Faludi Ferenc

1704. márc. 25. Németújvár. Nyelv: magyar. SJ 1720. okt. 14. Bécs. Psz. 1734. Bécs. F. 1738. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. †1779. dec. 18. Rohonc.

A középiskolát Kőszegen és Sopronban végezte, onnan lépett be a bécsi újoncházba. 1723–5-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két-két évig Pozsonyban és Pécsett tanított. Bécsben 1730–4 között matematikát és négy évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1734-ben. A következő évben Budán hitszónok volt és plébániai feladatokat is ellátott. 1736-ban végezte Besztercebányán a harmadik probációt. 1737-ben Bécsben, a következő két évben Grazban tanított bölcseletet. 1740-ben Linzben matematikát adott elő. 1741–5-ben Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt, de írással is foglalkozott, és az Árkádia irodalmi társaság tagja lett. Hazatérve 1746-ban Nagyszombatban szentírástant adott elő. A következő évben a bécsi Theresianum akadémia házgondnoka és történelemtanára volt. 1748–50-ig a nagyszombati nyomda igazgatójaként, 1751–3-ban Kőszegen rektorként, a következő négy évben Pozsonyban könyvtárosként működött. 1758-ban Pécsett házgondnok, majd 1760-tól a Társaság feloszlatásáig Pozsonyban iskolaigazgató és könyvtáros volt. Utána haláláig a rohonci szegényházat vezette.
Szerzetesi életében sokféle feladatot látott el, de mint írónak és költőnek a magyar irodalomtörténetben sokkal nagyobb jelentősége van. Maga vallotta ugyan, hogy fiatalon kezdte, hazájától távol írt, és csak felüdülés idejében. Tudatosan tanulmányozta a nép nyelvét, s azt műveibe mesterien beledolgozta. Ezzel elindította az irodalmi népiességet, mely azután Petőfivel és Arannyal jutott diadalra. Verseinek száma nem nagy: huszonkét világi dal, hat vallásos, nyolc alkalmi és vegyes költemény, valamint hat ekloga. Mind halála után jelent meg nyomtatásban. Ugyancsak akkor jelent meg Téli éjszakák című elbeszélésgyűjteménye is. Prózai művei fordítások és átdolgozások az angol William Darrel és a spanyol Balthasar Gracián moralizáló műveinek olasz kiadásaiból.

M: P. Ignat. Gaston Pardies S. J. Elementa Geometriae. Graz, 1738; De itinere in provincias exteras libri duo. Graz, 1739; Collectiones mathematicae ex Architectura militari. Graz, 1739; Istenes jóságra és szerentsés boldog életre oktatott Nemes ember, […] Nemes asszony, […] Nemes úrfi. Buda, 1749; Bölts és figyelmetes Udvari ember. Nagyszombat, 1750; Constatinus Porphyro-genitus. Jeles játék. Kassa, 1754; Szent ember. Pozsony, 1773; Költeményes Maradványi. 2 k. Győr, 1786–7; Eisenstadt, 1779; Téli éjszakák. Pozsony, 1787; Jezsuita iskoladrámák. (Ismert szerzők). Kiad. Alszeghy Zoltán és mások. Bp., 1992; Faludi Ferenc prózai művei. Kiad. Vörös I.–Uray P. Bp., 1991. Ir: DHCJ II. 1375–6; LKKOS 321–2; MAMŰL III. 7–9; MKL III. 486; Nom. I. 314; Po III/1 6550–6619; Po Magyar 811–890; Petrik 1712–1860/I; So III. 537–9; St 77; Szi III. 105–10; ÚMÉL II. 499–500; Horváth J.: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. 2. kiad. Bp., 1978; Szörényi L.: Faludi Ferenc irodalmi jelentősége. (1979). Studia Hungarolatina. Bp., 1999; Vörös I.: Faludi Ferenc eklogái. It 1980. 849–65; Hopp L.: Faludi Ferenc prózája a 18. században. ItK 1981. 429–39; Staud G.: Faludi Ferenc és az iskolai színjátszás. ItK 3. 1981. 305–12; Szauder M.: Faludi Ferenc a Római Árkádia tagja. ItK 1982. 448–51; Vajda Gy. M.: Faludi Ferenc és a felvilágosodás. ItK 1982. 3. 312–6; Bitskey I.: Faludi Ferenc retorikai műveltsége és prózastílusa. ItK 1983. 5. 508–13; Köbölkúti K.: Faludi Ferenc. Szombathely, 1984; Faludi Ferenc emlékezete. Körmend, 1994; Vörös I.: Faludi Ferenc és a Gentiluomo istruito. Körmend, 1994; Gyürki László: Faludi Ferenc és a Faludi család körmendi kapcsolatai. Körmend története. Körmend, 1994. 486–94; Szelestei N. L.: Faludi Ferenc versei egy 1800 körüli énekeskönyvben. Körmend, 1995; Kuntár L.: Faludi Ferenc utóélete Vas megyében. Honismeret 26. (1998) 1, 46–9; Szelestei N. L.: Faludi Ferenc autográf verseskönyve Nagyszombatban. MKSz 1999; Vörös I.: Faludi Ferenc természetszemlélete. MJK 65–70; Sárközy P.: A „Kárpátok Dindimeója”. F. F. (1704–1779) a római Árkádia Académia költője. MJK 71–83; Szörényi L.: Faludi Ferenc, a könyvvizsgáló. MJK 83–108; Czibula K.: Faludi és a magyar iskolai színjátszás hagyománya. MJK 109–18; Vogel Zs.: Szentség és világiság Faludi Szent Emberében. MJK 119–37; Szörényi L.: Faludi Ferenc irodalmi jelentősége. Studia Hungarolatina. Bp., 1999. 62–72; Kovács S. I.: A pipázó puttó. F. F. költeményes maradványai. Irodalomismeret 11. (2000) 4. 97–103; Sárközy P.: Faludi Ferenc (1704–1779). Pozsony, 2005; Szabó F.: Adalékok Faludi erkölcsnemesítő írásainak forrásaihoz. MKSz 121. (2005) 2, 226–32; Szabó F.: Faludi Ferenc. Pozsonytól Kassáig. Nádszeg, 2005. 22–9; Szentmártoni Szabó G.: Faludi Ferenc forrásünnepe. Vasi Szemle 60. (2006) 2, 4–20; Takács 92, 95; Velics III. 92–3.született: 1704-03-25, Németújvárbelépés: 1720-10-14, Bécsfogadalom: 1738-02-2, Graz, 4 fog. prof.papszentelés: 1734-0-0, Bécsmeghalt: 1779-12-18, Rohoncbeszélt nyelvek: magyar