Bellusi István

1668. júl. 29. Nagyszombat. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1684. márc. 18. Bécs. Psz. 1697. Bécs. F. 1701. aug. 15. 4 fog. prof. Komárom. †1708. nov. 29. Nagyszombat.

Bellusi Ferencnek volt az öccse. A próbaidőt Bécsben végezte. Utána egy évig Passauban, majd két évig Nagyszombatban tanított középiskolában. 1689–90-ben Grazban végezte a bölcseletet. 1691–4 között újra tanár volt Nagyszombatban, Sopronban és Győrben. 1695–8-ban Bécsben végezte a teológiát. Egy újabb év középiskolai tanítás után Győrben volt harmadik próbaévben. 1701-ben a bécsi professzusházban magyar és cseh hitszónoka és a tartomány gondnokának tanácsadója volt mo.-i jogi ügyekben. A következő évben Komáromban hitszónokként működött. 1703–6 között gróf Maximilian Seeau erdélyi császári biztos gyóntatója volt. Az évi katalógusok a gyulafehérvári rendházhoz tartozóként jelzik. Élete utolsó két évében a pozsonyi kollégium gondnoka volt. Nagyszombatban halt meg.

M: Fabulae poeticae. Nagyszombat, 1693; Oratio ad Mortuales Esequias Imperatoris Leopoldi. Nagyszeben, 1705. Ir: Nom. I. 79; RMK II. 1742; So I. 1272–3; St 25; Szi I. 804.született: 1668-07-29, Nagyszombatbelépés: 1684-03-18, Bécsfogadalom: 1701-08-15, Komárom, 4 fog. prof.papszentelés: 1697-0-0, Bécsmeghalt: 1708-11-29, Nagyszombatbeszélt nyelvek: szlovák