2013. augusztusi imaszándékok

Általános szándék: Hogy szülők és nevelők segítsék az új nemzedékeket, hogy becsületes lelkiismerettel és elvekhez hű élettel növekedjenek.
A szülők és a nevelők első hivatása arra szól, hogy hit, bölcsesség, szolidáris felelősségvállalás élő tanúi legyenek – mindig örvendetes és mindig nehéz hivatás: alakítsuk és kísérjük gyermekeinket, fiatal diákjainkat vallási és lelki, ismerkedő és értelmi, érzelmi és társadalmi fejlődésükben.
A szülők és a nevelők első alakítói és eleven tanúságtevői a keresztény vallásosságnak, valamint annak az emberi és emberséget hordozó melegségnek, amelyhez minden gyermeknek és minden fiatalnak joga van: hogy először megkapja, majd pedig neki magának meg kell osztania.
Így mindaz, amit mondunk és teszünk, befolyásolja a gyermeket és a serdülőt, aki kezdi megszabni életstílusát a világhoz, a művelődéshez és az Egyházhoz való viszonyában. A megfontolás, a gondolkodni tudás nem csupán könyvekben és tanulási programokban rejlenek; ezek az erőforrások mindenekelőtt abban találhatók meg, hogyan segítünk másokat gondolkodni, építő módon bírálni, kigondolni, álmodozni. Végül is az a vonzalom, szeretet és tisztelet, amelyet otthonunkkal és iskolánkkal való viszonyunkba befektetünk, segít abban, hogy emberi szintre kitágítsuk kapcsolatainkat, amelyek a mások iránti vonzalomból, szeretetből és tiszteletből tevődnek össze.
Így alakítsunk ki mi, szülők és nevelők, olyan közösséget, amely hozzájárul a fiatal nemzedékek új, helyreállított és megújított emberiségbe való kialakításához; ezt az emberiséget keresztény hit és vallásosság, társadalmi érzék, politikai elköteleződés és felelősség, akadémikus és hivatásbeli kiválóság jellemzi. A szülőknek és a nevelőknek együtt kell dolgozniuk ezen a küldetésen, amely a felelősségek, a kiválóság és a vallásosság iránti érzékre irányul.
A pápával együtt kérjük – mi, szülők és nevelők – Isten Lelkét: töltse be szíveinket, szellemünket, lelkünket, hogy magunkévá tegyük azt, amire Isten, az Atya tanította Jézust, és amire minden fiát és leányát tanítja: szeressük és legyünk élő tanúi Jézus életstílusának, aki szeret, aki szolgál, és aki új módjait keresi annak, hogy meghirdesse Atyjának Királyságát.
(José Ignacio Baeza chilei jezsuita)
Missziós szándék: Hogy az afrikai földrész részegyházai, az evangéliumhirdetéshez hűségesen, előmozdítsák a béke és az igazságosság építését.
Nyilvánvaló dolog, hogy Afrikában nincs béke és igazságosság. Ez egyike azoknak az okoknak, amelyek amellett szóltak, hogy 2009-ben Rómában megtartsák a püspöki szinódus második ülését (holott az első csupán 15 évvel korábban folyt le). Az újabb évek eseményei csak megerősítik, hogy Afrikában nincs se béke, se igazságosság. Az észak-afrikai népességeknek a hatalom megdöntésével járó lázongásai; a legtöbb országban demokrácia és átláthatóság nélkül zajló választások, melyek gyakran fegyveres összecsapásokhoz vezetnek; az, hogy egyesek magukhoz ragadják a hatalmat, vagy a személyi váltást magas koruk ellenére elutasítják; a tömegek elszegényedése; gyermekeknek fegyveres összetűzésekbe való bevetése; nők megerőszakolása; egyes helyeken előforduló keresztényüldözés – megannyi valós jelzés, amely elénk vetíti Afrika sötét arculatát.
Persze az evangélium nagyon régen megérkezett Afrikába, már az első évszázadokban. Sok afrikai ország megünnepelte evangelizálásának centenáriumát. Mindazonáltal egy valós, mélyreható evangelizálás szükségessége nagyon is érződik. XVI. Benedek 2011. november 19-én adta ki Africae munus kezdetű, szinódus után apostoli buzdítását; ebben írja (91. pont): minden azt mutatja, hogy szükség van „az afrikai lélek mélyreható evangelizálására”. Igaz ugyan, hogy „Afrika az emberiség lelki tüdeje” (13); de az is igaz, hogy „az evangélium hirdetéséhez való hűség” megmarad kihívásnak. Mert az evangélium a béke és az igazságosság igazi forrása. Jézus születésekor az angyalok így énekeltek: „békesség a földön” (Lk 2,14); élete végén pedig Jézus biztosította tanítványait: „békességet adok nektek, nem úgy, ahogy a világ adja” (Jn 14,27). Ha a békét és az igazságosságot „megépíteni” kell, ez a megépítés azon a megalapozáson történik, amely Krisztus (1Kor 3,11).
Hogyan fogjunk hozzá? Minden helyi egyháznak saját feladata, hogy ezen elgondolkodjék. Ez lesz a mi imánk, amelyet ezen a hónapon végig a pápával Afrikáért végzünk.
(Rigobert Kyungu jezsuita, az imaapostolság országos igazgatója a Kongói Demokratikus Köztársaságban)
Nagy Ferenc SJ
Frissítve: 2018. május 14.