2012. októberi imaszándékok

Általános szándék: Az új evangelizálás kibontakozásáért és előrehaladásáért a régi időktől fogva keresztény országokban.

Bizonyára mindnyájan megéltük, hogy amikor jó hírt kapunk, boldognak, izgatottnak érezzük magunkat, és sietve közöljük másokkal is, hogy velünk együtt örüljenek. Ilyen szellem élteti az „új evangelizálásnak” szentelt havi szándékot is.

Kezdettől fogva az Egyház küldetése az evangélium hirdetésére irányul. 1974-ben ez állt a püspöki szinódus érdeklődésének középpontjában; VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek pápák egyre ezt sürgetik. Miért hogy „új” most az evangelizálás?

Az, hogy Jézus örömhírét elvisszük olyan vidékekre, olyan közösségeknek, amelyek még nem találkoztak vele, ma is feladatunk és elfoglaltságunk. Van azonban egy újabb tény: évszázadok óta keresztény országokban, különféle okoknál fogva, jelenleg gyengül és haldoklik az evangélium jelenléte és hatása. Az evangelizálásnak ez a jelenlegi újdonsága arra is vonatkozik, hogy szükség van kimunkálni és a gyakorlatba átvinni új módszereket meg erőteljes és meggyőző munkamódokat, nevezetesen a közlés új technológiáinak alkalmazását.

XVI. Benedek pápa 2010. októberben új pápai tanácsot létesített az új evangelizálás előmozdítására, valamint ezt a témát állította a püspöki szinódus 2012 szeptemberére összehívott közgyűlésének érdeklődési középpontjába. Az új pápai tanács első ülésén, 2011. május 30-án a pápa ezeket mondta: „Jézus Krisztust, a világ egyetlen üdvözítőjét meghirdetni ma bonyolultabbnak tűnik, mint a múltban; feladatunk viszont ugyanaz marad, mint történelmünk hajnalán. A küldetés nem változott; annak a lelkesedésnek és bátorságnak, amely az apostolokat mozgósította, szintén nem szabad változnia.” „Az új evangelizálásnak meg kell találnia az utakat és eszközöket, amelyek az üdvösség hirdetését hatékonyabbá teszik.”

Új nehézségek és új módszerek mellett fontos igazság, hogy a siker nagyon függ a személyes tanúságtételtől. Már idézett beszédében mondta a pápa: „A hívek életmódjának igazán hithirdetőnek kell lennie, és annál meggyőzőbbnek, minél válságosabb azok élete, akikhez beszédjüket intézik.” Pár nappal korábban a pápa így fogalmazott: „Azt kívánom, hogy feltámadott Urunk melegítse fel szíveiket, és segítse önöket, hogy a megváltás gyümölcsét árasszák szét a társadalmi szféra új evangelizálásával, valamint az evangéliummal összhangban lévő igaz élet tanúságtételével.”

„Új evangelizálásról beszélni nem jelenti azt, hogy egyetlen formulát kellene kifejleszteni, amely minden helyzetre állna. Mindazonáltal nem nehéz belátni: mi másra van szüksége a hagyományosan keresztény területeken élő valamennyi egyháznak, mint egy megújult missziós lendületre, a kegyelem adományára való új nyitottság kifejezésére.”

(Az imaapostolság egyedült államokbeli országos igazgatója, James Kubicki SJ nyomán)

 

Missziós szándék: Hogy a missziós világnap megünneplése alkalmul szolgáljon az evangelizálásban való megújult elköteleződéshez.

Ez a szándék tudatosítja bennünk, hogy az evangélium hirdetése az Egyház fő feladata, sőt az Egyház önazonossága. Mindnyájunktól azt kéri, hogy újítsuk meg az evangelizálásban való elköteleződésünket.

Mint az Egyesült Államokban élő világi személynek ki kell mondanom: bizonyos környezetekben megfigyeltem, hogy a katolikusok nem szeretnek evangelizálásról beszélni, és még kevésbé abba bekapcsolódni. Zavarba hozza őket, hogy kötelességük, mivel keresztények, hirdetni az evangéliumot minden férfinak és nőnek ezen a világon. Előnyben részesítenének olyan Egyházat, amely saját ügyeivel foglalkozik, és nem erőlteti magát másokra. Végül is kik vagyunk mi, hogy másokhoz így szóljunk: Jézus Krisztus a világ Üdvözítője; meghalt és feltámadt azért, hogy mindenkit megszabadítson a haláltól és bűntől?

Ha az evangelizálással kapcsolatban ilyen érzelmeket táplálok, eljött az ideje, hogy felülvizsgáljam saját katolikus hitemet. Talán pici gyermekként megkereszteltek; de vállaltam-e valaha személyesen ezt a keresztséget? Talán hiszek Jézusban; de találkoztam-e vele? Ismerem-e őt az Igében, az Eucharisztiában, az imában, mindennapi életemben? Jézus megígérte, hogy mindig velünk lesz; vele járok-e most ezekben a napokban is?

Tavaly, a pápai missziós műveknek küldött üzenetében, XVI. Benedek ezt írta: „Alapvető feltétele a hirdetésnek, hogy hagyjuk magunkat teljesen megragadni Krisztus, az Isten megtestesült Igéje által, mert csak azok, akik figyelmesen hallgatják a megtestesült Igét, és bensőleg egyesülnek vele, képesek hírnökeivé válni.” Különben evangelizáló erőfeszítésünk egyszerűen „emberi terv tesz, amely az Isten által Krisztusban tett üdvösségajánlat transzcendens dimenzióját eltitkolja, vagy elsiklik felette.”

Az evangelizálás egyre bonyolultabb tevékenységgé válik; de ez ne bátortalanítson el. Ha Krisztus valóban megragadott bennünket, evangéliumhirdetésünk hiteles lesz. Krisztus minden emberre (szentekre és bűnösökre, hívőkre és az Egyház ellenségeire) irányuló szeretete ösztönöz minket. Imádkozni fogunk, hogy mindenki (főleg akivel kapcsolatba kerülünk) megtalálja a békét Krisztusban. Nem a hatalomra törekszünk, hanem a mindenféle szükséget szenvedők mellé állunk, hogy gyógyítsuk bajaikat. Anyagilag is segíteni fogjuk az evangelizálás munkásait.

Első levelében Szent Péter nekünk írja (3,13–16a): „Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban? De még ha szenvedtek is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől, és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket! Tiszteljétek szentül szívetekben Urunkat, Krisztust! Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjatok, aki csak kérdezi, mi az alapja a reményeteknek; de ezt szelíden, tiszteletteljesen és jó lelkiismerettel tegyétek!”

(Az imaapostolság egyesült államokbeli hivatalvezetője, Douglas Leonard nyomán)

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.