Kayling József

1725. jan. 7. Selmecbánya. Nyelv: német, szlovák. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Psz. 1752. †1791. okt. 6. Selmecbánya.

Selmecbányán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1743-ban Győrben volt tanárképzőben. Utána 1744–6-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd két évig Eperjesen tanított. 1749–52-ben Kassán végezte a teológiai tanulmányokat. 1752-ben szentelték pappá. Még abban az évben a dél-amerikai misszióba került, s ott dolgozott elfogatásáig, miután a spanyol korona területén a rendet feloszlatták (1767). Dél-Amerikából a lisszaboni São João da Barra börtönbe került, ahonnan csak 1777 februárjában szabadult, és szeptember elején ért Bécsbe. Utána Selmecbányán lett plébános.

Ir: LKKOS 647; MKL VI. 410; Nom. II. 694; Pe 1107; Po Magyar 209–3; Pinzger F.: Keyling (Kayling) József. Magasztos eszmék útján: Bp., 1931. 20–1; Lévay M.: Kayling József. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 490; Reisz E.: P. Keyling József. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942 28; Bangha B.: P. Keyling József. Magyarok Pombal börtöneiben. (Ö. M. XV.) Bp., 1942. 388–9; Gergely P.: Kayling József. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 88; Uő: Kayling József. Latin-Amerika magyar jezsuita úttörői. Magyar Élet. 1978. szeptember 30.; Balázs D.: Kayling József. Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (1991) 39; Kayling József. MUL 196–7; Miklósházy A.: Kailing József. Magyar misszionáriusok Dél-Amerikában. MEV 13. (2001) 1–2, 231–3; Lacza T.: Kayling József. Magyar jezsuiták Latin-Amerikában. Fórum (Galánta), 2. (2000. március) 1, 2. (2000. november) 2, 25; Horányi G.–Pivárcsi I.: Kayling József. Magyar világjárók kalandjai. Bp., 2001. 45; Bartusz–Dobosi 82–3.született: 1725-01-7, Selmecbányabelépés: 1740-10-17, Trencsénpapszentelés: 1752-0-0meghalt: 1791-10-6, Selmecbányabeszélt nyelvek: szlovák