Lukács László I.

1910. okt. 27. Mecenzéf. Nyelv: magyar. SJ 1931. szept. 9. Bp. Psz. 1941. jún. 22. Szeged. F. 1944. febr. 2. C. sp. †1998. nov. 16. Róma.

Pécsett a Pius Kollégiumban érettségizett. Próbaéveit és egy év retorikát a bp.-i Manrézában végezte. Bölcseletet is Bp.-en tanult 1935–7 között. A következő évben Pécsett volt nevelő. 1939–42-ben Szegeden végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1941-ben, és a harmadik probációt is ott töltötte. 1944-től a szegedi egyetemen történelmet és földrajzot tanult, ugyanott doktorált. Kalocsán kezdett tanítani, de az iskolák 1948-as államosítása miatt ezt nem folytathatta. A rend római központja épp akkor keresett egy fiatal jezsuitát a levéltár igazatója mellé. 1948 végén már Rómában volt. Nyolc évig dolgozott a levéltárban, és minden szabad percét a rend Mo.-ot érintő forrásanyagának gyűjtésére fordította. Mivel akkor már iskolatörténettel foglalkozó cikkei is megjelentek, ezekben az években kapta a feladatot, hogy a jezsuita pedagógia eredetét és fejlődését kutassa. 1957-től tagja lett a jezsuiták történelmi intézetének, az IHSI-nek. Hihetetlen munkabírással dolgozott negyven éven keresztül. Forráskiadásai között első helyet érdemel a Monumenta paedagogica hét kötete az 1540–1616-os évekből; a MAH négy kötete, a Catalogi Provinciae Austriae 1551–1640 két kötete és ezek folytatása rotaprint kiadásban az 1641–1773-as évekből kilenc kötetben, melyek használatát nagymértékben megkönnyebbíti a Catalogus generalis seu Nomenclator biographicus personarum Prov. Aust. S. I. (1551–1773) három kötete. Néhány hosszabb cikkében, melyek nemegyszer heves vitákat váltottak ki, a Társaság súlyos és vitatott kérdéseinek történelmi hátterét világítja meg. Ilyen például a Társaság szegénységét érintő cikke (De origine collegiorum externorum […] 1539–1608), vagy a négy ünnepélyes fogadalomról szóló cikke (De graduum diversitate inter sacerdotes in S. I.). Magyar vonatkozásban fontos cikkei: Jezsuita maradt-e Pázmány mint érsek? és A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus, 1649–1773, mely a magyar történészek részéről több figyelmet érdemelt volna. Történészi működésének egyik fontos elismertetése volt, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem hosszabb küzdelem után 1988-ban díszdoktorává avathatta.

M: Monumenta paedagogica S. I. 1540–1616. 7 k. Róma, 1965–1992; MAH; CPA; Catalogus generalis seu Nomenclator biogr. Pers. Prov. Austr. S. I. (1551–1773). 3 k. Róma, 1987–1988; Die Gründung des Wiener päpstlichen Seminars und der Nuntius Giovanni Delfino. (1573–1577). AHSI (1954); Die nordischen päpstlichen Seminarien und P. Possevino (1577–1587). AHSI (1955); Káldi György, a bibliafordító. KatSzle 1955; De origine collegiorum externorum deque controversiis circa eorum paupertatem obortis. 1539–1608. AHSI (1960–1); De graduum diversitate inter sacerdotes in S. I. AHSI (1968); Jezsuita maradt-e Pázmány mint érsek? Pázmány Péter emlékezete. Róma 1987; A homonnai jezsuita kollégium (1615–1619). (Molnár A.-val közösen.) Művelődési törekvések a korai újkorban. Szeged, 1997; A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus. 1649–1773. Adattár 25. Szeged, 1989. Ir: Cat. Def. III. 59; MJTN 145; MKL VIII. 173; Lukács László negyedszázados írói jubileumára. Anima Una 71. (1979. október) 15–8; Mészáros I.: Egy magyar jezsuita tudós. Új Ember 1984. január 29. 4; Dlusztus I.: Díszdoktoravatás a tudomány Egyetemen. Beszélgetés Lukács Lászlóval. Szegedi Hírlap 1988. március. 4. 5; Jezsuita történész díszdoktorá avatása. Új Ember 44. (1988. március 20.) 12, 5; Nagy T.: Díszdoktoravatás a szegedi Egyetemen. Katolikus Szó 1988. március 27.–április 5. 14; Lukács László eddigi munkásságáról. A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus. 1649–1773. Szeged, 1989. 129–39; Mészáros I.: Egy példamutató európai iskolareform dokumentumai. Távlatok 1992. 439–49; Molnár A.: P. L. L. MJV II. 293–311; Uő: A 85 éves Lukács László S. J. köszöntése. MEV 7. (1995) 1–2. 247–60; Molnár A.: A 85 éves Lukács László SJ köszöntése. Klny. Bp., 1995; ProvH 40. (1995. október–november) 35–42; Szilas L.: P. Lukács László SJ (1910–1998) Távlatok 40. (1998) 3, 152–156; Uő: P. Lukács László SJ ProvH 58–9. (1998) 24.született: 1910-10-27, Mecenzéfbelépés: 1931-09-9, Bpfogadalom: 1944-02-2, C. sp.papszentelés: 1941-06-22, Szegedmeghalt: 1998-11-16, Rómabeszélt nyelvek: magyar