvivőjét Rómába küldte, hogy számoljon be az egyház súlyos helyzetéről. Rómában érte a hír, hogy Mindszenty József bíborost a kommunista hatalom letartóztatta. Így teljesen más helyzet állt elő. A vatikáni államtitkárság most Mócsyval tudott választ és irányelveket adni a püspöki karnak, ami meg is történt. 1949. január 17-én P. Mócsyt letertóztatták, és a Buda-dél elnevezésű, majd a kistarcsai internálótáborba vitték. Ott bölcseleti-teológiai kurzust szervezett a letartóztatott szeminaristák számára. A táborban tanárokban sem volt hiány. A hallgatóknak szabadulásuk után beszámították az ott végzett tanulmányokat és vizsgákat. A tábor feloszlatásakor, 1953-ban Kistarcsán a kiszállt Megyei Bíróság kilenc és fél évre ítélte, de 1954. december 22-én feltételesen szabadult. Ekkor különböző munkahelyeken dolgozott, kétszer a vasútnál. 1965. január 17-én újra letartóztatták, és „összeesküvésben való részvétel” címén az ún. „Rózsa-per”-ben négy évre ítélték. 1968. január 16-án szabadult, ekkor újra a MÁV-nál dolgozott nyugdíjazásáig. Közben megpróbálták újra bevonni a tanításba, de a rezsim ezt nem engedélyezte. 1980. június 12-én halt meg Bp.-en.

Szitarovics Márk

1622. ápr. 4. Zavoda. SJ 1652. okt. 19. Bécs. Psz. belépése előtt. †1662. ápr. 9. Privigye.

1652-ben, papként, harmincéves korában lépett be Bécsben a Társaságba. Próbaévei után 1655-ben Trencsénben tanított grammatikát. A következő évben a hitvédelem tanára, de megmarad hitszónoknak is. 1658-ban a fizika, 1659-ben a metafizika tanára. 1560-ban kazuisztikát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1661-ben a bajmóci misszióban élt, de megmaradt tanári székén, és kazuisztikát tanított. A következő évben, április 4-én Privigyén halt meg.

Miroslavich Franje

1686. nov. 23. Belgrád. Nyelv: magyar, szerb. SJ 1703. okt. 27. Trencsén. Psz. 1716. Graz. F. 1721. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1729. jan. 28. Győr.

Belgrádban született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben volt tanárképzőben. 1707–9-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Kőszegen, Győrben, majd újra Kőszegen grammatikát tanított. 1713–6-ban Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1716-ban. Ezután a harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1718-ban Pécsett tanított és hitszónok volt. A következő évben Belgrádban lelkipásztorként dolgozott. 1720-ban a császári követség tagjaként Konstantinápolyba járt, valószínűleg a török nyelv ismerete miatt. 1721-ben Kassán bölcseletet, 1722–5-ben Kolozsváron bölcseletet és matematikát tanított. 1726-ban Eszéken, 1727-ben Temesváron volt hitszónok. 1728-ban Győrben kazuisztikát tanított; rövidesen meghalt.

Viller Bartholomäus

1542 k. Bastenaken. Nyelv: flamand. SJ 1558. jan 5. Köln. Psz. 1566. dec. 21. Bécs. F. 1585. júl. 14. 4 fog. prof. Olmütz. 1589–95 tartományfőnök. †1626. ápr. 21. Graz.

A belgiumi Bastenakenban született, Kölnben lépett be a Társaságba. 1562–5 között Prágában egy évig retorikát és három évig bölcseletet tanult. 1566–85 között Bécsben élt, de a katalógusok hiánya miatt nehéz életútját összeállítani. Az első években összesen három évig teológiát tanult, de közben retorikát tanított és a konviktusban nevelő volt. Már 1566-ban pappá szentelték. A hetvenes évek elejétől főleg neveléssel foglalkozott. 1585–8-ban rektor volt Olmützben. 1589–95-ig az osztrák rendtartományt kormányozta. 1596–7-ben Grazban rektor, 1598–1618 között a főherceg, 1619–20-ban Ferdinand császár gyóntatója volt Bécsben. 1621-től Grazban élt haláláig.

Tarnóczi István

1626. aug. 20. Nyitranovák. Nyelv: magyar. SJ 1647. nov. 18. Bécs. Psz. 1659. Nagyszombat. F. 1665. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1689. szept. 30. Győr.

Nyitranovákon született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1651–3-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben és Sopronban tanított. 1656–9-ben Nagyszombatban hallgatott teológiát. 1659-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1651-ben Ungváron tanított. 1662–6 között Kassán négy évig a bölcselet tanára és egy évig a Kisdy-szeminárium igazgatója volt. 1667–8-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított. A következő évben Sopronban a konviktust vezette. 1670–1-ben Győrben rektor volt. 1673–7 között kazuisztikát, egyházjogot, kontroverziát és szentírástant adott elő. 1678-ban Klagenfurtban kazuisztikát tanított. 1679–80-ban Sopronban a házi lelkiatya feladatát látta el. 1681-ben Lőcsén házfőnök volt. 1682–3-ban Pozsonyban házi lelkiatyaként, utána Leobenben gyóntatóként működött. 1686–8-ban Nagyszombatban a kazuisztika tanára, a szeminárium igazgatója és házi lelkiatya volt. 1689-ben betegen Győrbe került, ahol rövidesen meghalt.
Sokat írt. Műveinek fele a lelkiség köréből magyarul jelent meg. Feldolgozta latinul Szent István, Szent Imre és Szent László életét.

Matthiae János

1538 k. Krakovány. Nyelv: szlovák. SJ 1561. ápr. 4. Bécs. Psz. 1563 k. F. 1570. dec. 24. C. sp. Pultusk. †1604. nov. 1. Krakkó.

Krakoványban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1561–4-ben bölcseletet tanult ugyanott, és nevelő volt a konviktusban. 1565–6-ban Nagyszombatban egy-egy évig házgondnokként és a szeminárium vezetőjeként működött. 1567–71-ben a lengyelországi Pultuskban tanított, és 1570-ben rektorhelyettes volt. 1571–3-ban Braunsbergben tanított. Krakkóban halt meg.

Csiba Mihály

1699. szept. 22. Csukárpaka. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1718. okt. 14. Trencsén. Psz. 1731. Kassa. F. 1736. febr. 2. 4 fog. prof. Gyöngyös. †1754. febr. 15. Szatmárnémeti.

1718-ban Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek végeztével Rozsnyón és Varasdon tanított. 1723–5 között Kassán bölcseletet tanult. A következő három évben Kolozsváron volt középiskolai tanár. A teológiát is Kassán végezte. Ott szentelték pappá 1731-ben. 1733-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána főleg lelkipásztorkodással foglalkozott. Gyöngyösön, Sárospatakon és Ungváron volt hitszónok. 1740-től kisebb helyeken elöljárói feladatokat látott el: Traunkirchenben, Nagyváradon, Nagybányán és Szatmárnémetiben. 1746-tól Egerben, 1751-től Kassán volt házi lelkiatya.

Fricsy Ádám

1914. szept. 10. Kakasd. Nyelv: magyar, német. SJ 1930. aug. 14. Bp. Psz. 1942. máj. 13. Szeged. F. 1998. febr. 2. 4 fog. prof. Pécs †1998. júl. 8. Pécs.

Jezsuita életét Bp.-en kezdte a Manrézában: két év próbaidő, két év gimnázium, retorika és a Mária utcában három év bölcselet. Pécsett egy évig volt a bentlakók prefektusa. A teológiát és a harmadik próbaévet Szegeden végezte. A háború végétől Bp.-en dolgozott A Szívnél és a Szívgárdák központjában. 1950-ben házgondnok és gazdasági vezető volt. Az elhurcolást el tudta kerülni, de másnap, június 18-án, megtalálták és néhány hónap vizsgálati fogság után Kistarcsára internálták. Onnan a tábor feloszlatásakor, 1953. szeptember 18-án szabadult. Először munkás lett Tolna megyében, később sekrestyés Bonyhádon és Tolnán, majd kisegítő lelkész. 1990–5 között plébános volt Pécs-Bányatelepen. Utána a püspökségi levéltárba került. 1990-től haláláig Pécs környéki jezsuita elöljáró volt. Egyháztörténeti kutatásokat végzett és tanulmányokat írt a török uralom alatti Pécs környéki lelkipásztorkodásról. Közreműködött a rend négykötetes spanyol nyelvű történelmi lexikona munkálataiban is.

Kazy K. János

1686. szept. 8 Léva. Nyelv: magyar. SJ 1701. okt. 27. Bécs. Psz. 1714. Graz. F. 1720. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1759. máj. 6. Nagyszombat.

Kazy Ferenc bátyja. 1701-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után az ausztriai Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1705–7 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána Győrben, Sopronban és Nagyszombatban tanított. Ott kezdte el teológiai tanulmányait is, melyeket 1712–4-ben Grazban fejezett be. Ott szentelték pappá 1714-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Működésének első felében a tanítás uralkodott. Nagyszombatban 1716–9-ben bölcseletet, Grazban 1720–2-ben bölcseletet és kazuisztikát, újra Nagyszombatban 1723–31-ig kazuisztikát és teológiát tanított, és mindkét kar dékánja volt. Életének második szakasza a pozsonyi rektorsággal kezdődött 1735-ig. 1736-tól haláláig Nagyszombatban kétszer volt rektor és kétszer az egyetem kancellárja, mindhárom papnevelő intézetet és a nagy egyetemi nyomdát is vezette mint igazgató. Tehetséges adminisztrátor és a nagyszombati egyetem legbefolyásosabb jezsuitája volt a 18. század első felében. Életéből harminchat évet ott töltött.

Puppikhoffer Ágoston

1734. aug. 25. Lócs. Nyelv: magyar, német. SJ 1751. okt. 17. Bécs. Psz. 1764. Nagyszombat. F. 1769. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1783. ápr. 9. Buda.

Lócson született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Budán tanított grammatikát. 1755–6-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána 1757-ben Kőszegen, 1758–60-ban Győrben, 1761-ben Budán tanított középiskolában. 1762–5-ben Nagyszombatban teológiát tanult. 1764-ben szentelték pappá. 1766-ban Nagyszombatban konviktusi nevelő volt. A következő évben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1768–9-ben Kassán, 1770–3-ban Nagyszombatban középiskolában tanított. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett. Nagyszombatban és Budán esztétikát tanított.

Ádám János

1927. ápr. 15. Pécs. Nyelv: magyar. SJ 1945. aug. 14. Bp. Psz. 1960. jún. 19. Toronto. F. 1962. febr. 2. 4 fog. prof. 1968–77: tartományfőnök II. szekció; 1996–2002: tartományfőnök. †2010. ápr. 15. Miskolc.

Középiskolai tanulmányait a pécsi Pius Kollégiumban végezte. 1945-ben érettségizett, augusztus 14-én lépett be Bp.-en a Társaságba. A próbaidő után 1947-ben kezdte meg bölcseleti tanulmányait Szegeden. Másodéves hallgató volt, amikor 1948 végén megszületett a felsőbb elöljárók döntése, hogy a tanuló rendtagoknak külföldön kell megfelelő módon a tanulmányokat végezniük. Mivel ez legális úton nem volt lehetséges, csak a szökés maradt. Ezt az elöljárók nem írták elő. Mindenki szabadon választhatta. A szökések egyik útja a budapest–bázeli gyorsvonat hálókocsija alatt az akkumulátorok tetején volt. Ádám is ezt az utat választotta 1949. február végén. Kb. húszórás út után az ausztriai Linzben szállt ki, mely amerikai megszállás alatt volt. Onnan néhány nap múlva Innsbruckba utazott, ahol a városon kívül fekvő Zenzenhofon talált új otthonra. Onnét július közepén az egész magyar közösség, kivéve azok, akik a tanév végén befejezték bölcseleti tanulmányaikat, az észak-olaszországi Chieribe ment. Ott fejezte be Ádám is 1951-ben bölcseleti tanulmányait.
Az év őszétől kezdve a dél-németországi St. Blasienben volt nevelő a kollégium internátusában. Később a belgiumi Leuvenbe került, és a híres katolikus egyetemen három félévig pszichológiát és pedagógiát tanult, amit Münchenben folytatott, és 1957 júliusában megszerezte a doktorátust. 1956 végétől komoly lelkipásztori munkát végzett a nagyszámú magyar menekült egyetemista között.
Egyetemi tanulmányai befejeztével a külföldi magyar jezsuiták főnöke a kanadai Torontóba küldte a teológia elvégzésére. Ott kezdett el angolul is tanulni. 1960. június 19-én szentelték pappá. 1961-ben az észak-amerikai Clevelandbe került a harmadik próbaévre, ahol egy szigorú vezető keze alatt fejezte be kiképzési idejét. 1962-től New Yorkban a jezsuiták Fordham Egyetemén lett a külföldi magyar rendtartomány főnökének titkára, és megkezdte tanári működését. Először neveléstant adott elő, később főleg etikát és logikát.
1968–77-ben a külföldi magyar jezsuiták főnöke lett, de továbbra is tanított. Rendi feladatai mellett komoly lelkipásztori munkát is végzett. Egész New York-i tartózkodása alatt minden vasár- és ünnepnapon egy ottani plébánián misézett. Nagyon aktív nevelőként és vezetőként működött közre a magyar cserkészmozgalomban, melynek folyóiratát is szerkesztette. Évtizedes munkájában fájó pont volt, hogy sokakban a magyarságtudat elfeledtetni látszott a keresztény magatartást.
Tartományfőnöksége és irányítása a külföldi magyar jezsuiták életére és munkájára a jövő szempontjából igen nagy hatással volt. Ennek indulópontja még elődje, P. Héjja Gyula alatt történt 1966-ban, amikor megrendezte Münchenben az első magyar jezsuita találkozót. Ez folytatódott háromévenként Münchenben és Torontóban.
Kormányzását nyitottság jellemezte. Főleg P. Varga Andor tartományfőnöksége alatt egy bizonyos „Amerika-központúság” uralkodott, melybe a rendtartomány anyagi helyzete, a világpolitikában a hidegháború és természetesen az elöljáró karaktere is belejátszott. Ezt az Európában élők érezhették is, amikor kérték, hogy Európában maradhassanak. Az anyaországhoz való viszony Ádám hivatali idejének első „nagytalálkozója” alkalmából központi témává lett. Ha nem is lehetett a különböző nézőpontokat közös nevezőre hozni, az anyaország és az otthoniak lelki, szellemi és anyagi segítése előtérbe került. Itt elég, ha megemlítjük, hogy sikerült rendezni a Szolgálatnak Mo.-ra küldését; a Teológiai Kiskönyvtár 35 kötetét, mely a végén tízezres példányszámban jelent meg, és évekig a papképzés alapjául szolgált. Ebbe a vonalba esik két atya hónapokig tartó missziója a Bácska-Bánát magyar lakói között.
1977-ben lejárt tartományfőnöki ideje, és folytatta a Fordhamen tanári működését. 1996-ban haza kellett térnie Mo.-ra, hogy átvegye a már 1990-ben egyesült rendtartomány vezetését. Folytatnia kellett annak újjáépítését 2002-ig. Ekkor visszatérhetett nevelői munkájához az 1996-ban megnyílt miskolci gimnáziumban. Fő feladata volt a jezsuiták, a tanári kar és a diákság lelkigondozása.

Galina Béla Ernő, testvér,

1899. márc. 9. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1920. aug. 14. Szeged. F. 1930. aug. 15. C. t. Pécs †1966. aug. 29. Győr.

Bp.-en született. Négy elemi és két reáliskolai osztályt végzett, amikor a női fodrász mesterséget választotta. 1915-ben lett segéd. 1918 őszén jelentkezett felvételre a Társaságba Szegeden. Ott portás és az ebédlő gondozója lett a rendházban. Hivatalos szerzetesi életét 1920. augusztus 14-én kezdte el. Már az újoncidőben sekrestyés és betegápoló lett. 1924-től, egy év kivételével, a pécsi kollégium, főleg az internátus betegápolója volt egészen a rend feloszlatásáig. Személyiségére és feladatának végzésére jellemző, hogy a diákoktól „a jó bácsi” becenevet kapta, mely egész életében rajta maradt. Emlékezetes volt vitája dr. Neuper Ernő sebészprofesszorral, amikor egyik növendékét előrehaladott vakbélgyulladás gyanújával vitte a klinikára. A professzor csak a testvér erőteljes sürgetésére rendelte el az operációt, ami az utolsó pillanatban történt, a vakbél már felszakadt. A professzor utólag elrendelte, hogy ha a testvér sürgős esetet hoz, készüljenek az operációra. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor Mezőkövesdre került. 1951. november végén Pannonhalmára, az újonnan megnyílt szerzetesi szociális otthonba jelentkezett. Haláláig szaktudásával, szolgálatkészségével és önfeláldozásával pótolhatatlan szolgálatot tett idős szerzetes testvéreinek.

Karchne Simon

1649. okt. 23. Wippach Nyelv: szlovén. SJ 1674. okt. 8. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1685. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1722. dec. 11. Graz.

Grazból felszentelt papként lépett be Bécsben a Társaságba. 1677-ben Laibachban grammatikát tanított, majd Grazban volt a konviktus helyettes igazgatója. Utána újra Laibachban egy évig hitszónok volt. 1680-ban Klagenfurtban kezdte meg tanári pályafutását, ahol etikát tanított. A következő évben Grazban ugyanezt az anyagot adta elő, majd visszatért Klagenfurtba. 1682–7 között először előadta a hároméves bölcseleti kurzust, utána három évig kazuisztikát tanított. A következő évben ugyanezt tanította Grazban, majd Goriziában is. 1690-ben a bécsi professzusházban volt gyóntató. Utána egy-egy évig Laibachban kazuisztikát és Passauban egyházjogot tanított. 1693–7-ig Grazban a szentírástan és a teológia tanára volt. 1698-ban Nagyszombatban, 1699–1701-ben Grazban teológiát tanított. 1702–3-ban visszakerült Nagyszombatba és a kancellári hivatalt töltötte be. 1704-től Laibachban volt rektor, majd 1707-ben visszatért Grazba, ahol haláláig tanított és adminisztratív feladatokat látott el.

Sartorius Matthias

1553 k. Neisse. Nyelv. német. SJ 1576. aug. Psz. 1584. márc. 25. Graz. F. 1596. márc. 10. C. sp. Graz. †1615. jan. 12. Millstatt.

A sziléziai Neissében született, 1576-ban lépett be a Társaságba. Az első években tanított. Egy évig tanult is, kevés eredménnyel. 1580-tól Grazban konviktusi nevelő volt. Ott szentelték pappá 1584. március 25-én. 1587-ben a konviktus anyagi ügyeit intézte. 1589-ben házgondnok, 1590–5-ben annak helyettese volt. 1596-ban a turóci kollégiumból Vágsellyén volt gyóntató. 1597–8-ban Bécsben a konviktus anyagi ügyeivel foglalkozott. 1599-ben újra Turócon, 1600-ban St. Bernhardban, 1601-től haláláig Millstattban volt hitszónok.

Szalay István

1569 k. Tordas. SJ 1589. febr. 13. Róma. Psz. 1599. †1611. febr. 24. Kassa.

Az erdélyi Tordason született 1569 körül. Húszéves korában, 1589-ben Rómában lépett be a Társaságba. Első szerzetesi éveiről nincsenek adataink. 1597-ben Nápolyban, a következő két évben Rómában tanult teológiát. Mozgalmas élete volt, gyakran változtatta állomáshelyét. 1600-ban Kolozsváron kezdte meg papi működését. 1603-ban Brünnben miniszter, 1604-ben Sellyén hitszónok, 1605-ben Bécsben, 1606-ban Prágában, 1607–9-ben Grazban tanított bölcseletet, majd haláláig egy-egy évig Alsólendván és a Felvidéken volt lelkipásztor.

Álló Imre

1659. okt. 18. Beketfalva. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1678. okt. 21. Trencsén. Psz. 1691. Graz. F. 1694. aug. 15. C. sp. Kolozsvár. †1698. márc. 12. Kolozsvár.

Trencsénben volt novícius, majd 1681-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1682–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1684–7-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1688–91-ben Grazban végezte a teológiát. 1692–8-ban Kolozsváron középiskolai tanár és hitszónok volt. Gondjaira bízott katonák, akiket jobb erkölcsökre buzdított, megsebesítették, és sérüléseibe néhány nap múlva belehalt.

Fényi (Finck) Gyula

1845. jan. 8. Sopron. SJ 1864. szept. 24. Nagyszombat. Psz. 1877. júl. 26. Innsbruck. F. 1882. febr. 2. 4 fog. prof. Kalocsa. †1927. dec. 21. Kalocsa.

Szerzetesi életét Nagyszombatban kezdte és újoncidejét St. Andräban folytatta. Ugyanott 1867–8-ban retorikai tanulmányokat végzett. A következő három évben Pozsonyban bölcseletet tanult. 1872–4-ben Kalocsán fizikát, természetrajzot és kémiát tanított. A teológiát Innsbruckban végezte 1875–8 között. Ott szentelték pappá 1877-ben. 1879-ben Kalocsán természetrajzot és matematikát tanított. A harmadik próbaévet 1880-ban a belgiumi Drongenban végezte. 1881-től haláláig Kalocsán élt és dolgozott az 1883–5-ös éveket kivéve, amikor Pozsonyban a bölcsészeti főiskolán felsőbb matematikát adott elő. 1881-ben Braun Károlynak, a Haynald csillagvizsgáló első igazgatójának asszisztense és 1886–1913-ig utóda lett. Levelező tagja volt az MTA-nak, tagja a Szent István Akadémiának, 1902-től az Accademia Pontificia dei Nuovi Linceinek, tiszteletbeli igazgatója a Montevideói Nemzetközi Napkutató Intézetnek stb.
Fontos eredményeket ért el a napkutatásban és az időjárás vizsgálatában. Tudományos munkája elején kimutatott a légnyomás változásaiban egy állandó elemet. Kutatásait kiterjesztette Menyhárt László megfigyelései alapján Boromára (Mozambik) is, ahol feltételezéseit a hármas hullámokra bizonyítva látta. Dolgozott olyan eszközök készítésén, melyek a viharok kifejlődését vagy legalább káros hatásait befolyásolhatták, és a mezőgazdaság szolgálatára lehettek. Később kereste a meteorológia és a csillagászat viszonyát. Csillagászati megfigyeléseinek középpontjában a Nap kitörései, protuberanciái álltak. Több mint harminc éven keresztül rendszeresen figyelte, regisztrálta és magyarázta azok időszakosságát, nagyságrendjét és befolyását. Megfigyelései számára Kalocsa mint kisváros az Alföldön kiválóan megfelelt. Eredményei a protuberanciák természetéről, a kromoszféra struktúrájáról ma is helytállóak. Európa tudományos folyóirataiba mintegy százkilencven cikket írt.

Jaszlinszky András

1715. szept. 1. Szin. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1733. okt. 14. Trencsén. Psz. 1746. Nagyszombat. F. 1751. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1783. jan. 1. Rozsnyó.

Szinben született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Gyöngyösön grammatikát tanított. 1737–9 között bölcseletet tanult Nagyszombatban. Utána Szakolcán két, Egerben egy évig tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat is Nagyszombatban végezte 1743–6-ban, majd Besztercebányán volt harmadik probációban. 1748-ban Nagyváradon volt hitszónok és misszionárius. 1749–50-ben Nagyszombatban etikát, 1751-ben Bécsben dialektikát, majd újra Nagyszombatban öt évig bölcseletet, két évig pedig teológiát tanított. Ezekben az években adta ki tankönyveit: a logikát és metafizikát két kötetben Bécsben, a fizikát ugyancsak kettőben, a teológiát és az angyalokról szóló traktátust Nagyszombatban. 1758–9-ben a bölcsészeti kar dékánja volt. 1758-ban teológiai doktor lett. 1763–7 között Trencsénben a rektori és az újoncmesteri feladatot látta el. 1768–70-ben a tartományfőnök helyettese volt. 1771-től Nagyszombatban rektorként működött. A feloszlatás után a templom igazgatója, majd később Rozsnyón kanonok lett.

Palkovics Imre

1704. okt. 25. Deménd. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1722. okt. 14. Trencsén. Psz. 1735. Kassa. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Eger. †1759. aug. 15. Buda.

Deménden született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1725–7 között Bécsben tanult bölcseletet. 1728-tól egy-egy évig Egerben, Kőszegen, Pécsett, majd újra Kőszegen tanított középiskolában. 1732–3-ban Nagyszombatban, 1734–5-ben Kassán tanult teológiát. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Pécsett lett hitszónok. 1737-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1738-ban Kassán etikát tanított. Utána egy-egy évig Gyöngyösön és Egerben volt hitszónok. 1741–3-ban Kolozsváron tanította a hároméves bölcseleti kurzust. 1744-ben Marosvásárhelyen hitszónokként működött. 1745-től egy-egy évig Egerben és Kassán kontroverziát, Nagyszombatban és Grazban kazuisztikát, Egerben egyházjogot tanított. 1750-ben Kassán kezdett teológiát tanítani, de a következő évben már beteg volt. 1752-től haláláig Budán tartózkodott. Latin nyelvű művei Nagyszombatban és Kolozsváron jelentek meg.

Orosz László

1697. dec. 18. Csicser. Nyelv: magyar. SJ 1716. febr. 22. Trencsén. Psz. 1726. Bécs. F. 1733. márc. 25. 4 fog. prof. Córdoba. †1773. szept. 11. Nagyszombat.

Kassán vették fel, és Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1718–20 között Grazban tanulta a bölcseletet. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Egerben és Gyöngyösön tanított. 1724-től Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1726-ban. Elöljárói a dél-amerikai missziókba küldték. 1728. december 24-én indult Puerto de Santa Mariából, és 1729. április 19-én érkezett meg Buenos Airesbe. 1732-ig a tucumáni Córdobában tanított bölcseletet. 1739–43 között a montserrati kollégium rektora és a tartományfőnök-helyettese volt. A következő két évben a rendi újoncokat vezette be a szerzetesi életbe. 1745–8 között a rendtartomány választottjaként Madridban tartózkodott. Részletes jelentést írt az 1750-es spanyol–portugál határmegállapításról, mely súlyos következményekkel járt a jezsuita missziókra nézve. 1757-től a córdobai egyetem kancellárja volt. Ott érte őt is az 1767. július 12-i portugál rendelet, mely kiűzte a jezsuitákat Dél-Amerikából. A spanyolországi Cadízba érkezése után a nem spanyol jezsuitákat hazaengedték. 1769-ben Nagyszombatban a ház lelkiatyja lett haláláig, amely nem sokkal a Társaság feloszlatása után következett be. A paraguayi jezsuita misszió kiemelkedő tagja volt. 1759-ben megírta harminckilenc misszionárius életrajzát, folytatva Nicolás del Techo fontos művét.

Bíró István

1725. ápr. 16. Polyána. Nyelv: magyar. SJ 1744. okt. 28. Bécs. Psz. 1754. F. 1759. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1785. jan. 8. Kolozsvár.

Belépése előtt Kolozsváron elvégezte a középiskolai és bölcseleti tanulmányokat. Próbaidejét Bécsben töltötte, utána Kolozsváron tanított. 1751–4-ben teológiát tanult Nagyszombatban. 1754-ben szentelték pappá. A következő évben Gyulafehérváron grammatikatanár volt. 1756–61-ben Kolozsváron retorikát, etikát és kontroverziát tanított. Utána egy-egy évig Kassán hitszónok, Nagyszombatban a szónoklattan és Kassán a kánonjog tanára volt. 1765–6-ban Budán, 1767-ben újra Kassán ugyanezt tanította. 1771-től a rend feloszlatásáig Kolozsváron teológiatanárként és kancellárként működött. Életét is ott fejezte be. Termékeny latin nyelvű költő volt.

Vitoria Juan Afonso de, Burgos. Nyelv: spanyol. SJ

1549. márc. Róma. Psz. 1552 k. Bécs. F. 1561. ápr. 10. 4 fog. prof. Bécs. †1578. máj. 22. Nápoly.

A spanyolországi Burgosban született, 1549-ben Rómában lépett be a Társaságba. Három évig Bolognában tanult. Szent Ignác 1551-ben tizedmagával Bécsbe küldte egy kollégium alapítására. Ott szentelték pappá 1552-ben. 1553-ban a kollégiumban a görög nyelvet tanította, és a Bécsben élő olaszok lelkipásztora volt. Ebben a munkájában kellett Magyarországra mennie Sforza Pallavicinihez, a katonaság főparancsnokához, ő volt az első jezsuita, aki az országba érkezett. Még ebben az évben visszahívták Rómába tanulmányainak folytatására. 1557-ben a felsőnémet rendtartomány helyettes főnöke lett, és 1558–61-ben bécsi rektor. Mindent latba vetett, hogy a nagyszombati kollégium létrejöhessen. Oláh Miklós esztergomi érsek hívására 1560-ban, 1561-ben és valószínűleg 1562-ben is jelen volt a zsinatokon, így Magyarország akkori vallási helyzetéről pontos ismeretei voltak. 1562-ben a rendfőnök a három kollégium, Bécs, Nagyszombat és Prága felügyelőjévé nevezte ki, és mellé a tartomány anyagi ügyeinek intézőjévé is, s ezzel elősegítette a kollégiumok alapítványi gondjainak megoldását. 1564-ben visszahívták Rómába, ahol 1565-ig a rend anyagi ügyeit intézte mint „prokurátor”. Utána Messinában lett rektor, 1566–7-ben a Szardínia szigetén élő jezsuiták vizitátora lett. 1568–70-ben újra a rend gazdasági ügyeinek felelőse volt. 1570-től haláláig népmisszionáriusként működött Itáliában.

Kaszap István

1916. márc. 25. Székesfehérvár. Nyelv: magyar. SJ 1934. júl. 30. Bp. †1935. dec. 17. Székesfehérvár.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában a ciszterci rend gimnáziumában végezte. Tagja volt a Mária-kongregációnak és a cserkészcsapatnak. Jó szertornászként is szerepelt. A gimnáziumok tornaversenyein az elsők között volt, és Székesfehérváron 1934-ben a nyugat-mo.-i bajnoki címet is megnyerte. Ez év július 30-án belépett a Társaságba. Belépésekor kisportolt, erős fiatalember volt, de az év vége felé jelentkeztek a betegségek. Testén fekélyek keletkeztek, mandulái begyulladtak, és sokszor láz gyötörte. A kórházi kezelések sem hoztak tartós javulást. Kezelőorvosa ajánlotta, hogy küldjék haza, talán az otthoni környezet segíteni fogja a gyógyulást. 1935. november 3-án tért haza. A láz és a fekélyek azonban már néhány nap után újra jelentkeztek. A kórházban megállapították, hogy bőrgyulladása van, és kivették a manduláit. Reményteljesen vitték haza december közepén a kórházból. Néhány nap múlva gégéjén jelentkezett daganat, és sürgősen meg kellett operálni, de másnap már meghalt. Asztalán találtak tőle néhány búcsúsort: „Ne sírjatok. Mennyei születésnap ez. Isten áldjon meg Titeket!” Már a temetésen nagy sokaság gyűlt össze. A következő évben megjelent életrajza, melynek nagy sikere lett nemcsak Mo.-on, hanem Spanyolországban is. A boldoggá avatási per, mely a Mo.-on urakodó helyzet miatt megszakadt, a változás után újra elindult, és jól halad előre.

Buzalka János

1891. szept. 8. Hontszentantal. SJ 1911. júl. 30. †1918. dec. 29. Nagykapornak.

1911–3 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1914–6 között Innsbruckban filozófiát tanult. 1917-ben Szatmárnémetiben konviktusi felügyelő, a következő évben Nagykapornakon betegeskedett.

Rájnis József

1741. jún. 5. Kőszeg. Nyelv: magyar. SJ 1757. okt. 18. Bécs. Psz. 1771. Nagyszombat. †1812. szept. 23. Keszthely.

Kőszegen született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1761-ben Esztergomban tanított grammatikát. A következő két évben Kassán tanult bölcseletet. Utána Pozsonyban és Győrben tanított egy-egy évig középiskolában. 1768–71 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1771-ben. 1772-ben Székesfehérváron, a Társaság feloszlatásakor, 1773-ban Szatmárnémetiben tanított. Utána tíz évig Győrben volt teológiatanár. 1783-tól csak lelkipásztori munkát végzett. 1802-ben nyugalomba vonult. 1806-tól Türjén, Keszthelyen és Zalaapátiban élt. Már fiatalkorában Leobenben kezdett klasszikus időmértékes verseket írni. Később is verselt, de nem költészete miatt lett jelentős a magyar irodalomtörténetben. Révai Miklóssal és Baróti Szabó Dáviddal a klasszikus verselés magyar alkalmazásával foglalkozott és állt vitában. Ő a nyugat-magyarországi nyelvjárást, Baróti Szabó a székelyt vette alapul. A heves vitában több kortárs költő is részt vett. Itt vetődött fel az egységes irodalmi nyelv kérdése, és megnyitotta az utat a nyelvújítás felé.

Rózsa Elemér

1919. máj. 30. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1937. aug. 14. Bp. Psz. 1947. jún. 24. Szeged. F. 1955. aug. 15. 4 fog. prof. †1995. júl. 7. Bp.

Szülővárosában, Bp.-en lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1940-ben retorikát is végzett. 1941–3-ban Kassán tanult bölcseletet. Utána egy évig Kalocsán latin nyelvet tanított. 1945–8-ban Szegeden volt teológus, ott szentelték pappá 1947-ben. A következő évben a budapesti Manrézában végezte a harmadik próbaévet. Utána Bp.-en lelkipásztori munkára előkészítő kurzuson vett részt, amikor a szerzetesrendeket feloszlatták. Segédmunkásként kezdett dolgozni, de nemsokára a pesti Jézus Szíve-templomhoz került papi munkára. 1951 végén azonban ő is „kereten” kívüli lett. Újra fizikai munkát kellett vállalnia. Lakatos szakminősítést kapott. Tíz évig a Fővárosi Távfűtő Vállalatnál dolgozott mint lakatos, raktáros és anyagbeszerző. Szabadnapjain illegális lelkigyakorlatokat adott magánlakásokon, szállodákban vagy kirándulásnak álcázva a szabadban. 1964. december 8-án tartóztatták le öt jezsuitával együtt, összeesküvés vádjával. P. Dombi József vezetésével kidolgozták az úgynevezett világszolidarizmus elméletét. A perben ő lett az első számú vádlott, nyolc év szigorított börtönbüntetést kapott, melyet az utolsó napig le kellett töltenie. Szabadulása után haláláig a Krisztus Király-plébánián működött mint kisegítő lelkész. Később egyre gyakrabban lelkigyakorlatokat adott a leányfalui Lelkigyakorlatos Házban; a Parkinson-kór azonban megtörte erejét. 1995. július 7-én halt meg.

Macsal György

1714. márc. 16. Nyitra. Nyelv: magyar, német. SJ 1731. okt. 14. Trencsén. Psz. 1745. Nagyszombat F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Besztercebánya. †1780. szept. Eperjes.

