Faltum János

1894. jan. 22. Regőce. SJ 1921. dec. 27. Érd. F. 1931. aug. 15. Bp., †1969. dec. 27. Pannonhalma.

Német ajkú családban született, az elemi iskola után asztalosnak szánták, de gyenge egészsége miatt szűcsnek tanult. 1912-ben Bezdánban segédi oklevelet szerzett, majd Zomborban és Bp.-en dolgozott. 1914-ben felvételét kérte a Jézus Társaságba, a kalocsai rendházban megkezdte a noviciátust megelőző aspiránsi évét, de hamarosan behívták katonának. 1920-ban, a leszerelése után, Pécsett folytatta az aspiránsi évét, majd Érden végezte a noviciátust. 1923-ban itt szabóként tevékenykedett, majd 1924 júliusától Pécsett ruhatáros, a következő évtől kezdődően előbb Érden, majd a Manrézában, a noviciátusban szabó és portás volt. 1932-től Kalocsán szabó és ruhatáros. 1936-tól előbb Bp.-en, majd Kassán a főiskolán volt szabó. 1940-ben súlyosan megbetegedett, utána a pesti rendházban, majd 1943-tól Kalocsán, 1945-től pedig Nagykapornakon volt szabó. A szétszóratás után Kispesten működött mint sekrestyés, majd 1951-től a jászberényi szociális otthonban volt házi mindenes. 1952-től betegen érkezett a pannonhalmi szociális otthonba, ahol, ameddig egészsége megengedte, szabóként dolgozott, valamint hat évig méhészkedett.

Ir: Pálos 170–171; MJTN 63; Holovics F.: Faltum János (1894–1969). Levél Barátomnak. 1970. február 7. 12–3; Tüll A.: F. Faltum János SJ (1894–1969). Anima Una 39. (1970. február) 1–2; Uő: F. Faltum János (1894–1969). MJV IV. 275–7; Miklósházy 28.született: 1894-01-22, Regőcebelépés: 1921-12-27, Érdmeghalt: 1969-12-27, Pannonhalma