2011. márciusi imaszándékok

Általános szándék: Hogy Latin-Amerika nemzetei az evangéliumhoz való hűségben járják útjukat, és fejlődjenek a társadalmi igazságosságban és a békében.

1492-ben az amerikai világrészre egyszerre érkeztek hódítók és misszionáriusok. Két világ, két kultúra találkozott. Sikerek és tévedések jöttek létre; bátor evangelizálás szép példái és a bennszülött lakossággal szembeni visszaélések és igazságtalanságok mutatkoztak; ez utóbbiak népirtássá is fajultak, és később kiegészültek az afrikaiak rabszolgaságának borzalmával. Az alakuló új társadalom helyzete messze maradt az evangéliumi eszménytől.

1810-11-ben függetlenségi mozgalmak leszakították Latin-Amerikát az európai uralomról. A függetlenség nem hozta meg a nagy társadalmi igazságtalanságok, a többséget elnyomó szegénység megoldását. Egy igazságosabb és az evangéliumhoz hűségesebb közösségi élet továbbra is, mindmáig meg nem oldott feladat. Hiteles próféták és önfeláldozó vértanúk soha nem hiányoztak. Újabban is a katonai diktatúrák elnyomó tevékenysége sokakat üldözött, megkínzott, kivégzett.

Igazában véve minden nép történelmét gyakran jellemezte (és fogja is jellemezni) ez a kettősség: elszánt és részben eredményes törekvések az evangéliumi életeszmény megvalósítására, valamint az igazságtalanság, a korrupció, a kegyetlenség, a kiszipolyozás hatalmas és meg nem szűnő érvényesülése.

Kétszáz éves függetlenség (1811–2011) megünnepléséhez kapcsolódik imaszándékunk. A „katolikus földrészért” imádkozunk. 2009-es karácsonyi üzenetében mondta XVI. Benedek pápa: „Egész Latin-Amerikában az Egyház »mi«-tudata önazonosító tényező, olyan igazság- és szeretetteljesség, amelyet semmiféle ideológia nem helyettesíthet; felszólítás minden személy elidegeníthetetlen jogainak tiszteletben tartására és teljes kibontakoztatására, igazságosság és testvériség meghirdetése, egység forrása.”
Missziós szándék: Hogy a Szentlélek adjon világosságot és erőt azoknak a keresztény közösségeknek és híveknek, akik a világ oly sok részében az evangélium miatt üldözést vagy hátrányos megkülönböztetést szenvednek.

Az Egyház történetében a XX. század adta a legtöbb vértanút a hit megvallásában és a legtöbb keresztényellenes tüntetést valamennyi földrészen. (Ennek egyik magyarázata persze az, hogy a Föld lakóinak száma sokkal magasabbra szökött, mint a korábbi századokban volt.) Úgy tűnik, hogy jelenleg mintegy kétszázmillió keresztényt akadályoznak hitének szabad megvallásában.

Ilyen szempontból a világtérképen főleg a következő országokat kell számba venni: India, Kína, Vietnam, Indonézia, Fülöp-szigetek, Egyiptom, Fehér-Oroszország, Kuba, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Irak, a legtöbb arab ország. Latin-Amerika és Afrika számos vidékén ugyancsak sokakat üldöznek és ölnek meg keresztény hitükért, a szegények segítéséért és védelméért. Spanyolországban és Franciaországban szintén nemegyszer ellenségesen fogadják a keresztények hitükhöz hűséges életét.

Az emberiség tekintélyes rétegei képtelenek a párbeszédre, és ezzel önmagukat is rombolják. (Évszázadokkal ezelőtt nagymértékben ugyanez volt a keresztények problémája is.)

Krisztus ezt már előre jelezte, nem kell tehát csodálkoznunk. „Ha engem gyűlöltek, titeket is gyűlölni fognak.” Ha tehát életünk túlságosan békés, ha lényünkkel senkit sem zavarunk, ha nem üldöznek bennünket, bizonyára meg kell kérdőjeleznünk életünk hitelességét.

Idézzük fel Tertullianust (197-ben írta): „a vértanúk vére új keresztények vetőmagja.” Az üldözés jelzi, hogy igazán éljük az evangéliumot, hogy részünk van Urunk keresztjében, és ez reménység forrása a jövőt illetően. Nehéz idők kedvező talajt biztosítanak az egyházi hivatások számára is.

Imaszándékunk nem azt kéri, hogy a történelem Ura szüntesse meg a nehézségeket, az üldözéseket (főleg nem, hogy megszüntetésükkel szerezzen nekünk örömet), hanem hogy Szentlelkével tegyen minket erőssé és hűségessé, szenvedéseinket pedig tegye a keresztény élet felvirágzásának termékeny talajává.
Nagy Ferenc SJ

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.