2011. októberi imaszándékok

Általános szándék: Az életük végső szakaszában levő betegekért, hogy szenvedéseikben támogassa őket az Istenbe vetett hit és a testvérek szeretete.

Egy végzetes betegség közlése rendszerint a lehető legrosszabb hír; a szomorúság és a megrendülés teljesen normális reagálást jelentenek. Sokan vannak azonban olyanok is, akik szenvedésükből kiindulva lelki felszabadulást élnek meg; felfedezik, hogy a végzetes betegség, a tehetetlenség Isten szerető látogatásának kiváló alkalma.

Lássunk három tanúságtételt.

a) Alberto Hurtado Cruchaga, chilei jezsuita, igen tevékeny és kiváló szociális apostol, 51 évesen megtudta, hogy gyógyíthatatlan rákban hamarosan meghal. Felkiáltott: „A sorsjátékban kihúztam az első nyereményt!” Amit ezzel kifejezett, hamarosan meg is valósult: vágyainak megfelelően örökre egyesült az Atyával. Ez 1952-ben történt; ma már szentként tiszteljük.

b) Macarenát ötévesen vitte el a rák. Temetési miséjén anyukája hosszan beszélt az Istentől kapott csodálatos kincsekről: a mosolygós, gyengéd kislányról, aki átalakította családi életüket; a kórházban töltött hosszú órákról, amelyeket barátság és szeretet hatott át, Isten kimeríthetetlen, édes szeretete; szerény anyagi körülményeikben is fedezni tudták a nagyon drága kórházi költségeket. A család nevében végtelen háláját fejezte ki Istennek a kislányukért és a vele megélt csodálatos évekért.

c) 42 éves asszony hal meg rákban, öt gyermeket hagy hátra, 7 és 17 év között vannak. Férje szintén a temetési misén beszél. Csodálatos 19 évet éltek meg Karolinával, nagyon szerették egymást; elevensége, nevetése, áldozatkészsége, buzgó odaadása . . . Most a férjére hagyja öt gyermekük gondját; de onnan felülről továbbra is kísérni fogja családját. A végső nehéz időszakban nagy belső békét tanúsított, és ez is csodálatos örökség; életét teljesen Isten kezébe tette, aki nem erőpróbára kényszerít bennünket, hanem nagy szeretettel kíséri sorsunkat. Minket ugyan újra meg újra hatalmába kerít a gyógyulásért való szorongó imádkozás; de ennél sokkal lényegesebb Jézussal és Máriával így imádkozni: „Legyen meg a te akaratod!”

A mi országainkban is sokan vannak a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedők és haldoklók; de még sokkal többen élnek ilyenek, és emberileg még kilátástalanabb helyzet fogja át őket, a nyomorúságos helyzetű országokban.

Ebben a hónapban a szentatya azt kéri tőlünk: imádkozzunk, hogy tudjuk (legalább lélekben) magunkhoz szorítani azokat, akiket a gyógyíthatatlan betegség megpróbáltatása kísér; álljunk mellettük, hogy kiállják ezt a folyamatot, ismerjék fel és érezzék, hogy Isten szeretettel magához öleli őket. Ez az Egyház küldetése, ez a mi küldetésünk: megerősíteni beteg testvéreinket, és szeretetünkkel élménnyé tenni számukra, hogy Isten nem hagyta el, hanem egyre mélyebben szereti őket.

Missziós szándék: Hogy a missziós világnap ünneplése növelje Isten népében az evangelizálásra irányuló szenvedélyt és a missziós tevékenység támogatását imával és a szegényebb egyházaknak nyújtott gazdasági segítséggel.

Számos nyelvben mondjuk így: a missziós világnapot „megünnepeljük”. Mi történik tulajdonképpen?

Gondoljuk el egy pillanatra: 2010-ben a futball-világbajnokságot Dél-Afrikában „ünnepelték”. Szerte a világon, a legkisebb falvakban is, gyerekek, fiatalok, felnőttek, öregek a képernyő előtt élték át a nagy meccseket; a stadionokban személyesen összegyűlt drukkolókkal együtt éltették a számukra rokonszenves csapatok győzelmét, és hurrogták le a veszteseket. Közben megélték azt is, hogy Dél-Afrika az övéktől nagyon különböző ország: mások az életfeltételek, más a testvériség és a haverság. Ha módjukban állt, vásároltak apró sajátos emlékeket is: trikót, cipőt, labdát.

Mi történik, amikor az Egyház „ünnepel”? Pl. II. János Pál vagy Teréz anya temetését, életük értelmének és karizmájának megélését . . . „Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13.)

Valami hasonló a missziós világnap. Összejövünk, közösségben megéljük életünk értelmét és küldetését. „Menjetek az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15.) Ez a „minden teremtmény” ma több mint 6,8 milliárd embert jelent; ennek egyharmada keresztény, vagyis már meghallotta, és valamilyen mértékben elfogadta az evangéliumot. (Egy hatod katolikus, egy hatod nem katolikus keresztény.) A mai emberiség második harmadában már folyik az evangelizálás, harmadik harmadához még nem jutott el.

Krisztus misztikus Teste vagyunk, és „ünnepeljük” az emberiségnek imént felvázolt állapotát. Krisztusban egyesülve egyetlen test vagyunk, sok és sokféle tagokkal. Krisztus üdvözítő kegyelme és a Szentlélek bennünk lakása éltet és képesít bennünket. Figyelünk, és törődünk egymás konkrét helyzetével.

Hogyan folyik a missziós világnap egy helyi közösségben? Jó, ha átfogja az egész október hónapot: „egy hónap az evangelizálásért.” Röplapot dolgozunk ki, sokszorosítunk, osztunk szét; ez tartalmazza a világhelyzet ismertetését, és a konkrét tennivalókat is megjelöli. Imatalálkozókat tartunk (előszeretettel az eucharisztikus Jézus előtt), és megszervezzük az anyagi segítség gyűjtését. Beszámolót készítünk az imádkozás, a nagylelkű odafigyelés, a konkrét adakozás lefolyásáról.

Imádkozzunk ebben a hónapban a nagy öröm megtapasztalásának és az egyháztudat megújulásának kegyelméért is!
Nagy Ferenc SJ

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.