Nyitrán született, Szakolcáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1734–7-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1738–9-ben Besztercebányán, 1740-ben Trencsénben és 1741-ben Kassán tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte 1742–5-ben. 1745-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1747-ben Szepesváralján tanított, majd Liptószentmiklóson volt misszionárius. 1749–62-ben az úrvölgyi misszióban dolgozott, ahol 1752–62-ben házfőnök és plébános volt. 1763–5-ben Besztercebányán, 1766–7-ben Kassán és 1768–70-ben Nagyszombatban volt hitszónok. 1771-től a rend feloszlatásáig Eperjesen volt házfőnök és plébános. Ott halt meg 1780-ban.

Szabó Ferenc

1931. febr. 4. Kálócfa. SJ 1953. aug. 14. Psz. 1962. aug. 6. Brüsszel. F. 1971. aug. 15.

1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi szemináriumban. Az illegalitásban lépett be a Társaságba. Francia és magyar irodalmat tanult Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1956 novemberében elöljárói kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a Leuven melletti eegenhoveni jezsuita főiskolán végezte 1957–63 között, közben (1962-ben) Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából készítette.
1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait.
1992-ben hazatért, azóta a (2010 őszétől már csak internetes kiadásban megjelenő) Távlatok című folyóirat főszerkesztője, 1993–4-ben a Magyar Rádió Felügyelőbizottságának volt tagja. 1994-től a Magyar Püspöki Kar médiabizottságának tagja. 2000–5-ig a PPKE kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő. Több évig, 2011-ig a váci Apor Vilmos Főiskolán tanított.
Rendkívül termékeny író, szerteágazó munkásságát számtalan monográfia, filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány és tanulmánykötet, verskönyv és műfordítás jelzi. Hetvenedik születésnapja alkalmából, 2001-ben II. János Pál pápa táviratban köszöntötte, kiemelve odaadó szolgálatát a Vatikáni Rádió magyar adásának élén. A Magyar Köztársaság művelődési miniszterétől 1991-ben a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet vehette át, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki gazdag műfordítói munkásságáért, a 20. századi nagy francia költők és teológusok műveinek fordításáért. Irodalmi munkásságát Stephanus-díjjal ismerte el a Stephanus Alapítvány Kuratóriuma 2001-ben, 2002-ben pedig újságírói tevékenységéért Táncsics Mihály-díjban részesült. További díjai: Doctor of Literature (2003), Széchenyi Társaság díja (2007), Pro Cultura Christiana-díj (2008), Magyar Örökség Díj (2011), Mindszenty-emlékérem (2012), Prokop Péter-díj (2012).
M. Világnézetek harca. Mai írók és gondolkodók. Louvain, 1963; Mai írók és gondolkodók. Louvain, 19652; Le Christ créateur chez Saint Ambroise. Róma, 1968; Isten barátai. Hitünk korszerű bemutatása. Róma, 1969, Róma 19732; Távlatok. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1970; Henri de Lubac az egyházról. Róma, 1972; Az ember és világa. Róma, 1969, Róma, 19742, Bp., 20123; Párbeszéd a hitről. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1975; Henri de Lubac – Yves de Congar. Róma, 1975 (TTK); Ábrahámtól Jézusig. Bevezetés a Bibliába. (Puskely Máriával.) Róma, 1976. Biblikus teológiai szótár. (Nagy Ferenccel) Róma, 1972, Róma, 19762, Róma, 19833, Bp., 19864, Bp., 20095; A szeretet hullámhosszán. Róma, 1977, Bp., 20122; Jézus Krisztus megközelítése. Róma, 1978; A rejtett Isten útjain. Róma, 1980; Életadó Lélek. Bevezetés a keresztény hitéletbe. Róma, 1980; F. Varillon: Isten alázata és szenvedése. (Ford.) Róma, 1980; Karl Rahner. Róma, 1981 (TKK); Őszi ámulat. Versek és műfordítások. Róma, 1982; Jelek az éjszakában. Tanulmányok és versek. Róma, 1983; Uram, irgalmazz! (Prokopp Péter képeivel.) Róma, 1983; Pázmány Péter. Válogatás műveiből I–III. (Szerk., bev. tanulmány Őry Miklóssal.) Bp., 1983; Teljes évszak. Versek és műfordítások. Róma, 1984; Vallomások Teilhard-ról. (Szerk. Golen Károllyal, ford. és tanulmány.) Róma, 1984; Nyugtalan temgerszem. AMI Évkönyv 1984. (Versek többekkel.) Róma, 1984; Jézus Krisztus tegnap és ma. Rádióbeszélgetések és vallomások Jézusról. (Vertse Mártával.) Róma, 1985; Szavak forrása csend. Claudel, Valéry, Emmanuel. Tanulmányok és versfordítások. Róma, 1985; Auteur de la nomination de Péter Pázmány au siège primatial d’Esztergom (1614–1616). (Tanulmány, Lukács Lászlóval.) AHSI Róma, 1985; Életfordulókra. Róma, 1986; Lélekben és igazságban. Tanulmányok, naplójegyzetek. Róma, 1986; Az emmauszi úton. Hitünk megalapozása. Róma, 1987; Pázmány Péter emlékezete. (Szerk. Lukács Lászlóval; tanulmány Pázmány kegyelemvitájáról.) Róma, 1987; Mielőtt szürkülnek a színek. Versek. (Triznya Mátyás akvarelljeivel.) Róma, 1987; Mauriac önmagáról. Róma, 1987; Arcod keresem. Istenkeresők vallomásai. Róma, 1988; Marcel önmagáról. Róma, 1988; Szomjúság-forrás. Róma, 1989; Hans Urs von Balthasar önmagáról. Róma, 1989; Párbeszéd a hitről. Bp., 1990; A teológus Pázmány. A grazi „theologia scholastica” Pázmány művében. Róma, 1990, Bp., 19982; Y. de Montcheuil: Világ világossága. (Ford.) Bp., 1990; A lélek örvényében. Versek. (Miletics Katalinnal.) Bp., 1990; F. Varillon önmagáról. Bp., 1990; Loyolai Szent Ignác írásaiból. Róma, 1991; Napfogyatkozás. Kereszténység és modernség. Róma, 1991; Zsoltárhangon. Versek. Róma, 1991, Bp., 19932; Kortárs magyar jezsuiták. 1–2. Eisenstadt, 1991–1992; Két jezsuita költő. Morlin Imre és Cser László. (Szerk., vál., bev. tanulmány.) Róma, 1992; Hiszek Tebenned. Bevezetés a kereszténységbe. Róma, 1993; Jezsuiták tegnap és ma. Róma, 1993; R. Schneider önmagáról. Bp., 1994; Roberto Bellarmino: L’església militant; Péter Pázmány: Cinc belles cartes. (Katalán nyelven, bev. tanulmány, vál.) Barcelona, 1994; „Csillag után”. Istenkeresés a modern irodalomban. Bp., 1995; Szomjazod, hogy szomjúhozzalak. Válogatott versek. Bp., 1995; P. Emmanuel önmagáról. Bp., 1995; Üldözött jezsuiták vallomásai. (Szerk.) Bp., 1995. Franciául: Jésuites sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Kerkai Jenő emlékezete. (András Imrével és Bálint Józseffel.) Bp., 1995; Jézus Krisztus. Bp.–Szeged, 1996; Prohászka ébresztése. 1–2. (Szerk.) Bp., 1996; Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek. 1–3. (Szerk.) Szeged, 1997; Láng az őszutóban. Bp., 1997; Magyar jezsuiták vallomásai. 1–3. (Szerk.) Bp., 1997–1999; Két végtelen között. Tanulmányok. Bp., 1999; Teilhard önmagáról. Szeged, 1999; Prohászka önmagáról. Szeged, 1999; Magyar európaiság – európai magyarság. (Szerk.) Szeged, 1999; De profundis. Versek (Miletics Katalinnal és Móser Zoltánnal.) Szeged, 2000; Dienes Valéria önmagáról. Szeged, 2001; Keresztények az ezredfordulón. Bp., 2001; Két kiáltás között. Válogatott versek. Szeged, 2002; Szavak alkímiája. Bp., 2002; Tajtékzó idő. Új versek. Bp., 2003; Keresztény gondolkodók a XX. században. Szeged–Bp., 2004; Ez a mi hitünk. Bp., 2005; Prohászka időszerűsége. Bp., 2006; Jezsuiták Szent Ignác nyomdokain. (Bartók Tiborral.) Bp., 2006; Prohászka Ottokár élete és műve (1858–1927). Bp., 2007; The Life and Work of Ottokár Prohászka (1858–1927). Bp., 2007; Magyar jezsuiták vallomásai IV. (Szerk.) Bp., 2008; Séta szülőföldemen. Zalai gyökereim. Zalalövő, 2008; Arcodat keresem. Az élő Isten és az élet kultúrája felé. Bp., 2008; Pálos Antal emlékezete. (Lázár Kovács Ákossal.) Bp., 2009; Másodvirágzás. Versek. Bp., 2011; Új távlatok. Tanulmányok. Bp., 2011; E száz év után – eszméletcsere. Bergson eszméinek hatása a XX. század spirituális megújulására – Magyarország felé közvetítő: Dienes Valéria. (Tudományos konferencia 2011. május 25. – Szerk., tanulmány.) Bp., 2011; Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében. Bp., 2012; A Vatikán keleti politikája. Az Ostpolitik színe és visszája. Bp., 2012; Jésuites hongrois. Sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Paul Claudel és konvertita barátai. Válogatás Paul Claudel műveiből. Bp., 2013; Élő évgyűrűk. Naplórészletek, találkozások, arcélek. Bp., 2013; Évgyűrűk képekben. Bp., 2014; Istenkeresők és megtérők. A XX. század konvertitái. Bp., 2014; „Krisztus fénye”. Bevezetés Henri du Lubac SJ életművébe. Bp., 2014; Házasság és család Krisztus fényében. Bp., 2015; Szabadon és hűségesen Krisztusban. Szerelem – házasság – család keresztény szemmel. Bp., 2015; Találkozások. Barátok, mesterek. Bp., 2015.
Lásd Szabó Ferenc bibliográfiáját a Távlatok honlapján: összeáll. Gyorgyovich Miklós. http://www.tavlatok.hu/J_SZF.htm (letöltve 2015. május 20.).

Strobel Christoph

1536 k. Reitenbuch. Nyelv: német. SJ 1555. márc. 6. Róma. Psz. 1563. Róma. Elb. 1574.

A bajorországi Reitenbuchban született, Rómában lépett be a Társaságba. Ott végezte tanulmányait, és szentelték pappá 1563 nyarán, s ősszel a teológia doktora lett. 1564. november elején a lengyelországi Braunsbergbe érkezett, ahonnan 1566 nyarán Bécsbe küldték. 1567-ben Nagyszombatban rektor volt. 1569-ben Bécsben gyóntatóként, templomigazgatóként és hitoktatóként működött. 1570-ben Olmützben a szemináriumban felügyelő és gyóntató volt. 1574-ben elbocsátották a Társaságból.

Litkei Ferdinánd

1700. szept. 14. Litke. Nyelv: magyar. SJ 1718. okt. 14. Trencsén. Psz. 1730. Nagyszombat. F. 1736. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1771. máj. 12. Kolozsvár.

Litkén született, Nagyszombatból logikusként lépett be a Társaságba. A próbaidő után Sopronban grammatikát tanított. 1722–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1725–6-ban Győrben, 1727-ben Komáromban tanított. 1728-ban Grazban, 1729–31-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1730-ban. Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, majd egy évig Komáromban volt iskolaigazgató. 1735-ben Kolozsváron etikát tanított. 1736–45-ig Nagyszombatban előbb előadta a hároméves bölcseleti kurzust, majd egy évig kontroverziát tanított, utána hat éven át a ház gazdasági ügyeit intézte. 1746–7-ben a soproni kollégium pornói birtokait kormányozta. 1748–9-ben Kassán a konviktus igazgatója volt; 1750–2-ben Ungváron és 1753–6-ban Pécsett volt rektor. 1757-ben Győrben gazdasági főnökként, 1758–9-ben a vörösberényi birtok gondozójaként működött. 1760-tól haláláig több rendház házi lelkiatyja volt.

Kelemen Imre

1745. febr. 26. Tardok. Nyelv: magyar. SJ 1765. okt. 17. Trencsén. †1819. márc. 26. Pest.

Tárnokon született, 1765-ben Győrből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1768–9-ben Gyöngyösön és 1770-ben Győrben tanított középiskolában. A következő évben Nagyszombatban matematikát tanult. 1772-ben Székesfehérváron volt tanár, és a következő évben Kassán kezdte el teológiai tanulmányait. A Társaság feloszlatása után valószínűleg Győrben fejezte be a teológiát. 1777-től jogot tanított az akadémián, mellyel Pécsre költözött. 1793-ban Pesten lett egyetemi tanár, ahol 1798–9-ben és 1808–9-ben rektor is volt. Ott halt meg 1819. március 26-án.

Csák Boldizsár

1892. jan. 9. Borsodszemere. Nyelv: magyar. SJ 1913. szept. 6. Nagyszombat. Psz. 1921. dec. 31. F. 1924. febr. 2. C. sp. †1970. okt. 17. Pannonhalma.

Az egri érsekség kispapjaként lépett a Társaságba Nagyszombatban. Bölcseleti tanulmányait 1916–8-ban Innsbruckban, a teológiát 1920–2-ben a hollandiai Valkenburgban végezte. Szinte egész életében főleg falusi népmissziókban dolgozott. Kétszer évekig a rendtartomány felelőse volt ebben a munkakörben. 1948-ban az egyik Szeged vidéki tanyaközpontban az iskolák államosítását kritizálta, amiért június 7-én letartóztatták és négyévi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után Kistarcsára internálták, ahonnan 1953 őszén, a tábor feloszlatásakor szabadult. A következő évben a pannonhalmi szociális otthonba került.

Csehi Ferenc

1622. máj. 16. Marosvásárhely. Nyelv: magyar. SJ 1642. nov. 7. Bécs. Psz. 1654. F. 1658. nov. 1. C. sp. Kassa. †1670. febr. 24. Szepeskáptalan.

Marosvásárhelyen született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1645–7 között Nagyszombatban és Grazban végezte a bölcseletet. A magisztériumban Nagyszombatban, Győrben, Trencsénben és újra Győrben tanított. Kétéves kazuisztikai kurzust végzett Laibachban. 1655–6-ban a veszprémi misszióban dolgozott, majd a harmadik próbaévet végezte az ausztriai Judenburgban. 1658–63-ban lelkipásztor volt Gyöngyösön, Nagyszöllősön, Nagykárolyban és Szepesváralján. 1664-ben Ungváron és 1665-től haláláig Szepesváralján volt a ház lelkiatyja.

Horváth K. János

1732. júl. 20. Esztergom. Nyelv: magyar. SJ 1751. okt. 15. Trencsén. Psz. 1762. Nagyszombat. F. 1766. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1799. okt. 20. Pest.

Középiskolai taulmányai után a nagyszombati egyetemen bölcseletet tanult, s utána 1751-ben belépett a Jézus Társaságába. A kétéves újoncidőt Trencsénben végezte. Következett hét év tanítás a pécsi, ungvári, nagyszombati és szakolcai kollégiumokban, s csak utána került ismét Nagyszombatba a teológia elvégzésére. A négy év után rögtön a harmadik próbaév következett Besztercebányán. 1766–7-ben a nagyszombati nemesi konviktusban volt nevelő. A bölcselet tanítását Budán kezdte 1768-ban, és folytatta 1770-től Nagyszombatban a Társaság feloszlatásáig. Elsőrangú tanár volt. Bölcseleti tankönyvei, az Institutiones logicae és az Institutiones metaphysicae, melyek először 1767-ben jelentek meg, Mo.-on tíz kiadást értek el, de külföldön is sikert arattak. Megjelentek Augsburgban, Torinóban, Velencében és Madridban, itt 1857-ben négy kötetben spanyolul is. Nagyszombatban Horváth már csak fizikát tanított, az évi katalógusok szerint nemcsak általánosat, hanem kísérletit is. A Társaság feloszlatása után az egyetemen maradt mint a fizika és a mechanika tanára. 1782-ben ő is részt vett az Institutum Geometricum, a civil mérnökképző intézet alapításában. A fizikában nagy hatással volt rá Isaac Newton és a jezsuita Rogerius Josephus Boscovich. Kiváló pedagógiai tehetségét tükrözik matematikai, fizikai és mechanikai tankönyvei, melyeknek említett külföldi kiadásai is ezt bizonyítják. Fizikából középiskolai tankönyvet is írt. 1792-ben az egyetemről nyugdíjba vonult, és Eperjesen lett apát. Kevéssel halála előtt foglalkozott Immanuel Kant művével, a Kritik der reinen Vernunfttal (A tiszta ész kritikája). A Göttingeni Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Puskarius László

1570 k. Nagyvárad. †1598. jan. 23. Turóc.

1570 körül született Nagyváradon, 1587-ben Krakkóban kezdte meg szerzetesi életét. 1590–1-ben Pulkovban volt retorikus. Onnan bölcseleti tanulmányokra Olmützbe került. 1595-ben Turócon tanította a humaniorát. Grazban kezdte meg teológiai tanulmányait, de két év múlva Turócra került betegen, ahol 1598. január 23-án meghalt.

Simonides János

1639. dec. 27. Szepesmindszent. Nyelv: szlovák. SJ 1659. okt. 14. Trencsén. Psz. 1671. Kassa F. 1674. aug. 15. C. sp. Nagyszombat. †1674. okt. 31. Túrréte.

Szepesmindszenten született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagyszombatban grammatikát tanított. 1663–6-ban Kassán bölcseletet tanult, majd egy évig grammatikatanár volt. Ugyancsak tanárként működött 1667-ben Ungváron is. A teológiai tanulmányokat Kassán végezte. 1671-ben szentelték pappá. 1673-ban Bécsben volt harmadik probációban. A következő évben szobotisti misszionáriusként a túrrétei plébánián dolgozott, ahol vértanúhalált szenvedett: a protestánsok megölték.

Görgei Imre

1681. ápr. 12. Görgő. Nyelv: magyar. SJ 1700. okt. 13. Bécs. Psz. 1709. F. 1715. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1749. szept. 1. Trencsén.

Bécsben elvégezte a bölcseleti tanulmányokat és onnan lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek elteltével 1703–6 között Kassán tanított középiskolában. 1706–9-ben teológiát tanult Nagyszombatban. Utána Linzben végezte a harmadik próbaévet. 1711–2-ben Kassán volt hitszónok és katekéta. 1713-ban Budán kezdte el akadémiai pályafutását a bölcselet tanításával. 1715–6-ban Nagyszombatban kontroverziát és kazuisztikát, 1717–8-ban Grazban kazuisztikát és 1719–20-ban Kassán szentírástant adott elő. 1721–3-ban Kolozsváron, a következő három évben Kassán volt rektor. 1727–30 között Nagyszombatban szentírást tanított. 1731-ben az erdélyi görög-katolikus püspök teológusa volt. 1732-ben Győrben, 1733–5-ben Budán volt házgondnok. 1736–47 között Győrben, valószínűleg már legyengült egészséggel, könyvtáros volt. Utána haláláig Trencsénben gyóntatott. A lelkiirodalomhoz tartozó könyveket és egy hitvitázó művet adott ki Nagyszombatban.

Ujhelyi György

1695. febr. 20. Trencsén. Nyelv: szlovák. SJ 1713. okt. 27. Bécs. Psz. 1724. Kassa. †1727. febr. 21. Szakolca.

Trencsénben született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. 1716-ban Szakolcán az alsósokat tanította. 1717–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1720–1-ben Lőcsén a grammatika tanára volt. 1722–5-ig Kassán végezte a teológiát. 1724-ben szentelték pappá. 1726-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1727-ben hitszónokként működött. Fiatalon halt meg.

Huszár János

1681. jan. 19. Tőkésújfalu. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1698. okt. 9. Bécs. Psz. 1710. Nagyszombat. F. 1716. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1738. szept. 2. Kassa.

Nagyszombatból 1698-ban logikusként lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után a kollégiumban egy évig grammatikát tanított. 1702–4 között Grazban tanult bölcseletet, majd Győrben tanított grammatikát. 1708–10 között végezte Nagyszombatban a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1710-ben. 1712-ben Leobenben volt harmadik probációban, azután egy évig Kőszegen hitszónokként működött. 1714-ben Nagyszombatban etikát tanított, majd újra Kőszegen volt egy évig hitszónok. 1716–8-ban Kassán bölcseletet és 1719–21-ben Nagyszombatban kontroverziát adott elő. 1722-től Kassán teológiát tanított, 1724-től a teológiai kar dékánja is volt. 1727-ben a főiskola kancellárja és könyvtáros, 1729-ben hitszónok lett. 1730–3-ban Nagyszombatban látta el a kancellári hivatalt. 1734-ig újra Kassán volt kacellár, majd haláláig a nyomda igazgatója.

Acatius (Achaz) Ferdinand

1630. jan. 8. Bécs. Nyelv: német. SJ 1647. máj. 11. Bécs. Psz. 1657. F. 1664. aug. 15. 4 fog. prof. Graz. 1689–91: tartományfőnök; †1691. dec. 23. Graz.

Szülővárosában lépett be a Társaságba. 1649–51-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Bécsben és Pozsonyban tanított. A teológiát is Grazban végezte 1654–7-ben. Az utolsó évben szentelték pappá. 1658-ban Bécsben retorikát tanított, majd Judenburgban elvégezte a harmadik probációt. 1660–4-ben Grazban három évig bölcseletet, majd kazuisztikát tanított. Ezt adta elő két évig Bécsben is. 1667-től Leobenben, 1670-től Laibachban volt rektor. 1673–9-ben Bécsben egy évig kazuisztikát adott elő, három évig a konviktust vezette, majd egy évig szentírástant és két évig teológiát tanított. 1680–2-ben Passauban volt rektor. 1683–8-ban Judenburgban és Leobenben a harmadik próbaévet vezette. 1689–91-ben tartományfőnök volt. Hároméves hivatali idejében továbbfejlesztette a tartomány mo.-i részeit: a kőszegi és lőcsei rendházakat kollégiummá emelte, a selmecbányai missziót pedig rendházzá. Legalább egy évtizedig fennálló missziós állomásokat hozott létre Belgrádban, Egerben, Eszéken, Nagykanizsán és Szigetváron.

Timon Sámuel

1675. júl. 20. Torna. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1693. okt. 18. Bécs. Psz. 1707. Nagyszombat. F. 1711. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1736. ápr. 7. Kassa.

Tornán született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán tanított grammatikát. 1697-től Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, két évig a középiskolában tanított. 1703–4 között Eperjesen volt a retorika tanára. 1705–8-ig Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1707-ben. 1709-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1710-ben Budán retorikát tanított. 1711-ben Bécsben, a Pázmáneumban volt a növendékek lelkiatyja. 1712-től Nagyszombatban négy évig bölcseletet, három évig kazuisztikát tanított. 1718–24 között a Kisdy-szeminárium igazgatója, mellette három-három évig a kontroverzia és a szentírástan tanára volt. 1725–6-ban Kolozsváron a szemináriumot vezette. 1727-ben Ungváron a rektorhelyettes hivatalát látta el. 1728-tól haláláig Kassán működött hat évig mint a Kisdy-szeminárium igazgatója és két évig mint könyvtáros. Utolsó évében beteg volt.
A nagyszombati jezsuita történészcsoport egyik legfontosabb tagja volt. Beteges természete miatt lelkipásztori munkát nem tudott végezni, így részt vállalt a papnevelésben és a történelmi kutatásban, mégpedig a fiatal történészek irányításában. Példaképül szolgált az írott források kritikus felhasználásában. A szlovákok eredetével is behatóan foglalkozott.

Szomalovics (Samalovics) Pál

1664. jan. 25. Rohonc. Nyelv: magyar, német. SJ 1681. okt. 23. Trencsén. Psz. 1694. Graz. F. 1699. febr. 2. 4 fog. prof. Pécs. †1718. okt. 16. Pécs.

Rohoncon született, Sopronból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1684–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1687–8-ban Gyulafehérváron, 1689–90-ben Kolozsváron tanított. 1691–4-ben Grazban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1694-ben. 1695-ben Székelyudvarhelyen hitszónok, 1696-ban Győrben lelkipásztor volt. 1697-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1698–1701-ig házfőnökként működött Pécsett. 1702-től Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát, két évig egyházjogot és egy évig teológiát tanított, ez utóbbi évben a bölcsészeti kar dékánja is volt. 1709–12 között Zágrábban a rektori hivatalt töltötte be. 1713-ban Nagyszombatban szentírástant adott elő, és újra a bölcsészeti kar dékánja volt. 1714-ben Magyarországon vándormisszionáriusként dolgozott. 1715-től haláláig Pécsett házfőnök volt.

Ábrahámfy György

1675. júl. 31. Szakolca. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1691. okt. 9. Trencsén. Psz. 1705. Graz. F. 1707. febr. 2. C. sp. Szakolca. †1728. ápr. 9. Szakolca.

Szakolcán született, és Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. 1694-ben Lőcsén grammatikát tanított. 1695–7-ben Kassán végezte a bölcseletet. Utána ott egy, Ungváron két és Gyöngyösön egy évig tanított. 1702-től két-két évig Bécsben és Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1705-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1707-től Szakolcán egy-egy évig retorikát tanított, házgondnok, majd hitszónok volt. 1712-től haláláig, gyakran változtatva helyét, Úrvölgyön, Szepeskáptalanon, Rozsnyón, Lőcsén, Szakolcán, Pozsonyban a Szent Márton-templomban, majd újra Szakolcán szlovák hitszónok volt.

Könyves Tibor

1916. okt. 21. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1934. júl. 30. Bp. Psz. 1946. júl. 26. Szeged. F. 1955. máj. 29. C. sp. †1987. jan. 21. Szeged.

Rendi újoncéveit, a retorikát és a bölcselet első két évét 1938–9-ben Bp.-en, a harmadikat, valószínűleg két részben, 1940-ben és 1942-ben Kassán végezte. Kalocsán és Pécsett volt magiszter. A teológiára 1944-ben Szegedre, a harmadik probációba 1948-ban Bp.-re a Manrézába került. Első állomáshelyére, Hódmezővásárhelyre 1948 nyarán érkezhetett, ahol rövidesen letartóztatták, valószínűleg az iskolák államosítását és a hitoktatást érintő magatartása miatt. Ötévi börtönbüntetésre ítélték. Fogságát Szegeden kezdte, majd Vácra került – ez a fegyház akkor már ávós irányítás alatt állt. Onnan Bp.-re vitték a gyűjtőfogházba, ahonnan 1953-ban szabadult. Az első években nehéz fizikai munkát végzett ácsok mellett. 1957-től a Szent Alajos-templomban és a Szent Kereszt-templomban sekrestyés és pénzbeszedő volt. 1976-ban szívinfarktust kapott, ekkor nyugdíjazták. A Budafok-belvárosi templomban és Pesterzsébeten végzett kisegítő lelkészi munkát.

Kiss János

1667. máj. 13. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1686. jan. 12. Bécs. Psz. 1699. Nagyszombat. F. 1702. febr. 2. C. sp. Esztergom. †1736. ápr. 24. Kolozsvár.

Nagyszombatban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1688-ban Passauban volt tanárképzőben. A következő évben Kőszegen grammatikát tanított. 1691–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1693-ban Nagyszombatban, 1694–5-ben Gyöngyösön tanított. 1696-tól két évig Bécsben, két évig Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1699-ben. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1701-től egy-egy évig Kőszegen és Esztergomban volt hitszónok. 1703–11 között Kőszegen működött. Először három évig ünnepi magyar hitszónok volt, utána hat évig házgondnok. 1712-ben Sopronban volt gazdasági főnök, 1713-ban Besztercebányán házgondnok. 1714-től Kolozsváron szemináriumi igazgatóként, 1719–23-ig magyar misszionáriusként és lelkipásztorként működött. 1724–7-ig házi lelkiatya volt Nagyszebenben, majd visszatért Kolozsvárra misszionáriusi és lelkipásztori munkára.

Árvai Mihály

1708. nov. 13. Kassa. SJ 1724. okt. 9. Trencsén. Psz. 1739. Elb. 1742. †1758. febr. 15. Boldog-Újfalu.

A középiskolát Kassán végezte. 1724–6-ban Trencsénben volt újonc, majd Leobenben végezte a tanárképzőt. Egyéves komáromi tanárkodás után Nagyszombatban bölcseletet tanult 1729–31-ben. Utána Sopronban, Nagyszombatban és Kassán működött tanárként. 1735–9 között teológus volt Nagyszombatban és harmadik próbaéves Besztercebányán. Nagyváradon egy évig népmisszionáriusként, Egerben pedig hitszónokként működött. 1742-ben kilépett a rendből és világi pappá lett.

Nemes Ödön

1926. máj. 27. Győr SJ 1944. júl. 30. Psz. 1955. jún. 19. F. 1961. aug. 15. †2011. aug. 19. Bp.

1944–6 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1947–9 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. 1950–2 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1953–7 között Torontóban végezte el a teológiát. 1958–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt. 1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–8 között a Jokohama közelében lévő Eikó középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett. 1972–7 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1972–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát. 1995-ben hazatért Mo.-ra, de két évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1997–2002 között a bp.-i Sodrás utcai rendház superiora, utána haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.

Haider Josef

1689. nov. 22. Bécs. Nyelv: német. SJ 1704. nov. 25. Bécs. Psz. 1718. Nagyszombat. F. 1721. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1738. márc. 22. Linz.

Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után elvégezte a tanárképzőt. 1708–10 között Grazban bölcseletet tanult. 1711–13-ban Bécsben és a következő évben Leobenben tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányok végzésére 1715–8 között Nagyszombatba került, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban volt a harmadik probációban. 1720–21-ben Bécsben a héber nyelvet tanította. 1722-ben Budán logikát, a következő évben fizikát és metafizikát adott elő. 1724–5-ben Bécsben hébert tanított, utána 1730-ig vasárnapi és ünnepi szónok volt. 1731-ben a bécsi kollégiumban a házgondnoki, az újoncházban a rektori és újoncmesteri feladatot látta el. A következő három évben Kremsben rektor, és halálának évében Linzben gyóntató volt.

Pettkó (Petkó) Miklós

1706. márc. 17. Vágújhely. Nyelv: szlovák. SJ 1723. febr. 2. Trencsén. Psz. 1737. Nagyszombat. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Liptószentmiklós. †1756. febr. 20. Kassa.

Vágújhelyen született, Trencsénből lépett be ott a Társaságba. A próbaidő után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1726–30-ban Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, majd két évig a középiskolában tanított. Ezt a tevékenységet folytatta 1731–2-ben Kolozsváron és 1733-ban Ungváron. 1734–7-ben teológiát tanult Nagyszombatban. 1737-ben szentelték pappá. A következő évben Zsolnán grammatikát tanított, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1740-ben Liptószentmiklóson volt misszionárius. 1741–2-ben Rozsnyóról plébánosi feladatokat látott el a környéken. 1743–4-ben Turócon volt hitszónok. 1745–6-ban vándormisszionárius volt a hegyekben: 1747–9-ig rozsnyói székhellyel, 1752-ben Eperjesről. 1752-ben a lőcsei, majd 1753-tól haláláig, 1756-ig a kassai konviktust vezette.

Kovács (Kováts) Ferenc II.

1744. okt. 28. (1743. márc. 26.?) Kolozsvár. Nyelv: magyar. SJ 1762. okt. 29. Trencsén. Psz. 1770. †1810. dec. 29. Nagyvárad.

Szülővárosából, Kolozsvárról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1765–6-ban Varasdon, 1767-ben Székelyudvarhelyen tanított. 1768–71-ben Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1770-ben szentelték pappá. 1772-ben Varasdon és 1773-ban Székesfehérváron grammatikát tanított. A Társaság feloszlatása után világi pap lett és a nagyváradi líceumban volt a teológia tanára.

Janesich Ignac

1676. okt. 19. Zágráb. Nyelv: horvát. SJ 1692. nov. 3. Bécs. Psz. 1704. Graz. F. 1707. febr. 2. C. sp. Pozsega. †1728. febr. 2. Pozsega.

Szülővárosából, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenbe került a tanárképzőbe. 1696–8 között Grazban bölcseletet tanult. 1699–1700 folyamán Varasdon, 1701-ben Nagyszombatban, 1702-ben Zágrábban tanított középiskolában. Csak két év teológiát végzett Grazban, és 1704-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. Papi szolgálatának első húsz évében hitszónok volt, sokszor változtatta lakhelyét: 1706 Szigetvár, 1707 Pozsega, 1708 Zágráb, 1709–10 Pétervárad, 1711 Zágráb, 1712–7 Varasd, 1718–9 Eszék, 1720–1 Pozsega, 1722–3 Zágráb és 1724 Varasd. 1725–6-ban Zágrábban házgondnok volt, majd újra hitszónok lett Pozsegán, ahol rövidesen meghalt.

Prinz Andreas

1809. nov. 24. Kašperské Hory. Nyelv: német. SJ 1838. júl. 18. Psz. belépése előtt. F. 1852. aug. 15. 4 fog. prof. †1871. márc. 15. Bécs.

1838-ban világi papként lépett be a Társaságba. 1840-ben az ausztriai Linzben bölcselettel foglalkozott. A következő évtől ugyanott két évig matematikát tanított. 1849-ben Észak-Amerikába hajózott, ahol két évet töltött New Orleansban és Alabamában. Európába visszatérve egy-egy évig népmisszionárius volt a németországi Münsterben és Innsbruckban. 1853-tól a cseh Litoměřicében egy évig tanított, majd lelkipásztor lett. 1858–60-ban Pozsonyban, a következő évben a bécsi Kalksburgban volt népmisszionárius. Utána egy évet Franciaországban töltött. 1863–7 között Linzben, Innsbruckban és Pozsonyban volt hitszónok, majd két évig a galíciai rendtartományban élt. Visszatérve Bécsben házgondnok lett, ahol hamarosan meghalt.

Horváth Sándor II.

1902. márc. 3. Szentivánfa. Nyelv: magyar. SJ 1921. aug. 14. Érd. Psz. 1932. Zikawei. F. 1936. febr. 2. †1965. jún. 30. Laoshiung.

A gimnáziumot a kőszegi bencéseknél végezte. Szerzetesi életét 1921-ben kezdte az érdi újoncházban. A következő évben belépettek közül nyolcadmagával ment a kínai misszióba. A bölcseletet még Szegeden végezte 1924–6-ban. Utána utazott Kínába, a fiatalok közül elsőként. 1927-ben Tiencsinben volt a nyelviskolán. A következő évben Sien-Hszienben fejezte be a bölcseleti tanulmányokat, és biológiát tanított. 1930–3 között Zikavejben végezte a teológiát. Sanghajban szentelték pappá 1932-ben. 1932–4-ben Sien-Hszienben tanított. A következő évben Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. A tamingi misszió különböző területein dolgozott a japán és később a kommunista megszállás alatt is. 1955-ben Tajcsong segített a kínai–magyar szótár elkészítésén. Kínából való kiűzetése után a tajvani Pucében tanulta 1956–7 között a nyelvet. 1958-tól a pucei missziós kerületben dolgozott több magyar rendtársával haláláig.

Draskowsky Illés

1595. márc. Zsolna. SJ 1617. jún. 11. Leoben. Psz. 1623. F. 1641. jún. 9. Turóc. C. sp. †1645. júl. 6. Nagyszombat.

