Mócsy Imre

1907. nov. 24. Kalocsa. Nyelv: magyar. SJ 1925. júl. 30. Érd. Psz. 1936. júl. 26. Innsbruck. F. 1942. aug. 15. 4 fog. prof. †1980. jún. 12. Bp.

Kalocsán született, a középiskolát a jezsuitáknál végezte. Tizennyolc éves korában lépett be a Jézus Társaságába. Próbaéveit 1925–7-ben Érden, a bölcseleti tanulmányokat 1928–30 között Szegeden végezte. Magisztériumban egy évig volt Kalocsán. Utána 1932–3-ban Bp.-en a végzett újoncoknak latin nyelvet tanított. 1934–7 között Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1936-ban pappá szentelték. A harmadik próbaévre St. Andräba került. 1940–2 között Rómában szentírástant tanult. 1942 őszén kezdte meg doktori dolgozatának megírását a „Szentírás” különböző jelentéseiről Aranyszájú Szent János műveiben. 1944 őszén tanítania kellett a Pápai Gergely Egyetemen. 1946 őszén szerezte meg a doktorátust. Római tanári működését 1947 nyarán fejezte be, és folytatta Szegeden. 1948 vége felé Czapik Gyula egri érsek az egyház és az állam konfliktusában P. Mócsyt mint szóvivőjét Rómába küldte, hogy számoljon be az egyház súlyos helyzetéről. Rómában érte a hír, hogy Mindszenty József bíborost a kommunista hatalom letartóztatta. Így teljesen más helyzet állt elő. A vatikáni államtitkárság most Mócsyval tudott választ és irányelveket adni a püspöki karnak, ami meg is történt. 1949. január 17-én P. Mócsyt letertóztatták, és a Buda-dél elnevezésű, majd a kistarcsai internálótáborba vitték. Ott bölcseleti-teológiai kurzust szervezett a letartóztatott szeminaristák számára. A táborban tanárokban sem volt hiány. A hallgatóknak szabadulásuk után beszámították az ott végzett tanulmányokat és vizsgákat. A tábor feloszlatásakor, 1953-ban Kistarcsán a kiszállt Megyei Bíróság kilenc és fél évre ítélte, de 1954. december 22-én feltételesen szabadult. Ekkor különböző munkahelyeken dolgozott, kétszer a vasútnál. 1965. január 17-én újra letartóztatták, és „összeesküvésben való részvétel” címén az ún. „Rózsa-per”-ben négy évre ítélték. 1968. január 16-án szabadult, ekkor újra a MÁV-nál dolgozott nyugdíjazásáig. Közben megpróbálták újra bevonni a tanításba, de a rezsim ezt nem engedélyezte. 1980. június 12-én halt meg Bp.-en.

M: Szikrák Loyolai Szent Ignác lelkéből. Bp., 1933. De gratiarum actione in epistulis Paulinis. Róma, 1941; Duplex acceptio S. Joannis Chrysostomi et „Theoria Antiochena”. 2 k. Róma, 1945; Problema imperativi ethici in iustificatione Paulina. Róma, 1947; Isten elé nyitott szívvel. New York, 1962; Nyitott szívvel. Bp., 1980; Beadványom. Bécs, 1985; KMJ II. 149–61; Hivatásom története. KMJ II. 123–31; Beadványom. KMJ II. 149–61; Mi a Biblia? Bp., 1998; Hagytam magam szerettetni. Bp., 2007; Isten közelében. Bp., 2007. Ir: Cat. Def. II. 69; Hetényi Varga II. 228–46; MJTN 155; MKL IX. 258; Pálos 182; Tóth 27; †P. Mócsy Imre S. J. Anima Una. 75. (1980. augusztus) 11–3; P. Mócsy Imre nekrológja. Anima Una 76. (1980. október) 1–2; Mócsy I.: Hivatásom története. Anima Una 77. (1981. január) 1–7; Mócsy Imre életrajzi adatai. Anima Una 77. (1981. január) 7; Bálint J:. Emlékezés P. Mócsyra. Anima Una 78. (1981. február) 5–6; Mócsy I.: „Hogy hagytam magam szerettetni, ennyi az egész.” Anima Una 78. (1981. február) 6–10; Bodolay Gy.: P. Mócsy a „szent” és a „huligán”. Hamilton, 1981; P. Mócsy Imre SJ (1907–1980). Szolgálat 49. (1981. húsvét) 96–8; A „szent huligán”. BMJ 1981. 4–6; A szent huligán. Mócsy Imre. A Szív 75. (1989) 364–9; Alszeghy Z.: Emlékezés P. Mócsyra. KMJ II. 132–4; P. Mócsy Imre nekrológja. KMJ II. 134–138; Bodolay Gy.: Emlékezés M. I.-re. KMJ II. 138–48; MJN 208–10; Miklósházy 41.született: 1907-11-24, Kalocsabelépés: 1925-07-30, Érdfogadalom: 1942-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1936-07-26, Innsbruckmeghalt: 1980-06-12, Bpbeszélt nyelvek: magyar