Polánkay József

1802. márc. 19. Lelesz. SJ 1823. okt. 7. F. 1834. febr. 2. †1887. szept. 26. Nagyszombat.

A Társaság második korszakának egyik első novíciusa volt, a galíciai Stara Wieśben végezte a noviciátust 1823–5 között. A képzés után hat évig lelkipásztorként működött a lembergi egyházmegye területén lévő rendházban. Elöljárói gyakorlati képességeit 1840-től az innsbrucki kollégiumban hasznosították: nyolc évig volt miniszter és házgondnok. A forradalom kitörésekor a linzi kollégiumban mint spirituális tevékenykedett, innen a brixeni egyházmegyébe menekült, és a Társaság felfüggesztése idején Brembühlben volt káplán. A jezsuita rend újbóli engedélyezése után, 1851-től a szatmárnémeti konviktus helyettes kormányzója, majd 1854-től Baumgartenbergben, később Szatmárnémetiben, végül 1862-től haláláig Nagyszombatban volt spirituális.

Ir: MJTN 183; Magyar Jezsuiták 12–4; JRH 40; P. Polánkay József. Magyar jezsuiták, 1939. Szent Ignác 8; Az elsők elindulnak. P. Polánkay József. Cor Unum 40. (1954. július–augusztus) 88; Petruch I. 68–9.született: 1802-03-19, Leleszbelépés: 1823-10-7fogadalom: 1834-02-2meghalt: 1887-09-26, Nagyszombat