Forró (Nebl) Ferenc (kínai nevén: Szung Pao’an)

1914. márc. 20. Hajós. SJ 1930. júl. 30. Bp. Psz. 1941. jún. 22. Szeged. F. 1947. febr. 2. Szeged. †1974. jan. 13. Schrobenhausen.

Egyszerű szülők gyermekeként született. Ikertestvére, János, Alpár néven lett ferences szerzetes. Szegény sorban járta ki a helyi elemi iskolát. Mivel a két testvér egyidejű taníttatása lehetetlennek látszott, elsőnek Ferenc került a kalocsai jezsuiták gimnáziumába, ahol két évvel később követte ikertestvére. Szerzetesi hivatást érezve, belépett a Társaságba. A szokásos rendi képzés után (filozófia és teológia) Glattfelder Gyula csanádi püspök szentelte pappá. Utána Kolozsvárott, majd Hódmezővásárhelyen lelkész és hittantanár volt 1943–5 között. Hódmezővásárhely 1944. október 8-án került szovjet kézre, P. Forró még fél évig működött a legnehezebb körülmények között mint belvárosi plébános, és heti harminchat órában tanított hittant. 1945-ben Bp.-en töltötte harmadik probációját. 1946-tól Szegeden a szemináriumban volt miniszter, és felkészült a kínai misszióra. 1947 őszén elöljárói teljesítették régi vágyát, és engedélyezték, hogy megkísérelje a kínai misszióba való kijutást. 1948. január 27-én hagyta el hazáját, és körülményes úton március 12-én érkezett Pekingbe, ahol a Chabanel-nyelviskolában kínai nyelvet tanult. A háború dúlta Kínában egyre nehezebbé váló viszonyok között csak rövid ideig végezhetett missziós munkát, mivel a kommunisták 1949 augusztusában kiutasították Kínából. Rövid ideig a Kínából kiutasított európai misszionáriusok átmeneti helyén, Makaóban tartózkodott, majd 1950 augusztusában Ausztrália felé vette útját. Augusztus 7-én bevándorlóként érkezett meg Sydney-be, ahol Norman Thomas Gilroy érsek a katolikus magyar bevándorlók lelki gondozásával bízta meg. 1950 augusztusától 1954 áprilisáig működött Sydney-ben, majd a nyugat-ausztráliai Perthbe helyezték át elöljárói. Rövid idő alatt kitűnően megtanult angolul. 1959-ben újra Sydney-be került, ahol a magyar bevándorlók létszámának gyarapodásával munkája és gondjai is növekedtek. A vasárnapi misék az addigi kis kápolnából a St. Martha- és a St. Patrick-templomokba kerültek. A sokszorosított Egyházközségi Értesítő nyomtatásban jelent meg. Kezdeményezésére a rockwoodi temetőben nyolcszáz sírhelyes magyar temetőrészleg létesült, ahol helyet kapott Ausztrália első magyar hősi emlékműve is. Többévi szervezés, gyűjtés és áldozatos munka után elkészült az idős magyarok Szent Erzsébet Otthona. Egészsége azonban időközben egyre jobban felőrlődött. Kis híján végzetes szívroham érte 1968-ban. Hosszú kórházi kezelés következett, majd a szabbatikum, világkörüli utazás, meglátogatta ikertestvérének a sírját az Egyesült Államokban, és enyhébbnek szánt canberrai beosztás következett. Időközben újabb problémák merültek fel, ezért elöljárói Európába helyezték át. Új szolgálati helyén, a felső-bajorországi Schrobenhausenban, az angolkisasszonyok nevelőintézetében lelkipásztorként működött haláláig.

Ir: MKL III. 752; MJTN 71; Forró Ferenc Jézus-társasági atya. Ausztráliai Magyarság 7. (1970) 1; Békési I.: P. Forró Ferenc SJ 1914–1974. BMJ 1974. 18; †P. Forró Ferenc S. J. 1914–1974. Magyar Élet 1974. február 9. 4; P. Forró Ferenc SJ (1914–1974). Anima Una 47. (1974. március) 10–6; Holovics F.: Forró Ferenc (1914–1974) Barátaink Levelei 1974. január 20. 14–5.; Békési I.–Radányi R.: P. Forró Ferenc SJ (1914–1974). Szolgálat 24. (1974. Péter-Pál) 102–3; MEIL 285; MJV IV. 294–6.született: 1914-03-20, Hajósbelépés: 1930-07-30, Bpfogadalom: 1947-02-2, Szegedpapszentelés: 1941-06-22, Szegedmeghalt: 1974-01-13, Schrobenhausen