Peifer János

1860.01.16. Kanzem (Németország). Nyelv: német, magyar, francia, angol. SJ 1880. szept. 30. F. 1894. †1948. nov. 17. Melbourne (Ausztrália).

A középiskolát a belgiumi Turnhout jezsuita gimnáziumában végezte el. 1880-ban lépett be a Társaságba, valószínűleg a karintiai St Andräban vagy a tiroli Innsbruckban. A noviciátust Nagyszombatban töltötte. Egy ideig Szatmárban dolgozott, majd 1887-1890 között Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1888-1891 között a kalocsai gimnáziumban francia nyelvet oktatott. Ezután újra Szatmárba került, ahol a püspöki konviktus Mária Kongregációjának elöljárója volt egészen Ausztráliába történő kiutazásáig (1899).
„A francia-német fiúból magyar ember lett… Magyar lett nyelvében, de magyar lett gondolkozásában, érzelmeiben is.” Ahogy a korabeli sajtó is kiemelte, Peifer atya véletlenül került Magyarországra, de gyorsan megszerette a magyar nyelvet és kultúrát, és miközben különböző állomáshelyeken szolgált és tanított, számos barátot szerzett, akikkel még Ausztráliából is magyarul levelezett. „P. Peifer János… idegen létére nekünk… magyaroknak a fanatikus hazaszeretet oly ragyogó példáját nyújtja.” – írták a már Ausztráliában élő atyáról távozása után az egyik magyar lapban.
Peifer atya a dél-ausztráliai Adelaide-be érkezett, ahol kezdetben a Norwood városrészben álló Szt Ignác templomban szolgált; a templomtól mintegy kőhajításnyira áll az 1960-as évek vége óta a magyar ház. Peifer János akárcsak Magyarországon, Ausztráliában is több helyen megfordult. Adelaide-ből Sydney-be, onnét Melbourne-be, majd ismét Sydney-be került tanítani. Végül 1924-ben állapodott meg, amikor visszatért Melbourne-be, és Hawthorn városrészbe, a Szeplőtelen Fogantatás-templomhoz tartozó szerzetesházba (Manréza) költözött. Itt élt egészen 1948-ban bekövetkezett haláláig, folyamatos templomi szolgálat mellett. Érdekes egybeesés, hogy a Szeplőtelen Fogantatás-templom lett a Peifer atya halála után három évvel Melbourne-be küldött magyar jezsuita, Varga Zoltán (1916-1988) atya működésének központja is. Mindketten: János és Zoltán atya egy helyen, a kew-i temetőben nyugszanak, de míg Zoltán atya magyar papként, és a victoriai magyar egyházszervezet egyik létrehozójaként maradt meg az emlékezetben, János atyát, aki saját döntése alapján lett magyarrá, osztrákként búcsúztatta a sírjánál Mannix melbourne-i érsek. Az 1948-as évnél szinte minden ausztrál szakirodalmi munka megemlíti, hogy ekkor halt meg Ausztráliában az utolsó osztrák jezsuita szerzetes – aki valójában magyar volt.

A szócikk szerzője: Domaniczky Endre

Ir: Szatmárról Ausztráliába. Magyar Újság 1898.10.08.6.; Egy hittérítő levele. Magyar Újság 1899.08.18.6.; Egy magyar hithirdető Ausztráliában. Alkotmány 1899. 11.25. 3-4.; Late Father J. Peifer S.J. Advocate (Melbourne) 1948.11.25.7.; Last of the Austrian Jesuits. Southern Cross (Adelaide) 1948.11.26.2.; Az ausztráliai misszió. Petruch II. 260.született: 1860-01-16, Kanzembelépés: 1880-09-30fogadalom: 1894meghalt: 1948-11-17, Melbournebeszélt nyelvek: német, magyar, francia, angol