2. nap – Az emberi szív nyugtalan, és keresi a kapcsolatot

Reggeli felajánló ima

„Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.” (63. zsoltár)

Vágyunk a boldogságra, és a legkülönbözőbb módokon keressük azt. Isten megadta nekünk a képességet, hogy tudjunk szeretni és nagylelkűen éljünk. De sokszor szegénynek és elveszettnek éljük meg magunkat, olyannak, aki képtelen úrrá lenni személyes krízisein, és nem találja belső békéjét. Frusztrációt és vágyakat tapasztalunk magunkban. Amikor rátalálunk a bennünk lévő mély vágyra, akkor felismerhetjük, hogy Istenre szomjazunk. Ezzel elkezdődhet egy spirituális út, a hit és az ima útja. Ezen az úton találkozhatunk Jézussal, befogadhatjuk Őt a szívünkbe. Ez az alázat útja, melyen szívünk gyengesége, törékenységünk nem elzárja, hanem lehetővé teszi ezt az utat. 

Kérdések: 

  • Hol, mikor, milyen élethelyzetben tapasztaltam meg Jézus jelenlétét az életemben? Hogyan  tapasztaltam meg, hogy életem nehéz pontjain – akár személyeken keresztül – átsegített?
  • Mikor tapasztaltam belső békét, örömöt az életemben? Honnan  forrásoznak ezek az életemben?

Befejezem egy imával: Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. június 08.