Bujtul György

1589. ápr. Karánsebes. Nyelv: román. SJ 1623. máj. 26. Róma. Psz. 1622. máj. 21. Róma. †1635. szept. 10. Karánsebes.

Karánsebesen született, anyja katolikus volt, apjáról nem tudunk semmit. 1602 körül katolizált. Szentandrásy István hatására, aki tanította és pártfogolta, 1606-ban Rómába került. A következő év október 18-án felvették a Német–Magyar Kollégiumba. 1609. január 17-én súlyos fegyelmi vétség miatt elbocsátották, és Rómát is el kellett hagynia. Valószínűleg Bécsbe ment, és befejezte a bölcseleti tanulmányokat. Visszament Erdélybe pártfogójához, Szentandrásyhoz, aki közben macsói püspök és erdélyi apostoli kormányzó lett, és akit 1610-ben kiűztek Erdélyből, de Bujtul ott maradt. 1617–8-ban Gyulafehérváron a jezsuita Szini István mellett tanított. 1618-ban Szentandrásy, Szini és Pázmány is közbenjárt a pápánál, hogy vegyék vissza a Germanicumba, amit ő meg is engedett. Rómában szentelték pappá 1622. május 21-én. Utána misszionáriusként akart visszamenni Erdélybe. A Hitterjesztés Kongregációja kérését a Szent Hivatalhoz, az Inquisitióhoz utalta át. 1623. május 23-án belépett a Társaságba. Próbaideje után 1625 májusában elhagyta Rómát, és bécsi, nagyszombati, nagykárolyi és gyulafehérvári tartózkodással november 19-én érkezett meg Karánsebesre, hogy Bethlen Gábor fejedelem engedélyével megkezdje lelkipásztori működését. Élete vége felé készítette el fő művét, Canisius kisebb katekizmusának román fordítását. Halála után rendtársai elküldték a kéziratot Nagyszombatba. Az első kiadás valószínűleg Némethy Jakab jezsuita vezetésével a pozsonyi nyomdában jelent meg. Ebből a kiadásból sajnos egy példányt sem ismerünk. Következő kiadása 1703-ban volt az erdélyi románok uniójával kapcsolatban. Társával, a magyar Makó Istvánnal nagy misszionáriusi munkát végzett a kisebbségben és elnyomatás alatt szenvedő román és magyar katolikusok között a távoli vidéken is. Többször járt Gyulafehérváron, ahol a szinte folyamatosan egyedül dolgozó Szini Istvánt segítette. A nagy misszionáriusok közé tartozik, katekizmusfordítása pedig vallási jelentősége mellett a román nyelvtörténetnek is fontos emléke.

M: Catechismus […] Canisii. Kolozsvár, 1703. Ir: CPA II. 555; MKL II. 108; Po III. /1 3752; Po Magyar 751; So II. 366; Szi I. 1402; Bitay Á.: Gheorghe Buitul. Cel dintâiu român care şi-a fǎcut studile la Roma. Dacoromania 3. (1922–23) 789–92; Velics II. 124–5; G. Piccillo: Influssi ungheresi e particolaritu dialettali del Banato nel „Catechismus” di Georgius Buitul (1636, 1703). Revue de linguistique romane 50. (1986) 351–82; Balázs M.: Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók. I/2. Szeged, 1990; L. Periş: Le Missioni Gesuite in Transilvania e Moldavia nel Seicento. Kolozsvár, 1998; Molnár A.: Jezsuita misszió Karánsebesen (1625–1642). TSz 41. (1999) 127–56.született: 1589-04-0, Karánsebesbelépés: 1623-05-26, Rómapapszentelés: 1622-05-21, Rómameghalt: 1635-09-10, Karánsebesbeszélt nyelvek: román