Szarvas Miklós (kínai nevén: Csa Cunghsza)

1890. nov. 4. Sükösd. Nyelv: magyar. SJ 1906. aug. 5. Nagyszombat. Psz. 1920. júl. 26. Innsbruck. F. 1925. febr. 2. 4 fog. prof. †1965. aug. 20. Bp.

Kilencgyermekes kántortanítói családban született. 1902-ben a jezsuiták kalocsai Szent István Gimnáziumában kezdte meg a tanulmányait, majd belépett a Jézus Társaságába. Kétéves nagyszombati noviciátus után 1908–11 között Kalocsán összevontan végezte el a felső négy osztályt. Kiváló emlékezőtehetsége volt, több ezer hexametert tudott Vergiliustól könyv nélkül. 1911–4 között bölcseleti tanulmányokat folytatott Innsbruckban. 1914–7-ig Kalocsán a konviktus felsőseinek magisztere volt, emellett mennyiségtant tanított az alsósoknak. 1917-ben Innsbruckban kezdte meg teológiai tanulmányait, a második évét Kalocsán és Sükösdön végezte az I. világháború utáni forradalmak miatt. Csak megkésve szentelték pappá. 1921-ben, a sikeres záróvizsga után, a bécsi Canisius-templomban működött, majd szeptemberben Belgiumba ment a harmadik probációra. P. Somogyi felajánlása nyomán – hogy amennyiben emberáldozat nélkül átvészelik a kommünt, a magyar jezsuita tartomány pogány missziós munkát vállal – P. Szarvas a párizsi jezsuita rendtartomány sanghaji missziójába került. 1922. augusztus 21-én indult Marseille-ből Kínába, és negyvenkét napi tengeri utazás után érkezett Sanghajba. Az első évet a kínai nyelv elsajátítására fordította, majd Nankingba került a mandarin nyelv gyakorlására. 1923–4 között a spanyol jezsuiták vuhui apostoli vikariátusában működött káplánként egy idős francia misszionárius mellett. Majd a római általános rendfőnök a magyar misszionáriusokat a hszienhszieni francia misszióba rendelte. Így került P. Szarvas Tamingba, ahol 1924-től dolgozott. Munkájában hamarosan a kalocsai iskolanővérek is segítették. Először a Taming városától délre fekvő Hszung-san-cuan missziós állomás vezetésével bízták meg, amelynek körzetében mintegy háromezer-ötszáz katolikus élt, huszonöt-harminc faluban elszórtan. A nyári hónapokban P. Szarvas a nyugati részeken missziós körutakat tett, ahol még nem éltek keresztények. Orvosságot osztott a beteg kínai gyerekek között, évente ezerötszáz-kétezer haldoklót keresztelt meg. 1928-ban káplánt kapott a francia P. Joliet személyében, akire a régi keresztény községek gondozását bízta, míg maga újakat szervezett. Áldozatos és sikeres munkája elismeréseként Msgr. Lecroart, a missziós kerület francia püspöke, aki már járt Magyarországon is, és alkalma volt meggyőződni a magyar misszionáriusok megbízhatóságáról, esperessé nevezte ki. 1932-ben a déli részek püspöki vikáriusa lett. A keresztények száma rohamosan nőtt, ezért Csiucsiang közelében megépítette a Lisieux-i Szent Teréz-templomot, amelyet 1933. május 7-én szenteltek fel hívek ezreinek jelenlétében. Az új templom a kínai magyar misszió egyik dísze és virágzó lelki élet központja lett. A magyar misszió 1936-ban önálló lett, ekkor P. Szarvast nevezte ki a Szentszék apostoli prefektussá, a jezsuiták pedig a misszió vezetőjévé. Az első tíz év alatt négyezer-hatszáz hitújoncot keresztelt meg, egész kínai missziója alatt pedig kilencezret. 1942-ben P. Takács János SJ lett a misszió vezetője, Msgr. Szarvas pedig apostoli adminisztrátor maradt 1947 végéig, amikor a Szentszék P. Lischerong Gáspárt nevezte ki apostoli adminisztrátornak. 1946. szeptember 28-án a kommunisták elfogták, és másnap néptörvényszéket tartottak felette. Egy akácdoronggal verték a fejét, lebuktatták az asztalról, a végén sok sebből vérezve, eltört végtagokkal, megnyomorítva vetették a börtönbe. Már halottnak véltek, de a magyar jezsuiták gondos ápolásának köszönhetően talpra állt. Hívei kérésére elhagyta Tamingot, és Róma engedélyével hazatért. 1948 januárjában érkezett Bp.-re, másfél évig országszerte előadásokat tartott a kínai missziókról. Kínába már nem mehetett vissza. Amikor Magyarországon 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, Homokra internálták, majd a kaposvári Szent Imre- templomban lelkészkedett rövid ideig. 1952. május 29-én vonult be a pannonhalmi papi otthonba. Az otthon életében példaadóan vett részt, kétkezi munkájával segített megművelni a konyhakertet, fizikai munkára egyébként is mindig készségesen vállalkozott. P. Csávossyval és F. Gódorral lakott egy szobában, éjjelente sokszor hallották gyötrelmes fohászait a kínai missziókért. Hősies türelemmel viselte a rákbetegségével együtt járó fájdalmakat. A bp.-i Szent Ferenc Kórházban hunyt el.

M: Magyar jezsuiták Kínában. Szeged, 1935. Ir: Cat. Def. I. 30317; DHCJ IV. 3678–9; Hetényi Varga II. 338–9; MJTN 216–9; Szajkó J.: P. Szarvas hithirdető missziósterülete Kínában. A pogány Kína. Bp., 1928. 91–7; Miklósi L.: P. Szarvas Miklós. Katolikus magyar hithirdetők a honfoglalástól napjainkig. Bp., 1934. 86–8; P. Szarvas Miklós. Katolikus Missziók 12. (1936) 5, 105; P. Szarvas beiktatása. Katolikus Missziók 12. (1936) 6, 126; Kollár F.: Szarvas Miklós SJ (1890–1965). Anima Una VIII. 3. (1965. október) 11–2; Tüll A.: Szarvas Miklós SJ (1890–1965) Anima Una VIII. 3. (1965. október) 35; Holovics F.: Szarvas Miklós. Levél Barátomnak 1965. október 19. 8–9; Szarvas Miklós SJ. FMJ 7. (1965. karácsony) 27–9; Szarvas Miklós. A Szív 75. (1989) 256–7; Petruch II. 238–40; Kubassek 264; Miklósházy 50.született: 1890-11-4, Sükösdbelépés: 1906-08-5, Nagyszombatfogadalom: 1925-02-2, 4 fog. prof.papszentelés: 1920-07-26, Innsbruckmeghalt: 1965-08-20, Bpbeszélt nyelvek: magyar