Káldi György

1573. febr. 4. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1598. máj. 7. Róma. Psz. 1602. Róma. F. 1612. máj. 27. Brünn. †1634. okt. 30. Pozsony.

Azok közé a jezsuiták közé tartozott, akik Pázmány Péter vezetése alatt a 17. század első évtizedeiben megvalósították a királyi Magyarországon a katolikus reformot. A kétéves noviciátus után még két évig teológiát tanult. 1602-ben Erdélybe kellett volna mennie, de az ottani zavaros helyzet miatt a csehországi Brünnbe küldték, ahol az újoncmester segítője lett. 1603-ban Vágsellyére került, majd két év múlva Erdélybe. Előbb Kolozsváron, utána Gyulafehérváron volt, ahol 1605–6-ban magyar nyelvre fordította a Szentírást. Amikor 1606-ban Bocskai István fejedelem kiűzte Erdélyből a jezsuitákat, Olmützben lett a kazuisztika tanára. 1611-től újoncmester volt Brünnben, ahonnan 1616-ban húsz újonccal az ausztriai Leobenbe költözött az új noviciátusba. 1617-ben az újra megnyitott nagyszombati házban lett főnök, de ezt a hivatalt egy év múlva túlságos szigora miatt fel kellett adnia. Ettől kezdve hitszónok volt. 1620-ban Bécsben előkészítette szentbeszédeinek kiadását. 1623-ban visszatért Nagyszombatba hitszónoknak. 1626-tól Bécsben lelkipásztor volt és a magyar Szentírás kiadását készítette elő. 1629-ben a tartományfőnök helyettese, 1630-tól haláláig pozsonyi rektor volt.
Pázmány mellett, aki a magyar próza legnagyobb képviselője, Káldi volt a legjobb stiliszta. Magyar szentírásfordítása és szentbeszédei pótolhatatlan segítséget nyújtottak a kisszámú papságnak és világi lelkipásztori segítőiknek, a licentiátusoknak, hivatásuk teljesítésében.
Szentírásfordítása máig is súlyos problémákat vet fel. Az első a szerzőség kérdése. Létezik egy javítatlan Káldi-kézirat, mely jelzi minden szentírási könyv végén a fordítás befejezésének idejét. Az Újszövetség fordítását Gyulafehérváron kezdte 1605. október 11-én, de 1606. november 11-én el kellett hagynia Erdélyt, amikor befejezte Izajás próféta könyvét. Lengyelországon keresztül december 24-én érkezett Olmützbe, és 1607. március 25-én befejezte az egész Biblia fordítását. Felmerült a kétség, hogy Káldi képes lett volna ilyen aránylag rövid idő alatt befejezni munkáját. Arra gondoltak, hogy esetleg Szántó István fordítását használta volna. Ezt azonban Káldi fordításának előszavában elveti. Szántó 1600 óta dolgozott egy fordításon. Bocskai felkelése alatt összes kéziratát elveszítette, és csak 1608-ban kezdett el egy újabb fordítást. Káldi kézirata és a nyomtatott szöveg eltéréseit a censorok munkájával hozhatjuk kapcsolatba. A magyar püspökök és a tartományfőnök három pátert neveztek ki és tettek szabaddá erre a feladatra: Káldi Mártont, György testvérét, Forró Györgyöt és a héber nyelvben járatos Rumer Gergelyt. Ők Grazban a Vulgata, a görög és a héber Szentírás alapján dolgoztak. Így Káldi elsőrangú magyar stílusa összekapcsolódott a revizorok tudományos munkájával, érthető tehát, hogy a Káldi-biblia évszázadokra a magyar fordítás alapjául szolgált. Csak 1975-ben jelent meg egy teljesen új magyar Szentírás.

