Sajnovics János

1733. márc. 12. Tordas. Nyelv: magyar, német. SJ 1748. okt. 14. Trencsén. Psz. 1763. Bécs. F. 1766. aug. 15. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1785. máj. 3. Buda.

Tordason született, 1748-ban Trencsénben lépett be a Társaságba. 1751-ben Győrben tanult a tanárképzőben. 1752–4-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1755–7-ben Pozsonyban tanított grammatikát. 1758–9-ben Bécsben a Császári és Királyi Csillagvizsgálóban állt alkalmazásban. 1760-ban Egerben tanított középiskolában. 1761–4-ben Bécsben végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1763-ban. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1765-től a nagyszombati csillagvizsgáló munkatársa lett.
1769-ben a tudományos körök – így P. Hell Miksa, a bécsi császári udvar csillagásza is – nagy érdeklődéssel várták a Vénusz bolygó elhaladását a Nap előtt. VII. Keresztély dán király Hellt meghívta a lappföldi Vardø szigetén végzendő megfigyelésre. Mivel Hell Besztercebányán született német szülőktől, így magyarul nem tudott, viszont hallott már arról, hogy a magyar és a lapp nyelv esetleg rokon. E viszony kivizsgálására választotta a rendtartomány csillagászai közül kísérőjéül a magyar Sajnovicsot. Sajnovics az ott töltött idő alatt tanulmányozta a lappok nyelvét. Miután visszatértek, Koppenhágában megírta híressé vált könyvét, a Demonstratiót, melyet a dán akadémia 1770-ben adott ki. A hasonlóság alapjául a következő nyelvtani egyezések szolgáltak: a főnevek ragozása, a melléknevek összehasonlítása, a kicsinyítő képző, a névmások, az előragok, az igeragozás és a segédigék. A nyelvhasonlóságot bebizonyította úgy is, hogy egyes nézetei tévesek voltak.
1770-ben Nagyszombatba tért vissza. 1772-ben a bécsi egyetemen a matematika tanára és az akadémia csillagvizsgálójának helyettes igazgatója volt, haláláig. A Társaság feloszlatásakor, 1773-ban az esztergomi érsekség papja lett. A dán Tudományos Akadémia és a Trondheimi Tudós Társaság tagjául választotta. Magyarországon időbe telt, míg nézeteit elfogadták, mert a korabeli magyar öntudat csak nehezen tudta elfogadni a „primitív” lappokkal való nyelvrokonságot.

M: Demonstratio idioma ungarorum et lapporum idem esse. Koppenhága, 1770; Idea astronomiae. Buda, 1778; Sajnovics Johannes Beweis dass die Sprache der Ungarn und Lappen dieselbe ist. Wiesbaden, 1972; Sajnovics János naplója. Bp., 1990. Ir: LKKOS 1303–4; MAMŰL X. 194–5; MÉL II. 560; MKL XI. 805; Nom. III. 1428; Pe 1286; Petrik 1712–1860/III; Po Magyar 1506–20; So VII. 408–9; St 309; Szi XII. 38–41; Hám S.: Sajnovics János élete és Demonstratiója. Esztergom, 1889; Zelliger 455; Pinzger F.: Hell és Sajnovics vardöi útja. Kalocsa, 1912; Bangha; Nagyfalussy L.: Sajnovics János és a kínai nyelvhasonlítás. Kalocsa, 1936; Kisbán E.: Tordasi és kálózi Sajnovics János. Bp., 1942; Kisbán E.: A magyar nyelvtudomány úttörője (Sajnovics János). Hittel és tudással. Bp., 1942. 117–38; Zsirai M.: A modern nyelvudomány úttörői. I. Sajnovics és Gyarmati. Bp., 1952; Csupor Z. M.: Sajnovics János életrajzához. Magyar Nyelv 1958. 517–22; Mikesy S.: A tordasi Sajnovics ünnepség. Magyar Nyelv 1959. 311–2; Csupor Z. M.: Emlékezés Sajnovics Jánosra, a finnugor nyelvtudomány megalapozójára. Helsinki, 1963; Várkonyi N.: Sajnovics János és Hell Miksa vardöi útja. Életünk 1968. 78–87; Erdődi J.: S. J. az ember és a tudós. Magyar Nyelvőr 94 (1970) 133–45; Lakó Gy.: Sajnovics János és Demonstratiója. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei 27 (1971) 3–20; Holovics F.: S. J. a Demonstrációról. Magyar Nyelv 68 (1972) 493–501; Lakó Gy.: Sajnovics János. Magyar Nyelv (1973); Bartha L.: Sajnovics János. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 81–4; Éder Z.: Újabb szempontok a Demonstratio hazai fogadtatásának kérdéséhez. Nápoly, 1974; Sajnovics János. Szerk. Gulya J. és Szathmári I. Bp., 1974; Sajnovics János. Emlékkönyv. Bp., 1974; Bartha L.: Sajnovics János, Hell Miksa és a „magyar őstörténet”. Bp., 1983; Bartha L.: Sajnovics János, a csillagász. Föld és Ég 1983. 5; Sajnovics János. Akadémiai Kislexikon. 2. Bp., 1989. 555–6; MTermTud 449–50; Szilas L.: Sajnovics János (1733–1781). Jezsuiták küldetése 270–1; Sajnovics János. Földrajzi személyek lexikona. Összeáll. Tokodiné Újházi A. Debrecen, é. n. 125; Bartha L.: Sajnovics János. MUL 330–2; Hadobás S.: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfia. Rudabánya, 1993; Csupor Z. M.: Sajnovics János. Magyar Tudóslexikon. Szerk. Nagy F. Bp., 1997. 693–4; Kosztya 345–7; Egyed E. „Scytha vagyok”. Nyelvtudományi Közlemények 97 (2000) 246–260; Horányi G.–Pivárcsi I.: Sajnovics János. Magyar világjárók kalandjai. Bp., 2001. 45; D. Poli: Il comparativismo come ideale comunicativo nella Demonstratio di János Sajnovics. Una pastorale della comunicazione. Róma, 2002. 283–302; Lacza 128; Frenyó Z.: Sajnovics János műve és hatása. Valóság 48 (2005) 10, 50–9.született: 1733-03-12, Tordasbelépés: 1748-10-14, Trencsénfogadalom: 1766-08-15, Nagyszombat, 4 fog. prof.papszentelés: 1763-0-0, Bécsmeghalt: 1785-05-3, Budabeszélt nyelvek: német