Timon Sámuel

1675. júl. 20. Torna. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1693. okt. 18. Bécs. Psz. 1707. Nagyszombat. F. 1711. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1736. ápr. 7. Kassa.

Tornán született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán tanított grammatikát. 1697-től Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, két évig a középiskolában tanított. 1703–4 között Eperjesen volt a retorika tanára. 1705–8-ig Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1707-ben. 1709-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1710-ben Budán retorikát tanított. 1711-ben Bécsben, a Pázmáneumban volt a növendékek lelkiatyja. 1712-től Nagyszombatban négy évig bölcseletet, három évig kazuisztikát tanított. 1718–24 között a Kisdy-szeminárium igazgatója, mellette három-három évig a kontroverzia és a szentírástan tanára volt. 1725–6-ban Kolozsváron a szemináriumot vezette. 1727-ben Ungváron a rektorhelyettes hivatalát látta el. 1728-tól haláláig Kassán működött hat évig mint a Kisdy-szeminárium igazgatója és két évig mint könyvtáros. Utolsó évében beteg volt.
A nagyszombati jezsuita történészcsoport egyik legfontosabb tagja volt. Gyakori betegeskedése miatt lelkipásztori munkát nem tudott végezni, így részt vállalt a papnevelésben és a történelmi kutatásban, mégpedig a fiatal történészek irányításában. Példaképül szolgált az írott források kritikus felhasználásában. A szlovákok eredetével is behatóan foglalkozott.

M: Celebriorum Hungariae urbium et oppidorum topographia. Nagyszombat, 1702; Dies peripateticus. Nagyszombat, 1708; Corona Regni Hungariae. Nagyszombat, 1712; Hungarides epistolae. Nagyszombat, 1714; Synopsis novae chronologicae regnorum Hungariae. 3 k. Nagyszombat, 1714–5; Purpura Pannonica. Nagyszombat, 1715; Imago antiquae Hungariae. Kassa, 1733; Cambridge, 1991; Imago novae Hungariae. Kassa, 1734; Imago antiquae et novae Hungariae. Kassa, 1734; Additamentum ad imagines antiquae et novae Hungariae. Kassa, 1735; Tibisci Ungariae fluvii notio. Kassa, 1735; Epitome chronologica […] producta ad annum 1736. Kassa, 1736. Ir: DHCJ IV. 3802–3; MÉL II. 866; Nom. III. 1715; Petrik 1712–1860/III V. VII; Po III/3 24123–5; RMK II. 2140, 2349; So VIII. 27–9; St 365; Szi XIV. 180–2; Hóman B.: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Bp., 1920; Uő: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. Bp., 1925; Hölvényi Gy.: A magyar jezsuita történetírók és a jezsuita rend. MKSz 90. (1974) 232–48; R. S. Marsina: Timon a jeho predstavy o najstaršich dejinách Slovákov. Historicky časopis 28. (1980) 238–51; Slovensky historik, S. Timon. Trencsén, 1995; János I.: Timon Sámuel epigrammái a tokaji borról. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 35. (2000) 4, 483–8; Bitskey I.: Timon Sámuel: Tibisci Ungariae fluvii notio. Ethnica 35. (2001) 1, 33; Bangert 278; Szilas L.: Timon Sámuel (1675–1736). Jezsuiták küldetése 262; P. Timon Sámuel SJ. Az igaztalanul elfeledett jezsuita tudós. ProvH 2012. szeptember 13–14.született: 1675-07-20, Tornabelépés: 1693-10-18, Bécsfogadalom: 1711-02-2, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1707-0-0, Nagyszombatmeghalt: 1736-04-7, Kassabeszélt nyelvek: szlovák