2012. szeptemberi imaszándékok

Általános szándék: Hogy a politikusok mindig tisztességgel, csorbítatlan becsületességgel és az igazság iránti szeretettel tevékenykedjenek. 

A politika rendezi és szervezi a társadalmi életet; akik igazgatják, azok a politikusok. Döntéseket hoznak, amelyek a személyek és a csoportok közötti kapcsolatokat szabályozzák; e kapcsolatok jogos, de gyakran ellentétes érdekeket vetnek fel. A politikusok egy társadalom nézeteltérésekre való hajlandóságát a demokratikus párbeszéddel rendezik el. Ezért a politikai felelősség gyakorlása valamennyi ember számára döntő fontosságú. A politikusok, férfiak és nők, azok a személyek, akiknek köszönhetően egy társadalom jó útra tereli a nyilvános vitát, döntéseket hoz a jövőt illetően, és ellátja magát törvényi és közigazgatási intézményekkel.
Ebben a hónapban a szentatya arra hív bennünket, hogy imádkozzunk ezekért a személyekért, egész pontosan a tisztességükért, a becsületességükért és az igazságszeretetükért.
A tisztességükért: hogy szolgálják a közjót, vagyis úgy gyakorolják feladatukat, hogy ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést közösségek vagy személyek között, ne keressenek saját maguk számára kiváltságokat. Mindez az igazságosság emelkedett megértését foglalja magában és jelentős személyes érdeknélküliséget. Ez a tisztesség tevékeny és hatékony gondoskodást is jelent a szegényekről és a kizárt személyekről, amely olyan törvényekben konkretizálódik, amelyek védik őket, és a lehetőségek igazi egyenlőségét kínálja. Eleven szolidaritásról van szó, amely túllép a nemzet szűk határain, és arra hivatott, hogy kiterjedjen a bevándorlókra meg az elszegényedett nemzetekre is.
A becsületességükért: hogy az erény olyan példáit jelenítsék meg, amelyekben egy társadalom magára ismer, és olyan emberi példaképeket, amelyekből ihletet merít. Egy demokrácia nem valami hideg törvényi hálózaton nyugszik, hanem demokratikus hajlamán és szokásain a saját polgárainak, akiknek a politikusaikban meg kell találniuk az erényes tevékenységre indító ösztönzést. Csakis így tudják felkelteni nagylelkűségük és erőfeszítésük mozgató rugóit, amelyeket minden közösségnek be kell vetnie, amikor haladni törekszik.
Igazságszeretetükért: olyan igazságról van szó, amelyet keresnünk kell a valóság mélyében és hosszú lejáratú szolgálatban; fölébe kell kerekedni a rövid lejárat kísértésének; a választási törekvések, úgy tűnik, ilyen rövid lejáratra korlátozódnak. Az igazság fölötte áll a silány kicsinyes értékeknek. Olyan igazságszeretetről van szó, amely magába zárja a másik ember perspektíváinak tiszteletét, a jónak és az összhangnak őszinte keresését, hála az egyenes párbeszédnek és e párbeszéd következményeiért való elköteleződésnek.
(Francisco Alvarez de los Mozos, spanyol jezsuita, Róma)
Missziós szándék: Hogy a keresztény közösségekben növekedjék az arra való készség, hogy misszionáriusokat, papokat és világiakat, valamint konkrét pénzforrásokat adjanak a legszegényebb egyházaknak.
Az Egyház olyan csoportosulás, amelyet a földön mindenfelé szétszóródó számos közösség alkot. E közösségek tekintélyes része igen nagy szükséget szenved. Sokaknak a hitüket nagyon nehéz körülmények között kell megélniük; vagy kevés táplálék áll mindnyájuk rendelkezésére, vagy a háborúk és erőszakosságok okozta félelem uralkodik el rajtuk; egyes közösségekben a fiataloknak kevés lehetőség kínálkozik a munkára, más közösségekben a gyermekek szülei nem képesek megfizetni az iskolát, az öregek elhagyatottságban szenvednek, és azok, akiket testi vagy szellemi fogyatékosság nyom el, nem részesülnek megfelelő segélyben. Egyes közösségekben sok lány korai terhesség kockázatának van kitéve, vagy magzatelhajtásra kényszerül – és a listának szinte sose érnénk a végére.
Idézzük emlékezetünkbe, hogy Jézus azt kéri tanítványaitól: „Ti magatok adjatok nekik enni”, és a tanítványok, abban a hiszemben, hogy senkinek sincs bármije, így válaszolnak: „Nincs egyebünk, mint öt kenyér meg két hal, de mi ez ennyi embernek?” Hogyan tovább? A biblia szerint Jézus fogta ezt a szegényes hozzájárulást, hálaadást mondott, és olyan mértékben megszaporította, hogy „csupán a maradékokkal tizenkét kosarat töltöttek meg”.
Az e havi missziós szándékban a pápa arra hív bennünket, hogy legyünk hálásak, és osszuk meg, nem a maradékot, hanem azt, amink van, és ami hasznosabb lenne más közösségekhez tartozó testvéreinknek. Mert amikor mindenünk megvan, nem gondolunk a többiekre, akik szükséget szenvednek. A pápa arra hív: frissítsük fel a hitünket, hogy aztán közösségben éljük meg, és így megnyissuk szívünket is, kezünket is a legszegényebbekkel, a leginkább szükséget szenvedőkkel való megosztásra. Biztosak lehetünk abban, hogy mindenki számára jócskán lesznek maradékok.
(Jorge Eduardo Serrano Ordoñez, kolumbiai jezsuita, Róma)
Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.