Morlin Imre

1917. jan. 15. Szatmárnémeti. Nyelv: magyar. SJ 1948. júl. 30. Bp. Psz. 1957. jan. 25. Pomáz. F. 1984. dec. 8. 4 fog. prof. 1984–90: tartományfőnök. †2003. júl. 22. Pilisvörösvár.

Szatmárnémetin született, apja magas rangú katonatiszt volt. 1926-tól előbb a kőszegi, majd a pécsi hadapródiskolában tanult. 1934-ben érettségizett, a Ludovika Akadémia tisztképző főiskolára került. 1938-ban avatták tüzér hadnaggyá. Nyíregyházán, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot. Onnan hazahívták, és a nagyváradi hadapródiskola tanára lett. 1944-ben, már századosi rangban, Bp.-en tartózkodott, amikor a szovjet hadsereg megkezdte a főváros ostromát. A Baross utca közelében megsebesült, és orosz fogságba került. Szibériából 1947-ben szabadult. Ekkorra már megérett benne a szerzetesi hivatás, és 1948-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. 1950-ben az újoncházat lefoglalták, így Szegedre kellett költöznie. 1950. június 10-én Jászberénybe hurcolták, ahonnan megszökött, és Szegeden megkezdte teológiai tanulmányait, de hamarosan elbocsátották. Segédmunkásként, sekrestyésként dolgozott. 1957. január 27-én Kisberk Imre székesfehérvári püspök Pomázon titokban pappá szentelte. 1958-tól az angyalföldi plébánián lett sekrestyés, de foglalkozott fiatalokkal is. E munkájának gyümölcsei voltak kisregényei. 1964-ben sajtószabadsággal való visszaélés címén két és fél év börtönbüntetésre ítélték, melyet másodfokon tíz hónapra csökkentettek. Szabadulása után a Budafok-belvárosi plébánián dolgozott irodistaként, de sok papi munkával is foglalkozott. 1981-ben a leányfalui új lelkigyakorlatos házban való közreműködéséhez két évig Rómában lelkiségi teológiát tanulhatott. Hazatérte után a lelkigyakorlatos munka lett fő feladata. 1984-ben ő volt az első tartományfőnök, akit újra a rendfőnök nevezett ki. Erős kézzel próbálta végezni nehéz feladatát, a szétszóratásban élő jezsuitákat a lassan már várható felszabadulásra előkészíteni. 1990-től először Bp.-en, 1992-től Makkosmárián volt lelkipásztor. 1996–98-ban a Radvány utcai rendház elöljárójaként működött. Utána Bp.-en dolgozott, és főleg lelkigyakorlatok vezetésével foglalkozott. 2003-ban a pilisvörösvári gondozóotthonba került, ahol rövidesen meghalt.

M: Csibi. Kecskemét, 1991; Aranykereszt. Kecskemét, 1992; Üvegbolt. Róma, 1992; A csodálatos kép. Kecskemét, 1993; A zöld bőrönd titka. Kecskemét, 1993; A tizenegy apostol titka. Kecskemét, 1993; A katasztrófa. Kecskemét, 1994; Jegyesekkel beszélgetünk. (Fejes Máriával közösen.) Kecskemét, 1994; „Csak azt tettük, ami a kötelességünk”. ÜJV 173–200; Klaudiusz. Kecskemét, 1995; Koki. Kecskemét, 1995; Templom az erdő szélén. Kecskemét, 1996; A csillagos Pók hálójában. Kecskemét, 1998. Ir: Hetényi Varga II. 245–57; MJTN 158; MKL IX. 338–9; Pálos 182–3; Katonatisztből Krisztus katonája. P. Morlin Imre SJ. Keresztény Élet 1995. június 18. 4; P. Morlin Imre SJ életrajza (1917–2003). ProvH 82. (2003. június–szeptember) 21–2; Elhunyt P. Morlin Imre. Új Ember 59. (2003. augusztus 10.) 32, 10; Széll K.: Rendhagyó megemlékezés Morlin Imre atyáról. Magyar Papi Egység. 2003. 4. (karácsony) 17–20; Miklósházy 41–2.született: 1917-01-15, Szatmárnémetibelépés: 1948-07-30, Bpfogadalom: 1984-12-8, 4 fog. prof.papszentelés: 1957-01-25, Pomázmeghalt: 2003-07-22, Pilisvörösvárbeszélt nyelvek: magyar