Leobenben lépett be a Társaságba. 1622–3-ban teológiát tanult Grazban, utána Eberndorfban elvégezte a harmadik próbaévet. 1625–8-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1629-ben Pozsonyban volt hitszónok, a következőben Pécsett népmisszionárius és 1631-ben Nagyszombatban szlovák hitszónok. 1632-ben a nádor fiait tanította Eszterházán. A következő évben a nádor nagybiccsei birtokán volt lelkipásztor. 1634–8 között Nagyszombatban vezette a szegény tanulók otthonát, és hitszónok volt. Ezután két évig Homonnán népmissziókat vezetett, majd 1641-től haláláig Turócon volt lelkipásztor.

Palmer (Pál) Lajos

1899. máj. 27. Pécs. SJ 1916. aug. 22. Psz. 1929. jún. 28. Innsbruck, F. 1934. febr. 2. Taming. †1976. aug. 23. Wernersville.

Nagyszombatban végezte a noviciátust, majd Pécsett, 1919–20 között befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1921–3 között filozófiát tanult előbb Kalocsán, majd Szegeden, 1924-ben Pécsett volt magiszter, 1925–6 között pedig Kalocsán. 1927–30 között Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1929-ben szentelték pappá. 1931-ben a Manrézában volt a novíciusmester sociusa, 1933-ban Nagykapornakon szolgált, illetve Saint-Acheulben végezte a terciát. 1934-ben Kínába küldték, ahol először Tamingban kínaiul tanult, majd 1935–40 között különböző helyeken (Kajcsouban, Pujangban és Taming környékén) volt misszionárius. 1940–9 között Tamingban tanított latint és katekizmust a szemináriumban. 1949-ben kitiltották Kínából. Az Egyesült Állomokba ment, ahol először Trentonban volt lelkész, majd 1951–65 között Philadelphiában, ugyanakkor látogatta a szórványban élő magyarokat. 1966–73 között Baltimore-ban volt lelkész, majd 1974-ben Wernersville-ben mint nyugdíjas telepedett le, később itt hunyt el.

Hidi Gergely

1674. febr. 14. Szatmár. Nyelv: magyar. SJ 1689. okt. 26. Trencsén. Psz. 1703. Bécs. †1705. márc. 6. Nagyszombat.

Szatmáron született, Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. 1692-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A hároméves bölcseleti tanulmányokat Bécsben hallgatta. Utána két-két évig Nagyszombatban és Kassán tanított középiskolában. A teológia első két évét 1700–1-ben Nagyszombatban, a másik kettőt Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1703-ban. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1705-ben Nagyszombatban etikát tanított, amikor meghalt. Fiatalon már három könyvet publikált. A harmadik Mo. híres városairól szól.

Libusius Jakub

1564 k. Krosno. Nyelv: lengyel. SJ 1583. máj. 25. Prága. Psz. 1594. Graz. †1596. jan. 18. Turóc.

A lengyelországi Krosnóban született, 1583-ban lépett be a Társaságba. 1584-ben Prágában tanított grammatikát. A bölcseletet Grazban végezte. 1587–9-ben ott tanított. 1591–2-ben Grazban, 1593–4-ben Bécsben teológiát tanult. 1594-ben szentelték pappá. 1595-ben Turócon a konviktus igazgatója volt, ott halt meg a következő év elején.

Fodor Mihály

1709. nov. 10. Balaton. Nyelv: magyar. SJ 1726. okt. 10. Trencsén. Psz. 1740. Bécs F. 1744. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1775. márc. 23. Eger.

Lőcsén vették fel a Társaságba, próbaidejét Trencsénben töltötte. Utána egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1730–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. A következő évben ugyanott, Grazban, Győrben és Kassán tanított egy-egy évig középiskolában. 1737–40 között teológus volt Bécsben, majd a harmadik probációra Besztercebányára került. 1742–6-ban Nagyszombatban bölcseletet és kontroverziát, 1747–8-ban Győrben kánonjogot és kontroverziát tanított. 1749–62-ig, feltűnően hosszú ideig, Trencsénben rektor és újoncmester, 1763–7-ben Egerben, 1768–70-ben Kassán rektor volt. 1771–2-ben Egerben a harmadik próbaévet vezette.

Pécsy (1874-ig Petsch) Arnold

1844. máj. 20. Nagybánya. Nyelv: magyar, német. SJ 1866. aug. 13. Nagyszombat. Psz. 1878. febr. 2. Innsbruck. †1912. ápr. 3. Pozsony.

Nagybányán született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1869–71-ben St. Andräban retorikát végzett. 1872–4-ben Pozsonyban bölcseletet tanult, majd két évig Kalocsán tanított. 1877–8-ban Innsbruckban teológiát tanult. 1878-ban szentelték pappá. 1879–80-ban Bécs-Kalksburgban és 1881-ben Kalocsán a konviktus igazgatója volt. 1882-ben végezte St. Andräban a harmadik próbaévet. 1883–8-ban Kapornakon házfőnök és az alapítványi birtok kormányzója volt. Utána népmisszionáriusként működött Kalocsán és Pozsonyban. 1891-től Kalocsán egy évig házgondnok, három évig lelkipásztor volt. Ez lett utána fő munkaterülete: 1896-tól három évig Nagyszombatban, 1901–3-ig Kalocsán, 1904–7-ig Pozsonyban, majd két-két évig Nagyszombatban és Szatmárnémetiben. Utolsó állomáshelye Pozsony volt, ahol nem sokkal később meghalt. Több cikke jelent meg magyar és német nyelven vallásos folyóiratokban.

Ricci Lorenzo

1703. aug. 1. Firenze. Nyelv: olasz. SJ 1718. nov. 16. Róma. Psz. 1733. Róma. F. 1736. aug. 14. 4 fog. prof. Siena. Rendfőnök 1758. máj. 21. Róma. †1775. nov. 14. Róma.

Firenzében született, iskolai tanulmányait a pratói kollégiumban végezte. Tizenöt éves korában Rómában lépett be a Társaságba. A próbaévek után két évig humanisztikus tanulmányokat folytatott. 1722–5-ben a Római Kollégiumban végezte a bölcseletet, majd Sienában, középiskolában tanított négy évig. A teológiát 1729–34 között újra Rómában hallgatta. Ott szentelték pappá 1733-ban. A harmadik próbaév végzésére Firenzébe került. 1735-től bölcseletet tanított három évig Sienában, majd négy évig Rómában. Utána három évig készülhetett a teológia tanítására, közben a kispapok lelkiatyja volt a pápai szemináriumban. Nyolc évig tanárkodott, utána a jezsuita papjelöltek lelki vezetője volt. Rómában nemcsak rendjén belül, hanem a világi papság és a hívek körében is keresett lelkigyakorlat-vezető volt. 1755-ben a Jézus Társasága titkára lett. Az abban az évben új rendfőnököt választó nagygyűlésen a római rendtartomány egyik képviselőjeként vett részt.
A Társaság XIX. nagygyűlését 1758. május 9-re hívták egybe, és június 18-án ért véget. Új rendfőnökként Riccit május 21-én a második menetben hatvanhárom szavazattal választották meg. Ránk maradt kéziratos szövege annak az előadásának, amelyet a Társaság hibáiról mondott a gyűlésen: „A majdnem minden társadalmi osztályban, de különösen a szerzetesek között uralkodó gyűlölet a Társaság ellen néhány írónk arroganciájából, a mások iránti tisztelet hiányából, a féktelen öndicséretből fakad.” P. Ricci vélekedését az alázat hiányáról jól példázza az az eset, amikor a római professzusház egyik összejövetelén annyira megütközött az előadónak a Társaságról zengett dicshimnuszán, hogy elkérte és a következő szavak kíséretében összetépte annak kéziratát: „Ez nem az, amit Szent Ignác követel. Tisztelendőséged olvassa el újra annak szabályait.”
Rendfőnökségének első éveiben Portugália, Franciaország és Spanyolország olyannyira hatalmuk alá vonták XIII. és XIV. Kelemen pápát, hogy ők nem tudták Riccit támogatni a Társaság megmentéséért folytatott küzdelmeiben. 1759–67 között a portugál asszisztenciából több mint ezer jezsuitát toloncoltak az Egyházi Államba, Itáliába. Riccinek sok nehézséget okozott eltartásuk. 1761-től a francia jezsuiták sorsa is egyre nehezebbé vált. Az Antoine de Lavalette elleni bűnügyi eljárások, a párizsi parlament ítélete a rend ellen, végül a Társaság feloszlatása 1764 novemberében Franciaországban mélyen érintették a rendfőnököt. XIII. Kelemen pápa 1765. január 7-i Apostolicum pascendi című leiratában megújította a Társaság alapítását és kifejezte nagyrabecsülését iránta. Ez azonban az üldözést nem tudta megállítani. 1767. február 20-án III. Károly spanyol király a Pápai Államba toloncoltatta a jezsuitákat. A pápa tiltakozása miatt megszállták a pápai birtokokat Avignonban és az itáliai Venesinóban, Beneventóban és Pontecorvóban, valamint követelték a pápától a Jézus Társasága feloszlatását.
1769. február 2-án meghalt XIII. Kelemen pápa. Utódja Lorenzo Ganganelli lett, aki a XIV. Kelemen nevet vette fel. Négy évig sikerrel ellenállt a francia–spanyol–portugál nyomásnak. 1773. július 23-án kiadta a Dominus ac Redemptor című brevét, amellyel feloszlatta a Jézus Társaságát, mint írta: „a béke érdekében.”
Ha arra gondolunk, hogyan védte Szent Ignác a Jézus Társaságát a támadások idején, mozgósítva a barátokat a bíborosok, az állami főbb hivatalnokok és a főnemesség sorában, akkor talán kevésnek ítélhetjük P. Ricci kísérletét a Társaság védelmére. A pápai hatalom hanyatlása a világban, az uralkodók gyengesége több országban, a szabadgondolkodók gyűlölete, befolyása és néhány államminiszter ez irányú működése elérte a célt a pápánál, hogy feloszlassa a Társaságot.
A rendfőnök és az asszisztensek ítélet nélküli bebörtönzése azt célozta, hogy bűnösökként mutassák fel őket az egyház és a világ előtt. P. Ricci tizennégy hónappal XIV. Kelemen halála után hunyt el. VI. Piusz pápa annyit tudott csak elérni, hogy Ricciért a gyászmisét a firenzeiek Szent János-templomában mutathatták be, és hamvait a volt jezsuiták templomában temethették el.
Tény, hogy a Társaság feloszlatása nem vallási okokból történt. Politikai aktus volt, amelynek hátterében a nemzeti abszolutizmus és a pápai hatalom harca állt, amelyben a Jézus Társaságát mint a pápaság fő védelmezőjét és támaszát látták.

Schmidhauer András

1712. aug. 2. Pécs. Nyelv: német. SJ 1729. okt. 14. Trencsén. Psz. 1744. Nagyszombat. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1763. okt. 7. Kassa.

Pécsett született, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Egerben grammatikát tanított. 1733–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána Győrben egy, Pozsonyban két, Sopronban és Budán egy-egy évig középiskolában tanított. 1741–4-ben a teológiát is Nagyszombatban tanulta. 1744-ben szentelték pappá. Utána Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1746–50-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1751-ben Egerben a kontroverzia, 1752–4-ben Kassán az egyházjog és a szentírástan, 1755–8-ban Győrben és 1759–63 között Kassán a teológia tanára volt. A magyar történelmet érintő és a sólyomvadászatról szóló könyvei Nagyszombatban, a teológiát tárgyalók Győrben és Kassán jelentek meg.

Dugovich Imre

1682. nov. 9. Kőszeg. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1702. okt. 14. Trencsén. †1710. szept. 5. Nagyszombat.

Nagyszombatból bölcsészhallgatóként lépett be a Társaságba. 1705-től Nagyszombatban előbb a középiskolában tanított, majd 1709-ben elkezdte a teológiát, de már a következő évben meghalt. Latin nyelvű költeménye Szent Imréről Nagyszombatban jelent meg 1709-ben.

Pápai János

1570 k. Pápa. Nyelv: magyar, német. SJ 1592. jún. 12. Bécs. Psz. 1601. Elb. 1610.

Pápán született, 1592-ben Bécsben lépett be a Társaságba. 1593–4-ben Brünnben végezte újoncéveit. 1595–7-ben Olmützben tanult bölcseletet. A következő évben Turócon grammatikát tanított. 1599–1600-ban Grazban végezte a teológiát. 1601-ben Sellyén grammatikát tanított. Ebben az évben szentelték pappá. 1602-ben Brünnben volt harmadik probációban. 1603-ban Sellyén, 1604-ben Kolozsváron hitszónokként működött. 1605–6 között Gyulafehérváron volt házfőnök. 1607-ben Grazba került katekétának és gyóntatónak. 1610-ben elbocsátották a Társaságból.

Kräml (Cramel) Christoph

1543 k. Dingolfing. Nyelv: német. SJ 1562. febr. 25. Bécs. Elb. 1569. júl. Olmütz.

1564-ben Nagyszombatban az alsó osztályt tanította. 1569-ben önként hagyta el a Társaságot.

Németh Tibor

1924. okt. 27. Ózd. Nyelv: magyar. SJ 1942. aug. 14. Bp. Psz. 1958. jún. 15. Vác. F. 1981. ápr. 22. C. sp. †1985. szept. 26. Pannonhalma.

Középiskoláit részben Győrött végezte a bencéseknél. 1942-ben lépett be Bp.-en a Manréza újoncházba. A próbaévek után 1945–7-ben Szegeden végezte bölcseleti tanulmányait. 1948-ban Kalocsán volt internátusi nevelő, majd Szatmárnémetibe kellett mennie, de a románok kiutasították. Ezért neki is nyugatra kellett volna távoznia, de társával, Máté Józseffel a határon elfogták. 1948. november 26-án vitték be őket a Buda-dél elnevezésű internálótáborba. Onnan 1949 áprilisában kerültek Kistarcsára. Ott elvégezte a P. Mócsy Imre szervezte teológiai tanulmányokat. Valószínűleg a tábor feloszlatásakor szabadult, 1953 őszén. Először kántorként dolgozott. 1957-ben felvették teológushallgatónak az egri szemináriumba. Az internálótáborban letett vizsgáit elismerték, ezért a váci egyházmegye címére 1958-ban pappá szentelték. Lelkipásztori munkát végzett Hódmezővásárhelyen, Szolnokon és Farmoson. Utolsó éveire a pannonhalmi szociális otthon fogadta be. Ott érte őt a megváltó halál.

Kőszeghi János

1696. júl. 2. Vágújhely. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1713. okt. 21. Trencsén. Psz. 1725. Nagyszombat. F. 1731. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1750. márc. 29. Sopron.

Vágújhelyen született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy évig Lőcsén tanított grammatikát. 1717–9 között Bécsben tanult bölcseletet, majd Kassán két évig grammatikát, Kolozsváron egy évig retorikát tanított. 1723–6-ig Nagyszombatban végezte a teológiát. 1725-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. 1728-ban Kassán etikát tanított. Ezután Trencsénben két évig hitszónok, Győrben egy évig lelkipásztor volt. 1732–4-ig Kolozsváron bölcseletet és matematikát, a következő évben Egerben kontroverziát tanított. 1736-ban Zsolnán lett hitszónok. 1736–40-ben vándormisszionáriusként működött. 1741-ben Esztergomban hitszónok, 1742–3-ban házfőnök és plébános volt. 1744–6-ban Pécsett a rektori hivatalt viselte. 1747-ben Szakolcán végzett lelkipásztori munkát. 1748-tól haláláig Sopronban a konviktus igazgatója volt. Kolozsváron egyebek mellett kétkötetes történelmi összefoglalót adott ki.

Wenner János

1658. febr. 21. Győr. Nyelv: német. SJ 1674. nov. 6. Trencsén. Psz. 1687. Bécs. F. 1693. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1705. ápr. 6. Pozsony.

Szülővárosából, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1678–80-ban Bécsben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben, Besztercebányán és Steyrben tanított grammatikát. 1684–7-ben Bécsben volt teológus. Ott szentelték pappá 1687-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1689-ben Eperjesen német és 1690–1-ben Pozsonyban hitszónok volt. 1692–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1695–7-ben Komáromban házfőnök, 1698-ban Győrben házgondnok, 1699–1700-ban Eperjesen házfőnök volt. 1701-ben kontroverziát tanított Nagyszombatban. 1702-ben Varasdon, 1703-ban Sopronban hitszónokként működött. 1704–5-ben Pozsonyban a ház gazdasági ügyeit intézte; ott halt meg.

Daubner Alajos János

1855. jan. 29. Garamszentkereszt. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1880. dec. 13. Nagyszombat. Psz. 1889. Innsbruck. F. 1894. febr. 2. C. sp. †1909. aug. 9. Innsbruck.

Az ausztriai St. Andräban végezte újoncidejét, s tanult egy évig retorikát. Utána egy évig volt Szatmárnémetiben felügyelő az internátusban. A bölcseletet 1885–6-ban Pozsonyban végezte, majd újra Szatmárnémetibe került. Kétéves teológiai kurzust végzett Innsbruckban 1888–9-ben. Ott szentelték pappá 1889-ben. 1890–3-ban Kalocsán volt némettanár és internátusi felügyelő. A harmadik próbaévet Linzben végezte. 1894-től élete végéig Nagyszombatban működött: 1902-ig mint szlovák ünnepi szónok, 1897–1903-ban népmisszionárius, valamint 1901-től a magyar és 1907-től a szlovák Jézus Szíve Hírnöke szerkesztője volt.

Maurer Antal, testvér

1692. júl. 20. Nagyszombat. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1714. okt. 27. Trencsén. F. 1725. febr. 2. C. t. Kassa. †1745. júl. 19. Buda.

1733-ban Nagybányán vezette az építkezést.

Kókai Lajos

1924. ápr. 3. Kalocsa. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1955. aug. 15. Egenhoven. F. 1958. febr. 3. †2004. dec. 14. Bp.

1935–43 között a kalocsai jezsuita kollégiumban tanult, érettségi után jelentkezett a Társaságba. 1943–4 folyamán a budai Manrézában végezte el a noviciátust. 1945-től Szegeden megkezdte a filozófia tanulását, amit 1948-ban fejezett be, elég rossz eredménnyel, ezért magiszternek tették meg a kalocsai kollégiumban. 1949-ben külföldre szöktették; előbb a feldkirchi gimnáziumban lett magiszter, majd 1952-ben Egenhovenbe küldték teológiára, ahol felszentelték. Utána elvégezte a harmadik probációt Münsterben. 1958–75 között Frankfurtban volt segédkönyvtáros. 1976–87 között Bad Nauheimben, 1988–93 között Bad Homburgban kórházi, illetve idősotthoni lelkészként szolgált. 1993-ban visszatért Mo.-ra, ahol először Pécelen, majd Székkutason volt lelkipásztor, 1997-től pedig a bp.-i Szent Erzsébet Otthonban spirituális. 2003-tól a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója volt.

Kottlas Vencel

1671. szept. 28. Deutschbrod Nyelv: cseh. SJ 1713. febr. 25. Trencsén. Psz. belépése előtt. F. 1719. febr. 2. C. sp. Žireč.†1748. febr. 2. Žireč.

A csehországi Deutschbrodban született, Žirečből már mint esperes és teológiai baccalaureus lépett be Trencsénben a Társaságba. 1715–6-ban Žirečben hitszónok és katekéta volt. 1717-ben Selmecbányán, 1718–31-ben Žirečben, 1732-ben ismét Selmecbányán, s utána megint Žirečben lelkipásztorként működött haláláig.

Szegedi Mihály

1705. szept. 22. Sümeg. Nyelv: magyar. SJ 1720. okt. 14. Bécs. Psz. 1734. ápr. 24. Graz. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1752. jan. 23. Gyöngyös.

Sümegen született, Budáról Bécsben lépett be a Társaságba. 1724–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1727–8-ban Pozsonyban, 1729-ben Nagyszombatban grammatikát, 1730-ban Kőszegen retorikát tanított. 1731–4-ben teológiát tanult Grazban. Ott szentelték pappá 1734-ben. Utána egy évig retorikát tanított Nagyszombatban. 1736-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1737–40-ben Kassán bölcseletet tanított. 1741–5 között Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát adott elő. Utolsó évében a bölcsészeti kar dékánja volt. 1746-ban Kassán, 1747–9-ben Győrben teológiát tanított. 1750–1-ben Nagyszombatban szentírástant adott elő. 1752-ben Gyöngyösön volt házfőnök, amikor rövidesen meghalt. Műveiben az ifjúság neveléséről, Magyarország első nádorairól, a 17. századi magyar történelemről és a római pápa primátusáról tárgyalt. Magyarul írt Szűz Máriáról és Szent Józsefről.

Szentmártoni Ignác

1718. okt. 28. Kotor. Nyelv: horvát. SJ 1735. okt. 17. Bécs. Psz. 1748. Bécs. F. 1753. febr. 2. 4 fog. prof. Lisszabon. †1793. ápr. 15. Csáktornya.

Kotor szigetén született, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Varasdon grammatikát tanított. 1739–41-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Zágrábban és Varasdon tanított. 1744–9-ben Bécsben két évig matematikát, majd négy évig teológiát tanult. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Grazban matematikát tanított. Valószínűleg V. János portugál király kérésére, aki szakembereket keresett Brazília feltérképezésére, 1753-ban Lisszabonból Dél-Amerikába hajózott. 1754–6-ban részt vett Francisco Mendonça Furtado kormányzó expedíciójában. Az Amazonas és Negro folyó vidékén dolgoztak, és elkészítették Brazília északi részeinek térképét. A bennszülött lakosság védelme miatt összeütközésbe került a kormányzóval. 1756-ban betegen Belémben tartózkodott. Ott fogták el 1760. október 18-án, és deportálták Portugáliába. Valószínűleg ekkor vesztek el tudományos feljegyzései. Tizenhét évet töltött börtönben, legtöbbet a hírhedt lisszaboni São Julião da Barrában. 1777-ben szabadult, és a varasdi szemináriumban talált otthonra. Ott írta a horvát nyelv „kaj” dialektusáról első nyelvtanát, amely alapja lett a 19. századi kutatásoknak. Később plébános unokaöccséhez költözött Csáktornyára.

Walcher Josef

1719. jan. 8. Linz. Nyelv: német. SJ 1737. okt. 18. Bécs. Psz. 1748. Bécs. F. 1752. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1803. nov. 29. Buda.

Szülővárosából, Linzből metafizikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1740–2-ben Klagenfurtban bölcseletet tanult. 1743-ban Judenburgban, 1744-ben Leobenben tanított. 1745–8-ig Bécsben végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1750–1-ben Grazban héber nyelvet, 1752-ben Bécsben és 1753–4-ben Linzben bölcseletet tanított. 1755–6-ban a bécsi Theresianumban matematikát, 1757–73-ig a bécsi egyetemen mechanikát és matematikát tanított. A feloszlatás után 1783-ig a dunai hajózás igazgatója volt annak osztrák és magyar területén. 1784-ben az építkezések főigazgatóságának tagjává nevezték ki. Amikor Bécsben a Theresianumot újra megnyitották, hetvennyolc éves korában a mechanika és a vízügyek tanára lett. 1802-ben a bécsi egyetemen a matematikai és fizikai tudományok igazgatójává, majd a császári és királyi tanács tagjává nevezték ki. Az egyházban gútai prépost volt. Tudományos munkájában főleg vízügyekkel foglalkozott.

Mader Márton, testvér

1686. nov. 10. Mering. Nyelv: német. SJ 1714. nov. 21. Bécs. F. 1725. febr. 2. C. t. Győr. †1733. szept. 2. Nagyszombat.

1717-ben Szakolcán, 1730–1-ben Győrben, 1732–3-ban Nagyszombatban az asztalosműhely vezetője volt.

Gábor István

1893. aug. 6. Malacka. Nyelv: magyar, német. SJ 1909. júl. 30. Nagyszombat. Psz. 1922. F. 1925. febr. 2. Taming. †1930. nov. 7. Kajcsou.

Szülei tanúsága szerint példás viseletű, szorgalmas fiú volt, aki a vakációban maga kereste meg a taníttatására való összeget. A gimnáziumot még Pozsonyban kezdte, de belépett a Társaságba; a noviciátus után gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban fejezte be. 1914–7 között Innsbruckban filozófiát tanult, közben tökéletesen elsajátította a német nyelvet, de mellette szorgalmasan tanult oroszul is, mert azt tervezte, hogy Oroszországba megy misszionáriusnak. 1917-től, magiszteri évei alatt, Kalocsán volt az ének, a rajz és a szépírás tanára. A teológiát Lengyelországban, az ősi jezsuita főiskolán, Stara Wieśben végezte, ahol 1922-ben pappá szentelték. Itt is csodájára jártak híres nyelvtehetségének, egy év elteltével olyan tökéletesen beszélte a lengyel nyelvet, hogy nem akarták elhinni, hogy nem született lengyel. A teológia negyedik évét Angliában végezte, itt természetesen angolul is megtanult. 1923–4-ben harmadik próbaévét a franciaországi Paray-Le-Monialban töltötte, azzal a szándékkal, hogy elsajátítsa a francia nyelvet is. Ekkor már tudta, hogy nem Oroszországba megy, mivel még skolasztikus korában az elöljárók kiválasztották a kínai misszió számára, így 1924. szeptember 13-án második magyar misszionáriusként érkezett Kínába. Először egy éven keresztül tanulta a kínai nyelvet Tamingban. Majd 1925–7 között mint igazgatóhelyettes tanított Hszienhszienben, és az újonnan érkezett magyar missziós nővéreket oktatta kínai nyelvre Tamingban. A tervek szerint a tamingi jezsuita kollégium első magyar rektorának szánták. 1930 júniusában azonban, amikor kerékpárral ment Tamingból Kajcsouba, napszúrást kapott. Kajcsouban hunyt el, ideiglenesen ott temették el kínai módra, de 1931 elején átvitték Tamingba, és az újonnan nyitott jezsuita temetőben helyezték el örök nyugalomra. Sírkövére latinul és kínaiul vésték fel a nevét és az adatait.

Romauer Wolfgang

1715. okt. 5. Bécs. Nyelv: német. SJ 1732. okt. 27. Bécs. Psz. 1743. Graz. F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1791. Klagenfurt.

Bécsben született, ott lépett be végzett bölcsészként a Társaságba. 1735-ben Grazban történelmet tanult. Utána egy-egy évig Passauban, Judenburgban és Goriziában tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Grazban végezte. 1743-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. Utána hitszónokként működött 1745–6-ban Pozsonyban, 1747–52-ig a bécsi professzusházban és 1755-ig a bécsi újoncházban, 1756-ban Győrben, 1757-ben Pozsonyban, 1758–9-ben újra Győrben, 1760-ban a bécsi kollégiumban, 1761–4-ben Klagenfurtban, 1765–8-ban Bécsújhelyen és 1769-től a Társaság feloszlatásáig Klagenfurtban. Ezt követően is ott maradt 1791-ben bekövetkezett haláláig.

Irsik Lajos

1876. okt. 8. Miszbánya. SJ 1913. ápr. 20. Nagyszombat. Psz. 1900. aug. 26. F. 1923. aug. 15. Szatmárnémeti. †1951. aug. 26. Mezőkövesd.

Először egyházmegyei szolgálatot végzett a szatmári egyházmegyében, keresett és kedvelt lelkipásztor volt Erdély egész területén; később lépett be a Társaságba. A nagyszombati noviciátust végezte el, majd 1915–7 között Innsbruckban volt filozófiai hallgató, 1918–9 folyamán átismételte teológiai ismereteit, és a kalocsai jezsuita gimnáziumban lett magiszter. Majd Bp.-en volt lelkész és a Mária-kongregáció prézese. 1922-ben Érden végezte a harmadik probációját. 1922–8 között, a magyar jezsuita provincia keretében, Szatmárnémetiben a Mária-kongregációk prézese, házfőnök és a konviktus igazgatója volt. Utána hasonló feladatokat töltött be ugyanitt a román provinciában. 1940-ben Szatmárnémeti visszakerült a magyar provinciába (1944-ig), ekkor újból házfőnök volt és a Mária-kongregációk prézese. 1946–50 között a kalocsai gimnáziumban a Mária-kongregáció és a Jézus Szíve Társulat vezetője, hittantanár, templomi gyóntató volt. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, ahol 1951-ben elhunyt.

Szluha János

1723. aug. 24. Gyalla. Nyelv: magyar, német. SJ 1738. okt. 14. Bécs. Psz. 1750. Graz. F. 1757. febr. 2. 4 fog. prof. Marañón. †1803. júl. 18. Graz.

Gyallán született, Budáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1742-ben Klagenfurtban kezdte el bölcseleti tanulmányait, majd 1743–4-ben Bécsben folytatta. A következő évben Sopronban grammatikát tanított. 1746–7-ben Bécsben matematikát tanult. 1748-ban Pozsonyban retorikát tanított. 1749–52-ben teológiát tanult Grazban. 1750-ben szentelték pappá. 1752–60-ban Peruban, a marañóni misszióban működött, ahol a kartográfiában jól tudta alkalmazni matematikatudását. Miután a jezsuitákat kiűzték Dél-Amerikából, 1760-ban Lisszabonban volt fogságban. 1761-ben Győrben kontroverziát tanított. 1762-ben a lelkipásztori megbeszéléseket vezette. A következő évben Sopronban volt házgondnok. 1764–70-ben Albert herceg légiójában tábori lelkészként működött. 1771-től a feloszlatásig győri rektor volt. Utána Sopronban, az osztrák Heiligenkreuzban és Grazban élt.

Brumovski Ferenc

1691. okt. 2 Nový Jičín. Nyelv: cseh. SJ 1708. okt. 27. Bécs. Psz. 1722. Bécs. F. 1726. febr. 2. 4 fog. prof. Besztercebánya. †1735. ápr. 14. Gyulafehérvár.

Morva születésű volt, Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A tanárképzőt Grazban végezte. 1712–4-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1715-ben Budán, 1716-ban Nagyszombatban és 1717–9 között Kassán tanított. Utána 1720-tól a teológiát Nagyszombatban, a harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1725–7-között Úrvölgyben hitszónok volt. Ezt követően két évig Budán bölcseletet tanított. 1730-ban Kassán hitszónok, 1731-től Gyulafehérváron házfőnök és plébános volt.

Hegedűs László

1889. febr. 7. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1908. szept. 19. Nagyszombat. Psz. 1919. jún. 1. F. 1922. febr. 2. C. sp. Bp. †1963. febr. 14. Pannonhalma.

Szülővárosából, Bp.-ről lépett be a nagyszombati újoncházba. A próbaidő után Pozsonyban egy, majd Innsbruckban két évig bölcseletet tanult. 1914–6-ban Szatmárnémetiben volt internátusi nevelő. 1917–8-ban Innsbruckban, utána egy-egy évig Bp.-en és Kalocsán magánúton teológiát tanult. 1919. június 1-jén szentelték pappá. 1921-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. Utána három évig Bp.-en földrajzot és természetrajzot tanult, és letette az államvizsgát. 1925-től az iskolák államosításáig (1948) Kalocsán tanított, az 1935-ös évet kivéve, amikor Szegeden volt házi lelkivezető. 1949–50-ben Kalocsán az érseki magániskolában természetrajzot tanított. 1951-ben a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon létrehozása után az első lakók közé tartozott.
A noviciátust Szegeden és Érden végezte, majd utána 1925-ben a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1926–8 között Szegeden filozófiát tanult, utána a magiszteri éveket Kalocsán töltötte. 1932–5 között Innsbruckban teológiát tanult, ahol tanulmányai közben pappá szentelték. A harmadik probációt Szegeden végezte 1936-ban. 1937–46 között a zugligeti Manrézában működött mint a novíciusok tanára. 1947–8 folyamán a kalocsai jezsuta gimnáziumban latin és görög nyelvtanár. A szétszóratás után az egri egyházmegyében több helyen szolgált, előbb mint plébánoshelyettes, majd mint plébános. Ramocsaházáról vonult nyugdíjba. Kisegítő lelkészként állandó kisegítést vállalt Máriabesnyőn és a kispesti jezsuita templomban, végül a bp.-i Táltos utcai Szent Kereszt-kápolnában volt kisegítő. Közben tudományos munkát végzett: töbnyelvű szótárt szerkesztett, a Szentírásból készített fordításokat, az egyházatyák iratait rendezte magyar nyelven. Nyolcvanadik születésnapján főpásztora érseki tanácsosi címmel tüntette ki.

Liechtl Jakob

1704. febr. 27. Straubing. Nyelv: német. SJ 1721. okt. 28. Bécs. Psz. 1735. Graz F. 1739. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1756. jún. 7. Nagyszombat.

A bajorországi Straubingban született, Bécsből logikusként lépett be a Társaságba. 1724-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő három évben Grazban bölcseletet tanult. 1728–30-ban Laibachban, 1731-ben Klagenfurtban tanított középiskolában. A teológiát is Grazban végezte 1732–5-ben. 1735-ben szentelték pappá. Utána Belgrádban volt hitszónok. 1737-ben Judenburgban végezte a harmadik probációt. A következő két évben Grazban tanított középiskolában. 1740-től élete végéig hitszónok volt: 1740–1-ben Bécsben, 1742–4-ben Pozsonyban, 1745-ben Leobenben, 1746–51-ben Laibachban, 1752-ben Traunkirchenben és 1753-tól haláláig Nagyszombatban.

Iváncsics János

1722. nov. 25. Komárom. Nyelv: magyar. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Psz. 1754. Nagyszombat. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1784. júl. 17. Nagyszombat.

Középiskoláit Székesfehérváron végezte, onnan lépett be a trencséni újoncházba. 1743–5 között Bécsben tanult bölcseletet. 1746-ban Nagyváradon, a következő évben Kassán tanított. 1748–9-ben matematikát végzett Bécsben. A teológiára Nagyszombatba került 1750-ben. 1754-ben szentelték pappá. A következő évben hitszónok volt Komáromban. 1756–60-ig Nagyszombatban bölcseletet, 1761–70-ig Bécsben teológiát tanított. Az 1770-ben Nagyszombatban is bevezetett Norma Studiorum alapján Mária Terézia őt nevezte ki a teológiai kar dékánjának. A Társaság feloszlatása után siklósi címzetes apát és esztergomi kanonok lett. Egyetemi tanár korában hallgatói számára világos felépítésű gyakorlati tankönyveket adott ki bölcseletből és a Szentháromság tanáról. Bölcseleti műveiben kritikával élt Descartes nézeteivel szemben. Matematikai tanulmányainak gyümölcse volt háromkötetes összefoglaló munkája a jezsuiták tanairól.

Hrabovsky Miklós

1638. okt. 18. Rabócz. Nyelv: szlovák. SJ 1657. okt. 10. Trencsén. Psz. 1670. Bécs. F. 1675. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1683. aug. 22. Bécs.

