2011. szeptemberi imaszándékok

Általános szándék: A tanárokért és a tanítókért, hogy tudják továbbadni az igazság iránti szeretetet, és tudjanak hiteles erkölcsi és lelki értékekre nevelni.

Századunk és korunk egyik legvitatottabb kérdése minden bizonnyal a nevelés, a tanítás, az iskolai felkészülés. Könnyű pontosan megnevezni a témát, viszont annál nehezebb egyetértésre jutni a helyes módszerről, a célkitűzések hierarchiájáról, az értékek rendjéről. Sok és széleskörű vita folyik a témáról szellemi, politikai, gazdasági szempontból, vagy éppenséggel teljesen hallgatunk róla. A tény maga nyilvánvaló: sok millió írástudatlan asszony, sok millió iskolázatlan gyermek, sok millió lerombolt iskola.

Európában a felsőoktatással kapcsolatban szenvedélyesen vitatjuk a bolognai rendszer előnyeit és hátrányait; Afrikában viszont gyermekek ezrei órákon át mezítláb gyalogolnak az elemi iskolába. Itt is, ott is sokfelé szembesülünk a tanár, a nevelő alakjával. Nyugaton aggasztó leértékelődés érte, az őt illető elismerés nagyon megcsappant; jelenlegi helyzetében szinte képtelenség, hogy igazságot és szeretetet továbbítson.

Pedig a nevelés nem csupán és nem elsősorban tanítás, ismeretek továbbadása; sokkal inkább eleven érdeklődés, egész lényünkkel megnyílni és adni akarás egy személy, annak egész világa felé Minden kibontakozó élet egy kezdődő történés, egy új világ csírázása. Módunkban áll, hogy fékezzük és bénítsuk ezt a jövőt, vagy támogassuk, megnyissuk, tápláljuk.

A kihívás a tanító felé szinte végtelenre szélesedik: tanítson tanulni, gondolkodni, keresni, kutatni, felismerni, befogadni; tanítson érlelni a tudatvilágot, és ebben jusson el odáig, hogy tanítson megszeretni az igazságot. Vezesse be a fiatalt a valóságba, és arra is segítse rá, hogy elmerüljön saját maga rejtélyes bensőségébe, és megnyíljék a világ meg a másik ember misztériumára. Férfiakat és nőket neveljen rá arra, hogy szenvedélyesen keressék az igazságot. Nem a bölcseleti igazságot, nem a másokra kényszeríthető igazságtartalmakból összeválogatott igazságot – hanem az evangélium felkínálta igazságot, amely elválaszthatatlan a szeretettől, a szavak és a tettek, a tudás és a cselekvés, a másokért való tanúságtételének igazságát.

Számtalan szempontja van a tanítókért végzendő imádkozásnak. Nehéz feladatuk abban áll, hogy az evangéliumi igazság felé irányítsanak. Az igazság épüljön be a kereső személybe, és arra serkentse, hogy örömmel és vidáman váltsa valóra. Ez az igazság Jézus Krisztus személyében nyilatkozik meg, és Jézus Lelke fogja rávezetni a tanítót is meg a tanítványait is.

Missziós szándék: Hogy az ázsiai földrészt szerte betöltő közösségek buzgón hirdessék az evangéliumot, és a hit örömével tanúsítsák annak szépségét.

Ázsia a legnagyobb, legnépesebb és (művelődés szintjén) legváltozatosabb világrész. Új gazdasági óriásokat találunk ott, mint Kína és India, jólétben virágzó egyéb központokat, mint Dél-Korea, Szingapúr és Hongkong. A legnagyobb muzulmán nemzet Indonézia (230 millió lakos 87 %-a szunnita). Milliók élnek elnyomás alatt, pl. Mianmarban, mások erőszak és háború sújtotta országokban (Afganisztán és Irak). Százmilliók szenvedtek el természeti és egyéb katasztrófákat Pakisztánban és Japánban.

Ázsia nagy világvallások bölcsője. Egymilliárdnál többen lettek az idők folyamán buddhisták, hinduisták, konfuciánusok és muzulmánok. A katolikus Egyház „kisded nyáj”; csupán a Fülöp-szigetek és Kelet-Timor lakossága nagyobb mértékben katolikus. – Ugyanakkor Ázsia ősi vallásai és kulturális hagyományai is egyre inkább szembesülnek a kultúrák növekvő elvilágiasodásával. Jellemző tény: Japánban, amely gazdasági vonatkozásban az első hatalmak közé tartozik, az öngyilkosságok száma évi harmincezer körül van.

Ázsia tehát a jövő történelem szempontjából igen fontos; ugyanakkor tétován keresi az élet teljességét, az élet értelmét, a nyomorból és háborúból való szabadulást, a reményt, a szabadságot, a békét. 1999-ben II. János Pál pápa megírta (Ecclesia in Asia), hogy Ázsia azt keresi, amit Jézus hozott: „hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Krisztus tanítványainak tehát újra meg újra el kell kötelezniük magukat a misszióra. „Egy tűz csak akkor kaphat lángra, ha az gyújtja meg, ami már ég.”

Küldetésünknek nem az a célja, hogy (versengés és felsőbbrendűség szellemében) új hitvilágot és új erkölcsi rendszert erőltessen másokra. „Az evangélium olyan adomány, amelyet Ázsia keresztényei hálával fogadtak.” Az evangélium hirdetése egy adomány ás öröm megosztása: Jézus szeretetében megtaláltuk az élet forrását és értelmét.

Régi és sokféle vallási hagyományok világában Jézus apostolai idegeneknek tűnhetnek. VI. Pál szavai nagyon idevágnak: „A mai emberek inkább bíznak a tanúkban, mint a mesterekben, inkább a tapasztalatban, mint a leckében, inkább az életben és cselekvésben, mint az elméletekben.”

Mi magunk is tisztelettel, örömmel, szerénységgel, együttérzéssel, készséggel átitatva csatlakozzunk Szentatyánkhoz. Szítsuk fel a koreai, japán, indiai vértanúkkal való kegyelmi összetartozásunkat is. Így imádkozzunk Ázsia keresztény közösségeiért, apostoli tanúságtételük hatékonyságáért.

Nagy Ferenc S.J.

Frissítve: 2018. május 14.