2011. decemberi imaszándékok

Általános szándék: Hogy a Föld valamennyi népe egymás ismerete és a kölcsönös tisztelet révén növekedjék az egyetértésben és a békességben.

Imádkozzunk a Föld népei közötti kapcsolatok kiteljesedéséért, négy kulcsszó alapján: ezt kéri tőlünk a szentatya. A Rómában dolgozó Elías López jezsuita atya írása nyomán tekintjük át azt a szándékot.

Egyetértés és béke a jó kapcsolatok lelke; egymás ismerete és kölcsönös tisztelet valósítja meg. Az „egyetértés” szó más nyelveken „concordia”, ennek jelentése pedig a szívek összedobbanása. Nem szeretjük igazán, amit nem ismerünk igazán; nem ismerjük igazán, amit nem tisztelünk egymás életmódjának egyenlőségében és különbözésében. – Amikor a mély ismeret és a felismerő szeretet kölcsönös kapcsolata megtört, szükség van kiengesztelődésre. A „reconciliatio” szó jelentése: felhívás arra, hogy újra egymáshoz kapcsolódjanak azok, akiket igazságtalanság és erőszak szétválasztott. II. János Pál szerint „nincs békesség igazságosság nélkül, és nincs igazságosság megbocsátás nélkül”. – Valamennyiünknek elég nagy és erős karja van ahhoz, hogy átölelje a megtört világot.

Ez a kiengesztelődés Jézus gyökeres szeretetén alapul: „Atyám, bocsáss meg nekik; nem tudják, mit tesznek.” Megbocsátani, olaszul „perdonare”, azt jelenti: „fokozottan, túltengően adni”. XVI. Benedek szerint a gyökeres rosszat a megbocsátás győzi le, ahogy Jézus által az Atya tette a kereszt gyökeres gonoszságával kapcsolatban. Ez a gyökeres gonoszság van meg az etnikai, ökológiai, vallási területen, úgyszintén a háborúkban mutatkozó hátrányos különbségtételben.
Amikor imádkozunk, közvetlen kapcsolatba lépünk az isteni szeretettel, amely képes megbocsátani a megbocsáthatatlant. Ettől gyógyulnak az igazságtalanság, a megosztottság emberi sebei.

Missziós szándék: Hogy a gyermekek és a fiatalok az evangélium hírnökei legyenek, és hogy emberi méltóságukat mindig tiszteletben tartsuk, és minden erőszaktól és kizsákmányolástól megóvjuk.

Gyermekekről, fiatalokról van szó. Lássunk tőlük maguktól származó friss tanúságtételeket, az imaszándék kettős témájának megfelelően.

a) Erőszakról, kizsákmányolásról beszélnek egy Caritas-felmérés során a Kongói Demokratikus Köztársaság fiataljai. – Mulasi beszéli el: anyjával és nőtestvéreivel mentek a kúthoz vízért és az üzletbe rizsért; az erdőből majmajok jöttek elő, földre teperték őket, húgát több lövéssel kivégezték, rimánkodó anyját szíven lőtték, őt elvitték szakácsnőnek és nemi rabszolgának, hónapokon át naponta öten-hatan megerőszakolták. Végül sikerült elmenekülnie, megtalálta nagyanyját, most vele él, apjáról és fivéreiről nem tud semmit. – Ngelima: „Attól félek, hogy nemi betegségeket kaptam: állandóan fáj a hasam. A majmajok 17-en voltak, sorban megerőszakoltak; azt hittem, meghalok. Olyan erősen a földhöz vertek, hogy félig megsüketültem. Befogtak szakácsnak és énekesnek. Kitörölhetetlen sebhelyként emlékszem, ahogy teljes súlyukkal rám feküdtek; szeretném letépni a bőrömet. Azóta megnőttem; milyen jó lenne, ha elalvás előtt valaki mesélne nekem! Néha az a benyomásom, hogy ötéves vagyok, máskor meg százéves. Nagyon szeretem az életet meg az embereket. Szeretném, ha másokhoz hasonlóan nekem is normális érzéseim lennének, elmaradna emlékeim kitörölhetetlen gyötrelme, és álmaim derűsre változnának.”

b) Hitről, Jézusról, evangéliumról, tanúságtételről szól néhány libanoni fiatal. – Georges Adem (16 éves): „Bizalomban és felelősségtudatban nőttem fel. Tudok beszélni az evangéliumról és Krisztusról. Valóban Krisztus tanítványa vagyok, és folytatni akarom küldetésemet a környezetemhez kapcsolódó személyes életemben.” – Karen Abou Assi (16 éves): „Tudatosítottam, milyen esély az, hogy libanoni keresztény nő vagyok. Hordom magammal annak boldogságát, hogy elhintettem az örömet a kisgyermekek között.” – Nour Nakhal (19 éves): „Új valaki vagyok! Hordom magamban a megelégedettséget, a belső békét, a szolgálat örömét, a barátságot – és mennyi szép emléket!”

Szerte a világon (és nemcsak Kongóban meg Libanonban) százezerszámra vannak ezek a fiatalok. Mindnyájukért imádkozunk.

Nagy Ferenc S.J.

Frissítve: 2018. május 14.