Mennyire időszerű a Jézus Szíve-lelkiség a XXI. században? Ferenc pápa nyomán itt a válasz!

A Pápa Imavilághálója – hagyományos nevén az Imaapostolság – a világ mintegy száz országában jelen lévő kezdeményezés, melynek keretében keresztények tízmilliói fohászkodnak Istenhez a pápa minden hónapra megfogalmazott szándékára. (Legutóbb például a missziók előmozdítása, szeptemberben pedig az óceánok védelme volt a téma.) Az Eucharisztikus Ifjúsági Mozgalom pedig az Imavilágháló fiataloknak szóló „kiadása”. A két szervezet minapi találkozóján Hiba György jezsuita, valamint a Jézus Szíve Társasága tagja, Balla Erika járt.

Szeptember 18. és 23. között Luxemburgban zajlott le a Pápa Imavilághálója és az Eucharisztikus Ifjúsági Mozgalom európai találkozója. A résztvevők (koordinátorok, vezetők és asszisztensek) a földrész minden területéről jöttek. A találkozó célja az volt, hogy a mozgalomhoz most csatlakozókat bevezesse az imaapostolság történetébe, illetve hogy elmélyítse a Jézus Szíve-tisztelet lelkiségét. Ehhez kapcsolódtak különféle műhelyek, amelyek keretében a résztvevők megosztották tapasztalataikat és módszertárukat.

Engem személyesen nagyon megérintett, hogy mennyi frissesség és erő van ebben az áhítatgyakorlatban, amely most is aktuális, és össze tudja kapcsolni az embereket Istennel. A kihívás inkább az olyan új kifejezésformák megtalálásában van, amelyek jobban megfelelnek a mai társadalom fogalmainak és képi kultúrájának. A találkozó csúcspontja az a szentmise volt, amelyben Luxemburg frissen kinevezett bíborosa, Jean-Claude Hollerich SJ Jézus Szívének ajánlotta fel a várost, mi pedig önmagunkat. Szívünket az Ő szívébe helyeztük. Nagy hála van bennem ezért a találkozóért.

Hiba György SJ

Hiba György (balra) és Balla Erika (középen)

Ferenc pápa többször kiemelte, hogy az imádság az Egyház szíve. A Pápa Imavilághálójának egyik fő célkitűzése – amely teret kapott a konferencián is – a fiatalok támogatása abban, hogy az imádság egyre inkább átjárja mindennapjaikat. Egy másik fontos terület az ima és a misszió kapcsolatának megújítása és annak tudatosítása, hogy ezek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Ennek a törekvésnek egyik gyümölcse a „Szív útja”. Ez a szemléletmód a Jézus Szíve lelkiségének mélységét a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatok fényénél értelmezi, illetve ezzel egészíti ki, így újfajta dinamikát ad neki. Ez a gyakorlatiasabb megközelítés elérhetővé és érthetővé teszi a fiatalok számára ezt az oly fontos áhítatot. A luxemburgi találkozó lehetővé tette, hogy különböző „jó gyakorlatokat” osszunk meg egymással, melyek nagyban segítettek megértetni, hogyan lehet segíteni az elmélyülést ebben a lelkiségben. Inspiráló, gazdagító és hasznos volt a konferencia. Sok-sok tervvel tértünk vissza!

Balla Erika SJC

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. október 09.