Vértes Boldizsár

1918. ápr. 21. Lánycsók. SJ 1936. júl. 30. Psz. 1947. jún. 22. †1983. márc. 14. Pincehely.

1936–8 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1939-ben Bp.-en, majd 1940–1-ben Kassán filozófiát tanult. 1942–4 között a pécsi Pius Gimnáziumban latin és magyar nyelvet tanított, és a konviktusban volt felügyelő. 1945–8 között Szegeden teológiát tanult. 1949-ben a Manrézában végezte a terciát. 1950-ben missziós lelkészként tevékenykedett. 1950–83-ig először Pécsett, majd Bátaszéken volt lelkész.

Speiser Antal

1883. jan. 16. Apatin. SJ 1901. júl. 30. †1918. okt. 7. Volano.

Speiser Ferenc unokaöccse. 1901-ben lépett be a nagyszombati noviciátusba, majd 1904-től St. Andraeben retorikát, 1905–7 között pedig Pozsonyban filozófiát tanult. 1908–10 között a magiszteri éveit a kalocsai jezsuita kollégiumban töltötte, mint konviktusi felügyelő és diákkórust vezette, utána matematikát, ábrázoló geometriát  és szépírást tanított. 1911–4 között Innsbruckban teológiát végzett, ahol pappá szentelték, majd 1915–6 között a budapesti Tudományegyetemen megszerezte a magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet. Az első világháború utolsó éveiben, mint tábori lelkész szolgált, az olasz fronton, Volanónál halt hősi halált.

Németh Ernő

1859. jún. 1. Bátya. SJ 1889. dec. 11. †1894. márc. 5. Kalocsa.

1889–91 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt, 1892-ben St. Andräban retorikus, majd 1893–4 között Kalocsán magiszter.

Molnár László

1840. ápr. 16. Pozsony. SJ 1858. aug. 11. F. 1876. feb. 2. 4 fog. prof †1910. feb. 18. Kalocsa.

A kétéves próbaidőt Nagyszombatban és egy év retorikát St. Andräban végzett. Utána Kalocsán tanított 1865-ig. A bölcseleti tanulmányokra Pozsonyba került 1867–9-ben. Egyévi kalocsai működés után Innsbruckban a kétéves teológiai kurzust végezte. 1872-ben szentelték pappá. Két évig latin-, görög-, némettanár volt Kalocsán. 1875-ben Prágában végezte a harmadik próbaévet. 1876–93 között Kalocsán tartózkodott. Három évig készült a tanári vizsgára, majd főleg latin és görög nyelvet tanított. 1882–6-ban rektor és iskolaigazgató volt. 1894-ben Nagyszombatban lett rektor és újoncmester. 1906-ban visszakerült Kalocsára, ahol haláláig rektor és iskolaigazgató volt. Kalocsai és nagyszombati működése mutatja kiváló tehetségét a középiskolások és a rendi újoncok nevelésében.

Máté (Drab) József

1922. jan. 8. Sopron. SJ 1941. aug. 14. Psz. 1957.jún. 22. Shrub Oak.

„Drab” családi névvel 1941-ben lépett be a Társaságba, ahol 1943-ban a „Máté” nevet vette fel. Próbaévei után egy év retorikát is végzett, majd 1945–7-ben Szegeden elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, s utána Szatmárnémetiben lett kollégiumi felügyelő. 1948-ben a románok kiutasították, a magyar rendőrség pedig Kistarcsára internálta. Ott elvégezte a teológiai tanulmányokat. 1953-ban szabadult. 1956 őszén elhagyta Mo.-ot. 1957. június 22-én Shrub Oakon pappá szentelték. 1958-ban Woodstockban teológiát tanult még egy évig, s utána Clevelandben elvégezte a harmadik probációt. Egész papi életében a magyarok lelkipásztora volt: 1960–6-ban Torontóban, 1967–72-ben Courtlandben és 1973–2003-ig újra Torontóban. 2008-ban vonult be Hamiltonban az idősek otthonába.

László (Lobmayer) Ferenc

1876. nov. 13. Budapest. SJ 1904. júli. 18. Nagyszombat F. 1920. feb. 2. 4 fog. prof. . †1921. juni. 27. Budapest.

Bp.-ről papként lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A próbaidő után 1907-től Kalocsán három évig konviktusi felügyelő, majd latin- és hittantanár volt. 1910–1-ben Pozsonyban bölcseletet, 1912–3-ban Innsbruckban teológiát tanult. A hollandiai Exaetenben végezte 1914-ben a harmadik próbaévet. Utána egy évig Bp.-en népmisszionáriusként dolgozott. 1916–8 között Pozsonyban helyettes házgondnok és magyar hitszónok volt. 1919-ben Bp.-en lelkipásztori munkát végzett és a következő évtől haláláig házgondnokként és népmisszionáriusként működött.

