2011. novemberi imaszandékok

Általános szándék: A keleti katolikus egyházakért, hogy tiszteletre méltó hagyományukat úgy ismerjék el és becsüljék, mint az egész Egyházat megillető lelki gazdagságot.

A legtöbb országban a katolikusok zöme aligha fogja fel e szándék értelmét; Magyarországon nem ez a helyzet, hiszen egyik egyházmegyénk, a hajdúdorogi, görög katolikus. Alapvető különbség az, hogy a görögkeletiek legfőbb egyházi tekintélye egy pátriárka vagy nagyérsek, a görög katolikusoké pedig a római pápa. Néhány keleti katolikus pátriárka (pl. maronita, káld) az Egyház fejének a római pátriárkát, a pápát ismeri el.

Röviden vegyük sorra azokat az egyházakat, amelyekről szó van. A) Nem ortodox egyházból veszik eredetüket: 1) maronita, 2) olasz-albán. B) „A Kelet Egyházának” nevezett ősi egyházból (mai nevén „a keleti asszír egyház”) erednek: 3) káld, 4) szír-malabár. C) Különféle keleti ortodox egyházakból erednek: 5) örmény, 6) kopt, 7) etióp, 8) szír, 9) szír-malankár. D) A bizánci (konstantinápolyi) ortodox egyházból erednek: 10) melkita, 11) ukrán, 12) rutén, 13) román, 14) görög, 15) volt jugoszláviai, 16) bolgár, 17) szlovák, 18) magyar, 19) hierarchia nélküli keletiek. E felsorolás D) főkategóriájában szereplő keleti katolikus közösségek az újkor elején, hamarosan a trentói zsinat után alakultak; a többi jóval régebbi.

Ezen egyházak jelentősége óriási; szellemi, lelki, liturgikus örökségük szinte felbecsülhetetlen, és az egyházatyák korából ered. Valamennyinek a történetébe szorosan beletartoznak vértanúságtól pirosló időszakok is. Statisztikailag szerény arányokat képviselnek: a katolikusok óriási többsége ugyanis a római rítushoz tartozik. Viszont elősegítik, és ez nagyon fontos, hogy a katolikusok az ortodoxokat megértsék és megszeressék.

Mint a kisebbségeknek általában, ezeknek a katolikus egyházaknak sem könnyű a helyzete; érvényesülésük és kibontakozásuk lassan, hossza küzdelmekkel valósul meg. Az eddig elért eredmények mindenesetre pozitívak és biztatók.

Imaszándékunk megalapozásának és motiválásának tekinthetjük azt, amit XVI. Benedek pápa 2007-ben mondott a Keleti Egyházak Kongregációjának: „A Nyugat szavainak szükségük van a Kelet szavaira, hogy Isten Szava egyre inkább feltárja kimeríthetetlen gazdagságait.”

Missziós szándék: Hogy az afrikai világrész Krisztusban megtalálja az erőt ahhoz, hogy megvalósítsa a kiengesztelődésben és igazságosságban való előrehaladást, amelyet az afrikai püspökök második szinódusa megjelölt.

1994-ban és 2009 októberében került sor afrikai püspöki szinódusra. A világrészben 2000 körül folyó számos fegyveres összetűzés, a politikai és társadalmi bizonytalanság váltotta ki, meg a vallási szinkretizmus is, hogy egy második szinódussal ne sokat várjanak. A szinódusi atyák 57 javaslatot fogalmaztak meg; ezek kiindulópont lesznek egy (mostanában kiadásra kerülő) apostoli buzdítás számára.

Sürget a kiengesztelődés Afrika népei között, mert szívük sebzett és szétmarcangolt. Nem csupán a gyógyulásuk szükség. Egy pusztító ellenségeskedést kell békével és szeretettel megszüntetni azonos ország, azonos faj, azonos település embertestvérei között. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a harci fegyverek és az ellenségeskedés szítása sokszor nyugati országokból erednek. Ez fájdalmasan és erőteljesen szólítja fel magába szállásra a nyugati testvéregyházakat.

Egyik szinódusi javaslat szerint minden évben tartani kellene egy közös, a világrészt átfogó és megmozgató kiengesztelődési napot. E nap lényeges eleme lenne a katolikusok számára a kiengesztelődés (és gyógyulás) szentsége, valamint Krisztus testének vétele. Ilyen megnyílás Krisztus felé egyben békés, szerető megnyílás az embertestvérek felé is.

Amikor 2009 karácsonya előtt XVI. Benedek a bíborosoknak a szinódus témájáról is beszélt, ezeket mondta: „»Krisztus nevében arra kérünk, engesztelődjetek ki Istennel.« Ha az ember nincs kiengesztelődve Istennel, ellentétben áll a teremtéssel is. Nincs kiengesztelődve önmagával, más szeretne lenni, mint ami, és következésképpen nincs kiengesztelődve embertársával sem. Azonfelül az a képesség, hogy elismerje hibáját, és bocsánatot kérjen – Istentől és a másiktól –, részét alkotja a kiengesztelődésnek. És végül a rendelkezésre állás a bűnbánatra, a rendelkezésre állás arra, hogy egy vétségért mindvégig megszenvedjen, és hagyja magát átalakulni, hozzátartozik a kiengesztelődés folyamatához.”
Nagy Ferenc S.J.

Frissítve: 2018. május 14.