2011. januári imaszándékok

Általános szándék: Hogy a teremtett világ gazdag kincseit, mint az Istentől az embereknek szánt drága adományokat, megőrizzük, értékeljük, és mindenkinek rendelkezésére bocsássuk.

Mindig voltak hatalmas károkat okozó természeti csapások; jelenleg egyre inkább tudatosul bennünk, hogy sok ilyen csapást most már mi magunk okozunk. A természet feletti hatalmunk, ahogy gyakoroljuk, egyre inkább veszélyezteti életünket, túlélésünket. A tudomány művelői erről egyre világosabban és pontosabban beszélnek; a közélet és a politika felelőseinek egy része viszont kevés hajlandóságot mutat arra, hogy belássa, elfogadja, és számba is vegye. 2009 decemberében környezetvédelmi csúcstalálkozót tartottak Koppenhágában, és ott a legnagyobb hatalmak képviselői megakadályozták, hogy jelentős kérdésekben megegyezés jöjjön létre; ez kétségtelenül még sokba fog kerülni az egész emberiségnek.

Néhány konkrét példa. A világ ciklonoktól sújtott tájain jelenleg évente négyszer annyi vihar és tájfun tombol, mint régebben. Mérgező hulladékokat titokban, megvesztegetéssel szállítanak szegény országokba, amelyek képtelenek megvédeni magukat a mérgezéstől. Ugyancsak szegény országokban hatalmas erdőket irtanak ki, és ezzel vészesen felborítják a természet egyensúlyát. Gondolhatunk még a mexikói öbölben keletkezett kőolaj-katasztrófára.

A 2010-es békevilágnapra szóló üzenetében írja a pápa: „Mély és élesen látó revíziónak kell alávetnünk a fejlődés modelljét, elgondolkodnunk a gazdaságnak és célkitűzéseinek értelméről, hogy kijavíthassuk működésének és egyensúlyának zavarát. Bolygónk környezeti egészségének állapota ezt követeli, és még inkább megkívánja az ember kulturális és erkölcsi válsága.”

Elég sok személy és mozgalom küzd tisztességes megoldásért és biztató jövőért. Legalább imádságunkkal mi is csatlakozzunk hozzájuk! Akad sok mindennapos tennivaló is. „Ha a békét akarod építeni, védelmezd a teremtést!”
Missziós szándék: Hogy a keresztények, tanúsítva az egész emberi nem számára Isten egyetemes atyaságát, tudjanak eljutni a teljes egységre.

Hogyan állunk az ökumenizmussal? Ez a kérdés minden januárban nagyon időszerű.

101 évvel ezelőtt Skócia fővárosában ezernél több protestáns és anglikán misszionárius találkozott; együtt fontolgatták annak szükségességét, hogy a keresztények egységre jussanak, és így hihetőbb módon hirdessék Krisztus evangéliumát. Azóta, persze nem sűrűn, történtek fontos lépések a keresztény egység útján; külön említést érdemel a keresztény egyházak ökumenikus tanácsának megalakulása 1948-ban.

Helyi szinten, a lakónegyedben, egymással szomszédos keresztény közösségek között sokszor nagyon mély és termékeny ökumenikus egység bontakozik ki. Ezzel legalább annyira törődjünk, ezért is könyörögjünk, és nem kevesebbet, mint amit az egész emberiséget átfogó ökumenizmusért imádkozunk. Persze nem hallgathatjuk el: az igazi, teljes egység megvalósulásáig még nagyon sok mindennek kell történnie.

Az Úr Jézus főpapi imája nyomán (Jn 17,21) így is megfogalmazhatjuk ökumenikus imánkat: „Mennyei Atyánk! Te Fiadban, Jézusban vagy, Jézus pedig benned; ketten egy vagytok, a teremtett élet meg a kegyelmi élet forrásaként. Legyenek ember teremtményeid és gyermekeid is mindnyájan eggyé bennetek! A belőletek eredő egyetlen hit, hűség, szeretet éltesse őket! Legyen egy az emberiség javára és üdvözítésére szolgáló tevékenységünk! Így elhiggye a világ, hogy Jézust Te küldted, és minket is Te küldesz az emberek megváltásának és örök életének munkálására.”

Nagy Ferenc SJ

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.