Illés Béla

1911. szept. 1. Iharos. SJ 1952. nov. 13. Psz. 1935. Juni. 23. F. 1981. márc. 25. 4 fog. prof. †1996. máj. 19. Veszprém.

Édesapja tógazdasági ispán volt, aki nagy anyagi áldozatok árán iskoláztatta gyermekeit. A középiskolát Bp.-en és Csurgón végezte, majd vasúti tiszti pályára lépett, de hittantanára tanácsára átkérte magát a veszprémi szemináriumba. Kápláni szolgálatát Balaton környéki és bakonyi falvakban végezte. A II. világháború idején tábori lelkészként szolgált, majd a háború után Kaposvárra került hittantanárnak; diákjai röpcédulákat sokszorosítottak, ezért letartóztatták, majd a püspöke gyorsan elhelyezte, hogy ne kerüljön internálótáborba. Több helyen lelkigyakorlatokat adott, Mária-kongregációkat és KALÁSZ csoportokat vezetett, ezért izgatás vádjával letartóztatták, de a tárgyaláson felmentették. 1947–50 között a közgazdasági gimnáziumban és az angolkisasszonyok intézetében volt hittantanár. Mivel már régen vonzódott a jezsuita rendhez, jelentkezett a Társaságba. 1950. augusztus 15-én kellett volna megkezdenie a noviciátust, de az állam likvidálta a szerzetesrendeket. Mivel már püspöke elbocsátotta, Nagykapornakra került plébánosnak. Végül 1953. november 13-án, a bp.-i Mester utcában kezdte meg a noviciátust mint plébános. Nagykapornakról Zalaapátiba került, ahol tizenegy évig működött. Majd plébánosként Csácsbozsokon, Törökkoppányban és Gyékényesen szolgált. A jezsuita rend visszaállítása után 1990–1-ben Hódmezővásárhelyen a novíciusmester sociusa volt. Utána Veszprémben kisegítő lelkész, majd Vörösberényben plébánoshelyettes. Innen szállították a veszprémi kórházba, ahol elhunyt.

Horányi Lajos

1912. nov. 26 Budapest. SJ. 1939. aug. 14. Psz. 1948. júni. 29. F. 1952. szept. 12. †1978. máj. 8. Toronto

A Társaságba való belépése előtt tanítóképzőt végzett, és különböző iskolákban tanított. A noviciátust a zugligeti Manrézában töltötte, 1942-től a kassai főiskolán tanult filozófiát, majd Szegeden teológiát, ahol pappá is szentelték. Mint fiatal papot Németországba küldték káplánnak, majd elöljárói Torontóba helyezték, ahol előbb káplán, majd plébános lett a Szent Erzsébet-plébánián. 1958-ban kinevezték a kanadai magyar missziós állomások, a stációk elöljárójának. 1964-ben a vancouveri Magyarok Nagyasszonya-templomba került plébánosként. 1971. augusztus 15-én szélütés érte, ekkor visszakerült Torontóba, ahol felgyógyulása után kórházakban lelkészkedett.

Hegyi Márton

1932. okt. 15. Hódmezővásárhely. SJ 1952. márc. 1. Psz. 1963. júni. 16 F. 1973. dec .18. 4 fog. prof. .

A diszperzió alatt lépett be a Társaságba, közben munkaszolgálatos katona volt két éven át, majd 1956-ban elhagyta az országot. 1957–9 között filozófiát tanult Rómában, utána Torontóba küldték teológiára, ahol pappá szentelték. A teológia után rögtön Clevelandbe ment terciára. 1965–7 között Oxfordban szerzett diplomát biológiából. 1967-től kezdve New Yorkban a Fordham egyetemen kezdett biológiát oktatni. 1969-ben kinevezték a provincia sociusának. Majd további kutatómunkát végzett Knoxville-ben. 1973–2003 között biológiaprofesszor, majd még nyugdíjazása után is tartott előadásokat. Közben szinte állandó kisegítő volt a magyarok közti lelkipásztorkodásban, Passaicban és Yonkersben tevékenykedett. Gyenge egészsége miatt 2008-ban bevonult a Murray-Weigel Hallba.

Hegyi Fábián

1904. febr. 21. Gombos. SJ 1920. júl. 29. Psz. 1934. júl. 26 . F. 1934. feb. 2. 4 fog. prof. . †1984. júni. 13. Budapest.

