Néhány címszóban az indiai jezsuitákról

Új-Delhi. A rendház (Vidyajoti Jezsuita Kollégium), ahol élünk, az utcai körülményekhez képest rendezett, jól struktúrált, ahogyan Árpival gyűjtöttök a benyomásainkat, arra jutottunk, hogy az otthoniaknak talán úgy lehet a legkönnyebb elképzelni, ha felidézünk egy kissé elhagyatott, de jól megépített SZOT/úttörő üdülőt Zánkán, amihez egzotikus kert is tartozik (szép fákkal, virágokkal) és állatokkal (páva, csíkosmókus, majom és számtalan madár is látogatja a kertet, de óriás hangyák és csótányok is előfordulnak és a szúnyogok se maradnak el). Mivel a közösség állandó létszáma hetven-nyolcvan fő, ezért a kápolnának, az ebédlőnek és a rekreációs helyiségnek jó száz fős a befogadó kapacitása. Mindenkinek külön szobája van, néhány saját mosdóval. Három kisebb teremben (a számítógép szobában és két „tiszti szobában”= staff room), illetve néhány idősebb atyánál, akik a tető alatt laknak, légkondi is működik. Nagy hőség idején bárki lejöhet aludni ezekbe a szobákba. A legtöbben a tetőn mosnak, kézzel. Az egyetlen mosógépet az atyák és a gyengélkedők/vendégek használhatják. A tetőről szétnézve olyan érzésünk lehet, mintha egy dzsungelben kinőtt volna néhány ház sasok és varjak állandó felügyelete alatt.

A teljes blogbejegyzés elolvasható a jezsuita.blog.hu weboldalon.

Megosztom ezt a cikket: