Gábor István

1893. aug. 6. Malacka. Nyelv: magyar, német. SJ 1909. júl. 30. Nagyszombat. Psz. 1922. F. 1925. febr. 2. Taming. †1930. nov. 7. Kajcsou.

Szülei tanúsága szerint példás viseletű, szorgalmas fiú volt, aki a vakációban maga kereste meg a taníttatására való összeget. A gimnáziumot még Pozsonyban kezdte, de belépett a Társaságba; a noviciátus után gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban fejezte be. 1914–7 között Innsbruckban filozófiát tanult, közben tökéletesen elsajátította a német nyelvet, de mellette szorgalmasan tanult oroszul is, mert azt tervezte, hogy Oroszországba megy misszionáriusnak. 1917-től, magiszteri évei alatt, Kalocsán volt az ének, a rajz és a szépírás tanára. A teológiát Lengyelországban, az ősi jezsuita főiskolán, Stara Wieśben végezte, ahol 1922-ben pappá szentelték. Itt is csodájára jártak híres nyelvtehetségének, egy év elteltével olyan tökéletesen beszélte a lengyel nyelvet, hogy nem akarták elhinni, hogy nem született lengyel. A teológia negyedik évét Angliában végezte, itt természetesen angolul is megtanult. 1923–4-ben harmadik próbaévét a franciaországi Paray-Le-Monialban töltötte, azzal a szándékkal, hogy elsajátítsa a francia nyelvet is. Ekkor már tudta, hogy nem Oroszországba megy, mivel még skolasztikus korában az elöljárók kiválasztották a kínai misszió számára, így 1924. szeptember 13-án második magyar misszionáriusként érkezett Kínába. Először egy éven keresztül tanulta a kínai nyelvet Tamingban. Majd 1925–7 között mint igazgatóhelyettes tanított Hszienhszienben, és az újonnan érkezett magyar missziós nővéreket oktatta kínai nyelvre Tamingban. A tervek szerint a tamingi jezsuita kollégium első magyar rektorának szánták. 1930 júniusában azonban, amikor kerékpárral ment Tamingból Kajcsouba, napszúrást kapott. Kajcsouban hunyt el, ideiglenesen ott temették el kínai módra, de 1931 elején átvitték Tamingba, és az újonnan nyitott jezsuita temetőben helyezték el örök nyugalomra. Sírkövére latinul és kínaiul vésték fel a nevét és az adatait.

Ir: Cat. Def. I. 18.246; MJTN 73; MKL III. 874; „Gábor defunctus.” Katolikus Missziók 6. (1930. augusztus) 8, 1; Lischerong G.: A kínai magyar misszió gyásza. Katolikus Missziók 6. (1930. szeptember) 9, 4–5; P. Gábor István SJ. ProvH 25. (1930. november) 4–6; †P. Gábor István SJ. Kalocsai Kollégium 43. (1931. február) 30–1; Petruch II. 245–7.született: 1893-08-6, Malackabelépés: 1909-07-30, Nagyszombatfogadalom: 1925-02-2, Tamingpapszentelés: 1922-0-0meghalt: 1930-11-7, Kajcsoubeszélt nyelvek: német