A középiskolát a nagyszombati kollégiumban végezte. Ott tért át 1651-ben a katolikus hitre. Hat év múlva lépett be a rendbe. A trencséni noviciátus után 1660-ban egy évig grammatikát tanított Szepeskáptalanban. A bölcseleti tanulmányokat Kassán végezte. Utána három évig újra középiskolai tanár volt Kassán és Szepeskáptalanban. 1667–70 között végezte a teológiát Bécsben. Úgy látszik, hogy jó gyakorlati érzéke volt, mert az utolsó évben a házgondnok helyetteseként szerepel. A harmadik próbaévet az ausztriai Judenburgban végezte. 1672–3-ban Kassán szlovák hitszónok, iskolaigazgató és a templomban gyóntató volt. A következő két évben fizikát és metafizikát tanított Kassán, majd ugyanott házgondnok és néhány belső hivatal vezetője volt. 1677–8 között Lőcsén volt házfőnök. Mint már Kassán, ott is aktívan részt vett a lelkipásztori munkákban. 1680-ban nevezték ki kassai rektornak. Három év múlva Bécsbe került a kontroverzia tanárának. 1683-ban, a város második török ostroma idején a Pázmáneum régense volt. A házban sok sebesült katonát és civilt ápoltak, akiknek gondozásában részt vett, és augusztus 22-én a ragály áldozatául esett.

Bileczki Ferenc

1662. okt. 4. Munkács mellett. Nyelv: magyar. SJ 1680. márc. 15. Trencsén. Psz. 1694. Graz. F. 1697. aug. 15. 4 fog. prof. Kassa. †1705. jan. 31. Nagyszombat.

Egy év bölcseleti tanulmányok után Trencsénben lépett be a Társaságba. A tanárképzőt Leobenben végezte. 1683–5-ben Grazban bölcseletet tanult. 1686-tól Kőszegen, Pozsonyban, Győrben (két évig) és Kassán tanított, ahol iskolaigazgató is volt. 1691–3-ban Nagyszombatban, a következő évben Grazban végezte a teológiát, ahol 1694-ben pappá szentelték. 1695-ben Judenburgba került harmadik probációba. 1696–9-ben Kassán, 1700–2-ben Kolozsváron, majd újra Kassán bölcseletet tanított. 1704-ben Nagyszombatban a nemesi kollégium igazgatója lett, ahol rövidesen meghalt. Első latin nyelvű művét (Nova foedera) verses formában írta.

Madocsáni Zsigmond

1639. máj. 1. Horóc. Nyelv: szlovák. SJ 1656. okt. 5. Trencsén. Psz. 1669. Graz. F. 1674. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1679. jan. 13. Nagyszombat.

Horócon született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1659-ben Pozsonyban tanított. 1660–2-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1663-ban ugyanott, 1664-ben Szepesváralján, 1665-ben Kassán tanított. 1666-ban Nagyszombatban kezdte meg teológiai tanulmányait, de már egy év múlva Grazban folytatta. Ott szentelték pappá 1669-ben. A harmadik próbaévet Győrben végezte 1670-ben. 1671-ben Nagyszombatban, 1672–4-ben Grazban tanított bölcseletet. 1675-től haláláig Nagyszombatban teológiát tanított. 1675–6-ban a bölcseleti, 1677–8-ban a teológiai kar dékánja volt.

Berzeviczi Sándor

1672. szept. 21. Sáros. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1691. okt. 9. Trencsén. Psz. 1705. Nagyszombat. F. 1709. febr. 2. 4 fog. prof. Kőszeg. †1743. dec. 2. Kassa.

Három évvel belépése előtt tért át a katolikus hitre. Próbaidejét Trencsénben töltötte. 1694-től egy évig Kassán a legalsó osztályban tanított, majd ugyanott elvégezte a bölcseletet. Utána Gyöngyösön egy, Kassán két évig tanított a kollégiumban. 1702-ben teológiára Nagyszombatba került, ahol 1705-ben pappá szentelték. Ott negyedéves teológus korában a héber nyelvet tanította. A judenburgi harmadik próbaév után (1706-ban és 1707-ben is jelezve) 1708–9-ben Kőszegen, 1710-ben Pozsonyban retorikát tanított, majd Nagyszombatban egy évig etikatanár volt. Onnan a bécsi Pázmáneum lelkiatyja lett. 1713–6-ban Kassán bölcseletet, 1717-ben Nagyszombatban kontroverziát és 1718–9-ben Egerben kazuisztikat adott elő. Majd Nagyszombatban lett házgondnok és a kazuisztika tanára. Két év után visszakerült Egerbe. 1724-től négy évig Gyöngyösön és két évig Egerben volt házfőnök, három évig Sárospatakon a ház lelkiatyja és két évig Szatmárnémetiben házfőnök. 1735–9-ig újra Sárospatakon lelkiatya. Öregkorára Kassára került, ahol három év múlva meghalt. Az évi katalógusok adatai szerint mindenütt bőven végzett lelkipásztori munkát is.

Lux András

1741. nov. 22. Kassa. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1760. okt. 27. Trencsén. Psz. 1769. Nagyszombat. †1824. Kassa.

Kassán született, teológus kandidátusként onnan lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1763–5-ben Nagyszombatban, 1766-ban Budán tanított. 1767–70 között Nagyszombatban teológiát tanult. 1769-ben szentelték pappá. 1771-ben Liptószentmiklóson grammatikát tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. A feloszlatás évében 1773-ban Lőcsén volt tanár. Utána Nagyszombatban tanított poétikát és retorikát, majd Kassán a nemesi konviktus igazgatója és a gimnázium hitszónoka volt. Ott halt meg 1824-ben. Az 1790-es években több művet adott ki szepességi témákról, egy kivételével valamennyit Lőcsén.

Muszka Antal

1719. febr. 3. Szöllős. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1734. okt. 17. Trencsén. Psz. 1748. Kassa. F. 1752. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1790. ápr. 21. Nagyszombat.

Szöllősön született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán tanult a tanárképzőben. 1738–40-ben Bécsben, 1741–2-ben Nagyszombatban, 1743-ban Kassán és 1744-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1745–8-ig Kassán végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. 1749-ben Nagyváradon retorikát tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1751-ben Kassán, 1752-ben Nagyszombatban héber nyelvet tanított. 1753–4-ben Győrben, 1755–6-ban Kassán a bölcselet tanára volt. 1757-ben Grazban profán és egyháztörténelmet tanított. 1758–63-ig Kassán egy-egy évig egyházjogot és szentírástant, négy évig teológiát tanított. 1764–70-ig Nagyszombatban az egyetem kancellárja volt. 1771-ben Kassán hitszónokként működött. 1772-ben Szakolcán lett rektor a Társaság feloszlatásáig. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett, és Szakolcán volt iskolaigazgató. Latin nyelvű művei Kassán, Kolozsváron és Nagyszombatban jelentek meg.

Perger František

1700. júl. 1. Žlutice. Nyelv: német, szlovák. SJ 1720. nov. 1. Bécs. Psz. 1730. Graz. F. 1738. febr. 2. 4 fog. prof. Temesvár. †1771. ápr. 26. Eperjes.

A csehországi Žluticéban született, Kremsből lépett be Bécsben a Társaságba. 1723–5-ig Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1726-ban Judenburgban, 1727-ben Sopronban tanított grammatikát. 1728–31 között végezte a teológiát Grazban. Ott szentelték pappá 1730-ban. 1732-ben Selmecbányán volt hitszónok. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1734–6-ban Millstattban, 1737-ben Klagenfurtban, 1738–9-ben Temesváron, 1740-ben Budán, majd 1741-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1742-ben Péterváradon házfőnökként és plébánosként dolgozott. A következő évben Pozsonyban lelkipásztorkodott. 1752-ben Budán házgondnok volt. A következő években lelkipásztorként működött: 1753-ban Komáromban, 1754–8-ban Esztergomban, 1759-ben Székesfehérváron, 1760–1-ben Gyulafehérváron. 1762-ben Kassán házgondnok, 1763-ban Besztercebányán házi lelkiatya és 1764-től haláláig Eperjesen házi lelkiatya és hitszónok volt. Nagy híve volt a korban az Agonia-társulatok által terjesztett Kálvária-hegyek építésének. A selmecbányait ő építtette, de része volt az eperjesi befejezésében is.

Hunyadi György

1693. máj. 19. Málé. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1711. okt. 9. Trencsén. Psz. 1722. Nagyszombat. F. 1729. febr. 2. 4 fog. prof. Rozsnyó. †1770. jún 12. Rozsnyó.

Bölcseleti tanulmányai közben Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után még három évig bölcseletet tanult Bécsben. Utána egy-egy évig Trencsénben, Nagyszombatban, Pozsonyban és újra Trencsénben tanított. A teológiai tudományok végzésére Nagyszombatba került 1721–3 között. 1722-ben szentelték pappá. Harmadik próbaévét Besztercebányán töltötte. Első állomáshelyén, 1725-ben Székelyudvarhelyen hitszónok és népmisszionárius volt. A következő évben retorikát tanított Kolozsváron. Onnan 1727-ben Nagyszombatba került házgondnokhelyettesnek. Utána két-két évig Rozsnyón és Temesváron volt hitszónok és az utóbbi helyen vándormisszionárius is. 1732-től rektor volt Ungváron. Onnan 1736-ban Kőszegre került gazdasági főnöknek, majd rektorhelyettesnek. 1738-ban Kolozsváron volt lelkipásztor és szemináriumi igazgató. 1739–40-ben Nagyszebenben házi lelkiatya volt, majd Lőcsén két évig a konviktust igazgatta. 1743-ban Trencsénbe került és 1761-ig a konviktust vezette, utána haláláig, 1770-ig házi gyóntató volt.

Solar Anton

1662. jan. 17. Graz. Nyelv: német. SJ 1678. okt. 12. Bécs. Psz. 1692. Graz. F. 1696. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1718. jan. 28. Győr.

Grazban született, onnan lépett Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1681-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1682-ben Bécsben kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, de a török támadás miatt Grazban fejezte be. 1685-től egy-egy évig Linzben, Bécsújhelyen, Grazban és Klagenfurtban tanított középiskolában. A teológiát is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1692-ben. A következő évben Goriziában retorikát tanított. 1694-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1695–7-ben Zágrábban, 1698–1700-ban Kassán bölcseletet tanított. 1701-ben Nagyszombatban, 1702–5-ig Grazban három évig a kazuisztika, egy évig a kanánjog tanára volt. 1706-tól haláláig betegeskedett: 1710-ig Žirećben, 1713-ig a bécsi újoncházban, 1714-ben Kremsben és 1715-től Győrben.

Tompai (Tumbai) Gergely, testvér

1671. ápr. 1. Moson. Nyelv: magyar, német. SJ 1694. okt. 27. Trencsén. F. 1707. ápr. 24. C. t. †1741. okt. 15. Kolozsvár.

Mosonban született, Pozsonyból egy kereskedő alkalmazottjaként lépett be huszonhárom éves korában Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Lőcsén betegápoló és ebédlős volt. 1699-ben Pozsonyban a gazdasági felelős segítőjeként dolgozott. 1700-tól haláláig Kolozsváron az alapítványi birtokok felelőse volt különböző, a katalógusokban megszokott címek (oeconomus, gazdasági főnök segítője) alatt.

Bedekovics Kázmér

1727 márc. 1. Varasd. Nyelv: horvát, német. SJ 1742. okt. 14. Bécs. Psz. 1755. F. 1760. aug. 15. 4 fog. prof. Zágráb. †1781. máj. 4. Zágráb.

Varasdról Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1746–8-ban Bécsben tanulta a bölcseletet. 1749-től Varasdon és Zágrábban tanított. 1752–5-ben Nagyszombatban volt teológus. 1755-ben szentelték pappá. 1763-ban teológiai doktorrá avatták. Képzését 1757-ben Besztercebányán fejezte be a harmadik próbaévvel. 1758-tól első munkahelyén, Zágrábban a kétéves kurzuson filozófiatanár volt, majd két évig kontroverzteológiát tanított. Nagyszombatban a profán és az egyháztörténelem tanára volt két évig. Zágrábban ugyancsak két évig teológiát tanított, majd ugyanazt hat évig oktatta Győrben. 1772-ben Zágrábban iskolaigazgatóként és könyvtárosként működött. A Társaság feloszlatása után zágrábi kanonok és a bécsi horvát kollégium igazgatója lett. A szeminaristákkal két színdarabot adatott elő.

Fekete Mihály, testvér (kínai nevén: Taj Venpin)

1886. okt. 3. Kiskunfélegyháza. Nyelv: magyar. SJ 1907. szept. 23. Nagyszombat. F. 1920. szept. 8. †1973. jún. 28. Pocu.

Az elemi iskola után kereskedelmi iskolába járt szülővárosában, majd segítőtestvérként belépett a Társaságba. 1915 tavaszától az olasz, az orosz és a román fronton szolgált mint katona, kétszer megsebesült, majd Olaszországban és Franciaországban volt hadifogoly, csak 1919 őszén térhetett vissza Mo.-ra. 1920-ban tette le az utolsó fogadalmát. A fővárosi, a szegedi és a kalocsai rendházakban dolgozott, majd 1930 őszén, Szajkó József társaságában a kínai misszióba utazott. Csak két hónapot töltött a hszienhszieni nyelviskolán, utána karácsonyra a tamingi misszióba érkezett, ahol 1947-ig Tamingban és Pujangban tevékenykedett, először házimunkával és a virágoskerttel foglalkozott, majd beállt F. Litzler mellé, hogy megtanulja az építési ismereteket, hogy átvehesse a misszió építkezéseinek irányítását. 1947 áprilisától Vajda Tiborral, a magyar missziós nővérekkel és a szeminaristákkal Vejhujfuba költözött. Majd a kaliforniai jezsuiták főnöke, Eugene Fahy püspök Jangcsouba kérte segítségül, ahol kiutasításáig dolgozott. 1951 őszén Makaóba ment, hogy segítsen Zsámár Jenő atyának a kínai–magyar szótár munkálataiban. 1952 júliusában a szótárt készítő munkacsoport átköltözött a tajvani Tajcsongba. 1951 novemberétől Msgr. Fahy újbóli megkeresésére csatlakozott a Fülöp-szigeteken tevékenykedő amerikai jezsuita misszióhoz. 1957-ben visszatért Tajvanra, és csatlakozott a Lischerong Gáspár vezetése alatt álló magyar jezsuitákhoz, ahol Pucében működött.

Pallovics Imre

1709. okt. 23. Sárköz. Nyelv: magyar. SJ 1729. okt. 17. Trencsén. Psz. 1738. F. 1744. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1760. máj. 12. Balázsfalva.

Sárközben született, Kolozsvárról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1732–3-ban Kolozsváron, 1734-ben Ungváron tanított. 1735–8-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1738-ban szentelték pappá. A következő évben Gyöngyösön tanított, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1741-ben Komáromban hitszónok volt. 1742–5 között Kolozsváron bölcseletet tanított. 1746-ban Marosvásárhelyen házfőnök és plébános volt. 1747–8-ben a fogarasi, 1749–52-ben a balázsfalvai egyesült román püspökök teológusaként szerepelt. 1753–8-ban Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el, majd újra a balázsfalvai román püspök teológusa lett; 1760-ban meghalt.

Katona (Koprivanacz) Sándor

1881. dec. 21. Bátya. SJ 1901. júl. 30. Nagyszombat F. 1920. febr. 2. †1951. okt. 15. Bp.

1901–3 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikát tanult. 1905–7-ig Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1908–10 között a boszniai Travnikban töltötte magiszteri éveit, ahol horvát, latin, görög és német nyelvet oktatott. 1911–4 között Innsbruckban teológiát tanult. 1915–9-ig a bp.-i Tudományegyetemen latin–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1920–1 folyamán Nagykapornakon mint plébánoshelyettes szolgált, 1922-ben Pécsett a Mária-kongregációk prézese volt. 1922–3-ban Kalocsán volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár. 1924–5-ben Bp.-en volt lelkész és misszionárius. 1926–7 folyamán Mezőkövesden volt lelkész, misszionárius, a Mária-kongregáció prézese. 1928–33-ig Kalocsán működött mint lelkész, könyvtáros, a Mária-kongregációk prézese, templomi gyóntató. 1934–42 között ismét Mezőkövesden volt lelkész, misszionárius, Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető. 1943-tól Kalocsán szolgált mint lelkész, Mária-kongregációk prézese, templomi gyóntató, majd 1946–8 között Nagykapornakon volt lelkipásztor. 1949-től Bp.-en élt nyugdíjasként.

Christóf József, testvér

1861. okt. 12. Vejte. SJ 1884. aug. 14. F. 1896. febr. 2. †1941. márc. 7. Pécs.

1884–6 között Nagyszombatban testvérnovícius, 1887–9 között Szatmárnémetiben, 1890–3 között Kalocsán, 1894-ben Szatmárnémetiben, 1895-ben Nagyszombatban, 1896–9 között Innsbruckban, 1900–1-ben Nagyszombatban szabó és ruhatáros volt. 1902–3 folyamán a pesti rendházban volt ruhatáros, templomgondnok és házi mindenes. 1904–7 között Kalocsán ruhatáros és sekrestyés volt, majd 1908-ban Bécsben házi mindenes. 1909-ben Innsbruckban ruhatáros és házi kísérő; 1910–8 között Kalocsán sekrestyés, házi mindenes és házi kísérő volt. 1919-ben a pesti rendházba helyezték mint portást, házi mindenest és házi kísérőt. 1920–2 között Kalocsán volt szabó, ruhatáros, a szolgák felügyelője, betegápoló. 1923–41 között Pécsett volt szabó, ruhatáros, portás és sekrestyés.

Possevino Antonio

1533. júl. 12. Mantova. Nyelv: olasz. SJ 1559. szept. 29. Róma. Psz. 1561. ápr. 6. Fossano. F. 1569. máj. 1. 4 fog. prof. Róma. †1611. febr. 26. Ferrara.

Mantovában született, ott végezte humanista tanulmányait. 1550-ben részt vett római intellektuális körökben, ahol Ercole Gonzaga bíboros titkára és annak unokaöccsei mellett nevelő lett. 1556-ban velük Ferrarában, a következő évben Padovában, majd Nápolyban bölcseletet tanult. 1559-ben Gonzaga bíboros Fossanóban birtokot ajándékozott neki, és ezzel megkezdte önálló életét, majd újra Padovában tanult. A jezsuita Benedetto Palmio prédikációinak és barátai, a szintén jezsuita Gagliardi testvérek (Achille, Leonetto és Lodovico) hatására 1559-ben Rómában kérte felvételét a Jézus Társaságába. Néhány hét próbaidő után megkezdte teológiai tanulmányait. Röviddel utána a rendfőnök piemonti birtokára küldte, hogy ott kollégiumot alapítson. Ott szentelték pappá 1561 áprilisában. A következő évben Lyonban a kálvinisták fogságába esett. Szabadulása után a piemonti Chieriben végzett lelkipásztori munkát. 1563-ban visszatért Lyonba. A következő tíz évben Franciaországban működött. 1573-ban az új rendfőnököt választó nagygyűlésre Rómába ment mint az aquitaniai rendtartomány küldötte. P. Everardo Mercuriano lett az új rendfőnök, Possevino pedig a rend titkára. Négy évig végezte adminisztratív munkáját a központban. Életének következő szakasza a Szentszék szolgálatában telt, diplomáciai feladatokat látott el. Első küldetése 1577-ben Svédországba szólt. Remélte, hogy a királyt, III. Jánost, aki a katolikus lengyel Jagelló Katalint vette feleségül, visszavezetheti az egyházba. 1578-ban a király Rómába küldte tárgyalásokra. Az év decemberében a pápa az északi missziók, Magyarország, Oroszország, Litvánia, Pomeránia és Svédország apostoli vizitátorává nevezte ki. Visszatértében a lengyelországi Braunsbergben és a morvaországi Olmützben szemináriumokat alapított az ottani missziós munkára. Svédországi kísérlete kudarcot vallott. Ekkor került kapcsolatba Báthory István lengyel királlyal, akinek segítségével nagyarányú missziós tevékenységet fejtett ki főleg Lengyelországban és Erdélyben. Kereste a kapcsolatot Moszkvával is, hogy létrehozza az egyesülést a római és az ortodox egyházak között. Ez irányú törekvéséről írta Moscovia című művét. Báthory István halála után Bécs nyomására a pápa visszahívta Possevinót, de nem mehetett Rómába, hanem Padovába, ahol tudományos munkát folytatott. Ekkor írta nagy műveit (Bibliotheca selecta, Apparatus sacer). Lelkipásztori munkájában a lelkigyakorlatok vezetésére helyezte a fő súlyt. Lelki gyermekei közül kitűnik Szalézi Szent Ferenc, aki négyévi padovai tartózkodása alatt Possevinóban nemcsak lelki vezetőt, hanem kiváló nevelőt és tanítót talált.

Wenner Jakab

1659. aug. 20. Győr. Nyelv: német. SJ 1676. okt. 16. Bécs. Psz. 1690. Graz. F. 1694. febr. 2. 4 fog. prof. Linz. 1718–21 tartományfőnök. †1725. máj. 17. Graz.

Szülővárosából, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1680–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1683-tól Bécsújhelyen két, Steyrben és Győrben egy-egy évig tanított középiskolában. 1687–90-ig Grazban volt teológus, ahol 1690-ben pappá szentelték. 1691-ben Sopronban tanított. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1693–5-ig Linzben bölcseletet, 1696–7-ben Klagenfurtban és 1698-ban Grazban kazuisztikát tanított. 1699-ben az újoncmester helyettese volt Trencsénben. 1700-ban Bécsben kazuisztikát, 1701–6-ban Grazban, 1707–9-ben Bécsben teológiát tanított. 1710–3-ig Nagyszombatban, 1714–6-ban Grazban és 1717–8-ban Bécsben volt rektor. 1719–21-ben a rendtartományt kormányozta. 1722–4-ben Grazban rektorként működött. Utána nagyszombati rektorrá nevezték ki, de ezt a hivatalát valószínűleg nem foglalta el; Grazban halt meg.

Vida Ferenc

1890. jan. 21. Túrterebes. SJ 1921. szept. 17. †1975. febr. 18. Pannonhalma.

1921–3 között Érden volt testvérnovícius, majd 1924–41 között Szatmárnémetiben a rendház gazdasági vezetője, a kápolna sekrestyése, a szolgák felügyelője, ebédlős. 1942–4 között Nagykapornakon méhész, ebédlős, házi mindenes, kapus, 1945–9 között Kalocsán gazdasági vezető, kertész, ebédlős. 1950-ben a szegedi kollégium gazdasági vezetőhelyettese volt, majd ebben az évben Mezőkövesdre internálták. 1951-től Jászberényben élt nyugdíjasként, 1954-ben beköltözött a pannonhalmi szociális otthonba.

Mautrey Ignaz

1690. júl. 30. Ruspach. Nyelv: német. SJ 1708. okt. 9. Bécs. Psz. 1720. Bécs. F. 1726. febr. 2. 4 fog. prof. Pozsony. †1737. jún. 27. Passau.

Ruspachban született, Bécsben logikusként lépett be a Társaságba. 1711–3-ban ott tanult bölcseletet. Utána 1714–6-ban Passauban és 1717-ben Pozsonyban tanított. 1718–21 között Bécsben teológiát végzett. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1723-ban Bécsben, 1724-ben Linzben tanított középiskolában. 1725-ben Bécsben a dialektikát adta elő. 1726-ban Pozsonyban, 1727-ben Besztercebányán volt házgondnok. 1728–30 között a rendi újoncokat nevelte Trencsénben. 1731-től haláláig Passauban vezette a szemináriumot.

Piller Matthias

1733. ápr. 25. Graz. Nyelv: német, szlovák. SJ 1750. okt. 17. Bécs. Psz. 1761. Bécs. F. 1768. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1788. nov. 10. Buda.

Szülővárosából, Grazból lépett be logikusként Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1754–6-ban Bécsben bölcseletet, 1757-ben Nagyszombatban matematikát tanult. 1758-ban Leobenben grammatikát tanított. 1759–62-ben Bécsben tanult teológiát. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban a bécsi Theresianumban a joghallgatók nevelője volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1765-től a feloszlatásig a Theresianumban nevelő és a templomban hitoktató volt. Utána Budán, majd Pesten az egyetemen mint a természetrajz tanára állattant és ásványtant tanított. Fontos műve Pozsega vármegye leírása a Mitterpacher Lajossal tett tanulmányútjuk alapján. A középiskolák számára háromkötetes természetrajzot írt.

Mahács Károly

1886. okt. 5. Pozsony. SJ 1901. aug. 19. Nagyszombat. Psz. 1917. Innsbruck. F. 1919. febr. 2. Bp. †1960. márc. 3. Pannonhalma.

A noviciátust Nagyszombatban végezte, a következő két évben St. Andräban volt retorikus. 1906–7-ben Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1908–11-ig Kalocsán befejezte középiskolai tanulmányait. 1912–9 között Innsbruckban teológiát tanult, közben 1918-ban Nagyszombatban elvégezte a terciát. 1919–23 között a bp.-i Tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1924–30 között a pécsi Pius Gimnáziumban tanított matematikát, fizikát és földrajzot. Meggyengült egészsége miatt 1931–3 között a noviciátusban oktatott. 1934–46 között újból a pécsi Pius Gimnáziumban tanította szaktárgyait. 1947–50 között Szegeden lelkész és templomi gyóntató volt. A szétszóratás idején először Vácra internálták, majd 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Pénzes István

1883. aug. 19. Bereck. SJ 1903. okt. 5. Nagyszombat. F. 1916. febr. 2. †1929. jan. 9. Pécs.

Kolozsvári egyetemi hallgatóként lépett be a Társaságba. 1903–5 között Nagyszombatban skolasztikus novícius, 1906-ban St. Andräban retorikus volt. 1907–9 között Pozsonyban filozófiát hallgatott, a következő évben Szatmárnémetiben készült a vizsgáira. 1911–4 között teológiát tanult. 1915-ben Bécsben végezte a terciát. 1916-ban a pesti rendházban volt lelkész, lelkigyakorlat-vezető, a Mária-kongregáció prézese. 1917–20 között Szatmárnémetiben, 1921-ben Kalocsán volt lelkész, lelkigyakorlat-vezető, a Mária-kongregáció prézese, 1922-ben Bp.-en lelkész és misszionárius. 1923–7 között Szatmárnémetiben miniszter, lelkész és lelkigyakorlat-vezető. 1928-ban Kalocsán, 1929-ben Pécsett betegeskedett.

Puchperger Márton

1715. aug. 5. Eger. Nyelv: magyar, német. SJ 1733. okt. 14. Trencsén. Psz. 1747. Nagyszombat. F. 1751. febr. 2. 4 fog. prof. Székesfehérvár. †1796. okt. 24. Győr.

Szülővárosából, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1737-ben Székesfehérváron grammatikát tanított. 1738–40-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1741-ben Gyöngyösön, 1742–3-ban Egerben tanított középiskolában. 1744–7-ben végezte szintén Nagyszombatban a teológiát. 1747-ben szentelték pappá. Utána Nagyváradon hitszónok volt. 1749-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1750-ben Bécsben a Theresianumban a bölcsészek és joghallgatók felügyelője volt. 1751-ben Székesfehérváron népmisszionáriusként dolgozott. 1752-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. A következő évben Budán magyar ünnepi hitszónok volt. 1754–5-ben Kassán bölcseletet, 1756–7-ben Győrben, 1758-ban Budán kontroverziát tanított. 1759–62-ig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. 1763–5-ben Nagyszombatban szentírástant tanított. A következő két évben Besztercebányán a harmadik próbaévet végzők igazgatója volt. 1768–70-ben Budán a rektori és plébánosi hivatalt látta el. 1771-ben Pozsonyban könyvcenzor volt. 1772–3-ban Nagybányán volt házfőnök. A Társaság feloszlatása után Győrben élt haláláig, 1796-ig.

Szajkó József (kínai nevén: Ko Hszingtao)

1906. március 13. Újpest. SJ 1921. augusztus 14. Érd. Psz. 1934. jún. 10. F. 1939. febr. 2. †1981. dec. 17. Los Angeles.

1921–3 között Érden volt skolasztikus novícius, majd a kalocsai kollégiumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1927–9 között Szegeden filozófiát hallgatott, a következő évben magiszter és konviktusi felügyelő volt Kalocsán, gyorsírást tanított és gyorsíró kört vezetett a gimnáziumban. A magyar jezsuiták kínai missziójába jelentkezett. 1930-ban érkezett Kínába. A tengeri utazás során megismerkedett egy zsidó férfival, aki annyira meghatódott a fiatalember missziós terveitől, hogy vásárolt neki egy írógépet. Ezt jól kihasználta Kínában, a Fidest és a Lument, a hazai katolikus sajtót tudósította, időjárás-jelentéseket adott és könyvet írt a misszió történetéről. A misszióban nagyhírű orvosnak számított, bár otthon csak kevés egészségügyi ismeretet szerzett. Ambulanciáján rengetegen keresték fel, főként sebesülteket ápolt. Könyvből tanulta meg, mit hogyan kell operálni. Az összeomlás után menekülnie kellett, de Honan tartományban Msgr. Megan verbita püspök két kézzel kapott a „híres” orvoson. Hszinhsziang kórházában alkalmazta, ápolónői kurzust alapítottak. Sok modern gyógyszer használatába is bevezette a kurzus hallgatóit. A paocsi főkórház táviratilag hívta, mert minden orvosa elmenekült. Rögtön kórházigazgató és főorvos lett, a háború után díszoklevelet adtak neki, és véglegesíteni akarták. P. Szajkó azonban elsősorban pap és hithirdető akart lenni. A forradalom következtében a sanghaji Zikavej csillagvizsgálójába került, ahol műszaki tudását gyakorolta, amikor áramfejlesztőt készített a műszerekhez. Időjárás-jelentéseket adott ki, hogy a hajókat megmentse a viharoktól. A kommunisták is foglalkoztatták mint orvost és építészt, de végül börtönbe csukták, majd kitoloncolták Kínából. 1952. október 9-én a kommunista hatóságok kiutasították Kínából, és másnap Sanghajba kísérték, 11-én pedig felrakták egy Hongkongba induló hajóra. 1952. december 31-ig Hongkongban maradt, majd Kanadába hajózott, hogy Hamiltonban csatlakozzon a szétszóratásban élő magyar jezsuitákhoz. Itt nem nagyon találta fel magát, válságba került, 1956-ban elhagyta a közösséget, és 1957-ben hivatalosan is kilépett a Társaságból. Egyszerűen eltűnt, és csak sok év után bukkant fel ismét. Egy üvegezővállalatnál dolgozott, ólomba helyezte az üvegeket, de jezsuita társai megismerték az aláírását. Rábeszélték, hogy térjen vissza a rendbe. Az akkori generális engedélyezte, hogy új noviciátusi idő nélkül visszavehessék. Los Angelesben kezdett működni, de 1981. december elején szívrohamot kapott, kórházba vitték, megoperálták, sokat szenvedett, majd meghalt.

Szeles Bertalan

1922. dec. 14. Tiszaszentmiklós. SJ 1945. júl. 30. Bp. F. 1954. júl. 31. †1996. okt. 19. Bp.

1945–7 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd portás, cipész és házi mindenes. A szétszóratás idején 1951–82 között sekrestyés Bp.-en, majd 1982-től nyugdíjas.

Heisler Lőrinc

1739. júl. 30. Mecsér. Nyelv: magyar, német. SJ 1757. okt. 19. Bécs. Psz. 1769. †1784. Ungvár.

Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Székelyudvarhelyen tanított egy évig. 1761–2-ben Kassán bölcseletet tanult. Utána két évig Budán, egy évig Kassán és Sopronban tanított. 1767–8-ban Bécsben, 1769–70-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ugyanott német nyelvtanár volt, amikor a Társaságot feloszlatták. Akkor esztergomi főegyházmegyés pap lett. 1783 decemberében az ungvári szeminárium igazgatója volt, ott halt meg. Szent Ivóról, a jogászok védőszentjéről mondott ünnepi szentbeszéde nyomtatásban is megjelent.

Mysius (Cibiniensis) György

1572. nov. Nagyszeben. Nyelv: német. SJ 1592. jan. 12. Lengyelország. Psz. 1603. Graz F. 1613. febr. 25. C. sp. Loreto. †1616. dec. 25. Alessandria.

Nagyszebenben született, Lengyelországban lépett be a Társaságba. 1593-ban a lettországi Rigában volt újonc. 1594-ben az észtországi Tartuban, 1595-ben a lengyel Pultuskban tanított. 1597-ben Erdélybe került. Kolozsváron két évig tanított, majd bölcseletet tanult. Utána egy évig még ugyanott felügyelő volt. 1602–3-ban Grazban teológiát végzett. 1603-ban szentelték pappá. 1604-ben Olmützben, 1605–6-ban Bécsben tanított középiskolában. 1607-ben Erdélybe küldték, a következő évben Prágában élt vendégként. 1609-ben Loretóban, 1614–5-ben Genovában tartózkodott. 1616 karácsonyán az itáliai Alessandriában halt meg.
N

Ladó Bálint

1551. Székelyföld (MKL VII. 600: Siketfalva 1546 k.). Nyelv: magyar. SJ 1579. Kolozsvár. Psz. belépése előtt. F. 1596. aug. 4. C. sp. Gyulafehérvár. †1615. aug. 29. Homonna.

Világi papként közvetlenül P. Leleszi János Kolozsvárra érkezése körül lépett be a Társaságba. A korabeli források jelzik, hogy jó hitszónok volt. Kolozsvárról és Gyulafehérvárról járt missziós körutakon, 1584-ben a Székelyföldön. 1585-ben Nagyváradon is dolgozott. Amikor 1588-ban a protestáns rendek a medgyesi országgyűlésen kiűzték a jezsuitákat, Ladó négy társával Moldvába, majd Oláhországba ment. 1590-ben visszatért Erdélybe; Fogarasból, Báthory Boldizsár védelme alatt járta a vidéket, és tartotta az emberekben a katolikus hitet, megjegyzendő, hogy jezsuita öltözékben. A rend visszaállítása után, 1596–1600-ig a gyulafehérvári, 1601–6-ig a nagyváradi rendházhoz tartozott, ahol házfőnök volt. 1607-ben Mo.-on működött. 1609–13 között egyedüli jezsuitaként végzett lelkipásztori munkát Erdélyben. Ezután Mo.-ra jött, ahol egy évig még dolgozott, majd betegen Homonnára került, ahol meghalt.

Matyasovich Henrik

1923. ápr. 28. Szamosújvár. Nyelv: magyar. SJ 1944. aug. 14. Bp. Psz. 1957. aug. 22. Maastricht. F. 1977. febr. 11. 4 fog. prof. †2006. jún. 23. Szeged.

Az erdélyi Szamosújváron született, kereskedelmi középiskolát végzett. 1944-ben lépett be a Társaságba. Az újoncidő befejezése után is a Manrézában maradt, és latin nyelvet tanult. 1948 őszén kezdte meg Szegeden bölcseleti tanulmányait. 1949. március 21-én több társához hasonlóan megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és október 7-én a kistarcsai internálótáborba került. Ott a P. Mócsy szervezésében létrejött „hittudományi főiskolán” tanult bölcseletet és teológiát. 1953-ban szabadult, Bp.-en kazánfűtő lett. 1956 végén távozott Nyugatra. A hollandiai Maastrichtban folytatta teológiai tanulmányait. Közben 1957. augusztus 22-én pappá szentelték. 1960-ban az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Ezután főként az emigráns magyarok lelki gondozásával foglalkozott Hollandiában: 1961–9-ben Amszterdamból és 1970–1-ben Nijmegenből. 1972–82 között a belgiumi Leuvenben a P. Muzslay István által alapított magyar egyetemista kollégiumot vezette. 1982–90 között Frankfurtban lett a magyarok lelkipásztora. 1991-ben hazatért Mo.-ra. 1991–2-ben Hódmezővásárhelyen, 1993-ban Szegeden volt az újoncmester helyettese. Utána is Szegeden maradt, és lelkipásztorkodással foglalkozott haláláig.

