Reflexiók és az igaz eufória vasárnapja Egyiptomban

Boulad atya újabb, megfontolandó sorait és a pápalátogatást is elővesszük holnap este 6-tól, a Keresztényüldözés… II. c. kerekasztalon a Párbeszéd Házában. Addig is átgondolásra itt van a szöveg magyarul, és az eredeti francia is. (forrás: Sajgó Szabolcs facebook oldala)

A pápa látogatása az Al-Azhar Intézetben… Hiábavalóság? (kardcsapás a vízre?)

A pápának az Al-Azhar Intézetbe tett látogatásával kapcsolatban az első reakcióm a lelkesedés volt. Ám mélyebben elgondolkodva, és barátokkal történt véleménycsere után a hozzáállásom módosult és sokkal kevésbé pozitív.

1 – Nekem úgy tűnt, hogy a két vallási vezető között nem volt azonos az egymás elismerésének hőfoka. Úgy éreztem, hogy a „melegszívűség” inkább jellemezte Ferencet, mint Tayebet, aki mintha tartózkodó lett volna, s mintha az elismerés kimutatása akarata ellenére való lett volna.

2 – Egyáltalán nem került sor egy olyan közös dokumentum aláírására, amely konkretizálta volna ezt a hőn óhajtott és kinyilvánított jövőbeli „békét”.

3 – Süket fülekre találtak Sissi elnök ismételt kérései Tayeb felé arra vonatkozólag, hogy töröltessen a tankönyvekből minden olyan részt, amelyek erőszakra és gyűlöletre való felbujtásra alkalmasak. Semmi sem változott. A tankönyvekben semmi módosítás nem történt, továbbra is minden maradt a régiben.

4 – Néhány hónappal ezelőtt az Al-Azhar egyik diáklánya védte meg doktori dolgozatát, amelyben a keresztény templomok és kulturális helyek lerombolására szólít fel, s mindezt tette Tayeb áldásával.

5 – Tayeb továbbra is makacsul kitart amellett, hogy nem ítéli el az Iszlám Államot. Ezzel hű marad önmagához, és az iszlám hivatalos tanításához, amelyet az Iszlám Állam csupán áttesz a gyakorlatba.

6 – Amennyiben az elkövetkező hónapokban e téren semmi nem változik az Al-Azhar részéről, a két vallási vezető közötti találkozás hiábavalóság volt, kardcsapás a vízre. A mosolyok, az elismerések, a kedveskedés, ez mind nagyon jó. De ha semmi sem változik konkrétan, visszajutunk a kiindulóponthoz, és eredménytelen párbeszédet folytatunk.

7 – Harcos hozzáállásom – amely miatt a „politikailag korrekt” és az egyirányú dialógus hangadói élesen kritizálnak – nem jelent egyebet, mint azt, hogy MONDJUNK IGAZAT, nyíltan beszéljünk! Ki kell emelni a dialógust a megszokott kerékvágásból, hogy ezáltal lehessen előre lépni. Meddig maradunk még a kétszínűségben és hazugságban?

Ezek a gondolataim árnyaltabbá teszik a tegnapi (április 30-i) pozitív hozzáállásomat a pápa látogatásával kapcsolatban.

Henri Boulad, sj
2017. május 1.
(Fordította: Décsey Erzsébet)

_______________

La visite du Pape à l’Azhar… Un coup d’épée dans l’eau ?

La visite du Pape à l’Azhar a suscité en moi une première réaction enthousiaste. Mais, après réflexion et échanges avec des amis, je deviens beaucoup moins positif.

1 – La chaleur de l’accolade entre les deux chefs religieux ne m’a pas paru réciproque. J’ai cru sentir cette “chaleur” unilatérale, venant davantage de François que de Tayeb, qui se laissait faire avec une certaine réticence, et comme malgré lui.

2 – Aucun document commun n’a été signé par eux pour mettre au point un plan d’avenir susceptible de concrétiser cette “paix” hautement proclamée.

3 – Les appels répétés du Président Sissi à Tayeb lui demandant d’expurger les manuels et programmes azharites de toute incitation à la violence et à la haine sont restés lettre morte. Rien n’a changé. Les manuels n’ont subi aucune modification et demeurent toujours les mêmes.

4 – Il y a quelques mois, une étudiante à l’Azhar défendait une thèse appelant à la destruction des églises et lieux de culte chrétiens, avec la bénédiction de Tayeb.

5 – Tayeb s’obstine dans son refus de condamner Daesh/Isis. Ce faisant, il est fidèle à lui-même et aux enseignements officiels de l’islam, que Daesh/Isis ne fait que mettre en pratique.

6 – Si rien ne change dans les mois à venir du côté de l’Azhar, cette rencontre aura été un nouveau coup d’épée dans l’eau. Les sourires, les accolades et les gentillesses, c’est très bien. Mais si rien ne change concrètement, nous retournons à la case départ et poursuivons un dialogue sans issue

7 – Mon attitude beaucoup plus pugnace – fortement critiquée par les tenants du “politiquement correct” et les ténors du dialogue à sens unique – ne vise à rien d’autre que de PARLER VRAI. Il s’agit de sortir le dialogue de l’ornière et de faire progresser les choses. Jusqu’à quand vivrons-nous dans la duplicité et le mensonge ?

Ces quelques réflexions nuancent mes réactions positives d’hier.

Henri Boulad, sj
Alexandrie, 01. 05. 2017

Megosztom ezt a cikket: