2011. februári imaszándékok

Általános szándék: Hogy a családot a maga igazi valójában mindenki tisztelje, és ismerje el páratlan hozzájárulását az egész társadalom javára.

Mexikóvárosban a családok VI. világtalálkozójának befejezésére (2009. január 17. és 18.) XVI. Benedek pápa két videóüzenetet küldött, amelyek ennek a havi szándéknak fő forrásai.

Állam és társadalom számára egyaránt a család nélkülözhetetlen megalapozás. Forrása az emberi életnek, amely férfi és nő szerelmi találkozásának gyümölcse; igazi emberség és tartós értékek továbbadásának „műhelye”; az emberek közötti rokoni, generációs, társadalmi kapcsolatok megalapozása. Méltóságban és védettségben megszületni és felnőni: ez a család. (E pár rövid mondat minden szava mély és gazdag valóságot nevez meg.)

Korunk emberiségét nagy mértékben áthatja és rabságban tartja valami hazug szabadság, túlzó önfejűség és szubjektivizmus; ez a helyes nevelést nagyon megnehezíti, az embert önnön énjének fogságába zárja. Egészség, szabadság, béke, igazságosság, igazság, munka, kölcsönös tisztelet, harmónia: sok családban mindez nem nagyon számít, vagy pedig fonák értelmezést és alkalmazást kap.

Valójában az ember Isten képmására lett teremtve, a szabadságot felelősen kell gyakorolnia, az igazi javakat kell keresnie és megélnie. Nekünk, keresztényeknek, a családban és a társadalomban keresztségi hitvallásunkat és elkötelezettségünket kell kibontakoztatnunk, minden nehézség és társadalmi nyomás közepette.

„Befejezésül mindnyájatokat arra buzdítom: éljen bennetek nagy bizalom, mivel a család Istennek, a Teremtőnek és Üdvözítőnek a szívében van. A családért dolgozni annyi, mint az emberiség méltó és fényes jövőjéért dolgozni, Isten Királyságának építéséért dolgozni. Alázatosan hívjuk segítségül az isteni kegyelmet: segítsen minket, hogy buzgón és örömmel dolgozzunk a család nemes ügyéért; a család arra hivatott, hogy befogadja és hirdesse az evangéliumot, hogy ő maga emberségessé váljon, és aztán humanizáljon.”
Missziós szándék: Hogy azokon a missziós területeken, ahol sürgetőbb a betegségek elleni küzdelem, a keresztény közösségek tanúsítani tudják Krisztus jelenlétét a szenvedők számára.

Ugyancsak 2009-ben XVI. Benedek márciusban személyesen ellátogatott Angolába és Kamerunba. Kamerun fővárosában, Yaoundéban beszélt a hátrányos helyzetűek rehabilitálásának országos katolikus központjában.

– Szenvedéseikben nincsenek egyedül: Krisztus velük van. Ő, amikor Péter anyósának betegségéről hallott, rögtön elment hozzá, megfogta a kezét, és felsegítette. (Mk 1,30–31.) Ugyanilyen testvéri gyengédséggel és szeretettel közeledett a megtört szívűekhez és a testileg betegekhez.

– A Léger bíborosról elnevezett központban és számos más intézményben szerte a világon katolikus nővérek, ápolók, lelkipásztorok viselik gondját testi és mentális betegeknek, erőszak és háború áldozatainak. Afrikában különösen sokan szenvednek AIDS-ben, maláriában, tüdővészben. A katolikus közösségek ezentúl is hűségesen és gondosan állnak a szenvedők szolgálatában.

– Maguk a szenvedők és ápolóik is, mint Jób vagy Jézus, a gyötrelem hatására gyakran felkiáltanak; ez a kiáltás jelezhet kétséget vagy lázadást, de inkább a szerencsétlenségből feltörő bizalmat fejezi ki.

– Jézus szenvedésében (Márián és Jánoson kívül) egy afrikai férfi is részesült: Cirenei Simon. Kényszerűségből vette át Jézus keresztjét; a feltámadás után aztán meglátta, hogy a Megváltó szenvedésének részese lett.

„Szeretném jelezni nektek a vágyamat: senki soha ne érezze magát egyedül! Minden Krisztus képére megteremtett embert megilleti az, hogy a szükségben ott legyen felebarátja számára.”

Nagy Ferenc SJ

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.