Nyirő Ádám

1723. okt. 2. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1738. okt. 18. Trencsén. Psz. 1752. F. 1757 febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1783. Győr.

Győrben született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1742-ben Egerben grammatikát tanított. 1743–5-ben bölcseletet tanult Kassán. Utána két évig Kolozsváron, egy évig Budán tanított. 1750–3-ban Grazban végezte a teológiát. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Pozsonyban retorikát tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1756-ban Budán etikát és természetjogot tanított. 1757–60 között három évig magyar ünnepi hitszónok és könyvtáros, a negyedikben a bölcselet tanára volt. 1762-től egy-egy évig Zágrábban és Győrben kontroverziát, Budán kazuisztikát, két évig Kassán egyházjogot és egy évig Kolozsváron kontroverziát tanított. 1768–71-ben Győrben, 1772-ben Budán teológiát adott elő. 1773-ban Nagyszombatban volt házgondnok. 1783-ban Győrben halt meg. A feloszlatás után Kassán élt, ott halt meg 1784-ben.
O, Ó

Beckx Pieter Jan

1795. febr. 8. Zichem. Nyelv: francia. SJ 1819. okt. 29. Hildesheim. Psz. 1819. márc. 6. Mechelen. F. 1830. júl. 31. Köthen. Tartományfőnök 1852–3. Rendfőnök 1853. júl. 2. Róma. †1887. márc. 4. Róma.

A belgiumi Zichemben született. Iskolai tanulmányait Testeltben és Aarschotban végezte. 1815-ben a mecheleni szemináriumba lépett be, ahol 1819-ben pappá szentelték. Néhány hónapi lelkipásztori munka után Ukkelben, még abban az évben a németországi Hildesheimben lépett be a Társaságba. A próbaidő után két évig még teológiát és szentírástant tanult. 1823–6 között a hildesheimi egyházmegyei szemináriumban kánonjogot tanított és a növendékek lelkiatyja volt.,
1825-ben az anhalt-kötheni hercegi pár áttért a katolikus vallásra, ami nagy feltűnést keltett, mert a hercegnő III. Frigyes porosz királynak volt a testvére. A következő évben Beckx a hercegi pár gyóntatója és a kis kötheni rezidencia házfőnöke lett. 1830-ban a kötheni herceg váratlanul meghalt. Özvegye Bécsbe költözött, és magával vitte gyóntatóját is. Beckx ott híres szónokká lett, és aktívan részt vett jezsuita intézmények alapításában Grazban, Innsbruckban, Linzben és Veronában. 1847-ben az osztrák rendtartomány választottjaként vett részt a prokurátorok nagygyűlésén. A következő évben, a hercegnő halála után, vissza kellett térnie Belgiumba, ahol a tartományfőnök titkára és a leuveni teológiai főiskola rektora lett. 1852-ben újra Bécsbe került, ahol elérte a dekrétum visszavonását, mely tiltotta az osztrák birodalom területén a jezsuita iskolák létesítését. 1852 őszén osztrák tartományfőnök lett, és mint ilyen vett részt a következő, új rendfőnököt választó nagygyűlésen, amely 1853. június 22-én kezdte el munkáját. A július 2-i első választásnál az ötvenegy szavazatból huszonhéttel ő lett a rendfőnök. A tizenegy dekrétum közül a fontosabbak a következők voltak: 1. A Társaság védelme a támadások ellen. 2. Okosság és ítélőképesség a folyóiratok olvasásánál. 6. A népmisszionáriusok alaposabb képzése. 7. A kollégiumokban lehetőleg egy tanárnak kell tanítania az összes tantárgyat. A tartományfőnököknek kell gondoskodniuk a megfelelő tankönyvek kiadásáról. 8. A bölcseleti tanulmányok időtartama három év. 9. Csak a generális engedélyével lehet kereskedelmet tanítani. 10. A jezsuita püspököknek szavazati joguk a nagygyűlésen. 11. Létrehozzák az angol asszisztenciát.
A Társaság visszaállításakor a rendi kormányzat székhelye Róma volt. 1870-ben, az olasz állam megalakulásakor, a Firenze melletti Fiesoléba kellett költöznie, ahonnan csak 1895-ben térhetett vissza ismét Rómába. A rend betiltása egyes országokban tovább folyt: 1854-ben és 1868-ban Spanyolországban, 1859–60-ban Nápolyban, Szicíliában és Közép-Olaszországban, 1872-ben Németországban, 1873-ban Rómában és 1880-ban Franciaországban. Mindennek ellenére a Társaság létszáma az 1853-as 5209-ről 1887-re 12 707-re emelkedett.
Kormányzása módszerében fontos szerepet játszottak levelei, amelyeket az egész Társasághoz vagy csak a tartományfőnökökhöz intézett, összesen tizennégyet. Jól megszerkesztett levelek voltak, gyakran eredetiek, tele praktikus megjegyzésekkel. Soha nem feledkezett meg az éppen szétszóratásban élő rendtársakról. Például második levele Szent Ignác szelleméről felhívja a figyelmet okosságára, de megengedi, hogy a Társaság apostoli céljainak megfelelően szabadjon változtatni, de az ő szellemében. Talán legszebb levelét Fiesoléból írta 1871. november 1-jén, amelynek témája: hogyan kell viselkednünk az egyház és a Társaság üldöztetésekor. 12. levelében apostoli lelkületet követel főleg a szegények, a fiatalok és azok iránt, akik minden kapcsolatot feladtak az egyházzal. Feltűnő, hogy alig említi a szeplőtelen fogantatást, a pápa tévedhetetlenségét és primátusát.
A tanulmányi rendben tekintetbe veszi a tudomány fejlődését. A bölcseletben az első év anyaga: a logika, az általános metafizika és a matematika elemei; a másodiké a speciális metafizika, valamint a fizika második és harmadik része; a harmadiké a metafizika speciális problémái és az etika. Az etika egyes tételeiben Kant, Rousseau, a szocializmus és a kommunizmus tanait kell megcáfolni. A speciális metafizikában az ismeretelméletnél és az ideák keletkezésénél szintén Kant az ellenfél. Az egyház és az állam viszonyáról szabad tárgyalni, de az egyház világi hatalmáról nem. A vallásszabadság témájánál ajánlja a mérsékletet és a bölcsességet. A tanulmányi rendhez hozzáfűz nyolcvanegy tételt, melyek tárgyalását kerülni kell.
P. Beckx 1872. január 1-jén az egész Társaságot felajánlotta Jézus Szentséges Szívének. Kormányzása alatt a külmissziók jelentős fejlődésnek indultak. Ennek két fő oka volt. Egyik, hogy a gyakori üldözések Európában több jezsuitát tettek szabaddá a missziós munkára, a másik a hivatások nagy száma. Kuba, Kolumbia, a Fülöp-szigetek az első nagy állomással a leprás betegek számára, Madagaszkár, Zambezi és XIII. Leó pápa kérésére Örményország. 1858-ban nyílt meg Rómában a Latin-Amerikai Kollégium, Avignonban az első apostoli iskola missziós hivatások számára. 1873-ban megjelent az első missziós folyóirat, a német „Katolikus Missziók”.
Ezekre az évtizedekre esik számos más ismert jezsuita folyóirat indulása is. Az elsők közé tartozott még 1850-ben az olasz Civiltà Cattolica IX. Piusz pápa támogatásával és P. Roothaan csekély szimpátiájával. P. Beckx kormányzása alatt jelent meg 1864-ben a The Month Angliában; 1865-ben az Études Franciaországban és a Stimmen aus Maria Laach (később Stimmen der Zeit) Németországban; 1868-ban a Studiën Hollandiában; 1873-ban a The Irish Monthly Írországban; 1884-ben a Przegląd Powszechny Lengyelországban; a természettudományos ismertető folyóirat, az Annales de la Société scientifique de Bruxelles 1875-ben, és Innsbruckban a Zeitschrift für katholische Theologie 1877-ben, két évvel azután, hogy az ottani egyetem teológiai kara újra jezsuita vezetés alá került. 1882-től jelent meg Belgiumban az Analecta Bollandiana, valamint 1870–90 között a németországi Maria Laachban a Collectio Lacensis Conciliorum. Itt kell még megemlítenünk, hogy 1864-ben a belgiumi Drongenban nyílt meg az első lelkigyakorlatos ház.
Beckx kormányzása alatt ádáz küzdelem folyt az ultramontanizmus és a liberalizmus között, aminek súlyos következményei voltak a Társaság életére is. A fő vád a rend ellen az volt, hogy vallási egyeduralmat (klerikális teokráciát) akar létrehozni, s e támadásban a Civiltà Cattolica egyes cikkeire hivatkoztak. Nem tagadható, hogy ezek a Vatikán és talán IX. Piusz pápa befolyására vezethetők vissza. A lapban 1859-től a Pápai Állam védelme, 1864-ben a „Syllabus” és 1870-ben a pápai egyeduralom voltak a vitatott témák. Ezek következményeként a rendfőnökségnek el kellett hagynia Rómát, és Fiesoléba, Firenze közelébe kellett költöznie. Otto von Bismarck német kancellár kultúrharcában kitiltották a jezsuitákat Németországból, és Franciaországot is újra el kellett hagyniuk. P. Beckx, amit csak tudott, megtett az üldözöttek védelmében. Az I. Vatikáni Zsinaton a hét jelen levő jezsuita püspökkel és személyes teológusával, P. Victor de Buckkal mindent elkövetett a béke fenntartására.
A prokurátorok háromévenként tartandó kongregációiból csak ötöt tudtak megtartani a zavaros olaszországi helyzet miatt. 1883. szeptember 16. és október 23. között Rómában zajlott a XXIII. általános nagygyűlés, amelyen a rendfőnök magas kora miatt már az első szavazattal vikáriussá választották utódlási joggal a svájci Anton Anderledyt. A dekrétumok között megemlíthetjük a reakciót a katolikus liberalizmusra. A teológiában Szent Tamás tanait tették kötelezővé; ajánlották az apostoli iskolákat és a prokurátorok háromévenként tartandó kongregációit.
P. Beckx 1853-ban létrehozta az angol asszisztenciát. Újabb rendtartományok alakultak: Írország (1860), Missouri, Champagne, Aragónia, Kasztília (1863), osztrák–magyar (1871), Toledo, Portugália (1880); missziók az Egyesült Államokban és Kanadában.
1883-tól a rendfőnöki teendőket szűkítette a XXIII. rendi nagygyűlés és XIII. Leó pápa. Beckx a következő évben visszatért Rómába az újoncházba, ahol 1887. március 4-én meghalt. Harmincnégy évig kormányozta a Jézus Társaságát. Bár szegény sorból származott, magabiztosan mozgott korának nagyjai között. Kormányzási idejének zavaros évei alatt hirdették ki a Szeplőtelen Fogantatás, a pápai hatalom és a tévedhetetlenség dogmáit. Tény azonban, hogy ezekért a Társaságnak is nagy árat kellett fizetnie. A gyakori üldözéseket és tilalmakat a különböző országokban nem lehet pozitívan értelmezni. A visszaállított Társaság örökölte a 18. századbeli gyűlöletet a gallikánok, a janzenisták, az enciklopedisták és a szabadelvűek részéről, elég Hugues-Félicité Robert de Lamennais-ra gondolni Franciaországban, Vincenzo Giobertira Itáliában és Ignaz von Döllingerre Németországban. P. Beckx hosszú kormányzása a Társaság életében minden nehézség ellenére pozitív volt.

Benkő Antal

1920. júl. 7. Paks. SJ 1938. aug. 14. Psz. 1947. jún. 26. F. 1955. aug. 15. †2013. nov. 24. Pilisvörösvár.

A budai Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1941–4 között Kassán tanult filozófiát. 1944-ben kezdte el teológiai tanulmányait, de hamarosan külföldre ment és Rómában végzett 1948-ban. Münsterben végezte a terciát, majd 1949–54 között pszichológiát tanult; Leuvenben doktorált. 1954-ben Brazíliába küldték, Nova Friburgóban kezdett filozófiát és pszichológiát tanítani, amit Rio de Janeiróban folytatott, 1957–75 között a katolikus egyetemen. Megalapította a Pszichológiai Intézethez csatolt Pszichológiai Tanácsadó Központot. 1968-ban megszervezte és 1972-ig vezette az egyetem teológiai szakterületét. 1972–5 között az egyetem akadémiai rektorhelyettese volt. 1975-ben visszatért Európába, 1975–86 között Klagenfurtban a Szolgálat című folyóiratot szekesztette, közben a rendház gazdasági vezetője is volt. 1986-ban a folyóirattal Bécsbe költözött. 1989–92 között a burgenlandi szeminárium spirituálisa volt. 1993–6 közöt a Vatikáni Rádió magyar adásának a szerkesztője Rómában. 1997–2000 között pszichológiát tanított Bp.-en, a katolikus egyetemen. 1998-ban a pécsi szemináriumban, majd 2000-ben a bp.-i Központi Szemináriumban volt spirituális, 2001-ben pedig egy évig novíciusmester. 2003-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított. 2010-től a pilisvörösvári szociális otthonban koordinátor.

Hauer Ferenc

1874. júl. 27. Esztergom. Nyelv: magyar. SJ 1897. júl. 29. Nagyszombat. Psz. 1893? F. 1911. aug. 15. 4 fog. prof. Kalocsa. †1946. okt. 4. Pécs.

Világi papként, 1897-ben lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A kétéves próbaidő után Pozsonyban két évig bölcseletet és Innsbruckban teológiát tanult. 1904-ben Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Kalocsán volt nevelő. Utána három évig Bp.-en tanult történelmet és földrajzot, letette az államvizsgát. 1909–15 között Kalocsán, 1916-tól haláláig Pécsett tanított főleg történelmet és földrajzot. Kalocsán nagy szakértelemmel gondozta a földrajzi és éremgyűjteményeket, Pécsett pedig a földrajzi szertárat.

Thot (Tödt) Gergely, testvér

1616. márc. 9. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1643. dec. 13. Bécs. F. 1654. jún. 21. C. t. Kassa. †1672. okt. 8. Tállya.

Gyöngyösön született, Bécsben lépett be testvérként a Társaságba. A kétéves próbaidő után rögtön a hódoltsági misszióba küldték. 1646–9-ben Koppányban, 1650–1-ben Pécsett, 1662-ben Andocson dolgozott. 1653–4-ben Kassán, 1655-ben Ungváron a gazdaságban alkalmazták. 1656-ban Kassán a gazdasági ügyek intézőjének segített. A következő évben Nagyszombatban bevásárló, 1658-ban Pozsonyban portás, majd 1659-től haláláig Kassán a gazdasági ügyek felelősének mukatársa volt.

Szokoli Ferenc

1909. ápr. 6. Veszprémvarsány. SJ 1938. ápr. 28. Bp. †1984. ápr. 28. Győr.

1938–40 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius. 1941-ben Szegeden, 1942-ben a Manrézában, 1943-ban újból Szegeden dolgozott szabóként. 1944–50 között a Manrézában szabó, portás, ruhatáros volt.

Gömöri Pál (kínai nevén: Mej Cengcsun)

1917. júl. 3. Kecskemét. SJ 1931. ápr. 15. Bp. F. 1941. aug. 15. Taming. †1992. febr. 16. Tajpej.

Vallásos parasztcsaládban született, két nővére szintén szerzetesrendbe lépett. Eredetileg a bognármesterséget tanulta, majd belépett a Jézus Társasága zugligeti noviciátusába. Ennek elvégzése után a nagykapornaki uradalomba küldték, de innét a kínai misszióba vágyott, ezért önként jelentkezett. Szerény iskolázottsága ellenére jó nyelvérzéke volt, még a misszió előtt Franciaországban franciául, majd Kínában kínaiul, a Fülöp-szigeteken angolul, majd mindenütt helyi nyelveken tanult. 1934-ben érkezett Kínába, a tamingi misszióban húsz évet töltött, igen változatos munkakörökben: a szakács-, kertész- és asztalosmesterséget gyakorolta. Majd speciális orvosi képzésben részesült, utána betegkezelő, gyógyszerkészítő lett, valamint kisebb sürgős sebészeti beavatkozásokat is végzett. 1938-tól a tamingi misszió déli központjába, Pujangba került, ahol tizenhat évig P. Lischerong Gáspár egyik legmegbízhatóbb segítségének bizonyult. Amikor 1945-ben a kommunisták elfoglalták a missziót, F. Gömöri tovább folytathatta gyógyító munkáját, mivel a helyi protestáns kórház orvosa a háborús viszonyok miatt visszatért hazájába, de praxisát és modern felszerelését átadta neki. Ezek után sokáig az egész megyében egyedül gyógyított, dr. Wiger jezsuita missziós orvos receptjeit véve alapul, a Kínában található gyógynövényekkel kombinálva készítette el gyógyszereit. Híres lett találmánya, a kecsketej injekció általi alkalmazása. Amint növekedett tapasztalata, egyre bonyolultabb műtéteket végzett, a háborús időkben sokat amputált. Azonban 1953-ban a hatóságok letartóztatták, és koholt vádak alapján, Kajfengben kilenc hónapig magánzárkában tartották, majd 1954-ben kiutasították Kínából. Három hónapot töltött Hongkongban, Fülöp-szigeteki vízumára várva. A manilai menekült-skolasztikátusban zöldséget-gyümölcsöt termesztett, valamint a sertés- és a baromfitelepet gondozta. Amikor megnyílt a vietnami jezsuita misszió, és Dalatban megalakult a X. Piusz pápáról elnevezett teológiai akadémia, F. Gömörit küldték, hogy segítsen felépíteni az intézményt. Később Saigonba került, és a noviciátus gazdaságát vezette. Amikor a kommunisták elfoglalták Dél-Vietnamot, ismét távoznia kellett. Előbb Rómába küldték fél év szabadságra, közben hazalátogatott Mo.-ra. 1976-tól csatlakozott a tajvani magyar jezsuita misszióhoz, először Pucében mint asztalos dolgozott, Tonanban és környékén ministráns- és énekesklubokat szervezett. Majd Jaschkó István SJ lucaói Szent Család kórházában tevékenykedett, a fogyatékos gyermekek ellátásáról gondoskodott, csirke- és kacsafarmot rendezett be, a Mo.-ról küldött vesszőkkel pedig a hegylakók gyümölcsfáit oltotta be. Élete utolsó éveiben Alzheimer-betegségben szenvedett, egy idősek otthonában kezelték; epekőműtéte után már nem tért vissza az ereje, a tajvani Tajpejben hunyt el.

Pierer József

1732. nov. 1. Oszlop. Nyelv: német, horvát. SJ 1749. okt. 14. Trencsén. Psz. 1760. Nagyszombat. F. 1765. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1805. júl. 5. Győr.

Oszlopon született, Budáról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1752–4-ben Győrben tanított. 1755-ben Nagyszombatban matematikát tanult. A következő két évben Kőszegen volt tanár. 1758–61 között teológiát tanult Nagyszombatban. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Nagybányán grammatikát tanított. 1763–73 között a bécsi Theresianumban tíz évig magyart, és a végén két évig történelmet is tanított. A feloszlatás után győri kanonok, nagyprépost, majd tinini címzetes püspök lett.

Kanislich Antun

1699. nov. 6. Pozsega. Nyelv: horvát. SJ 1714. okt. 27. Bécs. Psz. 1728. Nagyszombat. F. 1733. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1777. aug. 24. Pozsega.

Pozsegán született, de Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Varasdon tanított. 1719–21-ben Grazban bölcseletet tanult. 1722–4-ben Zágrábban és a következő évben Varasdon volt középiskolai tanár. A teológiai tanulmányokat 1726-ban Grazban kezdte és Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1728-ban. Judenburgban volt harmadik probációban. 1731-ben Pécsett volt hitszónok és lelkipásztor. A következő években ezt a munkát folytatta 1732–3-ban Zágrábban, utána négy évig Pozsegán és két évig Eszéken. 1740-ben Zágrábban házgondnok, 1741–3-ban Péterváradon hitszónok és 1744–5-ben Pozsegán házgondnok volt. A következő években újra főleg lelkipásztorkodással foglalkozott, 1746–7-ben Pécsett, 1748-ban Pozsegán és 1749–52-ben Varasdon. 1753–73-ban Pozsegából kormányozta a nagy zágrábi egyházmegyéből leválasztott területet. Ismert költő és író volt, aki nagy gonddal és jó stílusérzékkel írta műveit, így hozzájárult a horvát irodalmi nyelv fejlődéséhez.

Ádám Jenő

1907. április 7. Tokaj. SJ 1923. szept. 7. Psz. 1935. jún. 29. F. 1937. febr. 2. Szeged. †1991. jún. 25. Pannonhalma.

1923–5-ben Érden volt skolasztikus novícius, 1926–7 folyamán a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1928–30-ban Kalocsán szakaszprefektus. 1932–4-ben Innsbruckban, 1935-ben pedig Szegeden teológiai tanulmányokat folytatott. Szegeden végezte a terciát 1936-ban. 1937–9-ben Szegeden, az egyetemen készült az államvizsgára németből és franciából, majd 1940–2-ben Pécsett, 1943–50-ben Kalocsán tanított. 1949-ben lelkész, a kisszemináriumban tanított németet. 1951–62-ben Kalocsán általános iskolában tanított, majd 1962–8-ban Pakson, 1968–81-ben pedig Nagyszékelyen. 1981-ben vonult be Pannonhalmára.

Cseplény (Csepelényi) Ferenc

1676. jan. 6. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1691. okt. 9. Trencsén. Psz. 1705. Graz. F. 1709. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1737. máj. 27. Buda.

Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy-egy évig Sopronban és Pozsonyban tanított. 1696–8-ig Nagyszombatban tanulta a bölcseletet. Utána Kolozsváron volt tanár. 1702-ben Bécsben kezdte a teológiai tanulmányokat, melyeket egy év múlva Grazban folytatott. 1706-ban a harmadik próbaévre Judenburgba került. Utána két évig Komáromban tanított. 1709–13-ban Nagyszombatban négy évig bölcselettanár volt, majd szemináriumi rektor. A következő évben Grazban kazuisztikát adott elő. 1715–21 között Kassán teológiát és szentírástant tanított. 1722-ben kezdte elöljárói pályafutását: 1722–8 rektor és újoncmester Trencsénben, 1729–31-ben Pozsonyban rektor, 1732–6-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárja és 1736. július 8-tól haláláig Kassán rektor volt, de Budán halt meg.

Carrillo Alfonso

1553 k. Alcalá de Henares. Nyelv: spanyol. SJ 1571. márc. 11. Toledo. F. 1590. márc. 24. 4 fog. prof. Bécs. 1600–6: tartományfőnök. †1618. okt. 22. Róma.

Rómában végezte a teológiát, utána kb. tíz évig tanította azt Párizsban és Bécsben. 1591-ben érkezett Erdélybe, ahonnan 1588-ban kiűzték a jezsuitákat. Küldetésének célja vallásos volt: a fiatal fejedelmet, Báthory Zsigmondot megtartani a katolikus vallásban, azt megerősíteni, és egyengetni az utat, hogy a Jézus Társasága visszatérhessen a fejedelemségbe. A törökök ellen vívott tizenöt éves háború idején a politikával is foglalkoznia kellett. Erdély helyzete a Habsburg és az Oszmán Birodalom között katonai és politikai szempontból nagyon fontos volt. Belső politikai küzdelmek után a fejedelemség kivonta magát a törökök befolyása alól, és a keresztény oldalhoz csatlakozott. Ehhez azonban szüksége volt a királyi Mo. és a császár, II. Rudolf támogatására. VIII. Kelemen pápa is helyeselte ezt a választást. Így lett Carrillo a fejedelem megbízottja a Rómában, Madridban és Prágában a császári udvarban lefolyt tárgyalásokon. Szerepe volt Zsigmond fejedelem házasságkötésében Mária Krisztierna főhercegnővel. Carrillo elérte azt is, hogy a jezsuiták visszatérhettek Erdélybe, és negyven év után a katolikus püspök is elfoglalhatta székhelyét Gyulafehérváron. Az állhatatlan Zsigmond 1598-ban lemondott, amit Carrillo sem tudott megakadályozni, s mivel sokan őt okolták a fejedelem lemondása miatt, neki is távoznia kellett az országból. 1600-ban Vágsellyén lett rektor, és 1601–8-ban az osztrák rendtartomány főnöke. Erősen dolgozott a katolikus egyház megújulásán, mely munkában sokat segítettek kapcsolatai a császári udvarral és a magyar főúri körökkel. Ő térítette meg Forgách Simont is. 1603-ban részt kellett vennie a regensburgi birodalmi gyűlésen mint a pápai legátus tanácsadója. Rómában azonban kegyveszett lett, mert az ausztriai Ebendorfban elfoglalta az Ágoston-rendi kolostort, melyet a császár ajándékozott a Társaságnak. 1604-ben Erdélybe ment, hogy helyreállítsa a kolozsvári kollégiumot, melyet az unitáriusok leromboltak. Császári megbízatásból Rómába és Madridba kellett utaznia, hogy segélyt szerezzen a törökellenes háborúhoz. Az ausztriai diplomáciai szolgálatának megszűntekor Acquaviva rendfőnök Spanyolországba küldte. 1613–4-ben a kasztíliai rendtartomány vizitátora lett. A következő évben a VII. Általános Rendgyűlés a rendfőnök asszisztensévé választotta, de három év múlva meghalt. Kiterjedt levelezése mutatja, hogy megfontolt, jó ítélőképességű ember volt. Majdnem harminc évig látott el felelősségteljes feladatokat az erdélyi fejedelmi udvarban mint gyóntató és a rendben mint elöljáró. Politikai levelezésében láthatjuk, hogy diplomáciai tevékenységét is mint a kereszténység szolgálatát fogta fel, és Közép-Európában sokat tett az egyház megújulásáért.

Kalatay Ferenc

1722. okt. 1. Ófalu. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1744. nov. 20. Bécs. Psz. 1757. ápr. 22. Lőcse. F. 1762. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1795. márc. 27. Nagyvárad.

Ófalun született, logikusként Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Fiuméban grammatikát tanított. 1748–50-ben Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Trencsénben, Gyöngyösön és Esztergomban tanított középiskolában. 1754–7-ig Kassán tanult teológiát. Lőcsén szentelték pappá 1757-ben. Utána Egerben volt harmadik probációban. 1759-ben Nagybányán, 1760–1-ben Trencsénben tanárkodott. 1762–3-ban bölcselettanár volt Budán. 1764–73-ban a Pálffy Leopold-hadtestnél működött mint tábori lelkész. A Társaság feloszlatása után folytatta munkáját ugyanott. 1780-ban II. József császár kíséretéhez tartozott annak oroszországi útján. Lembergben lett kanonok és a Galíciában működő tábori lelkészek főnöke. 1787. augusztus 21-én nevezték ki nagyváradi püspöknek. Első intézkedései közé tartozott az egyházmegye canonica visitatiója.

Koromvillás Fülöp, testvér

1858. ápr. 21. Kiskunmajsa. SJ 1886. május 5. Nagyszombat. F. 1898. febr. 2. Kalocsa †1918. nov. 9. Ungvár.

1886–8 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1889–93 között Szatmárnémetiben tevékenykedett mint szakács, pék, ruhatáros. 1894–7 között Nagykapornakon volt szakács, ruhatáros és házi mindenes. 1898-ban Kalocsán betegeskedett. 1899–1903 között Nagykapornakon volt szakács, ruhatáros és házi mindenes. 1904–7 között Szatmárnémetiben volt szakács, ruhatáros, a szolgák felügyelője és házi mindenes. 1908-ban Bécs-Kalksburgban, 1909–11 között Pozsonyban volt szakács. 1912–4-ig Nagykapornakon szolgált mint szakács, ruhatáros és kertész. 1915-ben Szatmárnémetiben volt ruhatáros és házi mindenes. 1916-ban Nagykapornakra került mint szakács, ruhatáros, kertész és betegápoló; 1917–8-ban Szatmárnémetiben volt házi mindenes, majd Ungváron betegeskedett.

Wujek Jakub

1541 k. Wągrowiec. Nyelv: lengyel. SJ 1565. júl. 25. Róma. Psz. 1568. okt.–nov. Pułtusk. F. 1571. júl. 14. 4 fog. prof. Poznań. †1597. júl. 27. Krakkó.

A lengyelországi Wągrowiecben született, valószínűleg ott és a sziléziai Boroszlóban tanult. 1562-ben Uchański boroszlói püspök unokaöccseit kísérte tanulmányútra Bécsbe, ahol maga is megszerezte a bölcsészdoktori címet. 1565-ben Rómába ment, ahol belépett a Társaságba. A Római Kollégiumban teológiát és héber nyelvet tanult. 1567-ben visszatért Lengyelországba. 1568-ban Pułtuskban szentelték pappá. 1571–3-ban Poznańban, 1578–9-ben Wilnában volt rektor. 1580–4-ben Kolozsváron volt rektor, 1587–8-ban és 1595–7-ben az erdélyi tartományfőnök-helyettesi hivatalt viselte. Így vezető helyen élte meg a rend kiűzetését Erdélyből, de részt vett a visszaállítás nehézségeiben is. Ismert volt szigoráról. Magyar alattvalóival, főleg Szántó Istvánnal, nem találta meg a kapcsolatot. Lengyelországban a katolikus megújulás egyik vezető személyisége volt. Szentírásfordítása igazi irodalmi mű lett szentbeszédeivel együtt.

Mercatoris Mátyás

1617. febr. 23. Pónik. SJ 1649. nov. 12. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1660. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1678. febr. 22. Turóc.

Harminckét éves korában világi papként lépett be a Társaságba. Bécsben volt újonc, de egy év után már Nagyszombatban tanított grammatikát, és részt vett a templomi munkában is. 1654-ben Trencsénben hitszónok és házi lelkiatya volt. 1655–6-ban ugyanilyen feladatkörökben dolgozott Szepesváralján is. 1657-ben Nagyszombatban házgondnok volt, intézte a gazdasági ügyeket, és hitoktatóként is működött. 1658–9-ben másodmagával Rozsnyón, 1660-ban Trencsénben volt lelkipásztor. 1661–3-ban az Illésházy család bajmóci birtokain volt lelkipásztor. Továbbra is megmaradt haláláig ebben az emberek vallási életét előmozdító munkában Kassán, Trencsénben, Lőcsén, Besztercebányán és Turócon, ahol hatvanegy éves korában halt meg.

Komáromi Ambrus

1743. dec. 30. Abaszéplak. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1759. okt. 17. Bécs. Psz. 1771. Nagyszombat. †1825. Lelesz.

Abaszéplakon született, Kassáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1763-ban Eperjesen grammatikát tanított. 1764–5-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1766–7-ben Szakolcán, 1768-ban Esztergomban volt középiskolai tanár. A teológiai tanulmányokat is Nagyszombatban végezte 1769–72-ig. Kassán retorikát tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. Utána Kassán maradt gimnáziumi tanárnak. 1795-től az akadémia hitszónoka volt. Utolsó éveit Leleszen töltötte.

Jakab Benjamin

1903. máj. 8. Kolozsvár. SJ 1930. márc. 18. Érd. Psz. 1938. jún. 26. Szeged. F. 1941. febr. 2. C. sp. Pécs †1950. júl. 5. Kistarcsa.

Gimnáziumi érettségije után három évig a kolozsvári egyetem orvosi karán tanult. A Társaságba Bp.-en, a Manrézában lépett be. Bölcseleti tanulmányait a dél-németországi Pullachban, a teológiát Szegeden, a harmadik próbaévet pedig az osztrák St. Andräban végezte. Egy-egy évet töltött lelkipásztori munkában Pécsett, Kolozsváron és Hódmezővásárhelyen. Igazi működési területe azonban a bp.-i Jézus Szíve-templom lett, ahol egyike volt a legkeresettebb gyóntatóknak. Az 1950-es elhurcolásnál a Szolnok megyei Homokra (ma Tiszaföldvár része) vitték, ahonnan több társával együtt megszökött. Egy vasútállomási igazoltatásnál azonban elfogták és Bp.-re, onnan pedig Kistarcsára szállították. Rövidesen súlyosan megbetegedett és kellő orvosi kezelés hiányában meghalt.

Landovics István

1635. aug. 25. Győr. Nyelv: magyar. SJ 1652. okt. 13. Bécs. Psz. 1664. Graz. F. 1674. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1690. febr. 6. Nagyszombat.

Bécsben végezte a noviciátust, majd Grazban a bölcseletet. Három év középiskolai tanítás következett Sopronban és Győrben. A teológiai tanulmányokat szintén Grazban végezte 1661–4-ben, majd a harmadik próbaévet Judenburgban. 1666-tól huszonnégy éven át keresett hitszónok volt. Egyes jelentésekkel ellentétben csak életének utolsó évében volt beteg. A rend fontosabb mo.-i házaiban működött: háromszor Nagyszombatban, azután 1668-ban Kassán, 1670–3-ban Sopronban és 1679–83-ban Győrben. Élete vége felé kiadott két nagy kötet prédikációt, bennük három-négy beszédet minden vasár- és ünnepnapra. Pázmány vagy Káldi nagyságát nem érte el. Célja volt, hogy a török uralom alól felszabadult területek papságának nyújtson segítséget. Beszédei morális tartalmúak voltak, melyek a hitet feltételezték. Ezért egyenesen az akaratra és az érzelmekre hatottak.
Életrajzi adatai között hibásak is szerepelnek, melyek őt valószínűleg Landovics Györggyel tévesztik össze. Hogy az öccse volt-e, nem lehet tudni. Moldvai és oláhországi missziós tevékenységének, amint Sommervogel írja, vagy erdélyi és hódoltsági működésének, amiről Szinnyei beszél, a forrásokban nincs semmi nyoma.

Borhi György

1672. ápr. 15. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1690. okt. 8. Trencsén. Psz. 1703. Nagyszombat. †1704. márc. 26. Pécs.

Pozsonyból Trencsénben lépett be a Társaságba. Kőszegen grammatikát tanított. 1695–7-ben végezte a bölcseleti tanulmányokat Grazban, majd Esztergomban volt két évig tanár. A teológiát Bécsben kezdte és Nagyszombatban fejezte be. Ott szentelték pappá 1703-ban. Pécsre került hitszónoknak, ahol 1704-ben az ortodox szerbek támadásakor több társával együtt megölték.

Szittyai Dénes

1887. dec. 30. Verbó. Nyelv: magyar. SJ 1904. aug. 1. Nagyszombat. Elb. 1925. †1957. aug. 22. Bp.

