2011. áprilisi imaszándékok

Általános szándék: Hogy az Egyház az új nemzedékeknek az evangélium hitelt érdemlő hirdetésével az élet és a remény mindig új szempontjait tudja nyújtani.

Felkínálni az evangélium örömhírét az új nemzedékeknek hihető és jelentéssel bíró módon: ez az Egyháznak maradandó és mindig érdekfeszítő kihívást jelent. Semmi kétség afelől, hogy zavaros kort, mély válságot élünk meg magában az Egyházban is. A türelmetlenség és a bizonytalanság, az igazságtalanság, a háború, az erőszak, a szegénység, az éhezés növekszik a világban. Az uralkodó nyugati művelődést elvilágiasodás és anyagelvűség jellemzi; ez a világ nem vallja Isten szükségességét. De talán éppen ezért olyan kor főszereplői vagyunk, amikor számos kortársunk intenzív lelki keresést él meg. Újraszületik a lelkiség, az Isten utáni vágy. A tudomány haladásának és az anyagi javak bőségének nem sikerült megválaszolniuk az élet értelmét firtató kérdést, sem kielégíteniük az emberi szív legégetőbb szükségleteit. Napjainkban a piacon számos vallási kínálat jelentkezik, hogy megválaszolja azoknak egzisztenciális ürességét, akik nem Isten nélküli világot kívánnának.

Olyan történelmi pillanatban élünk tehát, amely az Egyháznak és az imaapostolságnak is kedvező lehetőséget nyújt. Kamatoztatnunk kell gazdag lelkiségi hagyományunkat: az egyházatyákat, a sivatagi atyákat, minden korok lelkiségi íróit és misztikusait, hogy választ kínáljunk kortársainknak. A világnak szüksége van Istenre, és mi megtaláltuk a rejtett kincset. Hirdetni akarjuk, hirdetni kötelességünk, elsősorban saját személyes tanúságtételünkkel: beszéljük el másoknak azt, amit felfedeztünk.

1990-ben írta II. János Pál pápa a Redemptoris missio enciklikában (42): „A mai ember inkább hisz a tanúknak, mint a mestereknek, inkább az élménynek, mint a tanításnak, inkább az életnek és a tényeknek, mint az elméleteknek.” „Krisztus, akinek a küldetését folytatjuk, a kiváló tanú és a keresztény tanúságtétel eszményképe.” XVI. Benedek a 2009-es ifjúsági világnapra küldött üzenetében így fogalmazott: „A fiatalság különösen is a reménység időszaka, mert számos várakozással tekint a jövő felé.” „Ez a remény egyedül Isten lehet, aki átfogja a mindenséget, és elénk tudja tárni, meg tudja nekünk adni azt, amit egyedül nem vagyunk képesek elérni.”
Missziós szándék: Hogy a misszionáriusok az evangélium hirdetésével és életük tanúságtételével vinni tudják Krisztust azoknak, akik őt még nem ismerik.

Ma a missziós országokat nem földrajzi szempontok szerint határozzuk meg; az egész világ missziós terület, mert mindenütt várat magára vagy egy első, vagy egy új evangelizálás. És az „új” nehezebb, mint az „első”; az új pogányság szívósabb, mint a hagyományos pogányság. Kivesz a teremtő Isten hite, a lét alapjainak átgondolása, és így sokkal problémásabb hirdetni Krisztust, a világ teremtő Istenének Messiását.

Szoros egységet alkot az evangélium hirdetése és a hívő ember élő tanúságtétele. Jézus tanítványai és apostolai azok, akik arra hivatottak, hogy tanúi legyenek Jézus üzenetének, az evangéliumi örömhírnek, és Jézus személyének is olyan tanúi, akiknek életéből maga Jézus sugárzik.

„Krisztus tanítványai, szétszóródva az egész világra, tevékenykednek, keményen dolgoznak, nyögnek a szenvedések súlya alatt, és életüket adják.” „Az egyetemes Egyház, korlátok és határok nélkül, felelősnek tudja magát azért, hogy egész népeknek hirdesse az evangéliumot.” (XVI. Benedek, Üzenet a 2009-es missziós világnapra.)

Imádkozzunk saját magunkért, helyi közösségünkért, egyházmegyénkért, hazánkért, és imádkozzunk az egész világegyház misszionáriusaiért!

Nagy Ferenc SJ

Frissítve: 2018. május 14.