A noviciátust Szegeden és Érden végezte, majd utána 1925-ben a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1926–8 között Szegeden filozófiát tanult, utána a magiszteri éveket Kalocsán töltötte. 1932–5 között Innsbruckban teológiát tanult, ahol tanulmányai közben pappá szentelték. A harmadik probációt Szegeden végezte 1936-ban. 1937–46 között a zugligeti Manrézában működött mint a novíciusok tanára. 1947–8 folyamán a kalocsai jezsuta gimnáziumban latin és görög nyelvtanár. A szétszóratás után az egri egyházmegyében több helyen szolgált, előbb mint plébánoshelyettes, majd mint plébános. Ramocsaházáról vonult nyugdíjba. Kisegítő lelkészként állandó kisegítést vállalt Máriabesnyőn és a kispesti jezsuita templomban, végül a bp.-i Táltos utcai Szent Kereszt-kápolnában volt kisegítő. Közben tudományos munkát végzett: töbnyelvű szótárt szerkesztett, a Szentírásból készített fordításokat, az egyházatyák iratait rendezte magyar nyelven. Nyolcvanadik születésnapján főpásztora érseki tanácsosi címmel tüntette ki.

Elsasser Gyula

1879. febr. 6. Budapest. SJ 1902. ápr. 20. F. 1917. feb. 2. †1958. febr. 8. Pannonhalma.

Az esztergomi főegyházmegye címére szentelték pappá, a következő évben lépett be a Társaságba. Nagyszombatban végezte a noviciátust, majd 1905–8 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban volt szakaszfelügyelő. 1909–10-ben a pozsonyi filozófiai főiskola hallgatója volt, majd 1911–2-ben a bp.-i Tudományegyetemen filozófia- és történelemtanári diplomát szerzett. A következő tanévben Kalocsán tanított; 1915-ban Bp.-en volt lelkész, lelkigyakorlat-vezető, Mária-kongregációk prézese. 1916-ban a harmadik probációját végezte St. Andräban. 1917–9 között a pécsi Pius Kollégiumban tanított, 1919-től Pozsonyban volt miniszter és a Mária-kongregációk prézese, magyar nyelvű szónok. 1921–5 között a pesti jezsuita templomban előbb délutáni szónok és falusi missziós, majd lelkész és a Mária-kongregációk prézese volt. 1926–30 között Szegeden volt lelkész, Mária-kongregációk prézese. 1930–47-ig Bp.-en működött mint miniszter, majd socius, a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető. 1948–50 között Nagykapornakon volt spirituális. A feloszlatáskor Kunszentmártonba internálták. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Ecker Jenő

1888. febr. 21. Kőszeg. SJ 1921. aug. 13. F. 1937. feb. 2. †1981. jan. 31. Szatmárnémedi.

Kereskedőcsaládból származott; a szombathelyi egyházmegye címére szentelték fel. Az I. világháború alatt katonalelkészként szolgált. A háború idején érlelődött meg szerzetesi hivatása. Szegeden végezte a noviciátust P. Müller Lajos keze alatt. Majd éveken keresztül Mezőkövesden és Nagykapornakon lelkészkedett. 1930–3 között New Yorkban az emigráns magyarok lelkipásztora volt. Ezután a kalocsai rendházban lelkész, a Mária-kongregációk és a Jézus Szíve Társulat vezetője. 1936-ban Szegeden végezte harmadik probációját. 1936-tól az újonnan megnyílt hódmezővásárhelyi jezsuita plébánia vezetője. Innen került Észak-Erdély visszacsatolása után (1940) a szatmárnémeti rendházba, ahol közel négy évtizeden keresztül végzett igen eredményes lelkipásztori munkát.

Bober Joseph

1735. ápr. 9. Göding. SJ 1751. okt. 18. Trencsén F. 1769. feb. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1815. dec. 29. Bécs.

A csehországi Gödingben született, Trencsénből lépett be a bécsi újoncházba. Rozsnyón az alsó osztályokban volt tanár. A bölcseletet 1755–6-ban Kassán végezte, majd Szakolcán két évig grammatikát tanított. Kétéves matematikai kurzust végzett Nagyszombatban. Eperjesen a humaniorák tanára. 1762–5 között Nagyszombatban volt teológus. 1764-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévre Besztercebányára került. 1767-ben a bécsi Theresianumban cseh nyelvtanár volt, majd két évig Nagyszombatban humaniorákat tanított. 1770-től a feloszlatásig lelkipásztori munkákat végzett Lipótváron, Eperjesen és Szélaknán.

Balogh Sándor I.

1745. márc. 19. Kapuvár. SJ 1761. okt. 17. Győr †1810. júl. 13. Győr.

A középiskolát Győrben végezte. 1761–3 között Trencsénben volt novícius, majd egy évet Egerben tanított. 1764–6-ban Kassán volt bölcsészhallgató. Utána Kolozsváron, Egerben, Sopronban és Budán tanított. 1771-től Bécsben tanult teológiát; amikor a Társaságot feloszlatták, világi pappá és Győrben gimnáziumi tanárrá, később ugyanott kanonokká lett. Nagy könyvtára volt, melyet nyilvános használatra hagyományozott.