A Jézus Társaság második korszakában a magyar rendtagok közül az első igazán nagy formátumú történész Szittyai Dénes volt. Mindössze két évtizedet (1904–1925) töltött a jezsuita rendben, ebből az első 15 esztendő a szokásos tanulmányokkal telt. Ennek ellenére bámulatos munkabírással és koncepciózus elszántsággal gyűjtötte, másolta és katalogizálta a rend magyarországi és európai történetére vonatkozó forrásokat. A hazai levéltárak és könyvtárak mellett dolgozott a rend központi (1893-ban a hollandiai Exatenbe menekített) levéltárában, majd Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megbízásából kutatott a spanyolországi Simancasban is. Részben az ő nevéhez is fűződik a magyar rendtartomány történeti levéltárának megalapítása, amelybe számos (sajnos azóta nagyrészt elveszett) 16–17. századi dokumentumot is összegyűjtött. Rövid tanárkodás és levéltárosi munka után, 1925-ben elhagyta a rendet, ekkor Prohászka Ottokár átvette a székesfehérvári egyházmegyébe, püspöki titkárrá nevezte ki. Pártfogójának halála után a következő két évtizedben összesen nyolc településen szolgált káplánként, köztük 1927–31 között Alcsúton Habsburg József királyi herceg udvari papja volt, majd 1948-ban az Oktatási Minisztérium alkalmazásába lépett, aminek következtében Shvoy Lajos püspök kiközösítette. A kommunista hatóságok 1949-ben a kistarcsai internálótáborban tartották fogva. A sorozatos csalódások, kielégítetlen ambíciói és a meg nem értettség hatására élete végén eltávolodott a katolikus egyháztól, ennek beszédes tanújele, hogy kéziratait részben az MTA Könyvtárára, részben a Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltárára hagyta. Jezsuita vonatkozású forrásgyűjtésének jelentős részét viszont a rend kilépése után megtartotta, megteremtve ezzel a történeti levéltár alapjait.

Kiffer (Kieffer) Anton

1679. okt. 11. St. Pölten. Nyelv: német. SJ 1695. okt. 10. Bécs. Psz. 1709. Bécs. F. 1711. febr. 2. C. sp. Pozsony. †1739. ápr. 23. Belgrád.

Az ausztriai St. Pöltenben született, Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ott végezte el a tanárképzőt is. 1700–2-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig ott, Pozsonyban, majd újra Grazban tanított középiskolában. A teológiát 1706–9-ben Bécsben végezte. A harmadik próbaévre is oda került. Szinte egész életében kisebb rendházakban volt elöljáró és lelkipásztor. 1711-ben Pozsonyban a S. Salvator rendházban hitszónok, 1712-ben Besztercebányán házgondnok, 1713–4-ben Steyrben, 1715-ben Sopronban hitszónok. 1716–7-ben Lipótváron, 1718–20-ban Varasdon, 1721–3-ban Nagyszebenben, 1724–9-ben Brassóban, 1730-ban Pozsonyban és 1731–2-ben Eszéken házfőnök volt. 1737-ben Millstattban hitszónokként működött. Élete vége felé, 1738-ban Grazban és 1739-ben Belgrádban lett házi lelkiatya.

Benyovszky Pál

1696. jan. 23. Benyov. Nyelv: szlovák. SJ 1712. okt. 26. Bécs. Psz. 1625. Nagyszombat. F. 1730. febr. 2. Nagyszombat. †1743. szept. 28. Pozsony.

Komáromból Bécsben lépett be a rendbe. Leobenben tanult a tanárképzőben, majd Pozsonyban tanított. A bölcseletet 1717–9-ben Grazban végezte. 1720–2 között Kassán, Eperjesen és újra Kassán tanárkodott. 1723–6-ban Nagyszombatban teológiát tanult, ahol 1725-ben szentelték pappá. A besztercebányai harmadik próbaév után Nagyszombatban egyházjogot tanult. Egész életében főiskolai tanár volt. 1729-től Nagyszombatban három évig bölcseletet, Grazban két évig kontroverziát és egyházjogot, Bécsben egy évig kontroverziát és újra Nagyszombatban nyolc évig teológiát tanított. Életének utolsó évében Pozsonyban volt rektor. Több vallásos könyvet írt.

Radányi (Szekulity) Rókus

1914. okt. 23. Bácsbokod. SJ 1930. júl. 30. Bp. Psz. 1942. május 13. F. 1946. febr. 2. †1978. jún. 28. New York.

Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban kezdte, a tanulást megszakítva, 1930-ban belépett a Jézus Társaságába. A noviciátus elvégzése után befejezte középiskolai tanulmányait, 1934-ben érettségizett Kalocsán. 1935–7-ben Bp.-en retorikus és filozófiahallgató, 1938–9 között Kalocsán magiszter volt. 1940–2-ben Szegeden tanulta a teológiát, ahol pappá szentelték: első miséjén két ünnepi szónoka is volt, az egyik horvátul, a másik magyarul beszélt. Papi működését Szatmárnémetiben kezdte, miniszter, konviktusi prefektus, a gimnáziumban hittantanár volt. Emellett a Kongreganista és a Kálvária című lapokat szerkesztette. 1948-ban pár hónapra Pécsre került, majd Bp.-re helyezték, a külföldi missziók prokurátora és a Katolikus Missziók szerkesztője, A Szív című újság segédszerkesztője, a templomban kisegítő lelkész volt. A szétszóratásban 1950-ben átvette a pécsi Jézus Szíve-templom vezetését, majd a Bártfai utcai templomban volt templomigazgató. 1953-tól előbb Gödrekeresztúron, majd 1955-től Pakson dolgozott káplánként. 1956-ban külföldre távozott. A hollandiai magyarok pasztorálását vette át. 1960-tól A Szív című újságot szerkesztette Amerikában, a hétvégéken pedig a passaici Szent István-plébánián lelkipásztori feladatokat vállalt. 1970–3 között Yonkersben volt a magyarok lelkésze. 1974–8-ban New Yorkban a provincia titkárságát vezette, az Anima Una és a Cor Unum folyóiratok szerkesztője volt.

Ritz Sándor, testvér

1916. jan. 15. Gyömrő. Nyelv: magyar. SJ 1937. júl. 1. Bp., Manréza. F. 1954. aug. 15. C. t. Róma. †1994. jún. 27. Róma.

Gyömrőn született tízgyermekes családban. Édesapja az I. világháborúban elesett. A bp.-i Manrézában volt újonc. Fogadalomtétele után 1943-ban behívták katonának. A háború végét Németországban élte meg, ahonnan nem tért haza Magyarországra. A München közelében fekvő Pullachban kapott beosztást. A házban rendi újoncok és tanuló rendtagok voltak, számuk meghaladta a kétszázat. 1946–50 között a délnémet rendtartomány katalógusában a beosztása „autóvezető”, vagyis „bevásárló” volt. 1950-ben az észak-olaszországi Chieribe került a magyar jezsuiták ottani tanulmányi házába szakácsnak. Velük maradt a belgiumi Leuven-Egenhovenbe való átköltözés után is, annak 1954-es feloszlásáig. Onnan a római Német–Magyar Kollégiumba rendelték. Ő lett az alkalmazottak vezetője, a ház gondnoka. 1967–93-ig a Pápai Biblikus Intézetben hasonló munkakörben dolgozott, mint korábban. Híres volt kezdeményezőkészségéről és szorgalmáról, ennek köszönhető a Német–Magyar Kollégium átalakított díszterme, a Biblikus Intézet kápolnája a liturgikus reform szellemében, valamint a jeruzsálemi Biblikus Intézet berendezése. Sokat foglalkozott a régi Chiesa di Santo Stefano Rotondóval, melyről az ismert római folyóirat, az Urbe két cikkét is közölte. A kilencvenes évek elejétől sokat betegeskedett. Az Írók Házában létesített gondozóotthon első lakói közé tartozott. Ott halt meg 1994. június 27-én.

Szendeczky István

1897. aug. 13. Nyírszőlős. SJ 1923. júl. 30. Érd. F. 1937. aug. 15. †1975. dec. 12. Szeged.

1923–5 között Érden volt testvérnovícius, 1926–32 között a pesti rendházban ebédlős, bevásárló, pincemester és házi kísérő, 1933-ban a Manrézában a noviciátusban ebédlős. 1934-ben Pécsett ruhatáros, 1935–43 között Kalocsán ruhatáros, házi mindenes és portás volt, majd a villában kertész, 1944-től Kassán kertész, pincemester és házi mindenes. 1946–9 között Szegeden templomgondnokként tevékenykedett. 1950-ben Kalocsán portás volt, majd Máriapócsra internálták. A szétszóratás idején 1950-től haláláig Szegeden volt sekrestyés.

Grossinger K. János

1728. szept. 2. Komárom. Nyelv: magyar, német. SJ 1744. nov. 3. Trencsén. Psz. 1758. Nagyszombat F. 1762. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1803. jan. 2. Komárom.

Komáromban született, Besztercebányáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt, majd egy évig grammatikát tanított Ungváron. Bölcseleti tanulmányokat folytatott 1749–51 között Kassán. Utána 1752-ben újra Ungváron és a két következő évben Komáromban tanított. 1755–8 között Nagyszombatban volt teológus. Utána a harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1760–2-ben Nagyszombatban nevelő volt a királyi konviktusban. A következő négy évben görög- és magyartanár volt a bécsi Theresianumban. 1768–70 között kontroverziát tanított Kassán. 1771–3-ban a Haller-ezred lelkésze volt. A Társaság feloszlatása után Komárom-Óvár plébánosa lett. Sokat utazott és Mo. természetrajzához gyűjtött adatokat. Összeállításában azonban nagyon rendszertelenül járt el. Öt kötet jelent meg nyomtatásban, és négy kéziratban maradt. Művének legnagyobb értéke az állatnevek felsorolása magyar, latin, német és szlovák nyelven.

Bernolák András

1727. okt. 4. Szlanica. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1743. okt. 17. Trencsén. Psz. 1758. F. 1761. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1788. júl. 21. Trencsénfürdő.

A középiskolát Esztergomban, próbaidejét Trencsénben, a tanárképzőt Szakolcán végezte. Bölcseletet 1747–9-ben Bécsben tanult, s utána két évig Selmecbányán tanította a grammatikát, majd újabb két évig Bécsben matematikával foglalkozott. 1754-ben Kolozsváron retorikát adott elő. 1755-től Nagyszombatban tanult teológiát. 1758-ban szentelték pappá. Egy évig Trencsénben volt hitszónok, utána a harmadik próbaévet végezte Selmecbányán. 1761-ben Nagyszombatban a királyi konviktusban felügyelő, majd két évig itt és egy harmadikig Trencsénben geometriával foglalkozott. 1765-ben Kassán héber- és görögtanár volt. A következő évtől a feloszlatásig Nagyszombatban bölcseletet, szentírástant és kánonjogot adott elő. 1769–70-ben a bölcsészeti kar dékánja is volt. A rend feloszlatása után nyugalomba vonult.

de Noyelle Károly

1615. aug. 27. (dec. 21.) Brüsszel. Nyelv: francia. SJ 1630. szept. 29. Mechelen. Psz. 1644. márc. 12. Leuven. F. 1648. szept. 8. 4 fog. prof. Leuven. Rendfőnök 1682. júl. 5. Róma. †1686. dec. 12. Róma.

Brüsszelben született, tizenöt éves korában Malinban lépett be a Társaságba. A bölcseletet Leuvenben, a magisztériumot Malinban végezte. A teológiai tanulmányokra 1640-től újra Leuvenbe került, ahol 1644-ben pappá szentelték. Képzésének befejezése után Leuvenben három évig bölcseletet, Antwerpenben két évig morális teológiát tanított, majd Kortrijkban rektor volt. 1653 áprilisában Rómába kellett mennie, ahol a Társaság titkárának segítője lett.
1661 júniusában, amikor P. Olivát P. Nickel vikáriusává nevezték ki utódlási joggal, Noyelle német asszisztens lett. Ezt a hivatalt huszonegy évig viselte. P. Oliva halála előtt Noyelle-t jelölte ki vikáriusává.
Az asszistensekkel egyetértve az általános rendgyűlést 1682. június 21-re hívta össze Rómába. Még az új rendfőnök megválasztása előtt a nagygyűlés megbízta a vikáriust, hogy járjon közben XI. Ince pápánál, kérve, hogy a X. Ince pápa által kiadott rendelkezést (a Társaságnak minden kilencedik évben nagygyűlést kell tartania) vonja vissza. A pápa erre nem volt hajlandó.
Az új rendfőnök választására július 5-én került sor, amikor egyhangúlag Noyelle-t választották a rend generálisává. Mielőtt az asszisztensek választására került volna a sor, világossá tették, hogy az asszisztencia neve nem függ a nemzettől, ami azt jelentette, hogy ahhoz az asszisztenciához tartoznak, ahová tartományuk. Továbbá kérték, határozzák meg pontosan, milyen segítséget kell nyújtaniuk az asszisztenseknek a Társaság kormányzásában. A gyűlés nem volt hajlandó válaszolni erre, csak azt rendelte el, hogy az asszisztensek háromhavonta gyűljenek össze, és döntsenek arról, mi az, amit a rendfőnök tudomására kell hozniuk.
A nagygyűlés összesen ötvenhét dekrétumot hozott. Például a coadjutor spiritualisok számára előírták a legalább harmincéves életkort és tizet a Társaságban (14. dekrétum). Az elöljárók nem beszélhetnek arról, amit az alattvalóktól hallottak a lelki életről szóló számadásban (15. dekrétum). A francia püspökök kérésére a rendfőnök megengedheti, bizonyos feltételek mellett, a jezsuiták közreműködését az egyházmegyei szemináriumokban (26. dekrétum). Több dekrétum (36–41.) foglalkozott a szegénység problémáival. A rendfőnök kérésére a nagygyűlés szigorú rendeleteket hozott azok ellen a rendtagok ellen, akik tiszteletlenül beszéltek szerzetestársaikkal vagy a világiakkal (19. dekrétum).
Az új rendfőnök megválasztásakor a Társaságnak tizennyolcezer tagja volt harmincöt provinciában és két viceprovinciában az olasz, a francia, a német, a portugál és a spanyol asszisztenciában. Az éves növekedés aránylag kicsi volt: átlag nyolcvan. Az egyetlen – nagyon rövid – levél, amelyet a rendfőnök a tartományfőnököknek írt, a devocionális fogadalmakról szólt (1683. augusztus 7.).
Noyelle kormányzása alatt alapították a loyolai, a strasbourg-i és a milánói kollégiumot. A 26. dekrétum alapján a rend átvette Strasbourg-ban, Aix-en-Provence-ban és Toulouse-ban az egyházmegyei szemináriumokat, valamint a touloni és a bresti szemináriumokat a tengeri lelkipásztorok képzésére.
Ezekben az években a népmissziók és a csoportoknak adott lelkigyakorlatok jelentős fejlődésnek indultak. Huby Vince irányította a lelkigyakorlatokat Franciaországban. A népmissziókban kitűnt Chaurand Franciaországban, González Spanyolországban, Vieira Portugáliában, Segneri Itáliában, Jenningen Németországban és a hódoltsági missziók Magyarországon. A norvég és a kínai missziók megsegítésére a paderborni püspök, Fürstenberg Ferdinánd kilencvennégyezer talléros alapítványt tett, ami harminchat misszionárius eltartását biztosította. Noyelle idejében Moszkvában, Jerevánban (Örményországban) és Törökországban is tartózkodtak jezsuiták.
Noyelle-nek sok nehézséget okozott a missziók helyzete a Hitterjesztési Kongregációval folytatott vitában, amely nem fogadta el a spanyol–portugál befolyást gyarmataik területén. Noyelle idejében XI. Ince pápa uralkodott, akivel jó viszonyban volt.
1577 körül született a szlovákiai Nahácsony. Turócon vették fel a Társaságba 1597. március 12-én, de próbaidejét Brünnben végezte. 1599-ben Vágsellyén tanított grammatikát. 1602–3-ban Olmützben bölcseletet tanult. 1604-ben Prágában kezdte meg teológiai tanulmányait, de október 8-án meghalt.

Pesti József

1919. márc. 3. Dég. SJ 1938. aug. 14. Bp. Psz. 1948. júl. 15. Róma. F. 1968. aug. 15. †1997. dec. 30. Buenos Aires.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1942–4 között Kassán filozófiát hallgatott, 1946-ban Pécsett volt magiszter. 1947-ben Rómába küldték teológiára, ahol pappá szentelték. 1951-ben repetitor volt a Germanicumban, 1952–3 között bienniumot végzett teológiából és doktorált, majd 1955-ben ismét repetitor. 1956-ban Argentínába küldték, ahol először Florianopolisban volt lelkész, majd 1957–90 között a magyar emigránsok lelkészeként működött. Buenos Airesben iskolát és cserkészotthont épített a magyar gyermekek számára. 1982–90 között az egyetemen tanított. Magyar őstörténettel foglalkozott, amiről előadásokat is tartott, valamint szakirodalmat adott ki. 1990-ben hazatért Magyarországra, 1991–7 között először Szegeden, majd Kalocsán volt lelkész a régi jezsuita templomban. 1997-ben, egy rövid argentíniai látogatás alkalmával hunyt el.

Tirnberger Karl

1732. okt. 27. Pettau. Nyelv: német. SJ 1749. okt. 19. Bécs. Psz. 1761. Graz. F. 1767. febr. 2. 4 fog. prof. Graz.

Az ausztriai Pettauban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1753–7-ig Bécsben három évig bölcseletet, két évig az ismert Scherffer Károlynál kis csoportban matematikát tanult. 1758-ban Judenburgban tanított. 1759–62-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1764–71-ben a grazi csillagvizsgáló igazgatójaként működött. 1772-től a Társaság feloszlatása után is, egészen 1779-ig Selmecbányán a mechanika és a hidrológia tanára volt. Foglalkozott meteorológiával is. Később Schottwienbe ment egy vasércbánya tulajdonosához, Pfallerhez.

Magyar Márton

1899. jan. 10. Bia. SJ 1924. júl. 15. †1931. márc. 11.

Középiskolai tanulmányait megszakítva villanyszerelőnek tanult, majd felvételét kérte a Társaságba. Érden végezte a noviciátust mint skolasztikus novícius. 1927–9 között Szegeden filozófiát tanult, mellette megtervezte a szegedi rendház villamosítását. 1930–1 folyamán Nagykapornakon tüdőbajjal küzdve pihent, közben megtervezte és részben kivitelezte a rendház és a templom villamosítását.

Sándor Dezső

1912. máj. 5. Úszor. SJ 1935. júl. 30 Rózsahegy. F. 1946. febr. 2. †1998. dec. 5. Bp.

Eredetileg polgári és papi szabóságot tanult 1929–32 között. P. Laczika Ferenc hatására belépett a Jézus Társaságába. A szlovák provincia noviciátusában 1935–7 között volt testvérnovícius Rózsahegyen, utána 1939-ig ugyanott portás, majd hat magyar társával együtt 1939-ben átlépett a magyar jezsuita rendtartományba. 1939–42 között a pesti rendházban, majd 1942–3 folyamán Szatmárnémetiben volt szabó és betegápoló. 1943-ban behívták katonának. 1944-ben leszerelték, előbb Szegedre, majd Bp.-re került. 1945–6-ban Szegeden, 1946–8-ban Kalocsán, 1948–50-ben Kaposváron dolgozott szabóként és betegápolóként. 1950 nyarán internálták Homokra. 1950–5 között a bp.-i Központi Szemináriumban, 1955–60 között a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetben, 1960–72 között pedig az Ecclesia Szövetkezetben volt szabó. Nyugdíjas éveit Bp.-en töltötte.

Király (Windauer) István

1919. dec. 4. Bp. SJ 1938. aug. 14. Bp. Psz. 1950. júl. 15. F. 1954. aug. 15. †1977. jan. 14. Toronto.

A manrézai noviciátus és retorika után, 1941–4 között Kassán végezte a filozófiát. 1945–7-ig Szatmárnémetiben volt magiszter, majd Szegeden kezdte el a teológiát, de 1949-ben Chieribe került, ahol befejezte. 1951-ben a skolasztikusokkal együtt Leuvenbe ment, ahol miniszter volt. 1954-ben Wépionban végezte el a terciát, majd Charleroi-ban a magyar emigráns bányászok lelkésze volt, Leuvenben pedig hittant tanított és a Mária-kongregációt vezette. 1962-ben Torontóba rendelték a magyar plébániára, ahol először segédlelkész és spirituális, majd 1971-ben a kanadai magyar jezsuiták elöljárója, egyben torontói plébános volt. Lelkipásztorkodása idején virágzott a cserkészet, 1975-ben jubileumi cserkésztábort is rendeztek a Loyola Parkban. A torontói Wellesley kórházban hunyt el rákbetegségben.

Bereznai (Hellman) László

1913. jún. 27. Szeged. SJ 1933. aug. 19. Psz. 1942. május 13. †1983. márc. 19. Bp.

1933–5 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. 1936–8 között Bp.-en filozófiahallgató, majd 1939-ben Kalocsán szakaszfelügyelő és énektanár volt. 1940–3 között Szegeden teológiát tanult. 1944-től a pécsi Pius Gimnáziumban tanított hittant, a templomban lelkész és a Jézus Szíve Társulat vezetője volt. 1946-ban Mezőkövesden volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, a KALOT vezetője. 1947–50 között Szegeden volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár a középiskolában. 1950-ben Hódmezővásárhelyen volt lelkész. A szétszóratás után 1951-ben Kartalon, 1952-ben Simontornyán, 1953–4-ben Kiskörén volt kántor. 1954–6 között Bp.-en fizikai munkásként dolgozott, majd 1956–8 között Tereskén volt kántor. 1958–73 között újból Bp.-en volt fizikai munkás, majd 1973–6 között Tereskén dolgozott nyugdíjas kántorként.

Gyulai Sándor

1923. márc. 15. Sárospatak. SJ 1941. aug. 14. Bp. Psz. 1951. okt. 21. Szeged. F. 1980. ápr. 22. †1998. okt. 17. Szeged.

1941-ben kezdte meg noviciátusát a zugligeti Manrézában, de fél év múlva megbetegedett. Csak 1944-ben tudta Kassán elkezdeni a filozófiát, de a háború miatt visszatért a Manrézába, majd Hódmezővásárhelyen és Szegeden folytatta tanulmányait, azonban újból megbetegedett: Bp.-en, Pécsett, Gyöngyösön kezelték, 1949-ben tért vissza tanulmányaihoz Szegedre. A szétszóratás után a csanádi egyházmegyei szemináriumba vették fel, ahol 1952-ben fejezte be tanulmányat, közben pappá szentelték. 1952–6 között Deszken, újból a betegségével birkózva volt káplán. 1956–8 között Kaszaperen kisegített. 1958-tól deszki plébános volt. 1974-től a szegedi Szent József-templomban kisegített, majd nyugdíjazták és Pannonhalmára küldték, ahol 1979–83-ig lakott. 1983-ban újból Szegedre költözött, a püspöki hivatal gazdasági ügyeiben segített, a főiskolán logikát tanított és az egyházmegyei szeretetotthonban misézett.

Ross Péter, testvér

1677. dec. 20. Köln. Nyelv: német. SJ 1703. okt. 18. Bécs. F. 1714. febr. 2. C. t. Millstatt. †1738. jún. 18. Kolozsvár.

1703. október 27-én asztalosként lépett be Bécsben a Társaságba. Élete és munkássága jó példája annak, hogy a katalógusok „asztalos” jelzése mennyi mindent foglalt magában. Amikor a házban egy-két évre megjelenik egy „asztalos”, legtöbbször nagyobb építkezés vagy renováló munka vezetője akkor is, ha ezt az éves katalógusban nem jelzik.
Ross a kétéves próbaidő után 1706–10 között a bécsi kollégiumban, majd egy évig az újoncházban dolgozott. 1712–3-ban a grazi kollégiumban találjuk, ahol a főhercegi udvar atyáinak szolgálatában állt. 1724–6-ban a millstatti, 1727–8-ban a steyri rendházban dolgozott. Utána két évig a bécsi kollégium portása volt, majd három évig Pécsett dolgozott mint asztalos. 1624–5-ben újra a bécsi kollégiumban találjuk portásként, majd a csehországi Schurzban a gazdaságot és a szőlőket gondozta. 1728–9-ben Esztergomban vezette az építkezést. 1730–5-ben a horvátországi Pozsegában dolgozott; 1733–4-ben ugyanitt katonai építkezéseket vezetett. 1736-ban Temesváron volt gazdasági főnök. Egy évvel később Gyulafehérváron vezetett építkezéseket, amikor megbetegedett, és 1738. június 18-án Kolozsváron meghalt.

Pinka Ferenc

1711. aug. 21. Nagyszombat. Nyelv: szlovák. SJ 1727. okt. 14. Trencsén. Psz. 1741. Kassa. F. 1745. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1771. márc. 4. Eperjes.

Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Besztercebányán tanított grammatikát. 1731–3-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Pécsett, Komáromban, Trencsénben és Besztercebányán tanított. A teológiai tanulmányokat 1738–41-ben Kassán végezte. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–6-ban Kassán bölcseletet, 1747–8-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1749-ben Budán kazuisztikát, 1750–2-ben Kassán kánonjogot, teológiát és szentírástant, 1753–7-ben Győrben teológiát tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1758–61-ig Kassán a szeminárium igazgatója, 1762–3-ban Szakolcán házgondnok volt. 1764-ben Liptószentmiklósról népmissziókat tartott, Szepeshelyen jámbor társulatokat vezetett, és Lőcsén hitszónokként működött. Ezután Liptószentmiklóson lett egy évre házfőnök. 1769-től haláláig könnyebb lelkipásztori munkát végzett Eperjesen.

Sigrai Tamás

1648. dec. 17. Szepes. Nyelv: szlovák. SJ 1671. okt. 15. Trencsén. Psz. belépése előtt. F. 1682. dec. 8. 4 fog. prof. Graz. †1704. dec. 19. Nagyszombat.

Szepes vármegyéből származott, Kassáról papként Trencsénben lépett be a Társaságba. 1674–5-ben Rozsnyón és 1676-ban Besztercebányán tanított. 1677-ben Nagyszombatban hitszónok, a következő évben Gyöngyösön iskolaigazgató és tanár volt. 1679-ben Nagyszombatban, 1680–2-ben Zágrábban, 1683–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1686-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1687–9-ben Kassán kazuisztikát adott elő. 1690–4-ben Ungváron rektor, 1695-ben Szepesváralján és a következő évben Szakolcán házfőnök volt. 1697–1702 között Kassán a Kisdy-szemináriumot vezette és kontroverziát tanított. 1703-tól haláláig Nagyszombatban a szeminárium igazgatója és a szentírástan tanára volt.

Zachariás János

1719. okt. 13. Gyöngyös. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1739. okt. 20. Trencsén. Psz. 1749. Nagyszombat. F. 1756. febr. 2. Sant’Ignacio. 4 fog. prof. †1772. szept. 14. Komárom.

Gyöngyösön született, logikusként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban 1742-től három évig bölcseletet tanult, és három évig a középiskolában tanított. 1748-ban Eszergomban volt tanár. 1749-ben Nagyszombatban kezdte el teológiai tanulmányait. Még ebben az évben pappá szentelték, és Dél-Amerikába, a perui misszióba került. Nincs adatunk, hogy milyen körülmények között tért vissza. 1770-től haláláig Komáromban iskolaigazgató és könyvtáros volt.

Nickel Goswin

1584. máj. 1. Goslar. Nyelv: német. SJ 1604. okt. 28. Trier. Psz. 1614. okt. 28. Mainz. F. 1624. máj. 29. 4 fog. prof. Aachen. Rendfőnök 1652. márc. 17. Róma. †1664. júl. 31. Róma.

Goslarban született. Apja Jülich polgármestere volt. Ott végezte a középiskolát, a bölcseletet pedig a jezsuiták kölni főiskoláján, ahol megszerezte a doktorátust. 1604-ben Trierben lépett be a Társaságba. A próbaévek után öt évig Paderbornban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Mainzban végezte, ahol 1614. október 28-án szentelték pappá. A harmadik próbaévet valószínűleg Speyrben végezte 1616-ban. 1617–21-ben Kölnben bölcseletet tanított. Utána elkezdte elöljárói pályafutását: 1622–6-ban rektor volt Aachenben, 1627–30-ban Kölnben, 1631–7-ben tartományfőnök, 1638–9-ben újra rektor Kölnben, majd 1640–3-ban ismét tartományfőnök, 1645–7-ben rektor Düsseldorfban.
Részt vett 1646-ban a VIII. és 1649-ben a IX. általános nagygyűlésen, ahol német asszistenssé választották.
Első tartományfőnöksége alatt megvédte Friedrich von Spee híres könyvét, a Cautio criminalist a boszorkányperek vádja ellen. Második tartományfőnöksége alatt Kölnben kapcsolatba került Fabio Chigi pápai nunciussal, aki később bíboros államtitkár, majd VII. Sándor néven pápa lett. Piccolomini rendfőnök, halála előtt, őt nevezte ki helyettesévé, s mint ilyen hívta össze a X. rendi nagygyűlést, amely Gottifredi Sándort választotta rendfőnökké, és újra Nickelt német asszisztenssé. Gottifredi még a nagygyűlés alatt meghalt. Az 1652. március 17-i újabb választást Nickel nyerte hetvenhétből ötvenöt szavazattal. Hetvenegy évi olasz rendfőnökség után Nickel lett az első nem olasz rendfőnök, ami a választók szabadságát és függetlenségét mutatja.
Kilencévi kormányzás után, 1660. november 26-án agyvérzést kapott. Az orvosok tanácsára ideiglegesen Schorrer Kristóf német asszisztenst nevezték ki a helyettesévé. A következő év április 1-jén, abban a hitben, hogy újra képes a kormányzásra, általános gyűlést hívott egybe. Az egybegyűltek azonban olyan súlyos állapotban találták, hogy elhatározták felmentését, és teljes jogú helyettest választottak utódlási joggal. Nickel még három évig élt, 1664-ben, Szent Ignác napján halt meg.
Nickel megválasztása után rögtön az első hetekben engedélyeket kapott VII. Sándor pápától, többek között arra, hogy a Quirinale-palota melletti újoncházhoz megépítse a Szent András-templomot, amit elődje, X. Ince pápa megtiltott. A rendfőnök segítségére volt néhány jezsuita, akik szoros kapcsolatban álltak a pápával, így például annak gyóntatója, Giovanni Cancellotti, valamint ifjúkori barátja, Sforza Pallavicini, aki 1659-ben bíborossá nevezte ki őt, és Oliva János Pál, a pápai udvar hitszónoka és utódja a rendfőnöki hivatalban.
Nickel is szemben találta magát X. Ince pápa korlátozásaival, így például azzal, hogy az elöljárók hivatalát három évre korlátozták, és az újabbat csak másfél év után viselhették. Ez a korlátozás 1656-ban szűnt meg. Az alkotmány ellen szólt a másik pápai előírás is, amely szerint minden kilencedik évben általános nagygyűlést kell tartani. E rendelet a rend alkotmányával nem állt összhangban, de megadta a lehetőséget a kormányzat biztosítására, amikor Nickel többé nem volt képes ellátni a hivatalát.
Nickelnek szerepe volt abban, hogy Katalin svéd királynő áttért a katolikus hitre, aminek nagy visszhangja volt Európában.
Tartományfőnöksége idején súlyos gazdasági problémákkal kellett foglalkoznia. A IX. általános rendgyűlésen a szegénység problémáit tárgyaló komisszió elnöke volt. Rendfőnökként a Társasághoz írt első levelében a szegénység problémáját tárgyalta, a tartományok és a rendházak eladósodását. Megerősítette a 8. nagygyűlés előírását, hogy csak annyi jelöltet szabad felvenni, amennyiről gondoskodni tudnak.
Következő levele az egyes birodalmak és nemzetek viszonyáról szólt a Társaság és a tartományok kormányzását illetően. Legtöbb problémája Portugáliával volt, ahol engedélyezte a tartomány kettéosztását, ami tizenkét év után azonban megszűnt.
1656-ban jelentek meg Pascal Provinciales-jai (Vidéki levelek című műve). Ezzel kapcsolatban Nickel levelet írt a tartományfőnököknek a könyvcenzorok engedékeny felfogásáról. Alig jelent meg olyan tiltott könyvek jegyzéke, melyben ne szerepelt volna jezsuita szerző. Közrejátszott ebben minden újítást ellenző gondolkodásmódja is.
Könyörtelen szigor jellemezte saját életmódját, és ezt követelte meg mindenkitől. A tartományfőnökökkel folytatott levelezése olykor kínosnak tűnik. Nagy örömet jelentett számára, hogy a rend 1657-ben VII. Sándor pápa közbejárásával visszatérhetett a Velencei Köztársaságba. Kormányzása alatt jelentős fejlődésnek indultak Európában a népmissziók, de ugyanez elmondható az amerikai és az ázsiai missziókról is. Alexander de Rhodes ázsiai misszionárius körútja Olasz- és Franciaországban nagy népszerűségnek örvendett.
Kormányzása alatt, a 17. század közepén, súlyos veszteségek érték a rendet Lengyelországban, északon a svédek támadása, keleten a kozákok lázadása miatt. Kormányzása alatt huszonegy jezsuita szenvedett erőszakos halált, köztük a lengyel Bobola Szent András 1657-ben. Emellett meg kell említenünk azt a száznyolcvanhat jezsuitát is, akik Európában, főleg Itáliában és Szardínia szigetén haltak meg a pestises betegek ápolása közben.
Híres volt odaadásáról, amellyel a Társaságot kormányozta és védte, például IV. János portugál királlyal szemben.

Varga Zoltán

1916. szept. 5. Arad. SJ 1936. aug. 14. Psz. 1947. Szeged. F. 1947. jún. 22. †1988. nov. 8. Melbourne.

A kétéves noviciátus után, 1939–41 között Bp.-en kezdte, majd Kassán fejezte be filozófiai tanulmányait. 1942–4 között Pécsett volt magiszter a Pius Kollégiumban. 1945–8-ban Szegeden végezte a teológiát, ahol 1947-ben szentelték pappá. 1949-ben az ausztriai St. Andräban végezte a terciát, majd 1950-től Innsbruckba került a magyar menekült fiatalok lelki gondozására. 1951-ben a provinciális Ausztráliába, Melbourne-be küldte magyar lelkésznek. Ottani harminchét éves működése igen gyümölcsöző volt, megalapította a Regnum Marianum egyházközséget, amelyhez 1956-ban az egyházmegye magyar iskolát építtetett Armadale-ben. 1970–88 között Hawthornban volt magyar lelkész. Minden évben megrendezte az otthon kertjében a húsvéti búcsút. 1974-ben Mindszenty bíboros is meglátogatta.

Tyukodi György

1623. ápr. 25. Tyukod. SJ 1646. okt. 25. Bécs. Psz. 1669. Nagyszombat. 4 fog. prof. Kassa. †1682. nov. 22. Sárospatak.

Tyukodon született, Bécsben lépett be a Társaságba 1649-ben. A próbaévek után Győrben grammatikát tanított. 1653–9-ben Nagyszombatban bölcseletet és teológiát tanult. 1660-ban szentelték pappá. 1661–3-ban Szatmáron házfőnök és népmisszionárius volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1665-ben Kassán hitoktató és a szeminárium igazgatója volt. 1666–9 között a szatmári rendházat vezette. 1670-ben Kassán, majd 1671–6-ban a Szatmárhoz tartozó Apátin volt lelkipásztor. 1677–9-ben Ungváron rektorként, 1680-tól haláláig Sárospatakon házfőnökként működött.
U, Ú

Jenamy Wilhelm

1726. ápr. 7. Bécs. Nyelv: német. SJ 1741. okt. 14. Bécs. Psz. 1755. Graz. F. 1759. aug. 15. 4 fog. prof. Graz. †1784. jan. 5. Graz.

