Miért nagy szó, hogy a pápa felkereste a görögkatolikusokat?

A következő napokban sorra vesszük Ferenc pápa romániai, azon belül erdélyi látogatásának főbb tanulságait. Bemutatjuk, kiknek tett gesztusokat, mit gondol a vallási, nemzeti kisebbségekről, és latolgatni fogjuk, hogy az út mennyiben segítheti a népek kiengesztelődését. Szóba kerülnek a román hatóságok túlkapásai, a görögkatolikusok és az ortodoxok, de megpróbáljuk tetten érni a jezsuita lelkületet a látogatásban, és számba vesszük, milyen lelki gyümölcsöket köszönhetünk a zarándokútnak. Hetedikként azt mutatjuk be, miért nagy szó, hogy a pápa felkereste a görögkatolikusokat.

Romániában görögkatolikusnak lenni sajátos helyzetet jelent. Az egyház tagjai a bizánci, vagyis keleti rítust követik, így liturgikus szempontból a többségi ortodoxokkal vannak közösségben. Mivel azonban szervezetileg a latin egyházhoz tartoznak, a római pápa főségét ismerik el, így ezen a téren a Nyugathoz húznak. Romániában továbbá a római katolikusok nagy része magyar, a görögkatolikusok elsöprő többsége viszont az ország többségi nyelvét beszéli.

Ebből is látszik, hogy amikor Ferenc pápa utóbbiak központjába, Balázsfalvára látogatott, összetett identitású – és hányattatott múltú – közösségbe érkezett.

A román kommunista állam támogatásával ugyanis 1948-ban az akkor még 1,8 millió főt számláló görögkatolikusokat beolvasztották az ortodox egyházba.

A többségi felekezet vezetői persze régóta esedékes újraegyesítést emlegettek, miután szerintük a latinok annak idején erővel szakították el tőlük az utóbb visszatér(ítet)t közösségeket. (Márton Áron erdélyi római katolikus püspök ekkor több görög-katolikus kispapot befogadott a gyulafehérvári szemináriumba – köztük a jelenlegi balázsfalvi görögkatolikus nagyérseket, Lucian Muresan bíborost –, amiért máig tisztelet övezi a bizánci rítusú katolikusok körében.)

„Ez a föld jól ismeri, mennyit szenvednek az emberek, amikor az ideológiának vagy egy rezsimnek a súlya erősebb az életnél, és önmagát normaként állítja az élet és az emberek hite elé; amikor a döntési képesség, a szabadság és a kreativitás tere leszűkül, sőt meg is szűnik. Fivéreim és nővéreim, ti elszenvedtétek azokat a kompromittáláson alapuló beszédeket és tetteket, amelyek odáig mentek, hogy kizárják és megsemmisítik azt, aki nem tudja megvédeni magát, és elhallgattatják a nem tetsző hangokat” – utalt a pápa a múlt eseményeire.

Egyúttal boldoggá avatott hét görögkatolikus püspököt, akik anno nem voltak hajlandók átlépni az ortodox egyházba, ezért pápahűségük miatt börtönbüntetést, majd vértanúhalált szenvedtek.

„A rezsim kegyetlen elnyomásával szemben ők példás hitről és népük iránti szeretetről tettek tanúságot. Nagy bátorsággal és lelki erővel fogadták a kemény fogva tartást és a sokféle bántalmazást, és nem tagadták meg szeretett Egyházukhoz tartozásukat. Ezek a pásztorok, a hit vértanúi drága örökséget szereztek és hagytak a román népre, amelyet két szóban foglalhatunk össze: szabadság és irgalom” – tette hozzá.

Annak érzékeltetésére, hogy mennyire nagy szó a helyi görögkatolikusok meglátogatása és püspökeik boldoggá avatása, idézzük Holló Lászlót, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánhelyettesét, aki szerint Ferenc pápa útjához a román államfő és a katolikus egyház meghívása nem lett volna elégséges; ahhoz kellett az ortodox egyház jóváhagyása is, mely még azt is megtehette volna, hogy megakadályozza a látogatást.

Mert bár 1989-től kezdve Romániában helyreállították a görögkatolikusok önállóságát, helyzetük továbbra is mostoha. Kezdődött azzal, hogy a rendszerváltozás idejére a korábbi 1,8 milliós létszám 200 ezer alá olvadt, s templomaik nagy részét máig nem kapták vissza – sőt jelenleg is az ortodoxok használják őket. Ezt a kárvallottak annál nagyobb arculcsapásnak élik meg, hogy annak idején ők voltak a román nemzeti tudat megteremtői, amikor jóval nagyobb súllyal voltak jelen Erdélyben.

Ennek egyik jele, hogy amikor 1918. december 1-jén Gyulafehérváron kimondták Románia és Erdély egyesülését, épp az a görögkatolikus püspök, Iuliu Hossu olvasta fel az erről szóló kiáltványt, akit hat vértanútársával együtt Ferenc pápa most boldoggá avatott.

Magyar részről voltak is, akik kifogásolták az egyházfő gesztusát, mondván, a „nacionalista” főpap nem érdemli meg, hogy a szentek sorába emeljék.

Ha viszont megismerkedünk a történelmi háttérrel, jóval árnyaltabb képet alakíthatunk ki a sokatmondóan magyaros vezetéknevű püspök alakjáról. Kezdődött azzal, hogy a XIX. század közepén megkezdődött a nemzeti identitásokért való küzdelem, majd a Kiegyezés után Erdélyben nagyfokú magyarosítás indult el, s a román nemzeti ébredés az e folyamatra adott válaszként erősödött meg

Azon túl pedig, hogy a vértanúság minden politikai szempontnál többet nyom a latba, nem szabad elfelejteni: a gyulafehérvári dekrétum még széles jogkörökkel kecsegtette a kisebbségeket. „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben. Egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az Állam minden felekezete számára” ­– olvassuk a szövegben, és legkevésbé a román hazafiként mutatkozó püspök tehet róla, hogy Bukarest mindmáig fittyet hányt erre az ígéretre.

Ma inkább az a kérdés, hogy a Ferenc pápa által emlegetett megbékélésre a többségi nemzet és felekezet tagjai mennyire lesznek fogékonyak.

Ebből a szempontból jelentőségteljes volt, hogy az egyházfő hazafelé tartó repülőútján milyen meleg, a kötelező udvariasságon túlmenő szavakkal beszélt a román ortodox egyház első emberéről. „Olvastam a pápa utólagos nyilatkozatát, amelyben arról beszél, mennyire pozitív benyomást keltett benne a pátriárkával való találkozás. Csak remélni tudom, hogy az ortodox egyházfőben is hasonló érzelmek és gondolatok fogalmazódtak meg. Mert ha igen, akkor valóban van esély a közeledésre” – vonta le a következtetést Holló László, hozzátéve azonban, hogy a realitások figyelembevételével ez nem lesz sem könnyű, sem gyors folyamat.

A sorozat első része: Kiknek és milyen gesztust tett a pápa?

A sorozat második része: Hogyan tekintsünk a román hatóságok túlkapásaira?

A sorozat harmadik része: A látogatás hogyan segítheti a népek, felekezetek kiengesztelődését?

A sorozat negyedik része: Milyen lelki gyümölcsöket termett a pápa látogatása?

A sorozat ötödik része: Mit gondol a pápa a nemzeti kisebbségekről?

A sorozat hatodik része: Hogyan mutatkozott meg a jezsuita lelkület a látogatásban?

A sorozat nyolcadik része: Milyen Európa- és világkép bontakozik ki a pápa beszédeiből?

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. június 14.