Kereszténynek lenni többet jelent Krisztus csodálatánál, utánzásánál vagy követésénél; arra kaptunk meghívást, hogy krisztusivá váljunk, az ő élete nyilvánuljon meg általunk. Szent Pál így fogalmaz: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
Természetes, jó és egészséges vágyunk, hogy szeretnénk valami nagyot alkotni, jeleskedni. Jézus értékrendje szerint azonban az az igazán nagy és kiemelkedő dolog, amikor szolgálunk, mások szükségleteivel foglalkozunk, és krisztusi módon megelégszünk a szolga állapotával, hiszen ő „rabszolgasorsot öltve magára kiüresítette önmagát” (Fil 2,7).
A mai nap imamódjának a szentírási szemlélődést ajánljuk.
Szentírási idézet:
Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Ezt mondta neki:
– Mit akarsz? Így válaszolt:
– Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban!
Jézus így felelt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?
– Ki tudjuk – mondták neki.
Ezt mondta nekik:
– Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.
Amikor a többi tíz ezt hallotta, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta:
– Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. Közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért. (Mt 20,20-28)
Gyakorlat:
Amikor ma este visszatekintesz a napodra, idézd fel, milyen érzések támadtak benned! Végighaladva rajtuk kérdezd meg magadtól: „Ez az érzésem onnan eredt, hogy szolgálni akartam, vagy onnan, hogy arra vágytam, hogy nekem szolgáljanak?”
Zene: Old Roman chant – Domine quinque talenta tradidisti mihi
