Waismayr Josef

1688. febr. 24. Bécs. Nyelv: német. SJ 1704. febr. 4. Bécs. Psz. 1717. Bécs. F. 1752. aug. 15. 4 fog. prof. Bécs. †1751. aug. 27. Bécs.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–9-ig Grazban tanult bölcseletet. 1710–3-ig Linzben grammatikát tanított. 1714–7-ig Bécsben tanult teológiát, ott szentelték pappá 1717-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1719-ben Kremsben, 1720–1-ben Linzben, 1722–3-ban a bécsi kollégiumban, 1724–5-ben Passauban és 1726–38-ig Bécsújhelyen volt hitszónok. 1739-ben Pozsonyban házfőnökként, 1740–4-ig Pozsonyban vasárnapi hitszónokként, 1745–6-ban újra házfőnökként működött. 1747–9-ben Besztercebányán rektor és plébános, 1750–1-ben a bécsi újoncházban házi lelkiatya volt. Pozsonyi működése közben három német szentbeszéde jelent meg nyomtatásban ugyanott.

M: Trost- und Freuden-Rede an Emerico Grafen Esterhazi. Pozsony, 1738; Carl deren römischen Kaisern der Sechste. Pozsony, 1740; Lob-Rede der heiligen Elisabeth. Pozsony, 1743. Ir: Nom. III. 1800; Petrik 1712–1860/III, V; So VIII. 953; St 388–9.született: 1688-02-24, Bécsbelépés: 1704-02-4, Bécsfogadalom: 1752-08-15, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1717-0-0, Bécsmeghalt: 1751-08-27, Bécsbeszélt nyelvek: német