2012. márciusi imaszándékok

Általános szándék: Hogy az egész világon kellően elismerjék a nők közreműködését a társadalmi fejlődéshez. – (A franciaországi Claire Ranquet tanúságtétele nyomán.)

1953-ban születtem, három fiútestvérrel együtt nevelkedtem; gyermekkori emlékeimből semmi sem utal a kislányok szokásos elfoglaltságaira. Talán ezért választottam középiskolai tanulmányaim után a mezőgazdasági mérnöki pályát. Akkoriban nyíltak meg ezek az iskolák nőknek; így megint lényegében férfikörnyezetbe kerültem.
Megházasodtam, három leány anyja lettem. Az egyensúly tehát változott: otthon mi nők jelentős túlsúlyba kerültünk. Leányaim aztán szintén felnőttek feleséggé, társsá, anyává. Ezt a hármas hivatást egészen másképp élik meg, mint én; harminc év alatt e szerepek elgondolása és gyakorlása alaposan megváltozott. Én magam gyermekeimmel hosszú ideig Afrikában tevékenykedtem; hazatérve nem vállaltam többé állást, hogy egészen és békésen az otthoni tevékenységeknek éljek.
Mind a három lányomnak olyan foglalkozása van, amelyet meg akar tartani. A legtöbb fiatal francia nő két-három gyermek nevelésével karöltve végzi hivatásbeli munkáját. Szülési szabadság, 35 órás munkahét, családi pótlék, bölcsőde, iskolában maradás az órák után is, férjek bekapcsolódása az otthoni feladatokba: mindezek a dolgok lehetővé teszik, hogy a nők megtartsák szakmai foglakozásukat.
Életük egyensúlya azonban bizonytalan. Ehhez hozzájárulnak a munka világának tényezői is: kényszerű átszervezések, vasárnapi munka. Az igényes szakmával rendelkező nőknek ilyen helyzetben kell hozzájárulniuk a társadalom fejlődéséhez.
Múltbeli választásaimat nem bánom. Azt is lehetővé tették, hogy társadalmi tevékenységekbe beledolgozzam magam, meg hogy idős szüleimnek gondját viseljem. Viszont annak is örülök, hogy lányaim vállalni tudják együtt mindkét dolgot: anyai elkötelezettségüket és a társadalom javát szolgáló hivatásos munkájukat.
Imádkozzunk a szentatyával együtt, hogy a világon mindenütt a nők hozzá tudjanak járulni a társadalom egészének javához! Különösen imádkozzunk azokért a nőkért, akik olyan országokban vagy kultúrákban élnek, ahol képességeiket kevéssé értékelik, alapvető jogaikat pedig nem igazán tisztelik!
Missziós szándék: Hogy a Szentlélek adományozzon állhatatosságot mindazoknak, különösen Ázsiában, akiket Krisztus neve miatt hátrányosan megkülönböztetnek, üldöznek, vagy halálba visznek. – (Az indonéziai jezsuita, Gabriel Possenti Sindhunata nyomán.)
Számos ország, Ázsiában is, szerelmes a demokráciába. Tudják, hogy a demokrácia alapja az emberi jogok tisztelete. Minden állampolgár szabad a vallásának megválasztásában és gyakorlásában. Sajnos, bizonyos vallások híveinek üldözése napjaink egyik valósága. Kommunista országokban (Kína, Észak-Vietnam) a kereszténység csak kínlódva boldogul. Másutt visszafogottan, politikai elnyomással utasítják el; Malajziában átmenetileg üldözték Isten nevének (Allah) a keresztények által történt kimondását.
Indonéziában, ahol a lakosság többsége muzulmán, többféle módon nyilvánul meg a keresztények hátrányos megkülönböztetése: nem lehetnek állami alkalmazottak, állami egyetemek professzorai; állami iskolák nem adhatnak megfelelő keresztény nevelést. Pedig az indonéz ideológia szerint az egység a különbözésben valósul meg; mégis a különböző hitvallások követői közötti türelem nem létezik. 2004 és 2010 között 2442 keresztény templomot leromboltak vagy bezártak.
Újabban tehát, főleg Ázsiában, a keresztények üldözése fokozódik. Ennek egyik oka egyéb vallások radikalizmusának (gyökeres, végleges megoldásokra való erőszakos törekvésének) és fundamentalizmusának (tudományos bírálatokkal szembeni merev, elutasító magatartásának) felerősödése; feltételezik azt is, hogy a keresztények próbálnak másokat könnyűszerrel kereszténnyé tenni.
Ebben a hónapban imádkozzunk a gyakran üldözött keresztényekért, valamint a radikalizmus és a fundamentalizmus csökkenéséért. Szükségünk van arra, hogy elmélyítsük állhatatosságunkat és a hitünk védelmét szolgáló bátorságunkat. Az Egyháznak, különösen Ázsiában, meg kell találnia olyan együttélés módját, hogy közösségeit képessé tegye a béke és a harmónia biztosítására, valamint a radikalizmussal és a fundamentalizmussal szembeni védekezésre. „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke lebeg fölöttetek.” (1Pét 4,14.)
Frissítve: 2018. május 14.