Bécsben tizenöt éves korában lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1745–7-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána Leobenben két, Judenburgban egy évig tanított. 1751-ben Grazban matematikát, 1752–5-ben teológiát végzett. Judenburgban volt harmadik probációban. 1757–8-ban Bécsben grammatikát, utána egy-egy évig Bécsben és Leobenben görög nyelvet tanított. 1761-ben Nagyszombatban lelkipásztori munkát végzett. A következő évben Grazban, majd 1763–5 között Linzben matematikát és bölcseletet tanított. 1766-tól a Társaság feloszlatásáig Grazban a kontroverzia tanára volt. Továbbra is ott maradt, lelkipásztorként és főleg íróként működött dogmatikai, liturgikus és lelkiségi témakörökben.

Spangár András

1678. jún. 24. Légrád. Nyelv: magyar. SJ 1694. okt. 15. Bécs. Psz. 1708. Graz. F. 1710. febr. 2. C. sp. Buda. †1744. febr. 14. Rozsnyó.

Légrádban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. Az újoncévek után egy évig Komáromban grammatikát tanított. 1698-ban Bécsben végezte a tanárképzőt. 1699–1701-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Pécsett, Esztergomban és Komáromban tanított. 1705–8 között Grazban volt teológus, ott szentelték pappá 1708-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1710–5-ben Budán hitszónok és lelkipásztor, 1716-ban Sopronban a konviktus igazgatója és Egerben házgondnok volt. 1718-tól egy-egy évig Szatmárnémetiben a házfőnök, Komáromban a hitszónok és a bécsi kollégiumban a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1721–33 között hitszónokként működött Nagyszombatban, Egerben, Kőszegen, Győrben és Ungváron. 1734-ben Sárospatakon, 1735–6-ban Pécsett házi lelkiatya, l737-ben Lőcsén házgondnok, 1738–43-ban Rozsnyón lelkipásztor volt. 1744-ben Passauban halt meg.
Mozgalmas életet élt. Sokat olvasott és hitszónok társai számára a szentatyákból adott kivonatokat. Pethő Gergely Magyar krónikáját folytatta 1734-ben és 1738-ban. Az elsők közé tartozott, akik a Magyarországon nyomtatott művek bibliográfiáját összegyűjtötték, műve azonban sajnos nem jelent meg nyomtatásban.
 
Speiser Ferenc unokaöccse. 1901-ben lépett be a nagyszombati noviciátusba, majd 1904-től St. Andraeben retorikát, 1905–7 között pedig Pozsonyban filozófiát tanult. 1908–10 között a magiszteri éveit a kalocsai jezsuita kollégiumban töltötte, mint konviktusi felügyelő és diákkórust vezette, utána matematikát, ábrázoló geometriát  és szépírást tanított. 1911–4 között Innsbruckban teológiát végzett, ahol pappá szentelték, majd 1915–6 között a budapesti Tudományegyetemen megszerezte a magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet. Az első világháború utolsó éveiben, mint tábori lelkész szolgált, az olasz fronton, Volanónál halt hősi halált.
 
Fo: MJTN 211–212.

Horváth András

1660. nov. 10. Varasd. Nyelv: horvát, magyar, német. SJ 1676. okt. 16. Bécs. Psz. 1690. Graz. F. 1694. febr. 2. 4 fog. prof. Zágráb. †1727. aug. 23. Nagyszombat.

Varasdon született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána 1680–2-ben Grazban bölcseletet tanult, majd négy évig Kolozsváron tanított a középiskolában. 1687–90-ben újra Grazban végezte a teológiai tanulmányokat is. Következett a harmadik próbaév Judenburgban. 1692-ben Pécsett és Szigetváron volt magyar és horvát misszionárius. 1693–6-ban Zágrábban először a hároméves bölcseleti kurzust adta elő, majd kazuisztikát tanított. Utána Eszéken négy évig házfőnök és hitszónok volt. Onnan 1701-ben Zágrábban lett rektor. 1704-ben Pozsegába került házfőnöknek. 1707-ben Kolozsváron lett házfőnök és 1712-től első rektor a visszaállítás után. 1714–6 között Trencsénben volt rektor és újoncmester. A rektori hivatalt viselte továbbá 1717–8-ban Nagyszombatban és 1719–21-ben Grazban. 1713-ban Pozsonyban lett rektor, 1726-ban a harmadik probációt végzők instruktora Judenburgban. Onnan egy év múlva Nagyszombatba került, ahol rövidesen meghalt.

Temesi József

1920. febr. 9. Kaposvár. Nyelv: magyar. SJ 1956. dec. 31. Bp. Psz. 1943. márc. 21. Veszprém. F. 1981. febr. 2. 4 fog. prof. Bp. †2002. júl. 20. Leányfalu.

A középiskolát Kaposváron végezte. 1938–43-ban a veszprémi egyházmegye papnövendéke volt. 1943-ban Tüskeváron, a következő évben Fűzfőgyártelepen volt káplán. Itt tanúja volt Bódi Margit életének és vértanúhalálának. Később megírta a fiatal lány életrajzát. A háború után megkezdődött papi életének kálváriája, mivel a papi békemozgalomtól való tartózkodása miatt sokszor került kényes helyzetbe. 1956-ban titokban felvették a Jézus Társaságába. Az ötvenes években tizenegy év alatt tizenhárom különböző plébániára helyezték. Utána nyugalmasabb évek jöttek sok betegeskedéssel. Ezalatt folytatta tanulmányait, jeles eredménnyel megszerezte a teológiai doktorátust. 1975-től Balatonkenesén volt plébános, ahol már nem háborgatta őt a rendőrség. 1985–8-ig a Budapesti Központi Papnevelő Intézet lelkivezetője volt. 1988 szeptemberétől haláláig Leányfalun a Lelkigyakorlatos Házban teljesített szolgálatot.

Selmeczy (Pöschl) Gyula

1900. júl. 21. Bp. SJ 1926. júl. 31. Érd. Psz. 1935. jún. 29. Szeged. F. 1938. febr. 2. †1983. márc. 8. Pannonhalma.

A bp.-i Műszaki Egyetemen 1918–20 között vegyészmérnök hallgató volt, majd 1920–4 között a bp.-i Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Utána a budai Rákóczi Gimnáziumban, majd a pestújhelyi polgári iskolában tanított. Miután belépett a Társaságba, a noviciátus első évét Érden, a másodikat Szegeden végezte. Ugyanott 1927–30 között filozófiát tanult, majd 1930–2 között a pécsi Pius Gimnáziumban matematikát és fizikát tanított. A teológiát Szegeden 1932–6 között végezte, ahol közben felszentelték. Ugyanott töltötte a terciát is. 1937-től a pécsi Piusban prefektus és szaktanár, majd 1941–3 között a gimnázium igazgatója volt. 1943–8 között Kalocsán tanította a szaktárgyait. 1948–9 között Szegeden a kisszemináriumban volt tanár, majd 1949–50 között Pécsett az ignáciánistákat tanította. A szétszóratás kezdetén Mezőkövesdre internálták, majd Bp.-re költözött, 1951–60 között a Rákóczi Gimnáziumban tanított. Nyugdíjazása után magántanítványai voltak. 1975–83 között a pannonhalmi szociális otthonban élt.

Hölgy György

1605. ápr. 13. Nagyszombat. SJ 1623. aug. 19. Leoben. Psz. 1636. ápr. 15. Graz. F. 1638. nov. 1. C. sp. †1655. dec. 25. Szentgotthárd.

Nagyszombatban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1625–7-ben Grazban bölcseletet, majd ugyanott 1631–4-ben teológiát tanult. Közben Győrben két, Nagyszombatban egy évig grammatikát tanított. Grazban szentelték pappá 1636. április 15-én. Mozgékony természete lehetett, mert egy-két évnél tovább alig lakott és dolgozott egy helyen. Ennek ellenére négy helyen, Szatmáron (1639), Sopronban (1648), Besztercebányán (1649) házfőnök és 1650-ben Nagyszombatban a konviktus igazgatója volt. 1651–3-ban Ungváron rektorként működött; élete végén egy évig Bécsben a Pázmáneumot vezette.

Fialla János

1852. márc. 23. Szeged. SJ 1872. okt. 5. F. 1891. aug. 15. Kalocsa. †1930. júl. 5. Zalaegerszeg.

1872–4 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus. 1878-ban Pozsonyban filozófiát tanult. 1879-ben Kalocsán volt konviktusi felügyelő. 1880-ban Pozsonyban teológiát tanult, majd 1881–5 között Kalocsán volt konviktusi felügyelő, és nyelvtant tanított a gimnáziumban. 1886–7-ben Innsbruckban teológiát tanult. 1887-ben Szatmárnémetiben volt konviktusi felügyelő, a Mária-kongregáció prézese. 1888-ban, Innsbruckban befejezte a teológiát. 1889-ben Szatmárnémetiben újból konviktusi felügyelő lett. 1890-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik probációt. 1891–2-ben Kalocsán nyelvtant, ábrázoló geometriát, szépírást és hittant tanított. 1894–5-ben Szatmárnémetiben volt konviktusi felügyelő, a Mária-kongregáció prézese. 1896–1905 között Kalocsán lelkész volt, a gimnáziumban hittant és szépírást tanított. 1906–8 között Szatmárnémetiben volt miniszter, hittantanár, a Mária-kongregáció prézese. 1908–11 között Kalocsán a Jó Halál és a Jézus Szíve Társulatok vezetője. 1912-ben Nagykapornakon volt spirituális, majd 1912–8 között Nagykapornakon volt lelkész, házfőnök, a Mária-kongregáció prézese. 1918–20 között Nagyszombatban volt lelkész és rektor. 1921–4-ig Szegeden volt miniszter, lelkigyakorlat-vezető. 1925–6-ban Kalocsán működött mint lelkész, spirituális, templomi gyóntató. 1927-ben Érden volt miniszter, a novíciusmester sociusa. 1928–30 között Nagykapornakon volt házfőnök és lelkész.

Strusius Mátyás

1553 k. Brzostek. Nyelv: lengyel. SJ 1574. jan. 25. Braunsberg. F. 1591. jún. 16. C. sp. Lublin. †1616. aug. 30. Lublin.

A lengyelországi Brzostekban született, Braunsbergben lépett be a Társaságba.1586–7-ben Kolozsváron házgondnok és a birtokokon lelkipásztor volt. A lengyelországi Lublinban halt meg 1616-ban.

Kelemen Antal

1707. jan. 17. Körös. Nyelv: szlovák, magyar. SJ 1726. nov. 29. Trencsén. Psz. 1740. Nagyszombat. F. 1744. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1760. szept. 14. Kolozsvár.

Körösön született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A két év próbaidő után Eperjesen grammatikát tanított. 1730–2-ig Kassán bölcseletet tanult s utána 1735-ig a középiskolában tanított. 1736-ban Nagyszombatban retorikát tanított s ott végezte a négyéves teológiai tanulmányokat is. 1740-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1742-ben Gyöngyösön grammatikát tanított, majd Kőszegen volt hitszónok. 1744–5-ben Budán bölcseletet, majd egy-egy évig Egerben kontroverziát, Nagyszombatban és Budán kazuisztikát adott elő. 1749–50-ben Kassán kánonjogot és szentírástant tanított. 1751–4-ig Győrben a teológia tanára volt. 1755-től haláláig Kolozsváron iskolaigazgatói és könyvtárosi feladatot látott el. Latin költeményeket és ünnepi szentbeszédeket, teológiai és bölcseleti műveket írt.

Pártos László

1923. okt. 21. Pécs. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1956. febr. 2. Leuven. F. 1959. aug. 15. Brüsszel. †2011. szept. 12. Brüsszel.

A pécsi Pius Gimnáziumban érettségizett. 1943–5 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1945–8 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre kényszerült. Betegsége miatt a teológiát megszakításokkal végezte el Leuvenben 1951–7 között. 1957–8-ban St. Andräban végezte harmadik probációját. 1958-tól szinte egész életét Brüsszelben töltötte mint a Lumen Vitae könyvtárosa és a folyóirat könyvrovatának szerkesztője. 1959–65 között az Equipe européenne de pédagogie religieuse titkára volt.

More István

1715. ápr. Poklos. Nyelv: magyar, román. SJ 1733. okt. 27. Trencsén. Psz. 1746. Nagyszombat. F. 1751. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1783. máj. 21. Gyulafehérvár.

Pokloson született, logikusként Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban 1737–9-ben bölcseletet tanult. Utána Egerben két, Gyöngyösön egy évig tanított. 1743–6 között teológus volt Nagyszombatban. 1746-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1748–52-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. 1753-ban hitszónok volt Nagybányán. 1754-ben Egerben, 1755–60-ban Budán három évig kazuisztikát és három évig kánonjogot tanított. 1761–73-ig a balázsfalvai görögkatolikus püspök teológusa volt. A feloszlatás után királyi beneficiátus, majd hátszegi plébános lett.

Mangen Karl

1634. febr. 2. Bécs. Nyelv: német. SJ 1649. febr. 3. Bécs. Psz. 1661. Graz. F. 1667. aug. 15. 4 fog. prof. †1689. nov. 13. Komárom.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1651-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Linzben az alsósokat tanította. 1658–60-ban Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat, s egy évig a középiskolában tanított. Ezt a munkát folytatta a következő évben Linzben is. 1658–61-ig Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1661-ben. A harmadik próbaévet 1662-ben Judenburgban végezte. A következő évben Goriziában retorikát tanított, majd néhány évig hitszónokként működött: 1664–6 Laibach, 1667–9 Graz, 1670 Bécs, kollégium, 1671 Linz. 1672–4-ben bölcseletet tanított Nagyszombatban, majd 1675-től újra hitszónok lett egy-egy évig Szepesváralján, Rozsnyón, Bécsújhelyen és Linzben. 1679–80-ban Nagyszombatban kazuisztikát és kontroverziát tanított. Utána újra hitszónok volt 1681–3-ban Sopronban és 1684–5-ben Pozsonyban. 1686–7-ben házfőnökként tevékenykedett Selmecbányán és 1688-tól haláláig Komáromban.

Kerkai (Czinder) Jenő

1904. nov. 9. Kerkaújfalu. Nyelv: magyar. SJ 1924. febr. 8. Érd. Psz. 1934. júl. 26. Innsbruck. F. 1941. aug. 15. 4 fog. prof. Bp. †1970. nov. 8. Pannonhalma.

Kerkaújfalun született, de kiskorától az érettségiig Zalaegerszegen nevelkedett. Mivel szülei nem engedték, hogy belépjen a Jézus Társaságába, Innsbruckban a Canisius Collegium növendékeként kezdte el teológiai tanulmányait az egyetemen. Egy év sem telt el, amikor 1924-ben beléphetett az érdi újoncházba. 1926–8 között Szegeden tanult bölcseletet. Utána három évig Kalocsán volt nevelő a konviktusban. 1932–5 között Innsbruckban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1934-ben. 1936–9-ig a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban teológiát tanított. A harmadik próbaévet a bp.-i Manréza újoncházban végezte az újoncmester segítőjeként. 1940–8 között Bp.-ről széles körű keresztényszociális mozgalmat szervezett. A munkát 1948-tól mint kaposvári házfőnök is folytatta egészen letartóztatásáig (1949). Szegedi tanársága mellett kezdte el életművét, melynek központjában a falusi ifjúság szociális, intellektuális és vallási nevelése állt. Innen nőtt ki a nagy gyorsasággal, egy évtized alatt félmillió taglétszámra duzzadó KALOT-mozgalom (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete). Jelszavuk volt: „Krisztusibb embert! Életerős népet! Műveltebb falut! Önérzetes magyart!” A mozgalom gyorsan terjedt. Minden egyházmegyében volt egy világi és egy pap felelőse. Volt hetilapjuk (Magyar Vetés) és havi folyóiratuk (Dolgozó Fiatalság, később csak Fiatalság). Mellette nagy számban adott ki a szövetség írásos anyagot a gyűlésekre, kulturális megmozdulásokra, a népi kultúra fejlesztésére. A fiatalság képzésére népfőiskolákat alapítottak, melyek száma a háború végén tizenkilenc volt. Kerkai megkísérelte menteni a mozgalmat a háború utáni új körülmények között is. Titokban háromszor járt Rómában. 1946-ban azonban a mozgalmat betiltották. A tartományfőnök a kaposvári rendház főnökének nevezte ki. Onnan indította el a falusi lelkigyakorlatos házak megszervezését; kurzusokat szervezett, amelyeken lelkigyakorlatok adására képeztek szerzetesnővéreket. 1949 elején letartóztatták. Tíz év múlva szabadult félig vakon, teljesen összeroppant szervezettel. Még elkezdett segédmunkásként dolgozni, de már nem bírta. 1962 tavaszán az Egyházi Szeretetszolgálat püspökszentlászlói szociális otthonába került segédkertészi minősítésben. 1964 őszén azonban egészen váratlanul a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonba helyezték át. Ott halt meg 1970. november 8-án.

Héjja Gyula

1923. ápr. 12. Hódmezővásárhely. Nyelv: magyar. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1951. júl. 7. Róma. F. 1960. aug. 15. 4 fog. prof. Róma. 1965–8: tartományfőnök, II. szekció. †1999. ápr. 18. Szeged.

Hódmezővásárhelyről lépett be Bp.-en a Társaságba. A próbaévek és a retorika után 1946–8-ban Szegeden bölcseletet tanult. 1949–52 között Rómában a Pápai Gergely Egyetemen végezte a teológiát. Ott is szentelték pappá 1951-ben. A harmadik próbaévre a franciaországi Paray-Le-Monialba került. Annak befejezése után Rómában két év alatt megszerezte a teológiai doktorátust. Utána kilenc évig Rómában a rendi központban a Mária-kongregációk titkárságán dolgozott. 1965-ben a magyar rendtartomány második, külföldi részlegének főnöke lett, de három év múlva egészségi okokból le kellett váltani. A külföldi magyar jezsuiták és az egész katolikus magyarság számára nagy jelentőségű lett az európai találkozó: ennek megszervezésével ő bízta meg P. Hegyit; háromévenként tartották Münchenben, több fontos kezdeményezés született itt. P. Héjja továbbra is New Yorkban maradt, és a Fordham egyetemen tanított teológiát nyugdíjba vonulásáig 1992-ben. 1995-ben hazatért Mo.-ra és haláláig szülővárosában, Hódmezővásárhelyen dolgozott, főleg lelkigyakorlatok vezetésével. Szegeden halt meg, ott temették el a jezsuiták sírboltjában.

Mechtl Albert

1636. jan. 19. Bécs. Nyelv: német. SJ 1653. dec. 4. Bécs. Psz. 1667. Bécs. F. 1671. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. 1694–8: tartományfőnök. †1718. ápr. 9. Leoben.

Bécsben született, onnan lépett be a Társaságba. 1656-ban Leobenben tanult a tanárképzőben. 1657–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1660–1-ben Bécsben, 1662–3-ban Grazban tanított. 1664-ben Münchenben, 1665–8-ban Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1667-ben. Tanulmányai végeztével egy évig ugyanott retorikát tanított. Harmadik próbaévét Judenburgban végezte 1669-ben. 1670-ben Laibachban hitszónokként működött. 1671–3-ban Grazban, 1674–8-ban Leobenben görög- és latintanár volt a tanárképzőben. 1679–82-ig a házi lelkiatya feladatát látta el Grazban. 1683–5-ben Pozsonyban volt rektor, majd hat évre visszatért Grazba házi lelkiatyának. 1692-ben Judenburgban a harmadik próbaévet vezette. 1693–4-ben Pozsonyban volt rektor, majd 1695-ben a felsőnémet rendtartomány vizitátora lett. 1698–1701-ig az osztrák rendtartomány főnöke volt. Kormányzása alatt lett Szakolca 1701-ben kollégium, Pécs 1698-ban, Eperjes, Nagyvárad, Rozsnyó és Székelyudvarhely szintén 1701-ben missziósállomásból rendház. 1702–6-ig a bécsi professzusház főnöke volt. 1707-től előbb a judenburgi, majd 1710-től az áthelyezett leobeni harmadik probáció főnöke volt 1711-ig, amikor a ház lelkiatyja lett hat évre, s utána rövidesen meghalt.

Sass Imre

1911. aug. 14. Somogyudvarhely. Nyelv: magyar. SJ 1928. aug. 14. Bp. Psz. 1941. júl. 16. †1974. okt. 19. Keszthely.

Szerzetesi életét Bp.-en, a Manrézában kezdte. A próbaévek után befejezte középiskolai tanulmányait, és egy év retorikát is elvégzett. Bölcseleti tanulmányainak két évét Szegeden, a harmadikat Bp.-en végezte 1934–6 között, majd két év magisztérium következett Pécsett. 1939–42-ben Nápolyban tanult teológiát. 1941-ben szentelték pappá. Hazatérve Szegeden volt harmadik probációban. 1944-től ugyanott az egyházmegyeközi szemináriumban bölcseletet és teológiát tanított. Mellette egyetemi lelkész, a hallgatók Mária-kongregációjának vezetője volt. 1949-ben ismeretlen helyen tartózkodott, a rendőrség mégis elfogta. Öt évig volt internálva. 1954-ben szabadult, de rendőri felügyelete tovább tartott. Somogyváron és Kustányban segédmunkásként dolgozott. 1960-tól Keszthelyen, a Magyarok Nagyasszonya-plébánián volt sekrestyés. Balesetben halt meg.

Siska István

1896. jan. 26. Bp. SJ 1915. szept. 1. Nagyszombat. F. 1934. febr. 2. †1959. júl. 9. Győr.

1915–7 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt. 1918–9 között Kalocsán, 1920-ban Innsbruckban filozófiát tanult. 1921–3 között Pécsett konviktusi felügyelő volt, a gimnáziumban matematikát tanított. 1924–5 folyamán Innsbruckban, a következő évben Sarriában teológiát tanult. 1927-ben Nagykapornakon betegeskedett, közben készült a grádus vizsgára. 1928–31 között a bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos tanári oklevelet szerzett. 1931–2 között Szegeden egyháztörténetet és kánonjogot tanított. 1933–4 között a zugligeti Manrézában végezte a harmadik probációt. 1935–9 között Bp.-en volt lelkész, a Jó Halál Társulat elnöke, megírta a rendtartomány történetét. 1940-ben Kispesten volt spirituális, 1941–2 között Bp.-en A Szív újságot szerkesztette. 1944-től Mezőkövesden spirituálisként és lelkipásztorként tevékenykedett. 1946–8 között Bp.-en lelkész, könyvtáros, lelkigyakorlat-vezető volt. 1948-ban a Manrézában lelkigyakorlat-vezető, 1950-ben Nagykapornakon lelkigyakorlat-vezető, könyvtáros és gyóntató volt. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.

Kővári Károly

1921. márc. 4. Nagykanizsa. SJ 1940. szept. 2. Bp. Psz. 1951. júl. 15. Chieri. F. 1955. aug. 15. Toronto. †2002. jún. 22. Hamilton.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1944-ben Kassán kezdte a filozófiát, amit Szegeden fejezett be. 1947–8-ban Kalocsán volt magiszter, majd 1949-ben Szegeden elkezdte a teológiát, amit csak Chieriben sikerült befejeznie, ahol felszentelték. A terciát St. Asaph-ban végezte, utána Kanadába küldték. 1954-ben Courtlandben, a következő évben pedig Torontóban lett káplán. 1956–7-ben Cincinnattiben latint tanított egy középiskolában, közben szerkesztette a Cor Unumot, és egyéb hasznos lelki olvasmányokat adott ki. 1958–61 között Shrub Oakon A Szív újság szerkesztésében segített. 1962–80 között Clevelandben publikált számos füzetet és könyvet, közben lelkipásztori munkát végzett. 1981–5-ig Hamiltonban, majd 1986–96 között Courtlandben volt magyar lelkész. Ebben az időben a Cor Unumot és a Provinciánk Híreit is szerkesztette. 1997-ben elvesztette beszélőképességét, ezért a torontói plébániára került, ahol egészen 2002-ig élt, amikor bevonult a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonba. Itt nemsokára elhunyt.
Valtorta Mária műveinek fordításai: Példabeszédek. Hamilton, 1984. A kötetek: 1: A magvető; 2: A tékozló fiú; 3: Az elveszett pénz; 4: Az irgalmas szamaritánus; 5: A hűséges bárány; 6: A négy út; 7: A pók; 8: A poros szőlőtő; 9: Az igazságtalan bíró; 10: A farizeus és a vámos; 11: A fecskék; 12: Bárányok és kecskék; Tízparancs. Hamilton, 1984; A hegyi beszéd. Hamilton, 1984; Tizenöt titok. Hamilton, 1984; Az utolsó vacsora. Hamilton, 1984; Feltámadott! Hamilton, 1984; Az utolsó oktatások. Hamilton, 1984; Az ősegyház. Hamilton, 1984; Mária élete. Hamilton, 1985. A kötetek: 1: Mária gyermekkora; 2: „A szűz fogan […]”; 3: Velünk az Isten!; 5: Kánában; 10: A király titka; 11: A szűzek királynője; 12: A közbenjáró; 14: A fájdalmas anya; 15: Az egyház anyja; 16: A társmegváltó. Jézus szenvedése. Hamilton, 1986; Vasárnapi és ünnepnapi evangéliumok. 1–7. Courtland, 1986; Jézus és a gyászolók. Courtland, 1987; Jézus unokatestvérei. Júdás és Jakab. Courtland, 1988; A szeretet vértanúi. Courtland, 1988; András. Courtland, 1988; Tamás. Courtland, 1988; Simon. Courtland, 1988; Péter. 1: Te szikla leszel! Courtland, 1987; 2: Az örök hajós. Courtland, 1988; 3: Az emberhalász. Courtland, 1989; 4: Te vagy a vezető! Courtland, 1989; 5: Az apostolok feje. Courtland, 1989; 6: Ne félts Péter! Courtland, 1989; 7: Legeltesd bárányaimat! Courtland, 1989; A keresztelő. Courtland, 1989; Máté. Courtland, 1989; Önéletrajz. Courtland, 1989; Kerióti Júdás. Courtland, 1989. A kötetek: 1–2: Követlek mindhalálig! Menj el, Júdás!; 3: Őrá is szükség van; 4: Én a sötétség vagyok!; 5: Egy közületek ördög! 6: Boldog vagyok! 7: Ments meg! 8: Imádkozz értem! 9: Tudod, hogy szeretlek! 10: Már túl késő! 11: Tolvaj! 12: Kígyó! 13. Csókkal árulsz el?; Jézus csodái. Courtland, 1989. A kötetek: 1: Én vagyok a könyörület! 2: Állj fel! 3: Hiszek benned! Tizenöt titok. Courtland, 1989, 2. kiadás: Courtland, 1990; Tíz apostol. Courtland, 1990; Az apostolok keresztútja. Courtland, 1990; János. Courtland, 1990; Jézus a szegények barátja. Courtland, 1990. A kötetek: 1: A szegények királya; 2: Áldott vendégek; 3: Adjatok nekik enni! 4: A koldusok barátja. Jézus és a bűnbánók. Courtland, 1990. A kötetek: 1: Mária Magdolna; 2: Endori János; 3: A fátyolos nő; 4: Zakeus. Jézus és a sátán. Courtland, 1990. A kötetek: 1: Légió a nevem! 2: Menj ki! 3: A Sátán órája. A nőtanítványok. Courtland, 1990; Jézus és a gyermekek. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Fausztína; 2: Józsi; 3: Matyi és Marika; 4: Aranka; 5: Benjámin; 6: Marci. Jézus és a pogányok. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Szentika; 2: Longínusz; 3: Valéria; 4: Zénó; 5: A három bölcs. Jézus ellenségszeretete. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Ne gyűlöljetek! 2: Nem félek tőletek! 3: Isten válasza; 4: Így kell tenni!; 5: Oly sokat szenvedek!; 6: Talán Isten vagy?; 7: Én megbocsátok. Jézus gazdag barátai. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Lázár; 2: Arimeteai József; 3: Johanna; 4: Gamáliel. A keresztény szerelem. Bp., 1991; Mária élete. Válogatás. Valtorta Mária látomásai szerint (fordítás). Bp., 1991; A rómaiakhoz szóló levél magyarázata. 1–5. Courtland, 1992.

Franzell Andreas

1658. ápr. 24. Villach. Nyelv: német. SJ 1673. okt. 8. Bécs. Psz. 1687. Graz F. 1691. aug. 15. 4 fog. prof. Graz. †1712. nov. 23. Laibach.

Villachból származott, Klagenfurtból lépett be 1673-ban Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben végezte a tanárképzőt. A bölcseleti tanulmányokat Grazban végezte 1677–9 között. Utána Bécsben, Sopronban és Nagyszombatban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait 1683-ban a törökök bécsi ostroma miatt Milánóban kezdte, és Grazban fejezte be, ahol 1687-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1690–7 között Grazban, Linzben, majd újra Grazban bölcseletet, 1698 és 1711 között kazuisztikát és egyházjogot tanított haláláig Klagenfurtban, Passauban, Linzben és Laibachban. Könyvei Nagyszombatban, Bécsben és Grazban jelentek meg.

Molindes Franz

1678. jún. 6. Mainz. Nyelv: német. SJ 1693. okt. 14. Bécs. Psz. 1707. Bécs. F. 1711. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. 1731–6: tartományfőnök. †1768. máj. 28. Bécs.

A németországi Mainzban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. Ott 1694–5-ben újonc volt, a következő évben a tanárképzőt végezte. 1697–9-ben a bécsi kollégiumban tanult bölcseletet, és három évig a középiskolában tanított, majd ugyanígy Passauban is 1702–3-ban. 1704–7 között teológiát tanult Bécsben, ott szentelték pappá 1707-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1709–14-ben Bécsben két évig poetikát és retorikát, majd négy évig bölcseletet tanított. 1715–8 között Grazban kontroverziát és kazuisztikát, valamint szentírástant tanított, és 1718-ban lelkipásztor volt. 1719-ben a bécsi kollégiumban házgondnokként működött. 1720–4 között a bécsi újoncházban rektor és újoncmester volt. 1725–8-ig a tartományfőnök helyetteseként szerepelt. 1729-ben Grazban rektor lett. 1732-ben tartományfőnökké nevezték ki, öt évig viselte ezt a hivatalt. 1737–8-ban az újoncházban rektor és újoncmester volt. Onnan három évre a kollégiumba került rektornak. 1742–5 között a professzusház főnöke volt. Utána az újoncházban lakott mint a tartományfőnök tanácsadója. 1647-től öt évig a kollégiumban a konviktust vezette. 1752-től haláláig a bécsi újoncházban lakott, kilenc évig mint házi lelkiatya, három évig egy jámbor társulatot vezetett, s utána már ápolásra szorult.

Fábián István

1923. júl. 31 Borszörcsök. Nyelv: magyar. SJ 1942. aug. 14. Bp. Psz. 1958. jún. 15. Vác. F. 1974. febr. 11. †2012. ápr. 30. Pilisvörösvár.

Próbaidejét Bp.-en a Manrézában, bölcseleti tanulmányait 1945–7-ben Szegeden végezte. Egy évig volt magiszter Kalocsán. Teológus korában 1949-ben külföldre akart távozni, de a határon elfogták és három hónapi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letelte után nem engedték szabadon, hanem Kistarcsára internálták. Egy újabb perben nyolc hónapra büntették. A táborban kellett maradnia annak feloszlatásáig. Teológiai tanulmányait a táborban szervezett főiskolán fejezte be. Utána szőlőmunkás volt, majd sikerült bejutnia az egri egyházmegyeközi szemináriumba, ahol 1958-ban a váci egyházmegye szolgálatára szentelték. 1967-ben teológiából doktorált Félegyházi József professzornál. Dolgozatának címe Szent István apostoli delegációjának problémája. Hosszú ideig káplán volt Pesterzsébeten. 1990-től a kispesti jezsuita templom plébánosa volt.

Pongrácz (Szent) István I.

1582 k. Alvinc. Nyelv: magyar. SJ 1602. júl. 8. Brünn. Psz. 1615. Graz. †1619. szept. 7. Kassa.

Az erdélyi Alvincban született, Brünnben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1605–7-ben Prágában bölcseletet tanult. 1608-ban Laibachban ismételte tanulmányait, és szükség esetén helyettesítette a tanárokat. 1609–11-ben Klagenfurtban tanított középiskolában, és könyvtáros volt. 1612–5-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1615-ben szentelték pappá. 1616–8-ig Homonnán magyar hitszónok és iskolaigazgató volt. 1619-ben a kassai katolikus kapitány kérte magához, ahol a sziléziai Grodzieczki Menyhért és Kőrösi Márk kanonok is dolgozott. Júliusban Pongrácz és Kőrösi együtt végezték évi lelkigyakorlatukat. A harmincéves háború kitörése után Bethlen Gábor erdélyi fejedelem betört Magyarországra, és csapatai Rákóczi György vezetése alatt elfoglalták Kassát. A kálvinista hajdúk a három papot hosszú kínzatások után szeptember 7-én megölték.

Muszka Miklós

1714. dec. 3. Szöllős. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1730. okt. 14. Trencsén. Psz. 1743. Nagyszombat. F. 1748. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. 1770–3: tartományfőnök. †1783. szept. 11. Besztercebánya.

Muszka Antal testvérbátyja volt, szintén Szöllősön született, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1733-ban Egerben, 1734–8-ban Nagyszombatban, 1739–40-ben Kassán tanított középiskolában. 1741–4-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1743-ban. 1745-ben Grazban egyházjogot végzett. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1747-ben Győrben a tanárképzőben tanított. 1748-tól Nagyszombatban négy évig a bölcselet, egy évig a kazuisztika és egy évig a kontroverzia tanára volt. 1754-től Bécsben hat évig a teológia tanára, öt évig az egyetemi hallgatók főnöke, három évig a tartományfőnök helyettese és három évig a professzusház főnöke volt. 1770-ben lett az osztrák rendtartomány főnöke, az utolsó a Társaság feloszlatása előtt. Utána Gyulafehérváron lett címzetes apát és 1776-ban, a besztercebányai püspökség megalapításakor, kanonok és a székesegyház nagyprépostja.

Horváth Sándor I.

1723. aug. 2. Komárom. Nyelv: magyar. SJ 1741. okt. 20. Trencsén. Psz. 1756. Nagyszombat. F. 1760. febr. 2. 4 fog. prof. Pécs. †1786. júl. 11. Varasd.

Komáromban született, de Esztergomból lépett be a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Egy évig Fiuméban tanított. 1747–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Kőszegen, Sopronban és Budán volt tanár. A teológia első két évében, 1753–4-ben Kassán, majd 1755–6-ban Nagyszombatban tanult. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Papi életében a Társaságban hitszónokként működött 1758–60-ban Pécsett, 1761–5-ben Győrben és 1766–73-ban Nagyszombatban.

Borja Francisco de

1510. okt. 28. Gandía. Nyelv. spanyol. SJ 1546. jún. 2. Gandía. F. 1548. febr. 1. 4 fog. prof. Gandía. Psz. 1551. máj. 23. Oñate. Rendfőnök 1565. júl. 2. Róma. †1572. okt. 1. Róma.

