Kerekes István (kínai nevén: Ko Szetö)

1903. nov. 24. Nagykapornak. SJ 1923. F. 1937. febr. 2. Taming. †1969. ápr. 10. Hu Vej.

1923–5 között Érden volt novícius. 1926–7-ben Szegeden filozófiai tanulmányokat folytatott, majd a kínai misszióba kérte magát; 1928-ban Egenhovenben tanulta a filozófiát. 1929-ban Tiencsinben, 1930–1-ben Tamingban tanulta a kínai nyelvet. 1932–5 között Sanghajban teológiát végzett, ahol 1934 tavaszán felszentelték. 1936-ban Vuhuban töltötte a terciát. 1937-ben Tamingban volt miniszter. 1938–49 között Pujangban volt misszionárius. 1949–51-ig Szücsouban misszionárius és a kalocsai iskolanővérek gyóntatója volt, majd hosszas hányódás után kiutasították a kommunista hatóságok. Kínából való kiűzetése után először Makaóra, majd Tajvanra került, ahol a kínai–magyar szótáron dolgozott. Később újból missziós munkát vállalt: a part menti halászok és a sómunkások között apostolkodott. Időközben motorbalesetet szenvedett; a kórházban előrehaladott szívbajt állapítottak meg nála. Felgyógyulása után a központban kapott beosztást, csak misézni, gyóntatni és prédikálni engedték.

Ir: MJTN 112; Maron J.: Az utolsó mohikán. FMJ 20. (1969. nyár) 11–4; Holovics F.–Maron J.: Az utolsó mohikán (Kerekes István 1903–1969). Levél Barátomnak 1970. február 7. 10–1; Maron J.: P. Kerekes István SJ (1903–1969). Anima Una 38. (1969. december) 1–2; Uő: P. Kerekes István SJ (1903–1969). Szolgálat 9. (1971. húsvét) 95–6; Uő: P. Kerekes István (1903–1969). MJV IV. 335–7.született: 1903-11-24, Nagykapornak