Varga László I.

1901. júl. 6. Szombathely. Nyelv: magyar. SJ 1918. aug. 14. Nagyszombat. Psz. 1931. júl. 26. Innsbruck. F. 1935. aug. 15. 4 fog. prof. †1974. jan. 9. Leuven.

Szülővárosában, Szombathelyen járt középiskolába. 1918-ban Nagyszombatban lépett be a Jézus Társaságába. Bölcseleti tanulmányait 1922–4-ben Szegeden végezte. Eleinte a középiskolai tanári pálya vonzotta, a matematika–fizika szakot választotta volna. Tervei rövidesen új irányt vettek. Magisztériumi évei alatt Pécsett 1925–7-ben diákjainak már a „magyar szegénységről” beszélt. Az új irányt megerősítették teológiai tanulmányai. Az első két évet a francia jezsuiták belgiumi főiskoláján végezte, a következőket Innsbruckban (1928–31). Ott szentelték pappá 1930. július 26-án. Hazatérte után Szegeden a rend főiskoláján és az egyházmegyeközi szemináriumban dogmatikát és szociológiát tanított. 1935-ben az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1936-ban Bp.-re került, nevét és gondolatait ott ismerték meg a magyar katolicizmus szélesebb körei. A Horánszky utcai kongregációs otthonban főleg az egyetemistákat vonzotta. Az ugyanott működő Urak kongregációja előtt nem volt népszerű. Prédikációi is a fiatalokat vonzották a jezsuita templomba, az idősebbek Bangha Bélát hallgatták. Bekapcsolódott a keresztény munkásmozgalmakba, ott is hirdette szociális eszméit. A Magyar Kultúra folyóiratban jelentek meg sajátosan magyar stílusú szociológiai cikkei. Erre az időre tehető szoros kapcsolata Teleki Pállal is. A háború után, 1949–50-ben a budai Manréza rektora lett, és meg kellett élnie annak elkobzását. A szerzetesrendek feloszlatása után a szombathelyi szemináriumban tanított, majd onnan 1952-ben Nyugatra távozott, ahol, elöljárói kívánságra, ismét a tanári katedrát választotta. A vallon jezsuiták Leuven közelében fekvő egenhoveni főiskoláján tanított szociológiát 1953–7 között. 1957 végén egy évre Münchenbe került lelkipásztori munkára, majd a Benelux államok magyar főlelkésze lett. Minden erejét az emigráns magyarok lelki szolgálatába állította, főleg szóban, de írásban is. Két könyve, A magyar titok és Az élő Isten, az ő egyéni stílusában a magyar emigráns irodalom gyöngyszeme.

M: Új társadalmi rend felé. Bp., 1933; Társadalmi etika. Szeged, 1935; Legyen igazság! Bp., 1938; Több bölcsőt, mint koporsót. Bp., 1939; Magyar cél. Bp., 1939; Hivatásrendi gazdaság. Bp., 1940; Tanfolyami anyag a KALOT mozgalom számára. Bp., 1940; Szociális reform és hivatásrendiség. Bp., 1941; Keresztény felelősség. I–II. Bp., 1942; Tájékozódás. Bp., 1944; A magyar titok. Brüsszel, 1960; Az élő Isten. Brüsszel, 1965; A keresztény állam. Bp., é. n.; Mit ér Nagy Töhötöm vallomása. Brüsszel, é. n.; A család szociális jogai a társadalomban. Bp., é. n. Ir: Cat. Def. II. 103; DHCJ IV. 3894; F-V 25; MJTN 239; Tóth 39; Nyisztor Z.: Varga László. Ötven esztendő. Bécs, 1962. 119–20; Holovics F.: Varga László. Barátaink Levelei. 1974. január 20. 13–20; Kapócsy B.: A magyar titok. Katolikus Magyarok Vasárnapja 1974. február 10.; P. Varga László SJ (1901–1974). Anima Una 47. (1974. március) 1–9; P. Varga László SJ (1901–1974). Szolgálat 21. (1974. húsvét) 92–3; Ádám J.: Páter Varga László SJ (1901–1974). Barátaink Levelei 1974. május 9. Függelék 1–2; Vida I.: Varga Páter reménye. KatSzle 26. (1974) 50–8; P. Varga Lászlóra emlékezünk. Anima Una 98. (1984. november) 16; Nemesszeghy E.: Varga László. A Szív 75. (1989) 63–5; Borbándi 398–9; Bieleck J.–Muzslay I.–Fábry A.–Szabó F.–Vida I.: Varga László (1901–1974). KMJ II. 83–106; Hámori P.: Jezsuita társadalmi gondolkodók Magyarországon 1931–1944. Varga László és Csávossy Elemér páterek a magyarság életproblémáiról. MJK 607–21; Borovi 103–6; MJN 266–8.született: 1901-07-6, Szombathelybelépés: 1918-08-14, Nagyszombatfogadalom: 1935-08-15, 4 fog. prof.papszentelés: 1931-07-26, Innsbruckmeghalt: 1974-01-9, Leuvenbeszélt nyelvek: magyar