Horváth Tibor

1927. júl. 28. Bánhida. Nyelv: magyar. SJ 1946. júl. 30. Bp. Psz. 1957. júl. 15. Granada. F. 1963. aug. 15. 4 fog. prof. Willowdale. †2008. máj. 17. Pickering.

Bánhidán (ma Tatabánya) született vasutascsaládban. A középiskolát a tatai piarista gimnáziumban végezte 1938–46 között. Szent Ignác ünnepén lépett be Bp.-en a Társaságba. 1948-ban Szegeden megkezdte a bölcseleti tanulmányokat. Amikor a főiskola felét lefoglalta a kommunista állam, és 1949 elején megszületett a döntés, hogy a tanuló jezsuitáknak külföldre kell szökniük, ő lett P. Fábry Antal titkára a szökéseket illetően. Ennek oka az volt, hogy édesapja révén szabadjegye volt a vasútnál. Állandóan úton volt Szeged és Bp., valamint a határvidék között. Március közepén, amikor a déli órákban jött a hír, hogy a vonat alatt szökni akarókat a rendőrség felfedezte, s a nyugati határon is elfogtak egy jezsuitát, ő a legközelebbi vonattal Szegedre utazott és P. Őry Miklóssal hosszú vitában meggyőzték a rektor P. Fábryt, hogy azonnal hagyja el az országot. Egy éjjeli vonattal Bp.-re utaztak, és a másnapi szökni akarók egyikének helyén P. Fábry még aznap este elhagyta az országot. Szegeden a rendőrség a délelőtt folyamán már kereste őt. A további szökéseket is Horváthnak kellett vezetnie, mert ő volt az egyedüli, aki a helyzetet teljesen ismerte. A szegediek közül az utolsók egyikeként hagyta el az országot. A sok – gyakran éjszakai – utazás, a fizikai megterhelés, valamint a nagy felelősség az alig huszonkét éves fiatal jezsuita erejét szinte teljesen felőrölte. Egészsége felmondta a szolgálatot, kitört rajta a tuberkulózis. Bardonecchiában, az Alpokban volt szanatóriumban, s otthon Chieriben is hónapokig feküdt. Ami azonban helyzetét még nehezebbé tette, a látásával is bajok voltak. Nem volt szabad olvasnia, pedig ő kifejezetten vizuális típus volt. Egyik társunk rendszeresen előadta neki a délelőtti órák anyagát. E sorok írójával mindennap megtárgyaltak Szent Tamás Summájából egy-egy kérdést, és este egy francia Szentírás-magyarázatból vették az anyagot a másnapi elmélkedésre. 1952-ben meg kellett szakítania a bölcseleti tanulmányokat, és azokat csak 1954-ben fejezte be. 1955–8-ban a spanyolországi Granadában végezte a teológiát, ahol 1957-ben pappá szentelték. Murciában volt 1959-ben harmadik probációban. 1960-ban a délnémet rendtartomány nyugalmas kis rendházában, Aschaffenburgban volt pihenésképpen fizikai erejének visszaszerzésére. 1961–2-ben Rómában végezte a kétéves doktorátusi kurzust teológiából. Tanulmányainak végeztével a kanadai angol rendtartomány teológiai főiskoláján, Willowdale-ben kezdett teológiát tanítani. A főiskola 1970-ben Torontóba költözött, Horváth pedig 1992-ig ott tanította a teológia szinte minden ágát. Hazaköltözve 1994–6-ban a miskolci „Fényi Gyula” jezsuita gimnázium első igazgatója volt. Neve összekapcsolódott két nagy tudományos mű megszervezésével és elindításával. Tízévi előmunkálat után 1978-ban megjelent az „Ultimate Reality and Meaning” (U.R.A.M. – A végső valóság és értelem) című folyóirat, melynek célja egy „befejezhetetlen” enciklopédia előkészítése az ember útjáról Istenhez. Erre szolgált az a kétévenként Torontóban megrendezett nemzetközi konferencia, melyre 1996-ban Dobogókőn került sor. 1984. november 29-én merült fel a „Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)” terve is. Ennek folyóirata, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1989-ben indult.

M: Caritas est in ratione. Die Lehre des Hl. Thomas über die Eiheit der intellektiven und affectiven Begegnung. Róma, 1962, Münster, 1966; De Christo Legato seu Ingressu Personali Dei in Historiam Humanam. Toronto, 1962–3; De Fide Virtutibusque Infusis. Toronto, 1963–4; De Gratia Christi Sanctificante seu De Vita in Christo Nova Hominis. Toronto, 1963–5; De Matrimonio. Toronto, 1964–5; De Ordine. Toronto, 1964–5; De revelatione Christi. Toronto, 1965–6; The Personal Entry of God into Human History. Toronto, 1967; Encyclopedia of Human Ideas on Ultimate Reality and Meaning. Toronto, 1970; Topics for a New Encyclopedia. Toronto, 1970; Faith under Scrutiny. Notre Dame, 1975; A Kinyilatkoztatás teológiája. Róma, 1975, 1977; The Sacrificial Interpretation of Jesus’ Achievement in the New Testament. New York, 1979; L’apologetica nella chiesa occidentale del periodo classico della scolastica all’inizio della riforma. Torino, 1987; Eternity and Eternal Life. Waterloo, Ont. 1993; Jesus Christ as Ultimate Reality and Meaning. Toronto, 1994; Thinking about Faith I. Love. Toronto, 2006; Vallomás helyett. 20 éves az U.R.A.M. MJV II. 170–82. Ir: MJTN 96; Nemesszeghy E.: Dr. Horváth Tibor SJ. Jezsuiták küldetése 10–1; MEIL 420–1; Borbándi 671; Miklósházy A.: P. Horváth Tibor. ProvH 106. (2008. április–május) 38–9; Uő: P. Horváth Tibor. ProvH 107. (2008. június–szeptember) 51–2; Uő: Horváth Tibor (1927–2008) MJV IV. 312–3; MJN 187–8.született: 1927-07-28, Bánhidabelépés: 1946-07-30, Bpfogadalom: 1963-08-15, Willowdale, 4 fog. prof.papszentelés: 1957-07-15, Granadameghalt: 2008-05-17, Pickeringbeszélt nyelvek: magyar