M: Szent Biblia. Bécs, 1626; Halotti beszédek. Bécs, 1629; Az Evangéliumok és Epistolák. Bécs, 1629; Az Vasárnapokra-való predikatzioknak első része. Pozsony, 1631; Az ünnepekre-való predikatziok. Pozsony, 1631; Istennek szent akarattya. Nagyszombat, 1681; Káldi válogatott egyházi beszédei. Kiadta Bellaagh A. Bp., 1891; Szent Biblia. Fordítás. Bp., 1973. Ir: CPA II. 633; DHCJ III. 2169–70; F-V 16; MAMŰL V. 34–6; MKL VI. 42; Nádasi II. 251; Po III/2 10852–69; Po Magyar 1006–34; RMK I. 551, 577, 601–2, 1268; So IV. 897–9; Szi IV. 897–9; ÚMÉL III. 679–80; Révai S.: Káldi György életrajza. Pécs, 1900; Mihalovics E.: Káldi György. A katolikus prédikáció története Magyarországon. Bp., 1900–1901, 105–16; Novák B.: Káldi György élete és munkái. A Szombathelyi Gimnázium Értesítője. (1901) 1–23; Velics I. 14–5, II. 56–7; Révai S.: Káldi György biblia-fordítása. A pécsi állami főreáliskola Értesítője (1903) 9–32; Uő: Káldi születésének éve. Egyetemes Philológiai Közlöny 27. (1903) 265–7; Révai S.: Káldi György. Hittudományi Folyóirat 16. (1905) 495–528; Uő: Káldi mint polemikus író. KatSzle 19. (1905) 675–92; Martin A.: Káldi György emlékezete. KatSzle 40. (1926) 584–92; Timár K.: Káldi György a legrégibb magyar bibliafordításról. ItK 37. (1927) 270–2; Pallós K.: Káldi György. 1572–1634. Száz jezsuita arcél. II. 36–47; Gyenis A.: Bethlen és Káldi találkozása. Magyar Kultúra (1942) 2, 21–2; Lukács L.: Káldi György a bibliafordító. KatSzle 7. (1955) 129–33; Uő: Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetében. Klny. Róma, 1956; Holl B.: Adalékok a Káldi-biblia történetéhez. MKSz (1956) 52–8; Uő: Ki fordította a Káldi-féle bibliát? Vigilia 21 (1956) 558–60; Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetéhez. Civitas Dei 1. (1956) 7/24; Holovics F.: Ki fordította a Káldi-féle Bibliát? ItK 66. (1962) 223–31; Szabó F.: A Biblia fordítója. Káldi György emlékezete. A Szív 49. (1973) 8, 16–20; Rónay Gy.: Arcképvázlat Káldi Györgyről. Kutatás közben. Bp., 1974. 59–63; Zoványi J.: Káldi György. Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Bp., 1977. 287–8; Bitskey I.: Közvetlen előzmény: Káldi György. Humanista erudíció és barokk világkép. Bp., 1979. 22–9; Bitskey I. Bethlen, Pázmány és a Káldi-Biblia. Századok 115. (1981) 737–43; Sinkó F.: Csudatörténetek. Bp., 1985. 67–105, 290–7; Bakó D. Káldi György élete és művei. MKSz 103. (1987) 73–87; Koncz A.: Hitvitázó tudomány vagy tudományos hitvita? A Káldi–Dengelegi szellemi párbaj a XVII. században. Confessio 20. (1996) 2, 91–4; Gábor Cs.: Káldi György latin forrásai. Neolatin irodalom Európában és Magyarországon. Pécs, 1996. 145–52; Lukácsy S.: Káldi György példabeszédei. Vigilia 62. (1997) 699–704; Káldi György. Ki kicsoda a magyar történelemben? Bp., 2000. 198; Bitskey I.: Káldi György. Pannon Enciklopédia: Magyar nyelv és irodalom. Bp., 2000. 230–1, 233; Gábor Cs.: Káldi György prédikációi. Források, teológia, retorika. Debrecen, 2001; Vásárhelyi J.: P. Káldi György: Oktató intés. ItK 105. (2001) 623–37.született: 1573-02-4, Nagyszombatbelépés: 1598-05-7, Rómafogadalom: 1612-05-27, Brünnpapszentelés: 1602-0-0, Rómameghalt: 1634-10-30, Pozsonybeszélt nyelvek: magyar