Bencze István

1906. jún. 13. Hernádvecse. SJ 1929. ápr. 29. †2002. dec. 7. Tajpej.

A műbútorasztalosságot a híres miskolci Túróczy-gyárban tanulta, de tanoncévei közben kiújult a tüdőbaja, ezért hazaküldték. Otthon szívesen olvasgatta Xavéri Szent Ferenc, Kláver Szent Péter és más jezsuiták életrajzait, és feltámadt benne a szerzetesi élet csodálata. P. Figula János SJ ajánlatára jelentkezett a Jézus Társaságba, a noviciátust a zugligeti Manrézában végezte. Már novíciusmesterének, P. Vukov Jánosnak kifejezte szíve nagy vágyát, hogy Kínába szeretne menni misszióba; azonban azt a választ kapta, hogy előbb még be kell bútorozni a lelkigyakorlatos házat és a noviciátust. Ezt a nagy munkát nyolc éven keresztül végezte, Gara József és Herholdl Árpád testvérekkel együtt.
1936-ban érkezett Kínába. Tamingban mindjárt felállított egy asztalosműhelyt, ahol kínai tanoncokat képzett. A szegények számára ingyen csinálta a koporsókat, vasárnaponként pedig a falvakban ápolta a betegeket, közben sok újszülöttet megkeresztelt. A kommunista hatalomátvétel után sikerült a gépeket is megmentve Csangtőbe, az olasz misszióba szöknie. Itt nem maradtak sokáig, mert a hszienhszieni püspök meghívta F. Herholddal együtt a saját missziójába. Itt F. Bencze egy német gyógyszerésznek segített orvosságot készíteni, majd az építkezésen felügyelt.
1949-ben elmenekült Kínából, Manilában dolgozott öt évig mint betegápoló. Ekkor Msgr. Charles Fahy, az amerikai jezsuiták püspöke elhívta Tajvanra; Hszincsuban egy nagy asztalosműhelyt állítottak fel, ahol néhány tanonccal nagyszabású munkákba kezdett. A Catholic Relief Service felfigyelt a munkájára, egy nagy asztalosüzemet épített neki, és felszerelte modern gépekkel. Az új gyár csakhamar világszerte híressé vált fafaragói és szobrászai révén. A raktárai tele voltak szentképekkel, szobrokkal, betlehemekkel, amelyeket a szigeten kívül Amerikában és Európában is sikerrel terjesztettek. A tajvani templomok nála rendelték a templomi padokat és oltárokat. A gyár azonban a helybéliek irigysége és kapzsi követelések miatt tönkrement. F. Bencze a legjobb munkásaival egy kisebb műhelyt létesített, a volt gyárat pedig átalakították szociális központnak. Hszincsuból 1960-ban Tajpejbe kerülve a Fuzsen Katolikus Egyetemen dolgozott, főleg az építkezéseken felügyelt. Az egyetemi templom építésével és berendezésével kezdte a munkáját, majd a különböző hivatalokat, az egyetemi könyvtárat és a hatszáz személyes diákotthont építette fel. A bútorok a hszincsui műhelyben készültek, ahová hetente kétszer is elment a munkát irányítani. Legkedvesebb munkája azonban továbbra is a templomok díszítése, oltárok és tabernákulumok készítése maradt. Az egész szigeten ismerték és elismerték kínai stílusú templomi felszereléseit. A buddhisták is vele dolgoztattak, egyszer a tajpeji főbonc megkérte, hogy faragtassa ki a buddhista szent, Hszüan Bobe szobrát, a Sun-Moon tó melletti pagoda részére. Ez annyira jól sikerült, hogy utána ezerszámra kapta a megrendeléseket még Japánból is. Szabad idejében állandóan úton volt, mert mindenhová hívták tervrajzok készítésére. Élete utolsó éveit a tajpeji egyetem betegtermében töltötte, tolókocsiban, itt hunyt el.

Ir: MJTN 30; Bencze testvér. FMJ 6. (1965. szeptember) 21; Holovics F.: Bencze István testvér és a Szent József asztalosműhely. Levél Barátomnak. 1967. március 12. 7; Bencze István: Jezsuita testvér és a buddhisták. FMJ 30. (1972. karácsony) 4–5; Koch I. Bencze testvér históriája. FMJ 34. (1974. húsvét) 18–9; Bencze I.: Kedves Olvasó […] Formózai Magyar Jezsuiták 46. (1978. karácsony) 10–13; Bencze testvér. Formózai Magyar Jezsuiták 49. (1981. karácsony) 3–5; Bencze István. BMJ 1984. 6; Bencze I.: Kedves missziós barátaink! FMJ 59. (1985. húsvét) 7–8; Bencze testvér. FMJ 61. (1986. karácsony) 3–4; Bencze testvér FMJ 62. (1987. húsvét) 13–4; Bencze testvér. FMJ 63. (1987. nyár) 10–1; Bencze I.: Még egyszer. Formózai Magyar Jezsuiták 71. (1987. tavasz) 16–8; Petruch II. 257; Bencze I.: Önéletrajz. ProvH 72. (2001. július–augusztus) 16–21; Zsoldos I.: F. Bencze István S. J. (CHN) 1906. 06. 13. – 2002. 12. 07. ProvH 80. (2003. január–március) 2–22; Tajvani jezsuita halála. Keresztény Élet 11. (2003. február 9.) 6, 12; Biacsi D.: A karosszék vándorlása, a tabernákulum és a buddhista szobor. BMJ 2003. (húsvét) 2–3; Kubassek 268.született: 1906-06-13, Hernádvecsebelépés: 1929-04-29meghalt: 2002-12-7, Tajpej