Francisco de Borja a III. gandíai herceg, Juan de Borja és Aragóniai Johanna elsőszülött fia volt. Az apai törvénytelen ágon VI. Sándor pápának, az anyja révén pedig Katolikus Ferdinándnak, Aragónia királyának volt dédunokája. A családban vallásos nevelést kapott, amiben nagy szerepet játszott nagyanyja és nagynénje: mindketten beléptek a gandíai klarisszák rendjébe. Apja második házasságában tizenkét gyermek született. Az 1519–22-es parasztlázadáskor a családnak menekülnie kellett. A lázadás leverése után Borja Zaragozába került anyai nagybátyjához, az ottani érsekhez. Grammatikát és zenét tanult. 1522–5-ben Tordesillasban tartózkodott, ahol Őrült Johanna lányának, Katalinnak az udvarába került annak III. János portugál királlyal kötött házasságáig. Utána visszakerült Zaragozába, ahol Gaspar Lax spanyol humanista tudós, filozófus vezetése alatt tanult.
1528-ban kezdte meg szolgálatát V. Károly császár udvarában. Izabella császárné udvarhölgyét, a portugál Leonor de Castrót adta hozzá feleségül. Nászajándékul a császári pártól megtisztelő feladatokat kaptak. Házasságukban négy fiú és négy leány született. V. Károly távolléte alatt, 1529–33-ban a férjét helyettesítő császárné kíséretéhez tartozott. 1534–5-ben a császár Spanyolországban tartózkodott, és Borjával matematikát, történelmet és kozmográfiát tanultak Alfonso de Santa Cruznál. 1536-ban V. Károly tuniszi győztes hadjáratában nem vett részt, de a Provence-ban, Franciaország ellen vívott szerencsétlen hadjáratában igen.
Izabella császárné 1538. május 1-jén, harminchat éves korában meghalt. Borja részt vett a holttest Granadába szállításán, és amikor meglátta az eltorzult arcot, a hagyomány szerint így kiáltott: „Soha többé nem szolgálok egy úrnak, aki halandó!” Nem bizonyos, hogy valóban ő és valóban így mondta, de naplóbejegyzése Izabella haláláról azt mutatja, hogy további életében a földi javakhoz való viszonya sokkal szigorúbb lett.
1539. június 26-tól 1543 áprilisáig katalóniai alkirály lett. V. Károly részletes utasítást adott számára. Küzdött a banditizmus ellen, megerősítette a tengerpartot a törökök és a kalózok ellen, és 1542-ben kivédte a franciák támadását. Ugyanebben az évben a monzóni birodalmi gyűlésen felesküdött Fülöp hercegre.
Ezekben az években Borja mélyen vallásos életet élt. Szoros kapcsolatban állt a ferencesek reformágával, Alkantarai Szent Péterrel és a szélsőséges laikus testvérrel, Tejedai Jánossal, akit magával vitt Granadába. Találkozott az első, Spanyolországba érkező jezsuitákkal is: Faberral és Araozzal.
Atyja halála, 1543. január 8. után Gandía hercege lett. V. Károly azt tervezte, hogy ő lesz a portugál király lányának, Máriának és a császár fiának, Fülöpnek, házasságkötésük után az udvarmestere. A tervhez a portugál király nem járult hozzá. Borja ettől kezdve hercegségével törődött, de gondja volt alattvalói vallásos életére is. Hat kis lelki könyvet írt, amelyeket egy kötetben is kiadott 1548-ban Valenciában.
Borja felesége, Leonor 1546. március 27-én meghalt. Ez meggyorsította útját a Társaságba lépés felé. A Faber Péterrel és Antonio Araozzal való találkozás és Ignáccal folytatott levelezése volt a kezdet, a P. Ovidiónál végzett lelkigyakorlat meghozta a végső döntést. 1546. június 2-án letette a tisztaság és engedelmesség fogadalmát, és azt, hogy belép a Társaságba. Ignác előírta, hogy rendezze gyermekei örökségét, és Granadában tanuljon teológiát. 1548-ban lett a Társaság professzusa. A pápa engedélyével még három évig megtarthatta birtokait, és intézhette azok ügyeit. 1545-ben kollégiumot alapított, az elsőt külső tanulók számára, melyet 1547-ben a pápa egyetemmé nyilvánított. Ez volt a Társaság első egyeteme, ahol maga Borja is teológiai doktorrá lett 1550. augusztus 20-án.
Mivel a lelkigyakorlatokat sok támadás érte, Borja elérte, hogy III. Pál vizsgáltassa felül azokat. A pápa Álvarez de Toledo bíborost és a pápai palota mesterét, Egidio Foscararit bízta meg ezzel a feladattal, akik megadták a jóváhagyást. A pápai leirat dátuma 1548. július 31. A latin szöveg ötszáz példányban jelent meg, amelynek költségét Borja viselte. 1550-ben a szentévre Rómába utazott. Útjának az is célja volt, hogy Ignáccal megbeszélje hivatalos és nyilvános belépését a Jézus Társaságába. Emellett részt kellett vennie a professzusok gyűlésén, melynek témája a Társaság alkotmánya volt. Augusztus 30-án indult Rómába Araoz, Andrés de Oviedo és Diego Mirón társaságában, és október 23-án érkezett meg. Részt vett a Társaság két fontos művének elindításában, a Gesù-templom alapkőletételében és a Római Kollégium előkészítésében, amely 1551. február 22-én nyílt meg. Ignác rábízta lakhelye kiválasztását, miután kivette a tartományfőnök Araoz joghatósága alól. Borja Oñatéba költözött, ahol kollégiumot alapítottak. 1551. májusban szentelték pappá. Első privát miséjét Loyola házi kápolnájában mondta 1551. július 31-én, a nyilvánosat Vergarában november 15-én 10 ezer hívő előtt.
1554-ben Ignác három részre osztotta fel a spanyol rendtartományt. Ezek, majd Portugália és a tengerentúli birtokok felügyeletére Borját nevezte ki komisszáriusává.
Borja mint lelkivezető a spanyol királyságban kapcsolatban állt V. Károly leányával, Johannával és az anyakirálynő Johannával. V. Károly is többször hívta magához Yustéba. II. Fülöppel feszült volt a viszonyuk, olyannyira, hogy az Borja írásait a tiltott könyvek listájára helyeztette.
Ignác haláláról csak 1556. szeptember 17-én értesült. A IV. Pál pápa és Spanyolország közötti háború megakadályozta az első rendi nagygyűlés összehívását, amelyet csak 1558. júniusban nyitottak meg. Borja gyenge egészségi állapota miatt nem utazott Rómába, ezért egy hosszabb írásban fejtette ki véleményét. Sürgette a rendalkotmány és a szabályok betartását; a szegénységi fogadalom megtartására azt ajánlotta, hogy minden rendtartományban legyen egy professzusház. Kérte az imaidő meghosszabbítását, néhány bűnbánati aktus kötelezővé tételét, és azt, hogy a tanuló rendtagok egyszerű fogadalmában a tisztaság ünnepélyessé legyen. Írása későn érkezett Rómába, így a nagygyűlés nem tudott vele foglalkozni. Ezért az új rendfőnök, Laínez válaszolt Borjának.
1559. augusztus 17-én a spanyol inkvizíció kiadta a tiltott könyvek listáját, amelyen Borja néhány kisebb műve is szerepelt. Erre III. János portugál király öccse, Portugáliai Henrik bíboros (később I. Henrik néven portugál király 1578–80 között) meghívta őt Portugáliába. Miután Rómában a rendfőnök asszisztense, Luís Gonçalves da Cámara meghalt, Diego Laínez Borját hívta utódjául. 1561. szeptember 7-én érkezett meg Rómába, de ezt a hivatalt csak 1564-ben töltötte be. Mivel Laíneznek Poissyba és Trientbe kellett mennie, ahová a vikárius Alfonso Salmerón is hivatalos volt, Borja helyettesítette őt. A rendfőnök visszatértével Borja asszisztens lett. Laínez azonban rövidesen meghalt, ekkor Borját választották vikáriussá. 1565. június 20-ra egybehívta a rendi nagygyűlést, amely július 2-án a harminckilenc szavazatból harminceggyel őt választotta rendfőnökké. Július 28-án megválasztották a négy asszisztenst: Antonio Araozt spanyol, Everard Mercuriant francia és német, Benedetto Palmiót olasz és Diego Mirónt portugál, indiai és brazil asszisztenssé. A gyűlés 1565. szeptember 3-án fejeződött be.
Az általános nagygyűlés fontosabb munkái és rendelkezései a következők voltak: megvizsgálták a Társaság szabályait; az imádság idejét, aminek alapján Borja elrendelte november 5-én az egyórás elmélkedést; az újoncidő és a tanulmányok rendjét. A kollégiumok száma Ignác halálakor ötven, Borja halálakor, 1574-ben százhatvanhárom volt. 1569-ben kiadta a középiskolák számára a tanítás rendszerét, az első Ratio studiorumot. 1571-re készen volt a bölcselet és a hittudomány rendje is. Előírt tizenhat tételt, amelyeket igaznak kellett tartani.
A rendgyűlés rendezte a vizitátorok feladatát is, akik az előző komisszáriusokat helyettesítették. A 19. dekrétum megvalósításaként Borja összehívta az első prokurátorok gyűlését. A Domonkos-rendi V. Piusz pápa megváltoztatta a rendalkotmány néhány pontját, így a tanuló rendtagok egyszerű fogadalmát, a közös zsolozsma hiányát, és előírta, hogy az utolsó fogadalmat a papszentelés előtt kell tenni.
Borja nagy figyelmet szentelt Közép-Európa vallási nehézségeinek. Erősen támogatta a Német Kollégiumot Rómában, valamint a kollégiumok alapítását Ausztriában, Németországban, Lengyelországban és Belgiumban.
A tengerentúli missziókban, a spanyol gyarmatokon is megindította a jezsuiták működését, ahol addig csak a négy koldulórend (az ágostonosoké, a dominikánusoké, a ferenceseké és a mercedenáriusoké) dolgozott. Az első hely Florida volt, aztán Kuba, Mexikó és Peru következett. Megerősítette Brazíliát, Indiát, Japánt és a kelet-ázsiai szigetvilágot.
1571. június 1-jén V. Piusz pápa utasítására el kellett kísérnie annak unokaöccsét, Michele Bonelli bíborost spanyolországi és portugáliai útjára, majd Franciaországba is. Június 30-án hagyták el Rómát, és augusztus 29-én értek Barcelonába. Madridban Borja arra is talált időt, hogy a Társaság ügyeiről tárgyaljon a kasztíliai, a toledói és a kinevezett mexikói tartományfőnökökkel. Lisszabonban találkozott fiával, Juan de Borjával, az ottani spanyol követtel. A tárgyalás témája a francia királylány, Valois Margit házassága volt a fiatal portugál királlyal, Sebestyénnel. A cél az volt, hogy megakadályozzák a királylány házasságát a protestánssá lett Navarrai Henrikkel, a későbbi francia királlyal. A pápai követ közbelépése 1572. február 10-én sem járt sikerrel.
Borja a visszautat Rómába már betegen tette meg. Emiatt négy hónapig időzött Ferrarában. Ott tartózkodása alatt, 1572. május 1-jén meghalt V. Piusz pápa. Ekkor folytatta útját, és szeptember 28-án megérkezett Rómába, két nappal később azonban meghalt. VIII. Orbán pápa 1624. november 23-án boldoggá, majd X. Kelemen pápa 1671. április 12-én szentté avatta.

Szendrei József

1721. febr. 23. Acsalag. Nyelv: magyar. SJ 1740. okt. 27. Bécs. Psz. 1753. Nagyszombat. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1775. Kolozsvár.

Acsalagon született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Esztergomban tanított grammatikát. 1744–6-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1747-től egy-egy évig Gyöngyösön, Pécsett és Kolozsváron volt tanár. 1750–1-ben Kassán, 1752–3-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1753-ban szentelték pappá. A következő évben Székelyudvarhelyen tanított. 1755-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1756-tól Felsőbányán hitszónokként, 1761-ben házfőnökként és plébánosként dolgozott. 1762–4-ben Kolozsváron a szeminárium igazgatója és a kontroverzia tanára volt. 1765–9-ben Egerben a harmadik probációsokat vezette. 1770-ben Varasdon, 1771–3-ban Kolozsváron rektorként működött.

Prekenfeldt Franz

1682. febr. 7. Laibach. Nyelv: német, szlovén. SJ 1697. okt. 21. Bécs. Psz. 1712. Bécs. F. 1715. aug. 15. 4 fog. prof. Zágráb. †1744. szept. 29. Kolozsvár.

Szülővárosából, Laibachból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1700–3 között ott végezte a tanárképzőt és a három év bölcseletet. 1704-ben Grazban matematikát tanult. 1705-ben Zágrábban, 1706–7-ben Laibachban és 1708-ban Linzben tanított középiskolában. A teológiát is Bécsben végezte 1709–12 között. Ott szentelték pappá 1712-ben. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1714–7-ben Zágrábban retorikát, majd bölcseletet tanított. 1718–20-ban Pozsegában lelkipásztor volt. 1721–2-ben Nagyszombatban, 1723-ban Kassán, 1724–5-ben Grazban matematikát tanított. 1726–7-ben Nagyszombatban kontroverziát és matematikát, 1728–33-ban Kassán kazuisztikát és matematikát adott elő. 1734–44 között Kolozsváron házi lelkiatya volt. Vallásos tárgyú műveket adott ki az ifjúság számára is, valamint két latin nyelvkönyvet írt.

Kovács (Kováts) Ferenc I.

1717. nov. 7. Dobronok. Nyelv: magyar. SJ 1736. okt. 20. Trencsén. Psz. 1748. Kassa. F. 1754. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1800. Székesfehérvár.

Dobronokon született, Pécsről lépett be a trencséni újoncházba. 1739-ben Kőszegen grammatikát tanított. 1740–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Egerben, Budán és Nagyváradon tanított. 1746–9-ig Kassán tanult teológiát. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Rozsnyón hitszónok volt. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1752–4-ig Gyöngyösön, Sárospatakon és Budán volt hitszónok és lelkipásztor. 1755–6-ban misszionárius volt Székesfehérváron. 1757–60-ban Kolozsváron hitszónokként működött. 1761-ben Marosvásárhelyen, 1762-ben Gyöngyösön volt misszionárius. 1763–4-ben Kőszegen hitszónoki, 1765-ben Győrben misszionáriusi és 1766–7-ben Ungváron ismét hitszónoki feladatokat látott el. 1768-ban Rozsnyón házi lelkiatya volt és plébániai feladatokat végzett. 1769–72-ben Sárospatakon házi lelkiatya, a következő évben Gyöngyösön hitszónok volt. A Társaság feloszlatása után hitszónokként látogatta a plébániákat. Az egyszerű nép lelkipásztora volt.Vallásos tárgyú műveket írt; négyet még jezsuita korában adott ki, az ötödiket (A pusztában kiáltónak szava, 1795) névtelenül publikálta Budán.

Iván János, testvér

1893. ápr. 9. Besztercebánya. SJ 1920. júl. 28. Szeged F. 1930. aug. 15. Pécs. †1957. nov. 25. Pannonhalma.

Mint asztalossegéd jelentkezett a Társaságba. Szegeden végezte el a segítőtestvérként a noviciátust. 1922–4 között az érdi noviciátusban volt asztalos, majd 1925-ben a kalocsai kollégiumban ruhatáros, a szolgák felügyelője és a kápolna sekrestyése. 1926–39 között a pécsi jezsuita kollégiumban házi mindenesként és asztalosként dolgozott. 1940–3-ig a kassai főiskolán volt portás és sekrestyés. 1944–50 között Pécsett volt sekrestyés. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, 1951-től haláláig a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója volt.

Obermayr X. Ferenc

1693. jan. 22. Linz. Nyelv: német. SJ 1709. okt. 9. Bécs. Psz. 1721. Nagyszombat. F. 1727. júl. 29. 4 fog. prof. Buda. †1760. dec. 18. Passau.

Szülővárosából, Linzből Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1712-ben Grazban elvégezte a tanárképzőt, majd Bécsben a hároméves bölcseleti kurzust. 1716-tól egy-egy évig Budán, Passauban és Győrben tanított középiskolában. 1719-ben Grazban kezdte teológiai tanulmányait, de egy év múlva Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1721-ben. 1723-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy-egy évig hitszónok volt Nagyszebenben és Gyulafehérváron. 1726-ban kezdte el bölcseleti tanári működését Kolozsváron, folytatta 1727–8-ban Budán és 1729–31-ben Klagenfurtban. 1732-től a teológiához tartozó tárgyakat tanította Fiuméban, 1733–4-ben Goriziában kazuisztikát, 1735-ben Zágrábban egyházjogot. A tanítást adminisztratív munka szakította meg: 1736-ban Varasdon házgondnok, majd 1737-ben Leobenben misszionárius, 1740–1-ben Klagenfurtban ismét házgondnok volt. Ekkor néhány évre visszatért a tanításhoz: 1742–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát, 1744–5-ben Passauban egyházjogot adott elő. 1746–7-ben Péterváradon házfőnök és plébános, majd egy évig Budán iskolaigazgató volt. 1749-től Passauban öt évig egyházjogot adott elő, két évig házgondnok volt, és 1756-tól betegen élt haláláig (1760).

Lukács László II., testvér

1910. szept. 11. Bp. SJ 1934. máj. 10. Bp. F. 1944. aug. 15. Bp. †1990. márc. 18. Bp.

1934–9 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd nyomdászatot tanult. Ezután portásként, betegápolóként és nyomdászként tevékenykedett. 1940-től a pesti rendházban volt templomgondnok, ruhatáros, házi kísérő. 1946–50 között Kalocsán bevásárló, ruhatáros és a szolgák felügyelője volt, majd 1950-ben Hódmezővásárhelyre kerülve ebédlős, portás, ruhatáros. A szétszóratásban a gazdasági vezető segítőjeként tevékenykedett.

Kollár Ádám Ferenc

1718. ápr. 7. Terhely. Nyelv: szlovák. SJ 1737. okt. 19. Trencsén. Elb. 1749. Bécs. †1783. júl. 13. Bécs.

Terhelyen született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1741–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. A következő évben Liptószentmiklóson tanított. 1745-től Bécsben két évig szentírási héber és görög nyelvet tanult, majd 1747-ben megkezdte teológiai tanulmányait, de 1748-ban kilépett a rendből. Gerard van Swieten támogatásával a bécsi udvari könyvtárban alkalmazták, amelynek 1758-ban első őre, 1773-ban igazgatója lett, és udvari tanácsossá is kinevezték. Műveiben a felvilágosult abszolutizmus tanait hirdette. Egyes nézetek szerint szerepe lehetett az 1771-es Ratio Educationis kidolgozásában.

Peringer András

1711. okt. 4. Komárom. Nyelv: magyar. SJ 1729. okt. 14. Trencsén. Psz. 1743. Nagyszombat. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1783. Komárom.

Komáromban született, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Kőszegen grammatikát tanított. 1733–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána 1736-tól egy-egy évig középiskolában tanított Budán, Kőszegen, Sopronban és Pécsett. 1740–3-ban Nagyszombatban teológiát tanult. 1743-ban szentelték pappá. 1745–50-ben Kolozsváron egy évig hitszónok volt, négy évig bölcseletet és egy évig kontroverziát tanított. 1751-ben Felsőbányán házfőnök és plébános, 1752–4-ben Nagyváradon házfőnök volt. 1755-ben a magyarországi misszióban dolgozott. 1756-ban Rozsnyón hitszónok, 1757-ben Egerben és 1758–9-ben Nagyváradon népmisszionárius volt. 1760–1-ben Marosvásárhelyen a házfőnöki és plébánosi, 1762-ben Kolozsváron a gazdasági főnöki hivatalt látta el. 1763-ban Ungváron, 1764–70-ben Szatmárnémetiben volt hitszónok. 1771-től a feloszlatásig Komáromban lelkipásztori munkát végzett.

Fejér József

1913. szept. 15. Győr. Nyelv: magyar. SJ 1931. szept. 7. Bp. Psz. 1940. máj. 25. F. 1949. febr. 2. 4 fog. prof. †1991. júl. 31. Bp.

Szerzetesi életét a bp.-i Manrézában kezdte 1931-ben. A próbaidő után ugyanott egy évig retorikát is tanult. Bölcseleti tanulmányait 1935-ben Szegeden kezdte, majd a főiskola áthelyezése miatt Bp.-en folytatta. Teológiai tanulmányait Innsbruckban kezdte, de 1939-ben a német hatóságok megszüntették a teológiai kart. Tanulmányait Rómában folytatta. Még a háború alatt visszatért Mo.-ra, 1942-ben a bp.-i egyetemen fizikát és matematikát tanult. Egy év múlva újra Rómába kellett mennie a bölcsészeti doktorátus megszerzésére. 1944-ben hazatért és Kassán tanított. A háború után Szegedre tért vissza a bölcsészeti főiskolával együtt. 1947-ben megint Rómába ment, és latin nyelvű dolgozatával megszerezte a bölcsészeti doktorátust. 1948-ban a franciaországi Paray-le-Monialban végezte a harmadik próbaévet. 1949-ben Szegeden kozmológiát tanított. Onnan a tanuló rendtagokkal együtt újra külföldre kellett szöknie. Az északolasz Chieriben tanított kozmológiát, és Szent Tamás szövegeit magyarázta. 1951-ben a magyar tanuló rendtagokkal a belgiumi Leuvenbe költözött. 1954–8 között a belgiumi vallon (francia nyelvű) rendtartomány főiskoláján ontológiát tanított. 1959-ben nagy nyelvtudása miatt Rómába hívták, a jezsuita rend központi levéltárába munkatársnak. Ezt a munkát végezte haláláig, mely 1991-ben Bp.-en az alapító, Szent Ignác halála napján érte.
Nagy jelentőségű munkát végzett egész külföldi tartózkodása alatt mo.-i kapcsolataival, nemcsak rendtársaival, hanem mindenkivel, aki hozzá fordult és segítségét kérte. Már maga a levelezés ténye is sokat jelentett mo.-i levelezőtársainak, amelyhez hozzájárult rend- és paptestvérei számára évtizedekig tartó könyvküldése. Emellett harminc éven keresztül a rend római központjával szemközti nagy katolikus középiskolában a diákok legkeresettebb gyóntatója és lelkiatyja volt.

Deák Ferenc

1925. szept. 18. Sokorópátka. SJ 1944. aug. 13. Psz. 1955. júl. 31. F. 1961. aug. 15.

1944–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–9-ig Szegeden filozófiát hallgatott. Elöljárói ajánlatára 1949-ben külföldre ment és Innsbruckban fejezte be filozófiai tanulmányait. 1949–52 között Feldkirchben töltötte magiszteri éveit. 1952–6 között a belgiumi Enghienben tanulta a teológiát. Missziós küldetésben a chilei tartományhoz applikálták 1956–75-ig. Spanyol nyelvet tanult kezdetben a Padre Hurtado helységben levő juniorátusban. 1957–8-ban Chillánban a kollégiumi diákok lelkiatyja és franciatanár volt. 1958–9-ig végezte La Cejában (Kolumbia) a terciát. 1960-ban Chillánban a jezsuita kollégium rektora volt és francia nyelvet oktatott. 1961-ben a noviciátusban és a juniorátusban (Padre Hurtado) adminisztrátor és miniszter. 1962–7 között Valparaisóban tanult az egyetemen francia nyelvet és pedagógiát, majd tanított az egyetemen és a Ruben Castro kollégiumban. 1968–75 között Antofagastában tanított francia nyelvet, valláskultúrát és egyetemi lelkészként is működött. Az 1969–70-es tanévben Párizsban töltötte a szabbatikus évét. 1975–2007 között Montrealban a magyar plébánián volt lelkész. 2007-ben hazatért, azóta a szegedi jezsuita templomban lelkész.

Schmotzer János

1922. jan. 2. Kassa. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1940. szept. 2. Bp. Psz. 1951. máj. 10. Zikavej. F. 1960. febr. 2. 4 fog. prof. †1988. júl. 16. Fairfield.

1940-ben lépett a Jézus Társaságába a bp.-i Manrézában. A kétéves próbaidő után ugyanott végezte retorikai tanulmányait is. 1944-ben Kassán kezdte meg bölcseleti tanulmányait, melyeket 1945-től a csehországi Brünnben folytatott. 1948-ban indult a kínai misszióba, Pekingben két évig tanulta a kínai nyelvet. 1949-től a Sanghaj melletti Zikavejben volt teológus. Ott szentelték pappá 1951-ben. Utána ugyanott elvégezte a harmadik probációt. A következő évben kitoloncolták Kínából. A tajvani Tajcsungban és Hszincsuban a szigeti kínai nyelvet tanulta. 1956-ban Hszincsuban volt misszionárius, majd két évig Sung Sanban dolgozott egy plébánián. 1960–4-ig Hszincsuban, majd 1965-től Csinsanban misszionárius, s onnan szervezte a tajvani lelkigyakorlatos munkákat. 1967-ben elhagyta a kínai missziót, és Washingtonban a jezsuita Georgetown egyetemen doktorátust szerzett politológiából. 1975-ben ugyanott a Kínai Intézetben dolgozott. 1976-ban a fairfieldi egyetemen lett tanár. Ott halt meg szívinfarktusban.

Morus Florentius

1551 k. Armagh. Nyelv: ír. SJ 1582. jún. 26. Brünn. Psz. belépése előtt. †1616. aug. 6. Jindřichuv Hradec.

Az írországi Armaghban született, papként lépett be Brünnben a Társaságba. 1587-ben még ott volt mint templomigazgató és az alsósok tanára. 1589-ben Olmützben az újoncok felügyelőjeként szerepel. 1590–1-ben Bécsben volt gyóntató és középiskolai tanár. A következő évben Znióváralján ugyanilyen munkakörben dolgozott. 1593-ban házi lelkiatya volt. 1594–7 között tanított az iskolában és gyóntatott. 1598–1610-ig ugyanilyen munkakörben dolgozott a csehországi Jindřichuv Hradecban.

Hödl (Hoedel) Joachim

1724. júl. 31. Graz. Nyelv: német. SJ 1740. okt. 18. Trencsén. Psz. 1753. Graz. F. 1758. ápr. 11. 4 fog. prof. Quito. †1803.

Grazban tanult logikát, mielőtt 1740-ben belépett a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után az osztrák Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1744–7 között Bécsben bölcseletet, hébert és szentírási görögöt tanult. Utána két évig Grazban grammatikát és Laibachban humaniorát tanított. 1751–3 között Grazban végezte a teológiát. 1753-ban szentelték pappá. 1754–69-ig Dél-Amerikában, főleg a perui Quitóban volt misszionárius. A kiűzetés után visszatért az osztrák–magyar rendtartományba. 1770–1-ben Judenburgban volt hitszónok, 1772-ben Traunkirchenben népmisszionárius és 1773-ban Temesváron plébánosi teendőket látott el. A rend feloszlatása után Versecen és 1793-tól az osztrák Ebreichsdorfban volt plébános. Költészettel is foglalkozott. Verseinek nagyobb részét jó latin nyelven, Musa Werschetzensis és Musa Ebreichsdorfensis néven adta ki.

Jaschkó Balázs

1922. febr. 3. Kassa. SJ 1940. szept. 2. Bp. Psz. 1951. júl. 15. F. 1954. aug. 15.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, utána 1944-től Kassán filozófiát tanult. 1948-ban Szatmárnémetiben volt magiszter, majd 1949-ben Szegeden kezdte el a teológiát, de még abban az évben külföldre kényszerült, és Chieriben folytatta tanulmányait. A terciát St. Asaph-ban végezte 1953-ban, utána Kanadába küldték. 1954–5-ben Hamiltonban a provinciális titkára volt. 1956–70 között Jersey Cityben, a St. Peter Preparatory Schoolban latint, németet, franciát és hittant tanított és az úszókört vezette. A provinciális 1970-ben magyar szolgálatra rendelte, amit szívesen vállalt. A torontói plébániára költözött, ahol már 1972-ben megtették a kanadai magyar jezsuiták elöljárójává, és néhány évi káplánkodás után plébánossá nevezték ki. Ez a szolgálata 2000-ig tartott, közben 1989–90-ben a provinciális sociusa is volt. Jelenleg lelkész a torontói magyar plébánián.

Lanz Benedikt

1713. márc. 13. Bécs. Nyelv: német. SJ 1728. okt. 15. Bécs. Psz. 1744. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1773. Graz.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1733–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána két évig ugyanott, egy évig Bécsben és két évig Linzben tanított középiskolában. A teológia végzésére 1741–4 között Bécsbe került. 1744-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. Utána egész életében hitszónokként működött nagyobb városokban, mint Bécs és Graz. Pozsonyban kétszer volt, 1749–51 és 1761–5 között. Itt adta ki 1749-ben Szent Lipót német nyelvű életrajzát.

Körtvélyesi Viktor, testvér

1885. ápr. 28. Visk. SJ 1914. júl. 30. Nagyszombat. F. 1925. aug. 15. Bp. †1964. szept. 11. Szatmárnémeti.

1914–5 folyamán Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1916–9 között katonai szolgálatot teljesített, majd visszatérte után befejezte a noviciátust. 1921–3 között Szegeden volt portás és házi mindenes. 1924–34 között a pesti rendházban volt betegápoló és szabó. 1935-ben a Manrézában működött mint szabó. 1936–41 között Szegeden volt házi mindenes és szabó, 1942–9-ig pedig Szatmárnémetiben portás és házi mindenes.

Helesfényi Pál

1610. jan. Nagyszombat. SJ 1627. jún. 13. Leoben. Psz. 1639. Bécs. F. 1647. jan. 6. 4 fog. prof. Ungvár. †1671. máj. 14. Szepeshely.

Nagyszombatban született, tizenhét éves korában Leobenben kezdte meg szerzetesi életét. A próbaidő után 1630–2-ben Grazban bölcseletet, 1636–9-ben Bécsben teológiát tanult. A leobeni harmadik próbaév után Homonnán kezdte el papi működését: retorikát tanított és hitszónok volt. 1648-ban Turócon, a következő évben Győrben volt lelkipásztor. 1650–1-ben a veszprémi misszió főnöke volt. Utána Pozsonyban mint hitszónok és házi lelkiatya működött. 1653–4-ben a bécsi papnevelő intézetnek, a Pázmáneumnak volt igazgatója. A következő években Ungváron, Nagyszombatban, Turócon és Bécsben végzett lelkipásztori munkát. 1663-ban Trencsénben volt betegállományban. Utolsó éveiben lelkipásztori tevékenységet végzett haláláig Szepeshelyen.

Halwax Xaver Ferenc

1712. máj. 4. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1728. okt. 13. Trencsén. Psz. 1741. Graz F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1774.

Selmecbányán született, Budáról logikusként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Szakolcán tanított a legalsó osztályban. 1732–4 között Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Trencsénben szintaxist, Pozsonyban poétikát és Pécsett retorikát tanított. A teológiai tanulmányokra 1738–41 között Grazba került. Ott szentelték pappá 1741-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1743-ban kezdte el Nagyszombatban tanári pályafutását. Három évig bölcseletet adott elő, és utána egy évig a szeminárium lelkivezetője volt. 1747-től két-két évig Kassán és Nagyszombatban a kontroverzia tanára és a szeminaristák Mária-kongregációjának vezetője volt. 1751-ben egyházjogot tanított. A következő évben Budán a főiskola igazgatója és könyvtáros lett. 1753-ban Kassán a szentírástan tanára és a bölcsészeti kar dékánja volt. Onnan két évre újra Budára került előbbi hivatalaiba. 1756-tól, már gyenge egészséggel, két évig a pappá szentelendők vizsgáztatója, egy évig a historia domus írója és 1759–69 között a lelkipásztori problémák megbeszélésének vezetője volt. 1770-ben már csak házi gyóntató. 1771-től a Társaság feloszlatásáig ugyanezt a feladatot látta el Besztercebányán.

Kazy Ferenc

1695. ápr. 7. Léva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1712. okt. 9. Bécs. Psz. 1725. Bécs. F. 1730. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1759. jún. 11. Pozsony.

1712-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1716–8 között Grazban bölcseletet tanult. A magisztérium alatt Győrben, Nagyszombatban, Kassán, majd újra Nagyszombatban tanított egy-egy évig. 1723–6-ban Bécsben végezte a teológiát. 1725-ben ott szentelték pappá. Besztercebányán volt harmadik probációban. 1728–36 között Nagyszombatban bölcseletet tanított és házi lelkiatya volt. 1737-ben a bécsi magyar papnevelőintézetnek, a Pázmáneumnak volt a rektora. 1738–42 között Trencsénben működött mint a ház rektora és a rendi újoncok nevelője. 1743-ban Nagyszombatban a királyi papi szeminárium főnöke lett. 1744–7 pozsonyi rektor, a következő két évben újra Nagyszombatban a szeminárium vezetője lett. 1750–2-ben – már betegen – soproni rektor volt. 1753-tól Pozsonyban betegeskedett.
Történészként vált ismertté és a felvilágosodás köreinek célpontjává. Megírta Mo. történetét három kötetben és a nagyszombati jezsuita egyetem történetét a százéves jubileumra. Ez utóbbi alapos történeti munka, mely a megszokott jubileumi kiadványokat messze felülmúlta. Emellett kiváló papnevelő volt. Már kezdő tanárként hivatalosan papnövendékek lelkiatyja lett Nagyszombatban, ahol kétszer is vezette a szemináriumot. Bécsben mint a magyar papnevelde igazgatója működött, négy évig pedig Trencsénben a rendi újoncok főnöke volt.

Kajdi Ferenc

1884. jan. 29. Mánfa. Nyelv: magyar. SJ 1907. nov. 19. Nagyszombat. Psz. 1917. Innsbruck. F. 1922. febr. 2. C. sp. Nagykapornak. †1945. Bp.

Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A bölcseleti tanulmányok első két évét Pozsonyban végezte, a harmadikat Innsbruckban. Két év kalocsai tanítás után a teológiát is Innsbruckban végezte. Gyenge egészsége miatt csak könnyebb lelkipásztori munkát tudott végezni Nagykapornakon, Kalocsán és 1940-től Bp.-en a lelkigyakorlatos házban. Onnan ment karácsonyi kisegítésre a budakeszi plébániára, ahol szovjet katonák elfogták, kémkedés vádjával halálra ítélték és kivégezték. Sírja ismeretlen.

Varju Zsigmond

1685. márc. 9. Somlyóvár. Nyelv: magyar. SJ 1701. dec. 25. Trencsén. Psz. 1714. Bécs. F. 1719. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1719. aug. 12. Marosvásárhely.

Somlyóváron született, Kolozsvárról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1705–7 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd négy évig ott tanított a középiskolában. 1712–5 között Bécsben végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Ungváron hitszónok volt. A következő évben Besztercebányára került harmadik probációba. 1718-tól Marosvásárhelyen volt hitszónok, de már a következő évben, fiatalon meghalt.

Paulisics András

1575 k. Nahács. Nyelv: szlovák. SJ 1597. márc. 12. Turóc. †1606. máj. 23. Kolozsvár.

Nahácson született, Turócon vették fel a Társaságba. Próbaidejét Brünnben végezte. 1599-ben Sellyén grammatikát tanított. A következő évben a csehorsz